Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miután megtudtam, hogy valójában nyertünk, sokkal jobb lett a kedvem, igaz, továbbra is aggódtam a két sebesült lány miatt. Nem mintha én nem lettem volna sebesült és még lány is, de sajnos van egy rossz tulajdonságom: magammal egyáltalán nem foglalkozok. Ezúttal viszont, Izának hála nem kezdtem el ugrándozni örömömben, habár képes lettem volna rá. Csupán megöleltem barátnőmet elismerésként. Büszke voltam a csapat munkájára és hogy még ilyen rossz körülmények között is meg tudták verni az ellenfelet, történetesen az Eridont.
Igaza volt Izának, tényleg rendesen meghajtottam a csapatot, viszont eddig nem gondoltam bele, hogy vajon ők ezt mennyire utálhatják. Néha túl szigorú tudok lenni és időnként, főleg meccsek előtt sokat várok el. Ezen elgondolkoztam az ölelés után, már visszadőlve eredeti pozíciómba. Kicsit magamba roskadtam és ezt a mellettem ülő lány is megérezte, mert megmagyarázta, hogy nem negatívan értette. Elképesztő, hogy mennyire figyelmes, de hát szerintetek miért szeretem ennyire? Na, nem úgy!
- De ha tényleg túl kemény az edzés, akkor szóljatok! – Mondtam mosolyogva, kedves hangon.
Még szerencse, hogy az ikertestvéremnek nem esett semmi baja, különben most a gyengélkedő sem lenne ennyire ép. Emlékszem, egyszer dühömben belevertem ököllel otthon a falba. Magam sem gondoltam, de durván meglátszott, végig megrepedt a szobám fala. A szüleim rögtön felszaladtak hozzám, kérdezték, hogy mi a baj, mire én nevetve megvakartam a fejem és csak annyit tudtam kinyögni, hogy „upszi”. Szépen leszidtak és eltiltottak a taekwondótól, amiért meg a Mesterem üvöltött le. Szép emlékek.
- Esetleg még a sportkrémemet hozhatnád el. Ott van közvetlenül az ajtóm melletti asztalon. – Megköszönöm, majd kacsintok a kifelé induló lányra. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy Kiara bejöjjön ide hozzám, minden idegsejtemet a kviddics foglalta le, nem is csoda. Az ajtó nemsokára becsukódott és a szoba ismét rezzenéstelen csöndes helyiséggé alakult. Fejemet hátradöntöttem és újra végiggondoltam mindazt, amit az őrző mondott. Kicsit sok információ pumpálódót belém rövid időtartam alatt és most volt alkalmam ízlelgetni. Levontam a következtetéseket és magamban megfogalmaztam a következő edzések programjait. Majd behunytam a szemem és meditálni kezdtem mozdulatlanul. Muszáj volt már ennyi őrület után.
Annyira befelé fordultam, hogy egyáltalán nem foglalkoztam a külvilággal, így azt sem vettem észre, hogy Zoli benyitott, csupán a hangjára eszméltem fel. Azonnal felismertem, de még csukva tartottam pilláimat, addig amikor már éreztem, hogy közelebb ért, pont oda, ahol Iza volt. Ekkor nyitottam ki szemeimet és fordultam a fiú irányába.
- Szia Zoli! Már jobban vagyok. Nem zavarsz. – Kis szünet - Nincs szükségem semmire, de azért köszi. Gondolom, hogy Iza minden fontosat elmondott, de ha van kedved megosztani a meccs fontosabb eseményeit a te szemszögedből, akkor szívesen meghallgatom. – Válaszoltam a kérdéseire. Örültem, hogy látok egy másik csapattagot is és hála istennek semmi baja. A kómás állapotot nem mondanám pihenésnek, de biztatóan bólogattam, nem akartam, hogy még jobban aggódjon miattam. Inkább gyorsan témát váltottam.
- Hogy ment a terelgetés, Zoli?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Idegbaj lvl David. Hát nem összevesztünk tegnap? Hát dehogynem! De ezentúl végleg végeztem vele, elegem van a hülyeségeiből, az állandó elviselhetetlen viselkedéséből, úgy unblokk mindenből. Szóval jah, elég véglegesnek tűnik a dolog és, ami azt illeti, egyszerre könnyebbülök meg és szakad meg a szívem. Túl sok időt húztunk le együtt, túl sok emlékünk van, amiket nem lehet egy csettintéssel semmissé tenni.
Valamilyen oknál fogva egyetlen ember jutott eszembe, akinek hajlandó vagyok elviselni a társaságát, ez pedig Dwayne "Ismétszingli" Warren. A helyzet iróniája, hogy ezúttal én is szalma vagyok, ami egészen új felállást jelent. Immáron büntetlenül aljasodhatunk az asztal alá, kibeszélhetünk bármit és tudjátok mit? Üvölthetünk is egymással, minden külső ok nélkül. Hiányzott már az egyedüllét, amit elfelejtettem értékelni ennyi idő alatt. De miért pont az auror? Csak a lábam visz arra. Egyenesen.
Mire észbe kapok, már hármat kopogtam és belépek az irodájába. Délután öt körül járhat így is, ami ebben az időszakban már sötétséget jelent. Csak pislogok a férfira, mielőtt kinyögök egy udvarias kérdést.
- Nem zavarok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A cigaretta kissé megbillen a szájában, szemébe hulló haja alatt összeráncolja a homlokát, koncentrál az apró, sötét foltra. Szürke zoknis lábával szinte nesztelenül lép egyet előre, a válla izmai megfeszülnek a koncentrációban, akár a természetfilmekben, amikor a ragadozó becserkészi egyelőre gyanútlan áldozatát. Megmozgatja az ujjait, a cigaretta felparázslik, ő feszülten tartja vissza a lélegzetét. Még egy hangtalan lépést tesz előre, a távolságot felmérve pedig elszánja magát a csapásra...
A cipő elemi erővel csapódik a barnára festett falra, majd egy puffanással esik a padlóra. Dwayne kifújja a füstöt, óvatosan lép közelebb, oldalazva, mintha attól félne, az áldozata föltámadva galád mód rátámad. Az ember fia sosem lehet elég magabiztos... elvégre tudjuk, hogy a féltenyérnyi pókok, amik előszeretettel hozzák rá a frászt, különösen alattomosak.
   -  És maradj is ott.
Halkan dünnyögi a falon maradt maszatos foltnak, ami korábbi ellenfele utolsó másodperceinek helyét jelöli. A cipőjét a sarokba rúgja, a teljesítményével elégedetten húzza ki magát, mikor az irodája ajtaja kinyílik a háta mögött. A válla fölött néz vissza az érkezőre.
   -  Nem nagyon.
A szálat az ujjai közé fogja, elhátrál a faltól, majd fordul az érkező felé. A vadászat okán megnyomott adrenalinszintjét még élvezi egy keveset, így nem is jut eszébe felháborodni rajta, hogy Nina konkrétan hívás nélkül sétált be ide. Milyen faragatlan, elvégre akármit csinálhatott volna épp...
   -  Na mi ez a savanyú pofa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy Iza kilépett az ajtón, a szobát hirtelen nyugalom lepte el. De lehet, hogy csak én éreztem így, mert ekkor időt kaptam, hogy feldolgozzam a történteket. Nagyon zavaró volt többek között az is, hogy nem láthattam végig a meccset és nem tudtam elraktározni az agyam megfelelő pontjában a fejleszteni és változtatni valókat, márpedig csapatkapitányként ez az egyik legfontosabb dolgom. Még szerencse, hogy van több képzett csapattársam. Hátradöntöttem a fejem és igyekeztem megnyugodni, relaxálni. Ez sikerült is, hiszen Zolit csak akkor vettem észre, amikor megszólalt. Elkezdtünk beszélgetni, megkértem, hogy meséljen a meccsről, mert kíváncsi voltam a szerzett tapasztalataira. Válaszként nem kaptam újdonságot talán nem kellett volna megemlítenem, hogy Iza már közölte a fontos mozzanatokat. Büszke pillantással reagáltam le, hogy mindent megtett, ami tőle telt.
Egy újabb ajtónyitódásra lettem figyelmes, először azt hittem, hogy Iza tért vissza, de nem. Egyszerre mosolyodtam el és könnyeztem be, amikor megláttam, hogy testvérem szemei környéke sem száraz teljesen. Nagyon megörültem az ikremnek, nagyon jól esett, hogy feljött ide. Már saját magam is láttam, hogy nincs nagy baja, ez megnyugtatott, nem mintha nem hittem volna Iza szavainak.
- Többször láttalak sírni, mint gondolnád. És nem kell szégyenkezned miatta. - Nagyon jól állt neki a kviddicses mez, bevallom, már régóta vártam arra, hogy így lássam a másik felem. Közös csapat, közös szülők, közös anyaméh, közös gének, közös múlt. Nélküle én csak fél embernek érzem magam. Bár néha veszekszünk, nagyon szeretjük egymást és szükségünk is van a másikra, nekem legalábbis Vikire egészen biztos.
Leült az ágy szélére, közben én automatikusan felé hajoltam, hogy megölelhessem. Nem érdekelt, hogy ő akarja-e vagy nem, ahogy az sem, hogy vizes leszek tőle, muszáj volt magamhoz szorítanom, kellett, hogy megnyugodjak. Tisztában voltam vele, hogy Zoli talán meglepődik, amiért ennyire lágy szívem is tud lenni, hiszen az edzéseken és a napok nagyobbik részében határozott és erős személyiségem van. Valójában viszont a lágyabbik oldalam is megbújik bennem, éppen ezért könnyű engem megbántani. De próbálom az érzékeny énemet elrejteni mélyen magamba.
Kis idő után engedtem az ölelésen és hagytam, hogy megfogja a kezem. Hideg volt, de nem érdekelt.
- Ne aggódj, semmi bajom. Tudod, hamar rendbe jövök. – Volt már jó pár sérülésem a sportok miatt és ezt Viki is tudta. Igaz, általában nem látta, ahogy lesérülök, pláne nem ilyen durván. - Sokat zuhantam? – Bátorkodtam megkérdezni, mert reméltem, hogy nem fogja nehezen viselni, elvégre már itt vagyok vele, tudja, hogy nem haltam meg.
Zoli kedvesen megjegyezte, hogy milyen jó tesók vagyunk, erre én csak felnevettem. – Tudod, nem mindig vagyunk ám ilyenek. – Kis humort is belevittem a hangsúlyba és ismét Vikire pillantottam, meggyőződve, hogy értette amire gondoltam. Kezem átvette az ő keze hidegét, de ezzel együtt fel is melegítettem az övét, legalábbis egy kicsit. Ekkor váltottam a fogáson és olyan pozícióba tettem a kezem, mintha szkanderoznánk. Tervem viszont teljesen már volt. Boldogan, erősen, már-már szinte szúrós szemekkel néztem a lányra és kicsit megszorítottam a tenyeremmel az övét. – Győztünk! – Mondtam elismerően, amolyan „hip hip hurrá” helyett. Aztán Zoli felé fordultam, hogy vele is megcsináljam az előbbi mozdulatsort, de a fiú éppen felállt és elindult kifelé.
- Nana! – Kaptam utána és megfogtam a fiú kaját, hogy nehogy elszaladjon. – Ne szökj el. – Húztam visszafelé. – De ha átöltözni akartál menni, akkor persze nem tartalak vissza, de miattunk ne menj el. – Egy újabb fájdalomhullám söpört végig a lapockámnál, minek hatására egyik szemem kicsit összeszűkült, de próbáltam nem éreztetni ezt a többiekkel. Továbbra is kedves és vidám arccal húztam visszafelé Zolit, bár belül ordítani tudtam volna. Reméltem, hogy nem vették észre, de lehet, hogy Vikinek feltűnt, neki már nyitott könyv vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Miért pont Dwayne? MIÉÉÉÉÉÉRT? Az élet nagy kérdései. A legutóbb, kis túlzással kifejezve tök aranyosan hazavitt és reggel, mikor felkeltem, az ágyban találtam magam cipő nélkül többek között. Azt nem állítom, hogy bizalmatlanságomnak hála nem fésültem át minden sarkot, hogy megvannak-e a helyükön, de valahol mélyen végig tudtam, hogy ezúttal a férfi önzetlenül cselekedett. Na jó, ez Dwayne esetében több mint hülye kifejezés, de feltételezzük a legjobbakat róla, már ha képesek vagyunk rá.
Ahogy bekopogok, nem várok sokat, benyitok hozzá, majd az ajtót be is csukom magam mögött. Nincs dühöngés, nincs verekedés, csak egy lelombozott Nina van. Így is túlteljesítem a tervet, tudván azt, hogy ijesztő látvány vagyok, ha nem akarok Dwayne életére törni. Mert hányszor próbáltam meg leszájkaratézni és megverni? Nem, már én sem számolom, de gyanítom, hogy ő azért még fejben tartja. A bosszú várat magára úgy érzem. Besétálok és lehuppanok a székre, ahol legutóbb, mikor itt jártam, ugyanúgy csücsültem.
- Nincs jó napom. Gondoltam eljövök hozzád és elmegyünk plázázni, veszünk neked egy csini rózsaszín inget és minden gondunk egy csapásra megoldódik - igen, elviccelem. Mert most mit csináljak? Boruljak az ölébe és kezdjek zokogni, hogy mennyire igazságtalan az élet és elegem van a sok hülyéből, akik történetesen mind a föld hímneműi közül kerültek ki? Nem, ahhoz talán sosem leszünk elég jó viszonyban.
- Ettől eltekintve, ha esetleg ehhez nem volna kedved, csinálhatnánk valamit, akármennyire is különös a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hetekkel ezelőtt még megvolt benne az elemi erővel munkálkodó reflex, ami azonnal kidobta volna a lányt a szobából, ha az kopogás nélkül, vagy úgy egyáltalán besétál hozzá. A háta közepére se, ahogy mondani szokás, Nina pedig a visszatérő kotnyeleskedésével és pofátlankodásával egy igen előkelő helyet szerzett meg Dwayne "shit list"- jén. Igen, a látványa még hetekkel ezelőtt felnyomta volna a pulzusát.
Most mindössze végignézi, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, majd elsétál a külön büntetésben lévő kölyköknek fenntartott, meglehetősen kényelmetlen székig. Változnak az idők, mondhatnánk, pláne, ha ők maguk és a helyzetük is közben.
   -  Na kabbe.
Csak elhúzza a száját, megkerüli az asztalát, hogy ledobja magát az őt megillető helyre Ninával szemben. Ha teheti nem gondol a korábbi estére, ám akaratlanul is visszakúszik az agyába a lány párnán szétterülő hajszálainak gondolata. Aznap éjjel a vámpír otthonába tért haza, Adam pedig szokásához híven nem firtatta, mi történt vagy épp mi nem történt vele kicsivel korábban, pedig ő lett volna az egyetlen, akit talán beavatott volna ebbe. És a dolgok ingoványos hátterébe is, ha nagyon szépen kéri.
Nem válaszol azonnal, hosszan fürkészi Nina finom vonásait, az ujjaival az asztalon heverő pergamen szélét piszkálgatja.
   -  Rendben - egy aprót ránt a vállán, a tekintetét végig fürkészőn tartva a lányon  - De valami baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké, talán tényleg abszurd volt a vásárlási ötlet bedobása, de muszáj voltam elütni valamivel a hangulat komolyságát. Még ez a végtelenül kedves válasz is sokkal inkább megmosolyogtat, mint fintorra késztet. Igen, Dwayne Warren úgy tűnik bizonyos esetekben szolgáltathatja a humor forrását, nekem pedig ez a bizonyos eset épp kapóra jön.
- Csigavér, nem vállalnám be veled - legyintek egyet, mintegy megnyugtatva a férfit, hogy megvalósítandó bakancslistámról még ráérünk kihúzni ezt a tételt. És ha bárkit érdekel, miért akarok rajta rózsaszín inget látni, annak javaslom az eddigi kapcsolatunk feltérképezését, majd cowboy barátunk ruhatárának felfedezését. Nem, nem akarom megváltoztatni, egyrészt nem sikerülne, másrészt nem a hatásköröm, de annyi fix, hogy soha az életben nem mosná le magáról. Abból Edictum cikk lenne nőiességének boncolgatásával. Érne a 100%.
- Mi számít bajnak? - csípőből kérdezek vissza, végig sem gondolva, mit mondok. Történetesen épp azt, hogy jah, ki akarom önteni a lelkem valakinek, aki történetesen az auror. Nem szándékosan választottam őt, de most menjek Léna nyakára? Hogyisne! Misi lelépett, az itt maradt helyi szellemével még esetleg találkozhatok, ha akarok. És igen, rögtön a harmadik ötletem Dwayne volt. Majd kiderül, mennyire ment el az eszem.
- Figyelj, ma váltam teljesen szinglivé, oltári vitán vagyok túl, egy egészen huzamos hisztit kellett elviselnem és fogalmam sem volt, kihez mehetnék. Mint látod, hozzád jutottam... - rövid helyzetvázolás pipa. Valószínűsíthető kínos csend káming. Evvan. - Mielőtt megjegyeznéd, hogy elég elkeseredett lehetek, ha ide lyukadtam ki... Ezt inkább ne feszegessük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Abbahagyja a pergamen piszkálgatását, továbbra is az asztalra könyökölve néz vele szembe. A magánügyben érkezők általában a kanapén fejtik ki nekik az aktuális hasfájásukat, az asztal fölött csak azoknak dirigál, akiket hivatalból kénytelen elviselni. Ninával szemben mégis egyszerre megnyugtató az egy bútornyi távolság, még ha annyira csekély is az, ő sem tudná megfogalmazni, miért.
Nina beszélni kezd, ő lesüti a szemét. Mi számít bajnak - ő is mesélhetne, de minek, hiszen a lány pontosan tisztában van vele, mi folyik nyavalyás, jelentéktelen kis életében. A saját nyomora pedig hetek óta lefoglalja, annyira, hogy már meg sem fordul abban a zavaros fejében, hogy esetleg rajta kívül mással is történhetnek rossz, egyenesen katasztrofális dolgok. Nina modell- félvéla- pénzeszsák életét csuklóból cukormázas meseországnak képzeli, ahogy minden hasonló kaliberű nőét. A szavaira tehát legszívesebben... legyintene. De nem teszi.
   -  Legutóbb azt mondtad, nincs senkid.
Ezzel a kijelentéssel pillant föl rá ismét, igen, pontosan rátapintott a lényegre, mint általában. Na igaz, Nina konkrétan nem jelentett ki ilyesmit... sőt, már arra sem emlékszik, mikor jött szóba köztük, ám az érzés határozottan megvan, ahogy elcsodálkozott a tényen.
A férfiak közt léteznek szabályok. Törvények. Ajánlások. Egyike ezeknek, ha egy próféta kőtáblára vésné, valahogy így szólna: "csinos lányokat szinglin hagyni emberiségellenes vétek". Amikor annyi idős volt, mint Nina - oh, az se ma volt már! - már biztos legalább négyen verekedtek volna érte. Hová nem fajul ez a mai társadalom...
   -  De azért - folytatja kisvártatva - üdv a klubban. Akarod, hogy elbeszélgessek a sráccal? Ha bántott vagy valami, tudok hatni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kijelentésre felkapom a fejem. Hát emlékszik. Nos, azt mondtam nincs senkim, mert nem éreztem elég komolynak, hogy valakinek hívjam. Meg amúgy is, a lovag megfogalmazás valahogy sosem illet egyik fiúmra sem. Tök mindegy, mit éreztem irántuk, egyik sem volt lovag típus, a legtöbbjük saját magát sem tudta volna kimenteni a hatalmas toronyból, nemhogy engem, mint beidézett királykisasszonyt. Ezért volt, hogy az elméletet teljes egészében elutasítottam. Most meg aztán mondhatok akármit... Vagy az igazságot. Megfontolandó.
- Nem éreztem úgy, hogy a "lovagom" lenne, hogy kimondhatnám sziklaszilárdan, hogy valaki. És lásd, még szerencse, hogy nem tettem! - széttárom karomat, majd azzal a lendülettel feldobom a lábaimat asztalára, természetesen keresztbe téve. Nadrág van rajtam, így ez nem vészes manőver, viszont irdatlan pofátlanság. Mindegy, ennél többet is túléltünk már. Végignézve a férfin több dolgot is megállapítok. Az első, hogy ő is elfáradt. Elfáradt abban a harcba, ami már jó ideje körülötte folyik, a nőkbe is belefáradt. De mégis, áll a talpán, kitartó. Tekintetem lejjebb siklik, arcélére, ami most is szigorú, majd lassan ajkára téved. Ami valószínűleg puha. De ez nem rám tartozik. Lenézek a kezemre, mielőtt bármit is észrevehetne rajtam Dwayne, nem kell a felhajtás. Gondolom én, de a reakciója egyenesen meglep. Ráemelem íriszeimet és nem is tudom hirtelen, mit mondjak.
- Igazán nem szükséges. Nem bántott. Ha megtette volna, már csak helyszínelni mehetnél a hullája fölé - óvatos mosolyra húzom a számat és biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, velem szemben esélytelen lenne a harc. Nem azért, mert Vér Nina vagyok, hanem mert foggal-körömmel védem, ami az enyém, pláne akkor, ha az életemről beszélünk.
- De azért kösz - lesütöm szemeimet, mert máshogy nem tudom befejezni a mondatot. Elég veszélyes vizekre evezünk ezzel a barátság dologgal, vagy legalábbis nagyon úgy érzem. - Egyébként, nem olyan borzalmas szinglinek lenni. Akár egy teljes listát is írhatnánk az előnyökről - ahogy ezt kimondom, hirtelen buta ötletnek, de remek időtöltésnek ígérkező programot fogalmazok meg. Wáoh. Kéne egy ilyen lista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szeme nem rebben, legfeljebb a pupillája mozgásából lehetne következtetni a gondolataira. Ám mielőtt magában komolyabban belemerülhetne a témába, Nina még időben dobja fel a lábait az asztalra, ezzel együtt elterelve a gondolatait arról, amiről jobb is.
   -  Na héhé, párnát ne hozzak?
Valamennyire rájátszott felháborodással húzódik hátrébb, elvégre ő is mindig ilyen kényelembe helyezi magát, ha teheti. A szeme futólag végigsiklik a lányon, majd visszatér a fiókokra, melyek közül a legfölsőt húzza ki. A válogatott szemét, elkobzott fiolák és papírok tetején egy barna doboz hever, azt fogja meg, majd dobja a lány elé az asztalon. Ha kinyitja, mert miért ne tenné, rusztikusan ronda, ellenben egész kellemes illatú süteményeket talál, azt a fajtát, amit Amerikában sütnek a nagymamák - vagy épp Dwayne Warren édesanyja.
   -  Aláírom. Ha meg akarsz verni valakit, azt megteszed és nem fogod vissza magad.
Akár... akár elismerők is lehetnek a szavai a maguk hanyag könnyedségével. Persze akkor, amikor Nina karmai végigsértették az alkarját nem érezte ilyen jól magát, szívesen visszaütött volna, ha megteheti. A könyökét visszatámassza az asztalra, a kezeit kinyújtva összekulcsolja az ujjait.
   -  Egyedül mindig könnyebb - rántja meg ismét a vállát - Nincs sírás, nincs hiszti meg hogy is hívják... PMS. Ha akarnék akkor pucéran is mászkálhatnék otthon, senki se szólna rám. Tök jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kérdésre töprengő arcot vágok, direkt húzom az időt, mielőtt pofátlan válaszomat pofátlanul előadnám. Mert egy pofátlan lány csak pofátlanul lehet laza. Pofátlanság. És elég már a szóismétlésből.
- Most, hogy így kérded, kényelmesebb lenne valóban - biccentek is, mintha csak díjaznám az ötletet, nyilvánvalóan ő sem háborodik fel jobban, mint mondjuk én tenném. Felesleges, időpocsékolás. Ellenben kapok egy barna dobozt. Hát hogy a fészkes nárciszba ne nyitnám ki, ha már ilyen "szépen" adták? Belelesve nem látok mást, mint... Ezek sütemények? Kétkedve pillantok fel Dwayne-re. Ha meg akarna ölni, nem így tenné, igaz? Élvezetet jelentene neki, ha kitekerhetné a nyakam.
- Most vagy Dwayne "Méregkeverő" Warren lettél, vagy szimplán tudod mire van szükségem, de mindegy is, egy életem, egy halálom... - azzal kiemelek egy sütit a dobozból és hamm. Ha nem tanultam volna meg kulturáltan enni, most valószínűleg tele szájjal csámcsognám el, hogy ez mennyei. Mert oké, dobálózhatunk gonosz jelzőkkel, amik az aurort illetik, de ez mesteri húzás volt. Ha ezek lesznek életem utolsó falatjai, már megérte. Mutatok egy tökéletes jelet, lévén még mindig eszem. Az elfogyasztott kettő darab süti után immáron képes vagyok reagálni az előbb elhangzottakra.
- Csak nem a tapasztalat beszél belőled? - döbbent arckifejezést vágok, mintha fogalmam sem volna, miről beszél. Mert van? Én nem emlékszem ilyesmire... Füttyszó, ciripelés, ugorjunk. A szingli téma kifizetődőbb és murisabb. Az első listatételek meg is érkeznek, a fejemben már jegyzetelek, kíváncsi vagyok mennyi gyűlik össze.
- Miért, te pucéran akarsz járkálni otthon? - felvonom a szemöldökömet, majd végigsiklik a tekintetem azon a részen, ami az asztal mögül kilátszik a férfiból. Mielőtt kis híján magamévá tenném a rák csodálatos színét, inkább folytatom, ezzel normál mederbe terelve a gondolataimat. - Egyébként tényleg jobb. Nincs aki beleszóljon az életembe, aki állandóan érdeklődjön, hogy kivel és mit csinálok, plusz egyedül sokkal kényelmesebb az ágyam...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Anyám küldte. Nincs megmérgezve - teszi hozzá a dobozra pillantva, majd előre hajolva ő is kivesz egy darabot. A süteményt elgondolkodva forgatja meg az ujjai között - Habár, amennyire utál most, lehet...
Dwayne Warren édesanyja, nos... kemény kezű asszony, ezt tudják a környéken, tudja bárki, aki valaha találkozott vele. Hiába született muglinak, kbibli férje lévén Voldemort rémuralmának ideje az ő életére is kihatott - melynek során megtanulta, hogy védje meg magát és gyermekeit. A hideg wisconsini tél pedig csak szívósabbá és keményebbé tette, elpusztíthatatlanná, akár egy sziklás- hegységi grizzly medve. Ám amennyire kemény, olyan fontos neki a becsület és az, hogy a fiaiból tisztességes embert faragjon, így nem csoda, hogy érzékenyen érintette Dwayne újabb ballépése, amiről az készségesen beszámolt otthon. Igaz, már nem mer kezet emelni a nála nagyobb és erősebb fiára, az mégsem olyan abszurd, hogy az ételébe kever valami... kellemetlent.
Egy élete, egy halála, gondolja ő is, ahogy végül vállalja a kockázatot, ő is beleharap a csokis kekszbe.
   -  Az én ágyam nem kényelmesebb - válaszol félvállról, anélkül, hogy egyáltalán végiggondolná, mit is mond, illetve, hogy mit is jelenthet ez az ő szájából hallva. Elkapja a tekintetét a lányról, a morzsákat lesöpri az asztalról maga mellé a parkettára.
   -  És miért hagyott el a srác? Vagy te dobtad ki őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hiába a megnyugtató szavak, továbbra is némileg kételkedem, amit pedig utána hallok csak még jobban előrelendíti az elhatározásomat, hogy enni fogok belőle. Nehogy már egy kis sütemény megártson! Keményebb fából faragtak ennél.
- Egy édesanya normál esetben nem bántja a gyerekét. Bár nekem erről nem sok elképzelésem van - elfintorodok és újabb falatot teszek a számba. Anya nélkül felnőni. Mostohaanyával. Aki ki akar repíteni a családból és mindent megtesz, hogy az életed pokol legyen. Hogy milyen a családi fészek? Fogalmam sincs. Talán olyasféle szerkezet lehet, mint amit a madarak csinálnak a fiókáknak, kis ágacskákból, tudjátok. Vagy építenek egy szép új kecót, lévén civilizáltak vagyunk. Egy jó anya nyilvánvalóan ezen felül gondoskodik is a gyerekéről. De ha az a jövevény nem az övé, hanem csak rámaradt...? Pusztulnia kell. A fióka vagy elég erős ahhoz, hogy túlélje vagy feladja és végül veszít. Igazi heppi end, nemde?
Éppenséggel mázli, hogy a következő és egyben utolsó falatot lenyelem, ugyanis egy hajszálon múlik, hogy belefulladjak a férfi mondandójába. És csak pislogok rá és nem tudom, visszakérdezzek-e. Mert ugye ti hallottátok? Ez most mi akar lenni? Nem, nem akarom tudni. És hogy magamat ismételjem: ez Dwayne "Mindenkitmegfektetek" Warren. Benne sose csalódunk...
- Inkább közös megegyezésnek nevezném - az ujjaimat kezdem piszkálni, gyűrögetem, ropogtatom őket, csakhogy a választ elnapoljam. Hogy lehet ezt elmagyarázni? - Egyszerűen csak nem ment. Nincs különösebb oka. A kémia működik, de mintha a közös légtér atomrobbanást idézne elő - a kémiával igazán semmi bajunk nem volt soha, sőt... De ami az együttélést jelenti, az már egészen más lapra esik.
- Ti annak idején miért mentetek szét Zójával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak rágja a falatot, nézi a lányt, a tekintetéből kiveszik a megszokott kutató, zárt távolság. Az anyával kapcsolatos megjegyzésére egyáltalán nem reagál, újabb süteményért nyúl, épp addig veszi le kékesszürke szemét a lányról.
Mindenkinek megvan a maga súlyos keresztje, amit cipelni kénytelen, egy bizonyos múltbéli esemény vagy személy, aki beárnyékolja az életét. Neki is megvan, Ninának is biztosan, tudja, hogy a szavai mögött fájó tartalom húzódhat... amihez semmi köze. Eredendő diszkréciója megköveteli, hogy meghallgasson mindent és mindenkit, azonban ne kérdezzen, ha nem muszáj, ezt a tulajdonságot a legtöbbet tévesen az érdeklődés teljes hiányának és ridegségnek fogják fel. Pedig, ha jobban átlátnák a helyzetet tudnák, hogy mindössze utál fájó sebeket feltépni és olyat látni vagy hallani, amit nem akar.
   -  Nálatok legalább nem volt sírás és verekedés.
Maga elé dünnyögi a szavakat, a süteményt forgatva a kezében. Akaratlanul felrémlik előtte Léna dühtől és sírásól vöröslő arca, kénytelen megrázni magát.
   -  Hát mi... hm. Nem tudom - teljesen őszintén pillant föl ismét rá - Csak két hónapig voltam vele. Nyaralni volt az Államokban. Én megszerettem, ő megszeretett. El akartam venni - könnyedén beszél, ami még magát is meglepi. A téma ennyi év távlatából egyre inkább fájóbb és kínosabb lesz, az utóbbi információról pedig még csak keveseknek beszélt - Aztán terhes lett. És - elbocsátóan int a kezével - nem tudom. Ő hazajött én meg leköltöztem Alabamába dolgozni. Ennyi volt. Semmi se volt. Vége lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem beszélünk többet a családról. Egyikünknek sincs ínyére a téma, így jobb nem feszegetni. Neki is megvan a sötétség a dologban, nekem is, s bár megtehetném, hogy belenézek a fejébe, nem teszem. Egyrészt nem élek vissza a legilimenciával, másrészt pedig, ha beszélni akar majd róla, elmondja. Én sem lennék boldog, ha a fejemben kutakodnának. Csendben fogyasztjuk tovább a sütit, mígnem a titkok és exek éjszakája című fejezet jön. Baromi mókás, mit ne mondjak.
- Nehogy azt hidd. Többször szakítottunk, mint ahányszor érdemes lett volna újra elkezdenünk. Sírtam én is, üvöltött ő is, ütöttem meg nem egyszer, amikor... - és itt meg is akadok. Nem tudom, miért jön olyan könnyen az egész. Csak végre kimondhatom azt, amit én éreztem és én láttam, minden befolyásolás nélkül. Óvatosan folytatom. - Szóval volt, hogy kapott egy-két pofont, de David és én... Szerintem nem jó, ha két ilyen erős természet összekerül - észre sem veszem, ahogy kiejtem a nevét, tekintetemet az asztalra szegezem. Hogyan lehetne folytatni? Nagyjából sehogyan. Mire eljutok idáig, inkább elterelem másra a szót. Mindig is érdekelt, mi volt vele meg Zójával, a férfi őszintesége pedig meglepő. Sejtettem, hogy nem hazudna, de hogy ennyi mindent mondjon... Dwayne nem egy szószátyár típus, a leghosszabb nekem adott válasza szerintem nem haladja meg a két mondatot. Így csak hallgatom. Nem is tudom, mit feleljek.
- Na és Léna? A történet cukormázas verzióját már ismerem, de mi a te részed? - kíváncsian pillantok rá, ezúttal pedig nem veszem le róla a tekintetem. Őszinte vagyok, ami kínos és megnyugtató egyszerre. Ha nem akarna válaszolni megérteném, friss és mély a seb. Nem erőltetem, de megpróbálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annamária

Eltelt egy újabb tanév - na jó, még nem telt el, de már igencsak a végéhez közeledik. Erik épp két éve került a Bagolykőre. Ez alatt az idő alatt szinte kizárólag a mugliismeret órákról és mugliszületésű társaitól szerezhetett információkat az őt nagyon érdeklő furcsa népről, a varázstalanokról. Sajnos a tanórák nem mindig voltak érthetőek a varázstalan világról teljesen elzárt Erik számára, a diáktársaktól szerzett információk pedig egy se vége se hossza katyvaszt alkottak a fejében. Idén a hatalmas fővárosba is eljutott, de ott csak sokkolta a sok inger, utólag visszagondolva az a nap inkább egy zsúfolt, színes, őrült álomnak tűnik.
Teljesen véletlenül pottyant az ölébe a mesés lehetőség: nyugodtan kifaggathat valakit a muglik világáról, és nem is kell rosszul éreznie magát, amiért más idejét rabolja, hiszen cserébe ő is mindent elmond a varázslásról, amit tud. Bár, ha a széles nagy mágusvilágról kérdezi majd a "Vöröske a holdról", félő, nem fog tudni sokat mondani Erik sem, kinek apró faluja meglehetősen elszigetelt mindentől.
A társalgóban beszélték meg a találkát, Erik órák után le sem pakolt az eridonbéli szobájában, hátán zsákjával belép a tágas termet rejtő ajtón.
A sarkokat pásztázza a srác, és könnyen meg is leli a magányos vöröshajút, aki távolról valamiféle bőrszínű matricaféléket ragaszt a karjára éppen. Eriknek nem új a tetoválás mint fogalom, de ahogy egyre közelebb sétál lassú lépteivel - lélekben felkészül a találkozásra -, megállapítja, hogy a felragasztott matricák egyáltalán nem szépek. Mire végre odaér, és a lány fölé tornyosul (inkább vállszélességgel tornyosul, mint 167 centijével), végképp elveti, hogy a kis barna hogyishívjákoknak díszítő szerepe lenne.
- Szia! Erik vagyok! - szólítja meg a lányt arcán szégyellős mosollyal, megállja, hogy rákérdezzen az iménti furcsaságra.
Egészen eddig.
- Mik azok rajtad, ha nem sértelek meg? - mutat az egyik tapaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szótlanul hallgatja, nem szakítja meg vagy vág közbe. Csak figyeli a szájának mozgását, a szeme rebbenését, az ujja matatását, ahogy zavarban magyaráz. Nem ismeri ki az a David és nem is akar ennél többet tudni róla, mint amennyit a lány készségesen elárul, ám akárhogy nézzük, egy sajátos dologban bizony megegyezik azzal a címeres ökörrel: úgy tűnik, mindkettejükön töltötte már ki Nina a dühét. Bár arról már nem szól a mese, hogy David visszaütött-e ekkor.
   -  Ismerem ezt a fajta öngyilkos viszonyt. Mármint nekem nem volt ilyenem - teszi hozzá gyorsan -, de láttam ilyet. Kemény.
Kemény. Sosem mondta, hogy jó párkapcsolati tanácsadásban, így némi hezitálás után ez minden, amit hozzátesz a dologhoz. A maga életének gubancait sem tudja megoldani, nem még érdemben nyilatkozni egy olyan ügyben, aminek még kívülről sem a szemlélője. Mindezek ellenére megérti, sőt, már- már átérzi a lány helyzetét.
Ám nem sajnálja.
A morzsákat ismét lerázza az ujjairól, épp addig áll meg a mozdulatban, amíg Nina kérdez. Halkan fújja ki a levegőt, megnedvesíti az alsó ajkát, a pillanatok telnek, ő pedig úgy tűnik, nem fog válaszolni. Végül azonban ráveszi magát.
   -  Hónapokig csak kerülgettem a folyosón, mire elhívtam valahová. Elég nagy hülyeség, de hát... fel se tűnt, hogy ott van. Aztán lettek dolgok. De olyan kis nebántsvirág. Tudod, vele finomkodni kellett. Ő mindig meg akart változtatni. Mármint sokszor - a körmeit piszkálgatja, bizonytalanul jönnek a szavak, ám őszintén - De én szerettem, csak nem volt könnyű. De asszem így jobb mindenkinek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Te most komolyan nem hiszel nekem? -
Csodálkozva meredtem rá, egy pillanatig tágra nyílt szemekkel pislogtam reakcióra várva, aztán elnevettem magam. Nem hangosan, olyan - „mégmindigfélénkvagyokdeazértnevetek” - Izásan. Igen, mert úgy csak én tudok nevetni. Mire viszont visszanéztem, Dasha újra magába roskadt, vagy fogalmam sincs, hogy mi zajlott le a fejében, mindenesetre hátradőltem és sóhajtva nyugtáztam, hogy sikerült megbántanom. Szuper… pedig én tényleg nem azért mondtam, szeretjük őt meg minden, és az is jó, hogy szigorú. De akkor mit csináltam rosszul…?
- Hozom. -
Még egyszer utoljára visszanéztem rá, bólintva tudomásul vettem, hogy ágyban maradt és nem kezdett el ugrálni csak azért mert nyertünk, vagy mert rajta és Graceéken kívül nem esett másnak baja. Hát ugye a sokkon kívül, amit a szobatársam lezuhanása okozott, én nem tudtam másról…
Amint felértem, átöltöztem és folyamatosan az ajkamat harapdálva összedobáltam néhány ruhát a lánynak, megkerestem a krémét, aztán miután kellően kiaggódtam magam - pár előre-hátra dülöngélés után az ágyon - felálltam, a vállamra dobtam a sporttáska pántját, óvatosan felvettem a lábam körül sündörgő macskát és természetesen Vattával a nyomomban igyekeztem vissza a gyengélkedőre. Sejtettem, hogy a többiek már felérhettek, de nem voltam benne biztos.
- … ott fordulj balra és meg is érkeztél a portréhoz. -
Más esetben cukibbnak tartanám a kis eltévedt elsősöket, most viszont csak elhadartam az útvonalat a Levita portréjához, aztán a kislány válaszát meg sem várva tovább robogtam a folyosón. Jaj, ugye odatalál? Idegesen visszafordultam, de a lány már eltűnt, így csak rántottam egyet a táskám pántján és tovább lépdeltem a nemigazánszeretem helyiség felé. Közben folyamatosan simogattam Dasha macskáját, mielőtt még átragadt volna rá az ingerlékenységem és ő is megvadult volna. Épp elég bosszankodás volt most már a mai napon az, hogy Nedráék ölelkezni akartak a levegőben, hogy Dasha lezuhant és hogy még a collie is a megszeppent kis elsősre vetette magát az előbb.
Folyamatosan nyugtatva magam lassan elértem a gyengélkedő ajtaját és mielőtt még a juhászkutya nekirohant volna az ajtónak, belöktem és a fekete macskát ölelve kicsit nyugodtabban léptem be. Viki és Zoli is felértek már, aminek roppantul örültem, Vatta meg annak, hogy ismerősöket láthat, így rögtön a csapatkapitány ágyához rohant, leült mellé és a lány ujjait böködte.
- Sziasztok. -
Megkönnyebbültem azt látva, hogy itt vannak és minden rendben velük. Többé-kevésbé minden rendben. Hagytam, hogy Kiara az ölemből az ágyra ugorjon, aztán a táskát, amiben a cuccokat hoztam le, Dasha ágyának a végébe csaptam, vigyázva, hogy ne a lány lábára dobjam.
- Figyelj, összedobáltam neked néhány ruhát, itt a krémed is és ha jól emlékszem, még a fogkeféd és a fésűd is bekerült. -
Kínosan az ajakamba haraptam, összefontam a karjaimat és az ágy végébe sétáltam. Vatta közben még mindig az ágy mellett ült, most viszont rám nézett, én viszont Vikit bámultam.
- Minden rendben? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Nem feltétlenül vészes. Sok mindenen keresztül mentünk, de úgy tűnik épp ez lett a vesztünk. Kiveszett minden, ami eleinte megvolt - megvonom a vállam és a férfira nézek. Öngyilkos viszony vagy sem, nem lehet rajta változtatni. Én beletörődtem a dologba. Azt se tudom, beszélünk-e még valaha, mert az elválásunk nem volt túl fényes. Mondjuk az megnyugtató, hogy ha másért nem, hát veszekedni még Léna is szóba áll Dwayne-nel.
A legjobb barátnőm témája úgy tűnik nem volt épp bölcs gondolat. Friss sebet gyantázok éppen kíméletlenül, a beálló csend pedig arra enged következtetni, hogy most elég rossz helyen téptem egyet. Na sebaj, nekem úgyis jó, ha nem mond semmit. Annyira nem fontos a téma, hogy naphosszat feszegessem, meg végső soron nem is az én dolgom. Már épp megtörném a csendet, mikor a férfi hangja belém fojtja a szót. Hűha.
Pislogás nélkül hallgatom. Értem, mit mond Dwayne, sőt, valahol egyet is értek vele, de mit várt? Léna férfiakkal való kapcsolata egyenesen pocsék, az is csoda, hogy az aurort ilyen közel engedte magához és ennyi hibán túllépett. Ha meg is akarta változtatni, csakis erre irányulhatott. Tapasztalatból tudom, hogy Léna úgy szerette és talán még szereti is, ahogy van. Ilyen parasztosan, ne szépítsük.
- Ti nagyon nyerő páros voltatok, hiába ütöttelek-vágtalak titeket. Nem tagadom, hogy voltak köztünk konfliktusok és nem örültem, hogy összejött veled... Elég ramaty tapasztalatai vannak Lénának férfiak terén és féltem, hogy te is bántani fogod - halk szavaim őszintén és határozottan csengnek az irodában. Nagyon furcsa ezeket a dolgokat kimondani. - Na nem úgy értem, hogy fizikailag. Azt még rólad sem gondoltam. De túl sokat veszített ahhoz, hogy megint padlóra küldjék. Talán jobb lesz, talán nem, fogalmam sincs - végre Dwayne-re emelem a tekintetem és megvonom a vállam. Fogalmam sincs, hogy boldogabb vagy jobb ember lett-e ettől bárki is. Annyira felesleges már ezen rágni magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak hallgatja a szavait, e keze elindul, hogy újabb sütemény után nyúljon, végül mégis visszaejti maga elé az asztalra. Étvágytalanul nyel egyet, a szeme a lányon marad, hallgatja, ahogy a kapcsolatáról beszél, kívülről úgy tűnik, teljesen érdektelenül. Ezek az információk, legyenek bármilyen aprók, befészkelik magát az agyába, ahogy minden egyes rezdülés vagy parányi, akaratlan fintor. Utóbbiak sokkal többet elárulnak, mint az emberi beszéd, ő pedig, ahogy kiismeri a lányt, úgy olvas belőlük egyre könnyebben.
Hiszen kiismeri - tanulja, mert meg akarja tanulni. A beszélgetés így pedig egész más színezetet kap.
   -  Nyerő páros...
Halkan ismétli meg a szavakat, megforgatja a szemét, türelmetlenül és halovány ingerültséggel. Hirtelen felhullámzó haragja a lánynak esne, követelné, hogy akkor magyarázza meg, ha ennyire nyerő páros voltak, miért kellett még egy rúgást belevinnie a különben is labilis viszonyba? Ninának ugyanis komoly szerepe volt abban, hogy Dwayne nem kereste a bűnbocsánatot azonnal, ahogy beütött krach, hetekig még csak Lénával sem beszélt. Belefásult egy olyan kapcsolatba, amiben hárman léteznek: Léna, Nina és ő. Vagy az egyik, vagy a másik, de egy plusz fehérnépre nincs szüksége, aki megmondja neki, miért paraszt épp.
Ám az ingerültsége ahogy jött, úgy válik köddé. Először hátradől a székén, töprengve rágcsálja a száját pár pillanatig, majd feláll.
   -  Van kedved csinálni valamit? Akármit - akármit, csak ne beszéljünk erről, légy szíves, mert olyasmi történik, amit nem akarok - Lőttél már éles fegyverrel? Megtanítalak, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem mondhatnám, hogy nem ugrik gombóc a torkomba, amikor Davidről kell beszélnem. Igen, nagyon közömbösnek hat minden szavam, mintha elvesztegetett időről beszélnék, de korántsem volt az. Könnyebb azt mondani, ennek így kellett lennie, mint engedni a dolognak és fájdalmasan szenvedni napokig vagy hetekig. Csináltam már és tapasztaltam, nem jobb az sem.
A Lénáékról szóló igehirdetésem kettős. Tudom, hogy nagyon sokszor voltam benne olyankor is, mikor nem kellett volna. Tudom, hogy Léna egy önálló nő, mégsem tudtam megállni, hogy ha baj volt, ne repüljek rá Dwayne-re. Amikor nem volt mosolyszünet, elkerültem őket, egyedül akkor tűntem fel a színen - de akkor elég intenzíven -, ha Dwayne részéről sumákolást sejtettem. És ez sajnos sokszor előfordult. Talán hagynom kellett volna, hogy maguk intézzék az ügyeiket, de a széttört, meggyötört Léna számomra egyenlő volt azzal, hogy teljes mellszélességgel kiállok mellette. Akkor is, ha semmi közöm semmihez. Kötelességemnek éreztem a védelmét. Emiatt az egy dolog miatt sosem bántam meg egyetlen összetűzést sem az aurorral.
- Meg fogsz lepődni, de volt már dolgom fegyverrel - elmosolyodok, mert tudom, hogy nincs rám írva. Az igen, hogy kikaparom valaki szemét, viszont lövöldözni? Ugyan kérem! Soha. Kár, hogy Oroszországban erre is sort kellett kerítsek. Jobban örülnék, ha azt mondhatnám, fogalmam sincs mi fán terem. - Viszont egyáltalán nem vagyok profi benne. Szívesen megtanulnám tisztességesen használni - megvonom vállam, szemeimet a férfira emelem. Egyáltalán van neki itt és most ilyesmije? Nem tiltott ezzel szórakoztatni az irodájába betévedőket? Sokáig én lettem volna a legboldogabb, ha Dwayne-t rács mögött látom valami illegális bűncselekmény miatt, de most valahogy nem érzek ingerenciát arra, hogy ketrecbe zárt majomként végezze.
- De csak akkor, ha ebből nem lesz baj. Akkor is, ha ez most furán hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Némán hálás azért, amiért Nina veszi a lapot és nem feszegeti tovább egyikük exének témáját se. Az egyik túlságosan kényelmetlen, a másik pedig közel sem érdekli annyira, hogy az alap információknál többet megtudjon a szakítás körülményeiről.
Megropogtatja az ujjait, mielőtt hátat fordít a lánynak, int neki aprót, hogy nyugodtan keljen föl és sétáljon közelebb, már ha hajlandó rá, hogy levegye a cipőit az asztaláról.
   -  Nagyon helyes. Faterom mondta mindig, hogy egy lány tudja megvédeni magát. Pálcával hadonászni egy hülye is tud, de az élethez ennél több kell.
Mondjuk néhány élesített fegyver. Amerikai származásúként az otthonában ez egyáltalán nem nagy dolog, mindenki tart a kocsija ülése alatt legalább egy lefűrészelt csövű puskát biztonság vagy medvetámadás esetére, amit az ott lakók használni se félnek. Kilenc évesen már ő is tudott lőni, ahogy a környékbeli gyerekek is, ez pedig úgy volt rendjén. Ha belegondol még mindig veszélytelenebb a dolog, mint amit ebben a kastélyban megengednek a diákoknak.
Az asztala mögötti ablak mellé lép, ahol a fal tövében jókora fa láda hever. A tárgy meglehetősen hétköznapi és kedvelt a hozzá hasonló foglalkozást végzők körében, vagy azok közt, akik nem szeretnék, ha a személyes tárgyaik illetéktelen kezekbe kerüljenek. A lábával billenti föl a láda fedelét, maga előtt összefont karokkal néz bele.
   -  Mióta zavar téged, ha valamiből baj lesz? - pillant rá egyszerűen - Én vagyok a törvény. Ennél nagyobb biztonságban nem lehetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bizony, elérkezett február elseje, ami sokat jelent számomra.
Közelebb járunk a tanév végéhez, lassan ideje lenne átszokni a 2015 leírására, ha már egy hónapig minden papíron áthúzva feketéllett a hibás évszám. De ami még fontosabb, az az Edictum. Bizony, rendkívül szórakoztatónak találom mások szennyesét kiteregetni a diákseregnek, és még egy ember sem csípett el, vagy fenyegetett meg. A jelenlegi feljegyzéseim alapján az e havi kiadás sokkal felháborítóbb lesz. Hogy hogy szerzek ennyi hírt? Két dolog: sok szabadidő és kapcsolatápolás a festményekkel.
Nem a legmegbízhatóbb források, mivel nagy unalmukban olykor-olykor kitalálnak butaságokat, de ezeket gyerekjáték kiszűrni...persze elenyésző hibaszámmal. Hallottam már olyat, hogy hé, az nem úgy volt, de már megszáradt a tinta a papíron, ez van emberek.
Hogy miért mondtam el ezt most? Épp faggatni készülök. A társalgó különlegesen jó erre a célra, mivel kevesebb alkohol csordogál a firkálmányokon, mint a vigadófreskónál, így józanul érthetőbbek.
Se Karom, se Amadeus nem jött velem, még csak az hiányzik hogy a macska szétcincáljon egy portrét, vagy a vízfőnix eláztassa őket, és egy életre ne álljanak szóba velem.
Sietősen szedem lában a hűvös kövön, kintről szürkés fény árad be, a téli felhők vastag rétegén át. Egy ideig az ablakokon átszűrődő fénypászmákat figyelem. Egy kicsit tétovázok, visszajöjjek-e lefesteni ezt a pillanatot, hisz olyan nyugalmat áraszt, amilyet nem sok pillanat.
Tehát ujjaimat a kilincsre fonom, lenyomom, majd belépek. Ahha.
Társaságom van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Így az ex-témán túl, ám a lövöldözés előtt jól jön, hogy végre másra terelődik a szó. A feszültség is oldódik valamelyest körülöttünk, aminek mindketten ugyanannyira örülünk. Szerintem. Figyelem, ahogy felkel és a hátul lévő ládához sétál. Végigmérem egy pillanatra, mikor látom, hogy int egyet. Nem teszem szóvá, hogy nem vagyok kutya, aki majd farok csóválva fut a gazdi után, kivételesen nincs kedvem ehhez. Helyette viszont, mint aki hatalmas szívességet tesz felkelek a székemből és odasétálok az auror asztala mögé. Sosem jártam még ott, így újdonság varázsaként szívesen le is huppannék a székébe. Tudjátok, csak hogy érezzem a törődést.
- Nekem sose mondott senki semmit - keresztbe fonom magam előtt a kezem és a padlót fixírozom. - Én magamtól jöttem rá erre - rávigyorgok Dwayne-re, mert szerintem ez abszolút mókás. Amit neki annak idején elmondtak, arra én mind-mind egyedül jöttem rá, tapasztaltam meg vagy kísérleteztem ki. Meglepő, hogy Dwayne-nek ilyen eleven emlékei vannak és ilyen, legalábbis hallomásból törődő családban nőtt fel. Mivel nem tudom az egész élettörténetét, így nem tudom, hol vannak a sötét foltok, de talán nem is ez a fontos. Neki volt hova hazamenni.
- Örömömre szolgál, hogy a defenzor úr megvéd magától és magamtól is - elfojtok egy mosolyt, halál komoly képpel beszélek a férfihoz. - Egyébként nem zavarna különösebben. Csak most nem érzek ingerenciát arra, hogy a nyakamba varrjanak valami szaftos ügyet - megvonom a vállam és lepillantok az immáron nyitott ládába. Nos, Dwayne sem aprózza el a dolgait. Nálunk nem feltétlenül normális, ha bárkinek akár egyetlen fegyvere is van. Neki egy ládányi jutott.
- Kiraboltál egy fegyverraktárt? - felvonom fél szemöldököm és némiképp döbbenten pislogok az aurorra. Durva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  És mégis felnőttél. Én a helyedben büszke lennék erre.
Egész csöndesen teszi hozzá a két mondatnyi megjegyzést, mely mögött több és súlyosabb tartalom húzódik, ezzel azonban már nem untatja a lányt. Nem kenyere a prédikáció és a lélekbalzsamozás, Nina pedig valószínűleg nélküle is tisztában van az erősségeivel. Pozitív megerősítés nélkül felnőni bizonyára nem könnyű, neki mégis sikerült és végül is csak mérsékelten lett borzalmas ember. Dicséretes. Rosszabbat is látott már.
   -  Ne aggódj. Egy része hatástalanítva van. Csak emlék.
Könnyedén legyint egy aprót, fél térdre ereszkedik a láda mellett, kissé darabos mozdulatokkal. A halomban heverő tárgyak közül némelyikről tényleg könnyű megállapítani, hogy nem mai darab és elsütésre alkalmatlan, bár inkább a stílusuk, mint a fizikai állapotuk alapján. Dwayne arra különösen ügyel, hogy hőn szeretett gyűjteményét ne egye meg a rozsda és a kosz.
   -  A legtöbbhöz pedig engedélyem is van.
A hangja kissé elhalkul, magában pedig még hozzáteszi: egy másik országban. De, mint már említette, ő a törvény, legalább is, ha nagyon úgy akarja, fölötte áll.
Egy viszonylag nehéznek tűnő, fényes fém pisztolyt emel le a kupac tetejéről, a tárat a tenyerébe ejti belőle.
   -  De azért jobb, ha kimegyünk a birtokon kívülre. Tudod, szabályok, meg ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na még egy ragtapasz a hüvelykujjam köré, és kész is. Fintorogva tekerem a sebre, aztán a ragadós részéről lehámozott papírt összegyűröm és a zsebembe gyömöszölöm. Majd kidobom egy szemetesbe, egyelőre azonban túlságosan is kevés a kedvem ahhoz, hogy megmozduljak innen, na meg nem is lenne ajánlatos, hiszen akkor lehet, hogy elszalasztanám a kedves informátorom. Megpróbálom ismét helyére igazítani azt makacsul ragadni nem akaró ragtapaszt inkább a hüvelyk- és mutatóujjam között, aztán inkább feladom a próbálkozást. Ha nem ragad, hát nem ragad, nem tudok mit tenni vele. A hajamat kissé idegesen igyekszem elfújni szemem elől, aztán meg már megkísérlek elfolyni a fotelban, amikor valaki megszólal a közelemben és Erik-ként mutatkozik be. Ő lesz az. Pompás, ennél szebben be sem mutatkozhatnék, azt hiszem. Egy szempillantás alatt kapom össze magam felülve ismét rendesen, hajamba túrva eltüntetem az arcomból a kilátást akadályozó tincseket, és széles mosollyal pillantok rá. Uramatyám, vajon mit gondolhat rólam? Csak nyugalom, a jól megszokott módszerekkel és szokásokkal csak nem lehet gond, hát kezet nyújtok neki.
- Szia. Bakonyi Anna - válaszolom neki rövidre fogva a bemutatkozást, a kérdése hallatán meg először is a kezemre pillantok. Más furcsaság nem sok lehet rajtam, a nyakamban lógó medálról kizárt, hogy többesszámban beszéljen, elvégre az egyetlen miniatűr koponya, szóval maradnak a ragtapaszok.
- Ezekre gondolsz? - kérdezem azért a biztonság kedvéért rámutatva az egyikre a csuklóm környékén. A mágusok nem használnának ragtapaszt? Vajon akkor hogy kezelik a sebeiket? Na ezt is jó lesz megtudni menten, csak egyszer válaszoljam meg az ő kérdését.
- Ragtapasz. Nem akarsz leülni közben? - kérdezem, elvégre csak ne ácsorogjon már ott, miközben én meg egy fotelban ücsörgök.
- Összekarmolt meg csipkedett a bagoly... ez meg jódba áztatott ragadós szélű anyag tulajdonképpen, amit a sebre szokás tenni, hogy ne fertőződjön el. Nem használtok ilyet? Úgy... egyáltalán? Hogy kezelitek akkor a sebeket? Fuh, bocsi... sok a kérdés, csak el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet a gyógyítás a varázslóknál - magyarázom egy félig-meddig bocsánatkérőnek szánt pillantással kísérve, de azért még a lelkesedésem nem csappant meg. Vajon inkább a homeopátia hívei és mindenféle gyógynövényt használnak, amit esetleg én még csak nem is ismerek? Előre dőlök, hogy egyetlen szavát se mulasszam el, még véletlenül sem, amennyiben tud nekem válaszokkal szolgálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Egy bók Dwayne Warren szájából. Ráadásul egy nem kis bók! Hujjuj, mik vannak itt kérem szépen, csak úgy röpködnek a szebbnél-szebb gondolatok. Bár szó, ami szó, tényleg büszke vagyok magamra. Nem hittem volna annak idején, hogy idáig jutok, persze pozitív értelemben. Örülök, hogy végül megtaláltam a módját a megerősödésnek.
- Szép adag emlék - elismerően bólintok. Egy ládányi fegyvert emléknek hívni nálam meredek, még akkor is, ha hatástalanítva van vagy már nem használható. Ekkora halmot bélyegekből szoktak jobb esetben felhalmozni, esetleg pénzből. Az utóbbi általában hasznosabb, de ki hogy érzi. - A legtöbbhöz - ismétlem meg szavait és én is érzem, hogy itt valami nem stimmel. Nem, nem kérdezek rá és kivételesen nem fogom firtatni. Ha valaha is valaki kérdezi, én erről még csak tudni sem tudok.
- Ha tudtam volna, hogy bármikor lepuffanthatsz, biztos nem esek neked - felteszem mindkét kezem szinte védekezésképp. Amikor az irodájában a legutóbb összetűzésünk volt, akkor Dwayne egy hajszál híján megütött. De ennyi erővel akár agyon is lőhetett volna. Túl sok újdonságot nem jelentett volna a dolog, valószínűleg örömére szolgált volna ott és akkor. Egy életre elegendő problémáját megoldotta volna az a nemes cselekedet. Figyelem, ahogy kiemel egyet a sok közül, majd tekintetem övére emelem.
- Persze. Induljunk - miután ismét lezárja a ládát, megindulunk a hidegbe. A fagyba. Ez nem biztos, hogy most a legjobb ötlet, de ha csak a bennem lévő feszültség töredékét levezeti és legalább fele olyan jól megtanulok lőni, mint ahogy Dwayne tud, már megérte. Gyors léptekkel haladunk, meg sem állva az erdőig.