Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy belépett a csárda ajtaján, máris ismerős érzések kerítették hatalmába. Mintha már ezerszer járt volna ezen a helyen, mintha pontosan ismerné a törzsvendégek arcán megbúvó ráncokat, a levegőben terjengő, csak erre a helyre jellemző alkohol szagát, a zenedoboz leggyakrabban játszott zenéjét, a legfinomabb koktélt és a legpocsékabb sört egyaránt. Pedig most járt itt életében először. Az egész helyen, sőt, az egész mágusvilágban gyakorlatilag most járt először. Nem véletlen nem viszi túlzásba a pálcahasználatot és bújik meg az utolsó sorokban a gyakorlati órákon.
Egy nagy vadászt kért ki magának, s egy távolabbi zugba helyet foglalt. Végre, egy kicsit egyedül. Nem mélyedhetett el nagyon a gondolataiban, ugyanis percekkel később néhány fiatal siheder vett körül egy lányt, akin már akkor megakadt a szeme, mikor benyitott az ivóhelyre. Szemmel láthatóan nem ismerte a barna hajú a marhacsordát, sőt, azt se volt nehéz megállapítani, hogy semmi kedve ezekhez a bájgúnár izomagyakhoz. Italát tiszteletteljesen, ám némileg letörve otthagyta az asztalon, majd odasompolygott a lányhoz, aki pont szembe ült, így láthatta, ahogy Barnabás közeledik felé. Vállával utat tört magának, majd a lány fejét a kezei közé fogta s egy leheletfinom puszit adott a homlokára.
- Mertem remélni, hogy nem kezded el a bulit nélkülem. Nem minden nap ünnepelhetjük az első évfordulót, ugye? - jelentőségteljesen a kigyúrt pacákokra nézett a colos, akiknek szívélyesen megköszönte a jelenlétet, de a továbbiakban szeretnének kettesben ünnepelni a barátnőjével (akinek még csak a nevét se tudta).
- Úgy nagyjából 3 percen belül arrébb zsibbadnak a lovagjaid. Ha gondolod addig maradok szívesen. Borból vöröset vagy fehéret preferálod? - mondta neki pusztán azért, hogy fenntartsák a látszatot. Nyilván csak ezért mondta. És mosolygott is rendesen, mintha valóban valami nagy ünneplés közepette lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem, valóban nem tudja reálisan felmérni néha a saját manipulatív vagy épp csak lovagias megnyilvánulásait. Nála ez természetes. A lány nem túl erős, de közelebb hajolva érezhető parfümjének illata a fiú orrába jutva mosolygásra késztették az egész ábrázatát. Vele szembe foglalt helyet, kezeit az asztalon pihentetve, majd a hölgy kezdeményezésére összekulcsolták kezeiket. Szabad kezének élével végigsimított a lány arcán és a legszerelmetesebb mosolyát vette elő, miközben kért két tiszta vörös bort, kifejezetten szép pohárban.
- Igazán szép vagy ma, életem. Meg úgy általában is szép vagy. Mint most. Hogy is hívnak? - az elejét viszonylag hangosan eresztette ki magából, csak a biztonság kedvéért, hogy a távolabbi tagok is tutira hallhassák, majd közelebb hajolva tette fel a kérdést. A borukat közben felszolgálták, amit Barnabás a kezébe vesz, majd mihelyst a hölgy is így tett, úgy koccintottak egyet. Sőt, a 'ha már lúd, legyen kövér' elv végett még kicsit fel is emelkedett a székéről, hogy válthasson egy rövid csókot élete szerelmével, akinek a nevét is jó esetben fél perce tudta csak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fiatalember, miután megmentette élete szerelmét a rá leselkedő gonosztól, örömittasan és kicsit megrészegülve a hölgy bájától, helyét elfoglalva, a tökéletesség reményében előadta az elcsöppenni készülő lovag szerepét. A nem épp barátságos alakok (mintha Barnabás amúgy pont olyan külsejű lenne) egy pár asztallal arrébb, árgus szemekkel figyelték a fiatalok minden mozdulatát, mint akik nem akarták volna elhinni, hogy igen, ennek a szép teremtésnek van udvarlója.
/az elmesélésben E/1-re váltok a hozzászólás végéig/
Bár nem tudtam, hogy hosszú hajú társaságom milyen benyomással él velem szemben, mégis hasonlóan vélekedtem a kialakult helyzetről. Nem is lehet olyan rossz, ha van valakije az embernek, főleg ha az illető egy ilyen meseszép, vonzó lány, akinek finom kezét épp a sajátomban tudhatom. A hangja is egész dallamos, a megjelenése pazar, az előadási stílusa és színvonala pedig legalább olyan, mint az enyém: kifogástalan.
- Nem úgy értettem, életem. Persze, tudom hogy szép vagy. Barnabás vagyok. - jó, egye penész, megtartom ezt a lányt. Imponáló, erős személyiség, akiben van valami mélyebb, mint ami elsőre látszik - pedig az sem volt túl felszínes. A nevemet már csak akkor suttogom oda neki, mikor a csók előtt vagyunk. Kedvem lett volna kicsit még tovább nyújtani szánk táncát, kicsit gyorsítani a ritmuson, de egyelőre elég volt ez a kis bemutatkozó is. Egy hosszabb puszi. Visszaültem a helyemre, majd a kacsómban pihenő kezét számhoz emelve leheltem rá egy csókot, eztán beleittam a nem épp legjobb minőségű boromba.
- Régóta vártál már rám? - folytattam a mézes-mázas színlelést. Nem azt mondom, hogy nem volt rossz ez a játék, de szívesen játszanám még egy pár napig, hétig, vagy épp ahogy jönne a ritmus.
A bor kikérésekor a pincérnőnek büszkén dicsekedtem el, hogy íme az első évfordulónkat itt ünnepeljük, aki erre úgy meghatódott, hogy a zenegépbe berakott egy dalt, majd félhangosan odaszólt nekünk: "a táncparkett rátok vár". Hát mit röstelltem volna a dolgot: felálltam, megigazítottam a ruhám, majd Bea mellé állva, jobb kezem felé nyújtva, kértem fel egy táncra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már szinte teljesen befedtek a könyvek, amiket odahordtam magamnak az asztalkára. Egytől egyig az összes jóslástannal volt kapcsolatos, s bár a történelméről már gyakorlatilag mindent tudtam, magáról a tudományágról nem sok érdemleges feljegyzést sikerült előásnom. A Tarot-kártyák szimbólumait többnyire már fejből tudom, de a tudatos ráérzés valahogy a világért sem megy.
Gondoltam szórakozok viszont egyet, ha már így fél óra alatt sikerült 71443 fokosra forralnom az agyvizem. Valaki, sajnos nem tudom kicsoda, egy  történelmi könyvet akart leemelni a polcról. Pontosabban akart volna, ugyanis mérnöki pontossággal előtte vettem magamhoz a szóban forgó könyvet. Bizonyára csúnyán nézhetett rám, ám a következő könyv-ötletét is előre megéreztem, így azt is elcsakliztam az orra elől. Én kifejezettem jót derültem az egész mutatványon, ám a barna hajú leányzó bizonyára már kevésbé élvezte ezt a mókás és felettébb mulatságos játékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Vetélytársam nem vitte túlzásba a védekezést, ugyanis már nagyjából a harmadik könyvét akartam levenni a polcról, mikor végre összeszedte minden bátorságát és farkasszemet nézett velem. Milyen érdekes megfigyelni ezeket az apró dolgait az embereknek. Szívesebben kerülik a szájkaratét, vagy bármilyen párbajt, s inkább fülüket-farkukat behúzva meghunyászkodnak a másik előtt egy erőltetett, fakó mosollyal az arcukon. Vagy csak egyszerűen úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, netán fapofával tovább mennek, mint aki észre sem vett semmit. Nem mernek kiállni a saját igazukért, a vágyaikért és álmaikért, de még csak a jelenlegi céljaikért sem tesznek semmit. Ezen a nálam alacsonyabb lányon is hiába virít a prefektusi rangjelzés, ha gyakorlatilag fittyet hányva rá inkább átadja másnak azt, amiért idejött. De félreértés ne essék, mert nem arra gondolok, hogy az lenne az ideális, ha valaki higgadtan bárkinek nekimegy bármiért, mert az meg természetesen a ló másik oldala, ami szerintem még elvetendőbb, mint a meghunyászkodás.
Már épp kezdtem azt hinni, hogy a fruskám csak a puszta véletlen miatt került a zöldek közé, mikor végre karbafont kézzel ugyan, de megálljt parancsolt nekem. Pedig már egész jól elszórakoztam.
- Nem tudom miről beszélsz. - hozzá hasonlóan tükörmintára felvettem a mellkas előtt összefont kezes pozíciót, majd a személyes térre ügyet sem vetve olyan közel hajoltam hozzá és magasodtam fölé, amennyire csak tudtam, hogy minimalizálni tudtam a kettőnk ruhája közti távolságot. Már amennyiben nem hátrált meg. Azon esetben kaján mosollyal együtt vártam a válaszát. Hátha nem tántorodik meg. Hátha kiáll magáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bátorsága sajnálatos módon hamarosan inába szállt, s bár nem tudtam, hogy ez nála nagy erőfeszítésbe telt, a szemkontaktus tartása mégis elnyerte az elismerésem. Nem hagytam neki menekülő utat (bár nem így terveztem a dolgot), szabad kezemmel pedig a feje feletti polcnak támaszkodtam. Szemérmetlenül végigfuttattam rajta tekintetem, mihelyst az övét a földre sütötte, majd égető lassúsággal újra az arcán pihent meg éhes pillantásom. Hogy mire is volt éhes? Nem, nem arra, amire az ember fia e sorok olvasása után gondolna, legalábbis nagy valószínűséggel nem arra. Ujjbegyemmel megérintettem a pefektusi kijelzőjének az élét, egy pirinyót még meg is cirógattam, majd újra a polcra nehezedtem.
- Te nem hagysz békén engem. - egyelőre nem volt kedvem leállni. Olyan rég kekeckedhettem másokkal, olyan rég nem kötöttem bele senkibe, hogy már szinte hiányzik. Bár az is előfrodulhat, hogy most rossz 'ellenfelet' választottam. Lehet inkább valami saját súlycsoportbelit kellett volna. Sebaj, mindjárt végzünk itt úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ahogy ott állt előttem szinte teljesen kiszolgáltatottan, valami furcsa érzés kezdett elhatalmasodni rajtam. Az uralom, a hatalomvágy, amely eddig minden nagy férfit a magasból a mélybe taszított, mint egy múló tünemény, engem is megkörnyékezett, ám épp hogy csak elkapott egy alig létező mámor. Rég éreztem már az éles hierarchiát a közvetlen környezetemben, hisz ebben az iskolában szinte mindenki elbűvölően bájos, csinos, okos, kedves, laza és minden egyéb, ami a magániskolák diákjait jellemzi. Én meg, mint valami sötét tintapacni éktelenkedtem a makulátlanul hófehér papírlap szélén, csökkentem a színvonalat.
Lankadt figyelmem miatt kicsit megtántorodtam, ahogy ellökte magától a kezem. Újfent végigmértem - igen, most már úgy, ahogy azt érteni szokás. Az apró, törékeny felszín mögött azért mégis ott lapul a foga hegyét megvillantó farkas. Ez a lány egyre inkább hasonlít valakire, aki a való életből lépett ki, és nem valami tündérmese elkényeztetett, habos-babos királykisasszonya, vagy épp a Tomb Raider Larája. Valóságosnak fest a göndör, vörös fürtű, szeplős lány az önbizalomhiányával. És én már kezdtem elhinni, hogy becsavarodtam és valójában kényszerzubbonyban hallucinálok valami kórterem fénytől elzárt osztályán.
- Oké. Tessék. - a kezemben lévő könyveket a hölgy felé nyújtottam minden további hátsó szándék nélkül. És még a személyes távolságot is megtartottam. Kikerekedett barnáimmál és őszinte, széles mosolyommal a lányt mustráltam, s egy egyre erősödő érzés azt sugallta, hogy várjam meg, míg elveszi a könyveket tőlem. Előbb-utóbb átveszi azokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra itt. Mennyire más érzés, mennyire más az összhang, a falak színeinek intenzitása, az emberek mosolya. Mintha az egész világ megváltozott volna körülöttem anélkül, hogy bármit is észleltem volna mindebből. Mintha az idő elszállt volna felettem úgy, hogy egy percet nem éltem. Mintha szép lassan mérget csepegtettek volna az ereimbe, és most érzem, hogy szúr, lüktet, sajog, fáj a szívem. A légszomj kerülget, megremegnek a lábaim, elfagynak az ujjaim. Lehet nem a világ változott meg, csupán én lettem más ember azóta, hogy ezeket az utcákat jártam egy éve. Minden bizonnyal.
Rongyos kis életemet csöppet sem féltve kerekedtem fel a kis sétára, s amint a falu macskaköveit tapostam, már ott virított a kezemben egy kisebb üveg cukrozott lé - jobb híján Fanta. Magam sem tudom, merre tartottam, de nem is nagyon figyeltem rá - valahogy a gondolataim annyira lekötöttek, hogy még azt sem vettem észre, amikor nagy pelyhekben elkezdett szállingózni a hó. Mintha az Föld mocskát akarnák eltakarni az égiek egy vendég elől, selymes, tündöklő és tiszta szőnyeggel, mely olyan nagy, hogy valóban képes lenne a bűnöket maga alá temetni. Mint mikor az ágy alá rugdossuk a levetett félpár zoknikat anyánk szeme elől, holott a szobába lépve mindketten pontosan tudjátok, mi rejtőzik az ágy alatt. Vagy nem is. Talán inkább olyan, mint mikor egy telefirkált, átsatírozott, piszkos és nyirkos papírlap helyett egy újat tesznek elénk, hátha ezúttal nem szúrod el. Hátha vagy már annyira érett, hogy vigyázol az értékre és megpróbálsz odafigyelni, mielőtt a butaságot ki kéne húznod. Mint egy új lehetőség az élettől arra, hogy ezúttal ne tékozold el, hanem becsüld meg, tiszteld és vigyázz rá.
Ilyesfajta gondolatok követték egymást komótos tempóban a fejemben, mikor leültem a tér egyik padjára. Csak ekkor szúrt szemet, jutott el az agyam tekervényéig a tény, miszerint havazik. Egykoron fekete szövetkabátomat csöppet sem féltve helyezkedtem el úgy, hogy rálátásom nyílt a szökőkútra. Egy újabb kortyot ittam. Kihalt volt a falu aznap este. Senki sem járt arra. Mintha mindenki tisztában lett volna a ténnyel, hogy honnan jövök vissza, és mindenki jobbnak látta, ha a saját kis vackában marad. Nem is baj. Maradjanak csak és szője be őket az élet hálója úgy, hogy mozdulni se bírjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A hó egyre nagyobb pelyhekben kezdett el esni, miközben a gondolataim vékony kis fonalát tovább szövögettem. Ahogy a sötét kabátomon megjelent a patyolat tiszta, leheletvékony réteg, arra gondoltam, hogy vajon létezik-e valamilyen tisztítóerő, ami képes megmenteni a romlott lelkem és mocskos testem. Le tudja-e valaha valami mosni rólam a retket, ami már rám száradt, megkövült, szerves részemmé vált. Létezik olyan felső erő, amely feloldozást nyújthat a bűnök alól, amely képes új lapot adni a kezembe, tiszta ruhákat vagy meleg vizet?
Ez nem igaz. Megint rosszul következtetek. Mindez nem az én bűnöm, én nem tehettem semmiről, sőt, még csak nem is csináltam semmit.
Nem. Ez sem igaz. Jobb az első gondolatmenetet folytatni, bár ha már felsőbb irányításról beszélünk, az vajon létezik? Nem csak megteremtettek minket és itt is hagytak, hogy kezdjünk magunkkal valamit, mert ez többé már nem a - nevezzük így - Teremtő dolga?
Nem figyeltem, abszolút elkalandoztam, és csak akkor hasított belém az érzés, mielőtt megszólalt volna. Épp rá tudtam emelni a tekintetem, mielőtt belekezdett volna, és csak azt követően kezdtem el ismételten a földet bámulni, hogy befejezte. Lagymatag rámosolyogtam, és valahonnan bevillant - ismerős valahonnan ez az arc.
- Mi lenne, ha ezúttal kivételt tennél és még adnál 15... vagyis inkább 20 percet még. Adok a fantából. - tessék, íme, ez az életem. Lesittelnek, egy évet lehúzok ott, kiengednek, visszajövök ide és alig 2 óra alatt máris be akarnak kasznizni. Valamilyen tréfát űz velem a sors. Nagyon nem volt kedvem még visszakullogni a nyirkos falak és modortalan emberek közé, meg egyébként is: 2 éve először látok havat és majdnem 400 nap után először ülök le egy padra anélkül, hogy körbevennének különböző identitású és beállítottságú bűnzők. - Kérlek szépen. - nem voltak se kiskutya szemek, se nyalizós hang. Nem is értem, hogy mit gondoltam, bár ... mégis: egy kérés hangzott el egy nagykorú diák által egy legalább prefektusi ranggal büszkélkedő, egyébiránt nagyon magával ragadó lány irányába. Tiszta szándékok. Még egy kicsit meg is paskoltam a padot magam mellett, hogy helyet foglalhasson. Már idejét sem tudom, mikor beszélhettem utoljára egy lánnyal kettesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába hagyta el a számat egy kérés, valahogy korántsem fűztem csekély mennyiségű reményt se ahhoz, hogy beleegyezik. Miért is tenné? Fitogtathatja a hatalmát, kivillanthatja a foga fehérét, mint azok a magasabb ranggal rendelkezők, akik.. nos, szépen és finoman fogalmazva: rég nem bújtak senkivel ágyba, holott még pénzt is kapnának érte az ősi mesterségük miatt.
A hó a szemembe esett, ahogy fölfelé néztem rá, így kicsit hunyorítottam, amikor aztán az állam is majdnem leesett a beleegyezését hallván. Mondanom sem kell, miszerint némi időt igénybe vett, hogy vonásaim feletti uralmamat újra magamhoz ragadjam, de eztán közepes szélességű mosolyt villantottam az - ezek szerint - tanáromra. Hátrébb ültem a padon, hozzá közelebb eső kezem a háttámlán pihentettem, a másikkal felé nyújtottam a narancssárga cukrozott löttyöt.
- Kérsz? - Ha hezitált, akkor felsoroltam neki: nincs herpeszem, nincs nemi betegségem, nem vagyok fertőző vagy nem fertőző nyavalyával megáldva. Ha így sem kellett neki, akkor tovább szorongattam, de minden esetre szívesen megosztottam volna vele ezt a nedűt.
Egy hosszúnak tűnő pillanatig csak bámultam rá. Milyen rég láttam bárkit, aki ennyire örült volna a természet egy jelenségének, ilyen őszinte boldogsággal. Az önfeledtsége, bevallom, egy kicsit rám is hatással volt, így jómagam is az égre pillantottam. Hajamról némi hó leeshetett, talán a kabátomról is, de most még ezt is élveztem.
- Elég rég voltam a szabadban annyi ideig, ameddig jólesik. Rég dönthettem arról, hogy mit akarok csinálni, mikor akarok leülni egy padra vagy elszívni egy cigarettát. - odafordultam hozzá. Gyönyörű volt a profilja így oldalról is, és már egy cseppet sem bántam a találkozásunkat, még ha meg is büntet később. Végtére is egy éven át minden áldott nap csak megbüntettek, mondhatni már eléggé hozzászoktam, hogy minden önálló megmozdulásomért valamilyen büntetést kaptam. Csak a komolysági és erősségi skála volt változó, de hát egy fegyintézetis tűrje csak el ezeket, nem? Meg aztán.. egy bűnöző megérdemli a büntetést.
Elképzelhető, hogy elrévedt a tekintetem egy idő után. Az is lehetett, hogy már a szemeibe nézve futtattam le ezt a gondolatmenetet, de a lényeg a lényeg, hogy idővel észrevettem magam. Kicsit megköszörültem a torkom, és újra az égre néztem, hogy a gömbölyű, óriás pelyhek az arcomba, szemembe, számba eshessenek.
- Na és te? Csak a hóesést élvezed? - annyira ismerős volt, de hiába próbáltam felidézni, mikor találkoztam vele, nem jutott eszembe. Pedig nem mondhatni, hogy olyan sokat voltam az iskola falai között a legutóbbi évkezdés óta. Előbb vagy utóbb csak beugrik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Őszintén nem tértem magamhoz egy ideig. Volt egy játék még régebben, a Sims, és úgy nagy hirtelen eszembe jutott, hogy ott, amikor a pár kibékült vagy valaki kedveskedett a másiknak valamivel, akkor egy kis plusz jel rajzolódott ki a fejük felett, hogy kicsit pozitívabb a kapcsolatuk. Ilyen érzésem volt, ahogy leült mellém és elfogadta az italt.
Láttam rajta azt a kis megütközést, hogy vajon hol tengethettem az elmúlt évem napjait, de ahelyett, hogy elkönyvelt volna valami utolsó szatírnak, amellett döntött, hogy megkérdez. Szimpatizáltam ezzel a hozzáállással. Mármint magával azzal, ahogy nem ítél el első látásra, hanem inkább ad egy lehetőséget, hogy magyarázatot nyújtsak az esetleges félreértések elkerülése végett. Összeszedett nőnek tűnik, aki tudja, hogy merre tart és mit akar, ám mindemellett a gyermeteg lélek ott lapul még a szíve mélyén, ami nem is olyan szőrös, mint amilyennek elsőre tűnik. Megérdemli az igazságot, ha már tartja értem a hátát, amíg fel nem megyünk a kastélyba, hát miért ne mondtam volna el neki? Az is lehetséges, hogy közrejátszott a patyolatfehér táj a maga egyedi szépségével együtt, ami lenyűgözően harmonizált a lány egészével és kisugárzásával. A pillanat hevében egyébként még azt is elfelejtettem, hogy cigizek és automatikusan rávágtam, hogy nem dohányzom.
- Vagyis de. - nem hittem, hogy tovább kell feszegetnem ezt a témát, így is elég kínos helyzetbe hoztam magam. Jobb, ha elengedjük. Kezeim kicsit összekulcsoltam magam előtt és a szemben lévő bokrokat, fákat fixíroztam.
- Tévedésből kicsit hűsölnöm kellett. De már mögöttem van. - homlokomtól indulva beletúrtam a hajamba, aztán a lopva a lányra pillantottam, hogy lássam, mit is gondol most már rólam. - És már azt hittem, soha az életben nem ülhetek egy téren a hóesésben. - egy hangyányit ekkor felé fordultam egész testemmel, de nem nagyon vagy hevesen vagy indulatosan. Tartottam tőle, hogy milyen véleménnyel van rólam az elhangzottak után, de nem tűnt előítéletesnek.
- Nem tűnik valami kecsegtető esti elfoglaltságnak a javítás. - számat is egy picurkát elhúztam - Egyébiránt Mózs Barnabás vagyok - nyújtottam felé kíváncsiságból a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Már nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, hogy megjavítom azt a fali polcot, ami félig leszakadt. A nagyja az egyik sarokba lett elpaterolva, miután randevúzott a padlóval, de a maradék, ami nem a földön kötött ki, ott díszelgett tovább a falon: pár egymáshoz közel lévő ócska, rozsdás szög. De persze gondolta volna a bánatos nyavalya, hogy az ágyon bűvészkedve elvesztem az egyensúlyom, majd teljes testsúlyommal a szöges résznek esik a jobb tenyerem! Pedig az ég világon semmi bajom a egyensúlyérzékelésemmel, de a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ugyebár. Hideg víz alá pakoltam a sebesült részt, de nem hogy kötszert, még fertőtlenítőt se hoztam magammal Pestről, így aztán megindultam a Rellonból kifelé. Eleinte a gyengélkedő felé vettem az irányt, de hát ilyenkor már csak mégse zargassak senkit (főleg, hogy bőven elmúlt 11 óra), így aztán megtorpantam valamelyik folyosón. Amellett tettem le a voksot, hogy a szertárakban kell lennie legalább az egyiknek ezek közül. Ráérősen bandukoltam tovább, noha igencsak égetett a seb, amellett, hogy vérzett is, és nem sokára beszabadultam a szertárba. Hálát mondtam valamilyen felsőbb hatalomnak, amiért itt mugli módszerrel kell meggyújtani a lámpást, amit meg is tettem, majd egy kezdetleges elkeseredést követően, amit a látvány nyújtott, elkezdtem kutakodni. A hidrogénperoxidot elég hamar megtaláltam, ám a kötszer felkutatásával szórakoztam egy kicsit. Valamelyik kupac alatti dobozban azonban rábukkantam elsősegélyes cuccokra, és egy steril géz kötszerrel is megáldott a sors, aminek ugyan pár hónapja lejárt a szavatossági ideje, de tökéletesnek tituláltam. Zsebre vágtam és elindultam kifelé.. illetve indultam volna. A mai nap újabb meglepetése: csodával határos módon magamra zártam az ajtót. Hiába húztam vagy toltam, meg se moccant. Dühödten belerúgtam a faajtóba, amivel csak azt értem el, hogy most már egy alsó végtagom is sajgott, és bár elég jól hordozza a folyosó a zajokat, mint például ennek a visszhangját is, mégsem hittem, hogy kijutok innen, még mielőtt mumifikálódnék. Péntek éjjel volt, ráadásul perceken belül éjfélt ütött a karórám. Megforgattam szemeimet, majd odatelepedtem az bejárathoz, és nekiálltam bekötözni a kezemet - legalább gyógyulófélben érjen utol a halál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ahogy a félhomályban szemeim elé emeltem a kezem.. arra a következtetésre jutottam, hogy egy vegetáló állapotban lévő agyhalott szemüveges motoros is díjat nyerhetne a kötözési techinkájával hozzám képest. Nagyot sóhajtottam, majd elővettem a kis kézi noteszkémet a zsebemből, amit szerintem azóta nem nézegettem, mióta visszaadták a bíróság elhagyásakor. Ne úgy tessék elképzelni, mint egy kisebb kiadású naplót, hanem inkább mint egy olyan füzetfélét, amibe kedvtelés miatt írkálok, rajzolok, piszkozatot írok, kviddicses cselek felállásait skiccelem, papírokat ragasztok bele, telefonszámokat írok le. Ez a kis noteszke általában velem van, és ugye mit ad Isten: most is nálam volt. Már pár lapot megnézegettem, egyeseken fel is kuncogtam, amikor kopogást hallottam. Ijedtemben elejtettem a füzetkét, és egy díjbírkózó Navinés gyorsaságával vetekedve feltérdeltem az ajtóhoz. Az első, ami átfutott az agyamon a következő lehetett nagyjából: "pazar. Ha ez a tag néma, akkor még fogadásokat is köthetnek rám odafent, hogy milyen hamar fogok megzavarodni olyannyira, hogy ha valaha kijutok innen, akkor garantáltan egy rokonom se marad.. egy se marad életbe."
De hála Imhotepnek, nem némával, sőt, nem is Navinéssel hozott össze a sors, mint később legnagyobb megkönnyebbülésemre kiderült.
- Jézus ereje! Szent szar, hallod, segíts rajtam. Beszorultam egy kicsit. - szép volt Barna, mintha be lehetne szorulni csak egy 'kicsit', na mindegy. - Te told, én meg nyomom, rendben? Ezt a zárat szerencsére nem lehet mágiával kinyitni, ha lenne nálad pálca. - a "szerencsére" szócskát ironikusan megnyomtam, és már majdhogynem folytak a könnyeim a boldogságtól. Megmenekülök! Nem ez lesz a koporsóm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megannyi gondolat kergette egymást a fejében. Soha véget nem érő eszmék bukkantak fel újra meg újra, majd tovasuhantak, mintha nem is ő maga gondolta volna ezeket. Csak bámult kifelé és nem érzett semmit - se szégyent, se félelmet, se szeretetet, csak azon dolgokat, amik nem tudatosak, és az emberben lévő receptorok és endokrin rendszer generálja. Fizikai fájdalom, vágy, éhség, fáradtság. Igen. Elfáradt. Belekortyolt a whiskybe, ami kicsit megmarta a torkát, de nagyon jól esett neki, s tovább mustrálta az utcát. Arra gondolt, hogy mennyi sok terve volt, remények a jövőre nézve, ambíciók és elhatározások. Volt idő, bizony, amikor tisztán tudta, hogy merre tart, hogy mit akar. Pontosan tudta, hogy ki is ő valójában.
Mostanra valahogy elveszett, eltévelyedett út közben. Valahogy annyi sok ármány, riadozó lelkek, fekete lovasok kísértették és rángatták le a mocsár legmélyebb bugyraiba, hogy már fogalma sincs arról, melyik úton kell haladnia, ki van mellette vagy ki van ellene. And now I know my heart is a ghost town.
Ahogy homlokát a hüvelyk-és a mutatóujja közötti szünetbe ejtette, míg könyöke az asztalon pihent, meghallott egy köszönést. Halott gondolatként fogant meg benne az elképzelés, hogy nem is neki szólt, de ő maga is tudta: ő vele kezdeményeztek beszélgetést. A hang ismerős volt, és már mielőtt a lány szemeibe nézett volna, tudta, kit fog maga előtt látni.
- Szotyi. - Kamilla is pont a legjobb pillanatában kapta el Barnabást. Mozdulatai egyáltalán nem voltak kótyagosak, keze sem remegett, ahogy a vele szemben lévő székre mutatott. De a szemei árulkodtak. Azok most nem csillogtak. Most nem volt bennük pajkosság vagy kalandvágy. Most az a meggyötört, sokat megélt szemek néztek fel Kamillára. Nem szólt bele a nyögvenyelős mondókába - de közben két-három korttyal megitta az erősebbik alkoholt a pohárból.
Hirtelen annyi mindent akart volna mondani. Annyira sok oda nem illő dolgot, balgaságot vagy csak emlékeket, tanulságokat. Csak nézte a lányt ott vele szembe, vett egy mély levegőt, szólásra nyílt a szája, és... és annyi. Be is csukta.
- Nem ülsz le egy kicsit? Vagy ha épp indultál valahova, akkor ha gondolod, elkísérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem várta volna az ifjú padavan, hogy Kamilla nem húzza el a csíkot nagy ívben, amint lehetősége adódik rá, sőt, még helyet is foglal vele szemben. Ahogy suttogóra vált a józanabbik fél, úgy Barnabás közelebb hajol, mintegy ösztönösen, hogy jobban hallja a hölgyeményt, akinek egyébiránt olyan bundája van, hogy bármelyik birkatenyésztő megirigyelné, és még a végén tévedésből őt nyírnák meg.
- Miről beszélsz te már megint? Még hogy rosszul nézek ki. Olyan fogalom nem létezik az univerzum szótárában, hogy _én szarul néznél lo. - még az egyik komolyabb gondolatából is kizökken, csak nehogy valaki komolyan vegye. Nem szereti, ha tudják, honnan jött, mennyi ideig ült a rács mögött, miket csinált. Őt csak ne az alapján ítéljék meg. És hiába nincs Kamillának minderről halvány lila segédfogalma sem, azért rendesen védekezik még akkor is, ha nincs fenyegetettség.
- Lehet, hogy kicsit... - megint elhallgat. Nagyon sok lehetőség rongyol át az agyán, hogy mégis miképp lehetne befejezni ezt a mondatot.
... régóta tartom magamban.
... többet láttam, mint akartam volna.
... hiányzik apám.
... hiányik Melinda.
... féltem Petronellát.
... elbaltáztam az egész életemet.
Végül inkább elfojtja ezeket magában, mint a legtöbb dolgot, elmosolyodik, és csak ennyit mond: - sokat melóztam mostanában. - színészien lebiggyesztette az ajkát, és a tömegre nézett. Ha már úgy adta a sors, hogy Kamilla belebotlott ebbe a csődtömegbe, akkor Mr. Lui Vutty'n megpróbálja helyrehozni a dolgokat.
- Borítsunk rá fátylat, okés? Messzebb mentem, mint kellett volna, te meg majdnem megöltél egy pusziért. Kvittek vagyunk, nem? - nevetett rá a lányra. - Iszunk valamit a békülésre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem gondolta a fiú, hogy ennyire meg fogja lepni az utasát a mugli eszköz. Barnabás emlékezetében úgy élt, hogy a mágusok is azért használnak autót, még ha kicsit tuningoltakat is. Ennek ellenére nem kellett sokat nógatni Hellát, hogy bepakolja magát a négykerekűbe - véletlenül sem üvöltött róla, hogy még egy ilyen ismeretlen eredetű járgányba is beszáll, csak itt ne kelljen lennie. Coloska látta, hogy utasa milyen rémülten ül ott, mint egy faszent, és hogy oldja a feszültségét a másiknak, nekiállt összehordani hetet-havat. Agyzsibbasztó vicceket is nyomott néha, mint pl. hogy mit csinál a kecske, ha elfogy a vajaskenyere? Megken egyet.
Úgy 20 perc után tört rá a sebességmámor. Egy pillanatra sem ment többel, mint amennyi a megengedett, de egész megnyugodott, ahogy duruzsolt alatta a motor és suhant el mellettük a táj. Kicsit lehúzta mindkét ablakot, bal kezét a kocsiajtóra fektette és egy kézzel kormányzott, amíg nem kellett sebességet, vagy zenét váltani. A nap ragyogva verődött vissza fehér pólójáról, szemén megcsillant a fény, kezén a kis erek kezdtek kirajzolódni, izmai megfeszültek. Út közben azért rendszeresen megkérdezte Hellát, hogy meg akar-e állni, vagy akármi, és ha bármi kellett, akkor a legközelebbi pihenőnél megálltak.
Egy szűk óra után odaértek a budanekeresdi menhelyre, ahol finom parkolást követően leállította a motort, megsimította a műszerfalt és némán megköszönt egy újabb utat az autójának. Kiszállt, kinyitotta Hella ajtaját is. A hely, ahova megéreztek, nem épp egy bevásárlóközpont, de egy nagyon meleg, kellemes benyomást keltő egyaránt szabad-és zártterű épület. A hófehér, kék szemű kiscicáktól kezdve az engedélyt igénylő bestiákig elég széles volt a felhozatal. Ahogy kicsit beljebb mentek a kerítésen belülre, egy vidám, mosolygós, szőke hajú lány üdvözölte őket melegítőben és pólóban, amiken látszott, hogy nem csak a kapát támasztja egész nap, s felajánlotta a segítségét. Barnabás Hellára pillantott, hisz most a fiú a szócsöve, neki kell észrevennie a legapróbb jeleket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A búskomor, túlvilgi hangulata elpárolgott, ahogy a lány helyet foglalt a széken. Miközben terelte a témát, úgy azért el-elmosolyodott, ráadásul egész szélesen, de mindig visszaesett azon vonásokhoz, amiket az ember akkor ölt magára, mikor valami halotti toron van.
- Nincs semmi gond. Nem kell magyarázkodnod. Ez előfordul a legjobbakkal is néha. Bár na, ha szólsz, akkor is mozdulok. A széket hanyagolhattuk volna, miss barackovics kamilla. - féloldalas mosoly keretében rákacsintott a leányzóra. Tényleg nincs szükség arra, hogy kimagyarázza magát, vagy hogy egyáltalán belekezdjen, hisz ez a mágusok világa, itt ezek a dolgok "úgymond" normálisak, vagy lehet, hogy csak Barnabás az, aki ezeket a dolgokat így fogja fel? Illetve felfogni nem, mert nem tudja, hogy milyen erővel képes ezt művelni Kamilla, de nem most jött le a szélvédőről a fiú, nem teljesen ostoba, hogy észrevegye: ezúttal kicsit messzire ment. Jó, a szék túlzás volt, de.. megbocsátható bűn.
- Nem, nem, dehogy. Fizetek és hazakísérlek, oké? - időt se nagyon adott a tiltakozásnak, már a karjára kanyarította a kabátját, odasuhant a pulthoz, kifizette a számláját, majd az ajtó felé kanyarodott, ahol reményei szerint ott várta Kamilla. Gondolatban lepörgette azt a lehetőséget, hogy ha mégsem ácsorog ott a dinka, akkor vállat vonva hazafelé veszi az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Út közben megfordult a fejében a gondolat, hogy a legközelebbi lehetőséget megragadja s okvetlen megtanul hoppanálni, akkor nincsenek ilyen apróságok, mint hogy egy órán át úgy ül ott a társa, mint akit megrázott a 220.
Ahogy kiszálltak (Hella kiteleportált), s elindultak a bejárat irányába, meglepetten érezte a hűvös ujjak érintését a tenyere környékén. Odapillantott a bozont felé, megfogta a kezét, és a pár lépést, amit így együtt tettek meg, rettenetesen élvezte. Amíg a szőke hajú lány nem jött eléjük, addig bizony eljátszadozott a gondolattal, hogy vajon milyen lenne, ha nem ott élne a lány, hanem teszi azt, a Bagolykőn, vagy ott Pesten. Ha tudna beszélni. De hát ez így érdekes, nem? Boldogságos mosolya elárulta őszinte büszkeségét, és óvón nézett Tarzanja után, aki nem sokatt elmélkedett a dolgokon: a kutyák irányába bandukolt.
- Nem köszönöm, azt hiszem, hogy boldogolunk. De ha mégse, akkor szólok - odakacsintott a lányra, aki mosolyogva vette, majd elváltak útjaik. Barnabás a szemeivel kutatott Hella után, de nem találta. Elindult hát ő is az ebek irányába, de hát aztán az egyik kennel előtt muszáj volt a rácsba fűznie az ujjait miután leguggolt oda elé. Nagytestű kutyák. Hát menten szerelmes lesz itt.
- Hella! - nem kifejezetten elkiáltotta magát, de kicsit emeltebb hangon szólt a leányzója után, miközben majd' kicsordult a könnye a kutyák láttán.