Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A székével együtt visszafordul az asztalhoz és kinyújtózik, hogy elérje az italát. A karfán hagyott telefonból hallja a lány csacsogó válaszát. Néha idegesítő ez a csapongó lelkesedés, de összességében mivel a lánnyal való kapcsolata a két találkozásukon kívül telefonbeszélgetésekre korlátozódik, amiket bármikor megszakíthat, ez nem jelent igazi problémát.
Arra, hogy megtámadták, először felvonja a szemöldökét és a pohara szélén köröző ujja is megáll. Kell egy pillanat, míg agyban összeköti ezt a mókusokkal, a pávákkal és Kamilla vidám hangjával, ami nem igazán árulkodik róla, hogy zaklatott lenne.
   -  És mit csinálsz itt különben? Van valami terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rosszul kéne éreznem magam, vagy legalább elgondolkodni, de ezt a dolgot én elengedtem, és úgy döntöttem, lelkesedek helyette is. Mint ahogy most is, pedig szinte látom magam előtt, ahogy unottan kortyol a pohárból, vagy épp megforgatja a szemeit. Rám viszont nem vágta a telefont, amit annak könyvelek el, annyira mégse zavarja.
- Várok - vágom rá a lehető legegyszerűbb magyarázatot, még a vállam is megvonom, miközben egy újabb szem mogyorót nyújtok.
- Az unokatesóm randizik. Tinderen szedte össze a srácot és nem akart egyedül eljönni. Azért remélem, nem egy pszichopata sorozatgyilkos, mert maximum papolni tudok az etikus viselkedésről - még a szemeim is összeszűkülnek ahogy belegondolok, nem biztos, hogy pont én vagyok a megfelelő társ.
- Nem vagy éhes? - pár másodpercnyi csend után szólalok meg újra. A kérdés halk, és talán kicsit megszeppent tekintve, hogy nem én szoktam előhozakodni ezekkel a dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Az elég bátor. Szóval te vagy a gardedám, aki nem hagyja őket rosszalkodni sem? Ez valahol elég szexi.
A telefonon keresztül is hallatszik a jókedvű vigyorgása. Mindeközben ő a huszonkilencedik emeleti lakásban a mutató- és hüvelykujjával megpöcköli a korábban mozdulatlanná vált tollat, az pedig egy üres számlán folytatja a számok másolását úgy, mint azelőtt.
   -  De. Borzalmasan. De az a baj, van egy kis dolgom... - Végigtekint az asztalon elsőre kaotikusnak tűnő halmokban sorakozó papírokon, a megbontott whisky-s üvegen, amit levélnehezékként használ, majd pedig az órán - Nincs kedved feljönni? Hozathatok valamit és nem lakom messze. És megígérem, én sem vagyok pszichopata. Csak amiben számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Még az erény övének kulcsa is nálam van - maximum hallhatja, ahogy elvigyorodok, mert azt teszem. Oké, ennyire drasztikusan azért nem játszom, Kriszta is felnőtt, el tudja dönteni mit akar. Én tényleg csak baj esetére vagyok, és remélhetőleg nem is lesz rám szüksége.
- Ohh - hirtelen még csak palástolni se tudom a szomorúságot a hangomban, pedig számíthattam volna arra, hogy nem fog eldobni mindent csak azért, mert itt vagyok. A szemem viszont felcsillan, mikor folytatja, és el is nevetem magam.
- A pszichopaták is ezt mondják. Egyébként teljesen mindegy, hisz tudod, hol lakok - még a vállam is megvonom, mert az hogy csicsergek, azt jelenti, még nem filézett ki.
- Jó megyek, de.... - direkt tartok hatás szünetet, és közben már vigyorgok is, ahogy lenézek a lábamra.
- ... vihetek egy mókust? - természetesen eszem ágában sincs, ők itt vannak jó helyen, de azért csak bejátszom, hátha mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hallja, hogy a lány hangja egy pillanatra egészen elszomorodik, ami tényleg annyira bájos - de jól sejtette, nem fog eldobni mindent amiatt, mert egy nem messzi parkban van é épp unatkozik. Ettől függetlenül tényleg éhes és tényleg élvezné a társaságát, így a meghívás őszinte.
   -  Megköszönném, ha nem hoznál mókust - válaszol komolytalan nevetéssel. Felkapja a poharát és egyszerre kiissza a maradék langymeleg, felhígult italt. Felemeli a mobilját, hamarosan pedig Kamilla oldalán rezzenés tudatja az új üzenet érkeztét - Elküldtem a címet. Huszonkilencedig emelet, a jobb oldali liftben. De ha mondod a nevem, akkor a recepción is útbaigazítanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát jó... Valahogy leszedem magamról - mert hogy nagyon ragaszkodik, de valószínűleg csak a mogyorós zacskó miatt. És tényleg megrezzen a telefonom, szóval egy stílusos "oké" után, ki is nyomom, csak mert sétálni, tájékozódni, beszélgetni és google mapsot nézni egyszerre, na.az még nekem se megy, hiába vagyok nő.
Tényleg nem lakik messze, de mivel nem tudom, mikor leszek itt még egyszer, hagyok időt magamnak arra, hogy körbe nézzek. Így is maximum húsz percet vesz igénybe a séta, mire oda is érek.
Szerencsére a memóriám nem rossz, így csak köszönök és megmondom, mit keresek itt. Szerencsére az angolt is értik, így teljesen nyugodtan sétálok a lifthez.
Kész örökkévalóságnak tűnik az a huszonnyolc emelet, amit egyenesen hihetetlennek tartok, tekintve hogy nálunk maximum tíz emeletesek vannak, azok is már majdnem felhő karcolók. Próbálok egyébként nagyon nem arra gondolni, hol vagyok épp, mert egyből hátat fordítanék, csak mert még én sem értem, mit keresek itt.
Ahogy felérek, szinte habozás nélkül nyomom meg a csengőt, mielőtt még az összes bátorságom eltűnik.
- Nincs mókus. Dobott egy jobb ajánlat miatt - tárom szét a karom, amint Damian ajtót nyit, és tényleg olyan arcot vágok, mint akit most ültettek fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Na jó, muszáj volt most már megpattannom kicsit. Nem mintha rab lennék, vagy akármi, csak mintha tilosban járnék, pedig aztán micsoda képtelenség már! Hát ott járok, ahol tetszik!
Most például épp a szalamantoni utcákon bóklászom, ismerkedem a hellyel és a helyiekkel, és megpróbálok közben nem elveszni. Mert megígértem. Pedig amúgy izgi lenne, végre történne valami!
Valahogy egyébként bájos, hogy mennyire kis semmilyen ez a település Miamihoz képest. Az persze nem egy rejtett kis városka a varázslótársadalom számára, hanem egy mugli paradicsom, hatalmas, égig érő házakkal és olyan tengerparttal, hogy nem látni a végeit. Itt is van "tenger", a magyar tenger, de kuncognom kell. Hát hagyjuk már! De azért tök cuki.
A partot közelítve ki is nézek egy édes kis leülős helyet. Persze kényelmetlennek tűnő, egyszerű, dísztelen fapadok és asztalok csupán, amiket bódék vesznek körül, ahol mindenféle olajos mifenét, halat, palacsintát sütnek, de van napernyő és ami még ennél is fontosabb, fagyi is!
Kissé durcásan, de beállok a sorba, és ki is várom, míg én jövök, mert hát nem akarok én feltűnősködni, de mikor végre kézbe kapom a cukorszórásos édességemet, kénytelen vagyok felháborodni, mert nem nagyon akarnak dolgomra ereszteni.
- Hogy érti azt, hogy fizessek!? - nézek rá elképedve, az angolomat elővéve, miután némi érthetetlen mondat után az eladó is azzal próbálkozik. - Nem hordok magamnál pénzt, ne vicceljen már. - Még nevetnem is kell. Hát nem abszurd?
De ő csak köti a crupot a karóhoz, úgyhogy kénytelen vagyok a napszemcsimet is lejjebb tolnom az orromon, hátha szúrós tekintetem betalál.
- El lesz intézve, apám mindig mindenkit kifizet, mi akkor a gond? - Komolyan nem értem, mi történik, és a mögöttem morgolódókat se, bár azokat csak a nyelv miatt, amit nem beszélnek, ők meg egyre felháborodottabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hívás hamarosan megszakad, ő pedig egy fáradt nyújtózkodással hagyja, hogy a mobilja kicsússzon a kezéből és elpattogjon a padlón. BEhunyja a szemét, kinyúl maga elé és a kézfejével megállítja a tollat az írásának útján, amire az először megtorpan, majd pedig erejét vesztve eldől a papíron. Majd folytatja később, amikor ismét egyedül marad.

Bő húsz perc telik el addig, amíg a csengő halk búgással megszólal az ajtó fölött. Farmerben, pólóban, de mezítláb sétál végig a tasmán akácia parkettán a nappalitól a tágas előtéren át a bejáratig. A lakás berendezése az édesanyja gondos kezének munkája és a méretes, absztrakt festményt is ő választotta, ami előtt Damian megtorpan egy pillanatra, hogy egy elfojtott szitkozódással a lábával a fal mellé tolja padlón heverő, elhagyott női magassarkút. Majd mielőtt ajtót nyithatna ugyanezt kell tennie a közvetlenül a bejárat előtt hagyott drága, Hermés kézitáskával, hogy beengedhesse a vendégét.
   -  Oww... borzasztóan sajnálom. Talán ki tudlak engesztelni valamivel - Félreáll az útból és a kezével az előtér felé int - Üdv itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hatalmas termetű hősünk összerándul feltételezett lánya felkiáltására. Nem erre számított és így most tehetetlenül áll, várva, hogy megmagyarázhassa ezt a számára sem könnyen felfogott tényt. Még jó, hogy keze a zsebében van, mert ökölbe szorítaná idegességében. - Elektra, az unokahúgom, oknyomozó riporter. Neki megvoltak a forrásai, hogy segítsen. Tudni akartam, hogy tényleg lehet valami a megérzésemben veled kapcsolatban - beszél zaklatottan és lesüti a szemeit. Megtermett fanyűvő létére nem mer a lányra nézni. - Nem akartam neked rosszat - teszi még hozzá gyorsan, hogy aztán egy fásult sóhajjal némaságba burkolja magát. Tényleg nem ezt akarta. Igazából azt sem tudja most, hogy mi tévő legyen. - Egy nagyon rövid ideig jártam édesanyáddal, de ő egy szóval sem mondta, hogy várandós. Viszont bárhogy számolom, tőlem lett terhes... - válaszol a maga egyszerű de lényegre hagyatkozó módján. Sosem volt és nem is lesz a szavak embere. Bezzeg a rokona tudná mit kell mondani. Neki jutott a vérvonal összes szókincse. - Ha tudtam volna, nem szakítok vele - rázza meg fejét és most egyenesen ránéz a doktoranduszra, aki a szeméből láthatja, hogy őszinte és nagyon bántja ez az egész kialakult helyzet. Tamás egy nagy szívű és tisztességes fickó, aki most iszonyatosan szenved, legalább annyira, mint talán a lánya. Tudja, hogy nem pótolhatja be a sok évet, ami kiesett és Grétának szüksége sincsen rá, de az igazságot megérdemlik mindketten.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Félreáll az útból és beengedi a lányt maga mellett, mielőtt becsukná mögötte az ajtót.
   -  Sajnálom, Pramberger-térrel nem szolgálhatok - sóhajt fel színpadiasan, majd ellöki magát az ajtótól, hogy kövessen a beljebb sétáló a lányt. - Az anyám dekorált különben, szóval amit látsz, az mind az ő jó ízlése és nem az enyém. Apropó, ha cipőben rálépsz a fehér szőnyegre, akkor meg fog ölni, hiába nem jár ide soha. Inni kérsz valamit?
Beszél, myg elindul, hogy mutassa az utat a tágas nappaliba, hiszen nem az első eset lenne, hogy valaki feszélyezve érzi magát az otthonában. Az előtérből nyíló nappali két oldalról végig üvegezett falának egyikét, a déli oldalt jelenleg fa lamellák sötétítik, így csak a keleti oldalon fekszik végig alattuk Varsó belvárosának látképe. A dolgozóasztal, ami előtt korábban ült, a besötétített fal oldalán áll és jelenleg az egyedüli tárgy, ami látványosan rendezetlenebb a többinél. A papírokon kívül csak a kanapén hagyott pulóvere és a bárpulton álló két pohár tanúskodik arról, hogy bárki élne a lakásban.
   -  Csontvázak nincsenek, csak a húgom szarjai... itt lóg a napokban és nyilván széthagy mindent. Szóval ha elhagyott melltartókat találsz valahol, akkor már most mondom, nem én hordom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem azért mondom ám - hárít gyorsan, amikor a lány elkezdi lekapkodni a cipőit, akkor is, ha minden szava igaz. Alexandra feltörölné a padlót bármelyikükkel, ha meglátná őket az Ausztráliából importált szőnyegen sétálni . Majd átadom neki a dícséretedet. Én is szerettem volna, ha kicsit... keresztapásabb, de lakberendezési ügyekben egyáltalán nincs szavazatom a családban.
A fekete márvánnyal fedett bárpulthoz lép, lehajol, és az szekrényben sorakozó italok közt kezd válogatni. Így hallja csak az utolsó, cseppet reszketegr sikerült megjegyzést csak.
   -  Elsie nincs itthon és nem is jön haza - ezt úgy érzi nem árt hozzátennie, pedig nem tervez semmi olyasmit a lánnyal, amire kellemetlen lenne, ha a legfiatalabb húga rájuk nyitná az ajtót. Eleve azért hozta fel mindössze, hogy választ adjon az itt-ott elszórva heverő női dolgokra, mielőtt Kamilla feltételezné, hogy valamelyik jégyottjától származik. Az ilyesmit nem árt tisztázni, mielőtt Kamilla kényelmetlenül érezhetné magát, hiszen mégiscsak egy majdnem teljesen idegen férfi lakásán van.
Az egyik kezében egy üveg alma, a másikban ananászlével emelkedik fel és leteszi őket a pultra.
   -  Örülök, hogy tetszik a város. A nyelv pedig... nos, igen. De ha engem kérdezel nem sokkal rosszabb, mint a magyar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

-  A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem lehet sokkal, mint az én nagyanyám.
Ezt ismét a pult alatti szekrényben kutakodva teszi már hozzá fennhangon. Mint minden unokája, természetesen ő is fél Madlentől, a családban betöltött helyzete és általános jó magaviselete okán azonban eddig nem gyakran rendelték az angliai birtokra elbeszélgetésre. Két magas, sötétzöld üvegből fújt pohárral a kezében emelkedik fel, majd kihúzza a csípőmagasságban lévő fiókot és egy idióta kis csipesszel jégkockákat dobál mindkettőbe.
   -  A hely nem az enyém, hanem a családé, csak épp én lakok benne. Szóval sajnos nincs jogom kitiltani bárkit még akkor sem, ha az a bárki a rúzsát rendszeresen végigkeni az összes díszpárnán.
Bosszantja Elsie jelenléte, de nem sokkal jobban, mint ami testvérek közt normális lenne. Csak rühelli a rendetlenséget és az igénytelenséget, a húga pedig tizenhat éves kora óta képtelen kinőni ezt a lázadó korszakból visszamaradt viselkedést.
   -  Jasne. Cokolwiek chciałbyś usłyszeć - válaszol egy szárakozott vállrándítással - Meddig maradsz különben a városban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Gyere - nem kérem. Azt én nem szoktam. Mikor elhoztuk világosan közöltem vele, hogy ha jót akar magának, csendben marad és bólogat. Szeretem, nem arról van szó, de az én felelősségem, és semmi kedvem kamaszos hisztik okozta károkat hárítani. Lehet, nem mondom hogy nem fogja visszasírni az USA-t.
Noha Albert segített, nem lett a kapcsolatunk annyival jobb, hogy ne lépnék le Vanyaval az első adandó alkalommal. Bármit, csak abból a ravatalból kiszabaduljak.
Apámmal való találkozásnak már nyoma sincs rajtam, hála a mágiának persze. Senki nem lepődött meg azon, hogy rivalló várt itthon, igazán elismerendő a férfi reakcióideje, és nem mondom, hogy nem voltak jogosak a lépései. Ellenkeztem, és szembe mentem a döntésével, életemben először. Bánom? Cseppet sem.
Üstösdön már jártam, ezért tudom, hogy itt még jó eséllyel meg is tudjuk venni, ami kell. Nem sokat teketóriázok, hamar a bevásárló utcára hopponálok a kis Hercegnővel.
- Apu már intézi, hogy idejárj, szóval... - vállat vonok, mintegy szabaddá eresztve a vadat. Nem hiába anyám lánya, és nem hiába olyan az én fejem, mint akinek a fogát készülnek húzni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   - Aucs... igen...
Hozzászokott, hogy ismerik a nagyanyját, ahhoz is, hogy az apját emlegetik előtte. Tinédzserként egyszerre bossantotta és legyezgette is az egóját a tény, hogy sokan rajonganak Petre-ért, mára azonban ebből leginkább bosszúság maradt tudva, hogy az apja olyan lányokkal randizik, akik még nála is fiatalabbak. Mindazonáltal Damian, ahogy minden Krise, szenzációs abban, hogy süketnek és vaknak tettesse magát.
   -  Történetesen megkértem a kezed és határozottan sért és bánt, hogy nem mondtál azonnal igent. Kevesebbért is indítottak már háborúkat a régióban, ugye tudod?
A kitöltött alma-ananászlevet, amitől sokan undorodnak, a lány elé tolja a márványon. A pohár párától vizes csíkot hagy a felületen.
   -  És terv van már, vagy csak felfedezés, Tinder, ilyesmik...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem ellenkezek ugyan, de azért úgy csinálok, mintha az enyém lenne az utca, ahová épp érkezünk. Lenyelem a rosszullétemet, sőt, szerintem sikerrel őrzöm meg az arcszínem is, bár biztos segít a smink is elfedni, ha netán elfehérednék a felkavarodó gyomrom miatt, amit az utazás okozott.
- Ühm - mondom, egyelőre csak óvatosan bólintva egyet, aztán mikor érzem, hogy semmi sem fog már feljönni, megpördülök a sarkamon, és egész elvarázsolva folytatom: - Szóval vásárluuuuunk!
Le sem tagadhatnám, hogy ez a kedvenc hobbim, Papa pénzét költeni mindenféle csinire. Zoya kicsit másként tekint rá persze, azt hiszem, de most majd megmutatom meglátja, hogy ennél nincs is jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felciccent. Bájos asszony. Igen... igen, annak is lehet nevezni. Tény, hogy Madlen sosem emelte fel a hangját az unokái jelenlétében. Azonban ez nem jelenti, hogy a közelsége nem terror.
   -  Bocs, a szerződés valahol a kupac alatt van az asztalon, de ha vársz egy kicsit, előkotrom neked.
Megfogja a jégtől nedves poharát és ellép a lány mellett, hogy átsétáljon a kanapékhoz, ahová kényelmesen ledobja magát a varsói látképpel háttal.
   - Miért nem mész le a tengerhez akkor? - Hirtelen kérdez vissza, őszinte csodálkozással. - Érdekesebb, mint a vár és csak pár órára van innen. Hopp-hálózattal pedig legfeljebb tizenöt perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Valériához - a nagynénjéhez - szünetekben gyakorta ellátogattak a testvéreivel,  nem csak azért mert Valika imádta, ha néha napján meglátogatja a rokonság, hanem azért is, mert ilyenkor végre eljuthattak egy kicsit a Balcsihoz. Noel kifejezetten élvezte ezeket a napokat, mert azon túl, hogy el voltak kényeztetve finomabbnál finomabb ételekkel, az egész napjuk nem szólt másról, mint a szórakozásról. Most például a partot látogatták meg a testvérek, s míg két idősebb nővére ledobta magát az egyik padra, hogy onnan fürkésszék a vizet, addig Noel lelkesen felajánlotta, hogy vesz nekik fagyit és lesz olyan jófej, hogy ezt még oda is viszi nekik. A lányok persze nem kértek semmit, ő viszont akart fagyizni, így neki is iramodott a legközelebbi fagyizóhoz.
Szépen sorba is állt, azonban az már az odaérkezésénél szemet szúrt, hogy valami probléma van kibontakozóban. Eleinte csak zsebre tett kézzel bámészkodott, mert volt mit, hisz gyönyörű a táj, de a hangosodó szóváltás már az ő fülét is megütötte. Úgy tűnt, hogy egy külföldi csaj került konfliktusba az eladóval, aki viszont láthatóan nehezen boldogult a szőkeséggel. Noelnek meg kicsit már kezdett tele lenni a hócipője, élvezni akarta ezt a délutánt és nyalni a fagyiját. Végül, elnézést kérve előzte be az előtte ácsorgókat, s megállt a szőkeség mellett.
- Bocsi, velem van, én rendezem - mosolygott az eladóra, mintha ez tényleg így lenne, és elő is húzta az ingyenes kuponokat a zsebéből, amit volt szerencséje alig egy nappal korábban megnyerni egy sorsoláson. Az eladó persze még mindig morcosan ráncolta a homlokát, addig Noel a szőkére pillantott és angolul felelte.  - Nyugi húgi, rendezem - még kacsintott is, bár gőze nem volt, ki ez a csaj, higgyék azt, hogy valami távoli kuzin. Az eladó végül elfogadta a papírosokat, és már adta is át a fagyit a szőkének.
- Hékás, a kuponon még van pénz, szóval kérek egy tölcsérbe csokit és meggyet - még egy vigyort is elengedett az eladó felé, aki láthatóan nehezen vette be, hogy kiszúrják a szemét egy kuponnal, de hát, el kellet fogadnia.
-  Na, most már megnyugszol? - ezt közben angolul kérdezte a lánytól, mert végülis, elhárult a probléma és megkapta a fagyiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor az embernek amúgy is szar napja van, meglehetősen rosszul érinti egy ilyen hír. Nem készülhetsz fel rá, nem lehetsz topon és nem tudod, hogy a következő pillanatban mi zúdul majd rád. Nehéz kezelni egy ilyen helyzetet, a kavargó érzelmeket, még úgyis, hogy egy jó ideje már keresed az apád. Igen, tudni akartam, hogy ki lehet az, tényleg régóta nyomoztam, egészen addig, míg arcon nem csapott a Magorral való beszélgetés nem is olyan rég a Japánkertben. Akkor összezuhantam, kínos volt számomra, hogy letámadtam egy vadidegen fickót azzal, hogy az apám. Tragédiaként éltem meg, hogy még sem ő az, most pedig hirtelen bamm, besétál az igazi. Már ha egyáltalán Tamás az. Tényleg hitetlenkedve nézem Őt, persze hogy él bennem a felháborodás, s azt hiszem, joggal vonom kérdőre. - Az a nő, aki a páciensünket is zargatta? Áh, remek - sóhajtva csóválom a fejem, és védekezően fonom össze magam előtt a karjaimat, miközben tovább fürkészem a férfit, vizsgálom vonásait és közben hallom is, amiket mond. Haragudnom kellene rá, mégis rengeteg a vegyes érzelem, meg Ő mégis csak Tamás, az a jófej pasi a túráról. Attól sem tudok elvonatkoztatni igazán. - Ne haragudj, de ez az egész annyira…szürreális - bukik ki belőlem, látszólag mosolygom, de ha jó emberismerő, akkor láthatja rajtam azt, hogy közel sem érint ez olyan jól.
- Tényleg keresem az apámat már egy ideje, de így nem gondoltam volna, hogy egy napon majd besétál valaki…besétálsz éppen Te és közlöd, hogy Te vagy az. Ez…nem tudom - sóhajtva tárom szét végül a karjaim. - Egyáltalán hogy merült fel ez most? És hogyhogy megkerestél? Mármint, még ha Te is lennél az, akkor miért? - tényleg nem értettem, hisz egy jól szituált fickó, kinek kéne a nyakába egy ennyi idős gyerek? Nem tudtam, hogy mit akar, ahogy én sem tudtam abban a pillanatban örömmel kezelni a helyzetet.
- Ebben amúgy se lehetünk biztosak, míg nem készül teszt. Ki tudja, lehet te se vagy az apám, és akkor ugyanúgy egy csalódás lenne ez, mint a legutóbbi. Mert hogy anyának volt még egy szeretője, tudtad? Pontosabban mondhatnánk úgy, hogy lelkitárs. Rengeteget leveleztek, azt hittem, hogy ő az…aztán kiderült, hogy nem - sóhajtva meséltem el neki, hogy mi történt az elmúlt időszakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Feltétlenül, anélkül egy tapodtat se megyek - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, ahogy elvigyorodok. Követem aztán a saját poharammal, és leülök a kanapé másik végébe, jobban megnézve az asztalt, amin a halom van.
- Azt mondtad, sok a dolgod... izé, nem akarlak feltartani ám - csak egy kicsit, de a halmot látva, azért elbizonytalanodok.
- Mert... nem vagyok egyedül, de mégis. Hidd el, semmi jó nem származik abból, ha én csatangolni kezdek - közlöm vele ezt úgy, hogy ő is kapott belőle egy szeletet. Viszont szépíteni nem fogok, és van egészséges önkritikám, olyan szépen el lehet terelni a figyelmem, hogy jóformán azt is elfelejtem, hogy jutottam az adott helyre.
- Talán majd máskor. Vagy imádkozom, hogy Kriszta legközelebb egy karib pasival matcheljen - vonok vállat mosolyogva, újabbat kortyolva az inniből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hősünk a bölcs tölgy. Minden vihart kiáll és méltósága sértetlen marad. Türelmes ember, aki hatalmas termete ellenére sem híve az erőszaknak. Kivéve a kviddicset, mert ott olykor latba vetette hatalmas erejét. Most mégis egyre idegesebbé és feszültebbé válik ahogy figyeli az előtte álló fehér taláros lányt. Akár a vére, akár nem, Tamás senkinek nem tűri el, hogy a szeretteit becsmérelje. - Az a nő nem zaklatta! Azért volt ott, mert az a pasas annyira fontos neki, hogy hazudni is képes volt érte. Ismerem az unokahúgomat. Szereti a pácienseteket és sosem bántaná. Amikor elkergette az a nagyképű doktor, teljesen összetört és most aggódik - beszél magához képest sokat és nagyon nyíltan. Hangja és attitűdje egyaránt védelmező. Akit Tamás szeret, azért bármit megtesz. Ezt Gréta is megtapasztalhatná majd, ha valóban biztossá válna, hogy a gyermeke. Egyelőre azonban még ez nagyon messzinek tűnik. Mindketten idegesek, de mozdulataikban és főleg arckifejezéseikben fel lehet fedezni hasonlóságokat. - Mindig is szerettem volna családot. De sosem hozta úgy az élet. A nők a magam fajta tagba szakad, mugli származású famunkásokat nem tartották sokra. Elég sokat csalódtam a nőkben és beletörődtem abba, hogy annyi jut nekem, hogy olykor Imolára, az unokahúgom lányára vigyázhatok. De esküszöm, ha kiderülne, hogy Eleknek igaza van és tényleg a lányom vagy, az lenne életem legjobb napja - beszél szívből jövő jósággal. Akkora szíve van, amiben bármikor akadna hely egy felnőtt lánynak. Az a fajta apa lenne, aki ha kell, az éjszaka közepén menne át csapot szerelni, vagy megverni azt, aki csak csúnyán nézett a lányára. Közben persze tisztában lenne és van is azzal, hogy Grétának van már élete, amit úgy él, ahogyan neki megfelel. Hősünknek nincs beleszólása. Tanácsot is csak akkor adna, ha a lánya kérné. - Szerintem te is tudod, hogy szeretni nem csak egy embert lehet. Nekem is volt egy nagy szerelmem, de szerettem az édesanyádat is a magam módján. Az embereket már csak egy ilyen fából faragták - sóhajt mélyet ahogy eszébe jutnak a nevezett nők. A szerelme kigúnyolta, aztán amikor újra találkoztak elhagyta megint. A vele szemben álló lány anyját pedig ő nem tudta úgy szeretni, ahogyan arra a nő vágyott és ahogy megérdemelte volna. Tamás sem hibátlan. Megannyi göcsört van ebben a fában. De kemény és erős alapanyag.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Nem igazán tartasz fel. Ebédelni nekem is kell - az ő tekintete is elkalandozik az asztal felé. A munka, amit végez, nem olyasmi, aminek bármikor agy nélkül nekiülhet és tudja, hogy szüksége van valamennyi kikapcsolódáshoz ahhoz, hogy ne vétsen túlságosan látványos hibát. Ha a lány nem írt volna neki, hamarosan mindenképp online póker szünetet tartott volna a mobilján a kádban fekve.
A mutatóujjával megkavargatja a jeget az italában.
   -  Hmmmm...
Félrebillenti a fejét. Hallgat, mintha számot vetne valami fölött. Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra.
   -  Áprilisban én és pár roxfortos alumni lemegyünk Saint-Raphaël-be apámék nyaralójába. Ők is hoznak még másokat, ha van kedved és időd, gyere velünk. Hozhatsz bárkit, hiszen minél többen vagyunk, annál jobb. Például a barátnődet és a karibi vagy lengyel vagy bármilyen pasiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jogos. De én rendelek - azzal, mint egy magabiztos, határozott, felnőtt nő, elő is veszem a telefonom, hogy pár pillanat múlva tanácstalanul nézzek Damianra.
- Honnan szoktál rendelni? - igen, ez a tipikusan a nyitott szájjal az erdőbe helyzet, és megint nem gondoltam át. Na mindegy.
Én is a poharam nézem, nem akarom elhinni, hogy az ananász meg az alma ennyire jó együtt, így csak a hümmögésre kapom fel a fejem.
- Ohh.. ez nagyon jól hangzik - mosolyodok el halványan. Szinte látom magam előtt, hogy Kriszta is mennyire élvezné.
- De gondolod, hogy az száz százalék muglibiztos lenne? Tudod. Kriszta az, rólam se tudja, hogy elfuserált vagyok - pislogok rá, mert ez probléma, ami egyébként részemről teljesen kiküszöbölhető, de nem tartom túl jó ötletnek Roxfortos pasik közelébe vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Ömmm...
Összeráncolja a homlokát, majd addig feszereg, amíg fél kézzel a poharát a levegőben tartva ki tudja húzni a saját telefonját a farzsebéből. Feloldja a zárat, pötyög egy keveset, majd előre hajolva a lány felé nyújtja a mobilt - Innen. Add fel az enyémen, benne van a cím, nem kell szerencsétlenkedni.
Ezzel hátradől, hogy végre beleigyon az italába. A Roxfortban az évfolyamtársait kiborította az ízlése kezdve azzal, hogy jószerével cukorsziruppá édesítve issza a kávéját. Az alma-ananász egy különösen súlyos, másnapos reggel eredménye és azóta is büszke a találmányra.
   -  Akkor talán mégsem a legjobb ötlet, mert ez a társaság, hogy is mondjam...
Keresi a szót. Aranyvérű, mondaná, de ez a kifejezés nemigen írja le a barátait. Ismét hümmög a pohara fölött, végül megvonja a vállát.
   -  Muglibiztos. Hogy működik ez különben? Muglikkal mászkálni? Nem félsz, hogy lebuktatod magad valamivel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Már épp azon vagyok, hogy elkezdek Zoya után kiabálni, mikor felbukkan mellettem egy tök helyes srác, és valamit magyaráz az egyre türelmetlenebb embernek és egy fecnit nyújt át. Igaz, hogy nem sűrűn látok pénzt, de az biztosan nem az!
- Hogy? Az valami fenyegető üzi, vagy mi? - kérdezem tőle, és meglepettségemben még erősebben kijön az akcentusom.
Úgy látszik, errefelé is vannak befolyásos emberek, biztos az ő papája is valami fontos ember, vagy csak olyan, akitől mindenki fél. Az enyémre mindkettő igaz, azért se értem, hogy gondolta egy egyszerű fagyi árus, hogy nem jó neki utálag fizetni.
Átveszem a fagyim, és angyali mosollyal "tánkjúzok", majd pillantásom a fiúra szegezem, és félrebillent fejjel pislantok párat.
- Eddig is nyugiban voltam - jelentem ki, majd hajamat meglibbentve elsétálok, hogy letelepedjek az egyik padra.
Belemártom az édességbe a kis műanyag kanalat, majd kissé kidugott nyelvemre kenek egy keveset. Még pattogó cukor is van benne, hmmmm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ó Flaviu.... - próbálok én gonosz mosolyt erőltetni magamra, miközben gyorsan elmarom a telefonját. Egyébként tényleg csak megnézem a kaját, de azért próbálok nagyon úgy tenni, mintha kutakodnék. Végtére is zöld utat adott hozzá.
- Nem olyan, ahová tartozok - segítem ki, de fel se nézek a képernyőből, és a hangom is teljesen vidám. Nem érzem attól rosszul magam, elvégre Damian kanapéján ülök, valószínűleg már megszokta, a többi meg mit számít?
- És melyiket? - mutatom meg neki, mert nem tudok választani, meg ő a férfi.
- Hmmm... nem tudom. Könnyű. Alapjáraton is előbb nyúlok a kávéfőzőhöz, minthogy pálcát használjak. Magánsuliba járok, elmesélek mindent, csak bűbájtan helyett földrajz órát mondok, de amúgy se azok érdeklik. Nehezebb dió eljátszani, hogy semmi közöm a muglikhoz... eleinte nagyon akartam, mármint normális mágus látszatát kelteni, de... - megvonom a vállam. Tényleg feladtam. Annyira, hogy nem is titkolom. Mármint, ha rákérdeznek én elmondom, mert nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék.
- A  barátaid bántanának - most viszont ránézek, és nem kérdezem, mert tudom, igazából csak megerősítésre vágyom.