A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845116#post845116][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.03. 22:18[/b][/url]

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845143#post845143][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.04. 22:00[/b][/url]

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845656#post845656][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.18. 14:53[/b][/url]

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846249#post846249][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.07. 21:37[/b][/url]

- Muszáj.
Suttogom magam elé, az ajkaim szinte nem is mozdulnak. Most követtem volna el életem legnagyobb hibáját? Hiszen szeretem őt, sosem szerettem mást. Minden nap gondoltam rá, minden nap álmodtam vele, reménykedtem… valójában nem is tudom, hogy miben, hogy van jövőnk, hogy valahogy a múlt a múltban maradhat, és nem lesz hatással a jelenre? Azt hiszem. De, ahogy visszatértem, és nem volt meg a nagy pillanatunk, az az elcsépelt, nyálas romantikus találkozás az esőben, a fellibenő lábas csók és még sorolhatnám a kliséket, úgy állandóan azt kezdtem el figyelni, hogy mások hogyan érik el, hogy azt, akit szeretnek, a közelükben tudják. Így. Kizárással. Nem akarom kizárni, szívem szerint térden csúszva kérnék bocsánatot, és mégsem mozdulok, csak figyelem őt, és próbálok elég felnőttnek kinézni ahhoz, hogy komolyan vegyen. Csak egy kicsit komolyabban.
- Értem, ez a meglátás jogos. Sajnos nincs sok ruhám, mert amik voltak, azokat elajándékoztam, és Cath… ő egy kicsit másabb felépítésű, mint én.
Ezt próbáltam a lehető legszebben megfogalmazni. Cath mellben dinamikus, széles a csípője, nagyobb feneke van, azt mondják rá, hogy ilyen ősanyás teste van, ezt ő mondta, mert, hogy olyan, mint egy termékenységi szimbólum, de ezt a kifejezést azért Barni előtt mégsem használhatom.
- Elmegyek délután, és veszek megfelelő ruhákat, amikben nem zavarok össze senkit.
A senkit alatt nagyjából tizennégy éves kamaszokat érthetek csak, tekintve, hogy ő láthatóan könnyedén hűvös velem. Vajon tényleg ilyen lenne, vagy csak azért mondja így mert megkértem. Képes lenne ennyire semleges lenni? Lesütöm a szemem, mert tudom, hogy az én arcomra minden ki van írva, hogy én nem tudok teljesen úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Neki olyan könnyen ment…Tudom, tudom, ezt akartam, de így most ez nem olyan jó. Inkább, hogy ne gondoljak rá, figyelek a mondataira. Nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy élvezi-e, hogy kritizálhat, mert ezek szerint semmi sem jó, ami én vagyok, se kívül, se belül. De csak bólogatok.
- Ahogy én veled.
Elveszem a mappát, és védekezőn magam elé szorítom, majd otthon megnézem. Miért is mondtam azt, hogy úgy viselkedjen? Olyan rossz, hogy megteszi, és én annyira nagyon szeretnék bocsánatot kérni tőle, de nem az jön ki a számon. Egy kicsit be vagyok rekedve, túl erősen nyomtam vissza azt a gombócot a torkomba.
- Nagyon szeretném ezt csinálni, jónak lenni benne, megfelelni az elvárásaidnak, felnőni ehhez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy elégedett legyél, és, hogy ne kelljen miattam kellemetlenül érezned magad.
Nem leszek más, mint ahova eljutottam, nem fogok olyan lenni, mint amilyen nem vagyok. Másabb lettem, ismerem a hibákat, amiket elkövettem, amik miatt elveszítettem. Elrontottam, egész életemben semmit sem rontottam el annyira, mint a vele való kapcsolatomat, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezze élete legszörnyűbb évének azt, ami most ránk vár. Éppen ezért kinyújtom a kezem, a béke jeleként, remélve, hogy elfogadja.
- Rendben leszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846623#post846623][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.21. 15:04[/b][/url]

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848049#post848049][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 21:53[/b][/url]

A tény, hogy itt vagyok, azt sejteti, hogy az elmúlt szombat hajnali események maradásra bírtak. Nem is akartam igazándiból elmenni, csak azt éreztem helyesnek, aztán meg maradni akartam, de nem tudtam, hogy hogyan maradhatnék, majd megjelent, és olyan édes volt, hogy nem volt kérdés, hogy hogyan. Egyszerűen csak bejövök. Csendesen, szinte osonva közelítek, még cipősarkam sincs, ami hangot verhetne, és teljes természetességgel ülök le a mellette lévő székre.
- Olcsóbb lett a szállás, így az osztálypénzből kifutja az év végi jutalomkönyvekre. Ott elírtad a vezetéknevet, most megint az apja nevén van a kislány.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt ülök mellette, és közelebb hajolva még oda is bökök, ahol rontott.
- Hoztam kávét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848051#post848051][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:02[/b][/url]

Elmosolyodok azon, hogy zavarba jön tőlem, és valójában fogalmam sincs, hogy emlékszik-e arra, ami történt, éppen ezért apró kuncogással ingatom meg a fejem.
- Boldog vagyok. És te?
Pillantok rá érdeklődőn, megtámaszkodva az alkaromon, közelebb hajolok megint a papírokhoz.
- Csak megfelelt? Reménykedtem benne, hogy sikerül javítania. És, hogy tetszett a hétvége, milyennek érzed magad most?
Nem veszem le róla a tekintetem, igazán érdekel az, hogy hogyan reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848053#post848053][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:13[/b][/url]

- Sosem bántanálak. Főleg most.
Hát mi ez, ha nem bántás? Sőt, még meg is simítom a karját, mielőtt mosolyogva elpillantanék. Nem akarom hosszan bosszantani, de egy kis játék jár nekem is. Mert ha nem emlékszik, hát majd emlékeztetem. Mondjuk lehet, hogy nem azonnal.
- Csak aludtam. Na persze nem szombat hajnalban, és utána még sokáig képtelen voltam, te ma éjjel nagyon jót aludtam, nagyon szépet álmodtam. Valószínűleg amiatt, ami szombat hajnalban történt.
Imádom, hogy ki van akadva, de nem akarok rögtön berontani az ajtón, hogy azt mondtad szeretsz, hát akkor tényleg szeress is, és ne csak udvariaskodj. Azért az nem lenne illendő. Az nem mondom, hogy nem tenném meg.
- Emlékszel rá, hogy mi történt az ivás után? Hogy mit csináltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848055#post848055][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:23[/b][/url]

Elnevetem magam, ahogy arrébb húzódik, és bocsánatkérően pillantok rá, nem szép dolog, nem is feltétlenül tudom én ezt a női játszmát sokáig játszani.
- Az ablakom előtt álló fa nem így emlékszik. Ahogy a fű sem, amiből boztos vagyok, hogy kiharaptál egy darabot, és én sem, akivel a szombati napfelkelte ért. De remélem, hogy nem bántad meg.
Nem esek kétségbe, mert tudom, hogy nem tudja, hogy mi történt, mert, ha tudná, akkor nem nézne így rám. A szoknyámat igazgatva - nézd már, hát nem fel van sliccelve kicsit? - kedves mosollyal pillantok fel.
- Nagyon sok mindent rendbe tett, te nem úgy érzed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848057#post848057][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:33[/b][/url]

- Merlinre, még a végén tényleg miattam halsz meg.
Felemelem a kezeimet, jelezve, hogy feladom, de valahogy az a szemcsillogás, meg kedvesség nem tűnik el, ahogy a pozitív kisugárzás sem.
- Eljöttél hozzám. Ha keveset ittál is, nagyon fejbe vert. Fel akartál mászni a fán, de nem nagyon sikerült. A koordinációd ugye. Szóval végül felkiabáltál, és kavicsokkal dobáltad az ablakot.
Azt nem teszem hozzá, hogy meg engem is, mert azért az szegényt biztos, hogy a halálba taszítaná, és még terveim vannak vele.
- Lementem hozzád, és rendeztük a viszonyunkat. De nem mondhatom el, mert megígértem neked, hogy senkinek se mondom el a titkot. De rendben vagyunk, meggyőztél, hogy a nyakadon maradjak. Ilyenkor amúgy mások mosolyognak. Csak mondom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848059#post848059][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.18. 22:44[/b][/url]

- Csúnya lett volna, ha engem versz meg. Nem vagyok a bántalmazó kapcsolatok híve.
Mondjuk ő meg nem bántalmazna. Annakidején túl azon, hogy megláttam és megtetszett, elkezdtem figyelni őt, hogy mennyire figyelmes, mennyire türelmes, beindult az evolúciós folyamatom, és egyből az érveket kezdtem el gyűjteni mellette, és persze az ellenérveket is, de ismerjük a sztorit, az érvek nyertek.
- Szeretnék veled maradni, ha szeretnéd, hogy veled maradjak.
Én nem teszem hozzá az osztályt, rendben, egy kicsit reménykedek benne, hogy beugrik neki az a pillanat, de nem szabad kikényszerítenem. Teljesen felé fordulok a testemmel, és óvatosan a karjára teszem a kezem.
- Minden csodálatos volt, hidd el. Ezzel a helyzettel együtt tudok élni, békében. Én nem szeretnék veled rosszban lenni, és remélem, hogy te sem velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848063#post848063][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.19. 05:47[/b][/url]

- Hogy nem keveredtél se kocsmai verekedésbe, sem engem nem vertél meg.
Én azt csak viccnek szántam, de hát olyan felfokozott állapotba került tőle, hogy rendesen elkezdtem aggódni. Mindjárt kiderül, hogy van egy másik énje, akit titok és fél, hogy felszínre tört. Viccelek, remélem, hogy nincs ilyen, vagyis, egészen biztos vagyok benne, hogy nincs.
- Merlinre Barnabás!
Csattanok fel magamat is meglepve, ahogy felkel és arrébb megy. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor kiabáltam. De mindig meglepődök én is, amikor megtalálom a hangomat.
- Csak viccelek. Részeg voltál, eljöttél hozzám, beszélgettünk, elmondtad, amit el kellett mondanod, és elmentél. Mármint haza, nem máshogy. Te nem érzed azt, hogy meg vagy könnyebbülve, hogy nem feszít már úgy az idegesség a közelemben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848065#post848065][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.19. 07:56[/b][/url]

- Miért leszel mindig ideges tőlem? Ez csak egy vicc, mind a ketten tudjuk, hogy sosem bántanál.
Hát még mosolyogtam is, hát nevettem is, miért veszi komolyan azt, hogy bántana, amikor tudom, hogy nem tenné, és ő is tudja. Biztonságban éreztem magam mellette mindig, és nem hittem, hogy valaha is, akár csak egy pofont adna. Kétségbeesetten nézek rá, mert nem értem, hogy miért más, mint szombaton, akkor annyira kedves volt, sőt, előtte is, még ha nagyon fájt is, amit mondott, az ölelése olyan jól esett, olyan tökéletes volt. A legtökéletesebb legszomorúbb pillanat.
- Valójában, ha nem csináltam, az sem vitt előre, és ha csinálom, az se visz. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy rendben legyünk. Annyi a lényeg, hogy beszéltünk, és akkor úgy nézett ki, hogy rendeződött a dolog, bennem rendeződött. De most akkor maradjak vagy menjek el? Nem igazán tudom, hogy mit szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=848067#post848067][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.06.19. 09:40[/b][/url]

- De csak vicc volt. Az egyik, amit nagyon szeretek benned, az a biztonság érzete, ami sugárzik belőled, és ezt te nagyon jól tudod.
Emelem az égre a tekintetemet. Hát nem hiszem el, hogy már azzal is képes vagyok elrontani mindent, ha viccelek. Ez sem jó, az sem, ha komoly vagyok, az sem, ha őszinte, az sem, ha inkább nem teszem ki annak, amit mondanék. Vagy, amit ő mondott. Mert ha elmondanám, akkor egészen biztosan kiborulna, sőt, még vissza is szívná, és abba belehalnék. Sokkal jobb ez így, hogy azt mondta, hogy szeret, csak nem akarja, hogy tudjam, mintha azt mondaná, hogy az volt az igaz, amit a múltkor mondott, hogy talán sosem szeretett.
- Mondom, hogy beszéltünk szombat hajnalban, és rendben vagyunk egymással.
A rendben azért egy tág fogalom, mert a szívem hangosabban ver minden alkalommal, amikor azt mondja, hogy szeretné, ha mellette lennék. Mindig hozzáteszi, hogy az osztályban, de én akkor is kalapáló szívvel és reményekkel telve nézek rá. Olyan érzelmi hullámzásom van, hogy biztos, hogy korábban belehaltam volna.
- Nem rossz, és én is szeretem őket, szeretek itt lenni. Hülyeség volt azt mondanom, hogy ne számítson a múltunk, mert számít. Boldog emlékeink vannak, és ezekre támaszkodhatunk. Ne számítson más, Barni, csak te és én. Csak, ami nekünk jó. Szerintem tudunk barátok lenni. Szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861821#post861821][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 05:56[/b][/url]

Az, hogy felrobbanok, az enyhe kifejezés. Sosem éreztem magam ennyire mérgesnek, sőt, szerintem soha nem is veszekedtem még, pedig igazán nehezített pályán mozogtam, tekintve, hogy Denis a bátyám. Próbáltam nyugtatni magam, hogy az nem úgy van, hát megbeszélné velem ezt, elvégre még a lakcímünk is közös. De amikor az új kollégáim, mert ilyen szempontból újak, gratuláltak, akkor azért valami elpattant, és olyan tempóban zúgtam végig az előkészítőn, mint a villám. Az új titkárnő szegény szerintem még szeretett volna állítani, ahogy elhaladtam mellette, de csak felemeltem a kezem, és berobbantam az amúgy nyitott ajtón.
- Nem szeretnél nekem elmondani valamit?!
Jó, most legalább körbenéztem, hogy van-e bent más, de a hangom nem vittem lejjebb. Láttam, hogy mások hogyan csinálják, és forrongok is. Nőből vagyok  hát csak tudom, hogyan kell veszekedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861828#post861828][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:06[/b][/url]

Annyira utálom, amikor teljesen semlegesen kezel. Kettő darab mondat, ennyit kellett volna szólnia hozzám, ám nem, tényleg nem, semmi, én meg állok ott, mint valami szerencsétlenség, és bambán bólogatok valami hülye.
- Pont annyira tiszteltelek meg, amennyire te engem.
Ezt az oldalamat még én sem nagyon ismerem, sőt, éppen ezért érzem, hogy a mondat végén egy kicsit elcsuklik a hangom, de azért állom a tekintetét, pedig nagyon közel vagyok hozzá, hogy idegből elbőgjem magam.
- Óvónő, ez most komoly? Miért? Miért én?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861830#post861830][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:10[/b][/url]

- Én jelen lettem volna, de van ez az egyetem nevű dolog.
Reflektálok idegből arra, amit mond, és nem, nem tudom felfogni ilyen felfokozott állapotban, hogy nem korhol. Az egyetem nekem egy trigger pont, annyira utálom, annyira nem értek egyet nagyon sok mindennel, hogy azt elmondani nem tudom.
- Lemerültem, de mindegy is lett volna, mert már az ajtóban ezzel fogadtak, és elkezdtek az ötleteikkel bombázni, én meg csak álltam ott, mint egy rendes hülye, és hát nyilván nekem tudnom kellett volna, hogy elveszik tőlem azokat, akik miatt bejárok a hülye egyetemre, hát mégiscsak a férjem az igazgató, de nyilván, ez csak másoknak természetes.
Bánatosan leülök arra a székre, jól jellemez mindent az, hogy az asztal másik oldalán helyezkedik el most is.
- És én miért lennék az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861832#post861832][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:12[/b][/url]

Némán nézem őt, ahogy beszél, de nyilván egy ilyen felfokozott állapotban az embernek nem az jön át, hogy a leginkább alkalmasnak gondolja a másik, hanem az, hogy megbukott. A mostani időszak amúgy is stresszes volt, sokkal nehezebb vizsgáim voltak, mint eddig bármikor, de végig az lebegett a szemem előtt, hogy már csak egy kicsi kell, és végre taníthatok, fizetést kaphatok, és nem érzem majd azt, hogy eltartanak.
- Ez most úgy hangzott, mintha tanárnak alkalmatlan lennék.
Fáradtan sóhajtok, ahogy nézem őt, tudom, hogy nem rajta kellene ezt levezetnem, és most mégis, ahogy itt ülök, annyira haragszom rá, annyira utálom, hogy ebben a hülye helyzetben vagyok. Megingatom kicsit a fejem, és kitekintek az ablakon, majd vissza rá.
- Úgysincs más lehetőségem, mint úgy cselekedni, ahogy szeretnéd. De arra ne kényszeríts, hogy az egyetemen ezt is elvégezzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861834#post861834][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:14[/b][/url]

- Nem akarok másik lehetőséget. Mert akkor még ennyit se találkoznánk.
Nekem fontosak a kis pillanatok is, egy mosoly a folyosón, egy-két mondat, amíg lefő a kávé, ezekbe kapaszkodom, hiszen olyan sokat van távol. Sokkal jobban vágyom a vele töltött időre, mint amennyi jut, de nem akarom, hogy boldogtalan legyen, vagy, hogy elhagyjon, mert úgy érzi, én az vagyok.
- Egy év múlva végzek, hajlandó vagy alkalmazni úgy is, hogy nem óvónői a képesítésem? Rendesen, fizetésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861836#post861836][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:16[/b][/url]

- Mert nem akarok már egyetemre járni, gyűlölöm az egészet.
Irigylem azokat az embereket, akik szeretnek, akik élvezik a tanulást, engem frusztrál a “lehet, hogy a gyakorlatban más van, de az elméletet kérdeztem” típusú oktatás. Azt nem mondom, hogy a jövőben ne mennék el különböző párnapos képzésekre, de soha többet egyetem.
- Jóóó.
Felelem duzzogva, mert azért tudom, hogy igaza van, de utálom, ha igaza van, mert mindig igaza van, én meg tök hülyének érzem magam mellette.
- Van két csoporttársam, akiknek zűrös a gyakorlóhelyük. Ha kellenek. Két fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861838#post861838][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:18[/b][/url]

- Nem lenne meg a képesítésem arra, hogy óvónő legyek. Tanár leszek. Ahhoz, hogy tudjak bánni a kicsikkel, képeztetnem kéne magam még, nem? Vannak ilyen tanfolyamaim, amiket azért csináltam meg, hogy tudjak segíteni Archie-nál meg most is elmentem Boglárka miatt pár rövid tanfolyamra, de nem hiszem, hogy azok számítanak.
Szerintem meg ez egy logikus kérdés és probléma. Vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy kicsi gyerekekkel vagyok egész nap, mert ők nagyon mások, mint az elsősök, és másokkal ellentétben, nekem olyan csekély a varázserőm, hogy szinte nincs is. Sok szempontból igen selejtesre sikerültem.
- Nem tudom. Igen. Elfáradtam.
Érzem, ahogy nyom a mellkasom, érzem a keserűséget a számban, amit a sikertelenség okoz, és összességében tényleg fáradt vagyok, és csalódott, de ezt inkább nem is mondom neki.
- Kell tudnom még valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=861840#post861840][b]Bánki Anna - 2023.04.01. 12:22[/b][/url]

- Ezt néha nyomatékosíthatnád.
Mert nem igazán így jött le nekem, és tudom, hogy túl érzékenyen reagáltam erre, de úgy szeretem a tanítást és a kicsiket, annyira láttam magam előtt az egészet, és annyira vártam is, erre most fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni az ovisokkal. Mindent, de tényleg mindent át kell terveznem.
- Remek. Egy élmény volt, igazgató úr.
Kelek fel a székről, hogy magam előtt összefont kezekkel, megereszkedett vállakkal nézzek rá. Annyira fel voltam paprikázva, olyan sok mindent szerettem volna elmondani neki, és egyetlen pillanat alatt teljesen legyőzött.
- Megyek, kitalálom, hogy mit kezdek ezzel az évvel. Majd beszélünk.
Ennél többet nem tehetek, így megfordulva kisétálok, hogy tényleg megpróbáljam kihozni a maximumot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=864960#post864960][b]Bánki Anna - 2023.06.25. 20:53[/b][/url]

Az év eleji megrázkódtatásból, mely szerint az ovisokkal kell lennem, az elmúlt hónapok teljesen kigyógyítottak, és bár kifejezetten szeretek tanítani, mégsem vágyom vissza. Helyette rengeteg kreatív dolgot megtanultam, amit a kicsikkel lehet csinálni, sőt mondókákat és énekeket is tudok. Néha azon kapom magam, hogy otthon, amikor takarítok vagy főzök is ezeket énekelgetem. Magyarul. Nem egy könnyű nyelv, nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy ne legyen akcentusom, de meg akartam csinálni. Tudjátok, hogy milyen nehéz név a Barnabás? Nagyon, de megtanultam minden érzelmi állapotban rontás nélkül kimondani. Innentől pedig nem volt megállás, mindenhogyan is mondtam, és többet és jobban. Az évfordulónkon magyarul írtam le, hogy mit érzek, ami nem volt könnyű, de sikerült. Hogy idén mivel tetézem a dolgot, azt nem tudom.
A tanári szobába a mostanában kissé nyugtalanul izgő-mozgó Boglárkával az ölemben éppen az elkövetkezendő heteket próbálom összeszerkeszteni, amikor nyílik az ajtó, és mintha a gondolataimban olvasna, belép rajta Frida. Még a kis majdnem három évesem is olyan csodálattal néz fel, mintha értené, hogy én miért kaptam fel a fejem, majd kék szemei rám siklanak, és érdeklődve figyel.
- Frida, de jó, hogy látlak, kérdezhetek egy rövidet? Mennyire vagy mostanság elfoglalt?
Nyilván ez az egésznek az alapja, utána millió meg egy kérdésem úgyis lesz még hozzá, de valahol el kell kezdeni, és ha nagyon az, akkor ez egy hamvába hullt ötlet, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865026#post865026][b]Bánki Anna - 2023.06.28. 21:46[/b][/url]

- Igen, mostanában már jó pár elsősnél fiatalabb gyereket tartanak otthon, sokan kiélvezik még, hogy nincsenek otthon a nagyobb tesók.
Lassan mi is készülhetünk az összevont csoportokra, persze egészen addig, amíg ez nem szükségszerű, nem szervezkedünk, mindenki a maga korosztályával szeret a legjobban lenni.
- Nyáron lesz felügyelet azoknak a gyerekeknek, akikkel nem tudnak otthon maradni a szülők a munkájuk miatt, és arra gondoltam, hogy elkezdenék összeállítani pár tematikus napot, vagy akár pár olyan napot, amikor egy-két dologra fektetünk nagyobb hangsúlyt. És arra gondoltam, hogy ha lenne kedved és időd, akkor a te tudásoddal és jellemeddel szerintem meg tudnád velük szerettetni a zenét. Főleg az ovisok lesznek érintettek, talán pár bölcsis, még folyik az igényfelmérés.
A nagyobbak közül egy elsős és egy másodikos szülei szóltak, hogy élnének a lehetőséggel, nálunk viszont többségében olyan szülők vannak, akik szülés után mennek vissza dolgozni, és a nyárra még nincs elég szabadságuk, és, aki ismeri Barnit tudja, hogy nála mindig az a fontos, hogy megteremtse a békét a lehetőségek maximális kihasználásával.
- Nem tudom, hogy lenne-e időd és kedved hozzá?
Abban biztos vagyok, hogy összeállítani simán össze tud mindent, ami egy ilyen alkalomhoz kell.
- Meg, gondoltam olyanra is, hogy mi készítünk hangszereket, például poharakból meg kavicsokból és akkor ahhoz megtanítani egy dalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=865800#post865800][b]Bánki Anna - 2023.07.30. 06:36[/b][/url]

Elmosolyodom és kicsit megemelkedik a bal szemöldököm is arra, hogy ovisokkal még nem volt dolga, de mindent el kell kezdeni egyszer. Jó, hogy vannak olyan tanárok ebben az intézményben, akik nem rögtön berúgják az igazgatói ajtót. Én megtettem, és nem feltétlenül vagyok erre.
- Én kevésbé lelkesen reagáltam ezt le annakidején, de megszerethető a dolog, tényleg. Én legalábbis nagyon megszerettem őket.
Pedig nem hittem volna, hogy azok után, hogy annyit idegeskedtem az egyetemen, hogy végre taníthassak, rendesen, fizetésért, majd letesznek az ovisokhoz, valaha is megszokom, de így lett. Minden bennem élő anyai vágyat és ösztönt kiadhatok náluk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
- Azt hiszem, ezt a részt teljesen rád bíznám, hiszen már csak azzal is, hogy felvetettem, lenne-e kedved, kész programot tettél össze a lanttal és Orpheus-szal. Máris sok kérdésem van, de nem teszem fel őket, mert ott leszek a foglalkozásokon én is, és majd ott mindent meghallgatok, és tanulok és egy kicsit én is.
Pedig ilyenkor mindig bennem van az, hogy meséljen a beszélő, mindenről, amit témába hozott. Ez a múlt hozadéka, mivel sokáig nem ismertem a világot, még a mai napig képes vagyok rácsodálkozni a dolgokra. A kedvencem az, amikor a toast kenyér kiugrik a pirítósból. Szinte mozdulatlanul állok, figyelem, és amikor megtörténik, megpróbálom elkapni. Szerintem vicces, de amikor Barni egyszer rajtakapott, nagyon furcsán nézett rám.
- Mindenben segítek, mi lenne, ha összeraknál egy tervet, és utána azzal dolgoznánk, hogy óvodásra könnyítsük? Én mindig ezt csinálom, próbálom finomítani a dolgokat, amiket terveznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=873470#post873470][b]Bánki Anna - 2024.02.10. 08:19[/b][/url]

- Azt, hogy mesés lenne.
Felelem őszinte örömmel és lelkesedéssel. Nem könnyű terep ez és nem, nagyon nem szerettem, amikor Barni kitalálta, hogy elveszi a diákjaimat és ad helyettük kicsiket, de nagyon megszerettem azt a rengeteg őszinte szeretetet és rácsodálkozást, amiből ők álltak. Már elképzelni se tudom, hogy máshogy legyen, és őszinte boldogság jár át minden reggel, amikor felkelek, hogy dolgozni jöjjek.
- Van otthon egy háromévesem, aki lassan négy lesz, és tudom, hogy ő még kisebb, de néha rajta gyakorlom az ötleteimet, hogy mennyire tetszik vagy nem tetszik neki, mert már a reakciójából is ki szoktam szűrni, hogy nagyon béna vagyok-e.
A legnagyobb kritikusomnak is mondhatnám Bogárkát, de ahhoz a szerephez túl kedves, akkor már inkább Bonnie az, aki jól meg tud kritizálni, de ő is csak azért, mert olyan ártatlanul őszinte tud lenni. A lényeg a lényeg, hogy én sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, ha letesztelhetek dolgokat.
- Csodás lenne a történet leírása, akkor át tudnám olvasni, de már most úgy vagyok vele, hogy ez csodálatos lesz. Köszönöm Frida, hogy segítesz nekem.