A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=749445#post749445][b]Lóránt Bence - 2019.02.10. 10:56[/b][/url]

Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=754516#post754516][b]Lóránt Bence - 2019.04.05. 12:58[/b][/url]

Kellett nekem keménykedni. Legalább megtudtam, hogy nem vagyok még elég pro ahhoz, hogy ilyenekkel próbálkozzak. Pedig milyen szépen indult! Az első próbálkozásom olyan tökéletes lett, hogy el is hittem, hogy milyen egyszerű is ez. Vajon mi lehetett a hiba? Szél, vagy látási viszonyok? Nyilván az, hogy még nem vagyok tökéletesen ura a seprűnek.Szegény lányból meg palacsintát csinálok, így nem csak én kerülhetek be a gyengélkedőre, hanem más is. Mindig a vétlen áldozat szívja meg jobban, ez esetben a szerencse kivételt tett. kezd helyreállni a látásom, miközben felhúz Nóri. Mert hát persze, ki más is lehetne? Én már nem hiszek a véletlenekben, és a fülem nem sérült meg, nagyon is emlékszem a hangjára, főleg a legutóbbi beszélgetésünkre az erkélyen. Mondhatnám, hogy nem volt kínos, de nem igazán szoktam hazudni. Azóta nem is találkoztunk és nem is volt lehetőségünk sem beszélni. Igaz, valahogy nem is akartam, mert úgy jobb, ha nem zaklatjuk a másikat, ha már én voltam az, aki miatt az egész helyzet kialakult.
- Megmaradok. Örülök, hogy neked nem lett komolyabb bajod - mondom őszintén, de nem sokáig őszintézhetek, mert megsimítja az arcomat. Természetes, hogy elpirulok, ég a Bence ég, főleg, hogy még a szemeimbe is fúrja a tekintetét.
- Komolyan minden oké - talán azt nézi, hogy hazudok-e, pedig igen. Eléggé fáj sok helyen, de a szívem jobban szorít most, minthogy a fizikai részeimmel komolyabban tudjak foglalkozni. Aztán olyat kérdez, hogy megáll az a bizonyos ütő a szívemben. Ha ez nem lenne elég, még megfogja a kezeimet is, így esélyem sincs mondjuk gyorsan elrohanni. Nyilván ez lehet az oka a kézfogásnak is, gondolom.
- Márhogy izé, úgy? - őszintén megmondva az igazat, az utolsó eset óta én nem gondolkozom már kettőnkben. Elég pofátlanság lett volna mondjuk másnap odaállítani részemről, hogy "akkor minden oké, igaz?". Sóhajtok egy hangosat és lassan kihúzom a kezeim az övéi közül.
- Hát, a múltkori után én úgy voltam, hogy lezártuk és már nem akarod, amit tökre megértek, de lehet, hogy tévedtem? - harapom be most már én is az ajkaim. Ekkor eszembe jut Masa, hogy talán, ha ő itt lenne, biztos ki tudna segíteni okos dolgokkal, meg tanácsokkal. Jaja, ő még a lyukat is kibeszéli a fekete lyukból és csak egy fekete... marad. Most jó lenne, ha itt lenne, de még jobb, ha én nem lennék itt. Biztos jól el tudnának beszélgetni egymással. Karba fonom a kezeimet és szomorúan nézek Nórira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet folytatni, vagy ilyesmi, én nem tudnék teljesen felszabadulni az előzmények miatt. De szerinted van értelme? Vagy csak miattam kérdezed? Biztos van már egy csomó pasid, olvastam az Edictumban valami ilyesmit... - vonok vállat és terelek, mint egy nagyon skilles juhász. Olyan menő juhász, aki három falu juhait egy kutyával terelgeti libasorba. Szóval nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785494#post785494][b]Lóránt Bence - 2019.12.24. 13:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786100#post786100][b]Lóránt Bence - 2019.12.27. 13:59[/b][/url]

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb - kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786275#post786275][b]Lóránt Bence - 2019.12.28. 09:32[/b][/url]

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=786706#post786706][b]Lóránt Bence - 2019.12.29. 17:44[/b][/url]

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=788709#post788709][b]Lóránt Bence - 2020.01.12. 15:16[/b][/url]

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=790378#post790378][b]Lóránt Bence - 2020.01.24. 18:42[/b][/url]

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=791142#post791142][b]Lóránt Bence - 2020.01.31. 09:43[/b][/url]

Én csak visszamosolygom rá, mert erre nem nagyon lehet mit mondani. Nagyon bírom Danát, mindig elemi erővel veti bele magát mindenbe, főleg, ha mókázás, vagy valami szabályszegés van. Na, akkor kivirul, mint a tavaszi rét, olyankor érde3mes vele igazán egy légtérben lenni. Most viszont más dolgom van, azzal kéne foglalkoznom inkább. Az első manőver bejön, hatra pillantva látom, hogy okos voltam, mert tényleg hagytam elég helyet, Dana pedig sikeresen elkerülte a balesetet. Hú, ezzel jobb lenne vigyázni, mert nem biztos, hogy Danamanót nem kapja el a hév és kockáztatni fog. Ez meg csak egy móka, még ha segíti is a fejlődést a manőverezéshez.
- Micsoda? – kiabálok vissza, mert a szélzajtól nem értem. Egy kicsit csökkentem a sebességem, mikor már beérek a karikáig érek, és szlalomozni kezdek a három karika között. Majd élesen visszafordulok az utolsó oszlopnál és befékezek. Ha elég közel volt, talán elmegy mellettem, és akkor én leszek az üldöző. Próbálom majd követni, csak ne ütközzünk! Végül bármi is lesz, hagyom, hogy elkapjon, illetve ha meglep, akkor hagynom sem kell, de nem törekedek, hogy túl hosszú legyen a kergetőzésünk. A Hold ugyan kegyes hozzánk, de jó lenne majd nappal folytatni az új szezonban, nem pedig a lelátóról nézni, vagy a gyenguszról kapni a híreket.
- Szerintem egyezzünk ki döntetlenben – mosolygok rá a végén, majd szép lassan leereszkedem a közeli páholyba. Kicsit kifújom magam, és érzem, ahogy az adrenalin alábbhagy, én pedig kezdek szétesni egy kicsit.
- Na, mesélj, mi van veled ördögfióka! - vigyorgok rá, magam elé helyezve a seprűt. – Ugye nem büntetsz meg? – összeszorítva a szám, amit, picit balra húzok, félig somolyogva kérdezem tőle. Nem sok esélyt adok a „de”-re, hacsak nem meg akar tréfálni vele. Fel fogok háborodni, megígérem, ehehe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=791963#post791963][b]Lóránt Bence - 2020.02.05. 09:09[/b][/url]

Végül leszállunk, ennyi kockázatos móka még belefért, de tényleg nem lenne túlságosan jóötlet, ha húznánk a szerencsénk fonalát egy pengén tovább. Egyébként is úgy látom, hogy megfáradt a szöszke, de imádom, ahogy tartja magát. Szerintem mikor hazaér, lefekszik, mint egy kis béka. Kár, hogy ne fényképezi le nekem valaki, imádnám cinkelni vele.
- Azt mindjárt gondoltam – mondom és hasonlóan hozzá, leteszem a seprűt, hogy ne zavarjon a beszélgetésben. Végigpillantok rajta, és kíváncsian várom, hogy mi történt vele. Sajnos tényleg elég régóta nem beszéltünk, de mit lehet tenni, sok elfoglaltságunk volt, meg ő is randizgatott ugye, mint azt hamarosan el is mondta. Közben a kérdéseire bólogatok, emlékszem a véla srácra, meg arra, hogy beszéltük, hogy vigyázzon vele, na meg, ha ennyire elzárkózó, akkor tényleg lehet, hogy csak azt akarja. Nem tudom, nem ismerem a srácot egyáltalán, szóval lehet, hogy tényleg csak keresi még önmagát, vagy egyszerűen ilyen.
- Baráti státuszban – ismétlem utána furán nézve rá. -  Mi is státuszban vagyunk, kiskacsa? –  viccelődöm egy kicsit, és átölelem a jobb kezemmel megrázva a vállát, majd visszahelyezem a karom magam elé. –Örülök, hogy sikerült rájönnöd az igazságra és jól végződött – támogatom őt, még a Mihaillal kapcsolatban is, de nem fogok hazudni neki, mert egy barát megérdemli az őszinteséget.
- Na, Soma mindjárt jobban hangzik, mint Mihail… de nem ismerem. Viszont örülök neki, hogy boldog vagy végre, rád fért igazán. Néha ilyen kis szomorú voltál, láttalak ám órákon – vállalom meg, hogy kicsit megdőljön bele, olyan barátian. Tudtam, hogy hamarosan rá térünk az én dolgaimra is, addig ki kéne találnom valami vicceset, amivel egy kicsit megvezethetem. De nem jut eszembe semmi okos, így nem tudom, hogy mihez kezd majd a válasszal.
- Nem sok minden. Bár képzeld, a Karácsonyt Masáéknál töltöttük és tök jó volt. Legalábbis a 26.-a reggelig. Karolát ismered? Márk ágyában talált rájuk Masa, de amúgy rendes volt a srác, mert Karola berúgott a karácsonyi bulin és kimentette. Csaaaak… nem emlékezett semmire az előző napból. Szóval Masa meg reggel poénból rájuk tört és nem tudta, hogy Márk nincs egyedül. Gondolhatod… - mosolygok is meg nem is, mert a reggelis dolgot nem akarom elmondani neki. Maradjon meg Márk hősnek. – Amúgy az is kiderült, hogy Karola a sokadik unokatesóm, és most felveszem a jófej nagybáty szerepét. Például venni fogunk egy telót neki, mert a családja tudod, ilyen nagyon sznob, aztán gőze sincs a muglis dolgokról. Amúgy jó fej Karcsi, érdemes lenne megismerkedned vele – mosolygok immár, mert tényleg jó fej a csajszi, és nem csodálom, ha Márknak tetszik, pedig csak 15 éves.
- Szóval semmi nem történt velem -  nevetek, majd felhozom, hogy milyen büntit is kaphatnék, ha már megszegem itt a csudaszigorú házirendet.
- Százat? Egy baráti státuszban lévő egyénnek? – hitetlenkedem, majd felállok és felveszem a fekvőtámasz pozíciót Viccesen nézhetünk ki így a holdfényben, de hát ő prefi, szóval az van, amit mond. Legalábbis bizonyos  esetekben, haha. Le is nyomok két fekvőtámaszt és ránézek?
- Nem elég ennyi, csókolom? – nézek rá kiskutya szemekkel, legörbített ajkakkal, persze nevetni fogok nemsokára. És remélem nem veszi a fáradságot, hogy rám üljön, vagy mit tudom én…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=792954#post792954][b]Lóránt Bence - 2020.02.11. 11:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=795144#post795144][b]Lóránt Bence - 2020.02.21. 13:13[/b][/url]

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=795542#post795542][b]Lóránt Bence - 2020.02.23. 22:17[/b][/url]

Csak nevetek, ahogy visszapiszkál, megszoktam már ezt tőle, és valószínűleg el is várom. ha nem tenné, biztosan rákérdeznék, hogy mi baja van. Örülök, hogy ő volt az egyike azoknak, akiket megismertem, és valamiért mégsem gondoltam vele többre barátságnál. Csak olyan fiúsan, hogy na, de az már régen volt. Tökre örülök, hogy van egy igazi lánybarátom is, aki hasonló habitusú, mint Masa. Hmm, lehet, hogy ezen el kéne gondolkodnom… de például Alízka, vagy Lau – jujj, de régen láttam már őket, jó Merlin – teljesen más karakterek, szóval mégsem csak a bolondos embereket kedvelem. Ami kicsit furább, hogy srácból, meg nemigen van. Falkont már egy éve nem láttam a szobán kívül, akkor is csak köszöntünk, a többiekre maximum órákról emlékszem, és nagyjából szünetekben dumálunk semmi értelmesről.
- Oké, oké, de ne legyünk hivatalosak a státusszal. Persze, hogy legjobb barátok vagyunk te. Még akkor is számíthatsz rám, amikor utálsz éppen – na, most már ezt tényleg kibeszéltük ezt, szóval inkább térjünk át az ő szerelmi életére, az enyém úgysem olyan változó, mint az övé. Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes az enyém, mert tele van élménnyel. A nyelvnyújtásból már szerintem medált csinálhatna és mutogathatná, hogy éppen mire gondol. Nevetek a lükézésre, mostanában a csípős szája is visszatért, de egy kicsit moderáltabb formában.
- Nem állom, mert szerintem is lesz. Túl nagy bolondság az, ami köztük van, nem lehet, hogy ne legyen semmi – persze más kérdés, hogy Karola az unokahúgom és még csak tizenöt éves, Márkó, meg annyi, mint én. De persze, miért is ne lehetne szerelem belőle, nem korhoz kötött ez, kérdezzétek meg Theont. Fujj, inkább mégse kérdezzétek meg azt a srácot! De a telefont nem hagyhattam ki, és finoman célozgatok is, hogy nem kéne állandóan dumálni, de persze fognak.
- Jó, majd külön csevegőbe – most rajtam a sor nyelvnyújtás-ügyileg, és rám jön a nevethetnék is, mert tuti lesz külön csoportjuk a csajoknak, amikor arról van szó, ami nem rám tartozik. Nem tudom, hogy mi lehetne ilyen, de biztos van.
- Oké, menjünk – csapok le az alkalomra, még úgysem voltam a kísértetházban, nem tudom, hogy milyen lehet, de mindig kíváncsi voltam rá. Aztán egyedül nem volt kedvem, meg gondolom valamennyire rémisztő is, nem baj, ha van valaki még velem, úgy nagyobb az Eridonos bátorság is.
Miért is ne büntetne meg?! A legjobb barátját?! A fene sem érti a csajokat. Nem beszélve arról, hogy szurkolni kezd. Tíz fekvőtámasz miatt, mi ütött belé?
- Jobb poénjaid voltak eddig – csinálom tovább, és odalép hozzám, majd rám ül. Nem mondom, vagy háromszor még kinyomom, de utána így bemelegítés nélkül nekem elegem lett az egészből, így nem mozdulok a földről. Annyira nyomom ki magam, hogy kapjak még levegőt, mielőtt szépen a lelátóba építene.
- Remélem tetszik, te perszóna – nyöszörgöm alatta, pedig biztos vagyok benne, hogy egy mozdulattal le tudnám lökni magamról, ha nagyon akarnám. De most belemegyek a játékba, hogy ő a nagy prefektus. Amúgy tényleg vicces, hogy olyan hülye vagyok, hogy megcsinálom.
- Többet nem csinálok, akár le is vonhatsz – próbálok felé fordulni és olyan arcot vágni, amitől remélhetőleg megijed. Most én jövök a szívatással, kisanyám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=797325#post797325][b]Lóránt Bence - 2020.03.07. 11:55[/b][/url]

- Na, így már tetszik Dancus. Bencus és Dancus, hehe - nem bánom, hogy bökdösi a vállam, tulajdonképpen jól is esik, hogy ilyen jó fej velem. De mindig, tényleg, hálás lehetek, hogy bármi van, Dana ugrásra kész barát.
- Azért nekem vannak fenntartásaim Márkóval kapcsolatban, de ha úgy lesz, akkor azért örülni fogok neki. Tudod milyen körülmények között nőtt fel Karcsi, igaz? Igazán rá fér a boldogság - igen, ha Márkkal, akkor vele. Mondjuk valójában csak az a pár alkalom győzköd, hogy ne tetsszen a bármi Márkkal kapcsolatban, de könnyen lehet, hogy a lányokkal máshogy bánik, mint velem. Sőt, egészen biztos, látva Dana lelkesedését. Arra meg, hogy sokat fognak telefonon csacsogni, tudom. Lányok, és be nem áll a szá... kezük sem, ha nyomkodhatják. Karolának ráadásul az első élménye lesz egy telefonnal, szerintem bele fog zombulni az egészbe, és meg fog vele őrjíteni. Az elején biztos! De valahogy majd átvészelem, lehet, hogy akkor fogunk közelebb kerülni Márkkal, amikor már nem bírja majd a szívecskehadat, muhahaha.
- Okés, elviszem. De miért érzem úgy, hogy ezt már most megbántam? - nézek a nagyon, túl lelkes barátomra. Ebűű még baj lesz, ahogy szokták mondani, de nem hagyhatom, hogy egyedül féljen majd ott. Féljünk együtt, ez az! Egyébként elég kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott, szóval végül is izgulok. Na, már saját magamon sem tudok kiigazodni. Bárki, aki jobban imádja nálam Danát az hazudik... kivéve Soma, de ő máshogy imádja. Szóval barátként tényleg sokat megengedek neki, cserébe ő is nekem, de ezt most valahogy nem élvezem. Tudom most is, hogy csak viccelődik, de mindig amikor megpróbálkozom, hogy hagyja már abba, tovább húzza az idegeimet. Nem biztos, hogy mégis vissza tudom viccelni, hiába én mentem bele a játékba., A két utolsó cinkelése elemebe vág, majd amikor leszáll rólam, elmondja, hogy viccelt. Ugyan elmosolyodok, de nem támadom le, pedig látom, hogy várja. Csak fintorgok egyet, félig mosolyogva - nem tudok haragudni rá, na - és megingatom a fejem.
- Most majdnem megsértődtem, és akkor mi lett volna veled? - emelem fel a szemöldököm, majd lassan odasétálok mellé, már ha nem fél attól, hogy csak szívatom és fut el.
- Gyere vigyük vissza a seprűket, nekem mára ennyi volt - átkarolom a derekát, kicsit szomorkásabb szemekkel pillantva a nevető másikéba. Majd megcsikizem a derekánál és elmosolyodom, hogy tudja nem haragszom, csak... most nem tudtam venni a poént annyira. Végül visszavisszük a seprűket és megkérdem, hogy kísérjen el, hogy ne kelljen prefikkel találkoznom és magyarázkodnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811691#post811691][b]Lóránt Bence - 2020.06.16. 15:41[/b][/url]

Ez egy elég kemény edzés volt. Egyelőre a Viharmadarak, a győztes nagy királyok, azaz mi még együtt edzettünk, hogy ne tunyuljunk el. Nagyon kíváncsi vagyok, hgy a következő szezonra hol fogok játszani és kik lesznek a csapattársak. Igen fura lenne ugyeni egy Lóránt-Zipphzar terelőpáros... főleg úgy, hogy Márk lemondta a következő szezont, na miért? Mert tanulnia kell. Mit is mondhatnék... nem lepődtem meg. De legalább Karcsikával rendben van, még ha bájitaltanon egy kicsit provokáltam is a szerencsés flótást. Őszintén nem értem azóta sem, hogy Karola miért csókolt meg a bulin - nem kell ezt túldimenzionálni amúgy, mert már nem volt józan teljesen -, de azért fura nem? Összejövök valakivel és megcsókolok egy másikat. talán tapasztalatot akart szerezni? Én nem tudom. Most, hogy végeztünk az edzéssel, már minden visszakerült a helyére, csak a seprűm nem. A többiek eldugták, csak mikor visszatértem a zuhanyzásból láttam, hogy nem vitték el a többivel. Theon még jól ki is röhögött, "lesz egy utad kapitány" mondta. Nem mondom, pofán akartam verni, de a többiek is jót röhögtem, így elfogadtam, hogy most a nagyszájú rellonos nyert. Nevettem hát velük, és áldurcásan kivonultam a kezembe kapva a seprűt a szertárhoz. Theonnal együtt néhányan velem jöttek, szolidaritsból. Hittem én, mert amint beléptem, rámcsukódott az ajtó a sötétben. Ráadásul megbotlottam és... nekiestem valami puhábbnak, mint bármi, aminek ott kellett volna lennie. Konkrétan egy embernek, de fogalmam sincs ki az, és rá is esek. Nem tudom mennyire, de abból ítélve, hogy nem vagyok kistermetű és vékony, biztos nem esett jól neki. Kívülről röhögés hallattszik, ami viszont a legnagyobb gond, hogy ez a röhögés távolodik.
- Bocs, nem gondoltam, hogy ma ennyire viccesek - egyébként olyan sok helyünk nincs, mert valamiért teli volt az egész raktár, legalábbis úgy él az emlékezetemben. Lemászok gyorsan róla és dörömbölni kezdek az ajtón. Érzem, hogy a másik szerencsétlen, akivel bazártak, a közvetlen közelemben van, enm jó ez így...
- Jó volt, köszi, de van itt más is. Szét fogja verni a hülye fejetek - kiabálom, de nem jön válasz. Rácsapok mérgesen az ajtóra, majd megpróbálok óvatosan visszafordulni. - Ne haragudj, olyan gyerekesek néha - nekidőlök az ajtónak és várom, hogy ki lehet a másik. Legalább nem fogok egyedül raboskodni és hátha van nála pálca, hogy kijussunk, mert nálam ugye nincs...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=812000#post812000][b]Lóránt Bence - 2020.06.21. 10:52[/b][/url]

Nem igazán vagyok oda a sötétért. A varázslónép szereti a világost, ahogy a muglik is, nem vagyunk mi baglyok, akik akkor vadásznak. Persze, jó fenn lenni sokáig, meg ilyesmi, de ha bezárnak egy sötét, szűk helyre, azt azért nem szeretem. Márpedig ez történt, a drága gurkók, kvaffok, seprűk és tisztítószerek közé lettem besegítve. Emellett, ha ez még nem lenne elég kellemetlen, volt már benn valaki, és kézrátétellel érzékeltem, hogy lány. Ultraciki! Egyedül azért nem bánom, hogy sötét van, mert nem látja, hogy mennyire elvörösödtem. Zavartan mászok le róla szó szerint és kérek bocsánatot, majd zavaromat a mérgembe forgatom és szidom a többieket. Tudja a nevem a lány! Remélem nem valami hülyeség, hogy bezárnak egy lánnyal és hátha lesz valami, vagy pont egy olyan lánnyal zártak be, aki... na mindegy. Mivel ismerős a hangja, és nem olyan, mint a Diáé, egyelőre nem tartok tőle.
Nem nincs, csak mi, ha te még nem tudsz másról. Lili! Te vagy, igaz? - azonnal vidámabb leszek, de nem kell hozzá két másodperc, hogy még jobban szégyelljem magam. A kis csajszi igazán nem érdemelte meg a kéretlen tapizást.
- Mondd, hogy van nálad pálca és hipp-hopp kijuttatsz minket, és... nos, nem hiszem, hogy szétvered a fejüket, ahogy az előbb mondtam. Persze lehetsz mérges, mert ártatlan áldozat vagy. Biztos nagyon vicces lehet kintről - vallom be elég csalódottan ahhoz, hogy ne hangozzon viccesnek, mint, ahogy akartam. Valamiért bánt, hogy kétszer is elbántak velem, de legalább Lilit bírom.
- Úgy tűnik, mi csak sötétben futunk össze - ráadásul most szó szerint. Sóhajtok, és várom, hogy megadja a kijutáshoz szükséges varázslat az ajtóra. Egy bombardával, ha más nem kijutunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=812506#post812506][b]Lóránt Bence - 2020.06.29. 19:37[/b][/url]

Egyvalami jó van legalább az egészben, hogy nem egy ismeretlen tartózkodott itt a szertárban, Egyébként vicces lenne, mert idefelé jövet senkit sem láttam bejönni, habár az ajtó nyitva volt. De sokszor hagyják mások is nyitva, mert elfelejtik... na, mindegy, most nem erről van szó. Legalább Lili az, és vele egész jóban vagyok. Legalábbis az én olvasatomban. A fiúk ugyan bezártak, de nem számítottak arra, hogy más is lesz itt, szóval hajrá Lili, robbantsd ki a bejáratot és szabadok vagyunk. Persze, miért is lenne ennyire egyszerű az egész?
- Ó, ne már! Az, hogy engem tőrbe csaltak még hagyján, de, hogy szerencsém sincs veled ebből a szempontból, az már nem vicces - fintorgok, bár tök mindegy a sötétben úgysem látszik semmi. Tök jó, össze vagyok zárva valakivel és semmi helyünk sincs, ráadásul Lili "kopogása" csak még jobban elszomorít. Jó, nem annyira, hogy kétségbe essek, de na, nem sokat tud tenni ellene. Ha esetleg egy másik srác lenne, talán nekirohanhatnánk az ajtónak, de a törékeny lánnyal nem tervezek ilyesmit. A fájós váll egyikünknek sem kívánatos eredmény a végkifejletet elnézve.
- Jól hát, csak bosszantó. Nem nincs semmi ilyen fóbiám, meg sötétbajom, szerencsére. Ugye neked sincs? - a hangom aggódóbra vált, mert eddig főleg magammal voltam elfoglalva, mintha Lili csak egy kellemetlen potyautas lenne az ügyben. Kicsit fel kell ráznom magam ebből az állapotból, mert így nem haladunk sehova. Sóhajtok egyet, de valami jól fejbe vág, tippre egy gurkóütő lehet és szinte egyszerre au-zok fel Lilivel.
- Óvatosan már, nem lenne jó egy olyan ládát felnyitni, amiben van egy gurkó, nem? - ez csak egy költői kérdés volt, de minden bizonnyal kapok majd rá választ is. Valamit ki kellene találni gyorsan, mert kezd kínossá válni, hogy ha "nem verünk le semmit, akkor meg hozzásimulok egy csajszihoz" dolog. Mármint alapvetően nem zavarna, de nem hiszem, hogy Lili erre vágyna, vagy legalábbis nem velem.
- Amúgy minden oké? Téged sem kaptak el reggel a prefik az erkélyen, igaz? - addig is, amíg agyalok, próbálom oldani a feszültséget. A szemem kezdi megszokni a sötétséget, de csak halvány kontúrokat látok, valami fény érkezik be, de éppen csak ad valami támpontot a szemeinknek. Egy kicsit odébb rugdosom a sportszereket, amiket levertünk, hogy legyen helyünk, amit nem tudom hogy képzelek, de nagyon erősen tudok képzelni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=812997#post812997][b]Lóránt Bence - 2020.07.08. 15:56[/b][/url]

Mit mondjak még erre? Azon kívül, hogy bosszantó ez az egész, bezárnak egy lánnyal, aki még félre is ért. Ráadásul még megfogtam a melleit is kérés nélkül, akkor is, ha véletlen. Nem hiszem, hogy annyira különösen jól esett neki. Legalábbis nem Diára estem, aki még ott tartotta volna, hogy zavarba hozzon, vagy másba menjen át az egész szertáros jelenet.
- Jaj, nem úgy értem, Lili! Csak figyelhették volna, hogy van bent valaki más, te nem érdemled meg, hogy... oh, semmi gond - most Lili ütközik belém, és bár sok fiú irigyelne, ha tudná, hogy kivel vagyok itt, most inkább csak bosszús vagyok. Egyrészt tudom, hogy Lilinek tetszik valaki, ha nem is tudom, hogy ki, de annyit igen, hogy nem én vagyok, másrészt mégiscsak együtt szívunk idebent. Inkább megpróbálom oldani a helyzetet, de persze félreérti. Viszont imádom, hogy a csajok is egyből rosszra gondolnak, csak hát Lili nem olyan, mint Csenge és a másik lány. Vicces a történet, még kuncogni is kezdek.
- Hát pedig elég egyértelmű, hogy cseréletetek - bólogatok bőszen, és össze is koccan a fejünk. - Ó, bocs, itt mindenre vigyázni kell - nevetgélek, mert úgy tűnik, hogy moccanni sem nagyon tudunk, vagy nem nagyon anélkül, hogy fel ne borítsunk valamit. - Szerintem arra gondolt az a lány, hogy egy ágyban a sráccal aludtál. Azért nem értették, mert ők máris arra gondoltak. Izé, piszkos a fantáziájuk, vagy hogy mondjam - zavarodom össze én magam is, majd kissé kuncogva hozzá teszem. - Akkor azt már ne meséld el nekik, hogy bezárva maradtál ugyanazzal a sráccal a szertárba, mert összeboronálnak minket - a kuncogásom nem marad abba, így kicsit furán jönnek ki belőlem a szavak. - Te látsz már valamit? Valahogy ki kell jutnunk... bár előbb utóbb jön valaki, remélem - nyugszom meg egy kicsit, és igyekszem magam mögé tenni a kezem, hogy nehogy illetlenségbe keveredjek. Próbálok még jobban szétnézni, de ahogy Lili levert mindenfélét, tényleg nem sok hely maradt. Majd felvetem a tértágító búbáj ötletét a tanároknál, és akkor hátha lesz még hely több cuccnak, de minimum nagyobb lesz a tér. Na, meg valami világító bűbájt is... igaz pálcával lenne, de nincs pálcánk. A fenébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=813355#post813355][b]Lóránt Bence - 2020.07.14. 21:56[/b][/url]

Egy kicsit elvesztem saját gondolataim fonalában, amikor Lili visszakérdezett. Úgyhogy kellett egy pár másodperc, mire rájöttem újra, hogy miről beszélek, mert ez a helyzet kellemesen kellemetlen volt. Azért el tudtam volna képzelni ezt máshogy is, de most nem akartam, így is szegényt letaperoltam.
- Hogy te is bezáródj - válaszolok sután végül. Valami ilyesmit akartam, vagy azt, hogy ő szerencsétlen áldozat, de az még hülyébben jött volna ki, hiszen elég egyértelmű a dolog, vak aki nem látja. Lili naivitása mindkettőnket jókedvre derít, legalább már nem bosszankodunk. Komolyan nem látja még, hogy mit beszélnek róla? Mondjuk ha ismerik, akkor biztos nem gondolják komolyan, amire utalgatnak, én biztos nem gondolnám.
- Lili, szerintem ezt ne boncolgasd tovább - röhhenek még egyet, majd gyorsan kiegészítem, hogy mit ne adjon ,még tovább ebből a történetből. Mert tuti megbélyegeznék ezért, mert, hogy kétszer volt ugyanazzal a fiúval két különböző helyen és mindkettő a maga nemében "izgis" helyzet, már nem vakarhatná le magáról. Lili,  pasifaló, hehehe. Ez tényleg nevetségesen hangzik jelenleg, amennyire én ismerem a szöszit.
- Remélem is, ahogy látom érted miért - mondom neki, pedig alig tudom kivenni a vonásait. Mondjuk annyira nem baj, mert így nem látom, hogy hogy van a közelemben, és nem kezdek el azon gondolkodni, hogy mit kéne csinálni, hogy kihasználjam a helyzetet. Félreértés ne essék, nincs szándékomban ilyen, de ki tudja, hogy mit hozna ki belőlem ez a hülye helyzet. De ha már a helyzetről beszélünk, tényleg ki kellene találni valami okosabbat, mint, hogy egymás előtt álldogálunk. A másodéves csajszi más megoldást keres és ránk borítja a fél szertárat, remek. - Au, au - kapkodom a kezem fejemre, meg kapok egyet a vállamra ész oldalamba is. A fura mozgolódás pedig nem lehet gurkó, mert akkor már nem örülnénk ennyire.
- Mivel nem esett rám, nem gond. És nyugodj meg, mielőtt gond lesz, okés? - mondom neki, majd megpróbálom kitapogatni a ládát. - Szerinted odaálljunk a kijárathoz és kiengedjünk egy gurkót? Nem túl jó ötlet, mi? Félre kéne mozdulnunk, de... hát a hely nem éppen alkalmas rá. Vagy megpróbáljam addig csapkodni az ajtót, amíg? - kérdezem, egy kicsit kétségbeesve. - Esetleg verjem az ajtót egy ütővel? Ha itt vannak úgyis csak röhögnek rajta - sóhajtok egy nagyot, kicsit leombozódtam. Remélem Lili válaszol és jól van, mert akkor nemcsak szomorú, de mérges is leszek, ha megsérül a többiek miatt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=815620#post815620][b]Lóránt Bence - 2020.08.13. 15:26[/b][/url]

- Vigyázz magadra, te lány. Te is ilyen sajtkukac vagy? – rezzenek össze az „au”-jára. Rájár a rúd – szó szerint – a lányra, de majd valahogy kikecmergünk ebből a különös helyzetből. Vagy inkább rohadjanak meg a többiek helyzetből, és nézzék háttal az ingyen mozit. Mivel nem nagyon van más lehetőségünk azon kívül, hogy kiengedjenek, drasztikus megoldást kell választani.
- Jó, remélem nem csak minket tör össze – sóhajtok, és kikeresem a ládát, ha lehet keresésnek mondani azt, ami másfél méteres közeledben van. Sikerül megtalálni és kinyitni. – Igen - helyeselek, bár nem tudom, hogy Lilire támadt-e már valaha gurkó, mert akkor nem hiszem, hogy ilyen lelkes lenne.
- Oké, akkor mondom a tervet. Egy sisak mindenképp kell, de inkább kettő, a gurkók szeszélyesek. Te mindenképpen a hátam mögött leszel, mert ennyit tehetek érted, hogy inkább engem csapkodjon meg a vas. Szóóóval – állok meg egy pillanatra, amíg összeszedem a gondolataimat – az ajtó közepéhez állunk, kiengedem a gurkót és én rántani fogom a kellő időben a kezed, hogy merre kell ugrani. Nem gondolkozol, csak csinálod, oké? És bocs, ha parancsolgatósnak tűnik, de eléggé ideges vagyok, és jó lenne, ha nem törnénk össze – közben ha megvan a felszerelés oké. Aztán behelyezkedek, majd nagyon lassan megfordulok és adok egy puszit Lilinek. -  Szerencsepuszi – magyarázom, mert amúgy nem az arcára akartam, de nem használom ki a helyzetet. Aztán visszafordulok éskiengedem a gurkót egy rúgással, ami elindul felfelé, mindent felborogatva, aztán ránk fordul. Sokkal hamarabb rántom el magunkat jobbra, mint, ahogy elképzelem, hogy odaérne, a szűk hely „neki” kedvez. Reménykedem, hogy az ajtó törik, vagy ha már mi is, akkor kiszakadunk vele együtt.