38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 ... 92 ... 199 200 » Le
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:21 Ugrás a poszthoz

Lazánka  Rolleyes

- Az még nem is hangzik olyan rosszul, mint mondjuk az, hogy szerelmet vallottam a nődnek, aki erre mindkettőnknek kosarat adott. Ez jobban illik a helyi nénikhez - nevettem el magamat kissé. Ha az ember elindít köztük egy pletykát, tíz perc múlva a falu végére ér, de teljesen kifacsarva, nincs mese. Azért látszik rajta, hogy egy jó ideje nem ökörködött már senkivel, az ilyesmi meg le tudja lombozni az embert. Ezért nem szabad korán munkába állni.  
- Csak ne hagyd, hogy bármibe rángasson, nem fogok bíróságra járkálni a hülye fejed miatt! - jelentettem ki harciasan, de egyértelmű volt, hogy én lennék az első, aki a cellája előtt ugrálna, hogy: "Lasch... Héló! Börtöntöltelék! Hahó". Röhej. A kérdés hallatán futólag eltöprengtem, de aztán lassú fejrázásba kezdtem. Fura is volt kicsit.
- Nem tudom, nem hallottam ilyesmiről. De apa mostanság nem beszél annyit az előkészítőről, meg amúgy is ritkán látom... - Persze, erről nem csak ő tehetett, hanem az egész família, az élen velem, majd magával és az előkészítővel, aztán Franci és Valentin.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni róla, hogy majd pont neki fog hiányozni a vizsgákkal járó stressz.
- Cseréljünk! Te bemész, megírod a bájitaltan vizsgámat, én meg nyakkendőt öltök és végzem a dolgod az irodában, aktakukac - néztem rá provokáló pillantással, amit egy pimasz mosollyal körítettem. Azért jó volt kicsit olyannal lógni, aki mégis velem egykorú és nem nőnemű egyed. És Ervin, persze.
- Mondtam, hogy nem neked való a minisztérium, papa... - ráztam meg a fejemet, majd lemondó sóhajjal legyintettem nagyot. Aztán jött az a katasztrofális ötlet a részéről, hogy kérjünk napi ajánlatot, ami tényleg rettenetes döntés volt.
Így hát evidens, hogy belementem.
- Jó, legyen úgy. Legfeljebb kapunk valami undormányt - vigyorogtam szélesen, mint valami hibbant. Azt hiszem, nem vagyunk egymásra jó hatással.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. január 31. 23:22 Ugrás a poszthoz

Kék a szeme...

- Jaj Merlinre! Ne nevetess!
De azért muszáj nevetnem, hihetetlen, hogy balta arccal ezt elő tudja adni. Mármint komolyan, imádom. Olyan, mint én, de mégis más és ettől vagyunk mi olyan jók. Szimbigyóban élünk.
- Jó, hogy nem azt, hogy mind a ketten jártunk vele, végül elhagyott minket egy harmadikért.
Bár ez sem lehetetlen, a végén lejjebb is halkítom a hangom, nem akarok én itt ötletet adni a közelünkben ülőknek. A tanácsára elhúzom a számat, és bólintok is persze. Nem könnyű, amit kér, hiszen van, hogy az ember észre se veszi, és máris kész a katasztrófa. Persze figyelek, igyekszem észnél lenni, és nemet mondani, ha úgy vélem, szorul a hurok, de valahogy eddig még nem éreztem annyira a vészt, mint amennyire mások állítják. Lehet, hogy ebből még baj lesz, és igen, elhiszem, hogy amint lecsuknak, ő fog először ott lenni, sőt azt is, hogy valami szemétkedős pólóban jelenik meg. Mondjuk egy Freeeeeetime feliratúban vagy valami ehhez hasonlóban.
- Zűr van?
Kérdezem az egyértelműt, mert látszik, hogy annyira nem boldog, mint amennyire boldog lehetne.
- De hát apád most jól van nem? Láttam őt, aznap...az évfordulón. Úgy tűnt, hogy rendben van.
Megjegyeztem, mert furcsa volt találkozni vele, olyan szürreális. Azt hittem, hogy azon a napon otthon lesz, és csak Ash-sel akar lenni.
- Te rendben vagy?
Pont emiatt jutott eszembe akkor is, hogy ő nincs jól, de nem akartam aznap zavarni, hiszen az anyja volt, és az enyémmel ellentétben, aki azt nézi, hogy miként csinálhat belőled érdeket, az övé rendes nő volt.
- Ezer örömmel, bájitaltanból mindig nagyon penge voltam.
Szerettem is, úgyhogy örömmel megcsinálom neki, amúgy is vonzott már a gondolat, hogy akár ki is próbálhatnánk egymás napját.
- De amúgy tényleg. Cserélhetnénk. Te úgyse vagy olyan naiv, mint én, hátha meglátnál bent olyat, amit én nem veszek észre, én meg szerzek neked egy nőt. Tudom, hogy kelletlenül állsz az udvarláshoz, de az én stílusom ellenállhatatlan, így csak rá kell böknöd, hogy őt akarod, és én megszerzem neked.
Magabiztosan dőlök hátra, miközben megjelenik a pincér mellettünk. Ellenállhatatlan vagyok, és ezt olyan magabiztossággal jelentem ki, hogy bárki elhinné.
- Két napi ajánlatot kérünk.
- Biztos?
- Egészen biztos.
A pincér kicsit megforgatja a szemét, de azért felírja, majd amikor tisztes távolságon kívül van, aggódva pillantok a velem szembe ülőre.
- Ajj, azt hiszem, ez fájni fog.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:41 Ugrás a poszthoz

Mer' a nézését...

Persze kiröhögött, én meg ettől felhőtlenül boldog voltam, hiszen ez volt ennek a kis találkának a célja: random brainstorm és egy kis lazulás, neki a munka, nekem a könyvek mellől. Az ötletére én törtem ki röhögésben és az arcom a kezeimbe temettem, hogy ne vágjak nonstop retardált fejeket.
- Ez jó, ez tetszik! Tuti ez történt, én erre szavazok! - törölgettem a könnyeimet a végére, mert hát ennyire szar ízlésű nő nem igazán létezhet. Először dob engem, majd Ervint? Ugyan!
Csak akkor vettem kicsit komolyabbra a hangom, mikor arról volt szó, hogy azért figyeljen, mibe keveredik bele, mert nem akarok csápolni a cellája előtt egy "free kisses" pólóban, amin dementorok vannak. Nem, barátocskám, felejtős.
- Hm? Ja, nem tudom... Nem hiszem. Megint hajtják a hülyeségük a másik vén csonttal, lehet összekaptak, vagy nem tudom - vontam meg a vállamat lazán végül. Én szerettem mind a kettőt a magam módján, de néha ingerem lett volna a fejüket az asztalba verdesni, csak egy kicsit, úgy szeretetből. A kérdésére csak röviden biccentettem, hiszen apám kicsattanó formában volt az utóbbi időben, egy rossz szavam nem lehetett rá, még a gyászos dátum ellenére sem.
- Úgy nézek ki, mint aki nem? Ugyan már, haver, velem minden oké - legyintettem és nagyjából így is gondoltam. Egy ideje már nem gyászoltam anyámat, úgy gondoltam, egy sokkal jobb helyen van most, ahol nincsen fájdalom és betegség, sem csalódottság.
- Akkor ezt lemeccseltük, én úgyis kompromisszum- és segítőkész vagyok, egy rossz szavuk sem lesz rám az irodában. A bájitaltan meg a könyökömön jön ki, hatszor olvasok el egy mondatot és azután sikerül felfognom az első pár szót... Ez az ajánlat annyira vonzó... - gondolkoztam el, de a vigyor az arcomról egy pillanatra sem tűnt el. Túlzottan el tudtam képzelni magunkról azt a bizonyos cserét, még ha nem is túlzottan szabályos vagy erkölcsileg helyes cselekedet lenne. Ebben e mesügében mindig ez volt a különleges: hogy elhitte magáról.
A pincér reakciója vagy nagyon színlelt volt, vagy megdöbbent esetleg utalni akart rá, hogy ez tényleg nem jó ötlet, de semmiképp nem volt bíztató.
- Szerintem ezt besz.ptuk fiam. Mit kapunk, sárkánygolyókat? Szalamandra-szószban? - vágtam undorodó grimaszt, de ismét kuncogni kezdtem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 1. 00:03 Ugrás a poszthoz

Szegény vagyok... szegény vagyok...

- Látod végül csak igazad lett, nem tanácsos ugyanazzal a lánnyal járni, mert még a végén itt maradunk egymásnak!
A mondat második felét olyan hangosan mondom ki, hogy a közelünkben lévő asztaloktól akaratlanul is ránk pillantsanak. Hosszú pillanatig komolyan meredek a szőkeségre, kiélvezem, hogy néznek minket, szinte sütkérezem a kínos pillantásban, majd mikor már mindenki visszafordul, a szám elé kapom a kezem, és némán rázkódk a nevetéstől.
- Látnod kellene a fejed ilyenkor.
Vigyorgok rá egy nagy sóhajtással megtoldva a mondandómat. Imádok szemétkedni, de Claire nem partner ebben, mert nagyon komolyan veszi az életet. Milyen sokszor veszekedtünk, sőt szakítottunk azért mert komolytalan vagyok. Bezzeg amikor rá hoztam a frászt azzal a gyűrűvel, amit azóta se kapott meg, akkor egyből nem voltam olyan vicces fiú neki. Viszont ez már hiányzott, nagyon.
- Ennek örülök. És amúgy tényleg, szívesen elmegyek vizsgázni helyetted, meg becserkészem a lányt, vagy lányokat. Mondd mennyi akarsz, megszerzem neked mindegyiket, egyetlen délután alatt.
Még egy szemtelen kacsintásra is futja tőlem, csak, hogy átérezze, mennyire vagyok jó fej. Tényleg szívesen segítek neki, és bevallom, jó lenne egy napig visszatérni az életbe, amit végül nem választottam.
- Amúgy is nagyon érdekel, milyen lehet a testedben mászkálni. Felkavarnám kicsit az állóvizet.
Amúgy is imádok bohóckodni, ha bármi lehetnék, egészen biztos, hogy a karakterszínészi pozíciót nevezném ki sajátomnak. De abból sajnos nem telik a lakbérre, azt meg még sem tehetem meg, hogy mint a minisztérium alkalmazottja, esténként - ha van időm - a színpadon játszok.
- Undorító vagy Nathaniel. Én olyat nem eszek.
Húzom el a számat, még az államat is megemelem kicsit, miközben a pincér visszatér és lerak elénk... Hortobágyi palacsintát. Ez most komoly? A gondolat kiül az arcomra is, úgy pillantok fel Ashre.
- Köszönjük.
Nyögöm ki végül, és az ital felé nyúlok, aminek kellemes baracklé kinézete van, ám amikor belekortyolok, érzem, hogy végigmarja a torkom és elhomályosul a tekintetem is.
- Egy kicsit erős.
Lehellem, de a lehelletemmel együtt egy apró lángnyelv is kicsap a számból. Egy pillanatig nézem a füstfelhőcskét, majd felcsattanok:
- Na ne szórakozzunk!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 1. 00:25 Ugrás a poszthoz

Tűzről pattant Lazánka  Love

A mondata végére majdnem átugrottam az asztal fölött, hogy befogjam a száját, de végül csak a székben egyre lejjebb süllyedve öltöttem rákvörös színt és túrtam a hajamba. Jó, rendben, a haverom teljesen retardált, nincs mit tenni. A végére már csak rázkódtam a visszafogott nevetéstől, hiszen a környező asztaloktól persze minket figyeltek.
- Oh, kapd be, jó?! - vágtam hozzá a kezem ügyébe akadó csomag papírzsebkendőmet, mert valahogyan le kellett vezessem a "feszültséget" rajta, mert előbb-utóbb lehet kiütném. Persze egyáltalán nem haragudtam rá, csak kellett valami kifogás, hogy piszkálhassam.
Végül felegyenesedtem és kicsit nyújtózkodtam is, hogy nagyjából kiegyenesítsem a gerincemet, hogy aztán elégedett vigyorral bámuljak rá, enyhén oldalra biccentve a fejemet. Kettőnk közül ő volt a nagy csajozós, én jobban elvoltam magamban. Így voltunk nyerő páros.
- Vigyázz, mert szavadon foglak! - közöltem végül pimasz grimasszal az arcomon. Bár a kivitelezését még nem tudtam elképzelni, meg azt sem akartam tudni, mekkorát kapnék, ha fény derülne rá, hogy nem magam mentem be a vizsgára. Nem mintha ez megállítana bármiben is. A gondolat minden esetre nagyon tetszett.
Aztán persze produkáltam magam, kitalálva a legundorítóbb kaját, amiről az ember álmodhat, ez persze el is érte a célját.
- Finnyás vagy, Ervin! - vágtam rá dacosan, majd ismét elfojtottam egy vigyort. - De én is. Fúj!
Ekkor érkezett meg a pincér a két tányérral és az üdítőkkel, amit aztán le is pakolt elénk és én ugyanolyan tanácstalanul meredtem Laschkára, mint ahogyan ő rám. Most ez mi a...? Jómagam csak biccentettem a pincérnek, aztán beleszagoltam a pohárba és evőeszközt szereztem, míg ez az eszement beleivott.
- Azért ne okádj az asztalra, légyszi! Ö... ugye nem a szemöldököm fogod lelihegni a helyéről következő körben? - kérdeztem, most már komolyan kétségbeesett fejjel meredve a palacsintára, amit megbökdöstem a villámmal, mintha fennállna annak a veszélye, hogy esetleg megmozdul. - Mit csinálunk, ha visszaharap? - Ez utóbbi kérdést már megszeppent fejjel, de teljes komolysággal tettem fel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 3. 19:03 Ugrás a poszthoz

Ash

- Már most? De hiszen még csak most kezd el terjedni a pletyka, mely szerint dobott minket a közös barátnőnk. Máris úgy döntesz, hogy inkább én kellek neked egy másik lány helyett? Nem mondom, veszélyes fiú vagy te.
A végén megengedek magamnak egy szemtelenül nagy kacsintást, amivel az ajkaim is oldalra húzódnak. Lássa kivel van dolga.
- Szerelmi zálog, ooooh!
Mellkasomhoz szorítottam a zsebkendőt, mintha a legcsodálatosabb dolog lenne valaha, amit kaphattam. Végül persze nem bírom már tovább, muszáj felnevetnem. A zsepit nem adom vissza, úgy van biztonságban ő is és én is, ha inkább magam mellé teszem. Ha hiszitek, ha nem, egy csomag zsebkendő nagyon veszélyes fegyver tud lenni.
- Ennyire nem megy a csajozás? Szomorú. Miért nem villantasz meg valami banki kivonatot arról, hogy mennyit örökölsz majd? Tutira a fenti csajok fele vevő lenne rád. Sokan nagyon rossz háttérrel jönnek a suliba, meg sokan ilyen izésak na, mi az...
Mutatóujjaimat a szemeim széléhez teszem, és húzok rajtuk egyet, amitől hirtelen minden elmosódik, de ahogy megteszem, be is ugrik, így lelkesen kiegészítem magam:
- ÁZSIAI! Na, szóval nem biztos, hogy a sok ázsiai lány itt maradhat a tanulmányai után is, de biztos, hogy van, aki szeretne. Csak ki kell kapnod egyet közülük, és bumm, meg is van. Vagy van esetleg valaki, aki tetszik, de gyáva vagy? Ezer örömmel belebújok a testedbe!
A végén talán egy kicsit túlságosan is lelkes vagyok, de ez az igazság. Én az ilyen lehetőségeket imádom, ezer örömmel vágok bele egy új kalandba, ami egy kicsit kiránt a mostani életemből. Azt hiszem elkezdtem öregedni, de nem akarok sem felnőttes, sem érett lenni, az annyira nem passzol hozzám. Amikor csak eszebe jut, hogy na egész felnőttes vagyok, kedvem lenne kifutni a világból. Ez elég szomorú, főleg mivel a nálam jó pár évvel fiatalabb párom is agyérgörcsöt tud kapni attól, hogy mennyire nem megy nekem a komolykodás.
- Te ezt nem értheted, amíg nem iszol bele.
Lehellem utolsó erőmmel. A fejem tiszta vörös, és vállalva a kockázatot, hogy a vacsorám megharap, én is felvágyom, és bekapok egy falatot. Nem segít a torkomon, de az íze nagyon ott van.
- Lehet, hogy azért ilyen erős az ital, mert éppen kutyát eszünk, és így rejtik el a gyanakvásunkat. Leitatnak. Mondjuk megéri, a kaja jó, akkor is, ha éppen Buksit esszük. Buksira!
Emelem fel a poharam, azonban most már óvatosan égetem végig a torkomat. Jobb is, mint lendületből.
- Ugye tudod, hogy ez az ital mocskosul vállalhatatlanná tesz majd minket?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. február 5. 22:45 Ugrás a poszthoz



A keserű gyerekkorra kétkedő arccal vontam össze a szemöldökeim, de végül kénytelen voltam kissé elmosolyodni, hogy aztán leintsem. Oda se neki, az ember nem vehet mindig mindent Halálosan komolyan. Pedig nekem ez igazán pazarul menne, mondhatni én lennék benne a császár.
- Persze, úgyis olyan sok dologban szenvedtél hiányt, oh, förtelmes emlékképek! - dramatizáltam túl a helyzetet szándékosan, miközben a kezem ismét a térdemre helyeztem, letéve róla, hogy csörömpölés nélkül megigyam a teámat. Egyszerűen lehetetlen vállalkozásnak bizonyult.
Ő pedig ezt úgy látta orvosolhatónak, hogy felmutatott egy doboznyi tömény nikotint, egy öngyújtó kíséretében, én pedig más irányba kaptam a pillantásomat, mintha azzal megoldhatnék bármit is. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, hogy aztán a cigarettát teljes mértékben ignorálva a lányom arcára pillantsak.
- Ha még csak tizenhat lennél, most piszkosul leszidnálak, amiért dohány van nálad - jegyeztem, majd a kezem nyújtottam, hogy na ide vele, mielőtt felborzolódnának a kedélyek. Végül csak zsebre vágtam, de attól még nem terveztem a csomag kibontását, csak nem akartam abban a tudatban kilépni az ajtón, hogy Vesznánál van.
Csak biccentettem egy aprót, majd az erszényt, amiben úgy 20 galleon pihent az asztalra helyeztem egy könnyed mozdulattal. Mindig volt hat-hét ilyen pakk összekészítve a szekrényemben, arra az esetre, ha közli, hogy kéne neki egy kis zsebpénz. Jó apaság ismérvei.
- Mindig az vagyok, csak jól tudom álcázni, hisz ez a szakmám - néztem rá nagy komolyan, hiszen ez igaz is volt, de aztán fél oldalas mosolyt mellékeltem, nehogy nekem itt a lelkére vegye a dolgokat. Nem hiányzott, hogy a sarkamban loholjon az aggodalmaival kergetve.
Franci közben elkezdte a helyzetemet analizálni, amit persze érdeklődő arccal végighallgattam. Kicsit elcsúszott az elemzés de igazából a nagy része helytálló volt. Azt viszont nem akartam tudni, hogy kire jutott ezek alapján az infók után.
- Nem is rossz, kedves Sherlock, ha a féltékenységtől eltekintünk, minden helytálló. Legjobb tudomásom szerint nem történt semmi, ami miatt féltékenynek kéne lennem. De a többi teljesen egybe vág - legyintettem nagylelkűen, majd intettem a pincérnőnek, hogy azért közben ha lehet fizetnék, ne később kelljen ezzel foglalkoznom. Semmi kedvem nem volt ismét interakcióba lépni a nővel. Ameddig ő mindent összesített a pult mögött, addig is én hatalmas lelki nyugalommal és remegő villával rohamoztam meg a vörös süteményt. Egy darabig nem is igen kívántam beszélgetésbe elegyedni ismét a szőkével, meg a maga rémisztő elemzéseivel.
- Túl sok időt töltesz Zójával, szólni fogok neki, hogy semmi pszichomókusság a közeledben - ráztam meg rosszallóan a fejemet és a sütemények elfogytáig már csupán olyan témákról voltam hajlandó társalgásba bonyolódni, amelyek nem érintették a kicsi, fekete szívem gondjainak tavát.

// Köszönöm, csillagom ^^ Love //
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 306
Összes hsz: 2176
Írta: 2017. február 12. 22:18 Ugrás a poszthoz

Annám
vasárnap délután

Dolgozott napközben, reggeltől délutánig, de meglépett, mert megteheti és mert szeretné látni azt a csodás lányt, ki képes életet lehelni a rellonosba. Bár a csárda ott van a cukrászdától egy köpésre, eltelik a meglépés után egy negyed óra.
Életében először nem üres kézzel megy a hölgyhöz, egy csokor virággal lép be a cukrászda ajtaján. Mosolyog, törzsvendégként köszön az ismerősöknek, meg az ott dolgozóknak, aztán tekintetével megkeresi kis vörösét. Nem szól egyelőre neki, hogy itt van, majd mikor elindul az asztaloktól vissza, a pultnál úgyis meglátja.
Niko addig mosolyogva figyeli Anna ténykedését és megjelenő mosolyát miközben kiszolgálja a vendégeket.
Már alig várja, hogy ha csak egy pillanatra is, de magához ölelhesse és átadhassa a csokrot, amivel ácsorog. Nem is érzi magát kellemetlenül, pedig többen is megnézik azok közül, akik a környékén ülve fogyasztják süteményüket. Egy-egy pillantást vet ezekre a csodálkozó hölgyeményekre, aztán vigyorogva újra visszafordul a nő irányába.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:26 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 306
Összes hsz: 2176
Írta: 2017. február 12. 23:41 Ugrás a poszthoz

Annám

Ki tudja mi ütött belé. Korábban nem vette a fáradtságot, hogy virággal, vagy egyáltalán bármivel kedveskedjen a kiszemelt lánynak, talán ezért is nézik meg többen is. Ha ismerik, ha nem, igazából nincs közük hozzá, kinek szánja a csokrot.
Tekintete leragad a kisasszonynál, aki simán lenyűgözi minimális táncikálásval, hát még a mosolyával. Megbabonázva nézi, el is feledkezik arról, hogy hol van, mert valójában enni nem akarna, csak beköszönni. Még az illatok sem keltik fel az érdeklődését.
Várnia kell egy kicsit, de nem bánja, kárpótolja az, amikor tekintetük találkozik végre. Mosolyogva áll fel, hogy mire Anna odaér hozzá, már megadja a kellő tiszteletet.
- Mennyiért adják a legszebb pincérlányt? - kérdezi.
Csillognak a szemei, kezébe veszi az asztalra rakott virágot és felé tartja, ha már egyszer neki hozta.
- Remélem szereted a rózsát... - kissé bizonytalanul pillant a vörös és sárga szirmokra, aztán lehajol a nőhöz, kisimítja arcából a haját. - Mikor végzel?
Direkt nem csókolja meg, vagy öleli át, ez is épp elég ahhoz, hogy ha nincs jó kedvében valamelyik kolléga, vagy a főnök, akkor kapjon a lány az orrára, mert munkaidőben pasizik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. február 13. 16:37 Ugrás a poszthoz



Aha. Hát ez a része már annyira nem érdekel, meg annyira nem is tartozik rám, nem az én érzéseim. De miközben beszél egészen megkívánom azt az ishlert amit korábban félig megrágva kiköptem.
- Na jól van szépfiú.
Az asztalra csapok nagy elégedettsegemben, majd a széken megfordulva a kabátom után nyúlok.
- Asszem én megtettem ami kellett. Szemem rajtad, szóval viselkedj.
Még mutogatok is, hogy mennyire kemény vagyok, miközben felkapom a kabátomat és csikorogva betolom a székemet.
- Én eltépek mert még sok szerelmes szívet kell begyógyítanom ma. Akkor nem eszed meg a sütiket ugye? Mert akkor én asszem kölcsön veszem a tányért és elviszem.
Mármint lenyúlom na, csak szebben hangzott a kölcsön. A tányért a számhoz emelem, és betömöm a számba a kiköpött ishlert.
- Na tényleg léptem Lewy. Sok sikert.
Mondom teli szájjal, majd intek neki és magára hagyom, a gondolataival.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 22:41 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 306
Összes hsz: 2176
Írta: 2017. február 13. 23:20 Ugrás a poszthoz

Annám

Nem nevet vele, csak vigyorogva ingatja a fejét. Neki Mina nem kell, csak Anna, a legszebb, aki most is, mint mindig, arra készteti, hogy elfelejtsen minden mást rajta kívül. Még a sütiket is!
- Örülök - sóhajt fel.
Komoly fejtörést okozott a pasinak, hogy kiválassza azt a virágot, melyből szép csokrot lehet csinálni és talán a kedvese sem allergiás rá. Szép jelenet lett volna... Az orra alá dugja a csokrot, ő pedig tüsszögve küldi el a fenébe a gazzal együtt. Na de a virágboltos hölgy segített neki egy picikét ám.
Kissé csalódottan néz szemeibe, el is húzza a száját. Most azonnal akarná elvinni, nem csak egy óra múlva. Néhány másodpercig kérlelően néz Annájára, aztán elmosolyodik.
- Én mára végeztem. Szívesen maradnék, de már így is csúnyán néznek rám amiért feltartalak - biccent a fejével a kedves, vagy kevésbé kedves úriemberre, aki az asztalánál nagyon türelmetlenül pislog a vörös után.
- Mit szólnál, ha hazaugranék, aztán visszajönnék érted? Elnézhetnénk később Szalamantonba. Az egyik vendég dumált valami Bálint napokról.
Újra kiszélesedik a mosolya ahogy arra gondol, hogy egy óra múlva már kedvére csókolhatja össze és vissza a nőt. Szeretne sokat adni neki, arra törekszik, hogy ne unatkozzanak együtt és erre mi se lehetne jobb, mint a közös kikapcsolódás.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 23:56 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 19. 21:16 Ugrás a poszthoz



Haj, haj, haj. Nem panaszszó, hanem bizony a frizura. Hatalmas szerencséje van ennek a leányzónak, hogy ennyi jutott neki, mert ahány szál kihullott az elmúlt pár napban, azt már senki nem pótolhatja. Alig aludt valamit tegnapig, hála a buta vizsgáknak. Borzasztóan izgult, görcsben volt a hasa és se inni, se enni nem tudott rendesen. Utálja ezt az időszakot, ráadásul falfehéren toporgott pár háztársával a folyosókon még mondjuk a szóbelire várt. Kezei, lábai remegtek, borzalmas volt. Se meccs kezdetén pályára lépés előtt, se táncon, mielőtt kilép kezdeni nem érzett ilyet soha. Volt benne egészséges drukk mindig, de nem ezeken a szinteken. Most ráadásul a saját kis agyára is ment már azzal, hogy mennyire szeretné megmutatni, milyen ügyes. És ezt nem annyira magának elsősorban, no.
Most viszont mindezek ellenére ki akart ugrani a bőréből, hatalmas mosollyal az arcán vonult le a faluba és tartott célirányosan a Pillangóvarázsba. Nagyon-nagyon örült a nyúzottsága ellenére is Lewynek, mint mindig, és igazából már azon forgott a buksija, hogy slisszolhatna haza például a Jóslástan vizsga helyett. Megérkezve belökte az ajtót, fejét a csengőre emelte fel egy pillanatra, aztán önállósította magát, hiszen bent is megvárhatja a barátját igazán. Illedelmes lányként köszönt és miután átkísérték a teaházba egy félreeső és üres részre sétált, ott csüccsent le lábait féloldalasan maga alá húzva. Egyelőre nem szándékozott rendelni, bár most nagyon csábító lett valami jó sok koffeint is tartalmazó fekete tea a számára, bármennyire is nincs oda érte. Kiveszett szerencsétlenből az energiája nagyrésze, de sebaj, kialudta magát múltéjjel, az már fél siker. Kisimította a ruhája ráncát, amikor a közeli függönyről egy pillangó szállt a vállára, azt csodálta vigyorogva még el nem szállt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 20. 01:20 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

Mondhatjuk, hogy egy kis idő már eltelt Párizs óta, s hogy azóta nem igazán láttam a barátnőmet. Úgy gondoltam, a hiánya majd kevésbé tűnik fel, ha az időmet nem otthon töltöm, hanem inkább Varsóban. Az edzések ideje alatt való igaz kissé jobban rá tudtam koncentrálni a dolgomra. Ez azonban mit sem segített azon, hogy milyen rohadtul másra sem tudtam gondolni, mikor nem volt semmi más tennivalóm.
Szóval mikor megbeszéltük, hogy ja, amúgy nemsokára vége van a vizsgáinak, jelentősen megkönnyebbült a kicsi lelkem. Hiszen kinek nem tette volna, hasonló helyzetben?
Már reggel arra gondoltam, hogy hát ez az, végre ma van, és azt hiszem egy "egészen kicsit" talán szétszórt is voltam.  A fejem gyakorlatilag azért van már csak a helyén, mert oda van nőve, máskülönben azt is ottfelejtettem volna valahol. Még azt is mondhatjuk, hogy egy egészen kicsit talán ki is öltöztem ahhoz képest, máskor hogy nézek ki.
A megbeszélt időpont előtt pár perccel érkeztem és hát végül értesítettek, hogy amúgy a leányzó már jelen van. Az asztalhoz sétálva lepillantottam a páromra, majd finoman megsimítottam a vállát.
- Hello, Schatz. Korán jöttél - nyomtam csókot a hajába, hogy aztán leüljek vele szemben. - Hogy vagy?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 20. 01:48 Ugrás a poszthoz



Nehéz lett volna körülírni, mennyire van most pontosan képben Maja, mivel eléggé el van általában is csúszva, nem még most. Miután visszajöttek Párizsból az első pár napban még egészen lelkesen és energikusan vetette magát a dolgokba, aztán ez valahogy kiveszett belőle, két nappal ezelőtt pedig végleg elfogyott. Nyűg lett az egész, szenvedés és a vártnál is nagyobb teher. Borzalmasan gyűlölte ezt az időszakot. A teaházban üldögélve csak kezeivel a combjain dobolt kicsit, egészen addig még a pillangó el nem szállt, és lépteket nem hallott, de csak mikor egész közel ért látta meg teljes valójában párját.
- Sziiiia Drága. Tényleg? - Mosolyogva nyúlt a keze után, hogy csak egy kicsit megszoríthassa, aztán hagyta is leülni. Fogalma sincs amúgy mikor is indult, és mikorra jött, már zsongott a feje, és mióta megbeszélték nem is nagyon tudott máson agyalni, még jó, hogy nem reggel korán jött ide. Képes lett volna rá, ez az egyetlen probléma. - Utálom. Rettenetesen. Ki fogok pusztulni. Ha csak nem…
Nagy sóhaj és szomorkás tekintet kíséretében jelentette ki ezt úgy az egész iskola-feladatok-tárgyak-vizsga-leterheltség együttesre. Legszívesebben felrugdosna néha mindent maga körül a szobában, bebújna a takarója alá és megvárná még minden elmúlik. Egyelőre azzal nem hozakodik elő, hogy is áll, de mindent a maga idejében. Az egyetlen motivációja talán a közeledő szünet, és hogy elmehet haza, meg többet lehet Lewyvel is. Utóbbi nyilván kellően felvillanyozná, előbbi meg azért, mert kicsit már sok neki is meg Ririnek is, hogy hangos szomszédságnak örvendenek.
- Nagyon hiányoztál. Mi újság? Hogy mentek az edzések? Mikor lesz meccs legközelebb?
Mindig olyan természetesen jön ez az érdeklődés belőle, hogy azon már nem is lehet csodálkozni. Ráadásul tényleg nagyon kíváncsi és szívesebben hall valami jót is már a sok hülyeség után.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 20. 02:19 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

Sikerült elriasztanom egy amúgy nagy népszerűségnek örvendő lepkét, ami miatt egy pillanatra le is biggyesztettem az ajkamat, de szégyen... most azt akartam, hogy csak rám figyeljen és szinte senki másra. Jó, talán a pincérnő egy egészen kicsit nyújthat. Ezen kívül jó volt, hogy egy kicsit nyugisabb helyet választott.
- Bizony - mosolyodtam el halványan, hogy miután puszit nyomtam a hajába, ledobjam magamat a vele szemben lévő párnára. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem olyan, mint a hétköznapokban. Valahogy kiveszett belőle az az energia, amit amúgy mindig szinte dobott magából az aurája. Valószínűleg kimerítette már a vizsga, meg az, hogy olyasvalamit csináljon, ami egyáltalán nem az ő műfaja. Imádtam, nem volt buta lány, csak bizonyos dolgokban lassú és nem szerette, ha tanulnia kellett. Ezt mondjuk megértem.  - Igen, Schatz... tudom. De gondolj arra, hogy nemsokára vége...
Az ilyesfajta megnyugtatás sosem volt a szakterületem. Tudtam buzdítani meccs előtt, de az megint egy teljesen más műfaj, ott azt kell a tudtukra adni, hogy ja, amúgy legyőzhetetlenek. Az nem ilyen nehéz. Szóval ez volt minden, amivel most szolgálhattam.
- Te is nekem, drágám. Semmi különös nem történt. Czerny kiesett, sikerült megrepesztenie a kulccsontját, mostanság nem igazán tér majd vissza edzésre. Amúgy nem mentek rosszul. Válogatott? ÖÖöööö... pénteken. Bayernes majd csak jövő hét kedden, Sieger teljesen be van zsongva - sóhajtottam fel hangosan, hiszen normális gyerek volt, de egy idő után rettenetesen fárasztóvá tudott válni, olykor akarata ellenére. Fellapoztam az itallapot, nagy nehezen elszakítva a pillantásomat a barátnőmről. Egy olyat szúrtam ki, amelyik barack, vanília és keksz alkotta elegy volt egy fekete teával vegyítve.
Az ujjam ide biggyesztettem, majd lapoztam, afféle könyvjelzőként használva.
- Van valami, ami szimpatikus? És hogy vagy?  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 20. 03:07 Ugrás a poszthoz



Azt mondják a lustaság fél egészség, utólag rá kell jönnie Majának, hogy ez közel sincs így. Ha halogat az ember, halmozza a munkát későbbre, azt, amit korábban se volt humora megcsinálni a leginkább. Pár éve még sokszor tett olyan meggondolatlan fogadalmakat, hogy majd legközelebb időben kezd el készülni, apránként és nem leheli ki a lelkét. Valahogy mégsem alakult így sosem, ez pedig őszinte szomorúsággal tölti el. Valahogy próbál építkezni ebből a „már nincs sok hátra” mentalitásból, de annyira nem nyugtatták meg.
- Persze, vagy így, vagy úgy… Azt se tudtam ma reggel, milyen nap van. Még most se vagyok benne biztos, a tegnapot végaludtam, mert előtte volt úgy két nap a héten, hogy azalatt három vizsgán estünk át, plusz még egy edzés is aztán… - Inkább panasz szerű nyöszörgésre sikerül, mintsem ismertetőjére a helyzetének. Amit azért hamar megbán és bocsánatkérőn pillog kicsit. – Befejeztem ám a nagyhalált.
Biztosította is róla Lewyt, hogy nem akar jobban elmélyedni ebben, aztán kihúzta a táskájából a belegyömöszölt lapokat, amin bizony az aláírt bizonyítékai szerepelnek, hogy igenis nem csak a szokott tanulásutálatba fáradt el. Meglepően jól teljesített, vélhetően ennyi a teteje és innen már nem lesz még szebb, de ez is valami. Négy kiváló az ő lelkének több, mint elég jelenleg. Oda is csúsztatta a fiú elé elvigyorodva, az ajkait harapdálva, aztán figyelmesen hallgatta a beszámolót.
- Ouch. Ez nagyon rosszul hangzik, azért megmarad? Mert az egy dolog, hogy szerintetek masszívak vagytok, de senki nincs acélból! - Mormogj kicsit, miközben a saját itallappéldányára pillog, de azért az időpontokat próbálja valahova bezsúfolni a fejébe. Kiszórt ilyen butaságokat, mint az átváltoztatástan alapvető szabályai, hogy beférjenek, de sikerült! - Nagy meccs lesz, vagy csak úúúgy? Addigra már én is kivégződök, hál’ Istennek.
Már persze ez takarja, hogy „vége a vizsgaidőszakomnak a hét második felében és hawaii van”. Csak még mindig nem, nem tudja megtalálni a főszálat. Pedig ő aztán tényleg a pozitívabb személyiség. Közben figyel, de fogalma sincs mi legyen. Látott pár jól kinézőt, de fogalma sincs, mint úgy általában.
- Nem tudom, választasz te valami finit? Ú, csak legyen hozzá keksz, a keksz jó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 20. 04:13 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

Szerencsétlenem annyira édes volt, meg kis szomorú, hogy hát ő nem éli túl ezt a nyomorult vizsgaidőszakot. Meglehetősen rossz érzés volt, hogy nem tudtam neki segíteni, pedig szerettem volna. De ilyenkor mit lehet tenni? Mármint, azon kívül, hogy megvonod a válladat és továbblépsz. Nagyon semmit. Felpillantottam rá, majd megingattam kifejezéstelen arccal a buksimat.
- Mondd csak, Engel, ha attól jobban érzed magadat... - biztattam a Navinés lánykát halkan. Ennyit igazán megtehettem érte. Érdeklődve kísértem figyelemmel, ahogyan a keze a táskájába mélyedt, majd előkotort egy pár lapot, hogy aztán az asztalon átcsúsztatva elém helyezze őket. Egy pár pillanatig hezitáltam, majd óvatosan felemeltem és olvasni kezdtem a tartalmát. A végére érve kissé megszeppenten konstatáltam a K-t, s ez még háromszor megismétlődött.
- Nocsak... valaki nekiállt tanulni? - érdeklődtem félmosollyal az arcomon, hogy aztán mély sóhajjal hagyjam kiülni az arcomra a büszkeséget. Igazából nem kételkedtem volna soha benne, hogy képes rá, ha nagyon szeretné. - Ügyes vagy, Schatz!
Megkérdezte, az a hülyegyerek megmarad-e, mire egy pillanatra elgondolkozva húztam el s számat, hogy aztán lassan bólogatni kezdjek. Biztos voltam benne, hogy rövid időn belül talpra fog majd állni. A meccset igyekeztem felidézni, de aztán az ajkamba haraptam kicsit.
- Hm, biztos rendbe jön hamar... a meccs pedig... azt hiszem, ez már selejtező. Oh, Belgium ellen, igen. - raktam le a papírokat, hogy aztán lelkesen összecsapjam a tenyeremet. Mint aki hirtelen megvilágosodott. Mert hát ugye így történt... Kissé oldalra biccentettem a fejemet, kisfiús vigyorral nézve rá. - Akkor eljössz? Velem.
Az itallapot figyeltem ezek után, megkérdezve őt, hogy mit fog választani, de pont olyan ötlettelen volt, mint amennyire én. Rám hagyta a döntést, én pedig a nevetésemet visszafojtva lapoztam vissza az iménti ponthoz. Saját magamnak találtam egy karamellás-narancs-álom néven futó valamit, ami szintén nagyon jónak hangzott.
- Mit szólsz a barackos-vaníliás feketeteához? ír valami kekszet is, nem igazán értem... - mutattam meg, hogy hol is van, áthajolva az asztal fölött. Ilyen kis hasznos pár vagyok én. Döntésképes, határozott és még cukiság is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 20. 13:06 Ugrás a poszthoz



- Nem, igazából csak még szerencsétlenebbnek. De mindjárt elmúlik, remélem.
Kicsit elgondolkodott, de annyira fájni tudott neki még ez is, hogy inkább elengedte a dolgot. Sóhajtva rázta is mellé a fejét, igazából ebben ennyi van, tavaly sokkal-sokkal többet szenvedett a dupla ennyivel, és ott az utolsó vizsga után több napig totál kóma volt, itt azért ez reméli nem jön el.
- Valaki kénytelen volt. - Ezt egyszerre mondja saját magára nézve leszúróan és kellemetlen élményként, de tény, hogy nem szórakoztató, viszont hasznos tevékenység. Főleg mikor az ember beteg, vagy csak pihenésre van kényszerítve és sok az ideje. Kivárta még Lewy szépen megcsodálja az eredményeit, türelmesen várt még el is mosolyodott, ami csak egyre szélesebb lett, főleg mikor megkapta a dicséretet, nem csak szavakban. De átterelt a témát inkább, jobban szerette a lengyelt hallgatni, még ha furcsa módon a legtöbb alkalommal ő maga is rengeteget beszélt. Néha értelmesen is.
- Hát nem is tudom… - kezdett bele leplezve az örömét, de aztán pár pillanat múlva vigyorogva folytatta. - hogy mire mennél a fő szurkolód nélkül. Mehetnék pomponokkal is, de piros-fehér szerkóm még nincs. Bár ami késik, nem jön időben.
Cseppet sem kell attól félni, hogy ebből bármit ne gondolna Maja komolyan, a fejében már kész koreográfiákat tudna gyártani, de mint az korábban kiderült, jelenleg korlátozottak a megabyte-ok odabent, így egyelőre még szortírozás van helyfelszabadítás érdekében. Döntenie kéne fejben, hogy a Némó első fél óráját tartja meg, aminek felét átsírta, vagy Nicolas Flamel életét, ami még vizsga terén előtte van. Hát… maradjunk annyiban, hogy „P. Sherman 42 Wallaby Way, Sydney”. Khm.
- Ez nagyon tetszik, ilyet szeretnék. - Ez egészen könnyen ment, bár magától rá nem jött volna különben, simán átlapozta, miközben válogatott. Igazság szerint elég felületes olvasó tud lenni még egy itallapnál is. Ha a lustaságért néha díjat osztanának, valószínű sorban állhatna a legjobb öt jelölt között érte. Aztán nem érezve annyira jól magát azzal az asztallal kettejük között előre billent és a térdeire nehezedve félig megkerülte az asztalt, hogy Lewy mellé csúszva huppanjon le újra, még egy hatalmas puszit is nyomva az arcára, amit annyira nem akart abbahagyni se, hát na. Mikor elhajolt a közelebbi kezével letörölte barátja arcát a puszi helyén, volt miért. A szájfény cuki dolog. Szépen csillog, jó illata van, amúgy finom is és kegyetlenül ragadós. Majdnem olyan, mint Maja.
- A meccs után el foglak rabolni egy napra legalább.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. február 20. 14:26
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 21. 00:02 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

"Halkan" felnyerítettem, de aztán abban a pillanatban vissza is fojtottam és csak rázkódtam, az ajkam harapva pár Pillanatig. Na, nem azért, mert annyira nevetséges lett volna szegény. Egész egyszerűen kiakasztotta a cukiság-mérőm a szenvelgéseivel és a szervezetem kiadta magából a dolgot.
- Entschuldigung, esküszöm, nie direkt csinálom - igyekeztem a lehető legártatlanabb fejet vágni, mielőtt még hozzám vág valamit. Mondjuk a cipőjét, mert talán az esik ilyenkor a leginkább kézre.
Tudtam, hogy csak azért kezdett el tanulni, mert nem igen volt választása - nem igaz, lehetne e nejem is -, de azért ettől függetlenül még büszke voltam rá. Legalább tisztességesen leült és beseggelte az anyagot. Van, aki erre se veszi a fáradtságot.
- Áh, felejtsd el, nem engednélek ki olyan cuccban a lelátóra. A kvaffal van dolgom, nem azzal, hogy azt nézzem, éppen ki mozdul rád! Bár... jó hírem van, szerintem nem kockáztatnák meg - biggyesztettem le a szám, hiszen tény volt, hogy aki tudott a hangulatingadozásaimról, az nem kísérelte meg, hogy olyanhoz érjen, aki fontos nekem. Volt már, hogy ütöttem ki csávót félidőben, mert igen meregette a szemét az aktuálisra. Pedig azt a csajt nem is szerettem.
Végül visszaterelődött a téma a teákra, ő pedig lecsapott a barackos-kekszes izére. Én maradtam a karamellosnál, szóval becsuktam a papírost és csak arra néztem fel, hogy hoppá, egy hatalmas cuppanóst kaptam az arcomra. Egyből kiült az arcomra az a bizonyos vigyor, hogy aztán elkapjam a csuklóját finoman, mikor elkezdte letörölni.
- Most ki mondta, hogy töröld le? - néztem rá rosszalló pillantással, de aztán csak csókot nyomtam a tenyerébe és elengedtem a kezét. Ő közölte, hogy a amúgy el fog rabolni egy napra, mire hitetlenkedve körbepillantottam, majd látványosan nagyra nyitott szemekkel magamra mutattam.
- Engem? A múltkori este után? Átgondoltad te ezt? - nevettem el magam kissé, hogy aztán kissé ügyetlenkedve, de azért megöleljem. Annyira lúzer vagyok az ilyen gesztusokban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 21. 02:40 Ugrás a poszthoz



Mikor a mondandója végére ért csak pislogott a lengyelre nagy erőkkel, ahogy végignézte milyen jót murizik rajta. Durcás grimaszba futott az arca, bár nem gondolta komolyan, érezte azért a határokat, de csak megrázta a fejét. Na szép, könnyű mások nyomiságán örvendeni.
- Nie… nie hát. - A szájától idegennek hangzanak a szavak, de ezt már nagyon sikerült megjegyeznie, igaz azért volt egy kis várakozási idő, de össze tudja kanalazni, ha olyan nyelveken ejt el szavakat, amit ért. Vagy legalább már hallott. Bár biztos így pislogna rá Lewy is, ha ő meg elkezdene olasz szavakat vagy kifejezéseket szórni a mondandójába, bár azt sosem kedvelte annyira, hogy ilyenek előjöjjenek belőle. A hideg rázza attól is, mert tanulás.
- Szerintem amúgy sem, tökre el szoktam veszni a tömegben, ezen nem kell aggódnod. De nem parádézok ám ilyenben, szeretnék ott szurkolni neked.
Miközben bocsánatért könyörgő szemekkel meredt, azért csak átfutott még egyszer az agyán, hogy de egyszer ki fogja pompomozni magát… valami módot úgy is talál rá, ami lehetőleg mindenkinek megfelel. De nem most, viszont az agya hamar kapcsolt időutazósba és legalább elengedte a legnagyobb bajait kicsit. Már így csusszant oda mellé is, viszont meglepődött, mikor megfogta a kezét a kviddicses.
- Gondoltam nem akarnál ragacsos, puszinyomokkal villogni… De adok másikat, ha mégis. Kicsit rózsaszín, de amúgy finom őőő… - nyalta meg a száját, még gondolkodott. Az istenért nem akart rájönni, hogy mihez hasonlítható, pedig tudta ám, hogy málnás, csak éppen az agya elfelejtette honnan húzza elő. - Az a pici, piros… olyan íze van.
Ezután a szép behatárolás után inkább csak figyelte, hogy a pincérlányka mosolygósan intézi a teáikat, és meg is várta még elmegy a kis szövegelésével. Egyrészt mert pár pillanat kellett, hogy zavarbajövetelét orvosolja, másrészt az ölelésbe bújva leginkább csak vegetált. Az esze kiugrott a sarki boltba inni egyet.
- Nem, a koleszos portás bácsit, biztos örülne. Persze hogy téged, buta visszakérdés volt - sóhajtva megrázta a fejét, hogy aztán picit összeszedettelenebb módon folytassa. - Mert most mit kéne az után csináljak? Márminthogyöhm… Miért baj ez? Át, egyszerűen nem olyan jó érzés, hogy néha ilyen sokáig nem találkozunk… Csak veled akarok lenni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 21. 04:13 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

persze a hölgyemény bedurcizott, pedig isten lássa lelkemet, tényleg nem akartam kiröhögni, egész egyszerűen megint túl sok időt töltöttem azokkal a zárt osztályról szöktetett elmebetegekkel, akiket a boldog tudatlanságban élő nép Lengyel válogatottnak is nevez. Maja szájából tényleg kissé esetlenül hangzik az a bizonyos szó, de mit van mit tenni? Én sem direkt használom. Ha nagyon bosszantani akarnám, legfeljebb lengyelül mondanék el minden fontos dolgot.
- Édes tőled, értékelem. Reméltem is, hogy kint leszel, zavar, mikor nem vagy. Tudom, rettenetes vagyok, de ez olyan, mintha nem lenne ott a kabalám - biggyesztettem le az ajkamat szomorkásan. Alapvetően nekem nem volt olyanom, de ő hasonlóan funkcionált. Többnyire jobban teljesítettem, mikor ott van. Még ilyet?
Közben ő pillázott rám nagy szemekkel, hát hajlandó voltam elengedni a kezét, de a magyarázatára nem igazán jöttem rá.
Szóval nagyfiú módjára megoldottam én magam a helyzetet. Az állát finoman megemeltem kissé, hogy aztán közelebb hajoljak és mikor kb egy hajszál választotta el az ajkait az enyémtől, finoman végigfuttattam a nyelvem az alsó ajkán. Végül a csók mellett döntöttem, még a mutatóujjam is feltartottam a pincérnőnek, hogy iiiiigen, érzékeltem a jelenlétét, csupán ignorálom. Végül a lányra néztem szépen megrebegtetve a pilláim és megrendeltem a két teát, amibe úgysem köp majd bele, mert a teában túlságosan látszik.
- Pont olyan... - vigyorogtam végül kissé rosszfiúsan Majára, megvonogatva kicsit a vállamat. Hát ha vele nem, kivel? - Málna. Azt hiszem málna...
Végül a fejemet az övének támasztottam kicsit, de hát az ember egyszer legyen cuki és máris jön a káosz. Mély, színpadias sóhajjal néztem a navinés leányzóra.
- De ne már... cuki az öreg, de én tudok aranyosabb lenni... - nyüsszögtem szinte, ami meglehetősen komikusan hangzott tőlem, de aztán csak elvigyorodva simítottam végig az arcán finoman. - Miattam semmit, én határozottan élveztem. És nincs ellenemre, hogy elrabolj, szeretek veled lenni, te is tudod...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 21. 05:13 Ugrás a poszthoz



Bár a lengyel nyelvtudását - ami amúgy nincs – nem csillogtatta sokáig, a válogatottról szívesebben hallott és a szurkolás is a kedvenc napirendi pontjai közé tartozott. Éppen ezért sem tartott sokáig bármiféle probléma nála, mondjuk szerencsére egyébként is gyorsan túllendülős fajta, ha csak nem szív valamit nagyon mellre. De azt eléggé érzékeltetni szokta néhány grimaszon kívül is.
- Nem vagy rettenetes, szerintem ez így jó, te is pozitívabb tudsz lenni, ha biztatnak, vagy jobban teljesítesz, ki tudja. Én meg szeretek ott izgulni, így közel is vagyok, az meg szupcsi dolog.
Magyarázta körbe szokásához híven a dolgot, de a kabalás hasonlaton azért nagyon jót vigyorgott. Szerette volna elhinni, hogy valakinek tud szerencsét hozni, de azért ilyenekbe nem élte még teljesen bele magát, egy minimális realitásérzék szorult belé. Bár, ha azt vesszük, hogy ő ettől még Lewyt a saját esetében nagyon is annak tekinti, vannak nála visszás dolgok. Meg féltékeny pónik is akadnak ennek hallatán.
Nehezen látta néha előre a dolgokat, de most, amikor elkezdett felé hajolni a barátja egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit kereshet, aztán arra jutott, hogy biztos kap ő is egy puszit. Hát nem teljesen így lett, vagyis nem ilyen egyszerűen, de ezt nem bánta, bár egy kicsit elnevette magát, de nem volt ebben semmi különleges. Csak tetszett neki a dolog. Mert mért ne. Ő maga a rendelésről le is maradt, még a saját ajkain dobolt pár pillanatig, de úgy döntött hagyja a fenébe a tényt, hogy már csak helyenként akad rajta ez a ragacsos csoda.
- Igen, málna, az lesz az, csak nem jutott eszembe. Ugye, hogy fini? – Nem igazán tudta, hogy meggyőződni akar, vagy csak feltette a kérdést, mindenesetre várta rá a választ aztán. Végigsimított a kezén a vállától lefelé haladva, aztán elérve a szabad kézfejét, összefűzte ujjaikat az ölében, de nem bírta ki, hogy ne vigyorogjon.
- Hááát, biztos? Akkor még megfontolom a dolgot esetleg. – Persze egy percig sem gondolta komolyan, hogy akár a portást, akár mást előtérbe helyezne pont a párja elé. Nem is lett volna rá képe, fizikai képtelenségnek tűnt, hogy ezt véghez vigye, ami egy elég erős szint hirtelen felismerésként Maja fejében. - Ennek örülök. Én meg… én meg köszönök mindent, annyira jó volt az egész. Ez szupi, mert már ötletem is van...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 21. 05:42 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

Azt hiszem, nem is vártam mást Majától, hiszen mit mondhatott volna? Borzalmas vagy, inkább ki se megyek, nehogy szurkolnom kelljen és esetleg jobban teljesíts? Ugyan már... Szóval csak vigyorogva bólogattam egy kicsit, meglehetősen elégedett fejjel.
- Azt hiszem, lassan oda is kéne szereznem neked egy bérletet - sóhajtottam aprót, de komolyan gondoltam a dolgot. Ha már egyszer szinte minden ott van, miért kéne minden alkalommal külön vacakolnom? Igazából azt hiszem, ez már eldőlt kérdés volt, kap egy bérletet, aztán kész, nem mozgatja meg már a fantáziám.
A szájfénye már annál inkább, annak ellenére is, hogy képes volt kinevetni. Persze erre csak kuncogva ráztam meg a fejem rosszallóan és rákacsintottam a pincérnőre, aki azért kicsit még elvigyorodott. Tessék, így intézd el, hogy a sértett nő semmi módon ne károsítsa a teádat.
- Feeeltétlenül, de most ebben mi is olyan vicces? - kérdeztem végül vigyorogva, miközben őt figyeltem, hogy aztán egy zsepi segítségével eltüntessem a rózsaszín csoda maradványait az ajkamról. Köszöni, így is épp elég ápolt, nincs szüksége málnás hidratálásra. Hagytam, hogy az ujjait összefűzze az enyémekkel, de a helyválasztást csak sokatmondó pillantással díjaztam. Nem szabad engem komolyan venni.
- Jaj ugyan, Schatz, azért is mentünk oda, ahova. Akartam neked egy jó estét szerezni. Örülök, hogy sikerült - vonogattam meg a vállam kissé zavartan, de aztán persze felfigyeltem, hogy vajon mi is az az ötlet. Eleve, ha Majának ötletei vannak az már nagyon veszélyes tud lenni... pláne ha ki is vitelezi azokat.
- Na, bökd ki, Életem! - cirógattam meg a lány kézfejét a hüvelykujjammal. Nem szeretek sokáig rettegni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 21. 18:25 Ugrás a poszthoz



A navinésről sok dolog elmondható negatív és pozitív értelemben is, de az, hogy ne lenne lelkes és támogató még a legrosszabb passzában is biztosan nem. Valahogy úgy van bekapcsolva, hogy amint valaki a kis képzeletbeli fontossági listáján jó előre, vagy éppen a legelső helyre kerül, bármivel szemben prioritássá teszi azt, ami vele kapcsolatos. Az anyukája szerint naiv és ebbe egyszer nagyon bele fog bukni, ő maga meg rosszul érzi magát, ha nem eszerint élhet, vagy nem élheti ki így magát. Nem lehet igazságot tenni.
- Biztos? - Nem mintha Maja bármiben ellenkezne, vagy éppen kételkedne, egyszerűen csak azért nem akar túl sokat. Fogalma sincs hol van az a határ, amivel sehol nem tesz rosszat, de még bőven eltipeghet oda. Nem olyan ez, mintha csak kiruccanna a faluba pár órára szórakozni, nincs közel, ráadásul bárhonnan nézi, valahol a buksija mélyén tudja, hogy minél többször ugrál ott, annál többször nézik meg vagy kérdezgetnek tőle, az meg azért… hát Majánál nem életbiztosítás és megjósolható a válaszadás. Nagyon szívesen van ott bármilyen meccsen, legyen tét nélküli, vagy téttel bíró; válogatott, vagy sem. És igazából ott is akar lenni. Nem is gondolkodott tovább ezen, hiszen hirtelen minden kirepült a fejéből, a pillangók pedig a függönyről a gyomrába költöztek vissza, ejnye. Felhagyott a nevetéssel éppen akkor, amikor megpillantotta a pincérnőt. Érdeklődve döntötte meg a fejét oldalvást és hajolt ki kicsit Lewy mögül, hogy figyelje a jelenetet meg a mosolygást. Ez még nem is volt olyan creepy, szerencsére nem ment át bámulásba és inkább csak várakozott, de a nagy igyekezetben elvesztette a fonalat.
- Hmm? Seeemmi. - Pár pillanatig merengett, hogy csináljon-e valamit, de annyira nem igényelte a szája kenegetését, érezhetően nem tartozott abba a körbe, aki tíz percenként rohan a mosdóba szempillaspirálozni, púderozni vagy hasonlók. Inkább megszorította kicsit a kezet és hálásan mosolygott. Átkarolva húzódott egészen közel, és még kiengedte a levegőt, ajkain kiszélesedet vigyora. Pillanatnyilag még a vizsgaidőszakos nyomora se bántotta.
- Több is volt, mint jó, tökéletes volt, úgy, ahogy volt.
Kicsit maga elé beszélt, nem emelte meg a fejét, amit a fiú vállába fúrt, de csak inkább a lusta mindene okozta ezt. Az asztalt figyelte utána a teákkal meg a keksszel, csak ekkor hajolt el és kezdte el a saját kezével tapizni a kicsike tányért meg a csészét.
- Miért hangzik ez nekem úgy, mintha fenntartásaid lennének? Különben szombaton nagyon későig verseny lesz, szóval az kiesik, ha meg kedden játszotok a hétfő is. Szóval vasárnap? Elmehetnénk kirándulni egyet… éééééés utána megnézhetnénk valamit otthon, mármint régi otthon, majd elmagyarázom.
Jó, nem bírta ki, hogy ne legyen fogkrémreklámarcok által is megirigyelendő mosoly mellőzését, ráadásul ő ebben egy pillanatig se érzett problémát. Legalábbis olyat, ami ne lehetne kezelendő. Egyébként sem nagyon akaródzott rögtön hazamenni az anyukájához az utolsó vizsga után. Nem biztos hogy össze akar vele záródni több napra még.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 22. 04:37 Ugrás a poszthoz


Benézegetés

Az én párom a kétkedés és az abszurd kérdések koronázatlan királynője. Mármint tényleg, mikor az ember egy egyszerű jegyet említ, még akkor is képes rá, hogy kétségbe vonja, egész biztosan szükséges-e az adott dolog. Szóval csak felhorkantam. Megérdemelte volna, hogy összeborzoljam a haját, de visszafogtam magam, inkább nem tettem meg, még a végén véres bosszút áll.
- Biztos. Ha nem lenne, nem ajánlanám fel - közöltem rosszallóan, hogy aztán utána csak megingassam kicsit a fejemet. Már nem annyira hatott meg az egész, hát miért tette volna?
Azt hiszem, több figyelmet kellene szentelnem a felszolgálóknak, de egyáltalán nem tud érdekelni az egész. Boldog vagyok, hogy ennyi energiám van rájuk, amúgy meg ne molesztáljanak, ha látványosan nem érek rá. Ez a munkája, ha épp akadályozom benne, jöjjön vissza később, próbálja meg újra. Őt ezért fizetik.
- Azt látom. Látszik könnyű a dolgod, nem kell szájfényt kóstolgatnod. Bizarr lenne - nevettem fel, aztán a mutatóujjammal finoman az orra hegyére koppintottam. Még csak az hiányzik, nem szeretnék ilyen jelenetre betoppanni. Én meg egyhamar nem terveztem rászokni a szájfény használatára. Azért azt a kifejezést, hogy tökéletes, nem igazán mondtam volna semmire, arra az estére is, de ha neki az, ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam? Szóval csak elmosolyodtam elégedetten és körbepillantottam. Ez a hely is meglehetősen hangulatos volt.
- Jó, ez nem hangzik olyan ijesztően... - jegyeztem meg pimasz vigyorral, hogy aztán a fejem kicsit az övének döntsem, mélyen beszívva a samponja illatát. Csak ezután nyögtem ki valami "Hm?" szerűséget, de aztán csak megvonogattam kicsit a vállam. - Hát... tudod... megígértem, hogy nincs több "de ne", ami meg az ötleteidet illeti, gyakran kiprovokálják belőlem. Mivel nem mondhatom, cselekszem, az meg nem minden esetben előnyös.
Ilyen szép barokkos körmondatokat sem mondtam soha senkinek arról, hogy esetleg kétszer gondolja meg a terveit mert meg találom... szeretni. Neki azonban hajlandó voltam kicsit lefinomítani a mondandóm. De az a mosoly nem igazán hagyott ezen gondolkozni, szóval csak az ajkamba haraptam kicsit és megcirógattam a kézfejét ismét.
- Régi otthon? Egye fene, rád bízom magam - jelentettem ki végül, a lány pedig ekkor tért vissza a teás tálcákkal, majd lepakolta, egy zöld lepke pedig ezt az időpontot választotta, hogy keresztülgrasszáljon a kis zugon. Elég szép volt. - Kösz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. február 23. 00:05 Ugrás a poszthoz



Maja maga sem tudja mi okozza benne általában a folytonos megkérdőjelezését dolgoknak és bizonytalanodik el. Az egy dolog, hogy döntésképtelen kilencvenkilenc százalékban, de ez nem mentség, ő is tudja ám. Sóhajtva próbált egy mosollyal menteni, nem rosszból teszi ezeket a kérdéseket fel, talán egyszer leszokik róla.
- Kelleni nem kell, de ellenőrizni szoktam miután felkerül, hogy stimmel-e az íze is - mondta vigyorogva, mert hát minek titkolná? Voltak ennél jóval butább szokásai is, amiket még mások is megjegyeztek. Ez meg csak amolyan reflex. Nem eszi ki tubusból, nem undiskodik itt senki, de a szájharapdálással például akarva, vagy sem, de megtörténik a kóstizás. - Mármint sajátom, saját magamon.
Tette még gyorsan hozzá, mielőtt a szokottnál is nagyobb marhaságba fordul a szövegelése. Mondjuk nem nagyon vetette hátra ez az ébredező lendületét legalább. Mikor nekidöntötte a fejét a lengyel, csak hozzásimult kicsit, aztán megnyugodva, hogy nagy gondja nincs végighallgatta, hogy de mi van. Ilyenkor mindig előbújik benne az a tanácsadó kisangyalkája, hogy tegye szépen sebességbe az agytekervényeit, mielőtt a szájának megnyomná a gázpedált. Egyrészt mert nagyon szeretné, ha mindenki élvezné, bármit is találjon ki, másrészt meg azért, mert ha túlságosan belebonyolódik, általában egy gordiuszi csomót ad ki magából, amit leginkább átvágni se lehet.
- Azt beszéltük, hogy nekem kell mondogatni, ha úgy gondolom. Szeretem, hogy cuki vagy velem, de ne vidd túlzásba ám… árthat a hírednek -  mondta, szinte már elnevetve magát, ahogy elhúzódott és a kezeiket szétbontva végigsimított az arcán. Ezután a mutató és a hüvelykujjával próbálta a mondanivalóját érzékeltetni Lewy arca előtt. Annyira koncentrált szerencsétlen a mozdulat-beszéd és gondolkodás hármasra, hogy még a nyelve is kint maradt fél pillanatra. - Csak egy icuri-picurit hidd el, hogy igyekszem, jó? Nem szándékosan csinálom, esküszöm a saját és az új muskátlim életére!
Aztán végül inkább csak rátért a lényegre. Mármint a tea mellettire, merthogy az is itt volt. Mielőtt válaszolt volna fogta a csészét és a meleg italba kortyolt. Aztán letéve folytatta. Hajlamos a borogatásra, jobb, ha nincs a kezében.
- Ühhüm. Veszprémben lesz verseny, onnan nem jövök haza, hanem a nagyiékhoz. Megtöm, mint karácsonykor…. - Húzza el a száját, de a fölösleges szövegnek aztán értelmet is ad. - Ott van tőlük a régi házunk egy utcára, ott találkozhatunk, elmehetünk kirándulni, aztán visszamegyünk eszünk éééés mozizunk. Na?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. február 23. 00:18
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. február 24. 16:55 Ugrás a poszthoz

Kamilla


Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 ... 92 ... 199 200 » Fel