Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=784637#post784637][b]Dana Straw Berry - 2019.12.20. 20:26[/b][/url]

Látszott a lányon, hogy megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy önkénteskedem a menhelyen, bár ő idáig csak annyit tudott erről a témáról, hogy onnan hoztam el a kacsámat. Azon viszont most erősen elgondolkodtam, hogy hogyan tudom majd ezt a tevékenységet összeegyeztetni a leendő munkahelyemmel, még akkor is, ha csupán részmunkaidőben fogok dolgozni. Persze minden meg lehet oldani, ezért úgy gondoltam, hogy majd alakul az egész, maximum kicsivel kevesebb szabadidőm lesz, bár még sosem dolgoztam, nem tudhattam, mennyire fog kimeríteni a munka. Maximum, ha nagyon leszívja az energiáim, megbeszélem majd a menhelyi vezetőkkel, hogy kevesebbet fogok tudni oda járni, ezt pedig megérthetik, hiszen pénzkeresés miatt dolgozik az ember általában.
- A lakás rezsije mennyire húzós? Persze tudom, hogy ez sok mindentől függ, és minden lakásé más és más, de ha nem titok, kíváncsi vagyok. Csak hogy tudjam, mire számítsak körülbelül, ha arra kerül a sor, hogy külön költözöm - mondtam a barátnőmnek jelentőségteljesen.
- Igen, valóban nagyon klassz lehet külön életet élni, önállóan - néztem rá álmodozó tekintettel. Ha egyszer arra kerül sor, hogy lesz bérelt kéróm, akkor majd csinálok lakásavató bulit, persze előre leegyeztetve az időpontot a tulajjal.
- Hát, nagyon remélem, hogy jó főnököm lesz - feleltem neki mosolyogva. Végül is, amiket így elmondott, ha kifogok egy normális górét, akkor nekem se lenne gond azzal, ha megkérnek valamire, nem pedig utasítanak.
- Örömmel hallom, hogy szereted a munkádat, ez rengeteget számít - mondtam Launak, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
- Ó, kár - biggyesztettem le a számat a rossz hír hallatán, majd hirtelen el is illant ez a fajta csalódottság.
- Majd valamikor benézek hozzátok egy fini pizzára! Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én imádom a bolognaisat, a húsimádót, a tenger gyümölcseit, igazából mindet... egyedül a hawaii az, amit annyira nem szeretek - meséltem Laurának.
- Na, és tudod már, hol töltöd a karácsonyt? Nemsokára az is itt van... én hazautazom majd az ünnepekre, szóval családi körben fogom tölteni - dobtam be egy újabb témát, hiszen eléggé aktuális volt, hamarosan ugyanis itt voltak az ünnepek a nyakunkon. Persze én vártam már őket, mert mindig remekül teltek, egyedül szilveszterre nem volt programom, de úgy voltam vele, hogy majd alakul az is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=784819#post784819][b]Juhász Laura - 2019.12.21. 22:48[/b][/url]

egy szép vasárnapon| o

A menhely, a munkahely, a prefektusság, a tanulás … lesz pár dolog, amit össze kell majd egyeztetnie, ha el szeretne költözni otthonról. És akkor ehhez még hozzájönnek azok az apróságok, hogy futás, kikapcsolódás, párkapcsolat. Kőkemény logisztika. Ó és persze, ha elköltözik a kastélyból akkor ugye otthon is kell lennie valami kajának, főzés-sütés, vagy csak hidegélelem, de na, szóval van bőven dolog, amivel lekötheti majd a gondolatait, tervezgethet. Talán még csínytevésekre sem maradna ideje. Na, az klassz lenne!
- Hát, mázlim van, mert a néni, akitől bérlem ő nem meggazdagodni szeretne ezen az egészen. Hanem hogy ki legyen használva az a lakrész is, hogy ne álljon üresen. Találtam ennél jóval húzósabb lyukat. Komolyan, azt a lakást nem tudnám máshogy nevezni: lyuk. De ha társasházba mész akkor az én lakbéremnek nagyjából a duplájáról indulnak a normálisabbak. Kicsivel kevesebb, mint duplájáról.– borzasztóan nem egyszerű a kérdés. Mármint nem az, hogy mennyi a rezsi, azt el is mondom a lánynak. Hanem az, hogy körülbelül mégis mire számítson. Na meg, hogy ez húzós-e. Nekem nem annyira. Jó a fizetésem a pizzériába, meg is dolgozom érte mondjuk keményen. Plusz nem sok kiadásom van, csak a legszükségesebbek. És hát tényleg olcsón bérlem ahhoz képest, hogy egy családi házról van szó.
- Ha nem szimpatikus a munkahely, ha szemétkedős a főnök, akkor keresel mást. Előbb-utóbb kifogsz egy olyat, ami megfelel neked – vonok vállat egy kedves mosoly után. Először legyen meg a munkahely aztán majd meglátja, hogy milyen lesz. Ha nem tetszik neki, akkor vált, ennyi. Nem kell ezt túlragozni. Meg hát nem is most keres ugyebár, ki tudja milyen álláslehetőségek lesznek akkor.
- Hű, szerintem nincsen kifejezetten kedvencem. Elég sokfélét árulunk, ráadásul nem csak a szokványosakat, még nem sikerült mindent végigkóstolnom. A nagyon csípős az nem nekem való az tuti – válaszolom némi töprengés után. A bolognaisat meg a húsosat én is nagyon kedvelem, a tenger gyümölcseihez még nem volt merszem. A hawaii nem rossz, miután leszedem róla az ananászt. Ami érdekes, mert ugye az íze az ott marad, és az úgy rendben is van. Vannak ilyen fura dolgaim.
- Otthon. Mármint a lakásban, amit bérlek. Ez nem is volt kérdéses – válaszolom kissé felvont szemöldökkel. Mégis hol máshol kellene töltenem? Aztán ahogy ő megválaszolja a saját kérdését már rá is jövök, hogy normális esetben lenne még opció. – Én eddig se nagyon mentem vissza a szüleimhez, se karácsonyra, se nyárra ha nem volt muszáj. Most meg hát … nincs is értelme visszamenni. Elváltak az útjaink. Amúgy is a költözéssel vannak elfoglalva … gondolom. Nyár óta nem beszéltem velük. Viszont a vér szerinti anyámmal majd összetalálkozom valamikor az ünnepek táján.
Adom a tudtára és csak egy kicsit később ugrik be, hogy talán Dana nem is tud semmit sem Lilről. Meg úgy az egészről. Vagy…igen? Á, mindegy, úgyis mindjárt kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=785540#post785540][b]Dana Straw Berry - 2019.12.24. 19:38[/b][/url]

- Hú, hát ez nem hangzik valami jól. Indulásnak nekem is megfelelne valami hasonló, amiben laksz, nekem az a lényeg, hogy megfizethető legyen, és a magam ura legyek - néztem Laura jelentőségteljesen. Gondolom, neki is ez volt az elsődleges szempont, mikor kiköltözött a kastélyból, egyelőre nekem is tökéletes lenne egy ehhez hasonló lakrész. Persze még ráértem gondolkodni rajta, mert nem most rögtön vált aktuálissá számomra a dolog, de azért jó volt tisztában lenni vele, mire számíthatok, a lánynak pedig volt már tapasztalata bőven ezen a területen.
- Ebben igazad van, végül is van munkalehetőség bőven, nem kell tűrni, nyelni egy olyan helyen, ahol nem bánnak megfelelő módon az emberrel vagy rosszak a munkakörülmények - bólogattam neki helyeslően. Örültem volna, ha elsőre kifognék egy jót, de tudtam, hogy ehhez oltári nagy szerencse kell, de azért nem adtam fel a reményt ezzel kapcsolatban. Ha meg mégse válna be a választott munka, akkor egyszerűen tovább állok.
- Na, majd valamikor benézek hozzátok, aztán megkóstolom az egyik kedvenc pizzámat. Biztos fini lesz - mondtam neki nagy beleéléssel. Igazából adott is egy program tervet, majd valakit elviszek magammal, végül is elég sok barátra tettem már szert itt az iskola falai között. A pizzát pedig a legtöbb ember szerette, szóval jó kis időtöltésnek ígérkezett az egész.
- Bocsi, ezt nem tudtam, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - néztem elpirulva a másikra, sajnos nagy tehetségem volt benne, hogy veszélyes vizekre evezzek bizonyos témák kapcsán. Még Mihail-t is majdnem sikerült magamra haragítanom ezzel, de szerencsére volt annyi eszem, hogy időben leálljak, és ne fikszírozzam tovább a témát.
- Na, és teszel valamiféle újévi fogadalmat? Én személy szerint nem hiszek benne. Az elején mindenki lelkes, majd gyorsan visszatért a régi szokásaihoz - dobtam fel egy újabb témát a lányra nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=786385#post786385][b]Juhász Laura - 2019.12.28. 19:52[/b][/url]

egy szép vasárnapon| o

Hogy mi volt az elsődleges szempont? Az, hogy tető legyen a fejem felett a szünetek alatt is. Hát ez volt az elsődleges szempontom. És nyilván, hogy én egyedül fenn tudjam tartani, ne kelljen rohangálni senkihez se anyagi kisegítés miatt például. Ha minden kötél szakadt volna, akkor lakótársat is elfogadtam volna persze, nyilván nem egy szobában azért. Nem úgy, mint a kastélyban. De ezeket nem kezdem el kifejteni a lánynak.
- Lehet, hogy szerencséd lesz és pont akkor találsz egy ilyesmit, mint én – vonok vállat, mert hát ki tudja, hogy mi lesz kitudja mikor. Mert egyelőre még nem is akar keresgélni, csupán ábrándozik, álmodozik a dologról. Na meg persze, ki tudja. Ha úgy jönnek össze a dolgok azzal a sráccal, hát az  is lehet, hogy rögtön összecuccolnak. Sose lehet tudni. Dana a munkalehetőségre sem úgy tekint még, ahogy én. És ha a kastélyban lakva kezd el dolgozni, akkor egy jó darabig nem is fog. Valószínűleg én lényegesen tovább kitartanék egy kevésbé tökéletes helyen, mint ő. Mert nekem muszáj. Fizetni kell valamiből a lakbért, a kaját. Nem tehetem meg, hogy ide-oda ugrálgatok. Persze ha biztos-biztos a másik állás, és az, hogy az tényleg annyival jobb, akkor igen. De szerencsére nincs is okom azon töprengeni, hogy talán váltanom kéne-e. Nem mondom, hogy könnyű a pizzériában dolgozni, de szeretem csinálni. Jól kijövök a kollegákkal is, a főnökkel is.
- Jól van, tegyél úgy. Azt garantálom, hogy nem fogsz panaszkodni a szakácsunkra. Nagyon érti a dolgát! – állok neki rögtön dícsérni a kollegát. Isteni finom pizzákat tud csinálni, nem csak azokat, amik az étlapon vannak, hanem a teljesen speciálisakat is, amikkel mi néha letámadjuk.
- Hm? Ja, semmi gond! Azt hittem, hogy mondtam már, hogy nem szeretek hazajárni vagy hogy nem szoktam vagy ilyesmi. De, nem gáz egyáltalán – nyugtatom meg szapora fejrázás kíséretében. Ez egyáltalán nem kellemetlen helyzet, sose éreztem nagyon megrázónak a tényt, hogy én nem úgy jövök ki a szüleimmel, ahogy mások szerint kéne. Hogy én csak magamra számíthattam már jó rég óta. Nekem … ez a természetes. Az viszont kicsit furcsa és meglepő, hogy Dana ennyire visszakozik és elnézést kér emiatt. Tapintatosabb, mint volt.
- És miket szoktatok csinálni karácsonykor odahaza? Mi a program? – kérdezek vissza gyorsan érdeklődve. Egy picit azért is, hogy oldjam a benne keletkezett feszültséget, és azért is hogy érezze, hogy tényleg semmi baj nincs azzal, hogy beletrafált a dologba. Nekem nem gond. Na meg azért is kérdezem, mert érdekel. Nyilván, különben nem kérdezném.
- Újévi? Hm, még nem tudom. De nem szoktam nagy dolgokat megfogadni, csak olyat, amit tudom, hogy meg is fogok tudni valósítani. Például, hogy kiolvasom az új könyvemet teszem azt 5 napon belül, vagy hasonló. Lehet, hogy idén valami nagyobb volumenű dolgot fogadok meg. De, ezek szerint te nem is fogsz fogadalmat tenni? És a szilvesztert is otthon töltöd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=786714#post786714][b]Dana Straw Berry - 2019.12.29. 18:34[/b][/url]

- Nagyon remélem, simán ellenék én is egy saját kis lakrészben, legyen az bármekkora, a lényeg, hogy az én is birodalmam legyen - mosolyogtam a lányra, hiszen nagyon is jól tudta, miről beszélek. Örültem, hogy neki sikerült egyensúlyba hoznia az életét, és hogy összejöttek a dolgai, igazán megérdemelte a boldogságot.
- Ezt örömmel hallom. Tényleg, azt még meg akartam kérdezni hogy nálatok a pizzák vastag vagy vékony tésztájúak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Ennek örülök. Ismersz már annyira, hogy tudd, remekül beletrafálok bizonyos kényesebb témákba - néztem rá kicsit pironkodva, de hálás voltam neki, amiért ilyen nyugodtan lereagálta a dolgot.
- Karácsonykor vacsorázunk, anyu mindig készít ünnepi menüt. Általában halászlé a menü meg mellé vagy töltött káposzta, vagy hurka, vagy valami hús körettel. Aztán megajándékozzuk egymást. Ez úgy szokott történni, hogy sorba megyünk, mindenki kibont egy-egy ajándékot, aztán a többieknek ki kell találniuk, hogy ki kapja és kitől. Egész jó móka. Utána az est hátralévő részében társasozni szoktunk - meséltem nagy lelkesen a lánynak. Már nagyon vártam, hogy újra részese legyek ennek az egésznek, mindig kellemes emlékekkel töltött el az egész, mikor meséltem róla valakinek, bár akkor is, ha csupán rá gondoltam.
- A szilvesztert még nem tudom, hogy hol töltöm, és kivel. Lehet anyuék elutaznak kettesben wellnessezni. Fogadalmakat nem szoktam tenni, de szívből kívánom, hogy a te fogadalmaid teljesüljenek. Te Thomassal töltöd a szilvesztert? - kérdeztem tőle vidáman. Mindig is szerettem az ünnepekről csevegni, ez pedig remek beszédtéma volt most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=787127#post787127][b]Juhász Laura - 2020.01.01. 08:17[/b][/url]

egy szép vasárnapon| o

Az a bármekkora azért nem annyira bármekkora ám, főleg nem bármilyen. De értem, hogy mire gondol. Azonban pontosan tudom azt is, hogy vannak olyan elvárások, elképzelések, amikből nem fog lejjebb adni. Ahogy nekem is voltak és én sem tettem.
- Remélem hamar sikerül majd megtalálni a neked való kis zugot – akármikor is kerül majd sor erre a keresgélésre. Jó lenne nagyon, ha nem kellene hosszú heteket, hónapokat ezzel szenvednie, hogy csak keresgél és keresgél. Azt nem mondom, hogy elsőre találjon rá, bár benne van a pakliban az is.
- Ahogy kéred. Alap esetben vastag tésztával készülnek, vagyis hát nevezzük inkább közepesnek, mert ha arra van igény akkor tudunk még annál is vastagabb tésztát előkészíteni – felelem neki a pizzás kérdésre. Ezen a téren azért annyira nem vagyok ám képben, elvégre nem az én dolgom. Szóval fogalmam sincs, hogyan is készül ténylegesen a pizza nálunk, mik az arányok satöbbi satöbbi. Annyit tudok, amennyit kell a vendégek miatt. Ha meg olyan kérdésük van, amiről gőzöm sincs, akkor sincs semmi gond. Bemegyek a konyhába és megkérdezem.
Érdeklődve hallgatom a szokásaikat, főleg az ajándékozás az, ami csodálkozásra késztet. Nahát! Nem odaadják annak, akié, hanem találgatnak, és ki kell találni, hogy kinek van szánva? Ez eléggé rendhagyónak hangzik számomra.
- Gondolom akkor igyekeznek úgy is vásárolni az emberek, hogy nehezen lehessen kitalálni, nem? – így még nagyobb mókának tűnik a dolog. Nehezebb, viccesebb. Danához illőbb. Aztán a szó a szilveszterre terelődik.
- És hogy szoktátok búcsúztatni az óévet ha együtt vagytok? – kérdezek rá erre is majd töprengő arckifejezéssel nézek magam elé. Én még nagyon nem vagyok ám ennyire ünnepi lázban, még fogalmam sincs, hogy fog alakulni úgy az egész. Nem is terveztem még semmit, és pláne nem is beszélgettem még róla senkivel sem. Szóval kissé nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni. – Nem’tom. Gondolom igen. Valószínűleg – adok végül valamilyen választ. Gondolom, nemtom, lehet, talán, passzolom a kérdést. De tényleg, még nem tartok itt na. Remélem, hogy nem kérdez bele a lány abba, hogy otthon maradok/unk-e vagy elmegyünk valahova, mert akkor tényleg azt fogja visszakapni feleletként, hogy kettőt és könnyebbet. A százfűléfőzet hozzávalóit is előbb elmondom neki visszafelé, mint hogy választ találjak olyan kérdésekre, amikhez még nagyon nem jutottam el, és amiknek az eldöntése még totálisan ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=787312#post787312][b]Dana Straw Berry - 2020.01.02. 21:06[/b][/url]

- Köszi, én is nagyon remélem - feleltem a lánynak mosolyogva.
- Az nagyon jól hangzik. Neked egyébként mi a kedvenc ételed? - érdeklődtem tőle, mert bár egész sokat beszélgettünk az idők során, mégse voltam tisztában olyan alap dolgokkal, hogy mi a kedvenc étele, itala.
- Persze, senkinek se könnyítik meg a dolgát! - nevettem el magam, mert bizony mindig nehéz volt kitalálni, hogy ki kinek vásárolt épp, de pont emiatt volt izgalmas a játék.
- Anyáék igencsak babonásak, szóval lencsét eszünk minden évben... gondolhatod, mennyire unom már. Aztán általában beszélgetünk vagy valamiféle kártya játékot nyomunk. Éjfélkor mindenki koccint a maga italával, majd megnézzük a tűzijátékot az erkélyünkről. Nálunk mindig mindennek megvan a maga pontos menne. Tudom, elég furán hangzik, talán a szüleim azért alakították ezt így ki, mert sokan vagyunk tesók, és valószínűleg szeretnék, hogy ilyenkor együtt legyen a család. Ez most az első alkalom, hogy talán külön szilveszterezünk - meséltem neki nagy beleéléssel.
- A kis kedvenced egyébként hogy bírja a magányt? Hápi egész jól elvan, mikor magára hagyom, mert órára megyek vagy más elintézendő dolgom van. Képzeld, elég sokat alszik délutánonként. Időnként olyan érzésem van, mintha eredetileg nem is kacsának született volna - kuncogtam, mert valóban produkált olyan jellemzőket, amik egyáltalán nem egy hápogó tollasra vallottak. Nagyon kis különleges állat volt, ráadásul igazán barátságos is, szinte mindenkivel remekül kijött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=788595#post788595][b]Juhász Laura - 2020.01.11. 16:06[/b][/url]

egy szép vasárnapon| o

Hűha, tud ez a lány kérdezni! Ráadásul nem egyszerűeket. De komolyan, ma volt egyáltalán egyszerű kérdése úgy kifejezetten hozzám? Mármint ami nem a pizzákkal kapcsolatos meg ilyesmi? Nem úgy rémlik. Szóval nem meglepő módon ez sem egy könnyű kérdés.
- Hű, azt mondanám így elsőre, hogy a sushi de nagyon sok kaját szeretek. Szóval nehéz választani. Neked? – dobom vissza a kérdést. Személy szerint nem tartom annyira fontosnak, hogy kinek mi a kedvenc étele/itala, hiszen tényleg nehéz egyetlen egyet kiválasztani. A legtöbb embernek több kedvence van és úgyis az aktuális hangulata szerint fog választani.
- Tehát akkor órarend szerint mennek a dolgok – vonom le a következtetést a sztorijával kapcsolatban. Nem tartom túl meglepőnek, igazából azon se akadnék fenn ha teljesen random csinálnának mindent. Amúgy is általában vannak bizonyos megszokások, szabályok az ünnepekkel kapcsolatban, amihez ragaszkodni szoktak az emberek. Én is. Csak nem a szüleimmel. Velük sose volt ilyen, hogy szenteste ekkor ezt csinálunk, ekkor azt, meg szilveszterkor. – Gondolom akkor most izgatott vagy az első külön szilvesztered miatt.
Ezt nem nehéz észrevenni, pörög rendesen a csajszi. Oké, mikor nem. De most mintha annál is inkább ragyogna erről beszélve, mint máskor. Talán a srácos sztorit leszámítva, akkor sokkal inkább lebegett két méterrel a föld felett. Annyira elgondolkodom ezen, hogy teljesen meglep az ismételt hirtelen témaváltás. Először végighallgatom, ahogy mesél a kacsájáról és csak utána töprengek el a válaszomon.
- Hát, varázsvilágból van, nem meglepő ha más mint egy mugli kacsa. Benito amúgy jól bírja, ő amolyan igazi macska. Ilyenkor szerintem alszik, amikor nem vagyok otthon. De el szokott kísérni ha éppen olyanja van. Mivel elemis lény, így nem nézik rossz szemmel ha velem jön a tanórákra, hiába nem lakom már a kastélyban. Amióta a faluba költöztem talán egyszer ha eljött velem suliba amúgy – dobolok egy picit az asztalon, ahogy próbálom felidézni, hogy mikor is volt ez, amikor eljött velem. Nem tudnám megmondani, csak azt tudom, hogy volt egy ilyen az tuti. Áh összemosódnak néha a napok, események.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=790401#post790401][b]Dana Straw Berry - 2020.01.24. 20:36[/b][/url]

- Az finom, én imádom az olasz ételeket, pizza, lasagne, spagetti, de szeretem a tenger gyümölcsei ételeket is - feleltem Laurának mosolyogva. Ha nem ettem volna most semmit, akkor tutira megkívántam volna a felsoroltak közül egy ételt.
- Idáig amúgy merre jártál külföldön? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Engem anyák nem igazán vittek semerre, mindig le voltak foglalva a munkájukkal, így csupán két alkalommal voltunk nyaralni. Valamilyen szinten meg tudtam érteni őket, mert komoly munkájuk volt, amit nem lehetett csak úgy megszakítani, ám időnként rájuk is ráfért volna egy kis kikapcsolódás. Ebből is eredt a legtöbb családi viszály, hogy túlhajszoltak voltak, aztán nehezebben tolerálták az otthoni dolgokat.
- Igen, minden menetrend szerint megy. Ezért nem is bánom, hogy most külön töltöm tőlük a szilvesztert. Mondjuk azt még nem tudom, mit fogok csinálni, hogyan fog alakulni - feleltem neki elgondolkodva, bár úgy voltam vele, hogy majd lesz valahogy. Nem szerettem előre eltervezni a dolgokat, mivel általában úgysem a tervezettek szerint történtek az elképzeléseim.
- Képzeld, a nővérem kacsája már eléggé idős. Látszik, hogy ő is a varázsvilágból való, mert ő már egy ideje túlesett azon a koron, ami egy normál kacsaéletet jellemez. A nővérem is tett érte, ne kérdezd, hogyan. Remélem, hogy Hápi is sokáig fog még élni - néztem eltűnődve a barátnőmre. Szerencsére a kacsám a tinikor elején lehetett emberi számítás szerint, úgyhogy még jó ideig élvezhettem a társaságát.
- Benito mennyi idős? - érdeklődtem meg a lánytól, mert ugye erről még sosem esett szó. Aranyos volt az állatkája, mikor Lau még a szobatársam volt, sokszor megsimogattam a lénykéjét, persze, mikor a lány is ott volt, ráadásul még Hápival is elég jól kijöttek, bár sosem hagytuk egyedül az állatkákat, biztos, ami biztos alapon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=790944#post790944][b]Juhász Laura - 2020.01.28. 18:42[/b][/url]

egy szép vasárnapon| o

Ahogy nagyon régen rólam azt már megállapították: szeretem a változatosságot. Talán ezért sem tudok olyan könnyen kimondani olyat, hogy mi a kedvenc ételem vagy italom. Rengetegféle van amit még nem is ismerek, és azok közül amikhez már volt szerencsém is, hát nehéz dönteni. Könnyebb lenne azt elmondani, hogy mi az amit nem szeretek. Kiwi, meg borscs példának okáért.
- Jó a fűszerezésük, gyakran csinálok olyasmi kajákat – bólintok egyet az olasz szó hallatán. A tengeri herkentyűkre nem is reagálok, van amit kedvelek belőlük, de így hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy mit. És nem is most fogok rájönni arra, hogy vajon mi a neve annak a kis bigyónak, ugyanis egy újabb kérdést kapok. Erre már szélesen elvigyorodom. Ez könnyű, túlságosan is könnyű.
- Semerre, hacsak a Balaton nem számít annak – felelem fülig érő szájjal. Szomorkodhatnék is rajta, de minek? Az, hogy eddig nem voltam sehol még nem jelenti azt, hogy nem is fogok menni. Főleg úgy, hogy már tudok hoppanálni ugyebár. – Eddig voltam Fehérvárcsurgón, Budanekeresden, Üstösdön, öö Szalamantonban táborban, Balcsin, meg ugye itt – sorolom fel a fantasztikusan érdekfeszítően rövid listát a kezemen számolgatva és töprengve, hogy vajon kihagytam-e valamit. Az, hogy hol utaztam át, vagy hol szálltam át az lényegtelen, azokat nem számolom bele.
- És te? – dobom vissza a kérdést kíváncsian. Valahogy a külföld téma az mindig is vonzott. Más országok, más kultúra. Izgalmas, érdekes, klassz. A szilveszteri terveit, vagyis a terveinek hiányát is érdeklődve hallgatom. Én szeretem előre eltervezni a dolgokat, legalább egy bizonyos szintig. Az utolsó pillanatban egy hirtelen ötlettől vezérelve nekilódulni valaminek, na az nem én vagyok. Viszont mint mindig, most is nagyon boldog vagyok, hogy nem kell a szüleimmel töltenem egy ünnepet se, nem kell hozzájuk igazodni. De ezt már tudja a lány szerintem.
- Más jelet nem is mutat amúgy? Mármint csak az utal arra, hogy varázskacsa, hogy sokkal tovább él, mint a mugli világban? – nem nagyon gondolkodtam még el ezen, hiszen nekem ugye cicám van, azok eleve jó sokáig élnek. Tizenpár évig ugyebár. De ha azt nézzük, hogy elemis lény, hát ki tudja. Lehet, hogy együtt öregszünk meg. Az klassz lenne.
- Beni? Fú,  elsőbe kaptam, akkor 3 már tuti megvan. Elég fiatal volt még, szóval olyan 3,5-4nek mondanám. Még sok jó évünk van együtt a fiatalúrral – kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz öregen. Valószínűleg majd fehéresebb lesz a bundája, meg biztos mogorva morcos cica lesz. Egy ideig elvagyok azzal, hogy próbálom elképzelni a nyugdíjas korú macskám, majd felocsúdok és visszakanyaradok oda, ahonnan ez az egész beszélgetés indult.
- És Mihailnak van valamilyen állata? Vagy nem tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792344#post792344][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.07. 20:26[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy alig egy hónapja érkeztem az iskolába, már meg is kezdtem az aktív ténykedést. Az első napokban, nagyon magányos és kilátástalan voltam, de ez már a múlt. Megfogtam egy lehetőséget, és cikkeket kezdtem el írni, eleinte csak azért vállaltam el, hogy eltöltsem az időmet valamivel a sulis dolgok mellett. Nem szeretek unatkozni, mivel gyorsan tanulok, időm is sok volt, barátok kevés, de ez is kezd megváltozni. A lényeg, hogy jelenleg cikkezek, és egy kis megbízhatatlan infó után eredtem, kideríteni igaz-e, és érdekel ki áll mögötte, és mi motiválja. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki rákapott erre a témára, és érdekli az igazság. Ki akarom deríteni ki lopkodja a tanároktól a szorgalmikat. Nem verték nagy dobra. Az iskolavezetőség nem akar botrányt, a tanárok védik a becsületüket. Én is csak egy megbízható ember elszólásából tudom, és indultam el nyomozni. Másik hasonló beállítottságú diáktársammal Lena Felagund-dal találkozok, ő az, aki elindult egy másik nyomon tőle, függetlenül a témában. Baglyon beszéltünk meg egy találkozót a faluban a Falatozó Gyorsétteremben. Felveszem a kabátomat, és elindulok a faluba. nem nagyon vágom merre van ez a étkezde, de nincs lehetetlen. Kissé eltévedek, de megpillantom a helyet. Jó korán elindultam, előkészülve az elkavarodásban. Bemegyek, köszönök a pincérnek. Egyelőre csak egy üdítőt rendelek, és viszem fel az emeletre. Még van idő a megbeszélt időpontig. Nem sok konkrétumot tudtam meg, de biztató a helyzet. Egyelőre azt tudom, hogy nem szólóban van az elkövető, hanem többen lehetnek. Én kettő vagy három elkövetőre gondolok eddig, és ezt is támasztják elő a nyomozásom alatt meglelt nyomok. Az az érzésem, hogy köze van az állítólag visszatért Navinés házszellemnek, Auslander Angyalkának, de ezt nem tudom bizonyítani, csak egy nagyon erős megérzés. Kíváncsi vagyok mi van a lány birtokában. Hátha ketten előbbre jutunk. Még nem tudom milyen formában szeretném lehozni a blogban. Egy cikk legyen a végén, vagy cikksorozat. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya. Egy nagy felderítő cikknek az, hogy nagyot tud ütni, és csak akkor jelenhet meg, ha meg van a tettes, a megoldás. A negativitás az, hogy ha nem tudok a végére jutni, soha nem fog megjelenni. A cikksorozat folyamatosan feltartja az érdeklődést, de ha nem ér a végére a dolognak, az nagy bukta lesz, és kész nevetség tárgya leszek. Előbb ezen a megbeszélésen legyek túl, jól jönne a közös munka, a segítség. Nagyot kortyolok az italomból, kavarognak a gondolatok az üggyel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792363#post792363][b]Lena Felagund - 2020.02.07. 21:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792365#post792365][b]Dana Straw Berry - 2020.02.07. 22:03[/b][/url]

- Finomak is azok a kaják - feleltem neki mosolyogva. Eszembe jutott hirtelen csomó olasz kaja, amiket imádtam, de jelen helyzetben egyáltalán nem voltam éhes, mert épp az imént ettem valami finomat. Nemhiába kértem spagettit itt is, látszott, hogy odavoltam az olasz ételekért.
- Én még sosem voltam a Balcsin meg azokon a helyeken sem, ahol jártál. Biztos nagyon klassz lehet, egyszer mindenképp meg akarom nézni, most felkeltetted az érdeklődésemet. Én idáig a családdal nyaraltam, voltunk Görögországban, Spanyolban meg Egyiptomban - válaszoltam neki mosolyogva. Eszembe jutottak a családi nyaralások, melyeket mindig annyira vártam. Nagyon jól éreztük magunkat, akkor kovácsolódott össze a család igazán, amikor utazott. Szívesen elmentem volna idén nyáron is valamerre, de nem tudtam, hogy anyámék terveztek-e valamiféle utazást erre az időszakra vagy sem.
- Igen, az, meg valahogy intelligensebb is a társainál. Igaz ez a kajálásában is kiütközik, ugyanis szereti az édességeket is, persze nem mindent, de mindenesetre érdekes eset - nevettem el magam. Igaz volt Laura megállapítása, ugyanis a varázsvilágos dolgok nagyban elütöttek a mugli átlagtól, ez pedig a kacsákra is nagy mértékben érvényes meghatározás volt.
- Az nagyon klassz, akkor még sok időt töltötök együtt - feleltem neki vidáman, miközben belegondoltam, hogy Hápival is hosszú időszakot fogok még eltölteni.
- Nos, nem tudom... igazából nem sokat tudok róla, sőt, szinte semmit - feleltem neki kissé elpirulva. Igaz, beszélgettünk néhány dologról, de idáig nem jutottunk el a belső infókig, azaz kinek milyen állata van, mi a vágyálma, mik a preferenciái és a többi. Csakis azt tudtam meg róla, hogy miket csinál szívesen a szabadidejében, illetve mi a kedvenc étele. Közben eszembe jutott, hogy szegény kacsámnak elfelejtettem tápot venni, szóval még el kellett látogatnom sürgősen a kisállat kereskedésbe. Szóltam Laurának ez ügyben, hátha velem tart, majd, ha igent mondott, elindultunk az említett üzlet irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792397#post792397][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.08. 12:14[/b][/url]

Lena Felagund

 Várakozás közben hallom, valaki belép az étterembe. Amikor a pultnál van hallom meg a hangját. Női hang, szerintem ő lesz az én emberem. Majd megtalál, van annyi esze, ha nem lent vagyok, akkor feljöttem. Nem akarom, hogy lássanak minket. Nem a lány miatt, hanem ne rakják össze, hogy két blogger összeül, főleg nem két házból valók. Sokan kapnak az ilyenre, egyből valami összeesküvés elméletet gyártanak. Van ilyen itt az iskolában is elég, most nem is járnának messze a valóságtól. Feljön, lehuppan elém, és egyből a lényegre tör köszönés után. Ami nem baj, tetszik.
- Szia! Igen fontos, remélem tudsz segíteni, inkább tudunk egymásnak. Azt halottam, hogy te is nyomozol az eltűnő szorgalmik ügyében. Megoszthatnánk egymással, mire is jutottunk a dologban. Arra gondoltam, egyesíthetnénk erőinket. Mivel mindketten bloggerek vagyunk, így még jobban is tudunk érvényesülni talán. Írogathatnánk róla, de erről majd később. Levélben nem akartam kifejteni, hiszen nem odavaló ez a téma, ez személyes. Én egy elejtett elszólásból indultam ki, addig jutottam, hogy van egy sejtésem ki is lehet benne. Bár, nem gondolom, hogy egy személy lenne az egésznek az elkövetője. Auslander Hajnalka ház szelleme került nálam gyanúba. Személye a csínyek királynője, éltében is vonzotta, halálát is ennek köszönheti, ez szellemként sem változott. Nyugalom volt a házban addig, amíg nem kelt életre az a pletyka, hogy visszatért szellemként, pár éve valamiért elment. Furcsaságok nem régen kezdődtek a diákokkal való viccelődésekkel, de egyre komolyabb dolgok vannak. -
 Mondom el a lánynak halkan, nem akarom, hogy véletlenül is valaki kihallgasson minket. Szerintem itt sem biztonságos, de jobb, mint a kastély. Ott tényleg a falnak is füle van. Nem akarom, hogy ez kitudódjon addig, amíg meg nincs a tettes, vagy valami konkrétabb dolog.
- Nagy vonalakban ennyi a dolog. Amúgy Ian Fraser Kilmister vagyok, de mindenkinek Ian. Elsőéves Navinés. Gondoltam így élőben is bemutatkozok. Más, mint levélben. Te mit gondolsz a dologról? -
 Nézek rá kérdően, hiszen nagyon felpiszkálta az érdeklődésemet ez a dolog. Azért is, mert ketten is elindultunk ezen a témán, egymástól függetlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792486#post792486][b]Lena Felagund - 2020.02.08. 22:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=792526#post792526][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.09. 10:16[/b][/url]

Éppen csak leül, máris záporoznak a kérdések. Semmit nem mondott, ő mire jutott, vagy egyáltalán mi a helyzet a Levitánál. Nem akarok elmondani addig semmi konkrétumot, amíg nem mond valamit a dologról. Bizalmatlan vagyok, ahogy Lena is. Nem csodálkozok rajta, hiszen nem tudni az egészről semmit. Átfut az agyamon, mit mondjak neki, hol kezdjem az egész dolgot. Semmi pontosat nem tudok a Levitás ügyről, de az biztos, hogy történtek dolgok. Ezt a lány is megerősíti a kérdésével. Gumicukorral kínál, de finoman visszautasítom, mivel nem szeretem.
- Megbízható informátortól tudok pár dolgot. Történtek gyanús dolgok a navine házban is. Tűntek el beadandók igen. Akkor nálatok is komoly a dolog. A levitás dolog csak pletyka szinten jutott el hozzám a már említett személytől. Ő mondta, téged bíztak meg az üggyel. Nálunk ténynek mondható a dolog, ahogy ezek szerint nálatok is. Nem tudom mi a helyzet ezen a téren a másik két házban, ott is érdeklődni kell. Meg kell tudnunk, ott előfordult e már ilyen vagy nem. -
 Kezdek bele a mondandómba. Megbízhatónak látom, nem hiába őt bízták meg a dologgal. ha csak fele olyan tehetséges, mint azt mondták nekem, akkor nagy segítség lesz Léna ebben az ügyben.
- Nem szivárgott ki semmi, remélem. Eddig nem halottunk semmi pletykát, pedig ismerek olyan diákokat, akik nagyon benne vannak ebben, de sehol semmi. Hajnalka visszatérésével kapcsolatos pletyka szinten terjed, mint a tűz, hogy visszatért. Eddig ketten látták, de szerintem elég megbízhatatlan az a két elsőéves, mivel mugli világból jöttek. Nem láttak még életükben szellemet, még az egész új nekik. Majd utána járok. Szellem lány azért került a látókörömbe, mert mióta állítólag itt van vannak olyan dolgok, miben az ő keze lehet. Ezt az előbb elmondtam. -
 Egyelőre elég neki ennyi infó, többet is mondtam neki, mint akartam, ez van. Most már ő jön, de meg kell bizonyosodnom, hogy vállalja a velem való közös munkát.
- Azt szeretném megtudni tőled, akarsz velem dolgozni közösen az ügyön. Attól független, hogy két házban vagyunk, hasonló az úgy. Jó lenne együtt, így könnyebben tudnánk a végére járni a dolognak. Kérsz valami üdítőt, vagy egyebet? A vendégem vagy -
 Remélem belemegy. Abból kiindulva, milyen elánnal esett nekem az üggyel kapcsolatban, nem lesz gondom arra, hogy egyedül kelljen egy másik házban kutakodnom. Nehézkes lenne. Ő ott hazai terepen van, ahogy én is Navinében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=794099#post794099][b]Lena Felagund - 2020.02.15. 11:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=794118#post794118][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.15. 15:20[/b][/url]

  Fenntartásaim vannak a lánnyal kapcsolatban, az információival. Halottam a pletykákat róla, és nagyon is nyugtalanít. Főleg azért, mert egy nagyon megbízható ember is megerősítette. Gyanús a kapcsolatai miatt, túlságosan is befolyásos, ahhoz képest, hogy elsős. Rokoni szálakat tekintve sokaknak nem lenne az, de ettől én még óvatos vagyok. Jó, ha megfontolt vagyok, mint valami bajom legyen ebből majd. Hallgatom őt, de sok mindenre nem jövök rá, nem tudok meg többet, mint eddig. Nem minden a kapcsolat, legalábbis nálam.
- Én nem tenném Angyalkát parkolópályára, mivel nem hiszek abban, amit hivatalosan elém raknak. Nem tudom, mit tudsz erről, de amennyiben jobban mögé nézel a dolgoknak, ráfogsz te is jönni, nem minden az, aminek látszik. Nem mondom, hogy a szellem hölgy a tettes száz százalékban, de rajta marad a listán. Nem vagyok abban biztos, hogy nem tudnak erről. Nagyon zavaros Angyalka helyzete az utóbbi években, de ez még nem jelenti azt, hogy rá kellene vetni magunkat. -
 Nem mondom el neki, mit tudok a házszellemről, ezt még megtartom magamnak. Ott motoszkál a fejemben, hogy nem nagyon szabad megbíznom Lena-ban. Nem is osztok meg annál többet, mint kell az ügyről. Amennyiben előre akarok lépni az ügyben, társulnom kell vele. Nem csak a szorgalmi eltűnési ügyről van szó csak, de ez lehet az, ami elvezet a teljes célomhoz. Erről nem kell tudni a a lánynak.
- Vannak nyomok, amin el lehet indulni, de ezzel még várnék egy kicsit, mivel még pár dolog kialakulóban van. Addig nem mozgok, teljesen megváltozhat a helyzet, ha árnyékra vetődünk. -
 A bizalmatlanság kölcsönös, de ez érthető. Jó az óvatosság, nem fogom az összes lapomat kiteríteni. Lena is így tesz, ebben biztos vagyok. nem mondott el mindet, bár elég kevés infót osztott meg velem, de ez most lényegtelen. Azt kell megbeszélnünk, hogyan lehet hatékony a közös munka az egyéninél.
- Nekem is vannak ismeretségeim, ahogy mondtam, most egy kicsit türelmesen várok. Te hogyan képzeled el a közös munkát. Min indulnál el ebben a helyzetben? -
 Teszem fel neki a kérdést. Nem bízom meg benne, egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nem is szabad. Valami nem stimmel a lánnyal kapcsolatban. Ez a kézsimogatás nem jön be nálam, nem szeretem, ha idegen emberek hozzám érnek engedély nélkül. Elhúzom a kezem, összekulcsolom. Hátra dőlök, várom a válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=795122#post795122][b]Lena Felagund - 2020.02.21. 11:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=808918#post808918][b]Rothstein Elektra - 2020.05.19. 17:38[/b][/url]

Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=809129#post809129][b]Nathaniel Wright - 2020.05.21. 14:00[/b][/url]

Egész nap nem ettem semmit, és igazán éhesnek csak most kezdtem el érezni magam. Néhány nap Bogolyfalván, a városban, mely eddig falu volt. Imádom a kulturális keveredést, a vékony réteget, ahol összeütközik a falusi és városi jelleg, ahol látható a fejlődés, a változás, a csoda születése.
Mostanra már azt csinálok, amit akarok, szabad vagyok, hontalan, gondtalan. Gondtalan? Nem feltétlenül, de a hang, mely olykor megszólal, most békés nyugalomban pihen. Nem gondolok rá, nem gondolok Nyuszira, mert most olyan közel vagyok hozzá, hogy szinte lebegek a tudatban, hogy bármikor elérhetem őt. Ilyenkor nem kell. Ilyenkor tudatosan nem akarok a közelében lenni, csak akkor, amikor messze van, amikor hiányzik. Még nem akarom látni őt, mert még nem tudom, hogy meddig vagyok itt.
Településarculati kézikönyv. Ugyan ez egy 2016-os rendelet, melynek hatására az akkori falu vezetősége el is készítette azt, ám városi mivoltában bekövetkezett változása arra kényszerítette a mostani tanácsot, hogy újat készítsenek. Hogyan is kerültem én ide? Egy kalandos úton, melynek végén kértem a szakmai kihívást. Nem az. Mondták sokan. Nem a te szakmád. Mondták mások, de valahogy még is. Az. Ha meg nem, hát nem érdekel, mert ez most érdekel. Valami új, valami szokatlan, valami más. Valami, ami lefoglal, ami felpezsdít, ami elmerít. Teljesen elmerültem benne, és a szállásomon csak most tűnt fel, hogy semmilyen olyan étel nincs, melyet szívesen fogyasztanék, így a gépemmel együtt útnak indulva - hiszen egy-egy jó kép mindig váratlanul érkezik - jutottam el a falatozóba. Ezen a részen még nem készítettem el a képeket, mert specifikusan szeretnék haladni. Az utcák vegyessége a legnagyobb kihívás, így azok maradnak teljesen a végére, először a hivatali épületeket veszem sorra, a különböző és mégis hasonló korszaki sajátosságokat, a muzeális és korvédelmi részleteket, a gondos restaurálási munkálatot. Pepecselek, tudom. Bővebb is lesz talán, mint kellene, ezt is tudom. De kell. Szükségem van rá. Ezt kell csinálnom, most ez fogott meg. Ráadásul ingyen és én kértem, még akkor is, ha éreztem, hogy ez a városvezetésnek nem tetszik, hátsó szándékot sejtenek benne. Értem miért, az én képeim manapság egyre magasabb árakon kelnek el, mégis, a szenvedély az szenvedély. A szállásom hát ingyen van. És ma azt hiszem, görög ételt fogyasztok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=809635#post809635][b]Rothstein Elektra - 2020.05.26. 16:15[/b][/url]

Hősnőnk komótosan eszi ebédjét. Szeret kiélvezni minden falatot. Most megteheti. Nincs rohanás a sztorik után. Nincs hajsza a legjobb riportért. Pedig ha jobban belegondol azért ez hiányzik neki. Szereti a rádiót, mert segíthet általa sok embernek. De valahol a lelke mélyén visszasírja a komoly cikkeket. A mélyen szántó tudósításokat a fontos hírekről és eseményekről. Bár azokban sem a szenzációt hajhászta. Veleje volt minden írásának. Értékes tartalmat adni az olvasóknak és hallgatóknak. Erre törekedett mindig. Nyíló ajtó zaja bontja meg a halk duruzsoló neszek monotonságát. Elektra csak futva kapja fel pillantását az épp pálcikájára csavart tésztakötegről, ám azon nyomban meg is áll a mozdulatban. Leteszi az evőeszközt és odasétál az érkező mellé, majd fojtott hangon megszólítja, miközben alig bírja fékezni arcizmait, nehogy elnevesse magát.
- Merlin szent szakállára! Mit vakaródzik azokkal a fotókkal Wright? - kérdezi tehát Elektra és tudja a másik fél biztosan fel fogja ismerni kettejük egykori közös főnökének szavajárását. Hogy honnan ismerik egymást? Munkatársak voltak. Hogy meglepi e a tény Elektrát, hogy itt látja viszont kedvenc fotósát? Egyáltalán nem. Hiszen kicsi a világ, főleg, ha az ember egy kamera lencséjén át tekint rá, vagy szavakba önti azt, ami rajta zajlik. Az újságírók és a fotósok egymásra vannak utalva. Egy jó fotó többet mond ezer szónál és rengeteget tehet a legjobb cikkhez is egy sikeresen elkapott pillanat. Ezt mindenki tudja. Nos Elektrának alkalma volt ezt saját bőrén meg is tapasztalni Nathanielnek hála. Örül, hogy újra láthatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=810375#post810375][b]Nathaniel Wright - 2020.06.04. 13:44[/b][/url]

Csak enni szerettem volna, és nem rögtön frászt kapni, mégis, ahogy meghallom a hátam mögött felcsendülő mondatot, automatikusan összerezzenek, és azt már, hogy nem is a mondat eredeti tulajdonosa szólal meg, fel se fogom agyilag. Én csak parába vagyok állítva, és még az a szerencse, hogy a kamerám biztos fogásban van, különben bizisten, eldobnám.
Érzem, ahogy a szívem hevesebben ver, mint egy bűnbe esett gyereké, és ha valaki, én pontosan tudom, hogy milyen is az, amikor bűnbe ejtenek egy gyereket. Hogy bűnös vagyok-e, mert játszottam a játékot? Korábban azt mondtam volna, hogy nem, hiszen nem tudtam nem játszani, kényszerítettek. Ám, ahogy elmémben Cara és Nyuszi lassan eggyé olvadnak, ahogy az érzések átalakulnak, ahogy a játékszabályok módosulnak, és ahogy Nyuszi a játék része lesz, persze csak gondolatban, és én válok Cara-vá, és hogy ezt mennyire is vágyott helyességnek gondolom… azt kell, hogy mondjam, igen, én ugyanolyan bűnös vagyok. Egy rossz gyerek.
- Kicsi a világ.
Nem hittem volna, hogy a városhatár átlépésével a múltam egy szelete itt köszön majd vissza, és én azon gondolkoztam, hogy Nyuszi mennyire meglepődik majd, hogy itt vagyok, helyette őt még el sem értem, hiszen én esek egyik ámulatból a másikba. Előbb Alíz, most Elektra köszön rám, én pedig szóhoz sem jutok hirtelen. A múltunk bizonyos szakasza közös, a jelenünkben pedig számos lehetőség rejlik, ami őszinte izgalommal tölt el. Mindemellett hallottam a szerencsétlen esetről, a veszteséget ismerem, tudom, hogy mennyire megnehezíti az ember lelkét. A gyász azonban nem olyan dolog, amire évek múltán is emlékeztetni kell valakit. A gyász valami olyan, ami mindig elkísér minket, és ami mellett megtanulunk élni, elfogadjuk, nem hánytorgatjuk.
- Egyedül vagy a kislányoddal jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=810922#post810922][b]Rothstein Elektra - 2020.06.08. 20:10[/b][/url]

Kedvenc fotósa, mint várta összerezzen, ahogy egykori főszerkesztőjüket utánozva mögé lépett. Nem akarta a frászt hozni rá, de a helyzet annyira adta magát, hogy hősnőnk nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kedvelte a fotós fiút. Mondhatni jóban voltak. A legkiválóbb képeket készítette, mert be tudott olvadni a tömegbe és az eseményekbe. A közös munkáik rendre címoldalon szerepeltek. Ezért most nem csak mint régi ismerősnek, hanem mint egykori kollégájának is egyaránt örül a Nathanielnek.
- Kicsi bizony! - bólint mosolyogva - De jól tájékozott valaki - jegyzi meg hamiskásan, de tréfásan és fejével az asztal felé biccent ami mellett ült mielőtt fotós barátja megjelent. A kínai egy része még mindig ott várakozik és közben megérkezett az a kis tál mézes dió is amit desszert gyanánt kért a hosszú kávéval együtt.
- Magam vagyok, a lányomra a szüleim vigyáznak. Gyere, ülj le hozzám - hívja tehát Nathanielt és némi számítással, de persze csak egészséges riporteri mennyiségűvel, arra bazíroz, hogy talán nem csak látogatóba jött a városba a nagy tudású kolléga és lesz alkalma ismét együtt dolgozni vele. De ennek a vágynak az elővezetése maradjon a beszélgetés végére.
- Mi újság veled? Hallom szép sikereket érsz el mostanában - kezdi el ha mindketten elhelyezkedtek az asztal mellett. Nem követte naprakészen nyomon a fiú sorsát miután elváltak útjaik, de néha rákeresett a nevére és nagyjából képben van a karrierjének felfelé ívelésével kapcsolatban. Úgy sejti, hogy ez viszont is így lehetett, hiszen lányáról is tud a másik valahonnan. Nem titkolta sorsát. Családjának tragédiáját ugyan nem címoldalon hozták le a lapok, de bekerült a borító alá igen előkelő helyre. Így nem meglepő, ha sokan tudnak arról, hogy megözvegyült ilyen fiatalon. Azóta azonban eltelt több mint három év, és Imola léte sem hírértékű már senki számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=811065#post811065][b]Nathaniel Wright - 2020.06.10. 19:51[/b][/url]

- Sok mindent hall az ember.
De ha valakinek, hát neki nem kell bemutatnom a média világát. Nyilván az első számú pletykák között mindig az ismertebb alakok szerepelnek, az olyanok, akiknek nevét ismeri a világ, mint Volkov vagy Ambrózy, akik érdekes módon mind a ketten itt kötöttek ki. Vajon valóban ártatlan a tékozló fiú? Vajon változtatott a viszonyon, melyet az Angyal lánnyal folytatott az elmúlt években bármit is, hogy tanárrá lett az egykori kviddics csillag? De aztán, ha az éppen aktuális érdekességek lecsengnek, vagy nincsenek is, akkor jönnek a kollégák. Klári lánya terhes, pedig úgy hírlik a saját neméhez vonzódik, Gábor meg a főnök lányának udvarol a jobb pozícióért. Szóval amikor éppen nem volt hír senkiről, akkor egy-egy helyen a kollégákat emlegették, és rákérdeztek, hogy együtt dolgoztunk-e, én pedig amikor visszakérdeztem, hogy miért, megtudtam sok szomorú hírt. Ilyen ez a világ. De irodai pletyka mindenhol van.
- Köszönöm.
Pillantok rá zavart hálával, és élek is a lehetőséggel, elvégre még nem ismerem ezt a várost, alig pár órát töltöttem a tanulmányozásával, így jó érzés kicsit belecsempészni az ismerőst az ismeretlen közegbe. Ha már ott a pincér, kérek magamnak pirított tésztát és fafülegombás csirkét, desszertnek pedig szintén mézes diót. Az egyik legkedvesebb édességem, de egyszerre nem tudom megenni, így jelzem is, hogy olyan edényben kérem, amiben szállítható. Mértékkel bűnözök.
- Olyasmi. Szabadúszó vagyok, és én döntöm el, hogy mikor mit szeretnék fotózni.
Van, hogy hívnak, de mondhatok nemet, van, hogy én kopogtatok az ajtón, hogy ezzel vagy azzal eladjam magam. Van, hogy jön valami független, mint ez a mostani, egy új kihívás, és olyan mértékben érdekel, hogy csak erre tudok fókuszálni. Nem azt mondom, hogy na most azt mondanák, le kell fotóznom Nyuszit, ne lennék kész megtenni, de mondhatnék rá nemet is, és ugyanúgy hívnának, mert én vagyok Nathaniel Wright.
- Sosem voltam igazán a magam ura, most én döntöm el, hogy mit akarok egy-egy naptól. Ez egy érdekes, új felfedezés. Mi vonzott ebben a helyben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=811887#post811887][b]Rothstein Elektra - 2020.06.19. 11:02[/b][/url]

Volt kollégája elfogadja a meghívását és így együtt ülnek vissza ahhoz az asztalhoz, aminél az előbb még Elektra egymaga ebédelt. Jobban fog így már esni az étel. Társaságban mindig kellemesebb magunkhoz venni a napi  betevőt, még akkor is ha csak egy fánk és kávé az és nem egy ilyen bőséges lakoma. Erre az alatt az idő alatt már volt szerencséje rájönni, amit zöldfülű újságíróként eltöltött a lapnál, ahol később a vele szemben ülővel találkozott. - Na igen, a mi szakmánkban ez már csak így van - reflektál egyetértően, miközben villájára tűz egy falatka shiitake gombát - A jó fül és az éles szem alapkövetelmény - mosolyog a fiúra és a falat már el is tűnik a szájában. Odavan a kínai ételekért. Néha meg is főzi őket, bár azok sosem lesznek tökéletesen ugyanolyanok, mint éttermi társaik. Hősnőnk teljesen biztos benne, hogy van valamiféle titkos hozzávaló, amit nem árul el egyetlen szakács sem a kívülállóknak. Érthető is valahol ez a hozzáállás. Eközben Nathaniel megrendelt étele megérkezik így már valóban közösen falatozhatnak. - Szabadúszó mi? - nevet fel, és ettől ajka körül kedves ránc rajzolódik - Mondjuk inkább azt, hogy híres fotóművész, kis kitérővel egy lapnál - piszkálódik, ám valójában büszke, hogy neki volt szerencséje együtt dolgozni ezzel a művész úrral az alatt a pár vargabetűs év alatt. Mindig is kedvelte a fiúban a szakma iránti alázatot és a szerénységét, de amire lehet arra büszkének is kell lennie az embernek! Elektra legalábbis így gondolja. Tányérjáról lassan elfogy az étel, így áttér a desszertre. Nagy műgonddal választja ki az első szem diót, és pár pillanatig csak forgatja ujjai közt, míg végül megenné. - Az önállóság tényleg nagyon jó dolog - helyesel két szem között, melyektől már most ragadnak az ujjai így szenvtelenül, de minden hátsó szándék nélkül nyalja le őket mielőtt megtörölné a szalvétával, ami ennek a műveletnek a híján jól beleragadna a mézes mázgába - Ismerem, itt jártam iskolába, a közelben élnek a szüleim és...- kicsit elgondolkozik és ezalatt szemei elsötétülnek - Újra akartam kezdeni mindent - vallja be az igazat. Valóban tiszta lappal akart indulni. Imolával egy olyan életet felépíteni, ami ugyan hasonlít a régire, de mégis egészen más. Annak tudatában költözött Bogolyfalvára, hogy semmi sem lesz ugyanaz, hiszen nincs vele a férje és a kisfia, de ettől még lehet jó és normális mederben zajló életük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=811971#post811971][b]Nathaniel Wright - 2020.06.20. 20:15[/b][/url]

- Még mindig szokatlan.
Jegyzem meg csendesen, de őszintén. Más volt, amikor láthatatlan voltam, és más most, hogy már látnak. Más úgy élni, hogy senki vagy, és sokkal kellemesebb is. Én sosem akartam igazán híres lenni, tizenhét éves koromig azt se tudtam, hogy mi akarok lenni. Addig nem ismertem mást, csak a játékot és az elhagyást, az űrt, a magányt, nem tudtam, hogy ki vagyok, bár ez utóbbira azt hiszem, még most sem sikerült teljesen rájönnöm. Talán sosem fogom megismerni magam, leginkább azért, mert nem akarom megismerni magam. A szörnyeteg csak egy kis szelete ismert előttem, annyi, hogy tudjam, egy nap, egy keserű nap, lehetőleg még mielőtt bántanám Nyuszit, véget kell vetnem az életemnek. Keserédes, de legalább felismert probléma. Én egy hiba vagyok. Bizonyosság arra, hogy Platón anno igazat mondott, és ez a világ csak egy másolata a tökéletesnek, és mivel a másolat sosem teljesen az igazi, így esnek benne hibák. születnek torz alakok, születnek gyilkosok, erőszaktevők… születnek olyan emberek, mint én. Hibák. A félszeg, kisfiús, már-már zavart mosoly, ami az arcomra ül ennek szól, a keserédes ténynek, de a velem szemben ülő inkább a kijelentésemhez társíthatja. Szokatlan a hírnév, szokatlan, hogy ismernek. Én csak egy srác voltam, mindig. Játszótárs Caranak, játszótárs Mrs. Bournaby-nak. Egy átmenet az előző után és a következő előtt. Ki tudja hány gyerekkel játszották még azt a játékot, amit velem.
- Jól áll. Az újrakezdés. Jól nézel ki.
Ez nem udvarlás, azon egyszerű oknál fogva, hogy sosem udvaroltam rendesen, nem tudom, hogyan kell csinálni. Ha megtenném, azt hiszem, Nyuszinak udvarolnék, de nem szeretném, hogy megijedjen tőlem, így inkább nem teszem. Őszinte vagyok, őszintén úgy gondolom, hogy az ismert tragédiák fényében, egy újrakezdést követően Elektra igazán jól néz ki, erős, bátor, kiegyensúlyozott, s noha még meg-megcsillan szemében a bánat, mégis boldog. Ismerem a szem szomorúságát, a magam szemében állandóan láttam. Amikor anyám nem ölelt át többé, amikor az apám hazugnak nevezett, amikor nem akartam játszani, de kellett, amikor már nem játszottak velem többet. Ismerem a szomorúságot, a rosszak is tudnak szomorúak lenni. Én a társadalom számára egy kivetett vagyok. Nem én akartam, hogy így legyen, én csak hallottam, hogy a hozzám hasonlókról amikor beszélnek, megvetően nyilatkoznak. Ha elmondanám mindazt, ami bennem van, Nyuszi undorodna tőlem. Pedig… talán… segítene beszélni róla. Talán megmenekülhetnék. De azt mondták, hogy az olyanoknak, mint én, nincs segítség. Ki kell irtani. Szusszanva pillantok fel rá, kedves, nyugodt mosolyát viszonozva.
- Csak a rádiózást csinálod, vagy belefogtál valami újba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=812034#post812034][b]Rothstein Elektra - 2020.06.21. 23:36[/b][/url]

Az idő múlása nem mindenen fogott akkorát. Ilyen többek közt a fiatal fotós mosolya. Kisfiús és félszeg. Pont mint amilyen akkoriban volt, amikor együtt dolgoztak. Elektra ajka is felfelé ível ennek láttán. - Majd megszokod. A jót amúgy is mindig könnyebb - jegyzi meg és belekortyol a kikért kávéjába, majd elfintorodik. Nem épp ilyenhez van szokva, de megteszi. Az ízlése ezen a téren nagyon kifinomult. Nem mintha másban hanyag volna, de a kávé számára szentség és ez a barna lötty, ami a poharában van konkrétan szentségtörés. Magában megjegyzi, hogy többet itt kávét, vagyis annak látszó folyékony borzalmat biztosan nem fog kérni soha. Pláne, hogy majdnem belefullad, amikor meghallja a kedves szavakat. - Ugyan, hagyd már... - mondja nevetéssel vegyes tiltakozással. Nem ad ő már effélékre. A küllemét tekintve régebben sokkal hiúbb volt. Kosztüm és blúz. Ballonkabát és kalap. Manapság megteszi a farmer és a pulóver vagy épp a nyári ruha, kardigán kombináció. Díjakat sem igazán kap hogy estélyibe bugyolálja magát és rég volt már, hogy utoljára egy nyomozás ürügyén valamilyen álruhát öltsön fel. Közben asztaltársa tereli a szót, aminek hősnőnk módfelett örül. A munkáról mindig könnyebben beszél, mint az érzéseiről, vagy a magánéletéről. - Nem csak azt. Állandó írója vagyok a helyi lapnak az Edictumnak - mondja szerényen, de a mosolya azért elégedettséget sugároz - Oké, nem egy Reggeli Próféta vagy Napi Planéta, de egyelőre tökéletes - vonja meg mosolyogva vállát - A komolyabb sztorikat, ha lesznek talán máshol adom le később - teszi hozzá amolyan kiegészítés gyanánt. Nathaniel kihallhatja szavaiból, hogy már dolgozik is pár ilyesmin, de jobb firkász annál, minthogy előre felfedje azt, hogy valójában min is ügyködik. A zsurnaliszták három alapszabályát mindenek felett igyekszik betartani. 1. Nem keveredik bele érzelmileg a sztoriba. 2. Nem hagyja, hogy elhalásszák előle a jó sztorikat és 3. Sosem bonyolódik intim kapcsolatba kollégával. Az előtt sem tette, hogy férjhez ment volna és most özvegyként sem áll szándékában. Valójában nem is gondolt férje halála óta ilyen tekintetben senkire. Imola nevelése és a gyász elvonta és lekötötte minden figyelmét. - És téged mi szél hozott éppen ide? Valami művészi dolog vagy csak újra kattintgatnál párat egy jóféle Rothstein cikkhez? - kérdezi és elbűvölő mosolyt mellékel szavaihoz. Nagyon szeretett együtt dolgozni vele és ha alkalma adódna rá szívesen megtenné újra. Természetesen akkor beavatná pár érdekes dologba és elmesélné milyen füleseket kapott mostanában. Mert bár nem volt aktív az elmúlt években, a kapcsolati hálója ilyen téren megmaradt. Szálait egy pók ügyességével vette fel újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=812581#post812581][b]Nathaniel Wright - 2020.07.01. 08:35[/b][/url]

Bólogatok egy kicsit, mint aki egyetért, bár én nem tudom, hogy milyen az a jót, ő pedig nem tudja, hogy milyen az, hogy bennem mindig van rossz, mintha van olyan, amivel viaskodom, ami ellenáll. Én sosem vagyok igazán boldog, mert az érzéseim a vágyaim, olyan szinten letaglóznak és tesznek bűnössé, hogy számomra már nincs menekvés, már nincs mentsvár. Én már tudom, hogy az út végén a mostani kínjaimnál nagyobb, pusztítóbb és végtelenített fájdalom vár rám. De elhiszem, hogy a jót könnyebben megszokja az ember, és talán ha egyszerű lennék, akkor könnyen megszoknám a jót. Sosem leszek egoista. Nem mintha ez a tény annyival egyenlőbbé tenné a mérleget, mert elég csak rápakolni mindazt, amit Nyuszi jelent nekem, és olyan súlyként telepedne, hogy a mérleg serpenyője döngve érne földet, és soha többet nem lennék képes egyenesbe hozni.
- Mindenhez idő kell.
A megszokáshoz főleg, ezt tudja ő is, tudom én is. Sok mindent kellett megszoknom az életemben már, így tudom, hogy idővel minden beleolvad a hétköznapokba. Nem akartam játszani, de mást nem érdekelt, megszoktam, hogy a játék az életem része. Nem akartam olyan gyerek lenni, akit nem érint az édesanyja, de megszoktam, hogy nem teszi. Elmosolyodom a fintoron, nem nehéz észrevenni, akkor sem, ha nem vagy szakavatott.
- A Patronum kávé kínálata az egyik legjobb a kontinensen.
Bátran merem ezt mondani, mert már számos országban kóstoltam kávét, és ittam jó kávét is, mégis, valahogy az ottaninak felülmúlnak számomra minden várakozást. Igazán olyanok, melyeket az ember őszinte örömmel fogyaszt, és melyekhez szívesen tér vissza. Nem vagyok egy nagyon nagy kávézó, de ha már egy lelket megmenthetek a barna löttyös borzadalmaktól, már nyugodtabban térek nyugovóra.
- Nem mindig a legnívósabb cím rejti a legjobb sorokat.
Bölcs gondolat egy bölcstől, aki nem én vagyok. Nekem is úgy adták ez a tanácsot, és lássuk be, van benne igazság, nem is kevés. Mert valóban, néha jobb egy kevésbé ismert lapnál jelen lenni, de ott boldogan és szabadon alkotni, mint egy nagyobbnál, ahol rákötelezhetnek olyanra is, melynek a közelébe se szeretnél menni. Lehet, hogy az Edictum nem nagy lap, de nagyon sokat jelent az itt élőknek, és ez az igazán fontos.  
- Igazából egy új terület kipróbálása.
Vakarom meg kicsit az orrom vonalát, mert nem terveztem újság vagy ember mögé beállni, de érdekesen hangzik a felvetése. Akár össze is állhatnánk egy rövid időre, szigorúan szakmai alapon.
- Mivel a település várossá vált, szüksége van egy új települési arculati kézikönyvre, ennek az összeállítására kértem engedélyt a polgármester úrtól, aki nyitott volt a dologra, így most ennek köszönhetően lehetek itt.
Mert, hogy az egész fizetség nélküli, de mégsem, mert a szállásomat ők állják, noha az mégsem annyi, mint amennyi normál áron egy kézikönyv összeállítása lenne, de nekem tökéletes, mert pont erre a szabadságra van most szükségem. Az a bizonyos hab a tortán pedig, hogy egészen véletlenül Nyuszi is itt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=812898#post812898][b]Rothstein Elektra - 2020.07.06. 20:21[/b][/url]

Falat falatot, szó szót követett az elmúlt percekben. Hősnőnk immár desszert gyanánt csipegeti a mézes diót és annyira belefeledkezik a beszélgetésbe rég nem látott kedves kollégájával, hogy el is felejti a kávénak csúfolt sárlé ízét, aminek nagyját egy laza csuklómozdulattal a mellettük lévő növény kaspójába borított. Ez is egy bevett szokása volt. Néha falból öntött magának kávét a szerkesztőségben, hogy kihallgathassa a füleseket és ő érjen ki elsőként egy jó sztorihoz. Ilyenkor futtában zúdította az asztalán álló fikuszra bögréje tartalmát. Régi-szép-törtető idők. Ma már higgadtabb és óvatosabb. Nem vállalna olyan sok kockázatot, mint azokban az években. Elmúlt a kínzó vágya, ami a veszélyes történetek és történések felé hajtotta. Így most békés mosollyal és megértéssel tudja hallgatni Nathanielt. Csevegésük közvetlen, de kollegiális hangnemű. Barátok, de nem abból a fajtából, akik egymáshoz járnak és ismerik a másik életét és lakását. Kölcsönös tisztelet és büszkeség köti őket össze múltjuk fonalára fűzve. Elfogyasztva mindent amit szerettek volna lassan búcsút vesznek egymástól és Elektra mosolyogva lép ki a fiatalember oldalán az étteremből. Még mennek együtt egy darabon, azután elválnak útjaik. Annak a reményében mondanak végül valóban viszlátot egymásnak, hogy a szó jelentését hamarosan egy következő, mihamarabbi viszontlátással teszik igazzá. Elektra ezután még elintézi hátra maradt teendőit, hogy azután felnyalábolva kislányát együtt hazatérjenek. Otthonában, felbuzdulva emlékein előszedi azokat az albumokat, amiben cikkeit gyűjtötte össze és átnézte azokat, amikben Nathaniellel együtt dolgoztak. A fiú képei már akkor is nagyon erőteljesek voltak. Élmény lesz vele ismét együtt létrehozni valami maradandót és értékeset. Ehhez szerencsére mindkettejük hajlandósága megvan. Már csak a megfelelő sztorit kell megtalálnia.