36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
05.19.
Írta: 2020. május 19. 17:38
| Link

Nathaniel részére


Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. május 21. 14:00 | Link

Elektra


Egész nap nem ettem semmit, és igazán éhesnek csak most kezdtem el érezni magam. Néhány nap Bogolyfalván, a városban, mely eddig falu volt. Imádom a kulturális keveredést, a vékony réteget, ahol összeütközik a falusi és városi jelleg, ahol látható a fejlődés, a változás, a csoda születése.
Mostanra már azt csinálok, amit akarok, szabad vagyok, hontalan, gondtalan. Gondtalan? Nem feltétlenül, de a hang, mely olykor megszólal, most békés nyugalomban pihen. Nem gondolok rá, nem gondolok Nyuszira, mert most olyan közel vagyok hozzá, hogy szinte lebegek a tudatban, hogy bármikor elérhetem őt. Ilyenkor nem kell. Ilyenkor tudatosan nem akarok a közelében lenni, csak akkor, amikor messze van, amikor hiányzik. Még nem akarom látni őt, mert még nem tudom, hogy meddig vagyok itt.
Településarculati kézikönyv. Ugyan ez egy 2016-os rendelet, melynek hatására az akkori falu vezetősége el is készítette azt, ám városi mivoltában bekövetkezett változása arra kényszerítette a mostani tanácsot, hogy újat készítsenek. Hogyan is kerültem én ide? Egy kalandos úton, melynek végén kértem a szakmai kihívást. Nem az. Mondták sokan. Nem a te szakmád. Mondták mások, de valahogy még is. Az. Ha meg nem, hát nem érdekel, mert ez most érdekel. Valami új, valami szokatlan, valami más. Valami, ami lefoglal, ami felpezsdít, ami elmerít. Teljesen elmerültem benne, és a szállásomon csak most tűnt fel, hogy semmilyen olyan étel nincs, melyet szívesen fogyasztanék, így a gépemmel együtt útnak indulva - hiszen egy-egy jó kép mindig váratlanul érkezik - jutottam el a falatozóba. Ezen a részen még nem készítettem el a képeket, mert specifikusan szeretnék haladni. Az utcák vegyessége a legnagyobb kihívás, így azok maradnak teljesen a végére, először a hivatali épületeket veszem sorra, a különböző és mégis hasonló korszaki sajátosságokat, a muzeális és korvédelmi részleteket, a gondos restaurálási munkálatot. Pepecselek, tudom. Bővebb is lesz talán, mint kellene, ezt is tudom. De kell. Szükségem van rá. Ezt kell csinálnom, most ez fogott meg. Ráadásul ingyen és én kértem, még akkor is, ha éreztem, hogy ez a városvezetésnek nem tetszik, hátsó szándékot sejtenek benne. Értem miért, az én képeim manapság egyre magasabb árakon kelnek el, mégis, a szenvedély az szenvedély. A szállásom hát ingyen van. És ma azt hiszem, görög ételt fogyasztok.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. május 26. 16:15 | Link

Nathaniel részére


Hősnőnk komótosan eszi ebédjét. Szeret kiélvezni minden falatot. Most megteheti. Nincs rohanás a sztorik után. Nincs hajsza a legjobb riportért. Pedig ha jobban belegondol azért ez hiányzik neki. Szereti a rádiót, mert segíthet általa sok embernek. De valahol a lelke mélyén visszasírja a komoly cikkeket. A mélyen szántó tudósításokat a fontos hírekről és eseményekről. Bár azokban sem a szenzációt hajhászta. Veleje volt minden írásának. Értékes tartalmat adni az olvasóknak és hallgatóknak. Erre törekedett mindig. Nyíló ajtó zaja bontja meg a halk duruzsoló neszek monotonságát. Elektra csak futva kapja fel pillantását az épp pálcikájára csavart tésztakötegről, ám azon nyomban meg is áll a mozdulatban. Leteszi az evőeszközt és odasétál az érkező mellé, majd fojtott hangon megszólítja, miközben alig bírja fékezni arcizmait, nehogy elnevesse magát.
- Merlin szent szakállára! Mit vakaródzik azokkal a fotókkal Wright? - kérdezi tehát Elektra és tudja a másik fél biztosan fel fogja ismerni kettejük egykori közös főnökének szavajárását. Hogy honnan ismerik egymást? Munkatársak voltak. Hogy meglepi e a tény Elektrát, hogy itt látja viszont kedvenc fotósát? Egyáltalán nem. Hiszen kicsi a világ, főleg, ha az ember egy kamera lencséjén át tekint rá, vagy szavakba önti azt, ami rajta zajlik. Az újságírók és a fotósok egymásra vannak utalva. Egy jó fotó többet mond ezer szónál és rengeteget tehet a legjobb cikkhez is egy sikeresen elkapott pillanat. Ezt mindenki tudja. Nos Elektrának alkalma volt ezt saját bőrén meg is tapasztalni Nathanielnek hála. Örül, hogy újra láthatja.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. június 4. 13:44 | Link

Elektra


Csak enni szerettem volna, és nem rögtön frászt kapni, mégis, ahogy meghallom a hátam mögött felcsendülő mondatot, automatikusan összerezzenek, és azt már, hogy nem is a mondat eredeti tulajdonosa szólal meg, fel se fogom agyilag. Én csak parába vagyok állítva, és még az a szerencse, hogy a kamerám biztos fogásban van, különben bizisten, eldobnám.
Érzem, ahogy a szívem hevesebben ver, mint egy bűnbe esett gyereké, és ha valaki, én pontosan tudom, hogy milyen is az, amikor bűnbe ejtenek egy gyereket. Hogy bűnös vagyok-e, mert játszottam a játékot? Korábban azt mondtam volna, hogy nem, hiszen nem tudtam nem játszani, kényszerítettek. Ám, ahogy elmémben Cara és Nyuszi lassan eggyé olvadnak, ahogy az érzések átalakulnak, ahogy a játékszabályok módosulnak, és ahogy Nyuszi a játék része lesz, persze csak gondolatban, és én válok Cara-vá, és hogy ezt mennyire is vágyott helyességnek gondolom… azt kell, hogy mondjam, igen, én ugyanolyan bűnös vagyok. Egy rossz gyerek.
- Kicsi a világ.
Nem hittem volna, hogy a városhatár átlépésével a múltam egy szelete itt köszön majd vissza, és én azon gondolkoztam, hogy Nyuszi mennyire meglepődik majd, hogy itt vagyok, helyette őt még el sem értem, hiszen én esek egyik ámulatból a másikba. Előbb Alíz, most Elektra köszön rám, én pedig szóhoz sem jutok hirtelen. A múltunk bizonyos szakasza közös, a jelenünkben pedig számos lehetőség rejlik, ami őszinte izgalommal tölt el. Mindemellett hallottam a szerencsétlen esetről, a veszteséget ismerem, tudom, hogy mennyire megnehezíti az ember lelkét. A gyász azonban nem olyan dolog, amire évek múltán is emlékeztetni kell valakit. A gyász valami olyan, ami mindig elkísér minket, és ami mellett megtanulunk élni, elfogadjuk, nem hánytorgatjuk.
- Egyedül vagy a kislányoddal jöttél?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. június 8. 20:10 | Link

Nathaniel részére


Kedvenc fotósa, mint várta összerezzen, ahogy egykori főszerkesztőjüket utánozva mögé lépett. Nem akarta a frászt hozni rá, de a helyzet annyira adta magát, hogy hősnőnk nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kedvelte a fotós fiút. Mondhatni jóban voltak. A legkiválóbb képeket készítette, mert be tudott olvadni a tömegbe és az eseményekbe. A közös munkáik rendre címoldalon szerepeltek. Ezért most nem csak mint régi ismerősnek, hanem mint egykori kollégájának is egyaránt örül a Nathanielnek.
- Kicsi bizony! - bólint mosolyogva - De jól tájékozott valaki - jegyzi meg hamiskásan, de tréfásan és fejével az asztal felé biccent ami mellett ült mielőtt fotós barátja megjelent. A kínai egy része még mindig ott várakozik és közben megérkezett az a kis tál mézes dió is amit desszert gyanánt kért a hosszú kávéval együtt.
- Magam vagyok, a lányomra a szüleim vigyáznak. Gyere, ülj le hozzám - hívja tehát Nathanielt és némi számítással, de persze csak egészséges riporteri mennyiségűvel, arra bazíroz, hogy talán nem csak látogatóba jött a városba a nagy tudású kolléga és lesz alkalma ismét együtt dolgozni vele. De ennek a vágynak az elővezetése maradjon a beszélgetés végére.
- Mi újság veled? Hallom szép sikereket érsz el mostanában - kezdi el ha mindketten elhelyezkedtek az asztal mellett. Nem követte naprakészen nyomon a fiú sorsát miután elváltak útjaik, de néha rákeresett a nevére és nagyjából képben van a karrierjének felfelé ívelésével kapcsolatban. Úgy sejti, hogy ez viszont is így lehetett, hiszen lányáról is tud a másik valahonnan. Nem titkolta sorsát. Családjának tragédiáját ugyan nem címoldalon hozták le a lapok, de bekerült a borító alá igen előkelő helyre. Így nem meglepő, ha sokan tudnak arról, hogy megözvegyült ilyen fiatalon. Azóta azonban eltelt több mint három év, és Imola léte sem hírértékű már senki számára.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. június 8. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. június 10. 19:51 | Link

Elektra


- Sok mindent hall az ember.
De ha valakinek, hát neki nem kell bemutatnom a média világát. Nyilván az első számú pletykák között mindig az ismertebb alakok szerepelnek, az olyanok, akiknek nevét ismeri a világ, mint Volkov vagy Ambrózy, akik érdekes módon mind a ketten itt kötöttek ki. Vajon valóban ártatlan a tékozló fiú? Vajon változtatott a viszonyon, melyet az Angyal lánnyal folytatott az elmúlt években bármit is, hogy tanárrá lett az egykori kviddics csillag? De aztán, ha az éppen aktuális érdekességek lecsengnek, vagy nincsenek is, akkor jönnek a kollégák. Klári lánya terhes, pedig úgy hírlik a saját neméhez vonzódik, Gábor meg a főnök lányának udvarol a jobb pozícióért. Szóval amikor éppen nem volt hír senkiről, akkor egy-egy helyen a kollégákat emlegették, és rákérdeztek, hogy együtt dolgoztunk-e, én pedig amikor visszakérdeztem, hogy miért, megtudtam sok szomorú hírt. Ilyen ez a világ. De irodai pletyka mindenhol van.
- Köszönöm.
Pillantok rá zavart hálával, és élek is a lehetőséggel, elvégre még nem ismerem ezt a várost, alig pár órát töltöttem a tanulmányozásával, így jó érzés kicsit belecsempészni az ismerőst az ismeretlen közegbe. Ha már ott a pincér, kérek magamnak pirított tésztát és fafülegombás csirkét, desszertnek pedig szintén mézes diót. Az egyik legkedvesebb édességem, de egyszerre nem tudom megenni, így jelzem is, hogy olyan edényben kérem, amiben szállítható. Mértékkel bűnözök.
- Olyasmi. Szabadúszó vagyok, és én döntöm el, hogy mikor mit szeretnék fotózni.
Van, hogy hívnak, de mondhatok nemet, van, hogy én kopogtatok az ajtón, hogy ezzel vagy azzal eladjam magam. Van, hogy jön valami független, mint ez a mostani, egy új kihívás, és olyan mértékben érdekel, hogy csak erre tudok fókuszálni. Nem azt mondom, hogy na most azt mondanák, le kell fotóznom Nyuszit, ne lennék kész megtenni, de mondhatnék rá nemet is, és ugyanúgy hívnának, mert én vagyok Nathaniel Wright.
- Sosem voltam igazán a magam ura, most én döntöm el, hogy mit akarok egy-egy naptól. Ez egy érdekes, új felfedezés. Mi vonzott ebben a helyben?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. június 19. 11:02 | Link

Nathaniel részére


Volt kollégája elfogadja a meghívását és így együtt ülnek vissza ahhoz az asztalhoz, aminél az előbb még Elektra egymaga ebédelt. Jobban fog így már esni az étel. Társaságban mindig kellemesebb magunkhoz venni a napi  betevőt, még akkor is ha csak egy fánk és kávé az és nem egy ilyen bőséges lakoma. Erre az alatt az idő alatt már volt szerencséje rájönni, amit zöldfülű újságíróként eltöltött a lapnál, ahol később a vele szemben ülővel találkozott. - Na igen, a mi szakmánkban ez már csak így van - reflektál egyetértően, miközben villájára tűz egy falatka shiitake gombát - A jó fül és az éles szem alapkövetelmény - mosolyog a fiúra és a falat már el is tűnik a szájában. Odavan a kínai ételekért. Néha meg is főzi őket, bár azok sosem lesznek tökéletesen ugyanolyanok, mint éttermi társaik. Hősnőnk teljesen biztos benne, hogy van valamiféle titkos hozzávaló, amit nem árul el egyetlen szakács sem a kívülállóknak. Érthető is valahol ez a hozzáállás. Eközben Nathaniel megrendelt étele megérkezik így már valóban közösen falatozhatnak. - Szabadúszó mi? - nevet fel, és ettől ajka körül kedves ránc rajzolódik - Mondjuk inkább azt, hogy híres fotóművész, kis kitérővel egy lapnál - piszkálódik, ám valójában büszke, hogy neki volt szerencséje együtt dolgozni ezzel a művész úrral az alatt a pár vargabetűs év alatt. Mindig is kedvelte a fiúban a szakma iránti alázatot és a szerénységét, de amire lehet arra büszkének is kell lennie az embernek! Elektra legalábbis így gondolja. Tányérjáról lassan elfogy az étel, így áttér a desszertre. Nagy műgonddal választja ki az első szem diót, és pár pillanatig csak forgatja ujjai közt, míg végül megenné. - Az önállóság tényleg nagyon jó dolog - helyesel két szem között, melyektől már most ragadnak az ujjai így szenvtelenül, de minden hátsó szándék nélkül nyalja le őket mielőtt megtörölné a szalvétával, ami ennek a műveletnek a híján jól beleragadna a mézes mázgába - Ismerem, itt jártam iskolába, a közelben élnek a szüleim és...- kicsit elgondolkozik és ezalatt szemei elsötétülnek - Újra akartam kezdeni mindent - vallja be az igazat. Valóban tiszta lappal akart indulni. Imolával egy olyan életet felépíteni, ami ugyan hasonlít a régire, de mégis egészen más. Annak tudatában költözött Bogolyfalvára, hogy semmi sem lesz ugyanaz, hiszen nincs vele a férje és a kisfia, de ettől még lehet jó és normális mederben zajló életük.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. június 20. 20:15 | Link

Elektra


- Még mindig szokatlan.
Jegyzem meg csendesen, de őszintén. Más volt, amikor láthatatlan voltam, és más most, hogy már látnak. Más úgy élni, hogy senki vagy, és sokkal kellemesebb is. Én sosem akartam igazán híres lenni, tizenhét éves koromig azt se tudtam, hogy mi akarok lenni. Addig nem ismertem mást, csak a játékot és az elhagyást, az űrt, a magányt, nem tudtam, hogy ki vagyok, bár ez utóbbira azt hiszem, még most sem sikerült teljesen rájönnöm. Talán sosem fogom megismerni magam, leginkább azért, mert nem akarom megismerni magam. A szörnyeteg csak egy kis szelete ismert előttem, annyi, hogy tudjam, egy nap, egy keserű nap, lehetőleg még mielőtt bántanám Nyuszit, véget kell vetnem az életemnek. Keserédes, de legalább felismert probléma. Én egy hiba vagyok. Bizonyosság arra, hogy Platón anno igazat mondott, és ez a világ csak egy másolata a tökéletesnek, és mivel a másolat sosem teljesen az igazi, így esnek benne hibák. születnek torz alakok, születnek gyilkosok, erőszaktevők… születnek olyan emberek, mint én. Hibák. A félszeg, kisfiús, már-már zavart mosoly, ami az arcomra ül ennek szól, a keserédes ténynek, de a velem szemben ülő inkább a kijelentésemhez társíthatja. Szokatlan a hírnév, szokatlan, hogy ismernek. Én csak egy srác voltam, mindig. Játszótárs Caranak, játszótárs Mrs. Bournaby-nak. Egy átmenet az előző után és a következő előtt. Ki tudja hány gyerekkel játszották még azt a játékot, amit velem.
- Jól áll. Az újrakezdés. Jól nézel ki.
Ez nem udvarlás, azon egyszerű oknál fogva, hogy sosem udvaroltam rendesen, nem tudom, hogyan kell csinálni. Ha megtenném, azt hiszem, Nyuszinak udvarolnék, de nem szeretném, hogy megijedjen tőlem, így inkább nem teszem. Őszinte vagyok, őszintén úgy gondolom, hogy az ismert tragédiák fényében, egy újrakezdést követően Elektra igazán jól néz ki, erős, bátor, kiegyensúlyozott, s noha még meg-megcsillan szemében a bánat, mégis boldog. Ismerem a szem szomorúságát, a magam szemében állandóan láttam. Amikor anyám nem ölelt át többé, amikor az apám hazugnak nevezett, amikor nem akartam játszani, de kellett, amikor már nem játszottak velem többet. Ismerem a szomorúságot, a rosszak is tudnak szomorúak lenni. Én a társadalom számára egy kivetett vagyok. Nem én akartam, hogy így legyen, én csak hallottam, hogy a hozzám hasonlókról amikor beszélnek, megvetően nyilatkoznak. Ha elmondanám mindazt, ami bennem van, Nyuszi undorodna tőlem. Pedig… talán… segítene beszélni róla. Talán megmenekülhetnék. De azt mondták, hogy az olyanoknak, mint én, nincs segítség. Ki kell irtani. Szusszanva pillantok fel rá, kedves, nyugodt mosolyát viszonozva.
- Csak a rádiózást csinálod, vagy belefogtál valami újba?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. június 21. 23:36 | Link

Nathaniel részére


Az idő múlása nem mindenen fogott akkorát. Ilyen többek közt a fiatal fotós mosolya. Kisfiús és félszeg. Pont mint amilyen akkoriban volt, amikor együtt dolgoztak. Elektra ajka is felfelé ível ennek láttán. - Majd megszokod. A jót amúgy is mindig könnyebb - jegyzi meg és belekortyol a kikért kávéjába, majd elfintorodik. Nem épp ilyenhez van szokva, de megteszi. Az ízlése ezen a téren nagyon kifinomult. Nem mintha másban hanyag volna, de a kávé számára szentség és ez a barna lötty, ami a poharában van konkrétan szentségtörés. Magában megjegyzi, hogy többet itt kávét, vagyis annak látszó folyékony borzalmat biztosan nem fog kérni soha. Pláne, hogy majdnem belefullad, amikor meghallja a kedves szavakat. - Ugyan, hagyd már... - mondja nevetéssel vegyes tiltakozással. Nem ad ő már effélékre. A küllemét tekintve régebben sokkal hiúbb volt. Kosztüm és blúz. Ballonkabát és kalap. Manapság megteszi a farmer és a pulóver vagy épp a nyári ruha, kardigán kombináció. Díjakat sem igazán kap hogy estélyibe bugyolálja magát és rég volt már, hogy utoljára egy nyomozás ürügyén valamilyen álruhát öltsön fel. Közben asztaltársa tereli a szót, aminek hősnőnk módfelett örül. A munkáról mindig könnyebben beszél, mint az érzéseiről, vagy a magánéletéről. - Nem csak azt. Állandó írója vagyok a helyi lapnak az Edictumnak - mondja szerényen, de a mosolya azért elégedettséget sugároz - Oké, nem egy Reggeli Próféta vagy Napi Planéta, de egyelőre tökéletes - vonja meg mosolyogva vállát - A komolyabb sztorikat, ha lesznek talán máshol adom le később - teszi hozzá amolyan kiegészítés gyanánt. Nathaniel kihallhatja szavaiból, hogy már dolgozik is pár ilyesmin, de jobb firkász annál, minthogy előre felfedje azt, hogy valójában min is ügyködik. A zsurnaliszták három alapszabályát mindenek felett igyekszik betartani. 1. Nem keveredik bele érzelmileg a sztoriba. 2. Nem hagyja, hogy elhalásszák előle a jó sztorikat és 3. Sosem bonyolódik intim kapcsolatba kollégával. Az előtt sem tette, hogy férjhez ment volna és most özvegyként sem áll szándékában. Valójában nem is gondolt férje halála óta ilyen tekintetben senkire. Imola nevelése és a gyász elvonta és lekötötte minden figyelmét. - És téged mi szél hozott éppen ide? Valami művészi dolog vagy csak újra kattintgatnál párat egy jóféle Rothstein cikkhez? - kérdezi és elbűvölő mosolyt mellékel szavaihoz. Nagyon szeretett együtt dolgozni vele és ha alkalma adódna rá szívesen megtenné újra. Természetesen akkor beavatná pár érdekes dologba és elmesélné milyen füleseket kapott mostanában. Mert bár nem volt aktív az elmúlt években, a kapcsolati hálója ilyen téren megmaradt. Szálait egy pók ügyességével vette fel újra.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2020. július 1. 08:35 | Link

Elektra

Bólogatok egy kicsit, mint aki egyetért, bár én nem tudom, hogy milyen az a jót, ő pedig nem tudja, hogy milyen az, hogy bennem mindig van rossz, mintha van olyan, amivel viaskodom, ami ellenáll. Én sosem vagyok igazán boldog, mert az érzéseim a vágyaim, olyan szinten letaglóznak és tesznek bűnössé, hogy számomra már nincs menekvés, már nincs mentsvár. Én már tudom, hogy az út végén a mostani kínjaimnál nagyobb, pusztítóbb és végtelenített fájdalom vár rám. De elhiszem, hogy a jót könnyebben megszokja az ember, és talán ha egyszerű lennék, akkor könnyen megszoknám a jót. Sosem leszek egoista. Nem mintha ez a tény annyival egyenlőbbé tenné a mérleget, mert elég csak rápakolni mindazt, amit Nyuszi jelent nekem, és olyan súlyként telepedne, hogy a mérleg serpenyője döngve érne földet, és soha többet nem lennék képes egyenesbe hozni.
- Mindenhez idő kell.
A megszokáshoz főleg, ezt tudja ő is, tudom én is. Sok mindent kellett megszoknom az életemben már, így tudom, hogy idővel minden beleolvad a hétköznapokba. Nem akartam játszani, de mást nem érdekelt, megszoktam, hogy a játék az életem része. Nem akartam olyan gyerek lenni, akit nem érint az édesanyja, de megszoktam, hogy nem teszi. Elmosolyodom a fintoron, nem nehéz észrevenni, akkor sem, ha nem vagy szakavatott.
- A Patronum kávé kínálata az egyik legjobb a kontinensen.
Bátran merem ezt mondani, mert már számos országban kóstoltam kávét, és ittam jó kávét is, mégis, valahogy az ottaninak felülmúlnak számomra minden várakozást. Igazán olyanok, melyeket az ember őszinte örömmel fogyaszt, és melyekhez szívesen tér vissza. Nem vagyok egy nagyon nagy kávézó, de ha már egy lelket megmenthetek a barna löttyös borzadalmaktól, már nyugodtabban térek nyugovóra.
- Nem mindig a legnívósabb cím rejti a legjobb sorokat.
Bölcs gondolat egy bölcstől, aki nem én vagyok. Nekem is úgy adták ez a tanácsot, és lássuk be, van benne igazság, nem is kevés. Mert valóban, néha jobb egy kevésbé ismert lapnál jelen lenni, de ott boldogan és szabadon alkotni, mint egy nagyobbnál, ahol rákötelezhetnek olyanra is, melynek a közelébe se szeretnél menni. Lehet, hogy az Edictum nem nagy lap, de nagyon sokat jelent az itt élőknek, és ez az igazán fontos.  
- Igazából egy új terület kipróbálása.
Vakarom meg kicsit az orrom vonalát, mert nem terveztem újság vagy ember mögé beállni, de érdekesen hangzik a felvetése. Akár össze is állhatnánk egy rövid időre, szigorúan szakmai alapon.
- Mivel a település várossá vált, szüksége van egy új települési arculati kézikönyvre, ennek az összeállítására kértem engedélyt a polgármester úrtól, aki nyitott volt a dologra, így most ennek köszönhetően lehetek itt.
Mert, hogy az egész fizetség nélküli, de mégsem, mert a szállásomat ők állják, noha az mégsem annyi, mint amennyi normál áron egy kézikönyv összeállítása lenne, de nekem tökéletes, mert pont erre a szabadságra van most szükségem. Az a bizonyos hab a tortán pedig, hogy egészen véletlenül Nyuszi is itt van.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. július 6. 20:21 | Link

Nathaniel részére


Falat falatot, szó szót követett az elmúlt percekben. Hősnőnk immár desszert gyanánt csipegeti a mézes diót és annyira belefeledkezik a beszélgetésbe rég nem látott kedves kollégájával, hogy el is felejti a kávénak csúfolt sárlé ízét, aminek nagyját egy laza csuklómozdulattal a mellettük lévő növény kaspójába borított. Ez is egy bevett szokása volt. Néha falból öntött magának kávét a szerkesztőségben, hogy kihallgathassa a füleseket és ő érjen ki elsőként egy jó sztorihoz. Ilyenkor futtában zúdította az asztalán álló fikuszra bögréje tartalmát. Régi-szép-törtető idők. Ma már higgadtabb és óvatosabb. Nem vállalna olyan sok kockázatot, mint azokban az években. Elmúlt a kínzó vágya, ami a veszélyes történetek és történések felé hajtotta. Így most békés mosollyal és megértéssel tudja hallgatni Nathanielt. Csevegésük közvetlen, de kollegiális hangnemű. Barátok, de nem abból a fajtából, akik egymáshoz járnak és ismerik a másik életét és lakását. Kölcsönös tisztelet és büszkeség köti őket össze múltjuk fonalára fűzve. Elfogyasztva mindent amit szerettek volna lassan búcsút vesznek egymástól és Elektra mosolyogva lép ki a fiatalember oldalán az étteremből. Még mennek együtt egy darabon, azután elválnak útjaik. Annak a reményében mondanak végül valóban viszlátot egymásnak, hogy a szó jelentését hamarosan egy következő, mihamarabbi viszontlátással teszik igazzá. Elektra ezután még elintézi hátra maradt teendőit, hogy azután felnyalábolva kislányát együtt hazatérjenek. Otthonában, felbuzdulva emlékein előszedi azokat az albumokat, amiben cikkeit gyűjtötte össze és átnézte azokat, amikben Nathaniellel együtt dolgoztak. A fiú képei már akkor is nagyon erőteljesek voltak. Élmény lesz vele ismét együtt létrehozni valami maradandót és értékeset. Ehhez szerencsére mindkettejük hajlandósága megvan. Már csak a megfelelő sztorit kell megtalálnia.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed