A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=776816#post776816][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.10.04. 20:13[/b][/url]

Sára

Reflexből visszabólintok, kicsit elvarázsolva hintázva a légáramlatokon. Csak olyan "hagyd el" módra legyintek szavaira, ez számomra leginkább azt akarná jelenteni, hogy nincs miért mentegetőznie. Hogy ő ebből mit vesz le, az már egy másik kérdés, mindenesetre jelenleg nem gondolom, hogy lehetne nálam ügyetlenebb diák kviddicses a suliban. De hát erre majd rájön ő is, ha hanyat-homlok menekülök a vaslabda elől. Ami nem fog bekövetkezni!!
- Csak nyugodtan, nyugodtan - dúdolgatok, majd eltávolodom a másik lánytól. Sára. Jó, még emlékszem.
Nekem tök ösztönösen jön, hogy passzolós feladatba kezdünk, hiszen egyébként is rengetegszer csinálunk ilyet a csapattal is. Mármint tunk, csináltunk. Folyton elfeledkezem a kényszerszabimról, de talán lassan visszatérek gyakorolni velük is. Ha van olyan amit a rengetegnél is többször vettünk át Majával, az a passz, nyilván ha az erőnkkel nem nyerhetünk, más megoldást kell keresnünk rá. Tadaam, csapatmunka.
Így tehát egészen tudatosan mozgulok bele az érkező vaslabdába, a kis manőverezési hibáimat kiegyensúlyozza, hogy Sára szépet üt, így nincs is igazán sok dolgom a fogadással. Most merek kicsit erősebbet ütni a labdába, de itt nem a csonttörő szintre kell gondolni, ez így szimplán annyit jelent, hogy lehet, hogy elrepül majd a másik lányig. Lééécci.
- Igen - csillannak fel szemeim, gondolkodás nélkül válaszolva meg kérdését. - Illetve már bent vagyok - helyesbítek szemöldökömet összevonva, majd saját magamon értetlenkedve vonok vállat. Olyan ez mint amikor egy angol odajön hozzám a mekiben, és tök mindegy hogy azt kérdezi, hogy foglalt-e a szék, vagy azt, hogy elviheti-e, zavaromban azt fogom rávágni, hogy Yes. Még van hogy a kérdést sem várom meg, úgy megilletődök hirtelen. Angol szót hallok? "Yeah suuuure", mosolyog és integet, mint a jó kicsi pingvinek.
- Te is? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen feltételezem hogy azért teszi fel a kérdést, mert ő maga azt szeretné tenni. Hirtelen annyira hozzátennék még valamit, akármit, hogy ne csak így ilyen apró labdát dobjak vissza, de az első kérdésem a "milyen poszton játszanál?" lenne, az pedig hát... Elég egyértelmű a jelenlegi helyzetből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=777540#post777540][b]Eszterházy Diána - 2019.10.08. 19:15[/b][/url]

Annyira hűvös van, hogy még Dia is hosszú szövegkabátot húzott, amely bár nem decemberi fagyokra való és inkább divatosan jól szabott mintsem effektív - ehhez az október eleji hűvös estéhez viszont pont elég, főleg, mert melegítő bűbájjal látta el, így még a hideg földön való fetrengés is sokkal komfortosabb. Igaz, Dia inkább csak törökülésben vékony, fehér ujjai közt tartja a félreéthetetlen illatú szálat, s éppen ismét szív belőle egy slukkot. Tudta, hogy mit fognak csinálni, ha kijönnek ide, így még józan pillanataiban vett be egy bájitalt (nem olcsó mulatság egy adag sem) arra, hogy a módosult tudatállapotban esetleg könnyebben előtörő elemi vadmágiáit elnyomja. Kényelmetlen és költséges, hogy erre is figyelnie kell, de ezzel jár, nem rohanhat már bele ész nélkül ezekbe az időtöltésekbe, csak ha felkészült. Igyekszik az lenni, amennyire tőle telik. Telefonjáról sorjában szólnak a számok, egyelőre halkabban, hogy hallják is egymást.
- Helyes, forognia is kell. Tessék..
Ez a statement erősen megkérdőjelezhető, ugyan, de kétli, hogy Kai lenne az a személy, aki rámutat erre. A fiú felé tolja cigarettatartót, majd mutatóujjával lecsapja annak a tetejét, miután Kai elvett egyet a szálak közül.
- Voltam bulizni - picit elnyújtja a szó végét, mint aki már most gondolkodik, hogy a felsorolás következő pontja mi is legyen. - Találkoztam a tesóimmal és egy csomót aludtam, meg rajzoltam meg ilyenek.
Egyszóval Kaihoz hasonlóan semmi igazán produktív. Vagy legalábbis a Dia által most produkált felsorolásban nincs, aztán lehet csak nem tartja szükségesnek vagy említésre méltónak, minthogy bekerült a Grosserliebbe és egyéb apróságok. Kit érdekel a továbbtanulás ugye, unalmas téma.
- Hát, a szokásos. Megismertem a könyvtárban egy srácot, hallod.. - elvigyorodik - .. nagyon menő dolgokat lehet csinálni a levegőmágiával. Meg a legilimenciával is, először próbáltam. Meg mostanában sokat járok Pécsre is, tudod, Archie.. Aah, imádom ezt a számot!
Kifújja a füstöt, amit eddig lenntartott, majd a telefonjához nyúl és felhúzza rajta a hangerőt, majd feltápászkodik ültéből, és együtt mozdul a dropra, majd onnantól kissé szétcsúszott mozdulatokkal ugyan, de a ritmushoz még pont jól igazodva mozogni kezd a zenére. Táncnak erős túlzás lenne nevezi, amit csinál, viszont jól esik lehunyt szemmel úgy mozdítani a vállait, úgy fordítani a fejét, hogy abba valóban beleszédüljön kissé. Az ujjai közt tartott szálból felszálló füst elmosódó, szürke ívként követi ahogy fordul egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=777601#post777601][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.10.08. 23:41[/b][/url]

Kai - Dia - Seth
és a méhecském

Bebábozódva kutatom az eget, pislogni is alig merek nehogy elszalasszak egy hullócsillagot. Bizonyára nem lehetek túl jó a dologban, ugyanis még egyet sem láttam mióta kint vagyok. A hálózsák melegétől kezdek elpilledni, de elaludni nem tudok - ahhoz számolni kéne valamit, de a bárányok már az agyamra mennek a képzelt bégetéseikkel. Persze, persze, tudom hogy általában augusztusban szokás ilyesmit nézni, de olyankor hol van benne a kihívás? Én egy olyan jelenségnek szeretnék szemtanúja lenni amit csak én látok, ez pedig nem igazán lehetséges, ha világszerte ezrek kémlelik ugyanazt az égboltot, a főszezon tehát kiesik.

Dúdolgatva ficergek a lelátó egyik padján, szigorúan magam mellé zárt tagokkal, nehogy leguruljak, hiszen akkor magatehetetlen állapotomnak köszönhetően minimum egy orrtörés lenne a vége a kalandnak. A könnyek márpedig elhomályosítják a látást, szóval még kevésbé valószínű, hogy bármit is megfigyelhetnék ma este. Már a gyengélkedő falának színváltós mágiáját leszámítva.
Sokáig elnyomom, ám egy hangos tüsszentés végül csak kitör belőlem. Fáznék? Hm, talán csak ahol kilógok, jó cucc ez a hálózsák. Bár eredetileg kint terveztem aludni, érzéketlenre csípett nózim megváltoztatja a terveket. Feltornászom magam ülésbe, ügyetlenül kicipzározom puha, meleg fogdámat, diadalmasan hümmögve amikor lilafoltok nélkül teljesítem az évszázad legnehezebb questjét.

Hogy ezen változtathassunk (elvégre minél lilább vagyok, annál jobban hasonlítok egy érett szilvára, a férfiak meg állítólag szeretik az érett nőket), hónom alá szorítva a hálózsákot felkapom seprűm a földről (tudjátok ki fog lépcsőzni, pff), és a padról elrugaszkodva a pálya felé veszem az irányt. Először csak szépen lassan közelítek az aréna felé, hátra-hátrapillantok nem hagytam-e ott valamit. A füves terület felett lepillantva mozgó alakokat látok meg, megfigyelni azonban nincs időm őket a gyér holdfényben. Figyelmetlenségemnek hála lejjebb süllyedek, a hálózsákom pedig a légellenállás miatt arcomba csapódik. Meglepettségemben elengedem a nyelet, kidőlök jobbra, és pillanatok alatt találom magam a semmi közepén lebegve. "Lebegve", aha. Fogalmam sincs mi történik a seprűmmel, én a magam részéről a legbiztonságosabb, legfelnőttesebb és legadekvátabb megoldást választom amit csak ismerek. Sikítok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=777921#post777921][b]Ambrózy Henrik - 2019.10.13. 01:11[/b][/url]

Neki aztán mindegy, hogy Masa vagy Marcsi, mégis, egy párbaj előtt illik bemutatkozni. A nem hivatalos "hallottam a neved és látásból ismerlek" nem megfelelő egy ilyen szituációban, elvégre, ha valóban sor kerülne az összecsapásra, hogyan mondhatná el bárkinek, hogy megverte a másikat? Valami csajt vagy csávót simán felülmúlt? Hát jó, de ki volt az? Fene se tudja, sikerült... Na értitek.
Aztán beküldi a lányt a gurkóért és nem fogok hazudni, élvezettel tölti el, ahogy nézi a levitást cipekedni. Azt tudjuk, hogy nem fog vele birokra kelni, de arról nem volt szó, hogy nem szórakozhat egy keveset, ha már iderángatták a semmiért. Szinte már türelmetlenül várja, hogy Masa kivonszolja magát és a kis aranyost is kettejük közé, amikor pedig mindez bekövetkezik, könnyedén hajol le, hogy kieressze a szörnyet kalitkájából. De legalábbis úgy tegyen.
Hogy mennyire jó döntést hozott azzal, hogy nem áll bele ebbe a párbajba, csak most derül ki, ebben a szent pillanatban. Látva a levitás reakcióját két dolog jut eszébe: vagy piszkosul kinevetni, vagy őszintén megsimítani a vállát és megnyugtatni. Végül azonban kénytelen egy harmadik opciót választani, ugyanis nemes egyszerűséggel fölegyenesedik és megvárja, hogy a lány felé forduljon. Amint ez megtörténik, szemeivel a doboz felé bök, ami továbbra is érintetlen kettejük között, végül tekintetét ismét a másikra emeli. - Remélem nem gondoltad komolyan, hogy itt ma párbaj lesz - felvonja fél szemöldökét és várja a reakciót. Merthogy ezzel a lendülettel ki is ejti ütőjét és seprűjét a kezéből, hogy mellette érjenek földet, ő pedig keresztbe fonja karjait maga előtt.
- Nem állok ki ellened. Azért jöttem el, hogy lássam, nem csak a szád nagy. Itt vagy, felkészültél, legalábbis megpróbáltál és ez nekem elég. Nem fogom veszélyeztetni az életedet - azzal egy könnyed mozdulattal kinyújtja jobbját, hogy Masa megfoghassa és kezet rázzanak. Ez ugyanis így fair. Ha már egyszer elmarad a párbaj, legalább ennyi legyen a végén. Egyébként, ha komolyan is gondolta volna ezt az egészet, látván a lány reakcióját, minden bizonnyal lefújta volna. Hiszen ki az, aki egy felreppenő gurkótól összegömbölyödik guggolásban a földön és magát védve feje fölé szorítja ütőjét? Na ugye. Nem kell a balhé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=778595#post778595][b]Jáger Sára - 2019.10.20. 16:52[/b][/url]

- Aha, már bent is vagy, bocsi, nem nagyon néztem meccseket mióta jöttem. Az utolsóra beszálltam én is, de nem volt valami nagy durranás. - Persze, hogy nem volt az, nem nyertek, Sára meg azért egy kicsit mégiscsak.. győzelemorientált vagy mi. Arról nem is beszélve, hogy sok izgalom nem volt úgy a dologban, hogy alig érhetett a labdához. Erről nem mintha gyakorlatilag tehetne bárki saját magán kívül, így alakult, a helyezkedés nem volt lehet megfelelő, vagy az, hogy ennyire új játékosként és diákként még semmiféle összhang vagy szinkron nem volt a csapattársaival - összességében ettől függetlenül végigunta a meccset. A vége pedig még egy annyira sem kellemes lezárást kapott Lili balesetével.
Amúgy sem egy borzasztóan csökönyös valaki, ha nem megy, nem kell erőltetni alapon a következő idényt esélyesen hanyagolni fogja. Van ezer más hobbija, amivel lefoglalhatja magát és testmozgásnak számít, majd választja azokat, illetve ha hiányozna a repülés, ide ki mindig jöhet attól még.
- Túl sokat nem érhettem bele a gurkóba tho - teszi hozzá a végére hangosan is, ahogy a visszaérkező labda felé mozdul a seprűn és ezúttal egy fokkal erősebbet és egy kicsit pontatlanabbat visszaüt.
Átpillant a másik térfélre a gyakorlópartnerére és diszkréten végignéz Masán. Nincs a dologban semmi hátsó szándék vagy érdekes felhang, csak eddig nem szentelt sok figyelmet arra, hogy igazából kihez is beszél vagy hogy hoz néz ki, milyen benyomást kelt benne.
- És te élvezted? Nem tudom, hogy ment a csapatotoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=778641#post778641][b]Christiano Santos - 2019.10.21. 09:03[/b][/url]

Egy teljes pillanatra csak bámulta a lányt, és nem kapott szikrát. Valahogy nem ilyen engedelmesnek gondolta az eddigiek alapján, sőt. Eszter egy harcos amazon volt, aki félelem nélkül nézett szembe bármivel a pályán. Meg a pályán kívül is.
- Hát csak arra akartalak megkérni, hogy következőnek kicsit fegyelmezd magad, de ahogy érzed - vonta meg a vállát. - Akár el is nyújthatjuk - villantott egy mosolyt a csapatkapitányra. Nem mellékesen, Chris nagyon tehetséges a dolgok elnyújtásában.
- Gondolatolvasó is vagy? - vonta fel a szemöldökeit egy pillanatra. - De semmi ellenvetésem, a mátrában még nem kósoltam sört. A húgom örülni fog, ha nem hozzá viszlek. - A félreértések elkerülése végett nem Eszterre gondolt itt, hanem magára és a meccsek utáni sörözési szokására. Minden más csak a véletlen műve.
Végül persze félretette az apró szokását - alkoholizmusát -, hogy beismerje, Eszter még diák és nem illene meghívnia.
- De persze az öltöző is jobb, ott nem esik ez az istencsapása - csóválta meg a fejét. Meg sem várva indult el a szertár felé inkább, ahol le is zárhatja a labdákat.
- Visszatérve a lényegre, értékelem az odaadást, de kicsit átestünk itt a ló túloldalára. Helyes meglátásaid vannak, nem erről van szó. De a megfogalmazás nagyon fontos, szerintem máshol is tapasztaltad már - kezdett bele, a végén azért oldalra pillantott, hogy ellenőrizze, még nem szökött meg a Vajda lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=778706#post778706][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.10.21. 21:38[/b][/url]

Bunkó bácsi

Nos nos, utánaolvastam én ennek a híres terelőpárbajnak, de a kisujjam évgyűrűire esküszöm, pont nem a bemutatkozós része érdekelt a legjobban. Persze úgy ugrottam neki hogy az ilyen szertartásféleségek ismerete is hasznos lehet, de utána inkább rámentem a túlélési technikákra - inkább tűnjek bunkónak, mint hát izé... Halottnak.

A földre gömbölyödve jutok el odáig, hogy először felteszem magamnak azt a kérdést, amit már sokan sokféleképpen szegeztek nekem - mi a hólapátos télapóért kellett nekem odamenni az öltözőkhöz? Karjaim tarkómra fonódnak, fülemben pedig zúg a szapora szívdobogásom, hangját újra és újra összetévesztem a képzeletbeli gurkókkal. Mindeközben néma csend settenkedik körénk, amit el is kezdek felfogni, ahogy a várt becsapódás elmarad, és értetlenül hátralesek vállam felett. Pislogás nélkül meredek a fölém magasodó férfira, majd tekintetét követve a faládára. Most mi van, nekem kell elengedni? Esélyem sincs rá, hogy magamtól összerakjam mire készül, szavai megelőzik helyzetfelismerő képességem bootolásának gyorsaságát. A kérdésre csak pislogok egyet, egyébként még mindig teljesen mozdulatlanul, mint a gülüsemű aranyhalak egy lepukkant állatkereskedés rosszul megvilágított akváriumában. A sporteszközök puffanása zökkent ki a tétlenségből, arcom elpirul, hiszen a kérdés azon a tipikus tanárias "mit képzelsz mit csinálsz" hangon feszül közénk. Kiegyenesedés közben fordítok magamon lábfejemmel, így mire kihúzom magam, már az irány is stimmel.
- Hogy? - lehelem a kérdést, sőt talán csak az ajkaim mozdulnak, de hang ki sem szökik rajtuk. Én tényleg magabiztosan vágtam neki ennek az egésznek (khm khm fogjuk rá), de azóta csak olyat tett vagy tettem ami összezavart, netán zavarba hozott. Ott akkor az öltözőben könnyen beszéltem, hiszen tudtam, hogy akkor biztosan nem kerül majd sor a párbajra. Ott akkor az öltözőben zavart az elszenvedett vereségünk, zavart a férfi nyilvánvaló arroganciája, zavart Béla, Ábel, zavart... Minden. Dühből pedig könnyen beszélek, főleg ha nem is tudom mi az amibe belemegyek. Én ajánlottam fel, persze. De túl nagy naivitás volt azt gondolni, hogy mondjuk kapok pár szabadon lengedező gurkót, hogy találjak velük célba? Valószínűleg igen.
Ott akkor az öltözőben felhergelt szavaival, és bizony nincs ez másképp most sem.

Szavai tovább kígyóznak felém, én pedig keserűséggel vegyes hitetlenséggel pillantok felém nyújtott kezére.
- Nem fogom veszélyeztetni az életedet - ismétlem meg utolsó mondatát, szavaimba olyan maró gúnyt csempészve, ami mellett a salétromsav kedves kis üdítőitalnak hathat. Érzem ahogy a megalázottság pírja kúszik fel arcomra, kezemet pedig szorosan magam mellett tartom - eszem ágában sincs felé nyújtani. Ezzel nekem ugyan nem tesz szívességet. Csak dühtől összepréselt szám állít meg abban, hogy megtoldjam mondandómat, alsó ajkam azonban így is meg-megremeg, és valami furcsa, meghatározhatatlan eredetű könnyek szúrkálják a szemem. Nem sírok, de még akármi megtörténhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=779163#post779163][b]Vajda Eszter - 2019.10.27. 15:18[/b][/url]

- ... oh - annak ellenére, hogy ez mennyire ostobán hangzik, nem tartom magam egy buta lányként számon - egyszerűen csak tényleg arra számítottam ez után a felvezetés után, hogy elővesszük a lelkiismeretem, meg a szégyenérzetem, esetleg a mások felé tanúsított alapfokú tiszteletet, mindezt egy roppant rendre utasító stílusban és hangnemben. Szóval kivételesen tényleg meglep, hogy mindez elmarad, amikor én fejben már nem csak felkészültem, de valósággal le is folytattam több forgatókönyvet is, kitaláltam, mire mivel fogok reagálni, végül pedig elmarad az egész.
- Tudod, ez most sokkal több lelkiismeretfurdalást kelt az emberben, mint amennyire felkészültem - mire éppen hivatalossá válna, hogy nekem olyan nincs, ugyebár, fordul egyet a kerék - szóval ha szándékosan csinálod, akkor elég jól csinálod - a végén megtoldom egy bólintással. Nem szokásom köntörfalazni vagy kitalálgatni, hogy vajon mi az, amit az emberek hallani akarnak tőlem. Most is őszinte vagyok, és egészen megfordul a fejemben, hogy legközelebb majd én is hasonlóan csalódott engedékenységgel fogom gatyába szedni a többieket.
Aztán amilyen gyorsan érkezik ez a bűnbánás, olyan gyorsan tűnik is el. Szóval elnyújtani, mi?
- Nos, játékvezetővel még úgysem hoztak szóba - elvégre volt már házvezető - alaptalanul -, jól ismert politikus - kevésbé alaptalanul -, azt is megkaptam már, hogy csak azért vagyok együtt valakivel, hogy ne legyek egyedül - ez valamennyire jogos, tényleg nem vagyok képes elviselni az egyedüllétet, na de ilyen degradáló módon!
Lényegében már semmit nem veszíthetek, azt hiszem.
- Még nem - de ami késik, nem múlik, ugye. Persze ahhoz először el kéne sajátítanom teljes mértékben a legilimenciát, ami így élesben már közel sem olyan móka és szórakozás, mint azt először gondolná az ember.
- Felőlem oda is mehetünk, de remélem tisztában vagy vele, mik szoktak történni az öltözőkben amikor nem... öltöznek - vonok egyet vállaimon, közben kézfejemmel védve szemeim az esőtől, oldalasan sandítok el rá. Sokan mondták már, hogy elég problémás és nem utolsó sorban változékony vagyok - hol megmondom konkrétan, mit szeretnék, hol kisebb-nagyobb utalásokkal terelgetem a másik felet ennek irányába. Tekintettel arra, hogy most Chris ragadott ki a természetes közegemből, utóbbi érvényesül.
Hupsz.
- Igen, általában moderálom magam, csak hát most... kicsúszott? - elhúzom szám szélét, ahogy kissé behúzva nyakam nézek fel megint rá. A legjobbakkal is megesik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=779246#post779246][b]Scheffer Riza Cirilla - 2019.10.28. 13:09[/b][/url]

Ijedten nézem végig, ahogy a labda nekicsapódik a lány kezeinek és oldalra pattanva gurulni kezd. Aggódva indulok el rögtön feléjük, hátha valamilyen sérülést okoztam ezzel a dobással, Masa viszont egy gyors mozdulattal felkapja a labdát és ismét növelni kezdi a távolságot. Bizonytalanul torpanok meg, most nem tudom, mi legyen. Szeretnék odamenni hozzá, hátha fáj a keze, vagy legalább megkérdezni, hogy ezt az ütést mindig is így akarta-e, azonban a következő pillanatban érkezik a labda. Nincs időm növelni kettőnk között a távolságot, ott kapom el, ahol épp állok.
- Jól vagy? – kiáltom oda neki a labdát szorongatva. Várok pár pillanatot, hogy válaszolni tudjon a kérdésemre, és csak akkor passzolok vissza, ha teljesen biztos vagyok benne, hogy minden rendben vele.
Masa a következő pár passzom sem tudja elkapni, de úgy tűnik ez őt annyira nem zavarja. Mosolyogva vicceli el a bénázását, amit talán direkt csinál a megnyugtatásomra, nálam ez viszont nem használ. Pontosan passzol vissza és próbálok én is így tenni, egyre ügyesebben bánok egy kézzel a labdával, mégsem hagy nyugodni a dolog, hogy folyton elüti elkapás helyett.
- Azt hiszem a terelő – válaszolom halkan, majd feleszmélve megismétlem hangosabban is, hogy a tőlem nagy távolságra álló lány is meghallja. - Nem akarok a gurkók közelébe menni. Szerintem vissza sem tudnám ütni őket – itt megemelem vékony karjaimat és elnyomok egy mosolyt. Nem tudom a lányok hogyan csinálják, de minden tiszteletem az övék, amiért képesek a meccs alatt többször is elütni a vasakat. Nekem nem menne.
- Ha nagyon választani kellene, hajtó lennék. Nem egyedül kell egy labdára koncentrálnom, hiszen hárman vagyunk – lassan ejtem ki a szavakat passzolgatás közben és már érzem, hogy fáradok. Nem vagyok hozzászokva a sok mozgáshoz, nem szoktam edzeni. Ez persze változni fog a kviddics miatt.
- Masa – szólalok meg még egy plusz öt perc dobálás után. - Masa, kezdek fáradni. Abbahagyhatjuk? – utálom ezt így kimondani. Már látom magam előtt a csalódott arcát, amiért nem bírok ki ennyit sem. Összeszorított fogakkal dobom még vissza utoljára a labdát, majd lehajtott fejjel közelebb sétálok hozzá, ha arra engedélyt ad, de nem merek a szemébe nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=780390#post780390][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.11.09. 15:42[/b][/url]

Sára

Mintha egy másik napocska is beköltözne az arénába, úgy világosodom meg én is hirtelen. Innen már nem nehéz összeraknom magamban ki is a lány, és bár fel nem ismertem volna az hogy ő maga mondja ki hogy játszott a piros-sárga meccsen, sokat segít. Az a meccs egy tökéletes példája volt annak, milyen szétszórt is tudok lenni, elindultam (cuki piros esőkabátban, csak stílusosan) szurkolni Bencének, de arra már nem figyeltem oda amikor bejelentették ki fog játszani. Ennek, és a csodás időjárásnak köszönhetően én becsületesen végigkiabáltam a meccset azt hajtogatva hogy hajrá Bence hajrá Bence, és nem is értettem a körülöttem állók miért sandítanak rám olyan furcsán. Hát, nem korábban mint a meccs után lett előttem is tiszta a felállás, ugyanis a piros foltok között nem véletlenül nem találtam a fiút - csupán csereként várakozott. Kííínos.
- Ó hogy az a Sára! - nyilvánulok meg nagyon értelmesen, miközben ütőt tartó kezemmel a homlokomra csapok - Hát én meg nem sokat láttam abból mi folyt a pályán. Gondolom nektek is elég pocsék lehetett abban a monszunban játszani - indulok rá nevetve a felém küldött gurkóra. Jobbra húzom seprűm nyelét, a labda útjára merőleges irányba fordulva állom útját a vasgolyónak. Két kézbe fogott ütővel pattintom kicsit magam elé, majd egy mély levegőt véve pofozok bele, lentebb mint terveztem. - Hupsz, bocsi bocsi - küldöm elnézésem a labda után, ami valószínűleg jóval ívesebben közelíti meg Sárát mint azt kényelmes lenne fogadni. Önkéntelenül rázok egyet jobb kezemen, ahogy a rég tapasztalt bizsegés felfut a vállamig, és kicsit ujjaimat is megmozgatom az ütő markolatán.
- Igen - rázok hátra pár tincset az arcomból - vicces volt, mondjuk elég sokat bénáztam közben. Nem nyertünk egy meccset sem az idényben, de tapasztalatszerzésnek nem volt rossz - teszem hozzá picit elhalványuló mosollyal, vállat vonva. - Majd a köviben!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=780398#post780398][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.11.09. 17:52[/b][/url]

- Persze, persze - legyintek nevetve, hiszen tényleg nem fáj, elvégre csak egy kis gumilabdáról van itt szó. Nem direkt csinálom egyébként, szimplán tényleg nem az én asztalom a labdák elkapása. Előbb érzek késztetést rá hogy elüssek egy felém repülő tárgyat minthogy elkapjam, ez az igazság. Uh, ez mondjuk nem is mindig szerencsés, gondoljunk csak arra a pillanatra amikor VHT-n egy csapattársamnak jó ötletnek tűnt felém _dobni_ a feltörendő tojást. Két kérdésem van. Egy, miért ítéli meg úgy bárki hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember a tojástörésre? Mármint ha én csinálom tuti hogy héj is kerül a tálba, szóval tökre nem jó ötlet a dolog... Na meg aztán a másik kérdés, ami vicces de még bennem is előbb merült fel eszerint mint a rellonos lányban: miért dobálja a tojást? Ha valamiről akkor a tojásról csak tudja mindenki milyen tÖrÉKeNy... Na lényeg a lényeg, a felém repülő hozzávalót úgy ahogy volt, reflexből ütöttem vissza a feladónak, és a következő dolog amire emlékszem az már csak a tojássárgájától csillogó szemeinek meglepett pislogása. Hát, azóta sem állt velem szóba, hiába bizonygattam én, hogy nem direkt volt a dolog.

Nem tudom eldönteni hogy meglep-e vagy sem a válasza.
- Nem gond, Nyálka úgyis kikészülne ha még egy terelő akarná elvenni a lehetőségét a játéktól - kacagok fel ahogy magam elé képzelem a fiú Nyálka arcát amikor közlöm vele, hogy azért nem jétszhat, mert Riza terel majd... Pff, zseniális, egyszer viccből lehet bedobom, csak hogy megnézzem milyen arcot vág rá. Na mondjuk a lányt nem szívesen tenném ki a haragjának... Legyen Nyali bármilyen bolond is, ütni sajnos tényleg tud.
Összehúzott szemöldökkel hallgatom amit mond, de nem reagálom le. Van benne valami fura, abban ahogy beszél... Rá akarok kérdezni, de nem így, nem kiabálva. - Persze - kiáltok át válaszul, majd miután beleöklözök egyet a nekem dobott labdára, a guruló pöttyöst követve visszasétálok Rizához.
- Azt ugye tudod - kezdek bele bizonytalanul -, hogy nem kell választanod? Ne érezd magad kényszerítve semmire Riza, ha félsz, ha nem szeretnéd, ha nem is igazán érdekel, nem történik semmi ha végül mégsem játszol. Persze nem lebeszélni akarlak nehogy azt hidd, én nagyon boldog lennék ha együtt játszhatnék veled, de nincs feléd támasztva semmiféle elvárás vagy ilyesmi. Akkor játssz ha szeretnél is. - Kezemmel finoman elimítok egy tincset a füle mögé, nem rejtem el az arcomra kiülni kívánkozó aggodalmas kis mosolyt. Nem tudom, hogy ezek a szavak segítenek-e neki, vagy csak rontok a helyzeten, de ha magamból indulok ki, én mindig szeretem tudni hogy van választási lehetőségem. Nem szeretem ha sarokba szprítva érzem magam, ha meg kell felelnem valakinek vagy valaminek... Bár Riza nem én vagyok, hátha a nemet mondás lehetőségétől felbátorodik majd az igenre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=780654#post780654][b]Jáger Sára - 2019.11.12. 20:44[/b][/url]

- Az a Sára.. - kicsit értetlen a hangja, de annyi baj legyen, ez a lelkesedés legyen a legfurcsább dolog, amivel ebben az iskolában találkozik. Azt már észrevette, hogy itt nagyon sokan, nagyon hirtelen nagyon lelkesek tudnak lenni. Aztán hirtelen senki sem. Utóbbival mondjuk nagyon együtt tud érezni meg élni tudja a teljes apátiát, az sem zavarja hát különösebben.
- A seprűt nehezebb volt irányítani, látni meg hát.. a gyengék fegyvere - jegyzi meg ártatlan szarkazmussal. Persze, az orrukig sem láttak, csoda, hogy a hajtók tudtak bármit kezdeni a kvaffal, de még az is, hogy megfelelően tudták kezelni a gurkót a meccsen.
- A fogók helyében nem lennék leginkább ilyenkor. Ebben az időbebn kiszúrni a cikeszt már majdnem emberfeletti.
Persze nyilván nem annyira az, ha tudták kivitelezni, van ebben a kijelentésben egy kevés költői túlzás, de Sára tényleg esélyesen előbb szállna le a nézőtéren és sétálna haza, hogy hagyják őt békén ezzel a hülyeséggel, minthogy véletlen belefutna a labdába. Igen, ez rá vallana.
Meg kell indulnia jobbra a seprűjével, hogy még jó szögben bele tudjon érni a gurkóba, de nem is baj, legalább nem csak egy helyben lebegnek.
- Mi sem, az az utolsó meccs meg vicc volt. - Így fejezi ki, hogy számára kifejezetten frusztráló és idegesítően semmi sem alakult úgy, ahogy akarta volna. Alig ért bele a labdába, Lilit sem tudta menteni a helyzetéből.
- Nemt'om, nekem nem sok kedvem van a következő idényhez, de azért nem baj, ha az ember legalább edzésben marad. A repülés meccsen kívül is jó testmozgás. - Igazi impulzív eridonos jellem, naná, hogy hamar elvesztette az érdeklődését, amint nem kapta meg a tevékenységből a megfelelő mennyiségű és minőségű adrenalinadagját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=780885#post780885][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.11.15. 00:00[/b][/url]

Sára

Az ütőm és a homlokom fájdalmas találkozását figyelmen kívül hagyva örülök a fejemnek, hogy rájöttem a titok nyitjára. Szavaimat nem fejtem ki bővebben, eszembe sem jut, hogy ezzel esetleg zavart kelthetnék a lányban, belső monológom olyan gyorsan pörög le fejemben, hogy beszélni már eszembe sem jut rednesen.
Nevetve csóválom meg fejem a válaszára, és a szavak mögé rejtett keserű humorra. Legközelebb egyenesen csukott szemmel fogok pályára lépni, és majd az ösztöneimre hagyatkozva próbálok meg nem leütődni két pillanatka alatt. Lol, lehet még jobban is menne... Oké, ez csúnya volt. Maga az ötlet viszont megmarad a fejemben, ez a vaksiskodós játék még vicces is lehetne egy edzésen. Jó, valószínűleg elég nagy káoszba torkollana, de amióta nem veszek részt a csapat gyakorlataiban, csak a pálya széléről figyelek, könnyebben kitalálok nekik szemét feladatokat. Ezt valószínűleg csúnyán vissza fogom még kapni amikor visszatérek az edzésekhez (vajon mikor lett a hából amikor?), és fogom én még szidni az ötleteimet, de azért... Lehet bedobom a közösbe. Oké, gurkó nélkül, mert azért nem akarok megölni senkit.
- De legalább nincs rajtuk akkora nyomás, mert őket is alig lehet látni - szépítek kicsit a borús leíráson, és ebből talán picit az is lejön mi a legnemkedvencebb részem a kviddicsben: a közönség.
- Sajnálom - biggyednek le ajkaim szavaira, na nem azért mert meglep, hogy nem nyertek egy meccset sem, arról tudtam, inkább azért mert jól láthatóan frusztrálta az a meccs amin részt vett. Mivel tényleg nem láttam belőle sokat, és egyre inkább az derül ki hogy amit láttam is félreértelmeztem (két emberben voltam biztos, nem nehéz megtippelni, igen, az örzőkre gondolok), fogalmam sincs mire érti a vicc kategóriát, és valószínűleg soha nem is fogom már megtudni. Sára mozdulatait követve én is kevésbé helyhez kötötten kezdek gondolkodni, az érkező gurkóra kicsit rárepülök, majd elütése után visszább gyors hátraarccal veszem fel újra a korábbi távolságot köztünk.
- Pedig szívesen játszottam volna veled is - vágom rá mosolyogva visszafordulás után, majd a félreérthetőséget észrevéve gyorsan helyesbítek - azaz ellened.
Lábamat lecsúsztatom a tartókról, kiegyenesedve lóbálom őket előre-hátra, de még bokáim összeütögetésével is van szerencsém szórakozni kicsit a gurkó érkezése előtt.
- Pont ezen gondolkodtam valamelyik nap, hogy igazából mi olyan fárasztó a sima repülgetésben? Mármint persze nem a terelésre gondolok, azt értem, csak arra amikor reppenünk ide-oda. Hiszen olyankor lényegében csak ülünk - töprengek hangosan. Igazból már jóval korábban is gondolkodtam ezen, és bár választ még nem, összeesküvés-elméletet rengeteget agyaltam már ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=781186#post781186][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.18. 09:14[/b][/url]

A visszakérdezésre nem válaszol, elvégre a következő mondatban megadja az indoklást a nemmel kapcsolatban. Az a helyzet, hogy Masa megérdemelné, hogy kiálljanak és megmérkőzzenek, csakhogy Henrik, tanársága szélén, amúgy is a büntető törvény határmezsgyéjén nem kíván megölni egy diákot. De még csak megsebesíteni sem, hiszen egy zuhanás maradandó károkat is okozhatna - ahogyan a gurkó sem csak fejbe kólintaná, hanem darabokra szedné a fejecskéjét. De ez mind mellékes abban a pillanatban, amikor a levitás büszkesége sérül, hiszen nem elég, hogy teleszart pelenkával eljött és felkészült a lehetetlenre, most még közlik is vele, hogy nem állnak ki vele. Nyilván úgy értelmezi az egészet, hogy Henrik nem süllyed mélyre, esetleg gyermekként kezeli - bár hozzáteszem, ez a viselkedés ezer százalékosan ezt az állítást támasztja alá.
- Felőlem gúnyolódhatsz kiscsibe, nem azért nem állok ki, mert lenézlek vagy gyengének tartalak - mivel látja, hogy kézfogásra itt már nem kerül sor, így zsebébe mélyeszti kacsóit, úgy fürkészi Masa arcát. Azok ott könnyek? Remek, ha még sírni is elkezd, Henriknek fogalma sincs, mit csinál majd vele. Szíve szerint megölelgetné, mint egy jó báty, megnyugtatná, de az, hogy közte és Zippzhar között ilyesmi előforduljon, nagyjából-egészéből lehetetlen. - Ne sértődj meg, hanem viselkedj felnőttként. A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy eltervezzük őket - nem akar hatalmas életbölcsességeket mondani, de mégis sikerül. És még csak nem is butaság: Mária elhatározta, hogy párbajoznak és lesz, ami lesz, ezt azonban csúnyán keresztülhúzta Henrik csökönyössége, miszerint nem hajlandó megvívni a kékséggel. A józan észnek néha felül kell kerekednie az egón és a büszkeségen, máskülönben az egész világ egy kibaszott háború lenne. Mindenki ölne mindenkit azon szent meggyőződésből, hogy csorbul a tekintélye, ha nem teszi. Remek lenne. Szerencsére egy idő után mindenki felnő, így Masára is az a vég vár, hogy előbb-utóbb benőjön a feje lágya - bár inkább utóbb.
- Nézd, én elhiszem, hogy felkészültél és tényleg azért jöttél, hogy kiálljunk egymás ellen, de nem akarom veszélyeztetni az életed. Ennyit nem ér meg a büszkeséged - sőt, senki büszkesége sem ér ennyit, de ezt már nem is teszi hozzá. Csak remélheti, hogy a lány megérti, nem ellene, hanem érte vannak az események.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=781191#post781191][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.11.18. 10:49[/b][/url]

Henrik csip csip

De, pontosan azért nem - szólal meg a kis hangocska a fejemben, és olyan meggyőződéssel hiszem hogy az az igazság amit én gondolok, hogy a férfi szavai szinte el sem jutnak az agyamig. Egyik fülemen be, másikon ki. Szám sarka lebiggyed, de végül még időben kapok észbe és veszek mély levegőt, megelőzve ezzel a könnycseppek záporát. Szemeim gyanús csillogását így sem tudom elrejteni, de legalább nem lesz a helyzet még kínosabb. Fürkésző szemei elől elbújva, fejemet lehorgasztva hallgatom a rögtönzött hegyibeszédet, kínomban lábammal a füvet kezdem rugdosni. Nem is akarok válaszolni neki, hiszen ugyan minek? Mondhatnék bármit, úgyis lenne rá válasza. Lehettem vele kedves, komoly, dühös, egyik sem azt a reakciót váltotta ki belőle amire számítottam, és a helyzet mindig-mindig csak tovább romlott. Köszönöm, részemről ennyi elég volt, ha nem mondok semmit legalább nem adok neki újabb támadási felületet. Karjaimat szorosan összefűzöm magam előtt, pillantásomat nem emelem fel ritmikusan földnek ütköző lábamról.

Mikor megint az életem veszélyeztetésével jön nem bírom ki, és felhorkanok, gondolatban pedig éppen egy általam megütött vaslabda szeli át az eget, hogy kellemetlen perceket okozzon a férfinak. Bár valószínűleg ez sosem fog megtörténni - most már még kisebb rá az esély mint eddig volt -, de ez most mellékes, épp ezért járunk gondolati síkon. Azonban ez nem azt jelenti hogy bántani akarnám Henriket, számomra ez az egész terelgetősdi továbbra sem arról szól, hogy fájdalmat okozzak a másiknak, azt a részét szépen elfelejtem amíg célzok, ütök, és nem gondolok bele abba milyen barbár dolog akkor boldognak lenni ha más megsérül miattam. De hibáztatható lennék azért, mert szeretném jól csinálni amit csinálok? Vagy akár azért, mert nem szeretném hagyni hogy lenézzenek, és anélkül ítéljék meg a képességeimet, hogy ténylegesen látták volna? Tényleg túl nagy kérés lenne esélyt kívánni, hogy bizonyíthassak?
- Hát azt tudom hogy neked semmit nem ér az én büszkeségem, ez elég egyértelmű volt az alapján ahogy kiröhögtél - pedzegetem meg honnan is jutottunk el idáig. Tény, hogy messze nem ő az egyetlen akitől ilyen lenéző reakciót kaptam, de amikor másoknak ugrottam neki hasonló vehemenciával, általában meghátráltak... Vagy csak rám hagyták, de lényeg a lényeg, Henriknek mondhattam akármit, lepattant róla, és talán pontosan ez az amiért én meg nem tudok leakadni a témáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=781201#post781201][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.18. 13:53[/b][/url]

Tudja, hogy a dacos hallgatás mögött csak még dacosabb ellenkezés van, s mondjon bármit, legyen akármilyen kedves és segítőkész, Masa nem azt fogja kihallani belőle, ami valójában benne van. Mindenképp negatív kritikaként értelmezi, egy újabb unalmas felnőtt lenéző beszédének, aki képtelen tisztelni őt magát, mint identitást, képtelen elismerni, hogy igenis lehet csodás. Pedig Henrik nem abban kételkedik, hogy a lány tudna jó terelő lenni, egyszerűen az itt a kérdés, hogy nagyobb-e a szája a mögötte meghúzódó teljesítménynél. Erre pedig a válasz egy határozott igen.
- Jézusom, tényleg erről kell még beszélnünk, Masa? - döbbent és csodálkozó a hangja, nem gondolta volna, hogy ennyire mély nyomot hagyott a másikban egy kis nevetés. Jó, oké, kinevette őt, de ez mind a múlt, ha Henrik is mindenkire megsértődne, aki kineveti vagy lenézi, jó isten, már senkivel sem állna szóba! Túl kell ezen lépni, a levitás azért jött, hogy bizonyítsa, nem egy gyáva kukac, ezt pedig megtette, kész, punktum. A teljesítményéről majd ráérnek vitatkozni a következő idényben. - Nem tudtam, hogy ennyire rosszul esett, nem akartalak megbántani. Ne haragudj - az a helyzet, hogy sok ember úgy hiszi, bocsánatot kérni gyengeség és támadási felület, hogy ettől majd kevesebb lesz a másik szemében. Ebben viszont tévednek. Beismerni a hibáinkat, felvállalni, hogy a másiknak igaza van és mi szúrtuk el, sokkal-sokkal több erőt árul el az illetőről, mintha csökönyösen ragaszkodna hozzá, hogy ő tökéletes. Bár alapjaiban nem érzi úgy, hogy túllépett volna egy határon, elfogadja, hogy a lány számára ez egy érzékeny pont volt, amibe beletalált és lehetett volna... Kedvesebb is.
- Nem akarok veled haragba lenni, nincs miért, szóval állapodjunk meg abban, hogy a következő idényben mindketten megmutatjuk, mit tudunk - elmosolyodik, hangja is ellágyul tekintetével egyetemben. Tényleg nincs szükség arra, hogy háborúzzanak, annyira értelmetlen az egész, egyszerűen csak hagyják maguk mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=781229#post781229][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.11.18. 20:37[/b][/url]

Henrik csip csip

Na tessék, tényleg nem kellett volna megszólalnom már jön is mindjárt a "ne legyél gyerekes" meg a "mikor volt az már", és megint én leszek a rossz, aki nem tud túllépni a dolgokon, és a múlton agonizál. Mert persze hogy még mindig itt tartunk, mikor léptünk volna túl rajta? Amikor a bagoly ígéretével távoztam az öltözőből? Amikor szűkszavú válaszát megkaptam? Amikor újra találkoztunk, és elküldött a gurkóért (amit tudott hogy nem fogunk használni!!)? Amikor bocsánatot kért azért, mert... Várjunk, hogy mit csinált? Döbbenten pislogva nézek rá, nem is hiszek a fülemnek. Szám elnyílik, hogy mondjon valamit, de az agyam még nem fogta fel ami történt így végül némán zárom össze újra ajkaimat. Most én vagyok az aki a tekintetét keresi, onnan próbálom kiolvasni mire készül, mert bár őszintének hangzik amit mond, nem tudom már nem keresni szavai mögött a hátsó szándékot. Mikor fogja elnevetni magát, és azt kiabálni hogy "bevetted"? Talán habozásomat érzi meg és azért folytatja mondandóját, talán egyébként is kikívánkozott belőle, de mielőtt kínomban bármit is mondhatnék, ismét megszólal. Nem is szavai, mind inkább ellazuló arcvonásai eredményezik azt, hogy tartásomban csökken a görcsösség. Lábaim abbahagyják a már számomra is idegesító toporgást (pótcselekvés, segít legyűrni a beszédkényszert), arcomon a legváltozatosabb érzelmek suhannak át. Egyik pillanatban teljesen meg vagyok róla győződve, hogy megint szívat, ekkor szemeim összeszűkülnek, arcomra dühös grimasz kúszik, majd egy picivel később már zavart félmosollyal kezdek hitelt adni szavainak. De biztos?
Mély sóhajjal biccentek végül, megtörve a hosszúra nyúlt percet. Majd rögtön utána bólintok még egyet, az első még a bocsánatkérésre volt a reakció, a második már az ígéretre.
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, maga az érzés igazi, kimondani félek, nehogy viccet csináljon belőle. Ebből is. Jó jó jó jó, most kért érte bocsánatot... Zavartan kapom félre tekintetem, ahogy kezem lassan emelkedik, hogy most én ajánljam fel a parolát. Igazából a mellkasomat feszítő düh valahol a "ne haragudj" résznél... ki is aludt szinte teljesen. A kétségem azonban nem múlt el, számtalan kérdés kering továbbra is gondolataim közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=781390#post781390][b]Christiano Santos - 2019.11.21. 13:22[/b][/url]

Megvonja a vállát, még egy vigyor is átfut az arcán.
- Nem vagyok a szentbeszédek híve. Vagy megérted, vagy nem, mindegy, hogyan adom elő. A lényeg attól még ugyanaz - feleli. Elsődlegesen apaként gondol magára, nem pedig pedagógusként; szerencsére amúgy sem az. Elégszer átmosták már Chris fejét, hogy tudja, sehova nem vezet az ezer évig tartó mondóka az illemről, etikusságról, meg ilyen dolgokról.
Oldalról lenéz a lányra, aki csak úgy vibrál. Ez még a gondolatai között is furán hatott, de jobb kifejezést nem talált. Eszter nem pazarolta el az éveit, nagyon úgy tűnt, még ha hibákat is követett el, de már tapasztalt egyet 's mást.
- Bizonyára érdekel, hogy mit pletykának mások - természetesen az irónia elég erősen érződött a hangjában, pedig csak tipp volt. Most beszél először komolyan a csapatkapitánnyal, közelről sem lehetne mondani, hogy ismeri. Szimplán az ösztöneire hagyatkozik, mint mindig.
Elismerően bólintott egyet, nem kellett agytrösztnek lenni, hogy ilyen beszólás után rájöjjön, hogy legilimenciát és/vagy okklumenciát tanulhat. Nem lehet egyszerű, nem mintha valaha is próbálta volna Chris.
Egy pillanatra lefékezett, kérdőn vonta fel a szemöldökét. A vén medve már nem is gondol ilyenekre.
- Akkor maradt a csárda - feleli végül egyszerűen. Nem mintha problémát csinálna ebből, de az istenért se akar rányitni gyerekekre. Vannak dolgok, amit még ő sem akar megzavarni.
Felnevet Eszter reakcióján, mást nem nagyon tud. A tegezésig eljutottak, de valahogy még mindig azt érzi, mintha a lány visszafogná magát. Nem akar öribari lenni, semmi hasonló, de az őszinteséget csípi.
- Reméljük nem lesz még egy ilyen - jelenti ki már egy fokkal komolyabban, ahogy egyenesen a csapatkapitány szemébe néz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785235#post785235][b]Dana Straw Berry - 2019.12.23. 18:45[/b][/url]

Megbeszéltem Bencével, hogy suhanjunk egyet a seprűkkel, persze kifejezetten éjszaka. Semmi veszíteni valóm nem volt, ilyenkor pedig egyébként is imádtam repkedni, mert az éjjeli órákban minden olyan nyugodt volt, senki sem zavart be, végre a magam ura lehettem. Mindig is imádtam a sebességet, a reptan órák, illetve a  kviddics mérkőzések alatt pedig megtanultam elég jól irányítani a seprűmet. Eszembe jutott, hogy utoljára Masával repkedtem egy nem megengedett időpontban, ráadásul egész jól elszórakoztunk. Most a legjobb barátommal, Bencével beszéltem meg a találkát itt, meg hogy beizzítjuk a seprűket. Reméltem, hogy tényleg eljön, aztán belevágunk majd a szórakozásba. Bár tudtam, hogy nem riadt meg semmitől, ami csínytevéshez vagy mókához fűződött, ezért is volt hű bűntársam. A szertárból máris beszereztem a hőn áhított seprűmet, aztán elkezdtem a sötét éjszakába repkedni, így ütöttem el az időt, míg a fiú ideért. Nagyon élveztem, hogy tök nagy csend volt, senkit se kellett úgymond kerülgetni, ennél jobb már semmi sem lehetett volna. Bemelegítés után leszálltam a földre, kezemben a seprűvel várakoztam. Közben azon gondolkodtam, hogy mindjárt itt a karácsony, amit a szüleim körében tölthetek. Nagyon vártam már, hogy kicsit a szeretteimmel lehessek, jó volt persze külön lenni tőlük, de azért már elég rég nem találkoztunk, így elkezdtek hiányozni. Mindig is élveztem az együtt töltött perceket ünnepekkor, ilyenkor többet tudtam csacsogni a nővéremmel is, akit mostanság szintén ritkábban láttam, mióta külön költözött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785491#post785491][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.24. 13:08[/b][/url]

Tény, hogy Masa egy kicsit idegesítő, felelőtlen, gyerekes és meggondolatlan. De ettől még biztos kedves lány, csak Henriket ki nem állhatja és folyton borsot tör az orra alá. Most is, mikor épp kedves és normális, forgatja a szemét, aztán fintorog. Pedig tudja ám a férfi, hogy mennyire odavan érte a lány, hiszen megkukkolta - jó, ez csak vicc, de ettől még igaz, hogy tök csendben ácsorgott és nézte a félmeztelen Henriket. Nem ítélem el, ha a helyében lettem volna, még lehet a nyálam is elcsöppen, de ez csak az elfogultságomból adódik. Minden nőnek egy ilyen csávót kívánok az életébe, én mondom!
- Nincs mit - megvonja vállát és igazából nincs több mondandója. Ha a levitás elfogadja, hogy ez így jobb mindenkinek, akkor részéről vége a beszélgetésnek. Egy könnyed mozdulattal hajol le a ládáért, hogy megemelve azt ismét szembenézzen Máriával. Nem tudja, mik lennének a megfelelő szavak, hiszen elsőre csak atyai jótanácsok jutnak eszébe, de azt meg már megtanulta, hogy feleslegesen mondja. Csak még nagyobb ellenszenvet szül, ha kedves próbál lenni - mondjuk ilyet még nem baszott Európa, hogy valaki ennyire hülyén kezelje le azt, ha vigyáznak rá, de semmi baj. Így hát végül amondó, kezet se nyújt, mert a legutóbb se fogadták el, ami amúgy nem kis neveletlenségre vall.
- Hát akkor... Az óráimon találkozunk - elmosolyodik, azonban görbéje finoman szólva is szemtelen. Megkapta a diákok névsorát, akik felvették a tárgyát, ezen pedig Marcsi is ott virít. Nem mondhatnám, hogy nem tölti el némi nemű elégtétellel, hogy a szart is kitaposhatja ezek után a levitásból - úgyse teszi, nem pikkel rá -, erről azonban egyedül félreérthető arckifejezése árulkodik. A szeme sarkában gyülekező nevetőráncok elárulják jókedvét, azonban nem várja meg, hogy Masa reagáljon, ellép mellette, hogy minden felszerelést a helyére vigyen. Mi a tanulság ebből az esetből? Sohase kezdj olyannak, aki erősebb nálad, főleg akkor ne, ha fogalmad sincs, ki ő. Érdekes tanévnek nézel elébe Zippzhar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785494#post785494][b]Lóránt Bence - 2019.12.24. 13:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785572#post785572][b]Dana Straw Berry - 2019.12.24. 21:02[/b][/url]

Nagy sajnálkozva fogadtam, mikor megtudtam, hogy a gonosz banya megint visszakerült a kastélyba. Egyáltalán nem hiányzott, örültem, hogy végre megszabadultunk tőle, ráadásul úgy vettem észre, hogy más is így vélekedett a témáról. Még köszönő üzeneteket is kaptunk, mivel valami jó fej embereke erre a célra szolgáló falat készített a banya portréjának helyén. Szerintem titokban a tanárok is megkönnyebbültek kicsit, hogy a banya elkerült a kastélyból, mert elég sokáig megmaradt a köszönőfal, ám mikor visszakerült a némber eredeti helyére, az sajnos lekerült onnan. A nyanya nem sokat változott sajnos, ugyanolyan lepcses szájú volt mint előtte, igyekeztem kerülni azt a területet, de sajnos nem mindig volt rá alkalmam, főként, ha arra kellett járőröznöm épp.
- Helló! Ezt pont nekem kéne tőled megkérdeznem... látom, sikeresen ideértél, remélem izgalmas utad volt! - néztem rá kaján vigyorral, majd visszaöleltem a fiút.
- Mit szólsz egy kis versenyhez első körben? Kíváncsi vagyok, melyikünk a gyorsabb - felelte neki nagy mosollyal az arcán. Örültem, hogy nem kapták el út közben, mert ha mással találkozott volna össze, akkor repkedés helyett büntetőmunkával kellett volna eltöltenie az időt. Mostanság elég résen voltak a többiek, szóval aki kihágást követett el a kastélyban, annak nagyon oda kellett figyelnie, hogy el ne kapják.
- Na, készen állsz? - kérdeztem tőle vidoran, majd elkászálódtam a seprűmre, hogyha igent mond, akkor bevárva őt indulhasson a móka. Kellemesen csípős hideg idő volt, de nem olyan nagyon zavaróan, hogy ne lehessen egy jót repkedni nyugodt körülmények között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786100#post786100][b]Lóránt Bence - 2019.12.27. 13:59[/b][/url]

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb - kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786162#post786162][b]Dana Straw Berry - 2019.12.27. 21:07[/b][/url]

- Haha, Lárifári - nevettem el magam. Tisztában voltam vele, hogy a tanárok és a prefektustársaim jelenleg inkább az ünnepekkel voltak elfoglalva és a téli időszakban egyébként se leselkedett annyi veszély, mint bármely más időpontban.
- Hééé! - kiáltottam utána, hiszen néhány másodperc alatt ki is lőtte magát, ám én sem voltam rest, azonnal utána eredtem. Nagyon sebesen repült, be kell valljam, nem volt egyszerű a nyomában maradnom, kicsit úgy éreztem magam, mintha a mugli képregényből Garfield üldözne egy fürge egeret, miután jól teletömte magát lasagne-val. Bár ő ilyet nem csinálna, az a macska mindig is a gyors és kényelmes megoldások híve volt. Közben végre sikerült beérnem a középső karikánál, mivel volt olyan kedves, és megállt.
- Hú, de kijöttem a gyakorlatból - sóhajtottam egyet, miután beértem őt és leparkoltam mellé a járgányommal.
- Benne vagyok! - feleltem neki, majd erősen megmarkoltam a seprűm nyelét, majd rá is hajoltam, hogy gyorsan kilőhessem magamat.
- Tudom ám! Viszont ez az igazi kihívás! Naná, hogy mehet! - válaszoltam neki rá tekintve, majd elkezdtem vele együtt hangosan számolni:
- Egy, kettő, három!
Ezután kilőttem magam én is, ám a fiú megint gyorsabban reagálta le a dolgot, és le is hagyott. Gyorsabb tempót diktálva folytattam utamat Bence után, szinte teljes sebességre kapcsoltam, ám beletellett egy kis időbe, mire sikerült beérnem. Járgányomat hirtelen felfelé irányítottam, miután a közelébe kerültem, hogy felette repülve hagyjam le őt mindenféle akadály nélkül. Egész izgalmas versenynek bizonyult az egész, még annak ellenére is, hogy kicsi volt a táv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786275#post786275][b]Lóránt Bence - 2019.12.28. 09:32[/b][/url]

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786420#post786420][b]Dana Straw Berry - 2019.12.28. 20:49[/b][/url]

Magam sem tudom, hogyan sikerült beelőznöm Bencét, talán az az ötlet mentette meg a helyzetet, hogy repüljek el felette, így több esélyem volt a nyereségre. Szinte fel sem ocsúdtam a győzelem gyanánt, mikor a fiú már gratulált is.
- Köszi! - válaszoltam neki elégedetten, majd a következő megjegyzésére válaszul felvontam a szemöldököm és kinyújtottam rá a nyelvem. Persze, csak szeretné azt hinni, hogy hagyott győzni.
- Ez ám eléggé férfiúi büszkeség szöveg volt - tettem hozzá élcelődve.
- Ó, ez igazán remek ötlet! Benne vagyok! - kaptam fel a fogócska hallatán a fejem, azt mindig is szerettem játszani, izgalmas játék volt a "vadász" és az "űzött vad" szerepébe bújni felváltva.
- Akkor indulok is. Számolok háromig és kilövöm magam - szóltam oda Bencének derűsen, majd elkezdtem számolni, majd mikor a hármas számhoz értem, kilőttem magam, amilyen gyorsan csak tudtam. Erősen megfogtam seprűm nyelét, teljesen ráhajoltam a járgányomra, majd elkezdtem cikk-cakkban repülni a fiú előtt, hogy nehezítsem a dolgát. Egyáltalán nem akartam őt könnyű helyzetbe hozni, ha már én voltam az "űzött vad", akit el kell kapnia. Figyeltem, hogy folyamatosan ide-oda repüljek, illetve amennyire csak tudtam, gyorsítottam az adott tempón. Szerencsére volt némi fényünk is a Hold által, így nem vak sötétben repkedtünk. Jó mókának ígérkezett ez az este, na meg a játékok is, melyek közös ötleteléseink szüleményei voltak. Mindenesetre nagyon jól tudtuk, mivel is üssük el az időt, hogy adrenalinban ne legyen hiány!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786706#post786706][b]Lóránt Bence - 2019.12.29. 17:44[/b][/url]

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786708#post786708][b]Dana Straw Berry - 2019.12.29. 17:58[/b][/url]

- Nem adom ám könnyen magam! - kacsintottam rá játékosan, mielőtt elkezdtem volna számolni. Úgy tűnt, hogy a cikk-cakk taktikám egész jól bevált, ám Bencét sem kellett félteni, mert elég rafkós és gyakorlott volt már ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a helyzetet is. Mikor magam mögé néztem, nem láttam sehol a fiút, majd a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy már szorosan a nyomomban van. Én sem voltam rest, seprűm nyelét egyenesen lefelé húztam a föld felé. Az volt a tervem, hogy amennyire tudok, kitartok lefelé menet, majd az utolsó pillanatban felfelé veszem az irányt a járgányommal. Tudtam, hogy ez eléggé meggondolatlan döntés volt részemről, egyben veszélyes is, de hirtelen más megoldás nem jutott az eszembe. Bíztam benne, hogy Bence is volt már annyira gyakorlott, hogy le tudja reagálni a helyzetet. Így is tettem, hirtelen a föld felé kezdtem repülni nagy sebességgel, próbáltam felmérni a helyzetet, ám kicsit berezeltem közben, ahogy kezdtem látni a szerencsétlen becsapódás opcióját, ezért a tervemnél előbb húztam a seprűm nyelét felfele irányba. Nem is néztem hátrafelé, szívem egyre gyorsabban dobogott, ezerrel dolgozott bennem az adrenalin. Miután elértem egy bizonyos szintet, kicsit lelassítottam, majd végre hátranéztem, de sehol se láttam a fiút. Egyrészt örültem neki, hiszen ezek szerint sikeresen előnyt szereztem magamnak, másrészt elkezdtem aggódni, hogy nem-e történt vele valami baj, reméltem, nem csapódott a földbe, azt sose bocsátanám meg magamnak. Szolid tempóban röpködve kémleltem körbe, hogy hol lehet a fiú, nagyon bíztam benne, hogy hirtelen megjelenik majd a semmiből, ha nem, akkor visszafordulok, hogy megnézzem, mi a stájsz vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=787711#post787711][b]Scheffer Riza Cirilla - 2020.01.05. 01:50[/b][/url]

Egy halvány mosollyal reagálok az – remélhetőleg – egyik csapattársára tett megjegyzésére. Ugyan így becenévről nem tudom ki az a Nyálka, és szerintem amennyit nem voltam itt a kastélyban, arcról sem tudnám, kiről van szó. Mindenesetre elmosolyodom és úgy teszek, mintha a helyzet magaslatán lennék (nem vagyok) és tudnám ki az a Nyálka (nem tudom). A karom viszont egyre jobban fárad. A köztünk lévő, egyre növelt távolság sem segít a helyzetemen és hamarosan be kell ismernem először csak magamnak, hogy ezt nem fogom tudni sokáig csinálni. A fogaim összeszorítva szenvedek még végig pár dobást, mert egyszerűen nem akarom beismerni neki, hogy nem bírom. Nem akarok már rögtön az első edzésen csalódást okozni neki, még a csapat tagja sem vagyok. Muszáj kibírnom, ő is kibírja, nem adhatom fel az elején... Aztán mégis feladom. Próbálok nem panaszosan véget vetni ennek az edzésnek, nem kell, hogy még ő is aggódjon értem vagy azt gondolja nem bírok visszapasszolni neki egy labdát, mert itt csak ennyi történt, de nekem még ez sem ment. Némán hallgatom végig a beszédét, mikor közelebb ér hozzám és bevallom nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne hajtsam le a fejem. Arra is kényszerítenem kell magam, hogy a szemébe nézzek és ne mondjuk a cipőm tanulmányozzam. Türelmesen várom meg, hogy befejezze, majd a fülem mögé tűrjön egy tincset és csak ezután kapom el a tekintetem.
- Tudom – válaszolom halkan, ahogy gyorsan visszapillantok rá. - De én ezt szeretném. Szeretnék a csapat tagja lenni, a ház tagja lenni, ismét az iskolába járni. Nem lóghatok mindig a nyakadon, ismerkednem kell, barátokat kell szereznem. Nem azért jöttem el otthonról, hogy egyedül legyek.
Hazugság. Hazugság minden. Az összes kiejtett szó, a rezzenéstelen arcom, a megjátszott kétségbeesésem. Olyan könnyen hazudok az unokatestvérem szemébe, mintha egész életemben ezt tettem volna. Tudom, hogy képes vagyok elhitetni vele tényleg ezt akarom, ez minden vágyam, ezért jöttem vissza az iskolába. Nem azért, mert otthon képtelen vagyok két lépést tenni anélkül, hogy apával találnám szembe magam. Tudom, hogy egyelőre még el tudom vele hitetni mindezt, ezért így is teszek az elkövetkezendő pár órában, amit még a lánnyal töltök. Igaz, nem a kviddicspályán gyakorolva, hanem a klubhelyiségben beszélgetve olyan érdektelen témákról, mint a felvett tárgyaim vagy a háztársaink, de biztos vagyok benne, hogy sikerül megjátszanom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=788709#post788709][b]Lóránt Bence - 2020.01.12. 15:16[/b][/url]

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.