37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 ... 105 ... 124 125 » Le
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. március 30. 15:12 Ugrás a poszthoz

Reissner Eliza

Egyszer veszem rá magam, hogy eljövök a faluba eltölteni egy kis időt, és elfogyasztani a szokásos kávémat, mikor kiderül, hogy valami könyvklub szervez előadást. A pincér azt mondta, hogy Stephen King fog jönni. Nem nagyon hiszem el, hogy a híres író tartana itt bármit is. Biztos valami névrokon húz hasznot a névből. Nagyon elmerülök az újságban lévő cikkekbe. Arra figyelek fel, hogy egy lány áll előttem, és kérdezi meg, szabad e a mellettem lévő üres hely. Mivel egyedül vagyok, senkit nem várok, és egy szép hölgynek nehezen tudok ellentmondani, így persze, hogy leülhet.
- Ülj le nyugodtan. Én annyira belemerültem a dolgokba, fel sem tűnt, hogy ennyien lettünk itt. Te is erre az előadásra jöttél? A híres író Stehen King jön, vagy valami állhírről van szó? -
 Ha igen, akkor ő biztos választ tud adni arra, hogy tényleg az jön, akire gondolok. Ha nem is, akkor majd legkésőbb megtudok mindent, amikor eljön az ideje. Nem zavar az előadás, csak a sok embert nem szeretem, főleg, ha kis helyen zsúfolódnak össze. Ebben az esetben ez áll fenn, a nagy érdeklődés miatt tehették be a plusz asztalokat. Nekem az a sejtésem, hogy a haszon volt az első. Várom, hogy a lány elhelyezkedjen.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 30. 22:06 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town;



Halványan mosolyodott el, nem is várt sokáig, hogy leüljön. Belekortyolt a saját italába, amivel meg is égette picit a száját, így nem is válaszolt azonnal. Meg egy kicsit elgondolkozott azon, amire célzott a srác.
Erre a lehetőségre igazából nem is gondolt. Készpénznek vette, hogy ha azt mondták, King itt lesz, akkor bizony itt is lesz. De belegondolva neki is sántított egy kicsit a történet, hogy egy kisebb magyar mágusfaluba látogatna el egy olyan híres író, mint ő.
- Én ezt hallottam, és ha nem jön el... - egy pillanatra csendben maradt, mielőtt még valami eszelős dolgot mondott volna, amivel megrémiszti a beszélgető partnerét. - nos, akkor azt hiszem írok egy rágalmazó levelet neki - mosolyogva megvonta a vállát, jobb nem igazán jutott eszébe.
- És hogy válaszoljak is a kérdésedre, igen, King úr miatt jöttem. Te is? - Legszívesebben azonnal elkezdte volna faggatni, de ahogy a kávéjáról visszanézett rá, eszébe jutott, hogy még nem is mutatkozott be. - Reissner Eliza vagyok egyébként, itt tanulok a tanodában.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2018. március 31. 19:05 Ugrás a poszthoz



- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 31. 19:33 Ugrás a poszthoz

Farkasom  Pirul
Kinézetem

A mai nap olyan lassan telt, hogy azt hittem, nem lesz vége sosem. Úgy vélem, ezen az sem segített, hogy megbeszéltük Farkassal, beülünk valahova. Menni akartam már reggel óta, és hiába volt mit csinálnom, a munka se vitte előrébb az időt. Megérkeztek az új tankönyvek, azok, melyeket a megvásároltatottakon felül adunk ki a diákoknak, és ma a többségük meg is érkezett, megkezdődött az ingyenes könyvcsomagok kiosztása is. Szóval nem volt unalmas a nap, egyáltalán, de nem értem, hogy akkor hogyan nem telt el gyorsabban a nap. Viszont végre vége. Jártam otthon is, beszéltem a húgommal is, megtudtam a legújabb híreket.
- Apám menősül.
figyeltem arra, amit eddig mondott, és alapból nagyon aranyos is a történet. Szegényem, nem lehet könnyű a világgal megszoktatni, hogy elvesz engem feleségül. Nekem se egyszerű, mert azt mondták, hogy ha én egyszer férjhez megyek, akkor olyan embert fogok választani, aki szöges ellentéte apámnak. Nem értem, honnan gondolták ezt, hiszen imádom apámat, és úgy vélem, benne és Farkasban számos közös dolog van.
- Bocsánat, csak még meg kell ezt emésztenem. Furcsa.
Most rajtam a sor, hogy a csészém után nyúljak, és a vaníliás csodából egy újabb kortyot fogyasszak.
- Nem azért zavar, mert nem akarom, hogy boldog legyen, csak annyira, nem tudom, váratlan. Azt hittem, hogy ő csak nőzik, száll virágról virágra, de most házas lesz, olyan furcsa, nem?
A napom eltelt, de mindent felülírt ez, így nem tudok most másról beszélni, csak valahogy ki kell adnom magamból ezt a témát.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2018. március 31. 20:20 Ugrás a poszthoz



- Megnősül? Huh, hát ez kissé váratlan... ihletet kapott a lányától? - kérdezi, de ő is érzi, mennyire nem jó ötlet most megpróbálni sem humorral kezelni a helyzetet. Látja Vesznán, hogy nem fogta még fel az egészet, talán sokkolta is, vagy legalábbis neki úgy tűnik. Közelebb húzza kicsit a kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére, majd gondol egyet és elengedi, de csak azért, hogy a csészéjét fogva odébb költözzön éppen a lány mellé huppanva le egy párnára.
- Gyere ide, bogárka - mondja neki félhangosan ölelésre tárva ki a jobb karját, hogy aztán magához is húzza. - Nem baj, emészd csak nyugodtan - feleli és csókot nyom a szőke tincsek közé is.
- Ki tudja, lehet, hogy ez már kapuzárási pánik. Rájött, hogy neki is szüksége van valakire és nem elég az, ha mindig más van. Nem is tudom. Végtére is az ritkán boldogít, ha nincs senki, akire úgy igazán számíthatsz - válaszolja a végét már félig csak magának mondva, hiszen neki is megvannak a saját tapasztalatai e téren.
- Na és ki a szerencsés ara? Ő is színésznő netán? - kérdezi meg, miután kellőképpen sokáig hallgatott már a lány felkarját simogatva, ahogy magához öleli, hátha ettől kicsit jobban érzi magát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 31. 20:50 Ugrás a poszthoz

Farkasom Pirul

- Lehet, hogy így tiltakozik.
Nem tudom, de ijesztő a tény. Pedig logikus. Apám életének fénypontján van, és megnyerő is tud lenni. Szóval nem csodálkozhatok azon, hogy van mellette valaki, én pusztán a házasság tényét találom megdöbbentőnek. Nem is veszem észre, hogy Farkas mikor költözött arrébb, a kézcsók hatása alatt vagyok még. Annyira úriember, hogy még mindig meglep. A mai korunkbeliek távol vannak tőle. Az ölelést viszont hálásan fogadom, és jól esik, hogy hozzábújhatok. Szeretem őt, szeretem a figyelmességét és a türelmét. Néha nagyon nem könnyű az élet velem.
- Tudom, csak házasság. Mindig ketten voltunk. Egész életemben. Aztán jött Lili, és most egy feleség. Ne haragudj, olyan önző vagyok. Hiszen én is férjhez megyek, és új családot alkotok.
Ez mondjuk még mindig nagyon érdekesen érint. Nem tudom, hogy milyen leszek, mint feleség, majd mint anya. Mindig azt hittem, hogy Ash majd megszán, és feleségül vesz egyszer, aztán ő elment, majd az apukája is, és onnantól tudtam, hogy halálra van ítélve a kapcsolatunk. Aztán a semmiből felbukkant Farkas és most itt vagyunk, menyasszony és vőlegény, akik egy közös életet terveznek.
- Ez az, hogy nem. Mondjuk ez nem baj, nem nagyon kedvelem őket. Az egyik volt tanárnőm, Olive Belmonte. Gyönyörű szép nő, zavarbaejtő szemekkel. Legendás lények gondozását tanít, vagyis tanított, mert éppen most adta le. Kedveltem őt, Lili meg szinte a rajongója. Szóval azt hiszem, nem is lesz ez olyan vészes.
Felpillantok a férfire, és kicsit nyújtózkodva megpuszilom az állát, hálásan, hogy ilyen kedves velem.
- Nagyon sokat ugrattak vele, hogy megnősülsz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. március 31. 21:10 Ugrás a poszthoz

Reissner Eliza

Amikor bemutatkozik, tudatosul bennem, hogy én ezt nem tettem meg. Nem feledkezek meg róla, de most annyira elvonta a figyelmemet a nagy tömeg, hogy ez elmaradt. Nem nagyon szeretem, ha valami nem úgy alakul, ahogy én akarom. Nem számítottam ekkora tumultusra itt a kávézóban, nem lehet nyugodtan kávézni.
- Elnézést a neveletlen viselkedésemért, amiért nem mutatkoztam be. Partay Alfréd Benedek vagyok, Navinés. -
 Megtudom, ő is az író miatt van itt. Nem tud ő sem biztosat mondani annál, hogy meg van hirdetve. Ha csak egy reklám fogás, nekem nem számít, hiszen nem ezért jöttem. Ha igen, akkor megnézem, hiszen én is olvastam pár könyvét, és láttam az azokból készült filmeket.
- Én csak egy kávéért jöttem le, hogy közben tudjak újságot olvasni. Ha már ide jön, akkor meghallgatom. Nem tagadhatom, én is olvastam néhányat a könyvei közül, és láttam, az azokból készült filmeket. Néhány film jó is lett, de a könyveket jobban is szeretem. Nem csak King esetében, hanem úgy általában. A filmeket is megnézem, mert a kíváncsiság vezet, hogyan tudták megoldani a dolgokat, és miben vannak közös vonásai azzal, amit én elképzeltem olvasás közben. -
 Nem kicsit eresztettem bőlére a mondandómat, amit nem is bánok, hiszen mindenki csak arra kíváncsi mennyit beszél az ember. Az már másodlagos mennyire van hírértéke, vagy mennyire minőségi.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 1. 09:29 Ugrás a poszthoz

Dávidom


- Ez a hála azért a sok iskoláért.
Felelem a válaszára tetetett szomorúsággal. Tudom, hogy nem bántásból mondja, így hát én sem így közelítem meg a helyzetet, de ez most nagyon adta magát. Éltem a kínálkozó lehetőséggel. Manapság úgyis mindenki azt nézi, hogy milyen a mimikám, arról mi olvasható le, és vajon mennyire igaz az, amit feltételeznek. Azt hiszem, úgy vélik, szörnyeteg vagyok. De csak mert nem ölelgetek mindenkit? Furcsa hely ez a falu, annyi szent.
- Még csak tervezem, hogy megvalósuljon egy nap. Szerintem ilyen még nincs, be akarok törni a piacra, és úgy vélem ez egy olyan rés, melyet addig kell magamévá tenni, amíg valaki más el nem válik, és rá nem jön, hogy újra kell szerveznie az életét.
Sikeresnek érezném a dolgot, egy hasznos, és kellő elméleti és gyakorlati tudást adó képzésnek. A nő, aki egyedül marad, talpraesett, hiszen az élet oroszlán részét ő végzi. De mi van a férfival? Neki nem olyan egyszerű, hiszen a női nemre jellemző precíz szervezés hiányt szenved. Ezért is van annyi titkárnő, és oly kevés titkár. Tudom, mostanában már oldódik a sztereotipizált szakmafelosztás, de akkor is így gondolom. Azt hiszem, én magam túlságosan ragaszkodom a hagyományos megközelítésekhez. Szeretem a rendet, a fegyelmet, az egyszerűséget.  
- Éppen ezért. Te is érzed, hogy van némi probléma a főzőképességeimmel. Anyád sosem tanított meg a létfenntartás alapvető elemeire, így aztán célszerű lenne, ha E mentes étkezést folytatnék. Nem bízom abban, hogy a vendéglátó helyek megfelelő tartalmat helyeznek a jól hangzó név mögé.
Pedig az egészséges életmódra oda szoktam figyelni. Elképzelhető, hogy nem is olyan nagy ostobaság egy főzőtanfolyam. Most, hogy két gyerekem is a közelemben van, meghívhatnám őket időről időre tesztalanynak. Biztos élveznék a közösen elköltött kellemes ebédet.
- Anyád eddig sem örült.
Miközben beszélt, megengedek magamnak egy kicsit bohókásabb arckifejezést is. A tetoválásain eddig úgy tettem túl magam, hogy háziállatként bántam velük, mintha valóban lennének. Mozognak és magukhoz képest elég változatos érzelmi színskálát vonultatnak fel a rendelkezésre álló mimikájukkal, így úgy vélem, megoldható ez így. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodom.
- Amíg nem valami obszcén felirat fut át a mellkasodon, nem érzem a problémát. Anyád is meg fogja érteni. Tudod mire gondoltam? Kitalálhatnál egy motivumot, mely összeköt minket, ötünket, és viselhetnénk mind. Ostobaság?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 1. 15:54 Ugrás a poszthoz

Anton

 Szavai rá jellemzőek. Érzem, hogy nem gúnyolódik hiszen ő az egyik legjobb barátom és ezt nem tenné, s persze én is csak annyira vagyok a hacienda miatt nyűgös amennyire ő sajnál engem. - No hay miel sin hiel... - mondom egy sóhaj után spanyolul, szinte reflex szerűen, hiszen az elmúlt hetekben a legtöbbet ezen a nyelven olvastam, írtam és beszéltem. Megelőzve értetlenségét gyorsan magyar megfelelőjével folytatom - Vagyis nincsen rózsa tövis nélkül - ajkam szegletében megjelenő halvány, de őszinte mosolyomból láthatja, hogy mindennek ellenére a birtok olyan kincs nekem, mely mostantól az otthonommá válik majd, hiszen saját tulajdonom még nem volt ez előtt. - Visszatértek...Muy bien...Csodás- zárom rövidre szerelmi életemről folytatott diskurzusunkat. Nincs erőm hozzá, mert még mindig túl eleven az emléke annak, ahogy távozott a szállodai szobámból. Inkább én is belekanalazok végre abba a gesztenyepürébe, amit kihozott nekem. Nagyon finom, annak ellenére, hogy cukrászdai. Míg falatozom furcsa dolgokat mesél, szemeim össze is szűkülnek és gyanakvó tekintetem elárulja, hogy kétségeim vannak. - Súlyos vád ez...és kétlem, hogy csak amiatt, mert neked nincs elég feladatod a kollégáid valakit eltennének láb alól. Ti tudtommal az életet véditek, nem? A világban meg bárhová nézünk van bőven bűn és gonoszság, amivel foglalkozhattok.. - mondom el neki én is, amit gondolok. Való igaz léteznek korrupt, aljas emberek a hivatalokban, így biztosan találhatunk elvetemült aurort is, de azért talán picit túloz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Írta: 2018. április 1. 23:46 Ugrás a poszthoz

Evena
meg a második krémes

Dehogynem gúnyolódom. Lételemem a gúnyolódás. Más kérdés, hogy akárkivel képes vagyok gúnyolódni, tehát ez tökéletesen független attól, mennyire kedvelem vagy nem kedvelem az illetőt.
- Szólj, amint megvan a házavató buli időpontja! - szólítom fel erre a következő krémesre vetődésem előtt. Igen, így hívattam meg magam az eseményre. Vagyis igazából még csak meghívást sem várok. Ott leszek és ennyi. Nyilvánvalóan azt sem tudom, tervez-e ilyet, de majd mindjárt kiderül.
- Még lehet, hogy örülsz majd neki - vonok vállat a lovagjának visszatértével kapcsolatban. A legtöbben nagyon elő tudják adni -még saját maguknak is-, hogy a hátuk közepére nem kívánják a másikat, aztán amint felbukkan az ajtóban, már legszívesebben borulnának is a nyakába. Jómagam mondjuk nem igazán vagyok ilyen. Csak akkor adom át magam a nagy érzelmeknek, ha már biztosan tudom, melyik irányba mutatnak.
- Nem ismered a kollégáimat - rázom a fejem, miközben természetesen én sem hiszem egy árva, megveszekedett percig sem, hogy komolyan ők állnának bármi ilyen mögött. Naná, hogy túloztam. Ahogy mindig.
Idő közben már a második krémesem felénél járok. Néha jó maszatos leszek a nagy belefeledkezettségtől, de idővel mindig megtörölközöm. Meg persze iszok olykor egy-egy nem elhanyagolható kortyot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 305
Összes hsz: 2174
Írta: 2018. április 2. 14:07 Ugrás a poszthoz

Fanni

A legtöbben már rá sem kérdeznek, miért van bent ilyen gyakran. Hisz a tulajok irányítani szoktak, nem dolgozni, de Niko szinte állandó berendezés lett a csárdában. Az otthona ez a hely, talán már jobban is, mint a lakás a lakónegyedben. Kiismerte a vendégeit, de mindig várja az újdonságot.
Mikor Fanni megérkezik hozzá, a férfi kíváncsian hajol előre és hagyja, hogy a nő elmondja, mit szeretne. A szemébe néz, mélyen, szemei kissé összeszűkülnek, melytől szembogarai feketének tűnnek.
- Barna. Sötét barna - félmosolyra húzódnak ajkai.
Tartja a szemkontaktust vele és egy kicsit talán kihasználja a helyzetet. Nem érti, miért tud ilyen hatással lenni a nőkre, de nem csinál belőle titkot, hogy élvezi.
- Mondd csak, van aki hazavigyen? A szívemre venném, ha bajod esne.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 14:44 Ugrás a poszthoz

Kamilla
Zene

Az a nagyon jó a Pillangóvarázsban, hogy vannak csendes, rejtett zugai, ahova az ember elbújhat. Egyszerre vagyok hát emberek között, és teljesen egyedül. Ideális állapot. Egy kis nyugalom kell, egy kis pihenés, és mégis tudok szólni bárkihez, ha akarok. Nem mintha akarnék. Zöld hosszú ujjú pólót és fekete farmert húztam a mai napra, már kellőképpen tavasz van a nagyobb beöltözéshez.
Egy függönyökkel eltakart részen ülök, ahol csak jó pár párna, egy fekete kisasztal és némi gyertyafény van. Áfonyás teát és hozzá sajtos falatokat rendeltem, ez érkezik most, két bögrével, és a lány mosolyogva kérdezi, hogy: "Nem ért még ide a lány?" Én csak megrázom a fejem, és megköszönöm a kedvességét. Először nem értem, hogy miért mondja, csak utána jövök rá, hogy erre a részre többnyire romantikázni jönnek az emberek, hát most már ez van. Én inkább menekülök. Menekülök a valóság elől, hogy valami szörnyű nagy baj van velem. Menekülök az Edictum elől, hiszen le kéne adnom a cikkterveimet, és furcsa mód menekülök Kamilla elől is, mert nem merem elmondani neki, hogy megfeneklettem, hogy az, ami az életemet jelentette eddig, most nem megy, hogy nem tudom, mi lesz velem. Egyelőre kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogy mivel tudnám elterelni a gondolataimat.
Szusszanva hajtom a fejem a falnak, és hunyom le a szemem, miközben a fülesemen át újra felcsendülnek az idefelé hallgatott dallamok. Azt hiszem, nagyon nagy bajban vagyok, szinte érzem, hogy megfullaszt a vihar előtti forró levegő.
 
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. április 2. 15:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 2. 15:21 Ugrás a poszthoz


Nem Lina utolsó mondata volt az, ami megijesztett, hogy majd ő úgyis beszél Marcival. Beszéljen, ha akar, vigye magával, ha akarja, felőlem aztán tényleg úgy cselekszik, ahogy épp feláll neki. Nem is amiatt pánikoltam be, hogy netalántán a fiú ne tudná, hogy ragaszkodom hozzá, és sokat jelent nekem, még ha kissé analfabéta is vagyok az ilyen dolgok kimutatásában. Maga az egész kérdés hozta ki belőlem ezt az érzést, a tény, hogy mit kellene éreznem, és hogyan kellene viselkednem, és nem teszem meg, mert nem tudom. Eléggé visszás ez az érzést, mert, bár meg vagyok győződve, hogy nem attól félek, aki vagyok, vagy akivé váltam, mégis érzem, hogy valahol most nem érzem magam jól, idebent, a bőröm és a csontjaim alatt. Egy ideje már itt ülök, egy teával, mert mi mást lehetne itt venni, de még nem ittam bele, csak kavargattam, aztán kihűlt, és én tovább kavargattam bambán, ahogy ez ment a fejemben. Aztán az egyik pincér lány szólt, hogy itt a barátom, és nekem nagyon fura volt, hogy az emberek az iskolában úgy gondolják, Marci a barátom. Bólogatva megköszöntem neki, de most még mindig itt ülök, és még mindig nem mentem oda hozzá. Pedig egy rendes barátnőnek ezt kellene tennie. Utálom Linát azért, amiért ezt az érzést keltette bennem. Lehet, hogy jót akart, és csak magát akarta megnyugtatni, de ezzel épp mindennek az ellenkezőjét váltotta ki, ami egy rettentően önző dolog. Én soha nem csináltam ezt vele. Nagyot szusszanva hajtom hátra hajam az arcomból, majd a csészét és a vele járó kis tányéralátétet ott hagyva kint, az asztalon lépek be, majd indulok arra, amerre Marcit magyarázták, hogy van. Halkan ülök le mellé, majd a fejemmel bebújok a karja alá, és átölelem a derekát, ahogy lehunyom szemeim, mert ő valahogy egy nagy, biztonságos maci.
- Mi a baj?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 16:02 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Van barátnőm.
Ez az első reakcióm, arra, hogy valaki leül mellém, majd átölel. Vannak ilyen első- meg másodéves kislányok, akik nem az, hogy vihognak, amikor meglátnak meg összesúgnak, esetleg szerelmes levelet írnak, hanem igyekeznek odaosonni hozzád, meg közös képet akarnak csinálni veled, aztán megtervezik az esküvőtöket, meg a gyerekeitek kinézetét. Eléggé ijesztőek, és az is, hogy nekem van két ilyen rajongóm. Rendesen kettő. Ráadásul barátnők. Nem is értem, hogy mit hisznek. Tizennégy évesként majd ők kellenek nekem. Fanni és Lina után, Kamilla helyett. Valószínűleg. Kinyitva a szemem pillantok le a lányra, hogy a szemébe is megmondjam, hogy sipirc van, és akkor, ahogy lehajolok, érzem meg az illatát, és mosolyodok el kicsit.
- Szia.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, csak utána húzom ki a fülemből a zenét. Mivel hangosan szólt, így nem teljesen hallottam a kérdését, de azért össze a tudom rakni. Feltételezhetően azt kérdezte: "Mi a helyzet?"
- Fanni a Navinéből átment a Levitába, szóval már csak a Rellonnak kell összejönnie, és elmondhatom magamról, hogy ágyba vittem az összes házat.
Nagyon, de nagyon rossz poén ez tudom, de azt is, hogy ez olyan, amivel egyrészt elindíthatok egy tisztázást, ami a kapcsolatunkat illeti, másrészt, elterelhetem a gondolatait, nehogy észrevegye, hogy velem valami nem oké. Ezen túl pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg nagyon rossz a humorom. Szorosabban ölelem magamhoz, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy majdnem egy vonalban legyen az arcunk.
- Kérsz az enyémből vagy rendeljünk neked valamit?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 2. 23:07 Ugrás a poszthoz

Anton

 Remélem kedvel, mert én őt igen, még akkor is, sőt pont azért mert néha akkora tahó, hogy csak na. Ez nála egy veleszületett képesség lehet, amivel képes kibillenteni például engem a marcangoló depressziómból. Szóval hál a legyen a Nagy Szellemnek azért, hogy ilyen jó vágású tuskónak teremtette meg a velem szemben élvezettel két pofára krémest evő férfit. - Előbb a munka, aztán a szórakozás Aranyom! - mosolygok rá és kanalammal gesztikulálva folytatom - Ha lakásavatón szeretnél lébecolni, akkor előbb gyere téglát pakolni, vagy legalább ablakot pucolni. Amúgy is a házimunkában jeleskedő pasik olyan szexik...- tódítom és egy falat habos gesztenyecsodát magamhoz veszek én is. Jó kedvem kezd visszatérni, legalábbis ideiglenesen. Persze szíven üt a mondat, amiben azt taglalja, hogy még örülni fogok, ha Norbert visszatalál hozzám. Elhúzom a szám, de nem szólok semmit. Majd rátér a kollégáira, s nekem sem kell több. - Ez igaz, de ha bemutatsz párnak, akkor már ismerni fogom őket. Amúgy sem árt ha ők ismernek egy jó gyógyítót én meg pár hozzád hasonlóan megnyerő és aurort, bár téged egyik sem tud felülmúlni. Ebben biztos vagyok. Főleg nem azt, ahogy azt a krémest eszed...Egek...- nevetésbe fulladnak szavaim, mert tényleg olyan jól áll neki, ahogy eszi. Egyszerűen aranyos, és ez szerintem pont egy olyan dolog, amit nem szeretne magáról megmutatni. Így valahol két kuncogás között, mert persze letompítottam magam, megtisztel ez a fajta felszabadultság és fesztelenség, amivel felém viseltetik. Temi is írta, hogy laza fazon, akit nem lehet nem szeretni. Igaza volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 3. 11:30 Ugrás a poszthoz


muzsika

Egészen halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Na jó, lehet azzal van a baj inkább, hogy ki mondja, nem azzal, amit mond, és ez most egy hatalmas életigazságnak hangozhat, de amúgy nem az. Válaszolni nem nagyon válaszolok már viszont, úgysem hallaná, van két szép szemem, látom, hogy be van dugva a füle.
- Szia - egy valamivel nagyobb mosollyal emelem meg kicsit az arcom, hogy felnézhessek rá, majd kicsit nyújtózkodom is, a második puszimért. Hihetetlenül szokatlan nekem ez, hogy minden ilyen nyugodt, egyszerű, és idilli, eddig legalábbis így éltem meg, már amióta állítólag együtt vagyunk. Megforgatva szemeim a hihetetlenül vicces megjegyzésre süllyedek vissza, ahogy kicsit helyezkedem, hogy befészkeljem magam a karjába.
- Mondd meg akkor Fanninak, hogy jöjjön át a Rellonba is - nyilván nem gondolom komolyan, de nem igazán tudom, mennyire kéne komoly választ adnom erre. Úgy érzem, semennyire, és majd úgyis jönnie fog aminek jönnie kell, egyszer majd. Ez a kapcsolat már eleve nem is úgy indult, mint az eddigi összes többim, úgyhogy nem vicceltem, amikor azt mondtam, idegen a terep. Majd csak alakul, gondolom, sodródom benne.
- Szóval? - kicsit oldalra billentve fejem hajtom át hajam a másik oldalra, hogy gond nélkül láthassam az arcát, meg tudjunk beszélgetni. - Mi a baj? - mert feltételezem, nem azért esett depresszióba, meg kezdett bele a néma remete üzemmódba, mert Fanni házat váltott volna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 3. 12:11 Ugrás a poszthoz

Kamillám

- Szia.
Mosolyogva adom meg a jól megérdemelt másodikat is. Na tessék, hogy mik vannak, ugye? Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja, meglesz a gyümölcse a dolognak, akkor biztos, hogy kinevetem. Aztán láss csodát, most mégis itt vagyok, és úgy ölelem, mintha attól félnék, ha nem teszem, elnyeli a föld. Remélem nem így lesz, nem tudom, mit kezdenék akkor, ha ő nem lenne már része az életemnek. Szeretem őt, mint barátot, mint nőt, mint társat, attól a pillanattól, hogy a beosztásunkra várva megláttam őt. Nem tudtam se a nevét, se a jellemét, de a tekintete mindent elárult, és kiváltott belőlem egy olyan különleges ragaszkodást, melyet nem is tudtam, hogy belőlem ki lehet váltani.
- Muszáj lesz valamit kitalálni. Az életem tragédia, se Loveguardokkal, se Eszterházy lányokkal nem fekhetek össze, mert rokonok. Mondjuk a Loveguard nem biztos, de a másik tuti, pedig azt hallottam, hogy amit Dia tud, azért megéri kockáztatni.
Nem, fúj, nem. Eszemben sincs. Hát együtt töltöttük a gyerekkorunkat, nekem a lányok olyanok, mintha a testvéreim lennének. Halál biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem tenném ki magam annak, hogy a rokonsággal kezdjek kapcsolatot. Akkor inkább ne legyen senkim sem.
- Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szeretném, ha ostobának néznél.
Mégis erőt veszek magamon, kicsit feljebb csúszok, és magamhoz veszem a táskámat. Rutinmozdulatok. Cipzár nyit, jegyzetfüzet elő, üres oldalt keres - nyilván a korábbi verspróbálkozásaimat nem mutatom meg neki, mert róla szól a legtöbb -, tollat elő, még a kikattintásnál sincs baj, de aztán elkezdem leírni a nevét. Ha valamire, hát a szép írásomra mindig büszke lehettem, az ívelt hurkokkal, mintha rajzoltam volna a szöveget, és most egyszeriben megint érzem, ahogy a görcs belenyilall az ujjaimba, mintha elakarnának törni. Szó szerint el kell dobnom a tollat mely koppanva hullik a földre, nem messze a lánytól, míg a Farkas szó szinte olvashatatlanul néz farkasszemet velünk.
- Nem megy, már hetek óta. Mindig ez van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Írta: 2018. április 3. 21:38 Ugrás a poszthoz

Evena
és a második krémes búcsúja

Csak legyintek egyet a nagy bölcsességre a szórakozásról meg a munkáról. Soha nem értettem, minek ezt a kettőt külön választani. Megy az együtt! A napom minden percében dolgozom és mulatok egyszerre. Igen, most is épp dolgozom. Miért? Lát itt valaki tolvajokat akcióban vagy pálcával veszélyesen hadonászó gyilkosokat? Nem? Na ugye. Szívesen. Csak a munkámat végzem.
- Eszméletlen szexin tudok téglákat lebegtetni, az igaz. Hát még látnál egy medence partján koktélos poharat emelgetni... - villogtatom a szemeimet két falat között. Különben szegény krémesnek már nem sok van hátra.
Hm-hm. A drága doktornő hájjal keneget. Na persze, nem szó szerint, hiába van olyan közel a cukrászda konyhája. Csak teszi nekem a szépet. Elvigyorodom és a profilomat mutatom neki, mint valami modell, akit most készül lerajzolni. Persze, a profilom inkább hasonlít a denaron lévő Julius Caesar képére és hát az orrom hegyén ott ékeskedik egy kis krém is a süteményből. De hamarosan letörlöm, hogy aztán megragadjam a második krémesem alsó lapját és bevégezzem azt.
- Szólj és ott vagyok - térek vissza a hacienda ügyére.
- Már ha éppen nem a kihallgató szobában. Vagy egy bűntény helyszínén. Vagy... hát szóval szólj és talán ott termek - módosítok az ajánlaton, ami szerintem azért még így is igazán kecsegtető. Ahogy az utolsó falat is eltűnt bennem, leöblítem szépen és egy sóhajjal hátradőlök a székben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 4. 21:43 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town;



Ahogy a fiú megmondja, melyik házból való, egy pillanat alatt felkelti az érdeklődését. Sok rellonossal ellenben Liza megkedvelte a sárga népséget, mivel mindig eszméletlen király pletykák alapjául szolgálnak. Az már mellékes, hogy ő maga utálja terjeszteni, azért szeret tudni róla. Ott van például az a fura lány, aki azt hitte magáról, hogy vérfarkas. Igen meglepődött, mikor egy festménytől tudta meg indirekt módon, hogy valójában csak képzelt betegség volt.
Válaszul a fiúnak csak bólint egyet, a mosoly már megszokásból ott csücsül az arcán. Nem gondolta, hogy ez a kedvesnek tűnő srác rosszindulatú híresztelésre adhat okot, de még nem vetette el a lehetőséget.
- Ne viccelj, ez nem neveletlenség. Ha olyanom van, én se szeretek a bemutatkozással bajlódni, csak elveszi az időt - legyint egyet, már nem is igazán foglalkoztatja a téma.
Ez a baj vele, képtelen hosszútávon egy dologra koncentrálni. Hiába várja nagyon Stephen Kinget, most mégis leköti, hogy egy ismeretlennel cseveghet például.
Ámulva hallgatja a navinés srácot, közben tudattalanul végig bólogat. Határozottan igaza van, ezt pedig azonnal el is hiszi neki. Nem tűnik annak a megjátszós fajtának Ben, akit azóta így tart számon magában, hogy bemutatkozott. Hiába, az aranyhal memóriája a neveket illetően sosem fog javulni, úgy tűnik.
- Igen - csettint egyet. - Nem is értem, hogy lehet elég egyeseknek, hogy csak a filmeket nézik. Köztudott, hogy jóval több minden van elrejtve a könyvekben, ezeket kihagyva pedig a legjobb részek vesznek el a filmekből. Mondjuk beismerem, hogy van olyan eset, amikor a sztori annyira béna, hogy csak a színészek miatt kedvelem meg végül.
Eszébe jut az a király trilógia, ahol a harmadik részt alig tudta befejezni, annyira felidegesítette a főszereplő lány hisztije. Nem is mert kiadni pénzt mozira, csak otthon nézte meg mikor megjelent, de akkor már bánta, hogy nem ment el.
- Viszont King történetei nem ilyenek - folytatja nagy elánnal. Ha az előbb nem is figyelt annyira, most már elemében van. - Fondorlatos, mindig meg tud lepni, és még ha kicsit száraz is, ahogy ír, nem tudom letenni. Még most is, hamarabb olvasom újra az álomdokit, minthogy reptanra tanuljak.
Nincs az a kincs, amiért ezt felvállalná Bojarski prof előtt, de halálosan untatja Lizát a magyar csapatokról való rizsázás. Reméli, hogy negyedikben már érdekesebb órák lesznek.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. április 4. 21:44
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 6. 13:10 Ugrás a poszthoz


- Fúúúj - egy undorodó fintorral, öklözök bele a vállába. Nem nagyon zavartatom magam, én annyira vékony vagyok, ő meg annyira masszív, nem hiszem, hogy különösebben bármit is megérezne belőle. Egyébként nem veszem komolyan amit mond, elég nagy bajok lennének, ha úgy venném, vagy elkezdenék magyarázkodni, hogy miért nem veszem. Így hát, ez a fúj is inkább nevetős, most-fejezd-be-ezt-a-szar-viccet fúj, mint tényleges fúj. Egyébként hirtelen nem is tudom, hogy az Eszterházy vagy a Loveguard rokonságot illeti jobban. Dia legalább jó fej.
- Nem foglak - egy kedves mosollyal nézek fel megint rá, még kicsit meg is simogatom nyugtatólag az arcát, mielőtt visszadőlnék a mellkasára, és az előkerülő lapra néznék. Nem vált ki belőlem különösebben látványos testi reakciót, nem vonom fel a szemöldökeim, de még csak meg sem feszülök erre. Tudom, hogy Marci nagyon tehetséges író, ahogy azt is, hogy időnként mindenkinek vannak ilyen megfeneklései, főleg az ilyen érzékeny lelkű művészeknek, mint ő. Egy egészen apró szusszanással fészkelem be magam az ölébe, majd a saját ölembe veszem a kezét, és masszírozni kezdem. Nem vagyok valami nagy masszőr, sem pszichológus, hogy tudatosan csináljam ezt, mert majd mit tudom én mit fog kiváltani belőle, csak úgy érzem, hogy én ezzel tudok segíteni neki.
- Történt valami, amitől ennyire begörcsöltél? - nem szemrehányó a hangom, nem is rosszalló. Nem várom el tőle, hogy mindenről kötelező módon beszámoljon, amint megtörténik. Mindennek megvan a maga ideje, és mindenkinek joga van eldönteni, hogy mikor mond el, kinek, és mit. Ezt is inkább csak azért kérdem meg, mert ha van valami oka, amiről tud, akkor könnyebben lehet orvosolni is ezt a problémát, én meg nagyon szeretném, ha megoldódna, és nem enné magát emiatt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 7. 11:00 Ugrás a poszthoz

Anton  Love

 Tuti pasi, ha ígéri biztos ott lesz...öhn, legalábbis talán. Odavagyok érte, ennyi! Szó-szót, krémes-krémest, gesztenyepüré-gesztenyepürét követett, míg végül az akut cukormérgezés tüneteivel leterhelve ültünk egymással szemben. Még meséltem neki pár szót a jelen pillanatban elég leharcolt állapotban lévő haciendáról, meg a terveimről, amik közt sok olyan is szerepelt, amire fel-felvonta szemöldökét vagy épp kifejtette véleményét a maga nyers, de mindenek felett őszinte módján. Tudom, néha túl naiv, vagy épp nagyívű vágyaim vannak bizonyos ügyekben, ezért jó néha pár olyan kijózanító pofonnal egyenértékű beszólás, mint amilyeneket csak ő és még néhány barátom képes adni nekem, amikor elszaladna velem az a bizonyos nyerítő vágtagép. No de most señor Rothman itt volt nekem így semmi baj nem érhetett. Ahogy ebbe belegondoltam felsóhajtottam és azt kívántam bárcsak Norberttel is ugyanígy éreznék, de sajnos vesztemre én is örököltem szegény hányattatott sorsú unokanővérem szerencsétlenségét, már ami a magánéletet illeti. Kudarc kudarc hátán, egyik tragédiát követi a másik. Situación desesperada, vagyis kétségbeejtő helyzet...De nem adom fel, én más vagyok, mint Temi volt! Én nem fogok belehalni a bánatba, nem hagyom, hogy elemésszen a fájdalom, a keserűség és, hogy a szívem darabokra hulljon. Egy férfi sem ér ennyit. Ahogy Merkovszky Ádám, úgy Szvelovszky Norbert sem. Túl fogom élni, erre megesküdtem magamnak. Végül miután mindent megbeszéltünk kedves barátom azzal az ígéret félével hagyott a papírok közt engem, hogy hamarosan a birtokon látjuk viszont egymást. Remélem szavának áll.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. április 8. 11:33 Ugrás a poszthoz

Reissner Eliza
Mr. King in the town;

Eliza értetlenségét fejezi ki, hogy vannak olyan személyek, akik csak a filmet nézik meg, ha az könyv adaptáció. A válasz sokkal egyszerűbb, minthogy azt hinné az ember. A lustaság az oka, hiszen könnyebb a vizuálisan megjelenített verziót megnézni, minthogy leülni, és elolvasni a könyvet.
- Nem olyan bonyolult dolog, miért nézik meg a filmet, ahelyett, hogy elolvasnák a könyvet. Az emberek kényelmesek, jobb a film, mivel az jellegéből fakadóan sokkal nagyobb élményt ad nekik. Lustaság is, hiszen a könyvhöz sokkal több idő kell, pedig szerintem is nagyobb élményt ad, mint amit a filmes verzió tud nyújtani. Én is könyvpárti vagyok, és úgy érzékelem, ahogy te is. -
 Fontolva mondom el a véleményem, mert minden rosszindulatot félretéve, egy rellonos mindig a résen van, ha valami kis negatív dolog üti meg a fülét. Bár Elisa nem olyannak tűnik, de fő az óvatosság. Nem szeretek senkid elítélni, de az emberben mindig ott van ez a dolog.
- Nálam is előfordul, hogy szívesebben olvasnék, minthogy tanulni kellene, vagy elinduljak egy nem igazán kedvelt órára. Szóval nem vagy egyedül, mondhatni a diákság elég nagy része ilyen érzéseket táplál. -
 Teszek hozzá a lustaság témájához. Mindenkinek vannak pillanatai, amikor szívesebben csinálna mást, mint amit kell neki. Osztom ezt a véleményt én is.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 8. 20:21 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Nagyon nehéz.
A mondatot itt zárom, bár fejben van tovább is. Ő valószínűleg arra következtet, hogy az, ami miatt görcsölök, nehéz, de ez nem igaz. Pontosabban csak részben igaz. Nehéz mellette lennem, mert hét éve erre várok, mindig őt képzeltem a lányok helyébe, akikkel - leginkább szerződéses formában - együtt voltam, és most, hogy itt a lehetőség, mindent akarok, de nem merek semmit, mert nem akarom elkapkodni, elriasztani. Tudom, hogy neki ez nem könnyű, és tudom, hogy nem szándékosan nehezíti meg az egészet, de mégis úgy érzem, hogy ez egy küzdelem.
Boldognak akarlak tudni. Ez a gondolat mindig itt motoszkál, hol tudatosabban, hol kevésbé, de most először bukik ki majdnem hangosan, és folytatódik a fejemben úgy, hogy: bárcsak önfeledten boldoggá tehetnélek. Nagyon félek, hogy nem vagyok eléggé jó neki, hogy nem csak a nyugalomvágy miatt stagnálunk azon a ponton, ahol öt évet lehúztunk. Néha még én sem tudom, hogy ez most mi. Szeretem őt, nagyon szeretem, az életemnél is jobban, és ezért még jobban aggaszt a tény, hogy meg tudom-e tenni, hogy képes vagyok-e tényleg maradéktalanul boldoggá tenni őt. Csak remélni tudom, hogy igen.
- Okkal van, azt hiszem.
A pulóverem bal zsebébe mélyesztem a kezem, onnan húzom elő a gyűrt, sokszor forgatott levelet, melyben leírják, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk az Egyetlen dobbanásig és a Pillanat is. Az utóbbi cím nem teljesen releváns, de ezt adták neki, és szerintem jobban illik, mint a saját ötletem.
- Csak kritikát akartam kapni, hogy jobb lehessek.
Teszem hozzá csendesen, mielőtt még lenne esélye beleolvasni. Nem nézek rá, inkább a felettünk átszelő kékes függöny mintáját vizslatom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelemen Farkas
INAKTÍV


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 533
Írta: 2018. április 11. 14:42 Ugrás a poszthoz



- Hát ha innen nézzük, akkor talán ez is közrejátszhatott... lehet, hogy csak úgy érzi, hogy elveszít ezzel téged valami módon, ezért keresett egy másik biztos pontot, valakit, aki jó eséllyel nem repül ki majd a fészekből, mert felnőtt és saját családot alapít - fejtegeti hangosan, noha eléggé találgatás ez, sokkal inkább, mint bármi, amit tényszerűen közölne, hiszen nem igazán ismeri Veszna apját.
- Különben meg dehogyis vagy önző - jegyzi meg végül, megrázva a fejét, majd puszit nyom a lány szőke tincsei közé. - Azt hiszem, én is pont ennyire lesokkolódnék, ha apa közölné, hogy márpedig most megnősül, pedig olyan rég van egyedül, hogy tulajdonképpen örülnék, ha neki is lenne valakije - fejtegeti tovább a kérdést még kicsit, igyekezve megnyugtatni a lányt, miközben kicsit szorosabban ölelve egy fél percig. A név hallatán kissé elnyílik a szája a meglepetés hatására, ezt a nevet valahogy nem várta, nem mintha várt volna bármit is, de most, hogy hallotta, szinte már ijesztő a gondolat, hogy kézen-közön egy család lesznek egy tetramágussal, akivel soha az életben nem akart kapcsolatba kerülni lehetőleg semmiféle módon sem.
- És elemi mágiát is... hallottam már róla - jegyzi meg, de inkább nem folytatja a mondatot, még a gondolatot sem. Hálás is az új kérdésért ennek fényében, hiszen ezzel a téma is megváltozik kissé, ő pedig megkönnyebbülten szusszant fel kurtán, mielőtt elnevetné magát.
- Megkockáztatták, hogy biztos kapuzárási pánik... vagy esetleg fejre estem, vagy ez csak valami százfűléfőzetes átverés, vagy tudja a fene. Mondtam, hogy ami azt illeti, engem is meglepetésként ért a tény az elején, hogy sikerült egy lánynak magára vonni a figyelmemet, de akár hiszik, akár nem, teljesen az ujja köré csavart és most tényleg családot alapítunk - meséli. - Hm, valamikor amúgy el kellene mennünk az ékszerészhez, mit szólsz? Meg el kellene kezdeni szervezkedni, habár részemről semmi nagyot nem szeretnék, ha neked sincs ez ellen kifogásod.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 13. 08:04 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town


- Hmpf - valami hasonló morgás volt a válasza.
Mint a normális emberek többsége, Liza is szerette az egyszerű megoldásokat, de ez pont nem tartozott közéjük. Hiperaktív személyisége miatt szánapmasan unatkozott, ha egy-egy filmet meg kellett néznie, ami nem is volt ritka alkalom. Az anyja rengeteget dolgozott, ha pedig sikerült összehozni, hogy együtt legyenek otthon, mindig egy filmes este volt a jutalma. Talán ezért nem is volt oda a filmekért általában, mert számára mindig csak a beszélgetés mellőzését jelentették.
Eleinte a könyveket sem szerette, szinte mindig a szabadban játszott inkább. Nem emlékszik pontosan, hogyan talált rá Stephen Kingre, csak azt tudja, hogy a Joyland volt az első, amit elolvasott.
- Jó, ezzel nem tudok vitatkozni - megvonta a vállát, ő sem várta, hogy ilyen Pál fordulást mutat majd be. - Az idő mindig kevés, a tennivaló meg mindig sok. De hát az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Azta, tényleg ilyen filozofikus vagyok?!
Nem véletlenül került a rellonba; mindig is a tettek embere volt, nem a szavaké.
- Ti a Navinéban szoktatok meditálni, vagy valami csoportos gondolkodó tréninget csinálni?
Mentségére szóljon, nem akarta meginterjúvolni a fiút. Eleinte.
De a kérdés csak úgy kicsúszott a száján, nem is figyelt arra, hogy már javában elindult a mozgolódás  elöl.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 11:58 Ugrás a poszthoz


Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kémek azért cigiznek, hogy levezessék azt a rengeteg stresszt, amivel a munkájuk jár. Tekintsünk el a ténytől, hogy mindezt annak ellenére feltételezik, hogy személyesen egy kémet sem ismernek, vagy ha mégis, nem is gondolnák róla, hogy kém. Én személyesen azért kezdtem el dohányozni, hogy kitöltsem a rengeteg időt, amikor nincs semmi más, amit csinálhatnék. A jelentéseim közben, kiküldetések közben, bármikor. Meg kell mondanom, kellemesen bevált. Most is épp kényelmesen pöfékelek egy kávé kíséretében, mert az igazolványomon aurort ír éppen, azok meg ezt csinálják. Kávéznak és valami erős, esetenként kézzel tekert cigit szívnak. Nekem csak az erős van meg. Nincs meleg, de a nap erősen süt, ezért egy napszemüvegen keresztül szemlélem a bogolyfalvi forgatagot így szombat délelőtt. A lehető legjobb helyet választottam erre a roppant relaxáló tevékenységre: a fő utca egyik végén van, a macskaköves sétányra eső terasszal, ahonnan belátom az egész, helyet, és a kávé is jó. Kevés helyen jó a kávé, ezért ez fontos tényező volt. Egyébként nem keresek most senkit, legalábbis ebben a pillanatban nem. Csak vagyok, itt, meghagyom a helyieknek, hogy megszokják a jelenlétem, és elüljön közöttük a lényem keltette három napos csoda. Amatőr hiba lenne egyből nekikezdenem kérdezősködni, hogy a kelleténél is jobban felvonjam magamra a figyelmet. Ugyan. Fiatal vagyok, de véletlenül sem ostoba. Egy hűvösebb szellő hatására morogva húzom fel fejemre a sapkám. Szentpéterváron nem sikerült összeszednem semmit, kivételesen, így úgy érzem különösen érik már a szervezetemnek, hogy megbetegedjen, én meg igyekszem annál tovább halogatni, hátha. Elnyomok egy ásítást. Nesze neked kávé.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 13. 12:12 Ugrás a poszthoz

Ilián
Kinézetem

Kellemes volt a mai nap, az új tankönyvek végre kiosztásra kerültek maradéktalanul. Nagyon rendes az oktatási rendszertől, hogy egy már elkezdődött tanévben találják ki, hogy lecserélnek három könyvet is. Mindegy, nem számít, sikerült megoldanunk, és azt is sikerült elérnem, hogy a kis segítségeimet megjutalmazzák. Biztos nagyon örülnek neki, mert van közöttük olyan is, aki nem találta eddig itt a helyét. Talán majd most. Még a végén kiderül, hogy jobban hasonlítok Zójára, mint hiszem, és a gondolkodását és a szociális érzékenységét örököltem is. Vagy legalábbis belém ivódott a vele töltött idő miatt. Elégedetten sétálok hát végig a kellemes napsütésben Bogolyfalván, és indulok el haza, amikor szembe jön velem a húgom.
- Apának vendége van.
Mondja bujkáló mosollyal, mire egy pillanat alatt változtatom meg az irányomat a főutca felé, és haladok lassabban, hogy beérjen, majd felveszem a ritmusát. Ő jobban viseli ezt, mint én, valószínűleg azért, mert itt én vagyok az, akinek mindent meg kell emésztenie. Lilit is, Lucát is, most Olive-ot is. De már egyre jobban megy, csak a mosolyom nem olyan őszinte még. Nincs bajom vele, apám felesége, kedves és szeretik egymást. Csak nekem nehéz. Vele haladva sétálok el a kávézóig, majd az unszolására be is. Nem volt ugyan tervben, de amíg Laura nem ér ide, addig be akar ide menni, és ha már itt vagyunk, akár fizethetek is neki egy narancsos, koffeinmentes lattét. Olyan meggyőző, hogy ha már neki megteszem, akkor magamnak is veszek egy vaníliás-málnás teát, és így ezzel a kettővel lépünk ki, és foglaljuk el a helyünket az egyetlen kint ülő mellett, kevesebb, mint egy perci, legalábbis, ami Lilit illeti, ugyanis Laura már érkezik is, ő pedig nyom egy cuppanós - de utálom én ezt - puszit az arcomra, és már repül is felém. Remek. Egyedül maradtam.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:16 Ugrás a poszthoz


A napszemüvegem mögül figyelem a nőt, lányt, meg a kislányt, aki már tényleg kislány, ahogy közelítenek. Nyilván nem fordítom utánuk a fejem ahogy elmennek mellettem, de nem is igazán van rá szükségem. Ha már itt vannak, itt is fognak maradni egy ideig, vagy bent, vagy kint, előbbi esetében meg millió lehetőségem van észrevétlenül úgy fordulni, hogy rájuk lássak. Nem mintha lenne dolgom velük, legalábbis egyelőre nem tudok róla. Viszont a nagyobbik rettentően hasonlít a nagynénémre, a szőke haja kivételével, de az már részletkérdés. Egy varázslónak millió lehetősége van megváltoztatni a haja színét. Ismét elnyomok egy ásítást, amikor kijönnek, ami hamar mosolyba vált át, ebből az okból. Persze visszafogott, apró mosoly, nem az a hatalmas, ami ordítja, hogy figyelj ide, rajtad mosolygok te nő. Ekkor érzem úgy, hogy ideje feltolni a napszemüvegem a hajamba, egy korty kávé kíséretében, csak úgy, szórakozásból. A cigizés mellett ez a másik kedvenc időtöltésem, ha épp üresjárat van. Szórakozni. És pénzt költeni, de az már megtörtént, amikor megvettem a kávét. A megszokottnál még mindig világosabbak az íriszeim, egy pár napig el szokott ez tartani, amíg helyrejön. Ettől már kevésbé félnek az emberek, különlegesnek tartják, mert nem annyira természetfeletti, mint a kiinduló állapot. A szőke tekintetét keresem, miközben rágyújtok egy újabb szálra. A kislánnyal nem is foglalkozom, nem szeretek pedofilkodni, bár a munkám sokmindent megkövetelt már tőlem. Inkább ne menjünk bele a részletekbe. A kis barna le is lép, legnagyobb örömömre. Mindig több erőbe kerül, ha vannak zavaró tényezők.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 13. 12:24 Ugrás a poszthoz

Drága elsőszülött  Love

Érzem a tekintetét a másiknak, mégis, mintha hihetetlenül lekötne a teám. Komolyan igyekszem hitelesen alakítani, hogy nem veszem észre a szemkontaktus keresését. Na most vagy ez, vagy az apám, aki friss házasként tervezgeti a jövőt. Izgalmas, apa is és én is ugyanabban az évben házasodunk majd meg. Feltéve, ha Farkassal belelendülünk a történetbe mi is. Előveszem a telefonom, hihetetlenül nagy segítség ez a rúnázás, és hogy apa elintézte nekünk anno. Semmi.
Farkas biztos elfoglalt. Mostanában mindig gombóc szökik a torkomba, ha eszembe jut a legutóbbi látogatásom Sárköziéknél. Az inget persze visszacsempésztem, és süketnek és vaknak tetettem magam, amikor Farkas megtalálta. Így volt a legjobb mindenkinek. Végül feladom a küzdelmet, és látványosan fordulok a férfi felé.
Bevallom őszintén, amit látok, megdöbbent. A kék szemek hihetetlenül gyönyörűek, olyanok, mintha véla szemei lennének. A nagynénéimnek hasonlóan világos a szemük, Minának és nekem már sötétebb egy fokkal. Az első gondolatom az, hogy ismernem kellene, mintha közöm lenne hozzá, pedig tudom, hogy nincs. Még jó, hogy nyelek egyet, hála az ösztönösségnek, mert azt hiszem, ha nem így lenne, lefordulnék a székről, és bumm, ennyi lenne. Érzem, ahogy szinte szúr a szívem, olyan hevesen kezd el verni.
- Segíthetek?
Teszem fel végül a már két perce kitalált kérdést, és büszke vagyok magamra, mert eléggé lazának hat, mintha éppen így terveztem volna.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:27 Ugrás a poszthoz


Hát jó, felőlem bámulhat a teájába, én nem fogom megerőszakolni a tekintetemmel. Nincs is rá szükségem, előbb-utóbb úgyis rájön majd, hogy valamiért beszélni akar velem, mindig rájönnek, a nők a leghamarabb, ez valami fajfenntartási ösztön az embereknél. A nők után a meleg férfiak jönnek, utánuk meg a heteroszexuális férfiak, bár be kell vallanom, hozzájuk kell egy kis koncentráció, mielőtt célba érek. Szóval kényelmesen járatom tekintetem az elhaladó embereken, a kávémon, a cigim füstjén. Ráérek. Annyira borzalmasan ráérek, hogy a főnökeim megint agyérgörcsöt fognak kapni. De hát nem mondhatnak semmit, amíg elvégzem amit akarnak, és én mindig elvégzem. Újra az a kis mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy felé fordítom fejem a kérdése hallatán. Hát persze, hogy segíthetsz, drágám. Aprót köszörülve a torkomon kapom fel a csészém, és ülök át a vele szembeni székre. Így könnyebb a szemébe nézni, nem kell kitörnöm a nyakam, amíg oldalra fordítom a fejem.
- Nagyon hasonlítasz egy ismerősömre - pontosabban az egyetlen, még nem kitagadott nagynénémre, de ez mellékes, nem kell mindent a nők orrára kötni.
- Igaz, neki barna a haja, de így is elég közel van - felpillantva az összefogott hajra mélázok el, majd visszavezetem tekintetem az arcára, egy igazán kedves, jellegzetes mosoly kíséretében. Annyira ösztönösen jön ez a mozdulat, hogy szinte már észre sem veszem a használatát, csak amikor már bőven benne vagyok a közepében. Borzalmas a viselkedésem. Még jó, hogy az ilyenek nem fogynak el belőlem, a vélanézések, másképp már biztos újra kellett volna töltsenek.. hát, sokszor.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 ... 105 ... 124 125 » Fel