Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nézem, ahogy szenved, kár érte, pedig amúgy vonzó férfi lenne. De ha egy kis tanítás kikészíti, mert láthatóan ez történt vele, akkor bele se merek gondolni, hogy én mit fogok neki okozni most.
- Nos, ez az egy mindenképpen.
Emelem meg egy kicsit a kupacot, és nézek alá, hogy miből gondolta, hogy az az övé, áh igen, ott a neve. Leeresztem, és a megtámasztott arcú lovagra pillantok.
- De ahhoz, hogy megszerezze az utolsót, át kell verekednie magát az egész kupacon.
Megint megemelem kissé, mielőtt leteszem a hősi halottak kupacára őket.
- Röpdolgozatok?
A szerencsétlenül járt fecnik valószínűleg a "józan paraszti ész" logikájával lettek kitöltve. Alapvetően nem rossz a JPÉ, de a tanárok elméjét eléggé képes rombolni, főleg akkor, ha a gyereknek szabályosan fogalma sincs arról, hogy milyen órán ül egyáltalán.
- Biztos örülni fognak majd neki, ha visszakapják. Már ha mindenki ki tudja válogatni a sajátját.
Nem lennék benne biztos, vannak egészen kis méretű példányok is, melyeken éppen csak egy tollvonás látszik, melyről nem igazán lehet megmondani, hogy milyen betű egyáltalán.
- Kényszermunkán van? Elvesztett egy fogadást vagy ilyesmi?
Kérdezem a karjaimat összefonva magam előtt. Olyan, mintha most én lennék a tanár, ahogy így fölé tornyosulok - mondjuk ha felegyenesedik, akkor szinte egy magasak leszünk -, ő pedig a gyerek, aki csintalankodott, és rajtakapták.
- Az a helyzet, hogy mivel a tantárgya veszélyes, így van pááár plusz papír, amit szintén alá kell írnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Kia híján lefejelem a padot, megint, de csak sóhajtok egyet, és nekiállok az elejéről. Nem olvasok el semmit, csak a pálcámmal bökök egyet rájuk, amire megjelenik mindegyiken ugyanaz a gyöngybetűs aláírás, az enyém. Amikor egy kész van, máris repül egy új stócba, ami addig nem volt ott.
- Mikről is szólnak ezek a papírok? Az a potom harminc oldal gondolom nem lényegtelen. Minimum részben.
Vigyorgok, de a kedvem nem jobb, csak egy pillanatra. Még bólintani sem felejtek el, bár a dolgozatoktól kicsit messze áll a dolog, ami ott hever fecnikben. Nem is foglalkozom vele nagyon, csak néhány szó erejéig.
- Csak felmérés, de csak egy legyintés, és máris eredeti állapotban fognak tündökölni, tele pirossal.
Az utolsó mondat inkább vidít, de azt nem tudom, hogy a kedves tanulóim hogy fognak erre reagálni, merthogy nekik nem lesz vidító, az is fix. Bár lehet, hogy sokan inkább csak röhögtek rajta eddig is, de nem zavar, legalább tudom, honnan kell elkezdeni minden évfolyamon az anyagot.
Csak pillogok, mert nem is gondolnám, hogy úgy nézek ki, mint akinek ez kényszer lenne, de ha ő mondja, hát rendben. De én nem gondolom így, még csak a legminimálisabb mértékben sem, mert én szretek itt lenni, na meg, kell a kihívás is, na meg itt van a világ egyik legnagyobb üvegháza is, ahol a fő fajok javarésze megtalálható. Hát hol lennék szívesebben, ha nem itt?
- A legkevésbé sem. Csak nem szoktam még hozzá a sok száraz elmélethez. Ennyi.
Vonommeg a vállam, hogy kiegyenesedjek, és megnézzem, mi is vár rám, amikor azt mondja, hgy vannak veszélyek. Hát jah, ezt magam is tudom, de amikor elkezdem átolvasni mégis a sorokat, rájövök, hogy azért ennyire nem számítottam morbid és probléás területre.
Össze is húzom a szemöldököm, és az első bekezdés után leszórom magam elé a lapot. Ahallási gyakorlatok sokkal jobban mentek, meg a vizuálisak, mint a nyers fekete betűhalmaz egy fehér alapon.
- Nem ül le?
Kínálom hellyel, akár ott az asztal másik oldalán, akár a mellettem lévőn, igazából mindegy, akkor is végig kell hallgatnom ezt, de egyelőre még visszatérek kicsit a betűkhöz, bár csak addig majd, amíg el nem kezdi nekem elsorolni, amit tudnom kell, mert abban a szent pillanatban felhagyok az agyam ezirányú működtetésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Elmondjam, mit nem szeretek? Járőrözni. És elmondjam, hol lennék szívesen? Bárhol máshol. Minek lettem egyáltalán prefektus? Öhm, de most komolyan. Allan Fisher, a világ leghanyagabb embere, aki simán ki akarja tépni a saját húga haját a kviddicspályán.
Na mindegy. Már megint itt kell járkálnom ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk festenék, vagy pénzt keresnék esetleg a pubban. Asszem' amúgy is fölösleges itt lennem, prefektusi pályafutásom alatt még egy balf****ba se futottam bele. Unottan járkálok tehát a területemen, néha az órámra pillantok, aztán úgy döntök, lassan ideje lesz kihajolni az ablakon egy cigiszünetre. Mintha a prefik szentek lennének, ugyan már.
Aztán meghallom a folyosón... hogy az egyik teremben zene szól. Összeráncolom a szemöldököm - az öngyújtó lángja még épp nem érte el a szálat. Még egy szálat se lehet elszívni normálisan?
Úgy döntök, ez a derék idióta úgyis meg fog várni. Gondolom, nem csapott illegál házibulit, akkor több lenne az üvöltözés, szóval nem lehetnek többen kettő-háromnál. Úgyhogy én most szépen, nyugodtan elszívom a cigit itt az ajtó előtt, úgyis megvár. Igazából kedvem nem is sok lenne megbüntetni, mert azt nekem kell leadminisztrálnom gondolom, és nincs kedvem ehhez.
De még a szál végén sem hallom, hogy a zene lehalkult volna. Gratulálok, barom! Rossz kedvemben kaptál el. Kidobom a csikket az ablakon.
Csendesen nyitom ki az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva nézem ezt a derék embert pár pillanatig, aztán rájövök, hogy ez táncol, balettozik. Istenem, még egy idióta táncos. Kinek van kedve hozzá? Ráadásul ismerem is, valami hülye kis rellonos gólya.
- Mit ugrálsz, Stoltz? - kérdem, pálcámmal leintve a gramofont. Bár amúgy a zene nem rossz. De most ahhoz sincs kedvem.
Fogalmam sincs, vágja-e, hogy prefi vagyok, de igazából nem is érdekel. Csak nézem, és várom, mihez fog kezdeni. Vajon tudja egyáltalán, hogy elmúlt takarodó, és hogy miatta legalább három mondattal többet kell írnom majd kézzel a heti átlag kettőnél? Ilyen kellemetlenségek miatt pedig fizetni kell, mert én kiváltképp lusta vagyok, még a többi háztársamhoz mérten is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Mondtam már, hogy ez így nem jó! Mintha lenne benned élet, rendben? - forgatta a szemét, idegesen a hajába túrt, fe-le járkált a színpadon, és mindent megtett, hogy ne kelljen közben Lanettára néznie.
Nem is emlékezett arra, mennyire idegesítő a lány. Mit evett rajta Egerben? Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy nem tud normálisan elmondani egy tisztességesen megírt szöveget!
Persze, hogy jól kiegészített, kerek mondatok voltak. Elvégre mégiscsak ő írta. Ő, Ardai Kolos, Ardai Lukács író fia. Csak tudja forgatni a pennát, ha már van néhány kiadott könyve az öregének! De ez a csaj! Mintha valami kis szerelmes fruskát alakítana. Pedig ez egy akciójelenet! Üldözéssel meg átkokkal.
- Oké, kezdjük elölről, rendben? Addig maradunk, amíg meg nem csináljuk a jelenetünket!
Ez a kijelentés most még nagyon határozott volt, pedig már nagyon kívánkozott... akárhova máshova, ahol nincs az eridonos nőszemély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ó, értem - bólogatok együtt érzően, amint elmondja, hogy a hoppanálás miért gond a számára. Sokaknak okoz sajnos ez az utazásforma hasonló problémákat. Akad, aki vállalja a kényelmetlenséget a gyorsabb célba érés érdekében, ám akadnak olyanok, mint a fiatalember is, akik inkább a jó oldalát nézik annak, hogy másfajta közlekedésre kényszerülnek.
Kellemes mosollyal, érdeklődően hallgatom a fejtegetését, ami a választását illeti a Bagolykővel kapcsolatban. Mivel azonban igazgatói létem még gyerekcipőben jár, a dicsérő szavak bár egyfajta büszkeséggel töltenek el, nem tulajdonítom őket magaménak. Csak örülök, hogy ilyen véleménnyel vannak arról a helyről, amit ennyire szeretek és amit igyekszek jól vezetni.
- Mindig megvan az előnye olyasvalakit a tanerők közt üdvözölni, aki már ismeri a járást, aki otthonosan mozog és aki a közösség részévé vált - dobom be ezt a gondolatot a jövőbeli reményeivel kapcsolatban. Ígérni nyilván nem akarok semmit, egy kis biztatás azonban bőven belefér. Ha jól érzi itt magát, ha beilleszkedett, ha tetszik neki a munka és ha jó is benne, minden esélye megvan rá, hogy elhelyezkedhessen nálunk az egyetem után.
- Hogyan tervezi a gyakorlatot? - teszem fel újabb kérdésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Eltüntetek egy tócsát, mielőtt bárki is elcsúszna rajta, és már majdnem felszusszanok, de csak majdnem, ugyanis újabb tócsa bukkan fel két lépéssel odébb. Na szép. Fel is horkanok, ahogy egy újabb intéssel ezt is megsemmisítem. Olyan ez a folyosó, mintha kívülesne a gondnok hatáskörén, vagy mintha valami eldugott titkos járatban mászkálnék éppen, mint a prefektusok és tanárok elől meglépni igyekvő diákok, pedig csak valami gond van a mágiával itt. Fogalmam sincs, pontosan mi zavarhatja meg a máshol olyan remekül működő varázslatokat, az azonban tény, hogy ez a hely nagyon is kiérdemelte a nevét, és mégis itt található úgy a tanári, mint Zója rendelője, de ha jól tudom, még az Edictum szerkesztősége is. Vajon így öltene alakot a sok ide betérni kényszerülő diák minden félelme és ellenérzése? Nem szentelek sok időt a gondolatnak, még ha lehet is benne valami. Megrázom a fejem, elhessegetem, és egy lemondó sóhajjal küldök némító bűbájt a rémesen hangosan rámrikácsoló festményre. Ó, vagy a szemközti képkeretben lakó alaknak szólt volna az a nyomdafestéket nem éppen tűrő megjegyzés, amiért elhallgattattam? Hoppá. Bocsánat. Futó bocsánatkérő mosollyal pillantok fel a némán tátogó alakra, majd továbbállok. Le merném fogadni, hogy körülbelül öt perc kell, és máris éppen olyan hangosan fog rikácsolni, mint az imént, ha nem hangosabban. Azon kellene gondolkodnom, tekintettel a közelgő születésnapokra, hogy kinek mit is adok ajándékba, hiszen még nem igazán tudom. Richárdnak azért... az kezd körvonalazódni már a fejemben, sőt már arról is vannak elképzeléseim, hogy a nemsokára szintén esedékes egyéves évfordulónkra mit kap majd, noha ahhoz még az ő beleegyezése is kell. Mégsem kaphatom a vállamra csak úgy, hogy márpedig most megyünk csillaghullást nézni. Seth viszont ennél komplikáltabb eset. Hiába töröm a fejem napok óta, ötletem sincs, mit adhatnék neki. Amióta történt az az egész izé... valahogy úgy jött ki a lépés, hogy képbe kerül Richárd, meg aztán egyre több lett a munkám is, az övé is, elmaradt a kviddics, a teázások nagyrésze is, meg... Amint befordulok az egyik kanyar után, éppen látom a másik irányba tartani. Talán itt lenne az ideje megmozdulni, Richárd már egyébként is kellőképpen leszidott, mondván, hogy az időnyerő nem mindenre megoldás.
– Seth, várj - kiáltok utána, és gyorsítok a lépteimen is, hogy utolérjem. Lehet, hogy nem ártana lenézni is közben, egy újabb alattomos tócsának köszönhetően ugyanis legalább két métert csúszok kapálózva, ha nem hármat, hála a lendületemnek, a ma begyűjtött szorgalmik pedig szanaszét repülnek mindeközben. Nekem is éppenhogy sikerül megelőzni, hogy orra ne bukjak, mert nem teljesen egyenesen csúszom előre, hanem kissé a fal felé húzok, és még éppen sikerül megkapaszkodni az egyik túlméretezett keretben. A portré nem különösebben díjazza, hogy kibillentem az egyensúlyából, ahogy én sem a pókhálót, amibe sikerül belenyúlnom, de a lényeg mégis az, hogy nem estem hasra. Egyelőre. Félhangosan káromkodom el magam, és nekilátok mindent összeszedni. – Ja, izé... szia. Sietsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jobbjában egy bögre kávéval, baljában felrúnázott okostelójával pötyögve sétált a folyosón, kényelmes tempóban és teljes eleganciával, amikor meghallotta a kiáltást, amit rövidesen futó léptek csattogása követett.*
- Overkill. You know, either running OR yelling would suffice.-*A félhangos megjegyzés leginkább saját magának szól, elvégre sosem várta igazán Viktortól, hogy megjelenésére vagy méltóságára adva közlekedik majd. Mindenesetre, megállt és megfordult, csak hogy teljes szépségében csodálhassa az auror belépőjét, amely bármelyik vizsga előtti fejvesztettségben rohanó Levitást megszégyenítené. Igazából dícséretére válik, hogy az első reakciója előkapni a pálcáját és a leendő becsapódási pontra párnázóbűbájt szórni (közben eldobva a mobilt, ami lustán lebeg tovább mellette a levegőben). Csak ezután tette le a bögréjét a legközelebbi párkányra, hogy lassú tapssal jutalmazza a másik mutatványát. Utána viszont elkapta a ketyeréjét, mielőtt az túl messzire talált volna sodródni, zsebre is téve egyúttal.*
- Nem csoda, hogy a kölykök nem varázsolnak, ha a tanárok se használják a pálcájuk. Meg a fejük,-*A mondat furcsán ismerősnek csengett a szájából, hát kortyolt a kávéjából, hogy megszabaduljon a dé ja vue ízétől. Egy pálcaintéssel megszárította és egy másikkal takaros kupacba gyűjtötte a pergameneket, amik az imént szerteszét repültek - kész szerencse, hogy ő vagy nem írat beadandókat, vagy miniatürizált formában és zsebben szállítja őket, különben nem lett volna szabad keze. Nincs egyébként ebben semmi lenéző vagy ellenséges, ő lusta az ilyen konfliktusokhoz és mások értékének méricskéléséhez, mindössze meglehetősen időigényesnek tartja a mugli módszereket; Viktor esetében triplán.*
- Azóta csinálja ezt, mióta a minisztérium hozzányúlt,-*furamód bosszúságnak nyoma sincs a hangjában, sokkal inkább nemtörődömség érződik rajta, elvégre hivatalosan nem változtathat az általuk kiszórt bűbájokon. Amikor a madagaszkári nyaralás alatt maguk rakhatták össze a rendszert, akkor semmi baja sem volt, bár tény, biztonsági varázslatok terén messze nem komplikálták annyira agyon a dolgokat, mint a szervek. Akkora managócokat okoztak egyes pontjain a kastélynak, hogy Seth inkább keresett magának néhány titkos átjárót, csak hogy elkerülhesse őket. Még mindig ujjai közt forgatva a pálcáját Viktorra nézett, őszinte értetlenséggel vegyes mérsékelt kíváncsisággal.*
- Minek köszönhetem ezt a hízelgő, ámbár túlzott lelkesedést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egyetlen tócsára nem figyelek ezen a hülye folyosón, máris sikerül elcsúsznom. Egész látványosra sikerül így a belépőm, mit ne mondjak, pedig esküszöm, nem így terveztem, csak a folyosó másképp gondolta. Hasra esnem legalább nem sikerül. Lerázom a kezemről a pókháló maradékát, és egy félhangosan elmormolt káromkodást követően a cuccaimra pillantok. Beletúrok a hajamba, szusszanva egyet, ahogy megforgatom a szemeimet, aztán úgy döntök, ha már tapsol, meghajolok, mintha csak tervezve lett volna ez a gyönyörű performansz.  
– Kötekedjél csak, kötekedjél... ha folyton használnám azt a pálcát, baromira el is kényelmesednék, nem beszélve arról, hogy akkor meg ki a fenétől látnál ilyet, mondd csak? - érdeklődöm. – Különben is én azt is tanítom, hogyan oldjanak meg mindenféle problémákat varázslás nélkül - hangsúlyozom ki az utolsó két szót, aztán lehajolok és összeszedem a csinos kis kupacba gyűjtött pergameneket.
– De azért kösz a segítséget - szólalok meg ismét, kihúzva magam, aztán körbepillantok, elgondolkodva hümmögök is hozzá kicsit. Ez a folyosó határozottan rémes.
– Hát szépen elszúrták ezt is - állapítom meg dünnyögve. Szuper, hogy még azt is csak elrontaniuk sikerült, ami éppen működött. Szépen példázza ez, hogy mire jók pontosan az aktakukacok és a remek megoldásaik. Ehh... inkább összezsugorítom a szorgalmikat ezúttal, és zsebrerakom, mielőtt a következő kanyarban ismét sikerülne elszórnom őket. Megvakargatom a tarkómat a kérdés hallatán aztán, és megvonom a vállam.
– Hát... én csak arra gondoltam, hogy utóbb... szóval főleg, mióta a minisztériumnak is dolgozom, eléggé sikerült betáblázni magam. Azt hiszem, az is ékesen bizonyítja, hogy a főnökömtől időnyerőt kaptam, de Richárd már szóvá tette... és hát az lett belőle, hogy már nem edzem az Eridon kviddicscsapatát, így viszonylag sok időm szabadult fel, és szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved esetleg repülni egyet valamikor... akár egy gurkót is kiengedhetünk. Kulcsom azért még mindig van a raktárhoz - magyarázom nem éppen összeszedetten. Nem mintha erre készültem volna gondolatban, már az ötlet is elég hirtelen jött, nem volt mit elfelejteni hirtelen. – Hm? Mit szólsz? – Nem sürgetni szándékszom, de azért kicsit talán türelmetlenül is várom a választ, bármennyire is igyekszem nyugodtnak maradni. Végtére is azt is mondhatja, hogy nem és gebedjek meg az elfoglaltságaimmal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Amikor a férfi azt kérdezi, hogy mégis mik ezek, már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, ám ő hozzáteszi azt, hogy a mennyiség miatt nyílván nem lényegtelen. Elmosolyodom, igyekszem visszatartani a feltörni készülő kuncogást.
- Vicces, de a nagy része lényegtelen, általános dolgot. Tisztában van-e azzal, hogy az oktatott növények között van veszélyes is? Kellőképpen körültekintően jár-e majd el? Blablabla, ezek három példányban. Persze vannak hasznosak is, szintén három példányban. Munkaköri leírás, szabadságengedélyező, korábbi munkahelyekről egy lista, azt külön fontos, hogy megnézze, megfelelő-e. Aztán van egy új szerződés is, három okból, az egyik, hogy el lett gépelve az édesanyja neve, a másik, mert Bárcián talált egy bérpótlékot, ami havonta tíz galleon, hat sarló, négy galleonnal emeli a fizetését, illetve az oktatás helyszínéül nem az üvegházat jelölték meg. Ezen túl pedig van egy külön oldal, ami a tanévenként adható védőruháról rendelkezik.
Ezt szépen tagoltan mondom, mégsem kell különösen sok pót levegőt szereznem. Fejből mondom, elég könnyen jegyzek meg ilyeneket, vissza tudom adni szinte azt is, hogy melyik papír hányadik a sorban, és a felmerülő kérdésekre is tudok válaszolni. Szeretem a munkámat, elég gyorsan belejöttem, és élvezetes. Az elején persze aggódtam, hiszen egész eddigi életemben pultos voltam, most pedig valakinek a titkárnője, nem is kis valakinek, hiszen Közép – Európa egyik igen elismert nemzetközi iskolájának a vezetője a közvetlen főnököm. Az ő hitelességéért, illetve az iskolája zavartalan működéséért felelek. Valóban, ez jobban hangzik, mint hogy éjjel azért nem tudtam a gyermekem mellett lenni, mert be kellett vállalnom az éjszakai műszakot.
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy a mágia milyen csodákat képes tenni. Pár évig mágiamentesen éltem, még épp visszaszokóban vagyok.
Olyannyira, hogy még azt sem szoktam meg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, pedig már többen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzak, mert ez a kastély tele van trükkös helyekkel, és azok, akik nem ismerik ki magukat hamar, elég komoly veszélynek teszik ki magukat, én pedig, valljuk be, nem ismerkedtem annyira ezzel a hellyel még. Rengeteg papírt kellett helyre tennem, az asztalomat asztallá formálni, a félkész vagy nagyon lejárt dolgokban utolérni magam és az igazgató urat, így tehát nem volt éppen könnyű az elmúlt néhány nap.
- Ha valakit szidni akar az órabeosztásáért, akkor hozzám forduljon, mert én voltam. Ebben a mappában találja a végleges órarendet, a diákok névsorát évfolyamokra lebontva, illetve az egyéni tanrendeseket, és azt, hogy mikor kell megjelenniük és szintfelmérő vizsgát tenniük.
Van itt minden, és vele még könnyű dolgom volt, mert az első napokban az összes többi tanárét néztem át, javítottam ki, írattam alá, így amikor ő jött, sokkal könnyebb dolgom volt, csak nála meg kapkodni kellett, ezért történtek elejtések.
- Végül is, leülhetek. Köszönöm.
A mellette lévő székre telepedek le, a most még nem kellő mappát az ölembe ejtve nézem a férfi és a papírhalom harcát. Bizony ez egy ilyen dolog, és a szárazsága adja meg a fizetést, tehát elég rendesen megéri az áldozatot. A nagy csendben az alsó ajkamba harapok, érdekes téma után kutatok elmémben, de persze ilyenkor nem jön az ihlet.
- És… tetszik itt magának?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nekem nyolc, Mr. Roppant Elfoglalt Vagyok.-*Amennyire szeret másokat bosszantani, annyira lepereg róla az ilyesmi (lehet, hogy köszönőlevelet kellene írnia ezért Kornélnak, de röpke házvezetői pályafutása alatt harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatuk igazán megedzette). Mármint, szép-szép, hogy pálca nélkül is meg tudja oldani, csak felesleges fáradság és idő, ő pedig, mint az intelligens emberek többsége, tagadhatatlanul lusta a mindennapi teendők és apró bosszúságok kétkezi orvoslására. Ennél több kihívásnak kell valamiben lennie, hogy felkeltse az érdeklődését és hajlandóságát.*
- Néha felmerül bennem, hogy talán kérvényeznem kellene, hogy újrabűvölhessem, de mindig meggyőz, hogy pontosan tudom, mennyi munkába is kerülne...-*Az arckifejezése hűen tükrözi, hogy bár a hiúságát igenis piszkálja a feladat (még szép, hogy képes lenne tökéletesen megoldani a dolgot), fájdalom, senki sem honorálná kellőképp az erőfeszítéseit. Ha az iskola vezetőségének megfelel ez az állapot, akkor az ő szépen lefoglalja más, értelmesebb (és kifizetődőbb) projektekkel a perfekcionizmusát.
A tanárok egy idő után óhatatlanul is hozzászoknak a minimális koherenciával bíró mondatszerkezetekhez, azonban Seth még nem tett szert kellő mennyiségű gyakorlatra e téren (bár nem is szándékozott emiatt túlórázni), úgyhogy homlokára ráncokat gyűr az összpontosítás, amint követni igyekszik a monológot.*
- Annyit magyarázkodsz, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, randit akarsz kérni,-*pislogott Viktorra, miután sikerült kibogoznia a szövevényes és vargabetűkben gazdag gondolatmenetet. Mármint ő az utolsó, aki visszautasít egy ilyen lehetőséget - az az igazság, hogy eléggé elkényelmesedett, mert jóideje senki se volt hajlandó vele repülni, ilyen vagy olyan ürügyek miatt. Alkalomadtán persze elugrott sétarepülni, de valahogy mintha minden régi kviddicspartnere kerülte volna (ami határozottan azt az érzést keltette benne, hogy volt egy nagyon görbe este, amire nem emlékszik, és ami esetleg magyarázatul szolgálhat az egészre, azonban jobbnak látta nem kérdezni rá).* - És, azért rohantál ennyire, mert most rögtön felszállunk?-*Egy nagy korttyal eltüntette a maradék, féltett kincsként őrizgetett kávéját, biztos ami biztos alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kelletlenül szusszanok mellőzve inkább, hogy bármit is mondjak erre. Inkább lefoglalom magam azzal, hogy összeszedjem a pergameneket és összezsugorítsam őket, hogy aztán az egészet zsebre is rakhassam.
– Ha a lustaság fájna neked is, akkor már rég intravénásan kapnád a fájdalomcsillapítót az ispotály egyik félreeső sarkában - dünnyögöm még leheletnyit bosszúsan, de még jó, hogy ezek a kellemetlen érzések éppen olyan gyorsan mennek is, mint ahogy jönnek. Olyan hamar nyugszom le és lépek túl szinte mindenen, mint amennyire könnyen fel is húzom magam. Randit? Mi van?  
– Hááát... ha mattrészegre innám magam... nem, még akkor sem hasonlítasz eléggé Richárdra ahhoz, hogy összekeverjelek vele, bocsi - jegyzem meg a fejemet csóválva, elvigyorodva, miután alaposan végigmérem, aztán megvonogatom a vállam is. Jó, ezt azért tényleg túlmagyaráztam. Bizonyára nem is feltűnő kicsit sem, hogy akad egy adag lelkifurdalásom, amiért a munka került az első helyre az utóbbi időben az életemben, és az nem mentség, hogy tulajdonképpen mindenkire pont annyira kevés időt szántam, mint rá.  Éppen idejét érzem, hogy változtassak ezen még addig, amíg nem lesz túl késő.
– Nem, a rohanásnak ahhoz semmi köze. Csak hülye megszokás, de ha nem is most azonnal, mondjuk úgy öt- tíz perc múlva? Nem telik többe eljutni a pályáig - válaszolom előhúzva a zsebemből a szép kis kulcscsomómat is. Az irodám kulcsától a szóban forgó raktárén át az otthoni bejárati ajtóéig minden. Kapásból nem is tudom, melyik kulcs is kell majd a raktárhoz, de rajta van az is. - Na? Felengedjük még ma azt a gurkót, vagy inkább csak holnap, hogy ki is érj a pályára? Ó, de mit szólnál egy kis versenyfutáshoz? És aki veszít, ütő nélkül megy fel. Hm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Azt hitte, elég lesz az a pár óra, és mehet is vissza a rellonba, de ez a nőszemély folyton csak panaszkodott, hogy milyen szöveg ez, meg szerinte nem így kell meg ilyenek. Hát kérem, ha Kolos a rendező, akkor az van, amit Kolos mond.
- Nélkülem ebből nem lesz semmi - sóhajtott fel ingerülten, majd a papírokra sandított a kezében. - Na jó. Onnan, hogy "magamra kell hagynod..."
Pedig jó történet volt. A háború közepén jártak, átkok húztak el a fejük körül, és Lanettát eltalálták. Ez pedig a végső búcsú volt. Lebénult a lába, és hátra kellett maradnia a csapattól. Csak így élhette túl a sereg közeledtét a főszereplő. Lanetta meg ez esetben csak járulékos veszteség volt. Igazán testhez álló szerep.
Oké, talán volt benne egy minimális romantikus szál, de ez kötelező eleme volt az ilyen akciójeleneteknek. Különben nem lehetett volna megsajnálni az eleső Lanettát. Pedig ez kulcsfontosságú szerep volt.
Karjával mutogatott, hogy kezdjen Lanetta. Olyan volt, akár egy karmester, még előre is hajolt, úgy próbálta átvinni, mit is kellene éreznie a lánynak. De az olyan volt, mint egy darab szúette fa. Totál üresség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem lennék lusta, akkor sosem mentem volna feltalálónak,-*nem mindenkinek magától értetődő, mire is utal, de tulajdonképp majd' minden kütyü, amit összeraktak, egyfajta kényelmet vagy valamilyen feladat könnyebb és/vagy gyorsabb elvégzését teszi lehetővé. Nem igazán mások üdvéért csinálja, bár nem is tagadja meg tőlük, hogy munkájának gyümölcsét élvezzék - a megfelelő árért cserébe, természetesen.*
- Pedig a frizuráját tőlem örökölte,-*dob egyet teátrálisan félhosszú, szőke tincsein, mert Ricsi - hogy akarva vagy akaratlanul - pont olyanra nyíratta legutóbb a haját és úgy is hordta, mint ő.*- Meg aztán az én apám is köcsög - aljas és nagyfülű,-*teszi még hozzá, nemtörődöm könnyedséggel, amiből hiányzik az a fojtott indulat, ami valaha kijárt Sacheverell Selwynnek. Bűvészből bohóc, mondhatni.*
- Oké, úgysincs estére semmi programom. Bár kicsit sajnálom, hogy nem törhetlek nagyon össze, vagy nem lesz vacsorám,-*lapogatja meg hamisítatlan Rellonos barátságos mosollyal Viktor hátát, amiből persze egy fél hang sem igaz. Bátor ember ő, de mégsem akar egy aeromágussal csatázni, csak mert kicsit leharcolt állapotban hozza haza a szívszerelmét. A családon belüli erőszak amúgy se menő dolog.*
- Csak hajrá, majd bevárlak a célszalagnál,-*biccent Viktor felé, újra telefonja képernyőjét fixírozva, míg valamit pötyög (Averynek üzenetet, mert ő olyan luxusgörény, aki csak Boeinggel szeret repülni), aztán ahogy a vörös nekiiramodik, ő szép kényelmesen az egyik legközelebbi titkos átjáróhoz sétál. Útközben átváltoztatja ruháit, aztán nyugodt iramú kocogással lát neki, hogy nagyjából bemelegítsen, mire felér a toronyba, de kifulladásig hajszolni magát? Ugyanmár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Egy hangos nevetés van készülőben bennem, és az ajkam kell beharapnom, hogy ne szökjön ki, és eltart néhány másodpercig, mire sikerül megreguláznom a gesztusaimat.
- Ne haragudjon, nem kinevetni szeretném, de igen, azt hiszem tisztában vagyok a növényeim veszélyességi fokával. Ha pedig minden jól megy, a tanulóim is nemsokára felhomályosításban vesznek részt.
A jó kedvem nem hagy alább, így a hangulatom is sokkal jobban megy innentől a kötelező körökhöz. Megnézem gyorsan a papírokat, órarend, névsor... nocsak, néhány ismerős név, legalább vezeték. A keresztnevek nem sokat mondanak el nekem.
A mágiamentes létből való visszatérés viszont nem lehet annyira nehéz, nem hiszem, hogy a kényelemhez annyira nehéz lenne hozzászokni, így inkább befogom, minthogy rosszat mondjak. Ráhagyom, olyan érzésem van, hogy ez egyébként sem közvetlen az én dolgom, és vagyok annyira udvarias, hogy ne említsem meg ezt a kis apró részletet többet. Persze elkönyveltem az információt, hátha összefutunk még, és jól fog ez jönni, de nem szól szám, nem fáj fejem.
A felkínált hellyel él, ami viszonalg még örömet is okoz, mert nem kel annyira gyorsan ledarálni mindent, én pedig, mint jó "házigazda", máris jön a kötelező mondat.
-Teát, kávét, kakaót, limonádét?
Kínálom olyn melegen, mint ahogy a barátaimat is szoktam. Magamnak pillanatok alatt készítek egy alap limonádét, csak sok-sok gyümölccsel benne, mint narancs, citrom, lime, és egy kevés cseresznye. Szívószál a tetejére, kis naernyővel, mert az a gyengém, mindegy, hogy koktél vagy nem koktél, és máris szürcsölhetem.
- Nem tudom.
Még a vállam is megrántom, mintha kötelező kellék lenne.
- Még nem voltam itt annyi időt, hogy ezt megmondjam, de egyelőre nem rossz a helyzet. Leszámítva néhány témát, de hát azon olyan könnyen lehet segíteni, mint kitakarítani egy pálcaintéssel mindent.
Talán túlságosan elbíztam magam, de optimista vagyok. Még....
- Lenne egy kérdésem. Vihetem a csoportjaimat oda, ahova akarom, mármint az iskolán kívülre, ha éppen olyan a tananyagunk? Jobban szeretem kicsit szemléltetni is a dolgokat, mint például eredeti lakhelyei az én kis aranyoskáimnak, és hasonlók.
Nem vagyok hajlandó mindent elolvasni abból a kupacból, nem is szándékozom egy ülő helyemben, úgyhogy inkább rákérdezek.
- És van olyan korlát, hogy x főtől töb kísérő kell?
Rakom még hozzá gyorsan, mert talán ez a második legfontosabb, amivel nem árt, ha tisztában leszek tanári pályafutásom alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez bizony sosem könnyű. Összeszámolni a vagyont, visszaemlékezni, hogy mi is volt ott, mi az, ami hiányzik, és ami megmaradt, az mennyire roncsolódott. Ezt teljesen át tudom érezni, a négy válásom során végbemenő vagyonmegosztásos cécóra emlékeztet. Bár ez nem az, mégis olyan. Listába venni egy ember életét. Palásthy urat megkértem, hogy négyre jöjjön hozzám, felmérjük együtt a károkat. Előzetesen voltam már lent, megnéztem a kiégett lakóépületet, megszemléltem a belső kárt, nagyjából megbecsültem, hogy milyen összegbe kerül majd a renoválás, mi az, ami visszaállítható, és mi az, amiből újat kell vásárolni. A berendezés maga az iskola tulajdonát képezte, egy egész szemléletes listám van róla, hogy mik is voltak itt, de tényleg, az utolsó képkeretig fel van sorolva minden, így ez a része könnyű volt. A gond utána kezdődik. A személyes kár.
Az igazgató úrnak ma el kellett utaznia, a minisztériumba hívták, a levél elég homályos volt, ketten próbáltuk kisilabizálni, hogy a túlontúl hivatalos szöveg mögött mennyi értelem van. Persze ő nagyon szépen fogalmazott, azt mondta precíz és magasztos, míg szerintem egy túlértékelt, bunkó és lenéző nő keze nyoma a levél. Különben is Zsüsztinnek hívják a levél megfogalmazóját. Komolyan. Malundoszky Zsüsztin Abélia. Szegény asszony. Vagy a gyerekem a szegény, mert az anyja képes volt neki az Oravecz Eszter Klára nevet adni. Felháborító. Remélem azért nem fogja egy életen át megnyomorgatni ez a kis lelkét. Ilyenkor mindig úgy aggódok a jövője miatt. Mármint ő egy Oravecz, nem kéne aggódnom, de addig még sokat változhat a világ. Lehet, hogy jobban járt volna egy Milagros Marichuy-jal, mint egy Eszter Klárával.
Amíg várakozom, hogy eljöjjön a négy óra, előkészítem a feljegyzéseimet, illetve a már elkészített hivatalos iratot. Amit eddig megtudtam, azt már szép hivatalos formába öltöttem, nem Zsüsztinesen, hanem Tatianasan, oké, én is beállhatok a hülye nevűek sorába, de nekem legalább orosz az anyám, tehát van mire fogni. Főzök egy kávét, és kikészítek némi hideg almalevet is. Nem tudom, hogy mit szeret inni, de a választás jogát megadom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Biztosan ez már az ezredik alkalom, hogy végigsétál ezen a folyosón, de semmi támpont. Olyan, mintha a Bermuda Háromszögbe került volna, rögvest az után, hogy leszállt a vonatról. Még egy kanyar, és más semmi. Kapott ugyan egy kicsit megrágott térképet, hogy mégis hogyan juthat el egyik pontból a másikba, de nem tudja rendeltetésszerűen használni. Történetem főszereplőjének az érdekében szólva; nem teljesen gyagyás, csupán minden teljesen egyformának tűnik. Sőt, az is meglehet, hogy tényleg egyforma minden. Dühösen sóhajt egyet, rápillant a térképre, amit a gyilkos pillantás után a márványpadlóra hajít. Jobb kezében egy szolid utazótáskát tart, amit szintén nem kímél, a térképre dobja, majd karba tett kézzel ráhuppan úgy, mintha egy ülőalkalmatosság lenne. Várja a csodát. Habár, egyre biztosabb kezd lenni abban, hogy a csontvázára csupán évek múltán fognak rábukkanni a szerencsétlen erre járók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hevesen gesztikulált, ahogyan ajkaival együtt formálta a szöveget Lanettával, és olyan átéléssel fogta vissza magát, hogy ne ugorjon fel a színpadra és csinálja meg a lány helyett, hogy akár még igazi rendezőnek is nézhette a kívülálló.
Nem csoda hát, hogy majd felrobbant a dühtől, mikor Lanetta elnevette magát. Pedig már egészen jól sikerült volna ez a rész!
Mindkét kezével a magasba csapott, a szövegkönyv kezében tartott részét pedig leejtette maga mellé, ami hangosan csattant a parkettán.
- Életedben először, mi? - tette fel a kérdést gúnyosan, de arcán neki is megjelent egy mosoly. - Mint amikor azt mondtad Egerben, hogy tudod, merre megyünk?
Jól emlékezett már minden apró momentumra, amit vele töltött akkor. Azóta, hogy bezárta őt a Bagolyházba, kismilliószor futott végig minden jelenet a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Látom, hogy megrándul az arcizma, amire nekem is muszáj elmosolyodnom, igen, én magam is tudom, hogy hatalmas blődség ez az egész, de hát a formanyomtatványok, meg az ellenőrzések, és a síró esőerdők, elárvult állatok, és haldokló világunk éppen annyira együtt járnak ezzel, mint a kiskutyákkal az, ahogy egyszerűen aranyosnak tartjuk őket, akkor is, ha nem szeretjük az állatokat.
- Ön elkényeztet engem. Legyen tea.
Nem vagyok az a kávés típus, azt meghagyom a tejeskávéfüggő nővéremnek, én inkább az a fajta vagyok, aki elszürcsöl egy jó teát, vagy gyümölcsökkel és rengeteg jéggel pakolja tele a teáját. Felkelhetnék, és megcsinálhatnám magamnak is, de most élvezem, hogy kiszolgálnak.
- Óóó, módosítok. Olyat szeretnék, mint amit ön iszik, nagyon vonzó.
Épp ahogy rágondolok a limonádéra, saját magának el is készít egy olyat, amilyet magam elé képzelek. Elég esélyes, hogy gondolatolvasó, de az most nem zavar, nekem ez kell, tudom. A piszkos kis fantáziám meg majd maximum a szobában elnyomom. Nem mintha zavarna, nem az a fajta ember vagyok.
- Remélem, az optimizmusa kitart a tanév végéig.
Elég sokan vannak itt, akik nem így vélekednek, sokan már év elején is olyanok, mintha savanyú szőlőt szopogatnának. Hát kellemetlen nekik. Én annyira nem esek kétségbe, megvallom őszintén, mert nem nekem rossz. Ami engem illet, imádom ezt a területet, szép, új kihívás. A kocsmák és bárok, ahol eddig dolgoztam nem hasonlítanak olyan sokban erre a munkára. Daniel például az első ember, aki hellyel kínált, és szóba állt velem a muszájnál többre is.
- Persze. Ajj, ez így olyan egyszerűen hangzik mi? Pedig természetesen ez sem az.
Miért is lenne, nem igaz? Mondjuk, ezt a bürokratikus blablát nagyon nem szeretem, de hát muszáj ezt is elmondani, mert ha nem teszem, és itt megtörténik a baj, akkor a lányom még a végén az anyja nélkül kell, hogy felnőjön, és nem az, hogy a nővéremmel bajom lenne, pusztán csak a párja miatt szívom a fogam, mert annak annyira nem örülnék, ha úgy bánna Esztivel, mint Ráhellel.
- Hét főtől számít hivatalos iskolai kirándulásnak, de a kevesebb fővel való kastélyelhagyást is köteles jelenteni. Az indulás előtt legalább két héttel kell bejelenteni a külső helyszínes oktatást, tervezett helyszínnel, idővel, és hogy amíg távol van, ki a hivatalos helyettese, például a tanársegéd megfelel erre a tisztségre, amennyiben vállalja és tudja is tartani a tanulmányi átlagát ez idő alatt. Csak az lehet kísérő, aki az iskola alkalmazottja, azonban lehet technikai dolgozó is, az, ha tanári végzettsége van, ám például iskolatitkár, az teljesen ideális. És ha jól tudom, de ebben most nem vagyok biztos, akkor tizenkét gyerekenként kell egy plusz kísérő, de ezt megnézem majd önnek.
Még én is csak tanulom ezt a részt, néha ezért is tűnhetek túl hivatalosnak, mert gyakorlatilag bemagoltam mindent, hogy választ tudjak adni a hirtelen jött kérdésekre, és ne nézzenek tök sügérnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szóval éppen táncol. Nem, a drága még akkor sem méltóztatik megszólalni, amikor kérdezek tőle valamit, helyette inkább táncol tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kissé összeszorítom az ajkaim, felvonom a fél szemöldököm, flegma-elégedetlenkedő kifejezést vesz fel az arcom. Stoltz, ejnye, ez már most plusz három büntetőkör a következő kviddicsedzésen. Ha már így szeretsz táncolni, biztos bírni fogod.
Abbahagyja végre, én meg továbbra is csak a falat támasztva nézem az embert. Le kell törni kicsit a szárnyait, asszem', túlságosan el van szállva magától. Mint ahogy minden kib****tt balettos.
Kijavít, halk (és gyilkos) nevetést hallatok. "Balettnek hívják", istenem, mintha csak Rosiet hallanám. Miért van az, hogy minden táncos ugyanolyan elviselhetetlen?
- Én nem látom értelmét. Csak ugrálsz. - Közlöm vele a nyilvánvalót. - Nekem mondjuk tök mindegy, mivel b***od el az idődet, de valóban nem hat meg, ha valamit tökéletesen csinálsz. Max a pályán.
Ami még mindig nem megy neki sokszor, mivel tökre újonc és baromi fiatal. Ezért szadizom folyamatosan én is, meg Mini is. Mi megszoktuk, hogy nincsenek kezdők a csapatban, viszont sokan fognak elmenni jövőre, kell a vérfrissítés, az új generáció, Stoltz meg elég kontrolláltan mozog, szóval nem rossz. Mondjuk a posztján azért néha röhögök.
- Nagyon meggyőző - mondom némiképp szarkasztikus stílusban, mikor megkérdi, mennyi az idő. - Takarodó után vagyunk, te is pontosan tudod. Gondolom, észrevetted, hogy a folyosók tök üresek.
Ha öt perce múlt volna el takarodó, talán még kedves is lennék, ugye, kinek van kedve cseszekedni az adminisztrációval, de így, hogy már majdnem fél órája a körletben kéne lennie, sajnos azt kell mondanom, hogy kénytelen leszek valamit kitalálni neki. Hacsak nem mond nagyon jó érveket rá, hogy ne tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ez jogos - helyeseltem Zójának, mert legalább kifejtette a saját nézőpontját ezzel a témával kapcsolatban.
- Valóban igaza lehet... nem biztos, hogy jó ötlet bolygatni a múltat. Ha kíváncsiak lettek volna rám, akkor valószínűleg már felvették volna velem a kapcsolatot valahogyan - válaszoltam neki komoran. Sajnáltam, hogy lemondtak rólam a vér szerinti szüleim, de ha már így esett, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a helyzetet. Tudtam, hogyha sokat rágódom a múlton, akkor az idővel felemészt és ezt nem akartam.
- Megpróbálok túllendülni ezen a helyzeten valahogy... tudom, hogy hogy nem szabad gyötrődnöm miatta, mert megmérgezi az életemet. Talán azért nehéz elengednem ezt az egészet, mert van bennem egyfajta kíváncsiság és azon se könnyű túltennem magam, hogy egyáltalán nem kerestek, nem kellettem nekik. De most úgy gondolom, hogy jobb, ha a jövő felé tekintek - feleltem Zójának a kezeimet tördelve.
- Igazából nem tudom, hogy az életemen bármilyen ilyen jellegű információ változtatna-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy meg tudnék-e vele birkózni - tettem hozzá leszegett fejjel.
Zója következő kérdésére azonban felkaptam a fejemet:
- Hát, nem is tudom... nem kérdeztem még senkit. De most, hogy mondja...
Úgy éreztem, hogy most kaptam egy újabb reménysugarat arra, hogy valaki talán ismerheti őket az iskolából. Igaz, erre kicsi volt az esély, de megint úgy éreztem, hogy győzött a kíváncsiság és érdemes lenne utánajárnom. Ellentétes érzések uralkodtak el rajtam, hiszen nemrég úgy gondoltam, hogy talán mégsem érdemes bolygatni a múltat, most viszont megint úgy éreztem, hogy azért mégiscsak megérne egy próbát, hogy utánaérdeklődjek a dolognak az iskola falai között.
- Utánajárok - szögeztem le komoly arccal, majd ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
Egy kis szünet után Timire terelődött a szó, Zója pedig megint nem mondott hülyeséget.
- Igen, nagyon rugalmas ember szerencsére... úgy gondolom, hogy a faluban jól érezné magát és akár még előkészítős tanár is lehetne, biztosan élvezné - mondtam neki lelkesen, aztán kicsit megálljt parancsoltam magamnak, mert nem akartam ennyire előremenni és beleélni magam a dologba. Legbelül azért reménykedtem, hogy igent fog mondani, de tudtam, hogy azt is el kell fogadnom, ha mégiscsak nemet mond.
Miközben kissé elkalandoztam, visszatértünk a saját "problémámhoz". Zója egész praktikus dolgokat javasolt, amiknek úgy gondoltam, hogy valóban hasznát vehetem a fejlődésem érdekében. Még a befőttes gumis megoldásban is benne lettem volna, ha ez a saját érdekemet szolgálja, de a többi kettő még jobban hangzott.
- Ez remek ötlet! A listás opciót választom! - feleltem neki lelkesen. Ebben láttam némi reményt a helyzetemre nézve és úgy gondoltam, hogy ez valóban segíthet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nagyon úgy tűnt, hogy sikerült olyan válaszokat adnia, amik minden felmerülhető gyanút elaltattak az igazgatóban. Legalábbis erre következtetett az arckifejezéséből és a válaszaiból. Elvégre, mégis mit keresne az iskolában egy halálfaló, aki az utóbbi pár évben csalásokból tartotta fenn magát?
Bár fogalma sem volt, hogy meddig fog itt maradni, azért azzal tisztában volt, hogy talán minden gyakornoknak az a célja, hogy végső soron elhelyezkedjen. Ez alól pedig Sólyom Máté sem lehetett kivétel. Persze talán még az is lehet, hogy meggondolja magát, és maga mögött hagyva az egész iskolás tanárosdit elmegy ismét kikötőbe dolgozni.
- Reméltem, hogy először megfigyelhetem, hogyan működik a rendszer az iskolában, és hogyan tartják az órákat. A fő profilom az Életvitel, így elsősorban ott szeretném mélyebben megismerni az itt folyó munkát. Persze bármilyen adminisztratív feladattal is megbízhatnak.
Erre a kérdésre is készült. Abban azonban nagyon reménykedett, hogy az igazgató nem fog belekérdezni az életvitel legapróbb szabályaira. Felszínes ismeretei épp elég egy laikus ámítására, egy hozzáértő viszont átlátna rajta.
- Reménykedhetek abban, hogy befogadnak erre az évre gyakornoknak? - tette fel óvatosan a kérdést, miközben lesütötte a szemét, mintha kissé szégyellné a kérdést, vagy egyáltalán azt, hogy megfordult a fejében, hogy feltegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Túl ügyes csalóval van dolgom ahhoz, semmint hogy átlássak a szitán. Hiába volt szerencsém már megannyiféle emberhez akár csak a misszóim során, ettől még nem lettem legilimentor és nem tettem hirtelen szert olyan képességekre, amelyek révén simán felismerjek egy imposztort. Érezni érzek valamit, mivel azonban nem vagyok előítéletekkel és nem szeretek senkiről az alapján dönteni, számomra mennyire szimpatikus, így nem befolyásol az az egészen halk hang, ami megszólal bennem.
- Értem - bólogatok, ahogy kitér arra, hogy főleg az Életvitel érdekelné. Belekérdezni nem kérdezek bele jobban. Inkább már azt tervezem, miként egyeztessük majd le az óratartó professzorral.
- Mindenképpen. Olyannyira, hogy szerintem legjobb lenne, ha meg is beszélné Oravecz kisasszonnyal a részleteket - szabok gátat a reménykedésének, a helyébe bizonyságot téve. Nincs értelme tovább húznom az időnket, sem tovább játszani az idegeivel. Szívesen látjuk őt. Köszöntöm hát köztünk, felemelkedve ültömből és kezet fogva vele, majd kikísérem az irodavezetőnkhöz, a továbbiakban az ő gondjaira bízva új gyakornokunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme