36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keith D. Kenway összes hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Keith D. Kenway
INAKTÍV



RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 9. 16:11 Ugrás a poszthoz

Jake


Keith szkeptikusan tekintett végig az előtte elnyúló folyosón. Nem volt biztos benne, hogy a szülei a legjobb helyre küldték, mivel kifejezetten javító-nevelő célzattal íratták be az iskolába, azonban a Rellon éppen az a hely volt, amit a lehető legnagyobb ívben illett volna elkerülnie.
Sohasem értette mi a problémája az apjának. Keith maga volt a megtestesült kisangyal, minden varázsló szülő álma, aki már egészen fiatalon rájött, hogyan is kezelje az erejét, ami nem meglepő, tekintve hogy a családjában hatalmas hagyománya van a muglik gyűlöletének. Igen… jobban meggondolva teljesen logikus volt, hogy a Rellonba került.  
Akármilyen hihetetlen is a fiú nem a pályakezdők lelkesedésével indult bóklászó körútra a kastélyban, ugyanilyenben lakott otthon is, mintha csak hazaért volna. Sokkal inkább azért indult meg, mert egyszerűen nem tudott megmaradni egyhelyben. Szeretett emberek között lenni, annak ellenére, hogy általában akik megismerték nagy ívben elkerülték. Sosem értette a dolgot. Ő igenis egy jólelkű, kedves és megértő fiú volt, aki mindig meghallgatta mások problémáját és bárkinek vigaszt nyújtott, aki rászorult… ja, nem, az a húga volt. Keith az a típusú srác volt, akinek a fényképe az önimádó szó alatt szerepelhetett volna a szótárban.
Szorosabbra húzta maga körül a kabátot és zsebre dugta a kezét, mikor kilépett a rétre. Utálta a hideget –valójában, szinte mindent utált. Van egy bizonyos időszak, amit egyszerűen csak dackorszakként jellemeznek. Nos, ő itt megragadt, amikor megszületett a húga. Az a kis taknyos mindig a középpontban volt, mindenki imádta és ő volt a család icike-picike szemefénye. Hát legyen csak, Keith ehhez már nem kívánt asszisztálni. Talán ekkortájt romolhatott meg a kapcsolat a bátyjával is, aki egyébként szinte mindenben egyetértett az öccsével, de a kiscsaj még őt is levette a lábáról; már amikor még velük volt, mert ugye szökésben elég nehéz bárkit is levenni a lábáról.
Körbepillantott a hideg tájon és halkan felsóhajtott. Arra a következtetésre jutott, hogy talán még itt is jobb lesz neki, mint azok között.
Keith D. Kenway
INAKTÍV



RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 9. 17:06 Ugrás a poszthoz

Catherine


Ha már ilyen csodálatos napra virradtunk ma reggel, akkor igazán megéri elindulni a falu felé. Legalábbis erre a következtetésre jutott Keith, miután reggel ébredés után kinézett az ablakon és meglátta, hogy ma éppen csak egy hatalmas, összefüggő, sötét felhő borítja az eget, nem pedig esetleg egy egészen fekete.
Kelletlenül összeszedte magát, felöltözött, lement a Nagyterembe elfogyasztani egy kiadós reggelit –magyarul ivott egy kávét- és megindult a falu irányába. Szorosan összehúzta magán a kabátját és zsebre tett kézzel, hosszú léptekkel haladt lefelé. Alig páran császkáltak odakint, ami nyilvánvalóan az időnek volt betudható és ez megnyugtatta Keith-t. Szerette, ha körülveszik, de most semmi szüksége sem volt tolongó családokra, akik vidáman nevetgélve suhannak át az utcán, hogy beszerezzék a legfontosabb karácsonyi ajándékokat, díszeket vegyenek vagy éppen csak jókedvűen iszogassanak valamit a kocsmákban. Neki most magányra volt szüksége.
Hozzá volt szokva, hogy valaki mindig beléköt, bármerre is lép, éppen ezért lassan, szinte láthatatlanná válva csusszant be a csárda ajtaján és egy távol eső asztalhoz ült le. Rendelt magának egy italt és a kezei között forgatva bámult ki az ablakon. Nem volt neki semmi konkrét célja, inkább most csak úgy létezett. Jól esett egy kicsit névtelennek lenni, kikerülni a nagyközönséget és elgondolkozni.
Keith sohasem volt az a lelkizős típus és nem is tervezett azzá válni, az annyira nem az ő stílusa lenne. Inkább megiszik egy italt és végül úgy dönt, hogy az egész nem ér semmit. Ezen elvet vallva ült be most is és nézett végig a vendégeken. Nem volt benne biztos, hogy mindannyian teljesen épkézláb állapotban vannak, és hogy közülük bárki is alkalmas lesz hazatalálni, vagy inkább hazamászni a hideg földön, de hát veszélyesen szép az élet.
Keith D. Kenway
INAKTÍV



RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 9. 21:58 Ugrás a poszthoz

Catherine


Keith hagyta, hogy a gondolatai szabad útra kelljenek, miközben óvatosan kortyolgatta az előtte helyet foglaló italt, ami valamilyen érthetetlen oknál fogva egyre gyorsabban és gyorsabban fogyott. Amikor felpillantott, hogy kérjen még egyet a tekintete megakadt az éppen belépő lányon.
Nem illett a képbe. Diák volt, ezt biztosan látta, de azt már nem tudta volna megmondani, hogy miért is tölti egyedül a szabad hétvégéjét egy csárdában olyan alakok között, mint az a kettő például, akik éppen most próbáltak egymást túlordítva ismét rendelni. Keith végül arra a következtetésre jutott, hogy az itala sokkal érdekesebb, mint a lány. Kortyolt egyet és ismét kinézett az ablakon.
Annak idején, mikor a húga megszületett sok időt töltött egyedül, ez éppen elég volt arra, hogy megtanulja lekötni magát, és irányítani a körülötte történő dolgokat. Ebbe a kategóriába tartozott például az éppen asztalához érkező személy is. Igyekezett figyelmen kívül hagyni és kitartóan bámulta a tájat, amíg fel nem csendült egy hang mellette. Kissé kelletlenül, de mindenképpen érdektelenül fordult az érkező felé.
-Szia! –viszonozta a köszönést, mivel ugye nem reménytelenül bunkó ő, csak éppen nem volt sem kedve sem kitartása ahhoz, hogy hosszú és unalmas párbeszédekbe bocsátkozzon az időjárásról, meg az iskolai életről, na meg, hogy kiselőadást tartson arról, mikor is jött.
–Ha szeretnél. –rántotta meg a vállát és folytatta a kibámulást.
Sohasem tanították jómodorra, mert elméletben ez a vérében kellett, hogy legyen. Ha őszinték akarunk lenni, sok minden volt a vérében, csak éppen az illem nem. Felsóhajtott és a szeme sarkából a lányra lesett, majd megadta magát, mert miért is ne?
-Kérsz valamit inni? -tudakolta a lehető leglovagiasabb hangnemben, amit tőle csak elvárni lehet.
Ha valaki meghallotta volna az otthoniak közül, hogy Keith ilyen ajánlatokkal dobálózik valószínűleg fetrengett volna a röhögéstől.
Utoljára módosította:Keith D. Kenway, 2014. december 9. 21:58
Keith D. Kenway
INAKTÍV



RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 10. 20:20 Ugrás a poszthoz

Cat


Keith már akkor tudta, mikor reggel fél lábbal kikelt az ágyából és rögtön rátaposott valamelyik szobatársa széthagyott cuccaira, hogy a mai nem az ő napja lesz. Eljátszott ugyan a gondolattal, hogy talán egyszer egy nyugodt, csendes nap virrad számára, de aztán csak a térdét csapkodva a nevetéstől elvetette az ötletet. Mióta emlékezett rá, soha egyetlen napot sem töltött el úgy ahogyan azt ő akarta, vagy ha igen, akkor annak menekülés, néhány nyomdafestéket nem tűrő szó és egy pár lila folt volt a gyümölcse.
Most meg itt volt ez a lány. Nem, Keith-nek nem a személyével volt baja és még csak előítéletesnek sem nevezhetnék, egyszerűen csak nem vágyott a társaságra és kész. Eleresztette a füle mellett a lány gúnyos megjegyzését az ő kedves meghívásáról, elvégre éppen értékelnie kellett volna az ő nagyvonalúságát, de hát ilyen ez a mai fiatalság; vagy hogy szokták mondani…
-Whisky. –pillantott bele a pohárba, mert mióta elkezdte iszogatni ezt a löttyöt nem egészen volt biztos benne, hogy tényleg az. –Vagy valami hasonló… -húzta el a száját.
Értette ő a célzást, meg a női lelkek szeszélyes és megfejthetetlen mivoltát, épp ezért lovagiassága újabb bizonyítékaként felemelkedett, kért egy italt a lánynak és a vendégek között szlalomozva letette elé az asztalra.
-Egészségedre! –villantott meg egyet a ritkán látható, féloldalas mosolyai közül és elfogadta Cat kezét. –Keith Daniel Kenway, de szólíts csak Keith-nek. –kacsintott rá és lepillogott a lány poharára. –Nem tudom nálatok mi a bevett szokás, de nincs még egy kicsit korán az alkoholizáláshoz? Elvégre egy finom nő vagy.
Keith már csak ilyen. Kissé félrebiccentett fejjel méregette a lányt, míg várta a válaszát. Nem tudta volna megmondani, hány éves, de nem is nagyon törte rajta a kicsi buksiját. A nők megfejthetetlenek voltak, ezt már régen megtanulta, a korukról érdeklődni pedig egy valóságos túlélő kalandnak tűnt a szemében. Na, nem mintha visszatartotta volna, ha a lány éppenséggel sokkal fölötte jár, ő egy Kenway; a vérében van az egoizmus.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Keith D. Kenway összes hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel