Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Komolyan?
Egyetlen egy percig mindent elhiszek, de tényleg. Lemerevedek, mintha valaki sóbálvánnyá változtatott volna, kimeredt szemmel nézem Hajnát aztán amikor végez egy pillanat múlva megelevenedek és grimaszolok a lány felé.
- Nagyon vicces vagy...
Nem is nézek rá, inkább a maradék sütivel foglalkozom, de már kerülget a hányinger, szóval lassítok és próbálok mélyeket lélegezni.
- Amúgy nekem is fura volt, hogy ott volt. Tudovicck régebben a faluban laktak, aztán fogták magukat és szó nélkül elköltöztek a gyerekükkel. Pár hete azonban találkoztam Olivérrel a faluban és olyan fura volt. Nagyon félelmetes.
Meg jól néz ki. De hát ezt Hajna is tudja, mert hát neki is van szeme. Szóval kár lenne magyarázni. De az a misztikus valani ami körüllengi, félelmetes na.
- Hát...gondolom igen. A szabadidőmben leginkább alszom. Vagy Egerben vagyok. Visszahívtak a akrobata balett csoportba, mert valami előadásra készülnek és kellettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

– Persze, hogy komolyan – értetlenül pillantok rá, hát hogy a fenébe feltételezheti rólam azt, hogy én hazudnék ilyenben? Ahh szörnyű, pedig ő még csak nem is ismer és már pár szó után is átlát rajtam, hát újra neki kell állnom ezt gyakorolni. – Sőt Máté volt a koszorúslányom – jó, itt már elnevetem magamat. Az egész sztori és az, hogy el is képzeltem, hát nem éppen a legszebb hercegnős formámat hozza ki belőlem. Lehet azért, mert olyan egyébként nincs is. Szóval ott nevetek, még az asztal is megcsapkodom kicsit, s ha most lett volna a számban süti, tuti hogy Lottin köt ki az egész. Egyszerűen nem tudom moderálni magamat, de azért nevetésem lassan csillapodik, nem megyek át őrültbe.
– Ja, még szerintem is fura, meg félelmetes – ez nagy szó. Nem szoktam az ilyenektől megijedni, de mostanában egyre több hozzá hasonló alak került elő, ami semmi jót nem sejtet. Ilyenkor adok hálát mindennek, hogy ingázok, mert így nagyobb az esélye annak, hogy ki tudok maradni mindenből, ami itt lassan ki fog robbanni. Mert tuti, hogy jön valami, én pedig kivételesen nem szeretném az első sorból nézni.
– Na az jó, gondolom – balett? Lássuk mit is tudok róla, hm azt hiszem semmit. Persze a tipikus sztereotípiákkal én is tisztában vagyok, de tudom, hogy ennél sokkal több rejlik a dolog mögött. – Nem mintha tudtam volna, hogy balettozol – megvonom a vállaimat. Soha nem mentem mélyrehatóan abba, hogy Lotti mit csinál. Kapcsolatunkat bátran nevezném felszínesnek, egyelőre. Talán majd egyszer változni fog a dolog. – Azért remélem nem töröd ki a nyakadat, kár lenne – tényleg az lenne, kivételesen nem kell semmi iróniát vagy egyebet mögé képzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ki az a Máté?
Lehet, hogy jobban képben lenne lennem Hajna életével, de az a baj, hogy szinte semmit nem mond el nekem. Mondjuk, lehet, hogy azért, mert túl sokat kérdezek, ha pedig valaki beszél akkor kevésbé figyelek...szóval, lehet, hogy már mondta? Nem tudom. Minden esetre nem az én hibám, hogy nehéz lekötni a figyelmemet, a pszichológus is ezt mondta a szüleimnek, meg azt, hogy majd kinövöm, de ez a kinövés még várat magára.
- Amúgy, azon kívül, hogy nagyon bunkó nincs vele komoly gond, vagy ha van is, nem emlékszem rá.
Kicsit homályos az az este, de nem az italok miatt, vagy ilyesmi, hanem valami okból kifolyólag nem nagyon emlékszem részletekre. Csak a zenére, a táncra, a kiabálásra, a barátokra. Szóval a buli, úgy összességében megvan, részleteket nem nagyon tudok felidézni.
- Nem mintha érdekelt volna...
Tudom, hogy csak azért kérdezte, mert próbál velem normális lenni, de Vince miatt igazán nem kell. Az esetek többségében nem veszem észre, ha valaki kerül, vagy nem szeret, szóval igazán nem sértődnék meg érte, tényleg.
- Amúgy...ha legközelebb mész Amerikába, megtennéd, hogy hozol nekem olyan fura édes pattogatott kukoricát, amit olyan fémdobozba lehet kapni? Itt sehol nem lehet kapni, sajnos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jaj, nagyon jópofa. Még hogy BÁMM. Hát ez remek. Legalábbis úgy mosolygok és nevetek, elbűvőlően a fejemet rázva, mintha komolyan ezt gondolnám. Pazar humora van, de tényleg. Hadd higgye, hogy az van neki.
- Mindenképpen - bólogatok a javaslattal kapcsolatos javaslatára, aztán nagyot kortyolok a poharamból. Mivel pedig kifogy, intek a pincérnek, hogy ezt töltse újra. Egész kellemes itt a narancslé.
- Az egyetemiek... - ismétlem el, összevont szemöldökkel.
- A pécsi egyetemiek? - kérdezek rá, tovább puhatolózva, miközben megkapom az újabb pohár italomat, amit már emelek is a számhoz. Hallgató volna, aki a faluba jött lakni? Nem, nem, az imént többek közt azt is mondta, hogy tanít. Tanár lenne az egyetemen? Igen, minden bizonnyal tanár az egyetemen. Lám, mennyire jó, hogy most sem engedtem a modoromból. Mármint lehet, nyers voltam az elején kissé, de azóta szerintem már bőségesen törlesztettem a társalgásunk alatt. Nem igazán rajongtam volna érte, ha megorrol rám valaki, aki a későbbiekben vizsgáztathat. Hiszen lehet, hogy a Mágustanoda után az Egyetemet veszem célba. Vannak ilyen irányű terveim legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

– Akinek a leveleit elolvastad – szemrehányó vagyok-e? Nem. Csak azért nem, mert így legalább nem nekem kellett őket olvasgatni. Még mindig egy könyvben vannak elrejtve, s amióta a lány belenézett más nem nyitotta ki. Valahogy nem ment, nem szerettem volna látni és tudni. Csak abból építkeztem, amiket a navinés elmondott, lehet itt az ideje látni is milyen szavakat vetett a lapra a katona. Bár már teljesen lényegtelen információk lapulnak benne, valószínű, hogy mély sebeket sikerülne felszakítanom velük. Meggondolandó.
– S mire emlékszel a buliból?   - nem tudom mennyire lényegi kérdés ez. Én ittam eleget, de azért Vince intelmére hallgatva volt bennem annyi, hogy a bébiszitter állásnak eleget téve, képben voltam. Láttam én ott mindent. Táncot, romantikát és egyebet. Azt hiszem pár hónapra elegendő is volt az ilyesmi az elmémnek.
– Hát, ha nem mondod el magadtól, én nem fogok erőlködni ilyesmi végett – ha akartam volna már tudni arról, hogy mi a hobbija vagy mije, már régen tudnék. Számomra ez tényleg nem fontos, mivel esélytelen, hogy valaha is látni fogom őt, tütüben meg ki tudja miben ugrálni. Ahhoz már tényleg sokat kellene innom.
– Miből gondolod, hogy megyek még Amerikába? – fura nekem ez. Nem tudja ki az a Máté, de azt bezzeg tudja, hogy én hol jártam. Hát hogy a fenébe lehetséges ez? Én igyekszem az egészet a lehető legdiszkrétebben intézni, mégis boldog boldogtalan azzal foglalkozik, hogy mily keveset vagyok már itt a faluban. – Mivel érdemelnéd te azt ki, hogy én hozzak neked bármit is? – azt hiszem ez a kérdés indokolt, mert hát nem hiszem, hogy nekem bármit is tennem kéne érte. Maximum valamiért cserébe, bár nem vagyok benne biztos, hogy Lotti tudna nekem bármi olyant ajánlani, amely kecsegtető lenne számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ja...tényleg. Bocsi...és hogy van Máté?
Hogy miért kérek bocsánatot? Mindenért. Mert nem emlékszem a nevekre, mert elolvastam a leveleit, mindenért. Csak ne nézzen így rám, mert olyankor nagyon félelmetes és azt nagyon nem szeretem. Nem akartam belemenni a részletekbe, mert Vince azt mondta, hogy soha többet nem kérdezhetek a levelekről és valamiért az egész annyira komolyan hangzott, hogy úgy döntöttem jobb nem boncolgatni a dolgot.
- Hát, nem sokra...fura, arra még igen, hogy...
Tényleg fura volt, mintha valaki szórakozott volna az emlékeimmel, úgy összességében megvan a dolog, de nem tudtam volna kiemeli a nagy részérből egy aprócska részletet, legalábbis egy része teljes homály. Tudom, milyen ízű volt a tortám, egy ideig a zeneszámokat is fel tudom idézni, aztán van egy homály, ami megvan, de mégse.
- Tudom, hogy mész, mert ott van valakid. Most már azt is tudom, ki az.
Szélesre húzom a vigyoromat, nagy nehezen de megvan a lényeg, úgyhogy nem is kell tovább erőlködni. Máté az a valaki, aki Amerikában van, igazából mindegy, hogy miért de ott van.
- Kérlek. Annyira szeretnék olyat ennyi, bármit megteszek.
Kihúzom magam, mintha bármit is adhatnék, pedig igazából az ég világon semmim nincs, amire a lány igényt tarthatna. Még a társaságomra se különösebben. Inkább elkerül, ha teheti...és milyen jól teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát remélem, hogy jól – nem tudom, hogy közölné-e bárki velem, ha nem így lenne. Erre ugyebár már nem alapozhatok, tekintve, hogy a saját testvérem halálát is, csak hónapok elteltével tudtam meg. Nem különösebben hat meg a bocsánatkérés, nem neheztelek én már rá, csak ezt nem adom a tudtára. Nekem ez így jó, nem gondolom, hogy számára rosszabbul telnének a mindennapjai, mert én haragszom vagy nem. Teljesen lényegtelen dolog ez, hiszen nem találkozunk mindennap. Szerencsére
Összeráncolom a homlokomat, s azon töprengek, hogy vajon azért hagyja-e félbe a mondatot, mert semmire sem emlékszik, vagy esetleg elvárja tőlem, hogy érdeklődjek. Mert azt hiába várja, megtettem az előző kérdéssel, szerintem teljesen egyértelmű volt, nem értem miért kellene ezt tovább ragozni.  Én kifejezetten rühellem, ha valaki többször érdeklődik ugyanazzal a témával kapcsolatban, gyakorlatilag azt az esélyt sem megadva nekem, hogy magamtól befejezzem.
– S mégis ő ki nekem Lotti? – ha már annyira tudja, elmagyarázhatná, mert hogy én sokszor nem tudom erre a választ. A veszekedésekkor szinte gyűlölöm, mint a legrégebbi ellenségemet, amikor meg minden jó, akkor tudom, hogy ő az, aki jelenleg a családom szó mögött lapul. Viszont ezek ellenére sokszor kép és fogalomzavarban vagyok Mátéval kapcsolatban, nekem ez az egész új és nem tudom rendesen kezelni.
– Nekem nem kell tőled semmi, de ezt te is tudod – vagy, ha nem hát akkor most már biztos. – Amúgy sem hiszem, hogy mennék mostanában, szóval nem ígérek semmit – soha nem lehet tudni. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de ez az egész annyira vékony szálon függ, hogy gyakorlatilag tervezni se merek, semmit. Arcom gondterhelt lesz, nem szeretném, ha ezt a lány kiszúrná, vagy ha megérezné, hogy bizony ez a Máté téma nekem sokkal nehezebb, mint mutatom. Senkivel sem szeretném ezt huzamosabb ideig tárgyalni, Lottival meg csak azért sem, mert félek, hogy mire visszaérnék a lakásba, már a fél világhoz eljutna minden információ. Ezt meg köszönöm, nem kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Na az jó...
Most már szeretnék szabadulni, de tényleg. Elég volt. Szép meg volt meg jó volt meg minden, mármint a süti, de most már hányinger közelében vagyok, szóval a legjobb lesz, ha szépen tovább állok aztán csinálom azt amit emiatt félbehagytam.
- Hát honnan tudjam? Úgyse tartozik rám.
Csak udvarias akartam lenni, de úgy tűnik ide nem elég. Nagy szemeket meresztek, aztán inkább benyomom az utolsó isler még tányéron lévő darabjait. Nagyon nem szeretnék ebbe belemenni, mert nem tartozik rám, mert úgyse tudnék segíteni és mert nem igazán köt le. Majd megbeszéli vele az, akire tartozik, például a bátyám, ő jó ebben szívesen meghagyom neki a lehetőséget.
- Jó mindegy, amúgy is rossz ötlet volt.
Legyintek, mintha tényleg nem lenne fontos, közben bevésem az eszembe, hogy menjek be a pub előtt a cukorboltba, hátha ott tudnak nekem intézni édes popcornt. Nem tehetek róla, megkívántam!
- Na azt hiszem akkor minden megbeszéltünk. További jó koszorúslány ruha keresést, vagy mi...
Mert volt szó koszorúslányokról, nem? Ha nem, már az sem számít, mert intek Hajnának, aztán a pult felé veszem az irányt, csomagoltatok magamnak süteményt későbbre, rendezem a számlát.
- Majd akkor még találkozunk, vagy valami. Szia Hajna.
Nem, ha rajta múlik biztosan nem, de nem fogok miatta a sarokba ülni. Amúgy is túl bizarr és komoly volt számomra ez a beszélgetés, szóval ha lehet akkor a következő néhány hétben inkább elkerülném, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Az nagyon menő lehet. Mi a bátyámmal nem bíbelődünk ilyennel, ha látni akar jön, ha én akarom, megyek - vonok vállat, nem téve hozzá, hogy egyébként a mi viszonyunk korántsem olyan idilli, hogy ilyen varázslatokra szükség legyen. Persze, már lényegesen kevesebb a veszekedések száma, de lényegesen kevesebbet vagyunk is együtt, és hát... jó ez így.
- Nem, erről mi sose tehetünk - egy biccentés kíséretében értek vele egyet, kicsit rá is játszva a megjegyzésemre, de Tányának is leeshet, hogy ez csak vicc, és nem vagyok ennyire egoista.
- Szerintem bírnak téged... milyen menő már egy ilyen nevelővel lógni... én mit nem adtam volna azért, hogy a tanáraim otthon ilyen lazák legyenek - sóhajtok fel, mert azokról minden elmondható volt, ép csak a lazaság nem, na mindegy. Most itt vagyok, és ez a hely igazából még tetszik is.
- Egyértelmű, hogy mi. A gospel unalmas és altat... mi simán csak röhejesek lennénk - tettetett komolysággal vágom mindezt a fejéhez.
- Simán, csak ha én is csinálhatok, és fellőhetem instára... muszáj közölnöm, hogy fél Kanada gyönyörködne a pofidban - és nagyon remélem, hogy ez nem rettenti el, szóval miután sikerül nekem is hülye fejet vágnom, ellövöm én is a sajátom, ami aztán pillanatok alatt köt ki a világhálón. Nem, nem tudok lemondani róla.
A zenekar pedig belekezd, és én fájdalmas képpel hallgatom úgy három percig.
- Szerintem ez nem a mi terepünk. Pub? - lassan állok fel, és miután meg is kaptam azt a biccentést, amire vártam, Tányával karöltve hagyjuk el a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Visszaszívok mindent a pókerről. Vagy én lettem zseniális arcolvasó így hirtelen, amiben annyira nem reménykednék. Úgy élvezi a humoromat, hogyha most egy filmben lennénk, akkor a néző szégyenében félrefordulna és inkább keresne valami kaját, amíg lejár a jelenet. Pedig jó a humorom, fene se érti. Vele van a baj.
- Ja, azok - rábólintok, nem mintha így emlegetve sok lehetőség lett volna. Bár külföldi, számára biztos nem a pécsi az egyetem. Látom, ahogy a tekintete mögött pörögnek a fogaskerekek, latolgatja a lehetőségeket. Tanár, diák, esetleg valami vendégtanár? Büfés néni. Végül csak felméri az esélyeit annak, hogy egy harmincas férfi egy egyetemen valószínűleg tanít és nem egy creep, aki csak úgy ott lébecol.
Ezután biztos nem fog kevésbé negédesen udvarias lenni. Vajon megharagszik, ha leöntöm a sörömmel? Vagy akkor is csak mosolyogna tovább? Az ilyen emberek számomra olyanok, mint a bowling golyónak a bábuk. Már-már érzem magam alatt dübörögni a pályát.
- Nos - rávillantom colgate-mosolyomat. Bowling-golyónak látszólag nyoma sincs, csak odafent gurul előre-hátra. - Köszönöm a társaságot, nekem viszont még nyitva kell kapnom valami élelmet árusító helyiséget, úgyhogy... - nekifogok pakolászni, kezet törölni, sört befejezni, ilyenek. Olyan hálás és kedves vagyok, mintha legalábbis meghívott vacsorára érkeztem volna és hű de rendes részemről, hogy időt szakítottam Jonathanra. De sietős távozásommal ott hagyom a levegőben lógva a lehetőségét annak, hogy valamiért megorroltam rá, és ha más nem is, ez biztos zavarni fogja kicsit fennhordott orrocskáját. A vicces az, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. De az most nem számít. A másik asztaltól is felszedem a cuccaimat és szambázva kilibbenek, intve hátrafele a srácnak még egyet. A számlát véletlenül elfelejtem egyenlíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

(katt) ♥

Ebben a gyönyörű napos időben vétek lenne a szobában maradni, és a könyveket bújni. Tanulni a szabadban is lehet. Noha, nem ezzel a szándékkal születik meg az ötlet a vörös koponyában. Szeretne egy kicsit kiszabadulni a Navine torony fogságából, meginni egy bögre teát, miközben csak úgy nézegeti az arra elsétáló embereket. Nem sok diákkal tudott értekezni az érkezés után, nagyon új még itt minden mugli család gyermekeként. Soha nem gondolta volna, hogy egy ennyire mesés környezetben lehet a panellakás után. Ennyi inger… egyszerre nagyon sok, ami történik, de próbálja aktivizálni magát, és kihozni a legjobbat az előállt érdekes helyzetből. A baglyokkal való levelezés a legérdekesebb. Édesanyjával egész sok levelet váltottak, de nem ugyanaz. Majd kialakul minden.
Végigsétál Bogolyfalva főutcáján, hiszen a hétvégére való tekintettel lenéz egy kicsit ebbe az aranyos kis faluba. Sokat hallott róla az elmúlt egy hétben, így ki is mozdult a szobájából, hogy eljöhessen falunézőbe.
- Jó napot kívánok! – köszön halkan, vékonyka kis hangján.
Leül egy asztalhoz a kávézóban, maga elé vesz egy itallapot, és tanulmányozni kezdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mint egy kómás macska, úgy szédelgek az utcán, a Pillangó felé tartok, a szokásos reggeli kávémért. Végre hétvége van, így a reggel csak az ébredést szimbolizálja, nem pedig a valódi napszakot. Úgy nagyjából fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A lényeg, hogy a nap már fenn van, süt, nem is kicsit, bántóan szűkíti a pupillámat. Szóval így menni, nem a legkellemesebb, pedig nagyon lenge öltözékben vagyok. Délután – azt sem tudom, hány óra ugye, lehet, hogy nem is olyan soká fog ez bekövetkezni - még vár rám egy jó nagy adag tanulnivaló, már utálom, mert holnap számonkérés is lesz belőle, majdnem mindből. Ebből következik, hogy nap már rég lemenőbe lesz, mire beborulok majd az ágyba. De most még messze van, és ahhoz, hogy tanulni tudjak, előbb fel kéne ébrednem. Szerencsére a Pillangó nincs messze a Máguscsárdától, ahol lakom, így hamar leküzdöm a távolságot és szinte beesek az ajtón. Már indulnék a törzshelyem felé, de azt egy lány már birtokolja, és ő is az embereket nézi az utcán, ahogy én is szoktam. Muszáj mindenhol gyakorolnom a megfigyelést, mert így akaratlanul is alkalmazom a tanultakat. A fiatal lányka, aki foglalja a helyem szeplős, de nagyon cuki, ahogy bújja az étlapot. Egyébként nem tudom, hogy éppen mi van ma, mert tele van az egész cukrászda, így kénytelen leszek a lánykát megkérni, hogy engedjen oda magához. Oda is vánszorgok és felveszem a kedves mosolyom.
- Hellóka, van még itt egy szabad hely addig, amíg hoznak nekem egy kávét, hogy életbe maradjak? – várakozva nézek rá, és figyelem, hogy miként reagál. Remélem, nem ijesztettem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az asztal – mondhatni – szinte tökéletes. Éppen annyira süt oda a nap, hogy ne legyen bántó, de mégsem érzi az ember egy eldugott sarokban magát. Nincsen akkora zsivaj a környező asztaloknál. Még azoknál sem, ahol gyerkőccel ülnek. Azokat annyira elvarázsolja a sütemények édes bűbája, hogy nincs is kedvük locsi-fecsizni. Bíboranna tekintete egy fekete hajú és szemű kisfiúéval találkozik, amint végigméri a közelebb ülőket. Kedvesen rámosolyog a kissrácra, aki szégyellősen visszabújik a tányérja fölé, de szeme sarkából néz vissza a vörös lányra. Tündériek a gyerekek. Mindenki az. Kellemes itt. Biztosan hamar meg fogja szokni, habár még egy pár perccel ezelőtt azon aggódott, hogy nem fog menni neki ez a beilleszkedés. Mit tesz a szép idő és a kedves emberek…
Visszatekint az itallapra, és közben észre sem veszi, hogy egy fiú közelít felé. Eléggé céltudatosan. Biztosan elfoglalta a helyét, vagy ő a pincérfiú. Elég a lottóból, máris kiderül.
Látványosan megijed történetem szerény szeplős szereplője. Egy halk „jajt” hallatva, hosszú ujjas tenyerét a mellkasához szorítja. Nem számított társaságra, de ha már így alakult… Egy jó ideig nem válaszol, csak hatalmas, zöld szemeit a fiúéba fúrja, szinte már kezd kellemetlenné válni a helyzet, amikor felpattan a székéről. Nem azért, hogy elszaladjon, csak zavarában úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Először a kezét nyújtja az egyelőre ismeretlennek, majd szemöldökét ráncolva csóválja meg a fejét, mintha saját magával beszélne, és inkább csak gyermekien integet egyet így, közelről a srácnak.
- Szia! – köszön még kicsit elcsukló hangon, ezért megköszörüli torkát, és újra belekezd. – Szia! Persze, nyugodtan. Elfoglaltam a helyedet? – érdeklődik még mindig mélyen a fiú íriszeibe bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amúgy, ha más foglalta volna el az asztalt, még az is lehet, hogy nem mosolyt kapna, hanem egy csúnyább fintort. A helyzet az, hogy nincs dedikált asztalom, szóval csak maximum bosszankodhatnék, hogy mit művel ott más, mikor én éppen oda kívánok leülni. na, mindegy is, a zöld szemű vöröske kedvesnek tűnik. Olyannyira, hogy megijed tőlem, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. Felpattan és kezet is nyújt… Merlinre, hát ilyen öreg lennék? Ne már! Azért kezet fogok vele, ha már kinyújtotta, és normálisan megrázom neki. Pedig jobban illene hozzá egy kézcsók, amilyen fejet vág… Csak félő, hogy sokan félreértenék a gesztust, és én pedig nem akarok bajt. Végül megengedi, hogy helyet foglaljak, és nem szalad el.
- Nyugi, nem eszek embert – ami azt illeti a kis intermezzo felébresztett egy hangyányit, így legalább tudok majd addig rendelni, amíg el nem alszok.
- Miért? Rá van írva a nevem a székre? – rákacsintok mosolyogva és lehuppanok vele szembe. – Amúgy is, ha rá lenne írva, sem tudnád, hogy én vagyok-e vagy más. Egyébként Eric vagyok, és kávéznom kell – sóhajtok egy nagyot, és magamhoz veszek egy másik itallapot. Gyorsan megkeresem a mérges-felrázósat és megvárom, amíg a pincér odajön. 5 sarló lesz, kész vagyon, de ezt muszáj meginnom.
- Te mit iszol? – csak, hogy szegény ne legyen annyira berezelve. – Ide jársz a tanodába? – kérdezem tovább és már látom, hogy a pincér felénk igyekszik.
- Szép napot! Mit kérnek? – kérdezi bűbájos mosollyal az arcán, a vöröshöz fordulva először. Megvárom a lányt, hogy elmondja a magáét, aztán én jövök. – A hatost kérem, cukor nélkül – mosolygok rá, aki ebbe bele is pirul kissé. Nem értem én ezt, de ez más lapra tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Miután felteszi a bugyuta kérdést, fejbe vágja magát gondolatban, hiszen nem valószínű, hogy név szerint rendezik be az asztalokat a Pillangóban. Soha nem lehet tudni, az is igaz. Pillangó. Milyen bájos név ez egy vendéglátó egységnek. Ezen egy pillanatra elkalandozik, így egy kisebb bárgyú mosoly jelenik meg a szeplős arcon, majd felrázza magát, és a fiú felé fordul, aki udvariasan bemutatkozik. Nyugtató a tudat, hogy nem eszik embert. Erről eszébe is jut a leányzónak, hogy enni sem ártana valamit, hiszen már lassan 10 óra lehet, és még semmit nem vitt a szervezetébe egy jó liter vízen kívül.
- Ó, nagyon örülök, Eric. – enged meg végre egy kedves mosolyt.
Vizsgálja kicsit a vonásait. Nem tudja eldönteni, hogy magyar a fiú, avagy sem. Nem azért, mert ez annyira fontos lenne, elvégre megértik egymást annak a bizonyos varázstárgynak köszönhetően. Meg is dörzsöli a gyűrűjét az ujján, majd észbe kap, hogy neki sem ártana igazán bemutatkoznia.
- Engem Bíborannának hívnak, Petheő-Gönczy.
Visszatekint az itallapra, de közben fel-felnéz a fiúra, nehogy ne figyeljen rá ismét. Túlságosan el tud merülni a gondolataiban, ami rendkívül zavaró tud lenni egyes emberek számára. Teljesen érthető, elvégre figyeljen a másik arra, akivel éppen beszélget vagy akkor üljön egyedül, és beszélgessen magában. És tessék, meg is történt, megint elbambult, de most úgy, hogy a fiút bámulja. Szemtelenül jóképű srác ez az Eric. Félreértés ne essék, semmi hátsószándék. A vörös pedig szemtelenül fiatal. Csupán kezd ő is érni – elég lassan sikerült – és most már észreveszi, ha egy a szemeinek tetsző fiút vagy éppen egy csinosabb lányt lát. Mindkét nemet ugyanúgy megnézi, hiszen a szép fiúkat mind tudjuk, hogy miért, a lányokat pedig azért, mert… mindenki szeret szép dolgokat látni, legyen az fiú, lány, kiskutya vagy kismacska.
- Én sütőtök turmixot kérek szépen chai teával… és egy répás lepényt. – adja le a rendelést egy széles mosoly kíséretében, azzal vissza is fordul Eric felé. – Ühüm. Navine, első év. Minden nagyon új nekem itt. – néz körbe színpadiasan.
- Te mivel foglalkozol? – hirtelen milyen érdeklődő lett valaki, ez jó dolog.