Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vikohino

A korsóba bújt nő tetszését nem kifejezetten nyeri el a muglik bombabiztos hangulatmuzsikája, de Zsigmond egy pillanatra sem keseredik el, na hogyisne. Féloldalas vigyorral dől a pult belső felének, és ad lehetőséget arra, hogy ma esti utolsó vendégével akárcsak egy pillanat erejére is, de farkasszemet nézhessen. Zabolátlan tekintettel, egészen nyugodtan bámulja a különleges vonásokkal megáldott nőt.
- A Bibircsók nélküli boszorkányok bandájától mondjuk... a Sáros seprű című világklasszis már jobban tetszene, jól mondom? - kérdezi nevetősen, és ellöki magát a pulttól, hogy kedvelt mugli slágerét a gramofonhoz sétálva a varázsvilágban is ismert nótákra váltsa.
- Kérlek - néz vissza válla fölött, derűjét tettetett komorral nyomja el. - A csárda csak azóta él igazán, hogy én műszakot kaptam itt.
A gramofonból egészen másfajta, varázsfüleknek megszokott dallam kap szárnyra, mialatt a kocsmáros visszasiet a pult mögé, és tölt magának egy pohárka scotchot, majd leül a nővel szemben, és koccintás nélkül, végignézve az újabb távozókon kortyol bele a tölgyfa hordóban érlelt nedűbe.
- Tudhatnád ezt, ha sűrűbben járnál erre - egészíti ki előző gondolatát, s újra szájához emeli a poharat. - Átutazóban vagy?
Nem látta még erre az idegent, pedig minden másnap itt húzza az igát. Látványára mindenesetre kacér gondolatok kelnek cikázó útjukra fejében, képzelete bizony nemcsak a hölgy lelkét csupaszítaná csontig.
- Mit kérsz következő kör gyanánt? - kérdezi természetes lendülettel az üresedő korsóra pillantva, majd feláll, és míg válaszol a vendég, addig újratölti saját poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Meglehet, a nívósnak koránt sem mondható máguscsárda szokásos népe eleve nem éppen bizalomgerjesztő, azonban a most betoppanó páros végképp okot ad arra, hogy még ha el is tekint bárki feléjük... vagyis felénk, gyorsan más nézelődni valót keressen magának. Egy auror és egy vámpír. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember behúzza fülét-farkát és -ha már itt tartunk- a nyakát is?
Dwayne és én laza jelentőséggel érkezünk meg a helyre, egyenesen az egyik félreesőbb asztal felé véve az irányt, valahová hátra. Nem szeretek bent lenni a sűrűjében és hiába éles érzékeim, jól esik belátnom a teret. Szerintem ezzel társaságom sincsen másképp. Társaságom, aki néhány perce felbukkant a házamnál, hogy elhívjon beülni valahová. Felkaptam a dzsekimet és már indulhattunk is. Átsétáltunk a karácsonyi vásáron idefelé jövet. Noha a mi botlunk is kitelepült egy bódéba, csak futólag szemléltem meg eddig a kínálatot és a látnivalókat. Megeshet, hosszabban tiszteletemet teszem majd valamikor.
Elég az hozzá, miután megérkezünk, a férfi szerez magának italt. Részemről ezt némán várom ki, aztán ledobjuk magunkat a helyünkre, egymással szemben. Kényelmesen hátradőlök, lábaim szétvetem az asztal alatt, kezeimet combjaimra dobom. Körbenézek a csárda terében, aztán tekintetemet Dwaynere engedem. Derűsnek tűnik. Legalább kettőnk közül valaki az. Persze, rajtam nem látni, hogy rossz passzban vagyok. A vonásaim ugyanolyan simák, mint mindig. Talán csak szemeim rezignált fénye árulkodik kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A hosszúkás korsóban valamilyen európai barna sört cipelve követi a férfit az asztalhoz, hogy azt megkerülve leüljön vele szembe. Mint általában, most is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azokat az alakokat, akik az érkeztét követően lapos kúszásban távoznak a hátsó ajtón, vagy épp a zsebükbe tömködnek mindent, amit eddig az asztalokon terítettek szét. Persze nem tudhatják, hogy most nincs igazságosztó hangulatban, Dwayne általában eléggé szeszélyes az ilyesmiben. Rosszabb napjain gyakran ront be ide, hogy kitöltse a haragját az egyik rosszarcún, máskor akár egy italt is szívesen fizet nekik, vagy épp fű alatt vásárol ezt-azt. Sosem tudhatják. Ő sem tudhatja.
Beleiszik a zavaros, matt lébe, kissé elfintorodik, ahogy a keserű íz a szájában és a torkán kezd terjengeni. Európai lötty, ő nem is nevezi másképp az ilyet, de épp iható. Különben is...
   -  Ünneplünk ma - magyarázza könnyedén, a jellegzetes akcentusa némileg erősebb, mint általában. Ez utalhat arra, hogy megfelelően jókedvű, de arra is, hogy már indulás előtt, a lakásán elfogyasztott valami folyékony, vagy akár más állagú gyorsítót - Lénával rendbe fog jönni minden. És szabadnapom is van. És mindjá' karácsony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kétes alakok főleg az auror miatt hagyják el lapos kúszásban a területet, azon kevesek pedig, akiknek esetleg nincs vaj a fülük mögött... nos Ők nagy részt miattam. Hiába tudja már minden teremtett lélek a faluban, hogy nem igazán kell tőlem jobban tartani, mint akárki mástól, azért az ártatlan lelkek nem szívesen tartózkodnak a közelemben. Kellemetlen érzéseik támadnak tőle. Amit különben teljesen megértek.
Figyelem a sörtől fintorgó Dwaynet, aztán hallgatom kedélyes szavait. Nem úgy tűnik, mint aki teljesen beszámítható lenne. Na nem ettől az egy kortytól. Már a házamnál is láttam rajta, hogy kissé be van bódulva. Amolyan kellemesen. De nem emiatt jókedvű, hanem mindazoktól, amiket felsorol. Lesütöm a szemem egy pillanatra, aztán ismét ránézek.
- Szóval kibékültetek. - vonom le zseniális következtetésemet egy finom bólintással. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Hát legyen. Ugyan soha nem értettem az ilyesmit. Mármint arra gondolok, hogy két ember szakít, aztán megint összejön és a legtöbbek hajlamosak ezt újra és újra megismételni. Valahogy az az érzésem, ezzel a párocskával sem lesz másként. Ellesznek ezzel. Dehát Ők tudják. Vagyis... nem, dehogy tudják. Mégis mikor tudták a halandók, hogy mi kell nekik?
- Vele töltöd az ünnepet? - kapcsolom össze a két témát, ha már szóba hozta a karácsonyt. Fürkészem még Őt egy darabig, majd egyik kezem az asztallapra csúsztatom, csak úgy, aztán körbetekintek a csárdában, ott tartva figyelmemet egy kártyázgató társaságon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megingatja a fejét, bólint. Kibékültek, igen, így is lehet nevezni azt, amit aznap este a lakásán tettek, aztán pedig, mintha az elmúlt hónapok eltörlődtek volna, folytatták onnan, ahol annak idején abbamaradt. Ebben nem volt beszélgetés, a sérelmek könnyek közti tisztázása, majd romantikus összeborulás a Lánc hídon, fogadkozás, hogy soha, se soha nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Dwayne is tudja, talán Léna is, hogy hiába ígérné, egyáltalán nem biztos, hogy képes megtartani - hát minek hazudozzon?
   -  Nem t'om - feleli a szemét a szemközti asztalok alakjain nyugtatva - Eddig mindig hazamentem anyámékhoz. Ott van a család meg egy valag gyerek, akiket ezer éve nem láttam. Faterom megsüt egy jávorszarvast nyárson, aztán a bátyám meg mindig szerez ezt a mugli tűzijátékot, aztán hajaj, nagyon király az egész. Gondoltam rá, hogy elviszem Lénát is, de nem t'om. Lehet, hogy ez még sok neki.
Azok a remek warreni ünnepek a messzi Wisconsinban... nem véletlen, hogy élete eddigi két barátnője közül egyiket sem mutatta be otthon, sőt, még a saját gyermekét sem. Erre rá kell készülni, rá kell edzeni. Különben pedig, valahol a lelke legmélyén talán nem is büszke annyira, ahonnan jött, mint amennyire beállítja azt. Elvégre, akárhogy kerülgeti a témát, a családja mégiscsak egy rakás paraszt.
   -  Mer' te mit csinálsz majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valahogy az az érzésem, ez a bizonyos újra egymásra találás nem úgy zajlott, hogy szépen leültek és átbeszélték a dolgaikat, hanem egész egyszerűen csak egymás karjaiba borultak és szépen a szőnyeg alá söpörtek mindent. Ez is egy megoldás. Néha jobb, mint az előbbi. Meglátjuk, náluk hogyan válik be.
Érdekes egy ünnepségnek hangzik ez a warreni karácsonyi banzáj. Mondjuk nem is tudom, mire számítottam. Azt hiszem, pontosan valami ilyesmire. Egyetértek Vele abban, hogy ez a nőjének talán sok lenne, főleg, hogy csak most békültek. Véleményemet mindössze úgy adom tudtára, hogy megemelem szemöldököm, lesütöm tekintetem az asztallapra és bólogatok párat.
- Gondolom, ha besötétedett, kerítek valahonnan egy fát, amit feldíszíthetünk Kírával. Este ajándékozunk, talán zenét hallgatunk, nézünk filmet, vagy játszunk valamit. Ilyesmi. Utána meg ágyba bújunk. - vázolom fel a terveimet karácsony estére, amelyek ellen szerintem az én kis beszerzőmnek sem lesz a világon semmi kifogása. Az ünnepi vacsoráról direkt nem teszek említést, hiszen az nekem egyértelműen a lány lesz. Hogy mikor költöm el, az majd még kiderül. Mondjuk ágyba bújás előtt. Vagy inkább közben.
- Vannak évek, amikor kihagyom a komolyabb karácsonyozást. - vonok vállat.
- Gyakran egyáltalán nem állítok fát sem. Azt inkább olyankor szoktam, ha van velem valaki. - fedem fel szokásaimat, az asztalon lévő, ízléstelen díszt piszkálgatva hosszú ujjaimmal. Ha egy magam vagyok szenteste, akkor általában csak meggyújtok egy gyertyát, olvasgatok, zenélek. Majd' hétszáz karácsony után nem feltétlen ragaszkodsz a hagyományokhoz minden alkalommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miközben Adam beszél, ő ismét belekortyol az italába, a gondolatai pedig még egy ideig a hazája környékén maradnak. Gyerekkorában a maguk nemében meghittek voltak ezek az ünnepek, a család távoli tagjai is félretették a nézeteltéréseket, hogy ökölcsapások nélkül találkozzanak. Wisconsint pedig már novemberben elborította a hó, a város pedig porcukros mézeskalács- faluvá változott, akár a képeslapokon. Persze, ahogy felnőtt, egyre kevésbé élvezte a havat, a karácsonyt és ezt az egészet, ami körülötte kialakult. Az ünnepek pedig elvesztették a meghittségüket.
Megköszörüli a torkát, a tekintetét visszaemeli a vámpírra, akinek a szavaiból csak hébe-hóba fogott fel valamit. A csajával lesz, vagy konzerv vacsorájával, ahogy tetszik. Mióta tisztában van Kíra jelenlétével, egyszer sem feszegette a témát, sosem kérdezett róla, ezt pedig a jövőben nem is tervezi.
   -  Én se szokta mindig - megvonja a vállát, figyeli, ahogy Adam a díszeket piszkálgatja - Egyedül sose. Mert minek. Különben a karácsony csak ott jó, ahol gyerek van. Tudod, tépkedik a papírt meg rohangálnak meg minden. Egyedül elég sz*r. Asszem ilyenkor több az öngyilkosság is - beleiszik a sörbe - Nem lennék gyógyító az ünnepek alatt, ilyenkor repkednek a fejekbe az átkok. Meg a golyók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felhagyok az asztaldísz babrálásával és a velem szemben ülőre pillantok ismét. Hümmögök egyet a szavai nyomán, és végigtekintek rajta. Az öngyilkosságos részre nem nagyon reagálok. Egy részről ez kissé túl közeli téma nekem, nehezen maradnék elfogulatlan, más részről viszont nagyon lenézőnek hatna, amit mégis mondani akarnék. Már nem a férfira nézve, hanem úgy egyáltalán az emberiségre. Nem tudom ugyanis megérteni, miért hagyják, hogy így rájuk telepedjen egy-egy esemény lelkületének a terhe. Megzakkanni karácsonykor, mert egyedül vagy? Gyűlölni a Valentin napot, amiért Neked nincsen párod? Mintha ezeket az ünnepeket a legtöbben valamiféle parancsként értelmeznék, amelyet, ha nem bírnak teljesíteni, inkább azt választják, hogy kiszállnak ebből az egészből. Fura.
- Talán gyerekként karácsonyoztam utoljára gyerekekkel. - közlöm réveteg hangon, ahogy próbálok visszaemlékezni, volt-e példa erre máskor. Azonban nem jut eszembe egy se. Pedig mintha lett volna ilyen. Megesett már, hogy nagyobb társaságban töltöttem a szentestét, valamilyen bálokon. Ott nyilván voltak kölykök is. Igen, kellett lenniük. Dereng valami. Na mindegy.
- Mina az édesanyjával lesz? - kérdezek rá, ahogyan ez felvillan bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hátrafordul, majd kissé megemelkedve átnyúl a mellettük álló, üres asztalra, hogy elemelve az ott hagyott tálnyi sós mogyorót azzal üljön vissza a helyére, egy apró szusszanással. Adam réveteg megjegyzésére mindössze a vállát rántja meg, belemarkol a mogyoróba, szemenként kezdi el rágcsálni, hogy mégis legyen valami, ami elúszkálhat a sör tetején.
Jó barátok - talán a legjobbak - ezzel a vérszívóval, ám elvitathatatlan, hogy Mr Kensington a legrosszabb és legdepresszívebb ivócimbora, akit valaha a hátán hordott a föld. Kezdve azzal, hogy érthető okokból ő egyáltalán nem fogyaszt, ami még mindig kellemetlen feszengést kelt a férfiben. Más részről pedig Adam passzív- depresszív hangulata lassacskán, ám érezhetően rá is átvándorol, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.
Energiavámpír.
   -  Szerintem vele - bólint egy aprót, a só szemcséit lerázza az ujjairól - Még nem beszéltük meg. Mondjuk tök jó lenne, ha velem lenne, de akkor ugye Zója is jön, őket pedig Lénával nem tarthatom egy légtérben, különben kitör a botrány. Sz'al elég sz*rügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sejtem, hogy egy kocsmázás alkalmával nem éppen én vagyok a legüdítőbb társaság, dehát ez van. Viszont legalább olyan gondok sincsenek velem, hogy mással fizettessem ki a piámat, vagy hülyeségeket beszéljek, esetleg részegen vállalhatatlanná legyek. Bár talán ez utóbbiakra igénye lehet a férfinak, már csak a megszokás miatt is. Mindegy, nyilvánvalóan nem fogok valami nevetséges szerepet magamra erőltetni, csak hogy szórakoztató legyek. Nem is hiszem, hogy Dwayne ilyesmit várna tőlem. Tisztában van vele, milyen vagyok és sejthette, hogy ez nem éppen egy ház oldalát kirúgó este lesz.
- Esetleg átnézhetsz hozzájuk pár órára. - javaslom köztes megoldásnak a karácsony esti bonyodalmakkal kapcsolatban, majd lesütöm a szemem az asztallapra és elgondolkozom kicsit ezeken az Ő családi ügyleteiken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom, amiért én ezekből kimaradok. Valahogy nincsenek nekem arányban az előnyök és a hátrányok. Elég nekem néha egy-egy ember társasága.
- Még nem mesélted: hogyan dumáltad ki magad az ispotályban? - kérdezem meg Tőle csöndesen, ahogy ez eszembe jut. Mindig elfelejtettem megtudakolni, pedig érdekel, hogyan alakultak a dolgok a felépülése után.
- Beavattál valakit? - szólok még halkabban, a férfit figyelve. Nem suttogok, csak visszafojtottan beszélek. Hiszen ez nem olyan téma, ami bárki másra tartozna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ismét csak a vállát rántja meg, köszöni, már épp többet beszéltek a magánélete kínos bonyodalmairól, mint szeretett volna. Mélyen magában már tudja, hogy nem kell félteni semmitől, mindent megold, ha pedig nem... nos, még mindig alkalmazhatja azt a módszert, amit szokott, ha végképp forróvá válik a talaj. Ismét megteheti, hogy lelép, mondjuk tíz- tizenöt évre.
A mogyorót piszkálgatja, majd mindkét karjával az asztalra könyökölve pislog föl a rezignáltan ülő férfire.
   -  Nem kellett kimagyaráznom, megcsinálták maguknak. Csak néztem hülyén és örültem a fejemnek, hogy nem köpöm ki darabokban a beleimet.
Az arcán érdekes vigyor fut végig, megelevenítve a vonásait. Megköszönte már, szóval is, adománnyal is, Adam soha többé nem számíthat tőle ilyesmire, különben bizonyára nem is teszi. Persze vannak emberek, akik éveken át képesek hajbókolni egy-egy életmentő tettért, de ha a vámpírnak erre lenne szüksége, szinte biztos, hogy nem az ő betegágyához vitte volna a sors aznap éjjel.
   -  Aszonták vannak néhányan, akik túlélik. Passz, hogy hogyan. Legyőzik. Szóval jól megvizsgáltak és gratuláltak, hogy nem fogok meghalni. Aztán két nap múlva jöhettem haza, most meg rontom nekik a statisztikát - félig kiissza az italát, aminek a habja már csak foszladozó cafatokban lebeg a barna lötty tetején - Nem mondtam senkinek semmit. Nem is fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vannak, akiknek nincs szükségük köpenyre van bűbájra ahhoz, hogy tetszés szerint láthatatlanná váljanak, ha szeretnének. A kocsmatöltelékek közt eltöltött hosszú évek kiképezték Dwayne Warrent arra, hogy beolvadjon a csárda tömegébe, mintha maga is egy megszokott bútordarab, afféle törzsvendég lenne.
Ennek a tudásnak pedig igazán jó hasznát veszi az efféle bogolyfalvi szabad hétvégéken. A falu megtelik a srácokkal, a tessék- lássék szabadság pedig sajnos néhány kölyöknek azonnal a fejébe száll, amint átlépi a kovácsoltvas kaput, elfelejtve, hogy az iskola szabályai bizony a faluban is épp ugyanannyira érvényesek.
A pereces tálka után nyúl, a bal mutatóujjával az asztal felületét kocogtatja, szürkéskék szemeit mindvégig egy pároson tartva a terem túlvégében - igen, rajtuk. Azokon, akik a hülyének is azonnal feltűnnek, akikről messziről lerí, hogy a tojáshéj sem pottyant le a fenekükről és azokról, akik bizony ennek ellenére a csárdában iszogatnak. Na lám. Szusszan egyet, hátradől a székén, először a fiút, majd a lányt méri végig ebből a mérsékelt távolságból. Milyen ismerős a csaj, mintha... mintha...
Oh, a prefektusok gyöngye! Markovits nagyon büszke lesz rá.
Felhorkant, végül kiissza a maga italát, a székét hátrarúgva kel föl. Ruházata és viselkedése nem sokban üt el a benn tartózkodókétól, lépteit pedig jótékonyan elnyeli az alapzaj - hát azon sem csodálkozna, ha akkor pillantanának rá először, amikor végül megáll az asztaluk mellett.
   - Jogosítványt, forgalmi engedélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha menni kell, hát menni kell. Doléance egész eddig álmatlanul forgolódott az ágyában a levitások által Labornak elkeresztelt szobában, pedig Doléance nem is bájitalkeverő. Na mindegy, neki tetszik ez a név, és különben is a probléma most az alvással van, nem a szobája nevével. Valószínűleg megülte a hasát az a sok tejbegrízes muffin, amit lefekvés előtt benyomott. Vagy nem kéne már délután ágynak esni attól, hogy mostanság korán sötétedik. Általában Doléance már nyolckor, de legkésőbb kilenckor - most egy félreértés miatt már délután - bekuporodik a takarója alá, hogy jó példát mutasson a diákjainak, ám most képtelen ott megmaradni. Hosszú, fehér hálóingjére kanyarítja világoskék köntösét, arra még kék kabátját is, belebújik a nyuszis mamuszába, és elindul a klubhelyiség felé.
Még lába sem éri a szőnyeget, visszafordul, és csizmára cseréli a mamuszt.
Csak a bolondok mennek el a faluig, ha a Levita konyhájához csak át kell szelni a klubhelyiséget, de a lányt nem hagyja nyugodni, amit hallott: a csárdában adják a legfinomabb fahéjas kakaót a környéken.
Vannak pillanatok, amikor az ember tudja, hogy a környék legfinomabb fahéjas kakaója nélkül kár is lenne próbálkozni az elalvással. Ez egy ilyen pillanat.
Az italozóhelyet könnyű megtalálni, de nem a zaj, csak az ablakokon kiszűrődő arany fény miatt. A tizenötnek kinéző Doléance különös látvány lehet a kabát alól kilógó hálóingben a szűk, zsúfolt kocsmában, ahogy belöki az ajtót, topog még kettőt sárga csizmájával a küszöbön, majd belép a helyiségbe. Végre megérkezett! Kicsit megborzong, ahogy a meleg helyre ér, aztán beméri a pultot. Ott lesz a kakaó!
Út közben kénytelen az egyik asztal mellett álló nagyobb darab, szőrös, hosszú hajú férfitől udvariasan és ahogy illik, jó hangosan bocsánatot kérni, mert a szembe forgalom miatt kénytelen súrolni a hátát, ahogy a csapos felé iparkodik.
De csak célhoz ér, és Doléance kecsesnek a legkevésbé sem nevezhető módon feltornássza magát az izgága bárszékre, hogy rendesen kilásson a pult mögül. Mustrálja az árjegyzéket, de kakaó sehol. Nem csügged egy percig sem, nem férhet ki a teljes kínálat ebbe a néhány sorba. Amikor odaér hozzá a pultos, az alapzajnak megfelelően próbálja felemelni halk hangját:
- Egy fahéjas kakaót szeretnék, kérem szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen nehéz lesz a csárda vezetése, és fogalmam sincs, hogy Jamie hogyan bírta. A beszállító még oké, de egyre több balhé van az ittasabb személyek között, és ki másnak kell elrendezni… hát persze, hogy nekem. Most is ezért kellett kimásznom az ágyból, és a szabadnapomat arra áldozni, hogy bemenjek… Nem is értem, hogy minek vannak felvéve az alkalmazottak, ha nem tudnak semmit megoldani. Egy jó oldala van, ha már itt bemegyek, beviszek a béreket is. Lassan lépkedtem végig az utcán, fordultam be egy sarkon, és a következő pillanatban kitártam a csárda ajtaját. Körbenéztem, pár ismerős arc az iskolából, köztük Warren Prof is, aki kapóra jön, mert beszélnem kell vele. Előtte viszont a pulthoz sétáltam, hogy odaadjam Samunak a bérét, de a kérdés hallatán ottmaradtam. A kérdező felé fordultam, és az illető alig nézhetett ki tizenhatnál, de tuti nem annyi. Idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy mennyivel, és a belső hangja se éppen egy gyerekéhez hasonlít. Mondjuk ebben a zajban nehezen is tudtam kivenni.
– Az jelenleg nincs, a reggeli órákban elfogyott. Javaslom, hogy jöjjön holnap, vagy ha ad elérhetőséget Samunak, küldeni fogunk bagollyal. Jut eszembe: itt a béred. –kedvesen mosolyogtam a vendégre, utóbbi szavaimat pedig Samunak intéztem, és átadtam a borítékot. A többieket nem láttam, így minden jót kívántam mind a kettőjüknek, és Warren profékhoz sétáltam. Az asztalhoz érve kikerekedett szemekkel néztem, hogy azok ketten mit isznak. Szitkozódtam magamban, és ki is zavarnám a tagokat, de gyorsabb volt lenyugodni, mint lépni. Mély levegőt vettem, és a Prof felé fordultam.
– Üdv Professzor, csak nem valami gond van velük? –mutattam a két tagra, majd vártam a választ. Jelenleg ezt kell tisztázni, majd utána jöhet az óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyáltalán nem lételemem az auror családi életének kellemetlenségeiről beszélni, szóval ejtem a témát, amikor látom rajta, ezt nem firtatná tovább. Nyugodt érdeklődőn hallgatom aztán, amit felel nekem a kórházi eseményekkel kapcsolatban. Jól gondolja, nem várok semmiféle hálát. Soha nem vártam. Teljesen megfelel nekem, ha egyáltalán nem emlegetjük többé, amit tettem. Legalábbis olyan szinten semmiképp nem kell, hogy bárki a nagy hőstettemen lovagoljon. Megmentettem, igen. Megtörtént, mert így akartam, mert így kellett lennie. Ennyi.
Elüldögélünk még egy jó ideig a csárdában. Dwayne kellemesen eliszogat és komótosan beszélgetünk, lazulunk. Nem nagy dolog. Semmi izgalom, semmi érdekfeszítő. Mégis jó és mégis szükséges. Szeretem az olyanok társaságát, akik nem szabnak ki rám kötelezettségeket, legyen akár szó témák feldobásáról, vagy arról, hogy bármiképpen különlegessé tegyem az együtt töltött időt. Aki ilyennel jön, azt vagy rövid úton faképnél hagyom, vagy nem keresem ismét a társaságát. A férfi viszont nem ilyen. Vele egyszerű az élet. Persze, vannak bonyolult ügyei, de Ő maga nem bonyolult egyáltalán, és ez nagyon jól esik nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon fáj a lábad? - érdeklődik kitartóan, miközben beérnek a Falatozóba. A fiú kezét fogva sétál mellette kipirult arccal, kissé összekócolódott hajjal. Másik kezében fűzőinél fogva lóbálja a korcsolyáit, és mosolyogva pillant körbe az éppen aktuális dekoráción. Javasolta ugyan, hogy menjenek inkább vissza a kastélyba, de a fiú láthatólag teljesen más tervekkel indult ma útnak, és azért ő is örül az egésznek. Nem bánja ő, dehogy, mert szép ez a rózsaszín világ, amibe együtt csöppentek. Saját kis csodaország, ahol Léni az ő szőke hercege. Igazán nagyszerűnek találja, hogy egymásba botlottak, hiszen Léni nem szokta kinevetni, táncol vele, szereti a macikat, na meg Bonbont is, és ennél igazán mi kellene több?
- Majd adok gyógypuszit, ha visszaértünk a kastélyba, jó? - suttogja a fiúnak lábujjhegyre állva, hogy kiegyenlítse kicsit a magasságbeli különbségeket kettejük között, és ne hallja más, hogy mit is mond. Mások előtt legfeljebb Léni kezét fogja, és ez így tökéletes is, az a bizonyos puszi ugyanis egyáltalán nem tartozik esetleges közönségre. Fúj, nem is érti, hogy lehet ezt nyilvánosan csinálni. Szereti, hogy ezt egyébként Léni sem értékeli nagyra és olyan nagyon egyet tudnak érteni ebben, mint ahogy még sok más dologban is. Akad persze olyan is, amiben nem, mert a hercije valahogy nem igazán óhajtja elhinni például, hogy nagyon ügyesen táncol, de nem baj, majd meggyőzi egyszer róla, ha elég kitartó. Minden esetre ez most nem az az alkalom, amikor ennek nekikezd, úgyhogy térjünk is vissza a jelen helyzethez. Már kicsodálkozta magát, hogy Léni mikre nem gondol, és nagyon is örül neki, hogy még nem sietnek haza, hanem együtt töltenek egy kis időt. Valahogy úgy van ezzel, hogy minél több időt töltenek el kettesben, annál többhöz lenne kedve, csak nem mindig mondja ám, mert még a végén megelégeli a fiú is, hogy folyton a nyakában lógna, az pedig nem lenne jó. Tetszik neki a hely, pár pillanatig csak ámul-bámul a díszeken, miközben meglazítja a nyakába tekert vastag sálat, aztán felpillant Lénire.
- Ez nagyon szép - jelenti ki, és szándékosan nem hasonlítja a Pillangóvarázshoz, ha már az is szóba került útban ide. Biztos nagyon szép az is, ám itt most Lénivel van és ez az igazán remek ebben az egészben. Még a konyha is jó hely a fiúval, csak Tanja tudja magáról, hogy ha ő oda beszabadul, ott kő kövön nem marad nagy valószínűséggel. Nem túl tehetséges, no, ez van. A kabátja a fogasra kerül, amint ujjába gyömöszölte a sálat, a korcsolyák meg kapnak egy reducio-t még gyorsan. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszébe? Vicces volt lóbálni a lábbeliket egész úton, most azonban jól lesznek a kabátja zsebében, amíg haza nem érnek. A pálcáját is visszarakja a zsebébe, ahonnan előszedte, és megy is Lénivel szétnézni, hogy mit is lehet választani. Végigpillant a választékon, majd visszafordul Léni felé.
- Együnk pizzát - javasolja. Ha már úgyis viszonylag egész egészségesen étkezik a kastélyban, leszámítva az édességadagot, amit magába bír tömni - bár mostanában osztozik Lénivel, az úgy mégis csak kevesebb -, most belefér valami ilyen is, meg aztán úgyis biztos finom lehet. Kinézni legalábbis jól néz ki. Ezzel csak annyi van, hogy ő egyedül egyet biztos nem tudna megenni, úgyhogy inkább megvárja, mit enne a fiú, és akkor annak alapján majd biztosat mond ő is menten.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.