Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó, rendicsek! Nem akartalak ám öregíteni, csak sosem tudom eldönteni, kivel kell tegedőznöm és magázódnom, így inkább mindenkivel magázódok, mert akkor nem lövök annyira mellé - magyarázza a gondjait a megszólítással mosolyogva, na meg persze egy bocsánatkérő pillantással fűszerezve. Tényleg nagyon gondot jelent neki, mert udvarias akar lenni, de közben mindenki azt mondja, hogy gyakran túl közvetlen. És például édesanyja barátnőit is egyből letegezte és közvetlenül kezelte őket, és ezért kapott is a fejére. Úgyhogy most már abszolút elmosódott számára az a határvonal, honnan illik és honnan kötelező magázni a másikat, főleg egy ilyen kis... elnézést. Nagylány esetében.
- Én amúgy Tóth Alexandra Vanda vagyok, de csak Alexának szoktak hívni - mutatkozik be ő is, tipikusan, mint a kisgyerekek. Mintha éppen egy betanult verset idézne fel, olyan koncentrációval mondja a nevét, na meg azt is, hogyan szokták szólítani. El se tudnátok hinni, milyen kreatívak szoktak lenni az emberek, ha az Alexandra becézéséről van szó.
- Elfogyott? - kérdez vissza hitetlenkedve. Gyermek lévén az érzései egyből kiülnek az arcára, bár az ő korában már kissé kéne kontrollálnia az érzéseit, ebben sosem volt igazán jó. Ami a szívén, az a száján... és persze az arcán. A totális kétségbeesés és a mély szomorúság keveréke.
- Jajj ne, csak holnap? Hát, de... de akkor hiába volt az egész... - állapítja meg egy sóhaj kíséretében, ahogy lefelé görbülnek az ajkai. Mintha ma semmi sem jönne neki össze. Még a kiszökés sem volt izgalmas, de nem elég, hogy nem volt olyan, amilyennek képzelte, még totálisan értelmetlen is volt, ugyanis, most itt áll epres minyon nélkül. De azért figyel Lilithre, akinek valószínűleg feltűnt a helyzet reménytelensége és próbálja menteni a sütizést - egészen eredményesen.
- Szeretem ám az epres dolgokat nagyon, meg amik jó édesek is, van valami, ami olyasmi, mint a minyon? - kérdezi, és már látszik is rajta, hogy visszatért belé a lelkesedés. Miközben magyaráz, kezeit a pultra támasztja, állát pedig a kezeire, úgy pillog Lilithre érdeklődően. Természetesen, ezzel az eddiginél is jobban összemaszatolva az üveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Jót nevettünk, majd megmutatta, hogy kell használni az ingát. Érdekesnek találtam a dolgot. Pedig sokszor láttam, hogy a nagyi hogy használja. Talán még a vizsgán is jól jöhet. Mikor bebizonyította, hogy nem ő mozgatta újabb kérdéseket tettem föl neki, amire kis gondolkodás után válaszolt. Régebben mesélt róla hogy mi is történ miért is került a nagyszüleihez. Úgy látszik, nem csak én vagyok rossz véleménnyel az anyámról. Ahogy beszélt közben végig az ingát néztem. Egy pillanatra sem remeget meg a keze, ahogy tartotta. Majd elmondta, hogy ő sem tudja mi is van az anyjával pont, ahogy én. Úgy hogy megtudtam, érteni. Hirtelen egy kérdés kezdett megfogalmazódni bennem, de még nem akartam azt feltenni neki. Az első kérdésére mi szerint él az anyja ’’ igen ’’ választ kapott. De a második kérdésére nem kapott egyértelmű választ. Mikor rákérdezett mi lehetett a hiba én csak rá pillantottam.
- Talán az, hogy nem olyan kérdést tettél föl, amire igennel vagy nemmel tud válaszolni? – Kérdeztem tőle kíváncsian, ahogy az asztalra könyököltem kanállal a számban és azt rágcsáltam. Közbe továbbra is az ingát szuggeráltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sheela

Ahogy figyeltem magyarázott közben hogy mire kell figyelni mikor a kérdést tesszük föl az ingának nekem meg egyre jobban fúrta az oldalamat az a kérdés hiába haraptam rá a kanálra hogy csöndbe maradjak, a sarkammal folyamatosan dobogtam, mire Démon a bokámba csípett.
- Au! – jajdultam fel abbahagyva ficergést. – Démon ez csúnya volt. – Mondtam mire a kutya játékosan a hátára fordult és a mancsaival az orrát takarta, mint aki nagyon szégyellte magát.
- Álszent. – Mondtam majd újra elhelyezkedtem a széken, hogy figyelni tudjak Elára. Hit? Igen meglehet. Hinni kell. És meg kell tudnom hogy apám jól van – e. Tudnom kell. És ezen kívül még annyi mindent meg kell tudnom. Gondolkodtam nagyot sóhajtva.
- Ela, lenne egy kérdésem – mondtam, ahogy rá pillantottam. – Vagy is nem egy, hanem rengeteg, de ez a legfontosabb. – Mondtam majd újra nagyot sóhajtottam, ahogy megmarkoltam magam mellett a széket. Féltem feltenni a kérdést, mert féltem a választól.
- Az apám jól van? – Nyögtem ki végül és óvatosan pillantottam rá majd inkább lesütöttem a szemeimet. Úgy markoltam a széket hogy elfehéredtek az ujjaim is tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kis időre csend telepedett ránk és egyikünk se szólalt meg. Mindketten csak az italainkat szürcsöltünk gondolatainkba mélyedve miközben én nagyon rágódtam egy kérdésen. Olyan feszült voltam, hogy a toporzékolásomat a kutya állította le hogy a bokámba csípett. Persze hiába szidtam meg ő csak játszotta a bűnbánót mire Sheela megszólalt.
- Igen egy tündéri bajkeverő. A reggeli ébresztése viszont egy rémálom. Ha nem vagyok hajlandó felkelni, akkor a vesémben ugrál, mintha olyan pehelysúlyú lenne. – Mondtam, ahogy a fetrengő kutyát figyeltem. Majd végül feltettem a kérdést, de közel sem éreztem magam jobban. Mi van, ha valami nincs rendben? Mitől lesz nekem jobb, hogy ha megtudom, hogy valami baja esett? Gondolkodtam majd Sheela neki is látott a dolognak. Elmondtam néhány dolgot neki, amire emlékeztem, majd megkérdezte az ingát. Először nem történt semmi, amitől már a frász kerülgetett még végül az inga megmozdult, ami egy igent jelentett. Először csak lassan majd egyre erősebben.
- Hála az égnek – mondtam nagyot sóhajtva és éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről. Hiába hogy szinte soha nem találkoztunk szerettem az apámat és nem akartam, hogy baja essen – Köszönöm Ela ezt jó tudni. Így most már nyugodtabb vagyok. Már csak egy dolog fúrja az oldalamat vele kapcsolatba. Találkozok vele mostanában? – Kérdeztem, ahogy rá pillantottam hátha erre is fényt derít a kis hegyikristály inga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm Ela. Neked köszönhetően, legalább tudom, hogy jól van, és lehetségessé vált, hogy a közeljövőben találkozhatok is vele újra. – Mondtam vidáman mosolyogva és megértettem, hogy elfáradt. Nem lehetett könnyű kezdőként ennyi mindent megtenni. De örültem, hogy ezeket megtudtam. Egy ideig csak csendben ücsörögtünk és csak néha szólaltunk meg mikor eszembe jutott valami.
- Tényleg holnap, ha ugyan ilyen jó idő lesz, lemehetnénk vagy a barlangfürdőbe, vagy esetleg a stéghez a falu szélén. – Néztem rá miközben Démon a cipőfűzőmmel játszott vagy épp a lábbelimet akarta leszedni rólam. Nem hazudtolta meg a természetét. Mehetnékje volt már pedig én jól éreztem magamat. Majd eszembe jutott valami.
- Bakker, elfelejtettem, hogy tanulnom kell. Mi lenne, ha a könyvtárban folytatnánk az élménybeszámolót és a csacsogást? Hátha ragad rám valami az anyagból is. – Mondtam, ahogy az asztalra borultam. Semmi kedvem nem volt tanulni miután találkoztam vele. Jobb szerettem volna már most a tónál lebzselni, hogy lazuljunk egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felkapja a fejét a kérdésre, de ismét csend a válasz, inkább a termet méri fel. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűbb lesz, ha csak csendben teázgatunk, és feladom a próbálkozást, ha már a bólogatást vagy fejrázást is mellőzi, így meglehetősen meglep, hogy a következő pillanatban mégis megszólal. Alleluját éppen nem zengek ettől a kisebb csodának is beillő történéstől, de azért még mosolyra húzom a szám örömömben, hiszen végre válaszolt. Éppen csak hallom, de azért hála az égnek nincs zaj, és süket sem vagyok, a néhány elnyelt végződés ellenére meg össze tudom még rakni a mondat lényegét. Az apjának van kutyája.
- A kutyák is aranyosak. A szüleimnek kettő is van. Két hatalmasra nőtt labrador - válaszolom némileg részletezve is, hogy bizony a kutyákkal is van némi kapcsolatom, még ha jelen pillanatban három cica büszke gazdája is vagyok éppen, és kutya híján. Még egy négylábút már nem is tudom, hová tennék a toronyszobában, amit így is kellőképpen fel tud forgatni ez a három szőrmók is. Őrnagy közben továbbra is élvezi a figyelmet. Az újabb kijelentése aztán már valamivel hangosabb, és továbbra is mosolyogva bólogatok rá.
- Azt néha én is szoktam. Bár már van három macskám, egy-kettő még elfér pluszban, ha úgy adódik - állapítom meg elgondolkodva. - Mondjuk az egyik ilyen cica, akire néha van szerencsém vigyázni, egy több mint tíz kilós ragdoll. Na ő éppenséggel két macskát is kitesz, Őrnagy feleakkora ha van, de iszonyúan aranyos cica ő is - mesélek, ha már ki tudja, mikor szólal meg ismét aztán, ha megszólal még egyáltalán, és cicákról egyébként is akad mit mondani mindig, legalábbis én úgy érzem, hogy akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nincs mit - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, aztán rákérdezek, hogy tehetek-e még valamit érte. Elvégre ha úgyis itt vagyok, meg úgyis belemelegedtem már a telefonja kezelésébe, nekem igazán nem tesz semmit, ha eljátszogatok vele.
- Persze - ismét biccentek, miközben ehhez már előhúzom a saját készülékem a farmerem zsebéből, s feloldva teszem az asztalra, a fiúé mellé. Elvégre, valakinek csak el kell küldeni, meg amúgy is - beleírom a számom, jó? - felpillantok rá, majd oldalasan fordítom a telefonját, hogy ő is lássa mit csinálok. Elvégre ez olyan dolog, amit jó, ha tud, meg minden. Szóval megnyitom a telefonkönyvet, s igyekszem úgy mozgatni az ujjam, hogy ne takarjam ki a kezemmel a képernyőt miközben lementem a telefonszámot a nevemmel. Már ha nem ellenkezik.
- Szóval - kezdek bele a magyarázatba, ahogy ismét megnyomom a középső gombot - megnyitod az üzeneteket, ott az új üzenet, beírod, majd kiválasztod, kinek szeretnéd küldeni és megnyomod a küldést - közben nagyban mutatom neki a dolgokat, és amennyiben szükséges, még újra is kezdem - vagy van egy szerintem egyszerűbb megoldás is, bejössz a névjegyzékhez, és itt van ez a kis ikon.. Na igen, arra rámész, és ugyan ezt megcsinálod, viszont itt már nem kell kiválasztani kinek, mert már benne van, látod - igyekszem érthetően magyarázni, miközben ezt is mutatom, és remélem, hogy érti is. Lehet, hogy ez csak velem van így, de néha nehéz megtanítani egy olyan dolgot, ami nekem egyértelműnek tűnik. Ha kell, ezt is megmutatom még egyszer.
- A telefonáláshoz pedig van az ikon, amit előre hoztam neked - közben kilépek a névjegyzékből, megnyitom a hívást, és onnan visszalépek - szintén kikeresed a nevet, aztán megérinted a telefon ikont - magyarázom el, majd elmosolyodva dőlök hátra - próbáld ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyasmit hallott, amit nem mástól kellett volna megtudnia, hanem magától Ádámtól. Megkérte barátnője kezét, ezt pedig nem mesélte el Gwennek. Biztos sok dolga volt, meg nem a lány a legfontosabb az életében, de egy baglyot küldhetett volna a nagy hírrel. Végül a szőke írt neki ezzel kapcsolatban, a válasz pedig megerősítette a dolgokat. Papíron gratulált már neki, viszont szeretné szavakkal is kifejezni ezt. Nem tudta melyik a legjobb nap, jobban mondva napszak, amikor kifaggatja Ádit, ezért várt a mai napig, hogy meglátogassa a cukrászdában. Mivel napközben rengetegen vannak azon a helyen, amit meg lehet érteni, hiszen nagyon finom a süti, emiatt egy zárás utáni időpontot választott a szőke. Ezzel csak az a baj, hogy talán már nem lesz ott a keresett személy, viszont akkor a fiú jár rosszabbul. Ismeri Gwent, tudhatja, hogy akár otthon is képes lenne zargatni.
Nem siet a cukrászdába, bár az előbb említett lehetőség fennáll, mégis olyan tempóval halad, mintha rengeteg ideje lenne. Kopog párat a bejáraton és, megvárja, hogy valaki beengedje. Nem szeret sokáig ácsorogni, így remélhetőleg gyors az illető. Mikor megpillantja Ádámot az ajtóban, önkéntelenül is felcsillannak szemei. Még nem ment el, itt van és ajtót fog nyitni eridonos társának.
-- Szia - köszönti két puszival a másikat, és megvárja, hogy beinvitálja az ajtón. Ő kereste fel és a srác biztos meg fogja tenni, ahogy a lány ismeri, mégsem bunkó, inkább vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az eridonos hamarosan válaszol is kérdésére, mire érdeklődve pillant fel, a felelet hallatán pedig még el is mosolyodik. Szóval a lány a háztársa és talán még az évfolyamuk is közös lehet. Tánya egy idősnek tűnik vele, maximum egy évvel lehet fiatalabb, de azt nem igazán nézné ki belőle, hogy esetleg idősebb.
- Én is - kicsit megkésve bár, de reagál végül újdonsült ismerőse válaszára. Biztosan még sokat fognak ezek után találkozni, ha máshol nem is, hát akkor az Eridon klubhelyiségben. Mostanában egyre több időt tölt a háztársaival, elvégre csak öt évet kell bepótolnia, ami kimaradt neki. Az alapképzés alatt ugyanis nem nagyon állt le társalogni háztársaival, akkor nem is ismerte őket, mondjuk ez a mai napig sem változott túlságosan. Tény, hogy már sokkal több emberről hallott, de kevéssel beszélt annyira hosszú ideig, mint most például Tányával, ez pedig csak jó dolog.
Jóízűen kezd bele a mai ebédjébe, összekeveri kicsit a húst és a salátát, majd mindegyikből szépen tűz a villájára. Eléggé éhes lett mostanra már, ez az étel pedig nem csak jól néz ki, hanem nagyon finom is. Tánya közben beszélni kezd az iskoláról, amire felpillant, majd igyekszik gyorsan megrágni a szájában lévő falatot, hogy erre is tudjon hamarosan reagálni. Nem lenne jó, ha beállna közéjük a csend, az olyan furcsa dolog, elvégre itt ül két lány és némán esznek. Mintha nem is lenne miről beszélgetniük, pedig nagyon is van. Remélhetőleg.
- Hát valószínűleg te vagy az egyetlen ebben az évszázadban, aki szeretne iskolába járni, gratulálok - szélesebbre húzza ajkait, majd visszapillant az ételére. Tánya kérdésére azonban hirtelen lefagy, arcáról eltűnik a mosoly, aztán felnéz. Mindez csak pár másodperc alatt történik meg, számára viszont ez nagyon hosszú időnek tűnik. Tényleg nagyon hosszú. Ahogy az is, hogy tekintete visszavándoroljon Tánya arcára és felvonja egyik szemöldökét, úgymond felfogva a kérdését.
- Hát tulajdonképpen már árva vagyok. Apám és anyám is meghalt, testvérem nem is volt - szomorú mosollyal az arcán vonja meg vállát, egy kicsit elnéz az étterem másik oldala felé. Felméri a terepet, megnézi kik ülnek a közelükben, még a pincérekre is vet egy pillantást, de aztán mindig visszanéz Tányára. Nem lenne valami illendő dolog, ha a beszélgetésük közben másfelé tekintgetne, elveszne a hang is útközben, meg minden. Jó lesz inkább visszanézni.
- Na és veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már magam se tudom, hogyan kerültem ide. Eredetileg azt hiszem a falu széléhez, vagy a stéghez indultam, mégis itt kötöttem ki. Ujjaim percek óta sebesen járnak, körmeim hangosan kopognak a csárda egyik falnál álló asztal lapján. Bokám ide-oda mozog a szék lába mellett, tekintetem valahol megakadt a pult és az annál ülő fiatal lány között. Az ajkamat harapdálom, hátradobom szőke tincseimet, majd elkapom a fejem és inkább a gyorsan fel s alá járó ujjaim kezdem el vizslatni. Egy ideje már senki sem járt errefelé, a közelemben sem ül senki, pedig elég sokan vannak most is a csárdában - mondjuk érdekelne, mikor nincsenek. A körülöttem lévő pár asztal teljesen üres, talán megijedtek tőlem, holott rajtam kívül fel tudnék sorolni legalább nyolc olyan varázslót és boszorkányt a csárda másik felében, akik sokkal ijesztőbben néznek ki nálam.
Az asztal teljesen üres előttem, ajkam pedig lassan kezd kisebesedni a folytonos rágcsálástól. Körülnéztem párszor, mielőtt beleestem volna ebbe a transszerű bámulós állapotba, de egy bagolykövest sem láttam még itt. Meglehet azóta jöttek páran. Hirtelen kapom fel a fejem, amire a percek óta engem bámuló pasi elfordítja az övét. Zavarában beleiszik a vajsörébe, én viszont nem veszem észre. Körbepillantok, még a pultnál dolgozó srácot is jobban megnézem és ő mintha ismerős lenne. Nem tudom rendesen megnézni az arcát, pedig hunyorogva is próbálkozom. Elidőzök vele egy darabig, míg próbálom kitalálni, hogy honnan ismerhetem, de miután nem sikerül rájönnöm, vetek még egy pillantást az ott ülő lányra, majd elfordulok. Körmeim ismét kopogni kezdenek az asztalon, jobb lábam fel és alá jár. A közelemben ülő pasi erre persze visszanéz rám, csodálom, hogy nem csorog még a nyála. Úgy harminckét-három évesnek tippelném, ha az arcára néznék, figyelmemet azonban most jobban lekötik a táncot járó ujjaim, így azt sem látom, hogy a pasi kiissza a maradék sörét, majd feláll és magabiztosnak nem mondható léptekkel elindul felém. Ajaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Gyere csak be, már csak pakolászom.
Pontosabban a mágiával megbűvölt takarítóeszközök pakolásznak, én épp befejeztem az elszámolást, kiszámoltam a srácoknak, hogy mennyi borravalót kaptak fejenként, szépen beborítékoltam őket és megcímeztem, így reggel már át is vehetik. Igyekszem minden másnap, de legkésőbb a hét végén kifizetni őket, hiszen tudom, hogy jól jön a diákévek alatt a plusz pénz, nem véletlenül dolgoztam én is itt. Most pedig lám, már az esküvőmre gyűjtök.
- Honnan tudtad meg?
Érdeklődöm, miközben kihúzok neki egy széket, jelezve, hogy üljön csak le. Hátra sétálok, ahonnan hamarosan két nagy szelet habos sütemény és két habos kakaó lebeg a lány felé, és foglal helyet kecsesen az asztalon. Nem nagyon szoktam bűvészkedni, de az ilyeneket nagyon szeretem, olyan szépen néz ki. Próbálgattuk a többiekkel, mennyire menne, ha megbűvölnénk a bögréket és a tányérokat, azonban sajnos elég negatív eredményekkel zártunk, mert amikor többen is a képbe kerültek, akkor a mágiánk összezavarodott, és inkább a ruhánkon, mintsem a torkunkon folyt le az ital. Ilyenkor viszont, amikor nincs más, szép ívvel repülnek a tányérok, és cseppmentesen ereszkednek le a bögrék.
- Szóval, honnan?
Mert mi bizony senkinek se mondtuk, kivéve a családot. Én először a szüleimhez mentem, aztán Andinehoz, hogy énekeljen. Aztán megkerestem Ayva-t, aki segít a szervezésbe, és Annát, mert bizony koszorúslánynak kell lennie, ha tetszik neki, ha nem. Viszont titoktartásra kértem őket, így hát nem tudom, hogy juthatott vissza máris. Persze, el akartam mondani, idővel, ha már túl vagyunk az első körökön, ha már elkezdődött az egész szervezése, ha már tudok a kérdésekre válaszolni, és ha már én magam is elhiszem, hogy igent mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy mindent szépen megmutogatok neki odanyújtom felé a készüléket, hogy letesztelhesse a tudását, s mikor minden különösebb hiba nélkül mennek is neki a dolgok, elmosolyodva bólintok.
- Büszke vagyok rád - elégedetten dőlök hátra a székben, nem igazán zavartatva magam. Ha majd zavarom, úgyis szól, ha meg, nem, akkor nem - ha még valami eszedbe jut, fel is hívhatsz, meg írhatsz is - megvonogatom vállaim. Ez amúgy nekem teljesen természetesnek jön, de az embereknek valahogy nem az a magától értetődő ami nekem is, szóval inkább kimondom, hogy minden tisztázva legyen.
- Hogy van Sherlock? - a macskájával határozottan jobban törődöm, mint a kimondott, meg a ki nem mondott kívánságaival. Hiába, szeretem azt a cicát, a szomorú tény csak az, hogy mostanában nem látogattam meg. Nem mintha ezt nem pótolnám majd be, ó, dehogynem, ha Jared megengedné, arra az időre még magamhoz is költöztetném az állatkát. Amint hajlandó leszek visszaköltözni apucihoz - rég láttam - gondolataimnak hangot adva húzom el szám. Persze tudom, hogy ez az én hibám, de na, valamit azért csak kell mondani. Mindezek után csendben várom a válaszát, körbenézek a helységben. Az emberek jönnek és mennek, ahogy az a megszokott. Leülnek, esznek, fizetnek, mennek. Olyan görcsösen rohangálnak, mint valami félreprogramozott hangyák. Viccesek. Szórakozottan elmosolyodva fordítom vissza fejem a szemben ülő fiú felé, kíváncsian pillantok rá.
- Seth még mindig annyira haragszik rám? - ez most csak így eszembe jutott. Az évnyitó alkalmával volt szerencsém megismerni a bátyát, a tökéletes kis átgyalogolásom által - úgy minden -, és akkor elég gyilkos szemekkel nézett rám. Bár lehet azóta arra se emlékszik, hogy az az egész megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Továbbra is mosolytalan arccal hallgatom, de azért a labradorok említésére egy kicsit felfelé rándul szám széle. Szeretem a kutyákat. Nagyon szeretem a kutyákat, és jelenleg úgy gondolom, hogy az egyetlen élőlények, akik nem hagynak el csak úgy. Nem mint az emberek.
Ha szeretnéd, majd bemutatlak Mayának - hangzik a gondolat a fejemben, de nem talál hangokra. A szám ismét összezárul, és nem marad más, csak a csend, amivel körbeveszem magam, mint egy puha, meleg takaróval. Egy kicsit mintha lejjebb is csúsznék, mintha csak el akarnék rejtőzni a betévedtek szemei elől.
Sherlock is hatalmas. És ilyen hatalmas, puha, puffos bundája van, és ő is így bújik az emberhez, mint Őrnagy. Mintha éreznék, hogy szeretem őket. Belekortyolok az időközben kihozott gyümölcsteámba - rámutattam a menüben mit kérek, és abból tök jól megértették -, s amikor abbahagyja a beszédet, felpillantok rá a csupor pereme fölül, szinte már várakozva, hogy folytassa. Lényegében szeretek másokat hallgatni, amikor van kedvem, és valljuk be, most inkább van kedvem őt hallgatni, mint neki beszélni. Vagy úgy bárki másnak beszélni. Meg amúgy nekem már nem is nagyon van mit mondjak a macskákról. Mármint nekem nincs, én csak összeszedem őket az utcán, utána meg visszaadom őket a gazdáiknak. Szóval így most duplán nem szólalok meg, csak iszom az almás-fahéjas teám, és remélem, hogy neki nem apadtak el a gondolatai.
- Te tanár is vagy, igaz? - pár eltelt perc után összevonva szemöldökeim, ismét szinte suttogva kérdezek. Jó, lehet, hogy furának fogja tartani ezt a hirtelen váltást, én is annak tartom, de ez eszembe jutott, és muszájnak éreztem megkérdezni. Mert ha az, akkor lehet mégsem kéne csak így tegeznem, meg csak így teázgatni vele, mert fene tudja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha nem lennének a felügyelők, most lehet, hogy egyébként a toronyszobámban igyekeznénk a bögréket megóvni Őrnagy kíváncsiságától, illetve Yossarian szép hosszú, világosszürke és mindenre ragadó szőrétől. Igaz, a macskáim szőre fajtól, kortól, meg minden egyéb tényezőtől függetlenül hull és ragad, így még most is találok magamon bőven macskaszőrt, ezen még a varázslat is csak annyiban segít, hogy háromszínű szőrmebundám éppen nincsen. A csárdában viszont legalább az orrát egyik cica sem dugja bele a bögrébe, vagy inkább jelen esetben a korsóba, mert ha már egy ilyen helyen ülünk, legyen már vajsör. A tea egyébként is a Pillangóvarázs specialitása, nem a csárdáé, és néha kell ennyi szórakozás is, főleg, ha a társaság is megvan hozzá.
- Sose lesz vége ennek az istenverte tanévnek - jegyzem meg csak úgy mellékesen már a sokadik korty ital után, ami mintha éppen kiszorítaná belőlem ezt a rengeteg felgyülemlett feszültséget, amit a vizsgaidőszak hozott magával. Lassan már lecseng, látszik is a vége az egésznek, csak néha azért még úgy érzem, hogy el nem telik az a hátralévő pár hét, hiába számolom a napokat. A vizsgáztatással még csak-csak ellennék, ha nem kellene mindenáron írásbeli résznek is lennie, amit ugye objektíven lehet leosztályozni, főleg, hogy akad néhány diákom, akinek érdekesnek tűnik a túlélési alapismeretek óra, viszont ha kivinném a Mecsekbe egy éjszakára, nem élné túl, szóval kénytelen vagyok az elméletre szorítkozni és remélni, hogy sosem lesz auror és még véletlen sem kerül olyan helyzetbe, amikor a túlélése olyan apróságokon múlik, mint a figyelem.
- Tudod mit, ne is beszéljünk róla, mert csak panaszkodni fogok a vizsgákra meg a diákjaimra, akiknek egy része hírből sem ismeri az anyagot. Mi a helyzet feléd, már van vagy két hete, talán három is, hogy nem láttalak - adom át ezzel a szót. Hogy utoljára mikor volt szerencsénk beszélgetni, tényleg nem tudom, már nem emlékszem, mikor kezdődött ez a rohanós vizsgaidőszak egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Valahogy már csak ki kéne bírnom, mielőtt kiderül, hogy ki lesz az új házvezető - húzom el a számat. Sajnálatos módon még csak helyettesem sincs, akire az egészet hagyhatnám addig is, mert nekem sürgősen lógatni kellene a lábam valahol egy sziklaszirten a Magas-Tátrában vagy tudom is én hol. A vizsgajavítás legalább már kezd lecsengeni, az utolsó alkalomra alig pár diák hagyta ezt a roppant borzalmas megmérettetést, amit az a néhány megválaszolandó kérdés jelenthet.
- Jövőre is a nyakamon fognak lógni - pillantok rá majdhogynem kétségbeesetten. Csak remélni merem, hogy ezt ő sem gondolta komolyan, mert ha mind a nyakamra marad jövőre is az, aki idén se tette rá a kezét semmire, na az lenne csak öröm a javából. Tudom én, hogy ismétlés a tudás anyja, de van akinek mindegy lenne, hányszor mondanak el valamit. Nem is értem, hogy miért vette fel néhány diák a tárgyamat, bizonyára csak potya K-t reméltek minimális erőfeszítésért, de még az aurortanoncok között is akadt néhány, aki pályát tévesztett. El tudnék rágódni ezen hosszú ideig, mert akad bőven, amit ebből nem nagyon értek, de fölösleges, már a macskáim is unják, amennyit a vizsgalapok fölött morgok, inkább érdeklődve hallgatom hát, mit mesél Avery.
- Remélem, hogy megkapja - jelentem ki, hiszen az amúgy is azt jelentené, hogy közelebb lennének, elérhetőbb távolságon belül (nem mintha hoppanálva nem lenne most is az a távolság, de mégis). Az már csak a ráadás, hogy azon sem kellene aggódnom, hogy vajon lehet-e együttműködni a bűbájtan oktatóval vagy sem.
- Annyira azért nem rossz ám a kastély se. Mondjuk most, hogy itt vannak a Minisztérium emberei, viszonylag csendes hely még az Eridon is, pedig nem vagyok hajlandó megadni nekik a jelszavakat továbbra sem - igyekszem vázolni a helyzetet, majd amíg újabbat kortyolok a vajsörből, eltöprengek kicsit, mit is mondhatnék még válaszul a kérdésére.
- Komornak továbbra is komor javarészt, de unalmasnak azért nem mondanám, csak nem a pincébe kell beköltözni, máshol nem annyira jellemző a hullaszag - vigyorgok rá letéve a korsót ismét az asztalra, és ezúttal fel is tűröm az ingem ujját könyékig, majd felkönyökölök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kávét kér egyelőre, a sütemények széles választéka azonban már gondolkodóba ejti. Bár a pillecukrot előnyben részesíti minden egyébbel szemben, azért az édességet minden formájában szereti, és mivel kedvencét itt nem látja éppen semmilyen formában sem, hát nem igazán tud dönteni, hogy most mégis a csokoládé vagy a tejszínhab, esetleg a karamell volna-e inkább kedvére. A lehetőségeken töprengve szabadul meg újonnan kapott egyenruhája kabátjától tekintettel a még mindig júliusra emlékeztető hőmérsékletre, hiába köszöntött be már naptár szerint az ősz, és a szék támlájára akasztja gondosan, majd helyet is foglal. Az órája szerint még van néhány perc a bagolyposta útján egyeztetett időpontig, úgyhogy ráérősen kanalaz a cukortartóból cukrot a kávéjába, majd ráönti a tejet is, és kavargatni kezdi egész ütemesen kocogtatva a kanalat a csésze oldalához. Meglepően szabadnak érzi magát, hogy már nem felügyelőként tartózkodik a faluban, mi több, tegnap óta ismét a Nyomozóiroda alkalmazásában álló kihallgató tiszt. Beletelt ugyan némi türelmetlen várakozással és bizonytalansággal fűszerezett időbe, mire mondtak bármit is a Minisztériumtól a közel egy hónapja beadott áthelyezési kérelmén, aztán még el is beszélgethetett a nagyfőnökkel, megkapta a lehetőséget, hogy szóban is indokolja, miért szeretne lemondani a volt beosztásáról, és úgy tűnik, meggyőző volt. Mégiscsak a Mardekárba járt, meglátszik az néha, még ha annyira nem is szembetűnő elsőre, hogy valaha a zöld-ezüst ház tagja volt. Még mielőtt belekortyolna a kávéjába, hátratűri továbbra is gubancos, fésűt nem látott tincseit abban a reményben, hogy ezúttal talán mégsem hullik az egész fél perccel később ismét a homlokába, aztán a csészét visszatéve a csészealjra előveszi az igazolványát. Nem sok minden változott benne, csupán az egység, de egy kis figyelmes nézelődés után az is feltűnik az embernek, így igyekezve nem vigyorogni - meg kell hagyni, kicsit nehezen megy, szája sarkába folyton-folyvást felkúszik egy icipici kis görbület még mindig le nem csengett öröméből fakadóan - az éppen csak megérkező fiú orra elé tolja az igazolványt. Tessék csak nézni, áthelyezték.