Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV
XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
|
Heather- délután négykor- Régen vasárnap templomba kellett menni, mert anyuci és apuci rájuk parancsoltak, hogy hallgatás van, szedjék a hátsójukat, öltözzenek ők is, mint a testvéreik és húzzanak velük együtt áhítatoskodni. Azóta annyiban javult a helyzet, hogy nagyobb, nem él otthon és nem megy templomba elvből. Helyette a délelőttjeit elalussza Sam ágyában menetrendszerűen, a délutáni program pedig változatos. Ezúttal volt akkora oltári szerencséje, hogy az egyik hibbant, utolsó óráit rúgó vén kecske tanár elkapja és "megkérje" (".. vagy kaphatsz büntetőmunkát is azért, mert illegálisan cigiztél a második emeleten hétfőn hajnalban. Választhatsz.." ) , hogy segítsen egy még őrültebbnek kinéző tyúknak, aki most itt ballag mellette. Fogalma sincs, miben kellene szárnysegédeskednie, de hogy vissza fog menni a kecskéhez és tesz róla, hogy többé ne láthasson, az is biztos.
- És? Miben kellene segíteni? - A hangjában alig tapintható fancsali tónus is lapul, ahogy kimondja a "segíteni" szót, viszont az arcára már csak azért is varázsol némi visszafogott érdeklődést, mert egyáltalán nem csúnya madárijesztő a csaj. Az igaz, hogy kissé hátulgombolós a feje, de rá se rántsunk, legrosszabb esetben ad neki egy kis porcukrot és mindjárt pillangósabban látja a világot.
Fél szemmel, ahogy méregeti a csajt, feltűnik neki azért ez-az. Például magától nem beszél, nem pirul, pedig volt egy-két pillantás, amitől megtehette volna és legtöbben felháborodnak vagy vörösödnek. Meg aztán olyan az öltözéke, hogy véletlenül se hívja fel magára a figyelmet. Érdekes. A nők pont ellenkezőleg működnek eddigi megfigyelései szerint. Ezzel itt halálbiztosan nincs valami rendben. Mindegy, addig is, míg munkára kerül a sor, ráveszi, hogy beszéljen valamennyit, aztán majd elsumákolja az egészet, hogy segítenie se kelljen.
|
|
|
|
|
Heather J. Le Claire
INAKTÍV
Jules
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
|
Mihael~délután 4 körül~ Újabb rémálom. Zihálva néz körül a kis szobában, mint eddig minden reggel. Könnyei arcán csorognak végig, hangtalan sírás ez, melyet nem látott még senki. A félelem szülte ezt a gyáva, rémült, jövőtlen teremtményt, amely akárhogy vergődik, nem talál kiutat. Biztonságot keres, de sehol sem talál. Ma kell a kastélyba mennie, hogy beszéljen pár tanárral, akik majd segítenek neki elsajátítani a pálcahasználat alapjait. Mondjuk ehhez először kéne az a nyüves fadarab, de az legyen a legkisebb gondja. Mi alapján válasszon? Egyáltalán neki kell választania? Temérdek kérdés, amik a fejében keringenek. Meg kell acéloznia magát és teljesítenie kell a kitűzött célt. Hamarosan lakást és munkát is kell keresnie magának, de ez sem lesz egyszerű feladat. Miután összekaparta összetört valóját és magához vette szokásos kávéját, elindult a kastély felé. A kapuban egy kissé ijesztő, dromedár zsiráf várta, az arcán lévő kifejezés pedig inkább bizonyult vicsornak, mint mosolynak. Mint amikor a kecske segíteni akar a káposztán és megeszi, vagy valami ilyesmi volt a mese… Mindenesetre nem rettent meg tőle, vagy legalábbis nem mutatta. Hűvösen, távolságtartóan biccentett vissza és úgy léptek be a Bejárati csarnokba. Úgy látszik segítséget küldtek neki, csak azt nem kalkulálták bele, hogy nem egy rellonos gyilkos zugdoktort lett volna javallott recept gyanánt a páciens részére kiutalni… Ettől függetlenül, kapjon bármilyen szemérmetlen, kacér pillantást, arcán semmi sem tükröződik. - Nem kell, de ha felajánlod, elfogadom – finoman, hangjában némi kimértséggel és távolsággal javítja ki a fiút, véletlenül sem provokatívan. Ha ezek után a másik úgy dönt, nem segít, hát menjen útjára, a Julesban felgyülemlett feszültség legalább csökkenne egy picit. Már amennyiben ennyivel el lehetne intézni. Ettől függetlenül a kérdésre valamilyen módon reagálnia kell, így miután jól megízlelte a lehetségesen adható válaszok lehetőségét, a tompított igazságot választotta. - Konzultációra jöttem. Pálcát kell szereznem és alapgyakorlatot, ennyi az egész – sem életkor, sem indokok, csak nyers, eldobható információk. Balját óvatosan jobb felkarjára csúsztatta, ahol még mindig hatalmas folt éktelenkedett. Nem akartak múlni, az Istenért sem akartak eltűnni ezek a nyomorult színes jelek, kenhette, ápolhatta, vigyázhatott, egyszerűen csak ott éktelenkedtek rajta. A háta volt a legborzasztóbb, de egyben azt is lehetett a legkönnyebben takarni. Challenge accepted.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeelőzmények: SikátorA kastély foylosóin sietve lazít a szorításon, amivel a lány karját tartva ráncigálja őt előre. A portrék összesúgnak mögöttük, némelyikük meglátogatja szomszédja keretét, hogy jobban láthassa, mi történik. Viszik a Prefektust, ebből első osztályú pletyka lesz, méghozzá a rellonost, ejha, min kaphatták rajta őt? Nem szólal meg, nem is néz a lányra egyáltalán, amíg az ajtajához érnek. Bűbájjal feloldja a zárat, taszít még egy utolsót Ophelián, hogy beküldje a szobába. Az ajtó zajos csattanással zárul mögöttük és hallatszik, amint ismét kattan a mágikus zár. Ahogy elengedi a lányt, a béklyó is semmivé válik, szabaddá téve midkét, minden bizonnyal jócskán elzsibbadt kezét. - Ülj le. Parancsolja tőle is idegen keménységgel a hangjában, egy újabb taszítással pedig irányba is állítja, ha esetleg nem ismerné föl, mi az a szék. A durvaság nőkkel szemben tőle teljesen idegen, szégyellnie kellene magát, ha nem ez lenne a helyzet, nos, ami. A lányka pálcáját forgatja és vizsgálgatja a kezében, miközben az asztala túloldalára sétál, majd le is dobja a papírokkal teli, szemetes felületre. - Teljesen nem vagy normális? Mit gondoltál, hogy nekiállsz kakaskodni? Komolyan szeretnéd, ha kicsinálnának vagy bezárnának? Hát semmit sem tanítanak nektek itt?!
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Fenyegetni én? Ugyan kérem...- legyintek is mellé, mert egy... annyi eszem van, hogy nem egy tanárt próbálok zsarolni, kettő, ha fenyegetőznék, nem így tenném. Keresztapám stratégiája marhára bevált. Én is előbb mutatnám meg neki azt, hogy mire számíthat, mint üres szavakat vágni a fejéhez. És egy kicsit meg is mutatok belőle. Tény, nem vagyok már annyira védtelen, mint amikor először találkoztunk. A tekintetem se zavart, mert volt időm megszokni, hogy még én magam se tudom, mi lesz a következő lépésem. Teljesen kiszámíthatatlan vagyok, épp ezért mások szerint veszélyes, de ezt mondjuk nem hiszem. - Hűűű maga aztán tud bánni a nőkkel- még csak fel se szisszenek a váratlan támadás után. Ugyan, mit nekem némi szorítás. Nem vagyok finnyás, nem fogom elbőgni magam, csak mert valaki nem szépen beszél hozzám, sem akkor, ha fizikai erőszakot alkalmaz, bár ez még korántsem mondható annak, vagy csak az én mércém nem elég alacsony, hisz a testem nem egy heg fedi, azokat meg nem én aggattam magamra, puszta unaloműzésképp. Egyszer próbálom meg kirántani magam, de mivel az se mondható sikeresnek, felhagyok vele, de csak azért, mert kíváncsi vagyok, mi lesz. - Azt lesheti- sziszegem, mert én akkor se mutatnám ki, hogy félek, ha tényleg így lenne, nem hogy megjátsszam magam. Épp csak dúdolnom kéne a kellemes sétánk során, de elmosolyodok azon, milyen pletykák keringhetnek rólunk. Hát, legalább nem a kastélyból kifelé cipelnek így... legalább is nem most. Ez azért egy pozitívum. - Minek néz engem? Esetleg, légy szíves, vagy kérlek? Fájna?- már pedig nekem ne parancsolgasson, nem az egyik ölebe vagyok. Már csak azért se ülök le, még a taszítás ellenére se, helyette inkább kihívón meredek rá. - Kicsinálni? Azt már valaki megtette, sorry. Bezárni? Ameddig P... khm valakinek szüksége van rám, úgyse lennék sokáig ott. Egyéb variáció?- nézek rá cseppet unottan, miközben vázolom a tényeket. A kérdést, miszerint, végképp elment-e az eszem, simán figyelmen kívül hagyom, szerintem Warren magától is tudja a választ. - Semmit, ami hasznomra válna. Nem hiszem, hogy meg tudnám védeni magam azzal, hogy szabványszerűen öntöm ki a teát- a hangom gúnyosabb már nem is lehetne. Ami érdekel, az nincs az órarendbe, ami meg benne van... talán három órán voltam bent? És akkor sokat mondok, mégis le tudok vizsgázni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Fogd már be a szád! Ordít rá elvesztve minden maradék türelmét. A bagoly, aki eddig békésen szendergett az ablak melletti ülőrúdon, riadt rikácsolással a szárnyát kezdi csapkodni. Kedve lenne fejbe koppintani ezt az értetlen kicsi lányt, aki azt hiszi, övé a világ. Mégsem tesz semmi ilyesmit, nem is tehet. Mindenesetre a lány pálcájával a kezében támaszkodik az asztalára, hogy alkalomadtán elnémítsa Opheliát, ha még ennél is idegesítőbb lenne. Sosem tanult pedagógusnak, így sejtelme sincs, milyen fegyelmező eszközök vannak a kezében. Azt pedig, hogy milyen hangnemben beszélhet a diákokkal, szintén nem tudhatja. - Ennyire idiótának nézel? És erre mégis, mégis itt vitatkozol egy aurorral! Én pedig majd védjem meg a s***ed, hogy ha azok kinn szét akarnak kapni, mi?! Barom, barom idiótákkal vagyok körülvéve. Egyszerre zúdít rá mindent, összefüggéstelenül, nem igazán hagyja szóhoz jutni közben. Igazán közel jár ahhoz, hogy zipzárat bűvöjön a szájára. - Szerinted nem tudom, mekkora sz*rban vagy? - kicsit halkít a hangján, mindössze annyit, hogy legalább az a bolond madár nyugton maradjon végre - Nem én vagyok az, akinek vissza kellene feleselned, szóval kuss és ülj le.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Egyáltalán mit keres emberek között, ha bánni se tud velük? Azt hiszi, én vagyok itt a legnehezebb eset? Hát baromira téved. Javaslom menjen vissza az őserdőbe, ott még talán hallgatnak is magára- csattanok már fel én is, mert valahogy nehezen viselem az ordibálást, elszoktam tőle, holott volt mikor mást se hallottam. Hát igen, a jót túlságosan hamar meg lehet szokni, aztán jön a nyakleves. Szemeim megvillannak, jelezve, vagy a tanárnak kéne lenyugodnia, vagy hagynia kéne, hogy én nyugodjak le, mert ez így nagyon durván elfajulhat. Isten legyen rá a tanúm, most fordul meg először a fejemben, hogy bemossak egy jókorát egy aurornak. - Túl sokat képzel magáról. Az aurorok is emberek, nem?- hát akkor játszunk így, nem vagyok híve a türtőztetésnek. Nem is tudom sokáig tartani magam, és igen, iszonyatosan nagy a szám ,amit egyszer még nagyon meg fogok bánni, de jelenleg... tojok rá. - Nekem aztán semmim ne védje, nincs szükségem magára, gyakorolja az önzetlenséget máson- sziszegem neki, mert megint csak visszatérünk a régi témához. Emlékszem, anno ugyanitt, ugyanezt vágtam a fejéhez, még ha nem is ezekkel a szavakkal. Aztán egy pillanat alatt kerekedik el a szemem, és akad bennem a szó. Már.már tátott szájjal bámulok Warrenre, mert honnan a francból tudhatná? Aztán rendezem a vonásaim, az arcom megkeményedik. - Az az Én dolgom. Maradjon ki belőle- sose hallott nyugodtsággal csengenek a szavak. Igen, tisztában vagyok vele, hogy szorul a nyakam körül a hurok, ennek ellenére se kell senki segítsége, főleg nem az övé.... majd... megoldom valahogy.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeValakire rá kellett borítani minden mai feszültségét, bár tudja ő is, ha nem kiabálna vele, talán többre menne. Így mégis annyira egyszerű és kézenfekvő. Ahol ő felnőtt, nem voltak hívei a higgadt tárgyalásnak: ha egy gyerek rendetlen volt, az atyai pofon oldotta meg a helyzetet. Lám, ő mégis felnőtt és hozzávetőleg normális emberré is vált. Látja, hogy így nem megy semmire. Túlságosan kemény buksival van dolga, nehéz meglékelni, mint egy éretlen kókuszdiót. - Annyira a te dolgod, amennyire az enyém. A munkámat végzem, maradhatnál te is a saját helyeden. Te csak egy kislány vagy. Ne hidd, hogy ezt segítség nélkül túlélheted. Tudja? Sejti. Eleget hallott ahhoz, hogy körvonalasan tudhassa, mibe is keveredett a kis pincelakó. A kastélynak mindenhol vannak szemei és fülei, Bogolyfalva pedig az elhintett pletykák folyama. Ő nem azért van itt, hogy szemellenzővel járjon. Ha elfajulnak a dolgok, mindenképp be kell avatkoznia. - Könnyelmű vagy. Egy céltábla. Nagyobb betűkkel nem is viríthatna rajtad, hogy kikkel cimborálsz. Pattogsz, mint egy hülye gyerek, szerinted mégis hová fog ez vezetni? Ülj le végre és meséld el szépen, hogy szerinted milyen életkilátásaid vannak. Hangja jóval higgadtabb, bár továbbra is sürgető. Ő maga helyet foglal, a lány pálcájával ütemesen kopogtatva az asztalt. Nyugalom. Innen úgysem jut ki, amíg ő úgy nem dönt.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Nem, a te dolgod az, hogy bevágd azokat a dögöket egy cellába, és láthatólag marhára nem végzed jól- nehogy már hőst kezdjen játszani. Ha ők tényleg azt tennék, mai a dolguk, nem kéne az ilyesmitől tartani, ugyebár. - És marhára nem vagyok kislány. Egy kislánynak a legnagyobb problémája az, hogy melyik babával játsszon, nem az, hogyan mentse az életét- szögezem le, hogy azért lényegi különbség van a kettő között. Nekem még csak babám se volt, ellenben, nagyobb fájdalomküszöbbel rendelkezem, mint háztársaim bármelyike. Nézzek az élet jobbik oldalát, vagy mi a fene. - Látom nem fogod fel. Hogy segíthetnél? Ha csak a keresztapám fülébe jut, hogy egy aurorral fecsegek, még azelőtt kapnék egy Cruciot, mielőtt kinyöghetném, sajnálom- csóválom meg a fejem. Még ha hagynám is, hogy engem pátyolgasson se tehetne sok mindent, csak rontana a helyzetemen, amire meg végképp nincs szükségem. Belegondolva, tényleg nem túl fényesek a kilátásaim, de eddig minden okés, leszámítva a tényt, hogy undorodok magamtól, de azzal könnyen megbarátkozok. Az se jut el a tudatomig, hogy átváltottam tegeződésbe, ki foglalkozik az ilyesmivel, gyanítom, Warren se sznob annyira. - Amíg velük cimborálok, élhetek, legrosszabb esetben bekasztliznak... ilyen egyszerű- nincs mit ezen magyarázni, két rossz közül a kevésbé rosszat választottam. Más nem ezt tenné a helyemben? Eleget küzdöttem már ellene, belefáradtam, ennyi. Jó ez így, leszámítva egykét necces helyzetet, még ott a tudat, hogy esetleg a negyediket is kijárhatom. ha ez a buzgómócsing itt velem szemben, nem készül rajtam fitogtatni a hős komplexusát.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeA zsebébe nyúl, egy doboz cigarettát vesz elő, majd higgadtan rágyújt. Hagyja, hogy a lány kedvére kidühönghesse magát, addig a plafon felé kavargó füstöt szemléli. Végül leteszi Ophelia pálcáját maga elé. - Ha a keresztapád fülébe jut, hogy ilyen felelőtlen vagy, akkor sem élsz tovább. Kár lenne érted, mert különben nem vagy annyira hülye - kifújja a füstöt, tessék, vele lehet emberi hangnemben is beszélni, amíg nem piszkálgatják az önbecsülését feleslegesen - Szerinted mondjuk... a Sötét Nagyúr tanárokat fenyegetett pályafutásának kezdetén? Szerinted éjszaka sikátorokban mászkált és lopott áruval seftelt? Morbid példa, de valószínűleg más nem hat erre a lánykára, hogy végre észhez térhessen. - Ha magadra hívod a figyelmet, veszélyt jelentesz rájuk és kicsinálnak, szívfájdalom nélkül. És nem én vagyok az egyetlen, aki felfigyelt. Tudatlan vagy még, fecsegsz össze-vissza, szerinted szükségük lesz így rád? Határozottan van benne logika, amit mond. Ezt Ophelia sem tagadhatja, vagyis, tagadhatja épp, de fölösleges. A dobozt piszkálgatja az asztalon, a lányra sandítva felé tolja, hátha ő is kér egyet. Ezek után ez a legkevesebb szabályszegés, amit egy tanár jelenlétében megtehet. - Amíg velük cimborálsz, élsz. De ha meghalnának, élhetnél még tovább. Szabadon.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
Hanka- Igen, rossz lehet neki, de úgy hallottam van esély rá, hogy szabaduljon és remélem minél hamarabb sikerül neki.- valahogy úgy éreztem, hogy a remény ez esetben alakot fog ölteni és beteljesül. Élvezem a könyvtár nyugalmát és Hanka társaságát. A könyvek illata most is kitöltött és megnyugtatott. Körbe néztem és igen csak meggyarapodott a létszám itt. Na nem mintha ennyien szeretnék a könyveket valószínűbb, hogy a közelgő vizsgákhoz van köze. Már ketten ügyködtünk azon, hogy ne zavarjuk a komolyan tanulni vágyókat a nevetésünkkel. Még a végén kizavarnak minket pedig át kéne néznem még pár dolgot. Miután a kényes kérdést nem tettem fel a közte és édesapja közti feszültségről, amellett sikerült egy majdnem ugyanolyan kényes témát választanom. Ami vicces az egészben, hogy az apjához is köze volt valamelyest. Elmeséltem, hogy mugli születésű vagyok és úgy hallottam elég sok aranyvérűt zavar az, ha olyanokkal keveredik amilyen én vagyok. Persze tisztelet a kivételnek. Idegesen vártam a reakcióját mert nem szerettem volna azt sem, ha fölállt volna és elmegy és azt sem, ha miattam bajba került volna. Mély levegőt vett és úgy válaszolt. Amikor elmondta, hogy az apja szigorú és nem tűr meg a közelükben olyat mint én. Itt eszembe jutott, hogy egy bocsánat kérés mellett fel kéne állnom és tovább állni, de a nevelésem és még valami más is vissza tartott ettől a lépéstől. Aminek nagyon örültem mert a Hanka folytatta és kiderült, hogy ezzel a nézőpontjával sem ért egyet az apjának és ennek kifejezetten örvendtem, hisz tényleg nagyon szimpatikus nekem. - Ha rajtam múlik nem fog.- mosolyogtam rá és vissza kacsintottam. Aztán jött az én életem kicsiny darabkája amire kíváncsi volt és én boldogan válaszoltam neki. - Leginkább Mexico környékén, de Amerikában sokfelé és még egyszer Alaszkában is. Thai földre is vissza szoktunk járni, itt Magyarországon nem sok helyen leginkább Budapesten.- elgondolkoztam de talán nem hagytam ki semmit. - Amennyit láttam az országból igazán szép. Melyik helyre érdemes elmenni szerinted? Melyik hely tetszett neked a legjobban?- kérdeztem és reméltem, hogy ezzel a kérdéssel már nem az édesapját juttatom az eszébe.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Felelőtlen? Már miért lennék felelőtlen?- kérdőn meredek Warrenre, mert fogalmam sincs, ezt honnan szedte. Én igyekszem óvatosan csinálni ezt, hülyeség, de a kicsapástól azért egy fokkal jobban tartok, ne kérdezzétek meg, miért. - Nem vagyok annyira hülye? Ennél szebbet se mondtak még- sóhajtok fel teátrálisan, persze csakis a szarkazmus tetteti ezt velem. Mondjuk sejtem, hogy Warrentől ez már egy bók, de valamiért nem én lennék, ha nem így kezelném. - Ki az a Sötét Nagyúr?- torpanok meg, és ülök le a tanárral szembe. Sikerült az érdeklődés enyhe csíráját elültetnie bennem, ez a tekintetemen is látszik. Még sose hallottam ezt a nevet, mégis sejtem, nem egy tündérmese vár rám, feltéve, ha a velem szemben ülő alak, nem makacsolja meg magát, és kielégíti eme tudásszomjam. - Sajnálom, szinte biztos, hogy itt nincs, hogyan ne vond magadra a figyelmet kurzus- húzom el a szám, persze mindennemű gúnyt bevetve. Mondtam már, hogy a gondolkodás nem az a cselekvés, amit én önszeretettel teszek, így talán egy kicsit, egy nagyon kicsit igaza van abban, hogy nem valami jól csinálom. - Pazar, ennyit a magánéletről- dőlök hátra, és talán a düh miatt veszek ki egy szál cigit, és gyújtom meg azt. Azon fent sem akadok, hogy épp egy tanárral szegek szabályt, sokat megszegtem már, ez már nem oszt, nem szoroz. - Nos, a jelek szerint igen. Pierrenek nagyon fekszik a lehetőség, hogy lesz egy illúziómágusa... feltéve, ha életben hagy addig, míg rendesen elsajátítom azt- igen, az a fránya feltéve, meg a fránya de, milyen lenne az élet ezek nélkül a szavak nélkül? - Eszméletlen ötlet, miért is nem jutott eszembe? A bökkenő csak az, hogy vélhetőleg már azelőtt én húznám a rövidebbet, mielőtt rágondolnék- a hangom halk, mert egy hónap alatt a második auror beszél itt nekem az ölésről. Hát, valahogy nem ez az ő dolguk, nem? - Oké, tudod, szép hogy így szembesítesz a nyilvánvalóval, és marha jól esik erről beszélni meg minden, de kinyöghetnéd, mire akarsz kilyukadni- mert nekem senki ne mondja azt, hogy az éjszaka közepén, az ilyen kedélyes fecsegések mindenféle hátsószándék nélkül esnek meg.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde Tekintete ismét az ég felé fordul, elhúzza a száját. Talán a Mindenhatóhoz imádkozik türelemért, aminek jócskán fogytán van. Nem kellett volna belekeverednie ebbe, de parancsba kapta, hogy rázza meg ezt a kicsi lányt, mármint, ami a viselkedését illeti. Ha magánakcióra vetemedne, az egyáltalán nem így nézne ki. - Nem fogok történelemórát tartani neked most. Feleli hűvösen. A szálat elnyomja az asztal lapján. - Nekem csak annyi a dolgom, hogy élj - folytatja higgadtan, átváltva szájbarágó hangnemre, hiszen minden jel arra mutat, lassú észjárású delikvenssel áldotta meg az Ég - neked annyi, hogy éld a pici életed, de végre anélkül, hogy a homlokodra lenne tetoválva, amit csinálsz. Nekem teljesen mindegy, hová lógsz ki éjszaka, az már nem az én bajom, de ha idecsődíted az MMM marháit, az már az enyém lesz. Hogy mit akar ez jelenteni? Kis gondolkodással Ophelia is rájöhet, hogy nem Dwayne egy személyes keresztes háborúja ez. Ő parancsokat kap, jelen helyzetben, hogy fedezze ezt a kis rosszaságot, az ügy többi részének kezelése már nem az ő hatáskörébe tartozik. Ahogy nem is az itteni aurorparancsnokság ellustult állományára - na nem is kellene több, mint hogy szagot fogjanak és pattogni kezdjenek ők is. - Valamiért páran még mindig elhiszik, hogy nem önszántadból teszed ezeket a dolgokat - folytatja némi töprengés után. Ezt már nem szabadna elmondania neki pedig - Szóval tény is úgy, mintha nem lennél marha büszke erre. Persze ha így van, akkor még most szólj és megkönnyíthetjük egymás dolgát. Nos?
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneÉs én még azt hittem, Olivérérrel nehéz egy légtérben lenni, persze mert azóta elfelejtettem, van nekünk egy tünemény aurorunk is. Igazából azt se tudom megjósolni, melyikünk fog előbb robbanni. A kipattanó szikrák már-már látszanak, mindketten a tűréshatárainkat feszegetjük már, ami nem éppen a legjobb eset. - Tanár vagy, az a dolgod, hogy kielégíts a nebulók tudásszomját- vágom fejéhez a tényeket, hogy marha rosszul végzi a dolgát. Aurorság ide vagy oda, itt elsősorban tanárként üzemel, és így nem lesz a legjobb. - Kezd elegem lenni abból, hogy bármit teszek, mindig a nyakamra küldenek. Azt kell hinnem, te intézed így a dolgokat- mert rajta kívül még senki nem vágta a fejemhez, hogy héj, én leszek a gardedámod. Vanda is felfogta, hogy nem kell engem pátyolgatni, némi időbe telt neki igaz, de a végeredmény a fontos, nem? - Nem akarok én idecsődíteni senkit, tudniuk se szabadna róla- emelem fel a hangom, ahogy az öklöm az asztalba vágom. Na, igen, itt a bökkenő, olyan ügyesen kijátszottuk őket.... vagyis... ezek szerint csak azt hittük. - És ha már tudnak, miért hagyták, hogy lopnom kelljen? Voltunk hárman abba a rohadt múzeumban, simán lekapcsolhattak volna- és ez az, amit soha nem fogok megérteni, és nem is akarom. Csak sodródom az árral, mást úgyse nagyon tudok tenni, tekintve, hogy egyik oldallal szemben se rúghatok labdába. Szívás gyengének lenni, én mondom. - Nem, nem nyakalok be olykor imperiot, nem kényszerítenek, mondtam már, ha nem teszem, amit mondd, megöl- tárom szét a karom, mert nem tudom, ő hogy van vele, de számomra ez elég ösztönző tud lenni. - És mégis hogy? Ők neveltek fel, miattuk vagyok olyan, amilyen...- világítom rá a tényre, hogy a viselkedésem már a legkevésbé írható az én számlámra. Eddig is tudtam, hogy nem teljesen normális, amit teszek, vagy mondok, tojtam is rá, és eztán is azt fogom tenni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeBehunyja a szemét, hosszan sóhajt, fáradtan megdörzsöli a halántékát. - Elég nekem, hogy egy lányom van, nem kell kettő... Nem fog elmagyarázni neki semmit. Látja, hogy ismét ugyanazokat a köröket futják, hiába próbálkozik erőszakos vagy apáskodó hangnemmel. Ilyenkor sajnálja, hogy nem ő nevelte fel a gyermekét, talán jobban szót értene ezekkel a hormontúltengéses kamaszokkal. Csodálkozva nyitja ki a szemét, amikor a lányka ökle az asztalon koppan. Hohó, we are dealing with a badass over there. Ophelia pálcáját mindenesetre jobb tenyerével távolabb csúsztatja tőle, ha véletlenül átkozódni támadna kedve. - Nem én hagytam és nem is az én dolgom. Ráhagyja, nem kell és nem is szabad mindent kiadnia ennek a potenciális elmeháborodottnak. Reméli, elég neki ez a válasz, ha nem, szívesen megtoldja néhány célravezető atyai pofonnal, lassan úgyis kiérdemli már. Nőket nem bánthat, erre emlékeztetnie kell magát, de Ophelia egyre inkább hasonlít dühös kis hólyagra a szemében, mint lányra. - Látom, ezzel most nem megyünk semmire - megvonja a vállát, a lány és saját pálcájával a kezében föláll. A fal mellett termetes, masszív láda áll, bűbájjal kinyitja, majd Ophelia pálcáját hanyagul beledobja a megannyi kacat tetejére. Lazán int egyet ismét, mire a súlyos lakatok ropogva-csattogva bezárulnak. - Pimasz viselkedésért büntetést kapsz. Holnap visszajössz ide, majd holnapután és utána... visszakapod a pálcádat, ha normális leszel. Karba font kézzel áll vele szemben, részéről elfogyott minden türelme, de más eszköz épp most nincs a kezében. - Na takarodj aludni.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneSajnálom a szerencsétlent. Mondanám zsigerből, aztán a jobbik felem győz, hogy azért ilyet mégse kéne. Attól, hogy nekem rossz tapasztalataim vannak szülők terén, lehet még Warren mintaapa. Állítólag a saját gyerekeivel mindenki máshogy bánik, bár ezt alátámasztani nem tudom. - Perfektül vagyok egyedül, nem kell senki- értek vele egyet. Elég Vanda nekem. Szerencsére ő nem az a tartsuk rajta a szemünk típus. Mostanság jobbára csak aludni járok haza, és egy szót se szól, nem kérdez, úgyis tudja, ha van valami, majd elmondom magamtól. Mégse tudom családtagként tekinteni, talán, mert nem tudom, hogy az milyen, vagy hogy működik, mindenesetre, látszólag tökéletesen elégedett azzal, amit nyújtani tudok neki. - Akkor szakadj le erről az egészről, és rólam is. Mondd azt, hogy koholt dolog az egész, véletlenül botlottam beléjük és ennyi- vagy hazudjon, amit akar, de ne akarjon rávenni arra, hogy hagyjam, belemártsa magát az én dolgomba. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen, főleg nem neki, mikor pár hivatalos dokumentumon kívül semmi köze hozzá. Csak megrázom a fejem. Ha azt hiszi, azzal, hogy elveszi a pálcám, lelki traumát okoz, nagyon téved. Az illúziómágiához nincs szükség rá, és amúgy se használom, ami azt illeti. Azért mielőtt becsuknám magam mögött az ajtót, csak visszafordulok. - Azt hiszed, jobb vagy különb vagy náluk, de nagyon tévedsz. Ugyanolyan sz*r alak vagy, mint ők- felteszem, nem ez a legszívélyesebb búcsú, mégis kikívánkozott belőlem.
MásnapEgy pohár kávéval haladok Warren irodája felé. Sztoikus nyugalommal, mintha nem is ugrottunk volna majdnem egymás torkának. A hajam lófarokba kötve, a szemüvegem rajtam, ez jelzi azt, hogy szenteltem néhány percet a jegyzeteimnek. Persze nem vittem túlzásba, a vizsgák nehezén már túl vagyok, és két K-t is sikerült bezsebelnem, tényleg nem vagyok annyira hülye. Másik kezembe a nyílvesszőt szorongatom, amit az erdőben lévő fák egyikéről sikerült leoperálnom, felteszem, a tanáré. Kopogok párat, aztán ha nyílik az ajtó, már lengetem is meg a talált tárgyat. - Visszakapod, ha én is a pálcám- mert ez már csak így megy. És le merném fogadni, azért annyira fontos neki a cucc, hogy visszakapjam az enyémet.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeMindentől eltekintve ő nyugodtan aludt. A tegnapi semmivel sem volt több egy normális munkanapnál, mindössze azzal a különbséggel, hogy futni kellett hagynia a kis gonosztevőt. Persze, apró ferdítések akadtak az előző napi eseményekben. Kezdve azzal, hogy lényegében sejtelme sincs pontosan mibe keveredett a lány, annyi információja van csak, ami keveset vele is megosztottak. Most már persze tisztában van pár dologgal, hogy a jelszínt megkaparászva igazán érdekes részletek lehetnek itt. - Nyitva. Szól ki az ajtón fel sem pillantva. A kanapén fekszik, délelőtti tétlenkedés gyanánt a darts nyilakat élesítgeti, melyekkel unalmas szabadidejét szokta elviselhetőbbé tenni. A nyíló ajtóra fölnéz , hát nocsak, mégis eljött a lány, pedig tegnap este elég sértődötten távozott. Tekintete elidőzik a nyílvesszőn, majd egy vállvonással visszatér a nyilakhoz. - Van belőlük vagy ezer. Megtarthatod szuvenírnek, ha szeretnéd.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneSemmi kedvem nem volt amúgy eljönni, sőt úgy terveztem, hogy már csak azért is ignorálom a találkozást. Aztán eszembe jutott valami. Egyetlen kósza mondat a sok elhangzott közül, mégis ez vett rá arra, hogy bekopogjak azon az ajtón. Azt nem tudom, neki mennyi kedve van az egészhez, de hát.... ő hívott ide, nem? - Nem kösz, nem sokat tudnék kezdeni vele- sétálok lassan az asztal felé, és lerakom a vesszőt. Kivételesen nem hagyom figyelmen kívül a tekintetet, ami végigkísér, így most a madárnak szentelem a figyelmem. - Mindig ilyen csúnyán néz?- nézek Warrenre, miközben fejemmel a madár felé bökök. Aztán csak megemberelem magam, mert igenis akarok valamit. Csak úgy nem lennék ilyen tündér, erre vélhetőleg a másik is rájött, tekintve, hogy normális esetben minimum egy sértés már elhagyta volna a szám. - Tegnap felvetetted, hogy azok akár meg is halhatnának.... Hogy gondoltad kivitelezni?- nézek rá komolyan, legalább ilyen jellegű választ várva. Egész este ezen rágódtam, mert tudniillik, legyek bármennyire is elfuserált, ölni nem tudnék, viszont, ha ezen múlik, hogy szabad legyek.... tényleg szabad... igen, tudom, akkor se érné meg, mégis csak egy másik ember élete, mai felett aztán nem rendelkezhetek, mégis megmaradt az a kósza gondolat. Ha lesz egy kis szerencsém, még azelőtt lebeszél róla, mielőtt elszánom magam. Ez lenne az etikus lépés, azt hiszem.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Sosem tudhatod, mikor kell egy nyílvessző... Dünnyögi maga elé unottan, miközben az apró tű élét többször végighúzza a fenőkésen. Hagyja, hadd érezze otthon magát a lány, akkor valószínűleg a későbbikben is higgadtabb lesz. - Jack? Ő egy tuskó. - néz a bagoly felé, aki, mintha értené a rágalmazást, felborzolja szürkésbarna tollait - Rég megsütöttem volna, de egy nyársra sem elég a nyavalyás. Felül, az öléből összeszedi a nyilakat és ledobálj a kanapé mellé a padlóra. Egyáltalán nem rendszerető, a padló egyfajta nagy, alacsony polcként funkcionál, amin kisebb-nagyobb halmokban szinte megtalálható. És végül. Ophelia megszólal, kimondja azt, amiért ilyen hosszú utat megtett a pincéből fölfelé. Dicséretes, hogy a tárgyra tér ahelyett, hogy kerülgetné a kérdést, mondjuk, nem is számított másra. Dwayne néhány fölösleges másodpercig mérlegeli az arcát, mielőtt bólintana. - Elmondhatok annyit, amennyit tudok, ha - bizony, ha, hiszen semmit sem adnak ingyen ugyebár - hajlandó vagy együttműködni és megbízni bennem. Engem nem érdekel, mit gondolsz rólam emberileg - leveszi a tekintetét a lányról, kényelmesen hátradől - de kötekedéssel nem megyünk semmire.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne- Csak azért mondod, mert tudod használni. Én még a pálcámat se tudom- vonok vállat, mert ez az igazság. Mellesleg mindkettő nélkül perfektül megvagyok, így nem is érzem a hiányukat. Ráadásul egoista mód nagyon azon az elven vagyok, hogy az illúziómágiának sokkal több hasznát fogom venni, már ha elsajátítom anélkül, hogy bedilizek a tanulása közben. - Ez furcsa, általában azért tartanak állatot, mert valamilyen szinten kötődnek hozzájuk- morfondírozok, és azon a véleményen vagyok, Warren legyen akármilyen fafejű is, tuti, hogy ha egy kicsit is, de kötődik Jackhez, különben a bagoly már nem itt ülne. Halványan mosolyodok el magamban, de úgy döntök, nem bocsátkozom részletekbe. Inkább kinyögöm azt, amiért tulajdonképp itt vagyok. Talán azt várom, hogy majd azt mondja, sürgősen verjem ki a fejemből, már így is elég ostoba vagyok, és annyi buktatója van az egésznek, nem számolva azzal, hogy utána már én is sz*r alak leszek, tényleg. És ezért lepődök meg a válasz hallatán. A zavar pár pillanatig ki is ül az arcomra, mert komolyan nem erre számítottam, azt akarom, hogy beszéljen le róla, ne támogasson. - Az együttműködés még oké, de a bizalom... Nekem az nem megy, Dwayne. Még abban se tudok megbízni, akibe tényleg szeretnék- a hangom halk, és a vesszőt kezdem az asztalon táncoltatni. Megint itt kötünk ki, és kísértetien hasonlít az egész egy régebbi beszélgetésemre Olivérrel. Hányszor ígértem, hányszor fogadtam meg... - Serenben megbíztam... ő meghalt, azóta... nem megy és kész- vonok vállat, mert úgy érzem valami magyarázattal szolgálnom is kéne. Teszem hozzá, hogy az is haladás, hogy a volt HVH-ban sikerült. De ő rá is szolgált, hisz majdnem a halálomon voltam, mikor szó szerint beestem az irodájába.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFondeHomlokát ráncolva hallgatja a szavait. Tényleg jóval békésebb így a lány, talán tegnap sem kellett volna a végtagjai épségét kockáztatva felvonszolnia magával a kastélyba. De akkor arra volt szükség. - Nem arra kérlek, hogy hívj randira, hanem hogy ne köpj szembe. - felel könnyedén, hangja inkább szórakozott, mint sem sértő - Ez megoldható? Előbb-utóbb úgyis bíznia kell benne, de a saját önbecsülése sem szenved különösebb hiányt, ha a háta mögött, elalvás előtt akár a halálát kívánja a lány. Valószínűleg nem ő lenne az egyetlen. - Kérsz valamit? Inni? Megpróbál barátságosabb lenni, így még efféle gáláns felajánlásokat is megengedhet magának. Dwayne valójában nem rossz ember, mi több, nem is kifejezetten magának való. Egyszerűn csak... van pár rossz napja, rossz hangulattal. Több, mint másoknak.
|
|
|
|
|
Apáthy Hanka
INAKTÍV
Bájitaltan TS,
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
|
Mesemanócska Márknak nem sokára szülinapja lesz, és én meg akartam tanulni, hogy készíthetem el a kedvenc ételét, a rakott káposztát nyúllal, de ez hatalmas titok, senkinek nem szabad tudni róla, különben oda a meglepetés. Amikor a Madárfészekben összepréselődtem vele, akkor felmerült a kérdés, hogy tudok-e főzni, és hát az a helyzet, hogy nem. Na nem csinálok én ebből a főzőcskéből majd rendszert, erről ne is álmodjon ő urasága, de egyszer, egyszer, ha megérdemli, egy finomsággal meglepném, és a szülinapja, megfelelő alkalomnak látszott. Mivel meglepi lesz, nem lehetett napközbenire tenni a tanítások miatt is, meg akkor nagy a sürgés-forgás, a manócskák egész nap főzőcskéznek amúgy is, nincs idejük velem foglalkozni. Valamelyikkel megbeszéltem, annyira egyformák, hogy megtanít, ha főzni nem is, de ezt az egy kaját elkészíteni neki. Most megmutatja, utána csinálom, aztán a nagy napom, majd megfőzöm neki a levita konyhájában. Baromira izgultam, hiszen takarodó is elmúlt és sötét is volt. A festmények a falon is aludtak már, mikor kilopództam a Gólyalakból a folyosóra, hogy a Konyha felé avászkodjam magam. Benéztem a sarkokon, mielőtt befordultam volna, a sötétebb zugoknál óvatosabban közlekedtem, ki tudja, még akármi is előugorhat ez egy mágikus kastély. Jó ég. Alaposan berezeltettem magam, át is mentem kocsonyába, de szerencsésen megérkeztem, és remétlem, hogy az én manóm sem tért még nyugovóra. Még soha nem jártam a Konyhában, ezért kíváncsian nyitottam be az ajtón. Elsőnek a nagysága nyűgözött le, másodiknak a felszereltsége és a hangulata. Régies volt, de mégis modern eszközökkel ellátott. Nyugi volt a teremben, csak itt-ott lézengett még pár apró lény, és én tanácstalanul álltam egy darabig, mert elfelejtettem a manó nevét megkérdezni. Törtem a kobakom, hátha eszembe jut valami, de semmi, a nagy erőlködésben még hátat is fordultam a Konyha belsejének, hátha úgy jobban jön az ihlet és teljesen magamba fordultam kutattam emlékeimben egy név után.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneNem vagyok én mindig idegbeteg, az már más kérdés, hogy egy pillanat alatt elő lehet hozni belőlem azt az állapotot. Tényleg nem tudom, Olivér hogy bírja velem, vagy egyáltalán, hogy tudja kezelni a szeszélyességem. A helyzeten az sem segít, hogy Dwayne is bővelkedik hangulatingadozásban. Érdekes egy kapcsolat lesz ez mindenesetre. - Nem szokásom köpködni- biztosítom róla, ha egyszer arra vetemedik, hogy még valami kellemetlenséget aggat a nyakába, akkor nem én leszek az, aki keresztbe tesz neki. Azt azért sikerül felfognom, hogy neki se épp sétagalopp lesz, biztos meg fog szegni ő is egy tucat rá vonatkozó törvényt. Az, hogy én erre vetemedek, nem újdonság, abban sem vagyok biztos, hogy tettem már valami olyat, amit nem tilt valami. - Kávét. Ma még nem jutottam hozzá- sóhajtok fel, és önkényesen döntöm el, leülhetek. Valahogy itt mindig elmaradnak a formaságok, ami valamilyen szinten tetszik is, mert sose tartottam sokra a kötelező köröket. - És hogy tervezed? Gondolom, nem lenne túl bölcs dolog ajtóstól rontani a házba- én meg csak egyszer követtem el valami hasonlót, azt is akkor, mikor az agyam ellepte a vörös köd, és valljuk be, az ésszerű gondolkodás se az én erősségem. - Öltél már?- bukik ki belőlem a kérdés, bár egy részem tudja rá a választ, mégis az ő szájából akarom hallani ezt.
|
|
|
|
|
Isobel Reeves
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Susani Moon // reggel, 10:22// Fáradtan ébredtem. Alig bírtam kikászálódni a piha-puha ágyikómból. De sajnos muszáj volt. Benny már alig bírt nyugton maradni, legalább várhatott volna, amíg felöltözöm. Gyorsan magamra kaptam valamit és rendbe szedtem a fejem, aztán kezdődhetett a kiképzőtábor. Jól kifárasztott, de hát a szépségért meg kell szenvedni. Visszatérve a szobámba a hasam jelentette, hogy még semmit nem kapott ma. Mivel a lányok már eltűntek, ezért enyém volt a fürdő, így nyugodtan lezuhanyoztam, felvettem a taláromat és lesiettem reggelizni. Ilyenkor általában szokott még lenni valami kevés maradék, ám amikor beléptem a terembe az asztalok roskadoztak a sok ételtől. Összefutott a nyál a számban és a levita egyik asztalához lépdeltem. Leültem egy helyre és bőségesen szedtem a földi jóból. Nagyon meg voltam elégedve az iskolával, már nagyon megszerettem. A nagyterem közben folyamatosan kiürült, én pedig az órámra pillantottam. Két óra múlva órám lesz! De addig még van kettő teljes szabad órácskám. Nos, mivel töltsem? Fogalmam sem volt, így úgy döntöttem, hogy tanulok az egyik vizsgámra. Fogtam egy tányért, pakoltam rá még egy kis elemózsiát, aztán felálltam. Hiszen nekünk van konyhánk! – jutott eszembe, szóval gyorsan befaltam a maradékot és indulni készültem. Felpattantam és hátranéztem, ahol az üres tányérom állt. Ekkor nekiütköztem valaminek. Vagyis valakinek.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - Egy kávé lesz. Ismétli meg fennhangon, mintha bolond módon magának beszélne. Nem mozdul, ettől függetlenítve nem ment még el az esze: hamarosan halk pukkanás hallatszik, parányi füstgomolyag kíséretével pedig a konyha egyik manója jelenik meg a szobában, fején egyensúlyozva a kért, forró italt.Ha pedig a lány elveszi és ízesíti kedvére, egy meghajlással köddé is válik. Dwayne higgadtan várja meg ezt, csak aztán válaszol. - Nyugalom, neked nem kell bántanod semmit. Ha jól alakul, nekem sem. Ideje lenne tisztázni ezeket a zavaros részleteket, így jobban feltornázza magát ültében, jelezve, komolyan beszél. - A Mágus-terrorelhárításnál dolgozom. Föntről kaptam az infót, hogy belekeveredtél valami... igazán rosszba. Annyit árultak el nekem, amit tudnom kell és elég ahhoz, hogy rajtad tartsam a szemem. Figyellek már egy ideje - vallja be vállrándítással, de ez nem lehet valami meglepő - és közbe kell lépnem, ha életveszélyben vagy. Vagy ha olyasmit teszel, ami... túlmegy bizonyos határokon. Én nem a nyomozáson dolgozom és nem én leszek az, aki elvégzi a piszkos munkát. Nem tudom, mennyire érthető ez az egész... Kérdőn néz rá, töprengve figyeli egy ideig, majd más, egészen furcsa, sürgető hangnemben folytatja: - Valójában spiclit akarnak csinálni belőled. Hiszen téged könnyebb figyelni, gyerek vagy még és annyira naiv. Nem szabadna elmondanom neked ezeket a dolgokat, tudod... Talán összefüggéstelen, amit mond, de mentségére legyen szólva, sosem gyakorolta el magában. Hogyan kell egy kislánynak fájdalommentesen tálalni a tényt, hogy a szövetségi aurorparancsnokság kísérleti egérkének használja, vagy olyasfajta csalinak, ami végül elvezeti a nagyobb halakhoz őket? Ha pedig megvannak, nos, bűntársként pedig a sorsa elég egyértelmű... - Ok nélkül sosem öltem még - felel végül a kérdésére egészen hűvösen.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DwayneCsak felvonom a szemöldököm, mert egészen addig nem értem a dolgot, míg a manó meg nem jelenik. El is felejtettem, hogy ők is dolgoznak a kastélyban, holott mikor idejöttem, naponta rúgtam velük össze a port. Azta de rég is volt már az, pedig csak harmadik éve vagyok itt, most mégis, mintha az egész többnek tűnne. - Köszönöm- azért ezt illik megköszönni, még nekik is. A kávémat kevergetve kezdek el gondolkodni, igen a folyadék iszonyat sokat segít ebben. - Ha. Kezd elegem lenni ebből a szóból- motyogom csak úgy magam elé, mert tényleg kiborító, hogy mindig ott van az a feltételes mód, de hát magamnak kerestem a bajt. Már akkor tudtam, hogy semmibe nem lehetek biztos, mikor belevágtam az egészbe, mégis fejjel futottam a falnak, mert ez vall rám. Tényleg iszonyat szerencsétlen vagyok. - Nem vettem észre- nézek rá zavartan, mert azt határozottan tudom, hogy senki nem követett, leszámítva pár alkalmat. Hmmm, lehet Warren elől menekültem? Végül is, ez most lényegtelen. Épp emelném a számhoz a bögrét, de a mozzanat megakad a tanár kifakadása közben. Kell pár pillanat, még fel is fogom a hallottakat. - ... és biztos, hogy ők is ezért hagytak még életben. Nem vagyok még nagykorú...- ér el a felismerés, és gondolatban már le is keverek magamnak egyet, amiért erre nem gondoltam eddig. Nem tudom, hogy más hogy érezne, ha kiderülne, már megint csak egy bábu... de engem ez baromira dühít. - És ha életben is maradok, egy cellán már rajta van a nevem.... a francba- inkább a poharat figyelem, mintsem ránézzek Warrenre. Valamiért nem érzem, hogy bárki szemébe is tudnék nézni. Jöhetnék én azzal, hogy nem így akartam, de lefogadom ezt aztán senkit nem érdekel. - Létezik elég ok ahhoz, hogy elvedd valaki más életét?- vonom fel a szemöldököm, aztán leküzdve a kényszert, hogy kifussak a világból, mégis ráemelem a tekintetem.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Ophelia LaFonde - A lényeg - szögezi le nyomatékosan -, hogy marha nagy sz*rban vagy, Csillagom. De én nem tudok mindenről, csak egy katona vagyok a sok közül. Előre hajol, hogy halkíthasson a hangját,bár ez a terem tökéletesen levédett bűbájokkal, mégsem szeretne kiabálni. Nem szeretne túlságosan, véresen komolynak tűnni, nehogy megriassza szegény lányt, de érzékeltetnie kell vele, hogy nem játékról beszélnek. - Én segíteni akarok neked, ezt meg kell értened. Még nem vagy annyira mélyen ezekben a dolgokban, tisztára tudunk mosni. Ha segítesz kézre keríteni néhány nagyobb vadat, és ha figyelembe vesszük, hogy kiskorú vagy, a bíróság megbocsátó lesz. Tényleg nem tudja, hogyan kellene vázolnia a helyzetet. A tenyereit összetéve néz farkasszemet a lánnyal, szusszan egyet. - Ez szerintem idióta terv különben, de... Idegesen felkel, látszik rajta a nyugtalanság, ami a beszélgetés elejétől erősödött benne. Odasétál a nagy, kopott szekrényhez, háttal állva csak hallatszik, hogy valamiféle üvegekkel csörömpöl. - ... nem értem, hogy gondolák, hogy felhasználnak egy kiskorút - dohog magában tehetetlenül - de ez van, most ezt kell tenni. Játszanod kell a játékukat még egy ideig, amíg megtudjuk, pontosan kik ők és hol vannak. A dolog veszélyes és több sebből vérzik, tudom, ezért is hoztalak ide. Okosnak kell lenned. Ha már az elején hülye voltál és belementél. Egy üvegféle koppanva visszakerül a helyére, visszacsukja a szekrényajtót, aztán tér vissza, hogy leüljön a kanapéra ismét. - Ok? Ahhoz, hogy megölj valakit? - a kérdésére kutatón fürkészni kezdi a lány arcát, végül mégis úgy dönt, válaszolhat - Sosem lehet elég jó indok hozzá. De ezért már én fogok a pokolban rohadni, nekem kell együtt élni vele.
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Dwayne WarrenNa jó, azt hiszem itt az ideje, hogy kitörjek a hülye mozdulatlanságból és változzak. Bár innen, ebből a helyzetből nem sokfelé változhatok. Talán nem fog jót tenni nekem, de kicsit keményebb akarok lenni. Nem akarom, hogy bárki szórakozhasson velem, végre dűlőre akarok jutni magammal. Ebbe a harcba saját magammal már belefáradtam... vagy csak most értem a tetőfokára? Nem tudom eldönteni.
Viszont biztos voltam benne, hogy egyedül az én elhatározásom nem elég - sosem volt az. Minden alkalommal elbuktam. Kell valaki, aki nem hagyja, hogy feladjam. Talán ez a baj velem... sosem volt az életemben olyan személy, aki rám kiáltott volna és nem hagyta volna, hogy egyszerűen elkallódjak.
Sokat kutakodtam, ki lenne a megfelelő személy. Nemrég hallottam pár pletykát arról, hogy egy auror jött az iskolába és nem csak mutatóba, állandó jelleggel "vigyáz ránk". Egy sokat megélt auror... a tökéletes személy. Kérdezősködtem róla kicsit, hátha sikerül pár dolgot megtudnom róla, mielőtt odaállítok, de szinte semmi új információt nem tudtam meg róla. Őszintén szólva, ez bizalomgerjesztő volt, azt feltételezi, hogy nem kispályás a férfi.
Ellátogattam a szobájához. Nem tudtam jobb ötletet, nem futottam össze vele. Egyszerűen csak bekopogtam hozzá, a semmiből. Meglepetés Lori.
Bár nem tudom, mit fogok mondani neki. Segítsen nekem abban, hogy ne legyek a csődtömeg, aki vagyok? Iszonyat hülyén hangzik. Magamban elég jól megmagyaráztam, miért is van ennyire szükségem rá, hogy segítsen nekem. Még azon is elgondolkodtam, mennyi mindenre lennék hajlandó ezért. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű dolgom, nem fog csak úgy a nyakamba ugrani és igent mondani.
Bár nem tudok róla... igazából semmit. Kicsit félek, hogy nem elég erős személyiség hozzám. Mit mondhatnék? Nem akarok mindent túlbonyolítani, egyszerű és letisztult akarok lenni. Egyensúlyt akarok magamban. Békét a saját lelki világommal.
Akkor is találni fogok valakit, aki segíteni fog ebben. Akárkit.
|
|
|
|
|
Végardó Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
|
Erik liheg néhányat, a hirtelen sprint nem szerepelt a korábbi tervei között. Ő csak szerette volna megtalálni a fekhelyét, bepakolni a szekrényébe és esetleg körbesétálni a kastélyban. Most már tudja, milyen nagy és kacifántos ez az épület, úgyhogy valami kisebb célt kell maga elé tűznie. De hát még a háza titkos helyiségét sem találta meg.
Mire összeszedi magát, a nyuszitulajdonos is beéri. Száját csücsörítve fojtja el mosolyát.
- Nem változtattam cilinderré, a kalap alatt van - biztosítja a lányt, és amikor az elfordul, muszáj szabadjára engednie a mosolyt, nem bír az arcizmaival. Milyen kedves lány - gondolja - nem akarta bezárni a nyusziját.
- Mi láthatatlan akadályokkal őrizzük az állatainkat - jegyzi meg, fellelkesedve arra, hogy esetleg segíthet valami olyanban, amiben jó. És esetleg szerezhet egy első jó ismerőst ezen a helyen. - Ha gondolod, mutathatok egy-két trükköt. Láthatatlan kerítés, kiábrándító bűbáj meg ilyesmik.
A mackópulcsisnak úgy megered a nyelve, hogy Erik, miután a lány végez, csak áll kerek szemekkel, próbálja befogadni a szóáradatot. A mondatok lassan csordogálnak lefelé a jelentés homokórájában. Egy varázslatos játék? Aki akármikor felbukkan? Ki irányítja és vajon mi az értelme?
Nem tudakolja meg egyelőre ezeket, mert aggódik, hogy valami nagy butaságot kérdezne.
- Értem - mondja inkább. Talán ezért nem keresték annyira a társaságát otthon a vele egyidős gyerekek. Jobban kéne igyekeznie a csevegés fenntartásában.
Seráfütty, a kis hölgyemény helyette is darálja a szót.
- Igen, tényleg - jut eszébe elmaradt ládája és hátizsákja. Visszafordulna értük, de ahogy a másik leguggol a cilinderhez, eszébe jut, hogy még szükség lehet rá.
- Inkább... - kezdi, és hagyja, hogy a cselekedete beszéljen tovább helyette: rákoppint a kalapra, mire az egy vesszőketrececskévé alakul, benne Riával. Szeretne répát is varázsolni a nyuszinak, de sajnos nem tud róla, hogy lenne varázsige, amivel a semmiből ételt lehetne létrehozni.
- Ne haragudj... a ketrec - mondja, mert nem sikerül egy értelmes, hosszú mondatot összehoznia. - Csak a szállításhoz.
Ha Runa nem ódzkodik arról, hogy végül mégis be lett zárva kis kedvence, így már nyuszistól, együtt sétálhatnak vissza a hátrahagyott idegenhez és a csomagokhoz.
- Új vagyok, igen - mondja a halk szavú fiú. - Eriknek hívnak és az ország egy másik szegletéből jöttem, egy faluból, amit Szalamandra-Szentegyednek hívnak.
- Itt tizennégy évesen vagy elsős, ugye? Én tizenhét vagyok, és a negyedik évfolyamba vettek fel. De most még csak ismerkedem az iskolával, jövőre kezdem igazán.
Na, egész jól mennek a kerek mondatok! Közben a srác újra elvégzi a lebegésbűbájt a pakkján. Ahogy a láda megmozdul és felemelkedik, a korábban összetörött holmik megcsörrennek benne, ezzel együtt Erik arcizma megrándul. Nem lesz olcsó pótolni az üvegcséket.
- És te mennyi idős vagy, hányadik évfolyamos? - Bízik a szerencséjében. - Nem az Eridon esetleg a házad? - kérdezi reménykedve.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lorelai K. RivieraNem rég tért vissza ügyes-bajos dolgai intézéséből és, hogy őszinték legyünk, hamarosan ismét indulni készül. A lány puszta szerencséje az, hogy ebben a napszakban itt találja. Elhaladva lekapja fejfájdítóan rikácsoló baglya lábáról a levelet, mindössze a címzésre vet egy pillantást, majd az asztalra ejti a többi tetejére. Ma szabadnapot szavazott meg magának, így nem érdekli holmi jött-ment jelentés, amit neki elméletileg meg kellene írnia. Sokkal jobb dolga is van, például az erdőben. Például egyedül. Bénázva felcsatolja egy vastagabb bőr övet, melyen megannyi apró apró rekesz és késnek való tok függ, melybe kedvenc csecsebecséit teheti. Kisebb kirándulásra készül a rengeteg vadjai közé, bár nem biztos benne, hogy elejt valamit, mégis reménykedhet a legjobbakban. Félmosollyal tekint az asztalon fekvő nyílpuska felé, előre felemlegetve, milyen remekül fognak szórakozni ma. Még mindig az övvel szerencsétlenkedik, amikor hallja a kopogást. Megáll a mozdulataiban, a bal kezét leejti maga mellé, lassan kifújja a levegőt. Bárki is az, remélhetőleg villámlátogatásra jött. - Gyere be. Szól ki végül a válla fölött hátranézve, majd folytatja a pakolászást.
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Dwayne WarrenEléggé elgondolkoztam, viszont amikor végül megszólaltak az ajtó mögül, visszatértem a testembe. Na jó, még egy gyors összegző gondolat és benyitottam a szobába, ahogy kérte. Nem jött kinyitni az ajtót, talán be is nyithattam volna elsőre. Mondjuk nem hiszem, hogy félnivalója van holmi... betörőktől.
Szóval, kiadós és egészen jó kis meglepetésként becsuktam magam mögött az ajtót. Körbepillantottam a szobában, valami hasonlót vártam. Pillogtam párat, a széles férfihátra emeltem a tekintetem. Nem láttam igazán az arcát, de talán jobb is volt így.
- Helló. - Kezdtem egy viszonylag elfogadott társadalmi normával, a köszönéssel. Dwayne - ahogy az ajtójáról megtudtam - nem úgy tűnt, mint aki nagyon örül nekem. - Lorelai Riviera vagyok.
Persze, ideállítottam úgy, mint egy ismeretlen, de most mát ő is tudja a nevem. Itt jön a nehéz része, kicsit közelebb léptem, hogy ne az ajtóban ácsorogjak. Karjaimat összefontam a mellkasomon és úgy pillantottam rá újra. Közelebbről megpillantottam a nyílpuskát. Na jó... ez iszonyat királyul néz ki.
A következő pillanatban elkaptam a tekintetem és nyeltem egyet. Most jött a neheze, amin gondolkodtam: elmagyarázni neki, mi is a helyzetem. Be kell vallanom, hogy egy jelenség és én sem érzem magam olyan magabiztosnak, mint általában. Ez tetszik, hogy alapból nem merek szemtelen lenni vele.
- Zavarok? Mindegy, ez most fontos. - Maradtam meg határozott, miközben nekikezdtem a magyarázásnak. - Szeretném a segítségedet kérni. Tényleg auror vagy?
Először is, meg kell győződnöm róla, hogy tényleg az-e, akiről hallottam. Sőt, egész jó lenne, ha egyszer láthatnám, mire is képes. Jó, tudom, hogy az aurorok kiképzése kemény, de ez nem jelenti azt, hogy ő a megfelelő ember. Pedig akarom, hogy ő legyen az, mégsem döntök felelőtlenül.
- Szabad? - Kérdem, de nem várom meg a válaszát, hanem kényelembe helyezem magam a kanapén, amit láttam. Nem akarok órákat maradni, de muszáj beszélnem vele. És valószínűleg addig nem megyek el innen, amíg nem derítem ki, alkalmas-e.
|
|
|
|
|
