Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lóri
Előzmény
A nevetés, amit „csalással” hoztam ki belőle, engem is mosolyra késztet, és ahogy elsétálok mellette, lepillantok rá, vállam felett hátrapillantva.
- Nagyon várom, hogy megpróbáld! – cukkolom a kijelentésével. Magamban kitűnően szórakozom azon, hogy látszólag bevette az invitós történetet, és ahogy végre minden helyreáll és immár kényelmesebb tempóban baktatunk, kicsit tovább is játszom a dolgot.

- Hát igen, megtanulgattam ezt-azt, úgyhogy csak óvatosan a fenyegetésekkel… – dőlök az oldalának egy pillanatra csibészes mosollyal az arcomon, ahogy felé kerülök ki egy sáros foltot az ösvényen. Sajnálkozva gondolok rá, milyen kár, hogy elolvadt a legutóbbi hó, és már csak itt-ott emlékeztet rá pár beszürkült kupac. Kényelmes csend telepszik közénk, és arcomat felfelé fordítva fújok egy szép lehellet-ködöt az ég felé. Szurkolok nagyon az időjárásnak, hogy mire hazaindulunk kezdjen valamit magával, mert elegem van a barnás domboldalból – fehéren sokkal jobban tetszett. Néha vetek egy-egy oldalpillantást a másikra, de ahogy látom ő is nagyon a gondolataiba temetkezik, így nem erőltetem a beszélgetést. A kis szünetet persze titokban arra használom ki, hogy rendezzem a futástól és a nevetéstől szapora lélegzeteimet. Kényelmesen, nézelődve tartom a lépést a tempót diktáló fiúval, itt-ott lendületet véve átugorva a befagyott pocsolyákat.

- Köszönöm! – mosolygok rá, ahogy előre enged az ajtóban, és a kis pirulást amit ez okoz ráfogom a pizzázóból kiáramló meleg levegő hatásának. A lényeg, hogy mindig legyen alibink, nem igaz?
Újra megkordul a pocakom, ahogy megérzem az illatokat. Leveszem, és zsebembe gyűröm a sapkámat, felfedve mókásan összekócolódott tincseimet. Felcsillanó szemmel kezdem el kémlelni az étlapot, majd megállapodok egy szimpatikusnál, és a beállok a pult előtt egyre rövidülő sorba.

- Ne aggódj, vissza foglak – mosolygok vissza rá. Mert hát tényleg, ez így fair, ha megosztjuk a dolgokat – legalábbis én így gondolom. – És akkor köszönöm.
Noha fent a kastélyban még kiengesztelést emlegettem, ennek már köze sincs hozzá, az inkább csak… Egy indok volt, hogy vele tartsak. Amikor végre mi következünk, előre lépek a pulthoz.
- Jó napot! Szeretnénk kérni egy margarita pizzát, - itt szünetet tartok, és Lórira nézek, hogy elmondhassa ő milyen pizzát kér, azután folytatom – egy mentás limonádét, - majd jelezve, hogy befejeztem kicsit hátrébb lépek, és átengedem a szót végleg a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x


- Nagyon csinos vagy - pillantok végig ragyogó arccal a lányon. Nem gondolkozom a bókon, csak úgy kiárad belőlem. Ki kellett mondanom. Persze, minden alkalommal szép volt, amikor találkoztunk, hiszen szép úgy, ahogy van, de most meg annyira, hogy ezt muszáj voltam szavakba önteni.
- Én is - értek egyet az ablak melletti üléssel.
- Bent vagy valahol, de olyan közel van minden, hogy azért kicsit mintha kint is lennél. Csak itt melegebb meg kényelmesebb - taglalom, én miért szeretem azt a helyet, amit ilyen nagy egyetértésben kiválasztottunk.
- Persze - bólogatok a kérésére. Megkóstolhatja majd a remeket, naná.
- Az almáspitét én is, viszont inkább tejcsoki párti vagyok. Az étcsoki nekem nem elég édes - vonok vállat. Ettől függetlenül lehet, kérek majd én is kóstolót.
Ha szeretne jó híreket hallani meg örülni, akkor emberére talált. A jó hírek meg az örülés a specialitásom, tekintve, hogy csaknem bármit képes vagyok jó hírnek tekinteni, örülni meg kb. ugyanennyi dolognak tudok.
- Csodálatos volt - kezdem meg az áradozásom.
- 24-én délután díszítettük fel együtt a fát Liam bácsival. Korábban akartuk, de közbejött neki ez meg az. Nem baj, mert én meg addig még egy kicsit kidekoráltam a lakást.. - mesélek és mesélek, folytatva azzal, hogy elmentünk pásztorjátékot nézni, aztán elköltöttük az isteni finom ünnepi vacsorát és éppen rátérnék a továbbiakra, amikor megjönnek az italaink.
- Köszönjük - mosolygok a pincérlányra, aztán emelem bögrém Annie felé. Belekóstolok a forrócsokiba, majd szememet lehunyva hümmögök, szinte kéjesen. Ez fantasztikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sose voltam olyan ideges, mint azon a délutánon. Miután találkoztunk Várffy-val a tanáriban, nem hittem el, hogy megtörtént a dolog és hogy a férfi komolyan is gondolta. Egészen addig, míg az asztalomon nem találtam egy üzenetet tőle, amiben leírta hol és mikor találkozzunk.
Ezután folyton vergődtem saját magammal. Vajon elmenjek, vagy lemondjam? Jó ötlet? De inkább nem. Vagy mégis? Többször elkezdtem megfogalmazni a levelet, melyben lemondom az egészet, de aztán az összes a kukában végezte. Rájöttem, hogy képtelen lennék rá.
Ez után következett a "mégis mit kéne felhúznom?". Egy étterembe mentünk, de azért nem volt ez olyan nagyon kiöltözős, csak maximum egy kicsit. Szerettem volna, ha a ruhám a leginkább illik az alkalomhoz. Miután kipakoltam az egész szekrényem - kétszer -, végül egy fekete hosszú ujjú ruhánál állapodtam meg, amely épp csak a combközepemig ért. A magassarkú bokacsizmám ehhez tökéletes választás volt, ráadásul az elmúlt alkalommal kiderült, hogy pontosan úgy leszek ideális magasságú Robihoz, ha pár centivel megnövesztem magam.
Kabátomat összehúztam magamon, nem volt valami jó idő. Igazából kellemesebb lett volna, ha nem fúj a szél, de az időjárást nem tudtam irányítani. De igazából annyira ez fel sem tűnt, úgy izgultam a találkozó miatt. Nem akartam annak tűnni, ezért stílusosan késtem öt percet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, hogy ezért nehéz velem jóban lenni. Mert attól a pillanattól, hogy elkattanok, egyik sértő és szándékosan bántó megnyilvánulás követi a másikat, különösebb mérlegelés nélkül. Eriket is megpróbáltam minél hamarabb megsérteni, még ha nem is feltétlenül ez volt a célom. De teljesen kiborított, minden különösebb plusz nélkül.
Végül csak éreztem, hogy remeg az ajkam és a mellkasomban is ott volt az a forró nyomás, de nem akartam beismerni, hogy nagyon is közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. Nem szerettem a múltamról beszélni. A vérző kezembe nyomta  a szalvétát, én pedig ráfogtam, annak ellenére is, hogy nem volt különösebben higiénikus. A karjait körém fonva húzott közel, én pedig elsőre csak megpróbáltam eltolni, mikor nem volt hajlandó, a vállát kezdtem csapkodni.
- Erik eressz el, ne ölelgess, hallod? Nincs szükségem a sajnálatodra, eressz! - dühöngtem, de már mindegy volt, mert éreztem, hogy az első könnycsepp kibuggyant és a hátam elkezdett rázkódni. Nem értettem az emberekhez se most, se soha, a lovakkal valahogy egyszerűbb volt. Csak érzésből tudtam, mi a helyes.
A fejem a vállának döntöttem egy pillanatra, nagyot szipogva, hogy visszafojtsam a sírást. Nem állt jól, a sminkem is lefolyt, a kedvemnek is fuccs volt tőle, kinek jó ez?
- Miért fontos ez egyáltalán? Minek mentél oda? Miért akartál találkozni? - törölgettem meg az arcom, elhajolva tőle, mielőtt felpillantottam volna rá a kissé kipirosodott zöldjeimmel. - Nem értek semmit, Erik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

Tűkön ültem, hogy eljöjjön végre a nagy nap, és randizni menjek Tányával. Most már nem izgultam, a bál utáni első találkozástól tartottam, de azon túlesve már úgy éreztem, nyeregben vagyok, hiszen Várffy-Zoller Róbert a nevem. Végül úgy beszéltük meg, hogy az étterem előtt találkozunk. Időben, jó negyedórával a kitűzött időpont előtt mát a Pillangóvarázs bejáratánál álldogáltam, kezemben egy hatalmas csokor vörös rózsával. Nem valami kreatív meglepetés, de gondoltam, maradok a jól bevált receptnél. A vörös, illetve a piros szín amúgy is illett Tányához, mégiscsak az Eridonba járt.
Az utolsó percek irtó lassan peregtek le, mégis optimistán néztem a találkánk elé. Szimplán jó előérzetem volt, semmi se tehette tönkre az estét. Aztán rövidesen megláttam Őt. Ahogy közeledett, úgy vert nekem is egyre hevesebben a szívem.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Ezt neked hoztam. - adtam át a csokrot egy puszi után.
- Menjünk be mielőbb, szörnyű ez a szél. - hidegen és erősen fújt a szél, de az étteremben várt minket a meleg. Kinyújtottam a kezemet, hogy nyugodtan karoljon belém, és együtt lépjünk be az ajtón. Hadd lássa csak mindenki a gyönyörű partneremet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csapkod. Számítottam rá, sőt biztos voltam benne, hogy kapni fogok azért, amiért megölelem. Valahogy mindig elég heves természet volt, vagyis az én fejemben úgy él róla a kép. Aztán lehet tévedek. Hallom amit mond, érzem, hogy minden porcikája megfeszül, úgy távolodna el tőlem, de sajnos minden próbálkozása hiábavaló. Nem eresztem és a szavai sem hatnak meg túlzottan. Csak ölelem és nem eresztem, mert félek, hogy így elborulva még nagyobb kért tesz magában. A keze éppen eléggé rosszul fest, ő még nem tudja de ezzel el fogom vinni a gyengélkedőre, hogy ott beforrasszák vagy valami. Tudom, hogy arra is nemleges választ fogok kapni, így majd akkor szembesítem vele, mikor már nagyjából ott vagyunk. Addig is maradjon édes és boldog tudatlanságba. Egyszer csak eltört az a bizonyos. Éreztem, hogy Bonnie sírni kezd, mire fel még jobban magamhoz húztam és simogatni kezdtem fejét. Érzem ahogy nekem dől egy rövid időre, majd újra megszólal, de immár nem dühösen, hanem inkább elkeseredetten? Nem tudom eldönteni, hogy milyen érzelem is van a dolgok mögött. Zsebembe nyúlok, kiveszek nagyjából akkora összeget, mely fedezi a megrendelt dolgokat, és az asztalra dobom.
- Gyere! – közölöm vele, miközben elengedem. Kabátját felveszem a székéről, majd a sajátomat is, a hátánál fogva kifelé vezetem a pizzériából, egészen pontosa a pizzéria elé, ahol nem néz minket elég sok szempár. Így is biztos vagyok benne, hogy holnapra a fél iskola tudni fogja, hogy mi történt ma itt. Örülök neki, hogy már nem járok oda. Mikor kiérünk megállok nem messze az ajtótól, majd Bonnie felé nyújtom a kabátját.
- Mert te fontos voltál nekem, bármennyire is hihetetlen. Mert tudtam, hogy min mész keresztül, mert én is végigcsináltam. Mert tudtam, hogy milyen mikor teljesen egyedül vagy és mindenki rossz embernek tart. Mert én megértettem volna a helyzeted. De puhap*cs voltam! Sajnálom… - közlöm vele komolyan, de szelíden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy elkezdtek potyogni a könnyeim, semmit nem segített az ügyön. Rázkódtam, undorítóan éreztem magam és valamilyen szinten bántam is, hogy anno egy karrierista murva voltam, de már nem volt mit tenni. És igazából, ha nem olyan lettem volna, amilyen, most nem lennék ott, ahol. Tehát nem változtatnék, semmin, mert köszönöm, jól vagyok. Azt hiszem.
- Mi? Hova megyünk? Ugye most nem az a  rész jön, ahol a filmben kibelezik a gyanútlan nőt? - kérdeztem egy pillanatra teljesen lesokkolódva, mert fogalmam sem volt, hogy hova akar menni és miért. Bosszúból elás? Olvastam már ilyen könyveket is!
Kicsit ugyan habozva, de hagytam, hogy kihúzzon az épületből, mert nem tetszett, hogy bámultak az emberek, ez nem az a pillanat volt, mikor tetszett a gondolat, hogy meredjenek rám. Inkább belebújtam a felém nyújtott kabátba és összehúztam magamon.
- Nem haragszom. A harag nem vezet semmire, csak magamnak ártok vele. Csak váratlanul ért és felhúzott - vontam meg a vállam kicsit tanácstalanul, mert ismert már, tudta, hogy forrófejű vagyok, mikor nem a sportról volt szó. Mindig így volt ez. - Egy idő után nem kerestelek, mert gondoltam... úgyis dühös vagy rám. De... mi lenne, ha inkább valami kellemesebbről beszélnénk, ami nem... kötődik függőséghez és elmegyógyintézethez?
Próbáltam meg normális lenni, nagyon kevés sikerrel, de legalább nem vádolhat meg, hogy lelketlen dög vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rámosolyogtam a férfira, amikor odaértem. - Szia! Köszönöm, nagyon szép! -  próbáltam kedvesen válaszolni, és átvenni a virágokat. Igazán nem éreztem szükségét annak a rengeteg rózsának, bőven elég lett volna egy szál is. Azt könnyebb lett volna az étteremben is letennie, illetve nem kellett volna egy csomó virágot levágni.
Belekaroltam Robiba, és együtt léptünk be az épületbe. Az éttermi rész fent volt az emeleten, ahol egy elegánsan öltözött úr várt ránk. Biccentettem a festmények mellett, ahol elhaladtunk, véletlenül sem akartam modortalannak mutatkozni egy ilyen helyen.
Az asztalunk egy ablak mellett volt, az egyik sarokban. Meghitt volt, egyedül az andalító zene jutott el fülünkbe a külvilág zajai közül. A pincér még étlapokat hagyott nálunk, aztán el is ment, hiszen újabb emberek jöttek be.
- Hát, itt vagyunk - jegyeztem meg, és szétnyitottam a kis könyvecskét. Megrökönyödve néztem, hogy a legtöbb dolog benne a tipikus hazai specialitások, és ezzel csak egy gond volt. A hús. Gyorsan lapozgattam benne, igyekeztem valami olyat találni, amivel egyszerre jól is lakhatok, és meg is tudom enni. Meg kellett mondanom, eddig nem indult valami jól ez az egész. Talán csak az én szerencsém. A randik már csak ilyenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bonnie hirtelen hangulatváltozása szinte sokkol. Az előbb még őrjöngött, most meg olyan kérdéseket tesz fel, hogy szikrát nem kapok tőle.
- Tessék? - kérdezek vissza értetlen tekintettel. - Miért is beleznélek ki? Túl sok horrort néztél azt hiszem... - megcsóválom fejemet. Ahhoz képest, hogy azt hiszi, meg akarom ölni, elég készségesen tipeg kifelé. Nem is értem! De végül kiérünk és a benti Bonnie eltűnik. Újra a higgadt leányzó áll előttem, akit az átlag ismerhet.
- Te nem vagyok százas, ugye tudod? - hangosan felnevetek, de nem tudom, hogy kínomban vagy zavaromban. Figyelem amit mond, és mikor ahhoz a részhez ér, hogy miért nem keresett arcom komorrá válik, a földet kezdem vizsgálgatni.
- Ez marhaság, remélem te is tudod! Nem azért nem kerestél mert én "biztos dühös vagyok", hanem magad miatt. Gondolom féltél vagy valami ilyesmi. - a mondandóm végén emelem csak fel fejem és nézek a velem szemben álló lányra. Kusza tincsei ismét arcába lógnak, mely szúrja szemem, így füle mögé tűröm ismét. Mikor ez a folyamat megtörtént megsimítom az arcát, végül pedig kabátom zsebeibe csúsztatom kezeimet.
- Menjünk! - közlöm vele csendesen, majd fejemmel az iskola irányába biccentek. - Elkísérlek vissza a suliba, addig pedig tudjuk imitálni a normális emberekhez méltó beszélgetést. - hangom kimért és komoly, érződik benne, hogy nemleges választ nem igen fogadok el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Lehet, sok volt az időm, míg nem csinálhattam semmit - vontam meg a vállamat, mert varázslóság ide vagy oda, mikor a lábadat úgy legózzák össze, egyszerűen nem fognak engedni másnap már vígan szaladgálni. Több napba telt, mire voltam annyira jól, hogy felkelhessek, de a fájdalom maradt. Akkor jöttek a gyógyszerek is, akár tetszett, akár nem.
- Igen, ezt már más is említette - bólintottam rá, mert hát, az ismerőseim nagy része tudta, hogy defektes vagyok. Ha nem is olyan értelemben, mint amiben a legtöbben várnák, de vannak stiklijeim és ezt nem is szégyenlem. Mint a kutyás termoszok. Országomat egy Frenchies termoszért.
- Attól még, hogy neked baromság, nekem nem az - sóhajtottam, de aztán megráztam a fejemet, mert az, hogy most ezt megbeszéltük, nem változtatott a tényen, hogy évekig igenis kerültük egymást és nem kerestük a másikat. Nem is biztos, hogy ez így rossz volt, de attól még tény marad.
Eltűrt az arcomból egy tincset, ami engem, a Doodle lét után már nem tudott zavarni, de aztán csak egy mosoly árnyékával az arcomon vontam meg ismét a vállam. Jól esett az érintés is, csak... csak. Nem tőle vártam.
- Öh... sétálhatunk, de felesleges visszakísérned a kastélyig, én utána visszajövök. Nem tudok ott aludni - tiltakoztam, a zsebembe csúsztatva a kezeim, még ha kicsit meg is volt gyötörve. Vagy egyedül aludtam volna, a lovardában, vagy... kevésbé egyedül a Menhelyen, de egyik sem tartalmazta a tervet, hogy majd Pandával és Blueval partizok most egyet. Nope. - És mit csinálsz mostanság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akarva akaratlanul látom rajta, hogy nem feltétlen örül az érintésemnek, ez pedig nem esik túl jól. Egyrészt mert róla van szó, másrészt pedig mert nem ehhez vagyok szokva. Általában, minden nagyképűség nélkül, bomlanak utánam a nők és seggüket csapkodnák a földhöz csak egy jó szó vagy érintés miatt. De Bonnie nem. Ez fáj. Fáj annak fényében, hogy mi volt régen, de azt végképp el kell engednem már látom. Egyébként sincs már semmi közös köztünk, úgysem lenne "jövőnk". Ez most csúnyán hangzik, de ez van, ezt kell szeretni vagy legalábbis elfogadni. Ő már csak a múlt.
Meglep amit mond, ami valószínűleg az arcomra is kiül. Nem alszik ott? Akkor mégis hol? Van valakije, akivel már együtt is él? Hűha! A gondolattól egy kicsit összeszorul fél pillanatra a gyomrom, de hamar el is múlik.
- Hát akkor merre laksz, alszol, élsz? Itt a faluban? - kérdem. Mivel úgyis felesleges kör lenne, így nem mozdulok a pizzéria elől. Benyúlok a zsebembe, kiveszek egy szál cigit és rágyújtok. Jól esik, még akkor is, ha tudom, egyszer bele is halhatok. De valamiben meg kell halni vagy mi...
- Hát próbálom valamire vinni az életben leginkább. Karrier, nők, buli, család, kötelezettségek. Csak a szokásos. - megvonom vállam, majd újra beleszívok a cigibe. - Na és te? -
Őszintén szólva eléggé feszélyezve érzem magam, ami talán látható is rajtam. Nem szeretem az ilyen erőltetett dolgokat, amik miatt én is erőltetett leszek. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok ilyen karót nyelt, de valamiért az előttem álló lány ezt váltja ki belőlem. Furcsa. Csak nézem őt, az arcát, meg úgy mindent, aztán egyszer csak kicsúszik a számon, hogy:
- Szép vagy még mindig.... - kisebb hatásszünet következik, mikor felfogom mit is mondtam - Akarom mondani, jól nézel ki. - egy zavart mosoly fut át arcomon, majd újra beleszívok a cigibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan bólintottam párat, mert így volt. A falu jobban az életem részét képezte, mint maga a kastély, ahova csak néha felruccantam, meg az órákra jártam. Az amolyan mellékes volt, ha úgy tetszik, az életem 30%-át tette ki mondjuk a 100-ból. Arra nem mondhatjuk, hogy túl sok lenne, igaz?
- A faluban. Egy ideig a lovammal dekkoltam, aztán az új tulaj felújítatta nekem az egyik lakrészt. Rendes pasi. Egy ideig szponzorált, míg versenyeztem. - Nem mintha ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne Eugénról, az emberek nagy része csak a gondolattól, hogy ő kicsoda is, rögtön leszögezte azt is, hogy ő egy sznob segg és csak magával, meg a lovaival törődik. Ez volt anno a közös pontunk. A tekintetem a cigarettára tévedt, de nem szóltam miatta egy rossz szót sem, hisz nem vagyok az anyja, hogy ilyen dolgaiba csak úgy beleturkáljak.
- Dolgozom, edzek és próbálom magam visszahozni a versenyformába, sulizok, miközben próbálok nem totál idiótát csinálni magamból. - Főleg Olivér előtt, amit nem teszek hozzá, mert úgysem ismeri őt és mert magamnak sem akartam bevallani, hogy jóval nagyobb súlyt nyom a latba a véleménye, mint szerettem volna. - Nők? Van valaki fix, vagy csak jól érzed magad?
Nem éreztem erőltetettnek, ténylegesen érdekelt, hogy mi van vele, ha már egyszer itt áll előttem és beszélgetünk. Nagyon nem tudtam, mi zajlik az életében és ez normális is volt.
- Hogy? - nevettem el magam egy kicsit, de aztán csak felhúztam a vállaim, összefonva a karjaimat a mellkasomon. - Nos, köszönöm. Igyekszik az ember. Te sem nézel ki rosszul, bár őszintén, nem nagyon látszanak rajtad az évek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen? Na majd lesz meglepetés - próbálok a nevetés mellett komoly fenyegető arcot vágni, ami olyanra sikerül, mintha egy mustárnak mondanánk, hogy most legyél ketchup. Szóval minden bizonnyal nem túl meggyőző az alakításom, főleg, hogy utána el is nevetem magam rögtön, plusz még meg is fenyeget ímmel-ámmal ez a galád Levitás!
- Nem is fenyegettelek igazán, ez amolyan izé volt, nem kell mindent komolyan venni - bizonytalanodom el, egy kicsit, de biztosan nem gondolta komolyan Masa ezt az egészet. Persze, egy igazi Levitástól minden kitelik, lehet, hogy már az összes varázslatot ismeri, csak nem akar villogni vele. A szerénysége kétségbeejtő. Viszont a cukisága az már-már Navinés vonásokkal ruházza fel őt. Mindegy, a lényeg, hogy menjünk, mert behalok az éhségtől. Amúgy sem tudom, hogy minek kezdek elemezgetni bármilyen lányt, ahelyett, hogy a hátamra kapva rohannék veled, hogy minél előbb ehessek. Hiszen a kaját még el is kell készíteni, tehát előtte valami sütit tuti be kell nyomnom az arcomba, hogy túléljem a várakozási időt. Amúgy bírom, ahogy ugrál a befagyott pocsolyák felett. Már a múltkor is megfigyeltem, hogy szeret ugrándozni, talán el kellene mennie valamit sportolnia, például a kviddics levezeti a feles energiát, órán pedig egészen ügyes volt benne. Már amennyire az én szuper szemléletemmel meg tudok ilyesmit állapítani. Mindenesetre előreengedem, amit illedelmes lány módjára meg is köszön. Sokan természetesnek veszik ezt, pedig minden előzékenységet illik megköszönni szerintem. Vagy csak túl sok mugli regényt olvastam hősszerelmes és/vagy kalandor alakokról. Végre megcsap a sülő pizza illata, a gyomrom pedig összerándul az ízek szaglás alapján érzékelendő kavalkádjára. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy nem éppen, de az biztos, hogy jó lesz! Masával hasonlóan teszek, tehát lerántom a fejemről a sapkát és begyűröm a zsebembe, majd a kabátomat is leveszem és felteszem a helyi akasztóra. A rendelést Masa kezdi és én folytatom, felválta, ahogy azt illik.
- ... én pedig egy sonkás kukoricásat, sima kukoricával ... - mondom mosolyogva, majd a teás rendelése után megtoldom a sajátommal. - ... én pedig mondjuk valami narancslevet, meglepetéssel ... - fopgalmam sincs, hogy van-e ilyen, de az eladó, aki a rendelést felveszi mosolyogva bólint és kitesz elénk egy kis lényt, amit magamhoz is veszek. Van sok üres asztal, szóval Masához fordulok.
- Válassz helyet - mondom neki, és amint megtette elkísérem odáig. Megvárom míg leül, azt én is ledobom magam vele szembe. Az italaink szinte azonnal érkeznek - egész pontosan ordibál a kukorica lény, amit adtak - én egy "bocs, mindjár' jövök" után elrohanok értük, majd vissza.
Azonnal iszom is egy keveset, hogy nem korogjon a gyomrom.
- Még nem ettem itt, szerinted gyorsan kész lesz? Amúgy nektek is feladta Bojarski a billiwyges esszét? Én azt hittem ez reptan, nem pedig LLG - morgolódok, csak, hogy elüssem az időt. Nincs bajom a reptan tanárral, meg amúgy is van pár kártyám róla, de mit érdekel engem az a lény? Ja, hogy repül. Ennyi erővel a sárkányok hátáról is írhatnánk, mert azokkal is lehet repülni. Már ha túléli a mágus a találkozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem lepődök meg azon, hogy felcsattan ezen... vagy mit csinál. Belül valahogy én is így reagáltam a beosztáson. Nem akartam Rellonos lenni. De igazából fogalmam se volt a házakról úgyhogy csak utána jöttem rá, hogy hoppá nem biztos hogy ez a legjobb ház nekem. De mindegy, most már a Levitát boldogítom a csodás jelenlétemmel, és ez csodálatos! Szeretem a Levitát, de szerintem oda se nagyon illek. Nekem egy külön ház kéne! Nem is, hanem egy külön bolygó, Csokiánia! Ahol mindenhol csokik futkároznának, de a házak nem lennének csokiból mert megolvadnának, mint abban a filmben. Pedig mennyire megettem volna azt a csokiházat!
- Hú biztos izgalmas lehetett belógni! - még nem próbáltam belógni egy másik ház körletébe se, de nem is akarok... remélem nem hagytam egy vészhelyzet csokit se a Rellon körletbe! Nem hiányzik nekem a Rellon körlet! Bár lehet ha sok csokit hagytam ott akkor belógnék. Jó, a csokikért azért nem mennék be oda. Azért nem érnek annyit, akármennyire is szeretem a csokiiit! Ha ott is hagytam volna egy rakatot akkor majd valaki egyszer biztos megtalálja és megeszi, ami tök jó! Kivéve ha pár száz év múlva találja meg és már ehetetlen lesz. A csoki meg tud romlani? Nem tudom, de nem is akarom tudni, főleg azt nem hogy milyen a romlott csoki. De úgy emlékszem felkerestem minden csokit és összeszedtem mielőtt végleg elmentem volna a Rellon körletből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jack W. Everleigh
Pillangóvarázs
Megjelenésem
december 29.

Az első alkalom.
Furcsán szorító érzés a mellkasomban, ismerős érzés. Mindig aggódom a hosszú idő utáni első miatt, rendszeresen szorongok. Nem hinnéd tudom, pedig ez az igazság. Önmagam legyek? Minek? A mai világ felszínessége ezt nem követeli meg. Ma elég csak a jó hátsó, a feszes mell, és az, hogy bambi tekintettel nézz fel a másikra. Ma már nincsenek értékek. A lelkem öreg. A múlt századok egyikében született, és úgy vélem, korábbi hordozója és köztem legalább egy évszázad telt el. Koravén, oly dolgokra vágyó, oly gondolatokkal élő, melyeket ma már kinevetnek, melyek miatt ma nem számítasz bele az értékelhetőbe. Nem mintha oda akarnék tartozni, inkább csak magát a kultúrát siratom.
A tükör előtt állva csodásnak vélem a rám simuló ruha ívét, azt, hogy a testemet mennyire képes vagyok rendben tartani annak ellenére, hogy mekkora mennyiségek bevitelére vagyok képes. Megvan mindenem, ami kell, és nem szerénykedem. Tudom, hogy nyert ügyem van, hogy meg tudom szerezni azt, ami kell, ami létszükséges. De a felszín alatt, megőrzöm önmagam. Vörös hajamat a mai napra kiegyenesítettem, azonban, hogy ne lógjon az arcomba, két oldalon fonatba fogtam, melyeket hátul találkoztattam össze. Talán nem a legszerencsésebb választás, de a fonatok lazák, így ha összekócolódik és ki kell engednem sem lesz feltűnő, maximum kicsit íves. Nem készülök egy idegennél éjszakázni, ez csak pár óra lesz, jobb esetben.
Felnézek a cégtáblára, és a bennem lévő kétely nem nyugszik a korát illetően. Ezt a helyszínt ő választotta, az asztalt én foglaltam. Egy meghitt sarok, csend és béke. A gyertya fényét nézem az asztalon. Nem rendelek, amíg meg nem érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Sol már nyaggatja egy ideje a tinderrel. Arra, hogy túl öreg, túl csalódott és túl kiábrándult az ilyesfajta randevúzáshoz - használja még egyáltalán valaki ezt a szót; randevúzás, rajta kívül? - , csak somolyogva a fejét csóválja, és azt mondja, borotválkozzon meg, húzzon inget és higgye el: jó lesz.
Átlépve a kávézó küszöbét, oldalra igazít egy félhosszú tincset, ami állandóan takarja a szemét, és hevesen verdeső szívvel körbepillant.
Pont úgy néz ki, mint Virginia.
A szíve a torkában, a végtagjai zsibbadnak, és megfordul a fejében, hogy visszafordul.
Időzik egy keveset ott az ajtóban. Tétován billeg egyik lábáról a másikra, és a kabátja már majdnem leszakadt gombját szorongatva megnézi magának a hely összes dísztárgyát, festményét és az asztalokra kikészített barnacukros zacskóját, de közben vissza-visszapillant a vörös hajzuhatag felé. A semmivel szöszmötöl, húzza az időt.
Végül, mikor már mindent megnézett magának kétszer is, bizonytalanul elindul a csendes, meghitt sarokba, és a nő mellé érve oldalasan lenéz rá. Megköszörüli a torkát, és úgy, alulról pillantgat fel rá.
Nem tudja, az ismeretlen nő őt várta-e. Nem tudja, hogy az alapján az egyetlen kép alapján, amit a húga, Sol kitett róla a tinderre, ilyennek képzelte-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

- Én lennék - mondja, és felé nyújtja a kezét, hogy finoman rászorítson az ujjaira. - És te lennél Korinna?
Egy pillanatra elfordul, ellenőrzi, hogy az ajtó a helyén van-e még, majd a sálat egy halk sóhaj kíséretében letekeri a nyakából, és a kabátjával együtt felakasztja az asztaluk melletti fogasra.
Nem tudja, furcsa érzés ez az egész, itt lenni egy idegennel, akiről jóformán semmit sem tud, és aki valószínűleg nem is arra számított, amit kapott. Egyébként sem érzi, hogy készen állna bármire is, dehát...
- Régóta vársz? - kérdezi fészkelődés közben, az itallapért nyúlva. A mögül les át a nőre. Meg néha az ajtóra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Örülök.
Mondom, miközben visszaülök, és bár most még nem tudom biztosra, de annak mindenesetre örülök, hogy eljött. Már ez is nagyon sokat számít. Remélem a mosolyom nem bizonytalanítja el, ez az üzleti mosolyom, az a kedves, de tényleg üzleties, mint amivel megkértem a beszállítót, hogy olyan szénát hozzon a birtokra, ami nem öli meg a lovat. Aztán megfenyegettem, hogy tönkreteszem, amikor még neki állt feljebb, de, azóta igen szépen megválogatja azt, ami átlépi a birtokhatárt. Néha keménynek és férfiasnak kell lenni. Most viszont nem szeretném ezt, eljött, és itt vagyunk.
- Mindig túl korán érkezem, szakmai ártalom.
Nem, ez annyira nem igaz, mert vártam rá, de nem reménykedtem annyira nagyon sok mindenben, és tessék. Apró lépések, kegyes ferdítések. Elég sok mindent kitaláltam róla, hogy miért nem ő az, aki, hogy miért nem jön el. Nem akartam felmenni az alkalmazásra, és azt látni, hogy ő már inaktív felhasználó, mert az alátámasztotta volna a barátnős elméletemet. Utálom a kiszámítható embereket, a kiszámítható reakciókat, a kiszámítható mindent. Meglepődni szeretnék, hosszú idő után először, és vágyom rá, hogy ez most történjen meg. Nem hiszem, hogy most fog, pusztán csak vágyakozom.
- Egy egytől tízes skálán mennyire érezted magad furcsán, hogy ma eljöttél ide?
Csak oldjuk a feszültséget, csak beszéljünk, kezdjünk el kommunikálni, mert lassan a mosolyom kínos vicsorba csak át, mint amikor egy szereplő azt bizonygatja, hogy ő nem őrült. Őrült vagyok. Kínosnak érzem magunkat egyelőre, és szerintem azért is nem mer senki a közelünkbe jönni, mert szinte látják a fejünk felett a táblát: Kínos légkör.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Nem tudja eldönteni, hogy Korinna valóban örül-e, vagy csak mondja, mert a civilizált világban szokás mondani.
- Szakmai ártalom? - kérdezi az itallapot leeresztve, a tekintete fürkésző, talán kíváncsi. Neki még órája sincs. Ahhoz, amit csinál, jobban mondva, amit mostanában egyáltalán nem csinál, nincs szüksége órára. Igazából azt sem tudja, milyen nap van ma.
A nő kérdésére elneveti magát, majd lesüti a szemét. Egy tincs visszahullik az arcába.
- Nem akartam eljönni - vallja be. - Vagyis de. Az egyik pillanatban akartam, a másikban meg nem.
Míg az itallap sarkát morzsolja, felpillant a nőre. A szemében tisztaság és érdeklődés csillan.
- Nem ilyennek képzeltél? - kérdezi rekedtes, félszeg hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Imádom megbotránkoztatni az embereket. Imádom elmesélni, hogy mi vagyok, és sokszor akkora döbbenet van az arcukon, mintha azt mondanám, hogy én egy véla vagyok, akit megharapott egy vérfarkas, így teliholdkor vagyok a legveszélyesebb a világra. Természetesen egyik sem igaz, bár gyanús, mert teliholdkor igen rosszul, vagy inkább sehogyan se szoktam tudni aludni, de véla az egészen biztosan nem vagyok, nekik nincsenek pattanásaik, nekem meg, te jó ég, még ennyi idősen is ki szoktak jönni a kis dögök.
- Író vagyok, vagy legalábbis szeretem annak hinni magam. Önéletrajzi könyveket írok.
Anyám szerint nem rendes állás, még csak foglalkozásnak se mondaná, az öcsém szerint vagány vagyok, szerintem meg rengeteg a szabadidőm, és megőrülnék, ha napi nyolc órában egy adott helyen kellene lennem, egy adott feladatkört csinálni. Ma itt vagyok, holnap ha akarom, Bécs utcáit koptatom, aztán ha elunom ott magam, akkor megnézem, mit csinálnak a görögök ilyenkor. Szeretek utazni, szeretek szabad lenni.
- Szóval tizenkettes. Az enyém is valahol ott van. Manapság az embereknek kifordult igényrendszerük van.
Manapság, mintha én olyan vén lennék, mint az országút. Csak nem szeretem ezt a hozzáállást, azt szerettem, ami régen volt. Az emberek küzdöttek egymásért, a tudásért. Ma csak rá kell nyomni a kis ikonokra, és ott is vannak a titkok.
- Nem, de egyelőre örülök, hogy nem olyan vagy. Liliomtipró lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

A széktámla megreccsen, ahogy hátát nekitámasztja. Kinyújtott kezeivel az asztal szélébe kapaszkodik, ingujja alól feltűnik egy tetoválás kivehetetlen részlete.
- Ez vicces - jegyzi meg halkan, és bár ajkai nevetésre húzódnak, és még fogai is kivillannak, ő maga nem nevet. - Én is írok.
Írna. Ha nem feneklett volna meg az élete, mikor Virginia elhagyta, és ismét tetszenének neki saját, papírra vetett szavai. Mintha azok nem lennének abszolút üresek. Írna, ha tudna, és nem csak úgy csinálna, mint akinek bármi köze is van a könyvekhez.
- Legalább emlékezni fogsz rám - szája szegletében apró mosollyal pillant fel Korinnára, és némi hatásszünet után folytatja. - A legkínosabb randevúit soha nem felejti el az ember, nem?
Fogalma sincs. Neki világéletében csak egyetlenegy volt, ami után nyolc teljes évig párkapcsolatban élt.
- Tessék? - szemöldökei összefutnak ráncolt homloka alatt. Nem emlékszik, hogy a kép készítése előtt megborotválkozott-e. Lehet. Halk nevetéssel szólal meg ismét. - Én meg attól féltem, túl idős vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Akkor ezért érezzük magunkat kínosan.
A szám mosolyra húzódik, sőt halkan kuncogok is, miközben az asztal alatt keresztbe teszem a lábaimat. A tekintetemmel próbálom megtalálni a velem szemben ülő tekintetét.
- Hiszen mi a tinta és a papír szerelmesei vagyunk. Leveleznünk kellene. Papír alapúan.
Remélem, nem nevet ki, nem érzi úgy, hogy szamárság, amit mondok. Tudom, hogy ma már csak akkor küldenek levelet, ha az rivalló, hogy ott az sms meg a messenger az ilyen üzenetváltásnak. A bagoly amúgy is lassú, információvesztéssel jár. Ugyanakkor a levél érték. A készítője időt szán arra, hogy leül, gondolatait, ha kell többször is újra leírja, izgul egyenes sorai, olvasható betűi miatt. Személyisége egy részét adja át, lénye egy része a tinta foglyává lesz.
- Randevú.
Halványul a mosolyom, de megmarad, ajkaim szárazak, lopva megnyalom őket, ahogy egy pillanatra az asztallapra pillantok, majd fel megint.
- Az egyik legszebb szó a világon. Dallamos, izgalmas. Randevú. Talán újra divatba jön, örülnék neki.
Nem is sejti, hogy mennyire hasonló az életünk, ahogy én sem. Balázzsal tíz éve, gyorsan házasodtunk, addig hisztériáztam, amíg alá nem írták az engedélyt a nagykorúsításomhoz. Tudtam, hogy beteg, tudta, hogy beteg, de akartuk. A felesége akartam lenni, úgy is, hogy tudtam, megvan az esélye, hogy az özvegye leszek. Nem sok ember van, aki huszonhat évesen elmondhatja, hogy egyszerre lett nagykorú és özvegy a muglik világában.
- Tényleg? Nem hiszem, hogy az ember értéke korban mérhető. Kivéve, ha tizenöt lennél, akkor azt mondanám, hogy kapsz egy kakaót, aztán irány az ágy és alvás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Észre sem veszi, hogy miután felpillant a nőre, szemei annak arcán ragadnak. Tekintete a mosolyra nyúló szájról az övét kutató íriszekre vándorol, és rajtuk, bennük állapodik meg. Elmosolyodik, a teste egyszerre felenged. Nem tudja, hogy a nő szavai, a hangja, vagy csak egy óvatlan pillanat az oka, de előredől, és az asztal szélére könyökölve közelebb merészkedik a másikhoz.
Randevú - mondja a nő, és ő nem hisz a fülének. Pillantása megkomolyodik, szemeiben a folytatás utáni vágy csillog, és úgy néz a másikra, mint egy izgalmas, könyvre, amelyre váratlanul bukkant a fénytelen padlás legmélyebb zugában, és belelapozván észrevétlen ült le egy poros ládára, hogy órákkal később a letehetetlen könyvvel együtt álljon fel, és másszon le a padlás recsegő létráján.
- Mondd, volna kedved levelezni velem? - kérdezi később, miután nevetve lesüti a szemét, majd visszapillant Korinnára. A hangja csendes, torkába gombóc nőtt. Hirtelen saját kérdését is nyeglének érzi, mintha ismét az a béna kamaszfiú lenne, aki egy Fülöp-szigeteki törzsben szocializálódott, és aki alig ismerve ezt a világot úgy nézett a lányokra, akár a napfényre. Vízcseppek ők, a Hold foltjai. Talányok, a mindenség míves kulcsai. - Van egy hollóm. Megbízható és bárhová eltalál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen!
Olyan hevesen válaszolok a kérdésére, és olyan csillogó szemekkel, mint a hat éves kislányok a barbie-s polc előtt. Mindent akarom. Az írását, a betűit, a papír illatát, az elcsöppenő tintát, mely arról árulkodik, hogy hosszan kutatott a megfelelő kifejezés után. Akarom az időt, amit a levél fölött tölt, és akarom, hogy az időm egy részében a válaszának éljek. Gyermeki lelkesedéssel tekintek rá, és saját magamon elpirulva nevetem el magam. A Tekintetem lesütöm, miközben igyekszem rendezni a vonásaimat.
- Vagyis, nagyon örülnék neki, ha a későbbiekben leveleznénk egymással.
Jó, ebből már nem jövök ki jobban, tudom ezt én is, de talán nem néz őrültnek, bár... mi mind őrültek vagyunk egy kissé azt hiszem. Én csak egy kis búfelejtés miatt csinálom ezt, az egész tinder dolgot. Nehezen viselem az ünnepeket, ki kell szakadnom a saját gondolataimból, csak a testi érintés hajt, szavak nélkül. Nem nagyon szoktam egy jobbra húzás után ilyen helyre jönni, nem nagyon szoktam a másikkal beszélgetni. Többször csak találkozunk egy adott helyen, megvan, aztán köszi, pá. Tudtam, hogy most másabb lesz, mint azelőtt, de főként azért, mert azt hittem, egy kiskorú próbál arcoskodni, és mivel az ő szintjükön az van, hogy a lányt, akinek a kezét meg akarod fogni, előbb meg kell etetni, így azt hittem, azért választotta ezt a helyet. Kellemesen csalódtam.
- Holló? Milyen drámai a baglyok korában.
A mosolyom őszinte, ahogy a hangom is. A holló drámai állat, drámaiként tekintettem rá mindig. A szemem csillog, mert már nem vagyok benne biztos, hogy ebből több is lesz, pontosabban, hogy ez olyan lesz, mint amilyen egy ilyen összefutás lenni szokott, de nem is sajnálom. Jack egy megfejtésre váró talány, egy sok réteg alatt megbújó titok.
- Rendben. Van egy kérdésem. Mit tennél egész életedben, ha csak az egyiket tehetnéd, tintát szívnál ki egy fából vagy madártollból faragnál pennát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

A nő válasza villámként csap közéjük; az gyors és hangos, ami Jacket mosolygásra készteti. A férfi szája azonban csak lassan mozdul, mintha nem tudná hogyan kell. Először csak a felső ajka rezdül, az is esetlenül, és az az alig hallható nevetős hang, ami a mozdulatot kíséri, éppolyan vérszegény, éppolyan, mint amilyen ő is. Megfakult tinta az összegyűrt, kidobott, majd a kukából kihalászott és apró fecnikre széttépett pergamenen. Darabokban hullott a padlóra, és a világ egy pillanat alatt veszítette el minden színét. Virginia magával vitte az életét, és most, ebben a meghitt kávézóban, ahol a pincér már percek óta próbálja felvenni vele a szemkontaktust, úgy érzi, újra megdobbant a szíve. Hosszú idő óta először. Korántsem a szerelem miatt, hanem mert a szemben ülő lélek a sajátjához hasonló kabátot hord.
- Egy éjjel hozzám csapódott - kicsit megvonja a vállát, ezzel is azt üzenve, hogy bár talán nem akarta, egyáltalán nem bánja a dolgot. A szájaszéle halvány mosolyra görbül. - Azóta összenőttünk. Érez engem, ismeri a gondolataimat, tudod.
A pincér időközben melléjük ér, köhint egyet, és várakozó tekintetét rájuk szegezi. Jack felnéz rá, majd Korinnára pillant.
- Kókuszos forró csoki? - kérdezi a nőtől. Ő maga él-hal a kókuszért, és már csak a gyümölcs említésére is megindul a nyáltermelése.
A nő előző kérdésén csak azután kezd el igazán gondolkozni, hogy ismét kettesben maradnak. Ajkait összeszorítja, és elpillantva a közeli ablak felé, néhány percre elcsendesül. Tekintete a messzibe réved, tudatlanul is hunyorog, ujjaival az itallapon dobol.
- A tintát választanám - feleli végül. Válasza lassú és vontatott, úgy tűnhet, nem biztos abban, hogy jól választott. Írhatna vérrel is meg festékkel, de az igazság az, hogy már annyira hozzászokott a tinta illatához, hogy a hiánya soha nem hagyná nyugodni. Érezné az orrában, holott az csak valami régi emlék volna. Visszafordul Korinnához. - És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szép a mosolya, és különleges, rejtett. Nem olyan, amit mindenkinek felfed, nem olyan, amit mindenkinek mutogat. Ő a valóságot mutatja, a komor, elgondolkodó, elmélkedő férfit. Én mosolygok, őszintén is, mint ahogy a beszélgetésünk alatt számos alkalommal tettem már, és őszintétlenül, ám bájosan, mint amikor megérkezett, vagy amikor olyan kérdésekkel bombáznak, amiket gyűlölök, kínos beszélgetések során. Én a felszín alatt vagyok komor, elmélkedő. Mást látok egy lehulló, sárga levélben, mint mások, de nem állok meg nézni, hogy játszik a sárga és a bordó erezet egyetlen levélen, másként értelmezem, mit hordoz magában ez az egész. Mást, mélyebbet, törékeny, szomorú elméleteket.
- Ritka és értékes kapocs. Az emberek többnyire bemennek a boltba, ráböknek egy bagolyra, aztán kész.
Nekem még csak boltba se kellett mennem, anyám választotta. Mint mindent, Balázs előtt. Anyám pedig aszerint választott baglyot mind a kettőnknek, hogy melyik a legszebb, legjobb befektetés. Senki más nem mondhatta el magáról, hogy olyan csicsás baglya volt, aminek a hófehér tollai ezüstös ívvel omlottak egymásra. Azt hiszem, valami furcsa kísérlet eredményei voltak. Nem is voltak normálisak, folyton összecsipkedtek, de mindenki tudta, hogy hozzánk tartoznak. Komolyan mondom, a kellemetlenségek melegágya Andrássynak lenni.
- Tökéletes.
Mondom, de nem nézek a pincérre, hanem Jacket nézem, szemeim kissé összeszűkülnek, ahogy próbálom kitalálni, hogy mi is ő. Létezik egyáltalán? Könyörgöm, létezzen, legyen valós. Milyen ostobának nézne, ha most megtapogatnám, hogy tényleg itt van-e, vagy csak álmodom. Nem álmodhatok, nem lehetséges, hiszen érzem a körülöttünk keveredő illatok émelyítő kavalkádját. Álmunkban nem érzünk illatokat. Kiábrándító, nem igaz? Álmodhatsz a cseresznyefa virágzásról, de az illat akkor sincs meg, ha jártál már ott.
- Ki vagy te?
Kérdezem végül, bár nem akarom hangosan kimondani, így egyből meg is bánom, és csak kicsit megrázom a fejem.
- Senki se találta még el, hogy mit innék. Meglepődtem.
De ugyanakkor kíváncsi is voltam. Tudni akartam, ki ő. Miért ő az, aki, mit csinált, hol járt eddig, honnan veszi a gondolatokat, mire gondol, mit érez. Eggyé akartam válni vele, hogy megérthessem, ki az a Jack, aki el sem akart jönni, és aki most mégis megnyílik nekem. A válasza újabb mosolyt csal az arcomra.
- Tinta, határozottan. Írni bármivel lehet, de a tinta illata és érintése a lelket simogatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Most mondja, hogy tizenkét éves volt, mikor először boltban járt? Akármilyenben, ugyanolyan az összes. Mint egy hatalmas ketrec, ahová a tömeg önként csődül be. Fiatalkorában megrémítették az emberek, a sokaság a plázákban, a forgalom az utakon, még a betonnak is szaga volt, a hangok pedig kiszűrhetetlenül zúdultak rá. Ő már akkor is inkább mint állat tekintett magára, nem mint ember. Keveset beszélt, mindig csak figyelt, és kerülte azt a világot, amit kényszernek érzett. Őt kitaszították az otthonából, ahová nem a születés jogával érkezett és ahová sohasem tartozott igazán, mégis hosszú éveken át vágyott oda vissza.
Azóta megszokta azt, ami van. Az írás segített, a szavakban rálelt a biztonságra, a hangokra és dallamokra, és tizenhét éves korában találkozott Virginiával is. Sokáig a szerencse fiának érezte magát, nem volt nála boldogabb ember, a tömegvilág egyik napról a másikra ragyogóvá vált, a szerelem elbódította őt, és hamis megnyugvásba ringatta. Lehet igaz valami, ami egyszer elmúlik?
- Walid különleges madár - jegyzi meg. Lelki szemei előtt fekete tollak suhannak át, orrában megérzi a hús és takarópihék jellegzetes illatát. - Légy vele óvatos. Figyel és ért.
Ahogyan Jack is. Figyelmesen hallgatja Korinnát, tekintetét végig rajta tartja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Vonásai nyugodtak, fakó bőre kisimult, csak a szemei és az, ahogyan néz a szemben ülő nőre sejtetik, vajon mi játszódik le az arc mögött. Odabent felkavarodott a sötét tó régóta mozdulatlanul álló vize. Valaki apró kavicsokkal dobálja, és a felszín körívben rezdül. Újra meg újra.
A kérdés meglepi, és majdnem visszakérdez, hogy tessék?, helyette azonban csak mered tovább a zavarba jövő nőre, akit váratlanul lányként kezd látni. Nem kislányként, kamaszként. Aki érettebb a kortársainál, afféle öreg lélek, ahogy a törzsben mondták, és aki már sokadjára született le a Földre.
- Jack vagyok - mondja egyszerűen, derűs hangon, ajkai jobboldalán finom, bujkáló mosollyal. - Mindenkinek mást jelentek. Valakinek senki, valakinek a Hold vagyok. Egyszer majd elmondod, szerinted ki vagyok.
Nem szeretné hozzátenni, hogy ha úgy alakul, ha megismerik egymást, ha találkoznak még egyszer, ha azok a levelek valóban megíródnak. Ő úgy gondolja, a világ összes élőlénye szoros és kevésbé szoros fonalhálóban helyezkedik el, és mindenki mindenkivel összeköttetésben van. Ok-okozat, tett és hatás.
- Elolvashatom a könyveidet? - kérdezi később, már a gőzölgő forró csokoládé fölül átpillantva Korinnára. Furcsa kérdés lehet ez, de számára az írás az egyik legintimebb kapcsolat. Olyantól olvasni, akit ismersz, egészen mást jelent, mint vadidegentől, akinek a neve semmit sem mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az élet apró kapcsokat aggat ránk, születésünk pillanatában legalább öt van rajtunk, és minden lépéssel egy-egy újabb kapcsolódik ránk. Ahogy lépéseinket megkezdjük a világban, bőrünkön megannyi láthatatlan kapocs jelenik meg, melyekkel az embereket magunkhoz kapcsoljuk, legyenek ismerősek, vagy egészen ismeretlenek. Mindenki kapcsolódik hozzánk valahogy. A kedves barna szempár, akinek tulajdonosa ránk mosolyog a metrón, vagy a lány, aki nem tudja megállni, hogy megkérdezze, hol vettük a sálat, ami a nyakunkban van. Ezek a kapcsok is tartanak, és talán éppen ezek vonzzák be életünk nagy pillanatait, a szerelmet, a barátságot, a szülővé válást. Senki sem tudhatja cselekedete adott pillanatában, hogy mivé is válik a másik számára. A mosoly megment attól, hogy a kelleténél több nyugtatót szedj be, vagy, hogy meggondolatlanul felmenj a lakóház tetejére. A kérdés motivál, hogy odafigyelj arra, milyen képet közvetítsz, és talán a kérdés miatt szólít meg egy másik ember, aki meghív egy kávéra, és összefonódtok egy életre. Talán a fiú kérte meg a lányt, aki később első gyermeketek keresztanyjává válik. Sosem tudhatjuk, mivé lesz az első lépés a másik irányába.
- Szóval jobban járok, ha megtartom a titkaim előtte.
Halvány mosolyom fokozatosan szélesedik ki. Elképzelem, ahogy a holló tekintetébe nézek, és mögötte meglátom Jacket. Ő maga is olyan, mint egy holló. Titokzatos, izgalmas, különleges. Vágyok a felszín alá, hogy lebonthassam a rétegeket, érzem, ahogy a barna ruha alatt a gyomrom megfeszül. Megint megtörténik. Van egy elme, amibe bele akarok látni, akit meg akarok ismerni, akivel együtt akarok létezni. Kevés ember fogott meg még így, de ő, most más. Érzem, ahogy a tekintetünk összekapcsolódik, hogy vágyom elméje, gondolatai, emlékei vizslatását, hogy vágyom a koponyája alá férkőzni. Izgalommal tölt el a tekintete, vágyom rá, hogy az enyéimben érezzem. Akarom őt.
- Egyszer, amikor sikerült megfejtenem téged.
Biccentettem a jövőre. Nem szoktam felelőtlen ígéreteket tenni. Nem hiszek bennük, nem hiszek az öröklétben, nem hiszek abban, hogy ha egyszer elhatározunk valamit, az megtörténik. Én, gyerek fejjel még, elhatároztam, hogy a sors, ha látja, hogy szeretjük egymást, életben tartja a férjemet, akkor is, ha lehetetlen volt. Elhittem a jövőt, a közöset, a szép emlékeket. Akkor még, tizenhat évesen hittem, hogy van egy nagyobb erő, ami mindent legyőz. Most már nem tartom így, de hiszek a tudás, a megfigyelés erejében. Ki tudja, talán egy nap azt mondom majd neki, hogy ő egy holló, egy ritka, tökéletes példány, vagy azt, hogy olyan, mint a sündisznó, a szúrós tüske alatt édes arc, ám mikor már azt hiszed, nincs félnivalós tőle, megeszi a madárfiókákat. Jack egy rejtély, és én izgatottan fészkelődök, mert nyomozni akarok.
- A könyveimet, vagy az írásaimat?
Nem is hiszi, mennyire lényeges a különbség. Senki se tudja, hogy mennyire lényeges a különbség. Közel vagyunk egymáshoz, a szűk box arra tökéletes, hogy párok bújjanak össze benne, de arra is, hogy titkok suhanjanak át emberek között, mégis, kissé közelebb hajolok hozzá.
- Az első könyvem elég nagy port kavart, így most már csak visszafogottabb önéletrajzokat készítek, mint az oktatást reformáló Shanes, vagy a Glacio Chrystals felemelkedése. De vannak a fióknak írt gondolatok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Jack a szemben ülő lány mosolyra húzódó ajkait figyeli. Pillantását, igaz, újra meg újra elkapja róluk, hogy a tenyerei között gőzölgő kókuszos italra süsse, de hiába, ha az minduntalan visszatalál hozzájuk. Nem, gondolja, nem Virginiát látja benne, nem ő ül most vele szemben, és nem ő mosolyog valami kedves-viccesen, amit az előbb mondott.
A szemben ülő lány vörös haján megcsillan a szomszédos lámpa fénye, és Jack addig tiszta tekintete elhomályosodik. A múlt és jelen összeolvad, és ő beleréved az emlékek meg a soha meg sem történt, képzelt pillanatok hamuszürke kavalkádjába.
Virginia nemcsak az élete. Ő a mindene. Aki miatt reggelente felkel a Nap, aki beragyogja a házat, aki, ha elsétál a kietlen földeken, lábnyoma alatt virágfonal nyílik. Ő az egyik legkedvesebb lélek, akit valaha is ismerhetett. És most nincs itt. Lassan már... mióta is, hogy a világ színét veszítette? Alig több, mint egy éve. Ő azóta nem tud írni. Elfelejtette hogyan kell élni. Úgy, mint azelőtt. Boldognak lenni csupán a létezés erejétől, és a gondolattól, hogy az egész bebarangolni való világ rád vár. Milyen sebezhető is egy ember. Testestől-lelkestől.
Jack elmosolyodva emeli vissza barna szemeit a lányra, majd halkan el is neveti magát.
- Semmi bonyolult nincs bennem - feleli őszintén. És tényleg így is érzi, még annak ellenére is, hogy a legtöbb ember furcsának, zavarodottnak és ijesztően különcnek tartja őt. Tudja, hogy visszafogottsága, életfilozófiája, meg hogy a szomszédaitól messze, az erdőbe nyúló utca legeslegvégén, egy maga eszkábálta fakunyhóban lakik, aminek az ebédlője felett plafon helyett a szabad ég van... tudja. Azt is, hogy vannak, akik számára ez barbárság, akár világtalanság is talán. Mintha megragadt volna egy másik életben.
- Mindent - mondja, és a bögrét ajkaihoz emelve, hangosan szürcsöl bele a forró csokiba. - Ha lehet. Szeretnék olvasni tőled és rólad is.