Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Annyi maradt meg, hogy a cikesz közelebb került az arcomhoz, én meg utána kaptam, aztán éreztem, hogy a markomban van valami (mert annyira hideg volt, hogy ennél többet nem tudtam megállapítani). Előrenyújtottam a kezem, és láttam, hogy a labda egyik szárnya az ujjaim közül mered ki, így hát felrántottam a seprűm, egy íves kanyart írtam le felfelé, és a magasba emeltem a labdát. Oké, egy teljesítve, egy még hátra van, a Navine ellen.
A csapattársaimmal való ünneplés a pályán persze nem marad el, üvöltözünk meg minden, ahogy rellonosokhoz illik, és amúgy imádom hallani a tömeg reakcióját, amikor felemelem a cikeszt ismét a földön. Egy emberként hördül fel a páholy, én meg csak élvezem hallgatni. Ez amúgy a legkirályabb asszem' a fogóságban.
Jó, oké, az, hogy a lábam fáj, meg a csuklóm, meg a tüdőm, meg a vállam, meg nem érzem a testem a hidegtől és járni alig tudok, az... elhanyagolható lenne, asszem', de mindegy is, mert rögtön közlik velem, hogy a-a, there is no KH-ban ivás (ja, szigorúan sütőtöklé), hanem szépen indulás a gyenguszra, ahol legalább felmelegítenek (még ennél is jobban, lol), meg kapok valami ellátást. Szóval nem nagyon van mit tenni, a többi sérülttel együtt, nagyjából a saját lábamon indulok el arra, aztán levetem magam az egyik ágyra, és fáradtan hátradőlök, miután már megvolt az átöltözés polgáriba.
Öcsém, milyen jó, hogy van valami meleg és puha a hátam alatt. Jézusom, mennyire elfáradtam.
Kapok egy teát a kezembe, amiből kortyolni is kezdek, és iszonyat mód jól tud esni, hogy valami forró perzseli a torkom, és nem az a fagyos levegő, ami odakint volt. A gyógyító halk mormogása és vizsgálata amúgy nem zavar, mármint becsukom a szemem, néha esetleg felnyögök, ha nagyon fájó pontot érint, de ennél többet nem csinálok, csak elernyesztem a tagjaim, és élvezem a melegítőbűbájokat. Soha többé ki nem megyek a fűtött terekből.
Egy kis idő múltán jövök csak rá, hogy amúgy baromira nem vagyok egyedül, szóval körbepillantok, s magam mellett a másik fogót, Fannit pillantom meg. Megmozgatom kissé a tagjaim, és tudatosítom, hogy a cikeszt mellesleg még mindig nem engedtem el, szóval zsebre vágom. Pár pillanat csend.
- Te tényleg leugrottál arról a nyomorult seprűről? - kérdem vigyorogva, a végére már el is röhögöm magam. Nincs itt feszkó, a pályán kívül nekem aztán nem ellenségem senki, általában. Igaz, a levegőben gyilkolni tudnék, de ez igazán részletkérdés.
- Szép volt amúgy. Kezet nyújtanék, de kiment miattad a csuklóm. - A hangomban semmi vádló nincs mellesleg; csupán még mindig benne van az a furcsa euforikus érzés, amit egy ilyen meccs után tapasztalhat az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ugrásra készen egyensúlyoztam azon a vékony kis seprűnyélen. Esküszöm, hogy semmiféle ninjutsut nem használtam a fennmaradás érdekében. Végül, amikor éreztem, hogy itt az idő, ugrottam. Egy valamire nem számítottam, hogy az a fadarab csúszott, én meg megbillentem. Utolsó esélyként próbáltam a labdáért nyúlni, de elég szépen mellément a kezem s már zuhantam is lefelé, seprűről. Reflexszerűen felsikoltottam, elkapott a halálfélelem, ahogy éreztem a gravitáció vonzáshullámát. Elkönyveltem máris a fejemben, hogy én ezt nem élem túl, szóval a szemeim behunytam, úgy vártam a végzetemre. Viszont a zuhanás nem tartott addig, mint gondoltam. Éltem, két kar között „ébredtem” az első ember, akit láttam: Kevin. Amennyire fáztam, csoda, hogy el tudtam még valamennyire pirulni. Jó, oké. Ott volt nekem Mattrac és szerettem, imádtam..... de azért egy izmos csapatkapitány karjai közt elég zavarba ejtő tud lenni az ottlét. Amikor elkapott, a fejem hátra bakkant, meghúztam a nyakam is. Igazából már oly’ mindegy volt nekem, így is totál le voltam amortizálva, egy húzódás már nem osztott-szorzott rajta.
Kevin lehozott a pályáról és nem engedte, hogy a saját lábaimon menjek a gyenguszra, elvitt. Teljesen feleslegesnek tartottam, ennyire nem voltam tropa, tejesen túldramatizálta dolgot, foglalkozott volna Lanettával, őt oldalba csókolta a gurkó, én meg csak megijedtem, ha a többit nem nézzük... Egyszer a szíve viszi a sírba ezt a gyereket, komolyan.
A gyengélkedőről elzavartam a szöszihez is, hogy őt is nézze meg, addig én leszereltem magamról taláromat meg minden olyan felszerelést, amire már nem volt szükségem. Már csak a saját ruháim voltak rajtam, ami gyakorlatilag rám fagytak, a takaró alá olyan gyorsan befészkeltem magamat, ahogy csak bírtam. Jobb kezemmel húztam magamhoz a teámat, szürcsölni kezdtem. Éreztem, ahogy a meleg átjárta a didergő testem egészét. Égetett, mart; szóval fújtam a bögrémben lévő italt. Nem én kaptam el az aranyost, nem is bántam, mert ez a meccs száz cikeszt is megért. Jól éreztem magamat bár mindenem fájt a végére.
Egy ismerős hang ütötte meg a füleimet, akkor szürcsöltem bele a teámba ismét, de félre is nyeltem. Ügyetlenül, köhögve tettem le a teámat az éjjeliszekrényemre s a hang irányába néztem.
- A cél érdekében bármit! - elvigyorodtam a megszóláson, láttam, hogy nem haragudott már rám annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Ez tök jó! Így sokkal szimpibbnek tűnt, mint a pályán, ott ijesztőbb volt...
- Mondja ezt az, akinek a válla olyan kemény, hogy egy gurkó is elbújhat mellette - nevetve nyelvet öltöttem rá, még mindig éreztem a vállamba belehasító fájdalmat. Szerencsére nem volt túl vészes egyik sérülésem sem, így nem vártam olyan sürgősen a gyógyítók jövetelét. Lanettának és Michonnenak több szüksége volt rájuk.
- Hallod, egy-egy - jelentettem ki az állást, hiszen az első közös meccsünkkor én kaptam el a cikeszt, viszont most ő - Rohadt jó voltál, szinte uraltad a pályát - jegyeztem meg elismerően bólogatva - Mondanám, hogy taníts mester, de az olyan nyeh.... - mosolyogtam továbbra is, hiszen tényleg elég furcsán adta volna magát a helyzet, hogy ellenfelek, de egymást edzik... érted. Kevin és Mini lehet, leverné a vesénket ezért, bár… kitudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ötöt is? Igazán kellemes társaság lehetsz - szögezi le nyomban, és jégkék árnyalatban játszó tekintetében az arcán megjelenő mosoly járulékos csillogása keveredik hirtelen felébredő kíváncsigásával. Igaz, hogy csupán egyetlen emberhez van szerencséje, de ha ilyen sokat kitesz, az már majdnem felér egy kisebb társasággal. Márpedig neki lételeme a társaság, az egyedüllét pedig mumussal felérő kellemetlen állapot, így esze ágában sincs kihagyni a lehetőséget, hogy beszélgessen a rá figyelni hajlandó diáktársával, csillogva kicsit, végtére is ragyogó ékköve ha nem is az angol koronának, de a teszleksüveg egy divatosabb, ékesebb változatának mindenképpen.
- Örvendek - nyújtja máris előre légies mozdulattal a kezét a bemutatkozás pillanatában, hiszen így illik, aztán ölébe ejti a kézfogást követően újra, hogy visszatérjen a társalgásuk fonalához. - Kaptam egy viszonylag részletes összefoglalót az iskoláról, amiből számomra az derült ki, hogy az a magyar Hugrabug. Igaz? - kérdez rá, hogy ezzel lehetőséget adjon a válaszadásra, ne csak egymagában beszéljen. A monológnak nem sok értelmét látja, mégsem egy Shakespeare-dráma hősnője.
- Nos akkor ezt túl is tárgyaltuk - állapítja meg mosolyogva, és már tereli is a beszélgetést, hogy ő maga is bemutatkozhasson. Nem szeret lemaradni semmiben sem, jobban kedveli, ha inkább ő az első, legyen szó a tanulmányairól, vagy éppen az illemről, így tulajdonképpen kissé sértetten veszi tudomásul, hogy csak második. Ki is húzza magát, picit mereven hátrafeszítve a vállait, megemelve az állát, amíg csak a következő pillanatban nem kárpótolja mégis a Griffendél iránti érdeklődés.
- Lássuk csak - fog neki, megigazítva néhány képzeletbeli hajszálat, hiszen hosszú hajából egyetlen szál sem merészkedik ki gondosan felcsavart, szorosan rögzített, szigorú kontyából, de a mozdulatot mégiscsak igényli, mielőtt ujjait lazán fűzné össze kezeit térdére ejtve.
- Hasonlít az eridonra. Vörös meg arany a ház színe, de oroszlán a jelképe főnix helyett, és csupa okos meg bátor ember jár oda. Még Harry Potter is ott tanult, meg Granger és az összes Weasley, vagyis a varázslótársadalom színe-java egy kis túlzással - foglalja össze a hirtelen eszébe jutó információkat. - Ó, és van egy egyszerre szórakoztató meg ijesztő házszellemünk, Sir Nicholas de Mimsy-Porpington, de mindenki csak a Félig fejnélküli Nicknek hívja a kissé balul sikerült lefejezése eredményeként - magyaráz teljes beleéléssel, elég sűrűn pillantva közben Alizra, hogy lássa, milyen hatást is keltenek a szavai.
- Ó, értem - jelenti ki megkönnyebbülve, kényelmesebben dőlve hátra kissé ültében, amikor választ kap a társalgóra jellemző átlagos népsűrűséget illetően. A seprűmárkákra felhúzza aztán a szemöldökét. Még mindig fájdalmasan érinti, hogy nem tud repülni, de esze ágában sincs a gyengeségeit megmutatni, inkább lerázza magáról az egészet, és laza mozdulattal legyint.
- Csakis az lehet. Mi mást szoktál még olvasni tankönyveken kívül. Szereted az irodalmat? - tereli a témát inkább igyekezve a könyveknél maradni, de mégsem beszélni azokról a fránya ciroktákolmányokról, amik egyszerűen nem hajlandóak felemelkedni sem neki, nemhogy a levegőbe emelni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ja, eléggé elképedtem, amikor Fanni csak úgy lazán leugrott. Én azért ezt nem csináltam volna, mert a jövő idényben sem akarnám fogó nélkül hagyni a srácokat (mert engem aztán tuti nem kapna el Aiden), meg amúgy sincs kedvem meghalni a pályán. Mindegy, bátor húzás volt, még akkor is, ha amúgy meg hülyeség. Ezt a kettőt mondjuk alig egy hajszál választja el. Ezt senki sem tudja jobban, mint én.
- Te meg vagy húzatva. - Visszaröhögök Fannira, ja, egy ilyen meccs után még a vesztes csapat sem siránkozik, azért volt itt mit játszani. Erősek voltunk mindketten. - Ezért sem sokban különbözünk. - Végül rávillantok egy vigyort.
Megint nevetek, amint a vállam keménységét emlegeti. Hááát, igen. Eddig sajnos kénytelen voltam visszafogni az agresszív énemet odafent, de ha te vagy a CSK a pályán, némileg kevésbé van ugye megkötve a kezed.
- Kösz, volt hol gyakorolnom. Aiden majdnem ledarált párszor edzésen, szal' közelről ismerem, hogyan kell vállal hárítani. - Hát, az valóban nem volt szép. Mármint persze, ha eszembe jut az az ominózus edzés, nincs semmi negatív árnyalat benne; hiszen én kértem, hogy Mínea eddzen engem külön is. Arra akartam kiélezni magam, hogy végre ne menjek fejjel a gurkónak (szó szerint), és tudjak kétfelé is koncentrálni, ami bár ezen a meccsen nem nagyon jött össze, legközelebb mégis biztos, hogy fogom tudni alkalmazni a tanultakat. Nem mókás, amikor két gurkó van a pályán, és mindkettő rád jön, miközben neked el kell kapnod a cikeszt. Két órán keresztül. Csak a Rellon.
- Lesz az még kettő-egy is - emelem rá a tekintetem, sokat sejtető vigyorral. Na, vajon kinek a javára?
A dicséretre bólintok egyet köszönetképpen (bár a nyakam is sajog). Tulajdonképpen az ilyesmi nálam tudatos. Úgy is kaptam már el cikeszt, hogy azt se vették észre, hogy létezem, és pont ez vált előnyömre - az Eridon ellen viszont a saját fegyverét akartam fordítani, a hevességet és a dominanciát, ami őket jellemzi általában. Majd meglátjuk, hogy exhugrásként hogyan viselkedem a navinések ellen.
- Haha, én nem tudlak tanítani. Kérd meg Míneát. Vagyis... ja, inkább ne - vigyorgok rá. - Ne, tényleg ne. Ha jót akarsz.
Mini még mindig egy állat. Ezen az a tény sem változtat, hogy formás a hátsója, és az sem, hogy lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Vigyorogva szemöldökvonogatással válaszoltam Colenak, amikor az kijelentette, hogy nem vagyok tiszta fialás. Nos... ez tény igaz volt rám, ha meccsezek, ha nem. Szerettem kockáztatni, néha akarva néha anélkül. A legutóbb például át sem gondoltam, csak mozdultam még azelőtt, hogy az agyam valami jó kis ellenérvet generálhatott volna az ugrás előtt. Ez persze nem maradt el, hiszen most kezdtem belegondolni, mi lett volna, ha Kevin nem kap el. Mi lett volna, ha én ott leesek és palacsintafogóvá lapultam volna? Egyre több rémkép kezdett felhalmozódni a fejemben, muszáj voltam kizökkenteni magamat belőle, mielőtt elkap a pánikroham vagy valami attól lazább brainf*ck. Tény, hogy a cél érdekében bármit kifejezés igaz volt rám, de... áh hagyjuk.
Mr Kemény Váll elmesélte, hogy ki által edződött meg így, én egy ilyen Jézus atya úristen fejjel néztem vissza rá. Engem azért valamennyire kíméltek edzéseken és nem aprítottak fel még tüzelőnek. De lehet pont erre lesz majd szükségem a későbbiekben. Erre inkább nem is mondtam semmit, az arcom mindent elárult, amit gondoltam. A tipikus Mother of God meme lenne a legjobb képillusztráció rám.
- Már alig várom, fogópajtás - ki nyújtottam az olvadozó kezem, hogy egy ökölpacsit adhassak neki, de eszembe jutott, hogy épp az előbb közölte velem, nekem hála fájt a csuklója - Öhm.. akkor gondoljuk azt, hogy ökölpacsiztunk! – Visszahúztam a mancsom. Jobb nem jutott az eszembe, a kacsingatás meg már ooooolyan félreérthető lett volna. Vagy azt hinné egy külsős, hogy valami belement a szemembe és próbálom kipislogni. Vigyorogva.
- Az elmondásaid alapján veled járnék a legjobban, ha azt mondod Mini és Aiden állatok. Nem mondom, hogy félek tőlük, mert nem félek én senkitől... csak érted, fogótól jobb tanulni. Ha kell, belógok hozzátok azt hazudva, hogy prefektusi megbeszélnivalóm van veled a kviddics pályátokon seprűkkel és cikesszel - az eridonból kiindulva mertem feltételezni, hogy a Rellonban is van valami hasonló kaliberű cucckombó.
- Tavaly nem egyszer beszöktem a sárgákhoz és körülbelül háromszor kaptak el. Ebből kétszer megúsztam figyelmeztetéssel - Ilyen a büntetlen előélet, janem.
- De amúgy csak viccelek, nem akarok rád, se rátok akaszkodni, még valamelyik okos azt fogja mondani, hogy el akarom lopni a titkos cseleiteket és tégla vagyok meg cement! A-a, nem játszunk ilyet. Esetleg sült csirkének hívhat, de téglának nem! – nem tudom mennyire hagytam szóhoz jutni, de már azonnal kértem is ki magamnak.
- Szereted a sört? - gyors témaváltás - Ha igen, akkor holnap elmehetnénk meginni egyet a gyógyulásunkra meg arra, hogy jól kijövünk, meg... mert megkívántam, és mert tök menőnek érzem magam, ha nálam idősebbekkel lógok - vihorászva fejtettem ki a tervemet és a végén megint csak kinyújtottam a nyelvem. Erről sose szokok le. Minek azt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Örülök, hogy annyinak tűnök, amennyi vagyok. A ráncokat ne is nézd, a munkámmal és nem a korral jár - elmosolyodik, a maga nyomi módján vicces szeretett volna lenni. Aztán lehet, hogy az is volt, de azért érzi, hogy ezt nem kéne erőltetnie. Miért nem tud ő is olyan kis humoros lenni, mint mások? Neki ez a keresztje.
- Nos, Ilda. Nem lesz semmi baj, erről biztosíthatlak - a lány bokáját vizsgálva igyekszik a lehető legóvatosabb lenni, de ahogyan az várható, egy apró érintés is igen nagy fájdalmat jelent. Nem csoda, bucira van dagadva és különféle színben pompáznak rajta a foltok. Ez akár törés is lehetne, de akkor bicegni sem lenne vele képes, szóval... Csúnya ficam ez és valószínűleg szalagot is érint valamelyest.
Nyugodtan - de nem ráérősen! - keresgél a bájitalok és gyógyszerek között, míg kihalássza a legmegfelelőbbeket, majd magához vesz egy pohár vizet is, úgy indul vissza a lányhoz. - Nem csodálom, hogy fáj, de hamarosan jobban leszel, ígérem - a feltett kérdéseket egyelőre figyelmen kívül hagyja, noha nem felejti el, ugyanis első a kezelés, aztán a csevegés. - Idd meg ezt a bájitalt. Szörnyen rossz íze lesz, ezért itt egy kis víz. Ez elmulasztja a fájdalmadat. A többi gyógyszerből pedig napi egy, három napon keresztül, illetve kapsz majd egy másik kenőcsöt is - odanyújtja az orvosságot és a poharat is, hogy a lány az elmondottaknak megfelelően bevehesse. A pirulák egyébként fájdalomcsökkentők is és külön ficami sérülésre szokták adni. Nemrég fejlesztették ki őket, csak egy-két éve került forgalomba, de a kviddicsesek körében például életmentőnek számít. Ebben az esetben sajnos szükség is van rá.
- Most bekenem a bokádat és rögzítem egy kötéssel, addig mesélek egy kicsit - elmosolyodik és elmegy gézért, fásliért és azért a bizonyos kenőcsért, majd egy széket húz Ildához és nagyon óvatosan a térdére támasztja a lány sarkát. - Kérdéseidre válaszolva, három napja vagyok nálatok gyógyító, előtte az ország minden táján önkéntes szervezeteknél dolgoztam és segítettem a sebesülteken vagy szegény varázslócsaládokon. Nem költöztem fel a kastélyba, a faluban lakom egy pici lakásban, amolyan zug nekem, ahová elvonulhatok, ha itt végeztem - miközben beszél, bekeni a sérült végtagot, amely remélhetőleg már feleannyira sem fáj a bájital hatására, majd óvatosan ráhelyezi a gézlapokat és bekötözi Ilda bokáját a fáslival, melyet hozott. Az a helyzet, hogy egyelőre a mágusok se találtak jobb módszert a végtagok rögzítésére a fáslinál, tehát... Ez van. - Ezt a kenőcsöt odaadom neked, attól függően, hogy van a bokád, minimum napi egyszer kell vele kezelned, háromnál többször viszont felesleges. Hűsítő hatású és lelohasztja a gyulladást, tehát elvileg egy fél órán belül már jobban kell lenned tőle - türelmesen magyaráz, majd mondandója végén átnyújtja a kencét is, hogy végül asztalához sétáljon és feljegyezze a legfontosabbakat: ki, mikor, miért, mit kapott, ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már épp megszólalnék, hogy nekem tetszik a The Tragedy of Angels, ám épp csak kinyitom a szám, Scar már ki is fejezi a nemtetszését. Azért vetek egy bátorító pillantást Fanni felé. Szerintem nem volt rossz, elég tragikus tudok lenni, viszont a másik kettő is szimpatikus, amit a rellonos mond. Ez a baj velem, hogy az ilyenekben minden jó, egészen addig, amíg a nevünk kerüli az édességek és barbie babák méltatását. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de az ilyen irányzatokat túlzásnak érzem.
- Én az ilyen elnevezésekhez nem vagyok elég kreatív. Rám eddig mindegyik passzolt.
Legalábbis ha hiszünk a gonosz pletykáknak, hogy egy érzelemmentes, sőt szív nélkül született szobor vagyok. Aljas pletyka lányoktól, akiknek a közeledését észre kellett volna vennem. Most meg persze, hogy van párom, egyből mindenki rossznak állít be. Fene se érti a világot.
- Tudom, hogy ezzel nem vagytok beljebb. Igazából a menő mágus bandák legtöbbjének szerepel egy mágikus lén vagy egy komolyabb mágusvilág beli esemény a nevében szerintem, nekünk is bele kellene tennünk valamit. Valamelyik dallamos, de megjegyezhetőt, ami nem rövid, de nem is hosszú. Ashwinder vagy billywig.
Van egy pár ilyen. Ezeket mindig egész könnyen megjegyeztem, és egész jól szerepeltem velük, mert mindegyikhez költöttem egy kis versikét. Persze nem olyan nagy számok, hogy abból egy nap verseskötet legyen, de magamban mondta a verset, egész jól tudtam felelni vagy éppen varázstani alapismeretek vizsgán brillírozni.
- Hömp?
Épp csak egy pillanatra pillantottam el a lányokról, csak, hogy egy kicsit megmozgassam a fejem, mire visszapillantottam, Fanni már nem volt sehol. Bealudtam volna? Csak így, hirtelen? Esküszöm az előbb még éber voltam, és csecsemő sem vagyok, hogy beálljon a tejkóma. Már épp megkérdezném Scart, hogy ugyan hová lett az eridonos, amikor amaz felkiált, én meg úgy megijedek, hogy majdnem eltaposom.
- Fanni?
A lány mellettem térdel, ami azért elég zavarba ejtő tud lenni, ha az ember nem számít a jöttére, és popóját kinyomva harcolt valamivel ami a székem alatt van. Felpillantok Scarlettre, majd vissza Fanni hátára, és amikor felül, és megjegyzi, hogy nem éri el, készségesen felállok, és a fotel mögé lépve, vigyázva, hogy ne csapjam arcba őt, magam felé döntöm, annyira, hogy kényelmesen ki tudja szedni a ceruzát.
- Remélem, hogy rajzolsz nekem cserébe valami szépet.
Kacsintok is felé egyet a kijelentésemmel, majd visszaeresztem az ülőalkalmatosságot, és visszahelyezkedem rá.
- Figyelünk, főnökasszonyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Meglepetést? Hmm... - illeszti mutatóujját ajkához elgondolkodva, tekintete egy pillanatra a semmibe réved, majd széles mosollyal néz újra a lányra. - Szeretem a meglepetéseket. Lehetnénk barátok - szólal meg nyomban egészen lelkesen, és csak azért nem ugrik ennek jeleként a másik nyakába, mert ő olyat nem tesz, vagy legalábbis csak ritka alkalmakkor. Megvárja inkább, amíg mások ugranak az ő nyakába (hogy aztán hűvös nyugalommal, méltóságteljesen követelje vissza magának lehetőleg a személyes terét, ha olyan a kedve).
- Hogy érted, hogy itt? - pislog aztán értetlenül. Tényleg fogalma sincs, hogyan érti ezt a kérdést Alíz, hiszen Potter az egész varázsvilágban híres. - Itt nem tanítanak mágiatörit? Vagy inkább helyi jellegzetességet tanultok? Esetleg itt valami mesehősnek mondják, mint mondjuk Beowulfot? Nem értem, miért olyan hihetetlen, hogy létezik - fejti ki, miért is nem tud napirendre térni a kérdés fölött egy mosollyal, esetleg bólogatással. Egészen kicsit talán még a büszkeségét is sérti, hogy Potterről beszélnek, de ha ez ennyire érdekli a lányt, rajta nem múlik, válaszol a kérdésekre.
- Ó, hogy te is varázstalan családból származol? - kérdezi gyanakodva, amikor a lények is szóba kerülnek. Mi tagadás, ő sem ismert sok mindent, mielőtt a Roxfortba került volna, úgyhogy ha igen a válasz a kérdésére, ezen a tapasztalaton osztoznak. Meg is könnyebbül már előre, hogy legalább nem egy mindent ismerő aranyvérűvel van dolga.
- Naná, persze, hogy örültem. Szerintem az a legjobb ház. Mindig élet van - válaszol lelkesen a hozzá intézett kérdésre. - Igaz, eleinte csak azt tudtam, hogy vörös meg arany a ház színe, az pedig csak kiemeli a vörös hajamat, de már csak ezért is nagyon lehet örülni. Fontos szempont - magyarázza komolyan, hiszen neki ez igenis számít most is. Nem mindegy, hogyan fest, ha már úgyis valami ronda egyenruhát kénytelen hordani.
- Ó, rengeteg mindent. Balettozom, meg olvasok, és imádom a társaságot is. Otthon rengeteg időt töltöttünk a barátaimmal a faluban is, meg az iskola különböző részeiben. Itt még kevés embert ismerek, de ezen változtatunk - részletez kicsattanó örömmel, hiszen beszélhet magáról, de mégiscsak jónak látja, hogy vissza is kérdezzen aztán. - Na és te?
- Óh - veszi tudomásul a választ, igyekezve érdeklődést mutatni. Egészen hosszú listát kapott, aminek felét ha vissza tudná mondani ebben a percben, de legalább válaszolhat a kérdésre, ami azért gyorsan eltereli szerencsére a gondolatait újfent. - Lássuk csak... irodalomból a fantasy, romantikus történetek, klasszikusok, történelmi regények érdekelnek és a versek, meg aztán a történelem, mágiatöri, művészettöri, zenéről szóló könyvek -  sorolja ujjain számolva szórakozottan a lista feléig a könyveket, majd belefelejtve engedi vissza ölébe a kezét, folytatva a felsorolást eme segítség nélkül is.
- Meg szívesen olvasok olyan könyveket, amik a mágia művészetben való szerepéről, használatáról szólnak, mint az illúziómágia vagy melodimágia, vagy mágikus táncművészet, szóval mindenfélét, aminek csak köze van a művészethez - teszi még hozzá csillogó tekintettel. Roppant mód érdekli a művészet, és ezt valami nagyon nemes dolognak éli meg a maga részéről. Egy helyben ülni azonban nem igazán bír sokáig, most sem, így pillanatokon belül már a fotel karfájára támaszkodva emelgeti a lábát kecsesen.
- Szereted a balettet? Olyan szép koreográfiák vannak és annyira kifejező... - lelkesedik. - Vagy inkább az írás az a művészeti ág, amiben jeleskedsz? Azt hiszem, annak is van sajátos mágiája, bár nem sokat olvastam eddig még róla. Igaz ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sok mindent lehet mondani Majáról, de azt éppen nem, hogy túl összeszedetten futott volna neki a szünet utáni első tanítási napnak. Valahol - azt sem tudja, hol, kinél, mikor - az ünnepekben elhagyta az egyik beadandót, amit mágiatörténetre ma kellett volna leadnia, aztán sikeresen eltűnt a táskája a szobájából, bár az is lehet, hogy Lottinál van… vagy Ririnél, fogalma sincs. Reggel a nagy kapkodásban kifordítva vette fel a pólót is, a fülbevalója meg beakadt a pulóverébe. Egy órán át küzdött vele, mint a hal, ami a horgon akadt vergődött, de megoldotta. Utána - kisebb szívroham közepette - mentette meg a láncát, amit majdnem a hajával együtt rántott le magáról, mikor a szekrényajtó rácsukódott oldalról. Morcosan és kissé morogva esett be az első órára, miközben a jegyzetei között turkálva még mindig reménykedett, hogy előjön a fogalmazása, amikor is… eljött a felismerés. A füzet színe is fura volt, de annyira el van varázsolva, hogy különösen fel sem merült benne ezen agyalni, de mikor kinyitotta valami nagyon fura jeleket talált. Elkezdte a füzetet minden irányba forgatva méregetni, grimaszolt mellé; hol közelebb húzta, hol távolabb tolta. Hát mi a szentséges banán ez!
- A kínai fiú! Vagy valami olyasmi… - Hangosan mondta, annyira, hogy a mellette elsétáló tanárnő szúrós pillantásokkal díjazta, társai meg érdekesen méregették. Belesüllyedt a padba, aztán eldöntötte, hogy megkeresi, akinél az ő füzete lehet, benne a délutánra kellő fogalmazással. Még lehetnek csodák.
Liv néni szabadsága miatt a legendás lények gondozása elmaradt, így a klubhelyisége helyett a folyosókat szelte, nézelődve. Nem sokra emlékezett, sőt, neki elég egyformák voltak a Csingek meg a Csángok, de hirtelen pillantott meg egy célállomásnak tűnő rellonost a társalgóba belépni. Stimmelt a haj, a külső, a minden! Hát ki más lehetne?! Futólépésre váltott, majd szinte beesve az ajtón, egyből szerencsétlen karjáért kapott, hogy fordíthassa a maga irányba.
- Te, Csiiii. Segííííts! Ez a tiéd. - mondta kétségbeesve, majd a kezébe nyomta a füzetet. Amúgy se tudta kimondani a nevet, meg elolvasni se, így ha nem is a gazdáját kapta el, ő úgy gondolja mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tanulnom kéne, de mindenhol túl sok a zaj, és a nemkívánatos személy, főleg egy helyet. Nincs kedvem senkihez, vagyis beszélgetni nem szeretnék, mégis megtalálnak az emberek az idióta kérdéseikkel. Az előbb egy rellonos kislány jött oda hozzám, hogy merre találja a Levitát, én viszont nem mondtam semmit, még a végén megkérne, hogy mutassam is meg neki. Akár az öcsémet is meglátogathatnám, beszélgethetnék vele, azonban fogalmam sincs, merre van, lehet Gwennel tengeti az idejét, vagy másik testvéreivel, majd holnap írok neki baglyot, akkor úgyis vasárnap lesz. Még nem szóltunk Sorának, nemsokára muszáj lesz, megejteni azt a beszélgetés, mindazonáltal lehet, a másik húga sem tud a fejleményekről. Nem akarja ő sem elsietni ezt, lassan kell beadagolni nekik a hírt. Össze kell üljünk beszélni, bár akkor nem erről a témáról beszélnék vele.
Szorongatom a könyvet egyik kezembe, miközben lehajtott fejjel lépdelek előre. Nem akarok senkivel találkozni, azt sem figyelem merre megyek, amerre a lábam visz. Egyik terembe érve hallok egy női hangot, amire egy pillanatra felfigyelek, aztán rájövök, hogy nem nekem szól, egy kínait keres a lányka. Olyan nemzetiséget még nem láttam a suli falai között, leginkább japánok és koreaiak vannak jelen, meg oroszok is, ami Ázsiához tartozik, meg egy tajvani kék is van, látásból ismerem. A vagy valami olyasmire mégis felkapom tekintetem, sóhajtok egyet, ahogy általában ilyenkor. Nem érdekel, hogy nem tudja a nemzetiségemet, általában így vannak a magyar, és más nemzetiségű emberek. Nem lenne nehéz, ha kicsit odafigyelnének, de mindegy, hagyjuk ezt.
- Csi? Komolyan? Legalább a nevét tudhatnád annak, akit keresel, aki nem én vagyok – válaszolom a navinésnek, akit láttam a kajánál, meg máshol is, azonban a nevét nem tudom, annyira nem érdeklődtem utána. Elveszem a füzetet, érdeklődő pillantással nézem a tulajdonos nevét, összehúzom szemöldökömet.
- Ilyen ronda írást még nem láttam, nem tudom elolvasni az írást, bocsi – nem tudom, miért kérek bocsánatot, nem is akartam segíteni neki. Szegény lánynak nehéz dolga lesz, amíg nem találja meg a megfelelő személyt, addig nem jön rá ki ír így, ha én nem, más sem fogja tudni elolvasni. Sóhajtok egyet, ahogy az arcára nézek és kedvesen egy kérdést intézek felé.
- Segítsek meglelni a megfelelő személyt? – nem értem magam, miért kell ez? Mindegy, már nem vonom vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minekutána sikeresen beégette magát relatív sok ember előtt, jobbnak látta, ha már menni lehet, akkor utánanézni a felfedezésének. Az agyában csak annyi kattogott, hogy egy fiú volt – vagy marha rövid hajú és deszka lány, ami elég furi lenne, de ki tudja -, meg Csing, de ennyiben kimerült a tudomány. Elég lehangolt sóhajok hagyták el a folyosón a száját, mégnem bevetődött a társalgóba azután a nagybetűs Csiii után, akit valószínűleg erősen félrediagnosztizált.
- Nem Csi? Hogy hívnak? Nem te vagy? De miért nem? De úgy nézel ki!
Értetlenkedik grimaszolva egy sort, bár beláthatná, hogy saját hiba, mért futna egyből megoldásba? Lebiggyeszti az ajkait, miközben el is engedi szerencsétlen karját, menten zavarba is jön és visszahúzva a saját táskáját szorongatja az oldalán inkább a kacsóival. A füzetet nem annyira akarja visszakapni, nincs benne semmi, vagyis van benne minden, de csak mintha egy ötéves rányomdázott volna az áfonyától kék nyálával és elkente volna. Egyrészt ronda, másrészt nem is betűk! Vagy ha azok, tuti nem létezőek, valami titkosírás…jelnyelv. A jelnyelv használható erre, vagy csak a nem írhatóra? Akkor, ha nem, nem baj, inkább tanácstalanul pillog.
- Tényleg nem tudod? De akkor hol van a Csi. Elvitte a füzetem, benne volt a dolgozatom, ami mára kell. Biztos nagyon sok büntit kapok Domi bácsitól, ha nem adom le. Sose szabadulok, nem mehetek el edzésre, vagy nem találkozhatok Le… legjobb barátnőkkel!
Egy kicsit talán elkeseredett vinnyogás lett a vége, de annyira halkan makogta, hogy csak ketten hallhatták úgy is. Nem heves lány, bár most bugyognak a szavak ki a száján. Kicsit lenyugodni kezdett, vett pár mély levegőt is. Aztán eszébe jutva, hogy nem nagyon kéne több butaságot mondani, próbált előrébb lendülni a füzetre mutogatva.
- Azt hiszem levitás, vagy rellonos, valami hideg szín volt tuti a ruháján… ismersz ott valakit, akié lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tény, nem ez volt életem egyik legjobb indítása, sőt… De a helyzeten változtatni már nem tudok, és a bocsánatkérés sem úgy sült el, ahogy a nagy könyvekben meg van írva. Szerencsétlen vagyok, valljuk be.
- Hát… a pólód színe nagyon egybevág a kanapééval -  lehet, csak az ebet kötöm a karóhoz, de ezt muszáj megjegyeznem, még ha utána az ajkamba is harapok, nehogy még valami kijöjjön. El kell fogadnom, meg kell emésztenem, hogy ezen a helyen is lehet saját véleményem, csak nem biztos, hogy hangoztatni is szabad.
Persze a teát megcsinálom neki is, ennyi jár alapon.
- Tényleg sajnálom, nem vagyok ennyire béna, csak ez az új hely… teljesen más, mint a Shanes. Gondolom, te már el is felejtetted, milyen érzés, egy apró hangyának lenni itt, akit aztán bárki eltaposhat… - csak nem áll be a szám, de legalább nem kell ránéznem, legalább is csak akkor, mikor odaviszem neki a lötyit. Most már figyelek arra, hogy mellé üljek, meg ne csináljak semmi hülyeséget. Az mára bőven elég volt.
- Az Inferno annyira nem jött be, bár a téma jó, csak… nem is tudom – vonok vállat, és nem, cseppet sem tartom furcsának, hogy ilyesmikről beszélek.
- Egyébként meg ezt terveztem olvasni. zseniális ötletnek tűnik, hogy rejtett kódokkal kelljen rájönni valamire, bár az Angyalok és Démonok ennél azért jóval ütősebb volt, komolyan kiakadtam a végén, mert nem rá számítottam – bizonyára érti, mire célzok, hisz elvileg már olvasta.
- Szerintem Brown a halálfalókról is tudna komoly sztorikat írni, már ha tudna a létezésükről  - mosolyodok el halványan, aztán iszok a teámból, nehogy kihűljön itt nekem.
- Ne értsd félre, de marha fura könyvet látni a kezedben, te inkább a „lógassuk fel a gólyákat bárhová” típusnak tűnsz, bár Zója mondta, hogy nem szabad skatulyázni, de akkor is. Egyébként Ráhel vagyok… - nyújtok neki kezet, mert így szokás, én meg nem akarok udvariatlan lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ez a hét hihetetlenül fárasztó volt, nem is hittem volna, hogy egyszer véget ér. Pedig véget ért! Szinte már útban a klubhelyiség felé nekiálltam átöltözni, de persze nem kell rosszra gondolni, csak a nyakkendőmtől és a taláromtól szabadultam meg. Muszáj volt, különben attól féltem, hogy még a végén megfojt. Egész héten igyekeztem feltornázni a jegyeimet olyan szintre, hogy a tanáraim ne kapjanak agybajt, amikor a vizsgaidőszak elkezdődik. Muszáj jól teljesítenem.
Na nem azért, mert csak akkor vesznek fel a Oregonba, mármint de, csak akkor, viszont a szüleim, mint mindig, most is a legrosszabbkor vannak egy véleményen, így én már szépen le is tettem arról, hogy az államokban tanuljak tovább. Marad Pécs, vagy a Bagolykő. Nagy dilemma, és lassan be kell adni a jelentkezést. Horror az élet ezen szakasza. Visszaérve a szobámba, túl a mai fárasztó napon, úgy éreztem, hogy vennem kell egy gyors zuhanyt, és muszáj szundítanom egyet vacsora előtt. Két órát csak. Akárki akármit is mond, a legjobb a két órás alvás. Olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, egyből elaludtam, és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meghódíthatom az egész világot.
Ezzel az elszánt és friss lendülettel indulok most neki a folyosóknak is. A vacsora még odébb van, öt fele jár, az utolsó tanóráról is kicsengettek már jó ideje, így hát a legtöbben most a klubhelyiségükben vannak, vagy a szobájukban, és nagy valószínűség szerint ugyanúgy pihennek, mint ahogy én tettem. Kerestem Gracet, gondoltam váltok vele pár szót, de sehol sem találtam, így úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet, és megnézem, hogy mi a helyzet a társalgóban. Páran lézengenek azért ott, de senki olyan, akit ismerhetnék, így csak lehuppanok a kedvenc fotelembe, egy nagy, zöld példányba, fekete fa kerettel, a lábam felpakolom a hozzá illő puffra, és magamhoz húzom azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt hagyott ott valaki. Mondjuk a rúnatan nekem nagyon ködös, nem is igazán értem, hogy mi van odaírva, de mindenesetre olvasgatni kezdem, fel – felpillantva belőle, hátha valaki ugyanúgy egyedül marad, mint én, és akkor szóba elegyedhetünk egymással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó