Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879452#post879452][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.09. 00:11[/b][/url]

Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879489#post879489][b]Salamon Gréta - 2024.06.10. 18:01[/b][/url]

A kis teázás alatt elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk, az előkészítőbe is nyílt egy kis belátásom, jó volt hallani arról, hogy ilyen sok fiatal foglalkozik a kisdiákokkal. Aztán pletykáltunk erről-arról, sikerült kivesézni a helyi politikai életet is, bár inkább csak felszínesen diskuráltunk róla, hisz én sem nagyon ismertem ezeket az embereket és nem szívesen akartam róluk véleményt nyilvánítani.
- Igen, sajnos az, nehéz ott létezni úgy, hogy tudod, baja van a kicsiknek - vallottam be én is egy sóhajjal, egy Ispotályban sosem volt könnyű dolgozni, viszont az elesett kicsiket mindig jobban a szívemre vettem. - Hú ez jól hangzik, a mesés illusztráció tuti jó műsor - elmosolyodtam, biztos voltam benne, hogy a gyerekek is örülnek, ha Gitta így foglalkozik velük. Ki tudja, egyszer ha épp arra járok, lehet, hogy majd meglesem őket.
Egyik kérdésből a másikba valahogy sikerült gyenge pontra tapintanom, nekem elsőre fel sem tűnt, hogy talán túl indiszkrét lenne a kérdés, viszont láttam Gittán, hogy őt egy picit kellemetlenül érintette. - Jaj ne haragudj, bocsi, hogy ilyeneket kérdezek - kértem azért elnézést, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam, mert tényleg nem akartam őt kellemetlen szituba hozni, aztán inkább kiittam a teámat, hogy addig is elcsöndesedjek. Kérdésére már bólintottam is, nem igazán volt dolgom, így simán belefért ez a kis csere.
- Nem gond, beugrom, lesz rá időm. Remélem, hogy helyre jön Polli nagymamája - jegyeztem meg, miközben felkeltem a helyemről, hogy a kiürült csészémet elöblítsem a csap alatt. - A rendelt áru miatt pedig ne aggódj, ha hozzák, átveszem - mosolyogtam Gittára. - Megyek, egy kicsit összepakolok ott a sarokban, most kihasználom az időt, hogy nincsenek sokan. Te még maradsz? - kíváncsiskodtam, közben egy ronggyal megindultam a teaház távolabbi szegletébe, hogy rendezzem a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879716#post879716][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:12[/b][/url]

Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879790#post879790][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.22. 22:43[/b][/url]

A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879843#post879843][b]Fülöp Máté - 2024.06.23. 19:52[/b][/url]

A megnyitóra természetesen kiöltöztem, ahogy azt illik. Sötét nadrág, ing, és az ing fölé a nadrághoz illő mellény. Ez utóbbit csak idefelé jövet hagytam el, az inget pedig kicsit lazábbra gomboltam, az ujjait feltűrtem. Mégiscsak meleg van.
- Nagyon jó képeket készített. Arra gondoltam, hogy amikor megyünk majd Carlosékhoz, vihetnénk nekik ajándékba egyet, vagy kettőt. Kettő is tetszett, ami azt illeti, és mind a kettőt el tudom képzelni hozzájuk. - ugyan amikor elindultak azt mondták, ez csak pár hét lesz, egy kis kikapcsolódás, de aztán meghívtak minket is, és én már tudom, hogy a pár hét az pár hónappá válik, amit talán pár év követ majd. Ismerem az érzést, tudom milyen az, amikor valamibe vagy valakibe úgy beleszeretsz, hogy minden elvedet és elképzelésedet feldobod. Nekik Spanyolország, nekem Lónyay Hargita. Mind a két választással szerencsések vagyunk. Épp nyitom a számat, hogy felhozzam, tudok én megoldást arra, hogy ne legyen annyira egyedül, de akkor olyat mond, amivel teljesen ledöbbent. - Mármint végleg? De nem vagy terhes, ugye? Nem tettem semmi olyat, ami miatt kényszerített befejezésnek kell lennie? - kérdezem előre hajolva, fojtott hangon. Félreértés ne essék, egy babának nagyon örülnék, csak annak nem, ha nem közös döntésre születik, hanem azért, mert óvatlan voltam. Azt nem szeretném. Aggódva figyelem őt, és remélem, hogy nem érti félre. Viszont ezzel mindenképpen fel kell gyorsítanunk a folyamatot és találnom kell egy jó indokot, hogy miért kell hamarosan meglátogatnunk a szüleit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879880#post879880][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.24. 20:47[/b][/url]

- Tetszik az ötlet. Szerintem Ambrus is szívesen küldene nekik. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, kicsit neheztel Estherre, mert elvett tőle vagy nem is tudom, fura volt pár év a Roxfortban, és az sem segített, hogy ő griffendéles lett, de aztán csak elmúlt ez is - mesélem rövidre fogva, panaszkodni erre amúgy sem szeretnék, hiszen megértem én az öcsémet is, hogy miért érezhette így, és a lényeg úgyis az, hogy ez is megoldódott. Mielőtt azonban ideérne, még jónak látom kihasználni ezt a kis időt kettesben, hogy elmondjam Máténak, szeretném abbahagyni a táncot. Nem tudom, milyen reakcióra számítottam, de nem igazán erre a döbbenetre, és bár nem alaptalan a kérdés, lássuk be, erre sem. Ha így lenne, azt ő tudná meg elsőként, és nem így.
- Igen, végleg, de nem... nem, dehogy, szó sincs róla, nem tettél semmit, és nem vagyok... - válaszolom megrázva a fejem, nem fejezve be a mondatot. Érzem, ahogy lassan elönti a forróság az arcom, miközben megfogom a kezét. - Én csak... majd szeretnék azért egyszer, de nem hiszem, hogy így mondanám el... csak arra jutottam, inkább most hagynám abba... és addig is átvenném például az illemtant Esther helyett inkább... - fejtem ki, mi is vezetett ehhez a döntéshez, inkább a kezét bámulva közben, hátha úgy kevésbé zavarodom bele a gondolataimba, csak a végén pillantok fel. Arról már beszéltünk, hogy előbb-utóbb ki fogok öregedni, pár év kérdése csupán, és őszintén szólva, előbb hagynám abba önszántamból, mielőtt lecserélnének vagy nem maradna más választásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879986#post879986][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.06.27. 23:01[/b][/url]

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.