Márky Sebestyén

A lány szívesen társalgott másokkal, ezért is gondolta úgy, hogy ellátogat a társalgóba. Ott ült egy jó indulatúnak tűnő lány, közelebb lépett hozzá, leszólította és társalgást kezdeményezett vele. Piros-fekete inget, sötétkék farmert és fekete sportcsukát viselt. Elbeszélgetettek egy ideig, majd a lány közölte, hogy sürgős teendője akadt, így helyet foglalt a kandalló mellett az egyik kényelmes széken. Hiányzott neki a családja, a barátai, szóval nem volt egyszerű helyzetben, de kárpótolta az a tudat, hogy itt is talált magának barátokat, akikre bármikor számíthat. Jól esett neki a nyugalom, nem mindig szerette a nyüzsgést, jelenleg a pattogó tüzet leste a kandallóban és kényelembe helyezte magát, közben pedig arra gondolt, hogy a következő iskolai szünetben mindenképp hazamegy.
~ Jó lenne újból otthon lenni, nagyon gyorsan elment az az időszak, amikor utoljára a szüleimmel és a testvéreimmel lehettem. Sajnos Nathan semmi újat sem árult el magáról, pedig tudom, hogy valami gondja van, ugyanis nagyon furcsán viselkedik, le sem tagadhatná, hogy valami nem stimmel, mert rá van írva az arcára minden. Sajnos kevés vagyok ahhoz, hogy egyedül rájöjjek, mi a gond, de semmi más segítségem sincs, úgyhogy magamra vagyok utalva. ~
Rachel nagyon sajnálta, hogy ennyire megváltozott a bátyja, hiszen régebben semmi gond sem volt vele, teljesen normálisan és kiszámíthatóan viselkedett, de tuti, hogy történt valami fura, amiért ennyire rendellenesen viselkedik mostanság. Az pedig még furább, hogy el sem árulja, mi a baja, mert régebben semmi titkolni valójuk nem volt egymás előtt a testvéreknek.
Rach nagyon gondterhelt volt emiatt, amit meg is lehet érteni, hiszen a bátyja nagy pálforduláson ment jelenleg keresztül, amit egyáltalán nem tudott sehová sem tenni.

Apró, puha tappancsok szelik át a folyosót, apró szemek vizsgálnak meg minden ott lévő pontot, és apró orrocska szimatolja a megannyi illatot. Néha megáll, tanácstalan, hangot is ad neki, de elveszik a hely nagyságában, nem kap választ. Hallgatózik, majd újra megindul, sebes, apró léptekkel, mintha sietne valahová. Valamennyire így is van, hiszen elkeveredett, pedig ő maga indult felfedezőtúrára, majd pár diákot követve, de amikor vissza akart térni, nem sikerült. Kicsit fél is, de ez nem látszik rajta, azonban, ahogy egyre messzebb kerül, egyre idegenebb helyre. Megáll ismét, tétovázik, majd megindul egy ismeretlen után, vakon követve. Már szalad, hangtalanul, mintha képtelen lenne felverni a csendet, és valóban. Ő erre született. Lopakodik, becserkész, és surran, most a záródó ajtó utolsó negyedén bújik be. Akit követett, elveszik, de érzi, hogy itt van, nem adja fel. A kandalló melege felé veszi mégis az irányt, apró hangját hallatva ismét, végül a foteleknél megpihenve szúrja ki a magányos lányt, és támad. Lufi, az apró kiscica mit sem törődve azzal, mit szabad, és mit nem, már felfele tart a lábán, hogy a nagy kaland után végre biztonságot is érezzen.

Egy kis fáziskéséssel azonban más is lohol. Lélekszakadva, és morgolódva, hiszen hibázott. Csak egy pillanatra nem figyelt, csak egy kicsit, és tessék. Elvesztette. Pedig figyelt rá, óvta, és megígérte azon a napon, amikor koszosan, éhesen, fázva talált rá. És most kudarcot vallott volna? Reméli, hogy nem. nagyon nem.
Sietve halad el a többiek mellett, néha megáll, zihálva, és kérdez, nem-e láttak egy kiscicát. Értetlen pillantások, nem-ek, fejrázások. Nemigen szokása sírni már, ahhoz nagy, de most kedve lett volna hozzá. Egy-két könny elő is bújik, de dühösen dörzsöli ki szemeiből, és halad tovább. Percekig kóborol, indul előre, hátra, majd végül olyan helyről kap segítséget, amelyről sosem várta. Egy portré igazítja ki, hogy látott valamit, amit keresett, akit keres, és jó fele halad. Így lel rá a társalgóra, majdhogynem kifulladva lép be, és nézi a helyiséget, mi merre. Arcok, ismeretlenek, és egy pamacs. A szíve megdobban, leesik róla a szikla, amely eddig nyomta.
- Lufi! – lép oda, majd a lányra tekint, akinek ölébe költözött kis barátja. Arca kipirult, még zihál, és haja is kócos a loholás után. - Jaj.. ne haragudj miatta.. Remélem nem karmolt meg.. – süti le a szemeit, miközben felnyalábolja az apró állatot kezeibe, és nem moccan.
– Rettentő hálás vagyok neked! – böki ki végül, miután nem kapkodja a levegőt annyira.

Rachel Octavia Amber és Mesélő

Elmosolyodom, hisz örülök annak, hogy tervezi meglátogatni Németországot. Én véglegesen beleszerettem, sosem tudnám huzamosabb ideig elhagyni. Szerencsére ilyet nem is kell tegyek, mert bizonyos időközönként hazautazom. Olyankor még a muglik által tervezett, létrehozott kütyüket, találmányokat is szoktam élvezni. Már miután kisebb nagyobb erőfeszítések árán rájöttem hogyan is működnek. Általában könnyen megy, de volt már olyan és biztos lesz is ami kifog rajtam.
Nevetni kezdek. Garantáltan nem volt izgalmas anyukámnak a nyaralás alatti szülés, de ha a gyerek ki akar jönni, nincs mit tenni. Legalábbis az orvostudomány és a gyógyászat mai állása szerint. Biztos fejlődni fog mindkettő és akkor már kitalálhatnak különböző módokat arra, hogy a gyerek ne jöjjön ki. Hála az égnek rajtam ilyesmit nem kísérleteztek ki.
- Anyukámnak nem hiszem annyira izgalmas volt. 1 hónappal későbbre vártak. -
Zártam rövidre ezt a születés dolgot, mert igen elsőre izgalmasnak hangzik. Másodszorra is, de harmadik alkalommal már elhanyagolható a lelkesedés. Az pedig már egyáltalán nem nevezhető izgalomnak, hogy elírták a nevem és emiatt majdnem el is cseréltek. Kész szerencse a szüleimre nézve, hogy sikerült megtalálniuk. Igaz fel is rótták a gyógyítóknak figyelmetlenségüket, hiszen nem valami apró dolgokkal játszanak, hanem babákkal akik igazán a szüleik mellett akarnak felnőni.
- Akik lemorzsolódtak azokkal nem kell törődni, mert nem érdemlik meg. A helyt álláshoz sok sikert, szerintem megy neked az. -
Bátorításként majdnem vállon veregettem, de rájöttem ez túl korai lenne, így inkább biztatásképpen elmosolyodtam. A barátok jönnek mennek, egészen addig amíg nem találsz olyan valaki aki kitart melletted évekig. Akkor is ha elköltözöl, iskolát váltasz vagy egyéb ilyen cifraságok. Ha pedig eltávolodnak, azt jelenti sosem voltak igaziak. Őket nem kell sajnálni, siratni, keresni vagy törődni. Lesznek helyettük értékesebb emberek.
A kedves felügyelő itt léte egyáltalán nem kerülte el figyelmemet. Nem kedveltem, szívleltem őket, de elfogadtam a jelenlétüket. Rajtunk nem volt nagyon mit figyelni, rögzíteni. Egyszerű, átlagos beszélgetést folytattunk. Semmi olyasmit amit büntetni kéne vagy akár másmilyen módon "jutalmazni". Kissé feszélyezett a jelenléte, de nem mutattam. Elvégre semmit nem akart tőlünk. Vagy ha mégis, egyelőre jól titkolta. De ezzel erővel a teremben lévő más diákoktól is akarhatott bármit, csupán a megfelelő pillanatra várhatott.
- Ha meg nem jön, itt vagy te nekem. -
Nevetek fel, mert elismételte nagyjából amit én mondtam. Viszont megtaláltam amit nem mondott. És úgy gondolom nem sértődik meg, haragszik meg vagy esetleg bántódik meg a kijelentésem miatt. Elmesélése alapján nincs sok barátja, így még jól jöhetünk egymásnak. Azt pedig még nem tudja, de egy prefektus barát sosem elhanyagolható tényező. Megtanultam ezt az évek alatt. Csak éppen akkor a kastély nem volt tömve felügyelőkkel akik árgus szemekkel figyeltek minket, diákokat. Biztosan nem tölti el a tanárokat sem boldogsággal a tény. Ám a minisztérium rendelkezéseit el kell fogadnia mindenkit kivétel nélkül.
- Tanár szeretnék lenni, mesterképzésre járok. Te, mi szeretnél lenni? -
Valójában ez a kérdés egyáltalán nem az illendőség miatt lett feltéve neki, vagyis visszakérdezve. Érdekel, hogy valaki aki elköltözött, a barátai elhagyták és itt tanul, mi akar lenni. Túlságosan nem kedveli a helyzetet, ahogy kivettem a szavaiból, de attól még történhet vele jó dolgok. Például adhatok neki pár tanácsot tovább tanulás terén, már ha akarja. Én nem erőszakolom magam senkire, mert annak úgy sem lesz jó vége.

Sebestyén

Rach teljesen belefeledkezett a gondolataiba, élvezte az őt körülvevő csendet és nyugalmat, félig-meddig el is szundított, de hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy valami karmolja a lábát és egyre csak közeledik feléje.
- What the hell?!
A Rellonos már majdnem felpattant a helyéről, amikor is egy puha szőrpamaccsal találta szembe magát, aki már az ölében pihegett.
- Ó, egy cica! - kiáltotta izgatottan, majd megsimogatta az állatkát, aki teljes nyugalommal feküdt az ölében, kis idő elteltével pedig elkezdett dorombolni.
Nem sokkal rá megjelent loholva egy fiú is, akiről Rach rögtön levágta, hogy csakis a gazdája lehet.
- Szia! Semmi gond, nagyon aranyos a cica, nem számítottam ma ilyesfajta meglepetésre. Nem karmolt meg, csak épphogy, nem számít. - válaszolta mosolyogva a lány, miközben tovább dögönyözte a cicust, akinek már a nevét is tudta.
- Hogyhogy Lufi lett a neve? - érdeklődött Rachel, nem mintha nem illett volna rá ez a név, de az is tény, hogy nem egy tipikus macskanévről volt szó.
Miután megsimogatta, a fiú elvette tőle az állatot és most már nyugodtság ült ki az arcára.
- Hogy hívnak? Én Rachel vagyok. - mutatkozott be a lány, majd megállapította magában, hogy nem tűnik Rellonosnak a srác, bár ezt még nem merte volna 100%-osan kijelenteni, mert sok olyan diák volt, aki egyszerre több házba is beillett volna a személyisége alapján.
- Nekem egy siklóm van, Nagini. - mondta a fiúnak, majd arra gondolt, hogy már rég vitte el a kedvencét sétálni, nemsokára ideje lesz, hogy kiszedje a terráriumból, hogy végre világot láthasson.

Szakács Ágota-Beáta

Bea egyre szimpatikusabbá vált a lány szemében, nem volt benne semmilyen rossz indulat, nem volt semmilyen hátsó szándéka, úgy tűnt, hogy valóban érdekli Rach véleménye a dolgokról és ami még fontosabb, hogy hogyan érez.
- Ó, nem gondoltam volna, hát ez valóban váratlan fordulata volt a nyaralásának! De legalább emlékezetes és biztos nagyon örült neked, hiszen már jó ideje a szíve alatt hordozott. - felelte kissé meghatottan a zöldike, neki is sokszor elmondta az édesanyja, hogy már nagyon várta a megszületését és hogy végre fizikailag is együtt lehessenek.
- Igen, igazad van, csak furcsa, hogy nagyon jókat tudtunk beszélgetni, beavattuk egymást a bizalmunkba, mindig ott voltunk egymásnak, szóval hogy is mondjam? Olyan igazinak tűnt az egész! De igazad van, ez csak a látszat volt, valóban nem lehetett az, ha utána fittyet hánynak az egészre. - felelte Rachel kissé szomorúan, de amikor Bea felvetette, hogy akár barátok is lehetnek a későbbiekben elmosolyodott, mert jól esett neki, hogy ilyen pozitívan áll hozzá a dolgokhoz és ad neki egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, hogy méltó a lány barátságára.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled! Szívesen élnék a lehetőséggel. - mondta immár jókedvűen Rach, tudta, hogy kevés olyan ember van a környezetében, aki valóban komolyan is gondolja, amit mond, és úgy tűnt, hogy Bea ezek közé tartozik.
- Milyen tanár szeretnél lenni? Én még nem tudom 100%-ra megmondani, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, de már van egy elképzelésem. Lehet, hogy a fotográfia vonalán megyek majd tovább, ugyanis mindig is érdekelt ez a téma, imádok fényképeket készíteni, elkapni a megfelelő pillanatot és a kedvenceim a fekete-fehér képek, mert azok visszaadják a kép igazi mondanivalóját mindenféle körítés nélkül. - válaszolta Rachel a lánynak, úgy érezte, hogy ezt a szakmát még élvezné is, azt még nem tudta, hogy a szülei hogyan viszonyulnának a dologhoz, de remélte, hogy nem állnak majd az útjába és minden erejükkel támogatni fogják majd saját elképzelésének megvalósításában.
- Nézd, minket sasol az az alak! Próbálja álcázni, de átlátok rajta, remélem, hogy nem tapad ránk. - mutatott a férfi felé, miközben megállapította, hogy a felügyelő épp prédára vadászik, csak arra vár, hogy lesújthasson a megfelelő pillanatban, de ha nem adják meg neki ezt a lehetőséget, akkor úgysem fog tudni mit csinálni velük.

Az apró macs nemigen érez félelmet az idegenek iránt, pedig lehetne rá leselkedő veszély is, ha épp a lány itt, eme szent helyen szeretne egy hatalmas vadmadarat dédelgetni, aki az apró gombócot vacsorának nézni, vagy épp egy kutyát hozott volna magával társnak. Esetleg a legrosszabb, gyűlöli a macskákat, és kihessegetné a puha helyéről. Majd megtanulni, mit, és hogyan, kivel meddig szabad elmenni. A felszólalásra csak nyervog, dagaszt, és dorombol, mindent megmutat, ami cuki, és ami a „fegyvere”. Csak pihen, semmi több.
Gazdája azonban csak egy kiadós futam után teheti meg. Szerencsére se kutya, se más vad nem előzte meg, így kapáló szívverése normális méreteket olt, kissé kiizzadt homloka csillog csupán, néhány hajszál tapad bőréhez. Olcsón megúszta, mondhatni. Ha jobban elkóborol, akkor nyakába vehette volna a kastélyt, és hajnalig bóklászhatott volna. Mélyen hálát ad a nagyobb, és hatalmasabb valaminek, hogy nem így történt.
- Huh.. Megnyugodtam. Nem jelent nagy veszélyt, bár éjjel néha játszik a takaró alól kibukkanó lábujjammal, ami még a helyén is van. Azonban kellemetlenség lehetett volna belőle. – telepszik le mellé, hiszen kicsit kifáradt, és ha már nem zavarták el, kicsit lepihen. A macska játszadozni kezd a pulóvere cipzárjával, rágcsálja, pofozza, majd mire a fiú teljesen kényelembe helyezi magát, már alszik is. Persze. Ő is kifáradt..
- Hirtelen felindulásból! Először Cica volt, de mondom az személytelen. És amikor ránéztem, ez jutott eszembe róla. Meg… nem tudom kislány vagy kisfiú-e, és ez egy köztes név, szerintem. – mert először Sándort akart, de ha később nem épp a hím vonala felé indult volna, eléggé érdekesen veszi ki magát az egész. És amúgy is, olyan ki kerek, mint a lufi. A következő kérdésre szisszen fel, mivel ha nem hozza szóba, talán el is felejti. Néha sikerült úgy éreznie magát valakivel, akit először lát, hogy ismeri, és az érdekes téma elfeledteti, hogy amúgy nem tudja, hogy szólíthatja. Érdekes.
- Tudtam, hogy valami elmaradt. Bocsáss meg, be szoktam mutatkozni, de most kicsit.. szétszórt vagyok. Örvendek Rachel, én Sebestény vagyok, de elég a Sebi is. – ejti meg kicsit utólag a dolgot, de amúgy nem vészesen későn. Kicsit mocorog, de Lufi marad a helyén, nem zavarja már semmi. Meleg van, és kényelem. Ő maga is kinyújtóztatja a lábait, és jobban felé fordul.
- Sikló? Mint ami a tavaknál is van? – kérdez vissza, hiszen azokat ismeri, nem egy példánnyal kergette meg a lánytestvéreit, vagy csak hagyta, hogy tekeregjen az ujjai, vagy épp a karja körül. - Biztos nagyon szép lehet! Én csak a Balatonnál láttam őket, mindig úgy gondoltam, bonyolult őket otthon tartani. – meg testvérei nemigen maradtak volna a közelében. Mindegy is. Most itt van neki Lufi, és boldog, csak még nem írt haza, hogy örökbefogadott. Ráér még.

Sebestyén

- Valóban találó név! Be kéne tenni a macska névnaptárba, ha esetleg még nem szerepelne ott. - nézett elismerően a fiúra, neki ugyan nem jutott volna eszébe ez az elnevezés. Tulajdonképpen nagyon szerette a macskákat, apró cuki kis szőrgombócokként tekintett rájuk, de ő maga egyelőre képtelennek tartotta magát rá, hogy saját kedvence legyen, mert nem igazán volt az erőssége a másokról való gondoskodás, mivel még a szobanövények is kihaltak mellette.
- Örvendek, Sebi! - viszonozta a srác bemutatkozását, most már a nevét is tudta, bár nem volt mindig jó a névmemóriája, azért próbálta megjegyezni ezt a nevet is. Túl sok emberrel találkozott, sok diák között mozgott ezen a helyen, és így nehezebb volt megjegyeznie azoknak a nevét, akikkel összetalálkozott és netán pár szót is váltott már.
- Gabonasiklóm van. Nem értem, hogy miért félnek tőlük sokan, hiszen egyáltalán nem ártalmasak, nem is harapnak! Én szoktam sétáltatni is a nyakamban időnként az enyémet. Egyébként jól elvan a terráriumában, a nap nagy részében alszik, időnként meg kell etetni rágcsálóval és annyi. - válaszolta Rachel, igaz úgy érezte, hogy hirtelen egy kiselőadást tartott a fiúnak, de nem bánta, végül is minden fontos információt elmondott a siklójával kapcsolatban. A Rellonos egyik fajtától sem félt, bár még nem volt rossz tapasztalata egyikkel sem, a kígyókat is kedvelte, azoktól sem tartott.
- Hogy állsz mérges kígyókkal, félsz tőlük? Szerintem azok is szépek, bár nem árt velük vigyázni, szóval nem ajánlatos őket felbosszantani! A hüllők különleges állatok, mindegyiknek megvan a maga egyéni jellegzetessége és szépsége. Te bírod őket? - kérdezte a zöldike Sebitől, mivel kíváncsi volt a véleményére, bár, ha szerinte a siklója szép lehet, akkor valószínűleg a többi hüllőről is ez a véleménye.
- Hogy került hozzád a cica? - tért vissza az előző témához hirtelen, mert elgondolkodott, ahogyan a macskára nézett, hogy vajon hogyan kerültek össze ők ketten.

-- Beu --
nemfoglaklehányni. *___*

Kicsit büszke, hogy nem nyúlt mellé, és bár szerencsére kis kedvence nem reppen a levegőbe, és fújódik fel, a pattogás jellemző rá, nagyon is. Persze, mikor már nagyobb lesz, elképzelhető, hogy olyan lusta lesz, mint a föld, és csak feküdni, meg aludni fog, vagy épp a lábát kínozni. Otthon, a szomszéd macskája a virgoncabbik fajta volt, akivel akár még labdázni is lehetett, ha kedve akadt hozzá, de ismert olyat, akinek a macskája olyan kövér volt, hogy egy termetesebb kutya is megirigyelte volna. Nehezen hiszi el, hogy az ilyen apró szőrpamacsokból, mint amilyen épp ölében szundikál, akkora hatalmas bestia válik. Nem akarja örökre picinek, szerencsére nem olyan, aki ráun valamire, ha felnő, de rosszat sem akar neki. Na mindegy is.
- Köszi! -  kapcsolja vissza magát a jelenbe, a pici gombóchoz, és a lányhoz – Van olyan, hogy macska névnaptár? Sosem hallottam róla. – pislog kicsit meglepetten, hiszen való igaz. Bár manapság mi nincs. A mugli világot nem ismeri annyira, de hallott dolgokat, a saját világa pedig mindig okoz neki meglepetést, ahogy nő, és ér ki a boldog gyermekkorból. Ez is egy olyan dolog, úgy néz ki. Ha már nekik lehet névnapjuk, akkor simán lehet az állatoknak is. Bár mondjuk, kíváncsi lenne, hogy Buksi és társai nevek hol szerepelnek. Elcsendesedve figyel a lány állatára, vagyis csak a szavakra, hogy milyen is ő. Érdekes dolog, hiszen általánosságban a lányok nem tartanak hüllőket, hanem inkább ők a macskásak, és egyéb szőrös állatkák gondozói. Persze, mindig van, és kell kivételnek lennie, mert akkor nagyon unalmas, és sivár lenne minden.
- Akkor lufi jól kijönne vele! Ő is sokat alszik, és ha nagyobb lesz, az egerek a csemegéi lesznek. – neveti el magát, bár azért nem tenné be mellé, mert, míg ilyen apró, nagy egérnek nézhetné a sikló. - Gondolom, ha sétáltatod, sokan kikerülnek. Pedig milyen jól nézhet ki. Nem sálad van, hanem siklód. – állapítja meg, ahogy azt is, hogy az általánosságok jól felcserélődtek. A lány tart kígyót, ő macskát, fordítva pedig megszokottabb lenne. Na mindegy. Sosem gondolt rá igazából, kicsinek kutyát akart, mint a legtöbb gyerek, majd sárkányt, amikor testvérei meséltek az iskolai tanulmányuk közben róluk, de akart már ő trollt is háziállatnak, no meg kecskét. Erre mai napig nem tudna választ adni, csak annyit, hogy a kecskék viccesek.
- Hááát, nem mondom azt, hogy félek, de inkább nézem őket. Nem láttam még, csak állatkertben, de akkor sem nagyon, mert elbújtak. Tuti nem szeretik az ottani tömegeket, meg zajokat.. A hüllők meg. Sokszor fogtam gyíkot, meg siklót a tóparton, azt hiszem, jóban vagyok velük. – legalább is, ezt reméli. A békák már megszokott jelenségek az életében, nővéreit előszeretettel kergette meg vele. Ők mindentől irtóznak..
- Találtam. Mármint, kint. Hallottam, hogy valami mocorog az avarban, és ott volt. Kerestem a mamáját, vagy a tesót, de sehol senki. Szerintem itt hagyták szegény. De én nem hagyom el! Na de.. és te a siklóddal? Gondolom őt csak ilyen állatkereskedésben lehet találni. – érdeklődik, mert valamennyire azért képben van, de sosem lehet tudni, hogy a másik kikerülte azt, vagy sem.

Benedek

Végre végzett a tanulással. Nagyon sokat szenvedett, de végre elkészült. Semmi más vágya nem volt, csak, hogy végre beszélgessen valakivel, de az Eridon klubbhelyisége szinte üres volt. Még volt majdnem másfélóra takarodóig, ezért is jutott arra az elhatározásra, hogy meglátogatja a társalgót. Még soha nem járt ott, így szenvedett egy kicsit, mire meg találta, de végül azért sikerült. Benyitott, és körbe nézett, de nem látott senkit. El sem tudta képzelni, hogy hol van mindenki, de nem is nagyon érdekelte. Csak annyi volt a lényeg, hogy ott senki nincs. Vacilált egy kicsit, hogy vissza menjen-e a háza tornyába, de végül úgy döntött, inkább bemegy, és hátha megérkezik valaki még. Addig is levetette magát egy kanapéra, így éppen háttal ült az ajtónak. Mindenféle dolgon gondolkodva, lábát a karfán átdobva ült egyedül a hatalmas szobában.

Rebeka

 Nagyon szenvedek, mostanában unatkozok, de nagyon. Mindig eltudom foglalni magam, de most valahogy nem megy sehogy sem. Ezért gondolom azt, hogy a keresek egy beszélgetőtársat. A klubhelyiségbe robogok, de nincs senki itt. Gondolkodás nélkül megyek a társalgóba, hátha ott nagyobb szerencsével járok, mint házam közösségi helyén. Már meg is érkeztem. Benyitok, első körültekintésre nem is látok senkit, de másodszorra megakad egy lányon a szemem. Nem teketóriázok, oda lépek, hiszen csak is azért lehet itt, mert társaságra vágyik, szerintem.
- Szia! Partay Alfréd Benedek vagyok. Másodéves Navinés. Leülhetek melléd? Remélem nem zavarlak meg. Te is unatkozol? Ezek szerint nem vagyok egyedül, aki ezen az estén társaságot keres. -
 Remélem, hogy társaságot keres. Ha nagyon egyedül akar lenni, nem ide fog jönni, ahol bárki megfordulhat. Én örülök annak, hogy itt van, mert így van, akivel dumálhatok, így egy átlagos szombat este.
- Régóta vársz itt egyedül? -
 Nem kerteltem, meg is lepődök magamon, hiszen nem szoktam ilyen tőmondatokban beszélni. Bár nem sértő dolog hagyta el a számat, csak röviden fogalmaztam. Mondhatni lényegre törően.

Benedek

A gondolataiból, egy srác zökkentette ki. Nem rémlett, hogy talákoztak volna valaha is, de hát ez igazán nem volt fontos.
- Hello! Vitéz Rebeka, de inkább csak Rebi. Eridonis, másodévés, kviddiccsapattag. Foglalj helyet, és nem zavartál meg. És mint látod, már ketten vagyunk, akik társaságot keresnek. - mondta azzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán. Lábait maga alá húzta és nekidőlt a háttámlának.
- Maximum tíz perce, de az a tíz perc borzasztó unalmas volt. De csak is azért, mert voltam olyan hülye, hogy még csak egy könyvet is hozzak magammal. - valaszolt nevetve. Tényleg halálra unta magát, így a fiú érkezése amolyan, életmentő dolog volt. Nem is értette, hogy miért nem vitte magával a kedvenc könyvei egyikét. Hiszen mindig és mindenhol volt nála egy, a kedvenc kötetei közül.

Rebeka

 Lehuppanok mellé, ahogy kimondja, hogy nem zavarok. Megnyugszok, hogy nem unta halálra magát azon a tíz percen, amelyet egyedül töltött itt. Már nem kell erre gondolnia, hiszen társasága van személyemben.
- Sokat szoktál itt lenni? Én meg fordulok itt néhányszor, de nem mindennapi rendszerességgel. Elég nagy a kastély, ezáltal sok olyan helyiség van benne, amiben az ember szívesen tölti az idejét. Persze nagy részében nem egyedül, hanem társaságban. Neked van kedvenc helyed a kastélyban. Megértem, ha az a házad területén van. Én is szívesen vagyok a Navine területén, de azért kimerészkedek, mint ahogy most is. -
 Nem akarom agyon untatni a fecsegéssel, ezért hagytam abba ezt a témát. Megütötte fülemet a kviddics. Én is tagja vagyok házam csapatának, igaz csak tartalékos, de tag. Nem volt szívem ott hagyni, ezért választottam ezt a megoldást, hogy beugróként bármikor számíthatnak rám.
- Én is tagja vagyok házam kviddicscsapatának, de amolyan beugrós ember. Ha netán valami miatt szükség van rám, bármikor lehet rám számítani. Felvetődhet a kérdés, miért jó nekem ez az állapot, muglisan kifejezzem magam, tartalékos vagyok? Tavaly játszottam egy - két meccsen, és rájöttem, nem ez az én sportom, de így szeretnék segíteni házamnak, hogy ha kellek, akkor ott vagyok. Mugli világból jövök, és nincs ilyen hátterem. -
 Kicsit megszaladtam beszéd terén, nem nagyon beszélek ennyit egyszerre, de most ez van. Legalább nem mondhatja rám Rebi, hogy nem beszélek, ezáltal unalmas vagyok.

Benedek

- Most járok itt először. - vallotta be őszintén - Kedvenc hely? Hm... Talán a könyvtár, az Eridon úgy kompletten, a kviddicspálya és a rét. Talán ezeket mondanám a kedvenceimnek. De igazából mindenhol jó, ahol jó a társaság. - vigyorgott szélesen. Igazából tényleg így volt, így aztán a barátaival, bárhova elment. Na jó, ez így tulzás, de a veszélyes helyeken kívül tényleg bárhova elment.
- Értem. Nekem ez az első évem, így csapatban, de a bátyámmal, már kicsi korunk óta játszok. Mindig is szerettem a csapatsportokat, meg hát nemtudom. Szeretek kviddicsezni aztán kész. - nevetett a saját megfogalmazásán, mert elég furcsára sikerült a vége. - Egyébként miket szeretsz csinálni? Mi a hobbid? - kérdezte meg, mert érdekelte, hogy miket szeret csinálni a másik.

Rebeka

 Látom Rebekán, hogy igazán jól érzi magát, már a beszélgetésünk elején, de rólam is elmondható ez. kviddics témánál vagyunk, megint. Ahhoz képest, hogy nem nagyon szeretem, sokat jön szóba társaságban. Igaz, ebből a szempontból az sem normális, hogy tagja vagyok a csapatnak.
- Nekem ez a második évem a csapatban, de nem sokat játszottam, az előbb említettek okán. Meg jobban kedvelem az írást, ezért is írok házam újságjába. Az jobban vonz. A visszajelzések alapján jól is megy mások szerint is. -
 Azért megemlítem érintőlegesen az írogatást is. Jobban belegondolva, már november óta vagyok tagja a szerkesztőségnek. Nagyon tud szaladni az idő.
- Te szoktad olvasni valamelyik újságot. Néha belenézek a többi házéba is, ha hozzájutok egy - egy példányhoz. Szeretek olvasni, másokkal beszélgetni, társaságba járni. Iskolába jövetelem előtt komolyan sportoltam. Vívtam versenyszerűen. Azon belül is tőröztem. Hála jöttek is az eredmények. Versenyeket nyertem, korosztályos válogatott volta. Közbeszólt az iskola. Ez hiányzik a legjobban. Itt az iskolában legtöbbet a barátnőmmel vagyok, vele szeretek a legtöbbet lenni. -
 Mesélek egy kicsit neki arról, mit is kedvelek, és ez okból kifolyólag beszélek neki, hogy mit kellett fájó szívvel feladnom, mikor idejöttem tanulni.
- Te miket szeretsz csinálni? Mivel töltöd el a szabadidődet? -
Dobom vissza neki a kérdést, de nem azért, mert ős is feltette, hanem, mert érdekel.

Sebestyén

Rach csodálkozott, hogy a srác még nem hallott a macska névnaptárról, pedig neki sosem volt macskája, de az egyik barátnője felnyitotta a szemét, hogy bizony létezik ilyen is.
- Igen, van ilyen, bár én már semmin sem csodálkozom, azt is el tudnám képezni, hogy kígyó névnaptár is van. Na jó, arra azért nem tenném rá a fejemet, de ki tudja? - kérdezett vissza negédesen, mivel annyi furcsaságról hallott már, hogy kevés dolog tudta igazán meglepni.
- Az biztos, hogy jól ellennének. Ha majd megnő kicsit a cicád, akkor bemutathatjuk őket egymásnak, persze csak ha te s benne vagy. - mondta Rach, hiszen miért is ne ismerhetné meg egymást a két állat...úgyse bántanák egymást, legalábbis ezen a véleményen volt.
- Igen, sokan félnek Nagini-től, pedig tényleg nem egy ártalmas jószág, elég jámbornak mondható. Lehet, hogy ami nekem szép, az másoknak ijesztő. - utalt a sikló külsejére, bár ő sosem félt ezektől a csúszómászóktól, viszont tisztában volt vele, hogy sokan tartottak tőlük. Annyiból jó volt azért, hogy akit utált és tudta, hogy fél a siklójától, néhanapján ijesztgette vele. Az egyik "ki, ha én nem" típusú lánynak egyszer az ágyába csempészte szegény jószágot, pontosabban a takarója alá. Amikor a csaj le akart feküdni és félrehúzta a paplant, hatalmas nagy sikongatások közepette hagyta el a szobáját, mint akit egy vérfarkas üldöz. Pedig a valóságban lehet, hogy szegény sikló ijedt meg jobban a lánytól, amikor az megzavarta a paplan alatti szundikálását. A lány jól értett ahhoz, hogy hogyan álljon bosszút az ellenségein, persze ezt már nem kötötte a fiú orrára.
- Én is sajnálom az állatkertben sínylődő állatokat. Rossz lehet nekik bezártságban tölteni az életüket, ráadásul szinte mindig közszemlére vannak téve. - mondtam Sebinek, mert át tudtam érezni, hogy milyen rossz lehet azoknak az élőlényeknek, hogy bezártságban kell leélniük az életüket.
- A siklómat a bátyámtól kaptam a születésnapomra, szóval meglepetés volt. Az egyik állatkereskedésben vette, tudta, hogy kedvelem ezeket a lényeket, szóval megajándékozott eggyel. Igazán figyelmes volt tőle. - válaszoltam a srácnak.
- Tudják már a szüleid, hogy befogadtad a cicát? Mit szóltak hozzá? - kérdeztem Sebitől, hiszen még nem említette, hogy otthon hogyan fogadták a "jótékony tettét", remélhetőleg pozitívan álltak hozzá az egész dologhoz.

Benedek

- Írsz? Az nagyon király. Nekem mondjuk nincs tehetségem hozzá. - mondta. Igazat mondott, nem ő volt a következő írótehetség. - Az Eridon újságját szoktam olvasni, még néha az Edictumot, de hamár olvasok, akkor könyveket szoktam inkább, és gyakorlatilag mindenhol van is nállam egy kötet. - mosolyog. - A vívás meg nagyon király dolog. Én ugyan még nem próbáltam, de nézni jó. - bólogat elismerően. Tényleg nagyon kedvelte az összes küzdősportot, egyszer valamikor egy fél évig karatézott.
- Hát elég sok mindent szeretek csinálni, például beszélni, barátkozni, olvasni, gitározni, rajzolni, kviddicsezni, kint sétálni, az újoncokat pátyolgatni és a barátaimmal vagy a háztársaimmal lenni. - a végére már kicsit elfogyott a levegője, de remélte, hogy még így is meglehetett érteni. Valószínűleg, soha nem beszélt ennyit egymás után.
- És mit lehet tudni rólad, úgy általánosan?

Rebeka

 Nem nagyon szeretem azt a kérdést, hogy mit lehet tudni rólam. Rendszeresen belefutok ebbe a kérdésben. Mindig próbálkozok a válasszal, de azért nem szeretem, mert mondani ember másra kíváncsi az életemből, a sablon szöveget meg nem szeretem, hogy ugyanazt mondjam. Bár mást nem is tudnék mondani arról, ami már megtörtént
- Nem szeretem ezt a kérdést, de azért mondok egy keveset magamról. Édesapám mugli, anyukám varázsló, pontosan kvibli. Ezért is érte váratlanul a családot hogy, megkaptam a levelet innen, de örültek is neki nagyon, én is. Hiszen ez egyet jelentett azzal, hogy varázsló vagyok én is. Van pár dolog, amiért nem szívesen jöttem ide, amit ott kellett hagynom az iskola miatt. Ilyenek a baráti köröm, a már említett vívás és még számtalan dolog. -
 Mesélek pár dologról. Nem akarom túlbonyolítani a dolgot. Nagy vonalakban elmondok pár dolgot, aztán majd kérdez, és bőven válaszolok neki.
- Meg kell hagynom, hogy nem bánom az itt eltöltött időt. Nagyon is hamar megszoktam itt, magamhoz képest. Ehhez persze kellett az is, hogy legyen egy - két ember, akikkel az első pár hétben, hónapban ismerkedtem meg, és foglalkoztak velem, így nem maradtam egyedül. Hamar bele tudtam rázódni az itteni életbe, felvenni a ritmust. Elfoglaltam magam a tanuláson kívül. Egy lány is elrabolta a szívemet, így nem téma már az, hogy visszakívánkoznék életem ez előtti helyszínét. Hiányzik persze a család, a városom, de itt sikerült berendezkednem, és nagyon jó. Te is mondasz pár dolgot magadról? -
 Megint sikerült bőven kifejezni magamat, de szerintem ezt nem is bánja Rebeka. Jobb, mintha harapófogóval kelljen mindent kiszednie belőlem.

Benedek

- Persze, szívesen. A családom kissé bonyolultan épül fel, de egyszerűen annyi, hogy anyum boszorkány, az igazi apám varázsló, a bátyám szintén és a nevelő apám mugli. Van két féltesóm, az egyiket nem ismerem, a másik viszont a háztársam. Vér Lanetta, ha ismerős esetleg. Jóban voltunk azelőtt is, hogy kiderült volna, hogy rokonok vagyunk, és nagyon sokat segített a beilleszkedésben. - már a családjáról egy egész monológot mondott, és még hátra van a többi. Vett egy mély levegőt, majd folytatta a kisregényt. - Legjobban a bátyám hiányzik, hiszen szinte össze voltunk nőve. Mindent együtt csináltunk, mindenhová együtt mentünk, mindent tudtunk a másikról. Most is nagyon szoros a viszonyunk, de ugye sajnos csak levelek útján tudunk kommunikálni. Hiányzik a város is, de nagyon jól érzem magam itt is. Határozottan hamar beilleszkedtem, és szép nagy lett a barátiköröm. Nem tudom, hogy szerencsére, vagy szerencsétlenségemre még Ámor nyila nem talált el. De őszintén, egyenlőre nem bánom. - fejezte be a rövid életrajzát. -  Hogy én mennyit tudok beszélni - jegyezte meg utólag.

Nahát. Ma is tanult valamit, úgy néz ki. Mindig van valami, amivel meg tudják lepni, hol nagyon, hol kevésbé. Persze, nem esik le az álla, de elgondolkodva ráncolja az orrát, rágja meg magában a dolgot kicsit, hogy mégis merre, meg hogyan. Nem hiszi, hogy itt a faluban, vagy a környéken lelne ilyen naptárat, de majd ha hazamegy, körbeérdeklődik, hogy legalább addig a birtokába kerüljön, hogy megnézhesse, mikor is van körülbelül a kis kedvence napja. Sajnos a születésnapját sem tudja, pár hetesnek saccolja, olyan hat-, esetleg nyolcnak, így csak következtet. Legalább az pontos lenne.
- Áhhááá! Mondjuk, nem meglepő. Ha nincs is közvetlen kígyóknak, olyan tuti van, ami ilyen.. általános házi kedvenceknek tartanak fent. És ha meglelem a cicákét, és nincs benne, akkor hogyan írom bele? Csak felírom a papírra, és kész?- érdeklődik, hogy mi a menete, mert attól még, hogy ő beír oda valamit, nem lesz abból ünnep, csak neki. Isten mentse attól, hogy elvegye mástól a lehetőséget. Ha olyan nevet képesek adni a macskának, hogy Bödön – márpedig egy ismerőse így hívja a bundását -, akkor a Lufi tök átlagosnak számíthat. Ki tudja.
- Követné a siklód minden rekettyésbe, ha úgy adódna. A farkát valami játéknak képzelné, és huss. Bármit, amit húzok előtte, már le is vadássza. Nem eszi meg, csak megtapogatja, kiterül, és szórakozik vele. A cipőfűzöm sokszor lóg, képzelheted, mennyire imádja. – bár nem tudja pontosan, hogy reagálna a kígyóra. Meg is ijedhet, bár nem egy anakonda méretűvel találkozik. Amilyen picik a macskák, olyan merészek, ezt látta. Vagy épp a legapróbb lyukba is bepréselik magukat, mint valami elhivatott barlangász, aki előtt nincs lehetetlen. Este is, az ágyak alatti apró szegletekbe mászkált, és olyan pókhálósan tért vissza, hogy hirtelen azt hitte, nem is macska, csak egy pókfonal-gombolyag.
- Igen, de ha észreveszed, mindig azok félnek a legjobban, akik azzal hetvenkednek, hogy ők semmitől sem, még egy hatalmas sárkány elé is odaállnának. Aztán jön egy húsosabb giliszta, és kész, már ott sincsenek. – ő legalább őszinte, és nem kérkedik olyasmivel, amivel nem kellene, amire nem képes. Sok dolgot nem próbált még, amitől tart kicsit, de eljön majd az idő, amikor ellenőrzött kereteken belül megteheti, vagy megmarad csak gondolatnak. Azt sem fogja bánni, a túl merész ötletekbe beletörhet a foga, és sajnos nem kapott kilenc életet, hogy egy-egy hülyeség után feltámadjon, mint az a bizonyos messiás.
- Biztos megszokják amúgy, vagy megpróbálják. Meg amúgy nincs nagy választás, mert ha oda születik, és kiengednék, lehet nem lenne jó neki. Legalább is, ezt hallottam egyszer. De még mindig jobb nekik ott, mint a cirkuszban. – nem is firtatja tovább a dolgot. Sosem volt cirkuszos, a bűvészeket elnézte magában, amikor egy nyári napon valahol felléptek, de ennyi.
- Kedves volt a bátyádtól. Én meg még… nem, nem írtam meg. Megakarom, csak még picit várok vele. Nem tudom miért. – pedig nem fogják megenni, mert befogadta. Ajánlottak neki amúgy kisállatot, de akkor nem választott. Viszont a macska kiválasztotta őt.

Rebeka


 Kellemes hallani azt, amikor két testvér olyan kapcsolatban is tud lenni egymással, mint két jó barát. Rebeka esetében is ez áll fen. Nekem is jó kapcsolatom van a testvéreimmel, de még nem alakult ki ilyen erős kötelék velük, mint Rebekáéknál. Remélem én is, hasonlót tudok elmondani majd a jövőben.
- Örömmel hallom, hogy ilyen jó kapcsolatban vagy a bátyáddal. Nekem is jó a kapcsolatom a testvéreimmel, de még nem tartunk ott, mint ti, de majd kialakul, remélem. -
 Fejtem ki a témával kapcsolatban a véleményemet. Igaz nem olyan bőven, mint az előzőekben, de nem mindenben lehet olyan sokat beszélni. Rendszerint a tömör, lényegre törő mondandó szerintem a legjobb.
- Nem is kell erőltetni a párkapcsolatot, vagy a szerelmet. Úgyis eljön. Ha görcsösen akarja a az ember, akkor csak ront rajta szerintem. Biztos vagyok abban, hogy te is találsz itt egy nagyon rendes srácot, akivel nagyon is összeilletek -
 Kissé sablonos szöveget nyomok Rebekának, amiért remélem nem fog megharagudni. Azért a saját véleményem nem tartozik a sablon közé.
- Köztünk is Nyestével, szépen lassan alakult ki a dolog. Jó pár hónap beszélgetései, találkozásai után alakultak ki bennünk a másik iránti vonzódás. Így jött el idővel az, hogy összejöttünk. Nem szeretnélek untatni a történeteimmel. Nem biztos, hogy másnak is olyan érdekfeszítő, mint nekem. -
 Mesélek neki a saját kapcsolatom kialakulásáról, ami lehet, nem is olyan érdekes számára, mint számomra.

Benedek

- Egy idő után majd biztosan. - mosolygott. - Főleg, ha sok időt töltötök együtt, meg mindent megbeszéltek. Tényleg, hány testvéred van? - kérdezte meg végül.
- Ebben határozottan egyetértünk. Volt egy olyan általánosiskolai osztálytársam, aki így próbálkozott nyolcadikban bepasizni. Mondanom sem kell, hogy csak azt érte el, hogy mindenki elkerülte, és akármivel próbálkozott csak nemleges választ kapott. Nekem meg ráér még. Egyenlőre tökmindegy. - vonta meg a vállát, az utólsó mondatnál. Egyenlőre szeretett volna nagyon ráfeküdni a tanulásra, hiszen a tanári végzettséget nem osztogatják csak úgy. Már pedig mindenáron szerette volna megszerezni a diplomát, szóval igyekezett minél jobb eredményeket elérni.
- Ha szeretnél, nyugodtan mesélj, hiszen elég jó hallgatóság, és iszonyúan kíváncsi vagyok.

Rebeka

 Abban nem is kételkedtem egy percig sem, hogy kíváncsi. Hiszen a nők legtöbbje az. Nem tudom, mi érdekli a lányt az életemből, így felajánlom neki, hogy kérdezhet bármit.
- Nem tudom mire vagy kíváncsi felőlem, így kérdezhetsz. Egy dolgot kérek, ha nem akarok válaszolni, azt tartsd tiszteletben. Ez az egy kikötésem van csak, semmi más. -
 Nem haragszik meg ezért remélem, bár érthető a kérésem. Szerintem megérti, ha nem, akkor így járt, és nem érdekel.
- Párkapcsolatot nem kell erőltetni, biztos vagyok benne, hogy te is megtalálod a párod. Hiszen szép és okos lány vagy. Melyik művészeti ágat szereted? Én szeretem az irodalmat, zenét, a képzőművészeteket és sok mindent. Szeretek olvasni verseket és könyveket -
 Terelem a szót a párkapcsolatról el, hiszen nem kell túl reagálni ezt a témát. Nem akarok abba a hibába esni, hogy lerágott csont legyen bármely téma, amiről beszélgetünk. Ne unjon rám a lány, nem szeretnék unalmas lenni senki számára.
- Kviddicset te mennyire gondolod komolyan az iskola után? Szeretnél vele foglalkozni, amikor itt végeztél, vagy csak itteni jó elfoglaltság a számodra? Bocsánat a sok kérdésért, és a témaváltogatásért, csak engem ezek érdekelnek, vagyis az, hogy te miként vélekedsz róluk. -
 Hosszú körmondattal sikerült kifejeznem magam, amiért van, aki haragszik, de azokkal nem sokat beszélek. Rebeka eddig még nem jelzett ilyesmit felém.

Benedek

- Teljesen érthető, ha van olyan téma amiről nem akarsz beszélni. Mindenkinek van ilyen dolog, nekem például a család. - válaszolt még mindig szélesen mosolyogva.
Kissé zavarba jött a szép és okos jellző hallatán, de gyorsan túllépett rajta. - Igazából mindegyik művészetiágat kedvelem, de főleg a zenét girátosként. Olvasni inkább könyveket szeretek, azonbelül is az ifjusági- és a kalandregényeket. - Nek bánta a gyors témaváltást, hiszen nem az ő asztala a szerelem, és a párkapcsolat.
- A kviddics igazából csak hobbi számomra. Csak addig terveztem játszani, amíg tanulok, utána pedig tanár szeretnék lenni, szóval nem igazán összeegyeztethető a két dolog. A sok kérdés meg nem zavar, szeretek beszélni.

Rebeka

 Szeret olvasni, egy közös pont köztünk. Sok diák szeret olvasni itt, amin meglepődtem az elején. Hisz, ahol eddig éltem, sok gyerek nem szeretett olvasni. Ők más területen jeleskedtek, ilyen a sport.
- Én is szeretem az ifjúsági regényeket. Szépirodalom is nagyon közel áll a szívemhez. Elég sok olyan könyv van a könyvtárban, ami számomra ismeretlen. A varázsló irodalom számomra nagyon ismeretlen terület, legyen az bármilyen téma. Hiába csörgedezik bennem valamennyi varázsló vér, én teljes mértékben mugliként éltem eddig, amíg ide nem jöttem. Folyamatban vannak az ismeretlen könyvek olvasása, persze van ami nem érdekel, és le is teszek a kiolvasásukról. -
 Merítem ki a témát, bár ha Rebeka hoz bele új fordulatot, akkor semminek sincs akadálya.
- Nekem az a dolog bánt, hogy itt, és ahogy a varázslóvilágot látom, eléggé a kviddicsre van kihegyezve a dolog sport tekintetében. Nem nagyon ismerek olyan sportágat, vagy még tudomásom nincs róla, ami megközelítőleg is annyira közkedvelt volna. Egy páran megbotránkoznak azon, hogy nagyon nincs is más mágus sportág ezen kívül. Elég szegényesnek tartom ezt. Muglivilágban is vannak egyes sportágak, amik nagyon közkedveltek, de sok ága van a sportnak. -
 Nem tudom Rebeka, mennyire veszi komolyan a kviddicset, még ha csak hobbiként űzi is. Volt már kellemetlen helyzetem a véleményem miatt. Volt hogy majdnem meg is ruházott érte pár idősebb.