A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865026#post865026][b]Bánki Anna - 2023.06.28. 21:46[/b][/url]

- Igen, mostanában már jó pár elsősnél fiatalabb gyereket tartanak otthon, sokan kiélvezik még, hogy nincsenek otthon a nagyobb tesók.
Lassan mi is készülhetünk az összevont csoportokra, persze egészen addig, amíg ez nem szükségszerű, nem szervezkedünk, mindenki a maga korosztályával szeret a legjobban lenni.
- Nyáron lesz felügyelet azoknak a gyerekeknek, akikkel nem tudnak otthon maradni a szülők a munkájuk miatt, és arra gondoltam, hogy elkezdenék összeállítani pár tematikus napot, vagy akár pár olyan napot, amikor egy-két dologra fektetünk nagyobb hangsúlyt. És arra gondoltam, hogy ha lenne kedved és időd, akkor a te tudásoddal és jellemeddel szerintem meg tudnád velük szerettetni a zenét. Főleg az ovisok lesznek érintettek, talán pár bölcsis, még folyik az igényfelmérés.
A nagyobbak közül egy elsős és egy másodikos szülei szóltak, hogy élnének a lehetőséggel, nálunk viszont többségében olyan szülők vannak, akik szülés után mennek vissza dolgozni, és a nyárra még nincs elég szabadságuk, és, aki ismeri Barnit tudja, hogy nála mindig az a fontos, hogy megteremtse a békét a lehetőségek maximális kihasználásával.
- Nem tudom, hogy lenne-e időd és kedved hozzá?
Abban biztos vagyok, hogy összeállítani simán össze tud mindent, ami egy ilyen alkalomhoz kell.
- Meg, gondoltam olyanra is, hogy mi készítünk hangszereket, például poharakból meg kavicsokból és akkor ahhoz megtanítani egy dalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865618#post865618][b]Frida L. Bergstein - 2023.07.21. 21:25[/b][/url]

Finom bólintással értettem egyet Annával, ahogy visszagondoltam rá, mennyire kihaltnak tűnt az udvar az átlagos zsongáshoz képest. Persze az én diákjaim közül innen sem sokan mentek még ilyenkor, a negyedikesek is teljes létszámmal beszélgették végig az órámat. Mikor már papírforma tanulásról van szó, a legtöbb szülő sem akarja, hogy a gyereke kimaradjon.
Ahogy mesélni kezdett, le is ültem vele szemben. Így egyszerűbb, volt, a kezemben tartott mappámat is le tudtam rakni magam elé. Azt egyébként a saját asztalomon terveztem hagyni, de nem lett volna illendő a tanári másik végéig sétálni, miközben a kolléganőm beszélt hozzám. Ráadásul igen fel is keltette az érdeklődésem az, amiről beszélt. Tetszett az ötlet.
- Benne vagyok! - Megszerettetni velük a zenét? Hát én azt bármikor bárkivel. - Ovisokkal ugyan nem nagyon dolgoztam még, de mindent el kell kezdeni valahol - vontam meg a vállamat finoman. Azt nem mondhatom, hogy az ötletnek ezen része nem aggasztott kicsit. Sokáig szándékosam kerültem a kisgyerekeket, de ez túl szép gondolat volt ahhoz, hogy visszautasítsam. - Az időt megteremtem rá, kedvem pedig természetesen van - szélesedett ki a mosolyom.
- A hangszer készítés is jó ötlet. - Bár sosem voltam ügyes a kézműveskedésben, az a családban mindig Elsie terepe volt, azonnal pörögni kezdett az agyam, mit is tudnánk velük összerakni. - Készíthetünk lantot is, azt meg tudom bűvölni, hogy szépen szóljon, és mesélhetek nekik közben Orpheusról. Egy ókori melodimágus - tettem hozzá, ha esetleg még nem hallott volna róla. Arról azonban fogalmam sem volt, mi az, amit könnyen el tud készíteni az óvodás korosztály.
- Milyen foglalkozásokra gondolnál még a témával kapcsolatban? Vannak persze nekem is ötleteim, és gondolkodom is majd még, de nem sok tapasztalatom van a kisgyerekekkel, azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre abban, hogy mi a megfelelő nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865800#post865800][b]Bánki Anna - 2023.07.30. 06:36[/b][/url]

Elmosolyodom és kicsit megemelkedik a bal szemöldököm is arra, hogy ovisokkal még nem volt dolga, de mindent el kell kezdeni egyszer. Jó, hogy vannak olyan tanárok ebben az intézményben, akik nem rögtön berúgják az igazgatói ajtót. Én megtettem, és nem feltétlenül vagyok erre.
- Én kevésbé lelkesen reagáltam ezt le annakidején, de megszerethető a dolog, tényleg. Én legalábbis nagyon megszerettem őket.
Pedig nem hittem volna, hogy azok után, hogy annyit idegeskedtem az egyetemen, hogy végre taníthassak, rendesen, fizetésért, majd letesznek az ovisokhoz, valaha is megszokom, de így lett. Minden bennem élő anyai vágyat és ösztönt kiadhatok náluk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
- Azt hiszem, ezt a részt teljesen rád bíznám, hiszen már csak azzal is, hogy felvetettem, lenne-e kedved, kész programot tettél össze a lanttal és Orpheus-szal. Máris sok kérdésem van, de nem teszem fel őket, mert ott leszek a foglalkozásokon én is, és majd ott mindent meghallgatok, és tanulok és egy kicsit én is.
Pedig ilyenkor mindig bennem van az, hogy meséljen a beszélő, mindenről, amit témába hozott. Ez a múlt hozadéka, mivel sokáig nem ismertem a világot, még a mai napig képes vagyok rácsodálkozni a dolgokra. A kedvencem az, amikor a toast kenyér kiugrik a pirítósból. Szinte mozdulatlanul állok, figyelem, és amikor megtörténik, megpróbálom elkapni. Szerintem vicces, de amikor Barni egyszer rajtakapott, nagyon furcsán nézett rám.
- Mindenben segítek, mi lenne, ha összeraknál egy tervet, és utána azzal dolgoznánk, hogy óvodásra könnyítsük? Én mindig ezt csinálom, próbálom finomítani a dolgokat, amiket terveznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=867859#post867859][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.01. 23:34[/b][/url]

Nyomi suli. Utálom. Vissza akarom kapni a nyarat, amikor nem kellett marha korán kelnem, és a tükörbe nézve, nem egy kínai Lucát láttam. Elnyomok még egy ásítást, és rávágom Olga nénire a fürdő ajtaját. Nem vagyok kommunikatív reggel, főleg nem, ha arról kell beszélgetni, ki kente be tegnap éjjel Margit néni szobájának kilincsét lócitrommal. Arra meg végképp nem akarok válaszolni, hogy került ide lócitrom. Megvannak az embereim, Margit néninek meg megígértem, hogy nem felejtem el, ahogy kiabált velem.
- Persze, mindig csak velem van a gond - veszem fel durcásan a táskám, és nem érdekel, Olgi néni se kap most ölelést, úgy szállok fel a buszra.
Legalább technika az első óra. Legalább kevesen vagyunk, mert a többiek inkább mennek énekre. Hát akar énekelni itt a nyavalya, főleg nem reggel nyolckor. Mi vagyok én, hét törpe?
Kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni, csak fel kell ébrednem, ami annyiraaa nehéz. Én nem értem, hogy a felnőttek hogy tudnak ilyenkor felkelni. Annyi mindenért tüntettek már, azért miért nem lehet, hogy a suli kezdődjön 11 órakor és 14 órakor legyen vége? Annyi bőven elég egy napra. Szerintem. Ha nagy leszek, majd Polgármester leszek, és be fogom tiltani a korai órákat. Bizisten.
Most viszont szinte ráfekszem a padra, és csak pihentetem a szemem eskü, amíg meg nem jön Huba bá.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=870647#post870647][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.28. 14:17[/b][/url]

Mosolyogva bólintottam egy aprót. Nem is kérdés, hogy szerethetők volnának. Az elsős-másodikos korosztály is a szívemhez nőtt, pedig eleinte féltem tőlük. Nem is kicsit. De nem bántam meg, hogy az előkészítőben is tanítani kezdtem, rengeteget adott. Látni, ahogy rácsodálkoznak a zene világára a kisebbek. Látni, ahogy átjárja őket minden hang, s közben kitűnik, hogy mennyire tiszták is ők még.
Ám akaratlanul is gondoltam Irisra. Rengetegszer eszembe jutott, vajon milyen is lenne most? Majdnem négy évesen. Óvodába járna már ő is. Nem tudtam nem gondolni rá, hogy zenélnék neki is, és hasonló csillogó szemekkel nézne, mint az elsősök, mikor először jártam náluk.
- Kérdez nyugodtan. Hátha neked is eszedbe jut róla valami. - Mosolyom kiszélesedett, jól esett, hogy ilyen lelkes a témával kapcsolatban. Örültem, hogy megtalált, jó tapasztalati lehetőségnek éreztem az ötletét, s minden mondatunkkal egyre lelkesebb lettem.
- Legyen így. Mit szólnál, ha leírnám neked Orpheus történetét? Akkor tudsz vele te is gondolkodni. Vagy szólni, ha kihagyjak egy részletet. - Semmiképp nem akartam volna olyan történetet vinni a kicsiknek, ami nem nekik való, a kolléganőm viszont sokkal inkább képben volt azzal, mi az amit meg fognak érteni a gyerekek. - Taníthatunk nekik dalt is, tudok keresni olyat, amihez lehet akár táncolni, tapsolni. Illetve szívesen zenélek is nekik. Még ha hangszert is kiválaszthatják. Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=873470#post873470][b]Bánki Anna - 2024.02.10. 08:19[/b][/url]

- Azt, hogy mesés lenne.
Felelem őszinte örömmel és lelkesedéssel. Nem könnyű terep ez és nem, nagyon nem szerettem, amikor Barni kitalálta, hogy elveszi a diákjaimat és ad helyettük kicsiket, de nagyon megszerettem azt a rengeteg őszinte szeretetet és rácsodálkozást, amiből ők álltak. Már elképzelni se tudom, hogy máshogy legyen, és őszinte boldogság jár át minden reggel, amikor felkelek, hogy dolgozni jöjjek.
- Van otthon egy háromévesem, aki lassan négy lesz, és tudom, hogy ő még kisebb, de néha rajta gyakorlom az ötleteimet, hogy mennyire tetszik vagy nem tetszik neki, mert már a reakciójából is ki szoktam szűrni, hogy nagyon béna vagyok-e.
A legnagyobb kritikusomnak is mondhatnám Bogárkát, de ahhoz a szerephez túl kedves, akkor már inkább Bonnie az, aki jól meg tud kritizálni, de ő is csak azért, mert olyan ártatlanul őszinte tud lenni. A lényeg a lényeg, hogy én sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, ha letesztelhetek dolgokat.
- Csodás lenne a történet leírása, akkor át tudnám olvasni, de már most úgy vagyok vele, hogy ez csodálatos lesz. Köszönöm Frida, hogy segítesz nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=876602#post876602][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.08. 19:34[/b][/url]

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=878651#post878651][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.20. 18:36[/b][/url]

A tánc után akad némi időm mindig, hogy megszusszanjak kicsit a tanáriban, meg rákészüljek a délutáni színjátszóra. Ha elég hamar sikerül összepakolnom, és nincs sok új érdeklődő rengeteg kérdéssel, még össze tudok futni Mátéval is két órája között. Ma sajnos nagyon nehezen sikerült lezárnunk ezt az órát, aminek az lett a vége, hogy a tornaterem előtt találkoztam már csak vele a tanári helyett, és egy tucatnyi kisgyerek zengte kórusban, hogy "fúúúj", miközben nyomtam egy puszit az arcára. Micsoda szörnyűség. Tudom, hogy a gyerekek is nagyon szeretik, és ezt nem csak Esther mesélte, hanem a saját szememmel is láttam. Azóta is mosolygok, már a tanáriban ülve, felkuporodva az egyik székre, miközben a jegyzeteim fölé hajolok. Próbálok találni valami igazán szórakoztató és a gyerekeknek is ideális színdarabot, hogy majd év végén legyen mit bemutatni a tanévzárón is résztvevő szülőknek. Elgondolkodva ingatom ujjaim között a tollamat, azon töprengve, mit is adjak hozzá a kis listámhoz. Még pár alkalomra tökéletesen elégnek tűnnek a szórakoztató kis játékok meg egy kis éneklés is, mielőtt végleg el kellene döntenem, hogy mit is tanuljunk meg. Talán jó lenne valami népmese vagy éppen tündérmese, amihez még az illúziómágiát is bevethetném mindenki szórakoztatására. Hátra simítom a szoros kontyba kötött hajamat a bal kezemmel, inkább megszokásból, semmint szükségből, majd felpillantok végre. Szereznem kellene egy pohár vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=879000#post879000][b]Helvey Belián Balázs - 2024.05.27. 01:39[/b][/url]

Más a Bagolykőben dolgozni és más itt. Ott nemigazán ragaszkodnak a diákok a jelenlétéhez, vagy kapaszkodnak bele a kezébe, hogy menjen velük játszani valamit a szünetben. Amolyan kis pótlék arra, hogy sajátról nem álmodik és nem is tervez, bőven beéri és lelke békés. Töretlenül oktatja őket arra, ami éppen az óra tárgya vagy épp vállal be helyettesítést, ha úgy adódik. Persze, nem minden tárgyat ismer jól, de van amelyik még egyszerű vagy ha nem, akkor megoldja valahogy, valami kreatívval. Ma persze nem jutott neki igen, csak egy adag témazáró, amivel hóna alatt lassan ballag vissza a tanáriba, hogy előkészülhessen a következő órára vagy belenézzen pár beadandóba, amit még a nagyok írtak odaát, csak még nem volt ideje belenézni. Ha már lyukasóra van, legalább hasznosan tölti. Belépve nem is fogadja tömeg, nem is gond, hiszen kényelmesen pakolhat szét akkor. Végül persze egyedül sincs, Gitta gubbasztó alakja bontakozik ki nem messze, ahogy mosolyog egy lap felett, amin nem is látja mi van.
- Hali! - zárja be maga mögött az ajtót, majd közelebb lépkedve les finoman arra, amit néz. - Na, valaki vicces dolgot írt az egyik kérdésre? - kérdezősködik, hiszen mosolyog, úgy hiszi, valami móka van a dologban. Sosem űz gúnyt egy dolgozatban előforduló ilyen válaszból sem, de nem tagadja, néha otthon - vagy épp itt - hangosan röhög egy-egy megoldáson. Amikor ő volt középiskolás, nem egy hasonló megoldást adott ki egy társa vagy épp saját maga egy kérdésre, amin később csak vihogtak. Egy akkori jó barátja végül valami esszés dolgozat közepéra valami sütireceptet írt és le sem bukott, mert ezzel ritka terjedelmes lett az az iromány, amire a tanár is azt hitte, rendesen kidolgozta. Közben persze a kis megszokott helyére megy, lepakolva telepszik le és sóhajt fel, hogy a kávét elfelejtette, így csak vágyakozva néz a gép és a bögrék felé. Na majd.
- Mi újság feléd, ha nem zavarok épp? - nyújtózkodik, miközben kikeres egy csokit a táskájából és kibontva eszegetni is kezdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=879034#post879034][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.27. 19:18[/b][/url]

Szomjas vagyok, de egyelőre még a fejemet oldalra döntve pislogok a lapra előttem, és azon mosolygok, hogy milyen jó, hogy azon az egy estén Máté is eljött a színházba. Nem tudom, hogy találkoztunk volna-e különben, de nem is gondolkodom ezen különösebben, hiszen a lényeg az, hogy ott volt. Le se tudom vakarni az arcomról a mosolyt, ahányszor csak eszembe jut, és elég sokszor fordul ez elő azért. Esther azt mondja, hogy egyébként is süt rólam a boldogság, és hát ennél mi lenne jobb. El is bambulok, miközben kissé elmosódik a szemem előtt az éppen megírt lista, amikor valaki hozzám szól. Nem is hallottam, mikor nyílt az ajtó. Akaratlanul is összerezzenek, de a következő pillanatban már mosolygok is, gyorsan összeszedve magam, és kinyújtózom, felkelve a székről.
- Szia. Á, nem, csak elbambultam kicsit. Táncból amúgy is nehezen íratnék bármit is - válaszolom megrázva a fejem, és végre kihorgászom a táskámból a vizes kulacsom, ha már úgyis hurcolom magammal mindenfele, amikor egyik helyről a másikra rohangálok. Kész csoda, hogy akadnak ilyen napok, mint ez a mai, amikor csak az előkészítőben vagyok, és este is csak azért nézek be a Pillangóvarázsba, mert már megszokás, hogy heti egyszer ott teázunk, ha nem is vacsorázunk.
- Nem, dehogy, csak azon gondolkoztam, hogy a színjátszó csoportnak milyen előadást találjak ki tanév végére, mert egy-két héten belül neki is kellene fogni a szervezésnek, tudod... szereposztás, jelmezek, megtanulni mindent, begyakorolni. Te mit látnál szívesen? Valami népmesére vagy esetleg tündérmesére gondoltam eddig - kérem ki a véleményét, közben lecsavarva a kulacs tetejét, majd végre iszom is. Visszaülök aztán a székre, ismét felhúzva a bal lábam egészen a mellkasomig, a jobbat meg kicsit lóbálom, mint ahogy a gyerekek szokták. Mondjuk az én talpam azért már súrolja a padlót, de ez nem zavar. - Na és veled? Nem gondoltam volna amúgy még mestertanoncként, hogy egyszer kollégák leszünk. Milyen kicsi a világ.