Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris Mikor bejelenti, hogy szerinte kiállta a próbát, szinte látja a súlyt, ami lehullik a fiúról, annyira megkönnyebbül. A szöszi majdnem újra elmosolyodna, csakhogy a következő kérdés újra eszébe juttatja a kellemetlen emlékeket, és gondolatokat, amiket nem rég vetett össze. A fogait összeszorítva, egy bólintás mellett jelenti ki választ. - That's true...- egy kis akcentus nélkül ejti ki az angol-amerikai kifejezést, ami tökéletesen elárulja, hogy nem egészen magyar. Vagy valami hasonló. Tudja, hogy egy újabb sültkrumplival lesz szegényebb, de nem volt soha sóher, így nem sajnálja. Egyedül azt sajnálja, hogy egyre több mindent fedeznék fel róla. Egyértelműen csak a játék azon része tetszik neki, amikor megbünteti a srácot. Már el is döntötte magában, hogy legközelebb biztos nem ússza még ennyivel a piros, hiszen szinte nem is kellett semmit tennie, míg ő megosztja vele szépen lassan az egész belső világát. Nem tudja, hogy a másik azt hiszi-e, hogy nem veszi észre, vagy tudatosan csinálja, de az is biztos, hogy Scarnak is véges a türelme.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett ConroyVigyázz, kész, rajt! Vehetek a sült krumpliból. Ingyen kaja, van ennél jobb? Jó, az más kérdés, hogy én se fizettem a szendvicsemért, de mi van akkor, ha egyszer kezembe nyomnak egy számlát az eddigi étkezésemről. Lehet nagyot koppannék. Jelenleg tök üres a zsebem, bárcsak azt mondhatnám, hogy egy zsebkendő van benne, de még az se. Veszek egy sült krumplit Scartól, szépen belemártogatom a majonézbe, majd bekapom. -Nem szeretem a majonézt, de most már mindegy! –mondom gúnyos mosollyal kísérve, ha valamivel fellehet bosszantani egy embert, akkor ez az a mondat. Ő egy szó nélkül ad a kajájából én pedig még pofátlan is vagyok. Na, de menjünk tovább, csórjunk még egy sült krumplit, ám először ki kell érdemelnem. ~Mi legyen a következő állítás?~ gondolkozok magamban, hátha megszáll az ihlet. És ekkor észreveszem, hogy így már nem annyira tetszik a lánynak a játék. Bizonyára nem szeret veszíteni, de még van krumplija, ha jól látom. Bár, azt csak ő tudja, hogy még meddig tűri a csórogatást. -A következő állításom így hangzik: te az első percben szerelmes lettél belém, csak próbálod titkolni!- kacsint egyet a lányra. Majd beleharapok büszkén a szendvicsembe.
|
|
|
|
|
Éjkerti Csermely
INAKTÍV
A Vak
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
|
BenceA fiú kijelentését Csermely egy kicsit másként látta. Először egy képnek nézte a falon, egy elvarázsolt tárgynak, azután pedig, ha ez nem lett volna elég, még újabb galibát is okozott a buta ijedségével. Azonban mégsem szólt vagy ellenkezett, mert érezte a másik hangján a mosolyt, és ezt semmiképpen sem akarta elrontani. Helyette csak paradicsom vörösen engedte, hogy az ő arcán is megjelenjen egy halvány görbe. - Mhm - lelkesen bólintott, sőt még karjait is előre nyújtotta, hogy a másiknak megkönnyítse a dolgát. Zoru segítségével sikerült besaccolnia az irányt, ahonnan a leejtett tárgyait várta és mikor azok és a fiú ujjai megérintették őt, csak egy kicsit rezzent össze. Éppen annyira, hogy talán még a másik sem vette észre. - Nagyon szépen köszönöm, nagyon kedves vagy! - lágy mosolya egy erősebb, vidámabb formát öltött ahogy újból mellkasához nyomta egyik kezével a könyveket, másikkal pedig ismét az idegen felé nyúlt. - Éjkerti Csermely - Kicsit balra - Zoru halk morgására gyors arrébb vitte kacsóját a lányka és nevetve árulta el újra nevét, mintha az előbb a rossz irány miatt a hangja is odaveszett volna és nem nyerne érvényességet a bemutatkozás, ha megint meg nem ismétli az egészet. Pedig általában elsőre is el szokta találni az embereket, a hangok irányából. Nem volt ez olyan nehéz, csak figyelni kellett, minden hang és illat olyan erős volt, hogy mikor picit is összpontosított arra, hogy megérezze és meghallja őket nem okozott nagyobb problémát rájuk lelni. Azt hitte, már nem fog választ kapni elmélkedésére, és míg a másik hallgatott, addig ő elgondolkodott a képek életén. Addig nyúzta magát a szomorú légképekkel, míg ajkai is picit lejjebb konyultak és megérintette valami a festmények sajnálatából származó sötét bánat. A fiú válasza épp időben jött, hogy picit megvigasztalja Csermelyt. - Gondolod? - billentette oldalra fejét, visszanyelve könnyeit. Bele se gondolt ebbe az oldalba. Mikor társa meglepődött a dolgon, a lány felkuncogott, bár csak ujjai közül szűrődhettek ki a csengő hangocskák. - Van egy kis segítségem - megengedett magának egy visszafogottabb vigyort, miközben arrébb tolta a trükkös ékszert rejtő fehérarany hajtincseket, hogy a másik is lássa, mire is célzott az előbb. Nem szokta rejtegetni segítőjét, bár ha nem kerül szóba Zoru, nem is szokta mutogatni. Olyan dolog ez, mely nem titok, de nem is köti azonnal az ember a másik orrára csak úgy, oda nem illő témák vagy beszélgetésfoszlányok nélkül. - Megértelek. - mikor újra megszólalt halkabb és megértőbb hang siklott elő torkából, mint korábban. Mára nem küzd ilyen, vagy ehhez hasonló problémákkal, de voltak az életében olyan napok, mikor akármit megadott volna, hogy elhallgassanak a gondolatok üvöltő forgatagai a fejében. Leginkább akkor törtek rá ezek az általában negatív és kétségbeesett gondolatok, mikor egy újabb orvos dobta ki őket a rendelőjéből, és egy újabb remény kélt szárnyra és reppent el örökre. Viszont mára nem bánja az egészet. Ha így akarta a sors, akkor állt elébe, őt ugyan nem zavarta.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris Scar álla szinte a földet súrolta, amikor meghallotta, hogy a másik leszólja a majonézét. - Hogy lehet nem szeretni a majonézt? - fakad ki teljesen. Aztán nagy nehezen leesik neki, hogy igazából így ő jár jobban, hiszen ha a másik nem szereti, akkor kevesebbet is fog venni belőle. - Ha nem tetszik, ne edd még. Több marad nekem - nyújtotta ki a nyelvét a másikra, és kicsit maga felé húzta a tálat. A szöszi már várta a következő állítást, és reménykedett benne, hogy megint ő fog nyerni, így kicsit megleckéztetheti az eridonost. De amikor ránézett a fiúra, és meglátta azt az önelégült fejet, amit vágott, komolyan elgondolkodott, hogy mivel lehet a legjobban megszivatni egy ilyen srácot. Az első hó gondolatai az átkok körül forogtak, de aztán rájött, hogy annál valami jobbat kell kitalálnia. Végigvette az összes szivatást, amit csak kiskorától megtanult. - Mivel nagyon nincs igazad, ezért én adok feladatot. Ez a feladat olyan, amit most és azonnal nem tudsz végrehajtani, de miután megettük a kajáink, lelépünk innen, és majd akkor meglátod. Csak ne felejtsd el, hogy jössz egyel.
|
|
|
|
|
Soóki Bende
INAKTÍV
RPG hsz: 23
Összes hsz: 495
|
Lotti és KieranMiközben a pontokról magyaráz Lottinak, a lány meglehetősen furcsán viselkedik. Láthatóan azon mesterkedik, hogy megnyalja az orrát... Ettől kissé ledöbben, le is lassít a beszédben és értetlenkedve néz a lányra. A lány végül észbekap, hogy Bende szólt hozzá és valamiféle választ várna a megjegyzéseire. Bende csak bólogat a lány válaszára, de a jelenet, amit látott, annyira ledöbbentette, hogy muszáj szóba hoznia. - Aham... igen... de... ugye, jól vagy, Lotti? Mármint... az orrod... Ha mással beszélne a jelenetről most valószínűleg a fejéhez tenné a mutató ujját és körbeforgatná párszor, jelezve, hogy nem tartja teljesen normálisnak a lányt. Mivel azonban a lánnyal személyesen beszél, inkább ezt most kihagyja, mivel könnyen lehet, hogy valójában normális és csak marhaságból tette és vérig sértődne vagy valóban zakkant kissé és akkor is vérig sértődne vagy nem is értené. Egyelőre tehát nem tudja, mit gondoljon Lotti elmeállapotáról. Hamarosan azonban hangokat kezd hallani, amit először Lotti nem vesz észre, de aztán mégis, és azt gondolja, hogy ő csinálja, hogy megijessze. - Én? Én nem. Nem látod, hogy nem csinálok semmit? Itt vagyok melletted... Ahogy ezt a mondatot befejezi, lélegzetvételek hangját véli felfedezni a háta mögött. Hátra néz, és... megpillantja a leghorrorisztikusabb arcot, amit eddigi élete során valaha látott. Ijedten hátra ugrik, messze a lénytől. - ÁÁÁÁ!!! Tee... mi vagy te??? Te csináltad a zajokat?Kerekre tágult szemmel, a pálcája után tapogatva néz a lényre, aki egy emberlányra hasonlít, de valószínűleg mégsem az, vagy ha igen, akkor valaki nagyon csúnyán elbánhatott szegénnyel... Minden esetre valami mágikus dologra gyanakszik Bende, márpedig a mágiát mágiával lehet hatástalanítani eddigi tanulmányai szerint. Az más kérdés, hogy negyedkobold lévén sokszor elég bénán képes varázsolni, nem mindig sikerül az, amit szeretne...
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy
-Úgy, hogy sose tudom eldönteni, hogy ez most tejszín vagy vaj! Majonéz, még a neve is rosszul hangzik!- válaszolok a lány kérdésére, de azért megeszem a sült krumplit, amit ellep a majonéz. –Szívem szerint nem is enném meg, de sajnos a játékszabálya kötelez engem! –mosollyal arcomon nézem végig, ahogy Scar kinyújtott nyelvvel elhúzza előlem a sült krumplis tálat. Majd figyelem a reakcióját a kijelentésemre, és mikor azt mondja, hogy nincs igazam, akkor tágra nyílik pupillám és szájtátva fordulok felé. -Most akkor ismertetem még egyszer a játék szabályát, csak az igazat kell mondanod. És most megpróbálsz tőrbe csalni, hogy irányíthass! Tudom jól, hogy ez egy igaz állítás volt! Kérlek, ne is próbáld meg letagadni!- mondom tök komoly hangnemben a lánynak. -Na, jó legyen! Megcsinálom azt, amit kérsz, de akkor most legyünk túl rajta, ez az egyik szabály! A feladatot azonnali hatállyal kell végrehajtanom és nem az étkezés után!- szigorúan ismertettem a lánnyal a szabályzatot. -Úgyhogy hallgatlak! Mit találtál ki?-teszem fel a kérdést és várom az újabb büntetést. El se hiszem, hogy ez az állításom nem jött be! Na, jó most hazudtam! Mélyen legbelül tudtam, hogy nem szerelmes belém a lány, de azért egy próbát megér. Ebből is tanul az ember.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris Unalommal az arcán hallgatja végig a fiú tudálékos megszólalását, de igazából belül örömmel konstatálta, hogy kicsit kibillentette Christ. - Először is, az első reakcióm biztosan állíthatom, hogy az volt, hogy hogy a francba tudsz ennyit beszélni, és hogy mennyire idegesítő vagy. Másodszor pedig tökéletes értettem a játékszabályokat. - szegte fel az állát, bár igazából nagyon is élvezte hogy egymást heccelik. Mikor végre kitalálja a tervét, közli a másikkal az elképzelését. Persze ebbe is rögtön belekötni a másik. - Akkor most kimondom még egy szabályt. Hogy nem hozunk több szabályt. Nem ér, hogy akárhányszor nem tetszik valami, mindig új szabályt hozol, hogy végül az legyen amit akarsz. - érvelt a lány, szerinte nagyon is logikusan. - De most az utoljára elnézem, és új feladatot találok ki....- morfondírozik el. Újra felsorakoztatja a gondolataiban a lehetőségeket, de valahogy mindig beúszik a képbe egy bohóc. Ezen ihletődve mondja a lány a következőket. - Kérj a manóktól egy jó habos pitét, és hagyd, hogy az arcodba nyomjam. - vigyorog el, mint az öt évesek.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy-Idegesítőnek titulálsz? Akkor ezért szeretnél megszívatni és ezért várod annyira, hogy mikor tévedek? –teszem fel a költői kérdést, mert a választ már előre sejtem. Végig hallgatom az új játékszabály ötletét, és meg is sértődöm. Szó szerint okoskodónak hív, aki nem tud veszíteni. Mondjuk valamennyire igaza is van, hisz tényleg mindig új szabályt hozok, amikor úgy érzem, hogy inog alattam a talaj, de ezt eddig még nem vettem észre, vagyis nem tudatosan teszem. Ám, azt csak nem mutathatom ki, hogy egyet értek vele, még a végén elszállna magától és az csak nekem lesz rosszabb. -Rendben, elfogadom az új szabályt és ünnepélyesen fogadom, hogy nem lesz több szabály!- jobb kezemet a szívemhez emelem, hogy hivatalossá tegyem fogadalmamt és megmutassam a lánynak, hogy én talpig becsületes vagyok. Már kezdek hasonlítani egy igazi lovagra. Végig hallgatom a feladatot. Nem is olyan borzasztó a büntetés, ennél könnyebb feladatot nem is adhatott volna. Vagy kevés a fantáziája, vagy megsajnált egy lány, de én szívatást óvodában csináltam utoljára. No, mindegy! - Egy jó habos pitét kérek!- szólok a manóknak, akik lelkesen teljesítik a kívánságomat. Miután megkaptam a "konyhatündérektől" a süteményt, odaadom a lánynak és lelkileg felkészülök a pitére. Ám, mielőtt az arcomhoz vágnám a süteményt, azelőtt felemelem bal mutató ujjamat, ezzel jelezve, hogy egy rövid felkészülési időt kérek tőle. Jobb kezemmel megigazítom hajtincseimet, majd behunyom a szemem és a két kezemet a combomra helyezem. -Na, jöhet!- adom ki az utasítást.
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
Felállok, odasétálok Bende mellé, én megnézegetem a pontszerzőt. Hamarosan minden kezdődik előröl. Egy nagy nulla lesz mindenki. Nem lesznek elsők és másodikok, mi pedig nem leszünk harmadikok. Mindenki nulla lesz, egyenlőre. Bárcsak mindig mindenki egyenlő lehetne. Sokkal szebb lenne a világ.
- Tökéletesen jól, köszönöm.
Bólintok és nagyjából ennyit szándékozom beszélni az orromról. Nincs azon mit beszélni, semmi érdekes, csak egy orr. Azon veszek levegőt, mint akárki más, és kiskoromban ugyanúgy túrtam mint bármelyik másik ovis gyerek, csak nem ettem meg a fikit, és nem töröltem bele a kanapéba. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám! Magyarázhatnám Bendének, hogy ez igazából egy amolyan kihívásféle és gyakran tesztelem, hogy képes vagyok-e még erre a csodára, na meg unatkozok is, ezért valamivel el kell ütni az időt. De, nem szólok semmit. Nem ismerem őt annyira és ő sem ismer. Nem akarom elijeszteni, így megfogadva a bátyám tanácsát inkább bölcsen hallgatok a mások által "furának" titulált dolgaimról. Helyette inkább felpillantok rá.
- Szóval, akkor nem akarsz megijeszteni?
Mindenki magából indul ki. Ha nekem lenne ilyen kínálkozó alkalmam és tréfás kedvemben lennék, akkor biztosan megpróbálnék megijeszteni valakit. Sajnos, az ilyen dolgokhoz két bal kezem van, de a fiúkából kinézem, hogy ért az ilyesmihez. Ám ekkor valami egészen furi dolog történik. Bende hátrapillant, én fel rá. Látom, ahogy eltorzul az arca, mintha kicsit el is fehéredne, bár, lehet, hogy csak a képzeletem játszik vele. Látom, ahogy tátja a száját, erre én is megfordulok, így sikerül majdnem egyszerre megfordulnunk és elszörnyednünk.
- Jesszus-csesszus. Hát te meg minek öltöztél?
Nagyon félelmetes. De annyira, hogy rögtön beugrok Bende háta mögé. Az arcomat a hátába fúrom. Ő a férfi, neki kell a bátrabbnak lennie, én lehetek félős kis pisis, a búvóhelyért bevállalom. Néhány másodpercig lefagyok, fürdőzőm a félelemben, de a kíváncsiságom erősebb lesz. Óvatosan kikukucskálok a háztársam háta mögül, hatalmasakat pislogva nézek végig a kis idegen.
- Húúú...de király a szemed. Megfoghatom?
A helyes kérdés úgy végződött volna, hogy megnyalhatom-e, de mégiscsak egy idegennel beszélek, aki még félelmetes is. De úgy vagyok vele, hátha csak beöltözött, lehet, hogy egy jó vicc áldozatai vagyunk!
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris - Nem csak ezért. Rellonos vagyok. A szívatási vágy a véremben van - kacsintott a srácra, de közben mosolygott, mert tudta, hogy ez nem teljesen igaz. Lehet, hogy lázadó típus, és minden buliban benne van, de más szívatásában béna volt, és ez azon is látszik, amiket most kitalál. Nincs elég fantáziája hozzá, ennyi. Amerika kiölte belőle. Chris ünnepélyesen megfogadja, hogy nem hoz új szabályt, és nem tudja, de ezzel igazat adott Scarnak abban, hogy tényleg állandóan új szabályokat vezet be. Aztán hozzák a sütit, ami tényleg jó habos lett, és a fiú átnyújtja Scarnak. Már éppen az arcába nyomná az egészet, amikor a fiú egy pillanatot kér, megigazítja a séróját, és jelez, hogy mehet. - Az úgy nem lenne buli, ha a hajad nem lenne olyan... - túrt bele Scar, és teljesen összekuszálta, és mielőtt Chris bármit tudott volna mondani, az arcába nyomta a pitét. Kicsit végighúzta rajta, aztán leszedte. Nevetve figyelte a remekművét. - Régen alkottam már ilyen szépet. - röhögte ki a másikat. - És nem ér most mással leszedni, csak a kezeddel. Az nem lenne mókás, ha most fognál egy kezdőt, és tisztára sikálnád magad. - bólogatott a lány, hogy ezzel is hangsúlyozza mennyire igaza van. - Most te jössz, kérdezz. - adja az instrukciót.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy-Nekem a nyaralási vágy van a véremben, mégse mehetek Hawaiira! Nem próbáltad még soha elfojtani ezt a vágyadat?- teszem fel a kérdést, belül persze tudom, hogy nekem is igazam van, hisz Scar nem tiltakozott hevesen. Kezdem egyre jobban kiismerni a lányt, nem olyan, mint a többi Rellonos, neki van szíve. Ahogy látom, velem egyidős lehet, úgyhogy még azt se mondhatom, hogy megsajnált. Tehát ebből is csak az következik, hogy igazam van. Félek, hogy most elbízta magát, mert azzal, hogy ünnepélyes keretek között megfogadtam, hogy nem lesz újabb szabályzat, azzal neki adtam igazat. Pedig ezt próbáltam elkerülni, mert akkor még nagyobb lesz az egója és úgy érzi majd, hogy jobb nálam. Ám, az becsületes dolog részéről, hogy megigazíthatom hajamat és felkészülhetek a sütire. Nem mindennap kap az emberfia habos süteményt az arcába. Viszont annak nem örülök, hogy összeborolta szent hajamat! Ez felnyomta bennem a pumpát és már szólnék is neki, hogy az én hajamat csak az ágy és jómagam borzolhatja össze, senki más! De nem! Épp akkor nyitom ki a számat, amikor az arcomba nyomja a süteményt. Végig hallgatom Scarlett új szabályát, miszerint én csak a kezemmel törölhetem le a sütit az arcomról. -Rendben! Ám, tudnod kell, hogy ez most egy új szabály volt!- próbálok kacsintani rá, nem tudom, hogy mennyi látszik belőle a hab miatt. Majd elkezdem kezemmel leszedni magamról az édességet. -Akkor jöjjön egy új tény! Te Rúnatanos vagy, bár adódott egy kis konfliktusod a rúnákkal a szigeten, amikor nem volt suli és mindenki ott pihent egy kicsit. –amíg reagál Scar, addig én megpróbálom leszedni a sütit az arcomról. És mindezt honnan tudom? Még év elején megnéztem, hogy ki vette fel a Rúnatant, mert akkor eldöntöttem, hogy két év után nem fogok bemenni az órákra, csak a vizsgára, de tudnom kellett, hogy kiktől kell majd elkérnem az anyagot. A rúnákkal való kapcsolatát pedig egy közös ismerősünk mesélte el nekem, akivel a szigeten volt. Na, de ezt mind Scarnak nem kell tudnia, legyen csak abban a hitben, hogy okos vagyok. Remélhetőleg ámulatba tudtam ejteni őt.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris - Nem, és nem is szeretném. Így is elég sok mindent visszatartok - kacsintott a srácra, aztán a fogadalom után újabb feladatot adott. A lány pedig szíves örömest arcon törli Christ a pitével, sőt, még jót is röhög rajta, amikor látja, hogy pont valamiért szólni akart, és a fél süti a szájában landolt. - Finom? - kérdezte - Kérsz még? - pillantott rá angyalian. Imádta szívatni ezt a srácot. Pontosan azért, mert nem volt rellonons. Persze a penészesekkel is jó hadakozni, de azok még akkor sem ismerik el ha másnak van igaza, ha bebizonyítja neki az ember. Soha nem lehet velük sikerélményed. - De a szabálytilalom, az csak téged érintett, ugyanis ez nekem a második szabályom volt összesen. Már ha ezt szabálynak lehet mondani. Ez inkább tartozik hozzá a feladathoz... - gondolkodott el a lány, mert bizony ő is rellonos volt, és a tények rá is igazak. Nem szokta elismerni, ha nincs igaza. A következő állításnál szinte el sem hitte a lány amit hall. Hogy a franca tud ennyit róla ez a piros? Ő meg még a nevét sem tudta amikor összefutottak. - Te ezt honnan tudod? - kérdezte a lány, és az álla szinte a földet súrolta. - Te egy szatír vagy? - nézett rá szúrós szemmel Scar. Amolyan "gyanús vagy te nekem" fejjel. Tisztán emlékezett rá, amikor hetekig rajta volt a kezén a jel, és minden szerencsétlenség megtörtént vele, amit csak kitudott találni a karma. Egyszer még a ruháját is felgyújtotta a rellonos buliban, ami a szigeten volt. Kellemetlen volt...
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy
Örülök, hogy Scar ilyen jól szórakozik, amiért a sütemény nagy része a nyitott számban landolt. Próbálok szúrós szemekkel rá pillantani, bár nem sok minden látszik ebből a műveletből a sok hab miatt. - Igen, nagyon! Kérsz belőle egy kicsit?- teszem fel a kérdést gúnyosan. – Köszönöm, ennyi bőven elég is volt belőle!- nyújtom nyelvem a lány felé. Majd végig hallgatom, ahogy a szabályokról beszél. Bátor a lány, ilyen közelről beszól nekem. - De a te szabályaid keményebbek, mint az enyémek! Én a te védelmed érdekében hoztam új szabályokat, nem azért, hogy megszívassalak!- mondom Scarnak. Próbálom kivágni magam a helyzetből, nehogy már neki legyen igaza! Az a felállás jobban tetszik, amikor nekem van igazam és ő ezt elismeri, de itt erre túl sok esélyt nem látok. Úgy látszik, hogy mind a ketten büszkék vagyunk, és nem szeretünk tévedni, illetve szeretünk győzni. Ebben hasonlítunk egymásra, más közös tulajdonságot még nem véltem felfedezni. Végre! Sikerült elérnem, hogy az álla a földet súrolja. Győzelem! Most baromi büszke vagyok magamra, olyat mondtam neki, amire nem is számított, bár ezzel én is így lennék az ő helyében, főleg, ha ilyen nagy titok derülne ki rólam. És azt sem szabad elfelejteni, hogy csak nem rég találkoztunk. Tehát elméletileg nem is kéne semmi hasonlót tudnom róla. Ám, ő elfelejtette, hogy kivel ült le játszani! Én nem egyszerű diák vagyok, én vagyok a megtestesült kíváncsiság, minden pletykára nyitott vagyok és szeretek sokat tudni. Ám, ezt a tényt nem mondhatom el neki, ezért kérdésére egyszerűbb választ adok. - Na, jó! Elmondom neked az igazat! Kérlek, amit most mondok azt senkinek ne add tovább! Rendben?- teszem fel a kérdést, és tartok egy kis szünetet a drámai hatás fokozása miatt. - Nem vagyok szatír! Én egy sokkal különlegesebb teremtmény vagyok! Én egyszerű kis zseni vagyok, aki mindent tud!- ezután a mondat után bevágok egy gonosz kacajt. Ezzel csak bosszantani akarom Scarlettet, hogy lássa nem hagyom én magam. - Hol a sült krumpli?- teszem fel a nagy kérdést a leányzónak, hisz mégis csak nyertem, és most a trófeámra várok. - Túl könnyű nekem ez a játék! Bonyolítsunk rajta egy kicsit! Most te mondj egy állítást és ha igaz, akkor kérhetsz valamit, ha hamis, akkor jön a sült krumpli! Hajrá!- kacsintok játszópajtimra. Most már jól látható a kacsintás, hisz időközben a kis kezecskémmel sikerült tisztára törölnöm az arcomat.
|
|
|
|
|
Szőke Gellért
INAKTÍV
TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
|
Rachel- Eleinte nekem is gondot okozott, de aztán, már beleszokik az ember -mondom. Figyelmesen hallgattam végig Rachel beszámolóját Amerikáról, és nagyon érdekesnek találtam. Mindig is szerettem az amerikai filmeket, amik ilyen kertvárosokban játszottak, régebben én is egy olyan helyen akartam lakni. Az is vonzott mindig, hogy családi házunk legyen, sok szomszéddal, vasárnaponként közös hús sütögetések, és még sok minden. De persze mindennek megvan az előnye és a hátránya. - Egyszer majd én is el akarok jutni, valamilyen Ázsiai országba -jegyzem meg. ~ Na, most rajtam a sor, nekem kell mesélni ~mosolyodok el. - Igen, elég nagy családunk van. Angliában él bátyám a feleségével, ott tényleg nagyon rossz az időjárás. Nem is szeretek nagyon ott lenni. Nem szeretem az esőt. Mindig csak a napon szerettem lenni, már ha egy kicsit is be volt borulva az ég, teljesen megváltozott a kedvem. Ausztráliában kereszt szüleim élnek, ott viszont, nagyon gyakran süt a nap -ezen el is mosolyodok. Kiskoromban mindig szerettem ott lenni. - Franciaországot sem szeretem nagyon. Ám nem az időjárás miatt. Ott egyszerűen mások az emberek, nem ugyanolyanok. Nem természetesek, és a hangulatuk is állandóan változik. Tehát így összességében Ausztráliában szeretek lenni a legjobban. De én úgy vagyok vele, hogy azért mégis csak Magyarországon az igazi -szülőhazámhoz húz a szívem ez egyértelmű. Itt éltem mindennapjaimat, máshol viszont csak néhány hétig voltam. Ezután szívesen hallgattam Rachelt. Örültem, hogy sok mindenben hasonlítunk, bár engem még nem nagyon mozgattak meg a különböző varázsdolgok a kviddicsen kívül, de sportolni és íjászkodni ugyanúgy szeretek. - Hát, az attól függ. Ha jó idő van akkor mindenképpen kint vagyok, és sportolok valamit, vagy a barátokkal csinálunk ezt-azt. Mondjuk én is szeretem az íjászatot. De ha rossz az idő, akkor szeretek bent lenni a szobában, és ott eltölteni valamivel az időt. Ilyenkor általában olvasgatok. Mindig valami izgalmas regényt vagy hasonlót, mert tanulni, szinte egyáltalán nem szeretek -válaszolom vigyorogva. Na de már érzem, hogy nagyon elhúztuk az időt, és már kezd a nap is lemenni. Minél hamarabb meg kéne találnom a helyemet. - Na jól, van. Itt az idő, mennem kell. Akkor még egyszer: Déli Szárny, igaz? -mosolygok.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris - Nem, köszi... - nevetett tovább a lány, és eltolta a fiú kezét, ami tiszta hab volt. Aztán heves vitába kezdtek a szabályok értelmezésén. - Az hol szolgálja az én érdekemet, hogy a feladatot azonnal kell végrehajtani? Ez konkrétan az ötletem ellen volt! - érvelt a lány. Soha nem engedné meg, hogy a fiú megverje szócsatában. Ez az egyik specialitása, ha már a kreativitása most nincs a toppon. - És örülj, hogy azt engedtem, hogy a kezeddel letöröld a pitét. - szegezte Chrisnek a mutatóujját, mintha ezért most hálával tartozna. Megdöbbentette amikor a fiú közölte a tényeket arról, hogy milyen kapcsolat fűzi a rúnákhoz. - Te, Zseni? Jó, hogy nem azt mondod kapásból, hogy gondolatolvasó vagy! - reagálta le a lány, és amikor a srác a sült krumplija felé nyúlt volna, gyorsan elkapta előle, és a háta mögé rejtette. - Nem kapsz! Ezt a tényt tudtad, így számodra nem volt tétje. Ez nem ért. - jelentette ki a lány, hiszen tudta, hogy neki van igaza. Ha nem olyan tényt mond a srác, amit alapból nem tudott, akkor talán kap a sültkrumpliból. De ezt biztosan tudta. Szinte látta a szeme csillogásából. - De, ha a kérdező személyét megcseréljük, akkor az úgy jó, ha a téteket is felcseréljük. - vágta rá a lány kapásból. - Kérj a manóktól valami olyan kaját a szendvicsed helyett, amiből tudok venni. Ráadásul nem az én kajámat fogod enni. - az utolsó mondatot már csak halkan teszi hozzá.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy- Az úgy szolgálja a te érdekedet, hogy nem kell sokat gondolkoznod a feladaton, így legalább nem fájdul meg a fejecskéd!- gúnyos rávigyorgok a lányra és kacsintok is egyet, ezzel nyomatékosítom, hogy ez egy gonosz megjegyzés volt tőlem. Bizony apukám, most bekeményítettem! – Miért mi volt az ötleted, ami ellen szólt a szabály?- teszem fel a nagy kérdést, most már kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki nekem. - Tudom, hogy számodra ismeretlen fogalom az, hogy zseni, de el kell ismerned, hogy én az vagyok!- kinyújtom nyelvemet a lányra. Úgy érzem magam, mint egy orvosi rendelőben, csak úgy repkednek az oltások a konyhában. Ám, az meglep, hogy nem kapok kaját. No, de kérem! Milyen rendszer az ilyen? Mondjuk igaza van, hogy ezért nem jár étek, hisz ezt tudtam és nem sejtettem, de miért adjak megint igazat neki? - Nem tudtam, csak hallottam hírét. Viszont abban nem voltam biztos, hogy valóban megtörtént az eset, tehát csak sejtettem, ez esetben jár a kaja!- kacsintok a lányra, és kinyújtom felé kezemet, hogy nyugodtan rakja bele díjamat a nyitott tenyerembe. - Mit is jelent pontosan az, hogy a téteket is felcseréljük? Tehát, ha tévedsz, akkor én kérhetek tőled bármit, de ha igazad van, akkor eszel a kajámból?- kis sunyi mosoly jelent meg arcomon. Ez így nem is hangzik rosszul! Végre most átvehetem az irányítást, úgyis én fogok nyerni, a lány nem olyan jó, mint én. Nem ismeri a családomat és semmit se tud rólam. - Akkor egy sült krumplit kérek! Fogadni merek, hogy 4 kérdésed után is ez a tál sült krumpli, amit nem sokára megkapok érintetlen marad! Én nem eszek belőle, de te se!- gonosz kacaj. Úgy érzem, hogy kezdek átesni a ló túloldalára, a végén még Rellonos lesz belőlem. De az ilyen aggodalmaimról nem kell tudnia a lánynak, még a végén átlát rajtam és elnáspángol. Közben meg is kapom a sült krumplit és figyelem Scar-t.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris - Hát, mivel meghoztad azt a bizonyos szabályt, ezért nem végeztettem el veled. Ez pedig ahhoz vezet, hogy soha nem fogod megtudni - vonta meg a vállát Scar. Egyszerűen imádta húzni a srác agyát. Először azt hitte amikor megjelent, hogy előbb-utóbb el fogja küldeni melegebb tájakra, de ehelyett megkedvelte. Igaz, hogy ezt nem fogja soha elmondani neki, de az részlet kérdése. - Tudom mi a zseni szó okostojás, de te nem vagy levitás. Márpedig a zsenik oda járnak - oktatta ki a lány, és még bólogatott is hozzá, csak a hatás kedvéért. Erős volt a gyanúja, hogy Chris ezt nem fogja szó nélkül hagyni, de nem törődött vele. Az is biztos, hogy a fiú is reakciót várt Scartól. És az is az volt, hogy meglepődött amikor nem kapott enni. - Halottad hírét, itt a lényeg. Nem kapsz. Az én kajám, én dirigálok - jelentette ki a lány még mindig a háta mögött tartva a sültkrumplit. Arcáról elszántság tükröződött, mintha az életét is feláldozná a kajájáért. Kissé groteszk volt az egész helyzet a maga módján. - Pontosan így értettem. De ne ismételd meg azokat, amiket én adtam feladatba. Az úgy nem ér. - jelentette ki Scar, és tökéletesen képben volt vele, hogy most éppen felállít egy újabb szabályt, de csak mosolygott a szemben ülő srácra. Meghallva annak monológját, megemeli a szemöldökét. Hirtelen nem tudja hová tenni a fiú kirohanását. - Csak nehogy pofára ess. - tanácsolja inkább - mellesleg dolgozz még egy kicsit a gonosz röhögéseden. Olyan, mint mikor egy béka lenyel egy legyet és fuldokol. - vágott hozzá egy grimaszt. - Na jó, kezdhetjük? - kérdezte a lány, és olyan fejjel nézett rá, mintha azzal kitudná venni a gondolatait. - Szóval...vannak testvéreid, de egyik sem lány. - jelentette ki az első tényt, ami eszébe jutott. Ezt persze az ember személyiségéből ki lehet olvasni, ha ügyes az ember, és reménykedett benne a szöszi, hogy tényleg igaza is van.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy- Te megéred a pénzed! Tudtad, hogy ezzel fel fogod kelteni az érdeklődésemet és most nem mondod el!- szúrós szemmel nézek a lányra. Nem hagyom ennyiben a dolgot, most már tudnom kell az igazságot! - Kérlek, mond már el, hogy mit találtál ki!- mondom a lánynak, és most már próbálok a legszebb tekintetemet elővenni és figyelni őt. Remélem beadja a derekát és elmondja, ügyesen játszik. Kihasználja kíváncsiskodásomat és visszavág vele. - Biztos, hogy tudod? Nem kell Levitásnak lenni ahhoz, hogy okos legyen az ember!- gúnyolódok vele egy kicsit, végre egy ember, akivel lehet hülyéskedni, és nem vágja be a durcát egyből. Az ilyen beszélgetőpartnereket szeretem, nem panaszkodik, nem nyávog, és van humorérzéke. Kezdem egyre jobban megkedvelni őt. És már el is felejtettem, hogy az eredeti célom az volt, hogy megtörjem a jeget, bár ahogy látom ez sikerült. Különben már rég elküldött volna egy melegebb éghajlatra, de lám még mindig itt ülünk és játszunk. - De.. de… izé… ez nem így van!- csak hebegek és habogok. Scarlett mondata után szinte észhez se tudok térni, mi az, hogy nem kapok sült krumplit? – Ez így nekem nem tetszik! Legalább egyet! Most én kaptam pontot!- mondom megdöbbenve a lánynak, én teljesen abban a hitben voltam, hogy enni fogok a kajájából. Ez most váratlanul ért, azt se tudom, hogy mit mondjak! - Nyugi, nem ismétlem meg! Ahogy már mondtam, én egy zseni vagyok!- kacsintok rá, s közben gonosz mosoly jelenik meg arcomon. Szegénykém, tényleg elhitte, hogy nem tudok kitalálni neki egy jó kis szívatós feladatot. Attól, hogy Eridonos vagyok, még vannak trükkök a tarsolyomba. - Hidd el, nem fogok!- kacsintok rá, a megjegyzésén pedig csak nevetni tudok. – Ezt most azért mondod, mert irigykedsz rám?- újabb kacsintás a leányzóra. A kérdésére csak bólintok, nincs kedvem azt mondani, hogy „persze, kezdhetjük!” Abba úgyis csak belekötne, és nem lenne semmi a játékból, csak okoskodás, hogy ki hogyan értelmezte a mondatot. A kijelentésén eléggé megdöbbenek, honnan tudja, hogy nincs húgom vagy nővérem? Méltó partnerre leltem személyében. Nem reagálok semmit, csak elé tolom a kajámat, hogy vegyen belőle. - Még szerencse, hogy nem fogadtunk! Mákod volt! Jöhet a következő!- várom az újabb állítást, ami reményeim szerint most hamis lesz.
|
|
|
|
|
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV
kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
|
KevinA maga fura módján próbált túllendülni az Aiden problémakörön, noha nem ment könnyen. Egyre-másra felderengett a fiú arca, ahogy minden érzést mellőzve csapott le gyanútlan szívére. Persze tudnia kellett volna: az olyan fiúk, mint ő, nem kezdenek az olyan lányokkal, mint Shayleen. Lassú léptekkel halad előre, a véletlenszerűen feltörő kényszert a sírásra pedig csírájában folytja el, mert nem akar többé gyenge lenni. Soha többé nem akar magához közel engedni senkit.
Talán éppen ezért zökkenti ki teljesen a találkozás Kevinnel. Egy futó pillantással ugyan, de végigméri az eridonost, ez pedig minden gondolatát felülírja. Mit kereshet itt? Olyan régen látta! Milyen sokat változott! A meglepetés ereje nemcsak számára él, ő sem tud hirtelen a régi, megszokott módon köszönni. Egy pillanatig hezitál levitásunk, csak utána tesz egy bátortalan lépést előre, hogy - amennyiben Kevin engedi - átölelje a másikat. Nincs benne semmi különleges, legalábbis külső szemmel nézve, Shayleen viszont egy pár pillanat erejéig őszintén kapaszkodik Kevinbe, hátha a fiú képes felrántani a felszínre, hogy legalább egyetlen lélegzetvételnyi levegőhöz jusson. Mielőtt végleg belefullad az érzéseibe.
Nem nyújthatja sokáig az ölelést, így lassanként elereszti a fiút és, ahogy tekintetük ismét találkozik, már mosoly ül az arcán. Nem olyan széles, mint egykor, nem olyan őszinte, mint lehetne, de valóban örül a másiknak.
- Megvagyok, de inkább te mesélj! Nem láttalak már vagy... Nagyon sok éve - noha nem fogja meg a fiú arcát és kezdi forgatni, hogy minden pórusát szemügyre vegye, nem járja körbe és nem kezdi faggatni, mindent tudni akar. Egy régi, kedves ismerős mindig hozhat újat és jobbat az életébe. Ő pedig most abban reménykedik, hogy Kevin valóban hoz némi napfényt megüresedett szívébe.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris A lány először félreértette a "fel fogod kelteni az érdeklődésem" mondatot, de aztán rájött, hogy a fiú csak az ötletét akarta kihúzni belőle. - Nem mondom meg, még akkor sem, ha halálra kínzol. - jelentette ki, bár lehet, hogy ez az egész ötlet kicsit túl rellonos volt. Ez a morbid felfogás legalábbis biztosan az. - Ahhoz nem, hogy okos legyél, de hogy zseni, ahhoz kell. - oktatta ki a lány, mert természetes, hogy ebben is neki kellett hogy igaza legyen. Nem hagyhatta az egészet szó nélkül. Szinte minden helyzetből ki tudja magyarázni magát. Scarlett már kezdte azt hinni, hogy semmivel sem tudja kihozni a fiút a nyugalmi helyzetéből, amikor is közölte vele, hogy nem kap sültkrumplit. És akkor bizony Chris csak hebegett-habogott, nem tudta, hogy hogyan reagálja le a dolgot. A szöszi pedig ezt nyereményként konstatálta. - Nem kapsz, és nem is pontokra megyünk - csóválta a fejét. Biztos volt benne, hogyha a srác a kaja után kapna, akkor felugrana a helyéről, és akár még a konyhában körbe-körbe is kergetődznének, csak hogy megvédje. És mert tudta, hogy azzal, ha csak szimplán felemelné, azzal nem menne sokra, mert a fiú sokkal magasabb tőle. - Még hogy irigykedek rád. Chhh... - hitetlenkedett flegmán a lány. Scar örömmel vett a felé nyújtott ételből, pedig neki is volt még egy kevés. - Esküszöm, hogy ennek jobb íze van. Van benne valami zamat, ami a győzelemre emlékeztet. - cukkolta a fiút, miközben lassan elrágcsálta a szalmakrumplit. - A következő állításom, hogy nem volt még barátnőd. - simított végig a nyelvével a felső fogsorán, miközben mosolygott.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence
INAKTÍV
#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
|
Zoé- Nem mondtam eddig, hogy akarom.
Helyesbített, azután hallgatott és figyelt, végigkövetett minden mozdulatot a tekintetével. Nem akart már ennél is jobban belemenni ebbe az egészbe, utált túl sokat beszélni, a cselekedetek vezérelte életben hitt. Arról nem beszélve, hogy bár a béketűréséből közel sem sikerült kihozni, hogy kiabáljon, vagy parancsoljon, mégis közel érezte azt, hogy szavakat akarjon adni más szájába. Ezzel pedig érezte, hogy itt nem lesz előre. Karjait szétbontva tenyerelt az asztalra és dőlt előre. Fejét lehorgasztotta, a padlót nézte, aztán, becsukta szemeit és megrázta fejét. Csak akkor nézett fel, mikor Zoé láthatóan mozgásba lendült, követte, de szótlanul már, elmondta mit akart. Egyszerűen csak nehezen viseli ezt, még az elutasításnál is. Amiből rajta inkább a feszültség látszik, mintsem csalódottság. A szavakra csak összeráncolta a homlokát és várakozóan tekintett rá, de csak nem jutottak előrébb.
- Segítek. Nagyon jól néz ki.
Ennyiben kimerült a reagálása, aztán a tányérokért nyúlt és az asztalhoz indult velük. Sosem volt az az ember, aki mindig, mindent megkapott, sokat dolgozott azért, hogy oda jusson, ahová. Ettől még nem tud és nem is akar lemondani arról, ami neki kell. Megfogta a szék támláját, majd Zoéra pillantott jön-e, nyilván enni csak együtt fognak. Kicsit próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, vagy meg sem hallotta volna az utolsó mondatot arról, hogy mindegy lenne a másik véleménye. Ő aztán próbál teret hagyni bárkinek, de ami nem igazán illeszkedik a személyiségéhez, azzal nem tud mit kezdeni. De valahol mégis ez a helyzet, ez az ellenállás és káosz vonzza. Mag se tudja miért, csak érzi, hogy egészen más, mint az eddigi helyzetek bárkivel. Zoé nem egy nő volt csak a sok közül, rengeteg dologban más volt, mint a többiek, ami után érdeklődött. Ha pedig már kiszemelt valakit, ritkán áll el a szándékától, itt pedig nem állt meg annyiban, hogy a közelébe férkőzzön időlegesen. Még gondolkodott, vonásain nagyjából semmi nem volt látható, csak várt a tanárnőre, majd ha leült, betolta a széket, és a saját helyére sétált. Nem csendkirályt akart játszani, de pontosan tudta, ha hallgat, azzal a másikban is több minden fordul meg, ha pedig van ideje gondolkodni, előbb-utóbb beszélni is fog. Bár lehet, hogy az impulzívabb emberként Bence lesz, aki megint megtöri a csendet, és hát... várható volt.
- Egyébként ha mindegy lenne, mit akarsz, tényeket közöltem volna, nem pedig érdeklődtem volna...
A többit inkább visszafojtotta, mielőtt még a nő fejéhez vágja, hogy, ha szeretne magányos macskás nő lenni lassan, teljesen jól halad felé. És egyáltalán nem csak azért mert nála hol találna jobbat - bár persze ez is tény, ezért jár egy vállveregetés saját magának -, hanem mert ha csak elutasítja magától a lehetőségét is egy másik végkimenetelnek, más se fogja sokáig törni magát érte. Bár nem tudják mit hagynak ki, nem ők lennének csak a vesztesek. Jogot formál a korára és élettapasztalatára vonatkozó előnyre, ő úgy véli, neki van igaza, és jelen helyzetben ismerve az előzményeket, merne rá fogadni is.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett Conroy
- Van egy olyan érzésem, hogy elfogod mondani!- villantok egy kis sunyi mosolyt. Még nem ismer olyan jól Scar, ha valami érdekel, akkor addig hajtok még meg nem tudok minden egyes kis részletet a dologról. - Én vagyok az élő példa, hogy egy nem Levitás is lehet zseni! Tehát bármi kérdésed van, tőlem nyugodtan kérdezhetsz!- kacsintok a lányra. Ezzel a mondatommal burkoltan és finoman jeleztem felé, hogy okosabb vagyok nála és feljebb állok a ranglétrán, mint ő. Ám, azt is jelzi ez az egyszerű mondat, hogy én milyen kis segítőkész vagyok. Mennyire komplex ez az egy mondat, jobbat ki se találhattam volna. - Igazad van!- hajtom le fejemet. Nézem a cipőmet, kezeimet előkészítem, majd hirtelen szinte gondolkodás és tervezés nélkül előkapom a kezeimet, majd megcsikizem a lányt, az oldalánál. Reménykedek, hogy ezzel a váratlan trükkel megszerzem a sült krumplit, ha egyáltalán csiklandós Scarlett, ha nem, akkor pech. A sült krumplis mizéria után, én adok a leányzónak az ételemből, hisz igaz állítást mondott. Amikor bejelenti, hogy a győzelem miatt finomabb a sült krumplim, akkor a szemem elkezd szikrákat hányni. Hogy lehet az, hogy egy Rellonos, aki nem is ismer, egyből helyes állítást mond. Egy jósnővel ülök szemben? Na, de ezt a kirohanásomat titkolnom kell, nem mutathatom Scarnak, hogy mennyire bosszant a győzelme. - Élvezd ki nyugodtan minden egyes harapást, hisz többet úgy se vehetsz belőle!- kacsintok a játszópartneremre, s széles mosoly húzódik számra. Már alig várom, hogy mi lesz a következő állítás, sőt fejembe már össze is állt egy szívatás tervezete. - Mi?- teszem fel a kérdést megdöbbenve. – Ezt miből gondolod? Ennyire szánalmas vagyok, vagy mi?- most már a durcát is bevágtam. Bizony, úgy teszek, mint akit vérig sértett ezzel a kijelentésével. Pedig igaza volt. Lehajtom fejemet, és elé tolom a sült krumplimat. Össze kell szednem magam, a végén megeszi a kajámat. - Várom a következő állítást!- mondom Scarlettnek.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris Veszekedett egy kört a fiúval a zseni és az okos kérdéskörben, de a végén a lány csak egy szemforgatással hagyta a végén az egészet. Persze félt tőle, hogy a fiú ezért elbízza magát, de már kedve sem volt hozzá, hogy vitába szálljon újra. Inkább hagyta Christ abban a hitben, hogy igaza van. Túl macerás lett volna egy újabb vita. Aztán végre kibillentette a srácot a nyugalmi helyzetéből azzal, hogy nem kapott sültkrumplit. Ezt bizony súlyos veszteségként értékelte, ezért harca szállt a győzelemért. Csakhogy a lány számított rá, és amint a srác felé nyúlt, ő felugrott a helyéről és a magasba tartva az ételt arrébb lépett. Nem engedte, hogy Chris csak úgy lopjon az ő kajájából. Inkább lemozogja amit addig evett. Aztán fordítottak a helyzeten, és már Scar lett a kérdező. És az első rögtön stimmelt is, amit a lány gúnyos mosollyal konstatálta. - Ebben ne legyél olyan biztos...- mosolygott féloldalas a fiúra. És jött a következő kérdés. - Nem, ezt csak szimplán tippeltem. Kíváncsi voltam a válaszra. - vont vállat, és vett a szalmakrumpliból, mintha csak a sajátja volna. - Egyébként ez komoly? Tényleg ilyen szánalmas vagy? - cukkolta tovább, persze csak bohókásan. - Jól van, a következő legyen az, hogy...nem jársz sokszor a konyhába, ezért most örülsz, hogy ősszefutottál itt valakivel. - állította a szöszi.
|
|
|
|
|
Christopher Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
|
Scarlett ConroyEgy szemforgatással zárja le a vitát. Ez akkor azt jelenti, hogy igazam van? Nem ellenkezik a dolog ellen, tehát én nyertem a lánnyal szemben. Végre egy kis sikerélmény, azóta mióta ő a kérdező. Nagyon át lát rajtam és ez azt eredményezi, hogy sok pozitív állítást mond. A csikizés nem jött be, a lány megelőzött és felállt a helyéről, az ételt pedig magasra emelte. Én is felállok a helyemről, és már szinte belépek az aurájába a lánynak, majd megpróbálom elérni a sült krumplit. - Ez egy rossz ötlet volt! Én magasabb vagyok, mint te! Simán elérem a jutalmamat!- kacsintok a lányra, majd egy kis gúnyos mosollyal is megajándékozom. Ezután megpróbálok minél magasabbra nyújtózni, hogy elérjem az ételt és ezzel ismét győzelmet arathassak a lány felett. Ha nagyon ügyes vagyok és a lány nem talál ki semmit, akkor reményeim szerint elérem az egész tál sült krumplit. A sült krumplis akció után, Scarlett második állítása is igaz lett, megkapja az ételt és még be is szól. Nem szemtelen egy kicsit? - Nem! Én úgy értettem, hogy az iskolába még nem volt barátnőm! Természetesen, otthon már sok barátnőm volt!- füllentek egy kicsit, nem akarok szégyenben maradni a lány előtt, hátha így macsóbbnak tűnök, ha azt mondom, hogy már volt komoly kapcsolatom. - Miért, neked már volt komoly kapcsolatod?- teszem fel a kérdést, Scarlettnek. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit reagál erre. - Ez túl könnyű! De lásd, hogy milyen nagylelkű vagyok, ezért adok neked ételt!- kacsintok a lányra, de az igazság az, hogy ez az állítás hamis. Viszont, még most nincs szívem elkedvteleníteni. Látom én, hogy mennyire örül a sorozatos győzelmének, de ez úgy sem tart sokáig.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Chris A fiú csikizni akarta a lányt, de az felpattant a helyéről, és magasba emelte az ételt. Persze Chris rögtön utánozta, és olyan közel ment Scarhoz, hogy a lány érezte bőrének az illatát is. A szöszi próbálta ezt a tényt kizárni a fejéből, és józanul gondolkodni. Hátrálni nem tud, mert abban megakadályozza a szék. Ha oldalra szökellne, a keze biztos, hogy lejjebb csúszna, és a srác megkaparintaná az ételt. Scar ezért csak lábujjhegyre tornázta magát, és mint régen a testnevelés órákon, minél magasabbra nyúlsz, annál jobb. De persze sikertelen volt a próbálkozása, mivel Christopher magasabb volt nálam, és elég volt neki épp még, kicsit nyújtóznia, és már el is érte a kaját, ezzel győzelmet aratva. A lány mérges képet vágott, de persze egy szem düh sem volt benne. A kis affér után fordítottak a játék menetén, és a lány mondta az állításokat. Rögtön kettő igaz is volt, és ezt a szöszi nem volt rest kihasználni. A fiú megjegyzésére, amikor próbált szépíteni a dolgokon, csak összevonta a szemöldökét, és próbálta megállapítani, hogy igaz-e amit mondott. De ehhez egy igazság vizsgáló sem lett volna elég. - Komoly kapcsolat? Nem, azt nem mondanám, hogy volt. Valahogy nem vagyok az a ragaszkodó típus. Viszont kalandjai, azok bizony voltak. - futott át egy kaján vigyor az arcán. A következő állítás újra helyesnek bizonyult, mire a lány újabb mosolyt küldött a fiú felé. - Akkor...te aranyvérű vagy. - mondta a ki a lány, és áthatóan nézett a fiúra.
|
|
|
|
|
Ardai Kolos
KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
|
NővérkémAz Ardai hódítás kezdete
A bejárat falai úgy magasodtak föléjük, mintha össze akarnák nyomni őket. De az Ardaiékat nem éppen olyan fából faragták. Most, hogy nem csak a féléves vizsgák miatt látogatták meg az épületet, kicsit másképp festett az egész. Egyrészt Tánya és ő ezúttal egyedül indultak útnak, másrészt pedig nem kevés csomaggal érkeztek. Hogy pontosítsak, Tánya egy egész rakás mindenséggel. Kolosnak természetesen elég volt egy nagy bőrönd némi belső tértágítással.
A hirtelen ötlet, hogy végre csatlakozzanak a civilizációhoz a két gyereket úgy fellelkesítette, hogy alig bírtak a búcsú pillanatára koncentrálni. Pedig a két szülő könnyes szemmel integetett az állomáson. Addig Tánya csak vigyorgott, Kolos pedig a szemét forgatta.
Kolos nyugodtan állt meg az ajtó előtt, és képzelte el csodás jövőjét a kastélyban. Látta maga előtt a sok szép lányt, a sok bulit és a felügyelet nélküliséget.
- Na, mihez fogsz kezdeni? - tette fel vigyorogva a kérdést, miközben ránézett nővérére. Igaz, hogy sejtette már a választ, hisz az elmúlt éjszakát azzal töltötték, hogy szépen eltervezték, mit fognak először csinálni az iskolában.
Azzal persze már egyikük sem foglalkozott, hogy ők ketten szépen megálltak az út közepén, és nem biztos, hogy olyan könnyen el tudnak férni mellettük. Ez van, valahogy csak megoldják. Most már teljes joguk van hozzá, hisz végre ők is az iskola diákjainak borzasztóan hosszú sorát népesítik.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
 Odakint verőfényesen sütött a nap, ehhez képest az épületben kellemes hűvös uralkodott. A kezem teljesen libabőrös lett, ahogy beléptem. Félig a hirtelen hőmérséklet-változás miatt, félig pedig az izgatottságtól. Már alig vártam ezt a pillanatot, évek óta küzdöttem érte. Szemem körbejárt minden egyes kis zugot, és próbáltam minél többet magamba szívni belőle. Az illatokat, a színeket, mindent. Nem akartam egy pillanatról sem lemaradni. Ránéztem Kolosra, aki szintén a terepet mérte fel. Más nem láthatta, de én igen, hogy nagyon is örült annak, hogy eljöttünk. - Tudod jól, hogy mit fogok tenni. Mindent. - mondtam, és arcomra bugyuta mosoly ült ki. Alsó ajkamat beharaptam az izgatottságtól. - Már most érzem, hogy imádni fogok itt lakni. - néztem újra körül már kevésbé mohón. A bagoly, amit a kalitkában hoztam, hirtelen felvijjogott, mire odakaptam a fejem. - Neki is tetszik a hely - léptem oda, és ujjamat bedugva a nyíláson simogattam meg az állat fejét. - Sajnálom, hogy Szaffit nem hozhattad el, tudom mennyire szereted azt a dögöt - nézett testvérére a lány. Felegyenesedtem, és sóhajtottam egyet. Azt mondták, hogy itt fog ránk várni valaki, de én nem láttam senkit. Lehet, hogy elfelejtette, én pedig túl izgatott voltam hozzá, hogy megvárjam. - Mond csak, te tudod merre vannak a klubházak? - kérdeztem - Csak mert gondolom oda kéne mennünk. - jegyeztem meg vállt vonva. Közben az is átfutott az agyamban, hogy lehet, hogy az a valaki azért nem jött el, mert azt gondolta, hogy Tányáéknak nem kell segítség, hiszen kiskoruk óta járnak ide, hogy levizsgázzanak. Csakhogy az az évi egy-két alkalom a tanteremig és vissza, nem volt elegendő tudás semmihez.
|
|
|
|
|
Kieran
INAKTÍV
Főállású Mumus
RPG hsz: 20
Összes hsz: 63
|
Bende és LottiAmikor észreveszik, nem várt módon akkorát szökken mindkét diák, mintha nikkelbolha is lenne a felmenőik közt, ráadásul a lány elrejtőzik háztársa háta mögött. Kieran óvatosan hátrált pár lépést, amit a fiú tapogatózni kezdett - tapasztalatai szerint az ilyen pálcát jelentett, ő pedig nem szerette a pálcákat, főleg akkor nem, amikor felé szegezték. Ebben az alakban ugyan elméletben kevésbé sebezhető, elvégre a nevetés sem árt neki, de ettől még nem szándékozott a saját bőrén kísérletezni ki, vajon mennyit bír a varázslat, ami ebben a formában tartja.*
- Kieran vagyok, mumusnak hívnak.-*Felel az első kérdésre, kicsit úgy, mintha nagyothallóhoz beszélne, elvégre a fiú jócskán megemelt hangerővel beszélt hozzá az imént.*- Nem hiszem. Milyen zajokat?-*Kezében ott szorongatja a pergament, amivel talán zöröghetett kicsit, bár ő nem vette észre. Egyéb iránt semmi furcsát sem észlelt, úgyhogy nem tudja, mire gondolhat Bende.*
- Nem jó?-*Kieran hirtelenjében nem tudja, mitévő legyen. Eddig senki sem szólta meg az öltözékét, Radúz is csak dicsérte a szép piros masniját, úgyhogy gondterhelten tekint végig magán - még ha ez arcán nem is igazán látszik. Mégsem kellene csak úgy megváltoztatnia a küllemét...bár talán a ruha nem olyan nagy változás...de ha neki tetszik ez a vidám, piros-fehér-fekete összeállítás? Egyelőre halasztja a döntést a válasz utánra, hátha megtarthatja ezt az alakot.
-...Nem?-*Bizonytalan volt a helyi szokásokat illetően, de neki azt mondták, kezet illik fogni - félrehallotta volna? Mindenesetre, ő akkor inkább eloldalog és keres valakit, akinek nem baj, ha udvariatlan kicsit, vagy esetleg csak a haját akarja megfogdosni.
|
|
|
|
|
Ardai Kolos
KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
|
NővérkémAz Ardai hódítás kezdete
Hát persze, Tánya ezerszer jobban akarta ezt az egészet. Nem is lehetett lelőni, mikor a szülők közölték a hírt. Iszonyat idegesítő volt azokban a hetekben...
Kolos is a bagolyra nézett, majd Szaffi említésére vágott egy grimaszt.
- Hé, a macskám nem egy dög! Ő legalább szobatiszta, nem úgy, mint ez a repdeső... izé! - próbált valami szellemes visszavágással támadni, de a bagolyra valahogy nem illet semmi, mert az egy... semmi volt és kész. Amíg persze ő felháborodottan védte a macskát, Tánya nem is igazán figyelt rá. Már tovább is lépett a témán.
- A klubházak? - fújt egyet a kérdésre. - Ötletem sincs. Bár gondolom nem egy helyen... - célzott az eltérő beosztásra. Némileg örült neki, hogy nem egy házba került Tányával, de a kutyának sem vallotta volna be, hogy azért egy kicsit hiányozni fog neki a lány. - Mellesleg lehet kapunk előtte valami köszöntést vagy nem tudom. Tudod, fogadó bizottság meg ilyenek. Azért az újakkal csak normálisan bánnak, nem?
Néha kifejezetten máshogy képzelte el a világot, mint ami volt. De azért érthető, a falvakban is mindig eléjük szaladtak, hogy üdvözöljék őket, megnézzék az anyja portékáját.
Közben a Tánya kezében lévő ketrec mocorogni kezdett. Vagyis a bagoly benne. Ennyi várakozás után nem is csodálta, Kolosnak is kezdett elmenni a türelme.
- Vagy inkább siessünk, mielőtt szétszedi ez a vadállat a rácsot?
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Az öcsém rögtön elkezdte a macskáját védeni, pedig én nem rossznak szántam a dolgot. Nekem szinte minden állat dög volt. Legalábbis minden, ami négy lábon járt. - Ez egy hóbagoly, és igazán értelmes. - keltem a védelmére az állatnak. Aztán az agyamban már egész kis terveket kezdtem szőni, hogy merre indulhatnánk el, hogy merre lehetnek a klubhelyiségek, vagy arról, hogy hogyan lopom be magam a szobatársaim szívébe, már ha lesznek. - Úgy hallottam, hogy a rellonosoké valamerre a pincében, vagy legalábbis a mínusz egyedik szinten van - jelentettem ki, de igazából tudtam, hogy lefelé nincsenek megszámozva az emeletek. Még ezt az információt akkor szerezte, amikor egyszer itt járt. Minden itt jártáról jegyzetet készített, hogy ha valaha ide kerülne, akkor legyen egy-két információmorzsa, amivel rendelkezik. Ezeket a feljegyzéseket pedig mindig elolvasta azután, hogy az anyjával a tanulásról vitáztak, és alulmaradt. Ez pedig gyakran előfordult. - Fogalmam sincs Colos... - sóhajtottam, és ahogy kiáramlott a levegő a számon, az arcom előtt himbálódzó tincset magasba emelte, hogy aztán újra alászálljon. Hirtelen a madár csapkodni kezdett a szárnyával, mire eléggé megijedtem, és a lehető legtávolabb toltam magamtól az állatot. Lehet, hogy az előbb a védelmére keltem, de az nem jelenti, hogy rendesen ismerem is a fehérséget. Még csak most kaptam a szüleimtől, hogy legyen mivel hazaüzennünk. - Én inkább arra szavazok, hogy keressük meg a klubhelyiségeket magunktól. Akkor legalább már rögtön az iskolát is fel tudjuk fedezni. - mosolyogtam testvéremre, és csak a beleegyezésére vártam. Nem számítottam valami kitörő "Ez az! Menjünk!" felkiáltásra. Nekem elég lett volna Kolostól egy hanyag vállvonogatás, és egy apró biccentés, vagy egy "Felőlem". Tőle pont ennyi, amennyi elvárható, sőt, talán még izgatottnak is lehetne mondani ilyenkor.
|
|
|
|
|
&