Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nehéz sóhaj szakadt fel a mellkasomból, ahogy Zalán elkezdte a saját gondolatait fejtegetni. Éreztem, hogy ez lesz. Nem, tudtam, hogy ez lesz. Igazából nem is csodálkoztam, hiszen hónapok távolságtartása után, miután végre megnyílt nekem, egy hétre eltűntem.
- Nem, nem, ez egyáltalán nem így van. Alig vártam, hogy elkezdj velem beszélni erről - vallottam be. - Akármennyire is úgy hiszed, nem csak téged nyomasztott a helyzet. Láttam, hogy szenvedsz, és nem tudtam segíteni. És... erre elkezdtél megnyílni, nekem meg el kellett mennem. De esküszöm nem megijedtem, vagy vonom vissza, amit mondtam. Tényleg segíteni akarok - jelentettem ki egy bólintás mellett, hogy Zalán talán elhiggye nekem.
- Vizsgák? A francba... - kerekedtek el a szemeim, ahogy rájöttem, hogy bizony az évnek már ez az időszaka van. - Teljesen elfelejtettem őket - ismertem be a homlokomra csapva a kezem, azon agyalva, hogy mindezt hogy fogom időben menedzselni. - Mindegy, majd megoldjuk. Csak... várj... akkor szülinapod is volt - döbbentem le újra. Valahogy az utóbbi egy hét olyan volt számomra, mintha egy alternatív univerzumban éltem volna le, és mint egy űrlény érkeztem volna vissza. - Leg... legalább jól telt? - néztem reménykedően azokba a kék szemekbe. - Tényleg ne haragudj rám - húztam el a számat, és a mögöttünk mászkáló emberek felé sandítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudom, hogy most nagylelkűnek vagy őrültnek gondoljalak ezért - kúszott hitetlenkedő vigyor ajkára, ahogy a lányt hallgatta. Nem gondolta, hogy ma valami képes lesz mosolyra fakasztani még annak ellenére is, hogy ismét zsongani kezdett a feje egy kicsit.
 Nem tartott sokáig, mert Rue pánikba esett a vizsga szó hallatán. Ennek eredményeképp Zalán arcára is aggodalom költözött. Tudta jól, hogy ez a lány utolsó tanéve itt, és mégha fájt is annak gondolata, hogy utána sokkal kevesebbet fogja látni - ha látja még egyáltalán -, nem szerette volna, hogy emiatt hasaljon el.
 Aztán még a szülinapját is felhozta. Rég látta ilyen szétszórtnak.
 - Igen, volt. Koriék felköszöntöttek, meg anyáék is kül... Ez most mindegy - hessegette el az egész gondolatmenetet és helyette vázolni kezdte a lényeget. - Nem, figyelj: neked most először arra kell koncentrálnod, hogy jók legyenek a vizsgáid. Semmi baj nem lesz addig, rendben? Kornél és én addig feltúrjuk a könyvtárat és majd becsatlakozol, ha átmentél mindenből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egyszerre jutott minden az eszembe, mintha eddig valamilyen relatív valóságban lettem volna, ahova nem érnek el a napok. És most hirtelen minden fejbe kólintott. És ahogy rossz érzés tört rám, hirtelen egészen más volt az érzés. Az iskola volt eddig a valami. Szerettem teljesíteni, mert akkor tudtam, hogy később valami jobb jön. És ha nem is így lett, tovább küzdöttem, reménykedve. De most egészen más megvilágításba került az egész.
- Nem mindegy - jelentettem ki azonnal replikázva, de mintha Zalán nem is igazán figyelt volna. Mosoly kúszott az ajkamra. - Persze, hogy nem lesz. Próbálnának megbuktatni, mikor egész évben átlagon felül teljesítettem - legyintettem rám nem jellemző egoizmussal. - Jajj Zalán, olyan jó volt - temettem boldogan az arcomat a tenyerembe. Aztán mögé pillantva csekkoltam le, hogy elég távol vannak-e tőlünk, aztán bizalmaskodva előre dőltem. - Találkoztam egy Ködfoltos Ordassal. Nem csak találkoztam, de... - álltam meg egy pillanatra, lenézve a mellkasára, ahogy megpróbáltam leírni az élményt. - ... olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Megnyugtatta a tudat, hogy Autumn ilyen biztos magában. Jó jegyei voltak, kár lett volna kagadni, éppen ezért kellett most támogatnia. És ha ez azt jelenti, hogy néhány napra kivonja őt a kutatómunkából, akkor kérdés nélkül tette ezt meg.
 Lefagyott, amíg próbálta kitalálni, mitől lett Rue hirtelen ilyen boldog. Kényelmetlen érzés fogta el, mert ez a viselkedés erősen hajazott arra, amikor Szofi áradozott az éppen aktuális szerelméről, legyen az énekes, könyvszereplő, vagy Kor... szóval igen...
 A magyarázat hallatán olyan hangosan fújta ki a levegőt, mintha már a tervezett futásról ért volna vissza. Aztán megint hatásszünet.
 - Ez attól félek több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. - emelkedett egyik szemöldöke a magasba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Említette Somogyinak, hogy újra felvette a fonalat Júlia ügyét illetően, bár nem szívesen tette. Egy délelőtti émelygést követően Kornéliával ütötte el az idejét ebédidőig, aki szokás szerint rástresszelt a vizsgákra. Mintha még mindig elsőben lennének... Aztán kettő fele elindult a kastély bejáratához, magára hagyva Kornélt a klubhelyiségben Zámbori naplójával, amihez még mindig nem mert hozzászagolni sem. Nem tudta, milyen mélyre kell merészkedniük az erdőben, de már most aggasztotta a gondolat, ami még akkor is lebegett a fejében, amikor befordult az előcsarnokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán
kabát | alatta
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Szent griffgané... - sápadt el Júlia feje láttán. Úgy látszott, nem kellettek a metamorf trükkök ahhoz, hogy még tudjon újat mutatni neki. Szemével fáradtan kezdte mustrálni a plafont, amíg a navinés a közelébe ért. - Ha fázni fogsz ebben, nem fogunk visszafordulni. Na indulás.
 Fejét döntötte a bejárati ajtó irányába és várta, hogy Júlia menjen ki rajta előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán
kabát | alatta
______________________________________________________

Előtte megálltam és felpillantottam rá, majd a megjegyzésre csak beharaptam.
- Még a kabátodat se kapnám meg? - nem mintha kellene, nyilván azért tudok ennyire lengén öltözni ilyen szélben és nyálas időben mert tele van baszva a kabátka melegítő varázslatokkal, hogy ne legyek jégcsap. Aztán elindulok kifelé.
-Na gyere nagyfiú - biccentek még, majd kilépek az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szkeptikusan hümmentett egyet a kérdésre, ahogy közelebbről felmérte a másik öltözékét.
 - Fent felejtettem a lovagiasságom, milyen kár - toldotta meg aztán egy erőltetett mosoly kíséretnében. Júlia után fordult, és kihasználta, hogy még egyszer végigszántsa a tekintetét rajta anélkül, hogy egy piszkálódó megjegyzést kapott volna érte. Nem érezte így sem felkészültebbnek magát ehhez a sétához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az élmények még mindig a fejemben zsongtak, ahogy Zalán értetlenkedő fejjel vizslat. Fordított helyzetben lássuk be, ugyanezt tettem volna. De jelenleg alig vártam, hogy elmeséljem neki. Csak neki, legalábbis amíg nem haladunk Nagy Sándor proffal az ügyben.
Elnéztem a nagyterem irányába, felmérve vajon mennyire hallanak meg az emberek, és kicsit távolabb húztam Zalánt a fal mellé. - Az elmúlt egy hétben a Kisalföldön voltam. Egy csapat farkast kellett megfigyelnem. Vagyis... a minisztérium azt állította, hogy farkasok, de igazából Ködfoltos Ordasok. És most már van elég bizonyítékunk is - vázoltam a tényeket a fiúnak is egészen lelkesem. Főleg, ha azt nézzük mennyi minden tud ilyen rajongói hajlatokba emelően érdekelni.
- És ezek az állatok olyan értelmesek. Olyan magas az érzelmi intelligenciájuk. Borzasztó jó élmény volt. Két nap után már tudták miért vagyok ott. Láttam rajtuk, hogy értik. Negyedik nap pedig már megvédtek egy arra tévedt vaddisznótól - magyaráztam tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát... csak azért, mert reméltem, hogy ezt a fene nagy kreativitásod máshol is kamatoztatod - nem akarok gúnyos lenni. Én nem bántok senkit, pláne nem diákokat. Sejtelmes félmosolyra húzódik a szám, úgy nézem el őt a továbbiakban, ahogy az ételkészítés folyamatának végéhez közelít. Közben remélem, hogy nem veszi magára a szavaimat, nem véletlenül voltam tapintatos az imént, s csak félve, vontatott tempóval célozgattam valamire, amit még így sem biztos, hogy megért. Ahogy én is bizonytalan vagyok abban, hogy mennyire hihetek neki. Megszoktam, hogy szívattak, szédítettek. Vannak, akikről nem tudom eldönteni, hogy mikor mondanak igazat, és mikor nem. Ő egyike az ilyen embereknek. Tekintve, hogy az előbb még milyen felelőtlenül viselkedett, továbbra sincs kedvem bízni benne. Azt legalább látom, hogy nem kevert semmi mérget a kajába, nyugodt szívvel fogyaszthatom, főleg azért is, mert mindketten eszünk majd belőle. Szóval csak nevetek rajta, vele, megrázom a fejem, és próbálom jól érezni magam.
- Na, az jó, akkor nem vagy teljesen egyedül - sütöm le a szemeim, mikor már a beilleszkedést érintjük. Vigyázok, hogy ne feszegessem túlságosan a témát. Nem akartam semmi olyanba belemenni, ami számára kellemetlen lenne. Ezért aztán marad körülöttünk a csend, az egyre türelmetlenebb, izgatott kézmozdulatok. Most már nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. De amilyen éhes lettem, ha nem is lesz tökéletes az ízvilág, biztosan finomnak fogom találni. Illat alapján kizárt, hogy elszúrta.
- Azért ez még messze van az éttermi színvonaltól - legyintek szerényen, aztán átfut az agyamon, hogy talán ironikusan érti, mintha túlzásba vittem volna. - Inkább ennél kint, a többiekkel? - vigyorodom el. - Amióta gyakorlótanár lettem, nem is emlékszem olyanra, hogy egy diákkal ettem volna, szóval érezd magad megtisztelve - hívom fel a figyelmét az alkalom fontosságára.
Aztán ott állunk, szemtől szemben egymással, megilletődötten. A levegő megfagy egy pillanatra, ezt azonban gyorsan elhárítom azzal, hogy átveszem tőle a tányért, majd a terített asztalnál kiporciózom magunknak igazságosnak vélt arányban. Neki kissé többet hagyok, mert ő az erősebb, éhesebb, s mégiscsak az ő műve. Aztán leülök, intek, hogy ő is tegyen így, és megejtem az első harapást, amint megfelelőre hűlt a melegszendvics.
- Finom! Ügyes vagy - dicsérem meg teli szájjal. - Aztán mivel töltöd a szabadidőd a kastélyban? - kérdezősködöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Csendben hagyta, hogy félretereljék és érdeklődő pislantásokkal méregette Rue vonásait, míg beszélt. Hát ez már sokmindent megmagyaráz.
 - De a farkasok nem erdőben élnek? - bukott ki belőle a kérdés, bár amint elhangzott, ostobának érezte magát. Rázott egyet a fején, jelezve, hogy nem vár választ.
 - Örülök neked. Bár sajnálom, hogy... - gyorsan elhallgatott. Ezt még ostobább lett volna kinyögnie. Sajnálom, hogy velem kapcsolatban nem érzed ezt. Sajnálom, hogy rólad ábrándozom most is ahelyett, hogy odafigyelnék rád. Sajnálom, hogy a hülye látomásaimmal kell foglalkoznod, amikor még több hasonló élményt szerezhetnél.
 - Van kedved  esetleg elkísérni az edzőterembe? Addig elmesélhetsz mindent. - kérdezte aztán óvatosan. Nem tudta, hogy most az ilyesmi belefér-e Autumn idejébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ő is a kastélyban lakik? Nem rémlik, hogy láttam volna... - tűnődöm el. - Nekem egy repülő kaméleonom van. A Levitásoktól kaptam még annak idején. Fogalmam sincs, meddig fog élni, elég különleges varázslény ő is - ezeket gyakran elmesélem a többieknek, mert akiknek van állata, valahogy jobban tudok velük kapcsolódni utána, még az is lehet, hogy meglátogatják, vagy a saját lényeiket tudják vele barátkoztatni. Néha azt hiszem, hogy a kastélyban sokan azért bírnak, mert van egy Kamcsim. Aztán ki tudja.
Jó étvágyat kívánva egymásnak, nekikezdünk a lakománknak. Nem rossz, tényleg... Ezért megérte az a sok várakozás. Jólesik a gyomromnak, hogy eszünk valamit, de ismét rám tör egy furcsa érzés. Talán az, hogy most már én vagyok a tanár, na meg a korban idősebb, és mégis hagytam, hogy Rómeó üsse össze a fogást. De erre van egy jó ötletem, amit az első falatok után fel is vetek. Csak előtte fújok még párat, hallgatva figyelmeztető szavaira, hogy még forró az étel.
- Hmm, legközelebb azt hiszem, úgy illendő, ha én hívlak meg valamire. Még kitalálom, mit főzök. Az is lehet, hogy csak valami édességet sütök, ha elfogadod - jutalomnak szánom, vagy hálának, esetleg a saját tehetségemet akarom így megcsillantani, de semmiképpen nem hagynám viszonzás nélkül.
- A könyvtárba én is sokat járok, de inkább olvasni. Te nem szoktál? Ha pedig alvásproblémád van, szólj, tudok segíteni - kacsintok rá bizalmasan, miután mosolyogva meghallgattam őt.
A továbbiakban elnémulok, hogy teljesen az evésre koncentráljak. Aztán elnézését kell kérjem, de az én időm is véges. Még egyszer megköszönöm neki, hogy meghívott, derekasan megveregetem a vállát, majd egy pálcaintéssel eltakarítva magam után, elhagyom a konyhát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Adél|
Hogyan kell rossz receptet követni |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az a baj a tökéletes házzal, hogy nem egyik napról a másikra jön el. Persze, vannak egyesek, akiknek olyan jól megy, hogy egyik nap leisszák magukat, másnap meg háztulajdonosok, de nem mi vagyunk azok. Én is hallottam a legendás ház történetét, és azt, hogy hogyan sikerült megszerezni, de valahogy engem elkerül a szerencse. Talán innom kéne? Nem. Nagyon kevéstől képes vagyok becsiccsenteni, és az nem nekem való. Azonban, ha már elkerülő szerencse, akkor had említsem meg bosszantó helyzetemet, amikor is a kedvenc bőröndöm kereke úgy dönt, hogy ő nem folytatja tovább velem az utat, és inkább önálló életet kezd, természetesen akkor, amikor a pálcám valahol az alján pihen, én pedig magassarkúban futok utána, hogy elkapjam.
- Várj már meg!
Kiálltok utána, mintha az annyira segítene, ám ahelyett, hogy megesne rajtam a szíve, egy repedésben még ugrat is egyet, hogy egyenesen egy pasas fenekébe csapódjon. Hát ez az én szerencsém, remélem évfolyamtársak leszünk és az összes óránk közös lesz. Szusszanva nézek a fenekére, nem is értem miért, és csak amikor mozdul, akkor kapom fel a fejem.
- Bocs, a kerekem elszabadult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Esto definitivamente ya no es Mallorca. A spanyolok odahaza a napsütésben gazdag tavaszt, a pálmafákat, az illatos tengert élvezik, meg a puha homok látványát, ami rátapad a bikinis csajok caliente bőrére. Itt tegnap havazott. Tátott szájjal néztük az öcsémmel. Nem mondom, vele sok mindent láttunk a franciáknál de tavaszi hóesés ott sem volt. Bagolyfalvi pályafutásom kezdetén vettem néhány melegebb cuccot. Az új várost és a benne lakókat annyira nézegettem, folyamatosan fel akartam bukni valamiben. Néhány nap telt el, de már most tudom micsoda szerencsénk van, amiért ez a hely lesz a második otthonunk.
Ruganyos léptekkel haladok le a lépcsőn. Sportcipőt, khaki nadrágot és egyszerű pulóvert viselek, meg az órát aminek a fordítórúna az egyedüli haszna. Az időt a telefonomon nézem meg, amint megállok a csarnok közepén. Mi hermano elaludt? Bedobom a törölközőt, ha az első alkalommal elvesztettem az öcsémet! Az még tőlem is váratlan szintű teljesítmény lenne. Nézzek ki a kapu másik oldalára? Lábam megrezzen, amikor a csarnok kiabálástól visszhangzik, én pedig maradok végül ahol vagyok. Akkor is, ha nem lehet az öcsém, mert Andrés mutál, de nem ennyire. A gondolattól szórakozottan hümmentek, azt az orbitális megszeppenés váltja fel. Joder!
Kezemet kapom hátra a mi culo. Gesztenyékké kikerekedett szemekkel fordulok, lassan fogom fel a helyzetet amint meglátom a tettest a földön heverni. Leguggolok érte, nevetve egyenesedem fel.
- Semmi gond - legyintek. - Az enyém is szokott - jókedvű mosollyal mutatok a halántékomra. - A tiédet legalább megállítottam - vetek rá egy hosszú pillantást.
- Ki- vagy be költözöl? - kérdésem aláfestésére gesztikulálok a levegőben, mielőtt zsebre vágnám szabad kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Megkönnyebbülten elmosolyodom, amikor jól reagálja le, és biztos vagyok benne, hogy nem Rellonos. Kár, pedig jó lenne valaki, aki szimpatikus, akivel csak úgy összemosolygunk, beszélgetés nélkül is akár.
- Be, a városban keresek házat, de még nem találtam meg az igazit, addig meg elfogadom a felajánlott szobát, jobb, mint egy panzióért fizetni.
Abba bele se gondolok, hogy koromnál fogva nem kell feltétlenül diáknak gondolnia, de remélem azért nem hiszi, hogy magáznia kell. Hezitálok, hhg, megemlítsem-e, végül azonban elállok ettől.
- Tudsz segíteni? A pálcám a bőrönd alján van, és nem biztos, hogy kipakolnék nyílt színen.
Igen, tipikusan a női dolgaim vannak a tetején, és az ciki lenne azért itt, főleg, hogy eleve nem vagyok túl nyitott ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Klassz a tudat, hogy nem minden tanárt fogok az évnyitón megismerni. Rudolf persze kivétel. Apró mosollyal hallgatom a nőt, bólintok mikor egyetértek a panziós érvvel, majd aprón szökik feljebb szemöldököm mielőtt ismételten bólintanék.
- Nem is értem miért nem… - vakarom meg halántékomat, amellé vonok vállamon. Halkan nevetve csóválok fejemen. - Persze, megnézem - meglátjuk mit tudok tenni neki. Félő, nem sokat, mert a családunkra jellemzően viszem tovább a “hívj szerelőmágust mielőtt csak tovább rontasz a helyzeten” örökséget. Alig pár lépés után megtorpanok. Fél pillanatra rá elkapom a csuklóját és még időben húzom magamhoz egy, a kastélyba berepülő bagoly elől. Kis híján fejbenyomta a szárnyával a nőt.
- Veszélyes hely ez a csarnok - állapítom meg, majd könnyedén lépek tovább. A kitört lábú, eldőlt bőröndhöz megyek, s léptem közben a cseresznyefa pálcát is előveszem. - Hasonló helyzetben vagyok most én is - mondom és újra leguggolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hálás mosollyal pillantok rá, és nagyon örülök neki, hogy nem rázott le rögtön, hogy ő aztán biztos, hogy nem. Biztos vagyok benne, hogy nem rellonos, az eridon még talán, bár ők hangosabbak, navine vagy levita lesz ez, olyan kedvesnek érzem. Tudom, hogy ez butaságnak hangzik, de szerintem tényleg van, hogy az emberekből kiárad egy érzés. És ha így van, talán belőlem sem jön ki annyira rossz. Elindulok a bőrönd felé, a következő pillanatban viszont érzem, hogy visszahúz, és ez annyira meglep, hogy engedelmesen vissza is lépek, holott ilyenkor kellene sikítanom és elszaladnom, én azonban csak, mintha így lenne természetes, simulok hozzá, és amikor a bagoly elrepül, még apró sikítással hozzá is bújok, mert erre nem számítottam. A tenyerem a hasán pihen - de még milyen hasán! - a fejem meg a mellkasán, és valószínűleg életem legromantikusabb pillanatát élem át, egy bagoly miatt. Nem kifejezetten szeretem őket, pont ezért, mert őrülten közlekednek.
- Ezt a kerékért cserébe kaptam?
Pillantok fel rá bujkáló mosollyal, mert azért elég vicces a jelenet, ahogy mi így egymásba gabalyodtunk, és ő már tovább is sétál, én meg zavartan pillantok utána. Visszavonom, simán lehet még rellonos, sőt, a nagyszerű test és a minimális romantika éppen ezt mondatja velem.
- Neked is női holmik vannak a bőröndöd tetején?
Kérdezem mellé guggolva, úgy, hogy azért semmi se látsszon ki, hát én nem olyan lány vagyok.
- Látod, olyan, mintha egy kis pöcök eltűnt volna, de szerintem menthető. Négy évesen kaptam, eléggé ragaszkodom hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annyira ösztönösen kezelem a helyzetet, hogy a testemnek simuló másikat fel sem fogom. Várom a szárnycsapásokat elhaladni mellettünk, előbb meghallom őket mint utóbb, s a madár ívesen emelkedik, amennyire a kastély belmagassága engedi. Muy extraño. A hasamon mozduló apró kéz hoz vissza, amire spanyol vérem gyorsan akar reagálni. A kérdése megválaszolatlanul lebeg köztünk, köszönhetően a még mindig fátyolos tudatomnak. Ujjaim elengedik a karcsú csuklót és lépek arrébb, hátha az segít az agyamon. Főleg, mert szerelnem kellene. Nekem. Andrés hogy ki fog ezért röhögni!
- Ne áruld el senkinek - a kereket fogó kezem mutatóujjával nyomatékosítva bökök felé. Nem bírom, nagy mosolyra húzódik dús ajkam. - Az ideiglenes szobára értettem - kedvesen nézek a hermosára, aki időközben leereszkedett mellém. Vonakodva engedi el tekintetem. - Nem volt időm keresni mást. Elfogadtam ezt, de jobb lenne valami saját - két mondat közé beékelődik egy reparo. Ujjammal pöccintek a keréken, az persze leesik. Joder! - Ez már harc - összeszűkült szemekkel hajolok közelebb, ajkaim elnyílnak miközben megszakértem.
- Látom. Igazad van, tényleg hiányzik egy része az öreg haverodnak - félig térdre ereszkedem, úgy futok neki ismét egy pontosabb mozdulatot összehozva. Sokat segítene, ha a kerék is így ragaszkodna ehhez a bánatos bőröndhöz, mint a gazdája.
- Na? - a fogantyúnál megragadva felállítom és fordítok rajta. - Na! - vigyorom szerint sikerült. - Megmentve - felkelek, kezemet nyújtom neki, hogy segítsek talpra állnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudok nem mosolyogni, sem távol lenni tőle. Észre se veszem, hogy milyen közel guggolok le mellé, hogy szinte a combunk is összeér, és érdeklődve hajolok előre, hogy megvizsgáljam a kerék állapotát, pedig lássuk be, nem sokat értek az ilyesmihez. Érdekel, és itt most nem csak a srácra gondolok, hanem arra is, hogy hogyan rakja vissza a kerekemet.
- Kértem bagoly értesítőt a kiadó házakról, ha gondolod, szívesen lemásolom neked, hátha találsz megfelelőt.
Könyökömmel a térdemen támaszkodom, és elvarázsoltan figyelem, ahogy a kerék visszakerül, majd leesik, és ezt az utóbbi tettét egyáltalán nem bánom, mert ez azt is jelenti, hogy egy kicsit tovább maradhatok itt, vele. Talán az aurája teszi, lehet, hogy az a mágikus képessége, hogy a lányokat magához vonzza, egyetlen pillanat alatt nem csak fizikai kerekük gurul el, hanem a fejükben lévő is, majd, amikor már teljesen megbíznak benne, fogja magát, és kiszipolyozza a vérüket. Rendben, ez egy kicsit fanfiction megközelítés, de azt hiszem, vállalom a kockázatot.
Az újabb nekirugaszkodással testhelyzetet vált, én pedig megnézhetem a feje tetejét is. Érzem a bizsergést az ujjaimban, hogy odanyúljak és megsimogassam azt a rengeteg hajat, ami libben, ahogy ő mozdul. Hogyan lehet egy férfinak ennyi haja? Próbálok nem a szemem előtt lebegni kezdő képekre koncentrálni, hanem arra, hogy ne látsszon rajtam, mennyire csalódott vagyok, hogy ezúttal sikerült visszahelyzenie. És, ahogy belegondolok, hogy megmentette a bőröndömet, egyikét azoknak a tárgyaknak, amikhez ragaszkodom, tényleg hálásan és vidáman elmosolyodom. Elfogadva a kezét, álló helyzetbe kerülök megint, ám nem engedem el, miközben hálásan a szemébe nézek.
- Megmentetted az életem! Köszönöm!
Mivel magas vagyok és magassarkúban vagyok, így csak kicsit kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy a vállára támaszkodva, hálám jeléül puszit nyomjak az arcára.
- Találkozunk este.
Simítom meg a kézfejét búcsúzóul, és tudom, hogy muszáj ellépnem tőle, mert bár nem hiszem, hogy egy lányokat megbűvölő fanfiction vámpír, de azért legalább a bőröndömet kipakolnám, mielőtt kiszívják a nyakam. Ellépve tőle, elindulok a folyosón, de nem tudok nem hátra pillantani, és inteni a kezemmel. Nem tudom, hogy ki vagy, te ilyen mély nyomot régen hagytak bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Téged megpuszilt egy lány! - szólalok meg széles vigyorral, és szinte nevető hangot, abban a pillanatban, hogy a lány már elég messzire került. Kihajolva a bátyám mögül, nézem az elhaladót, aki még vissza is pillant rá. - Egy nagyon csinos lány.
Sosem láttam még ilyen intenzív reakciót rá, és vigyoroghatok is, hiszen már akkor itt voltam, amikor még nagyban szereltek, és végignéztem az egész jelenetet a lépcső mellett állva.
- Nagyon sajnálta, hogy másodszorra sikerült a kereket visszatenned. - jegyzem meg kisfiús lelkesedéssel, mint aki megtudta, hogy a szüleik hova rejtik el a karácsonyi ajándékot. Tudtam, de még mennyire, hogy tudtam, hiszen az érzelmek, azok nagyon tudnak hasonlítani a gondolatokra, szóval nyert ügyem van. Szemtelenül nézem én is a távolodót, aztán felpillantok Carlosra, és büszkén felemelem a zsákmányolt édességet. - Az egyik háztársam Churros-t készített nekem, mert hallotta, hogy honnan jöttem. Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Reméltem, hogy felajánlod - pimasz hangon fogadom el a segítséget, ami nagyban megkönnyítené az amúgy is könnyű életem. Y eso me encanta. Tagadhatatlanul hozzá vagyok szokva a jóhoz, így nőttem fel és így is érzem magam kényelmesen. Az opció pedig az öcsém részére is nyitott lehetőség lenne. Plusz egy érv, hogy a hermosát ne utoljára lássam.
Amikor felsegítem, nem akarom elengedni. Érdes ujjaim simulnak végig tenyerén, hogy kezetfoghassak vele és bemutatkozzak, de a szemei hatására egy árva szó se kerül a nyelvemre. Ártatlannak tűnik, világoskék szeme szinte áttetsző. Szerencsére megszólal helyettem, meglep mennyire hálás egy ilyen semmiség miatt. Belekeveredtem én már rengeteg helyzetbe, ahol nők a bőrömet érték, de olyan édes puszit ad az arcomra, amivel előhív egy csábító mosolyt.
- Alig várom - egy nap ő és én bajba fogunk kerülni. Lefogadom, hogy ezt pontosan tudja. Fáradhatatlanul figyelem a testét, ahogy távolodik. Épp akkor néz vissza, mikor hátrafésülöm sötét tincseimet és kezeimet zsebre teszem. A fürtök visszahullanak a helyükre. A chiquito pedig megérkezik.
____________________
- Andréééés - hatalmas tenyerem belepi a kisöcsém nevető fejét, amit eltolok a másik irányba. Pedig elvigyorodom. Még mennyire, hogy csinos a lány! Fejemen csóválva nevetek a testvérem megjegyzésén, de az infója hasznos és meg is jegyzem. Mert Andrés már csak tudja. Tekintetem továbbra sem veszem le a nőről, csak amikor teljesen eltűnik. Bevillan egy kép. Hipnotikus bambulásom után olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam. Szemeim pánikolva kerekednek el. Megkapaszkodom Andrés vállába. Rögtön kimondom, mert előtte semmi titkom nincs:
- Nem nősülhetek meg! - az már tényleg sok lenne! Nagyon, nagyon sok! Kizárt. Annyira lehetetlen, mint a fajitas sajt nélkül! A levegőm is beszorul. Egy churrosért nyúlok, mintha az jelentené most az egyedüli biztos pontot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elnevetem magam, ahogy a hatalmas tenyere az arcomban landol, és hát pontosan ugyanazt teszem, amit bárki tenne ilyenkor, megnyalom, hogy szabaduljak tőle. Érzem rajta, hogy milyen erős érzelmi hullámok vannak benne, és egy kicsit akaratlanul is átveszek, nem akarom, de annyira vicces, hogy képtelen vagyok kontrollálni magam, és én is érzem, hogy milyen különlegesen megfogta ez a lány. Milyen furcsa ez a bizsergető érzés, egy pillanatig szóhoz sem jutok, csak figyelem azt, ami szétáramlik a testemben, jól eső érzés, nagyon jól eső, és melegséggel tölt el, sőt, szinte forr a vérem, amitől szabályosan zavarba jövök és elpirulok, de szerencsére pont akkor mondja ki a legképtelenebb dolgot, amit csak kimondhat. - Mi hermano, egy puszi még nem kötelez semmire. Ha minden lányt feleségül vettem volna, aki megpuszilt, akkor most lenne egy háremem, és nincs olyan jól fizető állás, ami mellett ezt megengedhetném magamnak. - Nekem nem is kell feleség, mert még rendesen barátnőm sem volt soha, és azért előbb kellene, hogy legyen, nem? Elpillantok a folyosóra, de már nincs ott a lány, pedig jobban meg kellett volna néznem. - Mi a neve? Megmondom, hogy illk-e hozzád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Torkom halkan hörög a nyáltól a tenyeremen. Az én öcsémet nem lehet összetéveszteni senkivel. Melegséggel tölt el a tudat, hogy már szinte egymagasak vagyunk, csak ő még gizda. Rutinból törlöm bele a kezemet a ruhájába, ameddig mozdulni tudok.
Letaglózva eszem a churrost, amíg a lehető legképtelenebb dolog a retinámba issza magát. Még a humor Herold öcsém is csak egy vérszegény vihogást kap tőlem. Én is ezt gondoltam, hermano, én is ezt gondoltam… Oldalasan szívom be az ajkamat. Barna szemem, az öcsém pillantását követve a folyosó végébe tekint. Talán mégsem kellene mondanom többet Andrésnak. Egyelőre.
- Hogy megy ez? Addig úgy se házasodhatok, amíg én nem kérek meg valaki, nem? - De. Ezért vannak a látomások és a jóslatok. Sok sikert, hogy megmásítsd. Mondok jobbat! Sok sikert a lehetetlenre. “Szakértőnk válaszol…” ha már ez az én tárgyam. Andrés időközben egy buzzfeed kvízzé avanzsálódik.
- No lo sé - még a nevét se tudom a gringának. Kipuffad arcom a beszívott levegőtől. Egy hosszú sóhaj után esik be. Andréshoz fordulok. - Vamos - menjünk inkább. Az itt álldogálás nem segít. Óvatosan rászorítok az öcsém vállára és a kijárat felé fordítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Modern világ van, Carlos, van olyan, hogy a nők kérik meg a férfiakat, hogy vegyék el őket feleségül, mint Monica Chandlert. Azóta divat ez. - Próbálom megnevettetni, de még a churros se tudja jó kedvre deríteni, még az sem, ami egyszerűen lehetetlen, hát churros. Irigy leszek és mindjárt visszaveszem tőle a megcsócsált darabot, szomorú spanyolok ne egyenek vidám spanyol dolgokat, főleg akkor nem, ha ez a lelki táplálékom is. - Kérdezd meg, ha nem Rebecca, akkor nincs probléma, nem ő lesz a feleséged. - Áldás vagy átok, kérdezhetnénk ugyebár, és nem, én nem vagyok akkora mágus,mint ő a jóslatok terén, de volt egy alkalom, amikor egyszerre álmodtunk ezzel a névvel, tudom, mert én felébredtem, de ő még motyogta maga elé. Akkor nem tűnt fontosnak, de most úgy érzem, hogy ezzel segíthetek.
- Friss levegő! Az kell neked! Kereshetünk még pár lányt, akikkel kedves lehetsz. - Piszkálódom játékosan, és engedelmesen kilépek a fényre, miközben folyamatosan szipolyozom el az aggodalmát. Muszáj, különben teljesen megőrül estére, a nagy debütálására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A-ha.
Csak ennyit tudok kinyögni, amikor Andrés Moreno de Aranda, az öcsém szerint engem fog megkérni Monica és nem fordítva. Mi lenne, ha sehogy se nősülnék meg? És nem Ainoah miatt. Már továbbléptem. Egyszerűen nem akarok én senkinek a férje lenni. Beleharapok a churrosba.
- Jó, jó, jó, Andrés majd kapok az alkalmon és megkérdezem - megnyugtatom és mivel neki nem hazudok, tényleg meg kell kérdeznem. Azért ne nagyon élje bele magát a koszorúslányok lány koszorújának lehetőségébe. Oldalasan nézek vissza rá. - Rebecca? - kérdem olyan hangon, mintha tudatalatt ízlelgetném a nevet.
Amikor elindulunk a friss levegőre, megbillegtetem ujjaim és visszafogottan nevetek. Cukkol, de ez a rövidtávú jövőkép máris szimpatikusabb lesz!
Az öcsém arcára van írva, hogy éppen mit csinál. Együtt érez velem. Mi spanyolok sokkal érzelmesebb nép vagyunk, impulzívabbak, de ha negatív érzésről van szó én szeretem magamban elrendezni és megvárni, hogy lecsillapodjon. Ha az öcsém jelen van, mindig könnyebben élem meg az összes negatív érzést. Ez vele szemben nem fair. Igyekszem megnyugodni, vagy legalább a figyelmemet elterelni. A levegő tényleg segít.
- És te, chiquito? Szereztél haverokat? - kíváncsiskodom. Léptem közben cipőm orrával pöccintek felé egy kavicsot. Várom, hogy visszarúgja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Rebecca. - Felelem vigyorogva, hörcsögpofival, merthogy teletömtem szépen a számat, nem számítva rá, hogy visszakérdez. - Ha nem tetszik, becézheted is, Rebi, Becca, Nyuszi, Cica, Édes. - és csak három folyosón sétáltam végig, ahol nem is találkoztam sok emberrel, de nem tudtam eldönteni, hogy egymásról vagy a cukrászda új kínálatáról beszélgetnek-e. A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy a mosolyom kiszélesedik, ahogy megfedd.
- Mindenki nagyon kedves velem, sokat kérdeznek, hogy miért jöttem át, hogy tetszik, segítenek tájékozódni, mondtak jó helyeket, amiket érdemes megnézni, és pénteken páran lemennek a városba, és elhívtak. Ha aláírod az engedélyezőmet, akkor én is kimehetnék. - rúgom vissza a kavicsot neki, egész kicsi korom óta nagy kavicsokkal játszó vagyok, bár a kacsázást hetekig tanultam, de most már van, hogy hétszer is megpattan a vizen, mielőtt elsüllyed. - De csak kint a téren lennénk, mert péntekenként a cukrászda tele van a párokkal, és azt mondták, hogy a smárolásnak undi hangja van.