Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
CsinoskaNevetnem kellett azokon az ázott kiskutya szemeken amiket meresztett rám. Megingattam a fejem, ami nem volt pontos válasz arra, melyik típusú srácok jönnek be. Inkább a barna, de a szőkék is, nem a hajszínüket nézem. - Mibe fogadunk? - nevetgéltem a fogadás felvetődésén. Nem is lenne rossz megtudni, melyikünknek sikerülne megnyerni az evőversenyt. Mondjuk rossz belegondolni, hogy a sok édesség után hogy fogunk felkorcsolyázni a kastélyba azon a jeges úton...hajjaj. - Naaa, jól tudod, hogy úgy nem lehetek a randipartnered, hogy a híd alatt laksz...és ne hívj így, ez sértő - most én is felhúztam az orrom, igaz csak pár másodpercig, hogy észrevegye. Szerencse, hogy nagyon jó kedvemben talált, különben nem váltottam volna ilyen gyorsan vissza. - Igazán köszönöm - vigyorogtam rá, aztán engedtem a hátam egyenességéből, és a könyvem fölé hajolva olvastam amíg vártam a sütire. Nem kicsit lepődtem meg, mikor Ádi másodmagával jött vissza hozzám, a tálca, ami a szőke kezében volt, az pedig tele volt sütivel. Ezzel mondjuk nem volt sok időm törődni, pincérkém máris elkezdte a bemutatást. - Örvendek - kuncogtam miközben a fiúra néztem. Elég vicces helyzet volt ez. - Majd baglyozz - suttogtam el neki ezt a két szót, persze úgy, hogy Ádi is hallja. Hümmögtem, nézegettem, aztán a fejemet csóváltam. - Nem kérek semmit, köszönöm.Vártam egy picit, hogy mindenki eltűnjön a közelből, aztán mélyen beszívtam a levegőt. - Én jövök? Figyelj. Ez egy rövidke - a kezdésre engedélyt kérve néztem fel rá, majd elmosolyodtam, és olvasásba kezdtem. - Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Szira
- Vagy ne.
Ez egy gyenge utalás volt Farkasnak, hogy ne bájvigyorogjon ezzel a lánnyal, amíg én azt nem mondom, hogy szabad. Szegény gyerek érezhetően navinés, mert a konfliktust elkerülve elsétál, persze a zavar egy pillanatig látszódik csak rajta, utána megint mosolyog. Majd kap tőlem ő is egy sütit a hirtelen jött reakcióm miatt. Elvégre nem akartam én rámordulni, csak úgy jött. Néha én sem értem magam, akkor meg hogyan várhatnám el, hogy mások megértsenek?
- Aki nyer, az egy hónapig a másik képeit és nevét díszítő ruhákban kell, hogy járjon. Mit szólsz? Egy hónapig mindenhol ott lennék veled, ahova csak mész, hát nem izgalmas?
Még jó, hogy tanultam pár plusz bűbájt, melyek ezeket lehetővé teszik, így aztán már nem volt más dolgom, mint befalni egy negyeddel több sütit mint a lány. Elnézve kettőnket, gyerekjáték. Ezt a nyolc sütit is csak bemelegítésnek hoztam. Azt viszont, hogy miként jutunk fel a kastélyba, magam se tudom, lehet, itt kell éjszakáznunk. Mondjuk, van hátul egy kanapé…
- Áháá, most lebuktál. Imádsz engem, és a randi partnerem akarsz lenni. Tudtam én, hogy nem véletlenül kerülsz mindig valahogy a látószögembe ennyi éven át. Mit is tegyek érted, hm. Elvigyelek a valentin napi bálba? Akkor még biztos nem leszek híd alatt lakó csóró.
Azon, hogy ne hívjam rellonosnak, csak jót nevetek. Imádom, ha megsértődik, és már régen rájöttem, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy duzzogni láthassam. Azért valljuk be, ad hozzá ez a nőszemély alapot is.
- Lehangoló. Az eleje olyan, mintha én írtam volna, de a vége szomorú. Valami vidámabb nincs?
Érdeklődöm, miközben magam elé húzom a karamellás kockát, és a villámmal levágok egy nagyobb darabot, amit gyorsan el is tüntetek. Nincs is jobb, mint a süti és a karamell. Na jó, a csoki talán egy picit jobb, mint a karamell, de csak egy picikét.
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
CsinoskaFelnevettem az ötletre. Mégis kinek lenne önszántából kedve állandóan olyan ruhában mászkálni, amin egy másik ember képe vagy neve díszeleg? De Asztrid vagyok, és szeretem a kihívásokat, pláne ha evésről van szó. Jöjjön az a süti. - Áll az alku, győzzön a jobbik - kezemet nyújtottam felé, hogy ezzel pecsételjük meg fogadásunkat, és már tényleg csak azon volt a hangsúly, hogy melyikünk lesz képes elviselni a csokimérgezést. - Valentin nap, ehh...giccs - őszinte fintorral gondoltam a közeledő ünnepre. Semmi kedvem azon a napon felkelni, hogy aztán azt nézzem, kik hogyan nyalják falják egymást a folyosó kellős közepén. Nekem még nem volt komolyabb barátom, így soha nem éltem még át a szerelmesek ünnepének érzését. És nem is szeretném. - Ne mondd, hogy te szereted...Nehéz elképzelnem Ádiról, hogy romantikus lovagként hatalmas rózsacsokorral áll valaki ajtaja előtt azt várva, hogy kedvese mikor készül el az esti magamutogatásra. Az évek alatt még nem láttam semmi ilyet tőle. Mielőtt a zabálást elkezdtük volna, a vers következett. Találomra választottam, de nem azt a reakciót kaptam, amit kellett volna. Komolyan mondod? Nem értesz a költészethez...- Majd - ezzel összecsaptam a könyvet, és odébb toltam. A villámat a számba rakva húztam magam elé a sütis tányért, és nagyjából két falattal ki is végeztem az első szeletet. Kíváncsian néztem a pincérfiúra, hogy ő mekkorára tudja nyitni a száját. - Na mi lesz, én tömjem beléd? - vigyorogtam piszkálódva.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Szira- Igazán élmény veled találkozni.
Kinyújtom én is a kezem, határozottan rázom meg, persze nem erősen, mégiscsak nőből van, nem akarom én összeroppantani. Még a végén egy évig bűntudatom lenne miatta, hogy bántottam. Nőt kviddics pályán kívül nem támadunk meg, ott is csak gurkóval. Vagyis nem megyek oda, hogy az ütőmmel betörjem a fejét. Viccen kívül, ezt a felfogást nem mindenki követi sajnos hímnemű társaim közül.
- Nem szeretem. Giccs. Ajándékozni viszont szeretek. Ez meg egy ok, amiért megtegyem, már ha van kinek.
Mondjuk nem esek kétségbe azon, hogy nincs párom, van egy tucat lány, akit imádok, és akiknek már össze is írtam a nevét, hogy szépen kapjanak ajándékot. Nem véletlenül dolgozok itt. Apáék adnak pénzt, azonban amikor nekiállok költekezni, akkor jó, ha nem ahhoz a pénzhez nyúlok hozzá. Azt szépen elrakom, arra az esetre, ha mondjuk nem vesznek fel. Tudom, sokat pörgök rajta, de megeshet. Attól még, hogy ide jártam öt évig, a felvételit elszúrhatom annyira, hogy ne kérjenek belőlem. Kicsit izgulok most emiatt. Igazából csak túl akarok esni rajta, hogy ne kelljen már ezen annyit agyalnom. Nem mintha utána ne azon agyalnék, hogy mit szúrtam el, és hogy vajon hány pontot kapok majd.
- Megsértettem a művész lelked?
Nézem, ahogy a könyv becsapódik, de hát ha ezen megsértődik, akkor jó bohócként belenyomom a fejét a leghabosabb süteménybe, hogy térjen már végre vissza a vidám emberek közé.
- Megetetnél? Itt mindenki előtt? Azt hittem ha már udvarolsz nekem, azt valami meghittebb helyen teszed. Mindig elfelejtem, hogy milyen merész is vagy te, kis hamis.
Átnyúlva az asztal felett megbököm az orrát, majd elégedetten dőlök vissza a saját süteményemhez, és egy nagyobbat vágok le a villámmal, mint az előző. Simán be is kapom, bár ettől igazán hörcsög arcom lesz, és a szám szélén is marad egy kis hab, de ez már mellékes.
- Gondoltam adok egy kis előnyt, de ha nem, hát nem.
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
Csinoska
Ne bízd el magad. Nem vagyok én abban annyira biztos, hogy Ádi pocijába több fér, mint az enyémbe. Majd most meglátjuk, ki fogja a másik pofiját büszkén magán viselni. - Megengedem, hogy megajándékozz - vigyorogtam rá. Talán velem van baj, de nem vágytam soha arra a folyékony cukormázra ami ebben az időszakban körbevesz mindent és mindenkit. Főleg Kiliánt látva szállnak el az ilyen gondolataim, ha netán mégiscsak eszembe jutna. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná annyiban a boldogságomat. - Én nem, de Petőfi Sándor biztosan - vontam meg a vállam és a sütikhez fordultam. Nekem bármilyen vers jöhet, úgy látszik ezzel nincs mindenki így. Kíváncsi vagyok, a következővel ráhibázok-e majd Ádi ízlésvilágára, vagy újra és újra mást fog kérni. - Meghitt hely, Ádi, te beteg vagy? - már majdnem átnyúltam az asztal fölött elképedt arccal, hogy a homlokára tegyem a kezem, de ő megelőzött. Felhúztam az orrom a megpiszkálásra, majd fejemet csóválva szemeztem egyet a sütikkel. A második finomságának már hangot adtam, hümmögéssel körítve nyaltam le az ujjamról a habot. Hogy került egyáltalán rá? Pár másodpercig néztem a szemben ülőt, muszáj volt mosolyognom azon ahogy tömte magába a sütit. Jó lenne tudni, mi vezérelt arra, hogy bemásszak az aurájába, de megtörtént. - Várj - mielőtt reagálhatott volna, áthajoltam az asztal felett, és szája szélén maradt habot én magam tüntettem el egy csókkal. - Ez plusz egynek számít.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
ZeldaNem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Unatkoztam. És ha egy magamfajta lány unatkozik, általában két dolgot tesz...a felesleges idejét elüti szépítkezéssel, vagy keres magának társaságot, lehetőleg egy hasonló kaliberű férfiét. Mivel nekem viszont egyikhez sincs kedvem, így a harmadik legjobb dolog után nyúlok, ami az evés. Kissé talán klisés és sekélyes, de már a létező összes könyvemet elolvastam, újhoz nem szeretnék nyúlni mert akkor ráfüggök.
A lényeg, hogy fogtam magamat és elindultam a faluba, egyedül. Nem szorultam társaságra, eszemben sem volt felszínes csevegést folytatni senkivel. Elegem volt abból, hogy magasröptűnek tettetett szónoklatokat hallgatok, aminek semmi jelentősége nincs. Zsebre tett kézzel, ráérősen lépkedek. Gyorskajára vágyom, olyasmire, amit itt a faluban nem kaphatok meg, de valami hasonlót igen. Gondolkodás nélkül kanyarodok a gyorsétterem felé. Nem nézek fel, nem akarom látni, hogy bámulnak, unottan rugdosom a köveket, igyekszem az kusza gondolataimat is helyrerakni. Ez viszont már nehezebben megy...
Mikor bemegyek az étterembe, gyorsan végigjáratom még az ajtóban a tekintetemet a helyiségen csak akkor lépek beljebb, mikor meglátok egy alkalmas helyet. Amint leülök, rögtön érkezik is a pincér, eljött hát az én időm. Összedörzsölöm a kezemet, rendelek egy nagy kólát, hatalmas adag sült krumplit és a lehető legnagyobb hamburgert. Nem vagyok szívbajos, bár nem úgy nézek ki, mint aki ilyesmiket enne, sőt, az utóbbi időben még fogytam is. Amint a pincér visszavonul, leveszem a kabátomat, a székre terítem és féloldalasan helyezkedve el a széken átvetem egyik lábamat a másikon és és a körmömmel ütemesen dobolok az asztalon, egészen addig el is vagyok, amíg társaságot nem kapok...
Lassan nézek fel a srácra, a szemeben közöny és fintorgásból sincs hiány. Végigvezetem rajta a tekintetemet, majd mielőtt elküldhetném a búsba, leül. Látszólag nem foglalkozik velem, így én sem teszek másként.
- Már leültél nem?
Vonom fel kérdőn a szememet. Csak azért nem állok fel és hagyom itt, mert a hamburger ott lebeg a szemem előtt, mindenesetre azért végignézek az asztalokon, a lehető legfeltűnőbben, hátha találok még szabad helyet, de csalódnom kell. Így jobb ötlet híján az ismeretlenre fordítom a tekintetemet, fél kézzel könyökölök, az másik kezemmel szórakozottan simogatom az asztal lapját. Beszélgetést viszont nem fogok kezdeményezni, az már biztos.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
ZeldaSzerencsém volt, hogy evés közben még az esztétikai élmény is megfelelő lesz számomra. Én választottam, így ez nem is annyira meglepő, csak az, hogy a csaj nem is szólal meg, be sem mutatkozik. Elég nagy pimaszság, vagy tudatlanság, betudom annak, hogy ő sem ismer engem, hiszen, akkor akár még egy kézcsókra is rávehetném.
Be nem mutatkozik, csak visszakérdez, méghozzá elég agresszíven. Nem vagyok hozzászokva az ilyen hangnemhez, de tényleg jó kedvem van ma, nem bántom. Még.
- Nagyon úgy tűnik, jó megfigyelő vagy – apró mosoly, és egy fujtatás az orromból, amivel megörvendeztetem kis életét. Szóval nem vár senkire, mert akkor vagy elmenne, vagy pedig elküldene, legalábbis megpróbálná. Végül mégiscsak elmenne az asztalomtól, mert nem bírná el ezt a rangbéli különbséget. Legalábbis én nem ismerek ős-aranyvérű színes bőrű máguscsaládot, szóval nagy meglepetés nem érhet.
Pár perc múlva megérkezik az ő rendelése – felettébb bosszantóan nem az enyém jött meg korábban -, meg kell hagynom nem éppen egy csipegető madár adag. Olyan jóféle, ami nem indokolná ezt az alakot, de biztosan szerencsés alkat és nem hízékony.
- Biztos elég lesz, öcsém – csúszik ki a számon, miközben figyelem az ételeket, ami elé toltak. Szerencsére pár pillanat múlva egy nagyon illedelmes személy érkezik, és figyelemreméltó kedvességgel szolgálja fej az én ételemet. Na, ez az, ami elvárható egy jól fizető vendégnél, ez az, amit megszoktam.
- Hát akkor jó étvágyat barnácska – kacsintok a szemeibe, majd magam elé veszem az ételeimet. A villa sajnos nem valami nemes, egy egyszerű, de ezeket már megszoktam. Pedig erre is lehetne figyelni, egy elegáns, nemesfém étkészletből jobban esik az étel, és nincsen fémes íze a villának például. Beveszek egy pár falatot a számba és örülök, hogy ide jöttem, mert nagyon jól sikerült az első adag.
- Prefektus vagy? – érdeklődöm, amikor éppen nincs már semmi a számban, jobb ezt tudni. Ha meg lóg, akkor legalább nem kell a végén kimagyarázni az egészet.
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Tuskó. Már az első pillanatban is látszott rajta, ezt a fajtát pedig nagyon nem szeretem,főleg azért, mert nem kezelik a társaságukat egyenrangúként, legyen az nő vagy férfi. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem szimpatikus. Pedig nem szoktam ennyire elhamarkodott döntéseket hozni, szeretem megismerni a másikat mielőtt döntök arról, hogy kívánom-e még látni vagy sem. Próbálok az előttem ülőhöz is így állni, de nehéz.
- Nem ez az egyetlen kvalitásom.
Válaszolok fintorogva miközben hátradőlök és összefűzöm magam előtt a karjaimat. Nem vagyok durcás, sem pedig sértődött, nem akarom, hogy ilyen hamar elérje azt, amire valószínűleg pályázik. Nem fog kihozni a sodromból, pedig már az első mozdulata után felképeltem volna. Csak akkor mozdulok meg ismét, amikor kihozzák az hamburgeremet. Akkor egy perc erejéig, csillogó szemű kis hercegnővé változok. Vigyorogva összedörzsölöm a kezeimet még tapsolok is egyet, de mikor a pincér elmegy, ismét visszatérek a rendes, közönyös valómba. A reakcióját is csak egy sötét pillantással jutalmazom, többet amúgy sem érdemel, majd a villám után nyúlok és felnyársalok rá egy sült krumplit. Ám mielőtt még bekaphatnám, tudatosul bennem az, minek nevezett. Abban a pillanatban összepréselem a számat és leejtem a villát, majd a lehető legrondábban nézek rá.
- Komolyan? Ennyire futja? Kreatív vagy.
Legszívesebb leosztanám, hogy mekkora diszkriminatív bunkó, de helyette csak ismét a kezembe veszem a villát és enni kezdek.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Zelda- Azt látom – nézek a nyaka alá félreérthetetlenül, némi iróniával a hangomban. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de jó parti lehet, ha aranyvérű. Ha nem, akkor meg minek bármit is megtudni róla.
Persze lehet, hogy normális, meg ilyesmi, de ennyiből ki tudná megállapítani. Evőkéje az van rendesen viszont, már tolja is be a krumplit a csábos kis arcocskájába. Jó étvágyat kívánok, amire újra csak felháborodik. Nem lesz ez így jó, nem ismersz még tejszelet.
- Miért? Piroskának hívjalak? Az már foglalt – rázom meg a fejem, nem értem, hogy mi baja a barnácskával, szerintem eléggé kifejező. Lyrát hívom magamban Piroskának, hiszen ha én vagyok a Farkas… de lehet, hogy ő találta ki, ki emlékszik erre már? Lényegtelen, csak, hogy megjött a rendelés és végre megtömhetem a hasam. A bor természetesen késve érkezik, szerintem elmentek venni, de üvegben hozzák és töltenek belőle. Megkóstolom, jó lesz, így intek, hogy teletöltheti. Szép lassan, figyelve tölti tele poharamat, nagyon helyes. Nem köszönöm meg, elég nagy kegy, hogy itt eszem és ők hoztak nekem, amit kértem. Igazán lehetnék kedvesebb is, de ezt a képességem most nem hoztam magammal.
- Esetleg kérsz? – ajánlom fel nagylelkűen, de tényleg. Nem túl olcsó bor, még akkor sem, ha nem az 1400-as kiadás, 5-6 galleonnál nem olcsóbb, szerintem még ez sem. Úgy látom, hogy már elhagyta a gyermekkora határát, ezért is kérdezem meg.
- Szóval prefektus vagy? – kérdezem meg újra, mert érdekel. Nem kéne játszania a némát, hiszen Pazar társaságban lehet velem. Lyra is biztosan rájött már, hogy mennyire jó velem egy légtérben lenni. Egy két beosztottam pedig már egyenesen istenít, ahogy kell. Ez az elvárható minimum, hogy a cipőmet itt koptatom ebben a kastélyban.
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Most minek tagadjam? Nem fogok hadakozni, tisztában vagyok magammal, a képességeimmel, szoktam tükörbe is nézni. Még a vak is látja, mi a helyzet. Mégsem felelek neki az "elismerő" szavakért, úgy teszek, mint aki már nagyon unja, hogy folyton dicsérik, mint aki állandóan ezt hallja mindenhonnan. A ferdítés nem áll messze a valóságtól, viszont megunni soha nem tudnám.
- Pláne ne keresztelj el szín alapján.
És ne hasonlíts máshoz, nem vagyok olyan, mint a többi Fogom meg a hamburgert, ügyesen, két kézzel, majd nagyot harapok belőle. Ráérősen eszek, tudom, hogy úgyis lesz erre valami csípős, vagy épp lekezelő válasza, így nem hamarkodom ez a dolgot. Két újabb harapás és három korty kóla után reagálok ismét.
- Köszönöm, de inkább kihagynám.
Nem mintha nem szeretném a bort, minden valamit magára adó ember szereti a bort, sőt, ami azt illeti a pálma bor a kedvencem, de az alkohol a legrosszabbat hozza ki belőlem, pláne egy ilyen társaságban. Bekapok néhány krumplit, elgondolkodva eszegetek tovább, még nézelődni is elkezdek. Nem egy beszédes típus, és az egyetlen értékelhető tulajdonsága. Ha még jártatná is a száját, csomagoltatnám az ételt és lelépnék, azonnal.
- Úgy nézek ki, mint egy prefektus?
Pont én? Nem tudom, hogy sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Az ő szájából majdnem minden sértésnek hangzik. Újabb harapás hamburger után úgy döntök, teszek egy próbát.
- És te? Prefektus vagy kedves Zétény?
A 'kedves' szót a legokosabban, kissé nyomatékosítva használom, minden csak ésszel, szépen, adagolva.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Zelda- A hajad is barna – teszem még hozzá, csak a miheztartás végett. Bár megtehetném, hogy a bőrszín alapján ítéljek, de nem ereszkedem le olyan alacsonyra. A vér sokkal fontosabb, ráadásul, ha akarná, akár ki is fehéríthetné magát, manapság mindent lehet. De jól néz így is ki, minek tenné? Nem értem én ezeket a lányokat.
Megérkeznek az ételek, mindketten hozzálátunk, nemsokára nekem külön meghozzák a borom is, ami igazán ízletes, és még meg is kínálom a barna lányt vele. Természetesen – tényleg nem vártam mást – visszautasítja, nyilván mert nem ismeri, nyilván mert rangomon aluli. Ezek így egymásból szoktak következni sajnos, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, nekem viszont jól fog esni. Valóban finom, mint az gondoltam nem a legjobb minőség, de még így is sok mindent túlszárnyal. Tehát csak biccentek, ha már nem kér, majd újra nekilátok az ételeknek. Szépen fogy előlem a halom, de nem mondhatnám, hogy leveszem a szemeimet a másikról. Jobban esik az étel, ha közben egy jó csaj is van, akit nézhetek.
Hogy ne legyen túl csendes a beszélgetés kétszer is megkérdezem tőle, hogy prefektus-e, mire válaszol. Biztosan szelektív a hallása…
- Miért? A prefektusoknak a jelvényeiken kívül van valami ismertetőjelük? Izabellán sem látszik, hogy az – vonom meg vállam, az a lány mindennek kinéz, csak prefektusnak sem. Mivel szerintem nincs rájuk írva, így tényleg csak egy jelvény a különbség, meg némi ego, amivel megpróbálnak visszaélni. A rellonosok még betyárabbak is, nekik hamarabb eljár a büntetőkezük, mint a többinek, még szerencse, hogy ez magával vonja azt is, hogy a sajátjaikat nem büntetik, csak ha muszáj. Ezzel kompenzálják a többi házra kirótt restanciákat.
- Nem vagyok egyik sem. Sem prefektus, sem kedves, izéke – pillantok rá a kis barna Anonimusra. Neki persze még nem sikerült bemutatkoznia, de hát mit vártam, ez a Bagolykő, ahová mindenkit beengednek. De tényleg, mintha turistalátványosság lenne a kastély, annyi fajta népség látogatja az órákat. Lassan már nincs magyar, nem tudom mitől olyan r****t népszerű ez a romhalmaz.
Megtörlöm az ajkaimat, majd iszom pár korty a borból. Forgatom az ujjaim között a poharat, nagyon szép, ahogy megtörik a fény a vérszín nedűn.
- Melyik országból jöttél? – kérdezem, bár eddig is magyarul társalogtunk, szóval az egyik szülője biztosan magyar, gondolom. Nem hiszem, hogy gyorstalpalón vett volna részt, mert a mi gyönyörű nyelvünk szerencsére nehezen elsajátítható, nemes, mint az óbor.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Szirus- Milyen nagyvonalú vagy, drágám.
A végére teljesen szándékosan nyomom oda azt a kis pluszt, elvégre ez a leereszkedés ahhoz, hogy ajándékot kapjon tőlem, nem maradhatott szó nélkül. Erre pedig ez a kis jelző tökéletes. A legszebb viszont, hogy belenézek a szemeibe, és azonnal azon gondolkozom, hogy igen, adni akarok ennek a lánynak valamit. Mindegy, hogy mit, de kapnia kell. Igazából én furcsa lény vagyok, minden lánynak vennék ajándékot. A villám morfondírozásom közepette, apró mintákat rajzol a sütibe. Nem is lenne rossz ötlet, és talán örülnének is neki. Csak a kivitelezés, azt kéne valahogy megoldani. Magamban elraktározom ezt az ötletet, még van egy kis időm ezen agyalni, és nem most fogom elkezdeni.
- Szegény Petőfi.
Mondjuk nem valószínű, hogy ez a legnagyobb baja. Megjósolt a verseiben pár dolgot, meg jól el is tűnt, vagy fogságban halt meg vagy a harcmezőn és tömegsírban porladnak a csontjai. Nem volt egy könnyű élete ilyen szempontból. Talán ezek után, ha ezt a mostanit tapasztalja, akkor meg tud nekem bocsátani.
- Lázasnak tűnök vagy csak fogdosni akarsz? Szeretem, ha simogatnak.
Kaján mosollyal az arcomon közlöm a választ, ami egy pillanattal később le is lohad, hiszen a lány mozdul, és csókol, az én ereimben pedig meghűl a vér, szívem kihagy egy dobbanást, majd olyan hevesen ver, hogy majd kiszakad a helyéről.
- Khm... plusz egy csóknak? Vagyis kettőt kell visszaadnom?
Szerencsére nem vagyok tapasztalatlan a visszavágásba, így ahogy jön a kérdés, megy is a válasz rá. Nem vagyok én elveszett gyerek, csak kell egy minimális reagálási idő, ez a csók pedig annál rövidebb volt, és nem is igazi, hiszen csak a szám széle részesült élvezetben.
- Le vagy maradva.
Jegyzem meg újra vigyorogva, miközben a második sütimbe fogok bele nagy lelkesen. Csokis, imádom.
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
- Tényleg? Remek megfigyelő az.
Fintorodom el, miközben befejeztem a hamburgert és már csak a krumpliból falatozom. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, ráadásul ez az ingyen cirkusz, amit az előttem ülő srác volt szíves előadni, annyira borzalmas, hogy komolyan azon gondolkodom, hogy kipakolom a kedvenc kajámat. Gyomorforgató, a stílusa, a lénye, mindene. A negatív aura egészen körbelengi, ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni. Hátra is dőlök inkább, hogy még messzebb legyek tőle.
- Te biztosan jobban tudod, hogy néz ki egy prefektus.
Biztos, hogy régóta itt koptatja az a hatalmas képét. A női név említését pedig még csak észre sem veszem, az agyam kiszűri a lényegtelen információkat. Teljes mértékig hidegen hagynak a prefektusok. Nem vagyok flegma, sem pedig ellenséges, nem adom meg neki ez az örömöt. Színtelen hangon válaszolgatok, látszik rajtam, hogy egy kissé unom magamat. Megfogom a poharamat és a kólámba kortyolok, miközben rápillantok.
- Nyilván az irónia nem a legjobb barátod.
Mosolyodom el kedvesen és oldalra billentem a fejemet. Hát igen, hiába a fellengzős stílus, ugyanolyan egyszerű és közönséges mint a többi kastélybéli nagyképű paraszt. A helyzet csak annyit, hogy nálam egyáltalán nem azt a hatást váltja ki, amit kiakar.
- Dél-Afrikából.
Felelek úgy, mintha a válasz magától értetődő lenne. Ha már annyira dobálózott a barnával és ilyen ügyes, okos kisfiúnak hiszi magát, akkor hogy-hogy ezt nem találta ki?
|
|
|
|
|
William Steve Livingstone
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 762
|
!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők
A játék megoldásához elég, ha csak elolvassátok a szöveget, nem muszáj hsz-ban reagálni, de tiltva sincs, ha van időtök, vagy kedvetek, miért ne?  Még szinte be sem léptél a csárdába, amikor a morcos pultos azonnal rád förmed.
- Te is azért jöttél? – kérdezte ingerülten.
- Ööö, mire? – kérdezed meglepetten. – Nem igazán értem, hogy mit kérdez.
- Hát azt az ostoba játékot? Megmondtam a tanárodnak, hogy ne küldjön ide senkit. Nem fogok egész álló nap taknyos kölyköket pesztrálni. Szóval te is azért jöttél?
- Iii-gen. – mondod motyogva, és közben a talárod alatt a pálcád után kutatsz.
- Egyből gondoltam. – kaptad az ingerült választ. – Na eredj innen, tűnés a csárdámból. – mutat a kijárat felé. Nem kell kétszer mondania, azonnal kapsz az alkalmon, hogy kereket oldhass. Kilépsz az ajtón, még hátrafordulnál elköszönni, amikor látod, hogy valami repül feléd, és közben a pultos kiabál. – És vidd innen ezt az átkozott fadarabot is. Van jobb dolga is az embernek, mint hogy… - még hallod a morgását, de már nem érted, mert becsukódott mögötted az ajtó. Fölveszed a fadarabot, és látod, hogy három darab számot véstek belé. 1 1 2
Gyorsan elteszed a zsákmányod, és folytatod az utadat. Tovább a Bejárati csarnokbaTovább az Önismeret tanterembeTovább a Titkos átjáróhoz
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
Csinoska
- Drágám? Hmm... - úgy csináltam, mint aki nagyon elgondolkozik ezen a megszólításon, pedig nem, igazából tetszett. Tetszik minden, ahogy becéznek, de inkább azoktól, akik érdekelnek valamennyire. Ádi pedig ebbe a kategóriába tartozik. Szegény Petőfi. Na erre inkább nem mondtam semmit, valahogy nem a sajnálkozást éreztem a hangjában. Néha képes vagyok rá, és elkezdtem védeni a kedvenc szerzőimet, de erről próbálok leszokni, mert ne jó dolog Petőfi miatt kitépni valakinek a haját és monoklit csinálni a szeme alá. Már pedig erős öklöm van. - Szeretlek simogatni - válaszoltam egyszerűen, de annál kihívóbban. Ebből a sütizésből eléggé érdekes témáink születnek, ahogy az evészetből is. Minden félelem nélkül hajoltam oda hozzá és csókoltam le a habot a szájáról, amit ő aztán vissza is adott. Itt nekem már vigyorognom kellett, csendben ültem vissza a helyemre, és amíg a számba tömtem három falatot egyszerre, ujjam hegyével összekentem az orrát tejszínhabbal. - Tudod még, hol tartunk? Csókban, vagy sütiben mérjük tovább? - Ádi tekintetét állva nyaltam le az ujjaimról a süti maradékát, szusszanásképp pedig egy kicsit hátradőltem a széken. Első csókunkhoz képest eléggé jó volt, és még az alapja is egy igazi ok volt. Hm. - Esetleg válassz egy verset - fejemmel az asztal szélén pihenő könyvem felé böktem.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
SziraSzélesen elvigyorodtam a "drágám" visszahallásán. Végül is az volt. Így belegondolva, elég sok drágám, kedvesem, édesem volt, a lányokat kifejezetten szerettem becézni, és sokszor fel se tűnt. Nekik is biztos jól esik, hogy valaki kedveskedik nekik, és nem vagyok az a nyomulós fajta, így azt se gondolhatják, hogy valami csúnya hátsószándékaim lennének.
- Ki fognak dobni a munkahelyemről, ha ezt tovább csináljuk.
Azért az a simogatós megjegyzés megér egy misét. A villa is megáll a kezemben, miközben egy kép villan be elém. Nem szabad elvesztenem a fejem. Mégis. Ahogy felnézek erre a boszira, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, ahogy fekszem és simogatja a hajam, például az eridon egyik kényelmes foteljában.
- Bármiben is, nem győzhetsz le.
Húzom mosolyra a számat, azonban el kell ismernem, hogy a sütievésben máris megvertek, hiszen a lánynak volt ideje enni is, én meg annyit agyaltam, hogy közben csúfosan megvertek. A nők tényleg zsenik, hiszen ha ő is gondolkozott, márpedig tuti, hiszen ők egész összeesküvés - elméleteket vonnak le egyetlen mosolyból. Szóval, ő gondolkozott, evett, összekent, csókolt, és most még verset is olvasna. Úristen, nőnek kellett volna születnem, mert még egy visszavágást se tudok kinyögni az után, hogy az ajkai érintették az enyémet. Most akkor mi van? Csak nézem, mint egy bárgyú bohóc, aki ha nem szedi össze magát, akkor a következő meccsen akkora pofont fog kapni Benett gurkójától, hogy abba belehal.
- Mi következik egyáltalán? Úgy értem, eddig ilyet nem csináltunk.
Igaz, ami igaz, ha velem valaki kapcsolatot kezd, ő a domináns fél, nem én. Kicsit talán papucsszerűnek is hathatok, azonban megvan a magam véleménye, csak nem vagyok az az érzelmi zsarolós, veszekedős, magamutogatós fajta, akikből olyan sokat látni errefelé. Amíg a lány válaszára várok, magamhoz húzom a verseskötetet, és elkezdem lapozni, hogy egy illő verset találjak.
|
|
|
|
|
Derek Taylor
INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
|
 - Hogyhogy két lakástok? Miért? - kérdezi máris a fiú érdeklődve, oldalra döntött fejjel. - Dandellion? Ismerős. Lehet, már összefutottam vele. Elsős? Mert lehet voltak közös óráink. Kirával is vannak, pedig ő is rellonos. LLG? Az engem is!Úgy pillant az ajtóra, mintha rácsodálkozna, hogy ott van előtte. És igazából tényleg rácsodálkozik. - Jé, tényleg! - neveti el magát. - Na nyomás befelé! - nyitja ki a lánynak az ajtót, majd - mivel ez nem kocsma - az illem szerint előre engedi. - Hát amikor 14 lettem, két levelet is kaptam, a Roxfortból meg innen. De anya szerette volna, hogy ide jöjjek, hogy jobban megismerjem az ő országát meg a nyelvét is satöbbi. Mert tudod anya magyar. És én meg Angliában születtem meg éltem eddig, csak látogatóban voltam itt régen. Most legalább tényleg jobban benne vagyok ebben. Uh. - áll meg az egyik asztalnál ami közel van a kandallóhoz a takaros kis étterem közepetáján. - Ez jó lesz? El kell szaladnom, a öhm... tudod hová. Rendelsz addig két vajsört? Mindjárt jövök, aztán akár kajálhatunk is valamit, éhen halok! Azt fizethetjük közösen már, mert szerintem nincs nálam annyi zsé, de a vajsört én állom! - mondja, azzal el is száguld olyan gyorsan, hogy szinte porzik utána a padló.
|
|
|
|
|
Lucy Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
|
Derekem <3- Hát tudod, én is Londonban laktam, de az ottani legjobb barátnőm elköltözött Magyarországra, én pedig könyörögtem, hogy legalább egy kicsit lakjunk mi is itt, így hát elköltöztünk ide. De mivel úgy volt, hogy nem maradunk sokáig, ezért nem adtuk el azt a házat. Végül is itt maradtunk, mert kiderült, hogy itt is van varázslósuli. Viszont a régi házhoz a szép emlékek kötnek, ezért nem akartuk eladni. - válaszolom. - Igen, elsős. - felelem. - Persze, jó lesz ez a hely. Menj csak nyugodtan. - mosolygok Derekre. Derek villámgyorsan a mosdó felé vette az irányt, én pedig kértem 2 vajsört, és mondtam, hogy később kérnénk enni is. A pincér bólintott, majd besietett a konyhába. Lenéztem Lukera. Szegénykém csurom víz volt a hó miatt, de úgy látom nem zavarta. Örült hogy végre itt vagyunk bent a melegben. Erre abból is lehetett következtetni, hogy felugrott a kandalló szélére és lefeküdt. Megsimogattam a buksiját, majd hagytam, hadd melegedjen. Egy jó darabig ültem a helyemen várva Dereket, miközben körbepillantottam az étteremben. Szépen kivilágított, kellemesen meleg környezetet veszek észre, aminek a tetején hatalmas fagerendák vannak, amik egyszerre újjá és régiessé teszik a hely hangulatát. Szeretem az ilyen helyeket.
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
Csinoska- Mi? Miért? Nem is csinálunk semmit - vigyorogtam rá, a szemem felcsillant. Pontosan tudtam, hogyan húzzam nála a határokat elválasztó cérnát, de ő is fordítva. Korábban is szórakozgattunk már Ádival így, de ami utána jött, na az még nem következett be. - Óóó dehogynem. Már meg is vertelek. Kiválaszthatom, melyik képemet viseld egy hónapon keresztül? - nyelvet is öltöttem a viccelődéshez. Arra se haragudnék meg, ha nem tartaná be a vesztesnek járó ítéletet, azért nem veszem véresen komolyan az ilyen játékokat. - Passz - vontam meg a vállam őszinte semmilyen kifejezéssel az arcomon. - Mit szeretnél, azt mondjam, hogy ilyet többet soha nem akarok csinálni veled, vagy az ellenkezője? - fel is vontam a szemöldökömet. Kérdésre kérdéssel válaszolni tudom, hogy nem jó dolog, de hát mit lehet tenni. Így jött ki a lépés. Míg ő a könyvet lapozta, az én tekintetem elkalandozott. Láttam, hogy vannak egészen jónak tűnő dobozos üdítők szívószállal, és nekem kellett egy olyan. - Mindjárt jövök - szóltam a sütipartneremnek, és már fel is álltam az asztaltól, hogy a szőke pincérsráchoz lépkedjek. Kértem egy barackosat, de mielőtt visszamentem volna az asztalunkhoz, váltottam pár szót vele. - Találtál valamit? - a szívószálat kicsomagoltam, a papírját pedig letettem az asztalra, direkt úgy, hogy finoman érintsem Ádám kezét az enyémmel.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
ZeldaJól fogyott az étel, bár a társalgásunk nem volt valami felemelő. Valahogy nem tudott felkapaszkodni hozzám, csak tömte magába a hamburgert, igaz, jól állt neki. Bírom, hogy néhány csaj nem fogja vissza magát és úgy eszik, ahogy jól esik neki. Nos, a barna bőrű leányzó is ilyen, és mint mondtam, nem néz ki rosszul tőle.
„Remek megfigyelő az.”
A magyar még nem az igazi, vagy sosem volt neki, esetleg ironizálni próbál? Nos, ha igen, nem nagyon jött be neki, mert nem veszem fel az ilyet. Sok mindent mondtak már rám, szóval ahhoz, hogy megremegjen a szemöldököm, többet kell tennie. Már csak egy kis rozettásom maradt, a hús sajnos elfogyott, pedig megfelelő volt. Így marad a bor, és a maradékok lassú elfogyasztása.
- Általában van rajtuk jelvény, ennyi. Nem ismerek csak egy prefektust, az is levitás – vonom meg a vállamat. Nem nagyon érdekel, hogy itt ki akar kiskirály, vagy kiskirálynő lenni, mindenféle rangokkal. Az igaziak úgysem itt kezdődnek, maximum vissza lehet velük élni. Húha…
- Nyilván neked meg a bemutatkozás nem az. Pedig biztos tanítják ott is, ahonnan jöttél – simán leutánozom a mozdulatát, csak, hogy értse, nincs igaza. Bár tény, hogy az irónia nem barátom, hiszen nincsenek barátaim. A barátság gyengeség, ezt már nagyon régen megmondták. Végül kiderül, hogy honnan érkezett. Tényleg nem értem, hogy miért jön ide ennyi külföldi, hiszen ez egy kis ország. Ha meg annyira jó itt a tanítás, milyen lehet a többi iskola?
- Hmm – csak ennyit adok válaszul a Dél-Afrikára. Barna bőrű sok mindenki lehet, de tény, hogy nem számítottam erre, talán Amerika ami szóba jöhetett volna, ha csak úgy találgatni kell. Mindegy is végül, én mára végeztem. Még egy fél pohár bort megiszom, majd kiveszek egy pár galleont, és megtörlöm az arcom, biztos maradt rajta némi maradék. Miután megfelelő helyzetbe helyezem a villát és kést, felállok.
- Egy élmény volt – köszönök el a barnától, majd jókedvűen elindulok a pult felé.
- A többi a maguké – biccentek az asztal felé, majd felveszem a kabátom és a kiszolgálók köszönetei közben elhagyom az étkezdét. *** Köszi a játékot^^ ***
|
|
|
|
|
Derek Taylor
INAKTÍV
Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
|
- Hát ez a házas sztori nagyon király! Na pillanat! Mindjárt jövök!Még a világ is szebbé válik számára, amikor kiér a mosdóból. És olyan meleg is van, nagyon klassz a hely is, Lucy pedig látszólag már kényelmesen elhelyezkedett, ahogyan Luke is. Remek dolog, hogy ide az állatok is bejöhetnek, ha nem rend bontanak, Luke viszont alapjáraton nem is látszik bajkeverőnek. Amikor lehuppan a lánnyal szemben, pont akkor érkeznek ki a korsó vajsörök. Derek gyorsan ledobja magáról a kabátot sapkát, és egyéb felesleges tartozékait - ha tehetné, még a cipőjét is levenné - majd miután elhelyezi őket a széktámláján, megfogja a korsóját, és Lucy felé emeli. - Egészségedre!Ha megtörténik a koccintás, végre beleiszik az italba, ami olyan finom, amilyen finomat eddig még szinte soha nem kóstolt. Egy pillanat alatt kívül belül átmelegíti, és még a kandalló is rásegít a dologra. Összességében most már elég jól érzi magát, és kezd felolvadni is. - Na végre... mindjárt jobb. - mosolyog a lányra a hosszú kortyok után. - Úgy látom Luke is jól érzi magát itt. Nem akarsz enni valamit? - teszi fel végül a lényeges kérdést.
|
|
|
|
|
Kiranella Amorden
INAKTÍV
Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
|
Derek és MeaDerek beszámol róla, hogy Zoli volt, aki a meccsen helyben hagyta, így gyorsan lekapja a szemét a fiúról. Aztán őszinte megdöbbenésére érzi, hogy elönti a pír az arcát. Olyan érzése támad, mintha barátja rajta kapta volna valamin, pedig erről szó sincs. Ő csak táncolt, jól érzete magát, mert megismert egy igazán kedves fiút. Egy kividdcs meccsen meg amúgy is szokott néha előfordulni ilyesmi és ez nem személyes általában. Hirtelen önmagára lesz dühös, amiért ilyen érzékenyen reagál, erre. Erős elhatározással felszegi a fejét még ha a pír nem is távozik az arcáról, majd betudják barátai a hidegnek. Végül is Zoli kedves fiú és ő nem tett semmi rosszat, nincs oka pirulni. A zavaró érzés a gyomrában, azért nem akar megszűnni teljesen, mert érzékeli, hogy Derek egy kicsit furcsán reagált, így inkább Meára néz, aztán az előttük lévő sarokra. Mikor befordulnak megáll az első jónak tűnő hely előtt, ami hívogatóan tárul a szeme elé. Elolvassa a hely nevét: Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Kedves helynek látszik így máris tesz egy lépést a bejárat felé megerősítésképpen és úgy fordul barátaihoz. -Mit szóltok ehhez a helyhez? Odabent biztos jó meleg van.Mosolyodik el és önkéntelenül is összedörzsöli a hógolyózástól átázott kötött kesztyűit. Ha mindenki úgy dönt beljebb lépnek és valóban, a kis csengő barátságos üdvözlő csilingelése után, hű barátként siet eléjük és öleli át őket a hely melege. Gyorsan le is húzza a kesztyűt dermedt kezeiről, aztán gyorsan a kabátja zsebébe rejti. Illedelmesen köszön, amikor az előtérbe lévő pult elé érnek és észreveszi az ott várakozó hölgyet. Kedves mosollyal fogadja és üdvözli őket, aztán érdeklődik elveheti e a kabátokat. Ez a hely tényleg nagyon barátságos állapítja meg elégedetten és már bújik is ki a kabátból. Bevárja a többieket is, aztán át is adja a többivel együtt. A hölgy kérdésére, hogy a teázó, vagy az étterem részbe tartanak e, kérdőn tekint Derekre és Meára. -Szerintem... a teázó... jól hangzik nem?Mondja egy kicsit halkan szaggatottan, hogyha barátai akarják még könnyedén korrigálhassák.
|
|
|
|
|
Lucy Blake
INAKTÍV
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
|
Derekem <3Pár perc várakozás után meg is jelenik Derek, és nem sokat kell várni, ahogy leült, már hozták is a vajsöröket. Látom, hogy elkezdi levenni a kabátját sapkáját és egyéb melegítő cuccait, aztán rájövök, hogy nekem sem lenne rossz egy kicsit lejjebb adni a ruháimból, mielőtt a hideg után belemelegszem. Elkezdek én is levetkőzni, majd miután a mellettem lévő akasztóra rátettem a kabátomat, én is mondok egy "egészségedrét" Dereknek, majd koccintunk. Még sosem ittam vajsört. Vajon milyen íze lehet? Nézegettem pár másodpercig az italt, majd belekortyoltam. Egyszerre meleg járta át az egész számat és a nyelőcsövemet. Az íze elsőre egy kicsit fura volt, mert ilyet mégsem iszok a mindennapokban, de hát ezt is ki kellett, hogy próbáljam. Meglehetősen finom. - Igen, jól elvan itt a melegben. De, miért is ne. Amúgy is kezdek éhes lenni. - feleltem Dereknek. - Na és, mit szeretnél enni? Én azt hiszem, szívesen ennék egy pizzát. Mióta itt vagyok, még nem ettem.Hát igen, már jól esne egy kis pizza, csak a régi ízekért. Már itt vagyok 1-2 hónapja, és valami csoda folytán, még mindig nem ettem pizzát ez idő alatt. Mindegy is. Most remélem végre ehetek valami jó kis ínycsiklandó sajtos-gombás pizzát. Vagy nem is. Inkább legyen Hawaii. Vagy Mexikói. Vagy...
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Ádám (egoista, pff) Szira
- Óóó nem, tényleg nem.
Azért ezt így nem mondanám, bár láttunk már cifrábbat is. Van egy pár, akik ide járnak minden hétvégén, péntektől vasárnapig, úgyhogy hetente háromszor láthatjuk, ahogy premier plan a hozzánk legközelebb eső boxban üldögélve nyomják le egymás nyelvén a torkukat. De már bántóan, azonban ki az, aki szólni mer ilyenért? Jól fizető vendégek és biztos bevételi források, de csakis ezen a három napon, naponta három órán át. Ismerem őket, látásból. Az iskolában egymás kezét se fogják meg, sőt szinte nem is beszélnek. Lehet, hogy egy párkapcsolat heti kilenc órában tud csak működni?
- Kérlek, bár arra gondoltam, hogy egy montázst készítenék több képedből, és elől és hátul is te lennél, hogy mindenki jól lássa, megaláztál sütievésben. A pasik menekülni fognak, mert azt hiszik, drága lány vagy.
Mondjuk nem is baj, hogy menekülnek. Nem kellene, hogy a lányka valami bunkó rellonos oldalán kössön ki. Hülye sztereotípiák. Mert, hogy ez az. Ismerek rendesebb rellonost is, nem feltétlenül kell bunkónak lenni, ha zöld vagy. Nekem is van nővérem, aki rellonos volt...és oké, Andine tud nagyon bunkó lenni. A lényeg viszont, hogy a lány itt van velem, és éppen incselkedik, amire szélesen elmosolyodom.
- Amit érzel.
Ez a legkorrektebb. Nem tudom, hogy mit akarok hallani, illetve tudom, hogy mit akarok, de nem tudom, hogy tényleg akarom-e. Ha azt mondom neki, hogy a folytatást akarom hallani, azt mondja, majd lelép, még akkor is, ha megbízom benne, akkor az azért elég megrázó lenne. Erre több példa volt eddig, mint a másikra, így én már nem akarok semmit sem kijelenteni. Nézem, ahogy újabb süteményt szerez, és ahogy megfordul, visszafordítom a tekintetem a könyvecske felé.
- Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
A mondatok végén felpillantok, oké, ez sem a világ legvidámabb verse, azonban mielőtt bármit mondana, elterelem a témát. Legalábbis megpróbálom.
- Jelentkeztem Rapid Randira.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
Adam Kensington Igyekezett pontosan jönni, kivételesen sikerült is. Készült erre a találkozóra, szimplán azért, mert sose hívják meg sehova. Na meg mert előtte bőszen irkálták a leveleiket, ami, tekintve, hogy addig három szót nem szóltak egymáshoz, tetemes beszélgetésnek minősült. Már eleve akkor meglepődött, mikor csomagot kapott. Nem szokott ő még szórólapot se kapni, mert nem célpontja semmilyen boltnak vagy üzletnek sem. Aztán mikor szépen, akkurátusan kibontotta a csomagot, szépen meg is lepődött, mert mit kezdjen ő egy ilyen füzettel, mert írni kell, és beszélni kell, és addig azért is voltak meg olyan jól, mert nem beszéltek, illetve ha igen, akkor ő szólt, amit jobb lett volna nem megtennie, és istenem, hát én egy elég ostoba emberke vagyok, mit akarsz te tőlem. Aztán rávette magát, és nem hajtották el, és szépen ellevelezgettek, amiért innen is nagyon hálás a másiknak, mert volt kivel beszélgetnie. Mármint túl azon, hogy te készültél-e erre a dolgozatra, és hogy van-e egy pennád kölcsönbe. Akkor hét óra. A teaházban. Bejön, körülnéz, sokan vannak, ezt nyugtázza. Leül szépen, kér egy earl grey-t, és vár.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
|
Rozsos Annamária
a teázó csendestárs Reméltem, hogy elfogadja a meghívásomat. Nem omlottam volna össze, ha nemet mond, hiszen az is érthető lett volna. Ő egy fiatal, visszahúzódó lányka, én meg egy különös, sötét, még a kinézetemnél is sokkal-sokkal idősebb idősebb férfi. Nem nehezteltem volna, ha udvariasan visszautasít, ám örülök, hogy nem tette. Egyáltalán nem gyakori, hogy én bárkit elhívnék valahova. Inkább csak beengedem magamhoz az embereket, vagy csatlakozok hozzájuk, vagy elfogadom az invitálásukat. Kezdeményezni kevéssé szoktam. Rám talál mindenki magától. Vagy rátalálunk egymásra. Ez a lánnyal is megtörtént, viszont úgy sejtettem, ő nem dobna be olyasmit, hogy menjünk el valahova. Megtettem hát én.
A Labirintus című film legendás sorai után szabadon: oly' sok körmölés és levélváltás után eljutottam ide a teaházig, túl Máguscsárdán, hogy találkozzam a másik füzet birtokosával. Hét előtt néhány perccel érkezem meg a hely közelébe és látom, ahogy a navinés besétál. Várok pár pillanatot, és követem őt pontban egészkor. Nincs már az előtérben, az a csinos boszorkány nyilván bevezette a teaházba. Felakasztom itt a bőrkabátom és szokásos, sötét inges, fekete nadrágos, bakancsos összeállításomban sétálok beljebb. Rögtön észreveszem Annát, és odalépdelek hozzá.
- Szia... - köszönök rá mély, szelíd hangomon, és leereszkedem a kis asztal másik oldalára vele szemben, laza törökülésben helyezkedve el a párnán. Fehér kezeimet ölembe lógatom. Érkezik közben a pincérnő a diák teájával, és már éppen fordulna hozzám, hogy én mit kérek, mikor meglátja, kivel van dolga. Némán, érdeklődőn elmosolyodik hát csak, megvárva azért, szeretnék-e valamit. Felnézek rá és csak biccentek egy jelentékenyet, így jelezvén, hogy megvagyok. Ért a néma szóból, és tovább sétál. Ismét a társaságomra tekintek.
- Earl grey. - állapítom meg, az elé rakott tálca felé pillantva, amelyen ott a tea és minden más, ami az ízesítéshez kell. Attól még, mert én már rég nem veszek magamhoz ilyesmit, az illatáról természetesen felismerem. Az ízéről is felismerném. Csak számomra nincs élvezeti értéke.
Elmerengve figyelem Annát. Úgy hiszem, nem rendelkezik túl sok gyakorlattal az ilyen találkozók terén. Nem szokás rendelni, míg a másik meg nem érkezik, főleg, ha ennyire időben jön. Igazából még annál is udvariasabb, ha odakint vagy az előtérben várunk rá, bár igaz, ez már a lovagiasság kategóriája, amit sokkal inkább a férfi gyakorolhat, vagy az, aki ilyen jellem. ###
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
Adam Kensington Nem, a navinés szimplán gyakorlatias. Mert ha a másik nem jön el, mert nem ér rá, vagy mert eleve át akarta vágni, és most röhög a háta mögött lehetőleg az összes barátjával - ő attól még itt van, és ha már itt van, akkor eltölt itt egy kis időt. A helyzetre vonatkoztatva mindezt, ugyan nem hiszi, hogy Adam csak vicceskedni próbált ezzel a meghívással, de ki tudja, addig még bármi szembejöhetett volna vele, míg ideér. De úgy néz ki, nem történt semmi. Az jó. Akkor nem fog itt ülni igazából nem kukán, mert el van ő magában is. De így azért sokkal jobb estének néz elébe, mint a szokásos kijárós esetei, amikor egyedül elmegy valahova, ott egyedül van valahol, majd egyedül hazagyalogol. Ugyan értékeli ő az egyedüllétet, de ilyenkor a hazamenetelnél a világ frissen kiporszívózott helynek tűnik, ahonnan épp a jó dolgokat takarították el. Nem jó érzés. - Szia. - köszön vissza magányos üldögélésből kirángatva, kissé dekoncentráltan. Ez a tegezés dolog azért érdekesen sikerült. Minden szabálynak ellenmond, de mivel levélben nem körülményeskedett, most már mindegy is lenne. Hát legfeljebb kijavítják. Lehet. - Igen. - pislant a frissen kikapott teára, miután megköszönte a pincérnőnek. Persze lehet elmefuttatásokat írni, hogy a lányról mennyit le lehet szűrni egy tea alapján, és igazából az nagyon érdekes lenne. Hogy nem spéci dolgokat iszik, hanem a jellemének megfelelően egy szimpla, hagyományos-szerű, egyáltalán nem feltűnő, majdnem unalmas dolgot kért ki. Az igazság az, hogy ez egy ismert dolog; olyan, amihez bármikor vissza lehet nyúlni, nem kötődik semmihez és senkihez. Neutrális terep. Jó, hogy összerakja magát, elbabrál kicsit az ízesítőkkel, de nem használ semmit. Pedig micsoda jó pótcselekvés a cukor elkavargatása, mindig van mit csinálni beszélgetés közben. De hát ő már csak ilyen tüntetően puritán lelkületű. - Örülök, hogy eljöttél. - mondja aztán egyszerűen, mert ez a igazság. Nem gondolkozott ő sokat, hogy miért és hova és mikor; ha hívják, ő megy, ilyen egyszerű. Nem mond ő nemet; ha otthon próbálkozott vele, szimplán lecsorgott a szüleiről; ha meg valaki találkozót kért tőle, barátnő vagy rejtélyes módon esetleg valaki más is, hát elment. Neki ez a dolga. Azért nem szeretett volna most úgy járni, mint néha sikerült, hogy szó nélkül otthagyták. Azzal sincs semmi baj, benne van a pakliban, csak elrontja az elkövetkezendő két napját. Adam ne hagyja ott szó nélkül, ha lehet. Benne van a pakliban, de akkor menjen az a pakli a csudába.
|
|
|
|
|
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8153
|
Rozsos Annamária
a teázó csendestárs Nem zavar sem a tegezés, sem a sziázás. Mint azt már többször megállapítottam, rám nehezen vonatkozna bármilyen szabály. Nem vagyok fiatal, azonban öregnek tekinthető sem. A korom már nem az a mérték, amit kategorizálni lehetne, így nem is kell. Szóval bármilyen forma megállja a helyét. Megszoktam, hogy van, aki csípőből közvetlen stílust üt meg, míg egyesek magáznak, vagy éppen bácsiznak. Kinek mi tetszik. Kivéve persze, ha belém kötnek. Olyankor mások a szabályok, bár tény, olyankor a fontos is más.
A lányt mintha meglepné, hogy itt vagyok. Vagy talán nem is az, hogy meglepi, csak mintha megkönnyebbülne attól, hogy megjelentem, ahogyan azt megbeszéltük. Biztos nem mindig így esik vele. Furcsák az emberek. Mi okuk így átverni valakit, főleg, ha az történetesen egy olyan helyes kis boszorkány, mint a velem szemben ülő? Jó, nyilván mások másként látják. Sajnos. De én nem ők vagyok.
- Ez csak természetes. - bólintok mélyet, végig a szemébe nézve régi tekintetemmel, arra felelvén így, hogy örül annak, hogy eljöttem. Hiszen én hívtam meg. Szóval inkább én mondhatnám ezt. De most már nem mondom, mert így már túlzónak hatna, amolyan egymás körbenyalogatásának, hiába igaz. Az ilyen megnyilvánulásoktól pedig ódzkodom. Úgy hiszem, a navinés nem is várja el. Érti ő abból, amit mondtam és ahogyan nézem őt.
- Voltál már itt ezelőtt? - érdeklődöm meg tőle, körbetekintve kicsit a jellegzetes, párnás, kis asztalos, teaházi belső téren, amelyben pillangók röppennek ide-oda. Visszanézek Annára aztán, várva válaszát, és figyelve, ahogy elvan az ízesítőkkel, kellékekkel, viszont felhasználni nem használja őket. Ahogy békésen üldögélek vele szemben, végtagjaim persze túllógnak a berendezéseken. Főleg a térdeim állnak nagyon ki, ahogy törökülésben tartom magam, lazán egyenes háttal, hol a combjaimra, hol közéjük ejtett kezekkel.
|
|
|
|
|
Rozsos Annamária
INAKTÍV
Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
|
Adam Kensington - Egyszer benéztem, hogy ezt is lássam. - van a jól ismert ellenszenve a teázók felé, amik rettenetesen mű-barátságosak, ezek a pillangók viszont nem is próbálnak természetesnek vagy dizájnosnak hatni. Ezek repkedő pillangók, ezen már nem lehet segíteni. A boszorkány viszont rendes, és a tea jó. Jó, mit járom én itt körbe a dolgokat, nem jött az egyszeri kötelező látogatáson kívül, mert kivel. Ha mégis akadt valaki, akivel időnként elbeszélgetett, akkor meg nem itt. Jobb is, mert ezek a pillangók... nem, köszöni szépen. Adam a navinés érzése szerint úgy kilóg a párnás-habos teázóból, mint a disznóvágás a panellakásból. Egyszerűen az se nem. Másrészről meg, mi mutathatná meg jobban, hogy a vele szemben ülő mennyire folyamatos, mint az, hogy a színtelensége, kisugárzása ennyire kirí és ő csak itt van és szépen elüldögél az említett párnákon. Alkalmazkodik. Rokon vonás, na. - Még egyszer köszönöm a naplót. Jó ötlet volt. - mert a szóban kimondott dolog azért többet ér, mint a leírt, és még mindig fogalma sincs, hogy ez az egész, hogy ő itt elvan egy Adam-kaliberű lénnyel, hogy jött össze, erre számított úgy a legkevésbé, de nem bánja egyáltalán.
|
|
|
|
|
