A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865021#post865021][b]Frida L. Bergstein - 2023.06.28. 18:25[/b][/url]

Egy nehéz órán voltam túl éppen, mivel a negyedikesek különösen élénkek voltak, ám inkább a beszélgetés terén, és nem a zene iránti érdeklődésben. Több dalt is bevittem nekik, és egyik sem látszott, hogy megfogná őket. Pedig volt, amelyikhez még zongoráztam is volna. Inkább be is fejeztem az órát hamarabb, had csacsogjanak, mindannyiunknak jobb volt így.
A hegedűmért indultam vissza a tanáriba, azt nem akartam bevinni az órára, de az egyetemről jöttem ma be, és a kettő között volt még időm kicsit gyakorolni. Még volt egy órám az elsőévesekkel fent a kastélyban, így rögtön át is akartam menni. Nem számítottam rá, hogy bárki megszólít majd, sőt, arra se, hogy bárki lesz bent a tanáriban. Tévedtem azonban.
A hang felé kaptam a fejem, és az arcomra azonnal mosoly ült a kislány láttán. Csak rövid ideig időztek rajta szemeim, már fordultam is Anna felé. Érdeklődő tekintettel, továbbra is mosollyal az arcomon néztem rá, várva, hogy miért is keresett. - Az évnek ez az időszaka egészen nyugodt. - Fejemben közben végig pörgettem az aktuális tennivalóim. Milyen órákat kell még megtervezzek, mennyi tanulnivalóm akad az egyetemre és milyen egyéb dolgok jöhetnek közbe. - Miért kérded? - Persze attól is függött a válaszom, hogy mire kell ráérjek. Ha szabadabb is voltam, mint például a vizsgaidőszak alatt, nagyobb projekteket nem tudtam volna bevállalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865618#post865618][b]Frida L. Bergstein - 2023.07.21. 21:25[/b][/url]

Finom bólintással értettem egyet Annával, ahogy visszagondoltam rá, mennyire kihaltnak tűnt az udvar az átlagos zsongáshoz képest. Persze az én diákjaim közül innen sem sokan mentek még ilyenkor, a negyedikesek is teljes létszámmal beszélgették végig az órámat. Mikor már papírforma tanulásról van szó, a legtöbb szülő sem akarja, hogy a gyereke kimaradjon.
Ahogy mesélni kezdett, le is ültem vele szemben. Így egyszerűbb, volt, a kezemben tartott mappámat is le tudtam rakni magam elé. Azt egyébként a saját asztalomon terveztem hagyni, de nem lett volna illendő a tanári másik végéig sétálni, miközben a kolléganőm beszélt hozzám. Ráadásul igen fel is keltette az érdeklődésem az, amiről beszélt. Tetszett az ötlet.
- Benne vagyok! - Megszerettetni velük a zenét? Hát én azt bármikor bárkivel. - Ovisokkal ugyan nem nagyon dolgoztam még, de mindent el kell kezdeni valahol - vontam meg a vállamat finoman. Azt nem mondhatom, hogy az ötletnek ezen része nem aggasztott kicsit. Sokáig szándékosam kerültem a kisgyerekeket, de ez túl szép gondolat volt ahhoz, hogy visszautasítsam. - Az időt megteremtem rá, kedvem pedig természetesen van - szélesedett ki a mosolyom.
- A hangszer készítés is jó ötlet. - Bár sosem voltam ügyes a kézműveskedésben, az a családban mindig Elsie terepe volt, azonnal pörögni kezdett az agyam, mit is tudnánk velük összerakni. - Készíthetünk lantot is, azt meg tudom bűvölni, hogy szépen szóljon, és mesélhetek nekik közben Orpheusról. Egy ókori melodimágus - tettem hozzá, ha esetleg még nem hallott volna róla. Arról azonban fogalmam sem volt, mi az, amit könnyen el tud készíteni az óvodás korosztály.
- Milyen foglalkozásokra gondolnál még a témával kapcsolatban? Vannak persze nekem is ötleteim, és gondolkodom is majd még, de nem sok tapasztalatom van a kisgyerekekkel, azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre abban, hogy mi a megfelelő nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=870647#post870647][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.28. 14:17[/b][/url]

Mosolyogva bólintottam egy aprót. Nem is kérdés, hogy szerethetők volnának. Az elsős-másodikos korosztály is a szívemhez nőtt, pedig eleinte féltem tőlük. Nem is kicsit. De nem bántam meg, hogy az előkészítőben is tanítani kezdtem, rengeteget adott. Látni, ahogy rácsodálkoznak a zene világára a kisebbek. Látni, ahogy átjárja őket minden hang, s közben kitűnik, hogy mennyire tiszták is ők még.
Ám akaratlanul is gondoltam Irisra. Rengetegszer eszembe jutott, vajon milyen is lenne most? Majdnem négy évesen. Óvodába járna már ő is. Nem tudtam nem gondolni rá, hogy zenélnék neki is, és hasonló csillogó szemekkel nézne, mint az elsősök, mikor először jártam náluk.
- Kérdez nyugodtan. Hátha neked is eszedbe jut róla valami. - Mosolyom kiszélesedett, jól esett, hogy ilyen lelkes a témával kapcsolatban. Örültem, hogy megtalált, jó tapasztalati lehetőségnek éreztem az ötletét, s minden mondatunkkal egyre lelkesebb lettem.
- Legyen így. Mit szólnál, ha leírnám neked Orpheus történetét? Akkor tudsz vele te is gondolkodni. Vagy szólni, ha kihagyjak egy részletet. - Semmiképp nem akartam volna olyan történetet vinni a kicsiknek, ami nem nekik való, a kolléganőm viszont sokkal inkább képben volt azzal, mi az amit meg fognak érteni a gyerekek. - Taníthatunk nekik dalt is, tudok keresni olyat, amihez lehet akár táncolni, tapsolni. Illetve szívesen zenélek is nekik. Még ha hangszert is kiválaszthatják. Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=876602#post876602][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.08. 19:34[/b][/url]

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.