33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 11:58 | Link


Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kémek azért cigiznek, hogy levezessék azt a rengeteg stresszt, amivel a munkájuk jár. Tekintsünk el a ténytől, hogy mindezt annak ellenére feltételezik, hogy személyesen egy kémet sem ismernek, vagy ha mégis, nem is gondolnák róla, hogy kém. Én személyesen azért kezdtem el dohányozni, hogy kitöltsem a rengeteg időt, amikor nincs semmi más, amit csinálhatnék. A jelentéseim közben, kiküldetések közben, bármikor. Meg kell mondanom, kellemesen bevált. Most is épp kényelmesen pöfékelek egy kávé kíséretében, mert az igazolványomon aurort ír éppen, azok meg ezt csinálják. Kávéznak és valami erős, esetenként kézzel tekert cigit szívnak. Nekem csak az erős van meg. Nincs meleg, de a nap erősen süt, ezért egy napszemüvegen keresztül szemlélem a bogolyfalvi forgatagot így szombat délelőtt. A lehető legjobb helyet választottam erre a roppant relaxáló tevékenységre: a fő utca egyik végén van, a macskaköves sétányra eső terasszal, ahonnan belátom az egész, helyet, és a kávé is jó. Kevés helyen jó a kávé, ezért ez fontos tényező volt. Egyébként nem keresek most senkit, legalábbis ebben a pillanatban nem. Csak vagyok, itt, meghagyom a helyieknek, hogy megszokják a jelenlétem, és elüljön közöttük a lényem keltette három napos csoda. Amatőr hiba lenne egyből nekikezdenem kérdezősködni, hogy a kelleténél is jobban felvonjam magamra a figyelmet. Ugyan. Fiatal vagyok, de véletlenül sem ostoba. Egy hűvösebb szellő hatására morogva húzom fel fejemre a sapkám. Szentpéterváron nem sikerült összeszednem semmit, kivételesen, így úgy érzem különösen érik már a szervezetemnek, hogy megbetegedjen, én meg igyekszem annál tovább halogatni, hátha. Elnyomok egy ásítást. Nesze neked kávé.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 12:12 | Link

Ilián
Kinézetem

Kellemes volt a mai nap, az új tankönyvek végre kiosztásra kerültek maradéktalanul. Nagyon rendes az oktatási rendszertől, hogy egy már elkezdődött tanévben találják ki, hogy lecserélnek három könyvet is. Mindegy, nem számít, sikerült megoldanunk, és azt is sikerült elérnem, hogy a kis segítségeimet megjutalmazzák. Biztos nagyon örülnek neki, mert van közöttük olyan is, aki nem találta eddig itt a helyét. Talán majd most. Még a végén kiderül, hogy jobban hasonlítok Zójára, mint hiszem, és a gondolkodását és a szociális érzékenységét örököltem is. Vagy legalábbis belém ivódott a vele töltött idő miatt. Elégedetten sétálok hát végig a kellemes napsütésben Bogolyfalván, és indulok el haza, amikor szembe jön velem a húgom.
- Apának vendége van.
Mondja bujkáló mosollyal, mire egy pillanat alatt változtatom meg az irányomat a főutca felé, és haladok lassabban, hogy beérjen, majd felveszem a ritmusát. Ő jobban viseli ezt, mint én, valószínűleg azért, mert itt én vagyok az, akinek mindent meg kell emésztenie. Lilit is, Lucát is, most Olive-ot is. De már egyre jobban megy, csak a mosolyom nem olyan őszinte még. Nincs bajom vele, apám felesége, kedves és szeretik egymást. Csak nekem nehéz. Vele haladva sétálok el a kávézóig, majd az unszolására be is. Nem volt ugyan tervben, de amíg Laura nem ér ide, addig be akar ide menni, és ha már itt vagyunk, akár fizethetek is neki egy narancsos, koffeinmentes lattét. Olyan meggyőző, hogy ha már neki megteszem, akkor magamnak is veszek egy vaníliás-málnás teát, és így ezzel a kettővel lépünk ki, és foglaljuk el a helyünket az egyetlen kint ülő mellett, kevesebb, mint egy perci, legalábbis, ami Lilit illeti, ugyanis Laura már érkezik is, ő pedig nyom egy cuppanós - de utálom én ezt - puszit az arcomra, és már repül is felém. Remek. Egyedül maradtam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:16 | Link


A napszemüvegem mögül figyelem a nőt, lányt, meg a kislányt, aki már tényleg kislány, ahogy közelítenek. Nyilván nem fordítom utánuk a fejem ahogy elmennek mellettem, de nem is igazán van rá szükségem. Ha már itt vannak, itt is fognak maradni egy ideig, vagy bent, vagy kint, előbbi esetében meg millió lehetőségem van észrevétlenül úgy fordulni, hogy rájuk lássak. Nem mintha lenne dolgom velük, legalábbis egyelőre nem tudok róla. Viszont a nagyobbik rettentően hasonlít a nagynénémre, a szőke haja kivételével, de az már részletkérdés. Egy varázslónak millió lehetősége van megváltoztatni a haja színét. Ismét elnyomok egy ásítást, amikor kijönnek, ami hamar mosolyba vált át, ebből az okból. Persze visszafogott, apró mosoly, nem az a hatalmas, ami ordítja, hogy figyelj ide, rajtad mosolygok te nő. Ekkor érzem úgy, hogy ideje feltolni a napszemüvegem a hajamba, egy korty kávé kíséretében, csak úgy, szórakozásból. A cigizés mellett ez a másik kedvenc időtöltésem, ha épp üresjárat van. Szórakozni. És pénzt költeni, de az már megtörtént, amikor megvettem a kávét. A megszokottnál még mindig világosabbak az íriszeim, egy pár napig el szokott ez tartani, amíg helyrejön. Ettől már kevésbé félnek az emberek, különlegesnek tartják, mert nem annyira természetfeletti, mint a kiinduló állapot. A szőke tekintetét keresem, miközben rágyújtok egy újabb szálra. A kislánnyal nem is foglalkozom, nem szeretek pedofilkodni, bár a munkám sokmindent megkövetelt már tőlem. Inkább ne menjünk bele a részletekbe. A kis barna le is lép, legnagyobb örömömre. Mindig több erőbe kerül, ha vannak zavaró tényezők.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 12:24 | Link

Drága elsőszülött  Love

Érzem a tekintetét a másiknak, mégis, mintha hihetetlenül lekötne a teám. Komolyan igyekszem hitelesen alakítani, hogy nem veszem észre a szemkontaktus keresését. Na most vagy ez, vagy az apám, aki friss házasként tervezgeti a jövőt. Izgalmas, apa is és én is ugyanabban az évben házasodunk majd meg. Feltéve, ha Farkassal belelendülünk a történetbe mi is. Előveszem a telefonom, hihetetlenül nagy segítség ez a rúnázás, és hogy apa elintézte nekünk anno. Semmi.
Farkas biztos elfoglalt. Mostanában mindig gombóc szökik a torkomba, ha eszembe jut a legutóbbi látogatásom Sárköziéknél. Az inget persze visszacsempésztem, és süketnek és vaknak tetettem magam, amikor Farkas megtalálta. Így volt a legjobb mindenkinek. Végül feladom a küzdelmet, és látványosan fordulok a férfi felé.
Bevallom őszintén, amit látok, megdöbbent. A kék szemek hihetetlenül gyönyörűek, olyanok, mintha véla szemei lennének. A nagynénéimnek hasonlóan világos a szemük, Minának és nekem már sötétebb egy fokkal. Az első gondolatom az, hogy ismernem kellene, mintha közöm lenne hozzá, pedig tudom, hogy nincs. Még jó, hogy nyelek egyet, hála az ösztönösségnek, mert azt hiszem, ha nem így lenne, lefordulnék a székről, és bumm, ennyi lenne. Érzem, ahogy szinte szúr a szívem, olyan hevesen kezd el verni.
- Segíthetek?
Teszem fel végül a már két perce kitalált kérdést, és büszke vagyok magamra, mert eléggé lazának hat, mintha éppen így terveztem volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:27 | Link


Hát jó, felőlem bámulhat a teájába, én nem fogom megerőszakolni a tekintetemmel. Nincs is rá szükségem, előbb-utóbb úgyis rájön majd, hogy valamiért beszélni akar velem, mindig rájönnek, a nők a leghamarabb, ez valami fajfenntartási ösztön az embereknél. A nők után a meleg férfiak jönnek, utánuk meg a heteroszexuális férfiak, bár be kell vallanom, hozzájuk kell egy kis koncentráció, mielőtt célba érek. Szóval kényelmesen járatom tekintetem az elhaladó embereken, a kávémon, a cigim füstjén. Ráérek. Annyira borzalmasan ráérek, hogy a főnökeim megint agyérgörcsöt fognak kapni. De hát nem mondhatnak semmit, amíg elvégzem amit akarnak, és én mindig elvégzem. Újra az a kis mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy felé fordítom fejem a kérdése hallatán. Hát persze, hogy segíthetsz, drágám. Aprót köszörülve a torkomon kapom fel a csészém, és ülök át a vele szembeni székre. Így könnyebb a szemébe nézni, nem kell kitörnöm a nyakam, amíg oldalra fordítom a fejem.
- Nagyon hasonlítasz egy ismerősömre - pontosabban az egyetlen, még nem kitagadott nagynénémre, de ez mellékes, nem kell mindent a nők orrára kötni.
- Igaz, neki barna a haja, de így is elég közel van - felpillantva az összefogott hajra mélázok el, majd visszavezetem tekintetem az arcára, egy igazán kedves, jellegzetes mosoly kíséretében. Annyira ösztönösen jön ez a mozdulat, hogy szinte már észre sem veszem a használatát, csak amikor már bőven benne vagyok a közepében. Borzalmas a viselkedésem. Még jó, hogy az ilyenek nem fogynak el belőlem, a vélanézések, másképp már biztos újra kellett volna töltsenek.. hát, sokszor.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 12:41 | Link

Drága elsőszülött  Love

A szemem kicsit jobban elkerekedik, mint tervezem, ahogy átül velem szembe, és valljuk be, az ember nem pont az ilyen eseményeket részesíti előnybe. Vőlegényem van, szeretem őt, akarom a közös életünket, és mégis, ahogy ez a férfi átül hozzám, olyan elemi zavar lesz rajtam urrá, amit be kell vallanom, nem éreztem még soha. Sem Ashnél, sem Farkasnál. Zavarban vagyok, érzem, ahogy pirul az arcom, és forrósodni kezd a nyakam. Igyekszem nyugodt maradni, de nem könnyű. Zavarbaejtően kiszolgáltatottnak érzem magam.
- Barna hajú?
Én is barna hajú vagyok, de egészen fiatal korom óta kérem apát, hogy ne nézzek ki teljesen úgy, mint az anyám, hiszen az se neki, se nekem nem jó. Tizenéves koromtól vagyok szőke, és csak egyetlen alkalommal nem voltam az, amikor egy átok talált el a folyosón, véletlenül. Akkor szinte a házból se mertem kimenni, amíg apa el nem hárította a vészt, de biztos vagyok benne, hogy vele nem találkoztam, emlékeznék rá.
- Nem hiszem, hogy tudok segíteni.
Pontosabban de, biztos vagyok benne, mert éreztem már ilyet. Nem ennyire intenzíven, de Zójából is ez áradt akkor, amikor Dwaynet manipulálta. Nem tudta úgy csinálni, hogy én ne vegyem észre. Ismerem, milyen az, amikor véla van az ember közelében. Védekezni nem tudok ellene, fogalmam sincs, hogyan kell, vagy, hogy lehet-e, de már az is jó, hogy felismertem, mivel is van dolgom. Lesütöm a tekintetem, és igyekszem kerülni az övét, mintha valami roppant érdekes lenne a teámban.
- Errefelé lakik?
Kérdezem végül az előbb emlegetett ismerősre gondolva, és közben nagyon reménykedek benne, hogy nem anyám az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:47 | Link


Szórakozott mosoly terül szét az arcomon. Igen, elég nyilvánvalóan, olyan édes, ahogy próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de minél tovább igyekszik ellenállni, annál erősebben fogja arcon csapni a körülötte felhalmozódott energia. Nem mintha sajnálnám.
- Igen, barna hajú - még egy pár pillanatig az arcán tartom a tekintetem, mielőtt válaszolnék, de véletlenül sem tovább, nem akarok átesni a ló túloldalára. Hogy őszinte legyek, egy ideje már nem esik nehezemre, ha valaki ellenáll. Az elején még hihetetlenül feldühített, nem olyan anyám-dühös féle képpen, inkább emberi dühösség mértékben, de már csak türelmesen várok. Semmi értelme idegeskedni. Hátradőlve emelem meg újra a csuprom, ahogy aprót kortyolok. Igaz, hogy már kihűlt, de még van benne, ami jó. Elég gáz lenne kávé nélkül kávézgatnom.
- Nem? Nagy kár - elhúzva szám nézek megint rá. - Pedig mintha ikrek lennétek - csak úgy mellékesen toldom hozzá, ahogy megvonogatom vállaim, mintha nem is érdekelne. Pedig nagyon is érdekel. Még a vélák között megvannak a kinézetbeli különbségek, ahogy én másképp nézek ki mint az apám, úgy Nadinnak is megvannak a különleges arcvonásai, és elég meglepő, hogy valaki más is rendelkezik velük, ilyen pontossággal. Nyilván feltételezhetem, hogy a lánya, de ő már túl régóta el van tűnve, hogy ennyiből már le is vonjam a következtetést, és szentnek nyilvánítsam. Megint csak nézem kicsit, ahogy épp nagyon igyekszik mást csinálni, majd elfordítom fejem. Ha neki így kényelmesebb, úgysem hat a dolog, amíg ilyen görcsös.
- Igen, itt lakik az országban - ha még nem költözött el. Bevallom, amióta nem voltam otthon, tényleg gondolhatott egyet, hogy na heló család, akkor én hozzámegyek valami gazdag pasihoz, sziasztok. Összevonva szemöldökeim nézek egy éppen leszálló galambot. Nem szeretem a galambokat. Vagy téged szarnak le, vagy te lépsz bele, és így is úgy is szaros leszel. Fuj.

Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 12:48 | Link

Drága elsőszülött  Love

- Ikrek.
Ismétlem meg halkan ezt a szót. Olyan kellemetlen, mert bármennyire is igyekeztem, folyton kerestem a vonásaimban apámat, mégsem találtam soha, de anyám, na ő bezzeg mindig jelen van. Az elején nem tudtam mit kezdeni vele, azóta sminkkel igyekszem valamiképp másképp kinézni, mint ő, de úgy tűnik, ez se nagyon jött össze. Remek. Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de azért nem érzem magam teljesen jól tőle.
- Na és hogy van?
Nem mondom ki a nevét, és nem is nagyon érdekel. A Bagolykőbe jár a két gőgös lánya, akik olyan nagyon fennhordják az orrukat, hogy félő, egyszer leesnek a lépcsőn. A féltestvéreim, de ők nem tudnak rólam, és én sem tudtam addig, amíg Bárcián rá nem kérdezett. Kértem, hogy ez a dolog ne menjen tovább, de apának azért elmondtam, hogy itt vannak. Se Zója, se Tati nem tulajdonított nekik nagyobb figyelmet, mintha semmi vérség ne lenne közöttünk. Ez így kényelmes volt mindenkinek, de most zavaró, hogy megint itt van valaki, aki onnan való, ráadásul olyan, aki pontosan tudja, hogy én ki vagyok, és aki nem olyan, mint mi, negyedvélák, akiknek szinte semmi mágiája sincs, pusztán csak a testünk változik némiképp másként, illetve a szemünk világoskék, valamint bőrünk tekintetében vagyunk szerencsések még, hiszen egyenletes és viszonylag pattanásmentes.
Felpillantok rá, nézem őt hosszan, és bár még mindig zavarban vagyok, valahogy a kíváncsiságom sokkal erősebb annál, semmint, hogy kényszerítsem magamban az ellenállás. Azért, hogy ne tudjak elveszni olyan könnyen, ösztönösen Farkasra gondolok, a nevét ismételgetem magamban, és igyekszem őt helyezni az előtérbe. Hogy ez meddig lehetséges? Fogalmam sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 12:52 | Link


Ez a hirtelen jövő kérdés, a hirtelen jövő felbátorodással annyira meglep, hogy el is felejtek az erőmre koncentrálni. Felkapva a fejem nevetek kicsit, ugyanezt a meglepettséget tükrözve, ahogy felvonom szemöldököm.
- Jól, elég jó életet él - a kiskanállal kavargatva a kávé maradékát gondolkozom el ezen. Ő valahogy mindig elég távoli volt nekem, de nem is csodálkozom ezen, amikor mindenkinek születik minimum három, maximum öt gyereke ebben a családban. Elég kicsi voltam, amikor Zójáék elmaradoztak, aztán már elég nagy, hogy elfelejtsek közelebbi kapcsolatot kialakítani Nadinnal, így ő megmaradt abban a kategóriában, akivel az ember elbeszélget, ha összeröffen a kúria, de egyébként nem. - Én a helyében nem panaszkodnék - megvonva vállam nézek fel rá, kicsit kutatva az arcán, bármiféle reakció után. Hallottam a történetükről, egyszer-kétszer, mert ez nem végződött olyan tragikusan, mint pár másik, hogy még csak gondolni sem szabad rájuk. Ezért is megyek ritkán haza, minél kevesebbet vagyok otthon, annál kevesebb hiszti, kéretlen elszólás, rosszalló tekintetek.
- Na és te hogy vagy? - mintha valami rég nem látott barátok lennénk, attól eltekintve, hogy ő soha nem találkozott velem, én meg pár éves lehettem, amikor megtörtént, szóval vehetjük úgy, hogy én sem találkoztam soha vele. - Hallottam, hogy ide járnak a gyerekei - akikkel sajnos már lényegesen többször kerültem családias interakcióba. Ennek örömére egy félreérthetetlen, undorodó fintor is kiül az arcomra, nem csak azért, mert gyerekek, hanem olyan jellemű gyerekek, mint én, és én sajnos nem tudok konfliktusok nélkül meglenni öt percnél tovább még egy én mellett. Ha túl sok kölyköt kényeztetsz el, előbb utóbb ez lesz a vége, nem fogják nagyon kedvelni egymást.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:03 | Link

Drága elsőszülött Love

- Hallottam, hogy találtak neki egy unalmas, de dúsgazdag férjet. Minden megvan benne, ami a családnak fontos, pénz és befolyás.
Mondjuk lehet, hogy ezt nem pont neki kellene mondanom, hiszen egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő is egy közülük. Szeretném tudni, hogy ki ő, de hiába gondolkozom, nem tudom. Pedig életem első négy évében egy helyen éltem vele, mégis, azóta csak apával voltunk, majd Lilivel és apával, szóval nem kellett minimálisat se gondolkoznom azon, hogy mégis milyen lehet a nő, aki életet adott nekem. A fintorra azonban, amit vág, elnevetem magam. Azt hiszem, elkezdtem feloldódni.
- Idejár két nagy orrlyukú orr, melyek ránőttek két beképzelt arcra, valóban.
Pedig nem akartam bántani őket, nem is az én szokásom az ilyesmi, ez a fickó és a mágiája nagyon, de nagyon rosszat vált ki belőlem, aminek nem igazán örülök. Többnyire le szoktam nyelni az ilyen megjegyzéseimet, kezdek aggódni tőle, hogy ha sok időt töltök még vele, akkor így maradok. Még a végén gonosz leszek. Na az biztos, hogy akkor apám, aki sosem ütött még meg, szétveri a fejemet. És teljesen jogosan, megjegyzem, mert ő nem erre nevelt.
- Hogy mi van velem? Érdekes kérdés. Mármint furcsa, nem is tudom. Tényleg érdekel?
Próbálom közben a nevén nevezni, emlékeznem kéne rá, és mégsem megy. Fogalmam sincs, hogy ki ő. Nekem nem volt ott a közelemben senki, sőt egy fénykép sem, amin egy hozzá hasonló ember mosolyog vagy néz éppen morcosan. Ezért is nem tudom beazonosítani őt. Így is félek tőle, hogy egy kém, aki a családomnak dolgozik, és már így is kiadtam magam. Nem mintha kémnek nézne ki, de lehet, hogy pont ezért az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:07 | Link


Megemelve szemöldököm hallgatom a kis szösszenetet a családról, még a cigi is a számban marad egy pillanatra, ahogy nevetgélni kezdek. Ha még mindig a család tagja lenne, talán több értelmet látnék abban, hogy hazamenjek amikor kell, lenne valami szórakoztató.
-Való igaz, ki kellett javítani a kezdeti - baklövést, jönne a folytatás, de ő mégis csak a lánya, aki konkrétan a - baklövést - fejezem be a mondatot, ahogy oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt. A legtöbb ember nem szereti, az anyám egyenesen hisztériázik (ezért is), úgyhogy nincs más választásom, mint elfogadni. Semmi nem rosszabb egy véla hisztériájánál. Semmi. Mosolyogva hallgatom, lepöckölve a hamut a macskakőre, ahogy megint csak hátradőlök a székre. Mindig elégedettséggel tölt el ezt látnom, ahogy csak így kicsúsznak a gondolataik a szájukon keresztül. Mégis csak értek én még ehhez.
- Pedig ők még nem is kifejezetten különlegesek - ismételt, lekicsinylő fintor. Valóban nem számítanak annak, a mi kúriánkban negyedvélának lenni igazán nem jelent sok dicsőséget az olyan remekművek mellett, mint én és a testvéreim. Nem mintha dicsekedni akarnék, nem sokat tettem azért, hogy ilyen remek génekkel szülessek. Ellenben a túlélés igen küzdelmes egy vállalkozás volt. Kicsit széttárva kezeim vonom meg vállam a kérdésre.
- Nem igazán ismerlek, szóval nem tudok ennél bennsőségesebb kérdést feltenni - nem mintha különösebb erőfeszítés lenne két napig figyelni és megtudni egy-két dolgot róla, de nem is ezért vagyok itt, és nem is vártam volna, hogy csak úgy, felbukkan. Egy ideig szemlélem még a tanácstalan tekintetét, ahogy erőlködik, hogy emlékezzen valamire.
- Az unokatestvéred vagyok - segítem ki, mielőtt nagyon belemenne bármilyen baromságba a fejében. Nem mintha ezzel nagyon segítenék neki, én legalábbis elég sok unokatestvérről tudok.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:14 | Link

Drága elsőszülött Love

- Baklövést?
Emelem meg a szemöldököm, mert bár eléggé sok mindent mondtak már rám, azért a “baklövés” szó eléggé éles.
- Attól függ, melyik oldalon áll az ember. Szerencsére én apám gerincét örököltem.
Ezzel a mondattal pedig úgy vélem teljesen reálisan közöltem a véleményemet a családomról. Nem látok bennük mást, csak egy kupac nagyképű, rátarti aranyvért, amihez társult az a fene fennséges vélavér, és a kettőből azt az úri csodát kapta a világ, amit csak úgy hívnak: Machay. Ha nem lennék eléggé megnevelve, meg ha nem lennék nő, valószínűleg köpnék is egyet hozzá. Képzeletben mondjuk meg is teszem. Pedig ha valaki, én aztán előítéletektől mentes vagyok, de valahogy van ez a vastagfalú buborékba zárt borzadalom, amit az anyai és még ki nem tagadott rokonságomnak nevezhetek.
- Minden nevelés kérdése.
Hozzátenném, hogy a gyerekedet vagy embernek vagy gyökérnek neveled, de mégsem teszem. A bizalmatlanság szikrája újra éledni kezd, és most ahelyett, hogy csak parázslana, egy apró lángot is gyújt. A fejemben egyre inkább megjelenik az a gondolat, hogy a velem szemben ülő, veszélyes. Hogy miért? Fogalmam sincs, de valahogy azt érzem, hogy az. Jobb is hát, ha inkább csak csendben várom a fejleményeket, és nem osztok meg minden gondolatot, mely a családomhoz kapcsolható.
- Ez igaz.
Mondjuk nem is feltétlenül biztos, hogy ennél jobban bele kéne mennünk a dolgokba, hiszen a nevét sem tudom, de őszintén szólva, hálás vagyok, hogy jelenleg sincs még gyűrű az ujjamon. Az olyan sok mindent elmagyarázna. Az állítására, miszerint az unokatestvérem azonban elnevetem magam.
- Az ki van zárva.
Ezt teljes magabiztosan jelentem ki, és hiszem is, hogy így van. Hasonlít anyámra, a nagynénéimre, kiváltképp Zójára, de ki van zárva.
- Egyrészt emlékeznék rád.
Vagy nem, mert négy évesen kezdenek csak megmaradozni az emlékek, és a vándorló életünk alatt ezeket eléggé felülírták a jó emlékek. Vannak illatok, melyek emlékeztetnek arra az időszakra, de képek nem nagyon.
- Te véla vagy, érzem a mágiádat, ami erősebb, mint a nagynénémé, így tehát egészen biztos, hogy nem vagyunk unokatestvérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:16 | Link


- És hova jutottál egy Révay gerincével? - ezt is csak azért tudom, mert a család többi előnytelen házasságához képest, erről volt szó. Így bár a férfi másik nevét nem jegyeztem meg, mert azt ritkán emlegetik, a Révay határozottan megmaradt. Nem vagyok én annyira buta gyerek. Egyébiránt nem nagyon veszem magamra a sértésnek szánt, apró elszólást. A bögyében van valami, amire nem emlékszik, mégis annyira haragszik érte az egész világra, kiváltképp ránk, mintha ez írta volna meg az egész életét, már akkor, jó előre. Pedig mit vesztett? Így is felnőtt, így is túlélt, és még egy szép arcot is kapott cserébe. Nem értem miért kell ezért annyira háborogni. Aprót vonok a vállaimon. Felőlem aztán nem kell válaszolni, el is mehet, ülhet itt csendben, de én egyelőre megvagyok itt. Visszacsúsztatom a napszemüvegem az orromra, lévén, hogy már teljesen felesleges lenne használni a mágiám. És úgyis süt a nap. Ideje volt már.
- Nem? Akkor honnan ismernélek? - egészen érdeklődőre fogom, kíváncsira, tényleg érdekel a teóriája, amit felállított rólam. Eddig nem találkoztunk, így a kis életéből egészen biztosan nem bukkanhatok fel újra, és ismervén az apja, de még az anyja nevét is, kénytelen vagyok valahol a kettő között állni. A vérem tekintve, inkább a nő oldalán. És ha már itt tartunk, jóízűen felnevetek a következő, szerinte betonbiztos állítására.
- Miért, szerinted csak a kitagadott nagynénéink és az anyád léteznek? - felvonom szemöldököm, ahogy meg is támasztom karom a szék karfáján. - Vagy miből gondolod, hogy nem lehetnék Zója, esetleg Tatiana gyereke? - még soha nem gondolkoztam el ezen, főként, mert egyikük sem szokott csak úgy eszembe jutni. De tény, hogy lehetnék.
 
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:20 | Link

Drága elsőszülött  :L

- Messzire.
Az viszont biztos, hogy ha az apámat elkezdi ócsárolni, akkor képes vagyok a nyílt színen nekiesni. Ő az, akit senki és semmilyen körülmények között sem szidhat. Az apám, aki felnevelt és kitaníttatott, szeretett és védett. Fontosabb ő nekem, mint bárki a világon. Amúgy is túl érzelmes időszakom van most vele, hiszen érzem, hogy tovább fog állni innen, el fog menni. Egy részről jogos, Liv egy normális nő, normálisabb, mint az összes, akit eddig felszedett és rendes, csak nekem ez most még egyelőre nehéz.
- Bárhonnan. Az iskolából, a faluból, Budanekeresdről.
Mondjuk tény, hogy olyan dolgokat mond, melyeket csak az tudhat, aki szerves része ennek az egésznek. Aki vagy ott volt, vagy közel volt a családi tűzhöz. Tati nem is a lánykori nevét viseli, Zója nevekor pedig többen inkább a Warrenre figyelnek, és nem a Mácsaira, mivel már szinte nincs olyan ember, aki ne kapcsolná össze a nevet és a sáros-morgós amerikait. Én csípem nagyon, de van, aki nem értékeli a humorát. Mégis gyanús, és elgondolkodtató.
- Öregebb vagy mint én.
Nem néz ki annak, de annak érzem, valamiért úgy vélem, hogy idősebb, mint én. Zavar, hogy tudja a családnevem, hogy ismer, és én nem ismerem őt. Pedig ismernem kellene. Emlékezni akarok rá.
- Tati későn született, Ha én a lánya lennék, akkor nyolc évesen kellett volna szülnie, szóval ki van zárva, hogy az ő gyereke légy.
Azt viszont nem feltétlenül tudnám cáfolni, hogy Zója gyereke sem lehet, hiszen Mina alig fiatalabb, mint én, szóval oda beleillene tökéletesen. Viszont nem akarom elhinni, hogy az övé. Az ajkaimhoz emelem a bögrét, egy kicsit nézem a folyadékot, majd felpillantok rá.
- Vértisztítás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:22 | Link


- Messzire - a sötét lencsék mögül vizslatom, miközben elgondolkodva ismétlem meg a szót, szinte ízlelve, miközben bármi jelet keresek rajta, ami a jelenlegi helyzetére utalna a társadalomban. - Oké - vállat vonva veszem tudomásul, mintha nem is lett volna soha szándékomban megsérteni. Ettől függetlenül a véleményem továbbra sem változott, csupán nem kötöm az orrára.
- Szerinted egy iskolába jártunk? - megemelve szemöldököm, egy újabb, szórakozott mosoly ül ki az arcomra, ahogy nemlegesen megingatom a fejem. - Ha Nadin gyerekeit megjegyezted, engem is megjegyeztél volna - bevallom, nagyon kedvemre van ez az egész barkóba, ahogy ő próbálkozik kitalálni, honnan tudok ennyi mindent, annak ellenére, hogy már elmondtam neki. De hát nem kell hinni nekem, számomra annyira mindegy, hogy szenved tovább, vagy elfogadja a dolgokat, csak a saját idejét és erejét pazarolja. Pontosan ezért a viselkedésformáért, pontosabban a hatványozott változatáért nem megyek haza, csak a kötelező alkalmakkor, amikor nem tudok semmi munkát kikuncsorogni magamnak. Még körbeutazni a világot, és kockáztatni az életem is izgalmasabb, mint egy vacsora. Mondjuk azt sem tagadom, hogy nem szeretem a jólétet.
- Annyira nem, hogy ez számottevő legyen - talán négy év, vagy kevesebb. Megvonva vállaim húzom magamhoz közelebb az asztal közepén levő hamutálat, hogy végre rendeltetéséhez hűen kihasználjam.
- Rendben, Tati kilőve. Még mindig van három lehetőség - elnyomva egy ásítást szegezem rá megint kékes tekinteteim, annak ellenére, hogy ő épp nem látja őket. A kérdésére bólintok.
- Kezdesz közelíteni - kinyújtva az asztal alatt lábaim hajtom kicsit hátra a fejem, amíg kiropogtatom a nyakam. - Bár nem tudom ez mennyire lényeges a ki gyereke vagyok kérdésben.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:23 | Link

Drága elsőszülött  Love

- Elképzelhető, hogy jártunk egy iskolában. Gyerekként hét iskolába jártam. De egy iskolában nem csak tanulni lehet.
Elvégre én is onnan jegyeztem meg őket, hogy megtalálták a könyvtárat és be is iratkoztak, szóval tudom, hogy kik ők, mivel láttam az adataikat. Nem kell, hogy lángelme legyen az ember, össze kell tenni csak a nagyszerű részleteket: Anya neve Machay Nadin, Lakhely: Hévíz. Eleve nem sok orosz keresztnevű ember rohangál a világban, így voala, a képlet összeállt.
- Azt hiszem tizenévesek teherbeesésénél mégiscsak.
Elmélkedve forgatom meg a csészét, és amikor kimondja, hogy három esélyes, akkor jövök rá a válaszra. Mennyire ostoba is vagyok. Hiszen én csak a női versenyzőkkel számoltam, pedig van bizony egy férfi is. A család elsőszülöttje, a büszkesége, a folyton morgós nagybátyám, és íme, létezhet, hogy a következő generáció elsőszülöttje ül előttem.
- Az unokatestvérem vagy, így nem lehetsz Nadin gyereke, az orrlyukaid sem nagyok, és tudom, hogy minél előbb igyekeztek férjhez adni megint. Zója pedig nem hagyja magára a gyerekeit. Gondolom, most csodálattal kellene rád néznem, Iván.
Mivel a nagyapám után az elsőszülött fia is az, így nyílván ő is így nevezte el a saját gyerekét. Ez olyan egoista dolog volt mindig. Elit és fennhéjázó. Nem lehet más neved, csak ami apádnak és nagyapádnak.
- Na és, van már eggyel kisebb verzió is?
Pillantok fel rá érdeklődve. Hiába tudom, hogy rokonok vagyunk, ugyanúgy mondogatnom kell magamban Farkas nevét, mert a mágiájának egyszerűen nem tudok ellenállni én sem. Ez egy nagyon veszélyes terület, és nagyon ki vagyok akadva emiatt, mert ez gusztustalan.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:27 | Link


Hirtelen nem nagyon tudom hova tenni az iskolás megjegyzését, ezért, azon az elven, hogy nem is lehet annyira fontos, el is engedem.
- Akkor megnyugtatlak, hogy nem jártunk egy iskolába - felszusszanva hajtom hátra fejem, s lehunyva szemeim élvezem ki, ahogy a tavasz hozta napsugarak melegítik a bőröm. Nem igazán aggódom amiatt, hogy hirtelen lelépne, ahhoz túlságosan lázba jött a ki vagyok mi vagyok témára, hogy csak úgy itt hagyjon, válaszok nélkül. Így ülök, csendben, várok, hallgatom az elmefuttatását, meg a megjegyzéseit, de úgy összességében nem válaszolok mindre, mert minek is tegyem. Elég kényelmes vagyok ilyen téren, ami azt illeti, a tizenévesekre úgysincs mondanivalóm.
- Elég sok időbe telt rájönnöd - ismét felé fordítva fejem mérem végig. - Az Iliánt egyébként jobban kedvelem - már csak azért is, mert reflexszerűen felhangzik a hangomban a magas, vékony, és a világ legidegesítőbb hangsúlyozású IVÁNKÁÁÁÁÁÁ - ja, amitől a hideg végigfut a hátamon, és az ideg az agyamon.
- Nem, elég válogatós vagyok sajnos - és arra a sorsa sem akarok jutni mint a nagyapám, aki idő előbb beleöregedett a felesége rohamjaiba. Méltósággal viseli ugyan, de nem tudja letagadni, és az apám is erre a sorsra fog jutni, ahogy mindenki más, aki elvesz egy vélát. Egyébként sincs szükségem elvenni valakit, csinálni neki egy gyereket, hogy aztán egyedül nevelje fel, mert én állandóan valahol máshol vagyok, és még hazudok is neki egy életen át. Ugyan.
- A lány a tiéd volt? - ugyan kevésbé tapintatosan kérdezem meg, mint ő az előbb, az értelme ugyanaz. Nem látok a kezén gyűrűt, ez tény, de nem is kell tudja, hogy ilyen apróságokat észreveszek.  
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:28 | Link

Drága elsőszülött  Love

- Eléggé zavaró a vérmágiád, de gondolom ezt te élvezed.
Amúgy se biztos, hogy gyorsabban ment volna, de tény és való, hogy maga a vére, és az abban található mágia olyan jóleső tompulást hoz, túlságosan jóleső, ostoba tompulást, ami ellen fogalmam sincs, hogy meddig leszek képes védekezni. Egy része az érzetnek egészen biztosan valós, a másik fele viszont nem kizárt, hogy a képzeletem szüleménye, a tény miatt, hogy ő egy véla, mégsem tudok kevésbé zavarba és tompulásba lenni. Zavar ez az állapot, mégis igyekszem úgy tenni, mintha nem zavarna, na nem mintha ezzel messzire mennék, valószínűleg ő pontosan tudja, hogy mit képes kiváltani az emberekből.
- Mi?!?! Nemnemnemnemnem… nem. Nekem még nincs gyermekem.
A még pedig lehet, hogy aktuális is. Remélem, hogy nem, és csak a stressz miatt produkálok látványos tüneteket, vagy éppen marad el az, aminek jönnie kellene. Eszemben sincs ezt az aggályomat azonban Farkassal megosztani, majd ha tényleg eljutok oda, hogy ajaj, baj van. Lépésekben terveztem haladni, és nagyon remélem, hogy meg is marad ez a tervem.
- A húgom. Egy Révay.
Azt nem mondom, hogy nem vérszerinti, de a Révayval utalni szeretnék arra, hogy nincs köze a vélavérhez.
- Miattunk jöttél ide? A nagynénéim sosem mennek bele a vértisztításba. Sosem.
Jelentem ki határozottan, mert ha valamiben, akkor ebben egészen biztos vagyok. És ugyan, mégis miért akarnának éppen minket? Elvégre mi vagyunk a szégyenág. Más ötletem viszont nincs, hogy mit is keresne itt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:32 | Link


- Nem nagyon van más választásom - megvonogatva vállaim mosolygok rá ösztönösen. Egy életre szóló sz*pást jelentene, ha utálnék magamban valamit, ami belém van építve, és mégis miért tenném, ha egyszer hasznot húzhatok belőle?  Így is van elég bajom belőle, nem kell még extra öngyűlölet is a hirtelen haragom meg a Minisztérium szarságai mellé.
- Szóval még nincs gyereked - tudom, hogy ezzel valószínűleg épp az agyára megyek, megismételgetem a fontosabb kijelentéseit, ezzel még több súlyt adva nekik. Az unokahúgaimmal sajnos ezt nem tudom megtenni, ők túl hercegnős nevelést kaptak ahhoz, hogy bármi is nehezedjen a vállukra. Az idősebb példányokkal meg sem éri, a legtöbb nővel meg nem jutok el odáig, hogy így húzzam őket, úgyhogy most halmozottan kiélvezem eme remek tulajdonságom.
- Jó tudni, hogy nem irtották ki belőled eléggé a Machay-t - újra az a pimasz mosoly ül ki az arcomra, mint amikor épp halálra idegesítek valakit. Valahogy beletartozik a családba, hogy mindenki hirtelen kipottyant négy-öt gyereket a húszas évei elején, legrosszabb esetben a közepén. - És ki a szerencsés nyertes? - nem is értem miért érdekel ennyire a kitagadott rokonom szerelmi élete, ettől függetlenül még nagyon szerephű. Amilyen hevesen reagált az apjára, feltételezem, hogy elég erősen él benne a családi összetartás, ebből kifolyólag pedig hordaná a gyűrűjét, ha férjnél lenne - ennek hiányában viszont vagy tévedtem, vagy nincs. Nem mondom, hogy sosem tévedek, néha előfordul, de ha rendszeresen megtörténne, nem is alkalmaznának. Márpedig megteszik.
- Elég gyorsan szaporodtok, Révayk - kicsit összeráncolom homlokom, majd megvonom vállaim. Tulajdonképp nem sok közöm van a férfihoz, a gyerekéhez mégkevesebb, így ő már nem is igazán érdekel így, hogy nem a gyereke. Pedig mekkora fordulat lett volna a tizenéves terhességes szösszenete után, imádtam volna.
- Mi érdekem lenne megkeresnem titeket? - ami azt illeti, nem sok.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:34 | Link

Drága elsőszülött Love

- Nem, még nincs.
Felelem higgadtan, de nem mondok neki mást. Nagyon zavaró valóban, és ha jobban ismerném, valószínűleg most már réges rég fejbe dobtam volna valamivel, ami nem fáj, de figyelmeztető. Mondjuk egy papírgalacsinnal. Nem tudom, hogy lesz-e valaha ilyen, azt hiszem, ehhez már túl idősek vagyunk. Mégis, érdekes, hogy hirtelen pont ez jut eszembe.
- Egy kihallgató tiszt.
Furcsa kimondani, mert számomra Farkas inkább, mint botanikus, semmint kihallgató jelenik meg. Nem tudom elképzelni, hogy embereket bántana, akár tettekkel, akár szavakkal, hiszen hozzám mindig olyan félve és gyengéden nyúl. Nem is szeretném látni munka közben, félek attól az arcától, és tudom, ha így látnám, lenne valami, ami megtörne az egész nyugalomban. Így is olyan kis törékenynek érzem a dolgot néha. Nem kellene még egy rész, ami nem elég erős, ami tudom, hogy eltörhet. Még sokat kell szilárdítanunk a kapcsolatunkon, de én kész vagyok megtenni, és tudom, hogy ő is. Elment apámtól megkérni a kezem, és ez bizony számomra nagyon nagy dolog.
- Miért mondod, hogy nem irtották ki teljesen?
Nem értem, hogy mire gondolhat, leginkább mert nem tudom, hogy milyen is, ha valaki olyan, mint ők. A nagynénéim eléggé ellentétesek, a tökéletességre törekvő, családcentrikus, megfontoltan nyilatkozó, szemben a harsány, szétszórt, hamozottan elválttal. Nem tudom, hogy melyikük a Machay vér hűbb megtestesítője, és miért is az éppen.
- Gyorsan? Csak ketten vagyunk.
Mondjuk tény és való, hogy nem jelenti azt, hogy csak ketten is maradunk. Elvégre apám készül összekötni az életét egy nővel, akinek két fia van, és ki tudja, hogy hány közös gyerekük lesz még. Szóval lehet, hogy valaki mással kever éppen össze.
- Leginkább semmi. Csak furcsa, hogy egy rokon éppen itt tűnt fel, éppen most.
Utoljára módosította:Révay Franciska Veszna, 2018. április 13. 13:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:38 | Link


- Hát akkor már ketten vagyunk - bár én nem is tervezem, hogy a közeljövőben beültessem valakinek a virágoskertjét. A kihallgató tisztre megemelem szemöldököm, és másfél évvel ezelőtt még elkezdtem volna nyugtalanul fészkelődni, de már nem hoz lázba, ha valaki emlegeti őket. A kihallgatóim köti a titoktartás, ahogy a legilimentorokat, és mindenkit, akinek köze van hozzám, és tudja, miben utazok. Ennek fényében pedig a mozdulat is inkább neki szól, semmint a párjának.
- Ők elég jól keresnek - nem a legjobban ugyan, ott vannak még felettük a kommandósok, likvidátorok, kémek, de nem is a lépcső alján állnak, úgyhogy azt kell mondanom, eléggé jól kifogta magának. A jó keresetük mellé pedig rendkívül arrogánsak is, trust me.
 - Ja, hát csak maga az, hogy fiatalon egy gyerekben és egy férjben gondolkozol - megvonogatva vállaim tologatom magam előtt a csuprot jobbra balra.  Ezt kivételesen tényleg nem sértésből mondom, amolyan családi hagyomány, hogy a női tagok így vagy úgy, de leszülnek egy vagy két gyereket az ő korában.
- De ne aggódj, a hallottak alapján az iskola statisztikájába is beleillesz - gyorsan javítom ki magam, mielőtt úgy döntene, hogy akkor már lázadásból nem is kell neki gyerek. Nem állítom, hogy bezzeg az én időmben ez nem így volt, nem végeztem én olyan régen, és nem is a pedáns, szűz levitás kisfiúk táborát erősítettem, hogy ilyenekkel dobálózhassak. De azért csak változtak az idők, és amit akkoriban igyekeztek titokban tartani, már büszkén verik nagy dobra. Az unokahúgaim is, többek között.
- De hamarosan neked is lesz gyereked - a csak kettőből pedig így válik majd csak három, csak négy, csak öt, csak sok. A mosolyom egészen kiszélesedik a következő mondatára. Az emberek olyan könnyen árulják el magukat, amint úgy érzik, biztos terepen tartják a gyeplőt.
- Szóval mégis történik épp valami a kis életedben, amiről nem akarod, hogy a nagy család tudjon - vonom le a következtetést a szavaiból.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:41 | Link

Drága elsőszülött Love

Megemelkedik a szemöldököm arra a mondatra, hogy elég jól keres Farkas, meg a kihallgatók általában. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy mennyt keres, nem is érdekel. Egyelőre nem vagyunk házasok, nem egy helyre gyűjtjük a pénzünk, és én nem is képzelem el, hogy a jövőben így lesz. Inkább úgy, hogy a fizetésünk meghatározott részét, mondjuk a felét, betesszük egy helyre, és abból mennek a számlák, az étel. De nem is értem, hogy gondolatban neki miért magyarázkodom, amikor ezt még Farkassal se beszéltük meg. Majd ha itt lesz az ideje, akkor vele igen. Hirtelen felbukkanó unokatestvérekkel nem hiszem, hogy létjogosultságom lenne.
- Hm. Szerintem nem illek be. Egyrészt már nem vagyok iskolás, másrészt nem csak úgy a levegőbe csinálom, hanem férjhez fogok menni egy férfihoz, akit szeretek és tisztelek. Dolgozunk mind a ketten, jövőt építünk, és tervezünk, nem mondtam egy szóval sem, hogy három percen belül teherbe fogok esni.
Kettősség van bennem. Egy részről baromira irritál ez a fickó, és fel vagyok háborodva mindazon, amit mond, ahogy cselekszik, ahogy mosolyog. Másrészről pedig, furcsán jól érzem magam, Most először mesélem el bárkinek is a terveimet, most először van az, hogy ilyeneket kiadok magamból. Az utóbbi időben a legtöbb barátom elköltözött, és nem is tűnt fel, hogy a munkán és Farkason kívül mennyire magányos vagyok. Lili és köztem túl nagy a korkülönbség, apám megházasodott és elköltözik, én pedig teljesen egyedül fogok maradni. Ő lenne hát a megoldás? Komolyan mondom, nagyon rossz tréfa ez a sorstól.
- Remélem, nem jóslás szakon végeztél.
Nem akarok még gyereket. Majd, de most még nem. Még nem érzem késznek magam arra, hogy egy gyerek mellett elköteleződjek. Majd, ha már készen állok. Majd, ha már házasok vagyunk. Majd, ha már letelepedtünk biztonsággal. De nem most, nagyon nem most.
- Nincs benne semmi, én csak nem akarom az anyámat, a nagyszüleimet. Neked lehet, hogy jó életed volt ott, nem kívánom becsmérelni a lehetőségeket, melyeket a kúria adhatott, de nem akarom, hogy azok az emberek az életem részévé váljanak. Ne neveljenek úrikisasszonynak, vagy szabják meg, hogy ki méltó hozzám és ki nem. Farkas méltó, és remélem, hogy én is hozzá, és nekem ennyi elég. Te sem nem véletlenül nem vagy ott most, ha jól sejtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 13. 13:47 | Link


Egészen halovány mosollyal a szám szélében hallgatom végig, sokkal inkább a szórakozó mosoly ez, mint a manipuláló féle. Nem értem, hogy hirtelen miért érzi fontosnak ennyire kimagyarázni magát előttem, ha egyszer annyira biztos abban, hogy a döntés, amit hozott az egész házassággal kapcsolatban, jó. Viszont ezt nem fogom felhozni neki, mert mindenkinek szíve joga eldönteni, kihez megy hozzá, én pedig nem vagyok sem az anyám, sem a nagyanyám, hogy ezért elítéljem, vagy épp szétszedjem őket. Még jó, hogy bármikor el lehet válni. Egyébként ezért sem haragszom én se Zójára, se Tatianara, legalábbis most már, ennyi év távlatából. Akkor még eléggé kiakadtam. Joguk volt meghozni a döntésüket, és nem egy kicsinyes, szűk látókörű vénember, meg a hozzá tartozó, pénzszagot érző Demóna akarata szerint mozogni. Még jó, hogy férfinak születtem. Egy félvéla férfinak.
- Hát jó, nem ismerem a kapcsolatotok körülményeit - megadóan feltartom kezeim, majd az öngyújtómmal kezdek játszani az ujjaim közt, csak forgatom, semmi gyújtogatás. Nem vagyok én piromán.
- Nem, a jóslás egy elég ésszerűtlen és felesleges tudomány - nem nagyon félek kinyilvánítani az álláspontom erről az egészről. Nem igazán éri meg előre látni mi fog történni, ha bármelyik pillanatban hozhat egy olyan döntést az ember, ami megváltoztatja. Idő előtt meghatározni valakiről, hogy mi fog vele lenni, személy szerint igazságtalannak tartom, bár elég álszent dolog nekem az igazságról beszélnem, ha világ életemben kiváltságos voltam a nevem és a vérem miatt. Ha nem kaptam meg, hát addig mosolyogtam, amíg megadták nekem. Így könnyű élni. És nem bánom. Azt viszont nem kötöm az orrára, hol is végeztem pontosan, ha már így szóba jött. Rossz szokás, hogy igyekszem minél kevesebbet elárulni magamról, egy olyan formában, hogy az emberek mégis azt higgyék, eleget tudnak rólam.
- Felnőtt férfi vagyok, Révay - megemelve szemöldökeim nézek vissza rá. - Miért kellene ott lennem? - persze, ugyan úgy a családom, akiknek igenis sokat köszönhetek, legyenek olyanok, amilyenek, és legyen a kapcsolatunk is olyan, amilyen. Nem tagadom meg, amit nekem adtak, ezért nem is nagyon feszegetem azt a részét a témának. Nem szeretnék hisztirohamot kapni az utca közepén.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 15. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 13. 13:48 | Link

Drága elsőszülött Love

Ezzel a mondattal rátapintott a lényegre, valóban nem ismeri, de tekintve, hogy előttem mennyire más volt Farkas szemléletmódja, hogy mennyire nem az olyan típusú emberek vonzották, mint én, aggódok. Persze neki nem merem ezt felhozni, nem akarom azt, hogy azt gondolja, nem lennék képes megbízni benne, mert de, képes vagyok, viszont néha - amikor Leventét látom például - attól félek, hogy ha most boldog is, később nem lesz az. Hogy jön majd egy érzés, hogy nem erre vágyik, és akkor nem tudok majd mit tenni. Leginkább attól tartok, hogy nem tudom majd úgy lereagálni a helyzetet, hogy az ne romboló legyen. Az biztos, hogy nem akarom őt bántan. Nagyon nem. Furcsa, hogy most nekem kellene a legboldogabbnak lennem, és valahogy mégis görcsben van a gyomrom.
- Akkor ebben egyetértünk.
Mondom teljes nyugalommal, és örülök, hogy a kijelentésemmel valóban nem sértettem meg. Nem nagyon ismerem, de nem akarom ennek ellenére sem megbántani. A jóslástan és a hozzá hasonlatosak tipikusan azok, melyeket az ember meggondolatlanul kimond, és akár a fél közösséget is megbánthatja vele. Én, amikor diák voltam, esküszöm, hogy nagyon igyekeztem megérteni vagy egyáltalán egy elfogadhatót összeszedni belőle, de nem sikerült. Azóta pedig nagyon pikkelek rá, mert utálom, ha valamit nem értek meg egyszerűen.
- Van keresztnevem is.
Teszem hozzá kissé talán sértődötten. Nem szeretem, ha az emberek egymást a vezetéknevükön szólítják, kiváltépp, ha közel azonos korúak, hiszen semmi sem indokolja, hogy egy ilyen személytelenítő tettet vigyen végig a másikkal szemben.
- Franciska vagy Veszna.
Nem kezdem el sorolni a beceneveimet, nem nehéz rájönni, de díjaznám, ha élne azzal a lehetőséggl, hogy használhatja őket. A család témát pedig, bármennyire is kíváncsi vagyok, nem akarom erőltetni. Hoztak egy döntést, hoztam egy döntést, és nekem így jó volt. Ennyi .
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
Tanulmányi ügyintéző


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 394
Írta: 2018. április 14. 11:58 | Link

Farkasom Love

- Szóval szerinted az én hibám?
Emelem meg a szemöldököm, ahogy rá pillantok. Tudom, hogy nem így gondolta, de mostanában igen intenzív hangulatingadozásaim vannak, az "apa házasodik" témában. Egyrészt nyilván örülök neki, hogy boldog, Olive kedves nő. Másrészt bosszant, mert úgy érzem, hogy ezzel elveszítem az apámat. Pedig tudom, hogy nem így van, hogy ő attól még nem szűnik meg az apámnak lenni. Egyrészt szeretem, ha mosolyog, és aktív, másrészt Lilit meg tudnám fojtani egy kiskanál vízben, amiért ő ilyen lelkes és impulzív. Csak a baj van velem jelenleg.
- Keressünk apudnak valakit. Milyen az ideálja?
Először gonoszkodó akarok lenni, hogy érezze át mennyire nem könnyű ez, de a gondolat szavakká formálása közben már el is száll ez a pillanatnyi gonoszkodás, és megjelenik helyette a vágy arra, hogy Farkas apukája is boldog legyen. Apa tényleg boldog, tényleg az, tudom, és örülök neki. Jó lenne, ha őszintén tenném, mint Lili. Vagy legalább fele annyira, mint ő.
- Elemi mágusok, vélák és színészek... biztos, hogy akarod te ezt? Innen nincs visszaút. Mármint de, innen még van, csak ha az oltárnál azt mondod, hogy akarsz, akkor nincs.
Mondjuk nem kellene önmagam azzal sokkolgatni, hogy ott állok majd álmaim ruhájában, amit úgy rejtegetek a szekrényemben otthon, mintha az életem múlna rajta. Tudom, igen, gyűrűm se volt még, amikor már ruhám igen. Szóval ott állok abban a csipke csodában, és megkérdezik Farkast, hogy akarja-e, ő meg azt mondja, hogy dehogy akar ő ilyet, kézen fogja Levit és elszökellnek a naplementébe. Beszélnem kellene vele erről, de nem merek. Most elég csak apám, elég csak egyik gond.  
- Teljesen? Ez megnyugtató.
Mosolyodok el végre őszintén, és nagyon jól esik, hogy ezt mondja. Talán nem is kell beszélnünk róla, talán csak úgy megszűnnek a rémképek. Jó lenne. Bízok benne, tényleg. Azt hiszem, a saját képességeim zavarnak. Ash lazán elment külföldre, pedig épp csak elkezdődött a kapcsolatunk, és amikor már feladtam a reményt is, jött Farkas, akinek az előző kapcsolata a szomszédban lakik. Egyszerűen mindig tudom, hogy hova kell beletenyerelni.
- Csak szűk családit, nem akarok felhajtást. Csak élvezzük, és legyünk boldogok. Én nem akarok pánikolni, csak legyen egy csendes helyen egy kis szertartás, ünneplés. Egy csodás emléket szeretnék, nem ideggörcsöt. Mondjuk egy erdős részen. De ezt még ráérünk kitalálni, kivéve, ha nem ugrunk el jöv pénteken megházasodni.
Felelem kicsit kuncogva, bár talán az lenne a legegyszerűbb. Mire észrevennénk, hogy idegeskedni kell, már meg is vagyunk. Most viszont már nem is akarok beszélgetni, csak kicsit még összebújni itt a félhomályban, mielőtt hazaindulunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. április 20. 19:02 | Link


Annak ellenére, hogy meg vagyok győződve arról, hogy mennyire nehéz engem szeretni, és tudom, hogy én még nehezebben szeretek, most nem erre asszociálok, amikor kimondja, mert nem is erről kezdtünk el beszélni. Nagyon nehéz, hogy nem tud írni, és nagyon nehéz elviselnie ezt a tehetetlenséget, amikor nem tudja azt csinálni, amit szeret. Én meg nagyon nem tudok tenni semmit, azon kívül, hogy mellette vagyok és támogatom ebben az időszakban. Nem őrlődöm miatta, hogy hasznavehetetlen lennék, amiért nem tudok helyette írni, mert tényleg, nem vághatom le a kezem, hogy kölcsönadjam neki, aztán amikor az övé helyrejön, visszakapjam. Talán ezért is vagyok nehéz, mert ilyen vagyok.
- Az már jó, ha tudod, mi okozza - halovány mosollyal nézek fel rá. Nem jó kedvű, mert most az nem lehet, de attól még kedves, és remélem, hogy neki ez is elég. Sajnos nem tudok sokat adni, mert bennem sics sok, soha nem is volt, de azért próbálkozom, és ha majd rájön, hogy neki ennél több kell, én nem fogok haragudni rá. Elengedem kezét, amíg vékony ujjaim közé veszem a pergament, és még felnézek rá, figyelek, mielőtt elolvasnám. Majd bólintok, hogy megértettem, és gyorsan futom át a sorokat. Visszanyújtom neki.
- Nem lesz semmi baj - szembe fordulva vele simítom meg jobbommal az arcát, és tudom, hogy egy alig érezhető, langyos, puha szellő is ezt teszi a bőrén. Meg akarom nyugtatni. Egyébként örülök neki, tényleg, még ha nem is olyan látványosan, mint Carolina tenné, mert én nem vagyok ilyen. Én csendben érzek, és csendben cselekszem. Nem gondolom, hogy effektív lenne azzal kezdeni, hogy de hiszen ez egy jó hír, és neki is örülnie kellene, és miért nem tud boldog lenni, ha egyszer elindult felfele az úton. Én legalábbis nem örülnék neki. Adok egy puszit az arca másik felére is.
- Mit szólnál, ha egy kis ideig most arrébb raknánk az írást, és pihennénk helyette?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 21. 18:02 | Link

Kamillám Love

- Igen, ez szerencsés. Képzeld el, ha nem lenne oka. Biztos, hogy azt hinném, valami nem működik nálam.
Velem sem könnyű, mert eléggé könnyen magamba fordulok, és igazából, ha most fognám magam, és vége lenne az életemnek - részben az ilyen könnyed lételengedési problémák miatt is tértem vissza ide -, akkor ideig-óráig lenne csak szó rólam. És mit mondanának? Valami ilyesmit: "Kedves fiú volt", meg "Jól terhelhető", mert biztos vagyok benne, hogy Jonathan az ő kimért stílusával ezzel a kijelentéssel fejezné ki a hiányomat. Aztán mondanák még azt, hogy: "Segítőkész", "Jó tanuló", csupa klisés dolgot. Az elején talán nem értenék, a végén meg már csak az maradna, hogy "volt", aztán elülne végleg a dolog. Nem maradna semmi utánam. Anyám szomorú lenne, a húgom is. Aztán utóbbi férjhez menne, én meg a túlvilágon fohászkodhatnék, hogy egyik gyereke neve se hasonlítson semmennyire se az enyémre. Szerintem ez a legrosszabb, amit tehetünk. Valakiről elnevezni a gyerekünket, aki után csak fájdalom maradt. Ha nincs miért küzdenem, akkor tényleg elég könnyen fordulok át depresszióssá, letörté, szürkévé. Mikor elmentem innen, mikor új életet akartam kezdeni, a Kamilla utáni sóvárgás nélkül, akkor tört rám ismét ez a jól ismert érzés. Pontosabban egyszer nyáron is, mikor reméltem, hogy válaszol, mikor úgy tűnt, hogy szóba áll velem. Aztán az egyetemen, az órákra járás helyett írtam, róla, miatta, neki. Azért mentem oda, hogy ne legyek vele, és azért kellett visszajönnöm, mert nem bírtam nélküle. A depressziót pedig lehet éltetni, hiszen íme, mind a két kötetet kiadják. Remek alkotások. Pedig ha tudnák, hogy milyen mélyponton születtek. Nem hiszem, hogy ennyire lelkesednének érte.
- Köszönöm.
Nem egy dolgot, ezret is köszönök neki, leginkább azt, hogy itt van nekem, és a tudta nélkül, a puszta létével, a közelségével, a bőre érintésével menti meg nap, mint nap az életemet. Küzdelem elé állít, motivál. Most nem a megszerzésével, hanem a megtartásával. Azzal, hogy többet kapjak belőle, hogy méltó legyek arra, hogy a teljes bizalmába fogadjon. Fogalma sincs róla, hogy mekkora támasz ő nekem, hogy miatta vagyok még itt, hogy miatta nem csináltam ostobaságot. Furcsa ragaszkodás ez, rajongás, szerelem. Sokan nem értenek minket, tudom, hogy többen megkérdőjelezik a kapcsolatunkat. Nem értem, és nem érdekel. Nem mutogatjuk, nem kérkedünk. Tisztelem azokat is, akik világgá kürtölik a szerelmüket, a kapcsolatukat, a boldogságukat, és azokat is, akik csendben élik azt meg. Mi is ilyenek vagyunk, és ezzel nem hiszem, hogy baj lenne. A köztünk lévő kapocs, tudom, hogy erősebb bárminél, és amikor a szemébe nézek, tudom, hogy fontos vagyok neki. Nem kellenek szavak, vagy látványos tettek. Pont így vagyunk jók.
- Remek ötlet. Lesz nyáron egy pár fesztivál. Mit szólnál, ha elnéznénk rájuk?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 6. 15:08 | Link

Eliza

Úgy látom, megtudtam fogni Elizát, pedig ő azok közé tartozik, akiket nehéz. Az eddigi beszélgetésünkből vonom ezt a következtetést le. Határozott, céltudatos leányzónak látom, mint a rellonosok többsége, de mindenkinek vannak olyan pontjai, ami gyengébbek. Kicsit témát vált a kérdésével, ami váratlanul is ér a hirtelenségével, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok rá frappáns választ adni.
- Vannak nálunk különböző körök, csoportosulások. Ott minden házbeli megtalálja magának azt, amivel feltöltekezhet lelkileg, testileg. A kérdésből fakadóan nálatok a rellonnál biztos van. -
 Válaszolok neki, olyan nesze semmi, fogd meg jól alapon. Remélem, nem veszi a szívére az ilyen jellegű válaszokat. Jelenleg ilyen kedvemben vagyok, az ilyen hirtelen témaváltással feltett kérdésre szoktam így válaszolni. Sok minden függvénye ez.
- Jó időbeosztással is sok időt tud spórolni az ember. Eleve az az alap, hogy nem szabad túlvállalni magát az embernek. Az eltöltött idővel ez arányosan növekszik, függ attól. hogy kinek mennyi a teherbírása. -
 Rövidre zárom, hiszen nagy mozgolódásra vagyok figyelmes ott elöl. Felmerül bennem az a gondolat, hogy nem csak valami üzleti fogásnak tudható be a beszélgető est, hanem lesz is belőle valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 8. 20:34 | Link

Partay Alfréd Benedek
Mr. King in the town



Elképzelte, ahogy a rellonosok tatamikon ülve hümmögnek, lehunyt szemekkel próbálnak koncentrálni. Ahogy megjelent ez a kép előtte, azonnal elnevette magát. Talán többször is kísérteni fogja ez a kép majd az álmaiban, nem lehet tudni. Mindenesetre vicces feltételezés volt számára.
- Dehogyis, még csak az kéne. Habár néha előfordul, hogy kibeszéljük, hogyan lehetne kiszedni másokból információt... de persze csak a házpontok miatt. Na jó, talán néha házikat is megpróbálnánk kicsikarni. - Nem volt teljesen igaz, amit mondott, de kíváncsi volt a fiú reakciójára.
Kétségtelen, hogy az iskola diákjai és tanárai sztereotipizálják a házakat. Lizának ezzel nem is volt gondja, sőt, néha szeretett is behódolni ezeknek. Egyszer kétszer vicces volt, azért mégiscsak szerette, ha mindenki tudja, nem minden rellonos gonosz, ahogy nem minden navinés jótét, adakozó lélek. Nem minden eridonos bátor, és közelről sem könyvmoly az összes levitás.
De azért tényleg jó lenne, ha valahogy könnyebben szerezhetnének házpontokat. Tavaly csak a kviddics kupát szerezték meg, pedig azelőtt náluk volt a házkupa is. Akkor még nem volt a Bagolykő diákja, ezért nem látta a klubhelyiségükben a kupát, viszont idén már szeretné. Ha pedig ez azt jelenti, hogy kénytelen lesz leülni és szorgalmikat írni, akkor megteszi.
Úgy elmerült a gondolataiban, hogy csak Ben mondandójának a végére kapott észbe. Teherbírás. Erősen gondolkozott, hogy mégis hol jártak, de aztán követte a fiú tekintetét, és észrevette King asszisztensét.
- Hát eléggé úgy tűnik, hogy King úrnak nem sikerült jól beosztani az idejét - halkabban mondta, talán egy picit mérgesen. Nem borult ki, nem fog hisztizni, semmi ilyen, de azért örült volna, ha élőben látja az egyik példaképét. - Ő biztos nem jó ebben a teherbírás dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 23. 22:49 | Link

Emerald Stone
Egy péntek délután

Sokaktól hallottam már, hogy a Pillangó-varázs jó hely, és most ideálisnak láttam az alkalmat arra, hogy le is teszteljem a hallottakat. Nincs is jobb nap erre, mint egy péntek délután, amikor már nincs több teendőm a nap során, maximum annyi, hogy Cilivel törődöm, ő viszont fent durmolt a hálókörletünkben, legnagyobb örömömre.
A teaházat választottam olyan hat óra magasságában, hogy még a takarodó idejére felérjek, ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy kipróbálhassak egy-két finomságot.
A kabátomat és a táskámat leadtam a megfelelő helyen, utána helyet foglaltam egy üres asztalnál. A ház specialitását rendeltem, puszta kíváncsiságból. Mellé pillangó-formájú süti járt, ami nekem külön elnyerte a tetszésemet.
Az hiszem, ha az ízek is legalább olyan jók, mint a külcsín, akkor én máskor is benézek ide, de már barátokkal. Még randi-helyszínnek is tökéletesen megfelel, édesség-rajongóknak.
Egész kellemes hangulatú zene gondoskodott arról, hogy ki tudjam kapcsolni a túlterhelt elmémet. Néha kell egy kis lazítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed