A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876774#post876774][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 23:12[/b][/url]

- Ne már, Dami. Csak valamit.... Csak nagyon picit - mióta tudom, hogy van az életében valaki, akit ő engedett be oda, nem olyan könnyű megállni, hogy ne tapossak két lábbal a privátszférájába. Néha megfogalmazódik a gondolat, hogy talán nem kellene, de hamar elvetem.
- Ki a fodrásza? - igenis fontos kérdés ez, kérlek. A rosszul megválasztott fodrász, sokmindent elárul az emberről.
Szólok közben, hogy végeztünk mára, és bár hallom a kérdést, először nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Óvatos. Azt tudom én, hogy mit jelent.
Megvárom még összepakolnak, és a tekintetemmel jelzem a bátyámnak, hogy akkor fizesse ki őket.
- Nem tudom. Félek. Korai. - én is óvatosan mondom neki, mikor már csak kettesben maradunk, és kortyolok is az eperlémből.
- Nélküled én életképtelen vagyok - ezen pedig nincs mit tagadni. Ő is tudja. Én is tudom.
- Figyelj, nem azt mondom, hogy fogjunk mindent és bútorozzunk át. De ha amúgy is ott vagy hétvégén, akkor nem lenne egyszerűbb odamenni, mint ide hopponálni? Legalább csak eleinte? Csak míg megszokom? - az a baj, hogy ez a könyörgő tekintet most tényleg őszinte. Sokkal jobb lenne ha ott lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876777#post876777][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:31[/b][/url]

Visszahunyja a szemét és megrázza a fejét. Elsie a víz alá is nyomhatná, akkor sem árulna el többet, akkor sem, ha különben nincs miről beszámolnia. Ismeri a húgát és nem szeretné, hogy komplikálni kezdjen, ami Elsie tekintetében két dolgot jelenthet: vagy holnap reggel arra nyit be, hogy nem csak Kamillát, de annak a szüleit is meghívta teára, vagy, és ez sajnos valószínűbb, hogy a lányt ujjbegyek és szemgolyó nélkül veti majd partra a tenger.
Így a további puhatolózást elengdi a füle mellett, először pedig arra reagál érdemben, amikor hirtelen minden tekintet rászegeződik. Csodálkozva néz a férfiakra, majd vissza a húgára, és eltelik pár másodperc, mire felfogja, mit várnak tőle.
Egy irritált ciccenéssel int az egyik férfinek, de kötekedés nélkül írja alá a felé nyújtott számlát a pontozott vonalon. Hiszen mindig aláírja. Ez még csak nem is volt kérdés.
Az ajtó hamarosan csukódik, ő pedig visszaül a kanapéra. A jégkockák összekoccannak a poharában, ahogy azt megingatja a kezében.
   -  Meg fogod szokni és megtalálod a társaságodat - tér ki ismét a válaszadás elől. - A kastélyban például ott lesz Charon. És Nathaniel. És Esther az előkészítőben. És Adél, és... és a többi rokon. Ha megkéred, Charon biztos repesne a boldogságtól, hogy a hétvégéket a faluban töltse a kastély helyett. Keresek nektek elég nagy lakást, hogy elférjetek, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876778#post876778][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.11. 23:40[/b][/url]

Jó, hogy nincsenek teljesen megvilágítva és nem élesen láthatóak mindenkinek az arcvonásai, mert akkor egészen nyilvánvaló lenne Charon arcán az undor. Nem egyenként van itt baja az emberekkel, ezek ugyanazok, akikkel nap közben ma vagy  tegnap kifejezetten jól szórakozott, de áthatja az erdő ezen szakaszát a fűszag és mindenki vagy gyanúsan recklessly bepörgött vagy szánalmasan elkentszavú állapotban van. Ez komolyan jó szórakozás nekik? Hogy innen látja, hogy van, akinek holnap az este alig lesz meg, mert még ivott is az egészre? Tényleg ez a menő mostanában a senioroknál? Máris érti, hogy miért áll még mindig az aranyvérűek helyzete olyan siralmasan, Rosieréknek teljesen igaza volt, hogy a korábbi évfolyamok és generáció majdhogynem használhatatlanul tunyák.
Csak ezután a gondolatmenet után lép oda a neki szorított helyre a körben, ha más nem, kíváncsiságból.
Végigköveti tekintetével azt a szakaszt, amire Damian mutat. Dehát ez... ez lényegében erdő. Ezek hülyék? Ha nem tudná, hogy a srác nincs egészen magánál, még akár meg is könnyebbülhetne: ez alapján annyira nem akarja ezt az eljegyzést, hogy inkább meghalna.
- Ki ~melyik fogyatékos~ találta ki ezt az útvonalat? - kérdez rá gyanakvóan, miközben még mindig az erdős-ligetes lankákat méri fel szemmel. Nemet már nem mondhat, az túlságosan kínos lenne és nem fogja ciki helyzetbe keverni magát, de már kinézte azt a pontot, ahol ő bizony meg fog állni. Nem, nem százötven galleonra árazza be az életét, köszöni szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876779#post876779][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:57[/b][/url]

Ahogy elmagyarázza az útvonalat, arrafelé nézve, majdnem apai büszke szusszanással ejti le a kezét. Egy késő délután megkezdett, hosszú és kaotikus beszélgetés szülötte a terv, ami valahogy úgy kezdődött, hogy "százötven galleonban rá, hogy nem mered". Ez utóbbit azóta balladai homályba fogta az idő, azonban a felbújtóra tisztán emlékszik...
   -  Én.
... és jelenleg nem látja okát annak, hogy ezt eltitkolja. Charles a kör túloldalán még utolsót szív a körmére égő szálból, mielőtt a száraz avarba taposná, ez pedig úgy fest, mindenki számára néma jelzése annak, hogy készen állnak a produktumra.
   -  Szóval!
A patak felé fordul és az egyik lábával átlép a seprűn. Az avar zizzenéséből hallja, hogy legalább három másik társa is felsorakozik - bár a so jelenleg erős idézőjelek közt értendő - és ugyanígy tesz. Megvárja, míg mindenki abbahagyja a feszengést, majd a miheztartás végett még utolsó pillantást vet Charonra is.
   -  De most próbáld magadon tartani a ruháid. - Teszi hozzá tessék-lássék lehalkítva a hangját, amit nyilvánvalóan mindenki kifogástalanul hallhat. Majd, gondolatban még pontot sem téve a gondolat végére: - Három, kettő, egy, fuck you bitches!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876780#post876780][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 00:20[/b][/url]

Egy-két rövid másodpercre Damianon felejti a tekintetét, de egyáltalán nem szerelmetes romantikával, mikor a srác közli, hogy bizony ő volt ennek a tervnek az ötletgazdája. Hát persze.
Ebből holnap ANNYIRA nagy balhé lesz, hogy legszívesebben máris átpörgetné az egész éjszakát a holnap reggelre. They are so dead. I see dead people.  - Ha tudná, hogy egy mugli film ikonikus mondatára gondol, hajjaj!

Az abszolút insensitive megjegyzésre csak gúnyosan felprüszköl. Bezzeg most már majdhogynem önkívületben milyen bátor, miközben egész nap úgy kerülte, mint a pestist. Összehúzott szemekkel felmutatja a középső ujját.
- Ne aggódj, véletlen sem akarlak pánikrohamba kergetni.. megint. - Még mindig előtte van az "állj, állj" ijedelem a medencénél. A rövid közjáték után viszont végre elindulnak. Pontosabban elhangzik a visszaszámlálás, és akik még messze száz százalék felett pörögnek a beszedett, felszívott, elszívott, ki tudja milyen és hányfajta dologtól, azok lelkesen el is rajtolnak.
Charon már indulás előtt kinézett magának egy platánfát nem messze - ott állna meg szándékai szerint, azonban Charlesnak, aki már a seprűre való felszálláskor gyanúsak voltak a mozdulatai, más tervei vannak.
Mármint tervnek túlzás nevezni. Inkább elkerülhetetlen végzet. "fuck you bitches" hangzik el a kiáltás, ruhasurrogás és "wooohoo" hurrogások közepette indulnak el a legtöbben - Charles pedig ezzel egy időben puffan a földön tompán, miután lefordul saját versenyseprűjéről.

Fasza - gondolja magában Charon, ezúttal még csak nem is ironikusan, merthogy ez tökéletes okot ad számára az el-nem-indulásra. Kapva-kap az alkalmon, leszáll. Lábával bök egyet a senior ex-mardekároson, aki kényelmetlen és artikulálatlan morgosággal válaszol az ingerre. Jó, nem halt meg. Fizikai erő híján (és mert fene fog hajolgatni és ezzel szórakozni), a pálcáját elővéve, mágiával fordítja az oldalára Charlest, mert a saját hányásába senki se fulladjon bele mellette.
Ezek után ő maga leül a fűbe a lábazodó idióta mellett, magában már most fogadásokat kötve arra, hogy ki milyen sérülésekkel ér vissza. Vagy egyáltalán visszaér-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876781#post876781][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 00:58[/b][/url]

Négyévesen kapta az első, fel nem emelkedő seprűjét. Korai még, mondta akkor az anyja és korai is volt. A sebhelyet azóta őrzi a szemöldöke alatt, pedig nem emlékszik már rá, hogy nekiment-e valaminek, vagy leesett a játékról. Azonban arra igen, milyen volt, amikor a seprű először elindult vele. Pure bliss. Manapság kémiai segítség nélkül nemigen találja az érzést.
Ahogy jelt ad, rámarkol a seprűre és a gondolatai és a beszéde csapongó jellegéhez képest gyakorlott mozdulattal indul. Innentől kezdve pedig nem érdekli, ki hol van és mit csinál, felőle akár a földbe is fúródhatnak, seprűn végre elemében érzi magát és amikor a patak partjára vezető rövid lejtőt követően egy éles kanyarral elindul a víz folyásának mentén, a csípős fűszagon túl az egész napos frusztrációját is maga mögött hagyja.

Szürkületben és éjszaka repülni szürreális érzés. Közvetlenül maga mellett látja elsuhanni a meredező faágakat, a sziklákat fejmagasságban; az ő reakcióidejét azonban kiélezi a kis kék fiolák és a hirtelen adrenalinhullám, ami akkor csap át a feje fölött, amikor először centiz ki egy patak fölé hajló, súlyos fatörzset.
Érzi, hogy vékony ágak karcolják végig, neki azonban nevetnie kell, nem örömmel, de felszabadultan. A következő, kidőlt fatörzs alatt fejjel lefelé fordulva suhan át és ugyan a szeme sarkából lát valami mozgást, ami arra utal, hogy követik, részéről nem érdekli és csak élvezi, hogy él.

A malomház a semmiből bukkan fel előtte. A seprű farka végigkarcolja a málladozó, mohás kerítést, ahogy ő épp, hogy kikerüli a deszkákat és érzi, hogy az alkarját, amit az arca elé kapott, végigmarják a meredező galagonyabokor ágai.

Számára hosszabbnak tűnik, de valójában alig percek telnek el addig, míg maga előtt először meglátja a társaságuk hátrahagyott, elvarázsolt fénygömbjeit. Határozottan elegánsan érkezik és huppannak a cipői az avarba, ám ha bárki igazán sasszemű észreveheti a keze remegését, amivel félredobja a seprűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876783#post876783][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 02:01[/b][/url]

Pálcája végéből hűvös kékes-fényű mágikus fény száll fel és lebegve a fejük fölött dereng, mintegy miniatűr világító-toronyként és célként szolgálva a visszatérőknek. Mert erre ugye nem gondoltak. Vajon, ha senki sem marad itt, akkor a sötétben kóvályogtak volna, hogy ki hol száll le? Pont ennyire volt jól megtervezett ez az esti verseny.
Nem sokat tud magával kezdeni, de amúgy nincs is igénye arra, hogy mindenképpen lefoglalja magát valamivel.  Érdeklődve fürkészi a távolt, de az esti sötétben nem lát sokmindent: egyik kezében a fehér eperfa pálcával dobol a még mindig lovaglónadrágba bújtatott combján, másik kezével a másik combjára könyökölt és a kézfején megtámasztotta az állát. Így chillel, mikor Damian elsőként és a verseny nyerteseként visszaérkezik.. szanaszét szabdalva. A haja a szokásos jólfésültség helyett szélfútta és mintha még egy-egy levelet is fel lehetne fedezni a sötét szálak között.
Igen, határozottan él. Ahogy a következő beérkező.. és az azutáni is. Egyvalami viszont közös: senki sem úszta meg ép bőrrel a fák közötti eszement futamot. Van, akinek a ruhája is kiszakadt és randa vágásból szivárgó vér itatja át az anyagot. Semmi igazán vészes, de azért nyilvánvaló következményei az útvonal viszontagságainak. Mindenki nagyon győzelem- és adrenalinittasnak tűnik, így nem rontja el a mulatságukat, még ha nagy kényszere is van rá. Kivárja a beérkezés utáni etapot, hagy az örömködésre némi időt, majd amikor az egyik társuknak feltűnik Charles (aki addigra valóban aranyos hányásfoltot hagyott a fűben maga mellett, mielőtt visszaaludt volna), Charon csak vállvonással kommentálja.
- Charlie úgy döntött, levágja az utat a célig - és el sem indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876786#post876786][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 10:05[/b][/url]

Oka van annak, hogy nem beszél. És ez nem az az ok, hogy hagyjál tesó, magánélet. Meg tudom különböztetni a csendet, és a csendet, ha róla van szó, de látszólag most hamar túllendülök rajta. Úgyis meg fogom tudni, amit akarok, mert az a nyamvadt alma akkor sem esett olyan messze attól a fától. Erről meg nem igazán tehetek, ha már az apámat nem tudtam megóvni, a bátyámat megfogom az olyan nőktől, akik... nos, egyáltalán nem valók hozzá.
Boldog mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy egyetlen kanyarintással, tornázza fel Dami az amúgy is túlzottan jó kedvem. Hát csodás ez a nap, csak a fejem ne fájna.
- Figyelj - sóhajtok fel, teszem le a poharat, és kezeimmel a lábaira támaszkodok, úgy pislogok fel rá.
- Ha te azt mondod nekem, hogy én meg a leendő sógornőm öribarik leszünk, akkor rendben. Összeköltözök én vele. Tényleg. De ha csak egy táskámhoz is hozzányúl, egyenként fogom levagdosni az ujjait - és ezt olyan bájos mosollyal adom a bátyám tudtára, mint valami ma született bárány.
Egyrészt, bár semmi szándékom támogatni őt ebben a hülyeségben, a testvéreként meg kell tennem. Másrészt, ha valaki van ezen a világon, akiben én feltétel nélkül megbízom, annak épp most is az idegein táncolok. Harmadrészt, nem felejthetem el, hogy nem csak pénzem, kötelességeim is vannak. Ettől pedig lever a víz. Viszont megígértem, nincs több dráma, igyekszem is tartani magam hozzá.
- Szeretnék kérni valamit - negyedrészt, mindennek oka van.
- Mielőtt bevenném a falut, szeretnék elmenni valahová. Csak egy napra... - az pedig számomra nem olyan könnyű figyelembe véve, hogy a hopponálásról még mindig le vagyok tiltva. Teljesen érthető okokból egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876788#post876788][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 16:23[/b][/url]

Most, hogy ketten - a kutyával hárman - maradtak, végre elkezdhet regenerálódni, aminek az első lépése mindig az alma- narancs- menta trió. Miután iszik a koktélból a hideg poharat a homlokához nyomja és úgy pislog Elsie felé.
Egy pillanatig sem hisz benne, hogy Charon és Elsie perceknél többet kibírna ugyanabban a légtérben. Azt sem, hogy a leendő menyasszonya egyáltalán elgondolkodna az opción, hogy beköltözzön abba a lakásba, ami az övé, még akkor is, ha ő nem lakik ott. Azonban ez a felvetés láthatóan elég hozzá, hogy ideiglenesen elterelje Elsie figyelmét, ő pedig időt nyerjen vele.
   -  Ne kímélj - küzdi magát feljebb a kanapén, mentálisan megacélozva magát a húga következő kívánságára. Pénz vagy figyelem, ezt a kettőt szokta követelni tőle, amibe a legtöbben idővel belefásulnának. Az univerzum szerencsés játéka azonban, hogy Damian szeretetnyelve pontosan ugyanez: figyelem és pénz.
   -  Még csak ne is álmodj róla, hogy két héttel Carlisle után Ibizázni fogsz - válaszol azonnal, elejébe menve a kérésnek. - A lófasznak is van vége azért, Els.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876789#post876789][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 17:13[/b][/url]

- Gondoltál már arra, hogy megpróbálsz nem csak havonta egyszer aludni? - a kérdés óvatos, és egyedül a tekintetem aggódó csak, mert ezt sem tartom túl egészséges dolognak.
- Ha elmész dokihoz, tök jó gyógyszert ír fel - mosolygok rá halványan, hisz.... tudom, miről beszélek. Viszont nem pattogok, és kezdem pátyolgatni, az anya dolga. És tőle is nehezen viseli sokszor.
- Oda akarok menni - biccentek is, és megforgatom a szemem.
- Carlisle-ba. És egyébként. Mykonos sokkal jobb hely volt - nos, már amennyire emlékszem belőle. A görög. A görögökről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem tudnak bulizni. Viszont tényleg látni akarom Aident mielőtt még megint elszeparálnak mindentől, mert fogalmam sincs, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb.
- És nyári szünetben? - azért némi fáziskéséssel, de csak elkezdek szépen nézni Damira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876792#post876792][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 17:57[/b][/url]

Leszállás után azonnal félrelöki a seprűjét, ami az avarba puffan, ő pedig egy szusszanó nevetéssel fordul arra, amerről jött. Érzi, hogy a keze mellett a lába is remeg, de ez az élmény most inkább pozitív, mint negatív. És ugyan felfogta Charon és a földön fekvő másik alak jelenlétét, ezeket az információkat egyelőre kénytelen félretenni, míg lehiggad.

Jerome alig húsz-huszonöt másodperccel később, Raynard pedig közvetlenül utána bukkan fel a sötétben és étkezik meg a tisztásra. Mindkét srácot falevelek, vágások és megtapadt pókhálók szennyezik, az előbbi jobb szeme pedig gyanúsan vörös, ami csak utal rá, hogy a malomház megkerültét megelőzően nem sokkal szemgolyóval találkozott ugyanazzal a galagonyabokorral, amivel Damian. Ezek az apróságok azonban láthatóan egyiküket sem érdeklik, Charon pedig egy olyan sajátos jelenetnek lehet szemtanúja, amíg leginkább az "ősemberek visszatérnek a mamutvadászatból" kifejezéssel írható le: vállveregetések, néhány "wooo" és még több "hah ez kurva jó volt" folynak e a sötétben.
Raynard az első, aki megszakítja a rituálét és először a Charon-Charles páros felé fordul, azzal az arckifejezéssel, mintha először regisztrálná, hogy ők is jelen vannak. Bár az összhatást valószínűleg nem javítja az orrnyergén keresztbefutó, mély vágás és az abból szivárgó, egyébként riasztó mennyiségű vér.
   -  És él még? - hangzik a kérdés Charon magyarázatára, mire Damian és Jerome is a páros felé fordul.
   -  Hey, Charlie fiú - lép Damian közelebb, majd a cipője orrával megböki a földön szendergő vállát, minekután pedig erre a mozdulatra nem érkezik érdemi reakció, várakozón fordul vissza a társaihoz - Ray, te gyógyítók gyöngye, tudsz ebből embert csinálni?
Beleegyező morogást kap válaszul. Ahogy hátrébb lép, hogy az egyébként tényleg gyógyítói végzettségű, praktizáló, a mindennapokban pedig a családi klinikájukon dolgozó srácnak helyet adjon, a tekintete továbbvándorol az avarban kuporgó lányra. És hiába a sötét, a szeme azonnal kiszúr valami igazán furcsát.
   -  Te meglepően jól nézel ki - állapítja meg összehúzott szemmel. A szavait a Charlie irányából csattanó, terapeutikus jellegű pofon szakítja félbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876793#post876793][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 18:08[/b][/url]

   -  Persze, semmire sem vágyok jobban.
Elsie és a gyógyszerei. Nagyon óvatosan, nagyon nagy tapintattal és söndben kezelt téma ez a családban. Damian sem tudja, mit kap és szed a lány, mindössze annyit, hogy általában jobban van tőle egészen addig, amíg történik valami. Általában nem tudni előre, mi lesz az, ami ismét megrengeti a húgát, de ha igazán magába néz ő sem hisz benne, hogy utoljára töltött volna időt a Charlisle-i intézményben. Néha pedig abban sem biztos, hogy hisz abban, hogy Elsie öt év múlva is velük lesz-e még.
   -  Miért mennél Charlisle-ba?
A válasz őszintén meglepi. Összeráncolt homlokkal fürkészi a lány pillantását, mint aki azt kutatja, hazudik-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876802#post876802][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 20:14[/b][/url]

Még a Wizengamot is megirigyelné azt az ítélkező nézést, amivel kis csapat neandervölgyit bámulja. And this is why you don't do drugs, kids. Mert ilyen idióta leszel.  Valahol egyébként csodálatraméltó, hogy mindegyik végigrepülte a távot viszonylagos épségben, senki sem fullad folyóba, senki sem szegte nyakát egy fa ágára akadva és senki koponyája nem tört be a sziklás szakaszon. Igen, ez még elismerésre méltó is lehetne, ha mondjuk kényszerhelyzetben muszáj lett volna teljesíteniük valamiért ezt a kihívást. Ahhoz viszont, hogy saját akaratukból játszanak orosz rulettet versenyseprűkön, hadd ne kelljen gratulálnia. Igen, egyre inkább érik benne a gondolat, hogy tényleg koraérett és messze a korosztálya előtt lehet, sőt, úgy tűnik, még a seniorjai előtt is. (A delulu nem válogat, kedves olvasó - a szerk.)
- Pár perce még epét hányt, szóval gondolom igen. - Nagyon kúl, nagyon felnőttesen lezser és nem törődöm módon veti oda, igen. Mintha csak úgy félszemmel figyelte volna eddig, hiszen úgyis tudja, hogy semmi baja. A valóság az, hogy egyébként azért lelkiismeretesen figyelte Charlie állapotát, készen arra, hogy bármikor dehoppanáljon vele vissza a nyaralóhoz
- Ez így gyakori? - Leginkább a melléjük lépő Raymondnak címzi a szavait, mert a többiek reakciója alapján ő lesz az ügyeletes felcser. A srác gyanúsan szipog egyet, mielőtt igenlően válaszolna - és ezzel egy időben leguggolna eszméletlen haverja mellett. Az egész kifejezetten rutinszerűnek tűnik.
- Hja, valakinek felelősségteljesnek is kellett lennie, és itt maradni vele. - A csattanás irányába legyint a pálcát tartó kezével. Még csak nem is feltételezi, hogy Damiannak feltűnt, hogy már a érkezésekor is jelen volt, szóval biztos most tudatosul benne, Charon nem repülte le az évszázad legszarabb útvonalával kijelölt versenyt, látván sértetlen külsejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876806#post876806][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 22:25[/b][/url]

   -  Huh.
Először ennyivel reagál. A csattanást követően cseppet késve elnéz a fekvő srác felé. A mozdulat tudatosítja benne az alkarja nem kibírhatatlan, de zavaró fájdalmát, amit az adrenalinnak és egyéb... kémiai vegyületeknek hála eddig nem érzett. Felemeli a balját és egy bosszús fintorral veszi tudomásul a galagonyabokor mély és vérző vágásait.
   -  Nehogy kimaradj már, Charon - míg beszél nem néz rá, hiszen lefoglalja, hogy kirántson egy meredező tüskét a bőréből. - Charlie el lesz most már, igaz, Charlie? Kiállok ellened, gyere, kurva jó lesz, bízz bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876808#post876808][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 23:24[/b][/url]

- Nem rosszak, Maci. Nagyon sokat segítenek. Persze, egy ideális világban az embernek menne az élet nélkülük is, de.... - megvonom a vállam, lassan, talán kissé vontatottan is, mert megszoktam? Meglehet. Jó ez így. Könnyebb.
- Azért, mert.... Azért, hogy.... - megilletődök. Aiden már jó ideje az életem része, minden nap beszélek vele valahogyan, na de róla... Az már egy fokkal nehezebb dió, csupán mert sejtem, hogy nem fogadnák olyan kitörő örömmel, hogy fontos lett számomra valaki. Vagyis, talán a valakivel nem is lenne gond, ha nem épp az elvonón ismertem volna meg.
- Kössünk alkut. Te elviszel, nem kérdezel semmit, hanem megvárod míg magamtól beszélek róla, én meg olyan jól viselkedem majd Hollókőn, hogy anyuékat zokogva hívják fel, hogy legyenek rám nagyon büszkék - még a kezemet is nyújtom, annyira komolyan gondolom ezt. Csak az a baj, hogy a bátyám ismer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876810#post876810][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 23:51[/b][/url]

- Most, hogy láttam, milyen szépészeti beavatkozással jár, eszem ágában sincs  - Nem tudja, hogy Damian miféle világban él, vagy miféle emberek veszik körbe a hétköznapokban, de ki a franc dől be az ilyen corny "bízz bennem" mondatoknak? Dehogy bízik. Még ha nem lenne beanyagozva, és egy józan gondolkodású, feddhetetlen harmincas lenne, akkor sem bízna benne. Közben feltápászkodik végre, és leporolja a nadrágját.
- Tekintve, hogy megmentettem Charliet a visszaböfögött gintonic-gyomorsav kombó általi fulladásos haláltól, abszolút nem érzem magam kimaradva.
Arról nem beszélve, hogy holnap reggel a sértetlensége esélyesen kihúzza majd a kirobbanó negyedik nagy varázslóháború kereszttüzéből.
- Nem akarok én lenni Juliska, aki az általad húzott vércsíkot követve talál vissza a nyaralóba - bök sápodt, vékony mutatóujjával a sebekre, amiket Damian épp piszkál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876811#post876811][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 00:59[/b][/url]

Charon egyenes és elutasító válasza nem lepi meg, de... és ez az arcára is kiütközik, kiábrándítóan hat rá. Még akkor is, ha ő sem tudja pontosan, mennyire gondolja komolyan a saját szavait.  Mozgatja a tettvágy, hogy csináljon valamit, bármit, hiszen a legtöbben pont emiatt utaztak Franciaországba. A medence, a borok és a tereplovaglás leginkább massza, ami arra való, hogy lefoglalják a lányokat, akiket az életkorukból adódóan kénytelenek magukkal cipelni, a legtöbbjük azonban vért akar, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Másrészt úgy tervezte, hogy a hétvégét arra használja, hogy időt töltsön Charonnal és jobban megismerje őt, ezen a fronton pedig nem kérdés, hogy menthetetlenül elvérzett eddig.
   -  Te tudod. Majd legközelebb.
Ezzel a végszóval fordít hátat a lánynak, hogy segédkezzen Charlie nyaralóba való transzportálásában. Az már elkerüli a figyelmét, hogy a lány hogy és mikor hagyja ott őket. Csak arra figyel fel, mennyire megkönnyebbül, hogy kikerült a vádló és felsőbbrendű pillantások vonalából.


A fülsiketítő csöndet a kések és villák koppanásán túl pár halkan mormogó beszélgetés foszlánya oldja fel. Ő étvágytalanul tolja arrébb a pirítósát a tányérján. A tekintete a felhorzsolt és megzúzódott kézfejére siklik.
A verseny izgalma felzaklatta annyira, hogy ezen az éjjelen se aludjon igazán. Charlest hamar a menyasszonya gondjaira bízták (mi a retkes fenét csináltatok, ti idióták?!), utána pedig pár órát még eltöltöttek a medence mellett, ő azonban így is utoljára, reggel hat környékén esett be az ágyába, ahol kilenckor Charon mozgolódása ébresztette a szoba túlfelén.
Az első jeleit annak, hogy talán messzebbre mentek tegnap, mint muszáj volt, már a fürdőszobában ismerte fel, amikor Charon magára hagyta őt a szobában. Az arcán és a karján húzódó felszínes, de ahhoz képest mély vágásokon túl a tükörből az oldalán egy különösen ronda, mélybordó és fájdalmas zúzódás nézett vissza rá, neki azonban fogalma sem volt, honnan szerezte azt.
Egy lobotomizált nyugdíjas fürgeségével öltözött fel és csatlakozott a reggelihez késve. És ekkor találta szemben a második jellel, ami nem sérülésben, hanem Charles menyasszonyának pillantásában és a teremre hulló csönben materializálódott. Azóta pedig itt van: közvetlenül a bejárat mellett, egykedvűen piszkálgatva a reggelijét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876813#post876813][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 01:47[/b][/url]

Megkönnyebbülten bólint, mikor Damian nem erőlteti tovább a témát, mert amúgy sem gondolta volna meg magát. Még akkor is lennének kétségei, ha imponálni akarna a fiúnak, így viszont egészen egyértelmű volt a válasza az ajánlatra. Úgy dönt, hogy elég mozgalmas volt ez a mai nap - és tényleg fáradt is már, így a seprűn való visszautat megspórolja azzal, hogy visszahoppanál a nyaralóhoz. Egy kicsit várja a holnapi napot. Nem a programok, nem az emberek miatt, hanem mert nem kell agysebésznek lennie ahhoz, hogy lássa: irtó nagy balhé lesz a mai estéből.

.. pont ezért reggel magához képest is lelkesen kelt. Nem olyan fültől-fülig vigyorgó lelkesen, de kétségkívül volt benne némi kárörömmel vegyes várakozás. A reggelihez már teljes "néző fokozatba" állítva ballag le, az elsők között. Várható és nem meglepő módon először azok tértek magukhoz és szedték össze magukat, akik nem száguldoztak éjszaka a sötétben seprűn, ebből adódóan nincsenek is szanaszét szabdalva. Amon félre is vonta a teraszra néhány perc erejéig, kérdőre vonni: kint voltál velük? Ugye több eszed volt ennél?- És még csak hazudnia sem kellett, a sértetlen bőre épp elég bizonyíték volt. Ellenben nem szalasztotta el az alkalmat, hogy néhány méterrel mélyebbre ássa a tegnapi jómadarak sírját.
"Olyan lelkesek voltak, nem hallgattak volna az észérvekre.", valamint "Damian külön hívott, nem akartam zavarbahozni a barátai előtt, hogy elutasítom." frázisokkal húzta magát ki a felelősségrevonás alól. Sőt, még ő lett megdícsérve és megerősítve abban, hogy bizony, egy 18 éves is jobban tudja, mi a felelősség - ahogy azt Amon mérgesen és egyre elsötétedő hangulatban megjegyezte.

Szóval mire a társaság nagy része a reggeliző asztalhoz ül, a hangulat olyan fagyos, mintha nem is Franciaországban lennének tavasszal, hanem minimum Alaszkában a legnagyobb hideg idején. Eggs benedicttel a tányérján és friss narancslével maga mellett helyezkedett el az asztal egy olyan pontján, ahonnan kényelmesen ráláthat a főbb szereplőkre. They are sooo dead.
- Anne-Marie, odaadnád a dzsemet... kérlek? - Exhibit A: Raymond és a barátnője, Anna-Marie. Tegnap egymás mellett ültek, ma az asztal, ha nem is legtávolabbi pontjaiban, de határozottan szembenlévő oldalon.
A varázsló hím óvatosan közelíti meg nőstény párját, gyengéd gesztusokkal próbálva magára vonni annak figyelmét. Ezt már Charon kommentálja magában, ahogy éppen gondosan villájára polcol több összetevőt is a tányérjáról.
- Van két kezed, ha a seprűnyelet meg tudod fogni, a dzsemet is. - "A boszorkány nőstény azonban nem nyitott a hím közeledésére. Veszélyben lehet a monszun időszak alatti utódlás." Érzi Charon is, hogy indokolatlanul jól szórakozik ezen, de nehogymár azt mondja valaki neki, hogy nem top tier entertainment, ami most folyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876814#post876814][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 02:02[/b][/url]

Ritka alkalom, hogy kerüli a szemkontaktust. Nem, nem érzi magát hibásnak semmiben, de... de mondjuk úgy megérti, hogy bizonyos elemek ezzel másképp vélekednének. Márpedig abban a pillanatban, hogy belépett a tágas étkezőbe, már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a tegnapi kirándulásuk híre körbejárta a nyaralót.
A regenerációs koktélja után nyúl. Lehajtott fejjel hallgatja a párbeszédet, csöndben leteszi a villáját és óvatosan felsandít - a tekintete pedig szinte azonnal összeakad Charles pillantásával.
A srác nem messze, majdnem vele szemben ül. Óvatosan a menyasszonyára néz, aki hosszú percek óta ugyanazt az adag borsópürét szúrkálja, majd anélkül, hogy annak, aki igazán figyelne, feltánjön, megemeli a kését. Először Damianra bök. Az ajka az "Amon" szót formálja.
Végül pedig jelentőségteljesen elhúzza a kést a torka előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876836#post876836][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.13. 16:03[/b][/url]

Ó dehogy nem kiabál, csak nem hallja. Ahhoz ugyanis elég hangos, hogy a szomszéd érzékelje, valami zajlik a falakon túl, de az is lehet, hogy csak Balázs füle az érzékeny, mert amióta a börtönből szabadult, azóta hozzászokott a csendhez.
- Mármint, hogy szórakozol? Hát mert mondjuk az előbb azt mondtad, de lényegtelen - Balázs egész nyugodtan beszél, ő most nem olyan heves, mint Detti, inkább csak csalódott. Éppen ezért is áll oda a nő elé, és megpróbálja végre megértetni vele azt, hogy miért is akarja elhúzni a csíkot. El is mond neki mindent, ami a bögyét nyomja már este óta, mert hogy neki ezzel telt be a pohár. Még ha nincsenek is együtt, nem tudja tűrni azt, hogy miközben közös programjuk van, asszisztáljon Detti és egy pasas kufircához.
Arrébb lép kicsit, hagyja, hogy Detti le tudjon ülni az ágyra, igazán most más dolga már nem lenne, mint hogy fogja a bőröndjét és menjen. Rágóizmai láthatóan mozognak, ez van, ha ideges és összepréseli a fogait. Egy kissé tanácstalan, mert nem tudja, hogy most mi van, tekintetével követi Detti mozgását, aki ekkor már a szekrénybe pakol. - Akkor nincs ezzel a Siggel semmi? - kérdez rá újból, mert erről bizony meg akar győződni. Közben odasétál és megtámaszkodik a szekrény oldalán, közelről fürkészve Detti arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876840#post876840][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 16:39[/b][/url]

Naná, hogy elkapja a jelenetet. Talán, ha tényleg rendesen reggelizne és nem katasztrófaturistát játszana, elkerülné a figyelmét - így azonban premier plán lát mindent az asztalnál. Amon tényleg nem tűnt boldognak, miután beszélgettek a tegnap estéről, igaz mikor félrevonultak, még tényleg úgy tűnt, ebben az évben gyilkosság helyszíne lesz a nyaraló. És bár nem jóindulat vezette, és nem a hősiesség, amikor Charon kihúzta magát a felelősség alól azzla, hogy személy szerint sértetlenül megúszta az estét - ezzel Damian ítéletén is enyhített.
Ez nem jelenti azt, hogy minden csupa boldogság. Ó, nem.
A reggeli a szokásosnál hosszabbnak hat és szörnyen kínos. Vagy teljes csend uralkodik, melyet az evőeszközök hangja tör csak meg - vagy kurta, rideg, néhol szarkasztikus megjegyzések repülnek a levegőben.

A vége felé Amon, aki egész reggeli alatt egyetlen egy szót sem szólt, sőt, végig elmélyülten az előtte lévő étellel foglalkozott, rá sem nézve senkire, felkel a helyéről. Visszatolja a széket a helyére. Megkerüli az asztalt, majd Damian széke mellett-mögött áll meg.
- Tudnánk beszélni? Odakint. - Az első mondat hivatalosan egy kérdés kéne legyen, de nem úgy hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876844#post876844][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 18:10[/b][/url]

Ő kifejezéstelen arccal fogadja Charlie sokatmondó gesztusát, ez a közöny azonban a pókerasztalnál eltöltött évek hozadéka, nem pedig a megrengethetetlen magabiztosság jele.
Reggelig részéről nem merült fel, hogy a tegnap esti, nevezzük úgy, incidens, saját magán kívül másra is kihatna. Egyedül a többi érintett kísérőitől számított némi hisztire, ezt azonban lerázta magáról annyival, hogy semmi köze hozzá, a többi srác pedig felnőtt és nem tartozik felelősséggel értük. Nem sokkal ezelőtt, amikor a zuhany alatt a galagonyabokor beletört töviseit piszkálgatta a karjából, valójában még jól is szórakozott a gondolaton, hogy Charlie menyasszonya bizonyára jelenetet rendez majd reggelinél, de hát mekkora idióta, kell neki megház...
Oh...
OH.
OOooOOoooohh...

Amikor hallja a lépteket megállapodni, egy pillanatra behunyja a szemét. Nem rémül meg Amontól, hiszen mégiscsak ezer éve ismerik egymást, és ugyan mindig megvoltak a nézetbeli különbségeik, ezt kultúráltan kezelték. A tegnapi nap is bizonyítja azonban, hogy Charon puszta jelenléte megváltoztatott valamit, ez a valami pedig, ha nem is ijesztő, de arra kényszeríti, hogy vontatott mozdulatokkal tegye le a villáját.
Csönd van, mikor feláll, az a néhány koppanás pedig mintha csak kínosabbá tenné azt a néhány másodpercet, míg kiegyenesedik. Az összeszabdalt kezével int az ajtó felé.
   -  Csak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876861#post876861][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 21:54[/b][/url]

Mindenki megáll egy pillanatra és az egész nem is lehetne ennél kínosabb. Néhányan összenéznek. Charlie pillantása egyenesen együttérző. Az a fajta tekintet, amivel a gyászolók a koporsóra dobják a rózsát, mielőtt leeresztenék a sírba. Bántó a szék csikorgása, mikor Damian felkel a helyéről.
Charon egyikükről a másikra néz - Amon - Damian - Amon. Hát, úgy sincs hatása arra, hogy mi történik majd a teraszon.

Amon kivezeti Damiant a teraszra, és még sétál vele egy kicsit tovább, hogy ne legyenek a többiek szeme előtt közvetlenül, majd szembe fordul a Flaviuval. Komoly tekintettel ránéz, levegőt vesz, mint aki mondani készül valamit.
Aztán hirtelen arcon vágja, ököllel.
Amon nem egy kiizmolt, fizikai harcokra kalibrált ember, így végülis nem törik el semmilyen csont egy ilyen ütéstől, de azért megérzi az ember.
- Mégis mi a faszt képzeltél? - Azóta forrong, hogy a többiek elmesélték neki, amire tegnapról emlékeztek. Hogy elhívták Charont is, hogy a lány a seprűjén volt és igenis szándékozott részt venni a versenyükön. Még Charonnal sem végzett, hiába hiszi azt a lány, hogy megúszta a saját magyarázatával a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876864#post876864][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:14[/b][/url]

Ellenkezés nélkül követi őt, egy ideig azonban még magán érzi a reggelizőasztalok mellett maradottak pillantását. Rendben, nagyszerű, jobb, ha kimennek és négyszemközt megbeszélik a történteket, akkor ugyanis el tudja magyarázni Amonnak, hogy tulajdonképpen semmi sem történt. Ő sem szeretne újabb medenceparti jelenetet, így magában meg is könnyebbül attól, hogy a srác másoktól távol kíván beszélni vele.
Ez a megnyugvás még akkor is az arcán ül, amikor Amon megáll és szembefordul vele. Zsebbe süllyesztett kézzel nyugodtan várja a verdiktet, magában tudva, hogy bármivel kezd a srác, meglesz rá a válasza.
Kivéve erre.
Az ütés tompa puffanása maximálisan felkészületlenül éri. A zsebében pihenő keze nem elég gyors, hogy értelmezhető módon kivédje az agressziót, amibe, ha nem is a becsapódás erejétől, de a váratéanságától hátratántorodik.
   -  Mi a fffasz... mi a fasz?!
Az arcához kapja a kezét, majd elemeli onnan és lebámul rá, de nem lát vért csillogni az ujjain. Nem emeli fel a hangját igazán, a visszavágás pedig nem annyira agresszív, mint amennyire megütközött. Nem az első eset, hogy megütik... de az első, hogy véleménye szerint teljesen ártatlanul.
   -  Mi bajod van, hah? Húzd ki a karót végre a seggedből és mondd ki, vagy verekedni akarsz? Komolyan verekedni akarsz?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876868#post876868][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 22:38[/b][/url]

- Hogy mi bajom van?! - Erre a mondatra már megemeli a hangját, valódi indulattal, amit reggel óta próbált elnyomni. Teljesen elszáll mellette a karós kommentár, már annyira elkapta a gépszíj.
- Egy dolog, hogy betépve ti mit csináltok huszonévesen, hogyan akarjátok megölni magatokat, de mi a faszt képzeltél, mikor magaddal vitted a húgomat?
Igen, nincsenek illúziói, hogy miket szoktak csinálni ezen a hétvégéken, és nem is örült egyébként sem, hogy Charon eljött. Ugyanakkor még elrendezte magában, elvégre ő is itt van - illetve a húga sem kisgyerek már, a legtöbb dekadens jelenettel már találkozott a Roxfortos utolsó éveiben. Arra viszont nem számított, hogy Damian ennyire felelőtlen lesz.
Megkísérli ismét megütni Damiant, de ez elől már könnyebb kitérni, tekintve, hogy már lehet rá számítani.
- Elmesélték, tudok az egészről, ha Charlie nem hányja magát össze, Char is felszállt volna. És ha fennakad valamelyik fenyőn? Ha betöri a koponyáját egy sziklán a sötétben?
Egyre nagyobb indulattal beszél, miközben megragadja Flaviu gallérját és úgy ránt rajta egyet.
- Időben megtaláltad volna, kibaszottul betépve? Te mit gondolnál, ha valaki Elsiet ültetné fel a sötétben a seprűre? Neked is van húgod a kibaszott-kurva-életbe, nem hiszem el, hogy ennyi józan megfontolás nincs benned. Ez a te nagy ötleted az eljegyzésre? Nem voltak ám tévképzeteim, hogy semmi kötődésetek nincs Charral, de ennyire mindegy, hogy baja esik-e? Hát nekem nem! És az ÉN húgom szeghette volna a nyakát tegnap, hála a ti OSTOBA ötleteteknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876870#post876870][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:55[/b][/url]

Amennyire ismeri Amont, az sosem volt a fizikai megtorlás híve. Számított volna arra, hogy a fiú pálcát ránt, a legmuglib elképzelése pedig az lett volna, hogy azt fogja a szemgödrébe állítani, miután megátkozta. Erre azonban felemelt hangú, indulatos szavak érkeznek - és egy újabb ütés.
Mivel tényleg számít rá és gyakorlottabb a fizikai konfrontációban, félrecsapja Amon lesújtó kezét. Hátrál egy lépést, a nála magasabb srác azonban ennél hamarabb ragadja meg - mivel pedig újabb ütésre számított, ez ellen elsőre semmit sem tud tenni.
Most már ő is irritáltan kap Amon csuklója után, ami a ruháját markolja, hogy az ujjait a bőrébe mélyesztve kicsavarja úgy, hogy az ellenfelének muszáj legyen elengednie. Ha pedig ez megtörténik - de akkor is, ha nem, most rajta a sor, hogy agresszíven taszítson rajta egyet. Ekkor pedig már ő is felemeli a hangját.
   -  Mert szerinted hagytam volna, hogy baja essen? Te mit képzelsz rólam, hogy meg akarom ölni?! PONTOSAN tudtam, hogy mit csinálok, most arról, hogy Charlie nem bírja a piát miért ÉN tehetek? Ha pedig Charonnál tartunk, felnőtt nő és azt csinál amit akar, ha tetszik neked, ha nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876887#post876887][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.14. 00:49[/b][/url]

- Szóval ő lenne. Hogy hívják? - takaróba csavarva, ülök le a hálószoba padlójára, egyelőre tisztes távolságból figyelve a kutyut, mert. Nos, mert az első percekben valami teljesen másra koncentráltam, és most sem tudom azt állítani, hogy hiba volt eljönni ide. Végül is Damian se árult zsákbamacskát, mikor feltette a kérdést, én meg teljes mértékben tisztában voltam vele, mire mondok igent. És, ha van valami, ami nagyon jól működik köztünk, akkor az az elmúlt percekben történtekhez hasonló. És én teljesen boldog vagyok így.
- És minden reggel le kell vinned innen? Hát a terasz? - pislogok aztán a lengyelre, de nem sokáig figyelek rá, mert a kutyu most jobban leköt, és a szemeim is csillognak. Jó, most már talán ő is tudja, hogy a lehető legjobb emberre bízza.
- Megértem a húgod, egyszerűen nagyon édes - és nem tudom ezt nem olyan szentimentális idiótán közölni, ahogy egy kisbabát szoktak dícsérni, mikor először meglátják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876891#post876891][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 01:38[/b][/url]

A szemével követi azt, ahogy Kamilla a takarót maga után húzva és abba bugyolálva magát a padlóra ül. Ő az ágy mellett állva az övét csatolja vissza. Néha ugyan benne is meglenne a hajlam rá, hogy hosszabb ideig ágyban maradjon és élvezze a zsibbadt kényelmet, ezt eddig nem tűnt úgy, hogy Kamilla igényelné. Ő pedig szintén nem rajong a meztelenségért onnantól, hogy megkapta, amit szeretett volna.
   -  Dior a neve. Ne kérdezd - és nem. Diornak friss fű kell a lábai alá.
Megkerüli az üres ágyát és a túloldalán ül le a szélére közvetlenül a lány mellé. Dior álmosan szusszan egyet a hálószoba fala mellé dobott szarvasbőr ágyában, amelyik tegnap éjjel átkozódások közepette került a helyiségbe. A kutya órákat töltött nyüszítéssel és kaparással, kettejük közül pedig Damian volt az, aki hamarabb feladta az éjszakák óta tartó állóháborút.
   -  Szóval? - Végigsimít a lány haján és a tincseket lesöpri a válláról. - Elviszed? Az életemet mentenéd meg vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876892#post876892][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.14. 01:48[/b][/url]

Túlságosan régóta ismeri Damiant ahhoz, hogy ne lásson át ezen a védekezésen, még akkor is, ha a másik legalább egy részét elhiszi. Attól még, hogy komolyan gondolja, amit mond, nem lesz helyesebb, ami történt.
- Pontosan azt gondolom, hogy hagytad volna! És nem azért, mert akartad volna, hanem mert be voltál nyomva, éjszaka volt, és bárhol és bármikor érhette volna baleset. Még egyszer kérdezem, megtaláltad volna időben? Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy teljesen biztosan megtaláltad volna időben, ha arra lett volna szükség.
Nem, egyszerűen Damian nem érti vagy nem akarja érteni, hogy mi a baj, és ez csak még jobban feldühíti. Nem adhatja hozzá a bizonyításkényszeres húgát valakihez, aki ilyenekbe sodorja bele.
- DEHOGY tudtad, hogy mit csinálsz és te is kurvára tudod. Charon pedig TIZENNYOLC éves, aki bizonyítani akar egy csapat huszonévesnek. Damian, felbaszol, mert pontosan tudom, hogy nem vagy ennyire hülye - de én sem.
Amon nem az a srác a társaságban, aki valaha nagy kanállal ette mások szavait, nem érdekelve az íz, még akkor sem, ha ennek nem mindig adott hangot. Úgy engedi el Damiant, hogy nagyot taszít egyet rajta hátra.
- Vagy ha komolyan gondolod és tényleg nem fogod fel, mi a baj, az is pontosan elég üzenet számomra és a családom számára is. - Mégis hogy a fenébe bízza rá valakire a húgát, aki szempillantás alatt balesetveszélyes helyzetekbe csábítja? Mi lesz, ha legközelebb nem lesz egy elájuló Charlie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876893#post876893][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.14. 01:54[/b][/url]

Mindennek megvan az oka. Annak is, hogy nem nyújtok el semmit. Nem a barátnője vagyok, csak a barátja. Nekem meg így tökéletes. Nem lennék jó barátnő. Tudom magamról, ahogy azt is tudom, Damiant se nagyon zavarja, hogy nem csüngök a nyakán és tervezgetem a közös jövőnket. És most itt a kutyu is, ami nagyon durván elvonja a figyelmem a szuszogásával.
- És te minden hajnalban lemész vele... zseniális - és tényleg nagyon jót nevetek, mert kellően magam elé tudom képzelni Damian arcát, míg csak vár és vár... amíg a kutyus megtalálja a számára megfelelő helyet. Isten, csak egyszer látnám....
- Figyelj, én igazán nem tudom... szerintem te szereted őt - pislogok fel rá, még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Persze hogy elviszem, megígértem - és most még csak fent sem akadok azon, hogy mit művel velem, most határozottan élvezem, ahogy végigsimít a hajamon.
- Noha sokszor legszívesebben a két kezemmel fojtanálak meg, azért bánnám, ha nem lennél - ezt pedig teljesen komolyan közlöm vele. Még a fejem is a lábaira hajtom, úgy nézem a kutyut.
- A legrosszabb egyébként, hogy nem lehetnek a kastélyban. Azok ketten nálam, kicsinálták a nagyszüleim... mert őket is le kellett vinni, de nem ám ugyanabban az időpontban - forgatom meg a szemem, mert az élet tényleg nem egyszerű velük, és Damian legalább belátja, hogy neki ez nem való, ami határozottan imponáló.
- Teljesen megértem egyébként, hogy nem akarsz innen elmenni... szeretem ilyenkor a várost nézni - hisz már sötét van, és ahogy kinézek, annyira szépek a fények, bár... jó... sose állítottam, hogy nem vagyok szentimentális.