Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gondoltam magyarázatot ad miért pont ez lenne a szerencsés édes nyuszi cica neve, akit elveszek. Úgy tűnik, jobb ha újragondolom, mert helyette Andrés, solo siendo Andrés.
- Tú, meg ne fulladj… - szeretetteljes hangon szólok közbe. Oldalasan mosolygok a teliszájjal szavakkal harcoló öcsémet nézve. Eszembe jut az első látomásom, ami egyben róla is szólt. Akkor kakaóba fújt buborékokat, csak éppen cirka tíz évvel fiatalabb volt.
Vigyorgok a válaszán.
- Persze, hogy aláírom. Menj, nézd meg a helyeket - passzolom vissza a kavicsot, ami célirányosan érkezik léptei elé. Lehet, hogy így negyed órával később érünk le a városba, de nincs okunk rohanni. Játékosan forgatok a szememen. Jó, én az voltam, aki nem hallgatta a smárolást a cukrászdában, hanem csinálta. Nem baj, hogy az öcsém ráérősre vette a figurát. - Majd megtapasztalod, chico. Tavaszodik, lassan a téren is ott lesznek, addigra lehet egy leszel közölük - vonogatom rá a szemöldökömet. - Néhány spanyol szó, egy mosoly a dögös csajra és nyert ügyed van. Csak ki kell próbálnod - hunyorgok a naptól és már bánom, hogy nem hoztam sapkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Mert álmodtál már róla, én pedig megfogtam a kezed, amikor már sokadszorra mondtad ki a nevét. - észre se veszi, ahogy egymásnak súrlódik a kezünk, és az érzései egy részét átveszem, és választ formálok hozzájuk. Bosszantó tud lenni, és rendszerint szeretem is ezzel bosszantani. Azt nem mondom el neki, hogy nem mindig mondta ki boldogan a nevét, hogy volt benne szomorúság is, mert a jövő megmásítható, és véleményem szerint az álmok és látomások csak az éppen aktuális élethelyzet következményei. Persze nem mindent lehet megmásítani, ezt én nagyon is jól tudom.
- Az itteni lányok eléggé tapasztaltnak tűnnek, a fiúk pedig olyan felnőttesek. Nekem nem kell barátnő. - passzolom vissza a követ, és közben mosolyogva figyelem, ahogy pattan is kettőt. - De ha lesz csajom, akkor majd vele mindenhol smárolni fogok. Csak előtted nem, az furcsa lenne. - Carlos biztos, hogy leckéket adna, és utána még kielemezné, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Az nagyon furcsa lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Álmodtam róla? Si. Mert ezt mondja az öcsém.
Prüszkölök mint egy ló, mert természetesen egyetlen emlékfoszlányom sincs az egészről. Mint azoknál a jóslatoknál, amikor hipnózis alá kerülök és kiesik minden, mindössze szavak maradnak meg. Most összesen egy névvel gazdálkodhatok, amiben nem is lehetek biztos mit jelent vagy éppen kit takar. Mi mama azt mondaná, hogy ismerem már a folyamatot, legyek több türelemmel. Ahogy mindig, minden nőnek, neki is igaza lenne.
- Érdekes. Kösz, hogy elmondtad öcskös - hálásan pillantok rá. Egyelőre nem kicsit szeretem élni az agglegény életemet. Ahhoz képest a házasság úgy tűnik, mintha egy temetőre mondanánk azt, hogy élménypark. Túl drámai? Kissé megégettem magam legutóbb, hát nem szeretnék máris egy ismeretlennel közös életre gondolni. Pedig a kép újra és újra elém kerül, amíg Andrés segítségével vissza nem kerülök a jelenbe.
A jelenbe, ahol kavicsot passzolgatok az öcsémmel, és szívesen hallgataom a csajozási terveit. Nevetek, amikor közli neki nem kell barátnő. Somos toros! Befoghatatlan bikák vagyunk!
Mutatóujjamat a számhoz teszem. Van abban valami, amit mond, így vigyorogva bólogatok bőszen. - Nem ha, hermano, hanem amikor! Meg lesz az, ahogy mama mondaná, csak legyél türelemmel - cipőm orra felpattintja a kavicsot, ami végül a passzban félre megy és a lejtőn gurulva eltűnik az út menti fűben. Nem foglalkozom vele, hosszú lábaimmal baktatok tovább. - Hamar beilleszkedsz majd, barátaid is biztosan lesznek - magyarázok neki. - Én azon gondolkodom, hogy beköltözöm a városba, de ha te jobban fogod érezni magad a kastélyban, akkor is lenne egy hely, ahová elvonulhatsz. Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Tudod, hogy mit mondott még, hogy minden változik, semmi sem állandó. Az álmok is, hol igazak, hol meg csak álom, ami reggelre szertefoszlik. Az érzések nehezebben teszik ezt. - én mégis áldásként tekintek mind a kettőnk képességére, mert az, még ha nem is mindig jó, különleges. Tudunk titkokat, amiket mások nem, érezzük a szíveket, én legalábbis. Az érzések, amiket ellopok, még ha nem is jók, számomra izgalmasak. Nagyon sokat tudok róluk, nagyon sokat tanultam másoktól, és ez fontos, mert majd egyszer, amikor jön a bolydulás, ahogy azt Lois Lowry is írta, akkor én már sokkal felkészültebb leszek. Ismerni fogom, és talán tudok majd védekezni is ellene. Nézem a követ, ahogy tovagurul, majd fel a bátyámra. - Vannak szép lányok itt. Akitől az édességet kaptam, ő is szép, olyan, asszonyos, ahogy a papa mondaná. - zavartan el is nevetem magam. A papa mindig nagyon dicsérte a teltebb nőket, azt mondta, igazán jó feleség az, aki nagyon jól tud sütni és nagyon jókat tud enni. Meg persze, aki nem háborgat szieszta alatt. Elég nagy elvárásoknak tűntek akkor is.
- Sokan laknak a városban. Reggel feljönnek együtt, délután kisebb csoportokban mennek haza, vagy, akár egyedül is, az ösvényen figyelik a diákokat, nem eshet bajuk. De van ágyuk nekik is, vész esetére, ha mondjuk nagyon későig bent maradnak, vagy, ha telihold van, olyankor nem javasolt kint lenni. Lakhatnánk együtt a városban. Eljárhatnék dolgozni, iskola mellett, és akkor tudnék neked segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az öcsémtől hallani a mama szavait széles, szeretetteljes mosolyra görbíti számat. Tényleg ezeket mondta nekünk. Az mindent elárul, hogy hajnalban, frissen ébredve félkómásan is vissza tudnánk mondani minden szavát. Anyánk Andrés képességéről is képes volt olyan tudással beszélni, akár az övé lenne. Miután beszéltek vele a szüleim, engem is odahívtak, hogy minél hamarabb bevonjanak és megértsem mi történik a testvéremmel. Egyszerre voltam rá pokolian büszke, és aggódtam. A két érzés a mai napig harcol bennem. A legjobbat akarom neki.
Vigyorom mögül nevetek fel hangosan.
- Na, tessék, Andrés! Cukrosnénik szédítik az öcsémet… chico, remélem megkérdezted a nevét! - velem ellentétben. Legyen ez a nap tanúsága. Nem hagyjuk csak úgy elszaladni a jó nőt. Akkor sem, ha úgy köszön el, hogy este látjuk egymást. A kezemen a bőr perzselni kezd, ahol megérintett mielőtt ott hagyott. Que carajo? Mégis mi a francokon jár az eszem? Hogy kerültem ugyanoda vissza?
Kicsit izgulok amikor felhozom a témát. Ha annyi pulóverem lenne, ahányan megkérdezték miért vagyok akkora idiota, hogy ide költözöm amikor élhetnék Mallorcán, akkor nem kellett volna tegnap órákat vásárlással töltenem. Kitartok amellett, hogy jó döntés volt idejönni. Most is, még séta közben is van mire rácsodálkoznunk. Ami pedig a legfontosabb: szeretném hinni, hogy Andrésnak is erre van szüksége.
- Rendes tőled és szuper, hogy ezt mondod. Tudod, hogy annak örülnék a legjobban, ha együtt laknánk, de szerettem volna ha te döntessz - közlöm mosolyogva, közben hátratűrőm az elkallódott tincsimet. Felelek érte, de nem akarom, hogy azt érezze apáskodom felette vagy parancsolgatok. Sosem tennék vele ilyet. Szerencsém van vele, teljesen megbízom Andrésban és el sem tudom képzelni mi változtathatna ezen. - Furcsa lenne nem együtt bejárni, hanem a folyosón összefutni. Hogy a francba tartanánk hajnali videójákéozásokat akkor? - közel állunk egymáshoz, amivel másokat gyakran képesek vagyunk kiborítani. Sokszor vagyunk hangosnak és szemtelenek, főleg játék közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy hosszú pillanatig csak somolyogva nézek rá, de aztán nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés, olyan nagyon, hogy meg kell állnom, mert kétrét görnyedek tőle. De azért bólogatok, mert persze, megkédeztem én a chica nevét, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy milyen érdekes, most viszont, ahogy erre terelődik a szó, nem bírom ki nevetés nélkül. A könnyeim végigfolynak az arcomon, mert e is felejtettem, hogy ezt megkérdezheti, pedig teljesen természetes, hogy megteszi. - Rebeka. - nyögöm ki végül, levegő után kapkodva, egyszer-egyszer még felnyerítve, de próbálom összeszedni magam, és nem összeomlani. Pedig vicces lenne, ugyanolyan nevű lányokkal járni. Mondjuk az a lány nem olyan, mint akinek ez a neve, sokkal inkább valami virágosabb nevet képzelek el neki, mint a Lily.
- Pontosan. Én nem szeretnék távol lenni tőled, másoknak is vannak barátaik a kastélyban úgy, hogy lent laknak, és nekem is lehetnek olyan barátaim, akik lent laknak. Úgyis szeretek túrázni, ez a kis emelkedő nem akadály. - nekem tetszik a kép, hogy reggel együtt megyünk fel, beszélgetünk, viccelődünk, sőt, versenyzünk, hogy ki ér előbb fel a kapuhoz. Nem szeretném, hogy az új országban távol legyek tőle, mert vele jöttem, miatta, és szeretném, ha nekem is jól jönne ki a dolog, úgy érzem, hogy fejlődhetek. - Andirsnak hívnak, mert, hogy könnyebb kimondani, mint az Andrést. Tetszik, kicsit tér csak el. - a második nevemmel annyira nem dicsekszem, mert, ahogy ki kell mondani, annak az eleje minden nyelven ugyanazt jelenti, és nem szeretnék bántalmazott gyerek lenni, így is tudom, hogy a képességem miatt figyelnek. - Így is furcsa lesz, hogy nem játsszunk, amíg meg nincs az otthonunk. Most megnézünk párat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem akármilyen nevetés harsan. Andrés úgy röhög, mint egy hiéna, belead apait-anyait. De még mindig nem annyira, hogy seggreeseen, ami az öcsémnél gyakori mutatvány. Semmi gond, megvárom. Fejemen folyamatosan szélesedik a vigyor. Ahogy azt gondoltam, megtalálja az arany középutat és kinyögi miért visong. Egy pillanat alatt elhiszem neki, és röhögni kezdek, hangosan. Amíg az hirtelen el nem áll. Kezem lendítem és suhintom meg Andrés felkarját.
- Chico! Lehet, épp a jövendőbeli esposamról beszélsz! - még csak az kéne! Újra felszalad egy nevetés foszlány, fejemet csóválom meg közben. - Különben nem olyan biztos az, hogy azért álmodtam ezzel a névvel, mert a feleségem lesz. Tudod jól, hermano - ez annál sokkal képlékenyebb. Egy-egy részlet miatt még nem szaladhatunk fejjel a falnak, akkor sem ha a nyomás a tarkómban arról árulkodik, lesz itt még több is. Terelem a témát.
- Részemről jól hangzik - kinyúlok oldalra, kezemmel összeborzolom a fejét. Gyakran csinálom. Sétálunk tovább, lépteim közben hallgatom és nézelődök még itt a semmi közepén is. Vigyorgok, mert már becenevet is kapott a barátaitól, pedig nekem nehéz befogadnom. Mi a baj a nevével? Semmi. Nagyon is jó név az!
- Most? No - felelem. - Most enni megyünk. Különben depressziós leszek - enyhe túlzással. A churrostól csak éhesebb lettem. - Nézd, Andrés! Ahhoz mit szólsz? - messziről szúrom ki az egyik helyet, egyenesen rámutatok. Étteremnek néz ki és nekem ez már elég. - Körbenézek majd, mielőtt bármit kivennék eljössz velem? - térek vissza a lakásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Jövendőbeli? Mondd csak Carlos, mégis hány lányt szeretnél feleségül venni? - azt mondta, hogy a szőke lány lesz a felesége, én meg azt mondtam, hogy Rebeka, de nem kérdezte meg, hogy mi a szőke lány neve, így lehet, hogy ő Rebeka, az viszont, aki a churros-t nekem csinálta, egy másik Rebeka. Elővéve a telefonom, kicsit pötyögök, és meg is találom a keresett adatot. - Itt is van. Magyarországon benne van a harminc leggyakoribb névbe. Azt jelenti, hogy boci. Vagy jól táplált. Nem egy kedves név. Elég sok Rebeka lehet ebben az iskolában, ha ilyen népszerű név. - azzal nem vitatkozhatok, hogy nem biztos, hogy azért álmodott vele, de ha az ember testvére találkozik egy lánnyal, megérinti, és látja magukat az esküvőjükön, előtte meg többször, több hangszínen mondja ki ezt a nevet, eléggé gyanús.
Nyiffanok egyet, amikor összeborzolja a hajam, nem mintha rontani tudott volna a helyzeten, de azért mindig ki kell adnom ezt a hangot, pedig szeretem ám, amikor csinálja, de nem vallanám be neki. - Nekem tetszik, menjünk. - megéheztem ezekre a nagy izgalmakra, és befelé haladva természetesen igent mondok a házmegnézésre, és már el is kezdem sorolni, hogy milyen lesz a szobám, mert vannak elképzeléseim, amiket csak sok étellel lehet elnyomni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy sötét "Tsk" a válasz, bár nem egyértelmű, hogy a gyógyító vagy a helyzet kapja a kritikus hangocskát. Mindkettő megérdemli.
- A világ legnagyobb kiszúrásainak egyike, hogy ránk marad a kemény munka. Folyton. - Csak egy elégedetlen szusszantás, ennyi a véleménye, mert végső soron vannak választási lehetőségeik. Persze így is távol állnak a kiegyenlített, ötven-ötven százalékos felelősségviseléstől.
- Itt is vannak. - Júlia instrukciónak megfelelően előkészítette őket és odatolja a lány keze ügyébe a deszkányi adagot.
- Pipacs? Miért lennél pipacs? Vagy mi alapján? - Közben kér az egyik házimanótól két almát, mert unalmas csak úgy bámulni, ahogy rotyog a főzet. Az egyiket Júlia elé rakja le, a másikba beleharap.
- A végén még megtanulom ezt a variánst, ha ilyen permanens a hatás. - A tűnődő szavait akár viccnek is felfoghatná az ember, de belül komolyan gondolja. Elvégre milyen, ettől biztosabb recept létezik egy újabb kudarc megakadályozásához?
- És mit csinálsz, ha kiderülne, hogy nem ő a hibás? - Azt valahogy nem feltételezi, hogy Júlia bocsánatot kérne. Az nem rávall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hétfő éjjel már mindenki alszik, mindenki, kivéve engem, aki az egész konyhát, manómentesen elfoglaltam. Persze ők először tiltakoztak, de, ahogy tavaly is, úgy idén is beletörődtek, hogy nekik is pihenniük kell, mert gyorsan eljön a reggel, és eljön a hatalmas reggelik készítésének ideje is. Sőt, tudják, hogy készítek nekik is finomságot, tavaly is mindenből hagytam nekik is. A hajam szorosan befontam, hogy ne kerüljön az ételbe, és feltekertem a tarkómra. Egy ujjatlan fekete és roppant egyszerű felsőt húztam fel, meg egy rózsaszín melegítőnadrágot, hozzá a kedvenc rókás kötényemmel.
A nagy faasztalt már letakarítottam, és mivel több süteménnyel is készülök, így ezeket képpel megjelöltem rajta. Mindegyikkel fokozatosan tervezek haladni, és ha jól megy, pár óra múlva hétféle süteményt pakolok majd a dobozokba, hogy minden kisgyerek megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A születésnapomat mindig adakozásra használom, így hát ez alól a mostani sem lehet kivétel. Kettőnél begyúrtam már a tésztát, azokat pihentetnem kell, hogy szépen megkeljenek, másik kettő esetében a krémekkel kezdtem, azokat hűtöm már, és most, közel az éjfélhez már két másik tésztája sül, én pedig a torta alsó piskótáját vágom fel óvatosan három részre, hogy az első krémmel megtölthessem. A fülemben zene szól, teljesen kizárom a világot, és mivel pont akkor vált a zene, a Vivir mi vida-ra, így cha cha cha alapokkal lépkedek a hűtő felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hétfő miatt korán visszaérünk a városból Rudolffal, aki sietősen elköszön miután az Eridon körletbe hívják. Sürgősnek és váratlannak tűnik, de ahelyett hogy kéretlen katasztrofaturistának állnék teszek egy kört a kastélyban. *ide még lehet később írok valamit*
Valami visszhangzik a folyosó végéről. Mintha fémhez ért volna valami, élesen kúszik az irányomba. Dudorászva lépkedek arra, bárki is van ott én esélyt adok lelépni neki, de a résnyire hagyott konyhaajtó nem mozdul. Amíg be nem lököm. Meglepődve mérem végig Esthert, majd ráérősen a keretnek dőlök. Karomat és bokámat kereszteztem, ahogy szórakozottan nézem minden mozdulatát. A világ nyugalmával várom ki, hogy ő is észrevegyen engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A krémeket kivéve, táncolva indulok vissza, hogy azokat még egyszer átforgassam, mielőtt betölteném őket. Nem szeretek teljesen hideg krémmel dolgozni, így pont lesz időm arra, hogy a bevonatot is előkészítsem. Azonban, a szemem sarkából látom, hogy valaki jelen van még, és már mozdulok is, hogy az engedélyemet elővegyem, amikor meglátom, hogy ki is néz. Maga a művelet nem zavar, észre se veszem, a színpad, az állandó árgus tekintetek teljesen immunissá tettek arra, hogy ezt érzékeljem, így, ha nem fordulok úgy, lehet, hogy végül neki kell szólnia, hogy itt van, de észrevettem, és halvány mosollyal nyújtom ki a kezem felé.
- Táncolsz velem?
A tánc valami olyan, ahol legálisan érhetsz a másikhoz, és beszélgetned sem kell vele. Nekem meg nem kell azon gondolkoznom, hogy már megint egészen lecsupaszítva lát. Azért szeretek sminkelni, mert az arcom idősebbnek tűnik tőle, kicsit jobban megfelel az életkoromnak. Azonban, amennyire biztos vagyok ebben, annyira bizonytalan, hogy táncol-e, nem csak velem, hanem egyáltalán, de a lehetőséget nyilván megragadom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Madre mía… ki gondolná, hogy egy balerinának ilyen csípőmozgása van? Annyira leköt a látvány, pillanatokon át le sem esik, hogy amúgy tilosban süt. Sokkal jobban foglalkoztat hol lehetne még hasznosítani a mozgását. Elárulom, úszok az opciókban, amikor felém nyújtja a kezét. Ha ő nem is dobta volna be, elkapom és megtáncoltatom én, ha már vízszintesen nem lehet. De megteszi, egy széles mosollyal felélépek, elkapom a kezét és gyorsan forgatok egyet rajta. Táncolok vele. Nem megy rosszul, néhányat meg is tanultam mert mi mama gyerekként behúzott a csőbe, aminek az lett a vége, hogy megszerettem. De úgy nehezebb ha nem hallom a zenét.
Hátrébb lépek, karomat emelem, hogy újra forgassak a könnyű, apró testen, de mielőtt újra szembekerülnek háttal nekem megállítom. Ezúttal kevésbé udvariasan és gyengéden kapom el a darázsferekát, majd hajolok le a vállához. Egyik kezem még az övét fogja, másik végül elengedi a testét, hogy kivegyem a füléből a fülest.
-Mire táncolunk? - nevetős, mély hangon kérdezem és hallgatok bele a zenébe, amit aztán dudorászni kezdek. Nem veszem észre, hogy kezemben még mindig elveszik Esther jóval kisebb keze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elnevetem magam, amikor belemegy és először megpörget, nem hittem volna, hogy igent mond, a férfiak többsége olyan vonakodó, de nem ő, ő egyáltalán nem az. Kivéve persze, ha kettőnkről van szó, akkor tud ellenálló lenni, még ha határozatlanul is csinálja, de én nem kergetem bűnbe, hanem elfogadom, hogy még nem jó a pillanat. Még nem, de ez nem jelenti azt, hogy sosem lesz az.
Boldogan pillantok fel rá, ügyes, nincs zavarban és nem olyan, mintha kényszerből lépkedne. Szép álomkép, boldog elképzelt jövőkép dereng fel előttem, néhány évvel idősebben, víz mellett, egy olyan konyhában, aminek még a régi padlója van, az a faragott-téglás aminek tudom, hogy van neve is, de most nem jut az eszembe. De látom magunkat, ahogy a napsütésben táncolunk, hasonló nyugalomban.
Ellépve tőle fordulok ismét, és ahogy visszaérkezem, érzem, hogy belepirulok a testhelyzetünkbe, de nem feszélyez, nagyon is akarom, hogy így egymásnak simuljon a testünk. Megbizsergek attól, ahogy kiveszi a fülemből a fülest, mintha az ujja érintéséről több millió hangya zsongott volna be azon a területen. A dúdolására felpillantok rá, közel van egymáshoz az arcunk, érzem, ahogy az illata körbeleng, és elveszek benne.
- Vivir Mi Vida. Ebben az albumban csak latin és spanyol dalok vannak. Imádom az érzést, ami ezekben a dalokban van.
Fejem a nyakához hajtva nézem a kezeinket, amik olyanok, mint mi magunk, teljesen különböznek, mégis jól illenek egymásba.
- Szeretem, hogy táncolsz velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azonnal felismerem a zenét. Elég sok emléket hoz elő a gimis évekről, közben ritmusra javul a mozgásom is.
- Azok a legjobbak - vita nélkül. Asere he, ha, de he, de hebetune hebe… az is egy nagyon jó dal! Vajon ismeri? Mindenkinek ismerni kell. Asere he, ha, de he… a puha tincsek érik nyakamat. Oldalasan lepillantok Estherre, szélesen mosolygom azon ahogy a kezeinket nézi. Sokkal nehezebb távol tartanom magam tőle, mint azt én elsőre gondoltam. Szóval a “miért ne tenném?” nem egy valid visszakérdezés.
- Jó vagy benne - lépek oldalasan és vezetem magammal. Nem akarom elengedni, beleülök a helyzetbe ahol a teste mellkasomhoz simul. Szóra nyílik a szám, de…
- Valami ég? - kérdezem, csak utána szimatolok a levegőbe, hogy az illata helyett tudjak arra is figyelni, ami gyanúsan kokszolódik. - Tilosban jársz és felgyújtod a kastélyt, hermosa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Minden a partnerségen múlik. Jól tudsz vezetni.
Pedig nem igazán vagyok az a párban táncoló típus, sokkal inkább szeretek magam lenni, ahogy az életben is, de ő... tehetek bármit, ő felülírja. Vele akarok mozdulni, függőlegesen, vízszintesen, bárhogy. Létezni mellette, megismerni, megérinteni, megcsókolni. Én, igen én, arra vágyom, hogy megcsókoljam őt. Furcsák az érzéseim, olyanok, amiket korábban sosem éreztem, de tetszik a melegség, ami átjár, ha rá gondolok. Mintha élnék, pedig már egészen elhittem, hogy érzéketlen vagyok. Most pedig, olyan lettem mint a környezetemben élő lányok, és zsongok, bizsergek, és számos olyan jó, meleg érzés jár át, melyek valódiságában kételkedtem. Nem szeretek távol lenni tőle, pedig tudom, hogy muszáj lesz, miatta, hogy neki ne essen baja. De vajon tényleg távol kell lennem? Mi lenne, ha ő és én titok lennénk? Én nem mondanám el senkinek. Ez működhet, tudom, ajkaim szólásra nyílnak, de amit mond, az teljesen kizökkent.
- Ég?
Vonom össze a szemöldökeimet, de azért én is megérzem, hogy valami nem jó, és riadtan szakadok ki a karjai közül, hogy a sütőhöz vessem magam, és mielőtt tönkremenne az alapom, gyorsan kivegyem. Persze a gyorsannal jön az is, hogy megégetem magam, és az ujjaimat szisszegve nyomom a fülcimpámhoz.
- Van engedélyem, az igazgatótól. Holnap lesz a születésnapom, és ilyenkor sütni szoktam az árvaház gyerekeinek, és elvinni nekik, holnap nincsenek óráim, ha neked sincs, van kedved eljönni velem? Nagyon aranyosak, nem lennénk el sokáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Pár évig táncoltam. A pasodoble nagyon megy - hogy mi ment kevésbé azt nemes egyszerűséggel hallgatom el a táncos előtt. Fél karommal ringatom tovább, testünk összeérve csiholja a szikrákat, bár már nem tudom hova tovább. Annyira azért nem melegedünk bele, hogy mi füstöljünk. Visszakérdez és én bólintok: ég. Gyanakodva nézek a sütő irányába, amerre Esther is, akit egy kelletlen morranással engedek útjára. Hagyom menni mert nem kellene felgyújtani a helyet. Csak nemrég érkeztem, kicsit még élvezném a kastélyt.
- Óvatosan, ne égesd meg magad - oda sem nézek, már szisszen mire befejezem a mondatot. Későn nyögtem ki, de amíg ő pakolászik, addig megközelítem a krémeket. A pultra támaszkodva hajolok föléjük, szemügyre veszem milyen ízek lehetnek. Hirtelen jó sok infót kapok, de még mindig nem beszél olyan gyorsan, mint odahaza, tudom tartani az ütemet. És mellette kitalálni melyik lehet a pisztáciás.
Tekintetem szakadozva engedi el a lehetőséget egyelőre, mert odalépek mellé és megfogom kezét. Megnézem mennyire piros, majd oldalra nyúlva a hideg felé tolom és nyitom fel a csapot. Az alá engedem kezeinket.
- Először is, ez nagyon rendes tőled, de mi lenne ha a nap végére egyben maradnál? - előrébb hajolok és úgy nézek le rá egy apró mosollyal. - Másodszor, holnap délelőtt lesz órám, és későbbre megígértem az öcsémnek, hogy megnézünk egy házat - oldalasan harapok az ajkamba. Ay, madre mía… - De van kedvem, mondd mikor mennél és kitaláljuk - felegyenesedek. Szabad kezemmel, a hermosa másik oldalánál nyúlok ki és zárom el a csapot. - Harmadszor, nem büntetlek meg ha engedéllyel gyújtod fel a kastélyt - nevetek jókedvűen, közben elengedem a kezét. - Jobb? - fordulok és teljes nyugalommal lépek hátrébb, hogy belemásszak a pisztáciás krémbe. Muszáj megkóstolnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nehezen veszem rá magam arra, hogy páros táncokat táncoljak, valószínűleg túl önző vagyok ezen a téren.
Valószínűleg igen, de most mégis jó, most ez olyan természetes, és nagyon is jó lenne, ha nem akarna közben odaveszi az egyik sütialapom, ami miatt el kell szakadnom tőle, és furcsa érzés, de hiába érzem, hogy a felsőm még rajtam van, mégis olyan, mintha jeges hideggel vernék a hátam, pont ott, ahol az előbb még nekisimulva voltam. Még jó, hogy az ujjam lefoglal, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból, és riadtan megkérdezem tőle, hogy hol a ruhám. Sosem látott még senki ruha nélkül, fogalmam sincs, hogy mit reagálnék erre, és a kellemetlen az, hogy vele mégis, nagyon szeretnék ruha nélkül lenni. Álmaimban pedig vagyok is, de még mennyire.
- Szóval, így működik ez? Megérzésekkel? Látomásokkal? Tudtad, hogy meg fogom égetni magam? Mennyire látsz messzire?
Sosem szakadt még ki belőlem ennyi kérdés, és nem is biztos, hogy tényleg történt ilyesmi, mert minden ember, aki nem épp menteni próbál gondol rá, hogy meleg lesz, és fog valamit, amit a forró edény és az ujjai közé tehet. Nagy, könnyfátyolos szemekkel nézem őt, ahogy a csaphoz vezet, még pislogni is elfelejtek, amitől persze a szemem szenved, így, amikor megteszem, a könnyeim ki is buggyannak, hogy az arcomon egy pillanat alatt megszáradjanak. Nem csoda, elképzelni se tudom, hogy mennyire forró lehet ott a bőröm.
- Abban mi a kihívás, ha nem kell megmenteni?
Kérdezem mosolyogva, kerülve a tényt, hogy szimplán csak béna voltam, és nem gondolkoztam. Legalább nem égett oda nagyon, éppen csak egy kicsit, amit lehet még jól ellensúlyozni, kivéve a széleknél, azokat el kell távolítanom.
- Tíz felé, de tudod, a tanársegédek arra valók, hogy órát tartsanak, és elvihetnénk az öcsédet is akár, a házat meg elmegyek veled megnézni én, amikor megyek magamnak is házat keresni. Majd kérünk közös időpontot, és akkor megnézzük a házakat. Jobb, köszönöm.
És megint, ahogy ellép mellőlem, érzem, ahogy hűvösebb lesz minden, és biztos vagyok benne, hogy az én hőháztartásom kezd gallyra menni, de azért az eszem a helyén van még, és nevetve lépek oda mellé, hogy a kezére csapjak játékosan.
- A végén megkaphatod a tálat, ha szeretnéd kinyalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor is kezdődött a barátságunk. Azt hiszem az évnyitó után túlságosan látszott, hogy egyedül vagyok, és ő egyike volt azoknak, akik odajöttek, és végül ő ott is maradt. Még a vörös hajammal ismert meg, amit végül szőkére változtattam, és nem állt hozzám sem furcsán, sem rosszul ezek után sem. Ez volt az a bizonyos változás, ami minden nő életébe kell a nagyon szomorú események után. Ez nem szakítás, hiszen nem is jártunk, sőt, Kornélnak egy másik lány tetszik, a háztársa. Szofi, amivel nem hiszem, hogy versenybe tudnék szállni. Csak, oké, ez furcsa, mert csak azt hittem, hogy versenyben vagyok, de nem is értem, hogy miért voltam ennyire magabiztos. Szóval nagy volt a változás, a tény, hogy egyedül maradtam.
- Hoztam néhány bogyós gyümölcsöt az erdőből, ne aggódj, mindegyik ehető, és lehet velük díszíteni. Ezeket nem szokták használni a hétköznapokban, pedig nagyon szépek.
Ez egy nagyon erős extra, ami a fejlődésem eredménye. Egyszerűen felismerem, ha valamelyik növény mérgező, sokkal jobban ismerem őket, mint amikor tanulok róluk, azonban mindaz a tudásom, amit elméletileg szedtem magamra, nem veszett el, hanem gyakorlatilag is ott van, bármikor elő tudom rántani. Mintha én lennék a növények királynője. Persze nem, de azért eléggé menő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy valamit már sikerült megtanulnom Bonnie-val kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ő is szívesen ténykedett a konyhában. Még az évnyitó után lettünk jóban, amikor elég nagy zűrzavar tört ki, és többen meg is ijedtek. Egyike voltam azoknak, aki az eset után próbált segíteni azoknak, akik gyengébb idegzettel rendelkeztek, és jobban megviselték őket az események. Már nem is tudom, hogy ez volt-e az a pillanat, amikor összeismerkedtünk, vagy csak úgy amúgy telepedtem mellé, de arra tisztán emlékszem, hogy már akkor is elég visszahúzódónak tűnt. Nekem viszont ez még nem vette el a kedvem attól, hogy barátkozzunk, szóval valahogy így indult a mi kis barátságunk, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne lett volna valamilyen közös programunk. Most például éppen tortát sütöttünk egy közös barátunk részére, hogy ezzel lepjük meg a szülinapján. A krémet már javában kikevertem, miközben Bonnie különféle gyümiket szedett elő, ezekre vetettem egy pillantást.
- Nagyon jól néznek ki, és az illata is érződik. Az ott szamóca, nem? - böktem ujjammal az egyik piros kis gyümölcsre, s egy szemet elloptam belőle, hogy megkóstoljam. - Hú, ez mennyei! Arra gondoltam, hogy egy részéből készíthetnénk egy ilyen lekvárszerű zselét, amit a lapok közé kennénk a vaníliás krém mellé. Mit gondolsz? A maradékkal pedig díszítenénk - javasoltam lelkesen, miközben abba hagytam a piskóta kavarását, s elkezdtem beleönteni a sütőformába.
- Mizu egyébként, most már jobban vagy? - nyíltan nem kérdeztem rá, csak diszkréten utaltam ezzel Kornélra, mert azért tudtam azt, hogy mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Igen, az. Az erdőben valaki csinált egy kiskertet, de amikor rábukkantam, nagyon elhagyatott volt, így egy kicsit rendbe hoztam. Anna szerint ez terápiás tevékenység. Elmesélte, hogy amikor ők szakítottak Barnabással, akkor elment Indiába és ott ő is egy kertészetben dolgozott, méghozzá némán. Nem beszélt, csak dolgozott. Én azért szeretek beszélni. Talán azért, mert nem szakítottam, hanem a barátomat veszítettem el, és nem is örökre, csak egy kicsit.
Mert Kornél vissza fog jönni, amint jól lesz. Ezra megígérte nekem, hogy ez nem örökre szól, és tudom, hogy ezt azért kell most betartanom, hogy Kornél jobban legyen, és érte mindent meg fogok tenni.
- Jól hangzik, szerintem nagyon fogja szeretni, és ha mégsem, akkor majd mi megesszük, édességet nem szabad kidobni.
Szerintem az elmúlt hetekben ezen elv mentén legalább négy kilót híztam, van pár ruhám, amik feszülnek rajtam, de legalább már nem látszanak ki a bordáim. Sokan frászt kaptak volna, de én meg éppen azért élvezem, hogy kicsit lányosabb lettem.
- Igen, jobban, Ezra nagyon sokat beszélget velem, ami jól esik, sokat tanulok, az Előkészítő mellett el szoktam menni a Pizzériába és a Menedékbe is, hogy segítsek Barnabásnak, ha már egyszer befogadtak minket a húgommal. Szeretem Bogolyfalvát, és kitöltöttem végre a jelentkezési lapomat is, tanítónéni szeretnék lenni.
Azt az önkénteskedést szeretem a legjobban, és tudom, hogy dolgozhatnék ott, és akkor nem kellene elmennem innen.
- Milyen heted volt? Az a vizsga, amit kedden írtatok, tényleg olyan szivatós volt, mint vártad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Komolyan? Ez nagyon menő, hogy te miket nem találsz. Én is látni akarom, megmutatod majd? - kérdeztem mosolyogva, nagyon bírtam az ilyen kiskerteket, nagyon szépek tudtak lenni, ha úgy igazán odafigyelve gondozták.
A terápiás sztorin közben elgondolkodtam, egyből az öcsém villant be, akire lehet, hogy ráférne egy ilyen terápia, de az biztos, hogy őt nem szabadítanám Bonnie-ra, mert amilyen tuskó mostanában, még félő, hogy megbántaná szegényt.
 - Barnabás? Ismerősen cseng a neve...ő nem az a pasi, akinek pizzériája van? - kíváncsiskodtam, miközben sikerült a piskótát egyenletesen eloszlatnom, s betenni a sütőbe.
- Ne aggódj, nem vész kárba egy falat sem. Csak egy gond van, nem tudom, hogyan kell csinálni ezt a gyümölcszselét. Szerinted hogy kéne? - csak álltam ott a pult felett, figyelve a bogyókat, közben lenyaltam a kanalat, amivel a piskótát kevertem be.
- Ez tök jó, rendes fickó ez az Ezra, és még helyes is – jegyeztem meg egy mosollyal, mert kár lett volna tagadni, tényleg tökély volt az a pali. Közben lopva, az üvegen túl benéztem a sütőbe, egyelőre viszont nem sok minden látszott, jóformán semmi.
- Hú, ne is kérdezd. Elég szivatós volt, és nem is sikerült túl jól, de remélem, hogy engedi a javítási lehetőséget. Nekem nagyon fontos lenne, hogy jó jegyet szerezzek, csak mostanában annyi dolgom volt. Tudod, anyagilag nem vagyunk eleresztve, suli mellett mindig dolgozok valamit, és el is megy a pénz, mert Erik állandóan valami kárt okoz másoknak. Zsannának például összetörte a mobilját, azt is ki kéne fizetnem – sóhajtottam. - Ja igen, majd ne lepődj meg, ha fura pletykát hallasz, és ne hidd el. Az az átok Bella elkezdett pletykálni rólam mindenféle hülyeséget, csak azért, mert féltékeny a pasijára, pedig közöm sincs a sráchoz – meséltem el, miközben előhúztam egy átlátszó üvegedényt, meg egy tiszta fakanalat, hogy elkezdjük a zselé elkészítését.
- Akarod ezt Te csinálni? - nyújtottam is felé a kanalat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Persze, szívesen.
Szeretek oda kisétálni, és eddig még csak Ezrát vittem el, megmutatva neki, hogy mit csináltam és mennyit haladtam. Meséltem neki a növényekről, ő mondta, hogy ahogy egyre jobban eggyé válok a terro-val, úgy lesz egyre több minden természetes, mint például ez a mérgező - nem mérgező szétválasztás, ami nagyon tetszik, az új kedvenc tevékenységem.
- Igen, ő. Náluk lakunk most Kisbogárral.
A húgom említésére elmosolyodom, szeretettel telik meg a hangom. Barnabásék egy új esélyt adtak nekünk, nem is csak egyet, szó szerint a jövőnket adták azzal, hogy elvállalták a felügyeletünket, így nem választottak el minket, hanem láthatom a kishúgomat felnőni, és tudom, hogy jó kezekben lesz.
- Én széttörném őket teljesen, hogy ilyen pépes legyen, adnék hozzá egy kis folyadékot, szörpöt mondjuk és zselatint, hogy olyan szépen zselés legyen.
Mintha valami hasonlót láttam volna már, csak azért rémlik a szörp, de azzal igazából rontani nem ronthatunk szerintem. A tárolós részhez sétálva megnézem a lehetőségeinket, és végül egy szamócással térek vissza. Ez pont jó indok arra, hogy ne reagáljak arra, hogy Ezra milyen jól néz ki. Tényleg szép férfi, látom, ahogy a lányok nézni szokták őt, főleg a fenekét. De én nem csinálok ilyesmit, nem illendő.
- Így ízben is stimmelni fog.
Remélem, hogy nem rontom el, és tényleg ez a megoldás, az arányokat meg majd érzésre fogom belekeverni, mert úgyis mindig azok a dolgok a legjobbak, amiket nem méregetünk.
- Elég nehéz vele. Nem gondoltál még rá, hogy neki kéne megdolgoznia azért, amit pótolni kell? Akkor szerintem nem lenne olyan bátor.
Így könnyű neki, hiszen más viszi el a balhét helyette, holott neki kellene, legalábbis én így látom. Közben nekiállok a pürésítésnek, de muszáj visszafordulnom felé, összevont szemöldökökkel.
- Bella elég sok mindent mond, ami furcsán hangzik. Mit pletykál? És miért féltékeny, mármint te lány vagy, Dorián meg olyan...lányos. Tudod, mint aki a fiúkat szereti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Rendes, hogy magához fogadott titeket - biccentettem Bonnie szavaira, nagy szerencséjük volt, hogy ez így alakult, mert lehetne ennél sokkal rosszabb is. Ebbe a témába nem is akartam belemenni, hisz nem lehetett ez olyan könnyű nekik, de szerencsére jó emberek nyújtottak feléjük segítő kezet, és ez számított. - Tényleg, mennyi idős is a húgod? - ezt valahogy sosem kérdeztem tőle, de gondolom még nem volt elsős, mert nem emlékszem rá, hogy láttam volna a suliban egy ifjabb Bencsik lányt. Közben a munka nem állhatott meg, a sütőből már érződött a piskóta finom illata, nekünk meg össze kellett hoznunk ezt a zselét, így kíváncsian hallgattam végig az ötletet, hogy hogyan is tovább, majd ezt a feladatot inkább rá is hagytam Bonniera, hisz láthatóan neki ehhez a részéhez több ötlete volt.

- Szuper, ez szerintem jó lesz így , ahogy mondtad, én meg akkor közben elkészítem a vaníliás krémet - mondtam lelkesen, szerencsére a pudingfőzésben még jó voltam, s abból krémet készíteni sem volt túl nagy bonyodalom. Neki is álltam a puding alapjának, port és tejet öntöttem egy tálba, s hozzá egy kis cukrot is adtam, hogy azt kevergethessem. Közben feltűnt, hogy Ezrára nem reagált, így csak somolyogtam az orrom alatt, szerintem azért neki is tetszett az a pasi.

- Ó, dehogy nem. Már ezerszer veszekedtem vele emiatt, de hajthatatlan. Csak tudod, nem akarom, hogy gond legyen, hogy a hülyeségei miatt apát zargassák a felháborodott szülők, ezért kénytelen vagyok mindig elsimítani a dolgokat - ennél a témánál nem voltam túl lelkes, eléggé lehangoló volt az, hogy az öcsém így kifordult magából. Inkább beszéltem is másról, mert Bella és a pletykák még mindig izgibb volt, mint a családi szennyesem.

- Hát…valami olyasmit hallottam vissza, hogy egy szerelmi bájlöttytől fogaim nőttek odalent…érted. Tök gáz, és a legdurvább, hogy van, aki ezt még el is hiszi - nevettem, már-már kínosan, mert azért nem örültem annak, hogy pletykálnak rólam. - Olyat is visszahallottam, hogy szerinte ribanc vagyok - megvontam a vállaim, s közben még jeleztem is mutatóujjam forgatásával a koponyám mellett, hogy mit gondolok arról a lányról. - Szerintem flúgos kicsit…hm, mi? - meglepetten pislogtam Bonniera. - Dorián? - felnevetve ráztam meg a fejem. - Nem, kizárt, a lányokat szereti, ez tuti - meséltem röviden Bonnienak -  csak olyan…hogy is mondjam, selyemfiús - jegyeztem meg nevetve. Nem is volt kifejezetten az esetem, de azért mégis volt benne valami, egész helyes srác volt, csak szegényt szögesdrótokkal és kutyákkal vette körbe Arabella. - Na de ha már itt tartunk, van valaki a láthatáron, aki tetszik? - ó igen, tudtam jól, hogy hogyan érzett Kornél iránt, de az még nem jelenti azt, hogy csak ő az egyetlen srác a világon, biztos akadt más is, aki felkeltette az érdeklődését, hisz miért is váltott volna hajszínt. Meg aztán, lehet hogy rá is fért volna az, ha végre tovább lép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ő egy nagyon jó ember.
Ezzel nem hiszem, hogy bárki is tudna vitatkozni, és nem csodálom, hogy a felesége olyan nagyon ragaszkodik hozzá, szerintem nem lehet nem szeretni, Anna szerint a testvérének azért sikerül. Mondjuk attól a férfitól én is tartok, és ha nagyon szeretném a sárkányokat, akkor sem hiszem, hogy tanulnék nála. Nem szeretek aggódni.
- Lassan három éves lesz. Most megy majd középső csoportba.
Tizennégy év van kettőnk között, ha nem lennének ott Barnabásék, talán azt feltételeznék, hogy az én gyerekem, de így szerencsére nem kell még ezekkel a tévedésekkel is megküzdenem, Anna pedig senkit sem javít ki, aki azt mondja, hogy “egyáltalán nem hasonlítasz anyára”. Az igazság az, hogy tényleg nem hasonlít a mamára, ő is és én is a papa gyerekei vagyunk.
- Megértem teljesen, de azért remélem, hogy mindenki tudja, milyen is Bella, és egy kicsit mindenki elosztja kettővel. Én el szoktam legalábbis.
Nem hiszem, hogy ne lenne jó ember, csak egy kicsit túl sok, egy kicsit túl túlzó, ha lehet ezt így mondani. Nekem még nem ártott, és nagyon szeretném, hogy a jövőben se tegye, ne mondjon semmit, holott tudom, hogy mondhatna nagyon sok mindent. Én csak szeretném nyugodtan megcsinálni a tanulmányaimat, hogy aztán dolgozhassak, és segíthessek Barnabáséknak, mert hiába mondja, hogy ne aggódjak az anyagiakon, akkor is sok pénzt fizetnek ki ránk, és nem szeretnék hálátlan lenni. Van bennem egy kis félelem Bellával kapcsolatban, ezen elmélkedem, ahogy a zselét készítem, de törekszem arra, hogy a gondolataim ne arra vigyenek el, hanem inkább a zselé irányába, ám ezt nem könnyű, amikor olyan téma is előkerül, hogy Gréta lábai között fogak nőttek ki, és akaratlan is azonnal oda pillantok, majd vissza az arcára.
- Hogyan tud ilyeneket kitalálni?
Jobb kérdés mondjuk az, hogy mások az ilyesmit miért hiszik el. Sok minden furcsaságot láttam már itt, és szerintem úgy, hogy az ember egy elemet birtokol, még több furcsaság is szembe jön, de akkor sem gondoltam még soha olyanra, hogy bárkire azt mondom, hogy odalent fogai nőttek ki.
- Magából indul ki?
Kérdezem ártatlanul, mert azt mondják, hogy ha valaki ilyesmit mond, akkor igazából saját magáról próbálja a figyelmet elterelni, és ezt a legjobban úgy tudja csinálni, hogy ha a saját negatív tulajdonságával egy általa nem kedvelt vagy nem figyelmbe vett személyt ruház fel.
- Nem férfias. Nem hiszem, hogy hozzád illene, inkább olyannal tudlak elképzelni, aki nagy és erős.
A kérdés váratlanul ér, és olyan hevesen rázom meg a fejem, hogy félő, leesik a helyéről. Nem lenne tisztességes, ha bárki más tetszene, amíg Kornél a gondolataimban van, és őt olyan nagyon régen szerettem, hogy az nem múlik el csak úgy. Szerintem Ezra emiatt is szeparált el minket egymástól.
- Én csak szeretnék felnőni. A fiúk nem olyan lányokba lesznek szerelmesek, mint amilyen én vagyok. De nem baj, sok szép dolog van az életben ezen kívül is. Neked tetszik valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hű, elég nagy a korkülönbség, de biztos nagyon cuki lehet – elmosolyodtam, még nem volt szerencsém a húgához, de gondolom, hogy olyan lehet, mint ő, csak kicsiben. Szegénynek biztos sok gondja akadt is, amolyan nevelés a szülő helyett, de ezt át tudtam érezni, hisz nagyjából hasonló cipőben jártam, csak nekem egy kamasz kölyköt kellett „nevelnem”.
- Addig jársz jól, míg nem árt, képes rá...- jegyeztem meg röviden, nem volt szokásom másokról rosszat mondani, a pletykákra sem adtam soha, vele viszont sajnos negatív tapasztalatom volt. Még csak nem is kérdezett, azonnal támadott és átkot szórt rám, ráadásul hátulról, úgy, hogy még csak védekezni se tudjak. Ez pedig se nem fair, se nem vall jó emberre. Ezt viszont már nem hoztam fel Bonnie-nak.
- Egyet javasolhatok, rá se nézz Doriánra és akkor nem lesz probléma – fűztem hozzá nevetve, miközben figyeltem, ahogy elkészíti a finom zselét. Közben én sem akartam tétlenkedni, így nekiálltam egy pudingos krém elkészítéséhez, ami nem volt bonyolult.
- Jaj, fogalmam sincs, lehet, hogy sok sci-fit olvas és ott szed össze ilyen dolgokat – vállat vontam, s próbáltam úgy állni a dologhoz, mintha nem is zavarna, pedig zavart. Még akkor is, ha nem igaz, sajnos ezzel a pletykával sikerült elérnie azt, hogy a hiszékenyebbek nagy ívben elkerüljenek.
- Hahaa, ez jó, tetszik – elnevettem magam, Bonnie talán nem is sejtette, hogy vicces, pedig az volt. - Azért az durva lenne, ha neki tényleg lenne ilyen harapó szörnye – mosolyogva kavargattam a krémet, ami lassan sűrűsödni kezdett a hő hatására, s persze közben csak visszakanyarodtunk Doriánhoz. Pillantásom Bonniera kúszott, értetlen mosoly szökött az arcomra.
- Na de hát én tényleg nem...mi nem, tényleg! - úgy győzködtem, mintha ő is Bella egyik kéme lenne, pedig tudom, hogy nem az volt, barátnőmként meg jól tette, hogy elmondta a véleményét, csak épp nem értettem, hogy miért gondolták azt, hogy ő meg én. A héten már ő volt a második, aki erre utalt, igaz Zsanna épp az ellenkezőjét mondta, így elég nehéz volt kiigazodni a tanácsokon.
- Már épp kérdezni akartam – tettem hozzá nevetve, csak megelőzött, hisz kíváncsi voltam, hogy ha szerinte nem ő illik hozzám, akkor ki, Bonnie pedig szépen fel is sorolta.
- Hm, és tudsz is ilyet a suliban? Nevezd nevén – kíváncsian vontam fel a szemöldököm, s egy pillanatra abba is hagytam a puding kevergetését. S ha már itt tartottunk, az is érdekelt, hogy van-e valami új srác a láthatáron, aki a radarjára került Kornél után. Bonnie viszont meglehetősen passzív választ adott, olyannyira, hogy még a szemeim is elkerekedtek.
- Ne mondj már ilyet csajszi, ez egyáltalán nem igaz! Csak rossz srácokat nézhettél eddig. Vegyük például Kornélt, cuki srác, de őszintén, a saját árnyékát nem találja, na látod, ha szerinted hozzám nem való a Jankovits srác, úgy hozzád sem való Kornél. Inkább egy vicces sráccal tudnálak elképzelni, aki egy kicsit kirángat a komfortzónádból. Például az a navinés srác, hogy is hívják? - nem jutott az eszembe a neve, csak annyit tudtam, hogy nem olyan rég érkezett az iskolába. Mindenesetre szerintem illett Bonniehoz, egyszer láttam őket a folyosón diskurálni. A korábbi kérdésem közben visszapattant, és egyben el is gondolkodtatott.
- Lássuk csak, hm – fejemet félre biccentve gondolkodtam, már a puding is kezdett odakapni. - Nem is tudom, azt hiszem most senki – igazából nehéz lett volna egy nevet mondanom, hisz nagyon sok helyes srác járt a tanodába, közülük akadt olyan, aki már kapcsolatban volt, meg olyan is, aki nem, de őszintén nem tudtam volna mit mondani Bonnienak, hisz egy dolog a külső, és egy dolog a belső.
- Jaj a puding – vigyorogva gyorsan kavartam még rajta párat, miközben eloltottam a tüzet, majd egy keverőtálba öntöttem, s elkezdtem összekeverni vajjal. - Szerintem macskákról beszéljünk, ott meg tudnám mondani, hogy melyik tetszik – feleltem nevetve.
- Kész van a zselé? Meg meg kéne nézni a piskótát. Kivegyem vagy kiveszed? - fordultam felé, miközben még kavartam a krémet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Anya hétévente esett teherbe. Utánam az öcsém, Benája született, majd a húgom, Boglárka.
Elmosolyodom az öcsém nevének kimondásakor, hirtelen felrémlik előttem mindig mosolygó arca és a szemei, amelyekben benne volt az a bizonyos huncut csillanás. Így szeretek rá emlékezni, élőként. Róla nem nagyon szoktam beszélni, és arról sem, hogy egészen pontosan mi történt a szüleinkkel. Ha bárki kérdezi, annyit szoktam mondani, hogy a húgommal Barnabáséknál lakunk, és, hogy ők vigyáznak ránk. Főleg a húgomra, akit remélem, hogy ők fognak felnevelni, mert akkor a legboldogabb gyerekkora lesz. Jó hallani, ahogy nagyokat kacag, és esténként alig tud elhallgatni, pedig Anna ráadásul a nap nagy részét vele tölti, mégis olyan átéléssel hallgatja, mintha minden történet új lenne.
- Ettől nem kell félned, eszembe se jutott ránézni, de sajnálom szegény fiút, hiszen így csak egy csinos kis kiegészítő lesz mellette. Plusz ha már az elején ennyire megfojtja, mi a garancia arra, hogy vele marad, vagy ha marad is, akkor nem csalja meg?
Nem vagyok egy nagy szakértő párkapcsolati téren, pár barátnőm kapcsolatából tudok csak kiindulni, meg abból, amit Barnabáséknál, meg a tesóinál látok. Mindegyik más persze, és sokkal nem értek egyet, de nem tudom, hogy én hogyan viselkednék egy ilyen helyzetben, ha nekem például barátom lenne, viszont azt érzékelem, hogy ha valakire  rá se szabad nézni, az nem egészséges. Bella vajon azt hiszi, hogy annyira borzalmas ember, hogy senki másnak nem kellene? És ha igen, akkor miért nem változtat? Mondjuk valószínűleg azért, mert neki van barátja, és így rendben is vannak a szükségletei.
- Szóval, te ránéztél Doriánra, és ebből lett az, hogy… ribanc vagy?
Nem nagyon szoktam csúnya szavakat használni, de pontosan szeretnék fogalmazni, hiszen ilyen kényes helyzetekben tudom, hogy nem mindegy, melyik szó hangzott el. A falumon kívüli élet nem volt könnyű, de mostanra abban reménykedek, hogy már egészen jól kezelem ezeket a világi emberi dolgokat.
- Elhiszem neked, hogy nem, mert még életben vagy.
Az elmondottak alapján simán képes lett volna arra, hogy Grétától elvegye az életét, ami miatt eléggé szomorú lettem volna, és örülök neki, hogy erre végül nem került sor. A fiúk terén pedig nem vagyok valami szerencsés és jól tájékozott, de hirtelen nem is rémlik senki, aki alkalmas lenne erre a szerepre.
- Miksáról tudom, hogy foglalt, de Létai Roland? Neki olyan széles vállai vannak, mint Ezrának. Vagy Ezra? Végül is, nem a tanárod és mestertanonc vagy, felnőtt. Nincs barátnője, egyszer-kétszer láttam randizni, de olyankor mindig mással volt, szóval szerintem egyik se tetszett neki igazán. Nagyon kedves és nyugodt, türelmes és jó. Én bízok benne.
És ez nagyon sokat számít, mert nagyon kevés emberben tudok maradéktalanul megbízni, de Ezra olyan, akihez tényleg fordulni tudtam eddig mindenben, és az évnyitón történtek után is nagyon kedves volt velem. Elvitt Kornélhoz is, amikor kértem, és mindent elmagyarázott nekem, részletesen, és közben egyszer sem éreztem azt, hogy butának gondolna, vagy éretlennek. Gréta szerintem illene hozzá, de persze az sem kizárt, hogy elfogult vagyok, mert a barátnőm, és szívesen látnék Ezra mellett olyat, akit szeretek.
- Vicces navinés srác?
Kérdezek vissza szemöldökeimet összehúzva, ahogy próbálom végiggondolni, hogy ki lehet az, akire gondol. Nálunk nincs olyan sok fiú, mint más házakban, és valahogy nem is tudom, hogy melyikük vicces. Jacob szegény sokszor elalszik, azt mondták ez egy betegség, Andrés meg képes arra, hogy boldoggá tegyen, elszívva a szomorúságot, amit eddig kétszer tett meg, hogy jobb kedvem legyen. Csongort nem nagyon ismerem, Thomas meg együtt jár Laurával, van még egy-két srác, de őket annyira se tudom, így csak megvonom a vállam, mert nem tudom, hogy melyik lehet a vicces navinés.
- Majd megfigyelem őket.
Eddig tényleg nem néztem olyan nagyon a fiúkat, mert Kornél volt a lényeg nálam, de azt hiszem, olyannak kellene lennem, mint a többi korombelinek, és kiülni a fűbe, nézni, ahogy a kviddicsesek edzenek, félmeztelenül. Azt mondják, azt a látványt kár kihagyni. Amíg ő a pudingot intézi, én is lehúzom a zselét, mert szépen besűrűsöfött, és már húzom is a kesztyűket, hogy kivegyem a piskótát.
- Holnap edz az Eridon meg a Rellon kviddicscsapata, nem megyünk ki megnézni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szóval még mindig itt van a kezemben a levél, amit anyának már kora reggel megírtam, mert képtelen voltam aludni. Hajlamos vagyok az inszomniára, de ez általában nálam időszakos. Másfél két hétig rosszul alszom, két óránként felébredek, és amíg alszom, addig is csak felületesen, inkább félálomban, mint rendes mély alvásban létezem. De most már két hét is elémúlt, és tudom, hogy azért, mert várom, anya mikor ír apa állapotával kapcsolatban. Még nem tudni mi a baja. Valami emésztőrendszeri nyavaja lehet, de egyelőre a medimágusok és a mugli orvosok is csak vizsgálódnak, apa meg hát...viseli. És bár nem osztanak meg velem túl sok információt, én akkor is érzem, hogy valami gáz van. Az is lehet, hogy már tudják is mi a baja, csak nekem meg Hunornak nem mondják el. Akárhogy is van, megírtam anyának a levelet, hogy tényleg mondjnak valamit, mert nekem így még nehezebb ez az egész így, hogy nem vagyok ott. Tanulni sem tudok rendesen, tiszta stresszben élek már hetek óta, az utóbbi két hétről már ne is beszéljünk. Úgy markolom ezt a kicseszett levelet, mintha az  én életem függne tőle, és a gondolataim is úgy ugrálnak és szikréznak ide meg oda, mint mikor egy elrendezett tüzijátékot véletlenül indítanak el. Egyszer csak elég a kanóc, a patronok vagy micsodák még össze vissza állnak, és az agydban egyszer csak B U M M!- Basszus, mi a..
Pár kemény kötésű könyv csapódik az arcomra, és a lábamra, mintha valami könyvkidobós játékba gyalogoltam volna bele. A pofámba csapódó könyvtől hirtelen semmit nem látok, és egy kevésbé elengás félkezes támasztásos csúszással sikerül hátra esnem. Jobb kezemmel a földet támasztom, a ballal az arcom simogatom, ami ég, minta egy ajtónak mentem volna neki. Az első sokk után a szemem is kinyílik, hogy körbenézzek, mi is intézett ellenem támadást. Nos, a támadóm egy sötét hajú, nálam idősebb lány izé...- Merlinre, mi a fészkes fenét csinálsz BEKÖTÖTT SZEMMEL?
 Gyorsan feltápászkodom, nehogy bárki más is észre vegye, ahogyan a földön ülök az arcom simogatva. Leporolom a ruhám, a kissé megrándult kezem is gyors vizsgálódásképp megsimogatom, majd igen csúnyán nézek a lányra, nem mintha ő ebből bármit is látna.-Eléggé felelőtlen dolog ám. És veszélyes is. Nem ítélem el az összes veszélyes dolgot, sőt, igenis szeretem a veszélyt, de akkor legyen valami izgalmas, valami...valami, ami nem egy béna bekötött szemmel a folyosón flangálok a keménykötésű könyveimmel. A padlón heverő könvyeire esik a pillantásom, és egy kis habozás után felszedem őket, hogy a kezébe adjam őket.
- Ezeket elhagytad. És nem, nincs semmi bajom, köszönöm a kérdésed.Hangszínem kissé élesre sikerül, de aztán az agyam zugában a harag helyét átveszi a kiváncsiság. - Ez a hobbid, vagy valami beavatási rítus valami menő társaságba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.