Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet)

Az, hogy kicsit odébb léptek a pultos bácsitól, nem sokat segített rajtuk. Oké, a lényeg, hogy ne hallja őket. Ez megvan. De még mindig úgy figyeli őket, mintha kiállítási tárgyak lennének egy múzeumban. Vagy szegény állatkák az állatkertben. A zöld szemek még egy ideig ijedten néznek az idősebb férfira a pult mögül. Zavaró ez az egész. Biztosan nem csak Annácskának furcsa ez, hanem azoknak is, akik meguntalak figyelik őt. Egy tinédzser lány, az éjszaka közepén, egy ilyen helyen. Hm, tényleg nincsen ebben semmi fura. Szarkazmus. Még egy utolsó pillantást vet a furcsa küllemű leskelődőre, gondolatban nyelvét nyújtja rá, majd újra teljesen Ericre koncentrál. A probléma nem kicsi. Ez súlyos büntetést fog maga után vonni, de nem akar már visszamenni a kastélyhoz. Igazából itt sem akar maradni. Legalábbis ebben a helyiségben, ahol ennyire kellemetlenül érzi magát. Nyel egy hatalmasat, s a jellegzetes dülledt, ijedt szempár fúrja bele magát Eric sötétjeibe. A szülei.
- Úristen, úristen, úristen, úristen – kap dús ajkai elé kezével. – Apu meg fog ölni – így is elég galibát okozott már életében, de ilyen még nem volt, hogy egyedül császkál valahol, egy számára teljesen ismeretlen helyen, aztán egy idősebb fiú kanapéján tölti az éjszakát. Ez nagyon ijesztő dolog ám a vörös leány számára. Mégis van benne mélyen egy „Ma rossz gyerek voltam. Hehe.”, ami ritka érzés nála. Aztán ismét kirángatja pár szó Bíborannaville-ből. Maradhat itt is. Kettő opció van. Mi is legyen? Igaza van Ericnek. Mindkettő végzetes lehet, de ebben a sötétben, ebben a kései órában nem biztos, hogy el kellene indulni. Még akkor sem, ha azzal jobban járna. Ki tudja. Anna nem, az tuti fix. Jól hangzik ez a póló, fürdőszoba, kanapé lehetőség. Ismerősnél van, jó helyen. Nem tudni, hogy miért bízik meg annyira a Wright fiúban. Lehet, hogy nem is bizalom ez egyelőre, csupán egyszerű naivitás. Mindenesetre, félszegen bólint egyet a fiú ajánlatára.
- Köszönöm, akkor szerintem maradok – mondja kicsit idegesen.
Elveszi a pultról a könyvét, majd újra szorosan a mellkasához szorítja, miközben jó hangosan korog egyet a gyomra. Ismét békaszemekkel néz körül, hogy ki hallotta, ki nem. Ez mindig nagyon kellemetlen Annának, és ennek sincsen semmi különlegesebb magyarázata. Mindig éhes. Vöröslő ábrázattal elhúzza a száját, majd felnéz Ericre.
- Nagyon hálás vagyok. Kedves tőled… ez az egész – enged meg végre egy kisebb mosolyt. – Nem tudom, hogy mihez kezdenék most, ha te nem segítenél. Tényleg nem tudom – kicsit sápadtabban néz ki, de tekintetében látszik, hogy valóban mennyire örül, hogy egy ilyen barátra tesz szert, majd elnéz a lépcső irányába, hátha végre elindulhatnak a szoba felé. Már egyre kevesebben nézik őket. Aki még esetleg legelteti rajtuk a szemét, az már csak azért teszi, mert érdekes, hogyan az idősebb, magas fiú a fiatalka leánnyal susmorog.
- Merre az arra? – fordul vissza hirtelen, várakozón tekintve Ericre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Erik(a)

Szabad hétvége van nyugi, most az egyszer nem engedély nélkül császkál a faluban, eskü. Bár, mindenki pontosan tudja, hogy neki a bezárt kapuk sem jelentenek akadályt, azért Marci mégiscsak nyugodtabb szívvel van Bogolyfalván, mikor engedélye is van rá. Mondjuk mintha már saját Tücsök Tihamérja mintha kezdene lemondani róla. Ez kevésbé pozitív.
Mindenesetre a mi kis Marcink ráérősen lépeget a falu utcácskáin. Az ember azt hinné, hogy totálisan céltalanul bolyong, pedig ő tökéletesen tudja mi lesz a végállomás. Kettőt lehet találni. A pub? Hmm... Majdnem, de az mégiscsak túl elit számára. Különben is, ma szakadtabban néz ki az átlagosnál. Akkor hát a kocsma? Talált-süllyedt. Kedvenc helye, második otthona. Egyszerűen imádja. Az a por, a bűz, az alkoholisták, a zaj, az undorító alig megtisztított söröskorsók... Aww, mennyei, pompás!
Apropó visszatérve elhanyagolt külsejére. Arcszőrzetével régóta nem foglalkozott, így nem csoda, hogy eluralkodott a káosz. Haja össze-vissza áll (különben sem szokta belőni), és ruházata... Nos... Egy teljesen szakadt farmer takarja lábait, vagyis próbálná, ugyanis körülbelül az egész egy nagy lyuk. Még jó, hogy a combja felett még nem adta meg magát a gatya. Fehér pólója szintén borzasztó állapotban van. Egy lyuk a hasánál, másik a mellkasánál, harmadik a hátán és még sorolhatnám. De hála égnek a talárja mindent eltakar. Micsoda szolgálatokat képes nyújtani ez a szúrós genyó. Mondjuk hozzá kell tenni, az említett ruhadarab sem csodás. De ugyan ki a francot érdekel?
Pillanatok alatt már be is toppan. Látja, amint egy-két ember felkapja a fejét, de a legtöbben magasról tesznek rá. Egyből a pult felé veszi az irányt. Beszerez egy sört - egyelőre annyi elég -, majd egy üres asztalhoz ledobja magát. Legalább itt semmi kínos nincs abban, ha valaki totálisan egyedül van. Általában itt mindenki így kezdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jól esik az ital. Csak úgy tolom magamba, hamar kiürítve a poharat, a végén még fel is sóhajtok. Nem hiába, a hőség az hőség. Jobban belegondolva ez a hely is teljesen jó, mert hűvös, és nem kint a tűző napon van.
- De az is... meg, hogy aput lecsukták, mert... valami rosszat tett, csalt, vagy nem is tudom... túl hivatalos volt a levél, nem értettem - ráncolom a homlokom. Teljesen normálisan mesélek most már. Csak... meg akarom vele osztani.
- Erre kiderül, hogy akiről azt hittem, legalább normális és apa miatt hagyott el, ahogy azt egy levélben megírta... nos... teljesen mást csinál... nem tudom, mintha az egész családom rossz lenne, én meg cefet naiv, mert eddig nem vettem belőle észre semmit. És már nem is érzem, hogy jónak kéne lennem, mert... minek? Úgy is hátba szúrnak, mert megteszik, és akkor én miért törjem magam azon, hogy jó legyek? Érted? Nem tudom... már nem látok úgy semmit, ahogy eddig - nem tudom, mennyire hangzik ez hülyén, nem is igazán érdekel. Azt hiszem sikerült teljesen kiábrándulnom így a világból.
- És akkor bárkihez fordultam, az csak megvonta a vállát, vagy hisztiként könyvelte, pedig... pedig tényleg nagyon rossz volt. Csalódtam, és... most azt se tudom, én ki vagyok... - az ajkamba harapok, nem értem, honnan, vagy miért jön ez az őszinteségi roham. Én ezt nem akartam megosztani vele, mert nem. Mert haragudtam rá is, de mintha az a harag elszállt volna, és most megint csak örülök, hogy meghallgat, és jól esik, és... kedvelem.
És bocsánatot kérek, mert egyre biztosabb vagyok abba, hogy kell. Hogy vannak alkalmak, mikor igazán megéri félredobni azt a fránya büszkeséget, és felvállalni, hogy igen... rosszul reagáltál, igen, olyanon csattant az ostor, akin nem kellett. Tudom, ha továbbra is makacskodnék, az se vezetne semmire, vagy szimplán elveszíteném, és nem akarom.  
Megfogja a kezem, és nem csak ezzel lep meg teljesen, hanem már magával a kérdéssel is. Igazság szerint, nem nagyon gondoltam erre kapcsolatként, mert végig ott volt bennem a tüske. Az a mindegy... de most, most olyan, mintha mégse lenne mindegy. Lassan bólintok, kicsit megszorítva a kezét. Hezitálnom kellene, vagy szólni valamit Arlenről, meg a bizonytalanságról, ami... hol is van? Egyszerűen köddé vált. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de egyszerűen, mintha azt a szálat elnyisszantották volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem érzem, hogy szeretnék bárhol máshol lenni ebben a pillanatban, sőt... én tényleg csak Dantéval akarok lenni. Azzal, aki elfogad, még akkor is, ha hisztizek, vagy bizonytalan vagyok magamban is. Vagy megint újabb hódítási kísérletekkel hoznak hírbe.
- Én... nagyon kedvellek - felsóhajtok, mert ez igaz... meg igaz is volt, csak eddig valamiért sose ment, hogy ezt kimondjam. Előrébb is hajolok egy kicsit, csak hogy könnyedén elérjem az ajkait, és egy puszit adok rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szóóval elaludt a padon. Ez vicces is lehetne, meg cuki sztori, de az ábrázatából nem ezt vonom le, hogy éppen nagyon szórakoztatná. megértem, neki még minden új. Ha ez két év múlva történne, akkor már csak biccentene a pultosnak egy „felmegyek Erichez” félmegjegyzéssel, és ennyi. Igen, a tapasztalat sokat számít, de neki még az is új, hogy léteznek durrfarkú szurcsókok, így érthető. Zseniális ötletem támad, hogy aludjon nálam, aminek a hátulütőibe annyira nem gondolok bele, mert én nem olyan vagyok, hogy bármi ilyet kihasználna. Inkább sajnálom szegényt, hogy ennyire megrémül, úgyhogy próbálok lovagias lenni, meg bátorítóan viselkedni. Ez vajon két különböző dolog?
- Ugyan már. Ha nem kapsz pályafutásod során büntetőmunkát, nem is vagy boszorkány – vigyorgok. – Szóval nem kell megijedni annyira, bár a szüleidet nem ismerem – vonok vállat, majd rögtön el is mondom neki a csábító lehetőséget, hogy nálam maradhat. Szerencsére él vele, aminek nagyon örülök, mert az igazat megvallva nem nagyon lett volna kedvem elbattyogni a Tanodáig meg vissza. Plusz ugye ott a tévé is, amiben segíthet, hát nem nagyszerű? Most tökre úgy hangzik, mintha kihasználnám… talán egy picit így is van, pedig inkább segíteni akarok, mint tévézni. Megkordul a gyomra Szeplőnek, én pedig tudom, hogy semmi nincs a szobámban, csak néhány zacskó csipsz, meg víz. Na, meg kávé, nagyjából ennyi.
- Egy szendvicstálat felhoznál? Sok sajttal, és írd a többihez – szólok a pultosnak, aki mogorván biccent és int a pálcájával. Egy kis cetli felröppen és egy láthatatlan kéz ráírja a rendelésem, majd elreppen a konyhában. Közben egy könyv is fellapozódik a pulton, és a nevem mellé beíródik 10 sarló tartozás… mintha a fogamat húznák, de nem akarom, hogy Anna miattam legyen megrövidítve. Közben elindulunk az emeleti részhez a szobám felé.
- Az lesz az – bökök a hármas számot viselő felé, és előre is libbenek, majd beengedem a lányt. Mivel nem éppen egy nagy fogadó, így nem egy nagy látvány várja Szeplőt sem: egyetlen szoba, egy fürdő és mellékhelyiség, egy konyhasarok, ami nagy részét egy hűtőféleség foglalja el, ami természetesen fel van rúnázva. A szobában egy ágyat és egy kisebb kanapét láthat, na meg asztalt, amit jelenleg elfoglal a tévé. Néhány polc és szekrény, egy kicsi íróasztal, néhol tintafoltokkal, és sok kviddicsplakát, na, meg egy kevés boszorkányos naptár. A mennyezeti ventilátort egy kis állatka forgatja, ahogy szalad körbe-körbe. Ennyi az össz varázslat nagyjából.
- Tudom, nem nagy, de legalább olcsó. Foglalj helyet, mindjárt jön a kaja. vagy szét is nézhetsz, ahogy tetszik. Ágyban, vagy a kanapén aludnál? – kérdezem, és máris elrongyolok a ruhásszekrényhez. Előhúzom a pálcámat és válogatni kezdek. Egy suhintás, egy ruha repül kifelé, és pottyan a földre. Egy fél perc alatt megtalálom a Falmouth Falcons pólót, meg egy egyszínű szürke strandnadrágot, szerintem ezek megfelelőek lesznek aludni és színben is passzolnak. Aztán a következő pálcasuhintással összerendeződnek a kidobált ruhák, és visszareppennek a helyükre, miközben összehajtogatják magukat.
- Remélem ezek jók lesznek – méregetem egy kicsit Szeplőt meg a pólót, és zsebre vágom a pálcámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eléggé zavarja, hogy nem tudja, mi lehet a várható büntetés. Vagyis hallja a fiú szavait, de egyelőre, az idegességtől nem tudja felfogni. Ismét egy pár kedves szó Erictől. Hihetetlen, hogy ennyire barátságos tud lenni valaki. Volt egy hasonló képzeletbeli barátja kisebb korában. Meglehet, hogy ő Vilmos, az ember méretű, kalapos lajhár valóságos megtestesítője. Ő volt ilyen bűbájosan kedves, már amennyiben lehet használni ezt a jelzőt egy férfira. Márpedig miért ne lehetne? Ha ez a szó jut először eszébe, akkor ez lesz az, amit használni fog. Megmosolyogja a bátorító szavakat, de közben megcsóválja a fejét, hogy mutassa most valami negatív dolgot fog kiejteni dús ajkain.
- Édesapám nem egyszerű eset – mondja elgondolkodóan.
A mosoly szinte teljesen el is tűnik arcáról, s a pultos felé tekint. Egyszerűen nem tudja levenni a szemét a leselkedőről. Igaz, hogy kezdi megszokni a helyzetet, de azért még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarják itt. Felemeli tekintetét a fiú barna lélektükreibe, és valamilyen varázslatos dolognak betudva, ismét a megnyugvás érzése járja át a szeplős kis testet. Megelégedve sóhajt egyet, majd a gyomra korgásáról éppen megfeledkezne, amikor Eric rendel egy pár szendvicset. Sajtos? Zöld szemei újra az ismerős, meglepettséget tükrözik, amikor a cetlis varázslatot látja. Nagyot nyel, és el is indul a fiút követve, hiszen Eric mutatja az utat. Azonban Annus megtorpan. A levegőbe emeli mutatóujját, majd szólásra nyitja ajkait.
- Várj, egy pillanat – hadarja. – A pultnál hagytam a könyvem.
Megfordul, majd visszasétál a pulthoz. Felkapja a könyvet, s az ott dolgozóhoz fordul egy bátortalan, ám kedves mosoly kíséretében. Először csak egy nyögés hangja rezegteti meg hangszálait, majd megköszörüli a torkát, és végül megszólal.
- Néhány szendvicsbe csak zöldséget kérek szépen, semmi mást – erőltet magára egy kis magabiztosságot, majd zsebébe nyúl, és egy pár sarlót helyez a pult felületére a „különleges” kérés miatt. Meglepően sok borravaló ez, de még mindig nincsen fogalma arról, hogy mi mennyit ér ebben a világban. Pedig láthatná, hogy a knút a legkisebb és bronz. A sarló a közepes és ezüst. Illetve, a galleon ér a legtöbbet és ez aranyszínén is látszik. Erőltetett pökhendiséggel – nagyon gyerekes húzás – biccent, majd Eric után szalad egy „Bocsi, itt vagyok” kíséretében. Tovább sétálnak, egészen addig, amíg el nem érik az ajtót, és be nem lépnek a kis lakásba. Eléggé kedves kis kuckó. Nem nagy, de egy fiúnak teljesen megfelel. Sőt, még vendéget is tud fogadni; Bíboranna rá a legjobb példa. Kicsit kínosan érzi magát, de egy gyenge mosolyt tud még küldeni az ifjú Wright irányába.
- Köszönöm – mondja halkan, amikor a fiú hellyel kínálja.
Lábait rángatva foglal helyet a kanapén, majd kislányosan nézelődni kezd.
- Én kértem sima zöldséges szendvicset is pluszba, ha nem baj – jegyzi meg kissé aggódva. – Nem akartam udvariatlan lenni. Kedves gesztus tőled, de nem eszem sem húst, sem sajtot – mondja halkan, majd elhúzza az izgatottságtól vöröslő ajkait. A helyzettől kicsit szorongóssá vált, ezért a ruhákat csak egy bátortalan biccentéssel köszöni meg, majd a tévére kerül tekintete.
- Váó, az egy igazi tévé? – kérdezi meglepően izgatottan. – Az meg hogyan lehet? Úgy tudtam, hogy varázstalan tárgyakat nem lehet használni varázslók és boszorkányok lakta településeken – nem biztos, hogy okosat mond, de ő így emlékszik az olvasottakra.
- Használni is tudod? – kérdi, s a ruhákat a mellkasához szorítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- De mégis róluk ítélnek meg. De komolyan. Láttad volna Nyestét, mikor az első edzésen voltam. Azt hitte, csak mert apám profi kviddicses, én is kisujjból rázom ki. Csak hát apa tiltott tőle. Mások meg azért néznek furcsán, mert vélákkal lakom, ha most még kiderülne, hogy több közöm van Mácsaiékhoz, mint kéne... Ja tényleg... Mácsai Odett, ez a rendes neve - forgatom meg a szemem, mert a művész nevével még mindig nem vagyok képben, és nem is szeretnék képben lenni. Egyszerűen számomra ez még mindig gyomorforgató.
- Jó, tudom, hogy te máshogy látod, de az emberek többsége pontosan ezt csinálja... és.. oké, nem kéne ezzel foglalkoznom - de akkor se olyan könnyű lemondani arról, amiért évekig gürcöltem.
Nyílik az ajtó, az én szemem meg elkerekedik, mert ez az alak meg már tényleg minden, csak ép bizalomgerjesztő nem. És hát furcsán csend is lesz egy pillanatra, ebből merek arra következtetni, hogy valahol, valamilyen körökben biztos nagy hal lehet. És felteszem magamnak a kérdést szép halkan, mit keresek még mindig itt... ezen a helyen. Ha félreteszem a jó érzést... ijesztő.
- Szerintem egyedül nem fogok idejárni - motyogom, jobb híján a poharamnak, de figyelek arra, hogy Dante is meghallja. Én nem tudom, ő hogy ilyen nyugodt még most is. Félhet egyáltalán valamitől is?
Aztán így ezek elfelejtődnek, mert hozzám ér. Igen, naivan azt hiszem, az érintése az, ami így a helyére billenti a dolgokat, és örülök neki. Semmi kétely nincs bennem, még csak zavar sem, mikor közlöm vele, hogy érzek. A mosolyát látva pedig nekem is mosolyognom kell.
Fészkelődni kezdek, mert egyből nem jó nekem így. Túl távol van, nem úgy, mint a társalgóban, vagy abban a furcsa szobában, és a pír megjelenik az arcomon, mikor eszembe jut egy kósza gondolat... még az ajkam is beharapom.
- Figyelj, ha már úgyis itt lent vagyunk.... nincs kedved nálunk aludni? Izéé... velem? - ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Mármint abban igen, hogy szeretném, csak abban nem, hogy az időzítés jó-e. De aztán mintegy magamban vállat vonva, nézek a szemeibe. Mert mikor, ha nem most?
- Zójáék nincsenek otthon, meg szerintem Bella sem... üres a ház - halkan beszélek, azért nem lenne jó, ha ezt olyan is hallaná, akinek aztán kedve támadna betörni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Vajon mennyire jó ötlet sütit szállítani motron? Végülis megpróbálhatom lebegtetni magam után, vagy rögzíteni hagyományosabb módszerrel mögöttem. De nem tudom meg, míg ki nem próbálom.
A kinti hő után az első szippantás a bolti levegőből felér a bent lévő összes sütivel. A következő levegővételig már nem jutok el, mert még az elsőt se fújom ki teljesen és egy puha-mozgó akadályba ütközök. Az akadály kisebb és gyengébb nálam, úgyhogy míg én épp csak meglepődök s lépek egyet hátra, ő kinyúlik a hűs padlón. Hoppá-arccal, fintorogva nézem, amint a kezében lévő dolgok saját röppályájukat bejárva megérkeznek végcéljukig, vagyis szanaszét mindenfele. Lassan az arcom elé emelem a kezem, mintha az, hogy nem látom, bármin is változtatna. Csak akkor nézek ki az ujjaim mögül, amikor minden elcsendesedett.
- Ööö - kezdek neki az udvarias bocsánatkérésnek. - Élsz? - felé nyújtom a kezem, még mindig olyan fejet vágva, mint aki arra számít, hogy valami bármelyik pillanatban felrobbanhat a közvetlen közelében.
- Farkasvakság, nagyon kellemetlen - nyögöm ki az első hülyeséget, ami eszembe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az édesapák sosem egyszerű esetek. Az enyém sem volt az, már ameddig élt. Mivel korán elment így sok emlékem nem maradt róla, de arra emlékszem, hogy sokat üldögélt a foteljében és pipázott. Mindig imádtam nézni, ahogy a füstkígyó átváltozik alakzatokká, hogy engem szórakoztasson. Akkoriban nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy rásegített egy kicsit, és úgy tett, mintha nem venne észre. A másik emlék az pedig az, hogy nem emlékszem, hogy mosolygott volna, rengeteg teher nyomta a vállát. Amikor később rákérdeztem anyámnál, hogy mit dolgozott az öreg, mindig terelt és ködösített. „Egy vállalat elnökeként, tudod kisfiam, nagyon nehéz”. Ilyesmiket válaszolt, szóval sosem tudtam meg igazán, hogy mivel foglalkozott, mert senki sem árulta el. Nekem meg volt jobb dolgom fiatalkoromban, hogy ne ez után loholjak, hanem inkább sima tinédzser voltam. Na, mindegy is, de megértem őt, talán az ő apja meg nem szereti a kudarcokat. A léyneg, hogy marad és már a szobámnál is vagyunk, plusz jönnek majd a szendvicsek is, aminek az összetételébe beleszól Szeplő visszamenvén. Hát, lelke rajta, ha nyuszit szeret játszani.
- Oké, te tudod. Én szeretem a húst, meg a sajtot is, de ha neked nem ízlik, hát nem gond. Ezen nem veszünk össze – nem mintha máson összeveszhetnénk, de mindenkinek lehet más ízlése. Én furcsállom ugyan, de miért szólnék bele? Tény, hogy nincs sok hús rajta, tehát látszik, hogy ilyesmiket eszik, de láttam én már fordítottját is. Anyával, aki olyan, mint egy törékeny nádszál, hatalmas kajapartikat rendeztünk. Csak nekem utána vezekelnem kellett, miközben ő vígan éldegélt ugyanolyan vékonyan. Még az is lehet, hogy volt valami praktikája erre, vagy bájitala. Vállvonás. Úgy néz ki Anna kényelembe helyezte magát, és végre meglátta a tévét is. Na, most, hogy legyek jófiú is, meg , hogyan vegyem rá arra, hogy kapcsolja be nekem anélkül, hogy hátsó szándékot vélne felfedezni az itt alvásával kapcsolatban.
- Az ám. Ma vettem, le volt árazva. Mivel nincs sok pénzem – ami gondolom, látszik – és még sosem volt ilyenem. Meg talán rá is beszéltek – hümmögök egy sort. Sokszor szoktam bemenni oda, de nagyon ritka, hogy egy tenyérméretűnél nagyobb tárgynál elhozzak valamit, és azt sem gyakran.
- Ezek meg vannak rúnázva, így a mágia nem okoz zavart a működésükben. Nagyon kevesen tudják ezt a rúnázást megcsinálni, de van itt egy bolt, akiknek a tulajai ezzel foglalkoznak. Majd nézz be oda, Kins&Kens a nevük, talán még neked is lesz ott olyan empékhárom lejáró – büszke vagyok ám, hogy ilyeneket meg tudok jegyezni. Az a cucc mondjuk nekem nem tetszett, mert a fülbe kell dugni, hát akkor, hogy szellőzne? Vigyázni kell a mugli ketyerékkel, ahogy a tévével is. Ezért nem is nagyon mertem piszkálni eddig. Közben „felruházom” a leányzót is, hogy legyen miben aludnia, remélem, megteszi neki.
- Hááát, gőzöm sincs, hogy kell. Neked van? – pillantok rá nagyon csillogó szemekkel. Hú de jó lenne, ha tudná a használatát. – Nézhetnénk rajta izéket, nem? Filmeket, vagy miket – állok kérdően, mikor is bekopognak. Gyorsan elrongyolok – tehát lépek öt lépést – az ajtóig, majd szélesre tárom.
- A rendelésed, Eric – Héloise az, aki most is csupa mosollyal nyújtja át a tálat, amit kértünk. Nagyon dögös csajszi, úgyhogy kissé bepirulok, és átveszem a vacsoránkat.
- Köszi, drága – vigyorgok vissza, ő pedig int egyet és elmegy. Sóhajtok, majd elviszem Szeplőig a szendvicseinket és a sajtokat.
- Szóval, hogy is működik ez az izé? – pillantok rá, és leteszem a kajatálat a kanapéra. Jobb lenne úgy enni, hogy közben néznénk is valamit, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Most miért nem hisz nekem? Csak most találkoztunk, egy pillantást vetett rám és eldöntötte, hogy soha nem fog hinni nekem? Milyen embernek néz? Jó, lehet, hogy épp miattam fekszik a földön és minden cucca szétrepült, de az baleset volt. Az nem engem jellemez. Annyira.
- Kint erős fény, itt bent félhomály, érted - magyarázom mutogatva előbb hátrafele az ajtóra, majd előre az üzletbelsőre. Mostmár persze nincs olyan sötét, de ahogy belép az ember a verőfény után, hirtelen megvakul. Tudományos tény ez. Higyje már el.
A jajgatására a szatyrok fele nézek. Bár nem kell odanézzek, már érzem. Valaki a tanári fizetését parfümre fogja költeni ma. Sóhajtva megrázom a lány arca előtt a kezem, hogy vegye már észre, hogy segíteni akarok.
- Sajnálom, megtérítek minden kárt - a női veszély elől mindig a legbiztosabb menekülési útvonal az udvariasság. Csak kedvesen, behúzott nyakkal, mindent beismerve és megbánva. Közben egyre több vásárló és egy eladó is bámulni kezd minket - nem mintha bár egy is a lány segítségére sietne -, úgyhogy igazán remélem, hogy különösebb incidens nélkül tudjuk rendezni a helyzetet. Már enélkül is több pletyka kering rólam a faluban, mint szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Túlságosan állatpárti a kis hölgy ahhoz, hogy húst egyen vagy a tőlük elcsent tejet igya. Az állatok mindig előbb vannak az embereknél számára. Sokáig úgy érezte, hogy csak velük tudja megértetni magát. Nem vártak el jó érdemjegyeket, nem nagyon volt hangulatingadozásuk, nem ítélkeztek. Mostanra már kinőtte a túlzott állatszeretetét, és kezdi jól érezni magát az emberek között is. Legalábbis néhány ember között. Hogyha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy bizony sokat köszönhet az iskolának. A gondolat végigszalad vörös kis fejében, Ericre pillant és elmosolyodik. Úgy érzi, hogy barátokat szerzett. Igaz, ellenségeket is, de így szép az élet. Nincsen olyan ember, akit mindenki szeret, és nincsen olyan ember sem, aki mindenkit szeret. Ezt a helyzetet kifejezetten kezdi élvezni a Petheő-Gönczy leány. Érdekes, hogy egy ilyen hétköznapi tárgy, mint a televízió ennyire elvarázsolta őt. Régen nem volt semmilyen nemű kapcsolata ezzel, a számára teljesen normális világgal. Édesanyjával leveleznek, de azt is meg kell szokni még. Nem a számítógép elől pötyög neki valamit, nem mobiltelefonon. Bíboranna pont egy olyan mugli társadalomban nevelkedett, ahol ezek az eszközök szinte létfontosságúnak számítanak. Ezért is volt egy kis hiszti, amikor kiderült nem szabad a tanodában telefont használni. Ki gondolta volna? Az igazat megvallva, mobiltelefonnal szaladgáló szakálas öreg varázslókat sem nagyon tudna elképzelni. Vicces lenne. Na, de térjünk is vissza az asztalon csücsülő tévére. Közben annyira figyeli a varázstalan tárgyat, hogy szinte figyelmen kívül hagy néhány kérdést, de egy idő után kapcsol, és csupán egy pillanatra tekint fel a fiúra, amikor válaszol neki.
- Jó lesz a kanapé – néz vissza a tévére. – Köszönöm szépen.
Mintha az őzikéből hirtelen vadászó rókává változott volna a lány, aki áldozatát szeretné becserkészni, úgy emelkedik fel lassan a kanapéról. Ahogyan felkel, a kapott ruhákat maga mögött hagyja mai ágyikóján. Kutyamód oldalra fordítja a fejét, majd odalép a televízióhoz. Nagyon jó, szinte hihetetlen érzés, hogy egy ilyen tárgyat lát az elmúlt keserves hónapok után. Nem mindig keserves, de esténként azért megnézett volna egy-egy természetfilmet.
- Kins&Kens? – kérdez vissza. – Ez lesz az én helyem. Micsoda pompás ötlet. Muglik a tulajdonosok vagy ez nekik egy ilyen hobbi? – beszél, kérdez, de nem tekint most a fiúra, mert éppen teljesen bele van merülve az ámulatba. Mintha ő is most látna ilyen készüléket először a 16 éve alatt. Az „empékhárom lejáróra” felnevet, de csak a sajátos, bájos módján, és biccent egyet Ericnek.
- Tényleg jól jönne néha egy olyan – nem gúnyolódik, dehogy.
Csak éreztetni szeretné a fiúval, hogy nem beszélt zöldeket. Sokat számít az ilyen, saját tapasztalatból tudja Bíboranna is. Elvégre nem egy világból való a két fiatal ebben a szobában, és jó, hogyha egy kicsit bátorítják és erősítik egymást. Erről szól egy egészséges kapcsolat. S az, hogy Annus kihasználásnak vegye azt, hogy felhívták ide… not goin’ to happen, hiszen nem is gondolna ilyesmire. Egy véletlen egybeesés; a kellemeset a hasznossal alapon.
- Nem kaptál hozzá távirányítót? – teszi fel a kérdést, miközben Erichez fordul. Akkor kapják meg éppen a rendelt szendvicseket, és a vörös Navinésnek is hasonló gondolata támad, mint a Wright fiúnak. Azonban ő ezt hangosan ki is mondja.
- Várjunk a vacsival – kezd bele. – Milyen jó lenne tévézve enni.
Sóhajt egy hatalmasat, és a fincsi szendvicsekre, majd az idősebb fiúra tekint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kilépve a házból rá is gyújtok, nem, nem itt lakom, és még mindig nem a húgom után kutakodom. Volt valami baj, és a rengeteg szabadidőmben úgyis ráértem leugrani, hogy felmérjem a terepet, most pedig, mint aki jól végezte dolgát, meg fogok inni egy hideg sört. Mert megérdemlem, és mert ilyen melegekben ez egy tökéletes időtöltés. Még befejezem a nikotinadagom, mielőtt belépnék a csárdába, a csikket eldobom egy kukába, majd szépen besétálok a pulthoz. Kikérem a vajsöröm, időközben valami asztal után is kutatok, mert nem fogom itt elsietni a dolgokat, csak szépen, nyugisan vagyok hajlandó elfogyasztani. Ahogy megkapom, pont úgy, ahogy szeretem, hidegen és frissen, el is indulok a vörös felé, majd lepakolva vele szemben helyet is foglalok.
- Na mizu? - belekortyolok a vajsörbe, kérdőn emelem meg szemöldököm. Még Alexa mesélt róla, hogy vannak normális pasik is ebben az iskolában, akik nem feltétlen akarják gerincre vágni, és apukák sem akarnak lenni ideje-korán. Vagyis valami ilyesmit hordott össze, arra nem pontosan emlékszem már, hogy pontosan róla lett volna szó.
- Szabad neked ilyet inni egyáltalán? Nem vagy kiskorú, vagy valami? - fogalmam sincs, hogy vannak a magyar törvények, Kanadában mondjuk ihat ilyet, meg Németországban is, de ezek mindig mindent másképp csinálnak. És persze az sem elhanyagolható, hogy imádom szívatni, ahogy mindenkivel imádok köcsög lenni, ha kisebb, vagy nagyobb, vagy idegen, vagy épp az apám, szóval úgy összességében nem szoktam válogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Örülök, hogy túljutottunk a lenti kocsma atmoszféráján és máris köszönthetem kedvenc szeplősömet az „otthonomban”. Mindent tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fesztelenebb legyen, mint egy leajzott íj. Ruhát is kap, ételt is, na, meg egy tévét, amit neki kell majd szóra bírnia. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de mivel a mugliismeret sosem volt a kedvenc tárgyaim között, így nagyjából, amit eddig tudtam a legfontosabbakon kívül, már nem is emlékeszem rá. Ez van, kimennek az ilyen feleslege információk a kobakból, ha nem használja őket az ember fia.
Tehát a kanapéba megegyeztünk, amit személy szerint annyira nem bánok, mert nem túl kényelmes. Nem, mintha az ágy egy luxuspihenőhely lenne, de jobb, mint a másik. Na, jó, mégiscsak ő a vendég.
- Az ágy kényelmesebb sokkal, de, ha ragaszkodsz a kanapéhoz, nem foglak visszatartani – ajánlom fel a magam módján még egyszer a választási lehetőséget. Majdnem elnevetem magam, amikor meglátom, hogy mennyire beindul a tévére, mert nagyjából én is ilyen fejet vághattam, amikor megláttam és megvettem Kins-éknél. Nem csoda, hiszen ez egy ilyen síkkéternyős tévé, ami elég menő állítólag. Adtak még hozzá valami energiaforrást is, amire azt mondták, hogy nemigen fog lemerülni, meg egy téglatestet sok kis műanyag kockával a felszínén, amiket ha benyomsz, majd elengedsz, visszamennek a helyükre. Egy órát elvoltam ezzel egyébként, nyomogattam őket, de mindig visszamentek, varázslatos! A másik oldala meg tök üres, szóval lehet, hogy csak fél árut kaptam, vagy van valami trükkje, hogy előhozza a többi cuccot belőle.
- Nektek egy aranybánya szerintem – természetesen a mugli vérre gondoltam, de egyáltalán nem negatív értelemben. – Az egyikük a pletykák szerint egy vámpír, a másikuk meg egy bolond-zseni határon táncoló figura. Mindketten egyébként kedvesek, és még senki sem tűnt el. Szóval a vámpírság szerintem csak ilyen közönségcsalogató trükk lehet. Mondjuk működik, mert először én is azért mentem be, hogy hátha meglátok valamit rajta – vonok vállat, de ma már tudom, hogy ez nem így van Ha vámpír is egyikük, nagyon jól rejtőzködik és vigyáz mindenre, ami vele kapcsolatos. De nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
- Egyébként nem hobbi, nagyon nehéz tárgyakat rúnázni, mert mindhez egyedi kell. Szóval, ha valami új cucc kerül hozzájuk, előbb kísérletezgetniük kell, persze ők már rutinosak ebben – fejezem be, mikor megjön az étel. Gyorsan átveszem és visszamegyek Szeplőhöz, akinek egy rugóra jár az agya velem, helyes!
- Pont erre gondoltam én is, és… - már el is indulok a távirányítóért – ha már kiderül a neve – és az energiaforrásért. Az energiaforrás egy henger alakú cucc, amin egy be és kikapcsoló gomb van, meg két lyuk. Gondolom azzal is kell csinálni valamit, de ezt Szeplő majd vágja, tutira!
- Hát tessék, tiéd a pálya Szeplő – vigyorgok rá, majd lecsüccsenek a kanapéra, onnan nézem a műveletet. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, de nagyon izgulok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet) >> a filmes utalás szemléltetése

- Tökéletes lesz a kanapé – ismétli meg önmagát. – Tényleg.
Erősíti meg mosolyogva, ahogyan lop egy pillantást Erictől. Nem akar udvariatlan lenni, márpedig úgy néz ki, mintha egy szó sem érdekelné, ami elhagyja a fiú ajkait. Dehogynem. Figyel is minden egyes szóra, csak kicsit megkésve válaszol, és most kerüli a szemkontaktust, elvégre annyira megörült ennek a teljesen hétköznapi tárgynak, mint az a bizonyos majom a farkának. Izgatottan harap ajkaiba, majd egy ismerős filmjelenetet láthatunk. Ha van a közönségben olyan, aki látta azt az űrben játszódó filmet, akkor biztosan látja lelki szemei előtt a hasonlóságot. Ahogyan a hercegnő nyúl a droid irányába, hogy elküldje annak a bizonyos mesternek az üzenetet. Megvan? Good. Ilyen módon közelíti meg az elektromos tárgyat a vörös leányzó is. Eric hangjára ismét felkapja vörhenyes kobakját, és egy bájos mosoly bújik elő ajkai erdejéből.
- Elkísérsz majd oda? – kérdezi érdeklődve, miközben felegyenesedik, és folytatja a mondanivalóját. – Mármint, nem szeretnék még egyszer eltévedni, és jobb, hogyha van velem egy olyan, aki ismeri a terepet – ez már inkább magyarázkodásnak tűnik, hiszen nem szeretne a fiú nyakán lógni mindig. Biztosan van jobb dolga is, mint egy, az iskolát késve kezdő, elsőéves lányt kísérgetni. De ha mégsem, akkor Bíboranna csak boldogan fogadja a társaságát. Ezért is van az, hogy zavartan a füle mögé helyez egy vörös tincset, miközben inkább visszafordul a televízió irányába. Nem gondol bele, hogy félreérthető lehet a helyzet, hiszen nem szakterülete a fiú és a lány közötti kapcsolatok tanulmányozása. Olyan ártatlanul és tapasztalatlanul áll minden nemű kapcsolathoz, hogy néha egy 6 éves kislány is többet álmodozik a szőke hercegről, mint Annus. Aztán Eric hozza is a hozzávalókat; egy távirányító és egy energiaforrás. Csúcs, ez nagyon izgalmas. Felnéz a tőle közel 20 centivel magasabb fiúra, átveszi a tárgyakat, és biccent neki köszönésképpen.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondja, és bizony hallatszik a hangján, hogy mennyire izgatott. – Sokszor csináltam már ilyet. Apu mindig átadta nekem a terepet, ha Medárd – itt újra a fiúra emeli a tekintetét a magyarázat erejéig. – A bátyám nem volt otthon – kezdi vizsgálni a távirányítót, majd a henger alakú másik tárgyat. Hümmögve nézi át minden funkcióját, miközben észre sem veszi, de halkan elkezd dudorászni, ahogyan édesapja is mindig csinálta. Akármilyen szerelésről legyen szó, a matróz dalok fütyülése vagy dúdolása nem maradhat el. Ha mégis elmarad, akkor tessék megmérni a lázát vagy hívni egy orvost, netán a papot az utolsó kenetért, olyan szinten lett már kötelező ez a cselekvés. Térjünk vissza a televízió bekapcsolásához. Eléggé egyszerűen kellene mennie, hogyha mugli környezetben lennének, azonban ez nem így van, szóval lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
- Itt van ez a piros gomb a bal sarokban – lép közelebb, a fiú elé, neki hátat fordítva, hiszen így egyszerűbb neki mutogatni a műveletsor közben. – Ha ezt benyomod, akkor kellene működnie a tévének. Vagyis – rájön közben, hogy tévedett, hiszen még nem is csatlakoztatta az energiaforráshoz. – Először kell egy kis ennivaló neki – mondja nagyon komolyan bólogatva, majd odalép a tévéhez, megkeresi a hozzá csatlakoztatott kábelt, s a tápegységbe dugja. Hallani egy minimális elektromosságot, ahogyan végre összeforrt a két egység. Nagyon halk ez, de aki már találkozott televízióval, tudja, hogy mi ez a hang, be tudja azonosítani. Elgondolkodva harap ismét ajkaiba, majd megnyomja a piros gombot. Et voilà! A televízió bekapcsol, azonban csupán zsizsegést, azt a bizonyos „hangya focit” lehet rajta megtekinteni.
- A csudába – suttogja, majd visszalép a készülék mellé, amit vizsgálgatni kezd. Nem telik bele sok időbe, talál egy behajtott kis antennát, amit kiszabadít fogságából. Kikapcsolja a tévét, majd újra be, és máris van adás. Éppen valamilyen nemű híradás megy, de már a vége felé tart, mert megtudtuk, hogy a nyíregyházi állatkertben ismét kisoroszlánok születtek.
- Mit szólsz? – fordul Erichez csillogó szemekkel, büszkén mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs más hátra, mint előre, a hol alvás téma lerendezve. Nem tudom, hogy miért erősködik, de hát nem kötözhetem az ágyhoz, hogy jól aludjon. Kapok egy kedves fürkésző mosolyt+arcot, én pedig ugyanezt adományozom neki vissza. Mire jó a bizalom, nemde bár? Sokáig ugyan nem tart az egész, mert azonnal rárepül a tévére, aminek én nagyon örülök, tulajdonképpen már alig várom, hogy legyen valami vele, azon kívül, hogy szép alakja van és fekete színe.
- Okézsoké, majd lebaglyozzuk és összehozzuk – persze, elkísérem, hát hogyne. Még a végén megint eltévedne szegény megint, azt meg ki akarja? Ugyan bármennyiszer meglátogathatna, csak nem mindig vagyok itt bizonyos okok miatt, mint például tanulás, vagy bulizás miatt. Azok pedig fontosak, igaz? Igaz! A lényeg, hogy bírom a vöröskét, szóval evidens, hogy segítek neki mindenfélét beszerezni, na meg tartozok neki egy tévénézéssel. Neki is ugrik a dolognak, én pedig nagyon izgatottan, dobolva a lábammal figyelem, amiket csinál. Itt megnyom egy gombot, ott összedug valamit és már kész is szerinte. Hát ez eddig tényleg nem volt valami nehéz, ha tudja az ember, hogy mit kell csinálnia. A tévét megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni és már indul is. Mindeközben pedig Szeplő dudorászik, hát eszem megfele, olyan aranyos. Látszik, hogy nem tud róla, mert olyan természetességgel csinálja, hogy nem tűnik fel neki, de a világért sem szakítanám meg a jókedvét. Az is lehet, hogy ő így tud koncentrálni.
- Szóval ott be kell nyomni – vigyorgok, mint egy idióta, de nagyon figyelek, tényleg! A lényeg viszont, hogy bejön a kép – azért tanultam valamit, nem semmi, mi?! -, de hát… mi a fene ez? Nagyon nem erre számítottam, hogy fekete, vagy fehér kis gombocskák zizegnek. Emiatt nem vennék tévét az biztos. Azonban amikor Szeplőre pillantok, látom, hogy neki sem tetszik, amit lát, szóval most még ez nem a vége, valamit még csinálni kell vele. Talán valami varázsszó, vagy ilyesmi kell az elindításához.
- Valami gond van? – próbálok agyalni, mert segíteni nem igazán tudok, de végül rájön a titok nyitjára, valamit kinyit, ilyen szúróeszköz lehet, de aztán kisebb napernyőszerűség lesz belőle, mire végez vele. Csak a napernyő a feje tetején áll, na mindegy, ő tudja, ő a szaki. Végül ki és bekapcsolja a tévét és működik.
- Azta, de király, Merlin szakállára! – komolyan tátva marad a szám és csak bámulom a kis oroszlánt aki született. Tök jó ez az egész. Felpattanok és meg akarom fogni, de a tévébe ütközik a kezem.
- Ja, ez most nem igazi? – kérdezem összezavarodva, majd visszasétálok és magamhoz veszem a tálat.
- Nagyon ügyes vagy! És köszi, köszi, köszi! Csüccs ide és együnk – vigyorgok, már nagyon várom, hogy mi következik. Időjárás jelentés. Nem semmi, miket tudnak ezek a muglik! Mutatnak képeket Európáról, meg Magyarországról is, és megmondják, hogy mi várható nagyjából. Ez igazi csoda, wow! Még kajálni is elfelejtek, csak bámulom a masinériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


A lány nagyon nem akarja elfogadni a segítségemet. Hát egészségére. Csak jajgat meg csúnyán néz rám felváltva, illetve néha egyszerre, mert ő ilyen ügyes, én meg állok egyik lábamról a másikra. Mi legyen? A szétplaccsant sütisdobozra vándorol a tekintetem.
- Mi volt benne? - Ha már itt vagyunk, legalább azt rendezzem. Felveszem a dobozt a földről, egyfelől azért, hogy megnézzem, mi az áldozat, másfelől hogy elvegyem a keze ügyéből s ne tudja hozzám vágni. Bármi is volt benne, mostmár a felismerhetetlenségig szétment. Belenyomom az ujjam s megkóstolom.
- Hmm - nyugtázom jóízűen. Még egy adagot kikanalozok az ujjammal, közben intek a minket bámuló eladónak. - Ebből kétszeres adagot. Elvitelre - toldom meg még mindig nyammogva a sütin. Rágás közben kezd derengeni nekem, hogy ezt talán így mégsem kéne. A lányra nézek ártatlan képpel és egészen lassan kérődzve befejezem a falatot.
- Kértél volna? - maszatos ujjammal rábökök a dobozra. - Az új adagot mind neked hagyom, ez úgyse olyan jó már. - Francokat nem jó, egyenesen isteni, csak kicsit gusztustalanul néz ki. De kit zavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Maximilian

- Szóval a Balatont úgy mondják nálatok, hogy Plattensee? – hát, a kiejtésén bőven lett volna mit csiszolni, és a szóval óját is jó alaposan elnyújtotta nagy mélázásában. Az idegennyelv-tanulást egész biztosan nem neki találták ki, fordult meg e gondolat a buksijában.
- Hát, én is mennék külföldre világnézőbe, de apáék túl sokat dolgoznak, nem érné meg egy-két napra, és ahhoz nem ártana némi tudás sem – pillogott ártatlanul, ha több türelme lenne a tanuláshoz, mint amennyi jelenleg volt, lehet, hogy annyira képes lett volna elsajátítani legalább az angolt, hogy el ne adják.
- Nem, ha jól tudom, mi még nem varázsolhatunk, csak a nagykorúaknak szabad kastélyon kívül. Ha kaphatok egy vízhatlanítást, ígérem, nem rabolom tovább az idejét a bácsinak – nézett rá az utolsó korty kakaó után nagy bociszemekkel. Szívesen ment volna tovább az útjára ő is, ezt nem egészen így tervezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy pár másodpercig gondolkodnia kell azon, hogy mit is jelent a „lebaglyozzunk”, de végül felfogja a varázsló szlenget, és egyetértően bólint egyet Eric irányába. Jó, hogy végre mer kezdeményezni. Mármint, jó dolog, hogy elmer hívni valakit magával, hiszen eddig nem ez volt a jellemző a leányzóra. Inkább kerülte ezeket a helyzeteket, és most tessék. Itt van egy barát lakásán, a televízióját kell beüzemelni, vacsoráznak egyet, közben pedig nézik a jobbnál jobb mugli műsorokat. Érdekes érzés, hogy hónapok után először találkozik technikával. Hétköznapi, mégis olyan jelentőséggel bír most ez után az idő után, hogy azt szavakkal egyszerűen ki sem lehet fejezni. Így térjünk is vissza a beüzemeléshez. Gomb bemutatása megtörténik, és egy kis malőr ellenére, működni is kezd a masina. Igen, Anna most nagyon büszke magára, elvégre egyes egyedül vitte véghez az egészet. Zöld szemei Ericre kúsznak, aki gyermeki ártatlansággal figyeli a képernyőt, s úgy néz ki, hogy meg szeretné fogni a kisoroszlánt, mire Bíboranna elmosolyodik, egy kis huncut kacagás is elhagyja ajkait, majd odalép a fiú mellé. Ő is végigsimítja a képernyőt, majd ismét ráemeli tekintetét.
- Ez egy kicsit bonyolultabb ennél – kezd bele, miközben elindulnak a kanapé irányába. – Igazi történéseket mutat, de ezeket egy műhold sugározza – rájön, hogy nem teljesen érthető, amit mesél. – Az antenna, az a kis pálcaszerű, amit kihúztam belőle, az veszi fel a jelet, amit a műhold, ami egy mesterséges égitestnek nevezhető űrben keringő tárgy, sugároz vissza. Kicsit bonyolult ezt elmagyarázni – vakarja meg a nyakát zavarában. Ezért nem lesz belőle soha tanár néni. Nem tudja, hogy kell magyarázni, tanítani. Nem neki szánták ezt a pályát, habár édesanyja mindig is tanári pályára szánta volna a vörös leányzót.
- Az a lényeg, hogy a híradó az többnyire igazi, csak nem tudod megérinteni – vonja meg a vállát, mutatva, hogy ennél többet nem tud magyarázni, hiszen ő ebbe született, ő maga sem tudja rendesen elmondani, hogy hogyan is működik a televízió. De legalább megpróbálta. Minimális tudást így is át tudott adni a Wright fiúnak. Leülnek a kanapéra, majd elkezdik majszolni a szendvicseket. Ú, rukkola! Aztán a kezébe veszi újra a távirányítót, és félig teli szájjal kezd tovább magyarázni.
- Özkt ö gmb – mondja érthetetlenül, majd elvörösödik, hogy étellel a szájában kezdett el magyarázni, lenyeli a falatot, s folytatja. – Bocsánat – vörösödik tovább. – Ezeket a gombokat kell nyomnod, hogyha esetleg csatornát szeretnél váltani. Vagyis mást szeretnél nézni – nyom is egyet a felfelé mutató nyílra, így egy másik csatornára vált, ahol éppen egy operarészletet mutatnak.
- Hú, de régen láttam már a Varázsfuvolát – mosolyog boldogan és dúdolja. – Ez a kedvenc operám – nem néz a fiúra, csak nézi a gyönyörű hangú énekesnőt. Hogyha a fiút érdeklik a mugli dolgok, akkor Anna nagyon szívesen megmutat mindent, amit csak tud. - A varázsvilágban is van zene, igaz? – reméljük, hogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Működik! Hú, ez a tévé nagyon durva, teljesen levesz a lábamról. Egy kicsit el is felejtkezek Szeplőről, pedig ő csinálta meg egyáltalán azt, hogy mutatja a kis állatkákat. nagyon menő, és nekem van tévém. Bizony, Ericnek a csórónak, ilyen király cucca van! Kedvem támad megsimogatni a kis oroszlánokat, de sajnos csalódnom kell. Az ujjaim a tévének ütköznek, és egyáltalán nem érzem a puha szőrüket a kis drágáknak. Csalódott sóhaj kúszik fel, majd tör ki belőlem. A fenébe már!
- Műhold? – kérdezek vissza azonnal. Meg sugározza is, akkor az nem veszélyes? Vagy olyan, mint a napsugár, és akkor melegít? Ahogy hozzáértem, enyhén meleg volt, de nem volt vészes. Látja Anna, hogy ez így kevés lesz és tovább magyaráz. nagyon erősen koncentrálva figyelem őt, de csak bonyolítja a dolgokat.
- Igen, nem is értem nagyon – de mondhattam volna, hogy egyáltalán nem értem, szóval mindegy. A lényeg, hogy olyan, mint az újságban egy kép. – Ez olyan, mint a varázslóújság, csak nincs benne szöveg, hanem képet mutat, meg hangot is közvetít, nem? Várj – magyarázok és kérdezek, de eszembe jut, hogy esetleg ilyesmit nem látott még a csajszi, szóval előkeresek egy szórólapot és a kezébe nyomom. Ott egy hirdetés van, egy új seprűt mutatnak be rajta, amivel repkednek a képen. Közben leülök mellé, és hasonlóan hozzá én is nekilátok a szendvicseknek. A távirányítót a kezébe veszi, és a kép villan egyet és máris mást mutat. Közben magyaráz teli szájjal, de akkor érthetetlenül nézek rá. Szerencsére észreveszi és még elnézést is kér.
- Ugyan, segáz – nyugtatom meg, figyelek magyarázatra. Tök király ez a cucc, már elkérném, de hagyom kapcsolgatni. Lehet, hogy egyszer adok rá egy napot és minden „csatornát” megnézek, amit csak lehet. A következő rész valami zenei dolog, ahol érthetetlenül énekelnek, még a gyűrűm sem tudja fordítani. Akkor ez egy opera lesz. Igen, a zenei műfajok hasonlóak a muglikéhoz, hiszen nem egyet varázsló, vagy boszorkány „talált fel”.
- Én nem vagyok oda annyira az operákért. Nem értem őket – vallom be, de majd úgyis elkapcsolunk, előbb utóbb, mert vége lesz. Meg éhesebb vagyok annál, hogy ilyeneken fennakadjak, viszont tetszik, ahogy több oldalról, meg közelről is mutatják a szereplőket.
- Vannak, persze. Majd nézz le csárdába, vagy más helyre, lesznek koncertek. Tanul itt valami híres énekes is, Arlen Loveguard, ő nagyon menő – fejezem be a gyors felvilágosítást és egy újabb szendvicsér nyúlok. Igazán élvezem az itteni ízeket, nem tudom, hogy hogyan tudják ilyen finomra csinálni. Mindegyikben szokott lenni valamilyen szósz, ami annyira feldobja és átváltoztatja az ízvilágot, hogy nem lehet betelni vele. Közben néhány sajttal megtoldom az egészet és kezdek jól lenni, már ami a hasamat illeti.
- Kérsz teát? – nézek a kis szeplős barátomra, majd választól függetlenül előhúzom a pálcát. Intek és a teafőző a víz alá vándorol, feltölti, majd rálebeg a tűzhelyre, ami egy kisebbfajta főzőkemence-szerűség. Begyújtom – szintén a kanapéról -, majd várok, hogy felforrjon.
- Jeges teát innál, vagy meleget? – ez a kérdés csak akkor hangzik el, ha igennel válaszolt a korábbi kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Magyaráz. Mondja és mondja. Amennyire csak tőle telik, de rá kell jönnie, hogy ekkora információhiányos rést egyszerűen nem tudnak betömni ennyi széljegyzettel sem. Hümmögve bólint egyet, majd még egyet Eric mondandójára, majd halványan elmosolyodik. Nem várhatják el egymástól, hogy mindent azonnal megértsenek, de ez egy jó alap a tanulásra, hiszen Eric megtud majd idővel néhány dolgot a mugli tárgyakról, társadalomról, és Bíboranna sem marad teljesen tudatlan a fiúnak köszönhetően a varázsvilág elnevezésű „topicban”. Egy pár perc elteltével olybá tűnik a helyzet, hogy a magas fiú mégis megértett belőle néhány dolgot, máskülönben nem kezdené hasonlítani a televíziót a mágusok napilapjához.
- Varázslóújság? – húzza össze szemöldökét, de hamarosan kap is egy szórólapot. Zöld szemeivel végigfutja az első elé táruló hír, pontosabban hirdetést, majd bólogatva tekint fel Ericre. – Igen, hasonló módon működhet a kettő – jegyzi meg szájtátva. – Ezek még mindig annyira furcsa dolgok nekem. Mivel nekünk otthon van tévé és van újság is, ezért érdekes, hogy a kettő egy picit vegyítve van. Nagyon izgalmas – mosolyog szélesen, majd visszanyújtja a fiúnak a seprűről szóló kis hirdetést.
Ez a seprű biznisz is eléggé izgalmasan hangzik. Bárki vehet seprűt? Hol használhatja? Ezeket most mégsem teszi fel, mert valójában már meg kellett volna tanulnia, hiszen felvette ezt az órát is, de egyelőre még nem jutott el odáig. Nagyon lassan fogadja be az agya ezeket a teljesen új információkat. Eric tudna válaszolni, de kissé kellemetlennek találja, hogy ennyire kis butuska még mindenhez.
- Ó – csak ennyi hagyja el kissé szomorkásan ajkait, amikor az operáról esik pár szó. – Keresünk valami mást – mosolyog végül természetesen a fiú irányába, majd egy nagyot harap a szendvicséből, és megnyomja a felfelé léptető gombot, így ugrik még egy csatornát. Itt éppen valami reklámszerű van adásban. Egy jó drága autót reklámoznak boldog családdal és borsos árakkal. Megcsóválja rá a lány fejét. Nagyon nem szereti a reklámokat, a társadalom megrontójának is lehetne nevezni, ezért inkább odanyújtja a fiúnak a „kapcsolót”, ahogyan otthon szokták hívni.
- Próbáld meg te is. Én már tudom, hogyan kell. Fedezd fel a televíziózás rejtelmeit – sóhajt, majd még egy harapás a szendvicsből, és totál tele is lesz vele. Kettő szendvics éppen elég ennek a kis testnek egy étkezésre, habár egy óra múlva ismét meg fog éhezni. Egész álló nap tudna enni, annyira kis „beles” a lelkem. A koncertek gondolatára csak bólint egyet. Nagyon kíváncsi lenne, hogyan is néz ki egy varázsló- vagy éppen boszorkánykoncert. Kell egyáltalán zenekar? És az iskolába jár egy tinisztár? Csak jó hely lesz ez a Bagolykő. Annyira érdekes dolgok vannak itt, amiket otthon, a kis városában el sem tudott volna képzelni. Ezen elgondolkodva tekint a szoba egyik sarkába, amiből csak Eric tudja ismét kibillenteni. Meg is rázza magát, majd a fiú irányába tekint.
- Kérek szépen – a tea mindig jól jön. – Melegen, ha lehet.
Nagyon szemekkel figyeli, ahogyan a fiú „elkészíti” az italt. Mindig meg tudja lepni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lisa
☞


Úgy látom rajta, nem érzi annyira a helyzet komikumát, mint én. Vagy mint egyesek, akik hallótávolságon belül kuncogva sugdolóznak rólunk. De főleg rólam. Egészségükre.
Csermelymicsoda? Gyanúsan méregetem a lányt, olyan haláli sztoikus arccal mondta, hogy nem tudok nem gyanakodni arra, hogy hülyéskedik. Lehet, hogy mégis érti a viccet. Vagy csak gúnyolódik. Bár az is a humor egyik formája. Szoktam is értékelni. Ha nem felém irányítják. Egyelőre inkább nem reagálok, az eladó csak tudja, mit adott el, s majd azt teszi ki nekünk.

Az utolsó morzsákat is igyekszem bekanalazni az ujjammal, ne vesszen kárba. És éhes is vagyok. A lányból áradó gyilkos szándékot azonban még én se tudom figyelmen kívül hagyni, úgyhogy eldobom a kukába a dobozt és ártatlanul szétnézek, még mik hevernek szanaszét. Az illatfelhőbe burkolózott tasakba csak belesek, de félek, hogy elájulok, ha teljesen kinyitom.
- Hú, ez erős - köhögve hátralépek és vadul legyezgetem a levegőt az orrom előtt. Ez kis dózisban is halálos lehet. Talán felajánlhatnám, hogy segítek valami jobbat választani ehelyett, valami olyasmit, amitől nem fog kihalni a légypopuláció az iskola környékén. Nem mintha az annyira baj lenne, csak kell vigyázni az ökoszisztémára is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hiába figyelek, esélytelen vagyok megérteni pontosan, hogy miket mond oly lelkesen, mert ami neki alapvető tudás, nekem erősen hiányos. Ha szuper lennék mugliismeretből, biztosan megérteném, mert olyan jól magyaráz. Igen, Szeplő egy nagyon kedves lány, így mosolyogni tudok és bólogatni, pedig mindketten tudjuk, hogy nem értem majd meg a végén. Mindent összevetve, ha megtanulom a használatát már elégedett leszek.
- Igen, gondolom a mugliknak is van ilyesmi – sőt ebben biztos voltam, de ahogy haladnak az évek, az is lehet, hogy elhagyták. A múltkor hallgattam két mugliszületésűt a cukrászdában, és ők mondták, hogy valami récével írnak egymásnak. Na, a récé az biztos nem papírból van, vagy igen?  Szóval az újság már ki is mehetett a divatból. Kiderül, hogy tévedek.
- Érdekes lehet a mugli világ, egyszer megnézném – mondjuk, biztos vagyok benne, hogy valami komoly védelem kellene mellém, mert félek valéamit rosszul csinálnék, vagy elütne a villanyos. Az az izé, ami ilyen fémjárdán megy, felül, meg rá van kötve az áramra. Ilyeneket tudok, jó mi? Az opera nem jön be, így megkapom a távirányítót, amit egy kicsit meg is simítok, mert most már tudom, hogy hogy működik. Addig meg valami magától menő szekér megy, erről tudom, hogy autó, és ezzel utaznak a muglik. Nem olyan gyors, mint a hoppanálás, de mivel nekik nincs varázserejük, jobb híján marad ez.
- Ezzel az autóval milyen gyorsan lehet eljutni mondjuk… Budapestre? – olyan várost kerestem először, amit biztos ő is ismer. Mert Pestseholse, vagy Budanekeresd szerintem nincs rajta a térképén.
- Na, nézzük csak – megnyomom ugyanazt a gombot, és valami rajzolt film ugrik be egy rövid váltás után. Ilyen varázslós rajzolt izé, az egyik figura – aki nagyon fiatalnak látszik – láthatóan elemi mágiát használ, mert egy tűzgolyó repül ki a kezéből.
- Aztaaaa – esik le az állam, és ha már itt vagyok megnyomok egy másik gombot. Elkezd hangosodni, de tényleg hangosabb a zene, a beszéd, meg minden. Azt nem veszem észre csak, hogy folyamatosan nyomom és egyre hangosabb.
- Hoppá – már üvölt a tévé, gyorsan Szeplő kezébe nyomom az irányítót. – Csinálj valamit, mer' mindjárt felrobban! – kiabálom és csak kerek szemekkel nézem a tévét. A füleimre teszem a kezemet, így enyhül a hangzavar.
- Addig megcsinálom a teát – és ahelyett, hogy a pálcával szórakoznék, felállok és magam készítem el. Oké, a tüzet már pálcával gyújtom, meg önteni is abból fogok. Amint felforr a víz, belehelyezem a teafüvet egy kisebb edényből, egy pár percig elvagyok így, miközben kevergeti magát a kész tea. Egy pálcamozdulat után kiugranak belőle az elhasznált teafüvek és szép sorjában beugrálnak a kukába. Az enyémet egy glaciussal lehűtöm jó hidegre, miután a bögrékbe öntődtek, a Szeplőét pedig melegen tálalom. Végül odalebegtetem neki egy tálcán az övét, magamnak pedig a magamét.
- Amúgy mi ez a rajzolt film? Nem is hallottam még ilyenről – érdeklődök, és egy hatalmasat harapok a szendvicsből. Ez gyorsan el fog fogyni.