Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ellenőrzöm a kávém, ahogy megjelenek a minisztérium előtt, aztán, ahogy meggyőződöm, hogy a bűbájjal ellátott papírpohárból egy csepp sem hiányzik, be is sétálok az épület ajtaján - hogy aztán Balázs irodája felé vegyem az irányt. Igazából még mindig ésszerűbbnek tartottam volna, ha a faluban maradunk, mert ott közelebb is van, meg otthoniasabb is, de igazából a férfi a főnök kettőnk közül, szóval ő rendelkezik a helyszín felett. Ami a fővárosbeli irodája, mint kiderült.
- Azt hiszem nem késtem - a magyar nyelvvel vannak problémák, főleg az akcentus meg a ragok terén, de ha megerőltetem magam, akkor egész szépen helyezem egymás után a szavakat. Tényleg. Azért remélem, Balázs nem várja el tőlem, hogy végig az anyanyelvét használjam, mert akkor a) vagy nem fogunk sokat beszélgetni, vagy b) nehézkesen fogunk beszélgetni. Azért én próbálkozom. Az akcentusomról meg nem tehetek.
- Mi lesz ma? - becsukom magam mögött az ajtót, aztán hol az egyik, hol a másik asztalra nézek a három közül, és őszintén nem tudom, melyik a félelmetesebb. A halomnyi papír, vagy a halomnyi akta. Lehet takarítanom kell. Akkor lefekszek és sírok. Nem akarok takarítani. Nem erről volt szó, álo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lábaival lökdösi ide-oda magát a széken, fejét nekidönti annak támlájának. Egyik kezében a kávétól forró poharát tartja, másikban a pálcáját, amivel az aktákat rendezgeti. Belekortyol az italba, majd az utolsó aktát is a helyére lebegteti, pálcáját ezek után az asztalára dobja, pont mikor Adrian benyit az ajtón, kezében egy pohár kávéval. Balázs rosszallóan ráncolja a homlokát, de nem feltétlenül a koffein látványától.
- Kopogás. Kérlek, Adrian, máskor kopogj - hangja kedves, kicsit feddő, de egyáltalán nem mogorva. Lehetne a paraszt főnök, aki kedve szerint ugráltatja a beosztottját és minden alja munkát vele végeztet, de még a stílusa is olyan lekezelő, hogy fel kéne pofozni. Adrian nem auror még, hogy így viselkedjen vele, hanem egy gyerek, de még ha valóban a beosztottja lenne sem venné elő a parancsolgatós, bunkó Balázst. Épp elég annyi is, hogy egész délután aktákat pakolgathatnak.
- Átnézzük a régi aktákat. Ezek többnyire jelentéseket tartalmaznak, így lesz mit olvasnod. Lehet, hogy kicsit unalmasnak tűnik, de meg kell csinálni. - Előredől a székében és lerakja a kávés poharát, majd int a fiúnak, hogy foglaljon helyet. - Csoportosítsd őket aszerint, hogy melyik évben történtek. Nézd meg, hogy biztosan le van-e zárva mindegyik. Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel, ma ez lesz a dolgod. Az irodai munka nem mindig csupa szórakozás, de találkozhatsz egy-két érdekes esettel is. Ha végeztél, elmehetsz.
Monoton szövegét ledarálja, beszéd közben végig Adrian arcát figyeli, hátha az ott végigsuhanó "nem akarom" és "menjél a francba" pillantásokat sikerül elkapnia. Nem tudja pontosan, hogy most, ezen a délutánon fogja-e elvenni a Black fiú kedvét teljesen az aurori pályától, de ha el is végzi az akadémiát, az első két minisztériumban töltött évében csak ilyen munkát végezhet. Jó lesz, ha felkészül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beharapva szám ejtek meg egy bocsánatkérő arckifejezést, ahogy bólintok. Oké, kopogás, megjegyeztem. Mondjuk nem tudom, mi mindenen kaphatnám rajta Balázst, de igazából nem is az a dolgom, hogy ezen gondolkodjak.
- Ne haragudj - hát én már nagyon jófiú vagyok, nem is értem, mi történik velem. Lehuppanok a számomra kijelölt helyre, aztán lerakva a kávém hallgatom végig amit mond, mint valami jó kisiskolás, aki csak úgy csüng az előkészítős tanárnéni/bácsi szavain. Hát lehetne rám panaszkodni? Ugye, hogy nem.
Bólintok, ahogy befejezi, aztán magam elé is húzom az első kezembe akadó aktát, hogy felnyissam. Én amúgy nem vagyok egy ilyen szófosásos ember, ehhez meg amúgy sincs nagyon mit hozzáfűznöm. Ő a rangidősebb, ő van régebb óta itt, meg stuff, szóval biztos tudja, mit miért csináltat.
- Lesznek ilyen drámai esetek? - lapozgatva pillantok fel, automatikusan váltva az anyanyelvemre - megesik -, csak, hogy ne legyen ilyen néma csend és hullaszag.
Amúgy nem várok el ilyen drámai mugli filmes fordulatokat, hogy rátalálok egy lezáratlan sorozatgyilkos ügyére, vagy, hogy kiderül, a családom valójában nem is a családom, meg nem is azok, akiknek mondják magukat. Az túl izgalmas lenne. És, mint ahogy Balázs is mondta - olyan nehéz kimondani a nevét, hát beletörik a nyelvem -, az irodai munka nem izgalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örülök, hogy sikerült túltennünk magunkat az összekapáson melynek látható maradványai is lettek és amik örökké figyelmeztetnek arra, hogy  mi az, amit nem szabad hagynom megtörténni még egyszer. Ricsinek igaza volt, túl feszült voltam az utóbbi napokban és hetekben, de szerencsére Dai felbukkanása segített valamennyire, ám ettől még van bőven bennem aggodalom. Szeretjük egymást Ricsivel, azt hiszem ebben nincs semmi különleges és félreérthető. Nagyon jó testvér és jó érzés, hogy ezúttal is figyelt rám: az ő ötlete volt eljönni bulizni. Mindkettőnkre ráfért már és ami engem illet: mentőövet jelent és épp fuldokoló személy számára. Nem együtt megyünk a buliba, nekem még van egy kis dolgom előtte. Már az ötlet felvetésekor is közöltem vele, hogy ha összejön a buli, akkor majd figyeljen oda rám, mert az biztos, hogy én nem leszek komplett. Nyilván nem hitte el ezt, mert még sosem látott durván bulizni, de én valahonnan érzem, hogy most el fogom tudni engedni magam. Pár óra múlva érkezek meg a szórakozóhelyre és akkor jön a neheze, megtalálni Ricsit. Rengetegen vannak, így eltart egy ideig, közben veszek is valamit inni. Hosszú kutakodás után látom meg üldögélni és beszélgetni valakikkel. Csak a hátát látom, de így is biztos vagyok benne, hogy ő az. Lassan közeledek felé, bár nincs is miért lopakodnom, a hangos zenétől úgysem hallhat meg, max ha hátranéz, viszont remélhetőleg ez nem történik meg és én meg tudom lepni, avagy ijeszteni.
- Csáó! - mondom hirtelen közel a füléhez hajolva, amitől talán meglepődik. Egyből leülök mellé és csatlakozok a társasághoz, de mindenek előtt kortyolok ismét az italomból.
- Hű, de be vagy pörögve. - Hát éppen, hogy nem, az irónia csak úgy cseng a hangomban. Legalább táncolna a csajokkal, vagy ilyesmi. Ejjh Ricsi, Ricsi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem értem hol késlekedik már, túl sokat késett ahhoz képest is, hogy mondta. Majd betoppan az utolsó pillanatban, ha vége lesz a bulinak és cseszheti az egészet. Mindegy, jön, amikor jön, maximum megcsörgetem, és, ha kijelenti, hogy nem jön el, akkor a fülénél fogva rángatom el. Meghívom egy tesós programra, aztán szarik rám, milyen kedves. Addig elütöm az időt, táncolok, iszok és ismerkedek. Az utóbbi könnyebben megy a buli kezdete óta, nem panaszkodhatok a társaságra, akiket most ismertem meg, de van, aki jobban leköti a figyelmemet közülük. Hallgatom a dumáját, néha bólogatok is, remélem, nem kérdez semmit, mert akkor bukta lenne. A zene túl hangos, így alig értem a szavakat, amik elhagyják a száját, de nem zavar. Rendelek még valamit inni, mikor egy ismerős személy súg a fülembe. Vigyorogva fordulok felé, a gúnyos mondatára nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak.
- Csá! Ennyi késéssel nem beszélnék, de látom már találtál magadnak italt – nézek a kezében lévő pohárra. Látszik kinek a testvére, jobban mondva féltestvére, nem mintha ez olyan lényeges lenne. A vér nem változtatja meg az együtt töltött időt. Kellett ez az este mind a kettőnknek, kimozdultunk otthonról és együtt csinálunk valamit. Rég volt ilyen.
- De, ha ennyire szeretnél pörögni, akkor mozoghatunk is – húzom fel a szemöldököm. Ez nem csak neki szól, bármennyire is tesós estére készültünk. Tényleg sokat kellett várnom, ha beszélni akar valamiről kibír egy táncot, ha meg nem, akkor egye fenyő, meghallgatom. A többieknek, akik körülvesznek minket tetszik az ötlet, nem kell kétszer mondani. Az öcsémre pillantok, hátha van valami indoka ellene, ami hülyeség lenne, ő hozta fel a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akarok bulizni, ki akarom tombolni magam ezen az éjszakán, hogy aztán újra nekikezdhessek az ügyes-bajos dolgaimnak, mint például, hogy találkozzak az igazi apámmal, vagy hogy ismételten jól teljesítsek a vizsgáimon, igaz azok még odébb vannak. Késve érek a szórakozóhelyre, de Ricsinek erről volt tudomása. Úgy tűnik, Ricsi jól elvan és én is egészen feldobott hangulatomban vagyok, noha lehet azért, mert nem az első ital van a kezemben ebben az órában. Talán sikerül meglepnem a tesómat, viszont nem foglalkozok többet a betoppanásom sikerességével, inkább leülök mellé. A késésemet megjegyezi, mire én is visszaszólhatnék neki valami frappánsat, ám ezúttal nem így teszek különös módon, hanem ártatlanul belekortyolok az italomba újra, jelezve hogy nem is akarok sokat beszélni, mert jobban teszem, ha szürcsölöm a narancslét meg a többi alkotórész, amit a poharamban van. Végül is sosem szeretem sokat jártatni a számat, noha most nincs ellenemre a rengeteg ember és a társaság, simán önteném a szavakat, de ugyan kérlek, ha van jobb dolgom is...
- Nekem nyolc, mehetünk - mondom közömbösen, én még úgyis most jöttem, valószínűleg nekik már kevésbé van kedvük ücsörögni, biztos régóta iszogatnak és beszélgetnek. Akarok táncolni, szóval végignézve a többiek reakcióin - mindannyian mennének - én is bólintok, aztán lehúzom a maradék gyömölcslevemet, majd az öres poharat az asztalon hagyva felállok és követem az induló emberkéket, köztük az én drága bátyámat, aki szerencsére nem példamutató, hiába állítja, hogy ő az. Pont annyira illik prefektusnak, mint én.
A zene egyre hangosabb lesz, amint beérünk a "tömegbe". Elég sokan vannak, ám ezúttal nem érdekel az, hogy időnként hozzáérek másokhoz, mondjuk Gwen hiányzik, de ez most tesós ötlet volt, meg egyébként sem ér rá a napokban. Egy körbe állunk, én Ricsi mellé kerülök, aztán indul a buli. Ricsi jobban táncol mint én, ez nem is csoda és emiatt megfordul a fejemben, hogy nem mellette kéne lennem, mert így kissé gázos a szituáció, de aztán elengedem magam és csak szórakozok. Nem érdekel semmi, úgy mozgok a zenére, ahogy én akarok. Ugrálok, táncolok akár egy őrült és bár nem annyira vagyok feltűnő a rengeteg ember eszeveszett szórakozása között, mégis magamhoz képes sokkal felszabadultabb vagyok. Ritka az ilyen és lehet az ismerősök sokáig emlegetni fogják eme alkalmat, de egyelőre csak a testvéremet ismerem, ő pedig valószínűleg nem sokra fog emlékezni. Mármint biztos be fogja verni a fejét valahova, amilyen ügyetlen szegényke, szóval értitek...    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Soha nem voltam a buli ellen, mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra, ezzel én sem vagyok másképp. Apám biztos azt mondaná, egy jó könyv elolvasása értelmesebb tevékenység, annál, hogy Budapest egyik szórakozóhelyén ütöm el az időmet, de nem érdekelnek a szavai, régen sem hallgattam rá, nem most fogom elkezdeni, főleg nem azok után, amiket évekig csinált az öcsémmel. Nem volt képes elfogadni, hogy nem az ő fia, ezért ott szívatta és szívózott vele, ahol csak tudott. Mindig is utáltam az ilyen viselkedést, nem mintha én nem kaptam volna a zsarnokoskodásából. Mindegy, nem akarok erre gondolni, most a családi helyzetemet teljes mértékben szeretném elfelejteni, így a legelső csapathoz csatlakozom, akikkel összefúj a szél. Nem vagyok ismerkedős, de van, ami tesz róla, hogy közvetlenebb legyek, nem csak azért, mert az öcsém még nincs itt. Egy ideje táncoltam már, mikor felvetült a pihenés ötlete. Kipirosodott arccal mentem az asztalhoz és rendeltem a következő zöld színű löttyöt, aminek biztos az ételszínezék (italszínezék?) miatt van ilyen szép színe. Tudnak valamit ezek a muglik, meg kell hagyni. Időközben betoppan az én egyetlen, drága, összetéveszthetetlen öcsikém is, akinek a sima napokon is nagyon örülök, most pedig még annál is inkább. Ha tudná, mennyire szeretem, de ezt nem jelenthetem ki neki, akkor túlságosan elbízza magát és túl nagy lesz az arca velem szemben, már így sem tisztel engem. Egy testvéri szóváltást követően megkérdezem, kinek lenne kedve táncolni, és rajta nem látom a lelkesedést, de nem is mond nemet. Nem is mondhatna, nem azért jött ide, hogy üljön a seggén és nézzen ki a fejéből. Nem tudom ki fogja hazavinni a másikat ma este, mármint kinek lesz erre ereje, talán az utcán töltjük az éjszakát, de haza nem mehetünk az hétszentség. A fater első cselekedete az lenne, hogy leharapja a fejünket, nekünk meg szerintem most nem lesz kedvünk összetűzésbe keveredni vele. Mi is a címe a csajának? Mindegy, baglyunk sincs, amivel levelet küldhetnénk neki.
Mindig is imádtam táncolni, többen mondták, hogy jó vagyok benne, én meg persze egyetértek velük. Zalán zenél, én táncolok, néha énekelek is, Veró még nem forott ki. Vetek mindenkire egy pillantást, mikor elkezdünk táncolni a zene ritmusára. Nem érdekel ki, hogy mozog, én is a magam mozdulataival tombolok, ha valakinek nem tetszik, az így járt. A sok ugrálás és forgás teljesen összerázza azt, ami a gyomromban van, alapjába véve sem bírom a pörgést, most pedig még rosszabb, de bírom még, példát kell mutatnom Zalánkának, különben milyen testvér lennék. Felelősséggel tartozom érte, mondjuk ezen az estén inkább meg sem szólalok ezzel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem panaszkodhat, hogy nem vagyok szófogadó testvér, amint mondja, hogy ne beszéljek, én már meg sem szólalok. Persze ezzel sosem volt problémám, inkább annak örülhetne, hogy beszédes vagyok, mert ez így van, de ki tudja, lehet büszke, hogy az öccse első szóra is iszik - narancslét - és ő ezúttal is felettébb példamutató testvér. Szó mi szó, régen az volt, csak aztán felnőttünk és már figyelmen kívül hagyjunk minden etikai közleményt és csak megyünk a fejünk után. Szerintem ez így van rendben, fiatalok vagyunk és mikor érezzük magunkat jól, ha nem itt és most? Tíz év múlva már nem lesz erre nagyon lehetőségünk. Bevallom, keveset buliztam együtt még a bátyámmal és ennek az elsődleges oka az, hogy nem vagyok az a nagy emberfüggő személyiség, ráadásul kisebb koromban jobban antiszociális voltam, mint most. De igazából ez az egész egyszerű: felnőttünk és megértünk, végre elértük azt a kort, amiben már szinte ikertestvérek is lehetnénk, mert eltűntek azok a nagy tudásbéli és érdeklődésbeli szakadékok, amik mondjuk egy tizennégy és egy tizenhét éves között vannak.
Nem túl lelkesen bólintok a táncra, de valójában van kedvem hozzá, sőt azért jöttem, csupán épp az előző percben ültem le és innen jön a szemforgató magatartás. A táncparketten azonban egyből elkapom a ritmust és mihelyst érzem, hogy a narancslé gyümölcsös zamata eléri agysejtjeimet is, édes íze jobb kedvre ösztönöz. Nem vagyok magamhoz illő jelenleg, és pont ez a jó. Ha most Gwen látna, biztos meglepődne, de szerintem tetszene neki ez a Zalán is. Ugrálok, hiszen az egyik kedvenc pop számom megy, hiába a rock az én zenei világom. Negyed óra telhet el és látszólag a többiek, különösen a lányok kezdenek fáradni, nem úgy, mint én, aki továbbra is annyi energiával rendelkezik, akár három oroszlán együtt, ha éhesek. Hirtelen új szám dübörög a hangfalakból, mire Ricsire pillantok, összenézünk, ugyanis ez az egyik kedvenc dalunk, amit rengeteget hallgattunk együtt éveken keresztül. Ez csupán jobban fellelkesít és ösztönöz arra, hogy ne menjek se az ülőhelyekhez, se a klotyóba okádni. Bár bírom az italokat, de a narancslé kicsit sok volt egyszerre, nem szeretem ennyire a tömény gyümölcskészítményeket. A szám végén valakiben megbotlom, érzem, hogy épp most akarnának elmenni mögöttem, csak összegabalyodnak a lábak és mindennek végére én kerülök a földre. Elesek a testvérem mellett, ám nem ütöm meg magam, ennyitől még nem érzek fájdalmat, főleg nem most, szóval röhögök az eseten szüntelenül, akár egy idióta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hamar megtalál az öcsikém, ez biztos egyfajta tesós dolog, nem mintha tudnám mennyit kavargott az emberek között. Nem is foglalkozom vele túlságosan, meglett és ez a lényeg, nem verjük nagy dobra a többi dolgot. Mindenkitől kérdezem, hogy lenne-e kedve táncolni, amire pozitív válaszok érkeznek, bár az öcsém kissé húzza a száját, ez pedig nekem nem tetszik. Ugye nem azért jöttél Zalánka, hogy itt ülj és igyál magadban, mint a gödény? Most buli van tesó, muszáj jönnöd. Végül nem gondolja meg magát, feláll és követi a bandát. Illő lennem bemutatni kik vannak itt, de minek, holnapra elfelejtjük az egészet, teljesen felesleges lenne, ehhez folyamodjak. Érzem a jókedvet, amit a sok színes ital adott, de nem tudtam ellenállni nekik, kötelességemnek éreztem megkóstolni a szivárvány összes színét, és meglepő módon mindegyik finom volt. Nem feltételeztem volna ezt, ezentúl a szivárvány a kedvenc italom. Van benne eper, barack, alma, narancs, sőt még gránátalma íz is, ezek után nem tudom utálni ezt a csodát. Majd meghívom őt is, hátha van kedve megkóstolni.
A tánc teljesen elveszi az eszemet, ahogy ez általában is lenni szokott, imádom a mozgás ezen fajtáját, átmozgat és megmozgat, szóval ugyanannyit ér, mint mondjuk a futás, csak ez még szórakoztató is. A mozgásom igazodik a zenéhez, nem mintha annyira figyelnék erre, mégis a csoportból én vagyok az, akinek a legjobban megy. Anno próbáltam rávenni Zalánkát erre, azonban ő nem akarta, így hagytam a dolgot, majd jön magától, ha táncolni szeretne, vagy ami esélyesebb, Gwent keresi fel. Még nem is találkoztam a lánnyal, de, ha a tesó nem mutat be neki, akkor személyesen keresem már fel, ideje lenne találkozni vele, azok után, hogy Veró is összefutott vele. Az egyik pillanatban még mellettem áll, a következőben meg a földön fekszik a levitás társam. Nem tudom, mi van vele, talán már meg is kóstolta a szivárványt, ezért terül el a földön, vagy csak álmos és próbálja kompenzálni. Jó testvérhez méltóan, fel kellene segítsem, ez a szándék meg is van bennem, azonban mikor a kezemet nyújtom feléje, egy tag a bandából nekem jön, és szintén ott kötök ki, ahol a fiatalabb is. Elterülök mellette, ami veszélyes, akár össze is taposhatnak, ez engem egy cseppet sem érdekel. Rápillantok a mellettem fekvőre és engem is elkap a röhöghetnék, nem is tartom magam vissza, arcomon megjelenik a hatalmas vigyor, ami az este folyamán többször is. Simán rájöhetett mindenki, hogy milyen kapcsolatban állok vele, le sem tagadhatnánk a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jól érzem magam. Igen, én ilyet is tudok, bizony nem csak az a komoly antiszociális srác vagyok, akinek sokan hisznek. Valójában nem érdekel ki mit gondol, szerintem rengeteget változtam az elmúlt időkben és ezt legjobban Gwen láthatja rajtam, meg talán a tesóim és itt most Daira is gondolok, mert ő is legalább annyira testvérem, mint a többiek, hiába eddig csupán haverok voltunk. Örülök, hogy kiderült az igazság és hogy vele is minden rendben van, mondjuk még előttem van egy nagy lépés: megismerni az igazi apámat és ez elég stresszes, de pont ezért vagyok most Ricsivel itt, Budapesten.  
Nem szeretek úgy leülni, hogy a következő pillanatban már kelhetek is fel, ám hamar túlteszem magam ezen és követem a többieket. Igyekszek nem lemaradni, noha nehéz a közelükben maradni a nagy tömeg miatt. Megoldjuk és találunk egy szellősebb helyet, majd táncolni kezdünk egy körben. Nem lep meg Ricsi tánctudása, igaz nem sokat láttam miközben próbált az órákon, valamiért sosem kötött le az a hobbi. Ami engem illet, nekem is van ritmusérzékem a sok zenéléstől, hiába az egy másik stílus. Negyed, netán fél óra után kezdek túllendülni a normális jelző határán, az ideális az lenne, ha elmennénk pihenni, de én még bírom és csak most pörgök be igazán, mivel megszólal az egyik kedvenc zenénk, amit rengetegszer hallgattunk együtt Ricsivel. Tombolok, akár egy őrült és talán ezért, talán mert szimplán megszédülök, vagy csupán mert meglöknek, a földre kerülök. A mögöttem lévő emberke azonnal bocsánatot kér, ezáltal kiderül, hogy mégsem egyéb okokból estem össze, hanem miatta. Beletelik kis időbe, mire felfogom, hogy már nem állok és milyen király helyzetben vagyok, mert ha felnézek, akkor sok szép jó dolgot látnék a körülöttem lévő lányok jóvoltából, akikről persze fogalmam sincs, hogy kicsodák és nem is jut ez a gondolat az eszembe, csupán röhögök mint egy hülye. Némi fáziskéséssel Ricsi is észreveszi az összezsugorodott testvérét és próbál nekem segíteni, nyújtja a kezét, amit elfogadok, mert egyedül nem biztos, hogy fel tudnék kelni, ám a várttal ellentétben ő köt ki mellettem. Majdhogynem rám esik és ez meglep.
- Istenem, de szerencsétlen vagy! - mondom röhögve, de nyilván én is az vagyok és ezt ő is tudja. Nem biztos, hogy meghallja, max leolvassa a számról. Ott ülünk egymás mellett a földön és csak röhögünk magunkon, bár addig jó, amig nem pánikolok be, hogy simán eltaposhatnak minket. Kezd homályosulni körülöttem minden, idelent nem nagyon van levegő és a nagy bulizó tömeg is kezd sok lenni. Érzem, hogy fel kell állnunk, mert baj lesz. A többiek is nyújtják a kezüket, de mivel kezdek komollyá válni, így már önerőből is fel tudok állni és próbálom Ricsit is magammal húzni. Oké, ideje pihenni és lenyugodni kissé, ezt meg is akarom mondani a tesómnak. Közelebb hajolok hozzá, hiszen a hangos zenétől nem hall semmit úgy, ha csak előtte beszélek.
- Szerintem jobb, ha most leülünk - mondom viszonylag hangosan, hogy meghallja. Ilyen közel is már rég voltam hozzá, de ez most nem érdekel. Ha egyetért, ha nem, elkezdem húzni az ülőhelyekhez.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kezd egyre jobb lenni a buli, felforrósodik a hangulat, ez a táncon is látszik. Levegő alig van a terembe, bár ez eddig nem érdekelt minket, ahogy most sem, őröltek vagyunk, minden tükrözi ezt. Rég nem voltam ilyen helyen, jól esik kiereszteni a gőzt, a suli kezd sok lenni, ennek most érzem meg a súlyát. A sok tanuláson kívül még ott vannak a prefektusi feladatok, ezeket felelősséggel kell ellátnom. Nem mondom, hogy mindig, de általában sikerül és ez a lényeg, nem. Ha most Berci látna, lehet, megfosztana a jelvényemtől, akkor már két volt prefi is lenne a családban, de azt is tegyük hozzá, hogy nem a suliban és környékén csináljuk, amit csinálunk, valamint elmúltunk 17 évesek, tehát senki nem szólhat ellene. Fiatalok vagyunk, valahogy ki kell eresszük a gőzt és ennek ez a legjobb módja. Most vagyunk fiatalok, őrültnek kell lennünk.
Lehet nem egyszerre kellett volna, megkóstoljam a szivárványt, de nem tudtam ellenállni, így az egész a testemben van. Kezdem elveszíteni a fonalat, leginkább röhögök és figyelem a többieket, főleg az öcsémet, aki olyan ügyes, hogy a földön kössön ki. Komolyan ennyire béna, hogy lehet a gyerek? Mondjuk, én nem beszélhetek, pillanatokkal később én is oda kerülök, és az kínosabbá teszi a helyzetet, hogy segíteni akartam neki. A szándék megvolt és az a lényeg. Nem hallom szavait, szájáról olvasom le, amit mondani akar. Csak vigyorgok, mint egy idióta, kivételesen nem szólok vissza, tudja, mire gondolok, akkor meg lényegtelen. Felmerül bennem, hogy nem kéne itt üldögélni, akár össze is taposhatnak minket, de ennek biztos kicsi az esélye, a többiek is figyelnek ránk. Zalánnak előbb sikerül feltápászkodnia, én továbbra is kényelmesen birtokba veszem a padlót a fenekemmel. Felnézek rá, érdeklődő pillantásokkal, most vajon mi lesz, majd elfogadom a kezét és felállok. Mikor teljesen kiegyenesedem, megszédülök, azonban nem esek el újra, megtartom az egyensúlyomat. Olyan közel hajol hozzám, ahogy nagyon ritkán, és a fülembe súgja szándékait. Számmal egy néma óóó-ra kerekedik, és érzem, ahogy húzni kezd. Nem érdekli mi a véleményem, viszont nem is ellenkezem, követem, mint egy hűséges kiskutya. Biztos balhé lenne, ha nem így tennék, szóval nem teszem szóvá, csak mikor már megérkezünk az ülőkékhez.
- Megártott a narancslé? – kérdezem érdeklődően. Nem tudtam, hogy ennyitől kidől a gyerek, eddig jobban bírta az ilyesmit, vagy túl sok gyümölcslevet fogyasztott, ezalatt az idő alatt. Nem láttam mi volt a kezébe, mielőtt csatlakozott hozzánk, szóval bármi lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarom, hogy összetapossanak, és bár nem nézek fel, érzem, hogy vannak páran, akik nem vesznek észre és simán rám lépnének. Ha ez megtörténne, lehet fájna, különösen ha egy tíz centis tűsarokkal nehezednek rám. Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt töltök a földön, a röhögés és s megszédülés kissé elveszi a normális érzetemet, de talán az segít, hogy Ricsi is mellettem köt ki. Nem örülök ennek, vagyis meglep, hogy ő is annyira ügyetlen és kábult, mint én. Úgy néz ki, mintha nem hallaná az indulatból kiejtett szavaimat, jobb is így szerintem, noha lehet pontosan tudja, hogy mit gondolok és ez fordítva is igaz. Nagyon ritkán láttam eddig ilyennek, az is meglehet, hogy ez az első közös nagyobb bulizásunk és bevallom, tetszik. Jó dolognak tartom, hogy azok után is ennyire el tudjuk magunkat engedni és újra normális testvérekként tudunk viselkedni. Már nem félek attól, hogy elveszítem, hisz őt sosem fogom és emiatt nagyon hálás vagyok neki. Haverok, barátnők, ismerősök és ellenségek: őket mind el tudom veszíteni, de Ricsit soha! Persze Gwent sem szeretném, az nagy trauma lenne számomra. Valahogyan feltápászkodok és felhúzom Ricsit is. Kérdő pillantásaira csak egy komoly tekintettel válaszolok, nem értem, miért akar ott egy helyben ücsörögni, az veszélyes és én féltem őt. Ebből is látszik, hogy egy szinten vagyunk már, eltűntek köztünk a korbeli különbségek. Közelebb hajolok hozzá, mert ezúttal valóban szeretném, hogy meghallja a mondandómat. Hosszú idő után most kerülök hozzá nagyon közel és ez feltűnhet számára is, ám nyilván nincs ebben a közeledésben semmi félreérhető, mert basszus, ő a bátyám, mindazonáltal legalább boldog lehet, hogy már nem irtózok annyira senkitől sem, tőle pedig főleg nem. Mondom neki, hogy menjünk és pihenjünk, aztán tekintetét keresve próbálom leszűrni a válaszát, avagy gondolatait. Meglepi a dolog, nem számított rá, de nem különösebben érdekel, húzni kezdem egyenesen vissza az asztalokig.
- Ha csak az ártana meg... - Nem tudom, hogy mennyire akadna ki, ha azt mondanám, hogy az egyik haveromnál voltam a buli előtt és ott is volt egy-két finomság. Muszáj volt elmennem hozzá, mert azt a találkát már előbb megbeszéltük és nem akartam lemondani. Persze amint megtudta a régi gitáros, hogy tőle nem haza, hanem bulizni megyek, egyből hozta is a dugóhúzót.
- De mit szólsz be, te sem vagy józanabb?! - válaszolok vissza csipkelődve. Ez most nem olyan, mint anno a verekedés. Itt mindketten jól érezzük magunkat és csak poénból szólunk be a másiknak és ezt is csupán azért, mert már jól ismerjük egymást. A következő órákban még párszor visszamegyünk táncolni, meg inni is, míg a végére azzal a problémával szembesülünk, hogy haza kéne menni. Nem bírjuk már tovább, hajnali négy van. Vesszük a kabátunkat, én ezt csak az utcán teszem meg, mert nem akarok a tömegben öltözködni. Odakint megcsíp a hideg, de jól jön, legalább felfrissülök és remélhetőleg kitisztul a fejem. Vagy nem.
- Mennyire kéne most hazamennünk? - Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Áron biztos kiakadna, ha meglátna minket így, persze engem már nem érdekel ez az egész, annyiszor lecseszett már, hogy nem kottyanna meg és várhatóan én leszek a hibás, hogy elrontottam Ricsit is. Igazából nem zavar, amúgy is szívesebben aludnék az ágyamban, mint a hideg büdös utcán a fővárosban.
- Szerintem osonjunk be, max ha felébred ránk, akkor futunk. - Izgalmakból amúgy sem lehet kevés az életben. Elindulunk hazafelé, mely nincs messze nagyon, bár metróval jobb lenne közlekedni, de kinek van kedve várni rá ilyen időtájt. Fázunk, én biztosan, valamint még nem is vagyok észnél teljesen. Bizony, továbbra is jó a hangulatom, így hirtelen az utcán seggbe rúgom a tesómat és futni kezdek. Ennek csak azért van értelme, hogy ne fázzunk és gyorsabban hazajussunk, az pedig béna lett volna, ha csak simán megkérdeztem volna a bátyámat, hogy nincs-e kedve futni egyet. Fáj a lában, de nem számít, röhögve rohanok a visszatámadása elől. Szerintem mindketten jól szórakozunk. Olyanok vagyunk, mintha tíz évesek lennénk, de sebaj, az élet akkor jó, ha kiéljük azt és biza ez azzal jár, hogy időnként ismét gyerekké kell változni.
Hazaérve lassan közelítjük meg a lakást és próbáljuk rettentően halkan kinyitni a zárat. Ricsi lép be először, mert az ő apja ellen bujkálunk, hiába új és fájdalmas ebbe belegondolni. Nekem az a férfi már csak Áron nem pedig apa. Belépek utána és halkan becsukom, bezárom mögöttünk az ajtót. Indulunk a szobánk felé, mikor összenézünk és engem elkap a nevetés a vicces helyzet miatt. Hihetetlen, hogy tényleg bujkálnunk kell, ez már szarkasztikus. Kiadok magamból valami kis hangot, aztán visszafogom magam még mielőtt észre vennének minket. Már majdnem elérem én a szobámat és Ricsi a sajátját, mikor a szemben lévő szoba ajtaja kinyílik és az a személy szúrós tekintete néz ránk, akit el akartunk volna kerülni. Érzem, hogy most bajban vagyunk, és hogy szidás lesz, bár nem tudom, hogy mi a gond, két tizennyolc év feletti srácról van szó, akik értelemszerűen bulizni is akarnak néha. Lehet az a gond, hogy nem szóltunk neki erről, vagyis én csak annyit mondtam a szüleimnek, bocsánat: anyámnak és Áronnak, hogy az egyik haveromhoz megyek át és hogy majd jövök. Ricsire pillantok, hogy most akkor futunk, vagy mi lesz. Elmosolyodok, még mindig hülyék vagyunk és nem is akarok komoly lenni. Olvasunk egymás tekintetében, majd megiramodunk és nevetve befutunk a szobánkba, lesz ami lesz. Reméljük, nem jön utánunk az a bizonyos személy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Igazán nem hosszú az út két varázslónak a Hopp-állomás és a Parancsnokság között, de valahogy egy örökkévalóságnak tűnik. Lehet, hogy köze van ahhoz a tényhez, hogy az auror ellenállhatatlan taperolási-vágyat érez magában, és ennek természetesen eleget is tesz. Tobias könnyes búcsút vesz a személyes zónájától és, mint aki beletörődött már a sorsába, nem szól semmit, gyászos némasággal tűri a vállcsapkodásokat, a karcsipkedéseket és mindent, amit még tartogat számára az élet.
Az akták megszerzése meglepően gyorsan megy, ő csak ül egy üres kihallgatóteremben és hordják elé az anyagokat. Mikor mindenkiről ott van, kiveszi a fényképeiket és szép gondosan elhelyezi őket az asztalon, soronként négyet, két oszlopban. Tűrhető mennyiségű gyanúsított. Mindegyiket egyszer megnézi, alaposan, beégetve memóriájába az utolsó részletig. Ezután újra jön a már ismerős ingalebbenés és
munkától nyüzsög az emelet, az irodák között levelek röpködnek, néhol egy önjáró toll vés valamit, máshol iratok rendezgetik magukat a megfelelő sorrendbe. A tökéletesen harmonikus káosz közepette ülök az asztalomnál, az előírt sötétbarna, egyszer egyes lapfelület, rajta az előírt tintatartó, toll és egy papír, amit javítanom kell, mielőtt továbbmegy aláírásra. Aljamunka. Házimanónak sem adnám. A fogamat szívva morgok kivehetetlenül, csak úgy, mert jól esik és mert úgysem hallja senki. Ha hallaná, sem érdekelné őket. Lapos, gyűlöletteli pillantást vetek az iroda másik felében átvonuló alakra. Az a tökéletes ing, az a mindig élére vasalt nadrág. Még a talárját is vasaltatja. De ismerem én, tudom ám, hogy kicsoda ő valójában. Ó de mennyire…
A duruzsoló morgás halk morajjá válik, majd végleg elcsendesedik. Tobias kinyitja a szemeit és lenéz az előtte álló képekre. Félresöpri őket, csak egyet hagy meg, amit előrehúz, mellé pedig a hozzá járó aktát helyezi.
- Hozzák be - adja ki az egyszerű, lényegretörő kérést. Vagy parancsot. Részletkérdés. Nem tartja kizártnak, sőt, jó esélyt lát arra, hogy az illető ma beteget jelentett, s az azt megelőző napokon is. Amíg vár, felüti az irattartó tetejét, végiglapozza, majd újra becsukja és hátradől. Egyeseknek úgy tűnhet, csak a képeket nézte meg, de ha rákérdeznének bármilyen információra, meglepődnének a válaszon. Szépen elraktározott mindent, mostmár csak fogást kell találni az ürgén. Mert sajnos bizonyíték az még mindig nincs. Egy alapos házkutatás lehet meghozná a gyümölcsét, de ahhoz sem osztogatják csak úgy az engedélyeket. Fárasztó lehet ezeket a köröket mindig lefutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Félthet, de ez érthető is. Nem mondom, hogy az aurorszakma nőknek nem való, mert ez nem igaz, inkább úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való nemtől függetlenül, viszont egy apa mégiscsak másképp látja a gyerekét. Az én apám sem repesett az örömtől, amikor az akadémiára jelentkeztem - válaszolja, még pakolászva egyelőre az asztalán ide-oda az egyébként katonás rendben tartott dolgokat, és bögrét varázsolva elő, illetve teát, hogy kellemes előfeltételeket teremtsen egy már szinte barátságosnak mondható beszélgetéshez. Kénytelen bevallani magának pakolászás közben, hogy bár fogalma sincs, nem fog-e az agyára menni a lány, ha már viszonylag sok időt fognak együtt tölteni ebben a laza gyakornok-mentor szerepkörben, pillanatnyilag nem zavarja, hogy itt van. Mi több, még valamiféle öröm nyomait is fel véli fedezni gondolatai között, hogy végre átadhat valakinek valamit abból, amit eddig sikerült tanulnia, illetve tapasztalnia. Mosolyra húzza a száját ő is, amikor felcsendül Ilda nevetése, de csendben tesz-vesz tovább, míg elé nem teszi a bögre teát, és helyet foglal a székén, teljes figyelmét szentelve most már a lánynak.
- Eléggé, bár van varázspszichológusunk is egy ideje, aki a traumatikus élményen átesett gyerekekkel, kamaszokkal való beszélgetésekben nagyon sokat tud segíteni, na meg igénybe vesszük legilimentorok segítségét is, ilyesmi. Egy ügy sem ér annyit azért, hogy aztán szerencsétlen szemtanúk egy életre szenvedjenek a kihallgatás után - fejti ki kicsit részletekbe menően, mikbe lehet ütközni, noha ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, nem több. Ilda is látni fogja majd, ha tényleg ebben a szakmában marad.
- Átlagos szakmai gyakorlatnak felel meg, de ha lejár, és úgy érzed, tetszik, meg maradnál, elintézhetjük azt is - közli biztatóan pillantva a másikra. Ez már tényleg csak azon fog múlni, hogy Ilda hogy áll helyt - bár szerinte ez aligha lesz gond -, és mennyire tetszik neki az egész. Folytatná is azt, amibe éppen belekezdett, ám a sors közbeékel egy kisebb felfordulást odakint. A maga részéről talán még el is siklana az egész fölött azzal, hogy kollégái bizonyára máris urai a helyzetnek, azonban a lány kíváncsi, így ő is megnézi, mi történt, hogy megnyugtathassa, nem omlik rájuk menten az épület. Visszafordulva kissé meglepődik, hogy majdnem beleütközik a lányba, de csak szemöldökét vonja fel kissé kérdőn, mielőtt visszaterelné az irodába.
- Nem szeretem az elemi mágusokat, de hosszú történet. Viszont egyezzünk meg, hogy még egyszer nem jössz így utánam, jó? Nem szeretném elmagyarázni az apádnak, hogyan kerültél átkok kereszttüzébe vagy éppen gyengélkedőre - javasolja még meglehetősen nyugodtan, bár hangjában valami erős hangsúllyal, ami miatt nehéz lehet ezt nem komolyan venni.
- Varázstárggyal korlátozzák a varázserejüket, a fegyintézeteknek meg vannak speciális zárkáik, ahol a karperecek nélkül is képtelenek használni az erejüket - feleli kissé kurtán, de azért enyhén mogorva hangulata gyorsan tovaillan. Ilda lelkesedése mégiscsak jó dolog, és rá is bólogat a megjegyzésére.
- Persze, előbb-utóbb eljutunk még érdekes helyekre is, és ha nagyon akarod, ezt is megnézheted, úgyis kihallgatásra hozták be, de előbb töltsük ki a papírokat - jegyzi meg, majd még belekortyol teájába, mielőtt alaposabb magyarázatba kezdve valóban nekilátnának a papíroknak. Akad néhány kitöltendő irat, de elég gyorsan a végére érnek az egésznek, még ő is aláír mindent, ha a lány elolvasta és kitöltötte, amit kell, aztán szétszedi, mi kinél is marad, végül hátradől a székén, teája maradékát kortyolgatva.
- Te aztán nem bírsz nyugton ülni, mi? - neveti el magát két korty tea között, éppen úgy időzítve, hogy ne akarjon aztán megfulladni. - Maradhatsz, ha szeretnél. Ha mostanában lesz az a kihallgatás, megnézhetjük - ajánlja fel, egyelőre ennél jobb ötlete a valami érdekes helyet érintően sajnos nincs. Bólint a tea méltatásának hallatán, és elgondolkodik a hozzá intézett kérdéseken.
- Huh... - kezd bele, majd teája maradékát azért megissza, mielőtt folytatná. - Hát veszélyes tekintetében... egy irodai kihallgató munkája nem túl veszélyes. A legrosszabb általában a képességével visszaélő varázsló, főleg ha bekattan, de munka közben még nem sérültem meg, azt hiszem. Nem emlékszem ilyesmire, ha csak azt nem számítjuk, hogy... na egyszer nekem esett egy kissé kattant gyanúsított, és betörte az orrom - rázkódik meg a válla a nevetéstől, mert ebben a pillanatban szórakoztatónak érzi, hogy varázsló létére ez volt a legkomolyabb sérülése, legalábbis ami az itt töltött évek alatt akadt, a hírszerzésről azért mégsem fog beszélni. - Na akarod megnézni, hogy zajlik egy kihallgatás? Már persze, ha most lesz - veti fel letéve üres bögréjét, és előre dőlve ültében, készen arra, hogy ha a lány benne van, elhagyják az irodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy bólintással engedi el maguk mellett a feddő szavakat, talán látszik is rajta, hogy már inkább csak amolyan megszokásként szól rá a fiúra és nem azért, mert mindenképpen áskálódni szeretne vagy kioktatni Adriant. Annak még nem jött el az ideje, hogy apáskodva illemre tanítsa a gyereket, aki úgyis csak azért jött, hogy az unalmas irodai munkában segédkezzen neki és közben némán öntsék magukba a kávét, mert most valószínűleg ez az egyetlen, amiben Adrian is egyet értene vele. A rellonos egyébként teljesen nyugodtan hallgatja végig a férfi szövegelését, aki még egy kicsit meg is lepődik ezen, majd egy homlokráncolást követően hátradől a székében és gyanakodva méri végig a fiút. Aztán egy vállrándítás kíséretében előrelendül és az asztalához csúszva fellapozza az első aktát. Ekkor teszi fel Adrian a kérdését. A férfi felpillantva, egy pillanatra eltöprengve mered rá, majd óvatosan felvonja szemöldökeit, megvonja a vállát.
- Attól függ, hogy mi számít neked drámai esetnek - válaszol aztán a maga stílusában, jól megrágva a szavakat és beszéd közben Adriant figyelve. - De ha elmondod, hogy mire gondoltál, tudok rá válaszolni.
Az első pár aktát egymásra rendezi, közben vet egy fél pillantást a mellette dolgozó fiúra, majd úgy dönt, vár még egy kicsit a kérdésével és inkább kezébe veszi a következő iratot. Tekintete ide-oda cikázik a sorok között, csak pár pillanatig időzik rajta, megnézi az évszámot és a jelentés végét, megkeresi a zárómondatot, majd miután alaposan átnyálazza az utolsó szóig, becsukja az aktát és a megfelelő kupacra dobja. Vagy ha olyan még nincs, hát csinál neki egyet.
- Adrian - szólal meg aztán, úgy ítélve meg, hogy jobb lesz mégis, ha beszélgetnek egy kicsit. - Miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Azt hinné az ember, hogy hagyják dolgozni. Hogy nem tesznek neki keresztbe és nem lehetetlenítik el a munkáját olyan abszurd és fölösleges kérdésekkel, mint hogy "mégis ki ez a fiú?", meg hogy "mi jogon van itt?", és hogy "kinek képzeled te magad, Rothman? és ő kinek képzeli magát, hogy kihallgató szobákat sajátít ki és parancsolgat mindenkinek?". Jó, rendben, bevallom, igazából imádom az ilyenkor felcsendülő pampogást. Ha ideges vagyok, szívesen feltennék a gramofonra egy hasonló, kellemes morajlást nyugtatónak.
Egy linzert majszolgatok egy asztalon ülve. Nem az én linzerem és nem az én asztalom. Az előzőt vissza se adom a tulajának. Szerintem nem is szeretné. Akárhogy is, várom, mire jut a kis dán, és közben figyelem a kollégáimat, olykor leszólítok egyet-egyet, vagy éppen hagyom, hogy a huszadik is elém álljon az olykor felellősségre vonó, olykor kiváncsiskodó kérdéseivel. Mindnek a legkülönbözőbb válaszokat adom.
Egyszerre meghallom az úr szavát. Mármint nem a nagybetűsét, hanem azét, aki eddig az aktákat bújta. De jelenleg tőlem aztán egy és ugyanaz is lehet. Azt mondja, hogy hozzunk be valakit. Izgatottan kapom ki az egyik auror kezéből a mappát, hogy megnézzem, kit is hozunk be.
- Nagyobb összeget tettem rá - robbanok be a kihallgató szobába, így adva a szimpatikus empata tudtára, hogy bizony én is a barátunkra voksoltam.
- És? Hogy szeretnéd? - ülök fel erre az asztalra is.
- Te akarod faggatni, vagy csak figyeled a mestert? - utalok itt természetesen magamra. Lehet különben, sokan azt várnák, hogy mint tapasztalt, pökhendi kihallgató tiszt, egyszerűen csak megmondom, mi lesz. Viszont mivel nekem akármilyen helyzet alkalmas a tanulmányozásra, a srácnak meg valószínűleg vannak elképzelései róla, mi lenne a legcélratörőbb mód, így sokkal jobbnak tartom ezt megtárgyalni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dobolása rögtön megszűnik, ahogy Nina ujjai az övéit érik, kissé csodálkozva pillant fel a nőre, nyugtalansága azonban még úgy sem tűnik el, mikor összekulcsolja ujjaikat az asztalon. Szeretne bátorítóan rámosolyogni, és csupán egy pillantásával elnézést kérni a viselkedése miatt, hisz tényleg régen csinált már ilyet. Akkor nem volt ilyen ideges, mikor először csókolta meg a nőt, pedig az előtt sem volt olyan sok dolga nővel, és ha rögtön nem is, nem kellett hozzá olyan hű, de sok idő, hogy beleszeressen a félvélába. Ennek ellenére nem felejtette el továbbra sem szívni a vérét, meglehet az utóbbi időben ezt már csak szeretetből tette, kérdés, hogy ezt a nő mennyire értékelte.
- Ne haragudj - fáradt mosoly kerül arcára, mutatóujjával simogatni kezdi Nina kézfejét, miközben halkan beszélni, vagyis pontosabban magyarázkodni kezd. - Csak tudod szerettem volna, ha ez jó lesz. Úgy értem elég régen volt részem ilyesmiben, és Kamilla anyja óta nem nagyon volt olyan kapcsolatom, mint veled. Azt akartam, hogy tökéletes legyen.
Szándékosan nem ejti ki Melinda nevét, igyekszik minél előbb figyelmen kívül hagyni a nőt, aki még így, ennyi idő után is képes belerondítani az életébe. Hihetetlen, hogy eltelt jó pár év, Melinda mégis itt van szinte köztük. Részei a mindennapjaiknak, az álmaiknak, a beszélgetésekben valahogy mindig felmerül a neve. Balázs próbálja kikerülni ezeket a helyzeteket, de ha valami fontos dologra kerül sor, abban százszázalékosan biztos, hogy Melindának is lesz szerepe. Mint például most.
- Mindegy, felejtsd el. Csak érezzük jól magunkat este, az a fontos, hogy itt vagy velem - sokkal kedvesebben szólal meg, vonásai is ellágyulnak. Előrehajolva közelebb húzza magához Nina karját és egy csókot nyom a nő kézfejére, majd még egyszer végigsimít rajta, aztán hátradől, mikor a pincér megérkezik egyelőre csak a rendelt borral és két pohárral. Míg ő azt kitölti, Balázs már sokkal nyugodtabban lélegzik és végignézve Ninán meg kell állapítania, hogy megnyerte a főnyereményt. - Nagyon csinos vagy.
Elmosolyodik, és ezzel így ismét kifogyott a beszédtémából. Szeretne még valamit mondani, hogy ne akadjon meg közöttük a beszélgetés és ne mindig Ninának kelljen kezdeményeznie, de még mindig zavarban van. Ha idegessége el is múlt talán, ez nem. Egyelőre még fogalma sincs, hova nyúljon, merre nézzen, mit mondjon. Úgy érzi magát, mint egy tizenéves suhanc az első randiján, aki azért reménykedik abban, hogy hazakísérheti a lányt, bármennyire is sikerüljön rosszul az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez a buli túlságosan is jóra sikeredett, bár az elején kételkedtem benne. Hogy miért? Az első, mert egyedül jöttem, az öcsém elég sokat késett, nekem kellett társaságot keressek, ami nem könnyű feladat, nem szeretek másokkal beszélni, főleg, ha azok idegenek, mindazonáltal megoldottam a dolgot, a szivárvány bátorságot adott. Ez így meg is felelt, egy személlyel közelebbről is megismerkedtem, aztán betoppant Zalán, én pedig idősebb testvéri kötelezettségemnek éreztem figyelni rá. Ez beidegződés, felnőtt már a gyerek, mégis figyelek rá, nehogy valami oltári nagy baromságot csináljon megint, például mikor titkolózott előttem. Azóta nem fordult ez elő, nem is fog, ha rajtunk múlik, és ezt az ő nevében is kijelenthetem, azt hiszem. Ezután minden tényleg mindent képesek leszünk egymásnak elmondani, segítséget kérni a másiktól, én segítenék neki egy hulla elásásában is.
A táncot mindig is szerettem, szerintem jól is megy, szeretnék később ebből megélni, ez most is látszik a mozgásomon. Zalán a zenész a családban, én a táncos, ugye milyen jól összehoztuk? Nem csak a táncolás a kedvencem a bulikban, de a másik tevékenységet már befejeztem, vagyis egy időre elég volt belőle, meglehet meg is ártott, nem mintha ezt beismerném, bírom én még. Az öcsém elesik, vagy fellökik, ezt nem látom, én pedig készségesen lépek oda segíteni neki. Ilyen egy jó bátyó, mindig segít a kistestvéreinek. A szándék megvan, úgy tartja a mondás, hogy az a lényeg, nem is mondhat ez ellen semmit, csak ez a segítség nem igazán hasznos, én is a földre kerülök egyhamar. Mond valami sértőt, amit nem veszek magamra, inkább röhögök egy jót, ahogy ő is teszi. Én rajta nevetek, ő rajtam, le sem tagadhatnánk egymást. Végül fordítva sül el minden, ő áll fel előbb és húz magával. Jó volt a földön, pihentem egy kicsit, viszont igaza van, muszáj feltápászkodjak. Leülünk a legközelebbi helyre, ami közel van a bárpulthoz, nagy csábítás számomra, és gondolom az öcskös sem kóstolta meg a szivárványt, ez pedig nagy bűn, be kell pótolnia. Nem rögtön kérem a következő kört, várok egy kicsit, míg tényleg jobban leszünk, mikor már nem ver annyira a szívem, és nem érzem úgy, hogy meg akarnék sülni. Nem szeretnék rosszul lenni, mégis ez az este a bulizásról szól, a későbbiekben még jó sokat táncolunk, iszunk mindenfélét, ami akár meg is árthat holnap, nem csak a másnaposság miatt, hanem, mert minden összekeveredik bennünk, azonban ebben a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekel egyikőnket sem, egyszerűen szeretnénk jól érezni egymást, erről szól a mai este.
Hajnalban ér véget a party, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, mégis hatalmas mosollyal a képünkön lépünk ki a helyről, teljes mértékben megérte eljönni ide. Az ő cuccai is anyáéknál van, nem tehetünk mást, oda kell mennünk. Megijesztenénk a nőt, ha nem térnénk haza, apa haragját meg mind a ketten leszarjuk, főleg, hogy Zalánnak nem is a vérszerintije. Mi akadhatnánk ki, amiért ennyi ideig hazudtak nekünk, mégse teszünk ilyet, testvérek maradunk és kész, ezen, nem változtat semmi. Hopponálni egyikőnk se tud, marad a gyaloglás, ami nem könnyű feladat, ilyen hidegben nem is a legjobb, minden porcikám fázik.
- Tekintve, hogy futni nem igazán tudunk, ezért marad az osonás – vonom meg a vállam, miközben a kulcsot fordítom el a zárban. Apám a legkisebb neszre is felébred, óvatosan kell, bemenjünk a szobánkba, különben nagyon lecsesznek bennünket. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik nagyon rossz dolgot csináltak, és félnek az otthoniak haragjától. Nálunk nem áll fent a helyzet, csak szeretnénk elkerülni a balhét, amit Áron csinálna. Nem értem mi a rossz abban, ha két fiatal bulizni megy, tudunk magunkra vigyázni, akkor meg mi a probléma. Édesanyámat is imádom, viszont képes túlaggódni mindent, ha lehetne, egész nap a tenyerén hordozna, soha nem engedne felnőni. Szerencsétlenségünkre nem jön be a ninja mód, nyílik a háló ajtaja és kilépnek belőle a szülők. Egy pillanatra meghűl bennem a vér, aztán tudatosul bennem, hogy nem csináltunk semmit, nincs miért félnünk. Apa tekintete régebben megijesztett, most már semlegesen hat rám. Nem akarom tudni, mit gondol, lehet, Zalánt hibáztatja mindenért, pedig, ha tudná kinek az ötlete volt ez. Összenézünk a tesóval, egy mosollyal lebeszéljük a dolgokat, majd vissza a szülőkre.
- Jó reggelt! – kiálltok, majd megindulok a szobámba és magamra zárom. Ez meredek volt, azonban egyszer ki kell menjünk, akkor nem lesznek ilyen kíméletesek, kiabálás, csapkodás lesz, amit unottan hallgatok végig, meg megkapom a prefektusággal kapcsolatos felelősségteljes viselkedésről szóló monológot, meg blablabla. Mi lenne, ha egyszer lelépnék, és nem szólnék senkinek csak Zalánnak és Veronikának? Előveszem a mobilom, és dobok egy Facebook üzenetet a másik szobában leledző korombelinek: „Jövőhéten mit csinálsz?” Ebből hamar levághatja mit szeretnék, nem olyan hülye gyerek ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Köszönetet mondhatok az égieknek és Zalánnak is, amiért még akarja látni a képemet. Teljes mértékben megérteném, ha ezek után közömbös lenne irántam, szemét voltam vele, ezt elismerem. Írhattam volna neki, ahogy a többieknek is, azonban abban a pillanatban nem akartam senkivel sem foglalkozni, magamra akartam koncentrálni, ami olyan jól sikerült, hogy apáék részéről magamra maradtam, avagy nem érdekli többet, mit kezdek magammal. Nem akarja megérteni az érveimet, miért szeretnék itt maradni, holott a legfontosabbat még nem hallotta, vagyis az öcsémről nem ejthettem szót ígéretemhez híven. Szeretem Lanettát, de a vele való szakítást előbb túlélem, mintha a testvéremet veszíteném el, akkor is, ha alig pár hónapja tudok a testvéri viszonyunkról. Előtte is haverok voltunk, ez megalapozta a kapcsolatunkat, főleg, ha szeretne még látni, és nem csak a folyosón, hanem a családjában is.
Keresett engem bagolyban, amire tegnap válaszoltam, találkozót kérve tőle. Lehet, azzal büntet, hogy nem válaszol, lehet, el sem jön, ez tökéletes bosszú lenne, és egyértelmű jelzés. Reménykedem benne, hogy csak „elfelejtett” levelet írni, ahogy én is neki, húzni akarja az agyam, fordított esetben én is ezt tenném. Olyan helyet választok, ahol sok ember van, ez részemről idióta ötlet, ő sem szereti az effajta társaságot, én sem, de, ha szeretne velem beszélni, akár be is ülhetünk valahova, és itt nem feltétlen egy kocsmára gondolok, bármi lehet, amit ő szeretne. Fejhallgatómat akkor veszem le a fejemről, mikor meglátom, köszönés után rögtön magyarázkodásba kezdek. Mindent elmondok, ami velem történt, mondjuk ez a rövidebbik verzió, viszont most ez is elég. Egy mosolyt küldök felé szavait hallva, nem láthatja, belül mégis repesek az örömtől, amiért megbocsát és nem haragszik. Persze, nem tetszik a szomorúságra vonatkozó rész, nem tudok visszamenni és megváltoztatni mindent, talán nem is tenném, mindennek így kell alakulnia, ahogy most van.
- Többet nem fogok lelépni, vagy viszlek magammal és beszélhetsz a faterral, bár lehet, nélkülem kell ezt megtenned – húzom el a számat, ahogy kimondom gondolatomat. Nem tudom mennyire haragszik rám az öreg, most nem állnék elő, bármennyire is szeretem. Az apámról van szó, ezen sem tudok változtatni. – Mi történt? – Hangomban hallhatja az aggodalmat, bűntudatom van miatta, hiszen, itt lett volna a helyem, nem hátha akkor képes vagyok megakadályozni. Nem hiszek abban, hogy a sorsunk előre meg van írva, szerintem mindenen tudunk változtatni, én is képes lettem volna, ha akarom. Hogy szúrhattam el ennyire a dolgokat? Következő mondatainál lehajtom a fejem, nem akarok tudomást venni erről, túlságosan is bánt a dolog. Nem mondta, hogy az én hibám, mégis érzem ezt. Nem ismerem a nálam idősebb srácot, annyit tudok róla amennyit az öcsém (igen, az öcsém, nem Zalán, vagy haver) elmondott, azonban a beszélgetéseinkben alig esett szó a srácról, az apjáról panaszkodott, ha csinált ilyet.
- Sajnálom, nem akartam, hogy ilyen történjen. Ugye komolyabb nem lett a dologból? – most még nagyobb bűntudat motoszkál bennem, nem akartam, hogy így legyen, megnehezítem Zalán helyzetét az én problémáimmal. Nem kéne, keverjem a családi ügyekkel, de könyörgöm, most már a srác is a családom része. Ennél nehezebb nem lehetne, mégse bánom, szereztem egy fiútestvért, akit mindig is akartam, Sorával ugyanis nem lehet verekedni még viccből sem.
Bólintok az ötletére, és követem a hely felé, én nem ismerem ki Budapestet, nem járok ide gyakran, ha mégis, akkor általában lehajtott fejjel közlekedem, tudomást sem véve a körülöttem rohanó világról. Az emberek többsége szalad, alig veszi észre a maga körüli életet, így én a lassabb tempót preferálom, szeretek magamban elmélkedni a dolgokról.
- Az anyákra mindig lehet számítani, a legnagyobb bajban is szaladnak segíteni, örülök, hogy megbeszélted vele a dolgokat. Gondolom örült, hogy nem rögtön apához mentél, lehet ő is beszélne vele, bár ebben nem vagyok biztos és lehet nem is jó ötlet – ezzel vezetem be a saját sztorimat, avagy a távolmaradásom okát. Joga van tudni róla, nem fosztom meg ettől, meg lehet, újabb bosszúságot eredményezne köztünk, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó, szükségünk sincs a felesleges vitákra. Mind a kettőnknek megvannak a problémái, a titkolózás nagyobbakat szülne. Miért ilyen nehéz az élet? Miért kellett apának és Zalán édesanyjának találkoznia, és arra az egy éjszakára odaadniuk magukat egymásnak? Megnehezítik a saját, és a mi életünket, holott fater még nem is tudja, hogy tudok a Lepsényi ivadékról. Sóhajtok egy hatalmasat, mikor elérjük a helyet. Jó, én itt is szívesen mondom, legalább kevesebben hallják, bár nem hiszem, hogy az embereket az én családi helyzetem érdekelné, mindenkinek megvan a saját problémája, viszont az én problémám, az Zaláné is. Ez így bonyolultan hangzik, de higgyétek el, az is. Leveszem a meleg kabátom, amit a pulóver követ, idebent forróság van, még a pólómban is melegem van, szóval amennyire csak tudok, levetkőzöm. Mielőtt megszólalhatnék, felteszi a kérdéseit, amit vártam, ez elkerülhetetlen volt az este folyamán, nem is szerettem volna terelni, ha nem most kérdez rá, akkor megtette volna, máskor teszi meg. Közben megérkezik a pincérnő, mi meg rendelünk valamit, én legalábbis így teszek, a másik az Zalán dolga.
- Ja, apánk megint azzal nyaggat, de nem is ez a lényeg. Azt szeretné, ha visszamennék Japánba, és ott lennék auror. Nem akarja megérteni az érveimet Magyarország mellett, de a legfontosabbat még nem tudtam neki megemlíteni, mert megkértél rá. Ha azt mondaná, maradhatok itt, akkor akár még aurornak is elmennék, de nem megyek oda vissza – hangom elkeseredett, tényleg nem tudom, mit tegyek, elmúltam tizenhét éves, hivatalosan is felnőttnek számítok, azonban apám szava sokat számít. Ez az első alkalom, hogy közösnek neveztem a fatert, eddig még nem csináltam ilyet, csak Zalán, ebből is látszik, neki előbb sikerült feldolgoznia a dolgot. Mostantól nem csak Sora és az én apámról beszélünk, a Lepsényi gyerek is ugyanannyira a fia, mint én. Felmerül bennem a gondolat, hogy felvehetné a nevét és lehetne ő is Tanizawa, ám ebbe még korai belegondolni, ne siessünk ennyire előre, mindennek megvan a maga ideje és lehet, ő nem is szeretné. Szavaimból leszűrheti, hogy nem csak haverságot szeretnék, ezt a mondatomat ne tessék félreérteni, szeretném testvéremként elfogadni, ha még engedi. Veszek még egy mély sóhajt, ahogy a szemébe nézek. Ez most nem lesz könnyű.
- Tudom, hogy rossz testvér voltam, és elküldhetsz melegebb éghajlatokra, de, ha szeretnéd, megpróbálhatjuk ezt a testvéri dolgot, feltéve, ha kíváncsi vagy még a képemre, vagy egyszerűen bemutatlak apának és onnantól a ti dolgotok – az utóbbi nagyon fájna, mégiscsak az öcsémről van szó, akit itt hagytam egyedül, és miattam összeveszett az apjával. Ha édesanyám ezt megtudja akkora bűntudatot kelt majd bennem, amilyet még nem éreztem, a legrosszabb az lesz, hogy igaza van. kíváncsi vagyok a srác válaszáram reakciójára, lehet váratlanul érte a dolog, de ismer, nem szeretem kerülgetni a forró kását, rögtön a dolgok közepébe csapok. Ha nem akar közelebbi testvéri kapcsolatot, nem strapálom magam tovább. Ha engem nem akar látni, attól apámmal még lehet jó a kapcsolata, ami szúrná a szememet, ebben most biztos vagyok, mindazonáltal nem tehetnék ellene semmit, az ő kapcsolatukba nem rondíthatok bele, annyira nem vagyok rossz rellonos, ilyen eszközökhöz soha nem vetemednék. Én rontottam el, viselem a következményeit. A nagyobb feladat meg mind a kettőnkre vár, be kell mutassuk, agymást a testvéreinknek, nekem muszáj, mert Sora az ő húga is lesz, és a lány mennyire fog neki örülni, hogy még egy ilyen helyes bátyja van. Szokott nekem mesélni Zalánról, de, ha megtudja a testvéri kapcsolatot ki fog ugrani a bőréből, remélem örömében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ahhoz képest, hogy ez az első randevúja a házassága óta, kifejezetten jól bírja. Úgy értem megvan a gyomorgörcs és az asztal alatt rángatózó lábából elég egyértelműen látszik, hogy ideges, mégsem látta még viszont a reggelijét, ami már egy jó pont. Mindenképpen az, ha egy étteremben ülsz a pároddal és kettőtök közül ő a nyugodtabb. Ez most sincs másképp, Nina érintése ugyan csökkenti kicsit idegességét, az nem tűnik el teljesen. Csak arra vár, hogy a férfi hibázzon és ismét felülkerekedhessen rajta, pánikot keltsen és elrontson mindent. Csupán ezért nem tűnik el rögtön, hiába a puha ujjak érintése. A nő szavaira egy bólintással felel, mosolya egy pillanatra kiszélesedik, tekintetét az asztal közepén összefont ujjaikra emeli. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amit fejfájás nélkül tud hosszabb ideig is nézni.
- Eléggé távol áll tőlem ez a dolog. Mármint ez a sok finomkodás, érted - felnéz Ninára, magában gyorsan végigpörgeti az összes eddig együtt töltött percet, visszagondol arra a rengeteg több-kevésbé durva mozdulatra, és ahogy mindez megjelenik előtte, kedve lenne nevetni egyet. Mégsem teszi, Nina ugyanis a kézcsók után elhúzza a kezét és a poharáért nyúl, Balázs pedig, hogy ne üljön csak úgy ott vele szemben, szintén így tesz. Hálásan pislog kedvesére, némán issza annak szavait, a bókra elmosolyodik. Azért van, amit jól csinált. Ha el is cseszte az egész életét a lányáéval együtt, a kapcsolatát legalább jól csinálta. Már nem minden percét, de a legtöbb részét... Talán. Míg ő ezen morfondírozik még mindig elmerülve, némán, addig Nina felteszi egy egymillió dollárt érő kérdését, Balázs mosolya pedig egyszeriben lefagy arcáról. Rögtön eszébe jut meggyötört lánya arca, ahogy a földre esve zokogásban tör ki, majd lelki szemei elé bekúszik Melinda is. Állkapcsa hirtelen megfeszül, a rossz gondolatokat Nina arca fixírozásával igyekszik elűzni.
- Rendbe fog jönni - kezd bele lassan, tekintete gondolkodás közben egyre lejjebb csúszik Ninán. - Azt hiszem. Van, hogy veszekedünk, de igyekszek nem felfújni semmi olyat, ami ne érdemelné meg. Próbálok beszélgetni vele, egyre többet és nyitni felé, hogy ő is megtehesse ugyanezt. Szeretném, ha lassan jóra fordulna minden, nem csak veled kapcsolatban. Egyébként arra jöttem rá, hogy nagyon keveset tudok a családodról, szóval?
Kérdése előtt tart egy kis hatásszünetet, hogy a nő megemészthesse az eddig elhangzottakat, majd ahogy felteszi a kérdést, érdeklődve néz vissza ismét a barna szemekbe, ajkai mosolyra húzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül