Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az biztos, hogy ez a mai ebéd sem unalmas Boróka napjában, hiszen egész érdekes társaságot talált magának még akkor is, ha néhány kérdése bizony kellemetlen és Mai is pontosan jól tudja mit mondjon ahhoz, hogy összezavarja az eridonos bongyorkát.
- Abból gondolom, hogy szégyelled, hogy annyira tagadod. Szóval a válasz igen, gondolom, hogy szégyenkeznél – következtet végül egykedvűen megvonva a vállát. Ő talán nem szégyenkezne miatta, de, hogy nem kürtölné világgá az is biztos.
Kislányos sértettsége elárulja Mai számára egyelőre még éretlen mivoltát. Akármennyire is zavarja, ő a másik szemében tényleg csak egy huncut kislány, akinek esetleg van némi vaj a füle mögött, mint azt már a rellonos is gyanítja. Ezért is hebeg, mert Mai bizony érti a dolgát, de ettől Boró óvatosabbá is válik, és ha mondjuk a rellonos kedvesebb lett volna az elején, gondolkodás nélkül mesélt volna el mindent Hermészről, meg arról, hogy miket is vett tőle. De így már ez a hajó elúszott, kamaszosan dacos, sértődött mozdulatai arról árulkodnak, hogy Mai esetleg jó nyomon jár.
- Nem is vagyok ideges, csak... csak..., ááh – legyint egyet, majd vesz egy mély levegőt, és kerülve a másik tekintetét inkább visszatér az evéshez. Tulajdonképpen már kezdi bánni, hogy itt foglalt helyet. A mestertanonc mondatára csak szemeit forgatva pillant fel. Persze, persze, sok minden van, amihez neki nincs köze, de Borókánk bizony elég kíváncsi lány ahhoz, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Lenyelve az utolsó falatot is leteszi az evőeszközt.
- Én csak próbáltam kedves lenni, meg társaságot biztosítani, ha nem, hát nem. Békén hagylak – ajkait enyhén lebiggyeszti, megbántottan áll fel, hogy a tálcáját a helyére téve, még visszalépjen Mai asztalához búcsúzóul.
- Akármit mondhatsz, én tudom, hogy te voltál ott – Makacsságával nem tud mit kezdeni, ő csak azért is odaszúrja még ezt az utolsó mondatot, majd hamiskás vigyorral az arcán indul ki a gyorsétteremből, hogy hátra se nézve intsen és otthagyja Mait. Van egy olyan érzése, hogy nem fog jól kijönni a rellonossal, és talán okosabb lenne a jövőben elkerülni a mestertanoncot.

//Tudom, hogy már emlék vagy, de mégis úgy tiszta, ha lezárom a játékot - még ha jól el is késtem vele. Köszönöm szépen!   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sütííík. Egyszerűen nem tudok nekik ellenállni. Igaz, nem szeretem annyira mint a gumicukrot, de sebaj. Ebben az éven még semmi normálisat nem ettem, úgyhogy folytatva ezt a jó szokásomat szeretnék magamba folytani körülbelül hat darab habos ishlert. Lehet, hogy hányni fogok tőle, de nem bánom, utánam a vízözön. Amúgy is kicsit magam alatt voltam, szóval kellett a tömény cukor, még akkor is, ha belépve úgy éreztem megcsalom a cukorboltot. De nem akartam se Emma se Zoé szeme elé kerülni.
Így jutottam odáig, hogy miközben a második darab süteményt tuszkoltam magamba, észrevettem valakit, aki furán ismerős volt. Neki persze én nem , de amint a felismerés elöntötte az agyamat, vigyorogva köptem vissza a tányéromba a félig megrágott ishlert és félelmet nem ismerve indultam el az asztala felé. Elszánt voltam, úgy voltam vele bajom nem lehet, max elzavar.
Mikor odaértem mögé, szűk ívben kerültem meg, hogy a csípőmmel meglökhessem a székét, majd gyorsan levágódtam a vele szemben lévő üres székre.
- Hát te tényleg olyan jól nézel ki, mint ahogy hallottam.
Felfoghatjuk egy sima: 'Hello, szabad ez a szék?' kezdésként is, de az nem én lennék. Márpedig én soha nem hazudtolom meg önmagamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hűű, de morci valaki.
Összevonom a szemöldököm egy pillanatra, továbbra is halál nyugodt vagyok, szépen lerakom a napszemcsimet meg a tányeromat az asztalra, a táskámat ledobom magam mellé a földre, miközben villantok egy széles mosolyt Lewy felé.
-Figyu, az édességtől tuti jó kedved lesz. Felajánlom a sütimet. Mondjuk nem ezt, mert ezt félig megrágtam, de nézd a másik még teljesen érintetlen. Becsszó egy ujjal sem nyúltam hozzá. Csak mellé köptem a másikat amikor megláttalak, de teljesen steril, nem is érintette.
El is kezdem forgatni a tányért, úgy, hogy a férfi felé legyen az ép sütemény, én pedig szemezek a megrágott darabbal. Igazából mindegy, nem ezért ültem ide és még csak nem is azért mert magányos vagyok. Nem. Ma én leszek Cupido. Simán. Igaz nem hordok pelenkát, de nem számít. Ma átveszem a helyét.
- Megértem, hogy rossz a kedved, mert rosszul sült el a szilveszteri buli, de ez nem ok arra, hogy itt dühöngj.
Bemutatkozni nincs időm, sokkal de sokkal fontosabb az ügy. Nem tűr halasztást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát én is kapnék azért ha eltűnnének a kockáid.
Inkább magamnak, az orrom alatt teszem a megjegyzést, miközben megdörzsölöm a tarkómat. Elképzelhetőnek tartom, hogy a velem szemben ülő is meghallja, bár így belegondolva kellemesebben érezném magam, ha nem. Ami a szívemen a számon, ráadásul az egész helyzetbe olyan dolgokat látok bele, ami nincs is. Szeretem a dramaturgiát és szeretem azt is ha minden úgy van, hogy én látom...kár, hogy rosszak a lelki szemeim.
 - Ehm...lehet, hogy egy kicsit előre szaladtam, de mit is mondtál? Sajna nincs nálam vas, ráadásul kicsit mintha pösze is lennél, nem?
Oldalra billentett fejjel figyelem a meglepettségét, pedig valójában semmi meglepő nincs ebben, a reakciója teljesen természtes, általában így reagálnak az emberek rám.
 - Ja, amúgy Lotti vagyok. Maja legjobb barátnője.
Jobb később, mint soha. Legalább ezen is túl vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Türelmesen megvárom, míg megérik benne a felismerés, addig összefogdosom a még ép süteményt, de miután a kiköpés pillanatában egy kicsi az orromba is felment, nem akartam kísérletezni vele, legalább addig, amíg beszélnem kell. Figyelem, ahogy a kezeibe temeti az arcát, egészen meg is sajnálom, a szám széle lefittyen, de próbálok a helyzethez képest derülátó lenni, hiszen nincs itt a világ vége. Ez inkább valami kezdete. Ezt pedig hamarosan ő is megtudja.
- Hát őő..ahogy te mondanád...sarul. De mivel én mondom, inkább úgy fejezném ki magamat, hogy volt már jobban is. Még a gumicukor sem dobta fel, pedig az mindig bejön. A gumicukor nagyon fontos és jó hatással van a fejlődő..mindegy.
Lesütöm a szemem egy pillanatra, kicsit elkalandoztak a gondolataim, pedig annyira igyekszem.
- Figyu, semmi sincs veszve. Asszem különleges és furcsa érzéseket táplál irántad. Komplikáltakat, hiába kaptatok össze. Tulajdonképpen mi történt? Nem igazán értettem.
Azt hiszem most jön elő belőlem a szerelem doktor, Cupido mehet a búsba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mikor belekezd a mondókába, rápillantok, lassan húzom el a tapizós ujjamat a sütitől és figyelmesen hallgatom, vagyis inkább már iszom a szavait, persze nem úgy, mint ahogy általában ezt a szót használják. Mondjuk úgy, nagyon figyeltem.
Miután végez, percekig csak pislogok rá, mint hal a zacsiban. Egyszerűen nem értem mit nem ért. Most már hirtelen minden világos lett, Lewy azonban még mindig a sötétben tapogatózott, ez pedig láthatóan idegesítette.
- Tényleg, én sem értem mi lehetett a gond.
Igyekszem szarkasztikus lenni, bár ennek a művészetét nem sokszor gyakoroltam, de most minden tudásomat latba vetem.
- Mond csak, hányszor találtak téged fejbe gurkóval? Tíz, húsz? Esetleg többször. Biztosan többször.
Ha nem így volna, értené a problémát. De semmi gond, a kisebb sok után felvilágolom, nehogy ne értse szegény.
- Ohh apám. Hát nem érted? Neki nem kell más pasi, neki te kellesz. Te vagy az a szerencsés. Dindinding...tiéd a főnyeremény. Vérig sértesz egy lányt egy ilyen megjegyzéssel nem beszélve a többiről.
Elégedetten hátradőlök, bár a magyarázat még nem elég kielégítő.
- Ha pedig ennyire félsz a firkászoktól, a hivatalos megjelenéseitek előtt itatsz vele egy kis bájitalt, amitől idősebb lesz. Egy kis hazugság nem árt senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Lehet, hogy te olyan súlyos eset vagy, hogy még a súrolás is számít.
Kissé unottan válaszolok neki. Igazából vsak költői kérdésnek szántam, de mivel az emberi kommunikáció nem épp az erősségem nem lepődök meg rajta, hogy Lewy automatikusan válaszol rá. Ráadásul eg interjú keretén belül is megkérdezhetik ezt tőle, termédzetes hát, hogy automaikusan válaszol az illem kedvéért.
- És ez törvényszerű? Mi lesz, ha ez most más? Nem éri meg kockáztatni? Szerintem legalább annyira szereted ezt a lányt, amennyire ő szeret téged. Ez kezdetnek épp elég. Felesleges más rendes pasit ajánlgatnod neki.
Sóhajtok. Így belegondolva a problémák amiket Lewy felsorol roppant életszerűnek tűnnek. Annyira, hogy pár percig visszavágni sem tudok. De nem fogom cserben hagyni, effelől senkinek ne legyen kétsége senkinek.
 - Szerintem ő vállalja a kockázatot, ha segítesz neki és lehetőség szerint meghagyod a normális életében, nem lesz semmi baj. Ha pedig bántani mered őt, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe kergetlek.
Lewy megnyugodhat, ha esetleg beletiporna Maja lelkébe, én itt leszek, hogy bosszút álljak érte, ha kell hajnali háromkor adok szerenádot az ablaka alatt a világkupa előtt, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nanananana. Ez nagy hiba volt, rögtön elsötétül a tekintetem és mérgesen az asztalra csapok.
- Az élet igenis tündérmese! Ne mondj ilyet még egyszer.
A haragom nem ellene irányul, a megjegyzése ellen. Nem akarok senkitől ilyet hallani, mert ez annyira felnőttes, annyira savanyú...fújj. Persze rögtön a kijelentés után mintha mi sem történt volna, ismét tündérlány leszek, mosolyogok és még a félig megrágott süti habjába is beleturkálok.
- Fogalmazzunk úgy, teszel egy próbát, mert megéri. A többit inkább meg sem hallottam.
Hátradőlök, mint aki békét hozott egyeflen legyintésével a földre és most nézi a munkája gyümölcsét. Igazából meg semmit sem csináltan de ez most mindegy.
 - Tényleg nagyon bírod? Bizonyítsd be neki, mert én mondhattam neki tegnap bármit, nem hitte el. Úgyhogy, rajtad a világ szeme. Legyél nagyon rendes gyerek, vidd el vacsizni, meg egy körre a seprűdön. Beszélgessetek a kviddicsről, egymásról meg a húsvéti nyusziról.
Tudálékos vigyort eresztek meg, sőt még ráis kacsintok, úgy teszek, mint aki most adta a világ legjobb tippjét. Szerelem doktor és randitanácsadó. Szerintem itt be is fejezhetem a tanulmányaimat, mindent tudok amire az élethez szükségem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pontosan már magam sem tudom, hogy hogy kerültünk össze Nikoval, azt azonban mindketten biztosan állíthatjuk, hogy mindkettőnk részéről jó döntés volt belevágni ebbe a még egészen friss kapcsolatba, ami nagyon új és furcsa, ugyanakkor jó dolog is. Még akkor is, ha néha nem pontosan azt a választ kapom a kérdésemre, mint amit én elvárnék tőle.
- Az oké, arra én is rájöttem - forgatom a szemeimet, még egy sóhajt is megeresztek, aztán folytatom is, hogy pontosan tudja, mire gondolok. - Konkrétabban? - Mikor a székre ül, közelebb lépek hozzá és a tekintetét keresem, majd mikor elkezd beszélni, ismét teszek egy lépést felé, combommal nekidőlök a térdének. Némán várom, hogy válaszoljon a kérdésemre, vagy továbbfűzze a gondolatait, esetleg egy teljesen más új témába kezdjen bele, ami lehet ennél érdekesebb, egészen addig teljesen mindegy, amíg itt bent maradunk és nem kell ismét kimennem a hidegbe meg a sötétbe. Aztán meg aggódhatok amiatt, hogy mikor rántanak be egy bokorba. Igazán remek szórakozás lenne, csak mondom.
Niko aztán ismét megszólal, majd miután befejezi a mondandóját, fel is pattan a székről. Türelmesen várom, hogy elintézze a zárást a férfival, akit névről nem is ismerek. A pultra könyökölve nézek végig az üres csárdán, ami túlságosan üresnek tűnik most így, hogy már tényleg csak pár ember van idebent. Szinte ijesztő, mennyire kihalt. Inkább el is fordítom a fejem, aztán ellököm magam a pulttól és a felém nyújtott kart elfogadva indulok el Niko mellett a szoba felé. De igazából várom, hogy mutassa az utat.
- Nem kell ajándékot venned, tényleg. Semmi szükség rá, téged kaptalak karácsonyra, jó ez így - halvány mosolyra húzom a szám, lopva rápillantok, majd még egyszer hátralesek a vállam fölött, hogy jól emlékezetembe véshessem ezt a látványt. - Nagyon furcsa így látni a csárdát. Nem az éjszakai élet a csúcspontja ennek a helynek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Elveszve a munkába, keresve önmagam, meg próbálva lépést tartani azzal a sok elvárással, ami amúgy érkezni szokott, igyekszem a szociális életemet is szinten tartani. Na ez az, ami nagyon pocsék módon megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha inkább maradok mestertanoncnak, ellézengek még egy idig a suliban, de neeem, én dolgozni akartam és önállósodni. Hát tessék, sikerült. Ma viszont - hosszú idő óta először - sikerült egészen időben végeznem és lecsapnom arra, aki egész idő alatt az egyik legjobban hiányzott nekem, Ashre. Szerencsére a nagy kihagyás ellenére nem küldött el azonnal a halálba, lehet személyesen szeretné majd megtenni. Mivel igent mondott arra, hogy kajáljunk valamit együtt, így munka után egyből hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és kerestem valami kevésbé hivatalosat, vagyis egy fekete pólót, amint egy fagylalt éppenséggel obszcénnek érthető poént mond, valamint egy fekete farmert. Sokkal jobb. Félreértés ne essék, szeretem az egyenruhámat, szeretek elegáns lenni, de mostanában már annyit voltam abban, hogy a múltkor már alváshoz is majdnem felvettem. Hozzáteszem, eléggé fáradt voltam. Most viszont nagyon is magamnál vagyok és nagyon is fitten, hiszen régen töltöttem együtt hosszabb időt a munkatársaimon kívül bárkivel, aki nem a Simfel család egy tagja vagy a párom volt. A megbeszéltek előtt egy jó negyed órával érkezem a helyszínre, kesztyűs kezeim a hosszított szövetkabátban pihennek, amíg Asht várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor meglátom a felém közeledőt, érzem, hogy elérzékenyülök. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, kitárom a kezeimet, és amikor a menekülésre alkalmatlan közelségbe ér, megölelem őt.
- Jaj haver, azt hittem már nem látlak többet.
Megveregetem párszor a hátát, mielőtt elengedem, és látványosan kitörlök egy könnycseppet a szememből. A kellemetlen az, hogy tényleg azért csináltam, hogy kitöröljem. Mi a fene van velem?
- Menjünk be, mert megfagyok.
Az ajtónál előreengedem, fázósan lépek be mögötte. Mivel idő előtt érkeztem, ezért gyorsan foglaltam egy asztalt, mielőtt még lecsúszunk a dologról, így egy hátsó helyet kapunk, nem is baj, nem jön ránk legalább a hideg.
- Mi a helyzet mestertanonc fronton?
Kérdezem, miközben kivetkőzzük magunkat a sok rétegből, és amikor meglátom a pólóját széles vigyorral nézek rá.
- Merlinre, ha nő lennél, elvennélek.
Jegyzem meg őszinte örömmel, majd szépen ledobom magam, és az egyik étlap után nyúlok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Szép is lenne. Mire eljutunk a levesig a falu végén már indul vissza a pletyka, hogy könnyfakasztó ártást kaptunk. Mondjuk ez egy nem rossz kifogás.
Jó, hát ha kell, akkor azért tudom ám én tartani magam, meg tudok felnőttes is lenni, de nem akarok. Olyan jó végre a koromnak meggfelelően viselkedni, és végre olyan társaságban lenni, ahol nem én vagyok a fiatalka, akit meg lehet szivatni.
- Fejetlenség. A polgármester személyzetfrissítést tart, maga mellé vett. Azt mondta, hogy a fizetésemen is korrigál. Rendes fickó, szerintem, de a híre nem olyan jó a folyosókon, a faluban. Nem akarok a pletykákra alapozni, de ha figyelmen kívül hagyom őket, félek, hogy belerángat valamibe.
Nem könnyű a helyzet, és minél többet hallok, annál nehezebben tudok pártatlan maradni. Pártatlan akarok lenni, de félek, hogy az nem olyan egyszerű, mint ahogy én kitalálom. Egyelőre erős vagyok, de jó végre kiönteni a szívemet.
- Apád nem mondott róla valamit? Nem sanyargatja az előkészítőt vagy ilyesmi?
Mondjuk ezt még nem hallottam róla, de ki tudja. Talán csak keveset vagyok kint a faluban, és azért nem tudom, hogy itt mit beszélnek.
- Hiányzik a vizsgaidőszak. Nem hittem volna, hogy fog, de igen, megtörtént. Az első nem hiányzott, élveztem, de ez a mostani... lenne papírom, azért az nem lenne rossz.
Arra, hogy nem nő, lekámpicsorodik a szám, és látványosan elszomorodva bólogatok, aztán azért, mielőtt még lenyomom a kedvét, idiótán elvigyorodok.
- Elég nekem egy asszony, kettővel már nem bírnék, pedig régen... öregszem.
Tagadhatatlanul, hiszen sosem voltam szent, erről Ella is mesélhetne, nem is keveset. Azonban ő sem, így azt hiszem az a legjobb, hogy nem teszi.
- Mit nem? Mindent. Kérjünk egy napi specialitást. Állítólag csak a bátrak merik bevállalni.