38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. június 28. 13:53 | Link

Hajna

  Amikor egyik nap a szőke hazabillegett az iskolából, nyitva találta az ajtókat. Persze, Hajna úgy közlekedett, ahogy éppen, de legutóbbi információi szerint most nem kéne itt lennie. A következő gyanús dolog ami feltűnt neki, hogy a lány szobaajtaja csukva volt. Még sosem találkozott Hajna barátjával, nem hozta haza, szóval ezt is rögtön kizárta. Ráadásul biztos volt benne, hogy lakótársa tudatában van az íratlan szabállyal, mely szerint illik egy nyakkendőt kitenni az ilyen eseteknél. Ezért berontott a szobába, és megkereste a nagy sötétségben barátnőjét. Ő is segített rajta, most itt volt az ideje a visszafizetésnek. Mondjuk Scar volt olyan kegyes, hogy nem öntötte nyakon a barnát.
  Hát ez a története annak, hogyan is kötöttek ki a fesztiválon. Most Hajnának az kellett, hogy elfelejtse azt a s*ggfejet.
  Első lépésben a szőke elment nekik valami welcome drink-et szerezni, amit szinte azonnal meg is talált. Rendelt kettőt valami erősebből, aztán már vissza is tért gyámoltjához.
  - Akkor tessék! - adta át az egyik pohárkát. - Fenékig - koccintotta össze őket, és rögtön a szájához emelte, és lehúzta. Ez a fesztivál életérzés.
  - Na figyelj, félsz a magasban? Mert láttam néhány extra dolgot mindenfelé - mondta a lány, aki szintén felfigyelt az őket fixírozó alakra. Belekarolt barátnője, és terelgetni kezdte.
  - Elmehetünk koncertekre, ehetsz fura dolgokat, amiket máskor nem. Bármit kérsz, megkapod! Szóval hajrá! Itt a lehetőség, kívánj valamit - jelentette ki a szőke meggondolatlanul.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. június 28. 18:32 | Link



Felvonta a szemöldökét aztán jóízűen nevetett a megjegyzésen. Sosem volt teljesen ép és normális, de azt hitte, ez teljesen nyilvánvaló kimondás nélkül is. Most sem viselkedett különösebben, mint az elmúlt alkalmakkal, mikor random belépkedett a hölgyike életének bizonyos szakaszaiba. Nem igazán az előregondolkodásról és a nagy tervezésekről híres. Csak megrázta a fejét ellenkezően és ezzel rá is hagyta végül a dolgot.
- Helyes, pont így képzeltem én is. - Egyből azt a bugyiszaggató vigyorát villantotta meg, aztán finoman megszorítva a kezét vezette maga mellett a barnaságot. Nem volt különösebben zavarba attól, hogy méregesse a maga mellett állót.
- Érted is ér fizetni? Bérelhető vagy a fesztiváltól... bármeddig? - A kérdést szánt szándékkal tette így fel, és pontosan tudta, hogy az alvó sárkányt bökdösi, csak remélte, hogy nem ég le az utolsó szál haja is a fejéről egy lángcsóvától. Bár a lányt ismerve előbb földeli el őt, részletkérdés hogyan végezne vele, ezt Keve is tudja, ennek ellenére vagy mert okos, de nem érdekli; vagy mert kevésbé foglalkozik és butuska fiúként csapja a szelet, de tesz rá magasról.
Végigpillant a soron, ami elég hamar fogyni kezd, helyes, aztán a barnaság álla alá nyúl, maga felé irányítva a tekintetét. A hüvelykujjával végigsimít az arcán, majd vigyorogva csóválja meg a fejét.
- Hihetetlen vagy, szépségem, tudod?
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. június 29. 12:07 | Link


külcsín


Mindig kellett valami és találtam is ilyen okot, amivel kicsit csípkedhettem, ez nem Bálint ellen szólt, a legtöbb emberrel, akit közelebbről ismertem így tartottam a kapcsolatot. Mondhatni nem vagyok egyszerű eset, de hát ez is kommunikáció. Én nem bántam, mikor visszavágtak, szokták mondani, hogy biztos szeretem, ha fáj, de inkább csak élvezem az ilyen éles helyzeteket.
- Hát, mondjuk végeztem. Bár most, hogy elképzeltelek mondjuk abban a fesztiválozós cuccban ott, sokkal viccesebb is lehetne. Megnyugtat, hogy van stílusod az öltönyön túl is. - Mögé mutattam egy eléggé kiterült csávóra, akin nem is igazán tudta eldönteni, hogy a ruha valami latex, egyberészes fürdőruhára vagy egy megnyirbált búvárruhára hasonlít-e jobban, ráadásul élénk pink és zöld színekben pompázott. Vannak bátor emberek. Hamiskás vigyorral az arcomon figyeltem fel rá mindeközben. Egy ölelésbe még én sem halok bele, meg amúgy is, hát nem vagyok ennyire nyűgös, csak kicsit harapok. Át is karoltam, meg a szokott puszikat is dobtam, de azért a haverja említésén felszökött a szemöldököm és mikor elengedtem a szám is elhúztam.
- Egy kis apróért még válogathat is az adománygyűjtőknél, kivel szeretne, az egyik barátnőm biztos örömmel szórakoztatná, igaz ő barna, de csinos lány. - Lehet Amélia kinyírna, bár még az is, hogy megköszöni, nem tudtam nála ezt belőni, magamnál is voltak ilyen lehetetlen pontok. De képtelen voltam nem nevetni a próbálkozáson. Azt hiszem egyszer egyedül fogok megöregedni két kutyával, vagy apám fegyvergyűjteményével. Ez az elkövetkezendő években még eldől. Mindenesetre nem tudom, hogy ezzel a környezetemnek rosszat teszek-e, inkább jót.
- Nem akartam rögtön megtaposni, de a második közös bulinkon elég sok nemet kapott, hogy megérthesse szerintem. De lehet más nyelvet beszéltünk. És ne is kezd, már ő is felajánlotta párszor a francia tudását! - Megráztam a fejem is, miközben tettem egy fél lépést jobbra, így, ha valahogy túl is jut idő előtt a haverja Bálinton, akkor is a semmibe szalad, egyelőre. - Férfiak. Küldhetett volna virágot, mint a többiek, bár legalább van üzleti érzéke, ingatlanba biztosabb fektetni, mint nőbe. Na jó, meg ne essen rajta a szívem. Gyertek, igyunk valamit, ha többet nem fogdos, talán még egy puszit is kap.
Alkudozni szerettem a társaság meg jól jött. Egyébként is, lehet, hogy részegen határozottabbak és erőszakosabbak az emberek, de gyengülnek is annyit. Ittam már asztal alá embereket, pár Októberfeszt igazán jó edzés volt, szóval egyelőre nem aggódtam. Én csak jól éreztem magam eddig az italoktól, az előny legalább megvolt. Bálintba karolva fordítottam őket a VIP szekció bárjához, ahol kevesebben is voltak és nem kellett a tömegen átvágtatni. Még elhagyjuk a társait véletlenül…
- Nem is tudtam, hogy buksz az anyukákra, lehet bemutattam volna már anyát, éppen megint keresi az igazit. - Vigyorogtam rá nagy lelkesen, persze viccnek szántam, de megérte. Anya is szőke, bár a korkülönbség egy érdekes dolog. - Hol szedted össze? Legalább az anyuka meg a lánya is az eseted? Várj, kitalálom, fiatal anyuka, és már a lányáért se büntetnek? Jaj, nem, ennyire még te sem lehetsz számító. Mondjuk nehezen hiszlek el gyerek közelében… Ti ezt hogy viselitek? - Fordultam a haverjai felé, illetve inkább ahhoz, aki még képben volt. Aztán vissza Bálinthoz.
- Semmi pofon, ígérem. Egész hétvége, vagy csak ma estetek ki?
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2017. június 30. 12:46 | Link

Szörnyecském

A cirkuszból már jól ismeri, milyen amikor bámulják. Az azonban, hogy Keve nézegeti, már jobban idegesíti. Felvonja a szemöldökét mikor felpillant rá és még neki is megy a vállával, hogy fejezze ezt be.
- Bármeddig? Mire kellenék neked bármeddig? - nevet fel. Az, hogy felhasználják, nem éppen ínyére való. És ha a bérlés arról szól, amire gondol, hát nem, nem fog bébiszitterkedni az apuka helyet amikor neki más nőkkel támad kedve szórakozni menni. Meg is rázza a fejét. - Sajnos nincs az a pénz.
Beállnak a sorba, bár nem is tudja, miért, és már csak arra figyel fel, hogy maga felé fordítja a fejét. Megilletődve néz a szemébe és pislog párat, megpróbálja értelmezni, miért is lett hirtelenjében hihetetlen.
- Most, hogy mondod... Nem tudtam. Miért is? - kezét a férfi csuklójára csúsztatja, ujjai összefonja körülötte, és minimális erővel próbálja elhúzni arcáról a kezét.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. július 1. 11:40 | Link


- BULIVAAAAN -
fest-fit


Egy jóideje leszokott már a pironkodásról, de azért egy huncut mosolyt megereszt a szupersztár felé, mikor észreveszi, hogy méregeti őt a megjegyzésen meg jót nevet. Igyekszik ő, igazán, legalább meg is éri. Belegondolva az elmúlt időszakban, ami Arlen előtt történt vele csak párszor érezte ezt már úgy összesen, nem is igazán tudta mi és mikor éri meg valaki másért, vagy mikor akar is ezért tenni, ami elég szomorú, hiszen ő eléggé szeret embereket körülrajongani. Már majdnem azt hitte vele van a baj teljesen, de az élet ilyen.
- Nem azt mondom, hogy niiincsenek kivételek, nem kell itt kétségbe esni. Amúgy is, két perc múlva már máshoz lesz kedvem. - Ez elég valós, ami nem jár elég adrenalinnal vagy számára élvezettel, az kihúzódik a to do list népes felsorolásából, majd ugorhatnak a következőre. Másfelől vannak dolgok, amik Lucát is soookkal jobban lekötik, mondjuk Arlennel kettecskén.
- Arra ott fenn, magas, forog, pörög, repülééés. Nincs több kérdés! Ééés nagyon helyes, akkor nem veszek neked zacsit, amibe lélegezhetsz. - Bár belegondolva jobban, zacskózott Arlen levegőt árulni a rajongóknak is mekkora üzlet lehetne! Lépjünk át ezen. - És utána mehetünk fürcsizni. Hoztam neked is törcsit, nyuuugi, nem hercegnős. Már a tiéd. Nem fura amúgy úgy itt lenni, mint fesztiválozó és nem a gorillákkal körülvéve, mint fellépő?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. július 2. 23:08 | Link

Kriszta
Kinézetem

A néhány óra alvás alatt mégis volt valami fix gondolatom, meg kell tudnom, hogy kik játszottak tegnap, mert egyszerűen eszméletlen volt. Ezer éve nem buliztam ilyen felszabadultan, sőt, talán még sosem. Eddig mindig volt bennem egy természetesnek tűnő görcs, de most ennek az első pillanattól fogva semmi jele sem volt. Imádtam, élveztem. Igazán élveztem.
Ennek a nagy élvezetnek az eredményeként pedig fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Az illatok, amiket érzek, tudom, hogy nem az én illataim, az a fás illatorientáció, ami engem legjobban jellemez, itt nincs meg, illetve épp csak annyi, amit én valamikor hajnalban magammal hoztam. A talaj alattam szilárd, kemény, a fenekem fázik. Csukott szemmel tapogatom ki a szoknyámat, és igyekszem lejjebb rángatni magamon. Azt hiszem jobb lett volna, ha tegnap mégiscsak inkább a nadrágok közül valamelyik mellett döntök. Emellett a felsőm is olyan, hogy abból az egész hasam kint van, sőt, ha rosszul fordulok, még több minden is. Tegnap meleg volt, nem öltöztem túl. A cipőimet lerúgtam, és a táskámat is, mert szerencsére semmi nem akart éjjel megfojtani. Tovább szagolom a levegőt, még mindig ismeretlen, amit érzek, nem Ráhel, nem Franci, nem olyanok, akiket be tudok azonosítani, és akikkel határozottan együtt indultam el ide.
Zavartan nyitom hát ki a szemem, és találom szembe magam egy szőke, göndör hajköteggel. Nő. Ennyit innen is megállapítok, de hogy ki ő, vagy kié ez a sátor, arról fogalmam sincs. Nem tudom, miért vagyok itt, vagy, hogy hogyan keveredtem ide, viszont hálát adok az égnek, hogy nem akarok rókázni, legalább ennyi. Felülve kicsit beletúrok a hajamba, és próbálok visszaemlékezni. Nagy buli volt, az tuti.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 2. 23:15 | Link

Mina

Zúg a fejem, hányingerem van és víz után epedek. Nem merek megmozdulni, mert azt se tudom, ki fekszik mellettem. Kellemetlen a helyzet, de az igazság az, hogy elég sokszor megesett már velem a történet. Mostanában pedig egyre többször. Eljöttem bulizni, egy darabig loholtam Bálint és sleppje után, de aztán elmentek Hannahval, én meg valahogy úgy éreztem, most nincsen kedvem a modell lány árnyékában lenni. Mert, hát sajnos megesik, hogy nem vagyok éppen sziporkázó kedvemben és lazán elnyom.  Mondjuk, szeretem is visszaadni neki. A lényeg az, hogy belekeveredtem egy társaságba, szerencsére egyik se törődött azzal, hogy ki vagyok, csak élvezték a zenét és az italt, meg még ki tudja mit. Mert, hogy azt hiszem volt ott más is, hiszen olyan képszakadást kaptam, amelyet a tv csatornák is megirigyelnének.
Az első mozdulat megtörténik, de nem tőlem. Félve pillantok a mellettem felülő irányába, amit látok, az mindent felülmúl. A megszokott kidolgozott test és rövid haj kombináció helyett, igencsak női vonásokkal szembesülök. Só nincs róla, nem vagyok én prűd és volt már dolgom eddig is a saját nememmel, de mégiscsak meglepődöm a látványon. Egy halk nyöszörgéssel adom a tudtára, hogy ébredezem, s szépen lassan pilláim is tágabbra nyílnak. – Nem lehetne, hogy még egy kicsit visszadőlsz? – én képtelen vagyok megmozdulni, kidobni pedig nem fogom, hiszen még abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy az én sátramban tanyázunk. Kezemet kinyújtom felé és, ha ő elfogadja, akkor lassan visszahúzom, majd egy mosolyt erőltetve az arcomra nézek rá. – Hagyd el, soha nem fogjuk összetenni – maximum, ha készültek képek, vagy voltak tanuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. július 3. 00:22 | Link

Kriszta

Pedig nagyon szeretném összerakni, legalább azt, hogy ki a mellettem lévő, és hogy mit vagy mit nem tettem az éjjel. Nem mintha érdekelne, nem mintha lenne bárki, akinek számot kéne adnom arról, hogy kivel és mit csinálok. A lényeg, hogy vagyok, és jól érzem magam. Mondjuk nem most, mert most leginkább lelőnék mindenkit aki a fejemet veri képzeletben, de alapból igen, ez a nagy helyzet.
- Hümpf.
Ez egy értelmes mondat, tömörítve. Elfogadom azonban a kezét, és megengedem neki, hogy visszahúzzon maga mellé. Végül is nem érzem magam rosszul mellette, nem érzem azt, hogy el kell menekülnöm, tehát nem is vagyok rossz helyen. Engedelmesen fekszem vissza mellé, lassan, de biztosan, kerülve az eshetőségét annak, hogy bármi, de tényleg bármi történjen velem.
- Nem izgat.
Komolyan nem, pedig engem szokott, most mégis úgy vagyok vele, hogy ami történt, megtörtént. Pont azért jöttem el ide, hogy ne görcsöljek folyton mindenen, hanem élvezzem kicsit végre az életet. Hát most élveztem. Ha meg majd visszajönnek az emlékek eldönthetem, hogy jók-e vagy sem.
- Mina vagyok.
Felelem csendesen, lehet, hogy tudja, lehet, hogy nem, de valamiért úgy érzem, hogy fontos, hogy közöljem a nevem. Ki tudja, meddig jutottunk el. Van, hogy csak elkezdek beszélgetni, és sosem derül ki a másik neve, és nem is látjuk többet egymást. Kellemetlen.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 3. 08:14 | Link

Mina

Felesleges törni az agyunkat, amelyet így ébredés után pár pillanattal esélyünk sincsen összetenni. Én egyben biztos vagyok, nagyon fáj a fejem és hullafáradtnak érzem magamat. Egy darabig nézem a hasonló állapotokat produkáló lányt, majd kinyújtóztatom a végtagjaimat. A takaró ettől a mozdulattól lecsúszik lábamról és ekkor veszem észre, hogy az alsó, ami rajtam van, az bizony nem az enyém. De több pillanatnyi vizslatás után arra is rájövök, hogy tuti nem a mellettem lévő barnáé, mert ez bizony egy elég férfias ruhadarab. Hát akkor viszont valaki még hiányzik a kirakósból.
– Én meg Kriszta és hiányzik a bugyim – kéznyújtás, ölelkezés és puszi helyett csak egy nevetéssel közlöm a nevemet, majd a tényt, amelyet megállapítottam. Én valahogy nem tudok és nem is akarok feszengeni, mert bizony akkor könnyedén kínos szituba keveredhetünk.
– Nem fekszik a te oldaladon, a földön valaki? – kérdésem tán értelmetlen, s biztosan viccesen nézhet ki, ahogyan éppen hajolgatok lefelé és keresem az alsó gazdáját, de na. Drága volt az a bugyi, amit lenyúlt és érzéseim szerint neki nem is állhat annyira jól, mint nekem.

Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 3. 08:15
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 3. 14:36 | Link

Katka

Amióta megtudtam, hogy odaköltözött egy álomfejtő tanár a Csárdába, azóta kerestem az alkalmat a találkozásra. Végül is kitaláltam, hogy volt egy rémálmom és elég mélyen kielemeztük aznap éjjel a dolgot. Mindenre fény derült, például arra is, hogy mennyire jó fej és nem ítélkezik. Azóta egészen impulzív kapcsolatban vagyunk, most pedig képes volt elrángatni a Summerfestre, ami nekem annyira nem jelent semmit, de végül is az ő társasága annyira vonzó, hogy egy unalmas hajókirándulásra is elmennék vele. Nem kell félreérthetni, egy nagyon jó hajókirándulásra is elmennék vele. Kifizettük a boros belépőt – amióta ismerem, konzerveken élek, de tényleg – ő pedig már térképet is szerzett. Finoman kinyújtom a karomat, hogy belé helyezhesse szépséges kezeit, miközben én a fesztivál leírását bújom egy plakáton.
- Szerintem nézzük be mindenhova, estefelé pedig beugorhatunk valamilyen koncertre. Az óriáskerék érdekel, szeretek nagy magasságokba eljutni. Te? – nézek rá széles vigyorral, és egy picit meg is lököm a vállammal, olyan tinifiúsan. Biztosan sokan irigykednek rám, hiszen látom a szemekben, de mint korábban mondtam: gyertek Bogolyfalvára, tele van csinos lányokkal! Most nem hirdetem ezt, inkább élvezem Katka társaságát.

Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. július 3. 21:27 | Link

Kriszta

Bár tudom, hogy az enyém megvan, a kijelentése után mégis ösztönösen megérintem szoknyán keresztül is a anyag vonalát. Igen, megvan, és feltételezem, hogy az enyém, mert amikor meglátom a lányét, egyszerűen kitör belőlem a nevetés. Hát ez zseniális. A kérdése nem is botránkoztat meg, nevetve fordulok oldalra, hogy megnézzem, vajon kié az alsó. Azért valljuk be, ha lenne ott valaki, akkor most nagyon megrökönyödnék, mert a srácokra viszont valamiért emlékszem, négyen voltak, és már nem is tudom, hogyan keveredtünk össze, de azt tudom, hogy valami miatt nagyon ott akartam maradni velük. Maga az impulzus megvan, de most még abban a fázisban vagyok, hogy nem jönnek vissza az emlékképek sem.
- Óóó, csinos.
Emelem fel az egyetlen idegen ruhaneműt, ami mellettem fekszik. Egész biztos vagyok benne, hogy ez a ruhadarab hozzá tartozik. Zavartalanul átnyújtom át neki, hogy ha ellenállhatatlan vágyat érez rá, akkor legalább visszahúzhassa a sajátját. Bármi is történt az éjjel, annyira legalább megneveltek minket, hogy visszaöltözzünk. Azt hiszem a védekező rendszerem még mindig fejlett. Vagy legalábbis valami olyasmi, mert, ahogy felkönyökölök meg is találom a lehetőséget, hogy kihez tartozhat a lány által viselt extra ruhanemű.
- Azt hiszem nem sikerült privát bulit csapnunk.
A lábunk felől ugyanis, de kicsit arrébb tőlünk négy srác fekszik. Kettőre emlékszem, határozottan, a másik kettőre viszont nem. Talán csak ide tévedtek, vagy tudom is én. Hát ez remek. Azért mondjuk, annak örülök, hogy nem a húgom fekszik mellettem, mert pont arra van még hiány a családban, hogy erre neveljem Ráhelt. Magamat se kellene erre nevelnem, de valahogy olyan spontánnak érzem most magam, olyannak, aki előtt valami nagy változás van, és most ki kell élnie mindent, ami még kiéletlenül van benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 3. 21:42 | Link

Mina

Hát nekem is muszáj nevetnem. Az egész szituáció egy komikum, amelyet talán még merészebb álmaimban sem képzeltem el. Bár az nagyon érdekelne, hogy miképpen került rám egy a boxer és miért éppen rajtam van, miért nem rajta? Mert, hogy nem egyedül voltam ebben a buliban az ezerszázalék. Vannak ám képek, néhány itt-ott bevillan, de nem elegek a teljes puzzlehoz.
– Jó van, azért plusz testrészem nincsen – bekukkantok, hátha még ezzel is megvicceltek, de hála az égnek ez nem történt meg. Figyelmem máris újdonsült ismerősömre irányul, aki éppen a csipkefehérneműmet lengeti. – Ahh, pedig reménykedtem, hogy ebben futkorászik kint valaki – lemondóan sóhajtok egyet, majd elveszem és leteszem magam mellé. Ekkor morgásra és mocorgásra leszek figyelmes, s bizony én is sikeresen felfedezem hogy rajtunk kívül még van itt valaki. Nem is egy, hanem rögtön több. Hát ez sokkal durvábbra sikeredett, mint remélni mertem volna. Tekintetemmel rögtön azt keresem, vajon melyik férfihoz tartozhat az alsó, de nem igazán vagyok kisegítve. – Micsoda neveletlen barmok, legalább alsót húztak volna magukra.. – tűntetésképpen rájuk dobom a takarónak használt plédemet. Na nem mintha annyira rondák lennének, de valahogy most nincsen kedvem ilyesfajta látványhoz.
– Szerintem megtartom ezt a gatyót, nekem biztos jobban áll, mint ezek közül bármelyiknek – lassan feltápászkodom és még körbe s forgok benne, hogy megmutassam magam Minának. Tudom én, hogy kínos a szitu, de nincsen kedvem ezzel foglalkozni.
- Szerezni kéne kávét.. - nem működöm nélküle, még akkor sem, ha sikerül átlendülnöm a holtpontot. Szerintem, ha egyszer véletlenül kórházba kerülök, akkor majd kibulizom, hogy az infúziómban az legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 3. 23:28 | Link


kinézet, be my Hummels

- Kérem, mintha a professzor le szeretné tagadni a legjobb tanulóját. Ez aztán nem volt valami kedves Öntől, tudja - a fejét csóválva tettet csalódottságot, mielőtt végleg elengedné a férfit. Mosolyog amúgy, mert itt látja, de közben nem is érti, hogy ez miért van, mindenesetre legelőször boldog mosolyt varázsol az arcára a férfi jelenléte miatt. Elvégre mindenki szereti látni a kedvenc tanárát, bárhol is legyen az a találkozás. A fesztivál pedig nem csak huszonévesek számára van, na nem mintha Liebhart olyan öreg lenne...
- Hogyhogy mit keresek itt? Hát nyilvánvalóan menekülök az egyetem elől, mert olyan borzalmasan sok mindent sóznak manapság a nyakunkba, muszáj egy kis nyugi - teátrális sóhajjal magyarázza a dolgokat, még a fejét is megrázza hozzá, de csak a hatás kedvéért. - Ahhoz meg, hogy valóban lazíts, kell valami a kezedbe. Nem félreérteni. Na gyere, szerezzünk valamit neked inni, mert fontos, hogy sok folyadékot igyunk ilyen melegben - mosolyog rá Liebhartra, aztán fordít egyet a jobb csuklóján és ujjait összefonja a férfiéival, majd megfordulva húzni kezdi az egyik irányba, és remélhetőleg elég gyorsan találnak majd valamit inni. Most már tudja, hogy hiba volt lepasszolnia a saját italát, de hát mindegy.
- Amúgy meg nem tudom miről beszélsz, én nem vagyok olyan lány - sértődötten húzza fel az orrát és rászorít a férfi ujjaira. - Amúgy eddig négyet, de kettőt lepasszoltam a barátnőimnek, a másik kettő meg túlságosan unalmas volt, úgyhogy menniük kellett. De nem tudom, hogy honnan vetted ezt az egészet és amúgy is Camille ötlete volt. Összetört szív meg minden hülyeség - elhúzza a száját és felpillant a férfira, majd továbbvezeti az emberek között, de nem is igazán nézi, hogy merre mennek. Valószínűleg amúgy minél messzebb minden valamilyen fajta folyadékot áruló embertől, de Kenzie ezt még nem vette különösebben észre.
- Mesélj valamit, hogyhogy egyedül? Azt hittem ha félmeztelenül jelenik meg valahol egy szingli pasi, minden ujjára öt nő jut, ez veled miért is van másképp? - ártatlanul pislog fel a férfira, és amúgy ez egy teljesen felesleges kérdés, tekintve, hogy percek óta kéz a kézben sétálgatnak fel s alá, de ez is mellékes.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 3. 23:50 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


A lány örült Liebhartnak, ez az érzés pedig igazából kölcsönös volt. Hiába, a német nem különösebben ragaszkodott az ellenkező nem tagjaihoz, de ez a példány egy olyan volt, amelynek elég nehezen tudott ellenállni.
- Sosem vagyok kedves, azt hittem, ezt tudja, kisasszony - horkant fel. Ha más nem is, Kenzie biztosan tudta, hogy mennyire önfejű és csökönyös, sőt, néha egészen tapintatlan tud lenni a férfi. Túlságosan is szerette magát ahhoz, hogy belássa, ezen esetleg változtatnia kéne. Ha valakit ez zavar, akkor úgysem barátkozott Maxszel.
A válaszra halkan, kellemesen felnevetett, mert ő bizony nem szokott hosszú feladatokat kiadni. Igazából néha még abba is belekavarodott, hogyan kéne az előadását felépíteni, nem, majd még a beadandókból is ilyen fél kilométereseket kérjen!
- Igazán édes tőled, hogy így aggódsz a testi épségemért, de nem fogok kiszáradni. Persze, ha gondolod... - sóhajtott fel színpadiasan, miközben finoman megszorította a lány apró kezét. Ha a barna csoda azt akarta, hogy italt szerezzenek, ő nem fogja azt mondani, hogy nem, ahhoz túlságosan is kedveli őt. Így tett pár kissé suta lépést, oldalazva, mielőtt sikerült volna egyenesbe jönnie a vezetője mellett.
A négy nem volt vészes, bár nem tudta pontosan, hogy mióta is van ott a lány. Ha csak pár órája, akkor az úgy sok, persze. Kissé még az a kellemetlen érzés is felbugyogott a lelkében, ami jelezte, hogy bizony, ő ennek egyáltalán nem örül. Ám ezt nem hagyta kiülni az arcára.
- Unalmasak? Miért, mi volt velük a gond? Nem szerették a bulit? Jaj fúj, összetört szív... az undi dolgokra veszi rá az embert - ráncolta össze az orrát, mielőtt a csodabarna pillantását a diáklányra vetette volna. Nem túl feltűnően, de érezhető vágyakozással. Nem zavarta, hogy egyre kijjebb sétálnak a tömeg középpontjától, jobban kedvelte, ha kissé privátabban lehet Kenzievel.
A kérdésre most először érzett késztetést, hogy kitérő választ adjon, de végül nem tette. Kissé megnedvesítette az ajkát és a látóhatárt fürkészte, majd a széttiport fűcsomókra vetette a tekintetét, mielőtt ismét a társaságára nézett.
- Igazából vicces sztori, az imént pattintottam le az egyik magántanulóm. Kicsilány és nagyon nyomult. Nem jött be a helyzet. Tudod, nincs rám írva nagy betűkkel, hogy szingli vagyok. Pláne nem, mikor a kezem szorongatja valaki... - sokatmondó pillantása a lány kezére vándorolt, majd vissza annak arcához, mielőtt megvillantott volna neki egy sugárzó mosolyt. - De igazából nem bánom.
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 4. 11:11 | Link


kinézet, be my Hummels

- Mindennap tanul valamit az ember, tudja - hanyagul rántja meg a vállát, de közben ajkai mosolyra húzódnak. Ismeri annyira Liebhartot, hogy tudja, nem éppen a legkedvesebb ember a világon, mégis van benne valami, ami szerethetővé teszi. Na meg általában mindenki csak mondja, hogy nem kedves meg aranyos, aztán kenyérre lehet kenni - ezt viszont senki az ég világon be nem vallaná és Max is pont azok közé az emberek közé tartozik, Kenzie pedig nagyon jól tudja ezt. Csak nem fogja szembesíteni vele a férfit, mert úgyse hinne neki. Ha ő már egyszer azt gondolja magáról, hogy mennyire önfejű és csökönyös, hát akkor legyen az. Ha ettől jobban alszik.
- Ó, ugyan már! Ez csak természetes, a kedvenc professzoromért bármit - elbűvölően szép mosolyt varázsol arcára és menet közben még arra is van egy kis ideje, hogy rákacsintson a mellette haladóra. Egyébként egyáltalán nem nehezen követhető, sőt ahogy kezdenek kiérni a nagy tömegből még lassít is a tempóján, hogy Max beérhesse, ha esetleg elmaradt volna valahol. Mert hát bármit - vagy bárkit - megláthatott útközben, amit mindenképp meg kell nézni, mégiscsak egy fesztiválon vannak, és a fiatalok nagy része a bikinit részesítette ma előnyben.
- Unalmasak. Mind ugyanazt akarják, és így elmarad a szórakozás, ami meg nekem fontos, úgyhogy menniük kellett - a végén már ismétli magát, majd megint megvonja a vállát. Ezt nagyon szereti Maxban, hogy bármiről úgy képesek beszélgetni, mintha csak az időjárásról lenne szó és egyikőjük fejében meg sem fordul a gondolat, hogy talán egy kicsit komolyabban kéne venni magukat vagy a fontosabb dolgokra koncentrálni. Nem, mert ha a fiúk unalmasak, menniük kell. - Nekem mondod? Őt dobta ki a pasija valami libáért és nekem kell ágymelegítőt találnom neki. Imádom Camille-t, de erre elpocsékolni az időm -  ha Max rápillant, akkor láthatja, hogy a szemeit forgatja beszéd közben, de egyáltalán nem gondolja komolyan a szavait. Na jó, talán csak egy kicsit. Valójában azonban tényleg szereti a barátnőit.
- Óóó, mit történt? - fellelkesülve pillant a férfira, ez a magántanuló felkeltette az érdeklődését. Szívesen hallaná a teljes sztorit is, már ha Max lesz olyan kedves és megosztja vele. - Hát bocsánat, de nem kockáztathattam meg, hogy elrabolnak mellőlem, míg italt keresünk neked - felemeli maguk közé összefont ujjaikat, aztán bocsánatkérően húzza el a száját, majd megfordul. Hát biztosan nem ide akart jönni, most már ő is látja. Szinte kiértek a fesztivál területéről, itt már csak pár ember lézeng nyugalmat és árnyékot keresve magának.
- Habár normál esetben ezt nem vallanám be, de azt hiszem eltévedtem - tanácstalanul pislog fel Maxra, majd gyorsan hozzá is teszi: - Nem mintha itt nagyon el lehetne tévedni, de igen. Eltévedtünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 4. 23:14 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


Természetesen Liebhart észrevette azt a bizonyos mosolyt és nagyon értékelte is, hiszen tudta, hogy neki szól, méghozzá teljes őszinteséggel. Még a kacsintást is halkan felnevetve nyugtázta, mert hát a lány azt mondta, hogy érte bármit. Ezt  pedig nem sok embertől hallotta még.
Ahogyan haladtak kifelé a tömegből, néha-néha elkalandozott a férfi tekintete, de azért többségében igyekezett inkább csak a Loveguard lányra figyelni, tartani vele a tempót. Nagyjából sikerült is neki, azt a minimális kis hátrányt pedig behozta a tömegből kioldalazva.
- Mondjuk nem értem, hogy mit vársz tőlük... Fesztiválozni jöttek, a legtöbbjük nem itt keresi az örök elköteleződést. A kalandhoz meg már túlzottan kiégtek - a hangjában enyhe szánalom volt érezhető, de összességében mégis örült neki valahol, hogy Kenzie most vele sétál kézen fogva és nem valaki sátrát nézi meg alaposabban belülről. Max le sem vette a pillantását Kenzieről, így nem kerülte el a figyelmét a szemforgatás sem. - Nézd a jó oldalát! Ha nem rángat el ide, akkor most nem találkoztunk volna! Igazából nem nagyon akart részletekbe menni, csak rántott egyet a vállán, mielőtt még a távolba meredt volna pár másodpercre. Nem nagyon emlegette Lexát korábban Kenzienek. Nem volt miért.
- Semmi, egyszer csak megjelent és felajánlotta, hogy próbáljak ki valamit a vízben vele, amit még soha. Szóval nemet mondtam - biggyesztette le az alsóajkát, már-már bánatosan. Nem bánta meg, hiszen most itt volt vele a Loveguard lány, ez pedig kárpótolta. - Még szerencse! Nagy ám rám a kereset, csak bújkálok!
Nem, ez ma nem fordult elő, de amúgy meg hajlamos volt rá, főleg, ha olyan lányok voltak a láthatáron, akiknek valaha azt ígérte "majd jelentkezem". A barna hajú hölgyemény körbe pillantott, mire Maxim is hasonlóan tett. Túl kevés volt hozzá az ember, hogy úgy lássa, jó helyen vannak, de nem említette meg ezt. Ma kivételesen tapintatos hangulatában volt.
- Egészen szimpatikus a társaság, szóval nem érdekel. Szeretnél útbaigazítást kérni valakitől? - kérdezte, majdnem az összes fogát kivillantó vigyor kíséretében, mikor a keze a lány derekára vándorolt, elengedve annak kezét.
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 4. 23:36 | Link


kinézet, be my Hummels

Ahogy Maximillian befejezi, Kenzie rögtön rázni kezdi a fejét, merthogy ő ezt nem így értette, amint azonban eljutnak a tudatáig a férfi további szavai is, inkább csak csendben marad. Nyilván ő sem az örökké tartó szerelmet jött keresni ide, főleg bulizni és vizet nyakalni érkezett, na meg megvigasztalni Camille barátnőjét, mert rá ennyire nagyon számítani lehet óránként tíz percig, akkor is ingyenesen mutat be elképesztően helyes fiatalokat a francia lánynak, aztán lép le ismét. De hát Camille igazán nem panaszkodhatna, csak a minőségit kapja.
- Találkoztunk volna máshol - féloldalasan jegyzi meg a válla fölött hátrapillantva a férfira, mikor ismét előrébb kerül, hogy elférjenek a tömegben. Ismeri annyira a férfit, hogy tudja, érti miről van szó és nem kell ahhoz még egyszer ránéznie. Max nem buta, na meg Kenzie sem rébuszokban beszél. Legalábbis nem mindig. Ahogy azonban Liebhart ismeretlen partnerére terelődik a szó, a lány is már sokkal inkább érdeklődik a történet iránt. Imádja hallgatni az ilyen szaftos sztorikat, még akkor is, ha sokaknak valóságalapjuk sincs. Most meg ez pont Liebharttal történt meg, az pedig duplán érdekes. Épp ezért is csalódik, mikor a férfi nem hajlandó jobban kibontani a történteket.
- A vízben kipróbálni valamit? - érzelemmentes arccal pislog fel rá néhány pillanatig, mielőtt ajkai gúnyos mosolyra húzódnának és szabad kezével megveregetné a vállát. - Hát öregem, ezt aztán te is jól elszúrtad - csettint párat a nyelvével, aztán visszafordul és ismét az előttük lévő útra fókuszál. Illetve csak fókuszálna, ha lenne mit néznie, de nincs. Csalódottan kellem megállapítania, hogy kijöttek ide a semmibe a semmiért semmi idő alatt. Minden csak egy nagy semmi, de legalább Max itt van mellette. Ha elájulna a melegtől, majd lesz aki visszavigye.
- Persze, idegen embereket leszólítani a kedvenc mulatságom - válaszol rögtön a férfinak, közelebb lépve hozzá, ahogy megérzi annak kezét a derekán. - Pedig tudom, csak azt szeretnéd, hogy találjak neked valakit a vizes csajszi helyett. Mondtam már, hogy ezt jól elszúrtad? - sajnálkozva húzza el a száját, szemeivel Max tekintetét keresi, közben egyre közelebb lépdel hozzá. Egyik kezét felcsúsztatja a férfi mellkasára, másikat végighúzza annak izmos karján.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 8. 00:00 | Link

Eric
Ruha | SummerFest



Teljesen fel volt pörögve, imádta, hogy sikerült ide is eljutnia. Ilyenkor sajnos semmi mást nem vett figyelembe, csak azt, hogy megint nyert valamit. Ha rajta múlik, felejthetetlenné fogja tenni.
Az ajkába harapott, miközben a térképet nézte, ugyanarra gondolt, mint Eric. Mindent ki akar próbálni, csak azt nem tudta, hogy hol kellene kezdeni.
- Hmm, az óriáskerék jó ötlet - bólogatott hevesen. - Igen, én is szeretem a magasságokat. Jó érzés felül lenni - az ajkába harapott, egy rövid pillantás után elindult az említett helyszín felé.
A boldogságmérője nagyjából kiütötte a maximális magasságot, szinte repülni tudott volna. Nem is tudta, mire figyeljen inkább, a helyszínre, vagy a partnerére. Próbálta a két dolog nyújtotta lehetőségeket egyszerre élvezni, valamennyire még sikerült is neki.
- Amikor épp nem az álmaidat fejteted meg, mit szeretsz csinálni? - kérdezte, miközben a sor felé lépdeltek.
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 8. 09:22 | Link

Katka

Nézegetem a forgatagot, és kezd feldobni, megérinteni a fesztiválhangulat. Katka, a tanarak gyöngye pedig csak fokoz ezen, és furcsa is egyben, hogy megint valakivel jövök. Nem tudom eldönteni, hogy ez most randi, vagy már járunk, nem mondtunk egymásnak erről semmit, csak azt nem tudom, hogy miért nem. Mindketten félnénk valamitől? A mai nap majd kiderítem, még a végén kiderül, hogy küldetéstudatos vagyok. Egy piros masni szőke lányon megakad a szemem, nagyon jól választott, hogy felhívja magára a figyelmet. De nem vagyok ostoba, valaki van mellettem, aki még több figyelmet érdemel.
- Hiába, nem tudja elvonni a figyelmet rólad. Ezt bukta - félresöpröm az egyik hajtincsét, hogy még jobban lássam a csinos arcéleket. A térkép tanulmányozása után, el is indulunk az óriáskerék felé. Nem mondom, hogy kicsi a sor, de ez mégiscsak varázsvilág, szóval hamar eltelik majd az idő, főleg, hogy fagyival is kedveskednek az ott állóknak. Mindenféle hűsítő bűbájok repkednek, amik még élvezetessé teszik az egészet. Halkan nevetgélek a kétértelmű megjegyzésén, nem mintha nem én provokáltam volna ki. Megérkezünk a sor végére, nagyjából öt percet kell majd várakozni, az bőven belefér.
- Igen, ezzel nem tudok vitatkozni - köhintek finoman és átkarolom a szépséges derekát, az ujjaim vége betűrődik a kék ruha és csinos kis öv közé. Remélem nem bánja, bár eddig nem irtózott az érintéseimtől.
- Általában tanulok, vagy épp nem csinálok semmit. Egyelőre élvezem az Akadémiai éveket, semmi komolyabb hobbim nincs. Mostanában azon gondolkodom, hogy a következő évben jelentkezem a Mágustanodába, hogy elmélyíthessem az aurori dolgokat. Sok mindenem megvan már hozzá, de vannak vakfoltjaim. Á, köszi - az utolsó mondat már a fagyit kínáló leányzónak szól, aki kezéből én elveszek egy adagnyit, Katka pedig ha szeretné, akkor magához ragadhat egyet.
- És te hogyhogy a csárdába laksz? Gondolom azért annyira nem fizet rosszul a Tanoda, na meg nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy miattam odaköltöztél - kacsintok egyet. Ez már csak azért sem lehet, mert előtte nem is találkoztunk és én rontottam rá, kis költői túlzással. Belenyalintok a fagyiba, és nézegetem Katka szemeit, egészen élvezetes helyzetben vagyok, mit ne mondjak.
Hozzászólásai ebben a témában
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. július 8. 11:40 | Link

Schwarz kisasszony


Tekintetemet lassan futtatom az említett ember és szerelése irányába. Mikor meglátom, hirtelen nem is tudom, hogy nevessek, mint egy hiéna, vagy sírjak, mint egy kisbaba.  Gusztustalan egy förmedvény ez a férfinak nem nevezhető majom, aki ilyenben parádézik. Egy lemondó sóhaj szalad ki a számon és inkább megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle a képet.  De nehezen megy, amikor látószögembe belesétál egy papagáj hajjal megáldott srác, aki ezzel megkoronázza a napot. Kitör belőlem a nevetés és a madár felé mutatok. – Még azt a hajat párosítanánk hozzá, aztán lehetnék hivatásos bohóc – mert ezek tényleg azok. Nem tudom megérteni az ilyeneket, hogy amikor így beöltöznek, meg bazári majmot csinálnak magukból, akkor mi a fenét gondolnak. Az ilyenek miatt dől össze a férfi  nemről alkotott képe a nőknek, mert hogy minden sarkon már egy ilyen macskura jön szembe velük. Hát nem csoda, hogy egyre többen inkább egymással keresik a testi és lelki kapcsolatot.
Finoman megszorítom, mikor megölel. Magamba szívom az illatát, amely már nem bódít meg annyira, mint korábban. Azt hiszem, Auróra minden kedvenc illatomat felülírta a sajátjával, és amikor nincsen a közelemben még akkor is hatással van rám. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik velem, de úgy látszik, teljesen belevesztem a nőbe, a mögöttünk álló srácok kárára.
–Hát nem érted? Téged akar, nem fog lenyugodni – felnevetek, bár láttam Kátén, hogy átfut a szeme előtt az ajánlat és már nyújtogatja is a nyakát, hogy lássa a standot, illetve a felhozatalt. Ezért oldalba vágom, mert hát én itt teszem a szépet Hannáhnak, azért hogy ő bevágódjon, ő pedig közben egy igazi barom. -  Mondjuk most megérdemelné, hogy egy atyai pofon sorozatot kapjon tőlem. Hát nézd már meg, én itt nyalok neked az ő nevében az meg mit művel? – tarkón is vágom az említett személyt, aki éppen egy másik szöszi fenekét stíröli. Összeszűkült tekintettel figyelmeztetem, hogy viselkedjen, fejemmel Hannah felé bökök, ezzel jelezve, hogy hé te állat, itt a nő, akit évek óta hajtasz, ne most csezd el. – Hát mi tagadás, nálunk pénzeseknél a virágcsokor olyan elavult. Magasra tesszük a mércét, bár addig még nem süllyedtünk le, hogy több napos bérleteket vegyünk, khm tudod miért – legalábbis én nem csúsztam le erre a szintre. Azt már nem merem száz százalékosan állítani, hogy ez a két majom nem próbálta-e már ki ezt az opciót. Sokszor sajnos legalja tudnak lenni ők is, de legalább férfiként teszik.
- Megyünk veled, de nyilván nem te fizetsz – azt a férfi becsületem nem hagyná. Magam elé engedem a szőkeséget, a két srác pedig jön velünk. Káté már visszatért, szemtelenül nézegeti Hannáht, s csak azért nem tapizza és szórja az idióta bókjaival, mert itt vagyok. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve, nem lenne jó döntés, ha a szőkeség leválna tőlem, mert félő, hogy ez a vadállat elindulna utána.
– Hát én se tudtam, de most már teljesen be vagyok hálózva – elmosolyodom. Az elején még szokatlan és furcsa volt a dolog, de most már kezdem megszokni és nem fennakadni azon, hogy bizony úgy élem a mindennapi életemet, mint egy apuka.   – Hmm, anyukád biztos jó bőr lehet, főleg ha ráütöttél – elvigyorodom és megnyalom az alsó ajkamat. Persze csak viccelek, nem hajtanék rá éppen az ő anyukájára, mert hát az még nekem is durva lenne, azok után, amiken túl vagyunk már.
- A Margit-szigeten futottam, aztán csak ott voltak, a labdájuk éppen elém gurult. Na nem mintha már előtte nem néztem volna ki magamnak. Az egyetemen szerintem összefuthattunk, bár ezt nem tettük össze - még nem tisztáztuk le, bár már oly mindegy is ez - Szóval ja, behálózott. A kislánya meg úgy forgat a tenyerében, ahogy azt ti 20-30 éves nők megirigyelhetnétek. Aztán csak 3 éves - elmosolyodom. Azt hiszem neki nem kell megmagyaráznom a női praktikákat és kislányos hisztiket. Na hát a hároméves leányzó olyan profin kezeli már ezeket, éppen amikor kell, hogy nekem esélyem nincsen ellene. - Ők olyan rosszul viselik, hogy ez a majom még pénzt is képes volt ajánlani Aurórának, hogy hagyjon el - fejemmel hátra fele bökök. Eléggé nehéz időszak volt az, de azért nagy nehezen túlléptünk rajt. - Én csak mára, mert holnap vagy holnap után repülök Törökországba a kis család után - elvigyorodom, aztán szerzek mindenkinek egy-egy italt, amely talán kiment abból, hogy tovább ássam a síromat ezzel a témával.
- Na és te? Meddig rontod itt a levegőt?
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. július 8. 11:41
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. július 9. 13:02 | Link

Kriszti

Örülök, hogy tudunk ezen az egészen nevetni. Tegnap annyira túlzásba estem, hogy féltem reggel, amikor kinyitottam a szemem, hogy ez nagyon kínos lesz. Annyi minden volt bennem, annyi elfojtott indulat, hogy azt hittem, sosem tudom majd kiadni őket, és egyszer csak felrobbanok. Hát tegnap tettek róla, hogy ne így legyen. Egy részemre furcsa nyugalom ült, a másik fele pedig rakoncátlankodik most is, és némi mocskos gondolattal nyugtat meg, hogy teljesen emberi vagyok. Valljuk be, tőlem ezt senki se hinné el, mivel én voltam mindig az auror meg a pszichológus kicsi, normális lánya, a csöpp Warren lányka, akinek a szülei ölik egymást, de ő büszke levitásként állja a sarat a tananyaggal és az iskolai kihívásokkal szemben. Hát most kérem, meg lehet nézni, hogy egyáltalán nem vagyok az, akire gondolnak.
- Ha valaki ebben szaladgálna kint, bánnám, hogy mi itt vagyunk bent.
Szomorú sorsa lenne ez a szép fehérneműnek, de valahogy imádnám a jelenetet, már csak a gondolatra visszafojtott nevetésem is fájdalmat vált ki az oldalamban. Nézem egy kicsit a tömeget a sátor másik felében. Mivel a lányon nem a saját cucca van, feltételezem, hogy nem csak egy bambira ugrottunk be, és minél tovább nézem őket, annál több emlékkép ugrik be. Azt hiszem, ez az a rész, amikor szörnyen kellene éreznem magam, és pironkodva elmenekülni, nekem viszont valami teljesen más szökik be, de szerencsére a szöszi hangja visszarángat a valóságba.
- Nagyon szexi vagy benne. Ha így kimész, még foghatunk egy párat.
Én is feltápászkodom közben, érzem, hogy a hátamon van egy seb, mintha belém haraptak volna, és nagyon remélem, hogy nincs így, mert akkor megverem őket. Tudom, hogy vannak emberek, akik szeretik megjelölni a párjukat, de én egyrészt senkinek se vagyok a párja, másrészt nem csípem ezt a nézetet, harmadrészt meg au, ez fáj.
- Uhh, kávé. Könyörgöm, keressünk kávét.
Nagyon nagyon pártolom az ötletet, felveszem a cuccaimat, és el is indulok a sátor kijárata felé. Nem igazán érzem, hogy baj lenne, ami itt történt, így nem is érzem cikinek a helyzetet. Ez volt, jó volt, és most vége van.
- Óóó meg együnk is valamit, éhen halok.
Eddig nem is gondoltam bele, de most a pocakom is elkezdett morogni. Valószínűleg több volt az alkohol, mint az étel, és ez így nem kóser. Képes lennék egy hamburgert vagy kettőt is megenni most.

Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 9. 13:28 | Link

Mina

- Lehet rá kéne adni valamelyikre, mielőtt ellépünk – bár sajnálnám a ruhadarabot, de megérné az élményért. Töprengve nézem a srácokat, aztán egy fintorral az arcomon inkább lebeszélem magamat erről a tervről. Ahhoz rengeteg ital kellene, hogy én most valamelyikre ráráncigáljak bármit, bár a fejükön biztosan jól mutatna. – Ahh, jó lesz így is – jobb is, mint az én holmim pazarlása. Még lehet nevetséges és egyben megbotránkoztató a sztori. Mi biztos élvezni fogjuk, ők már kevésbé, merthogy megszerzem a többi ruhaneműt is és eldugom jó helyre, hogy véletlenül se találhassák meg őket. Elégedetten nézek Mina felé, remélem nem tartja annyira gyerekesnek a dolgot, inkább édes bosszúnak, mint én.
– Hmm tudod mit? – elkezdek az egyik táskában kutatni. Pólómat egy fürdőruha felsőre cserélem, a nadrág köré meg tekerek egy majdnem átlátszó kendőt. Hajamat megborzolom, hogy az amúgy is rakoncátlan tincsek még jobban szétálljanak. – Így még akár tényleg be is jöhet – elvigyorodom. Jó lesz ez így, mindenféle őrült ember mászkál különböző szettekben az ilyen helyeken, szóval nem én leszek az egyetlen, akin valami nevetséges ruha kombináció van. – Majd ha valamelyik megszól érte, megmondom neki, hogy éppen azt keresem, aki legjobban beleillik ebbe a nadrágba – elnevetem magamat, bár próbálom komoly arccal előadni a tervet, de hát esélytelen.
– Na akkor uccu neki, szerezzünk valamit, amiért nem kell fizetnünk – bár nem tudom, hogy ilyentájt bepalizható-e valaki, de majd kiderül. Mást nem előkotrom a pénzemet és én állom, de a tegnapi estéből kiindulva erre egyáltalán nem lesz szükség. Előre engedem magam előtt, csak azért hogy megnézzem, s tisztázzam magamban, hogy nem lőttem mellé vele tegnap este. Bár tényleg fogalmam sincsen miképpen alakultak a dolgok, de határozottan jobb, hogy mellette ébredtem, mint a négy srác egyike mellett. – Nekem ennivaló szinten valami nagyon könnyű kell, mert a nehézzel bajok lesznek – tudom mi kell ilyenkor. Egy nagy adag kávé vagy tej és mellé kifli vagy pogácsa. Tudom, hogy ezek nem könnyűek, de a gyros, lángos, hamburger és egyéb ilyen gyors kajákhoz viszonyítva lényegesen könnyedebbek. – Gyere, menjünk erre – ha engedi, megfogom a kezét és könnyeden lépkedve elindulok balra, mert arra már tudom, hogy mi van.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 9. 15:11
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 12. 23:26 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


A Loveguard lány egész biztosan nem az olthatatlan romantikájával lesz majd világhírű, ha ez valaha bekövetkezik. Legalábbis Max határozottan így gondolta, mert a lánynak voltak fura dolgai. Attól még szerencsére kedvelte a nőt, mert maga sem volt egy született Casanova, ha éppen szerelemről volt szó.
- Jó, de mégis mikor? - horkant fel a német, már-már méltatlankodva, elvégre nem gyakran futott össze Kenzievel, legalábbis nem az iskolán kívül és néha ez egészen zavarta. Közben továbbra is kissé féloldalasan közlekedve igyekeztek kikeveredni a tömegből, mert senkinek nincs kedve fél órát sorban állni egyetlen egy innivalóért. Pláne nem egy meglehetősen precíz németnek és egy bulizni vágyó diáklánynak. Rossz párosítás, ha a türelemről van szó.
- Valamit, valamit, persze... Azt kérte hadd ugorjon bombát a vállamról! - dohogott maga elé, mert szerinte teljesen egyértelmű volt, hogy a nő mit akart tőle és hogy ő azt miért utasította vissza. De Kenzienek ugye ilyenkor adnia kellett a tudatlant és ilyenkor nagyon akart rá haragudni; kevés sikerrel, persze. - Én nem szúrtam el semmit, csak valamit tudatosan visszautasítottam.
A hőség szinte elviselhetetlen volt, Max úgy érezte, mintha a talaj alatt is egy parányi nap sütne, legalábbis ez megmagyarázná, miért áraszt forróságot magából a föld is a lába alatt.
Kenzie visszautasította a lehetőséget, pedig a férfi még fel is ajánlotta, hogy kérdezzen rá valakinél, merre is kell innen menni. Sőt, még közelebb is lépett Maximhoz, aki erre kissé szorosabbra fűzte a karját a derekán és ahogy felcsúszott a nő keze a mellkasán, kissé beharapta az ajkát.
- Azt hittem egyértelmű, hogy én már találtam valakit.
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 15. 23:33 | Link


kinézet, be my Hummels

- Legalább megjátszhatnád, hogy türelmesebb vagy.
Nem tudott róla, hogy Maximillian néhanapján tulajdonképpen hiányolta a jelenlétét vagy több figyelmet, esetleg találkozást igényelt volna. Egyáltalán nem volt sejtése ilyesmiről, így most is csak a szemeit forgatva válaszol a németnek, mielőtt lassacskán kiérnének a tömegből. Nyilvánvalóan nem ide indultak eredetileg, bár semmi panaszuk nem lehet az új úticéljuk kapcsán.
- Ez elég komoly dolognak hangzik, nem is értem miért utasítottad vissza - rosszallóan csóválja meg a fejét, és közben úgy tesz, mint aki tényleg nem ért ezzel egyet. Közben viszont kezdi elönteni valamiféle büszkeség, amiért Max lepattintotta azt a csajt, bárki is legyen, majd aztán készségesen lelépett vele a tömegből és hagyta magát kinavigálni a sűrűjéből. Talán jobb is, ha most kettesben maradnak, míg megtárgyalják ezt az egész dolgot. - Na de most komolyan, mesélj már erről egy kicsit. Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Maximillian Liebhart utasította vissza -   vigyorogva fordul a férfi felé, majd megszorítja a kezét, talán biztatásként, hogy tényleg mondjon még valamit erről az esetről. Nem látszik ugyan rajta, de Kenzie majd belepusztul, hogy még többet halljon róla.
- Óó, tényleg? Mutass be neki, szeretném megismerni  - csillogó szemekkel simul közelebb a férfi mellkasához, kezeit felcsúsztatja a nyakához, ujjait összefonja a tarkóján és lehúzza magához. Liebhart szemeibe bámul még bele néhány pillanatig, majd halkan felnevet. - Tudom, hogy biztosan kedvelném - az utolsó szavakat már a férfi ajkaiba suttogja, összefont kezeivel erőszakosan húzza magához Maxit.
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 17. 15:55 | Link

Eric
Ruha | SummerFest




Nem szerette kihagyni, ha van valami látnivaló, még ha az nem is kifejezetten látványosság, így ő is arra a bizonyos lányra nézett. Egy pillanat alatt elfogta az irigység, de nem a figyelem miatt, még csak nem is az alakja, vagy más tulajdonsága fogta meg. Nem, az egyetlen, amit azonnal akart magának, az a piros masni volt. Legszívesebben azonnal magára varázsolt volna egy hasonlót, de kék ruhájához nem igazán illett volna, ő pedig pirosat akart.
Mindenesetre elmosolyodott Ericen, majd közelebb hajolt hozzá, egészen lábujjhegyre, hogy csak ő hallhassa, amit mond.
- Mertél volna mást mondani - picit eltávolodott, hogy kacsintását lássa a fiú.
A sorban állás közben közelebb is bújik Erichez, nem hatja meg a meleg sem. Bár nem érezni olyan nagyon, a kellemes varázslatoknak köszönhetően, ő akkor is így tenne, ha nem varázsközegben lennének. Szerette az érintéseket, azt is ha kapta, de viszonozni sokkal szívesebben.
Miközben hallgatja Ericet, a tekintete elkalandozik, az óriáskereket figyeli. Nem volt kimondott tériszonya, de egyedül képtelen lett volna élvezni az ilyen dolgokat. Ha más nem volt vele, hogy elterelje a figyelmét, valószínűleg nem próbálná ki sosem őket.
- Ha úgy érzed, hogy az segítene a tanulásban, akkor támogatom. A mestertanoncok jelentkezését, meg úgy általában semmit nem tudom, szóval ebben nem tudok segíteni - lebiggyesztette a száját, mert tényleg szívesen segített volna neki. - De egyébként jól hangzik. Szerintem kiváló auror lesz belőled.
Mielőtt válaszolt volna a feltett kérdésre, egy ideig szemezett a jégkrémmel. Jól megnézte magának mindegyiket, de pontosan abba az őrült helyzetbe került, amikor annyira szeretne egy kifejezett ízt, ami ott már nem volt. Persze, varázslók voltak, biztos volt benne, hogyha megkérdezné, akkor adnának neki olyat, de így inkább csak elfordult a kedves boszorkánytól.
- Egy ideje béreltem egy lakást a faluban, de véletlenül tűz ütött ki, a főbérlőm pedig kirakott. - Megvonta a vállát, egy pillanatra sem lett szomorú. - Többet én sem fogok átmenni beszélgetni, miközben főzök. Viszont úgy hallottam, hogy megüresedett egy hely a társas lakásokban, majd utána kérdezek.
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 17. 18:45 | Link

Katka Pirul

A piros masnis lány megzavarta a tökéletes hangulatot valóban. Annyira erőszakosan zavaró volt a jelenléte, hogy még Katka is utánanézett. Nem mondom, ha egy nő megnéz egy másikat, annak bizonyosan komoly okai lehetnek. Nem hiszem, hogy féltékenység, de talán… egy kicsi? Lehet, hogy később visszatérek rá. A súgására – ami nagyon aranyosra sikerül – csak elvigyorodom, és elemezgetem magamban a helyzetet. De aztán nem akarom megfosztani a gondolataimtól őt, így kimondom őket.
- Talán kikaptam volna? – emelem fel a szemöldökeimet kíváncsian. Sok minden más a mi elképzeléseinkben, de a kikapás nem éppen arról szól, amit valójában jelent. Nem mennék bele hosszan, így inkább ecsetelni kezdem neki, hogy mik a terveim. Bizony, nekem vannak, nem semmi! Nem tud segíteni? Nem is vártam el, de a támogatása jól esik. Nemigen volt még támogatóm semmiben, ami kicsit komolyabb lenne. Persze hülyeségekben, meg lányokban azért akadt. Nem tudok, hogy ki küldte az utamba a legszebb álomfejtés tanárt az életemben, de nagyon hálás vagyok neki. A fagyi pedig pont jókor jön, és a hozzám bújás pedig bármikor. Nagyon jól érzem magam, pedig ezek csak apró kis legódarabkák az ismerkedésünkben. Szeretem, ha valaki ragaszkodó, nem tudom, hogy ő mennyire az. Előbb utóbb ki fog derülni, de elsőre az óriáskerékre kell majd feljutnunk.
- Kiváló? Astrid meghallaná, kinevetne – ingatom meg a fejem. – Astrid a csoporttársam és ő aztán tényleg derékszög-párhuzam a munkában, meg a tanulásban. Néha azt hiszem, hogy valami mugli robot, pedig biztos tudna jobb fej is lenni – vonom meg a vállam, és eszembe jut a véletlen találkozásunk Katkával. Az egyik szépségről, egy másik, de a mostani jóval szebb, mert a belső sokkal jobban hozzám simuló tulajdonságokkal van felszerelve.
- Jaaaaa, miattad égett le? Ejj, a pletykás mindened – nevetgélek, és a fagyit tüntetem el, egészen gyorsan. - Szerencsére, ha hozzám átjössz, nem nagyon van mit leégetni – morgok egy kicsit, de azért félig vidáman. Ez a csóróság megőrjít eléggé, így, ha tényleg leégne a szoba, nagy károm nem keletkezne, csak az, mit ki kéne fizetnem. Szóval maradjunk annyiban, hogy saját károm nem keletkezne.
Közben az óriáskerék egyre csak növekszik, ahogy közelebb araszolgatunk, és 2 perc sem telik bele, már be is léphetünk. Természetesen besegítem őt, hagyom, hogy helyet foglaljon és próbából nem mellé, hanem vele szembe ülök le és jól megbámulom.
- Szebb, mint amit odafent láthatok – mosolygok rá, és felkészülök arra, hogy hamarosan át kell mennem mellé, ami szinte kötelező, szóval nem bánom. Az óriáskerék pedig elindul, mi pedig távolodni kezdünk.
- Nagy baj nem lehet, lehoppanálhatunk – vonok vállat és mélyen kinézek. Nagyon tuti ez az egész!
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 18. 18:53 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


A lány hangából kisütött, hogy kissé meglepett, de inkább csak piszkálja a németet, hogy jobb lenne, ha egy kicsit befogná a száját vagy úgy viselkedne, mint egy normális pasi. De sose próbálkozott vele, azaz, hogy talán még a felesége mellett, de akkor is csak limitált ideig és nem is nagyon fáradt bele.
- Megjátszhatnám, de azt akarod, hogy hazudjak neked? Nem gondoltam volna - kissé elhúzta a száját, hisz az esetek nagy többségében Kenzienek igazat, vagy féligazat mondott és ez kivételes bánásmód volt a részéről. Mint az is, hogy mikor a semmiben kötöttek ki, nem kezdett el forgolódni és nézelődni, merre is menjenek, meg kaffogni a barnával, miért nem figyelt jobban.
Azt, hogy nem hagyta a fejét elcsavarni egy élvezetes húsz percre, igazából nem volt nagy dolog, de egészen büszkén újságolta el a Loveguard lánynak, akinél nem talált rossz visszajelzésekre a dolog. Máskor beszóltak volna neki, de a csajszi mellett volt egy olyan fajta szabadsága, amit csak nagyon kevesen adtak meg neki.
- Semmi furcsa nem volt benne. Meglátott, odajött, elrángatott a vízpartra, kicsit könnyítettünk a ruházaton, aztán azt mondta, csináljunk olyat, amit még soha. Én pedig szót fogadtam és azt mondtam, nem akarom ezt - talán mástól fura sztori lett volna, de a németnél csak az volt extrém ebben, hogy nem akarta a lányt. A pillantása akaratlanul is a lány kezére siklott, majd onnan a lány arcára és halványan el is mosolyodott.
A lány hozzá simult, az önjelölt szőke herceg szíve pedig egy kicsit hevesebben dobogott a mellkasában, ahogyan a lány kissé lejjebb húzta. Finoman a lány alsó-ajkába harapott, mielőtt még a vigyorát elfojtva túrt a lány hajába és csókolta meg a nőt. Vele valahogy más volt, még egyszer sem jutott eszébe, hogy hátat fordítva ott hagyja mondjuk az iskola közepén.
- Ebben én is biztos vagyok, elég jófej csaj, és te szent ég, de jó nő! De nem mutathatom be, még a végén féltékeny leszel! - nevetett el, majd végigsimított a hüvelykujjával a lány arcélén. - A barátnőd boldogul nélküled? Nem szívesen adnálak vissza.
Hozzászólásai ebben a témában

Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. július 25. 19:59 | Link


kinézet, be my Hummels

Maximillian kérdésére lassan emeli meg az egyik szemöldökét, majd pár pillanat gondolkozás után végül is megrázza a fejét. Ajkai ellenben széles mosolyra húzódnak, míg egy kis időre ismét a férfi felé fordul.
- Szóval nem vagy türelmes? Egyáltalán? Pedig egy tanártól mást várt volna az ember. Hogy viseled akkor el azt a sok diáklányt, akik állandóan a kérdéseikkel bombáznak? - teljesen komolyan teszi fel a kérdését, miközben kitartóan haladnak az úticéljuk felé, nem törődve semmivel vagy senkivel.
Maximillian még mindig nem hajlandó belemenni a részletekbe az ismeretlen diáklánnyal kapcsolatban, pedig Kenzie most másra sem vágyik, csak valami szaftos részletre, amit később még felhozhat ellene és cukkolhatja vele a férfit. Mert hát nincs is jobb, mint szívatni másokat kellemetlen információkkal, amiket úgy kell egyesekből kihúzni.
- A nevét legalább megkérdezted? Tudod, hogy ha majd kedvet kapsz a fürdőzéshez, legalább tudd, kit kell keresni - továbbra is mosolyog, és bár már mosolya nem olyan széles, mint volt, továbbra is őszinte. Teljesen komolyan gondol minden szót, amit kiejt a száján. Ezt is szereti a Liebharttal való kapcsolatában: nem kötelezték el magukat semmire, néha hátulról letarolják egymást - kivéve az egyetemen ugye, ott tartani kell a diák-tanár viszonyt - és kávét visznek a másiknak, meg egyebek, viszont ahogy Max sem lesz féltékeny - bár amiről Kenzie nem tud... - másokra, Kenzie sem kezd el jelenetet rendezni a fürdős lány miatt. Csak kiröhögi Maxot, amiért elszalasztott egy lehetőséget.
- De jó nő? Hmm, most már biztosan találkoznom kell vele - elégedetten mormogja a szavakat a férfi ajkaiba, karjait egyre szorosabbra fonja körülötte, hogy minél közelebb húzhassa magához. - Camille rendben lesz. Vannak még vele öten, Stella barátnőm pedig túlságosan is sokat ivott, hogy csak ácsorogjanak ahol hagytam őket, úgyhogy ellesznek. Fel sem fog nekik tűnni, hogy már nem vagyok ott... itt - válaszol a férfi kérdésére, mutatóujját végighúzza az álla szélén, a nyakán, le a felkarján. Fejét oldalra döntve keresi a férfi tekintetét, duzzadt ajkai ismét mosolyra húzódnak.
Utoljára módosította:Kenzie Noeline Loveguard, 2017. július 25. 20:00
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 29. 23:14 | Link

Eric
Ruha | SummerFest



Nem volt az a kifejezetten féltékeny típus, legalábbis a félretekintéseket illetően nem balhézott volna soha. De szerette érezni, hogy ő az első számú és pontosan az ilyen esetekkel vívta ki a bizalmát Eric.
- Azt hiszem, igen - felelt gondolkodás nélkül. - Vagyis csak azt nem tudom, pontosan hogyan.
Érdeklődve hallgatott, élvezte, ha mások mesélnek neki. Kata maga is szeretett beszélni, de hiába a tapasztalata, még mindig valamilyen csodának gondolta, mikor valaki ilyen dolgokat árul el neki. Persze szerette a nagyobb titkokat is, mégis az élet apróságait előrébb sorolta a fontossági sorrendben.
- Aha - bólogatott, azonnal maga elé képzelte a nőt, még ha nem is valósághűen. - De azt hiszem, az sem jobb. Vagyis szerintem célravezetőbb,
 ha nem mindig a tankönyv alapján akarsz valamit megoldani. Olyannak ismertelek meg, aki olvas a sorok között, ezért is leszel jó auror majd.

Komolyan hitt a fiúban, már látni akarta, ahogy különleges ügyeket old majd meg. Ekkor jutott eszébe, hogy arról még nem is volt szó, melyik része érdekli a legjobban.
- Milyen auror szeretnél lenni? Mármint nyomozó, vagy olyan... papírtologatós, nem tudom - nevetve legyintett, kicsit el is pirult zavarában. Nem igazán olvasott utána a témának, a pontos megnevezéseket akkor se tudta volna, ha épp kényszerítik rá.
Azt a rakoncátlan tincset a füle mögé túrta, próbálta gyorsan túltenni magát az egészen, hogy újra olyan vidám legyen.
- Neked sosem főznék. Annál jobban kedvellek. - Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, nyomott egy gyors puszit a szájára, még mielőtt sorra kerültek.
Az apró fülkébe belépve azonnal helyet foglalt, még csak egy pillanatra sem nézett ki az ablakon. Azt majd talán akkor, ha kellő magasságban lesznek. Kicsit ellentmondásos a nő, mert a tériszonya csak abból adódott, hogy emelkednek. A folyamatot magát nem szerette, a kilátásért viszont odáig volt meg vissza.
A bókra majd csak tettével válaszol, amikor átül a másik oldalra. Még ha trollokra is tervezték volna ezt az óriáskereket, akkor is szorosan a fiú mellett foglalna helyet, de az apró tér meghittebbé varázsolta a helyzetet. Ösztönösen a keze után nyúl, picit előrehajolva mosolygott rá.
- Akkor remélem nem baj, ha kicsit közelebb jövök.
A hoppanálás meg sem fordult még a fejében. Még ha kicsit fél is, sokkal fontosabb neki, hogy átélje a pillanatot, hogy ennek a csodás dolognak a részese legyen. Röviden hümmög, de közben le sem veszi a tekintetét Ericről.
- De itt fent senki sem lát minket, akkor miért szalasztanánk el a lehetőséget?
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. július 29. 23:16 | Link


Mode | I'll be Hummels to your Höwedes ღ


Pár pillanatig elgondolkozott, de aztán csak egy harang lendületével megrázta a fejét. Nem volt türelmes, legalábbis, ha nőkről volt szó, akkor csak nagyon kivételes esetekben. De a kajára sem szeretett várni, ha nem fél, hogy a pizzája elveszik a semmiben, hopp-hálózaton keresztül küldette volna magának a kaját is.
- Néha nagyon nehezen, mert a kérdéseik inkább személyes jellegűek, semmi közük a tananyaghoz. Nagyon szomorú, ez a mai fiatalság! Nem gondolod? - még a szemöldökét is felvonta, miközben Kenziere nézett. Nem akart ő nagyon szemét lenni, egyszerűen a jelleme része volt ez is, mint az, hogy nem nagyon szokott egy ember mellett megállapodni. De ha mégis, akkor sem permanens az állapot.
Ma nem volt beszédes kedvében a másik lányt illetően, nem volt neki szimpatikus az egész helyzet, amibe belekeverte a lány, mert hát, egész eddig különórákat adott neki, most meg rámozdult. Ejnye? Oda a plusz zsebpénz, a sértődésből ítélve.
- Eddig is tudtam a nevét, túl sokszor láttam előadások után. Alexandra. Nem tudom kimondani a vezetéknevét - intette le a lányt, mielőtt további kérdésekbe kezdene a nevet illetően. Ennyit tudott kimondani belőle, mert a csodás magyar nyelv mindig rejteget meglepetéseket.
Lényegében a németnek tetszett, hogy Kenzie nem kér rajta számon semmit, másrészről így ugyanúgy kajtatott más lányok után, mint előtte, és néha ezért el is gondolkozott, hogy akkor minek jár vissza a Loveguardhoz? A csókból kissé elhajolva ingatta meg a fejét.
- Nheeeeem, még a végén bántanád, nem hagyhatom, a lelkiismeretemen folt esne - közölte azért széles vigyorral. Kenzie viszont szorosabbra fűzte a karjait a német körül, ismét közelebb húzva, ő pedig nem tiltakozott tovább. Mintha eddig annyi kapacitása lett volna rá... - Helyes, akkor nem bánod, ha megtartalak a délután hátralevő részére, ugye? Még esetleg ihatnánk is valamit, mielőtt kiszáradok, mint egy kaktusz... Esetleg később...
Azzal az ajkai ismét a lányéira tapadtak, hogy nehogy elveszítse a gondolatmenetet. Az rettenetes csalódás lett volna a részéről.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok