37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Földszint - összes RPG hozzászólása (2339 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 77 78 » Le
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 24. 18:05 Ugrás a poszthoz


Először nem úgy tűnt, hogy észre vett volna. Vagy nem figyelt, vagy csak egyszerűen nem akart tudomást venni a jelenlétemről, így elpillantottam abba az irányba, amerre ő nézett. Ott egy manó vert tejszínhabot hatalmas elánnal, amin kicsit azért ledöbbentem. Mint valami eszelős sorozatgyilkos, csak habverővel. Miért nem szerez olyan mugli izét? Azt hiszem mixer volt a neve, vagy valami hasonló. A magyar nyelvvel néha még akadnak gondjaim. Lebiggyesztett szájjal vállat vontam, majd Jaredre néztem, aki mégiscsak észrevette, hogy ott ácsorgok. Meglepettnek tűnt, mintha nem számított volna rám, amit meg is értek, hiszen nem voltam annyira gyakori jelenség errefelé. Mindössze annyi volt ma a bajom, hogy nem volt kedvem a tömeghez, meg ahhoz, hogy ötször könyököljenek az oldalamba csak az leves elfogyasztásának ideje alatt. Mint kiderült, őt is a nagy népsűrűség vezérelte ide a konyhára, ahelyett, hogy a Nagyteremben evett volna. Halkan felnevettem a zoknis megjegyzés miatt, de tudtam, mit él át, hiszen az én cicám is hasonlóan cselekedett egy időben, csak ő harisnya-fetisiszta volt.
 - Részvétem a zoknik ügyében, de át tudom érezni a helyzetedet, ne aggódj - vontam vállat halkan kuncogva. Nem kívánom vissza azt az időszakot, bár nagyon aranyos egy szőrmók volt Seb akkoriban. Mikor visszakérdezett a cicámra, elgondolkozó fejet vágtam, majd hunyorítottam. Nehéz kérdést tett fel a számomra, de nem volt megoldhatatlan azért...
 - Ha igazat akarok mondani, akkor azt kell mondja, hogy sejtelmem sincsen. Legutóbb a Sárkánylakban láttam, a barátnőjével, Sierrával, de hogy azóta hová tűnt, arról sejtelmem sincs. Szerintem megint összeszőrözi a párnáimat - vágtam egy fintort, mikor eszembe jutott, milyen érzés éjszaka arra kelni, hogy a macskaszőr csikizi az orromat. Ha van valami, amit nem szeretek, akkor az ez az érzés.
Aztán közölte, hogy nem zavarja a társaságom, ami azért megnyugtatott, így csendesen letelepedtem nem messze tőle és a tányért az ölembe téve lassan enni kezdtem. Nagyon finom volt és mivel ebédet nem sokat ettem, már nagyon éhes is voltam egy ideje. A kérdése a Nagytermet illetően nem ért váratlanul. Gyorsan megráztam a fejemet, mintegy válaszként.
 - Semmi bajom nincsen a tömeggel, mert London a zsúfoltság fővárosa. Azt viszont nem bírom, ha evés közben össze-vissza lökdösnek, akkor eszek inkább itt
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2014. október 26. 20:35 Ugrás a poszthoz

Lavia

Mosolyogva bólintott egyet. Sejtette, hogy a lánynak is lesznek hasonló tapasztalatai, elvégre a macskák híresek arról, hogy képesek galibát csinálni, az övé pedig még külsőre is született csínytevőnek tűnt. Sherlock ennél azért valószínűleg jóval nyugodtabb lesz felnőtt korára, most viszont még bőven benne jár a kölyök létben, és ezzel meg is van magyarázva a viselkedése. Persze az is tény, hogy Jared bár morgott és mérgesnek tűnt, mikor a fent említetthez hasonló galibák történtek, de belül igazából remekül szórakozott a szőrös kis jószágon, még ha kevéske holmijukat is vágta esetleg tönkre.
- A te cicád szabadon mászkál a házban? - ütődött meg azért egy kicsit Jared, mert néha ugyan látott egy-két jószágot, de azokkal vagy ott volt a gazdájuk is, vagy szimplán úgy vélte, hogy kiszöktek. Igaz, Sebastian már felnőtt állat, de neki nem nagyon állt szándékában ennyire szabadjára engedni Sherlockot később sem. Igaz, a fiú mit sem tudott arról, hogy hogyan is érdemes leginkább macskát tartani, mert csak lassan szokta, egyáltalán lehet kedvence.
Miután megnyugtatta a lányt, hogy biztosan nem zavarja a jelenléte, Lavia kényelmesen elhelyezkedett, és beszélgetni kezdtek, immár nem csak macskákról.
Először a tömeg került terítékre, és hogy ki miért is eszik a konyhán. Jarednek csalódnia kellett, azt hitte, hogy hasonló emberbe botlott, mint ő maga, de a lány úgy nyilatkozott, hogy neki nincs baja azzal, ha sokan vannak körülötte, csak azzal, ha nem hagyják nyugodtan enni. Ez mondjuk teljesen érthető, viszont a fiú számára el is vágta a beszélgetés további folyamát. Hamar újabb témát is vett elő, részben mert nem volt szerencsés Angiláról társalogni számára, másrészt pedig mert azért nem szeretett volna teljes csöndben ücsörögni.
- És, te hányadikos vagy? - kérdezte aztán hirtelen ötlettől vezérelve. Nem rémlett neki, hogy legutóbb ezt is megbeszélték volna, csak a házak témájában volt biztos. Hát, maximum hülyének nézi őt a másik, amiért ennyit sem tud megjegyezni, ha mégis szóba került már.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 27. 13:25 Ugrás a poszthoz


Igazából hatalmas harcot vívtam a rakoncátlan tésztagombóccal a levesestálam közepén. Sehogy nem akart felkerülni a kanalamra, pedig én nagyon próbálkoztam vele, mert éhes voltam és meg akartam enni. Egyszerűen sehogy nem jött össze, így nagyon belemerültem a csatába, melyet oly hevesen vívtam a vacsorámmal. Majdnem elkerülte a figyelmemet a tény, hogy Jared hüledezni kezdett a tényen, hogy Sebastian szabadon mászkál a házon belül. Nem igazán értettem a megbotránkozás okát, de ha egyszer ő ennyire megütközik rajta, akkor biztos, hogy oka volt. Vállat vontam még egy kicsit harcolva a tésztával, majd mérgesen betömtem inkább az egészet és beszívtam a kilógó szálakat. Megrágcsáltam, majd lesunytam a fejemet és visszanéztem rá elgondolkozva.
 - Hát tudod, ő egy elég független cica, még akkor vettem, mikor az országba jöttem és mindenhová követett engem, szinte lépni sem lehetett tőle. Ő azóta is ilyen, ha azt mondom neki, hogy maradjon ott, akkor ott marad, mert hallgat rám - mondtam elgondolkozva, aztán ismét vállat vontam és ismét a levesemmel kezdtem babrálni. Már alig volt, így bekanalaztam a maradék levet és letettem a tányért. Nem maradt ott sokáig, mert egy házimanó lobogó fülekkel felénk rohant és felkapta a tányért, majd ugyanígy szélfútta párnahuzattal és repülő fülekkel visszarohant a helyére. Azt hiszem, talán ő mosogatott.
 - Néha nagyon sajnálom ezeket a szerencsétleneket. Nem igazán értem, miért nem csinálnak néhány varázsigét, ami megkönnyítené a dolgukat... Bár azt hiszem, hogy ők boldogok így - jegyeztem meg a manó után pillantva, aztán visszanéztem Jaredre, aki még a szendvicsét fogyasztotta. Én gondolkoztam rajta, hogy ennem kéne még valamit, de aztán elvetettem az ötletet. Sejtettem, hogy kissé elvágtam magam a kijelentéssel, hogy nincs bajom a tömeggel, de nem gondoltam volna, hogy rögtön elhallgat és utána egy ideig meg sem szólal. Mélyet sóhajtottam, majd a plafont bámultam egy kis ideig. A kérdése némiképp kezdeményezésnek tűnt, hogy mégse üljünk itt ilyen csendben, szóval megpróbáltam a lehető leggyorsabban normális választ kiagyalni.
 - Most vagyok másodikos. Szóval nem vagyok itt sokkal régebb óta, mint te, csak egy év előnyöm van - nevettem fel halkan. Elvégre mindenki azt hitte, régebb óta vagyok az iskola diákja, pedig egyáltalán nem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
David Anglesea
INAKTÍV



RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. október 31. 18:53 Ugrás a poszthoz

Évi

Egy fárasztó nap után nem volt étvágyam enni, ezért evés nélkül mentem fel a klubhelyiségbe, ahol még tanultam, beszélgettem, aztán hirtelen korogni kezdett a hasam. Remek! Most lettem éhes! Már elmúlt este kilenc óra, a legtöbb diák eltette magát holnapra, hogy frissen tudják kezdeni a holnapot. De én nem akartam éhesen lefeküdni, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek enni. Kiléptem a toronyból, próbáltam viszonylag halkan, de gyorsan leérni a földszintre, ahol a konyha volt. Párszor már jártam itt, ezért egyből megtaláltam az ajtót, szerencsémre még tanár sem járt a folyosókon. Beléptem a helyiségbe, meglepődtem, mert máskor rengeteg manó szokott is sürgölődni-forgolódni, viszont most alig volt bent néhány. Amint megláttak hozzám futottak, és egymást túl kiabálva kérdezgették, hogy mit szeretnék. Még gondolkodni sem volt időm, de máris egy nagy asztalhoz ültettek, és mindenféle finomságot adtak nekem.
- Hú, nagyon szépen köszönöm! - mondtam álmélkodva, miközben ők csillogó szemmel várták, hogy mit kérek - Ennyi elég lesz! Köszönöm a segítséget! Nyugodtan csináljátok csak menjetek a dolgotokra!
A manók csüggedten elmentek, mert nem adtam nekik semmilyen feladatot. Körbenéztem az asztalon, mindenféle étel volt előttem, először is egy bögre kakaót szerettem volna inni, amit meg is láttam az asztal közepe táján. Magamhoz vettem, még jó meleg volt, ezért óvatosan ittam meg. Tettem néhány sütit a tányéromra. Miközben a sütim majszoltam, körbenéztem a helyiségben. Megállapítottam, hogy semmit sem változott azóta, hogy itt voltam. Miután az utolsó sütit is megettem, egy nagyot ásítottam, és a fejemet az asztalra hajtottam. Túl lusta vagyok felkelni. A szemem majdnem lecsukódott, de csak majdnem, mert ekkor valaki teljes erejéből kicsapta a konyha ajtaját. Úgy megijedtem, hogy felpattantam a székről. A szemem tágra nyílt, és szaporán kapkodtam a levegőt, megfordultam tengelyem körül, hogy meglássam, mégis ki volt ez.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. október 31. 19:30 Ugrás a poszthoz

David

A mai nap is ugyanúgy telt, mint a többi. Korai kelés, tanulás. Egész nap nem is ettem semmit, így csak este értem a konyhába. Mielőtt leindultam megnéztem az időt. Kilenc óra volt.
- Szuper, akkor igyekeznem kell, nehogy elkapjon egy tanár – mondtam magamban és leindultam. Reméltem, hogy nem futok össze senkivel sem a folyosókon, sem pedig a konyhában. Gyorsan meg akartam vacsorázni, aztán végre aludni. Tíz perc alatt leértem a konyhába, de csak azért, mert kerülőt kellett tennem.  Nem tudom, a tanároknak minek kell kilenc órakor sétálniuk a folyosókon. De mindegy is. Annyira megörültem, hogy végre leértem a konyhába, hogy egy kicsit erősebben nyitottam ki az ajtót, mint kellett volna. Ezt onnan tudtam, hogy az, aki bent volt kicsit megijedt. Vagyis én úgy láttam, hogy eléggé szívrohamot kaptam arcot vágott. Mikor a srácra néztem, láttam, hogy David az.  
- Oh! Szia! Én azt hittem senki nincs itt. Elég késő van – mondtam. Kinéztem a folyosóra, ott láttam valami alakot a lépcsők felé menni, gyorsan bementem és becsuktam az ajtót. Ezután leültem az asztalhoz. Majdnem éhen haltam. Elvettem egy poharat, megtöltöttem teával és elcsórtam egy szalámis szendvicset. Enni kezdtem. örültem, hogy végre van valami a gyomromban.
- Te hogy-hogy itt vagy? Azt hittem mások már rég alszanak. Meg vagyok nyugodva, hogy ha esetleg bejön, egy tanár nem csak engem kapnak el – szóltam.      
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
David Anglesea
INAKTÍV



RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. október 31. 20:11 Ugrás a poszthoz

Évi

Egy kissé meglepődtem, mert akit megláttam nem más volt, mint Évi. Lehet, hogyha nem ő lett volna, akkor lekiabálom az illető fejét, de rá csak egy szúrós pillantást tudtam vetni. Visszahuppantam a székre, és még mindig hitetlenkedtem.
- Szia! Te meg mit csinálsz?! Hallottad, hogy hogyan nyitottad ki az ajtót?! - szóltam megdöbbenve, aztán már nevetve - Azt hittem, hogy valamelyik tanár tudta meg, hogy itt vagyok, és ő ront be...
Mivel kiment az álom a szememből, ezért fogtam még egy sütit és azt kezdtem lassan enni.
- Igazából egész nap nem ettem semmit! - válaszoltam, miközben szememmel figyeltem, hogy mit vesz el az asztalról - Hmm, teát én is szeretnék inni! Epres ízű legalább?
A választ meg sem várva találomra vettem egy poharat, amiben tea volt. Megkóstoltam, de nem epres, hanem citromos ízű volt. Mindegy, nem baj, azt is szeretem. Miközben a teát ittam, figyeltem, hogy mit mond.
- Szerintem már egész sokan lefeküdtek! Hát köszi! - nevettem - Jó fej vagy! Inkább ketten kapjunk büntetést, mint múltkor, mi?
Megittam a teát, már nem fért belém semmi, ezért felkeltem, és odaléptem a hűtőhöz, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Belenéztem, és elálmélkodtam, mert száz meg száz sütemény volt benne.
- Azta! - szóltam - Ezt egy év alatt sem tudnám megenni, pedig én napi négy-öt csokit is megeszek!
Valószínűleg tértágítóbűbájjal növelték meg az, amúgy kívülről teljesen átlagos méretű hűtőt.
- Gyere! Nézd meg! - hívtam oda - Sajnos belém nem fér már más, de te választhatsz magadnak bármilyen finomságot!
Miután kicsodálkoztam magam a hűtőben, megláttam egy ajtót, amit eddig nem vettem észre. Odamentem, beléptem a helyiségbe, ami teljesen üres volt, csak egy manó, állt benn, és hirtelen a kezében termett egy torta. Amikor meglátott, elkezdett magyarázni nekem, hogy azonnal menjek ki, mert ide nem szabad belépnem. Elhúztam a szám, majd gyorsan visszacsuktam az ajtót, mert jobb a békesség, nem akartam veszekedni.
- Na, és mi volt otthon? - kérdeztem, mert emlékeztem, hogy múltkor hazautazott, mert meghalt a nagypapája.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 1. 10:40 Ugrás a poszthoz

Eszembe sem jutott a múltkori lebukás a „párbajunk” miatt.
- Pontosan. Múltkor is ketten kaptunk büntetést – válaszoltam. Aztán egy újabb szendvicshez láttam.
-Oh. Milyen süti? – Kérdeztem, mikor David megszólalt és a hűtőhöz hívott. Oda mentem és kivettem egy citromos minyont. Leültem az asztalhoz és a szendvicsem után a minyont kezdtem el enni. Hmm. Nagyon finom volt. Kicsit eszembe jutatta az otthoni sütiket. David következő kérdése is az otthonhoz kapcsolódott.
- Semmi különös. A szűk család volt ott. Nyugodt kis szertartás volt – válaszoltam. Nem nagyon szerettem a nagyapám haláláról beszélni. Próbáltam elterelni a témát, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Itt volt valami, amíg nem voltam? – Próbálkoztam. Nagyon reméltem, hogy veszi az adást és inkább az itt történt dolgokról kezd el mesélni. Örültem, mikor elkezdte az itt történt dolgokat mesélni.
- Várj egy percet! – Suttogtam. Halkan az ajtóhoz mentem és hallgatóztam. Kíváncsi voltam, hogy van-e valaki az ajtó előtt.  Kinyitottam az ajtót, de senki sem volt ott.
- Ez furcsa. Pedig úgy hallottam, mintha járkált volna itt valaki - magyarázkodtam, David furcsa arc kifejezésére pillantva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
David Anglesea
INAKTÍV



RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. november 1. 16:55 Ugrás a poszthoz

Évi

Miután kitessékeltek a fura helyiségből, visszaültem az asztalhoz. Évi kivett egy minyont, és azt kezdte el enni. Kezemmel lepöcköltem egy morzsát a kardigánomról, miközben hallgattam, hogy mit mond. Éreztem a hangján, hogy nem szívesen beszél a nagypapája haláláról, meg aztán gyorsan témát s váltott.
- Ööö... nem sok minden. Nekem volt egy fura ügyem... elég szerintem annyi, hogy Ausztráliában kötöttem ki, meg történt ott nem éppen kellemes helyzet velem - meséltem neki lehajtott fejjel, mivel ez a téma meg nekem nem volt kellemes.
- Szegény Maróti tanár úr is meghalt! Nagyon meglepett a hír, hiszen nem volt annyira idős! Viszont Lin visszajött a kastélyba, hogy átvegye a tanár úr helyét! - mondtam, miközben figyeltem, hogy mit csinál. Megkérte, hogy maradjak csendben, kissé felhúztam a szemöldököm, kérdőn néztem rá. A lány felállt és kinézett a folyosóra, majd magyarázkodni kezdett.
- Nem gond! Legalább figyelmes vagy! - nevettem, majd fogtam a tányéromat, meg a bögrémet, és a mosogatóhoz vittem. Hirtelen ott termett egy manó, kikapta a kezemből a bögrét, meg a tányért, és gyorsan elkezdte mosogatni azokat.
- Köszönöm - szóltam meglepetten, majd Évi felé fordultam - Te mikor érkeztél meg? Mostanában nem is láttalak.
Megkívántam én is egy minyont, ezért odaléptem a hűtőhöz, és vettem magamnak egy csokisat.
- Hm, ezt meg kell kóstolnod! Isteni! - szóltam teli szájjal.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. november 1. 16:55
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Füredi Csenge Lili
INAKTÍV



RPG hsz: 3
Összes hsz: 113
Írta: 2014. november 6. 12:31 Ugrás a poszthoz



Komolyan ijesztő ez a környék. Egyáltalán nem értem, hogy sokan hogyan engedhették meg, hogy vámpírok, meg még isten tudja milyen lények éljenek a közelemben, vagy bárki közelében, aki számít. Az ember ráveszi magát, hogy kitámolyogjon a friss levegőre, de már nem teheti gondtalanul, viszont elvárnák, hogy azért szocializálódj. Ráadásként még valami kis futkározó elsős vagy másodikos lányt is sikerült totál véletlenül letarolnom, mikor megpróbáltam egy felém gurult labdát visszaadni. A sport nem megy valami jól, tény. Inkább csak veszek egy mély levegőt, aztán beletörődöm abba, hogy elő kell szednem azt a felem, aki csevegni is tud, bár akkor nem biztos, hogy annyira szimpatikus leszek egyeseknek.
Lenyomom a bejárat kilincsét, hogy a hűvös, arcot csipkedő őszi szélből a sokkal kellemesebb időjárású kastélyba léphessek. Kibontom a kabátomat és a sálat is meglazítom a nyakamon, miközben a tavaly kemény munka árán megszerzett házkupánk mellett sétálok el, amire csak egy elismerő mosolyt mutatok. Büszke vagyok a házamra, végre azt láthatom, hogy nem felesleges dolgok vezetik csak a világot. Düh, ellenszenv, ilyen-olyan kapcsolatok. Jó utóbbiban lehet haszon, elismerem. Még akkor is, ha én ezzel eléggé hadilábon is állok, de próbálkozom. Mosolygom, ha kérdeznek felelek…meg a hév engem is el tud vinni, ha olyanról beszélhetek, ami érdekel.
Olykor eltöprengek azon, hogy jó irányba haladunk-e, még a magam életén is, amiben azért igyekszem. Hiszen, ha én megszerzem a kellő tudást, nagy dolgokat vihetek véghez, elérhetem a céljaimat. Ez azért motivál, meg látszani is szokott rajtam. Még akkor is, mikor éppen úgy érzem, emiatt néznek ki, csak hajtom magam előre, kiáltják rám, hogy ne levitáskodj, vagy, hogy okoskodó, de azt hiszem ez teljesen túlélhető. Meg azért nem vagyok én annyira embertelen senkivel… van szívem. Másként, hogy lehetnék életben?


Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. november 8. 14:52 Ugrás a poszthoz

Füredi Csenge Lili

Nem hittem volna, hogy ekkora késésben leszek. Pedig milyen időben elkezdtem ezt a beadandót! Nem is hittem volna, hogy csak az utolsó estén tudom befejezni. Persze, nem foglalkoztam mindig ezzel, de szerettem volna, ha tényleg jól sikerül. Mostanában igen hullámzó az eredmény, bár van egy olyan érzésem, hogy egy-két tanár csak azért szivat, mert tanárgyerek vagyok. Nem mintha lett volna választásom, sőt én kifejezetten örülök, hogy anya is itt tanít. Sokkal könnyebb dolgom van azóta, és egyszer már láttam őket beszélgetni is, jó nem hosszan, de már az is csoda, hogy a beszélgetés végén apa rám mosolygott, anya pedig integetett. Nem veszekedtek. Szinte hihetetlen, úgyhogy a felüdülés garantáltan megérkezett, csak kicsit később, mint hittem.
Viszont elkészült a beadandóm, már csak le kéne adnom. A nagyteremben azt mondták, hogy a bácsi már kijött, így kilépve a bejárati csarnokon át, próbálom kitalálni, hogy merre is mehetett. Később is ráérne odaadnom persze, de tuti, hogy ha elteszem, akkor valami tragédia történik vele, mondjuk végigfolyik rajta egy bögre kakaó, ami a semmiből bukkan elő átváltoztatástan óra alatt, amiből így is elég gyengus vagyok.
- Bocsi!
Az áldozatom egy szőke lány, látásból mintha már rémlene, vagy lehet csak hasonlít valakire, de mindenesetre úgy érzem, hogy ő talán segíthetne nekem. A táskámat a vállamra kapva, az irományt rejtő mappát magamhoz szorítva sietek oda hozzá, mielőtt még elhagyná a helyet. Iskolai egyenruhába kellene lennem, de nem voltam otthon, a hétvégén apánál voltam, és elfelejtettem, hogy reggel tőle jövök iskolába, így hát a hétvégén készített pólómat húztam fel, amibe biztos, hogy a mai napon valaki még bele fog kötni, pedig vannak, akik tényleg durván öltözködnek. Például az a Rellonos lány, aki a múltkor órán mellettem ült. Amíg a tanár beszélt, addig ő ollóval levágta a szoknyája alját, és így nem csak kicsit ért térd fölé, hanem nagyon is combközépig. Persze a fiúknak ez nagyon tetszett.
- Bocsi, nem láttad Lasch professzort elhaladni itt?
Belekezdenék, hogy mennyire fontos lenne a professzor megtalálása, mert bizony ezt itt nagyon gyorsan oda kellene adnom neki, hogy ne essen baja, mert, hogy ez itt a beadandóm, de valószínűleg a halálba untatnám, és tényleg fontos lenne a profnak átadni, bár arra egyelőre még nem gondolok, hogy a tanáriba biztos lenne valaki, aki odateszi az asztalára. Ennyit arról, hogy tanár szülők gyermeke vagyok. De majd csak eszembe jut ez is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2014. november 11. 21:49 Ugrás a poszthoz

Lavia

- Hm-hm... Érdekes - hümmögött Jared a szendvicse romjai felett, elraktározva magában az infót, hogy a macskák ilyesmire is rávehetők, már ha a természetük olyan, és valószínűleg csak akkor, ha megfelelő a nevelés. Hát, tény ami tény, ők Sherlockot csak mérsékelten nevelték, lévén azon kívül, amit az állatkereskedésben kaptak szóbeli macskahasználati utasítást, nem sok fogalmuk volt az állatok tartásáról. Jared maga leginkább úgy viselkedett a kis kedvencével, mint ahogy az ember a legjobb barátjával szokott, ennek pedig nem biztos, hogy szófogadó cica lesz az eredménye.
Lavia aztán rájött, hogy mit is bámul a fiú annyira, és hasonló gondolatoknak adott hangot, mint amik az ő fejében is forogtak.
- Nem hiszem, hogy kevésbé lennének boldogok akkor, ha nem szakadna le a habverésben a karjuk - jegyezte meg a fiú halkan, miközben régi manójukra gondolt, akinek nem egy sérelmet el kellett szenvednie az apjuktól. Azóta rokonszenvezett a kis lényekkel, mióta ilyesmit látott, mert valahogy át tudta érezni a helyzetüket, még ha szolgaságra soha nem is kényszerítette senki.
A hosszúra nyúlt csönd után Jared új témával jött elő, és a másik kapott is az alkalmon, hogy folytathassák a beszélgetést.
- Tényleg? Idősebbnek gondoltalak... - szaladt ki a száján, de nem megbántani akarta a lányt, pusztán csak őszinte volt, mert legalább negyedikesnek hitte a másikat. Nem igazán volt mondjuk lényeges a lány kora, legalábbis nem abból a szempontból, hogy akar-e vele a továbbiakban is szendvicsezni, pusztán csak nem volt jobb ötlete arra, hogy mit beszéljenek.
Közben aztán végzett is az étellel, és lassan szedelőzködni kezdett.
- Még csinálok egy ilyet a testvéremnek is, utána viszont megyek, ha nem gond - utalt a szendvicsre, és ha a lánynak nem volt súlyos ellenvetése, akkor neki is állt, hogy Gareth-nek is elkészítsen egy mindent bele szendvicset. A munka végeztével aztán újra Laviához fordult.
- További jó étvágyat, és remélem még találkozunk! - mondta udvariasan, aztán távozott, hogy újra bevehesse magát a szobájuk mélyére a könyvek közé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 14. 17:43 Ugrás a poszthoz

David

- Tegnapelőtt este érkeztem vissza – válaszoltam David kérdésére, aztán visszaültem az asztalhoz.  
- Van citromos? Olyat kérek – mondtam, mikor David megemlítette a minyont. felkeltem és a hűtőhöz mentem. Kivettem egy kis minyont, nem mertem nagyobbat venni, mert eléggé jóllaktam és nem akartam rosszul lenni. Visszaültem az asztalhoz és a manókra néztem. Elég sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg ennyire élvezik-e, hogy megcsinálhatják az emberek dolgát, vagy csak megszokásból és félelemből teszik-e? Ahogy láttam ezek a manók tényleg szerették a munkájukat. rápillantottam az órámra.
- Már ennyi az idő? – kérdeztem ásítva és felkeltem a székről. Nem figyeltem és véletlen meglöktem egy manót, akinek rengeteg tányér volt a kezébe. A manó, David és én egyszerre kaptunk a tányérok után. Mindhiába. A tányérok leestek és összetörtek.
- Nagyon sajnálom – mondtam. Ez voltam én. Szegény manó csak állt és felszedegette a törött darabokat.
- Várj! Hadd segítsek! – kértem és elkezdtem szedni a darabokat.
- Nem! – Sipított rám a manó. Megijedtem a hirtelen magas hangjától. Védekezően felemeltem a kezemet.
- Rendben! Nem nyúlok hozzá – hátráltam a manótól.                      
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. december 1. 18:22
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 00:08 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Annyira hiányzik neki. Pontosabban hiányoznak. Az egyik személy, akiről Alíz mindig kérdezgeti, a másik pedig a legjobb barátnője. Elmentek a szünetre, de már most hiányoznak neki. Elenával, aki itt tölti a szünetet, megbeszélték, hogy együtt karácsonyoznak, de sehol sem találja a lányt. Nem egyszer volt már olyan, hogy eltűnt, de ilyenkor vajon mit csinálhat? Talán olyan dolgokat csinál, amiket nem szabad, esetleg senki nem nézné ki belőle. Valamikor ki kéne derítenie. Most viszont az egyik barátnőjét várja, akivel elméletileg a csarnokban kell találkoznia. Mivel a faluban tett sétát, így kabátot muszáj volt húznia, de itt bent olyan meleg van, hogy nem képes magán tartani. Alapból nem az a fázós típus, sőt inkább a hideget szereti, mintsem a meleget. Így most egy hatalmas ruhanemű alól figyeli a tébláboló embereket. Az illető, akit keres, lehet, hogy nem vette észre, mert már legalább fél órája ácsorog itt. De ez sem zavarja a lányt. Ha Mina mégsem jönne, akkor majd az ünnepek után lemegy hozzá a faluba, és akkor adja át az ajándékát. Amúgy sincs messze, valamint a lány biztos a faluban, vagy az iskolában tölti a szünetet, hacsak a szülei nem viszik el valahová. De erről nem tud semmit, így majd 28-a körül meglátogatja. Régen nem látta a levitást, viszont Karácsony közben sem szeretné zavarni őket. Valamint azt sem tudja, hogy most Dwayne-nél van, vagy Zójánál. Ezt az apró dolgot elfelejtette megkérdezni. Nem mintha bármelyik szülőjével is rossz lenne a viszonya, de talán Zójával többet beszélt volna, és jobban megismerte volna.
Épp már indulna fel a szobájába, mikor meglát egy számára nem éppen kedves személyt.
~ Mégis, hogy kerül ide? Ezt nem hiszem el, sehol sem lehet nyugtom tőle? - kérdezi magától, és csapot-papot ledobva indul meg unokatestvére felé. Nem nagyon érdekli a táska és a kabát sorsa, majd, ha végzett a lánnyal felkapja őket. Gwen értékeli a dolgait és vigyázni is szokott rájuk, viszont most nagyon ki van akadva. Mégis mit keres itt Shayleen? Hiszen neki otthon kéne lenni.
- Mégis mi a francot keresel TE itt? - a névmást direkt emeli ki, csakhogy hangsúlyozza a dühének okát. Egyáltalán nem bírja a csajt. És ez az érzés kölcsönös.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 25. 00:41 Ugrás a poszthoz

Gwen

Duzzogva szállt fel a vonatra. Egy nagy rakás trutymó ez az egész. A Roxfortba kellett volna visszaküldeni, nem az istencsapása, inkompetens unokatestvére után. Mit tudhat az a kis mócsing? Semmit. Ezen kívül a szülők milliónyi hasznavehetetlen intelemmel látták el, túlbuzgó módon ehetetlen ételeket csomagoltak neki, amiket valószínűleg az első adandó alkalommal kukába fog dobni. Szénhidrát? Abszolút soha. Ráadásul fehér kenyérből a szendvics. Hol élnek ezek, az ókorban? De legalább elszakad otthonról. Shiemi a lelkére kötötte, hogy tartani fogja a súlyát, egy grammot se fogy majd, sőt, hízni fog. Shayleen engedelmesen bólogatott, fűt-fát ígért, hogy aztán megismerhesse és felfedezhesse ismét a régről oly jól ismert szabadságot.
Megérkezve Bogolyfalvára dunsztja sincs, mit csináljon. Rengeteg csomagjával nem nézelődhet kedvére, ahhoz pedig, hogy edzhessen, előbb a Navinét kéne megtalálnia. Kissé izgatott a beköltözés miatt, de mindezt leplezi. Csak az önállóság lebeg a szeme előtt. Felkapaszkodik a kastélyig, ahol hatalmas kapuk fogadják. Hihetetlen, milyen tekintélyes az egész építmény, a Roxfort után nem is rossz. Nagy nehezen beráncigálja holmiját a bejárati csarnokba és, bár itt kellemes meleg van már, kabátját nem gombolja ki. Mintha attól tartana, hogy más is egyből rájön a kórképére és állandóan a kajákat fogja rátukmálni. Sóhajt egyet és épp mikor elhatározza, hogy itt az ideje összeszednie magát, egy kellemetlenül éles hang üti meg fülét. Talán három éve oltári vitába kezdett volna, de most csak arra vágyik, hogy megszabaduljon Gwentől.
Körbejáratja tekintetét és szó nélkül átnéz unokatestvérén. A passzivitásnál nincs jobb fegyver. Hiába piszkálódnak, ha nincs reakció, előbb-utóbb feladják. Egyik táskáját vállára veti és halál lazán kerüli ki Gwent, mintha nem is épp előtte állna. Ez a viselkedés bizonyára csak olaj a tűzre, de Shayleennek egyszerűen nincs kedve beszélni. Nem is fog.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 15:07 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Shayleen. Itt. Előtte. Teljes életnagyságban. Nem ez biztos nem lehet igaz. Az egy álom, biztos, csak egy álom. Valaki csípje meg szegény Gwent. De bármennyire is utálja ez a valóság. Szörnyű, hogy itt van az unokatesója. Nem találkozhatott volna valaki mással? Bárkivel. Akár meg Kowai-val is. Őt is jobban bírja, mint az unokanővérét. És szerencsére ez az érzés kölcsönös. Mind a ketten ki nem állhatják a másikat. De a gyűlölet most a legkevesebb. Azt kéne kitalálni, hogy mi lesz, amíg Shayleen itt van. Mert ugye nem találkozhatnak maximum naponta egyszer. És még ők laktak együtt egy házban. Bár az sem volt sétagalopp, azt el kell ismerni. Főleg Shay szüleinek, akik pártatlanok akartak maradni. Lesznek itt gond, nem is kevés.
Cat egy szó nélkül indul tovább, és ez Gwenben kettős érzéseket kelt. Először dühös, mert utálja, ha valaki szó nélkül otthagyja valahol. Idegesíti, amikor valaki meghátrál a problémák elől, és nem néz szembe velük. A gondokat könnyebb a szőnyeg alá seperni, mintsem szembenézni velük.
Azonban mikor sikerül túllépnie a dühön, rá kell döbbennie, hogy az unokatestvére megint megfutamodik. Hát persze! Eddig sem tudta megvédeni magát, akkor most miért lenne másképp. Mindig is Gwen volt az, aki helyette verekedett és elvitte a balhékat. A kis Shayleen soha nem volt képes verekednie, nehogy bármi baja is eshessen.
De talán nem is ez zavarja a legjobban, a másikban. Inkább az a problémája, hogy a másik nem képes megbecsülni azt, amije van. De ebbe inkább nem mennék bele most.
- ÁLLJ MÁR MEG! - kiált utána Gwen, majd sietős léptekkel elindul felé. Mikor sikerül bevágnia elé, az útját állja, és nem engedi tovább. Ám ezt nem sokáig tudja fent tartani, mert megérkeznek a kutyái, az egyik levéllel a szájában. Elég sürgős lehet, ha megkeresték a gazdájuk. A szöszi lehajol, elveszi a levelet, és fel is bontja. Eközben figyel arra is, hogy a rokona ne tudjon eltűnni. Már megszokta, hogy egyszerre több dologra is kell figyelnie, így tud mindenkivel kommunikálni a reggelizőasztalnál. Ugyanis, van, hogy egyszerre hárman is beszélnek hozzá. De ezt már sikerült megszoknia.
A levelet hamar átfutja, de amit benne olvas, az letaglózza. Még, hogy vigyázzon a lányra. Mi Ő bébicsősz?
- Miért kell rád figyelnem? - érdeklődi meg a másiktól, mert neki tudnia kell.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 25. 17:28 Ugrás a poszthoz

Gwen

Elég baja van anélkül is, hogy Gwen pattogna neki, mint kukorica a mikróban. Mély levegőt kell vennie, mikor Gwen utána fordul, hogy megállítsa. Annyira, de annyira, de annyira utálja ezt az egész játszadozást. Hány évesek is? Gwen mindig csak a konfliktust kereste, állandóan belé kötött, bármi, csak Shaynek rossz legyen. Hol beszólt, hogy nekiesett, mindig talált valamit, amibe bele tudott kötni. Ha Shay maga Jézus Krisztus lenne, akkor is keresztre feszítette volna Gwen. És ez a hasonlat túlontúl bizarr ahhoz, hogy csak úgy átlépjünk felette.
A lényeg nem változik, az évek telnek, de ellenszenvük kétségkívül megmaradt. Most is, Shay kerülné a megmérkőzést, de nem azért, mert gyáva. Hanem mert fáradt. Belefáradt az örökké tartó vitákba, veszekedésekbe, hogy megmondják neki mit csináljon. Ehhez senkinek sem volt joga soha, most pedig, hogy ismét a maga ura, pláne nincs. Nevezze Gwen bárminek, fogalma sincs arról, hogy az elmúlt három évben mi történt vele, amíg ő itt lubickolt a kastély falain belül, Shayleent pedig kórházba, majd pszichiáterhez kényszerítették. Ennek a kölyöknek fogalma sincs semmiről. Játszhatja a menő unokahúgot, aki majd jól beszól a nővérnek, de ha sokáig provokálja a navinést, egészen biztosan el fog szakadni a cérnája.
Türelmesen várja, míg Gwen elolvassa a levelet. Bár közben többször órájára pillant és kétszer ásít is, azért hősiesen tűri, ellenkezés nélkül a feltartóztatását. Megszólalni továbbra sem óhajt, ez a véleménye pedig akkor változik meg, amikor az eridonos felteszi neki a bűvös kérdést. Shayleen pislogás nélkül mered rá, miközben a pumpa szép lassan szökik fel benne. A szülei, tudhatta volna.
- Inkább magadra figyelj. Mind jobban járunk - bájos mosolyt ereszt meg Gwen felé, bár szavai kissé bántónak hatnak. Valójában Shayleen fél. Ha tényleg kopóként küldik rá a kis mócsingot, akkor meg fog őrülni. Még az a halálos mázli, hogy nem egy házban vannak. Az lenne csak a tiszta pokol. Így legalább van esélye a saját ütemterv készítésére. De az, hogy most külön felhívták a figyelmet rá, hogy ügyeljen az unokanővérére - ami képtelenség, mert bár Gwen agyi kapacitása kissé kevés, még neki is világos lehetne, hogy az erősebbel nem kezdünk -, csak olaj lesz a tűzre. Egyértelmű, hogy bármennyire is utálja őt Gwen, nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy minden lépését ellenőrizze. Hurrá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 19:12 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Mintha annyira vágya arra, hogy unokanővérére kelljen vigyáznia. De azért meg tudja érteni a lány szüleit, amiért megkérték rá. Shay még nem járt a suliban, így azt sem tudhatja, hogy mit, hogy és merre. Talán addig kibírja a másik szeszélyeit, amíg egyszer körbevezeti. De az is megeshet, hogy kikészítik egymást.
- Mintha én annyira akarnék rád felügyelni. Elvileg már elmúltál 17, szóval már nagykorú vagy - válaszol a másiknak. Nem egyszer cukkolta Gwent azért, mert pár hónappal később született. Tudja jól, hogy a szőkét zavarja a kiskorúsága, még akkor is, ha pár hónap múlva Ő is felnőtt lesz. Alig várja, mert végre leköltözhet a faluba, és elméletileg a barátnői is jönnek. Mekkora buli lesz már. Hárman (jobbik esetben négyen, de Linát, még rá kell beszélni) függetlenül a sulitól. Aha! Ahogy, azt a szőke elképzeli. De most nem is ez a lényeg - Viszont Dan bácsi megkért, hogy figyeljek rád, és én teljesítem, amit kér.
Ilyet sem mond sok embernek, az egyszer biztos. Viszont sok dolgot köszönhet a bácsinak, és Angelnek, amit szeretne viszonozni. Így, amilyen feladatot rábíznak, azt becsülettel megcsinálja. Ezzel talán kompenzálni tudja a sok jót, amit kapott. Simán adhatták volna árvaházba is, de a bácsikája természetes dolognak vette azt, hogy magához veszi és felneveli a lányt. Meg tartozott is Gwen apjának, még valamiért, amit a suliban tett érte. Számtalanszor megkérdezte mi ez a dolog, de egyenes választ sohasem kapott, így még nem jött rá. De, majd egyszer kideríti.
- Te sem bírsz engem, és én sem téged. Erre Elena, meg Krisztián is hamar rájöttek. Viszont, ha nem akarunk balhét, akár otthon, akár itt, akkor ki kell találnunk valamit. Kezdhetnénk egy körbevezetéssel is. Nem muszáj beszélgetnünk, csak megmutatom, hogy mi hol van - ajánlja fel a dolgot Gwen, egy erőltetett mosoly keretében. Kezdetnek ez is megteszi, viszont, ha a barna lány nem fogadja el, akkor beveti a másik ötletet, ami a megfigyelés. Nem lehet olyan nehéz bejutni a Navine házba. Varrat magának egy sárga talárt, valamelyik elsősből kiszedi a jelszót, és már bent is van. Gond letudva, feladat teljesítve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 26. 10:37 Ugrás a poszthoz

Gwen

- Nem csak elvileg. Felesleges ilyesmivel fáradnod - Shay hangja kifejezetten nyugodt, nem is nyilatkozik sokat, már órási változás, ami egészen egyszerűen Gwennek is fel fog tűnni. Amennyit ők kiabáltak és veszekedtek, ez az új Shayleen szinte más ember. És tényleg. Sok minden megváltozott, mióta nem találkoztak. Lassan két éve nem látták egymást, lévén a navinés igyekezett minden kontaktust kerülni unokahúgával. Nemcsak azért, mert ki nem állhatta, hanem mert nem volt kíváncsi a kis mócsing véleményére állapotával kapcsolatban. Úgysem talált volna szövetségesre benne, sosem értette volna meg őt, így inkább jegelte a dolgot.
Kötelességtudó kijelentésére leányzónk nem reagál semmit. Magában azért fortyog, de igazán jó jel, hogy lassanként a beszélgetés végére érnek és megszabadulnak egymástól. Melyiküknek öröm ez? Ahogy elnézi, Gwennek bőven van más dolga, itt vannak a kutyái, valószínűleg egy rakat barátnője, Shayleen pedig csak egy meleg ágyra vágyik. Igazán nem nagy kérés, nemde bár? Na hát akkor. Épp köszönne el - mert azért az illem megköveteli mindezt -, mikor Gwen ismét megszólal. Az ajánlatban instant csapdát vél felfedezni, így összehúzza szemöldökét. Bárhogy is legyen, nem ismeri a terepet, tényleg elkélne némi segítség neki, így kelletlenül ugyan, de elhatározza, hogy belemegy a dologba.
- Elég fáradt vagyok. Inkább aludnék. Megmutatnád, merre van a Navine? - mi tagadás, tényleg látszik Shay-en, hogy elfáradt, nem kamuzik. Kissé meggörbített vállakkal és igazából gyengén egyensúlyozik sok csomagjával. Szüksége volna mind ételre, mint alvásra, de mivel az előbbit abszolút elutasítja, így marad a szundi. - Később viszont körbevezethetnél. Nem kéne beszélgetnünk - félő, hogy Gwen úgysem szállna le a témáról, így inkább biztosítja afelől, hogy majd legközelebb mehetnek. De valójában ez csak hamis ígéret. Úgysem fogja megkeresni a lányt, nincs szüksége gardedámra. Megint nála az irányítás, megbirkózik vele. Vagy nem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 26. 19:01 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

- Pedig néha úgy tűnik - válaszolja gúnyosan. Egy idegennek látnia kéne őket bunyó közben, és meg nem mondaná, hogy Shay már felnőtt.  Általában akkor nyírják egymást a lányok, mikor ketten vannak. Akkor nem zavarhatja őket senki, valamint nem marad nyitva a szája az elhangzott szavak miatt. Amikor valami összejövetelre mennek, vagy a barna lány szülei tartanak azt, akkor mondhatni nyugodtan meg tudnak lenni egymás mellett, maximum néhány éles pillantással jelzik nemtetszésüket. Ilyenkor Gwen mindig próbálja türtőztetni magát, mert nem akarja elrontani a lehetőségeket a gondviselői számára.
Nincs sok kedve, ahhoz, hogy vigyáznia kelljen az unokanővérére. A szülei pontosan tudják, mennyire utálja egymást a két lány. Ez miatt egy picit neheztel rájuk a szőke, de ez nem tart sokáig. Ha Cat hisztizni fog és stb, akkor legalább piszkálhatja egy kicsit. Így belegondolva nem is olyan rossz. Főleg, ha egy barátja kapja el. Majd ír egy köszönőlevelet Dannak, hogy ilyen "munkára" kérték.
- Azt hittem a Rellonba kerülsz - mondja halkan a szőke. Mindig azt gondolta, hogy a kuzinja odavaló, és 100%-ban, rellonos a személyisége. De a süveg lehet, hogy tévedett pont úgy, ahogy nála is. Bár ez érthető, hiszen inkább az apja személyiségét örökölte, mintsem az édesanyjáét. A nőtől a szépségét, és az eszét sikerült "átvennie". Bár nem látszanak nagyon rajta a japán vonások, azért reméli, hogy maradtak benne gének - De megmutatom, merre van. Add az egyik csomagod - sóhajt egyet, és a batyu felé nyúl. Nehéz neki kedvesnek lennie a lánnyal, de hát megkérték, hogy figyeljen rá, valamint segítsen neki.
- Viszont, ha holnapig nem keresel, én jövök utánad.
Tudja, hogy ezzel a mondattal bosszantani fogja a másikat, és ezt soha nem hagyná ki. Már a lételeme, hogy a másik idegeire menjen. De nem Ő kezdte, hanem Shay. Ha a másik legalább egy kicsit megpróbált volna barátkozni vele, akkor most nem tartanának itt. Elindul a Navine felé, de eszébe jut valami fontos. Valami, ami nem tűr halasztást. Szerencséjére még ott van a két állat, így hozzájuk fordul pár másodpercre.
- Ő nem írt? - kérdezi reménykedve. Ám mikor látja, hogy egyik kutya szájában sincs még egy levél, visszafordul. Egy fontos levelet vár. Ha Ő nem feledkezett meg róla.

GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a karácsonyfát!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 28. 19:23 Ugrás a poszthoz

Gwen

Megjegyzését le sem reagálja, minek is? Mint mindig, most is érvényesül az "okos enged, szamár szenved" mondás, esetünkben pedig - ki hitte volna, de - ismét Shayleen a bölcsebb. Talán a kor, talán a személyiség teszi, de ezúttal is bőven érettebb a viselkedése Gwenénél. Ez talán adódik abból is, hogy túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon, vagy bármi egyébbe kezdjen. Nem ér annyit az egész.
- Mert nem ismersz - közli vele tárgyilagosan, cseppnyi gúny nélkül. Mit is tud róla az unokahúga? Semmit? Tényleg! Egyszer sem tette fel a kérdést, hogy mi a helyzet Shay-jel. Állandóan csak panaszkodik, hogy minden unokatestvére utálja Őt, de azért ha közelebbről megnézzük a helyzetet, elég különös, hogy mindenki pont őt nézte ki céltáblának. Némi szerepe talán az eridonosnak is van a történésekben, de hogy ezt most a fejéhez vágja? Nem, nem fogja. Majd egy másik alkalommal talán, de az nem ma lesz.
Legszívesebben nem adná, inkább málhás szamárként cipelné végig a kastélyon a holmiját, de erőtlensége győzedelmeskedik felette. Mivel beszélni még mindig nincs kedve, így csak biccent egyet, mintegy megköszönve a szívességet. Még csak belegondolni is rémes abba, hogy jelenleg Gwen segít neki. Annyira abszurd az egész helyzet, hogy legszívesebben fejvesztve menekülne. A fenyegetésre csak megvonja a vállát. Jöjjön, ha akar. Majd bereteszeli az ajtót, meg amit el tudunk képzelni. Kinőttek már a gyerekes játékokból jó pár éve. Aztán végre megindulnak, aminek Shayleen örül a legjobban kettejük közül. Annak már kevésbé, hogy megtorpannak és egy különös jelentnek lesz szemtanúja.
- Kitől vársz levelet? - a következő gúnyos kérdést visszanyeli - "Csak nem a barátodtól?" -, magán hagyja az érdeklődő arckifejezés álcáját. Ha jobban belegondol, nem is álca. Érdekli. Van olyan pasi ezen a sárgolyón, aki elfogadja őt? Ráadásul a párjának? Szívesen találkozna azzal a sráccal, jól szemberöhögné, puszta emberbaráti szeretetből és tovább is állna. Azért csak nem fáradozik ennyit. Ha Gwen nem mondja el, hát nem mondja el, Shay-nek jó így is, úgy is. Csak menjenek már.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 28. 23:14 Ugrás a poszthoz

Michelle Angelique Saint-Venant
Egy délutáni órában...

Végigkocogtam a falutól egész idáig, így nem volt meglepő a fáradtságom, amikor megláttam az előttem álló lépcsőfokokat. Azon voltam, hogy inkább visszafordulok, mert nem kell nekem az az könyv, de nem hagyhattam itt, szóval... Egy sóhajjal indultam fel a lépcsőkön és egészen a szobámig meg sem álltam, a becsületemre legyen mondva. Amint a kezem ügyébe került a könyv, akkor kisiettem a szobából és átsietve a klubhelyiségen köszöntem pár ismerős arcnak, majd rohantam le a lépcsőn. Kellemetlen egy idő volt odakint, nem szerettem volna sokáig várni azzal, hogy visszamenjek. Leérve a földszintre azonban megfogalmazódott bennem egy gondolat, így úgy döntöttem, hogy bevetődöm a konyhába egy forró teáért és majd utána megyek vissza Gracehez és az állatokhoz. Persze ez eszembe juthatott volna még fen is, hiszen ott is volt konyha, de az biztosan nem az én stílusom lett volna. Szórakozottan sétáltam a konyháig, nem törődve azzal, hogy itt nem szeretik a tanárok, ha zargatjuk a manókat.  Belökve az ajtót körbepillantottam, majd beléptem és éppen hogy sikerült az egyiknek elkerülnie a velem való ütközést.
- Bocs! - mondtam és beljebb sétáltam, ám a manósereglet ekkor szúrt csak ki igazán és felém indultak. Már megszoktam, hogy errefelé majdnem a nyakukat törik azért, hogy kiszolgálhassanak, így hagytam magam az asztalhoz vezetni és leülve megmondtam, hogy én csak egy teáért jöttem. Erre vagy három elrohant, míg a többi még engem bámult, ami kicsalt belőlem egy mosolyt. - Oké, egy süti még elfér mellé. - mondtam az előttem állónak és elrohant, míg a többiek visszatértek a munkájukhoz. Míg ők a teámmal és a sütimmel foglalatoskodtak, addig én az asztalra tettem a könyvet és érdeklődve nézelődtem. Nem akartam megzavarni a munkájukat, szóval a tea és a süti után visszasietek a házunkba. Ahogy szemlélődtem a tea is megérkezett a süti társaságában, így megköszöntem a túlbuzgó manóknak, majd belekortyoltam a forró teába. Imádtam ide bejönni, már ha volt rá időm és nem saját magam akartam megcsinálni az ételt, vagy a teát. Olyankor egész jó volt betérni ide és figyelni a sürgölődő társaságot. A sütire emeltem a tekintetem, majd magamban megjegyeztem, hogy lehet vinnem kellene magammal is. Ezen morfondíroztam egy kicsit, majd egy újabbat kortyolva a teámból eldöntöttem, hogy fogok vinni belőle és majd megkérdem a manókat. Biztosan örülni fognak neki, hogy megkérem őket megint valamire. A könyvre pillantottam, amit letettem magam mellé és elvéve onnan belelapoztam. Úgy tudtam, hogy az a másik könyv nem jól van megírva... Felsóhajtva tettem le a könyvet kinyitva magam elé és beleolvastam, hogy megbizonyosodhassak róla miben más az ide leírt és az ottani könyv. Az már biztos volt, hogy amit otthon olvastam annak az írója teljesen másképp képzeli el a dolgot, de ki tudja... még nem járok egyik könyvnek sem a végén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 28. 23:26 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

El kell ismerni, hogy Gwen gyerekes, de általában nem szokott ilyen lenni. Krisztián mellett tudja moderálni magát, legalábbis a legtöbb a legtöbb esetben. De előtte mindig olyan tud lenni, amilyen szeretne. Mármint nem szokott bunkó lenni, sőt kifejezetten kedves a sráccal. De Shay előtt nem tud ilyen lenni, és ez nem csak a szőke hibája. Ha nem kezd el úgy viselkedni vele, ahogy akkor nem tartanának itt. Talán jobb viszonyuk is lehetne. Prsze, ez nem csak Cat-en múlik, hanem Gwenen is. De ez már téma.
- Pedig eléggé ismerlek. Túlságosan is. De tudod a Navine hasonlít a legjobban a Rellonhoz, szóval nem kerültél messze - válaszolja. Semmit sem lehet kivenni a szavaiból és a hangsúlyából. Szerencséjére a lány nem eridonos lett. Mi lett volna, ha oda kerül? Inkább ne is tudjuk meg. Akkor Gwennek még többet kellene rá figyelnie. Így legalább lehet egy kis nyugta, míg unokatestvére a Navinében pihen. Vagy mit csinál.
Sikerül kicsit lenyugodnia az első sokk és düh után. Most már inkább némán elfogadja, hogy miként döntöttek a bácsiék, és nem dühöng. Bár a barátainak majd el fogja mondani a felállást, mert valakinek megígérte, hogy nem fog titkolózni. Ebből is látszik, hogy a fiú milyen jó hatással van rá. Ha nem ígértette volna meg, akkor most lehet, hogy nem szólna Shayleen itt tartózkodásáról. Barátai valószínűleg, csak véletlen összetalálkoztak vele. Alíz még akkor sem ismerné fel az unokatestvérét, mert csak Krisztián és Elena találkozott vele.
Elveszi az egyik csomagot, de hirtelen eszébe jut egy fontos dolog. Ám nincs se levél, se csomag. Kicsit elszontyolodik a szőke, de ezt az unokatestvére előtt nem mutatja ki.
- Krisztiántól. Találkoztál már vele a szünetben - válaszolja egyszerűen. Nem nagyon érdekli, hogy Shayleen tudja, mert nem igazán érdekli a véleménye. Meg valamikor úgyis tudomást szerezne róla, ha nem is a pletykás diákoktól, akkor az Edictumból. Ott minden hasonlót leírnak, és nem terelik a szót. Ennyi erővel Gwen is elmondhatja, hogy kinek a levelét várja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 30. 19:56 Ugrás a poszthoz

Gwen

- Mondd még el párszor, hátha te is elhiszed - villant egy kedvesnek egyáltalán nem mondható mosolyt és úgy dönt, mára éppen eleget beszélgettek. Jobb lett volna, ha nem futnak össze, azzal elodázhatta volna az amúgy elkerülhetetlent. A találkozást mócsinggal. De nem jött össze. Abból kell kihoznunk a legjobbat, amink van. Ha citromot kap, csinál limonádét. És ezzel elég is a közhelyekből.
Végre valahára elindulnak, de Gwen savanyú képe és depis hangulata miatt meg is torpannak azzal a lendülettel. Valami levél. Ami nem érkezett meg. Bár Shay rákérdez, nem vár konkrét választ, megszokta már Gwentől, hogy nincsenek olyan viszonyban, hogy az ilyesmire reagáljon normálisan. Talán éppen ezért lepi meg a teljesen átlagos válasz. Elkezd kattogni a navinés agya, hogy pontosan ki is az a Krisztián. Aztán mikor lőn megvilágosodás, lassan potyognak a tantuszok is ezzel együtt. Együtt vannak? Leányzónk elfojt gyorsan egy mosolyt, mert ez viszont őszinte. Igen, tulajdonképpen összeillenek. De ezt akkor se mondaná meg az eridonosnak, ha fenyegetné őt. Csak semmi túl bizalmas, pláne kedves megjegyzés, még a végén Gwen tényleg gyanút fog, hogy valami nem oké Shayleennel.
- Oh, az a helyes fiú... - nem, nem az esete. De a hangsúlyból nem ez jön le. Épp olyan, mint aki eltöpreng, azon, mikor is beszéltek utoljára, mikor lesz a következő randi és különben is, a helyes szó furán cseng a lány szájából. Nagyon furán. Sosem mondott még ilyet egyetlen hímre sem, ez lehet az oka, hogy bután érzi magát miatta. Mikor még nem volt AZ, akkor sem törődött sokat a fiúkkal, persze megkörnyékezték, de nem érdekelte a dolog. Hány éves is volt? 14? Hová fiúzzon? Aztán persze más került előtérbe, a diéta, a kalóriatáblázatok, az edzés, hirtelen minden a fogyókúra körül forgott, mindez úgy, hogy észre sem vette a változást. Az szépen lassan beúszott az életébe, most pedig nem tud megszabadulni tőle. Akar egyáltalán? Talán nem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 30. 20:41 Ugrás a poszthoz

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

A megjegyzésre nem válaszol mást, csak egy szemforgatást. Ha Shay így akarja, akkor nyugodtan éljen tévhitben. Bár igaza lehet, mert az utóbbi időkben sokat változott és Gwen nem ismeri ezt az új énjét. Bár így sem bírják egymást, amin nem is akarnak változtatni. Gwennek tökéletes így, ahogy van, Shay okát pedig nem tudjuk. A szőkének van elég barátja, a család többi tagja szereti, és mindene megvan, ami a boldogsághoz kell. Minek neki egy hisztis unokatestvér? Csak nyűg lenne a hátán, akire még figyelni is kell. Ez nem kell neki. Ja, hogy már megkapta?
A kutyák inkább nem tartanak a két lánnyal, amit meg is lehet érteni. A barna csajt ők sem kedvelik nagyon. Eközben Gwen elmondja, hogy kitől vár levelet. Minek titkolja? Előbb vagy utóbb úgyis megtudná a másik. Azért átfut a szőke agyán, hogy titkolózzon a másik előtt, mert Őt nem érdekli, de nem érdekli a véleménye, így simán elárulja. Ám a válasz nem kicsit lepi meg. Shayleen szerint helyes? Ezt jól hallotta? Még eddig egyszer sem ejtette ki a száján ezt a szót. Mi van, ha neki is tetszik Krisz? Nem, az nem lehet. De nem is lenne meglepő. Pont az tetszik neki, aki Gwennek. Ám a szőke nem kapja fel a vizet. Nem Shay sétált már kézen fogva Farkasfiúval, hanem Gwen. És őt vitte el randizni, valamint az évnyitóra, és az évzáróra, ezt azért ne felejtsük el. Szóval Gwen nem érzi úgy, hogy kuzinjának több lenne az esélye, hiszen csak egyszer találkoztak. Ám a hangsúlya kicsit aggasztja. Nem szokott így beszélni másokról. Talán tényleg tetszik neki a srác. A helyes szót úgy ejti ki, mint amikor Gwen a fiúval tölti az időt, és a boldogság önti el. Inkább rajta fogja tartani a szemét a lányon.
- És aranyos - mondja inkább magának mintsem a másiknak. Ám mivel egymás mellett lépkednek a Navine felé ezért több mint valószínű, hogy a másik hallotta a megjegyzést. Mindazonáltal nem kíván vele, erről a témáról beszélgetni. Ezt majd meghagyja Alíz, meg a barátnőinek. Meg miről is beszélhetne vele. Catnek még nem volt olyan személy, akibe szerelmes lehetett volna, szóval ez a téma kiesett. A szőke nem áradozik Krisztiánról a másiknak. Valamint beszélgetni sincs nagyon kedve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 30. 21:08 Ugrás a poszthoz

Gwen

Szinte hallja, ahogy a szőke fejében elkezdenek forogni a fogaskerekek. Látja az arcán, hogy milyen gondolatok futkosnak a fejében, szinte ki is olvassa belőlük. A bogarat kellőképp elültette abban a bizonyos fülben, így a mai napjának már volt értelme. Hogy ez mire volt jó? Maga sem tudja. Ha máshogy reagált volna, az túl életidegen megnyilvánulásnak bizonyul és Gwen mindenképp gyanút fogott volna. Nem mindegy már akkor? De. Éppen ezért nem törődik azzal, hogy az eridonos épp min töri a kobakját, hadd törje, úgyis ráfér. Nem az a lényeg, hogy kinek ki tetszik. Bár, köztudott, hogy általában a lányok választanak párt és akit meg akarnak szerezni, azt meg is szerzik. Ha Shayleen komolyan gondolná a dolgot, bizony kemény ellenfele lehetne Gwennek, megkockáztatandó le is győzné. De nem akar ilyet. Higgye bármennyire is megátalkodottnak őt az unokatestvére, nem az, aminek látszik.
A válasz kissé meglepi a navinést. Valami kitörésre számított, hogy majd jól megmondhassa Gwennek, mekkora mócsing, hogy balhézik. De nem. Ez tán vallhat némi intelligenciára, gondolja magában, így egy utolsó választ megenged. Határozottan, velősen, félreérthetetlenül.
- Tudom - azzal kicsit gyorsít léptein és sebesebben közlekedik előre. Nagyjából tudja a térképet, odatalál maga is, nem kell gardedám. Ráadásul semmi kedve több időt a hibbant tyúkkal tölteni, akinek szerelmi bánata van. Rossz ajtón kopogtat, ha Shayleen-től vár megértést. Ha más állna most Gwen helyén, kérdés nélkül leülne vele beszélni, kikérdezné, kedves lenne. De vele szemben képtelen erre. Csak az marja belül, hogy Gwen se jobb, mint a szülei. Felszínes, csak azt nézi és azt látja, ami kint van, ráadásul ahhoz is vak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy fogalma sincs még mindig arról, miért kéne elvileg figyelni Shay-re. Ha tüzetesen megvizsgálná, talán észrevehetne jeleket. Nem könnyű, mert egy anorexiás jól, sőt, túl jól álcázza betegségét. De ha valaki igazán odafigyel a részletekre, akkor talán nem azonnal, de észreveheti a dolgot. Találkoztak nem sokkal a kezelések megkezdése előtt, akkor sem tűnt fel a szőkének, hogy unokatestvére mennyire sovány, ráadásul mennyire megtört. Mert nem érdekelte. Hát akkor itt a kegyelemdöfés, amiért semmiben sem számíthat senkire. Főleg nem a testvérére. Ennyit erről.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 11:34 Ugrás a poszthoz


A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. december 31. 11:53 Ugrás a poszthoz

Vasil Dimitrov

Lassan jön a vizsgaidőszak, Michelle-t pedig ez egyáltalán nem izgatja, de... És itt jön a de. Valahol mégis. Ha auror akar lenni, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egész nap fetreng és várja a sült galambot a szájába, hátha átmegy. Nem. Most a hoppanálás tanfolyam jól fog jönni neki, de ez mind kevés. Úgy dönt, bemasíroz a könyvtárba és kirabolja, ezzel szerelkezve fel a szilveszterére. Amikor enni fog. Sokat. Az egy hónapos agonizálás Misi lelépése miatt megviselte, akkor alig evett. Mínusz öt kiló. Azóta kettő visszajött. Jó husiban kell lenni, ez van. Az amúgy is hasát imádó szőkeség számára létfontosságú a táplálékbevitel, annak mennyisége még inkább. Otthon már felhalmozott mindent, szépen napirendet is csinált magának, mikor mit fog enni. Sokan retardált szilveszternek neveznék az övét, de kit érdekel? Tán egy Saint-Venant csak nem retardált dolgokat engedhet meg magának? Na ugye.
Összekapja magát és futólépésben indul meg a kastély felé. Iszonyatosan hideg van, egyszerűen nem bírja. Mindig mikor kinéz az ablakon fújtat egyet, lévén nem a jegesmedvék közeli rokona. Mondjuk egy teve az egész közeli családi kapcsolat lehetne, a finom sivatagi hőséggel... Oh, igen, a meleg. Szaporán lépdel előre és lazán lép be a bejárati csarnok ajtaján. Felmasírozik a könyvtárba és gyorsan összeszedi, ami kell neki, ezeket pedig belesüllyeszti táskájába, ami - meg kell hagyni - igen nehézre sikeredik. Mint egy málhás szamár, úgy érzi magát, miközben battyog lefelé, hogy ismét találkozzon a kinti hideggel. Legnagyobb meglepetésére azonban egy 180 centis csoda lép elé. Mármint micsoda? Szóval egy srác. Megemeli fejét, hogy a fiú szemébe tudjon nézni, majd megrágja a kérdést és az arra adható válaszokat. Hiába minden, rellonos vér ide vagy oda, nem lehet kegyetlen... Most jött, nem beszélni magyartot, akkor segít. Kész.
- Persze, miben? - táskáját egy gyönyörűen ívelt mozdulattal kanyarintja le válláról, ami így elég szép puffanással ér földet. Nincs most ideje a testedzésnek. Viszont a pihenésnek igen, fáj a válla ettől a sok könyvtől. A tanulás nehéz dolog, ez van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 12:21 Ugrás a poszthoz


Milyen szerencséje van! A Durstrangban maximum félrelökték volna, vagy csúnyán néznek rá, esetleg „keresd meg magad”-dal segítettek volna neki. Itt egyből kedvesebben fogadják, és ez máris szimpatikussá teszi a helyet.
- Szia! Vasil Dimitrov, most jött. Én vagyok… нещо… Nem! Keresek ház a kastélyban. Ö… - a lány szemei bár némi veszéllyel töltik el hirtelen, mégsem tudja elvenni a sajátjait róla. De most nem ezzel kéne foglalkoznia, hanem, hogy megtalálja a Navinét.
- Navine, van merre? – kérdezi immár vidáman, amikor is széles, szinte diadalittas mosollyal nyugtázza, hogy sikerült végre kinyögnie, amit szeretne. Végre kigombolja a kabátját, a kalapot a bőrönd tetejére helyezi, majd leveszi a meleg felső réteget magáról, és azt is táska tetejére – de a fejfedő alá – teszi.
Azon veszi magát észre, hogy lehajol, mert a lány táskájából egy könyv a földre hullott. Addig sem kell bámulnia a lányt, hiszen annyit bénázott, hogy jobb, ha gyorsan el is felejti őt a másik. Akkor talán tényleg sikerül tiszta lappal kezdenie itt. De egyelőre gyenge kezdés után, erős visszaesés, amit eddig elért. A könyv, amit megszabadít a padlóról, valamiféle tankönyv lehet, aminek nem tudja lefordítani a címét még, de valamilyen védekezés lehet. Egy kicsit be is pánikol, hogy hogyan fogja megérteni ezt az egészet. Nem alaptalan annyira a félelme, hajlamos rágörcsölni a dolgokra és akkor az nem fog neki segíteni. Ráadásul, ha jól emlékszik, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak… hogyan fog tanulni így? Vagy elég jövőre kezdenie? Akkor lenne egy kis ideje tanulni a magyart, és…
- Itt a könyvek… magyarul? Hogyan tanul külföldi meg? Angolul tudsz? – csap a homlokára és nagyon lassan húzza a kezét az arcán. Ez eddig eszébe se jutott, hogy esetleg itt tudnak egy népszerűbb nyelven is, mint a magyar, vagy a bolgár. Még egy hibapont saját magánál. Nem kezdődik jól az egész. Egy csinos szőke, nyilván okos lány előtt égeti magát, mint egy buta külföldi világtalan. ~ Ez már csak rosszabb lehet… ~ Ráadásul a könyvet még mindig a kezében szorongatja, elfelejtette azt is visszaadni. Vasil, Vasil, ez nem a te napod!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. december 31. 12:52 Ugrás a poszthoz

Vasil Dimitrov

Michelle visszanyeli az első mosolyt, ami ki akar ülni az arcára. Imádja a külföldieket, hihetetlen, milyen édesek, ahogy küzdenek a magyarral. Talán mókásnak találja, hogy a fiú szerencsétlenkedik, amilyen jó fej, pedig még hagyja is neki. Lazán feltehetne egy segítő kérdést, vagy csak megszólalhatna angolul. De franciául is, hátha valamelyiket érti a másik. De nem. Helyette csak áll és vár, hogy mit fog kihozni belőle a srác.
- Michelle vagyok, Rellon. De tudom merre van a Navine - ezúttal végre elengedi magát tényleg kiül a mosoly az arcára. Csak figyeli, ahogy a másik először a kabátjától, majd a kalapjától, végül a pulóverétől is megszabadul. Hirtelen felindulásból, talán azt is mondhatnánk, hogy csípőből tenné fel a kérdést: folytatás nincs? Csak mert szőkeségünk humorérzékébe ez abszolút belefér. Aki ismeri, már rá se ránt, de tekintetbe véve, hogy újoncunk nemcsak új, de külföldi is, így inkább nem kockáztatja meg a félreértést. Jobb, ha biztos talajon maradnak.
Észre sem vette, hogy egy könyv kiesett táskájából, csak akkor figyel fel rá, mikor Vasil felveszi azt. Szinte látja kiülni a kétségbeesést a srác arcára, ahogy azon morfondírozik, nem menekülhetne-e inkább más nyelvűekhez, mert ez így nem lesz jó. Azt hozzá kell tenni, hogy az akcentusa remek a magyarhoz, és végső soron megérteti magát másokkal, pl. Michelle-el is. Annyira nem lesz nehéz dolga.
- Igen, a könyvek magyarul vannak, de van idegennyelvi szekció is a könyvtárban - már pergős angollal válaszol és finoman kiveszi a könyvet Vasil kezéből, hogy visszasüllyessze a táskájába. - Ha gondolod, megkérhetsz majd valakit, hogy segítsen az elején, a navisok mind... Kedvesek - a megfelelő szót keresve ezt hozza ki végsőként. Nincs baja velük, de lássuk be, hogy nehéz a tökéletes jelzőt megtalálni rájuk. Annyi fix, hogy ha valamelyiküknek valami nem megy, biztos segítenek egymásnak. A levitások meg kész okostojások, ha más nem, ők tuti megtanítják magyarul. Michelle értelemszerűen nem ajánlja fel magát, esetleg ígér. Betartani már nem feltétlenül tartja be.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 14:31 Ugrás a poszthoz


- Michelle? Név magyar név az? – kérdezi kicsit döbbentem, nem esik le neki a nyilvánvaló. Egyébként neki franciásan hangzik, de jobban nem gondol bele, örül,. hogy nagyjából értelmesen makog valamit, amire a szőke szépség eddig egészen készségesen válaszolt. Talán tényleg jobb hely ez, mint a Durmstarng! Gyorsan nekivetkőzik, majd felveszi a leesett könyvet, és továbbra is kissé zavarodott. Pedig nem kéne annak lennie, határozott általában, de most valami, vagy valaki kihozta a nyugalmából. Talán az egész sok új információ, ő ebben reménykedik. Ha csak a lány… na akkor már komolyabb baj van vele. Találkozott ő már sokfélével, de már a vonaton is feltűnt neki, hogy itt egy kicsit szebb még az átlagos lány is, mint a Bulgáriában. Ilyen impulzusokra viszont egyáltalán nem készült, majd lesz pár napja, hogy belerázódjon ebbe is, azonban most nem tudja kikerülni a kényelmetlen helyzetet. Tényleg elég elveszett, és még nem is titkolja. Bulgáriában most röhögnék körbe.
Szerencséjére beigazolódott, hogy a másik okos, és az angollal már jól elboldogul. Végre érti a szépen pergő nyelv okozta szavakat és rögtön le is nyugszik egy kicsit.
- Megmenekültem! Még sosem örültem ennyire valaki nyelvtudásának – elmosolyodik és a bal kezét elhúzza a homlokán, mintha csak az izzadságát akarná eltüntetni. - Szóval van esélyem majd vizsgázni is, remek – sóhajt is hozzá, és rátámaszkodik a bőröndjére. Ez már csak reflex, vagy berögződés, hiszen a bolgár közbiztonság nem volt valami fényes azon a környéken, ahol lakott.
- Tényleg? Az szuper! Viszont nem tudod, hogy merre van a Navine, ami nem jön valami jól. Mit csináljak? Kissé elveszett vagyok most, tudom, és bocs, hogy feltartalak, bizonyára fontosabb dolgod is van, mint engem gardedámozni. De kérdezhetek még, vagy nagyon sietsz? – érdeklődik, és látszik, hogy feszült még mindig. A keze kifehéredik, ahogy erősen markolja a vonszoló karját a bőröndjének.
- Amúgy nagyon csinos vagy – jegyzi meg, de szinte azonnal el is fordul. Kipattant ugyanis a bőröndjén egy pánt, pont jókor, hiszen nem is tudja, hogy minek említette. A lány nyilván tudja magáról, hogy az, ő meg olyan, mintha be akarna próbálkozni. Nem mintha megvetné a lehetőségét, de nem éppen alkalmas időpontot választott, egy tök ismeretlen lánytól, akinek a segítségéért esedezik. ~ Hülye vagy fiam, de majd megszokják! ~
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Földszint - összes RPG hozzászólása (2339 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 77 78 » Fel