A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845116#post845116][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.03. 22:18[/b][/url]

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845141#post845141][b]Bánki Barnabás - 2022.04.04. 21:40[/b][/url]

Annie

Ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallania, hogy nem sok galleont tett volna arra, hogy újra a Shanes falai között lesz. Ne legyen félreértés, kifejezetten szeretett itt dolgozni, hiszen a menedék is arról árulkodik, hogy neki szívügyei a gyerekek, ám távozása mögött volt részéről némi sértettség, hiszen szeretett volna vezetői babérokra törni, ám hiába.
De új góré, új szemlélet. S mikor fülébe jutott, hogy Keserű jobb kezet keres, hát megpróbálta, s lám itt van. Megnyerte magának az igazgató helyettesi széket, meg mellé a két legkamaszabb osztályt. Mondjuk utóbbinak nem feltétlen örül, hiszen számára azok már nagyok és betörhetetlenek, de majd valószínű lekenyerezi őket pizzával.
Barnabás most életének azon szakaszában van, hogy igyekszik mindent megvalósítani abból, ami igazán kiteljesítheti az életét. Már betörődött abba, hogy se nő, sem pedig vér szerinti gyermek nem lesz mostanában az életében, így hát bőven van ideje mindenre..
Ezért vállalta be azt is, hogy segít az előkészítőbe érkező ifjú hölgynek, hogy eldönthesse ezt a pályát szeretné - e választani.
Órájára pillant, Keserű berendelte egy órával előbb, mint az első órája, azért, hogy találkozhasson a nővel, akivel kiadták, hogy legyen kedves, ám szigorú. Nos, Barnabásunkat ismerve a szigorú résszel lesznek némi bajok, de majd igyekszik sokszor összeráncolni a homlokát.
Hallja a cipősarkak halk, ütemes kopogását, s csak akkor fordul az érkező felé, mikor a lábbelik keltette zaj elcsitul. Készült ám, előre begyakorolt szívélyes üdvözletet kívánt iderittyenteni, ám egyetlen egy hang sem jön ki a torkán, mikor szembe találja magát Annievel.
Hosszú pillanatokon keresztül nézi, nyel néhány nagyobbat, végül az óra hangos zaja téríti észhez.
- Szervusz, a bátyádat keresed? - ó igen a másik Brightmore, aki a minap volt oly kedves és berongyolt a pizzázóba.. Maradjunk annyiban, hogy Barnabás még nem igazán érti, hogy miként lehetséges az, hogy még él. De az biztos, hogy jobb szerette volna, ha a nő nem sétál ma be ide.
- Azt hiszem később kezd, még nem vagyok teljesen tisztában a kollégák munkaidejét illetőleg.. - de, ami késik az nem múlik. Egyszer majd bemagolja kivel mikor találkozhat a Shanes falain belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845143#post845143][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.04. 22:00[/b][/url]

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845650#post845650][b]Bánki Barnabás - 2022.04.18. 13:44[/b][/url]

Annie

- Úgy látom még mindig nem tanultad meg, hogy mit hogyan illik a szádon kiejteni - rázza meg a fejét, arcán pedig egy halovány mosoly jelenik meg. Nem fog nosztalgiázni, egyáltalán nincsen ez az eszében, de azért egy enyhe leszúrást csak megejthet a másiknak, ha már ő a kisfőnök itt vagy mi fene.
- Ó, te vagy az? - kerekednek ki a szemei. Nem, csalódottság nem ücsörög ábrázatán, inkább lejátszódik benne eddigi élete, meg a találkozása Denissel.
- Nézd Annie, előre bocsájtanám, hogy nem azért, mert bármi bajom lenne veled, sőt.. De azt gondolom, hogy nem a legjobb ötlet az, ha én mentorkodom felette - s nem amiatt, ami kettejük között történt, ezt szeretné, ha a nő is tudná. Sokkal inkább azért, mert megígérte a bátyjának, s nem szeretné, ha ebből a teremből kilépve, máris egy átkot kapna a seggébe.
- Belián vagy Zorka biztos szívesen segítene neked. De, ha gondolod a bátyáddal is megbeszélhetjük, bár megérteném, ha őt nem akarnád. A húgom, amióta kiderült, hogy a főnöke vagyok, napi szinten lep meg különböző átkokkal, szóval elég az előkészítőnek egyetlen egy családi viszály... - no meg nem szívesen menne oda Denishez és közölné vele, hogy figyelj már a húgost átpasszolnám, mert valami univerzumi viccnek köszönhetően az én kezeim közé került..
- Szóval, igen. Gyere keressük meg Keserűt és találjunk valami olyan megoldást, aminek a végén a fejem, a tökeim és a valagam is egyben marad. Kérlek - mutat az ajtó felé, hogy érzékeltesse ő tényleg indulna és keresne valami opciót arra, hogy mindenki - beleértve a másik Brightmoret is - a lehető legboldogabb legyen ennek a történetnek a végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845656#post845656][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.04.18. 14:53[/b][/url]

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846174#post846174][b]Bánki Barnabás - 2022.05.05. 11:14[/b][/url]

Annie

Ha valaki most megkérdezné a mélyen tisztelt igazgató helyettes urat, hogy máshol kívánna-e lenni, akkor a válasza egyértelműen, gondolkodás nélkül egy határozott nem lenne. S ez még mindig nem Annie személye ellen irányul, csupán csak a szituáció végett. Nézi a nőt, még véletlenül sem méri végig, s nem gondolkozik el azon, hogy az elmúlt időszak mennyire jót tett neki. Nem, ilyeneknek nem ad helyet, mert nyilvánvalóan nem szabad, ám a látnivalóval ellentétben a szavak, melyek egyre csak gyűlnek és előtörnek Annieből, felidézik benne a kislányos naivitás aprócska jeleit.
Megérti a sértődöttséget, s valahol még örvendezik is a ténynek, hogy a nő így kiáll magáért. Ám Annievel ellentétben Barnabás tudja, hogy hol állnak éppen, ezért kezdi el ráncolni a homlokát, hiszen a stílus az viszont már nem olyan, melyet ezen a helyen megengedhet a másiknak.
- Rendben Annie, ha szeretnél félretenni mindent és így kívánod, legyen – süti le szemeit, s hangjából is érződik, hogy most ebben a pillanatban nem az a szerencsétlen, aki a tökét is képest lett volna elhagyni az utcán, ha egy nő ránézett. Benne van még ez, ó de még mennyire.. Viszont most a munkahelyén vannak, ahol példát kell mutatnia a jövő generációjának.
- Ez esetben viszont szeretnélek figyelmeztetni néhány dologra – egy pillanatra bizonytalanodik el, erről pedig tarkójának megvakarása árulkodhat a másiknak. Aztán köhint egyet, kettőt és kihúzza magát.
- 14 évesek járnak ebbe az osztályba, fiúk is, akik ha minszoknyát vagy kivágott felsőt látnak, nem biztos, hogy odaillő gondolatokkal lesznek a teremben. Van közöttük olyan, aki lazán szót is ad ennek, így hát kérlek, ezen ruházkodást itt mindenképpen kerüld – olyan monoton és hivatalos, mint Annievel szemben még soha. Talán ez mutatja igazán azt, hogy képes ő kizárni bármit, de nem feltétlenül jelent az jót.
- A szavak nagyon fontosak. Jól meg kell válogatnod őket, s nem csak akkor mikor tanítasz. Tudom, hogy nem idegen számodra gyerekek között lenni, de a kétértelmű kifejezéseid nem feltétlen ideillőek – sőt. Ha egy kiskamasznak elejti véletlenül azt, hogy állok rendelkezésedre, azt csinálsz, amit akarsz.. Hát maradjunk annyiban, hogy a nap végére még mehet kihozni Anniet az auror parancsnokságról.
- Minden órára készülsz, arra is, amit papíron nem te tartasz, s mindig megmutatod nekem az óravázlatodat. Maximalista vagyok, szóval hanem tetszik, ígérem, hogy úgy dobom vissza majd, mint macskát szarni – és ezzel egyáltalán nem viccel. Mondta volna azt, hogy hát ismersz..de mivel ezt félreteszik, kissé erősebben fogalmaz.
- Végül, de nem utolsó sorban, a felettesed vagyok, aki nem feltétlenül nyeli le, ha egy tanteremben, ahova bármikor beléphet bárki, számonkérik vagy olyan stílusban beszélnek vele, ahogy… -te. Nem mondja ki hangosan, mert nem akarja a tüzet még jobban felszítani, lenyeli. Be tudja ezt annak, hogy hosszú idő után most találkoztak először, s örülhet, hogy ennél nem kapott durvábbat. Mert megérdemli, s áll is elébe, de nyilvánvalóan nem itt.
Megmozdul, az asztalról felemeli az előkészített dokumentumokat, amiket Annie felé nyújt.
- Tanmenet, projektek, csoportmunkák, minden, ami az évben készül. Jövő hétig nálad lehet, nézd át, válaszd ki mi az, amit megcsinálnál. Az elején hospitálsz, megegyezünk, hogy hány órát, aztán tiéd a terep. Ez így megfelel? – hűvös, mintha tárgyalna, de ha Annie ezt kívánja, hát ő belemegy. Addig sem kell máson agyalnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846249#post846249][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.07. 21:37[/b][/url]

- Muszáj.
Suttogom magam elé, az ajkaim szinte nem is mozdulnak. Most követtem volna el életem legnagyobb hibáját? Hiszen szeretem őt, sosem szerettem mást. Minden nap gondoltam rá, minden nap álmodtam vele, reménykedtem… valójában nem is tudom, hogy miben, hogy van jövőnk, hogy valahogy a múlt a múltban maradhat, és nem lesz hatással a jelenre? Azt hiszem. De, ahogy visszatértem, és nem volt meg a nagy pillanatunk, az az elcsépelt, nyálas romantikus találkozás az esőben, a fellibenő lábas csók és még sorolhatnám a kliséket, úgy állandóan azt kezdtem el figyelni, hogy mások hogyan érik el, hogy azt, akit szeretnek, a közelükben tudják. Így. Kizárással. Nem akarom kizárni, szívem szerint térden csúszva kérnék bocsánatot, és mégsem mozdulok, csak figyelem őt, és próbálok elég felnőttnek kinézni ahhoz, hogy komolyan vegyen. Csak egy kicsit komolyabban.
- Értem, ez a meglátás jogos. Sajnos nincs sok ruhám, mert amik voltak, azokat elajándékoztam, és Cath… ő egy kicsit másabb felépítésű, mint én.
Ezt próbáltam a lehető legszebben megfogalmazni. Cath mellben dinamikus, széles a csípője, nagyobb feneke van, azt mondják rá, hogy ilyen ősanyás teste van, ezt ő mondta, mert, hogy olyan, mint egy termékenységi szimbólum, de ezt a kifejezést azért Barni előtt mégsem használhatom.
- Elmegyek délután, és veszek megfelelő ruhákat, amikben nem zavarok össze senkit.
A senkit alatt nagyjából tizennégy éves kamaszokat érthetek csak, tekintve, hogy ő láthatóan könnyedén hűvös velem. Vajon tényleg ilyen lenne, vagy csak azért mondja így mert megkértem. Képes lenne ennyire semleges lenni? Lesütöm a szemem, mert tudom, hogy az én arcomra minden ki van írva, hogy én nem tudok teljesen úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Neki olyan könnyen ment…Tudom, tudom, ezt akartam, de így most ez nem olyan jó. Inkább, hogy ne gondoljak rá, figyelek a mondataira. Nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy élvezi-e, hogy kritizálhat, mert ezek szerint semmi sem jó, ami én vagyok, se kívül, se belül. De csak bólogatok.
- Ahogy én veled.
Elveszem a mappát, és védekezőn magam elé szorítom, majd otthon megnézem. Miért is mondtam azt, hogy úgy viselkedjen? Olyan rossz, hogy megteszi, és én annyira nagyon szeretnék bocsánatot kérni tőle, de nem az jön ki a számon. Egy kicsit be vagyok rekedve, túl erősen nyomtam vissza azt a gombócot a torkomba.
- Nagyon szeretném ezt csinálni, jónak lenni benne, megfelelni az elvárásaidnak, felnőni ehhez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy elégedett legyél, és, hogy ne kelljen miattam kellemetlenül érezned magad.
Nem leszek más, mint ahova eljutottam, nem fogok olyan lenni, mint amilyen nem vagyok. Másabb lettem, ismerem a hibákat, amiket elkövettem, amik miatt elveszítettem. Elrontottam, egész életemben semmit sem rontottam el annyira, mint a vele való kapcsolatomat, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezze élete legszörnyűbb évének azt, ami most ránk vár. Éppen ezért kinyújtom a kezem, a béke jeleként, remélve, hogy elfogadja.
- Rendben leszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846620#post846620][b]Bánki Barnabás - 2022.05.21. 11:17[/b][/url]

Annie

Nem akar rideg és távolságtartó lenni, de a hely és maga a helyzetük nem a legmegfelelőbb arra, hogy ő itt most pitizzen, esdekeljen, lemenjen arra a szerencsétlen és esetlen szintre, amin jó pár évig tartozkodott. BArnabás még mindig ugyanaz az ember, az emberekhez való viszonya vajmi keveset formálódott és ugyanúgy képes cikisebbnél cikisebb helyzetekbe keveredni. Ezen a diákok is jókat szoktak nevetni, s bizony a férfi még az órákon is megengedi magának olykor a lazaságot. Mert a gyerekeknek kell, s mert nem lehet őket szíjjal verni azért, hogy valamit benyaljanak, ami esetleg nem is érdekli őket. Ő ezt teljes mértékben elfogadja.
A felnőtt emberekkel a kapcsolatai azonban eléggé nehezen tudnának formálódni, hiszen nem sok idejét fekteti ilyesmibe. Így még eléggé gyerekes, vagy a másik véglet az, hogy túlságosan merev és szigorú, mint most. Annie nyilvánvalóan nem ezt érdemli, s Bánki ezt jól tudja, ám a jelenleg még nem tud mit kezdeni a helyezettel, s mivel a nő kéri, hogy tegyenek úgy, mintha.. Hát akkor ő vált, s még lépés távolságot is növel.
- Annie.. Nem kell ezért ruhatár csere. Biztosan vannak olyan ruháid, amik megfelelőek - ereszt meg egy halovány mosolyt a nő felé.
- Nem kell apácának lenni, te is tudod jól.. Én csak azt kérem, hogy nos.. Igen, szóval most nyilvánvalóan nem kéne ezt mondanom, mert nem, de tudod.. Pfúú, segíts már ki, had ne kelljen tovább tipródnom ezzel. Bólints, hogy érted vagy valami – vakarja meg a tarkóját egy kissé zavartan. Hogyan mondja pont neki azt, hogy figyelj ne dobd ki a melleid, meg a formás segged, mert nem csak a diákokat, de talán még engem is kikészítesz vele? Na ugye, így inkább csak hátrál megint és hozza az átkozott papírokat, hogy valami érdemit is alkossanak.
- Nézd, én nem bánom, ha rávilágítanak a hibáimra és jelzik, ha valamit nem úgy kellene csinálni, ahogy akkor ott éppen teszem. De megvan mindennek a helye, te is tudod - enyhül kissé, mert nem szeretné, ha Annie azt hinné, hogy akkor most a főnök és beosztott szerep az akkora falat von közéjük, mint a Trónok Harcában lévő Másokat visszafogni hívatott jégfal. Ő amúgy sem az a hideg ember, akinek néha tűnik, csupán csak a megfelelően kell megközelíteni.
- Annie, ne nekem akarj megfelelni, hanem magadnak és annak, amit kitűztél a szemeid elé. Nyilván ez egy olyan helyzet, ahol az ember mindenképpen bizonyítani annak, aki a mentora, akitől tanul, de elsődlegesen mindig magadat helyezed előre. Ha valami neked kellemetlen, nem tetszik, nem szeretnéd leadni vagy bármi van, akkor szeretném, ha azt jeleznéd és találunk megoldást. Szerintem nem lesz itt gond - néz biztatóan a másikra. Annie kérte, hogy tegyék félre, s ha ezt nem kérte volna, akkor is gondolja magukat annyira felnőttnek, hogy képesek legyenek egy ilyen helyzetet kezelni. Ha meg nem, akkor még mindig ott a lehetőség arra, hogy találjanak valakit, aki megfelelőbb lehet arra, hogy Annienek segítsen.
- Részemről miden rendben, van még valami esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=846623#post846623][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.05.21. 15:04[/b][/url]

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.