Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri!
Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna.
- Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is.
- Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ellie furcsán állt ehhez az egészhez. Nem vártam el tőle, hogy megértse vagy érdekelje az életem bármely szegmense, de közben mégis sikerült neki. Vagy legalábbis nagyon látványosan próbálkozott, a lovardán kívüliek közül kevesen voltak így.
- Tényleg nem ennyiből áll, de akkor sem hinném, hogy ez létfontosságú infó - zártam le ennyivel a dolgot. Sok ismerősöm  nem foglalkozott vele, hogy mikor és miért tűnök el, csak természetesnek vették, hogy ez hozzám tartozik.
- Ha mégsem sikerül, tudod, hol találsz. -  Nem ajánlat volt, megállapítás. Közös üzlet volt, értettem a dolgomat, amit még nem, ahhoz volt elég ismeretségem, hogy megoldjam más módon.
A nevetésre kicsit felszaladt a szemöldököm, nem értettem hirtelen, mi volt ebben olyan vicces. Ha a pasija azon a listán van, akkor az a gyerek megérdemel egy pár imát, hátha tényleg mástól van. És ezt egész nyugodtan állítom csupán azok alapján, amiket eddig hallottam.
- Gondolom majd úgyis kiderül, ha érdekel a dolog - vontam egyet a vállamon, kicsit hátra is dőlve a széken, ismét a kávémba kortyolva.
- A véleményemre? Arról, hogy gyermeket vársz? És ez engem azért érint, mert..? - kérdeztem, a kékjeim a nőre szegezve. Sokan mondták, hogy a legnagyobb jóindulattal is nyugtalanító tud lenni, ahogy bámulok. Szerintem csak annak, akinek rossz a lelkiismerete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Bólogatva hallgatom, mire számíthatok, bár néha összevonom kicsit a szemöldököm. Jó-e a nyomás? Hirtelen az ugrik be, hogy megnyomják a szemgolyóm, amitől vágok egy fintort. Pedig ez biztos nem így megy. El is legyintem magamtól a képet.
Szusszanok, hümmögök, ahogy masszírozgatni kezdi a kezem. Nagyon finom.
- Komolyan? Az alakváltásod miatt romlott a látásod? - kérdezek vissza csodálkozva. Soha nem jutna eszembe ilyesmi. Ez nagyon érdekes. Elmerengve emésztgetem aztán, némileg reménykedőn, hogy esetleg könnyen megúszhatom a dolgokat. Jó lenne. Tényleg nem tudom, való-e nekem szemüveg.
- Azt mondta, klassz - idézem fel Liam bácsi reakcióját a plakátot illetően, és arról persze fogalmam sincs, hogy ez a dicséret félig szarkasztikus volt ám. Az a fele annak szólt, hogy ő tényleg nincs oda ezért, de naná, hogy Riley meg ilyeneket szerez nekem; az őszinte fele meg annak, hogy látta, én milyen boldog vagyok tőle.
Érdekes, most mintha nem lenne annyira nekünk való a kínálat. Drámák meg horrorok meg animációs filmek váltogatják egymást. Na nem mintha műfajfüggő lenne, mi a jó meg mi fog meg, viszont ezek közül egyik sincs, amire hirtelen lecsapnék. Nem úgy, mint múltkor. Ide-oda húzom töprengőn csücsörítő számat.
- Lehet, várnunk kéne a következő bemutatókig - vetem fel neki, ezzel tudtára is adva, hogy valahogy most nem kapott el ez a kínálat. Ami mondjuk kicsit meglepő, még számomra is. Hiszen engem akármi leköt. Ezek is biztosan tetszenének, szinte bármelyik. Lehet, inkább csak az a gubanc, hogy most izgulok a vizsgálat miatt. Vagy mindkettő. Nem tudom.
Éhezem az érintésre, az efféle kedveskedésre, ez pontosan így van. Azonban nem lehet mondani, hogy ne kapnék belőle eleget Rileytól, ne jutna Liam bácsitől és a barátaimat is állandóan taperolom, ők meg szívesen veszik, gyakran viszonozva. Azonban tény és való, hogy ez nekem még így is édeskevés. Kifejezetten visszafogom magam ilyen tekintetben. Nyilván, ami csak úgy jön és nem nagy ügy, mint egy vállmarkolás, karsimítás, azokat bőkezűen osztogatom, viszont a többivel csínján bánok. Ez az önmegtartóztatás szerintem -ahogy annyi minden más- az otthonból maradt meg, ahol is, amikor túlléptünk egy adott kort, a többiek ellöktek maguktól, mikor én még mindig ölelgetni akartam őket. Nekik már ciki volt. Nekem nem. Aztán teltek az évek és én nem változtam ebben, mindenki más viszont igen. Ám arra jutottam, talán nem baj, hogy lett bennem egy ilyen, saját magam által felépített gát, hiszen ahogy látom a világban, nem megszokott ez. Talán azt is mondanák, nem egészséges az, milyen közel akarok lenni máskhoz folyton. Belelátnának mindenfélét, ami nálam egyáltalán nem játszik szerepet. Úgyhogy marad ez. Örülök annak, amennyit érintkezhetek másokkal, azonban a tényleges igényeimtől ez igen távol esik. Rileyval sikerül némileg csillapítani az éhséget.
Mosolygok, ahogy az orrával cukiskodik velem. Nyomok egy puszit az arcára, aztán gyorsan visszadöntöm a fejem, mintha ez meg sem történt volna. Látott bárki bármit? Nem. Na ugye! Tekintetem odakapom aztán az ajtóra. Kijön egy páciens és megy be a következő. Utána én következem! Visszakapom fejem Rileyra, tekintetét keresem. Látta ezt? Ugye jól gondolom, hogy mindjárt mi jövünk? It's happening!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nehem, tizennégy voltam, amikor nagyon hirtelen nőttem meg és akkor ment valami félre. Az átváltozások inkább csak ellehetetlenítik a tartós korrekciót,-*pontosítok, mielőtt további félreértéseknek adnék helyet. Közben gyúrkászom tovább a felkínált mancsot. A poszteres reakcióra felhorkantok, perszehogyeztmondtad, nevetek magamban, mert nem kell Liam hangsúlyát hallanom, így is érzem a gondolatban felém lövellt nyilacskákat.
- Rendben, úgyis van még millió programötletem,-*egy pillanatra sem keseredem el, mindössze bezárom a böngészőt, ha már így feleslegessé vált.
Jómagam mindig is nagyon "tapadós" gyerek voltam, aminek semmi köze sem volt félelemhez vagy szégyenlősséghez, egyik sem jellemzett igazán. Egyszerűen így töltődöm és fejezem ki a szeretetem, és hatalmas szerencsémre a szüleim megértették és hagyták. Lehet, hogy ennek van némi köze ahhoz, hogy ikerként jöttem a világra, egy másik lénnyel szoros kapcsolatban, de nehéz megmondani. Charlie megváltozott a bemarás után, a teliholdak magánya valahogy megmásíthatatlanul beleette magát a lényébe, néha a legszorosabb ölelésben is didergett tőle.
Engem mások véleménye ritkán érdekel, viszont a naivitás távol áll tőlem - mindig felmérem, biztonságos-e a környezet és a helyzet. Jelenleg semmi sem fenyeget minket, ha látja is bárki, inkább hihet testvéreknek, mint bármi másnak, bár ez utóbbi esetben a hibát az ő elméjükben keresném. Halk kacagást csal elő belőlem a meglepetésszerű puszi, s ahogy Thomas elfordítja a fejét, ál-morcogva magamhoz húzom, hogy viszonozzam, aztán nevetős fújtatást hallatva ledörzsölöm a hátramaradt halvány rúzsfoltot. Ezt azért mégse.
Az ajtó nyílik, a várakozók cserélődnek és a mellettem kucorgó srác kicsit pánikba esik, már amennyire hirtelen macskamód táguló pupilláiból ítélem. Nyugtatóan simítom meg a karját, aztán háta mögé nyúlva, félig átölelve megdörgölöm az átellenes vállát. Minden rendben van és lesz.*
- Nagy levegő. Itt leszek végig. Szóval nyugtasson a tudat, hogy szükség esetén egy jávorszarvas töri rá az ajtót a rendelőre, aminek csak felpattansz a hátára és elgaloppozunk a homályos napnyugtába,-*hunyorgok rá mosolyogva, ám abszolúte komolyan gondolva, hogy majd szarvhegyre hányok bárkit, aki bántani próbálja.
Egyelőre azonban csak nyílik az ajtó, visszaadják a kártyáját és a vizsgálóba szólítják - úgy tűnik, az előző beteg csupán egy receptért jött.*
- Lesz egy meglepim, mire kijössz!-*Szólok még utána, hogy eltereljem picit a figyelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Kétségem sem volt afelől, hogy ne lenne ezer és egy másik ötlet is még a tarsolyában. Meg hát magunkat ismerve még csak tervek sem kellenek nekünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az akármivel. A mozik nem szaladnak el, biztos megvárják, míg a látásom helyre rázódik így vagy úgy.
Rávigyorgok, mikor a viszontpuszit kapom, majd megemelt szemldökkel, mozdulatlan hagyom letörölni rólam a rúzsfoltot. Először nem értem, mi történik, hiszen eddig még soha nem csókolgattak össze kisminkelt hölgyek, aztán leesik és csak derűsen engedem eltűntetni a bűnjeleket. Na igen, aztán meg majd csodálkoznék, miért kapok ennyi cinkos mosolyt mindenkitől.
Kicsit felold, ahogy elképzelem a jelenetet, amit Riley felvázol a rendelőbe törő jávorszarvassal, azonban ekkor egy másik aggodalom üti fel bennem a fejét kisvártatva, ami hamarosan be is igazolódik, mikor nyílik az ajtó: ő nem jön be velem. Hú, basszus. Persze, hogy nem jön be. Miért gondoltam, hogy bejön? Megkérjem rá? Neeem, nem kérem meg. Ennyire nem lehetek majrés. Le kell higgadnom.
- Észre sem veszed és itt vagyok - ígérem mosolygón, ám nehezen kendőzhető feszültséggel. Izzadt tenyerem nadrágomba törzsölöm és besétálok az ajtón, mikor a gyógyítósegéd int nekem, hogy fáradjak előre. Körbenézek a midenféle izgalmas eszközzel felszerelt helyiségben. Még nem is jártam ilyesmiben szerintem. Az otthonban saját gyengélkedőnk volt, azóta meg nem volt olyan gondom szerencsére, amiért ispotályba kellett volna jönni. Üdvözlöm a gyógyítót, aki kérdezget kicsit, mikor vettem észre, hogy nem látok rendesen, meg hogyan, aztán be kell ülnöm egy székbe, ahol tényleg először fénnyel világítanak, mint Riley is mondta, majd a doki elmormol egy varázsigét és pálcájából egy füstszerű, színváltós derengés kúszik a szemembe. Megnyugtatott előtte, hogy nem kell tartanom semmitől, legfeljebb furcsa lehet az érzés, de nem fáj. Ez így is van. Mintha valami puha anyag ölelné körbe mindkét szemem. Sűrűbben pislogok. Nemsokára kiszáll aztán belőlem, vissza a varázslóhoz, aki egy üveglapon elteríti a ködszerű képződményt, láthatóan kiolvasva belőle dolgokat. Jön aztán az, hogy különféle, áttetsző hártyákat idéznek a szemem elé, amelyek más-más dioptriával rendelkeznek és meg kell próbálnom átnézve rajtuk elolvasni a falon lévő betűket. Eljön aztán az, amelyiknél tökéletesen látom. Ezzel végzünk is a vizsgálattal. Alig hiszem el. Mosolyogva sóhajtok. A doki pennát ragad, írni kezd és közben elmondja nekem, mi a teendő. Nagyon összpontosítva, bólogatva hallgatom és kiderül, egy apróság azért még hátravan: fel kell próbálnom valamit.
Viszonylag hosszan vagyok benn, aztán csak kijövök végre. Nyílik az ajtó, visszafordulva búcsúzom még a gyógyítótól, majd kilépek és kísérőmre pillantok. Egyik kezemben egy pergamen, a másikban egy kis tasak, az orromon pedig... egy szemüveg.
Egy hatalmas szemüveg.
- Azta - nézek Rileyra meg körbe a folyosón, miközben feljebb tolom a keretet orrnyergemen. Ámulón pislogok mindenfele, lassan sétálva közelebb a lányhoz, utána is ide-oda járatva a szemem. Nagyon éles minden. Ilyen a világ? Ezt mindenki ilyen jól látja? Hát így könnyű. Mintha egy fotót néznék.
- Ideiglenes szemüveg - kezdem el tájékoztatni őt, amikor a nagy csodálkozás után rájövök, hogy bizony azt sem ártana. Indulhatunk közben kifele, ha gondolja.
- Kaptam egy főzetet, azt kell naponta háromszor csepegtetnem a szemembe - emelem meg a kis papírtasakot, jelezve, hogy abban lapul ez a bizonyos csodaszer.
- Azt mondták, olyan rövidlátás, amit kinőnék, de ezen a természetes folyamaton lehet gyorsítani ezekkel a cseppekkel. Elvileg pár hét és helyreáll - magyarázom neki, amíg míg frissek az infók a fejemben és át tudom adni csaknem szó szerint. - De itt minden le van írva - lóbálom meg a pergament.
- A szemüvem lencséje meg igazodik a javuláshoz - fogok rá a keretre hüvelyk és mutatóujjammal, aztán megint körbepislogok, ahogy haladunk kifelé. Ez nagyon durva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egyemmeg, villan át a fejemen, ahogy a srác lesápad és nagyot nyelve mégis leküzdi a hirtelen jött rémületet, derekasan állva a sarat. Biztatóan kacsintok rá, mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, nevetős szusszanással csóválva meg a fejem. Ahogy magamra maradok, visszatérek kicsit a böngészéshez, addig is olvasgatva, amíg várakozom. Szerencsére már jó előre hallani a benti motozást és búcsúzkodást, így van időm elrakni a telefont és előkotorni a beígért meglepetést, bár előbb megvárom az eredményeket. Amik alighanem felülmúlták a várakozásokat, a reakcióból ítélve.*
- Ugyehogy?-*vigyorgok Mr. Pápaszemre, ahogy jóformán szájtátva csodálja a váróterem elé tárulkozó szépségét, ami sajnos elég sivár, hacsak nem veszünk számításba engem. Lelkesen mesél és jó látni a megkönnyebbülését, igazándiból még a szemüveg sem akkora, mint amekkorának érezheti. Szokatlan kicsit, de még azt sem mondanám, hogy ront a megjelenésén.*
- Nagyszerű! Akkor tényleg gyorsan helyreraknak,-*csettintek elismerően, mert pár hét igazán nem sok még akkor sem, ha időről időre meg kell ismételni a kúrát.*
- Remek, majd odaadjuk pótatyádnak,-*bólintok, mert mégiscsak ő őrzi meg az efféle dokumentációt a legmegbízhatóbban. Aztán megpaskolom magam mellett a padot,  most, hogy épp nincs senki a váróban rajtunk kívül.*- Csüccs és add ide egy kicsit azt,-*nyúlok a kezében tartott holmi után, amiért cserébe egy borítékot kínálok oda. A tetején van egy szigorúan bizalmas pecsét, az a hivatalos, minisztériumi fajta, a tartalma viszont nem államtitok, hanem egy sor tarka fénykép, az utolsó két-három közös estéről összegyűjtve. Többnyire suttyomban készített Thomas-Liam fotók, bár akad néhány portré is (például egy gondterhelten homlokráncoló Thomas, egy Scrabble-tábla fölött, vagy alvó Thomas és Freud összebújva a kanapémon, de akad egy Liam is, aki beleejtette az egyik betűjét a kávéjába és épp a bögrét nézi) és van egy közös képünk Liammel és pár tájkép a kirándulásról, amit nagy nehezen összehoztunk úgy egy hónapja. Igyekeztem a legjobbakat kiválogatni, s bár nem mozognak, a többségük jól sikerült pillanatkép.*
- Liam sose fotóz,-*köszörülöm meg a torkom, kicsit bizonytalanul, mert néha nehéz megjósolni, mennyire érzik mások tolakodónak, hogy olyan gyakran örökítek meg mindent, és vannak, akik kifejezetten kényelmetlennek találják, ha feléjük fordul a lencse. Mindazonáltal úgy gondolom, ezek az emlékek fontosak és Thomas szívesen venné, ha maradna kézzelfogható nyomuk. Tudom, mennyire ragaszkodik a nyaklánchoz, amit kapott; vagy egyáltalán bármihez, ami Liamhez köti.*- Remélem, tetszenek. Ha nem, akkor most lehet szólni, hogy ne fényképezzek annyit.-*Természetesen az ellenkezőjét is simán lehet kérni, szívesen készítek felvételeket mindenféléről és mindenkiről, amíg be nem telik a telefonom memóriája vagy le nem merülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felpillantok a laptopomból, a szám tele sültkrumplival, amit egy pillanatig elfelejtek rágni is. Elpillantok a lány mellett a többi asztal irányába, de még mindig mind foglalt. Csak nem küldhetem el, hogy egyen állva. Ugye? Nem, nem tehetem, biztos ez a helyes válasz.
Bólintok egy alig kivehetőt s újra visszatérek a kódolás-rágás kettőséhez. De már nem tudok annyira visszamerülni a munkába. Pakolgat a lány mellettem, előszed valami füzetet, elfoglalva az asztal maradék részét teljesen. Épp csak a szemem sarkából lesem, egy csipetnyi abbahagyod végre?-aurával megspékelve. Egyen, írjon, mindegy, csak tegyen úgy, mintha itt se lenne. Megakad a szemem a füzetén, azon a pár soron, amit kitudok venni ebből a szögből. Bináris. Vagy csak nagyon szeret nullákat és egyeseket írni, s igazából tök véletlenül írt ki értelmes szavakat. Vagy bináris.
Fordítani próbál, azt hiszem. Binárisban? Minek az neki? Bébi hacker nagyobb babérokra akar törni? Vagy csak ilyesmivel szórakoztatja magát? Á tudom. Szerelmes levelet akar írni kódban. Mi van, nem szoktak binárisban szerelmes leveleket írni? Hm? Azt hiszed? Lehet, hogy magam is próbálkoztam vele, nem mintha valaha elküldtem volna ilyesmit, dehogy, meg amúgyis... csak lehet.
Eszek még egy falatot, újra a képernyőmre nézek, de érzem a csajból felém áradó koncentrációt és erőlködést. Nem így kell ezt, nem tudja? Fordítva könnyebb, ha keres valamit binárisban és azt asciiba és azt a latin abácébe. Egyébként csak fölös fejfájást okoz magának egy kezdő.
Türelmetlen szusszanással leírok egy sor nullást és egyest egy üres oldalra a laptopon, aztán szó nélkül a lány felé fordítom. Egy rövid szó és egy írásjel, de noobieknak ez is órákba telhet. Ha bénák. Ha jók, legfeljebb pár perc és kiköbözik a jelentését.
- Könnyebb ebből az irányból tanulni - teszem hozzá motyogva, s szürcsölök egyet a kólámból zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem vagyok egészen képben a faktorokkal, mármint a biológiai faktorokon kívül, de ott meg mást jelentenek szerintem, mindenesetre nagyokat bólogatok, megnyugodva, hogy van naptej, s ugyanezzel a lendülettel totális káoszba kergetve az agyam, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Nem vagyok prűd vagy valami, sőt, már lány is látott egész közelről ruha nélkül, csak az más, nem ez a lány, s ez a gondolat valahogy ijesztőbb az egész kiruccanásnál s mindennél, ami eddig történt. Pedig a dolgoknak történnie kell, így szokott lenni, nem? Ha csak egymás kezét fogjuk, meg olykor megcsókoljuk egymást, az... az olyan öreges, nem elég neki, biztosan nem elég, kérni fog többet, s igazából nekem sem elég, kérni meg képes vagyok, ha adni nehezebb is, de vele más, ez most más, furcsább és mindennél nehezebb.
A zavaromban elveszítem a pillanatot, amikor elcsíphetném a pirulását, s már kutatni is kezd a táskájában a pléd után. Segítek leteríteni, aztán ácsorgok mellette, nézek rá, meg főleg nem rá, le a táskámra, el a gyerekek felé, a vízre, s tudom, hogy mi kell következzen s hogy ez normális, nincs miért izélnem ezen, olyan, mint beállni a hideg zuhany alá, egyből magadra kell engedd, ha csak a lábadat dugod bele s ott dideregsz félig szárazon, sokkal rosszabb lesz, zsupsz bele, úgy a jó.
Szó nélkül leveszem a pólóm, mielőtt még meggondolhatnám magam, s valószínűleg a Nemzetközi Űrállomáson is bemérték ezt a vakító fényt s most találgatnak hónapokig, hogy vajon miféle furcsa természeti jelenség történt itt Magyarország közepén.
Lecsapom a fenekem a plédre, törökülésbe fonom a testem s kicsit úgy helyezkedek, hogy hozzáférhessen a hátamhoz, ha valaha megtalálja a naptejet a mindent elnyelő táskájában.
- Majd... neked is bekenem, ha akarod - szólok át a vállam fölött, s rálesek, hogy mit szól. Ő nem néz ki úgy, mint egy anatómiailag elcseszett colgate-reklám, teljesen... normális a bőre színe, ha így jobban belegondolok, bár eddig nem gondoltam bele, mert más tulajdonságaival voltam elfoglalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott.
- Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor?
Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe.
- Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát.
A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni?
- Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni.
- Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik.
Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta.
- Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned.
Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


A látás élményétől és a vizsgálatot magam mögött tudás megkönnyebbültségétől kábán bólogatok Rileynak. Valóban nagyszerű. Pompás! Csak remélni mertem, hogy így meg lehet ezt oldani. Aztán még jobban elmosolyodom, amikor Liam bácsit pótatyámként emlegeti. Oké, már attól boldog vagyok, ha bárhogy felmerül a neve, hát még, ha hasonlónak jelölik. Arról már ne is beszéljük, mit érzek, ha apukámkánt utalnak rá. Na akkor hippogriffet lehet velem fogatni.
Jó, akkor nem megyünk még, rendben. Leülök a padra mellé, felé fordulva, gyakran nyúlva szemüvegemhez. Pedig nem csúszkál, tök jól beállították, csak hát fura nekem még. Átadom a pergamenem meg a kis tasakot és érdeklődve veszem át a borítékot. Jól elkerekedik a szemem a minisztériumi pecséten meg feliraton. Felpillantok kicsit a lányra, aztán bontogatom. Azonban, ami benne van, az nem valami hivatalos értesítés. Nevetek is kicsit rajta, hogy megtréfált ezzel, aztán elmerülök a fotókban.
Helyesebbnél helyesebb pillanatok elevenednek meg újra előttem. Olyanok, amelyek bármelyikében szívesen ott ragadnék az örökkévalóságig. Így pedig azzá váltak. Örökkévalóvá. Nem csak az emlékeimben, hanem így is, nézegethető formában. Közelre eddig is jól láttam, ám tény, most nem kell az arcomhoz emelnem őket, mint eddig kellett volna. Kezeim térdeimen tartom, ott forgatom a képeket. Elmélyülten csodálom meg egyiket a másik után, mindig hátra rakva, amit már jól megnézegettem. Mindegyiknél elég sokáig leragadok, van, amelyiknél még ennél is többet. El-elmosolyodom, minden kis részletet magamévá téve. Mivel Riley telefonjával készültek, nem mágikus képek. Nem mozognak. Nekem azonban ez mit sem számít. Mit sem von le számomra az értékükből.
Egyre jelentősebben lélegzem, és mintha szorongatná valaki a mellkasom. A torkomban gombóc nő. Hallgatom kísérőm magyarázatát, ám nem nagyon mondok rá semmit. Viszont szipogni kezdek, szám finoman megremeg. Egy könnycsepp alágördül arcomon, és bár ahogy lefele nézek, pilláim takarják, ám szemeim könnyben állnak. Azonban még a nedvesség homályán át is látom a fotókat, amiket most kezdek előről nézegetni. Nehezen nyelek egyet, aprókat nyalok számon és össze-összedörzsölöm kiszáradtnak érzett ajkaimat. Szinte görcsösen fogom a képeket, kezem halványan remeg. Csordultig vagyok a szeretettel, amiket ezek a pillanatok hordoznak és amely pillanatokat senki nem veheti el tőlem. Igazítok a szemüvegemen, ami maszatos lett könnyeimtől és persze nekiáll bepárásodni is. Leveszem inkább és kézfejemmel megtörlöm szemeimet, tovább szipogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Röviden felnevetek, ahogy a Vasemberes cuccokra célzott. Nehezebb lesz neki beszerezni, na nem mintha akadály lenne előttem. Maximum lehúzok pár nappal többet a Félszeműben, már ha Frank engedi.
- Nem mintha nem lettek volna így is felbecsülhetetlen értékűek az ereklyéid - feleltem csendesen, ahogy újra végigsimítottam az arcélén az ujjammal.
Persze a mosolygós szerelmem a kedvencem, de ez az oldala egész mélyen érintett meg. Ő nem az a tipikus kemény férfi, nem tudott titkolni semmit előttem. Mintha lett volna egy dekódolóm hozzá, soha nem kellett más programot használnom. Még ha nem is tudom pontosan megfogalmazni, de Geri egy tiszta lény volt, akit nem változtatott meg a rideg világ.
Az ajkamba harapva próbálom visszatartani az óriási mosolyt ahogy megpuszilt, bár szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam.
- És Peggyvel! Olyan dühös voltam, amikor az FBI-os csajjal boronálták össze, Steve-nek igazi nő kell, nem valami random nyomozó - mondjuk szerencsére hamar el is kaszálták azt a szálat. - Nem tudtam, hogyan hozhatnák össze, mert ugye a képregények teljesen máshogy vannak megírva. De azta, ennél még a rajongók sem tudtak volna jobbat kitalálni - folytatom az áradozást még a folyosón sétálva is.
Úgy érzem, hogy legalább ezer évig tudnám folytatni, még a mosdóban is kézmosás közben folyamatosan pörögtek a gondolatok a fejemben. Ez egy nagyszerű film volt megint és az csak hab a tortán, hogy a kedvenc emberemmel néztem meg. Eligazítottam a hajam, mielőtt kiléptem volna a folyosóra, tekintetemmel pont őt kerestem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az FBI-os csaj! Csak néztem, hogy mi van. Borzalmas volt. Nem is értem, hogyan lehet Peggy-n kívül másik szálban gondolkozni!
Én sem gondolkozom már egy ideje másik szálban. Régebben folyton az opciókat néztem. Mi van, ha ez a lány és nem az, mi van, ha vele jönnék össze? Mit szólna a másik? Aztán, ahogy elengedtem ezt a problémát, úgy sétált be az életembe Mei. A tökéletes nő. Hihetetlen, de tényleg így van. Egyszerűen tökéletes. Az biztos, hogy ő sosem fog kiakadni, ha a spórolt pénzemből mondjuk karácsonyra valami Marveles cuccot veszek neki, vagy mondjuk egy játékot, amit együtt pörgetünk ki.
A mosdóra hivatkozás leginkább az érzelmi világom rendezésére szolgált, persze most jön a sétálós rész, amiben kiváló vagyok, minden lány álma, mert nagyon jól tudok sétálni. Nem rohanok és nem unom el. Lehet ez kellene, hogy legyen a foglalkozásom, hogy lányokkal sétálok, és meghallgatom őket. Szóval persze azért gyorsan elintéztem a folyóügyeimet is, megmostam az arcom kicsit, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szerencsétlen.
- Van egy ajándékom a számodra.
Suttogom a fülébe, mert amíg ő bent volt, én úgy helyezkedtem, hogy ne lásson meg azonnal, és mindenképpen mögé kerülhessek. A haját eltűrve a bal válláról, apró csókot lehellek rá. Imádom ezt a felsőt, nem csak azért mert piros, amit az én kedvemért vett fel, hanem, mert kilátszik a válla, és szerelmes vagyok a vállába. Minden másába is, persze, de a válla egy külön szerelem. A szoknya csücskénél megfogva fordítom magam felé, hogy csókot nyomhassak az ajkaira, mielőtt ujjaim az ujjai közé ékelve, el nem indulnék vele kifelé.
- De nem itt.
Kell egy hely, egy tökéletes és meghitt hely, ahol el tudunk bújni egy csendes sarokban. Máshogy terveztem, de végül a mozi nem ment bele, pedig úgy lett volna az igazi. Kicsit magam után húzom, mint a romantikus férfi példányok mindegyike, aki most nagyon elhatározta, hogy ebbe aztán belefektet mindent.
- Jó lesz.
Szólok még a mellettem robogó - de az sem kizárt, hogy mint a lufi szélben lebegő lánynak -, amíg ki nem kötünk a főtéren, ahol van zöld rész. Mondtam én, hogy jó lesz. A magammal hozott kabátot leterítem, és segítek, hogy le tudjon ülni, én pedig mellé nézek, és egy hosszú percig csak nézek magam elé. Megvan a lendület, csak meg kell fogalmazni.
- Ezt a valamit egy nap, ha szeretnéd, átcserélhetjük egy másikra, vagy megmaradhat örökre ez. Nem kell papír mellé, csak te meg én. Viszont komolyan gondolom, hogy ezt akarom, Mei. Ahogy neked jó. Az elénk vetített példák nem jók, de mi csinálhatjuk jól.
A mondandóm végére előveszem a kis kék bársonydobozt, azt ami hetek óta az éjjeli szekrényemen van, mert ami feltűnő, azt nem vesszük észre, és felpattintva felé fordítom.
- Társak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Átveszem a cókmókot, gyors mozdulattal el is süllyesztve a táskámba, mert a fagyizáshoz elengedhetetlen lesz a szabad kéz. Thomas előbb döbbent, majd megkönnyebbülten nevető arcát elnézve megérte kihízelegni Antontól ezt a borítékot (bár szerintem neki egészen más elképzelései vannak arról, mit akarok és kinek küldeni benne...), megengedek magamnak egy elégedett kis mosolyt. Suta kis magyarázatom után elhallgatok és nem karattyolok többet, igyekszem nem is fészkelődni.
Gondosan megnézi mindegyik képet, egyenként, sietség nélkül merülve el a részletekben - a keret mögött fénylő tekintetből úgy érzem, újraéli épp a pillanatokat, sőt, mintha memorizálni is próbálná őket minden apró darabkával együtt. Szótlan fürkészem vonásait, remélve, csak most, csak még egy kicsit senki sem zavarja meg, miközben átrágja magát a kis kupacon, minden fotónak megadva az őt illető időt. Érzem minden kép súlyát, nemcsak a mozdulatban, ahogy egymás mögé csúsztatja őket, hanem az elnehezülő lélegzetekben is.
Önkéntelenül hangolódom rá, de ha tudatosítanám sem próbálnék eltávolodni; érzem a fojtogató, egyre növekvő gombócot a torkomban, hogy elhagynak szavaim és nehezebb levegőt venni, mintha besűrűsödne. Néha önteltnek tartom magam, amiért azt hiszem, tudom, min mennek keresztül mások, holott sosem jártam a cipőjükben, nem éltem át, amit ők, ám ilyenkor nem gondolkodom ezen, csupán átveszem az érzéseiket. Nekem is elfutják a könnyek a szemem, ahogy vigyázva lesimogatom ujjammal a fiú arcán végiggördülőt. Óvatosan veszem ki remegő kezei közül a szemüveget, összecsukva és biztonságba helyezve; képekhez azonban nem érek, az az övé. Aztán nyakát átkarolva gyöngéden ölelésembe vonom Thomast, magamhoz szorítva és lassan lecsukódó szemmel ringatom, az ő ritmusát követve. Sírjon csak, ha szükséges vagy ha jólesik. Puhán simogatom a haját, ami egyaránt lehet biztató és csitító, szavak híján és nem engedem el, amíg ő nem akar kibontakozni az ölelésből.
Mindenki más meg elmehet a víz alá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ismét összedörzsöli a tenyereit, a maradék koszt pedig a farmerjába törli, mielőtt először fél térdre emelkedne, majd felkelne a tűlevelek közül. Kissé meg is rázza magát, akár egy kutya, amikor vizes lesz, pár mozdulattal áttapogatja a zsebeit. Pálca, pénztárca, cigi. Minden megvan szerencsére.
   -  Nem... tudom? - néz el a nő flé a kérdését hallva, majd anélkül, hogy gondolkodna, bámul le a fenekére. Mármint a nadrágjára - Nem, csak retkes. Szétnyomódott rajtad egy bogyó.
Nem tudja, hogy ez idegösszeroppanás-széli állapotba sodorja-e az útitársát, vagy nem, ezena ponton a sárkánylárva állapota jobban érdekli, mint holmi összemocskolódott nadrágé. A nő azonban ellenőrzi a tojást, ő pedig, mivel nem látja, hogy a sárgája kifolyna a táskából, elkönyveli sértetlennek.
   -  Hogyhogy hol vagyunk? Mit tudom én, te jártál már erre - felel türelmetlenül, elvégre neki fogalma sincs róla, az érkezési pontuknak eredetileg hogy kellene kinéznie - Nem ott vagyunk ahol kéne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nézem a csajt a laptopom pereme fölött, ő meg először csak értetlenül bámul, aztán lassan kapcsol s fordítani kezd. Figyelem a technikáját, ami fejjel lefelé is jól követhető, hála a rendszer letisztult egyszerűségének. Szórakozottan tolom befele közben a sültkrumplikat, a hús már elfogyott.
A papírra írt válaszát olvasom egy pár pillanatig, átkonvertálom, aztán csak felvont szemöldökkel ránézek. A szót ki tudta olvasni, de nem értette a jelentését? Egy közös témánk van jelenleg, már ha az evést nem számítjuk, vajon mire érthettem akkor? Megforgatom a szemeim, visszafordítom a laptopot, s az ajkamat beharapva írni kezdek. A bemutatkozására bólintok egyet, de nem mondok semmit, azt is inkább odaírom.
Miért tanulsz binárist?
Damian
Ez már jóval hosszabb, egy kis időbe telik nekem is végigpötyögni az egyesek és nullások sorát, majd még egyszer átnézem, mielőtt felé fordítanám a képernyőt.
Sokkal könnyebb ez a fajta beszélgetés, mégha időbe telik is. Mintha ent-nyelven társalognánk, ráérősen, úgy, hogy más nem értheti.
Hangos kóla-szürcsölgetésbe kezdek, amíg várom a választ, szétfolyva a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Pontosan erre van szükségem. Valakire, aki kicsit most elrendezget, szemüvegem ügyesen elvéve, mert tényleg kétséges, hirtelen most mihez tudnék kezdeni vele; valakire, aki magához von és öleléssel zár el a külvilágtól, biztos helyet adva nekem, ahol elhagyhatom magam. Meg is teszem. Egyik kezem a képeket tartja ölemben, a másikkal szinte megkapaszkodom Riley vállába. Arcom rögvest nyakába fúrom, hogy halk, ám annál mélyről jövőbb hüppögéssel kezdjek sírdogálni. Teljesen összekönnyezem őt. Kezem fogódzkodva markolja, vállaim ütemtelenül emelkednek, süllyednek, igazából remegnek.
Érkeznek új páciensek a folyosórészre, akik eléggé elhűlve figyelik, vajon mi történhetett benn a gyógyítónál, ami ennyire kikészített egy ekkora kamaszfiút, hogy ölelve kell vígasztalni utána . Mindebből én persze nem észlelek semmit. Szabadon pityergek, fittyet hányva arra, ez mennyire férfias vagy ki mit gondol rólam. Ezekre úgy általában fittyet hányok. Néha megnyalogatom szám, ahogy a sós cseppek leérnek oda és fáradhatatlanul szipogok.
Hosszú percek telnek el így Riley karjai közt, majd egészen lassan elhúzódom. Kapok egy zsepit, amit rögtön igénybe is veszek. Megtörölgetem a szemem, kifújom orrom.
- Ez a kedvencem - keresem ki mosolyogva azt, amelyiken Liam bácsi a bögréjét nézi, miután beleejtett egy betűt a szókirakósból. Nevetek is kicsit, miközben felmutatom Rileynak. Mintha egy pillanat se telt volna el azóta, hogy megkaptam és átnézegettem a fotókat, pedig hát kipirult arcom és elhasznált zsepim egészen másról árulkodik.
- Köszönöm - susogom a lánynak nyílt, csillogó tekintettel, megilletődött vonásokkal. Visszahajolok hozzá és adok neki egy puszit, aztán megint megölelem kicsit. Ez most a hálaölelés. Mindig van ok az ölelésre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Sok mindenre gondolok az ajándék miatt, de hamar el is vetem őket. Valahogy mindig képes meglepni, felesleges lenne találgatnom. Amikor végre szembefordultam vele, egyszerűen csak tökéletesnek éreztem az egészet. Igazából azt sem vettem volna észre, ha bárki rossz szemmel nézné az ajándékát, mert ilyenkor csak őt láttam. Senki más nem érzékeltem, a hangokat is szelektálta az agyam. Halkan kuncogni kezdtem, ahogy vonszolt maga után, de már megszoktam ezt.
- Ajánlom is - jelentettem ki, pedig biztos voltam benne, hogy az lesz. Ha ennyire izgul ő is, akkor tuti valami nagy dologról lehet szó, annak meg biztos, hogy örülni fogok.
Igazából azt hiszem végig boldogan néztem, amikor előkészítette a terepet, nem is nagyon sejtettem, mire készülhet. Utólag visszagondolva azonban fogalmam sincs, mert a sokkhatás miatt már csak a mozira emlékszem, és a gyűrűre, amit felém fordított. Eleinte nem értettem, hogy hova szeretne kilyukadni ezzel a kis monológgal, nem is számítottam rá.
Ahogy mondta, rossz példákat láttunk. De amint felfogtam, felnéztem rá és már nem érdekelt semmi más.
- Biztos, hogy ezt... velem szeretnéd? - oké, biztosan a Niagara is megirigyelne, ha most negatív választ adna, de muszáj volt megkérdeznem. Sok rossz dolog történt már velem, akaratlanul is belém lett kódolva, hogy féljek, ha túl sok jó történik. Pedig amióta visszaadta a receptfüzetem egy álomvilágban élek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy egy egytől tízig terjedő skálán mennyire tud felbosszantani azzal a kérdéssel, hogy vele szeretném-e ezt, miközben ott tart a kezében egy olyan gyűrűt, amit a kedvenc Marveles szuperhőse mintázott? Ezernyolcszázkilencvenkettőszörösen. De ki számolja. Nézem őt, az arcán a hitetlenkedést, pedig már akkor tudtam, hogy ez lesz, amikor először mondta ki, hogy “Benzsayné”.
- Igen.
Mondom ki végül határzottan, végig a szemébe nézve. Azt nem mondom, hogy nem fordult meg bennem a gondolat, hogy beközlöm vele, hogy csak gyakorlásnak szántam, de szerinte Mesi örülne-e neki, de nem akarok én itt hangulatromboló lenni. Szóval igen, csak így határozottan, igen.
- Miért, kivel szeressem?
Kérdezem meg mégis, de nem úgy, ahogy terveztem, és talán jobb is így. A gyűrűt kiveszem a dobozból, és kérdőn rápillantok, hogy szeretné-e, ha az ujján lenne.
- Te végigcsinálnád ezt velem?
Mert erre viszont még nem válaszolt, és jó lenne tudni, hogy szeretné-e egyáltalán, vagy totálisan félreértelmeztem az ő jeleit, és csak nekem lett ez nagyobb elhatározás, mint terveztem. Az életünk egyetlen délután alatt változott meg gyökeresen, de az az egy pillanat, hogy leesett a füzete, éppen elég volt ahhoz, hogy mi legyünk egymásnak a minden. Néha csak nem nyitjuk ki eléggé a szemünket ahhoz, hogy lássunk, pedig ott van a megoldás a szemünk előtt. Nekem ő pedig abban a pillanatban a mindenemmé vált, és ezt semmiért sem áldoznám fel. Ha most nemet mond, nem tudom, hogy mi fog történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Erről a helyről azt kell tudni, hogy Budapesten van. Na, erre nem számítottál, ugye?
Vagyis no-majek teszik ki a klientúra nagy részét. Persze, rólam se mondaná meg senki, hogy varázsló vagyok, hála a titok-törvényeknek, nem is nagyon viselkedhetnék úgy, hogy egyértelmű legyen. De azért néha vannak megérzéseim, hogyha valaki mágikus képességekkel rendelkezik. Az amerikai és a magyar mágusok is eltérőek, de még mindig közelebb állnak egymáshoz, mint varázstalan társaikhoz, akikkel amúgy egy országban (próbálnak) létezni.
Úgy sejtem - de tévedhetek -, hogy a lány sem no-maj. Közel van az átjáró Budanekeresdre, előfordulhat, meg jó és olcsó a kaja. Ezért a kérdésem abszolút releváns.
Ha boszorkány, akkor mit kezd a binárissal?
Csak nem dezertálni akar? Áttérni a sötét oldalra?
Vannak azért ennek egyszerűbb módjai is. Programozni meg lehet tanulni enélkül is. Bináris szövegkódolással messzire nem fog menni, ha mást nem tud. Ez csak kuriózum.
Előveszi a telefonját, aminek a hátoldalán lévő címer bebizonyítja, hogy nem tévedtem. De mekkora irónia, hogy egy mágus iskola címere van egy mobilon? Háh. Vicces. Felhorkantással jelzem, hogy felismertem ám.
Dezertálsz?
Vésem fel szépen úgy a szövegszerkesztőbe, ahogy eddig is kommunikáltunk. Nekem ez így tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Átérzem az örömét és a csendes fájdalmat is, ami mögötte húzódik meg; sosem érthetem meg, milyen szülők, család nélkül nőni fel, de ismerem a magányt és azt is, milyen úgy élni, hogy folyamatosan hiányzik egy darabod. Talán megszokásból, talán csak mert ez most nem rólam szól, némán pityergek egy sort, ahogy a nyakamba bújik és remeg. Tovább simogatom, hol a fejét, hol a hátát, nagy körökben.
Na igen, ha a balesetin játszódik le ugyanez, inkább együttérző, semmint zavarodott pillantásokat zsebelhetnénk be; azonban jobbnak látom nemes egyszerűséggel ignorálni a ránk irányuló figyelmet. Akinek kényelmetlen, ne nézze, ezt a pár percet nem művészet kibírni.
Thomas elenged és mielőtt még visszatérne a képekhez, gyorsan adok zsepit, hogy rendbe szedhesse magát valamelyest, mert piszok kellemetlen a szörtyögés meg a folyó orr. Én is inkább erre voksolok, mint a szipogásra, ha már így megríkattuk egymást.*
- Jó kép,-*helyeselek, aztán rábökök a mellette lévőre, ahol Freud úgy döntött, eleget foglalkoztunk már ezzel a hülyeséggel és igazán visszatérhetnénk az ő imádatához, ergó a party közepén ráfeküdt a táblára, betűstül. Csak a négy sarok látszik ki alóla, meg az értetlen (de roppant önelégült) fej, miért nevetik körbe.*- Kár, hogy soha nem tudjuk meg, ki nyert.
Ahogy Thomas megnyugodni látszik, előhalászok egy törlőkendőt is, sanda gyanú által vezérelve, ami be is igazolódik, ahogy a szemem alatti részt megtörölve fekete pacákat hagyok. Elsírtam a szemfestékem, elvégre nem sejtettem, hogy vízállónak kellene lennie. Oh well.
- Örömmel!-*Mosolygok olyan intenzitással, amitől szélesvásznúnak tűnik az arcom. Kapok még egy puszit és egy grátisz ölelést, amit lelkesen viszonzok. Ha szeretné, hagyom, hogy nézegesse még egy kicsit a képeket, aztán átmenetileg visszaveszem a borítékot, hogy táskám biztonságában vészelje át a küszöbön álló fagyizást.*
- Gyere, Maszatka, keressünk egy mosdót!-*javaslom, mert a saját bűbájaim mindig kétesélyesek, jobb lesz manuálisan eltüntetni a sírás nyomait. Arról nem is beszélve, hogy az elfolyt sminket szerintem a legprofibb varázslat sem tudná helyrehozni, pandaként viszont talán mégsem szeretné most sétálni a városban. Kell egy tükör.
Tíz perccel később már újra szalonképesen sétálunk ki az ispotályból, karöltve, hogy ha netalán Thomas megszédülne az új szemüvegtől vagy a mélységérzetének szoknia kellene, ne történjen baj.*
- És most megmutatom neked a Duna ezen oldalának legjobb fagyizóját,-*konferálom fel a következő programpontot. Azért nem egész Budapestét mondtam, mert még nem volt lehetőségem végigkóstolni az összes fagyizót, pedig Merlin a tanúm, minden alkalmat megragadok rá, de ha egyszer olyan sok van belőlük!*
- Van valamid még később? Őrjárat, gyűlés, edzés?-*kíváncsiskodom, miközben a kacsaringós kis utcán felé vesszük az irányt és navigálok.