38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Átrium - összes RPG hozzászólása (2164 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] Le
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 2. 13:32 Ugrás a poszthoz

Álmos


A mai napom igen kimerítő volt, s órák után azonnal a szobámba vettem az irányt. Szinte gondolkodás nélkül szedtem ki hallókészülékemet, mivel csendre és nyugalomra vágytam. Taláromat le sem véve dőltem be az ágyba, s szemeim hamarosan le is csukódtak. A fáradtság teljesen magával ragadott, s hiába volt vacsora idő, hiába próbáltak meg a szobatársaim szólni, hogy keljek fel, semmire nem reagáltam. Néhány óra alvás után pihenten keltem fel, s rémülten szembesültem vele, hogy hány óra van. Most pedig takarodó után a hasam is jelzett, hogy jó lenne valami élelmet juttatnom magamba. Bármennyire is tudtam, hogy nem kéne éjszaka mászkálni, az éhség győzött, én pedig készülékemet visszahelyezve osontam ki a hálószobából. Csendesen próbáltam távolodni a hálókörlettől, nem akartam senkit sem felébreszteni, így cipőmet is inkább kezemben vittem, majd mikor tiszta volt a terep bújtam bele. A konyha felé vezetett az utam, mondván, hogy ott biztos találok valami elemózsiát. Teljesen más képet mutat ilyenkor az iskola, mely a művészi énemet magával ragadta. A félhomály, a kinti sötétség, a színek… Számtalan festmény képe jelent meg előttem, pedig még mindig dolgozom Belián portréján, s ameddig az nincs kész, addig nem kezdek újba. A folyosók csendesek és néptelenek, olykor egy-egy prefektus cipőinek kopogása töri meg azt. Ilyenkor kissé félelmetes hatást kelt az épület, pláne a maga kiszámíthatatlanságával. Egy mély sóhaj kíséretében fordultam rá egy újabb folyosóra, mely talán a jó irányba vezet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 2. 17:54 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

A kulcscsomóját leadta ugyan, amikor évekkel ezelőtt felmondott, de a titkos alagutak és rejtett zugok többségéhez egyébként sem kell kulcs. Elég a pálcája, jobb esetben pedig még arra sincs szükség, pusztán csak ismerni kell a helyet. Márpedig ezek a zugok nem igazán hajlamosak fogni magukat és elköltözni. A román mágiaügyi minisztériumnak van néhány folyosója a bukaresti központban - belsős információ, hiszen ott dolgozik az apja -, ami időnként fogja magát és átköltözik más helyre, és még egy ideig rendszeresen késnek el emberek a megbeszélt időpontokról. Egyszer megnézné saját szemével is legalább a felfordulást, bár a bűvölés még annál is jobban érdekli úgy mellékesen. Itt azonban ilyesmi nem fordul elő, a keresett járatot ugyanott találja, ahol sok éve is volt, legfeljebb csak nem mindenkinek sikerült felfedezni azt. Ugyan nem tökéletesen rejti a festmény a kijáratát, de kellőképpen el tudja vonni az emberek figyelmét a nem éppen tökéletes álcázó bűbájról, ami az ajtót rejti. Egészen az erdő széléig lehet innen eljutni. Gond csak akkor lehet, ha valakinek nincs bejárási engedélye, de mivel egyébként magántanulóként ez neki amúgy is jár, a papír meg ott lapul a zsebében, nem kezd visítani semmi, amikor belép az iskola területére. A túl sok embert meg igyekszik kerülni, így kihasználva, hogy volt lehetősége egészen alaposan kiismerni a kastélyt, mellőzi a főbejáratot. Ahogy kinyitja az ajtót, a festmény kissé már illuminált állapotban lévő dámája sipítozni kezd. Rég járhatott erre is bárki, állapítja meg, aztán be is csukja maga mögött, mutatóujját szája elé emelve jelezve a portrénak, hogy hallgasson.
- Sssh - teszi hozzá kurtán, ami fenyegetésnek is vélhető. A dáma nem biztos, hogy felismeri, de annak idején is zördültek már össze és megfenyegette, hogy ha nem viselkedik, nem hozatja rendbe a valaki által éppen megpörkölt keretét. Lehet, hogy mégiscsak rémlik neki, hogy találkoztak már, mert egyből elhallgat. Elégedett mosollyal nyugtázza az eredményt, és mit sem törődve a talárjára ragadt pókhálóval, vagy az amúgy összegyűrődött anyaggal útnak indul a folyosón. Tíz lépést sem sikerül azonban megtenni, az első kanyarban sikerül frontálisan nekimennie valakinek, miközben válla fölött visszapillant a portréra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 2. 19:05 Ugrás a poszthoz

Álmos


Köhögök egy aprót, melyre az egyik festményről egy álmos, de mégis morcos figura néz vissza rám, ami lepisszent. Bocsánat! suttogom oda neki, majd színpadiasan húzom végig összecsippentett ujjaimat a szám előtt, mintha egy cipzárt húznék be rajta. Egy másik festmény is felriad a nem várt köhögésre, de ő kevésbé szolidan szid meg, majd fordul a másik oldalára, s hunyja le szemeit. Elgondolkodok azon, hogy lehalkítom a hallókészülékemet, s akkor figyelmen kívül tudom hagyni a sok dühös férfit és nőt, akik a falakról köszönnek vissza rám. Azonban ezzel azt is kockáztatnám, hogy nem hallom meg, ha valaki közelít felém. Igaz, legutóbb sem lettem megbüntetve, annak ellenére sem, hogy egy tanár talált rám becsiccsentett állapotomban, a földön ücsörögve. Majd ezt követően kifejtettem neki, hogy mennyire helyes, s ezáltal veszélyes a női nemre. Úgy vélem, hogy ez a Bagolyköves pályafutásom csúcsa, illetve ennél rosszabb már nem igen történhet. Végül is inkább a büntetés, mint még egy ekkora égés. Azóta igyekszem sokkal konszolidáltabb lenni, bár engem ismerve ennek nem sok esélye van. Mindehhez csatlakozik még a topaságom és instabilitásom, melyet a fantasztikus hallássérülésemnek köszönhetek. Egy kész főnyeremény vagyok! Igazából csodálom, hogy még élek és nem ütött el egy villamos vagy bármi. A gondolataim örvényét a megkorduló gyomrom szakítja meg, vagyis inkább evezi át másik vizekre. Lelki szemeim előtt látom a vacsoráról talán megmaradt ételeket, melyeket nem tüntettek el a manók. De ha az nincs, akkor beérem egy szendviccsel is, bár biztos vagyok benne, hogy a kis zsémbesek ki fognak nyírni, ha megtudják, hogy én jártam hőnszeretett konyhájukban. De sajnos az éhség nagy úr, így vállalom a kockázatot. Fejben már pakolom össze, hogy miket teszek a szendvicsembe, miközben a padló lapjait és a lépéseimet nézem. Nyelek egy nagyot, mivel az étel gondolatától beindult a nyáltermelésem, ám ekkor valakire felkenődök. Egy lépést hátrálok, majd egy Nemáár! hangzik el fejemben, végül meglepetten pislogok fel akadályomra. Gyorsan végig mérem, s az öltözetéből arra a következtetésre jutok, hogy diák lehet, aki szintén tilosban jár. De nem nyugszom meg, mivel legutóbb sem sikerül felismernem az intézmény egyik pedagógusát, csak nagy nehezen. Védelmemre szóljon, hogy akkor nem kevés alkohol volt a szervezetemben. Bár ha mást kérdeznék, akkor képen röhögne, hogy az semmi nem volt. Jaj de bonyolult minden!
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. november 3. 14:32
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 2. 20:34 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

Álmos az a különleges eset, aki egyszerre diák is, és nem is. Mivel alapvetően minisztériumi dolgozó - ennek megfelelően egyszerű fekete talárjára fekete és ezüst cérnával hímezték diszkréten a minisztérium szimbóluma alá a kísérleti bűbájok bizottságának egymást keresztező varázspálcáit -, az iskolában csak magántanulóként van jelen. Akadnak persze alkalmak, amikor tiszteletét teszi, még a vizsgák előtt - mint például ma -, mert a gemmológussal konzultál vagy éppen könyvtárt látogat. Ma történetesen az átoktörés tanárával szeretne konzultálni, ha már éppen ma kerülendő számára az erdő. Nem mintha gondja lenne azzal úgy elméletben, ha a nő megharapná, de az itt érvényes korlátozások miatt gyakorlatban ez nagyon nem lenne jó ötlet. A főbejáratot elkerülve is sikerül bejutnia közben az épületbe, a gond akkor adódik, amikor már a fejetlenség továbbra is nevéhez tökéletesen hű folyosóján befordul az első kanyarba és nekivágódik valakinek. Egyetlen pillanatra nézett hátra a válla mögött, hogy lássa, a portré viselkedik-e, és ennyi elég is, hogy szó szerint belebotoljon valakibe.
- A francba... jesszusmária - morogja félhangosan. Mondhatnánk, hogy a bajsza alatt, de hát nincs bajsza, ami egyébként sem segít azon, hogy ne nézzék fiatalabbnak egyébként a koránál. Lassan közelebb áll a harminchoz, de ezt a látszat nem igazán támasztja alá sok esetben. Lendületből lép hátra kettőt is, hogy egyensúlyát megtartsa, megdörzsöli a homlokát, aztán végignéz a lányon.
- Egyben vagy? - kérdezi meg kurtán, de azért mégis annak tudatában, hogy a maga részéről ő biztosan nem a lába elé nézett, így fölösleges lenne a másikra hárítani a felelősséget teljes egészében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 3. 15:14 Ugrás a poszthoz

Álmos


Ahogy felnézek az előttem állóra egy ismeretlen arcot vélek felfedezni, bár lehet csak a félhomály miatt. Véleményem szerint nem láttam még, ami annyira nem meglepő, mivel nem vagyok a társaságok közepe, bár egyre több embert sikerült megismernem a suliban. Ahogy felpillantok rá látom, hogy mozog a szája, de nem hallom, hogy mit mond. Első gondolatom az, hogy biztos suttog. A szájról olvasási tudásom valamennyit segít, így nagyjából értem, hogy Jézust meg Máriát emlegeti. Aztán következő mondatát tisztán láthatóan hozzám intézi, de továbbra is néma csend honol mindenhol. Ekkor koppan egy nagyot az a bizonyos éji bogár. Hirtelen fülemhez kapok - mivel trehány voltam, így csak az egyik fülemet kell lecsekkolnom -, s szembesülök azzal a kellemetlen ténnyel, hogy nincs meg a hallókészülékem. Nyilván az ütközés közben pottyanhatott ki, mivel csak gyorsan behelyeztem, s nem igazítottam be megfelelően és precízen. -Basszus! Ne mozdulj! - szakad ki belőlem, majd azonnal a padlót kezdem nézni. Pálca nélkül még fényt sem tudok csiholni, így a félhomályban próbálom megkeresni az egyébként átlátszó és test színű apró készüléket. Nagyjából a lehetetlenre vállalkoztam, de e nélkül én sehova nem megyek. - Nem tudsz egy kis fényt gyújtani valahogy? Bárhogy? Akár a taláromat is felgyújthatod!- pillantok fel rémültem az előttem állóra. Mondjuk hiába válaszol szóban, úgysem fogom meghallani, de a testbeszédet értem, meg a jelbeszédes is, bár kicsi az esély arra, hogy tudjon jelelni. Tényleg simán beáldozom a talárt, mivel az sokkal olcsóbb, mint egy hallókészülék. A családom anyagi helyzete pedig nem a legfényesebb így, hogy mindketten más irányba mentünk tanulni és máshol önmegvalósítunk. Szóval nagyon nem hiányozna, hogy egy több százezer forintos készülék eltűnjön. - Nem hiszem el, hogy ennyire béna vagyok!- puffogok, közben pedig leguggolok, s a nem éppen tiszta talajt kezdem simogatni magam körül. Szinte pánikszerűen tapogatom végig a környezetemet ameddig elérek, de nem merek lépni, mivel ha rálépek, akkor is bukott a mutatvány. Szemeimbe könnyek szöknek, pedig nem vagyok egy sírós típus. - Kérlek segíts megkeresni!- közlöm a sráccal, mintha tudnia kellene, hogy mire gondolok. Hatalmas, kérlelő bociszemekkel pislogok rá. Könnyen megeshet, hogy indokolatlanul hangosan vagy halkan kommunikálok vele, mivel nem tudom felmérni a hangerőmet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 3. 21:05 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

Egyetlen pillanatra nem néz maga elé, máris nekimegy valakinek. Kérdőn szalad fel a szemöldöke a lány reakciójára válaszul, értetlenül áll a hosszú csend, majd az hirtelen felkiáltás előtt. Nem tudja eldönteni, mi válthatta ki ezt, mintha fáziskésése lenne vagy lefagyott volna valamitől. Ismerősnek nem tűnik a lány, de hát az elmúlt hat évet nem itt töltötte, sok arc nem ismerős neki már. Nem kell könyörögni, hogy fényt idézzen, a talár felgyújtását inkább mellőzné, ujjai közé csúsztatja az amúgy mindig kézügyben lévő ébenfa pálcát és elmormolja a megfelelő varázsigét. Lumos maxima. A varázsige egészen éles fényt generál, amily megvilágítja a teret körülöttük, közben szinte már baljósan nyújtva meg az árnyékokat körülöttük.
- Mit is? - kérdezi meg végül, még mindig ott ácsorogva, ahová az imént lépett, egyensúlyát megőrizendő. Továbbra sem érti, mit keresnek pontosan. Pálcája hegyét a talaj felé irányítja, mert az legalább egyértelmű már, hogy a lány valamit elejtett, és nem az ijesztette meg, hogy esetleg pókot lát vagy ki tudja milyen kastélylakót, hiszen akad itt biztos mostanság is ez-az. Emlékszik ő még bundimunra, padlásszörnyre, elkószált macskákra. Volt itt minden jó. Leguggol azért végül, bár nincsenek illúziói, hogy ettől okosabb lesz. Talán ékszert hagyott el? Fülbevalót? Szusszan egyet, és karját oldalra kinyújtva próbálja növelni a megvilágított területet előbb jobbra, majd balra, körbehordozva tulajdonképpen a fényforrást, hátha ezzel segít megtalálni azt a valamit.
- Ha elmondanád, mit keresünk, lehet, hogy egy begyűjtő varázslat is elég lenne, ugye azt tudod? - kérdezi meg közben. Ha valaki, hát ő aztán mindent mágiával old meg.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 4. 08:32 Ugrás a poszthoz

Álmos


A kérésem után hirtelen fény támad. Szívesen megköszönném neki a segítséget, de egyelőre nagyobb bennem a pánik, mint a hála. A fény segít, de továbbra sem elhanyagolható tény, hogy egy tűt keresünk a szénakazalban. Mert az a fránya készülék bizony nagyon apró, s színeinek köszönhetően nagyon jól rejtőzködik is. Tapogatózok, s ekkor érzékelem, hogy az ismeretlen is leguggol, majd pálcáját jobbra-balra mozgatva igyekszik jobb megvilágítást nyújtani számomra. Lehet sokkal célravezetőbb lenne, hogyha tudná, hogy mit keresünk, de pánikszerű hangulatomban odáig nem jutottam el, hogy fel is világosítsam. Emellett a fogyatékosságom miatt örök életemben rosszul viseltem, hogyha valaki segíteni akart. Sajnos azok az emberek, akik empatikusak velem szemben, hajlamosak túlzottan is segítségnyújtók lenni, ami olykor nagyon zavaró tud lenni. Sose fogom elfelejteni, hogy hányszor kerültem kellemetlen szituációba hallássérülésem miatt, amikor is úgy kezeltek, mintha nem futnék százon. Jó, valóban a tanulás szempontjából nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ettől függetlenül köszönöm szépen, képes vagyok önálló és teljes életet élni. Már ha megtalálom a készüléket, s anyáék nem nyírnak ki. Felpillantok az előttem guggoló srácra, s látom, hogy újra jár a szája. Hirtelen a homlokomra „csapok”, s végre megérkezik a felismerés. - Semmit nem hallok abból, amit mondasz. Hallássérült vagyok és most a hallókészülékemet keressük, mivel ütközés közben kiesett.- bizonyára jelenleg sokkal nehezebben érhető, amit mondok, de próbálok nagyon artikulálni. Általában, amikor bent van a készülék, s „hallom” magam, akkor szebben beszélek, de ez most nem az a szituáció, hogy ezzel foglalkozzak. Nagyokat pislogok rá, s várom a reakciót, amiből gyorsan kiderül, hogy ő is az a túlbuzgó empatikus lélek, vagy az, aki képes normálisan kezelni, mint bárki mást, aki nem fogyatékkal élő. - Egy nagyon apró készüléket keresünk, mely testszínű és átlátszó.- közlöm vele a tényeket, mivel úgy fest, hogy segíteni szeretne. Tekintetem újra a talajra siklik a fiú tekintetéről, s újra keresésbe kezdek. Megtámaszkodok magam mellett, kicsit kinyújtózok, s úgy próbálom meg feltérképezni a srác mögötti területet is.
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. november 4. 15:22
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 4. 20:46 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

Bár alapvetően nem különösebben érdeklik az embertársai, van azért szíve, és még csak nem is kőből. Az igazat megvallva amúgy is az volt mindig a problémák forrása, hogy van neki, de most éppenséggel egészen a helyén van, illetve jó kezekben, nem hozza túlságosan undok formáját. Lehetne persze barátságosabb, kedvesebb, empatikusabb, sok minden más is, lehet ezt sorolni a végtelenségig, de az igazat megvallva, ha a lány ismerné, még azon is meglepődne, hogy egyáltalán segítőkész és nem tűnt el már egyetlen szó nélkül vagy éppen csak morogva a sarok mögött, itt hagyva őt, hogy bármi baja is van, oldja meg maga. Fényt idéz pálcájával, és még körbe is mozgatja, növelve a bevilágított területet, hátha megtalálja azt, amit keres, bármi is legyen az a valami. Rá is kérdez kétszer is, mire a lány végre elárulja, hogy hallássérült. Jó, hát ez is magyarázza, miért nem reagált semmire. Ő azt hitte, hogy bizonyára pánikol, hová eshetett a gyémántfülbevaló vagy ki tudja, milyen érzelmi értékkel bíró egyéb ékszer. A hallókészülék kicsit más műfaj azért. Hümmög párat, megvakargatva az állát szabad kezével, ahogy jobbjával közben még mindig maguk közé tartja a pálcát fényforrásként. Gondolkodik. Milyen varázsigével próbálkozhatna. Van pár kísérleti stádiumban lévő is a tarsolyában, de a azok nem biztos, hogy érintetlenül hagynák a keresett tárgyat.
- Fasza - állapítja meg nemes egyszerűséggel, amikor a lány közli azt az információmorzsát is, hogy a készülék apró, testszínű és átlátszó. Most már végképp nem tudja elképzelni sem, hogy milyen lehet az egész. Pedig a legvalószínűtlenebb dolgokat képes elképzelni és megálmodni. Szusszan egyet, és kiegyenesedik, majd visszahajol, hogy a lányt is felhúzza. Fogalma sincs, mennyire olvas jól szájról, de hátha.
- Van nálad pálca? - kérdezi meg, igyekezve artikuláltan beszélni, és lassan. A jelbeszédet sem ismeri különösebben, pusztán pár igazán univerzális jelet tud, amivel aligha menne sokra. Azért rá is mutat a kezében tartott ébenfa pálcára, majd kitárja felé a tenyerét, szemöldökét is kérdőn megemelve hozzá. Neki kellene használnia a begyűjtő varázslatot, hiszen ő tudja, mit is keres pontosan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
Írta: 2022. november 4. 22:43 Ugrás a poszthoz




- Nem szeretne esetleg helyet foglalni? - kérdezi meg, miután kicsit kezdi úgy érezni, mintha audienciát tartana. Igaz, hogy házvezető helyettes, de a nő egyike a kollégáinak úgy mellékesen, ez pedig itt a tanári, ahol aztán igazán nyugodtan, még kérdeznie sem kell.
- Be kell vallanom, a könyvemben azért egy kicsit szándékos is volt, hogy annyi elrettentő példát emlegettem, mert néha azt tapasztalom, hogy úgy kezelik az egész képességet, mint valami, ami menő - magyarázza, megemelve kezét, hogy ujjaival idézőjelet mutasson, ahogy azt Majától tanulta. Na meg a szót is a lányától tanulta, kicsit furának is érzi a szájában, de mégis illik ide a kontextusba. - Szóval szerettem volna hangsúlyt fektetni rá, hogy mégis csak azok próbálják meg elsajátítani, akikben tényleg kellő kitartás van és tisztában vannak az esetleges veszélyekkel is - fejezi be a gondolatmenetet, majd szusszan egyet.
- Bocsásson meg, nem is untatnám ezzel, csak ez a heppem, hogy úgy mondjam. Inkább kevesebb diákot oktatok, mint hogy olyanokat vegyek be a szakkörbe, akik nem veszik komolyan az egészet. Kegyed igazán jól gondolja, nem lenne kellemes úgy rohangálni emberi alakban, hogy valami megmaradt egy sikertelen próbálkozásból - helyesel, ha már a nő ilyen bölcsen áll a témához. A kérdésére válaszul bólint.
- Valóban. Maine coon egész pontosan - válaszolja. Az információ egyébként is bárki számára elérhető, akit érdekel, hiszen az animágusok nyilvántartása nem titkos. Titok csak akkor tud lenni, ha valaki olyan botor, hogy nem jegyezteti be magát, börtönbüntetést kockáztatva a hatályos törvények értelmében. Közben kicsit kényelmesen dől hátra a széken, bár igyekszik mégsem túl kényelmesen lenni, inkább meg is mozdul, hogy ne legyen annyira a napon. Álmosítja.
- És ha szabad tudni, miért éppen átváltoztatástan? Olyan kevés emberrel találkozom, akik erre érzik elhivatottnak magukat.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 5. 15:58 Ugrás a poszthoz

Álmos


Halványan elmosolyodom, amikor szájáról leolvasom, miként nyugtázza a hallókészülék kinézetét, s ezáltal a nehezített feladatot. A lehető legrövidebben és legegyszerűbben fogalmazza meg, hogy mennyire szuper szituáció ez most. Ha nem lennék picit befeszülve, akkor lehet még hangosan fel is nevettem volna. Ezt követően újra szorgalmasan pásztázni kezdem a környezetünket, de ekkor érzem kezét a karomon, ami húzni kezd felfelé. Én jól nevelt kislány módjára fel is egyenesedek, s kérdő tekintettel pislogok rá. Látom, hogy újra megszólal, s nagyon koncentrálok ajkaira. Szerencsére nem egy barokkos körmondatot mond, így ki tudom bogozni, hogy mit is szeretne. Nyilván az is nagyban hozzájárul a megértéshez, hogy átcsapunk activity-be. Amikor végig nézem a jelenetet, ahogy a pálcára mutat, majd színpadiasan előadja a kérdőjel pózt, először bájosan elmosolyodom, majd egy jóleső nevetés tör ki belőlem. Kezemet szám elé teszem, fejemet kissé lehajtom, s úgy kacagok a jeleneten. Mikor újra felnézek rá, szemeim könnyesek, s egy-két csepp le is folyt arcomon. Apró gödröcskéimet előhozó mosolyom töretlen, és szemeim is mosolyognak, mintha hirtelen meg is feledkeztem volna arról, hogy elvesztettem egy nagyon értékes és a napi életemhez elengedhetetlen eszközt. - Nincs nálam pálca, csak ennivalószerző körúton vagyok, gondoltam oda nem kell.- kissé megvonom vállaim. Tudom, egy magamfajtánál mindig ott kellene lennie a pálcának, de én sajnos az a típus vagyok, akit marhára nem érdekel ez a varázslósdi. Valószínűleg emiatt nem vagyok a legjobb tanulók között sem, s emiatt felejtek el ilyen lényeges dolgokat. Én inkább maradok a művészetnél, abban tudok igazán kiteljesedni, s ahhoz nem kellenek bűbájok meg egyéb finomságok. Mivel az ő ötletéhez úgy fest az én pálcám kellett volna, így újra tervezek. - Cseréljünk helyet!- közölöm vele nemes egyszerűséggel, majd megfogom két karját, s óvatosan oldalra haladva átforgatom magunkat. Így ő ott áll, ahol eddig én, jómagam pedig az ő helyén. Pipiskedve, óvatosan lépkedve hátat fordítok neki, majd újfent leguggolok, s a talajt pásztázom. - Ide tudsz világítani, kérlek?- kérdem, majd az előttem lévő területre mutatok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 5. 23:14 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

Nem különösebben érti a nevetés okát, ennyire vicceset csak nem mutogatott, de azért annyira meg sem hatja. Lepereg. Ritkán veszi magára embertársai reakcióit, ehhez már elég vastag páncélt növesztett az évek során, hiszen mindenkit igyekszik legalább kartávolságnyira tartani, ha nem is három lépésnyire rögvest. Szinte mindenkit. Az előtte álló lányt pedig nem is ismeri, így pusztán pár pillanatig értetlenül mered rá, mielőtt száját egy rövid ideig tartó grimaszba csavarja, majd vállat von. Egészségére. A szemét forgatva veszi tudomásul aztán a választ. Ki az, aki nem hord magánál varázspálcát?
- Ez most komoly? Édes Jézus - szusszan fel szinte már keservesen, megdörzsölve a homlokát szabad kezével, majd beletúr a hajába is. Ezt nem hiszi el. Tényleg, komolyan nem érti, hogy ki az, aki elindul pálca nélkül bele a vakvilágba? Itt ácsoroghat a végén reggelig, mert egy testszínű, átlátszó, miniatűr akármi, amiről tényleg ötlete sincs, hogyan kellene egyáltalán elképzelnie is, leesett. Szórna rá begyűjtő bűbájt, de hát azt se tudja, mire kellene szórnia. Ha esetleg megpróbál mindent egy kupacba gyűjteni, abban meg ki tudja, mi a szösz akad még, és nem sérül-e meg ez a valami. El fog késni a megbeszélt időpontról is, ha nem lesz meg hamar az a valami. Ujjait még mindig a hajába fúrja, másik kezével pedig a pálcát tartja, mint a fényforrást. Nem mintha a folyosó amúgy ne lenne kivilágítva, csak mivel a fejetlenség folyosója olyan, amilyen, a világítás közel sem olyan erős, mint az általa idézett lumos maxima. Bólint a kérésre, majd sóhajt egyet kissé lemondóan - bár a lány úgyse hallja -, majd a kért irányba nyújtja a karját. Nézelődik azért ő is, hátha észrevesz valamit, ami az a bármi lehet, amit keresnek. Kényszere van megkérdezni, hogy "na, megvan már?", de úgyis háttal van neki a lány, a falnak beszélne. Gondterhelten vakargatja meg a homlokát, kellene valami értelmes megoldás. Nem jut eszébe semmi olyan, amivel ne sikerülne összeszednie minden hülyeséget is a padlóról, és azért ezen a folyosón akad az bőven bármikor. Ez a lehető legrosszabb hely bármit is elveszíteni. Megkocogtatja inkább a lány vállát, és megszünteti a fényt.
- Erre nincs időm - közli kurtán, majd egy begyűjtő bűbájt szór ki. Saját változat, még mindig kísérleti stádiumban, de hátha beválik. Tenyerében végül négy darab akármi landol. Az egyik egy fülbevalóból kihullott achátnak tűnik, szép kerekre van csiszolva, de nem csak az van ott. - Valamelyik az? - kérdezi meg, és a lány orra alá tartja a tenyerét rajta mindennel, amit a kapott információk alapján sikerült begyűjtenie. Hátha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 6. 09:53 Ugrás a poszthoz

Álmos


Újra magamon érzem az ismeretlen srác kezét, de most mindössze megkocogtatja vállamat, amire felegyenesedek, s óvatosan felé is fordulok. Ekkor az általa előidézett fény is megszűnik, majd figyelem, hogy mit mond. Ezt most nem teljesen sikerült leolvasnom szájáról, mivel nem artikulált olyan szépen, de a végén az idő szót felfogtam. Ekkor a fejem gyorsan összetette a morzsákat, a fény megszüntetése, az idő szó, s megszületett az elképzelés, hogy ő most itt fog hagyni engem. Nem tudom miért, de hirtelen egy nagyot dobban a szívem a gondolattól, hogy itt maradok egyedül, hallókészülék nélkül, az egyik leggázosabb folyosón. A festmények közben mind felébredtek, mivel láthatóan mind minket bámulnak. Nyilván volt egy-két nem túl kedves megjegyzésük is, és most örülök, hogy nem hallottam ezeket. Gondolataimból az rángat vissza, hogy a srác kezében hirtelen négy apró dolog jelenik meg. Tekintetemmel gyorsan végig mérem a dolgokat, s hirtelen elveszem tenyeréből az apró hallókészüléket! - Köszönöm!- közlöm vele talán hangosabban a kelleténél és talán túlzottan is lelkesen, majd végig sem gondolva, hogy mit csinálok, karolom át az előttem álló nyakát. Hát igen, ez vagyok én, az a lány, aki talán túlzottan is közvetlen, meggondolatlan és indokolatlanul sokszor vesz fel testi kontaktust másokkal. Igazából végig sem gondolom, hogy a teljesen idegen srác mit fog szólni hozzá, de még egy hatalmas puszit is nyomok arcára, végül eltávolodom tőle. Gyerekkorom óta a taktilis ingerlés volt a gyengém, valamiért imádom a különböző textúrákat, s ezzel együtt mások érintését is. Lehet köze van a hallássérüléshez, mivel ott egy érzékszervem kiesett, így nálam ez a fajta érzékelési mód felerősödött. Ez sokakban rosszallást vált ki, de képtelen vagyok mit kezdeni ezzel a szokásommal, pedig lehet nem ártana. Taláromba megtörlöm az apró készüléket, majd óvatosan fülembe helyezem és beállítom a megfelelő frekvenciát. - Adósod vagyok! Köszönöm!- közlöm vele kurtán, majd egy bájos mosolyt küldök felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. november 6. 11:49 Ugrás a poszthoz

Dr. Kedves Antal Nimród

- Ó, de, igen, köszönöm - ült is le gyorsan a kérdést követően, mert az egész helyzet kínosságát csak tetézte, hogy Abigél nem tudta eldönteni, melyik lábára nehezedjen épp, vagy kezdjen-e el rugózni rajtuk, esetleg lépkedni fel-alá.
Persze, ahogy leült, egyből rájött, hogy most majd azzal fogja saját magát bosszantani, hogy váltogatja, melyik lábát teszi keresztbe. De remélhetőleg a férfinek ez már kevésbé fog feltűnni az asztal takarásában.
Ismét összeszaladt kicsit a szemöldöke, de ezúttal azért, amit Kedves mondott.
 - Dehogy untat, ne vicceljen! - rázta meg fejét. - Bár ami azt illeti, tényleg menő egy képesség, meg úgy az egész transzfigurációs tudomány is, de ennek ellenére én sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire veszélyes. Viszont egyáltalán nem szeretném elvenni a kedvét senkinek tőle, akkor se, ha kezdetben felelőtlen. A hibáinkból tanulunk a legtöbbet. Feltéve, ha túléljük őket - tette hozzá nevetve.
Azzal természetesen tökéletesen tisztában volt, hogy milyen állattá tud alakulni aktuális beszélgetőtársa, még az ismertetőjegyét is meg tudta volna mondani, de az ilyen specifikus tudással legfeljebb részegen, a barátainak büszkélkedik az ember, nem pedig a szóban forgó illetőnek, mert a végén még megszállottnak nézi.
 - Az mondjuk mindig is érdekelt volna, hogy milyen alakot öltenék, ha megtanulnám az animágiát - merengett el egy pillanatig. - De ez megmaradt gondolati szinten. Viszont az átváltoztatástan? Valahogy mindig is szerettem a magam képére formálni a környezetem. Semmi sem volt jó úgy, ahogy van. Tudja, ha van rajta kalap, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Kicsit megalomán, tudom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 6. 13:26 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

A varázslás első számú szabálya, hogy azt irányítod, amit meg tudsz nevezni. Ezért sem érez különösebb lelkesedést, de még késztetést sem igazán, hogy ő használjon mágiát, ne a lány. Csak nagy általánosságban tudja, mit keresnek, soha nem látta, nem tudja leírni, elképzelni, egyszerűen fogalma sincs, hogy mi az. Éppen ezért van rizikója a dolognak, nem is beszélve arról, hogy ez a bűbáj még nincs is szabadalmaztatva sem. Csak kísérletezik vele egy ideje, mint megannyi mással is, de van az a kényszer, amiért úgy dönt, hogy előveszi a tarsolyából. Jobb ötlete nincsen. Egy sima invito még ennél is kevesebb eredménnyel kecsegtetne meglátása szerint, úgyhogy inkább arra fókuszál, hogy begyűjtsön mindent, ami kicsi és testszínű. Ilyesmire találta ki az egész bűbájt eleve, hogy a sok kis apró összetevőt a varázstárgyaihoz könnyedén tudja összegyűjteni, anélkül, hogy át kellene túrnia értük egész felületeket. A zseni uralja a káoszt, ugye? Pontosan. Ő erre törekszik. A varázslat hasznosnak tűnik, négy apró tárgy is landol a tenyerében, amit aztán a lány orra alá tart, remélve, hogy éppen elég volt azt meghatározni, hogy valami kicsi és adott színű. Még csak nem is próbálkozott ilyesmivel, a legutóbbi kísérletnél például csak huszas vasszegeket és hármas csavarokat gyűjtött be, ami azért sokkal konkrétabb. Észre se veszi, hogy bent tartja a levegőt, amíg megkönnyebbülten nem szusszan fel, amikor a lány megtalálja a keresett tárgyat. Nagyszerű. Visszahúzza a tenyerét, és megnézi, mi maradt. A kő valóban achátnak tűnik, rózsaszínes árnyalatban, azt zsebre is teszi a másik két mütyürt - egy legó darab és egy törött kagylóhéj - majd kidobja. Keresni csak nem keresi őket senki. Zsebébe süllyeszti éppen a kezét, amikor a köszönömöt követően a lány már a nyakában is lóg. Nem túl lelkes ettől sem, bár különösebben nem zavarja, ha semmibe veszik a személyes terét, a határai nem itt húzódnak, ellenben mégiscsak vannak preferenciái, hogy kitől viseli jobban és kitől kevésbé. Jelen esetben főként a szemét forgatja, és mellőzi az esetleges viszonzást.
- Nincsmit. Csak hordd magadnál a pálcádat. Sokkal egyszerűbb lett volna begyűjteni, mert tudod, mit keresel - osztja meg a véleményét kéretlenül is. - Ez a folyosó egy rémálom, ha bármit elhagy az ember. Megjavítani is képtelenség, pedig már megpróbáltam, és ahogy látom, azóta se járt sikerrel egy gondnok se. Nem tudom, merre tartasz, de nekem még ma el kellene jutnom a nyugati toronyba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
Írta: 2022. november 6. 14:16 Ugrás a poszthoz



Máris jobban érzi ő is kicsit magát, hogy a kedves kollegina helyet foglal. Bár szereti a figyelmet, azért nem kell azt sem túlzásba vinni, és már tényleg kezdte úgy érezni, mintha ő lenne itt a főméltóságos. Áh, ugyan, Kollégák. Ez meg itt egyébként is a tanári, érezze csak nyugodtan otthon magát. Még akkor is ezt javasolná, ha netán az irodája lenne, de mivel idén biztos, hogy nem fog minden napot itt tölteni - egyszerű fizikai képtelenség feladatai szerteágazó voltából adódóan -, nem is igényelt saját irodát. Amikor megkérdezték, inkább arra döntött, hogy nem foglalja más elől a helyet, csak hogy üresen álljon egy terem, amire kibiggyesztik a teljes nevét. Az már amúgy is simogatja az egóját éppen a kellő mértékben, hogy a minisztériumban van irodája részlegvezetőként, és ki is írták a nevét az ajtóra szép kis aranyozott táblára. Végre már nem zavarja, hogy a sógora mit ért el, mert neki úgysincs ilyen. Gondolatban azért hozzátesz egy Doriánnak szóló "bibibi"-t, mert az olyan abszolút felnőtt emberhez illő, de hát az egész rivalizálásuk az óvodában kezdődött. Elhessegeti azonban a sógora gondolatát is, inkább figyelmesen hallgatja Abigél szavait.
- Kénytelen vagyok beismerni, hogy ebben nagyon igaza van. Na meg azt is bevallom, a magam részéről örvendek, hogy már nem én oktatom az átváltoztatástant. Hogy is mondjam... nem mindig a türelem az erősségem, szóval nagyon örülök, hogy valaki olyan veszi át a stafétát, aki így látja és a diákokat is megérti. Azt hiszem, nekem már kicsit becsípődött a "bezzeg az én időmben" - neveti el magát, habár komolyan mondja. Anna mondjuk mondott múltkor valami érdekeset, hogy az is nehezítő körülmény lehet neki, hogy szívvel lélekkel szereti a kutatási területét, és nehezen fogadja, ha valaki nem így áll hozzá, még akkor is, ha nyeretlen alsós az illető. Lehet benne valami, de azért ezt inkább megtartja magának.
- Sejtése sincs? - teszi fel a kérdést. - Gyakori, hogy egyezik a patrónus alakjával, bár e tekintetben én éppen kivétel vagyok, és örülük is, hogy így van, a patrónusom ugyanis egy irdatlan méretű orrszarvú. Alapvetően azonban nevezhetnénk spirituális állatnak is, olyan valami, amihez igazán kötődni tud. Totemállatnak is mondják, kulturális közeg kérdése, minek hívjuk - magyarázza már egészen belehevülve a témába, még a kezével is gesztikulál, innen is láthatja, aki kicsit is ismeri, hogy neki ez az egész tényleg a szívügye.
- Inkább szórakoztatónak nevezném. Meg ha már megtehetjük, miért ne tennénk? A lányom imádja, ha átváltoztatunk dolgokat a házban, most az eridonosoknak is szoktam néha ezt-azt alkotni, ha éppen van ihletem. Ha van kedve, akár ki is élheti nálunk nyugodtan. Most éppen őszi dekor van, a kedvenc alkotásom az almafák világító almákkal. Csak meg ne próbálják megenni a gyerekeim.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2022. november 7. 18:52 Ugrás a poszthoz



A visszajövetel olyan, mint egy jó fejbekólintás. Egy boxmeccsen az utolsó ütés, amit kapsz, mielőtt teljesen átadod magad a sötétségnek. Minden annyira átalakult a helyen, hát a levita torony is teljesen másképp néz ki, mint az ő idejében - mint utólag megtudta, le is omlott az egész a fenébe. De közben meg ismerős volt és jó. Főleg mert újra látta Adlert. Oh te jó ég. Mennyi hülyeséget csináltak gyerekkorukban. Mintha csak tegnap lett volna, és közben meg millió egy évvel ezelőtt. Aztán meg ott volt Nadia is, aki franc tudja hogy kötött ki pont ezen a helyen az Egyesült Államok után. De őt is jó volt látni az évnyitón, még ha csak a hátsó sorból is követte az eseményeket, és senki nem vette észre. Volt ott elég dráma nélküle is.
Ahogy az ismerős folyosókat rótta az éj leple alatt, valaki kilépett a tanáriból. És a legjobb, még ismerte is a tagot, együtt jártak... valamelyik órára, amelyiken nem figyelt. Sok volt az olyanból. Elvigyorodott. - Ejj mate - tisztelgett, de a másik elszáguldott a másik irányba. A szürke, félhomályos folyosón is látni lehetett, hogy össze volt borzolva a jól álló sérója, és a sietségből elég valószínű volt, hogy valakivel odabent valami egészen nem odaillőt műveltek. Huba elröhögte magát, és fütyörészve közelítette meg a tanárit.
- Gotcha - suttogta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Hello! Valaki, későn dolgozó? - szólt be, kutakodva a páros másik fele után. Vissza kell rázódnia az iskola életébe, és azt leginkább úgy tud, ha a pletykákkal is tisztában van. Ne ítélkezz, te se tennél mást, kedves olvasó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nadia Rosales
INAKTÍV



RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2022. november 8. 19:08 Ugrás a poszthoz

Huba

- Na siess, nehogy meglássanak - nyomtam egy csókot az ajkaira, aztán mielőtt még lelépett volna, visszahúztam. - Várj már, a nyakkendőd - gyorsan megigazgattam a nyakában fityegő darabot, nem is értem, miért vett fel ma nyakkendőt, de talán nekem akart kedvezni. Mindenesetre nehéz szívvel engedtem el a bozontos tanárurat, aki villámgyorsan távozott az éj leple alatt, én meg villámgyorsan húztam vissza a bugyimat, hogy aztán megigazgassam a szoknyámat, és gyorsan visszagomboljam a blúzom gombjait. Pechemre egy leszakadt, ettől függetlenül még sikerült a küldetést teljesítenem, úgy ahogy sikerült visszarendeznem a felsőmet, mikor meghallottam a füttyögést, így zavartan huppantam le az asztalról, s próbáltam azon gyorsan rendet rakni egyik kezemmel, miközben másikkal a hajamat igazgattam.
- Merlinre, hahó - a szívbajt hozta rám, pislogtam is a hang irányába, mikor a gyertya fényében megláttam Hubát. - Nahát, Te vagy az? - furcsa érzés volt, egyrészt zavart leplezve próbáltam jelen lenni, másrészt viszont megörültem neki, hisz a megérkezése óta nem volt még időm őt normálisan köszönteni. - Ezer éve nem láttalak, na gyere már, mesélj! Hogyhogy ilyen későn még ébren? - kérdeztem mosolygó zavaromban,miközben tovább rendezgettem az asztalon lévő dolgokat. Ezen az estén elvileg én voltam ügyeletben, ezért is lepett meg, hogy Huba csak úgy a semmiből felbukkant a tanáriban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2022. november 8. 21:17 Ugrás a poszthoz



Hát nézzenek oda, nem a kedvenc igazgató-helyettesét találta ott? Elvigyorodott, hogy a szemei is csak résnyire tudtak nyitva maradni a nevetőráncoktól.
- Üdvözletem kollegina. Tudod, láttam egy gubancos hajú, és érzelmi rendszerű idegent elsietni a folyosón, és gondoltam benézek, hátha a dulakodás másik részvevője elszenvedett bármilyen lelki traumát - fejtette ki hosszabban, és átvitt értelemben, hogy mennyire nagyon tudja, mi folyt itt nem is olyan rég.
- Azt kell hogy mondjam, hozzánk nem hoztál fel ilyen szépfiúkat anno - lépkedett közelebb, csak hogy rátelepedjen a Nadia melletti asztal tetejére.
- Uuu... ugye nem itt csináltátok? - fintorodott el, és összes színészi tevékenységét bevetve próbált komoly maradni egészen addig, amíg ki nem tört egy nevetésben. Felvett maga mellől egy naplót, és azt kezdte el lapozgatni érdektelenül.
- Mivel tökéletesen tisztában vagyok a te jelenlegi lelki állapotoddal, és hadd jegyezzem meg, hogy ehhez a különleges képességemre se volt szükségem, így inkább én beszélek. Feldúlt vagyok - szívta be a levegőt a fogai közül, majd engedte ki egy lemondó sóhajjal, miközben a lapok recsegő hanggal jelezték az újabb gyerek oldalát. - Lassan két hete itt vagyok, és még egyáltalán nem kerestél meg. Se egy levél, amióta megjöttem, se egy cetli a tanári asztalomon - mutatott lapozó kezével a még elég gyéren "feldíszített" bútordarab felé. Aztán összecsapta a naplót, és lelógatta két lába között. - Ezt hittem ennél többet jelentek neked, Nadia. Többet, minthogy Sir Kállay Ákos miatt elfelejts - szólt teátrálisan, hangjából Nadia is tökéletesen tudhatta, hogy csak viccel. Túl sokáig éltek együtt ahhoz, hogy bármelyik szavát is elhiggye ennek a szélhámosnak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 11. 13:05 Ugrás a poszthoz

Álmos


Végre hallom is amit mondd, és érzem az enyhe leszúrást a hangjában a pálcám miatt. Valóban igaza van, azzal sokkal könnyebb megoldani az ilyen jellegű helyzeteket, de ki gondolta volna, hogy este összeütközök valakivel, pláne ezen a folyosón. Na meg rólam van szó, aki bizonyos dolgokat inkább megold varázslat nélkül, így rendszeresen felejtem el a pálcámat magammal vinni. Jelen helyzetben azonban jobbnak láttam, ha ezt nem fejtem ki a srácnak, mert a végén lenyel keresztbe. Helyette annyit reagáltam, hogy rendben, legközelebb jobban odafigyelek erre. A folyós kapcsán kifejtett véleményét hallva csak lelkesen bólogatok. Nincs bennem rossz érzés a fejetlenség folyosójával kapcsoltban, de ha van rá lehetőségem, akkor azért elkerülöm, de jelen helyzetben ez volt a legrövidebb út. Én pedig éppen egy olyan hely felé tartok, ahol tartózkodnom se lenne szabad, még jó, hogy nem kerülővel megyek oda, meg majd vissza. Megüti fülemet, hogy ő próbált itt már valamiféle javítást végezni, de hasztalan. - Mit szóltak hozzá a tanárok, hogy te itt ilyesmit akartál tenni?- kérdezek vissza, mivel úgy gondolom, hogy nem feltétlen díjazták azt, hogy egy diák akarja átvenni a gondnokok feladatát. Gondolom nem dicsérték meg, hogyha kiderült a dolog. Hamarosan azt is megtudom, hogy merre tart, s mivel nekem is majdnem arra van dolgom, így örömmel konstatálom, hogy egy darabig lesz társaságom. - Mint mondtam, valami ennivalót szeretnék szerezni magamnak. Elaludtam és lemaradtam a vacsoráról, de már irtóra éhes vagyok.- közlöm vele, majd kicsit igazgatok összekuszálódott öltözetemen. - Na akkor induljunk!- közlöm mosolyogva, majd a megfelelő irányba fordulva indulok el, s minden bizonnyal a srác is mellettem haladva velem tart. - Mi a pontos úticélod? Mi dolgod neked arra ilyen „későn”? – kérdem, és az utolsó szó kimondása közben idézőjelet mutatok ujjaimmal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 286
Összes hsz: 344
Írta: 2022. november 11. 20:59 Ugrás a poszthoz

Araczki Boglárka

Nem fogja győzködni a lányt arról, hogy egyébként miért lehet fontos, sőt, hasznos az ember keze ügyében a pálca ebben a kastélyban. Ez a folyosó meg különösen érdekes, sosem sikerült rendbe tenni még. Valami oknál fogva minden kísérletnek ellenáll, részleges sikereket sikerült csak elérni, és azt is időszakosan. Sose sikerült rájönnie, mi zavarja össze mindig, most pedig már nem is fog, mert nem ő a gondnok.
- Semmit, mert én voltam a gondnok akkor éppen - osztja meg a tényt. A lánynak végtére is nincs honnan tudni, hiszen nyilvánvalóan nem ismerik egymást. Némelyik portré azért még emlékezhet rá abból az időből, amikor megfenyegette őket, hogy ha sokat pletykálnak Lilláról meg róla, nem fog odafigyelni a karbantartásukra. Nem is gondolná az ember, milyen kellemetlen lehet egy képkeret, ami penészedni kezd vagy éppen beleköltözött a szú. Zsebre vágja közben azt, amit talált, majd kidobja, és a pálcáját is elrakja. Egyelőre talán nem lesz rá újra szüksége, de azért mindig keze ügyében szereti tudni.
- Akkor útba esik a konyha is - állapítja meg, tudomásul véve, hogy a lány vacsorázni szeretne, és emlékei szerint ugyebár a konyha épp a nyugati toronyban található. Méghozzá ezen a szinten. Neki még onnan fel kell jutni a másodikra, mert a társalgóban egyeztek meg. Bólint, indulhatnak felőle, sőt, még örül is neki, ha nem ácsorognak tovább itt, mert így is lehet, hogy el fog késni. Rá kellene jönnie, rémlik-e arra rövidebb út, mert azért ő mindig előbb szeret odaérni mindenhová, semmint késve, hiába nincs órája. Van ugyan telefonja, de az mindig a táskája legmélyére van süllyesztve, csak a nővére kedvéért hordja magával, de ki nem állhatja a gondolatát sem.
- A társalgó a nyugatiban a másodikon. Megbeszélésem van az egyik tanárommal. Napközben viszont dolgozom, és nem tudok egyszerre két helyen lenni - válaszolja. Nehéz azt mondani, hogy mesél, tekintve, hogy mennyire szűkszavú, de valójában még most is többet beszél, mint átlagosan egyébként szokása.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. november 20. 12:39 Ugrás a poszthoz

Dr. Kedves Antal Nimród

Már ő maga is a harmincas éveit taposta, ami ugyan még mindig a fiatal kategóriába tartozott, pláne a varázsvilágban, ahol tovább éltek többnyire az emberek, mégis gyakorta megesett, hogy "öregnek" érezte magát. Nem értette úgy az utána érkező generációt, az őket követőket pedig egyenesen földönkívülinek találta olykor. Így aztán át tudta érezni a férfi szavait, de remélte, az ő türelme azért még kitart pár évig.
 - De hisz még ön is fiatal - udvariaskodott mosolyogva. Illetve annyira azért nem is volt túlzás az állítás, hiába öregítette magát Kedves, jó esetben még csak az élete felénél járt.
Abigélnek pedig még több ideje volt, többek között akár arra is, hogy megtanulja az animágiát. Bár jelenleg (sem) tervezte ezt, hiába furdalta a kíváncsiság az oldalát.
 - Nem is tudom, talán valami szabadon élő ragadozóként tudom elképzelni magam. Róka, farkas, vagy hasonló. Mosómedve? Az mit eszik? Végül is magokon is elvagyok, lehetek mókus is. Mábel, a lányom nemrég kitalálta, hogy vegán akar lenni, szóval most ismerkedem az alternatívákkal úgyis. Bár mikor mondtam neki, hogy akkor nincs több garnélarák, eléggé elsápadt - kuncogott.
Felderült az ajánlatra, és hálásan fürkészte a férfi arcát, majd egy pillanatra elgondolkodott, és megint nevetnie kellett.
 - Miért is ne? Szívesen betársulok. És az se baj szerintem, ha megeszik, legalább nem kell majd világítás a mellékhelyiségben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
Írta: 2022. november 20. 20:01 Ugrás a poszthoz



- Igaz, igaz. A fél évszázad néha soknak tűnik, de varázslók között még legalább másfélszer ennyi előttem van is - válaszolja elgondolkodva bólogatva, ugyanis közben fejben számol. Való igaz, a nagyszülei is boldogan élnek még így közel a százhoz, jövőre meg épp esedékes a hetvenötödik házassági évforduló is. Már most szervezni kezdte a család az ünnepséget. Erre azonban most nem is fecsérel egy másodperccel sem többet, mert úgyis kijut neki is majd valami feladat az egészben előbb vagy utóbb, ugyanakkor meg a jelen beszélgetés egyébként is roppant érdekes, így inkább ennek szenteli a figyelmét.
- Mindenfélét. Ragadozó, de a gyümölcsöt is éppen annyira szereti. A nagylányom történetesen éppen mosómedve, már csak kíváncsiságból is utána olvastam - válaszolja elmosolyodva. Majára roppant büszke, hogy sikerült befejeznie a képességtanulást, főleg, hogy nála volt szerencséje tanulni, márpedig a tanoncait nem kezeli kesztyűs kézzel, azt meg kell hagyni. Attól nem lett kivétel, hogy egyébként ő is apuci kicsi lánya még most is, hiába múlt el húsz éves is már.
- Azt majd ilyen kiskapus napokon, vagy az nem lesz? Az egyik unokatestvérem volt úgy pár évig vegetáriánus, hogy hétfőtől csütörtökig semmi hús, péntektől vasárnapig meg belefért a hal és minden vízi élőlény, és egyszer volt szerencsém azon érveléshez is, hogy ezt a malacot láttuk bemenni a folyóba, úgyhogy belefér - meséli kuncogva. Meg kell hagyni, Petrának mindig is voltak sajátos gondolatmenetei, kiskaput mindig mindenre talál és meg kell hagyni, unatkozni is határozottan képtelenség mellette a mai napig. Felajánlja aztán azt is, hogy ha a kolleginának kedve lenne, nyugodtan besegíthet időnként átalakítani az Eridont, a diákok úgyis élvezik a változatosságot. A válaszon elneveti magát.
- Jogos. Azért a Halloweenre tervezett gyertyás dekorációra szándékszom szórni némi pajzsbűbájt, mielőtt valaki valamit felgyújtana. Tudom, hogy a főnix a házunk állata, de nem szeretném igazi főnixfészekként látni viszont a tornyot. Viszont nagyszerű, bármikor arra garázdálkodna kicsit, szóljon bátran, és elárulom az aktuális jelszót, aztán szabad a gazda.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. november 21. 19:17 Ugrás a poszthoz

Dr. Kedves Antal Nimród

Nem mintha eddig búskomor lett volna, mégis ha lehet, méginkább felderült az arca, a gyümölcsöket ugyanis ő maga is szerette. De egyébként sem hitte, hogy bármiben is befolyásolná, mit ehet vagy nem ehet egy animágus meg az állati alakjában, függetlenül attól, hogy az adott faj éppenséggel fogyaszt-e mondjuk húst vagy sem. Legfeljebb a felépítése, fogazata nem igazán teszi lehetővé, hogy valóban magához vegye az adott ételt.
 - Mindenki animágus a családban? - kérdezett most olyat, amit valóban nem tudott Kedvesről. Elvégre ez magánéleti dolog volt, még ha utána is lehetett járni, ha nagyon akart. Legalábbis a bejegyzetteknek, akik még csak tanulják, róluk nem feltétlenül találna nyilvántartást.
Megrántotta kissé vállát, és aprót rázott fején is, csak hogy megerősítse következő szavait:
 - Őszintén fogalmam sincs. Nem állna tőle távol, hogy lesi a kiskapukat, nekem is szokásom. Ugyanakkor ez a fajta csalás önámítás, magamnak meg nem szoktam hazudni, és szerintem ebben is hasonlít rám. De a vízimalac jópofa - nevetgélt.
A tengeri herkentyűket a pizzán is másféle feltétként kezelték, mint a többi húst, nem is keverték őket, szóval látott benne rációt, de nem gondolta, hogy Mábel kevésbé látná élőlénynek a polipot, csak mert a víz alatt lakik.
Megpróbálhatta volna játszani a félszeg, bátortalan lányt, de esze ágában se volt kéretni magát, még a végén visszakozna Kedves, szóval határozottan bólintott egyet.
 - Szaván fogom, professzor! És jelzem, kiválóan értek a tűzoltáshoz is, nem egyszer sikerült félre annyira egy-egy átváltoztatásom, hogy felrobbant a céltárgy, szóval nagy tapasztalattal rendelkezem a kárelhárításban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 422
Írta: 2022. november 25. 21:52 Ugrás a poszthoz



Nem éri meglepetésként a kérdés, annyiszor tették már fel akkor is, amikor Maja még csak tanulta. Röpke mosollyal veszi tudomásul, és megrázza a fejét.
- Ezt így nem mondhatnám azért, a közvetlen felmenőim közül például senki sem az, viszont a lányaim közül a nagyobbik az, a kisebbik meg még csak tíz éves, de mire elég érett lesz ehhez, még kitalálhatja, hogy ő is szeretne animágiát tanulni. Talán nem is bánnám, remélhetőleg nem ő lesz az elefánt a szobában vagy valami hasonló - válaszolja ismét elmosolyodva, habár valljuk be, annak idején ő is aggódott, nehogy a végén tényleg egyezzen az animágus alapja a vizsga előtt nem sokkal manifesztálódott patrónusával. Izgalmas lett volna orrszarvúként, csak jóval nagyobb kihívás is beilleszkedés szempontjából, mint a tényleges alakja.
- Ebben mondjuk látok rációt, és érthető - feleli bólogatva, végtére is ő is érdeklődve nézte mindig is Petra ilyetén kísérleteit, bár a legtöbb igazán nem tartott túl sokáig. Vegán is csak addig volt - egész pontosan két hétig -, amíg el nem mentek egy családi vacsorára, és szinte azonnal rávetette magát a grillsajtra, mert az étterem nem számít. Ő viszont már csak ilyen, lassan a családban senkinek se rebben szeme sem azon, mire milyen magyarázatot talál éppen.
- Ó, ők valóban. Venezuelában kutatva megismerkedtem néhánnyal, állítom, hogy a világ legbarátságosabb állatai - osztja meg a tapasztalatait az említett állattal kapcsolatban. Majd felajánlja, hogy amennyiben a nő érezné a késztetést meg a kreativitást, az ő engedélyével nyugodtan alkothat az Eridonban is akár. Tapasztalatai szerint - habár hazabeszél, nem igazán nevezhető elfogulatlannak - a legtöbb átváltoztatástanra szakosodott ember meglehetősen kreatív elmével áldatott meg.
- Óh... az velem is előfordult már néhányszor, de azért remélem, ilyesmire nem lesz szükség, ha már az Eridon a főnixeké, nem szeretném, ha tényleges főnix-fészekké válna egyszer a tornyunk - válaszolja, és habár most viccelődik, azért mégiscsak komolyan aggasztja a lehetőség. - Tudja, merre lakunk? Ha van kedve, esetleg megmutathatom, talán ideje is lenne megnéznem, hogy megvan-e még egyáltalán a torony, vagy csak a hűlt helyét találom. Nagyon elevenek ezek az eridonosok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay Regina
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0 | tündércsendőr
RPG hsz: 247
Összes hsz: 338
Írta: 2022. december 22. 21:59 Ugrás a poszthoz

Nadia


- Halihó! - köszönök bedugva a fejem a résnyire nyitott ajtó mögött, miután meglehetősen határozottan és hangosan kopogtam az ajtó, hogy biztosan hallják odabent. Megbeszélt időpontra jöttem, nagy meglepetést talán nem okozok a felbukkanásommal. Sőt, ez már egészen rendszeres időpont nekem valójában, merthogy habár a Bagolykőben oktatok, gyakorlatban nincs pedagógus végzettségem. Mindössze annyi tapasztalattal rendelkezem, amit az aurorképzőben tanársegédként szereztem. Kaptam is onnan egy ajánlólevelet egyébként, amit csatoltam a jelentkezésemhez, talán nyomott is valamennyit a latban. Mindenesetre az iskola vezetőségével azért abban maradtunk, hogy ez az év amolyan próbaidőnek minősül, és bármikor bejöhetnek az óráimra behallgatni, illetve mindig leadom előre egy hónapra a lecketerveimet és a gyakorlati tevékenységekről minden szükséges információt. Most, hogy ez a mai az utolsó péntek a hónapban, már legalábbis ami a tanítási napokat illeti, egy svájci óra pontosságával érkezem délután negyed háromra.
- Ugye nem zavartam meg semmit? Meghoztam az ehavi adagot - jelentem be, meglengetve a piros mappát a bal kezemben, és mivel ez az én időpontom, amennyiben nem érkezik semmilyen más utasítás Nadiától, beslisszolok a hozzávetőlegesen huszonöt centire nyitott ajtó résén oldalazva.
- Jelentem, legépelve, időrendben sorba rakva, témákra bontva. A gyakorlati tevékenységet még nem hirdettem meg, de az első évfolyamhoz már egyeztettem egy botanikus ismerősömmel, és a gyógynövénytan tanárt is szeretném bevonni, a másodikosokhoz pedig beszéltem a gyógyítóval, sikerült egy medimágus ismerősömet is bevonni, csatoltam az önéletrajzát, ellenőrizhető a fővárosi ispotálynál, illetve nem ígérem, hogy sikerül, de rajta vagyok az aurorképzőből meggyőzzem a taktikai képzés tanáromat is. Egyelőre nem zárkózott el a lehetőségtől - osztom meg a legfontosabb infókat, a mappát az asztalra téve, hogy bele is nézhessen, miről beszélek, aztán befogom a szám, és úgy helyezem egyik lábamról a másikra a súlyomat, meg vissza, mint aki most várakozik a végső ítéletre, hogy ez jó lesz-e, vagy kezdheti elölről.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. december 25. 18:23 Ugrás a poszthoz

Dr. Kedves Antal Nimród

Ugyan tudata előszobájában minden gondja ott toporgott, most mégsem tudta semmi levakarni arcáról mosolyát, lelkéből kiűzni izgatottságát. Kicsit úgy érezte magát mint egy tinilány, akinek ott volt a kezében a jegy a kedvenc zenekarának másnap esti koncertjére, ráadásul backstage látogatást is magában foglalt.
Persze az átlag tinédzser nem egy Kedves kaliberű férfi miatt dobná le a bugyiját, és Abigél is kinőtt már ebből (legalábbis nem ivott még eleget hozzá), de a maga területén a prof igenis rocksztárnak számított, legalábbis olyasvalaki számára, aki az átváltoztatástan területén mozgott az elmúlt majdnem húsz évben. Egy szó mint száz, egészen felvillanyozta a nőt a gondolat, hogy együtt dolgozhat vele, a meghívás az Eridonba meg már sok(k) volt.
Lelki szemei előtt meg is jelent a lángokban álló torony, de gyorsan elnyomta piromániás énjét, mielőtt még valami árulkodó kifejezés jelenik meg arcán.
 - Pedig néhány pillanatra biztosan dobna a hangulaton - jegyezte meg azért szórakozottan, de aztán gyorsan bólintott párat komolyan, jelezvén, hogy erre persze nem kerülhet sor. Hallott ő már leomló toronyról, jobbnak látta nem megidézni az esetet.
 - Tudom, merrefelé van, de a bejáratot talán csak egyszer láttam, és azóta se vagyok biztos benne, hogy valóban az volt az, vagy csak egy titkos helyiség, amibe véletlenül épp a főnixek szerettek járni annak idején. Szóval mehetünk! - pattant fel, és ha Kedves is készen állt rá, hogy elhagyja asztalát, mellé szegődve, különféle transzformációs gyakorlatokat kitárgyalva vele az úton, elhagyta a tanárit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 406
Összes hsz: 425
Írta: 2023. január 15. 22:05 Ugrás a poszthoz

Danvers kisasszony

- Szerintem az tökéletes. Nem semmi munkája lehetett benne, hogy tényleg megtalálja ezt a dátumot. - A falnak vetett vállal, féloldalasan hajolok a mellettem álló navinés határidőnaplója felé. Ő a hátát a falnak vetett, mellettünk tanárok és diákok haladnak el, ki a szerkesztői szobából jött ki, ki meg éppen színjátszó próbára siet. Hanni is ez utóbbi miatt járt erre, de mivel az ő próbája csak később kezdődik, és ha már erre tévedt, akkor feltétlenül alkalmasnak találta a pillanatot, hogy egy igen fontos dolgot oszt meg velem. Közel hajolok hozzá, hogy jobban halljam azt, amit mond, mert azért van nyüzsgés nem is kicsi, és közben mosolyogva bólogatok. - Szóval akkor itt jövök be én, és hozom őt is. - Mert nem egyszerűen csak a dátumot egyeztetjük, hanem a részleteket is, noha kívülről nem feltétlenül tűnhet ez csak szimpla tanár-diák beszélgetésnek, sőt, még én is félreérteném, ha nem tudnám, hogy kik is vagyunk egymásnak. - Tökéletes. - Felpillantok, amikor ketten túl közel mennek el mellettünk, és megpillantom a távolban Rue-t. Csak egy pillanatra, mert a következőben már ki is takarják, de amióta Miksa mondta a mosolygást, már én is érzem magamon, ahogy elmosolyodok, így ezzel együtt inkább Hanni felé fordulok, hogy bólogassak arra, amit mond, és szinte kényszerítem magam, hogy ne nézzek fel, csak a lányra koncentráljak. - Rendben, akkor találkozzunk ott. Mikor van vége az óráidnak aznap, lemehetünk együtt is a faluba, felugrunk hozzám, aztán mehetünk is tovább.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Now I'm caught in something
Írta: 2023. január 15. 22:39
Ugrás a poszthoz

x


Azt hittem ez is egyszerű nap lesz, aminek a végén a könyvesboltból hozott legújabb szerzeményemet olvashatom a kocsmában. Hétvégén úgy se szokott olyan sok ember jönni, hogy képtelenség lenne leülni egy pillanatra. Viszont ahogy bekanyarodtam a tanári szobához vezető folyosóra, egy ismerős szempárra lettem figyelmes. A gyomrom szinte azonnal apróra zsugorodott, és amíg odaértem hozzájuk, folyamatosan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ennek az embernek bizony van valakije. Ámbár minél jobban vizslattam a kis párost, annál kevésbé voltam ebben magabiztos.
Tisztes távolságba megálltam, és nekidőltem a falnak, hogy ne halljam, amiről beszélgetnek, de Albi mégis tudja, hogy rá várok. Tiszteletben tartom a magánügyét, még akkor is, ha nagyon nem tudom hova tenni, amit látok. Táskámat inkább magam elé húztam, és kikerestem belőle a kölcsön kapott kötetet. Minden nap beraktam, mióta elolvastam, hátha valamikor meglátom. Nem volt merszem írni.
Ránéztem kopott üvegű karórám számlapjára. Volt még egy kis időm a munkáig. Bár nem annyi, hogy sokáig nézegessem még a párost enyelegni.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2023. január 15. 22:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató


Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 406
Összes hsz: 425
Írta: 2023. január 16. 05:14 Ugrás a poszthoz

Danvers kisasszony

Az ember azért lát ezt-azt a szeme sarkából, főleg, ha ez-az igen színes, mint ahogyan azt a közeledő, majd a közelben helyet foglaló Rue is teszi, nekem pedig ezen mosolyognom kell. Utoljára tizenhat évesen voltam ennyire szerencsétlen és izgatott egyszerre, de úgy tűnik vénségemre, így huszonkét évesen megint előjött a dolog, noha a közeg némiképp változott. Utolsó egyeztetések, minden szép és jó, két puszi, egy ölelés, és Hanni megy is tovább, még hangosan visszaszólva, hogy akkor jövő pénteken találkozunk. Én bólintok, de mosolygó alsó ajkamat beharapva már fordulok is, hogy a lány felé lépjek, és ahogy ő, úgy mellette én is megtámasszam a falat, egészen közel hozzá. - Lehetetlen az arcodról olvasni, de feltételezem, hogy végeztél a könyvvel. Vártam a baglyod. - nyilván, mivel akkor nem ilyen körülmények között találkoztam volna vele, nem egy folyosón, ahol mennek el mellettünk az emberek, felnőttek és diákok egyszerre. De most már így alakult, ebből is képes vagyok kihozni a maximumot. Nem, nem és nem, ki sem akarom hozni, hát mit beszélek? Ez csupán csak csevej. - Hogy tetszett? - erős fiú vagyok, már hozzászoktam a negatív kritikához is, de azért remélem, hogy egy kicsit sikerült tetszést találnia Wendelin életében, az én első számú, imádott történelmi boszorkáméban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
RPG hsz: 457
Összes hsz: 599
Now I'm caught in something
Írta: 2023. január 16. 19:45
Ugrás a poszthoz

x


Idegesen babráltam az egyik nyakláncommal, amíg oda nem ért. Rápillantottam, és hanyag mozdulattal nyújtottam felé a könyvet. Meglepően közel volt, számomra kicsit túlságosan is. Nem voltam híve mások személyes szférájának megsértésének. Elemelkedtem a faltól, és oldalvást fordulva, kissé távolabb dőltem neki újra, hogy jobban rálássak a férfira. És nem mellesleg növeljem a köztünk lévő távolságot.
- Nem mondtam, hogy küldök baglyot - jelentettem ki egyszerűen, még a szemöldököm is összefutott egy pillanatra a feltételezés hallatán. Agyamat túlságosan lefoglalta, hogy az előbbi szituációt próbáljam megfejteni ahhoz, hogy felleljem a mondatai mögött húzódó második üzenetet.
- Tetszett az író stílusa. Egyedi, és nagyon szépen kidolgozta a könyv történéseit, hogy legyen egy íve a narratívának. A karakternek tetszett a fejlődése, bár kicsit irritáló volt a makacssága. Az egyetlen, amit hiányoltam, az egy kicsivel több kreativitás a halálok terén. Ha én annyiszor halnék meg, ahányszor akarok, akkor biztosan minden módot kipróbáltam volna. Az alapokon kívül. Valószínűleg feljegyzéseket is vezettem volna róla, rangsorolva fájdalom, gyorsaság és hatékonyság szerint. De persze értem, hogy itt a lélekpszichológia fontosabb volt - fejtettem ki kvázi ledarálva a véleményemet, egyetlen érzelem nélkül az arcomon. Aztán hirtelen szűkült összébb a pillám, ahogy tekintetem újra oda révedt, ahol előbb a csinos lánnyal ácsorgott. Ha éppen mondat közepén is volt, kezdtem neki újra.
- Hey, te neked amúgy nincs valakid jelenleg? Mármint egy percig ne gondold, hogy Miksa érzelmei szemernyit is érdekelnek, de ez? - vágtam ki a kezem oldalra, mutatva a két alak hűlt helyére, miközben bíráskodó pillantást küldtem Albi felé. - És a lánnyal szemben sem fair. Tudja, hogy mással vagy?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Átrium - összes RPG hozzászólása (2164 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] Fel