37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 6. 21:29 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Egyszerű lesz, mint a karikacsapás. Belső szövetségesének biztatására csak bólintana, ha megtehetné, de nincs egyedül, hogy a szabad és hangos válasz luxusát megengedhesse magának. Helyette csak gondolatban ért egyet, azt is megérti a másik benne. Zsebében nyugszik a mai délután munkájának gyümölcse, mostanra összeértek a hozzávalók, hatásos kell, hogy legyen a bájital. Igyekezett nem túl erősre elkészíténi a főzetet, nem akar ártani Ráhelnek, csak épp sokkal jobb lenne, ha nem magán kívül hengeregne a világutálatban, hanem mondjuk megint lehetnemvele rendesen kommunikálni, ahogy korábban. Meg mást is. Főleg mást is, őszintén szólva jó gyerekként ő már sokkal többet várt, mint amennyi az ideális idő lenne. Olyan nagy dolog, hogy szeretné ezen a téren is sínen tudni a dolgokat? Meggyőződése, hogy Ráhelben is helyrebillenne néhány frusztráció, de legalábbis kiegyensúlyozottabb lesz. Azt mondják, ez is egy előnyös mellékhatás. Küldött a lánynak baglyot, hogy találkozna vele, helyszínt, időpontot is megadott, itt várja egyelőre türelmesen. Úgy van vele, hogyha most nem jön el, akkor nem fog utána rohangálni, lealacsonyítónak tartaná, és egyébként is rég rossz, ha egy lánynak erre van szüksége. Zója sem a legszimpatikusabb a hallottak után, bár ki tudja mik voltak a körülmények. Mindegy is, neki a nő senkije sem, egy szemernyit sem érdekelt az ügyeiben.
Várakozás közben egy korsóval már végzett, egyelőre nem megy újat rendelni. Lassan meg kéne érkeznie Ráhelnek a menetrend szerint, ha ez megtörténik, akkor úgyis meg fogja hívni a lányt is egy italra.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 6. 22:06 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A lány befut, leül elé, és maga az érdektelen hangszín mondjuk még nem is zavarja, azt legalább ismerősként üdvözli, használja ő is eleget, köszöni szépen. Dante viselkedésében első látásra túl sok változás nincsen, furcsa is lenne, a saját személyiségét tagadná meg, ha hirtelen könyörgő pincsivé válna. Főleg, hogy tovabbra sem érzi magát semmiben sem hibásnak. Mindenesetre elhatározta, hogy ezt ma nem fogja erőltetni vagy hangoztatni. Ő maga nem gondolt erre, de az alkimista javaslatát megfogadta.
- Csak azért, mert lassan megiszik valaki egy alig 4 százalékos sört, nem lesz részeg. - Valóban teljesen tiszta a tekintete, ráadásul a fiú az az alkat, aki jól viseli, ha le akarna részegedni, az nem lenne túl költséghatékony a művelet. Hátradől a székében, Ráhel arcát fürkészi.
- Gondoltam megkérdezem, hogy még mindig - nehogy úgy merj fogalmazni, ahogy most a nyelveden van - olyan zaklatott vagy-e, mint legutóbb.
Végül idejében átfogalmazza, mielőtt idejekorán tönkretette volna a saját terveit. Őszintén szólva még mindig nem él-hal a lehetőségért, hogy értesüljön a Mácsai-dráma részleteiről, de hátha némilég lenyugodva a lány már feldolgozhatóan tálalja azokat és nem kezd vele kiabálni, ha nem az elképzelései szerint reagál. Különben sem tett semmi olyat, amit korábban nem ígért meg. Többször is, de egyszer biztosan konkrétan megbeszélték, emlékei szerint pont Ráhel kezdeményezésére, hogy Dante mondja meg, ha sok a viselkedése. Ő csak megmondta, ahogy épp érezte. Ki érti a nőket? Félrebiccenti a fejét, mint akinek most jut eszébe valami, lenéz az üres korsóra.
- Meghívlak valamire. És nem, nem csak alkoholt adnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 22:14
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 6. 22:58 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Dante csak a szokásos. Nem erőlködik jobban, mint általában, nem is viselkedik eltérően a szokásoshoz képest, végtelenül természetesnek hat a maga módján. Beszélgetnek, fiatalok, emberek, semmi világrengető dolgot nem tudnak tenni vagy előidézni. Minden szituáció véget ér valahogy, ha az ember számára pozitívan, annak lehet örülni, ha negatívan, akkor .. ? Akkor mi van? Minden megy tovább, a világ nem áll meg csak azért, mert valaki rosszul érzi magát. Csakis az illető szenved hátrányt, saját magát gátolva. Olyan végtelenül logikátlan ez az ördögi kör az ő szemszögéből, nem is akar részt venni benne. Ezért nem éli meg a csalódásokat és a kudarcokat olyan szélsőségesen. Helyette más tekintetben lobbanékony, de azt szerencsére ritkán triggerelik vagy provokálják.
Veszekedni sem tervez azon egyszerű okból, hogy egyszer már elmondta a véleményét Ráhelnek, az nem változott azóta sem, kar ismételgetni és sulykolni, nem lesz a lány számára meggyőzőbb sokadjára sem.
- Aha, akkor most jó Warrennek ... Vagy mi. - Tudja is ő, az aurorral teljesen más témákról szoktak beszélgetni. Biccent a kérésre, a pulthoz vonul, hogy kikérje az italokat. A sorban állók és már amúgy is pultnál ülők tömegében még az ő magas alakja is elveszik, épp ezért az az apró, jelentéktelen mozdulat is, amellyel a bájitalból Ráhel naracslevébe csöpögtet. Magának es naracslevet rendel, nehogy a lány kitalálja, hogy ő is kér belőle, mert egy dolog, hogy Ráhelt készségessé teszi, de az nem biztos, hogy az ő türelmetlenségéből nem erőszakos késztetéseket váltana ki. Márpedig, bár erősen kétségbe vonható a morálja, nem akar durva lenni a lánnyal.
Elkeveri az italt, az aljasan teljesen beleolvad a narancslé színébe, a gyümölcs határozott illata és savas íze pedig elleplezi a főzet mellékízét. Tökéletes, igaz nem meglepő. Ezeket arra találták ki, hogy a másik fél tudta nélkül itassák meg vele. Belepottyant a lányt számára egy szívószálat, így tér vissza a helyükhöz.
- Na meghoztam a rendelést. - Megnyikordul a szék, ahogy kihúzza, hogy ismét leüljön Ráhellel szemben.
- A tónál nem igazán tudtalak, de megpróbállak követni, hogy miért vagy ennyire kiakadva. - Nem teljesen, idegtépően érdektelen, csak higgadt, nem kerít nagy feneket. Attól nem fogja jobban megérteni.
- Szóval hogy derült ki ez a dolog anyáddal?
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 23:03
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 11. 11:39 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 11. 15:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 12. 11:37 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 12. 21:59
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 18. 19:46 Ugrás a poszthoz

Odett
-megjelenés-

Nos, mondhatni ennyire "olcsó" mondhatni randija sem volt még soha, de már az induló kanyarból nem stimmel ez az egész mondat. Egyrészt, valószínűleg, ha mar előhozakodik Odettnek a szándékával, máris kevésbé lesz pénztárcát kímélő ez a kis ülés. Csak pozitívan a jövőbe, ugye. Másrészt pont ezért, mert konkrét célja van, nem igazán tekint erre úgy, mint egy.. randi. Hogy ez megváltozik-e és képes lesz-e tárgyilagos maradni majd akkor is, mikor a 'híresség' vele szemben ül majd, jó kérdés, de az a helyzet, már jó ideje nagyobb problémái vannak annál, minthogy a gyönyörű megjelenés elvegye az eszét. Na persze, ha nincsenek a képben véla gének, azokkal inkább nem szívesen keresztezné az útját mostanában.
Egészen más génekre "hajt" pillanatnyilag, hangozzon ez bármilyen szörnyen vagy kellemetlenül. Pontosan és időben érkezik, nem előbb és nem később, mint ahogy megbeszélték. Korábban küldött egy baglyot Odettnek, hogy hol és milyen névre foglalt asztalt maguknak. Remélhetőleg az lány nem veszi magára, hogy nem gördül be a háza elé egy mugli járművel, amivel aztán megtesznek három utcát a pizzériáig. Sok értelme nem lenne. Míg Odett fel nem bukkan, maga elé húzza az itteni étlapot és azt kezdi egykedvűen böngészni.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 21. 17:48 Ugrás a poszthoz

Odett
-megjelenés-

Valahogy teljesen tipikus és jellemző elgondolás volt Dante részéről, hogy míg a saját céljaira és szándékaira koncentrált, teljesen elment amellett a tény mellett, hogy a parti másik tagja tényleg randiként fog tekinteni a találkozóra. Mondaná, hogy ezt belekalkulálta, de... nem. Ahogy felpillant az itallap listájáról, mikor meghallja a tűsarkak koppanását a közelben, úgy egy pillanatra meg is kell állnia. Szerencséjére-vagy-sem, sosem volt az a fajta, aki látványosan mutatta volna ki a reakcióit, már ha az erőszakra való hajlamát nem számítsuk, ami tulajdonképpen önmagában is látványos. Ha más nem is, de az eredmény az szokott lenni. Ilyenről most azonban szó sincs. Ösztönösen siklik végig a tekintete az előtte állón tetőtől talpig, nem véletlen, a sötét ruhaanyag és a lány bőrének kontrasztja, illetve az a néhány ügyesen elhelyezett neonszín tökéletesen irányítja a percepcióját.
Nos, nem erre számított. Mármint nem voltak olyan hervasztó elvárásai sem, minthogy Odett majd szakadt farmerben és tegnapi gyűrött pólóban fog beállítani, de azért ez sem szerepelt az elképzelései közt. Egy-két másodperc erejéig meg kell állnia, míg feldolgozza a látványt - és sikerül összeszedett és átlagosnak mondható attitűdöt felvenni magára.
A vele szemben lévő üres hely felé int, az itallap egyelőre elfeledettek fekszik vissza az asztalra, míg Dante Odettel van elfoglalva. A lány leül vele szemben, az asztal alatti érintés kifejezetten váratlanul érkezik, a bátor manőver nem olyasmi, ami bevett szokás lenne, főleg nem első találkozásnál. Dehát, amire Dante készül, az sem kifejezetten az. Egy hangsúlyos "i know what you did there" pillantást érdemel a mozdulat a fiú részéről Odett felé. Nincs kifejezetten ellenére a reakciói alapján, nem fintorog és nem húzódik el, ugyanakkor ezzel ellentétes, egyértelműen lelkes jeleket sem ad, látszólag sikerült összeszedettnek maradnia, mégha az érdektelenség teljes lazasága hiányzik is belőle. Mert őszintén, meglehetősen nehéz érdektelennek maradni.
- Akármit is, látom, te felkészülten érkeztél. Lehet, hogy alulöltöztem ehhez a ma estéhez. - Bár a mondat tartalma feltételez valamicske kétkedést vagy bizonytalanságot, ezt a hangszíne egyáltalán nem tükrözi, inkább csak retorikai eszköznek használhatja, puszta szófordulatként, nem valódi aggodalom kifejezésére.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Kifejezetten rendhagyó módon sikerült megszervezni, de .. - megvonja a vállát és nem túl széles mozdulattal széttárja a kezeit.
- A lényeg, hogy itt vagyunk. Milyen italt kérsz? Megvártalak a rendeléssel.. - Azért az a helyzet, hogy Dante nem valami tizenötéves kamasz már, hogy cselekvésképtelen nyáltócsát csináljon belőle a látvány, a szavai és mozdulatai összeszedettek, még ha a néha feltűnésmentesen (és még az is lehet, hogy öntudatlanul) elkalandozik is a tekintete.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 21. 18:55 Ugrás a poszthoz

Odett
-megjelenés-

Legalább nyílt kártyákkal játszik, úgy tűnik, Odett meg sem próbálja elleplezni a szándékait. Ez annyiból megkönnyíti a mai estét és úgy egyáltalán a vele való beszélgetést, hogy ezek szerint nem kell felesleges körökre, tettesékre, kéretésre számítania. Meglepően jól képes kezelni az embereket, ha nem idegesítik fel vagy nem próbálgatják a türelmét nyilvánvalóan őszintétlen, erőltetett játszmákkal. "Mondok valami önérzeteset, de közben odatolom magam" vagy épp "a könnyen haphatót adom, de az utolsó pillanatban mégis erkölcsös vagyok" - nem, ezek a következetlen viselkedésformák csak a legrosszabbat hozzák ki belőle, és őszintén elveszik a kedvét bármilyen interakciótól.
Szerencsére ezek szerint ma nem kell erre számítania, ami kimondatlanul is egyfajta megkönnyebbülést jelent.
- Gondolom, nem mondok újat, hogy ezek az erőfeszítések egyáltalán nem mentek kárba. - Eszébe sem jutott, hogy ő ma Angyal Odettre megpróbáljon az alapvető meggyőzési formán túl másként hatni. Túlzottan elmerült az eredeti szándékban, de a lány viselkedése és ahogy ott ül előtte abban a feszes ruhában, kétség kívül nagyon is megsokszorozták az esetleges opciókat.
Furcsa lány. - dünnyögi a gondolataiban szórakozottan az Alkimista, őt szórakoztatja egyrészt a különös párbeszéd, másrészt tökéletesen érzékeli Dante pillanatnyi megingását. A káröröm mindig is kellemetlen mozgatórugója volt a kis kapcsolatuknak.
A lány első kérését, vodkaszódát kér ki, illetve akkor mág magának is, ez a legegyszerűbb - egyébként sem akar sem fancyzni sem üzenetet közölni a maga italválasztásával, ez a legsemlegesebb lehetőség.
- Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben is csak az válik sebezhetővé, aki az akar lenni. Már ha nem a fizikai részét nézzük. - A fizikai sebezhetőségről elég egzakt véleménye van, de azt inkább nem fejti most ki. Még ő maga is tudja, mennyire nyersen hangzik, hogy ha valaki lecsupaszítva gyenge a másik fél erejével szemben, azon nem feltétlen segít néhány plusz réteg. Tökéletesen ismeri az érzést, mikor lefog valakit, aki kényszerűen és reménytelenül vergődik a szorításában, tudja milyen elemi és letaglózó lehet a fizikai erőfölény. Még akkor is, ha ő általában nem az elszenvedő oldalon volt.
- Ne vegyük úgy, hogy megvettelek, az az árverés egyébként is bugyuta ostobaság, ahogy van, még ha a cél nem is értelmetlen. Mondjuk inkább úgy, hogy apropónak és indoknak pont megfelelt a mához.
Azért ugyanmár, a legolcsóbb prostituált is magasan efelett az összeg felett van, ez csak valami jelképes gyerekjáték volt, semmi több.
- Rád bízom, hol végződjön, ugyanis elsősorban én akartam találkozni veled egy konkrét kéréssel. - Nem nagyon akarja feleslegesen húzni az időt, már csak azért sem, nehogy úgy csapódjon le Odettben, hogy a kérésének felvezetéseként szolgál az esetleges flört, először a lényegre tér, minden más pedig tulajdonképp Odett szándékai szerint mehet tovább. Az is benne van, hogy fel fog háborodni annyira, hogy feláll az asztaltól és itthagyja.
Nos, legalább a vodkaszóda még nem jött ki, azzal nem tudja leönteni.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2020. március 21. 19:01
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 28. 23:57 Ugrás a poszthoz

Odett

Bólint a lány szavaira - nos, azt látja, hogy tisztában van velük. Azt is, hogy él is velük, elég aktívan. Azért a viselkedésével ettől függetlenül Dante azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a beismert tény nem sokat változtat a lánnyal való kommunikációján. Nem fogalmaz óvatosabban a szokásosnál, nem kerülgeti a témát, csak azért, hogy flörtöljön vele. Odett nyilvánvalóan és egyértelműen gyönyörű, ebben a ruhában pedig kár is lenne tagadni, lennének ötletei a beszélgetés helyett, ám ez mégsem veszi át az irányítást a döntései - és úgy az egész jelenet felett. Lehet, hogy hirtelen haragú és nem a legszofisztikáltabb ember az iskolában Dante, ugyanakkor nem is valami ész nélküli kisfiú, akit teljesen ledönt a lábáról a tény, hogy egy nő bejön neki.
- Nem hittem volna, hogy esztétikaelméletről fogunk beszélgetni, de végülis érdekes felvetés. Elhiszem, hogy bizonyos ösztönök és indíttatások végett erősebb hatással vannak az emberekre a negatív ingerek. Részemről azért a kiszolgáltatottságot inkább meghagynám másnak.
Ennyi, egyszerűen neki a sebezhetőség, mint olyan.. nem, túlzás lenne azt mondani, hogy lenézendő, bár tény, hogy a számára kiszolgáltatott emberekre hajlamos a pillanatnak megfelelően nem egyenrangúként tekinteni. Semmi magasztos, semmi igazán elvont tartalom nincs mögötte, lehet, hogy fél óra múlva már ismét ugyanúgy fogja kezelni és úgy gondol majd róla, mint valaki egyenlő. De amíg a markában tartja, amíg egy mozdulattal bánthatná, rászoríthatna, eltörhetné, amíg ki van szolgáltatva az erejének vagy neki, addig, abban az adott pillanatban, ott és akkor a szerepek nem egyelőek. Ez persze az ő régivágású véleménye csak.
- Egy ürügy megért három sarlót. - Igen, ez így igazabb, mint arról beszélni, hogyan vette meg Odettet. Dante sem így tekintett rá az elejétől kezdve, a fiú legfeljebb ürügyet vásárolt. Annak pedig ez az árfolyam, reálisnak tűnt. Azért meglepő, hogy nem licitált rá más, lehet, hogy 1-2 visszafogottabb emelés után hagyta volna inkább. Viszont nem tette senki, és ez most így jó is. Legalábbis neki.
Miután látja, hogy elnyerte Odett kifejezetten célzott érdeklődését a felvezetésével, nem is nagyon húzza tovább az időt.
- Nos, hallottam már dalaidat, amelyek alapján nem igazán titkoltad, hogy vérfarkas vagy. - Egy egész rövid szünetet tart, meghagyja Odettnek a felkészülést, mert nem tudja, miként áll a témához a lány, mennyire szereti vagy nem szereti, ha más felhozza. Ez a várakozás azonban csak a szükséges illem, az a muszáj-szünet, ami kell Danténak is ahhoz, hogy effektíven folytathassa.
-  Én aktívan foglalkozom bájitalokkal és bájitalkomponensekkel, a likantróp szőr és nyál pedig elég ritka és elég drága alapanyag, főleg, ha az átváltozás után 24 órán belül gyűjtik össze. Arra szeretnélek kérni, hogy engedd, hogy elkísérjelek legközelebb teliholdkor, így könnyen időben be tudok gyűjteni komponenseket.
Ez volt a lényeg, ami miatt idehívta a lányt. Most kiderül, mennyire veszi sértésnek vagy mennyire veszi magára, hogy egy ennyire anyagi és ennyire nyilvánvalóan más jellegű indokok vezérelték Dantét, mint a randi vagy a rajongás.
- Mivel az ebből készülő italok is drágák, nem ingyen kérném, az elkészült adagokból adok néhányat cserébe. Van olyan főzet, ami biztos vagyok benne, neked is hasznodra válna. - Hűvös, ésszerű és megfontolt ajánlat, nem egyszerűen csak könyörögni vagy "adományt" kuporgatni jött ide.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 29. 00:42 Ugrás a poszthoz

Odett

Nem húzza fel magát a lány egyelőre teljesen elutasító válaszán. Már csak azért sem, mert annyi információ alapján, amely egyelőre a másik rendelkezésére áll, teljesen felelőtlen döntés lenne igent mondani. Nem baj, legalább hallotta egyenesen Odett szájából, hogy józanul áll a vérfarkas létéhez és hogy ez milyen kihatással lehet másokra. Ugyan eszébe sem jutott vizsgáztatni a lányt, de azért ez a megállapítás és ez a tapasztalat frissítő és némiképpen megnyugtató. Egy kicsit elmosolyodik a magyarázatra, miszerint belehalna, közben megkapják az italukat.
- Igen, ezt pontosan tudom, de nem kell aggódnod. Csak az emberek irányába érvényes az agresszió.. mondjuk a vámpírokat nem tudom, hogy képes-e megkülönböztetni egy likantróp teliholdkor az embertől, de.. a lényeg ugyanaz. Emiatt nem kell aggódni...
Ezen a ponton beleiszik a saját italában és elégedetten hátradől ültében. Néha kifejezetten örül, hogy beletette annak idején azt a sok energiát a tanulásba és többször is nekifutott az animágia elsajátításának.
- Állatokra viszont nem támadtok, nekem pedig van animágus alakom, amivel elkísérhetlek. Nincsenek öngyilkos vágyaim és gondolataim, hogy így.. - fél kézzel maga felé int. - .. induljak útnak teliholdkor egy farkas társaságában.
Ez némiképp talán megváltoztatja a körülményeket és a feltételeket, elvégre: máris kisebb a kockázati faktor. Nem ritka, hogy likantrópokat a beharapásuk után animágusok felügyelnek az első néhány teliholdjuk alatt, pont ezen okból kifolyólag.
- Szép mentés, bár van némi gyanúm, hogy nem a farkasalakodra vonatkozik a kijelentés. - Annyira nem az ő asztala ilyen témákat feldobni, és mentségére legyen szólva, most sem ő tette, hanem Odett! Viszont reagálni és válaszolni márpedig igenis fog, ha esélyt adnak rá.
- Bevált bájitalokra gondoltam pillanatnyilag, de ha vállalnál tesztelést is, az olyan meglepetés, amire nem számítottam. És nyilvánvalóan nem is utasítanám el.
Mi? Hogy nemet mondani arra, ha valaki saját maga menne bele, hogy tesztelje a főzeteit? Vérfarkasként? Van ebben valami olyasfajta thrill, olyan izgalom, amit lehet, csak a tudósok és kutatók éreznek át igazán. Észre sem veszi, de ismét előrébb dől, a gesztusai és testbeszéde árulkodik arról, hogy nagyon is érdekelt a beszélgetésben és Odett.. nos úgy tűnik, nem csak megjelenésében, de reakcióiban is.
- Attól függ, mi lenne az a kérés?
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. március 29. 16:50 Ugrás a poszthoz

Odett

- Ahm, értem. Nem voltam egészen bizonyos benne, ilyen szempontból hogyan működik. - Ilyen részletekbemenően ugyanis kevés könyv vagy tanulmánykötet ír a dologról, Dante pedig talán először beszélget személyesen vérfarkassal. Nem is nagyon titkolja, hogy ez már önmagában érdekes társalgási alap, függetlenül attól, hogy Odett mennyire komfortos a témával.
A visszakérdésre feleslegesnek érzi még egyszer elismételni, valószínűleg csak költői vagy retorikus az is, így mindössze bólint. Konkrétan látni Odett arcán, hogyan változik meg a magatartása: hogyan változik a teljes és totális elutasítás elgondolkodó, várakozó álláspontra. A poharának szélén húzza végig egyszer-egyszer a mutatóujját, ezzel letörölve róla a hűvös ital miatt lecsapódott cseppeket.
- Az elmondásod alapján, hogy miért lelkesedtek, nem fog gondot okozni az alakom. Minden, csak nem melegvérű, porhanyós.. - Itt azért muszáj szélesebben elvigyorodnia. Bizonyos okok miatt egy időben kifejezetten nem örült az alakjának, elvégre az elrontott az átváltozás miatt olyan körülményeket hozott be az életébe, amelyek nem feltétlen kellemesek. Lehetett volna rosszabb is mondjuk.
- Nem hiszem, hogy az európai vérfarkasok szívesen fanyalodnának rá a kajmánhúsra. - Arról nem is beszélve, hogy ha mondjuk birokra kelnének, bár esélyesen a farkas nyerne termetéből és mágikus előnyeiből adódóan, de azért komoly sérüléseket tudna szerezni a krokodilféle állkapcsától és tűhegyes fogsorától.
- Akkor legyen, véletlen sem mondanék nemet egy ilyen lehetőségre. - De azért okosnak kell lennie. Biztos a tudásában és a szakértelmében, de ha tesztelni is akarnak, az nem szakértelmen fog múlni, legfeljebb hipotézisek helyességén, illetve a szerencsén. Lehet, nem lenne hülyeség erről írnia valamit és aláíratni azt Odettel, csak a biztonság kedvéért - nyilván rá vonatkozó kitétellel együtt.
- Ebben az esetben készíteni fogok egy nyilatkoztatot, amit majd átnézünk együtt, mindkettőnkre vonatkozó kitételekkel, és amennyiben neked is megfelel, aláírjuk. Nem tervezek mondjuk semmilyen komolyabb vagy ismeretlenebb variációval próbálkozni, de így a legbiztosabb.
Tényleg nem fog, azért az még elég tiszta számára is, hogy így a húszas évei elején még nem valami nagy felfedező, még ha jó érzéke is van hozzá és.. nos, ott az Alkimista is. (Aki nem mellesleg azóta, hogy Odett felajánlotta a kísérletezés lehetőségét, furcsán csendben van, mégis érzékel felőle valami kitörően intenzív izgatottságot.) A kérést pedig valóban érdeklődve várja, nehéz elképzelni, hogy mire lehetne a lánynak szüksége tőle - az eredmény pedig teljesen egyértelműen meglepi, ami ki is ül az arcára rögtön aztán, hogy Odett a mondata végére ér.
- Oh. Ez könnyen teljesíthető. Bár azt hittem, hogy az emberek valósággal sorszámot húznak, hogy melletted ülhessenek. - Kivételesen nem szándékos bók volt, hirtelenjében csak arra gondolt, hogy a legtöbb diák és úgy általában a legtöbb ember érez valami indokolatlan érdeklődést a celebritások irányába, ami miatt a szőkeségnek majdhogynem válogatnia kell a lehetőségek között.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. április 1. 19:31 Ugrás a poszthoz

Odett

Igaz, neki már egyértelműen adja magát, mi is az a kajmán (mondjuk, mivel használta komponensdarabjaikat, ezért korábban is tisztában volt vele) – de úgy tűnik, ez mégsem olyan common knowledge. Na mindegy, ez legyen a legrosszabb kérdés, amit ma feltesz a lány.
- Egy krokodilfajta, nem akkora mint egy alligátor, de hidd el, nem lennék teljesen védtelen egy vérfarkas ellen.
Teljesen egyértelmű, hogy ennek kapcsán szükség van némi papírmunkára, mert mindkettejük részéről kockázatos az ötlet, még ha az animágia jelentősen csökkenti is a problémás helyzeteket. Arról nem beszélve, hogy ha Odett merészen főzeteket akar tesztelni, legyen ő is biztosítva.
- Lehet az erős utalásokat tartalmazó dalaid is árulkodóak, ahogy én is mertem feltételezni a dolgot, úgy lehet mások is. Bár ennek nem kéne problémának lennie.
Nem azért, mert széplelkű alkat lenne, aki nem állhatja az egyenlőtlenséget, szimplán csak nem érti vagy nem érzi át a problémát ezzel kapcsolatban. Részéről az első gondolat, ami megfogalmazódott a tényt tudván, hogy lebeszéljen Odettel egy találkozót és előadja neki az ötletét. Mellesleg…
nem tűnik valami megfélemlítőnek, főleg ebben a ruhában, de amúgy sem.
- Inkább rád bíznám a választást, elsősorban te lettél iderángatva az én szándékaim szerint és nem fordítva. Nekem megfelel az is, ha csak iszunk, de megadhatjuk a módját egy vacsorával is. Mivel azt feltételeztem, hogy azonnal el fogod utasítani a kérést, nem gondoltam tovább – vallja be némi kendőzetlen őszinteséggel, mert hát valóban arra számított, Odett fel lesz háborodva, amiért ilyesmi miatt kérnek tőle randevúidőpontot. Ahhoz képest váratlanul jól reagált.
- Részemről szívesen megünnepelném, hogy mindenki jól jár végül. – Ezen a ponton azért el is mosolyodik, a vodkaszódás pohár pedig az utolsó kortyokkal kiürül előtte.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2020. április 15. 08:56 Ugrás a poszthoz

Odett

Van egy olyan érzése, hogy az a kocogás tényleg inkább olyasmi lesz, hogy bár egy ideig tartja majd egy tempót, majd egy ponton Dante megáll az avarban megbújva.. Őszintén, minden tilosban járó diák egyik rémálma lehet, hogy az erdő mélyén éjszaka kószálva belerúg valamibe.. valami nagyba.. ami aztán megmozdul. Na mindegy, szóval Dante megáll majd chillelni, míg a virgonc vérfarkas kifutkározza és vadássza magát az erdőben. A lényeg, hogy lássa, hol járt, hol ejtett el valamit, hol hagyott ott némi szőrt vagy nyálat, ami jól jöhet neki, mert az mégiscsak valószínűtlen és kivitelezhetetlen, hogy kajmán alakban vegye le egyenesen a mintákat.
A lefestett képre azért még ő is féloldalasan elmosolyodik, pedig nem túl gyakori gesztus az arcán az ilyesmi. Nem éppen az az alkat, aki nagyon bőkezűen osztogatná a mosolyait vagy a vigyorait.
- Kivételesen nagy mennyiséget tudnánk úgy gyűjteni, de nem hiszem, hogy farkasként sok affinitásod lenne az ilyesmihez. - Neki az is elég, ha valamelyik vastagabb ágon élezve a fogát ott hagy valamennyit a lány. A likantróp nyál olyan erősen mágikus komponens, amiből rendkívül kevés is bőven elég.
- Nem, valóban nem... - itt azért kicsit összeráncolja a szemöldökét és mintha kissé meg is lepődne, mert akár ismert a tény Beliánról, akár nem, Dante erről az iskolai pletykáról igencsak lemaradt. Úgy tűnik, számára a levitás felsőéves likantróp léte nem volt olyan egyértelmű információ. Ettől függetlenül még a következő kijelentés ugyanúgy igaz.
- De az elhatározásom szerint téged kérdeztelek meg, és úgy tűnik, jól tettem.
Odett kérése bólint és egyik kezét szolidan feltéve jelzi rendelési szándékukat. Amint odalép hozzájuk a kiszolgáló, berendeli a sültkrumplit - és még egy kört az előző italokból, ne legyen Odett ennek híján sem.
- Bár az ünneplést el tudnám képzelni olyan helyen, ahol a vodkatoniknál valami koccintásra méltóbbat is tudnánk rendelni, de a sültkrumpli is egy verzió. - Finoman elhelyezett lehetőség arra, hogy Odett jelezze, ha igénye van valahol máshol tényleg koccintani vagy inni egyet a megegyezésre, ráadásul dupla megállapodásra - Dante komponenseket nyer ezen, Odett pedig egy tartós padtársat. A kérdésre hátradől ültében, mostmár megrendeltek mindent és igazán lazíthat, a lány beleegyezett, áttérhenek tényleg más, kevésbé üzleties témákra.
- Mindig is érdekeltek, és.. van is hozzá némi affinitásom. Voltak hozzáértő segítőim a kisebb trükkök elsajátításában.
Oh, milyen nagy lelkű dicséret, hozzáértő segítő, ezt fel is írom és emlékeztetlek rá a következő alkalommal, mikor átkozódni kezdesz - csendül fel a kaján hang benne, meg merne esküdni, hogy ha lenne arca, az Alkimista most szélesen és elégedetten vigyorogna. Gyakorlottan fojtja el fintorát, megtanulta már, hogy a kísértet ne zavarjon bele a megjegyzéseivel az aktuális beszélgetéseibe azzal, hogy oda nem illő reakciókat csikar ki belőle.
- Más varázsolni szeret jobban, átváltoztatni vagy seprűn repülni, engem jobban megnyugtat a munka az összetett főzetekkel.
Most, hogy válaszolt a lány kérdésére, elgondolkodva szemléli a másikat.. eleinte tényleg csak azért, mert számára is meglepő, milyen készséggel belement a felajánlásába, ám aztán várhatóan jobban megragadják a figyelmét az esztétikai.. előnyök is. Egyelőre nem akarja jobban forszírozni a vérfarkas témát, pedig őszintén érdekelné, pontosan milyen hozzáállással is viszonyul ehhez a léthez a másik, ugyanakkor az is rosszul hathat, hogy tényleg csak erről kérdezi ma.
- És hogyhogy ennyi időt töltesz mostanában itt, ezen a környéken? Az ember azt gondolná, hogy szórakoztatóipari háttérrel a turnék és fellépések ellehetetlenítenék a helyben maradást.
Vendéglátó negyed - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel