36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Otthon
Írta: 2016. május 29. 18:18
| Link

Sacamanó(cskák)
Székesfehérvár


Hunyorog a szemébe tűző Nap miatt, és a rövid történet során egyre csak összébb szaladó szemöldökökkel hallgatja nővérét. Nem titok, számára már az is kész téboly, hogy a szösszencs pocakjában egy aprócska élet fejlődik, karokkal és lábakkal és dobogó pici szívvel, mindezt úgy, hogy anyukája mindent érez, s vele együtt él át. Azt már inkább meg sem próbálja elképzelni, hogy milyen lehet, ha az ember hasában valaki csuklik. Még belegondolni is rémisztő. Mit rémisztő, valóságos horror!
Ami azt illeti, tegnap este meg is kérdezte édesanyjukat, hogy ő, miután négy alkalommal is volt szerencséje átélni, mihez tudná hasonlítani ezt a egész terhességdolgot, és az asszony azt felelte, hogy olyan, mintha halacskák úszkálnának odabent. Baró. Inkább ne tette volna.
- Áh - mondja, s bólint hozzá válasz gyanánt, majd a kerekedő pocakra pillantva, homlokán halvány ráncokkal teszi fel talán butának ható kérdését. - Honnan tudtad, hogy csuklik?
Ez mondjuk valószínűleg más, fiatal, babavárás előtt álló nőnek is megfordulna a fejében, így annyira nem lehet ciki kimondva sem. Meg amúgy is, családban vannak.
Az üvegcse felmutatására Noel tekintetében - leplezni kívánt - aggodalom csillan, úgy fixírozza testvérét és a kezében tartott fiolát. Összezárt ajkakkal figyeli minden lélegzetvételét és szavát. Már most rossz érzése van.
Főleg az utóbbi hónapokban nemcsak, hogy kíváncsi, de rendkívül figyelmes is Sárival, éppen ezért hangjának halksága és a benne megbúvó komolyság megrémiszti. Jobbjával megvakarja torkát, majd combjaira könyökölve előredől, hogy apjuk még véletlenül se hallhasson meg semmit. Nem mintha rájuk figyelne, de így intimebbnek érzi beszélgetésüket.
- Nem - feleli ugyancsak halkan, fejét gyorsan megrázva. Abban most már egészen biztos, hogy bármi is legyen az üvegben, az nem jelenthet semmi jót. - Mi az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 29. 19:03 | Link

Noel
- mobilról, utólag át lesz nézve - 

Ezen a kérdésen kissé el kell neki is gondolkoznia. Amikor megvilágosodott, semmi kétsége nem volt, hogy csuklik a baba. Hogy tulajdonképpen honnan tudta, az remek kérdés.
 - Hát, te miből tudod, hogy csuklasz? Kicsit olyan volt, mintha én is csuklottam volna - vonja meg a vállát és rámosolyog Noelre. Nézi, ahogy a másik reagál és magában kuncognia kell, de visszafojtja. Pontosan tudja, testvérének mennyire elképzelhetetlen az egész, legalább annyira neki is az. Pubertása kezdete óta nem ment át ilyen változáson a teste, és ez nem csak fura érzés, de egyenesen ijesztő is. Főleg így, hogy ő maga sem tudja még, mi lesz vele, nem csak a környezete. Cameron rühelli, Viktor legalább annyira saját magával van elfoglalva, mint a legutóbbi szerelme. Neki pedig ezt eddig sen kellett volna eltűrnie, ebben az állapotban pedig még kevésbé kötelessége.
Úgy dönt, előhuzakodik az aduászával. Előveszi a zseb mélyéről. A finom kis üvegcse törékenyen simul vékony tenyerébe, megcsillan a napfényben ahogy megemeli. Noel arcáról leolvassa az aggodalmat, ő viszont nyugodt komolysággal figyel rá. Amikor meglátja, hogy édesapja felemeli a fejét, az ölébe ereszti a bájitalt, nehogy a férfi kiszúrja a csillogását. Határozottan elszorul a torka már a gondolatra is, hogy Farkas megkérdezze, mi ez a kezében, még ha ehhez valószínűleg messze is van.
 - Ez egy második esély - válaszolja halkan, miközben ő is közelebb hajol öccséhez, még bennsőségesebbé téve a beszélgetés atmoszféráját. Lassú, mély levegőket vesz, miközben Noel felé fordítja a címkét, hogy ő is elolvashassa a hatását.
 - Nagyon régóta tartogattam - fog bele mondanivalójába, de az idegesség láthatóan magávalrántja közben. - És talán... Talán itt az ideje használni. Mit gondolsz?
Nagyot nyel a mondandója végén. Nagyon bizonytalan a bájitalt illetően. A verőfényes kert illata és színei fogságba ejtik kis időre érzékeit. Ha használná, akkor sem tudja, pontosan mire, hogyan... És egyedül kellene végigcsinálni. Valahol megszerette út közben a babát is, de nem tud nem keserű szájízzel rágondolni. Még előtte áll az élet, mindig is ő volt az első számára, a legfontosabb, amiért bármikor képes volt küzdeni; Ombozi Sára, a művész, a jelenség, az individuum, a _tökéletes_. És most mindezt visszakaphatná, visszavehetné, újra az övé lehetne a majdnem tökéletes élet.
De a következő pillanatban arra gondol, nagyon tág értelemben ez egy élet kioltásának is felfogható. Erre a gondolatra pedig könnycseppek gurulnak le az arcán, sebesen és csillogva ölébe hullanak. Őt magát is meglepték, nem számított rájuk, így kapkodva törölgeti meg az arcát. Az öléből kiesni készülő fiolát pedig épp időben kapja el, kérdőn, válaszért esdekelve pillant Noelre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Otthon
Írta: 2016. június 1. 20:27
| Link

Sacamanó(cskák)
Székesfehérvár


Nővére mosolya, ha csak néhány múló pillanatra is, de feledteti vele a mellkasát nyomó, egyre csak növekvő aggodalmát és csak, mint gyermekkorában, most is további szavak és mozzanatok nélkül nyugtatja őt meg. Ilyenkor minden más szükségtelen. Sára mosolya egymaga elég ahhoz, hogy csalfán elringassa, míg úgy szeretett hangja puhán arcához ér. Olyan, mint a selyem.
Sohasem mondta még ki, és talán soha nem is fogja, de számára a lány hangja a világ legvédelmezőbb hatalma. Nem hangoztatja, de az ismerősi körben tudvalevő, hogy Ő az egyik legmeghatározóbb nő az életében, aki még akkor is képes a tökéletes élet látszatát kelteni, még vele is elhitetni, hogy minden rendben van, mikor ő maga valahol útközben elesett és megrepedt a szíve. Holott Noel pontosan tudja, hogy mindez csak délibáb. Szemfényvesztés. Mégis hisz neki.
- Hát arról az egész ház tud, ha én csuklani kezdek - feleli magától értetődően, szája szegletében apró vigyorral, hiszen nem egyszer szóltak már rá, hogy azonnal fejezze be, mert menten megőrülnek tőle. És nem csak otthon, de a Rellon hálókörletben is előfordult már, hogy a szomszédos szobából átordítottak. Ellágyuló szívvel fűzi tovább szavait. - Már teljesen összenőttetek.
Tekintetét elválasztja Sárától, s apja felé pillantva dörzsölgetni kezdi tenyereit. Hihetetlen, hogy a szüleik hamarosan már sokkal többek lesznek egyszerű szülőknél. Nagyszülőkké válnak, nagymamává és nagypapává, ami egyszeriben mindent meg fog változtatni.
Ő pedig nagybácsi lesz, amit ha jól csinál, a kicsi minden titkának tudójává válhat.
A gondolatra elmosolyodik, pillantása apja hátáról nővére kezére esik. Az előhalászott üvegcse megcsillan a napfényben, és egy mozdulat után a ráragasztott címke is jól láthatóvá válik. Noel hunyorogva dől előre, arcáról könnyedén leolvasható az őszinte döbbenet. Ajkainak boldog íve szertefoszlik, vonásai megkeményednek, bőre hamuszínűre sápad.
- Hé - suttogja komoly hangon, és a székről azonnal felemelkedve testvére elé térdel. Kezeit annak lábaira teszi, és fejét oldalra billentve, alulról néz fel az övéhez hasonló zöld szemekbe. - Ezt csak a félelem mondatja veled, Saci.
Noel szíve visszafoghatatlanul ver, tenyerei meg-megszorítják nővére combjait, mintha arra kérnék, hogy térjen észhez.
- Nem teheted meg - jelenti ki, és bár valójában vajmi kevés köze van ahhoz, hogy Sára hogyan dönt, főleg tudván amit tud, a szívében érzi, hogy most van itt az idő arra, hogy határozottan kiálljon a véleménye mellett. Mert tudja, hogy most az egyszer ő gondolkodik, s érez helyesen.
- Szereted őt - olyan halkan beszél, hogy testvére talán nem is hallja. Azt viszont érezheti, ahogy hüvelykujjával letörli az arcán végiggördülő könnycseppeket. - Ezt már nem irthatod ki magadból semmivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. június 2. 19:25 | Link



- Hát ő tulajdonképpen még pocaklakó, az egész ház tudja itt is - nevetgél kicsit, mert annyira jól esik neki, felszabadító érzés így gondolni a babára. Nem pedig problémaként, a szomorúság forrásaként. Nem vádolni, nem vigasztalni, csak úgy kiélvezni kicsit, hogy itt van vele. Ahogy látja Noel arcán az ellágyulást, hallja a szavait, érzi, ahogy a szíve összefacsarodik a mellkasában. Egy pillanatra még levegőt sem kap, de pánik helyett kellemesen engedi át magát az érzésnek, miközben lágyan, beleegyezően bólint a megállapítására.
Akármennyire is tűnik meghittnek a pillanat, akármennyire szeretné Noelt ilyennek látni, nem tud tovább egyedül kattogni rajta. Megmutatja neki az üvegcsét, a címkét. Legalább annyira kiszolgáltatott most, amikor valaki a pókerben megengedi, hogy meglessék az ütő kártyáját. Még akkor is ijesztő, ha tudja, hogy nem ellenfélnek mutatja meg.
Aggodalom fogja el, amikor Noel döbbenetének helyét sápadtság, kifejezéstelenség veszi fel. Amikor elé térdel, még kifejezetten meg is ijed, hasa felé nyúl védelmezően reflexből és hátra is hőkölne, ha nem ülne éppen. Félelem. Eléggé tisztában van az érzéssel. Még a saját öccse hirtelen mozdulatától is megijed, érzelmileg egy robbanásra kész, élesített bomba és semmi, senki nincs, aki csillapítsa a benne dúló vihart. Kivéve a kis magzatot, aki ott növekszik benne.
Szinte ide hallja, ahogy Noel szíve hevesen ver, a ritmusára pedig meg-megszorítja a combjait, ő pedig elernyeszti izmait. Megadóan hajol előre, megcsapja a másik ismerős, mámorító illata és lassan veszi a mély levegőket. Hallgatja Noel szavait és megnyugtatja a tudat, hogy nem kell mindent kimondania, az arcára van írva az összes érzése, és ha valaki, akkor Noel ezeket könnyedén kiolvashatja belőle.
- Szeretem őt... - válaszolja halk, rekedt hangon, hagyva, hogy testvére letörölje a semmiből jött könnycseppeket az arcáról, még egy kicsit ujjához is simul arcával. - De jobb lenne neki nélkülem.
Pontosan tudja magáról, hogy mennyire csapnivaló anya lenne. Hiszen már most is az, már most is sokkal inkább szól a terhesség róla, mint a babáról. Már most is képes úgy gondolni rá, mint problémára, amit el kell viselni. Hiszen nem akarta őt. Nem is tervezte. Nem érzi azt, hogy ha visszamehetne, akkor is mindent így csinálna. Egyáltalán nem... és most itt van ez a lehetőség, ebben az üvegcsében, ami egy pillanat alatt mindent megoldhatna.
- Meg tudnék tanulni együtt élni a hiányával? - kérdezi Noelt remegő ajkakkal, szemeibe nézve. Az előbb még az egyik lehetőség mellett érvelt, most pedig ellentmond magának csuklóból. Még kérdez is, mert úgy érzi, ebben a pillanatban Noel jobban ismeri őt, mint Sára saját magát. Ennél kétségbeejtőbbet pedig igen nehezen tudna elképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Otthon
Írta: 2016. június 3. 16:06
| Link

Sacamanó(cskák)
Székesfehérvár


- Dehogyis - feleli halkan, fejét épphogy megcsóválva. Látja Sára pocakját védelmező mozdulatait, amik teljesen ellágyítják szívét. Hangjába ezelőtt soha nem hallhatott bársonyosság költözik, szemei nővére fátyolos tekintetét keresik. Hogy a kicsinek jobb lenne nélküle? - Dehogy. Hát még tőlem is félted őt.
Hangja tovább halkul, a megerősítés már csak suttogva, de annál nagyobb bizonyossággal hangzik el. Tenyerét még mindig Sári arcán tartja, hagyja neki, hogy belebújjon meleg érintésébe, és ha tud, általa megnyugodjon kicsit. Ezekkel a kérdésekkel küszködni szörnyű lehet, marcangoló, belülről emésztő érzés, ami - így, hogy felszínre került - átragad a fűben térdelő Noelre is.
- Neki te vagy a világ - felerősödő hangon fűzi még hozzá előző szavaihoz, és bár a szemeiben aggodalom, féltés és némi szomorúság ül, szája szegletében halvány kis mosoly jelenik meg. Nem sok, de bátorító.
- Meg akarsz tanulni együtt élni a hiányával? - kérdezi pillanatnyi habozás után, nem törődve testvére remegő ajkaival, és figyelmen kívül hagyva saját érzéseit is. Mert ezzel a dologgal kapcsolatban vannak, méghozzá jócskán. - Ez a kérdés.
Ő tudja a választ, és azt is, hogy Sára is. Nem tudja elképzelni, hogy a kicsi ne szülessen meg, még annak ellenére sem, hogy még azt sem látja maga előtt, mi lesz, ha már közöttük lesz. Akárhogy is, apa ide, apa oda, ez a gyerek Ombozi lesz.
Sokáig tartja a szemkontaktust; szemeiből kiolvasható minden gondolata, vonásai viszont rezzenéstelenek. Aztán mély levegőt vesz, és azt hosszan kifújva elenged magából minden rossz érzést és nővérét egyetlen, arcbőrét simító érintéssel magához húzza. Lassú, lágy mozdulatokkal öleli át még most is törékeny hátát, jobbjával végigsimít szőke haján. Csss, sss.
- Már most csodálatos anyuka vagy - őszintén suttogja a nő fülébe, hátát mindvégig simogatva.
Ilyen ez, ha a testvérednek fáj, neked is kénytelen megszakadni a szíved. Nem számít, hogy egyébként mennyire vagy erős. Ha nevet, vele nevetsz, ha pedig sír, és neked van egy kis sütnivalód, vele sírsz, ha nincs, nos, akkor börtönbe mész. Egyszerű a képlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2016. szeptember 10. 14:18 | Link



Kevének nincsenek nagy vágyai vagy messzemenő tervei, próbál hétfőről keddre, vagy inkább három óráról négyre életben maradni. Fő szükségleteket, mint az evés, ivás és csajozás természetesen nem hagyja ki sosem. De a mai nap más, ahogy mostanában minden hetében akadnak ilyenek. Bár annak örülhet, hogy elszabadul végre a tanteremből és valami külső helyre száműzik tanulási céllal. Igazság szerint az Isten háta mögé jönni se volt több kedve, de legalább úgy érezhette végre visszakerült a normál világba. Látott srácokat telefonnal a kezükben, csajokat szelfizve és még pár deszkás is elé keveredett, mikor bent mászkált a nagyvárosban. Hiányzik neki a korábbi élete, és bármennyire próbál viccet csinálni ebből az egészből, sikertelenségbe fut. Bár vannak most is jó arcok körülötte, tagadhatatlan. Mostanra azonban egy busszal a kívánt helyre verekedte magát, bár lövése sincsen, pontosan hová is.  Ő aztán mindenre felkészültnek érzi magát, mióta komolyan belevágott ebbe az állattá válós dologba. Majdnem kiestek a szemei, mikor Domi először mutatta meg, milyen eredménye lehet, ha rendesen odafigyel és megtanul mindent. Bár ő maga közel sem vágyik egy macska testébe. Nincs kedve szőrcsomókat felköhögni. Nagyon nincs. Mindenesetre egy szimpatikus fa mellett megállt, és várta, hogy az égi áldás megmutassa az utat.
Elpöccintette a közeli kukába a csikket - ejnye, milyen szörnyű szokások vannak itt! -, majd az utolsó nikotinos füstfelhő is elhagyta ajkait. Nem feltétlenül büszke egyik szokására se, bár azért szereti azt hinni, hogy mások elhiszik, hogy az. A tetoválások mondjuk más kérdések, azért az anyja már kétszer lecsukhatta volna – és a munkája révén tök könnyen is ment volna neki -, de mit tehet? Itt már nagykorú, és mindjárt az országban is. Meg ezek nem holmi lemosható rajzok ugyebár…
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sárvár. Nagy Ábel.
Írta: 2016. szeptember 22. 10:41
| Link

A hazaút viszonylag gyorsan telt. Legalább is úgy láttam. Picit csalódott voltam, hogy elkellet hagynom a kastélyt, hiszen mostanra egészen belejöttem. Ezek ellenére is volt bennem pici öröm, hogy láthatom szüleim sugárzó arcát. A vonat hamar visszavitt kis városomba Sárvárra. Ahogy ott álltam a sok mugli közt, akik éppen munkába siettek, esetleg a gyerekek sétáltak barátaival mind-mind emlékeket idézett vissza. A fákról hullottak le a levelek az ősz alkalmából, az ismerős illat az arcomba csapott, az autók monoton hangja... Olyan dolgok ezek, amiket a kastélyban nem érezhettem. Halvány mosolyra húztam ajkaim, és nehezen ugyan, de felkaptam dolgaim majd elindultam. Eredeti célom szerint egyből hazamegyek. A lábaim még is egy nem messze eső fagyizóba vittek. Fogalmam sincs miért akarok pont fagylatot enni. Lehet a sok emlék miatt? Ahogy megálltam a sok cuccal a kezembe a sor végén. Mély gondolkodásba estem úgy mindenről. A gondolataim mély foszlányából egy gyerek sírás kapott ki. Hosszú pilláim alól lassan felnéztem a hangra. A kislány egy fagylatot akart, és folyamatosan a pultra mutogatott közben az édesanyja ruháját böködte. Az anya félszegen ellenkezett. Láttam rajta, hogy szívesen venne egyetlen gyermekének egy fagylatot. Óvatos hallgatásba kezdtem.
- Kicsim sajnos nem lehet. Sietni kell haza a papához. - nyeltem egyet. Az emlékek futótűzként törtek rám. Teljesen elfeledkeztem, hogy én jönnék így csak hosszú szólongatás után néztem az eladóra. Közben a gyermek beletörődött ebbe és elvonulóra fogták magukat. Cselekednem kellett minél hamarabb, mielőtt késő. Gyorsan rendeltem, két gombóc csokoládés fagylatot, kifizettem és rohantam a család után a holmijaimat ott hagyva. Szerencsére nem jutottak messze, így éppen hogy utol értem.
- V-várjanak! - lihegtem és a térdemre támaszkodtam a fáradtságtól. Néhány izzadtságcsepp legördült arcomon, amiket gyorsan letöröltem. Felegyenesedtem és kihúztam magam büszkén.
- Ezt a fagylatot a kislányának vettem! Láttam, hogy nagyon szeretne egyet.. - nyújtottam a lány felé. Felcsillant a szemem és szinte kikapva kezemből kezdte el a finom édességet nyalni. Az anyja meghökkenve nézett engem.
- Kedvesem... - feltettem a kezem, hogy ne is folytassa.
- Szívesen vettem! - ismerem be a tarkóm vakargatva, hiszen én is éreztem már így, mint ez a kisgyerek. A nő elővette a pénztárcáját gondolom, hogy fizessen. Hevesen megráztam azonnal a fejem. - Kérem ne! Teljesen ingyen vettem. - mosolygok kedvesen az anyukára. Erősködni kezdd, de én addig- addig győzködöm amíg egy "Köszönöm''-öt mormolva elvonultak. Elégedett vigyor ült ki ajkamra és nagyon büszke voltam magamra. Végre valami jót is tettem! Anya büszke lesz rám, ha megtudja, hogy mit tettem. Azonban rájöttem, hogy minden holmim a fagyizónál maradt. Megfordultam mielőtt valaki gondol egyet és elviszi az értékes holmijaim.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. szeptember 23. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2016. szeptember 25. 20:17 | Link

Hát eljött ez a nap is, amikor elkelett, hogy hagyjam a kastélyt. Ahogy egyre messzebb kerültem a Bagolykőtől úgy a táj egyre ismerősebb lett s ha akartam, ha nem elöntöttek az emlékek a családomról, régi házamról nagymamámról, nagypapámról.
  Az állomáson sok mugli volt, de ez engem nem zavart hisz én is azt hittem, hogy csak egy átlagos ember vagyok s talán az is voltam addig amíg meg nem kaptam azt a bizonyos levelet ami megváltoztatta az egész életem. Ezekből az emlékekből legszívesebben soha nem szakadtam volna ki, de megláttam egy lányt. Tudtam, hogy valahol már láttam , de nem tudtam pontosan eldönteni , hogy honnan. Követem. Be fordult egy utcába. Ismertem az utcát kiskoromban gyakran jártam oda, a fagyis tulajdonosa egy nem magyar származású mugli volt.
A lány befordult s beállt a hosszú-hosszú sorba . Mivel kezdtem kaptam én is a fagylalt ízére. Követtem. Még nem látott meg, de nekem beugrott ki ő, háztársam.
 Eme mély gondolat menetemből egy gyermek sírása keltett fel.
A kislány egy fagylatot akart, és folyamatosan a pultra mutogatott közben az édesanyja ruháját böködte. Az anya félszegen ellenkezett.
- Kicsim sajnos nem lehet. Sietni kell haza a papához.- Kirázott a hideg. Régen láttam a nagypapám. Abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy meglátogatom.
 Lucy vett két gombócos fagyit azt nem láttam milyet talán karamellt vagy csokoládét. Aztán a lány eltűnt. Viszont a cuccait ott hagyta, nem törődve a sorban állással, fogtam a lány dolgait és kutya-futtában rohantam hozzá. Oda érve égtek a belső szerveim, levegő után kapkodtam. Hát igen sosem voltam jó futásból.
- Ezt otthagytad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Nagy Ábel, Sárvár
Írta: 2016. szeptember 27. 20:14
| Link

A holmijaimért visszafelé menet, egy srácot láttam felém rohanni. Megálltam. Bevártam, hogy utol érjen. Lihegve állt meg miközben a két térdére támaszkodott. Magamban kuncogtam egyet, de arcom mást mutatott. Igazán meglepett, hogy utánam hozta, ez az ismeretlen mugli... Várjunk csak. Ahogy végre felnézz rám, még jobban meghökkenek. Ő a háztársam! Egyszer beszéltem vele néha-néha láttam. Nagy Ábel. Vajon ő is emlékezett rám, ezért hozta utánam?
- Huha. Köszönöm szépen... - motyogom zavartan, miközben elveszem tőle a csomagjaim. Igazán szégyelltem magam, amiért nem egyből ismertem fel. Azok a fránya vizsgák! Biztos azok miatt felejtek olyan sokat, hiszen annyit készültem rájuk! Bár mondjuk szégyen szemre, sokat el is felejtettem belőlük... Újra Ábelre néztem. Az arcomat figyelte. Jaj persze! Egész eddig csak csendben voltunk, és míg én magamban a vizsgákon gondolkoztam, ő addig gondolom arra várt, hogy megszólaljak. Dús vörös hajamba túrtam.
- Ne haragudj, hogy nem szólalok meg! Csak nagyon elgondolkoztam... - hagyja el sóhaj ajkaim, majd megrázom fejem, hogy kitisztuljon fejem. Remélem nem érdekli, hogy min gondolkoztam. - Na és te mi járatban vagy erre drága Ábel? - bököm oldalba, most már hatalmas mosollyal a számon. - Gondolom te is szüleidhez jöttél ugye? - meredek rá, hatalmas kíváncsi kék szemeimmel. Lehet kicsit túl sokat csevegek és őt ez idegesíti, de ha barátom akar lenni, akkor elfogad így ahogy vagyok. Most, hogy így belegondolok... Vajon az óvodám meg van még? Az óvoda ahova annyi emlék fűzz... Vajon ott áll a szokott helyén, és gyerekek játszadoznak benne? Ugyan olyan vidáman, mint én amikor megismertem a legjobb barátnőm?  Na igen... ez is aranyos történtet.

Egyedül ültem egy hintán, miközben lehajtott fejjel, bús tekintettel figyeltem a cipőm orrát. Körülöttem mindenki nevetett kivéve engem. Én csak bámultam. Ekkor egy éles csilingelő hangot hallottam. Felpillantottam. És akkor pillantottam meg életem, legszőkébb, és legkékebb szemű lányát. A szemeiben aggódást véltem felfedezni.
- Hogyhogy egyedül vagy? - magas hang társult az archoz.
- Senki nem akar velem játszani... - ahogy ezt kimondom, ismét elkapott  a szomorúság és lehajtom fejem. Az arcom előtt egy kezet láttam. Felemeltem lassan fejem, és szemeim kikerekedtek. Ő csak mosolyogva állt előttem, szemei csillogtak.
- Akkor majd én játszok veled! - ragadott fel a hintáról és húzni kezdett a játszótér felé.


Hála annak a lánynak, hogy ilyen életvidám és boldog lettem. De... sajnos már össze vesztünk. Amikor felvettek, akkor a nagy boldogság mellett ott volt a bűntudat is. Hiszen együtt terveztük el, hogy egy suliba megyünk! Emlékszem a másnapra a játszótára

Csendben ültem az egyik hintán azon gondolkodva, hogy még is mit mondok majd neki, amikor meghallottam azt a tipikus hangot. Egy nagy sóhaj szaladt ki ajkamon, mire aggódva méregetett.
- Figyelj Sophie. - horgasztom le fejem bűntudatosan, de még így is látom, hogy engem bámul. - Nem mehettek abba a gimnáziumba, ahova közösen akartunk. Sajnálom... - emeltem fel lassan fejem, és a barátnőm olyan arcával találtam amivel még soha. A szemei kikerekedtek, szélén egy kosza könnycsepp gördült le. Szája "o" alakot formázott.
- Sophie? - pattanok fel és előre lépek. Ő csak hátrál.
- Miért nem jössz velem Lucy?! Nem úgy volt, hogy együtt megyünk?! - emelte fel a hangját ami engem is megrémiszt. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy varázsló vagyok, hogy lehet soha többet nem tudok vele átlagosan beszélni... ehelyett hazudoznom kellett.
- Én... csak nem mehetek oda. Anya nem engedi meg... - motyogtam, pedig tudja, hogy anya nagyon örült neki, amikor ezt terveztük. Néma csend ült ránk. Nem tudtam mit mondjak.
- Legalább ha hazudsz hihetően tedd. - a hangja szintén villámként ér, hiszen egy elég hosszú és felettébb kínos csendet tört meg. - Tudod mit! - kapja fel táskáját. - Örülök, hogy megismerhettelek Lucy. Remélem az "új" iskolában találsz majd barátokat! - éreztem, ahogy az utolsó szót kihangsúlyozza és ezzel a lendülettel elviharzott. Itt nem bírtam tovább. Térdre rogytam, és hagytam, hogy a könnyek úttat engedjenek az arcomon. Tenyerembe temettem arcom, és csendben, néha-néha megremegve sírtam.


Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, az előttem tornyosuló Ábelt, aki szólásra nyitotta száját. Gyorsan felemeltem egyenesen szemeibe fejem, és csak rákoncentráltam. Legalább is próbáltam, nem a barátnőmre gondolni, de valahogy gondolataim mindig visszatértek rá. Ő is itt van? És megbocsátana ha most látna?
- Most inkább nem agyalok ezen... - jelentem ki magamnak és ehelyett, most már tényleg az összes figyelmemre a fiúra szentelem.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. szeptember 27. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2016. október 9. 20:44 | Link

Ahogy ott álltam a lány előtt eszembe jutott, hogy végül nem tudott venni magának édességet. A sor pedig a kővetkező utca végéig kígyózott. Benyúltam, az évek alatt elnyűtt váltáskámba amely az utazás otta nyomta vállamat s kivettem belőle egy csokibékát. Egyetlenegyszer sem ettem még ezért a haza út során vettem egyet, ám volt egy érzésem, hogy nem szabad megennem, mert szükségem lesz rá.
 Át akartam nyújtani viszont észre vettem Lucy arcát. Szomorú volt, szemei nedvesek, szemefénye megtört. Megvártam míg rám néz, majd megszólaltam:

-Ha nem tudta elfogadni ami történt nem volt igaz barát, de egy dolgot ne feledj én itt vagyok neked.

-át nyújtottam a csokoládét és elballagtam onnét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Írta: 2016. október 12. 17:54 | Link

Ahogy a csokibékát nyújtotta nekem, és azokat a szavakat mondta... De még is honnan tudta? Hiszen csak gondoltam rá. A döbbenettől eltátottam számat is, úgy nyúltam a csokibékáért, és vettem ki kezéből. Aztán gondolkoztam. Igaza van. A bagolykőn is sok új emberrel megismerkedtem, és a félelmem ellenére egyáltalán nem voltak bunkók. Barátokra is tettem szert, és még is nekem Sophia jut eszembe, ilyenkor is. Egy valamit, viszont nagyon nem értek. Honnan tudta, hogy mire gondolok? Lehetséges, hogy gondolatolvasó? Vagy csak simán jól ismeri az embereket? Feleszmélve a döbbenetből, szólásra nyitottam a szám, de mire bármit kimondhattam volna eltűnt a szemem elől. A holmijaimat felkapva, ösztönösen utána futottam, már amennyire bírtam. Úgy tűnt, rossz irányba mehettem, mert sehol sem láttam. Végén már a térdemet fogtam, és próbáltam normalizálni légzésem. Tényleg eltűnt. Mintha a föld nyelte volna el. A zsebre vágott csokibékára gondoltam. Lassan a zsebembe nyúltam, és megnyugodva nyugtáztattam, hogy benn van. Kivettem a zsebemből és azt szemléltem. Látszott rajta, hogy új, tehát mostanában vehették. És abban is biztos voltam, hogy magának vette. De akkor... még is miért adta nekem? Valószínűleg látta a szomorúságot az arcomon.
Akárhányszor is próbáltam elrejteni az érzéseimet Sophiaval kapcsolatba, ha előjöttek az emlékeim, mindig és mindig elszomorodtam. Régebben el is sírtam magam, de mostanra megtanítottam valamennyire kontrollálni az érzelmeim. Úgy látszik 100%-osan még mindig nem megy.
Ahogy a gondolataimba elmélyültem eszembe jutott, hogy pontosan miért is jöttem haza. Jaj a szüleim már biztos nagyon aggódnak. Gyorsan sarkon fordulva sétáltam az ismerős haza felé úton.

(Köszi a játékot ^^)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 22. 22:41 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, kirándulós-


Lá-lá-lálá-lá-lálá-lá-lá... Luca boldogan dudorászott, még kesztyűjébe bújt és a sapiját igazította fejére. Jó melegen fel kellett öltözni, ami nem volt annyira ínyére, egyébként sincs oda a ruházkodásért, a tél meg kész katasztrófa tud lenni azzal a sok réteggel, amit ildomosnak tartanak és erősen ajánlanak neki. Egy hangyányit bosszús is volt ezért, de inkább ezzel foglalkozott, mint bármi más történéssel körülötte. Az esküvőtől enyhe gyomorgörcsöt és szélütést tudott volna kapni, izgatott volt, de meg is remegtek a lábai a dologtól, furcsa ez, ahogy egyre közelebb van az igazi nagy nap; ami meg a másik részét illeti a hangulatváltozásának az némi családi zűr. Egy igazán aprócska, amiről tudomást sem óhajt venni, volt s nincs, pontosabban. Jelentéktelen tény, ha az ember lánya húszas éveiben szembesül vele, hogy lehet nem ő a legkisebb gyerek, hogy lehet van egy húga, hogy ez a húg itt van az orra előtt és nem is kicsi. Felejtős téma, pedig egyszer majd valamit kell vele kezdeni, főleg ha előkerül az esküvői vendéglista. És itt ért össze a két téma, amitől nagyot ugrott a gyomra. Biztos csak éhes.
- Vinceeeeee. Készen vagy?
Nagyot sóhajt, mikor Vincét keresi tekintetével, hogy indulhatnak-e végre. Nagyon várta már ezt a kis kirándulást, a havat szereti a tél minden hátrányának ellenére, és hol lehetne ezt jobban kitapasztalni, mint az ország tetején. Kulcsos faház, kettecskén való őrület, és lehetőségek tengere. Luca amennyire szerette a pörgést, most annyira akarta ezt, és hogy kicsit kisajátítsa Vincét, a szabadidőt és mindent. Úgy is nemsokára a pályán kell jeleskednie, és nem a kis aranyost kergetve, hanem Manda oldalán figyelve és bizony meccset irányítva. Jó, be kell vallania, ezt nagyon várja már. Sok új vár itt rá, ami feldobja nagyon.
- Kaptunk ilyen térképet, mehetünk ezzel is szerintem, van több út is, melyik lenne jó?
Természetesen a "van több út" kettőt jelent, csak Luca rosszul értelmezi és az egyéb légi jelöléseket is sikeresen belevette. Ja, amúgy meg fejjel lefelé is nézi a térképet, nem baj, nem a buksi tartalmadért szeret Vince!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 22. 23:13 | Link

Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?

A Mátra sosem volt a szíve csücske. Ő maga is dombos helyen nőtt fel, hiszen Egert is körbeveszi egy-két nagyobb..de a Mátra, az túl magas volt neki. Mivel azonban Luca jönni akart, hát jöttek. Bánta is meg nem is, hiszen végre megint kettesben lehetnek, beszélgethetnek fontos és unalmas dolgokról, a faház is kellemes, de a hó és a Kékes...Utoljára az anyja kényszerítette fel ide, egyszer. Többször ugyanis nem lehetett rávenni, de a Törpének nem olyan meglepő módon sikerült.
 - Már rég kész vagyok.
A biztonság kedvéért bekopog a lánynak az ablakon. Nem olyan meglepő, hogy a lány elfelejtette, hogy ő már kijött, túlságosan lefoglalta a hó és az öltözködés. Már legalább tíz perce kint állt és a cigijét szívta, a hüvelyk és a mutatóujja között sodorgatva a végét két slukk között. A kastélyban csak nagyon riktán nyúlt hozzá, de az az év amíg távol voltak, sok mindent megváltoztatott. Türelmesen várta, míg Lucának leesik a helyzet és hajlandó végre kijönni, mikor pedig ez megtörtent gyorsan a cigit a szájába véve elvette a lánytól a térképet.
- Az amelyikről nem zúgsz le. A lankásabb úton megyünk.
Mikor végzett visszaadta a menyasszonyának a térképet, 'játszhatsz vele' címszóval, majd ellökve magát a ház oldalától, elpöccintette a csikket és kézenfogta Lucát. Indulhatnak is.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2016. december 22. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 22. 23:46 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Hideg és nem a legkedveltebb hely, de ha Luca egyszer kigondolta, hogy ő ide bizony el fog jönni, akkor az úgy is lesz. Megvoltak a módszerei, amivel elérte általában azt, amit szeretne, és ehhez nem feltétlenül a képességére kell gondolni. Bár sokféle tehetsége van. Például a táncával tömeget lehet oszlatni, a sírásával meg olyan szíveket is megolvaszt, amit sneki más. De visszatérve, Vincén érezte a vonakodást, de úgy érezte ez jó lesz és menni kell.
- Hupszika, jövöööök.
Pillantott az ablakra, majd zsebébe csúsztatta az asztalon heverő édességet és ki is lépett bezárva maga mögött az ajtót. Nagyot nyújtózott, csak aztán próbálta értelmezni azt az útikönyvből származó szép és színes valamit. Sikertelenül.
- Akkor nem is fogunk szánkózni vagy síelni?
Szomorúan biggyesztette le a száját, még várta, hogy visszakapja a sok színes vonalkával rendelkező térképet. Értette - vagy azt hitte - mire akar utalni a vőlegénye, de inkább csak grimaszolt egy kört, majd körbenézett. Bátran szorította jobbjával Vince kezét, miközben felhagyott a hirtelen jött origamis gondolattal, és csak feltekerte a papírt úgy hadonászott vele.
- Nézd, tök szép arra a táj, hopp lyuk - azzal hirtelen esett az amúgy is alacsony lány egy jó 10 centit a hóban, sebaj. Vigyorogva kievickélt, szorítva Vince kezét. - Majdnem találtam egy völgyet! Kérsz csokit? Kicsit havas lett a zsebemben, de jó még! És csak egyszer haraptam bele.
Alapvetően nehéz lelőni, de most kicsit direkt is vette át a beszéd szerepét, nem volt oda az elképzelését, hogy Vince kérdezzen, vagy hozzon fel valamit, amit nagy felnőtt módra át kéne tárgyalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 23. 00:01 | Link

Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?

Türelmes volt. Ha nem is született annak, a lány mellett az lett, még  hozzá nem is akármennyire. Nyugodtan lépdel Luca mellett, a tempóját az övéhez igazítja, bármennyire is lassú az neki. Így, hogy betöltötte a huszadik életévét, remélte, hogy már nem fog tovább nőni, mert bőven másfél fejjel magasabb volt a Törpénél, pedig mikor megismerkestek, nem így volt, így pedig igen nehéz Lucát kézen fogva vezetni, mert olyan nagyon lent van.
- Öhm, kezdek lelkes lenni, sőt, lelkes vagyok. Ez nem fair, abba hagynád?
Egy gyönge mosoly is összejött a kérés mellé, pedig a szánkózás gondolatától majd kiugrott a bőréből, de tudta, hogy ezek nem az ő érzelmei.
- Ha ezt befejezed, akkor szánkózhatunk.
Ám a reakció várat magára, Luca kisebb lesz mint volt, így kénytelen kiemelni őt a gödörből. A hóna alá nyúlva kiemeli és gyorsan vissza rakja biztos terepre.
- Milyen csoki? Hmm...na mindegy, acca', megéheztem.
Amint szabaddá tette a kezét máris nyújtja. Tényleg megéhezett egy picit és a csoji gondolata egész jónak tűnt. Mindennek ellenére átlátott a szitán. Tudta, hogy Luca sok mindenről nem szeretne beszélni, pedig a havas festői táj és a takony fagyasztó klíma tökéletes lenne egy mély beszélgetéhez. Legalább a hóban nem tud olyan gyorsan futni,hamar elesne és nem is esne keményre. Igazából annyira nem is rossz ötlet.
- Beszéltem Majával.
Böki ki végül, majd gyorsn elhallgat és próbál rájönni, hogy érzi magát, hátha leszűri mit érez Luca a dologgal kapcsolatban.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2016. december 23. 00:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 23. 00:14 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Luca mellett nem könnyű, ezt bárki, aki volt valaha a közelében alá tudja támasztani, azonban Vince türelme feneketlen minimum. Ezt a lány is tudja, és igyekszik nem visszaélni vele, még akkor sem, mikor túlpörög és tudja, hogy csak egy kis energiabefektetéssel el tudná érni, hogy Vince boldogabb legyen például. Kimondva-kimondatlanul, de elfogadta őt úgy, ahogy van, amivel az egyik dolgot, amitől tartott kissé, kipipálhatta. Igen, még akkor is, ha most éppen nem túl jó kislány, bár nem szándékosan.
- Mi, neeem, nem-nem-nem. Az alapja ennek nem én voltam, és nem direkt volt. Esküszöm. - Megadóan nézett kiskutyaszemekkel Vincére. Ő generálta, de nem akarta átragasztani, tudja ő, hogy előbb-utóbb majd megjön a kedve. Vagy reméli. - Rendben, az nagyon jó lenne, meg csinálhatunk hóembert is, vagy bármit. Hónyulat...hómókust! Senkit nem diszkriminálunk.
Ez utóbbi szót nemrég építette a szókincsébe, szinte alig várta már, hogy használja is. Napi kisebbik öröm pipa. Közben kihúzza a zsebéből a karamellás csokit, lehúzza a visszatűzögetett papírt, meg lefújja a hópelyheket, és kedvesének adja. Ő pedig a zsebében kotorászva keresi a narancsos cukorkát, tudja, hogy még volt egy, és azt magának dugta el. Jó, nem kellett, mert Vince is tudja, hogy imádja és mindig meghagyja neki.
- Hm? Mi?
Értetlenkedik, de egyáltalán nem fordul felé, a látszatkutatás annak ellenére, hogy megvan már, amit keres folytatódik és szaporázza lépteit is. Kicsit oszladoznak a boldog felhők benne és némi ellenállás, na meg düh kevereg, de érzi, hogy ha az imént ilyen nyilvánvaló volt, türtőztetnie kell magát, így mosolyogva fordul szerelméhez.
- Őt is el akartad vinni szánkózni talán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 23. 12:23 | Link

Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?

A lépései nehezebbek, lassabbak lettek, bokái gázolnak a hóban, néhol már térdig ér, de azért kitartóan húzza a szerelmét fel a Kékes felé. Szerencse, hogy Mátrafürden volt a szállásuk, így nem kell annyira magasra mászni,  tetején pedig van egy pár étterem, úgyhogy be tudnak húzódni mielőtt megfagynak. Egyedül már csak a tömeg zavarja, abban bízok, hogy a legtöbb mugli az délutára tekintettel feladja, hiszen nekik nincs olyan jó ruha melegítő és szárító bűbájuk, mint nekik.
- Az egész éjszakát szeretnéd kint tölteni? Holnap is lesz nap.
Vigyorog, közben boldogan konstatálja, hogy a lelkesedése már nem lángol annyira mint korábban, így oda tud figyelni az előttük álló útra. Épp kikerülnek egy nagyobb követ, mikor Lucában tudatosul a mondandója. Fáradtan sóhajt fel, még a szemeit is forgatja, a feltételezés sem állja meg a helyét, de megszokhattuk, hogy Luca egy egészem másik dimenzióban él.
- Miért akartam volna elhozni szánkózni?  Senkivel nem akartam szánkózni, az egyetlen aki erre rá tud venni az te vagy.
Nagyot harap a csokiból, kicsir elbénázik a fagyott karamellel, de mikor már nem korcog a foga alatt, egész jól esik neki.
- Felesleges féltekenykednek a húgodra.
Jól megnyomja a 'húgod' szót. Újra és újra tudatosítani kell Lucában a dolgot, így feladatának tekinti, hogy néha-néha benyögje neki a nem elhanyagolható infót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 24. 02:44 | Link

Maja kedves  Love
Az ablakod alatt, december 24 hajnala, kinézet

Azt hiszem Javínak igaza volt és az az utolsó pohár tojáslikőr tényleg nem kellett volna. De ugye nekem aztán beszélhetett szegény hajtó, csak leintettem, hogy "maradjál már magadnak" aztán felhörpintettem a krémes itókát. Nem is vagyok biztos benne, mikor fogalmazódott meg bennem ez az egész ötlet, de mire észbe kaptam, már magamra cibáltam a sapkámat, a kabátomat, hónom alá vágtam a kis dobozkát és kirángattam a Wierzbat a szekrényből. Határozott léptekkel hagytam el a koleszt, miközben igyekeztem Manut meggyőzni, hogy ez igenis jó ötlet, maradjon, igya a forrócsokiját és hallgasson el. Elég jól mehetett, mert az őrző végül feladta, visszasétált a szobámba, én pedig sértetlenül indulhattam utamra.
Meglehetős csend telepedett már a kertváros ezen részére, de a Maja által elkottyantott infók és pár lelkes szomszéd által a napokban elújságolt adatok alapján elég hamar megtaláltam a házat. Egy pillanatig csak ücsörögtem az utca közepén, féloldalasan pihenve a seprűmön, végül csak sóhajtottam és lehuppantam a közlekedési eszközről.
Jóformán egy puma lopakodási képességeivel közelítettem meg azt a bizonyos ablakot, ahol ismét hezitáltam, a kezemet a levegőben tartva. Aztán csak megtörtént. Kopp. Kopp. Ko-koppkopp. Do you wanna...? Na jó, elég lesz.
Mély levegőt véve igazítottam még egyet a hajamon, miközben az ajándékot a másikban szorongattam, és próbáltam a seprűm is állva tartani. Különlegesen tehetséges vagyok az ilyesmiben. Utánam a vízözön...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 24. 02:47 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Annyi minden eszébe jutott Lucának, és mindezekkel magát igencsak elfoglalta, annyira, hogy az se tűnik fel neki, ha éppen az pofijába tódul a hó, mert arcon vágja egy faág. Gratulálunk eme remek tehetséghez, de legalább jó kis ébresztő a belső világából. Vincére néz, szemöldöke felkúszik, majd nevetve bólogat. Jó, persze csak viccel, de Lucánál a vékony határ sincs meg a legtöbbször a kettő között.
- Neeem, nem muszáj mindet egyszerre, csak nem tudom neked mihez lenne kedved, mint felhívtad rá a figyelmet nem lelkesedsz...
Luca nem szokott komoly lenni, vagy az ilyeneken lovagolni, ez a megjegyzés is inkább abból fakad, hogy őszinte és amit érez, azt szóvá is tesz. Néha ha kell, ha nem. Most például maradhatott volna kimondatlan is, de van benne remény. Remény arra, hogy akkor lovagolnak kicsit a ki és mit szeretne inkább témán, mintsem azon, hogy beszélgessenek egy lányról, aki itt sincs. Akihez még nincs is semmi köze, ha meg rajta múlana, nem is most lenne. Csapattársak voltak egy rövid ideig, majd mikor Luca távozott a csapatból kapitány lett a kislány. Ügyes volt és szépen taktikázott, de ennél nem ismeri jobban, és így érzi most jól magát.
- Helyes, ugyanis fogunk is, együtt, ülhetsz te előre, ha szeretnél. Láttam egy jóóó nagy pályát kicsit feljebb.
Mondta boldogan, igyekezve nem reflektálni semmi egyébre, pedig csak megmozgatják az érzelmeit a szavak újra, és újra. Csak az a furcsa, hogy nem a méreg és a düh tódul ki a testvérség emlegetése okán, sokkal inkább a kíváncsiság és az elutasítás együttese. Nem lehet Lucán kiigazodni.
- Ennyire jól megismerted Maját, mikor beszéltetek?
Szándékosan a nevén hívja, bár jóval kevésbé érdeklődően mondja, próbálja takargatni a nyilvánvalót és az elsődleges elképzeléseire hagyatkozni: ő akar maradni az egyetlen legkisebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 24. 03:31 | Link

Lewy 💗
pizsiii
Make my wish come true


Otthon, édes otthon. Igen, azzal együtt, hogy a nap nagyobbik részében az anyukája vagy hallgatással, vagy ciki megjegyzésekkel büntette őt a korábbi napokért. Volt itt minden és Maja meg merne esküdni, hogy ha mérges is lett, de élvezte a lánya szekírozását. Látta, hogy a lassan felcseperedő szeme fénye mennyire zavarban van, milyen bárgyún mosolyog, vagy éppen milyen lelkesen vallott be mindent. A szavát nem kérdőjelezte meg nyíltan, csak inkább hatni próbált rá, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Ami azt illeti, ő sem így tervezi a dolgokat általában, na. Valahogy egyiküknek se sikerült feldolgozni, különböző indokokból mondjuk, de estére minden a helyére került, és még a fát is sikeresen beállították, bár még fel nem díszítették, az csak ez után indult, hogy reggelre már ott díszelegjen a nappaliban. Égősor, gyöngysor, majd jöttek a nagy és színes gömbök, a legeslegvégén pedig a székeken egyensúlyozva a csúcsdísz is elfoglalta méltó helyét, ám már hajnal közeledett. Mosolygósan adott egy nagy puszit anyukájának, aki el is ment lefeküdni, Maja azonban még becsempészte a fa alá a saját ajándékait, hogy meglepetésre ott virítson majd délelőtt, mikor felkelnek. Egészen felpörgött, így egy bögre kakaóval, nem valami álmosan vonult be a szobájába, az ajtót becsukva pedig éppen igyekezett az ágyhoz, mikor a szobája kivilágításának villogása egy alakra hívta fel a figyelmét. Kisebb szívrohammal reagálva a kopogásra közelebb is ment.
- Hogy mi?
Nagy szemekkel bámult ki, szembenézve Lewyvel. Egy percre oldalra pillantott az órára, tuti hallucinál. Hirtelen nyitotta ki az ablakot, még mindig ledöbbenve, aztán ahogy feleszmélt ijedten rátapasztotta egyik kezét a hajtó szájára, mielőtt itt nekiáll bármit hangoskodni, majd a másik kezével húzta őt befelé. Szegény cserepes virágok, kültéri égősor...és függöny. Semminek nem kegyelmezett éppen. Magának sem, nem volt elég a napi csesztetés, most még be is sétál a fiú egyenesen... a szobájába.
- Te, te, te... mit csinálsz itt? Hogyan? Miii? - aggodalmasan, mégis mosolyogva szólalt meg. Egy percre újra hitt a Jézuskában. De tényleg. Várta hogy felébredjen, vagy rosszabb, besétáljon az anyja. Bár egyelőre alaptalan félelmeivel méregette, hogy tényleg igazi-e. Aztán végül nem fájdalmasan csípett bele a vállába.
- És tényleg.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 24. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 25. 02:37 | Link

Maja kedves  Love
Az ablakod alatt/ban/előtt, december 24 hajnala, kinézet
I already did.

Passzolom így utólag, hogy mennyire volt jó ötlet idejönnöm. Persze, nem attól féltem, hogy rossz ablak lesz, vagy hogy a nénik pletykáltak. Igazából nem is féltem, csak volt az az apró szúrás szerű érzés a mellkasomban, hogy mi van, ha ez rossz ötlet volt? Már mindegy, hiszen a kopogás megtörtént.
Végül a világításnak hála  láthattam, ahogy a leányzó alakja egyre közeledett, majd felszabta az ablakot és hitetlenkedve pillantott rám. Az ajkaim összepréselve intettem lazán. Nem is akadt lehetőségem arra, hogy megszólaljak, mert az ujjai a számra tapadtak, elhallgattatva, majd befelé kezdett húzni. Meglepően erős volt ahhoz képest, milyen vékony, szóval nem sok lehetőségem volt tiltakozni, az izzósor szétcseszte a hajam, a farmerom térde úszott a virágföldben és sikerült a függönybe is belegabalyodnom.
Amolyan "komolyan?" fejjel néztem rá, majd finoman az ujjába haraptam. Azaz sokkal inkább hozzáértem a fogaimmal, de jeleztem, hogy ilyent nem játszunk.
- Neked is jó estét, Mistress - forgattam a szemem, miközben végignéztem magamon és rosszallóan felhorkantam. Ennyit arról, hogy kifogástalanul nézek ki. Legalább az ajándék egyben volt! A seprűmet bevadásztam, majd becsuktam az ablakot magam után és csak aztán néztem rá ismét.
- Mint látod, éppen koszos vagyok. Ezzel. Nem mi, hanem ki. Mint az ábra is mutatja, én.  - Ennyire lehetetlen válaszokat is ritkán szoktam adni, de a helyzet szinte könyörgött érte.
Megcsípte a saját vállát, ez pedig annyira magas labda volt, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni. Leraktam az ajándékot az ágyára, majd hozzá sétáltam, bele egyenesen a személyes terébe, majd a kezem a derekára csúszott és magamhoz vontam, a másik kezemmel az övét a vállamra téve.
- Látod, mennyire igazi vagyok? - kérdeztem halkan, bársonyos hangon, miközben letörölhetetlen vigyor ült az arcomon.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. december 25. 02:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 03:15 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I can't believe my eyes


Olyan kiegyensúlyozott lett az éjjel közepére, amibe már az se zavart be, hogy az elpakolás rá maradt. Miután elbúcsúztak, az ajándékokat szépen, katonás rendben felsorakoztatta, a leginkább látható helyre, majd lekapcsolva a villanyokat még kicsit gyönyörködött a kivilágított fában. Szerette a karácsonyt, minden plusz problémával együtt egyébként. Még azt is jól viselte eddig, mikor ment a vita a családi ebéd felett, vagy ha egy-egy ajándék nem volt a kedvence. Körbenézett még utoljára, majd a konyhából elvette a bögrét és a sütis tányért, azzal vonult be a szobájába. Ott azért akadt egy-egy csomagolópapír darab, masni, meg üres dobozok, de karácsony volt, rend és dekoráció, így úgy volt vele, ráér majd reggel eltenni. Nem számolt vendéggel. Még meg nem közelítette az ablakot el se hitte, hogy szóba jöhet ez. Aztán meg bepánikolt - nem, ő sem tudja miért pont így, csak megtörtént - engedje el mindenki a dolgot, ő is azt teszi majd egyszer. Szerencsétlent átrángatta mindenen, de a jutalma is meglett. Mikor érezte, hogy a fogak finoman az ujjához érnek el is kapta a kezét. Nem akart ő rosszat, de hangoskodást se. Lehet nyitva van a ház másik felén az ablak! Hát kérem, itt nagyobb a probléma, mint a fecsegés, az anyuka a helyi sárkány, aki őrzi a királylányt a toronyszobában… ha értjük a hasonlatot.
- Estét? Éjszaka van, Lewy! - Nem beszélt halkan, de artikuláltan próbálta jelezni kicsit a felháborodott meglepettségét. Nem nagyon tudott mit mondani, a szíve a torkában dobogott, és még a lábai is megremegtek, mi a fene ez. Azért mikor ránézett menten összeszégyellte magát. Lassan, elkerülve, hogy fenyegetőnek vegye emelte fel a kezét kicsit lábujjhegyre emelkedve, hogy vigyorogva kihúzzon a hajából egy égődarabot, majd visszaigazítsa a frizurát. Jó, ennek a dekorációnak érett már a csere, ha nem, akkor is.
- Így is nagyon csinos vagy, a kék égő meg jól ment a szemedhez. - Ajkait harapdálva beszélt, de még mindig a normál hangerőt se ütötte meg. Azt se tudta, ilyenkor hogy, meg mit kell, lehet, akármi. De ez kívülről elég jól volt ezúttal leplezve. Mindaddig, még a lengyel be nem dobta magát, ismét. Pedig már belekezdett volna, miért csinálta az előbbit, ha nem lett volna nyilvánvaló. Helyette azonban olyan közel került hozzá, hogy már csipkednie se kellett semmit. Mint egy rongybabának, olyan könnyedén vezette a fiú vállához Maja kezét. Ő meg még csak fel se mert nézni hirtelen, tekintete csak a felsőtesteik között ingázott. Hogy fogyott el ilyen gyorsan a hely kettejük között? Végül csak ránézett. Csak nézte, és észre se vette, hogy elmosolyodott. Kellett egy kis idő mire aztán komolyan beszélni kezdett.
- Ühüm, elég közelről… nem akartalak összekoszolni, csak nem akarok bajba kerülni. Anya ott alszik a másik szobában, mi van, ha meghallja! – Aggodalmaskodott egy sort, aztán kipillantott az ágyára, majd vissza a fiúra. Jó, kíváncsi volt, arra is miért, arra is mi az. Valahogy egy kis remény felcsillanni látszott benne, hiszen nem szokásuk a sztároknak szimpla rajongókhoz betörni… vagy Maja ismeri rosszul a rendszert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 25. 03:41 | Link

Maja kedves  Love
Nálad, december 24 hajnala, kinézet
You should. Listen: your brain says you should take a step back.

Azért a módszerem hatásos volt, szinte azonnal elkapta a kacsóját az arcom közeléből, mire kissé az ajkamba haraptam és megráztam a fejem. Nie, gondolj másra, hülyegyerek! Engem csak az és akkor fogjon meg, aki és amikor én akarom.
"Éjszaka van", pf, mintha ez jelentene is bármit. A szám elhúzva kicsit, szkeptikusan pillantottam a skandináv-mintás pizsamában pompázó bombázóra, hogy aztán az órámra pillantsak.
- Há' nemtudom... legutóbb mintha nem zavart volna. - A hangomban nem kevés pimaszság bujkált, pedig esküszöm, én igyekeztem rendes lenni. Ja, nem. Az nem ma volt. Már jött volna a reflex-grimasz, amivel pofonra szoktam reagálni - már amikor nem kapom el és szorongatom meg kicsit a "hölgy" kezét -, de végül Maja nem kívánt felképelni, szóval csak felszusszantam, majd enyhén előre hajolva hagytam, hogy a hajamat macerálja. Érezd magad kivételesnek, kisanyám!
- Igen, tudom, vonzó vagyok, ne fényezd az egóm, így is elvakít - érintettem meg az orra hegyét a mutatóujjammal, halvány mosollyal. Persze, jól esett, de attól még mia san mia. Nem leszek kevésné s fej, mert ő aranyos.
Ezt bizonyítandó le is csaptam a kínálkozó alkalomra, hogy egy kicsit elszédítsem szegény lányt. Határozottan tetszett, hogy nem varrta a nyakamba magát, de nem is hívta rám az aurorokat, amiért hozzáértem.
Az az apró mosoly egészen átmelengette az amúgy fagyos kis szívemet. Ami baj. Hello, Satan is back? Határozottan nem volt jó ómen, hogy a lány kezdett valamiféle ragaszkodás félét kiváltani belőlem.
- Nem tudom, téged egy toronyba zár, engem meg visszaszáműz a pokolba? Nincs kedvem még hazamenni - jegyeztem meg halkan, miközben le sem vettem a pillantásom a lányról. A tekintetem megállapodott az ajkain, elég feltűnően, legalább tíz-tizenöt másodpercig bámultam, míg rá nem vettem magam, hogy enyhe grimasszal lehunyjam a szemeim, lesunyva a fejem. A kezem a derekáról visszacsúszott az oldalam mellé, majd megköszörültem a torkom.
- Csak... Boldog karácsonyt szerettem volna kívánni! - Azt hiszem, ez eddig is egyértelmű volt, de kellett egy alibi, hogy elléphessek tőle, az ajándék pedig erre tökéletes volt. Felnyaláboltam a fehér csomagot az ágyról, még kicsit megigazítottam rajta a piros masnit, majd átnyújtottam Majának a dobozt. - Ezt... neked hoztam. De szigorúan egyedül, csak is szenteste bonthatod ki. Clear?
Míg választ nem kaptam, épp annyira felemeltem az ajándékot, hogy ne érhesse el. Pozitív válasz esetén végül megkaparinthatta a súlyos dobozt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 04:36 | Link

Lewy 💗
pizsiii
My head says one thing, but my heart says another...


Már ott volt a száján a tiltakozás jele, ő meg akart próbálni de egy „Eh…”-n kívül nem jött össze. Tudta, hogy igaza van és az a ciki, hogy most sem zavarja, de valamit mondania kellett, ha nem akart ott bámulni tátott szájjal, mint hal a parton! Zavartan igazgatta inkább az elcsúszkált pizsit, amíg ránézés nélkül is biztos volt benne, hogy a fiú kiélvezi az élcelődést. Nem sértődött meg ezen, vagy vette – legalábbis annyira nem, de azért, nyo – a szívére, mégis tökre úgy érezte nem kellett volna kimondania se. Mikor megunta a látványos semmittevést és mosolygósabban megszabadította a fölös alkatrészektől már egy kicsit fel is lélegzett. Itthon volt, úgy érezte itt azért nincs aggódni valója, talán túl könnyedén is vette ezt az egészet. Öreg hiba, szegény lányka.
- Jó, akkor nem mondok semmit. – Most először szólt úgy igazán vissza, hogy még a szemeit is megforgatta, de ehhez azért már sok alkalom bátorsággyűjtése csúcsosodott most ki. Háh, talán egy év múlva már képes lesz zavarba se jönni! Jó, ezt mi sem hisszük el. Pláne, hogy a kialakult helyzetben is jól lefagyott. A fejében csak tücsökciripelés szólt, a szíve meg úgy visongott neki, hogy maradjon így, nyugton inkább se előre, se hátra, hogy azt hitte kiszalad a mellkasán. Nem baj, mély levegő után még a szemkontaktustól sem esett össze, vagy csúszott ki a karok között, mint a szappan szokott a tenyérből. Ez az kislány, jól haladsz.
- Nincs is tornyunk. – Nem ez volt az egyetlen cáfolandó, de az infók rövidítve dolgozódtak fel, na, és eléggé felülírt mindent az utolsó szakasz. Kicsit meglepődött, majd meg is ijedt. Nem ugyan úgy értelmeznek sok-sok mindent és ez ki is ütközik ebben a pillanatban. Most úgy érzi magát, mint a világ legrosszabb vendéglátója, pláne a korábbi kollégium látogatás fényében. - Én nem akartalak elküldeni, mármint itt tartani se, ha nem akarsz, csak, na, nem azért mondtam, hogy most fogd magad és futás. Akkor ki se nyitom az ablakot… de neked úgy is kinyitom, csak…mindegy. Nem engednélek a pokolba…
Hol kiugrik a bajból, hol bele, megint elfogta az a zavartság, amitől össze-vissza beszél, mondjuk legalább nem vörösen ácsorog és néz ki a szemein át a vakvilágba. A hosszabb csend, ahogy várt azért nagyon kétségbeejtő volt, amikor pedig hosszabban időztek rajta, száján érezhetően Lewy kékségei nagyot nyelt. Aztán visszahúzta a kezeit, miután a csomagért nyúlt a vendége, addigra kicsit a gondolatait is rendezte és nem tudott nem boldogan ránézni.
- Neked is Nagyon-Nagyon Boldog Karácsonyt! – Utána érdeklődve figyelte és figyelmesen hallgatta. Aztán egyszerre vigyorodott el és akart kérdezni, majd percek alatt művészien vágott savanyú pofiba, de tagadni se tudná, hogy nagyon érdekli a dolog, és ha alku kell, hát bele kell menni. Picit billegett jobbra-balra, majd határozottan bólogatott és kinyújtotta karjait a hajtó felé, hogy ha leereszkedik a doboz, megfoghassa. Majd beteszi a fa alá…de a fenébe is, ki akarja bontani, nagyon. És ez rá is van írva.
- Törékeny, vagy hasonló? - Igen, elég átlátszó próbálkozás, de hátha. Huncut mosollyal nézett Lewyre hátha kibök valamit. Könnyű volt Maja figyelmét vezetni, mert nem árult zsákbamacskát éppen mi vagy Ki érdekli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 25. 04:57 | Link

Maja kedves  Love
Veled, december 24 hajnala, kinézet
Don't even mind, my brain says I should fire Heart. I'm confused.

Azt hiszem, kezdte elfogadni, hogy nem harapok - milyen hazugság, hiszen nem is olyan régen tettem meg! - és már pimaszkodni is mert. Ez kb addig tartott, ameddig hozzá nem értem, de nem zavartattam magam, elvégre legalább tudtam, hogy sikerült kicsit zavarba hoznom. Szerettem, mikor a lányok értékelik a próbálkozásaim.
- Még szerencse! - nevettem fel halkan, miközben a hajamba túrtam kicsit, hogy rendbe tegyem, bár már perfekt volt. Azt hiszem enyhén kényszeres vagyok, ez valami pótcselekvés lehet, vagy nem tudom... Attól még kicsit higgadtabb voltam tőle, így nem is igazán számított. Elújságolta kétségbeesetten, hogy nem engedne a pokolba, mire csak vigyorogva megcsóváltam a fejemet. Elég sok rajongóm volt olyan csacsi, hogy összefogva elkezdjenek "Satan"-nek becézni, kedvesen, így már nem zavartattam magam az ilyen poénokon.
- Áh, legalább lenne végre időm pihenni és nem lenne miatta bűntudatom. Deeee aranyos tőled, majd megnézem, ahogy próbálsz a védelmemre kelni - mozgattam meg kicsit a hátam, mert hirtelen ingert éreztem az izmaim mozdítására. Reflex, kérem, reflex. Azt hiszem, a hajturkálás nem segített, mert nagyon erős kényszert éreztem, hogy a megmaradt kis távolságot is áthidaljam köztünk. Egyértelműen rossz döntés lett volna, hát rövid hezitálás - túl sok -, után rávettem magam, hogy elengedjem. Nem szabad!
Az ultimátumom elfogadásra került, hát végül átnyújtottam a csomagot, amiről egyből kérdezett, hogy törékeny-e. Egy halvány, meglehetősen vérszegény mosoly kúszott az ajkaimra, majd pár pillanatig a padlóra bámultam.
- Bizonyos értelemben. Vigyázz rá, kérlek - néztem rá most már komolyan, mert azt hiszem ez eldőlt és elég reménytelenül éreztem magamat. - Azt hiszem, hogy mennem kéne, mielőtt még ostobaságot csinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 25. 11:50 | Link

Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?

- Először érjünk fel, aztán meglátjuk, mihez lesz erőnk.
Azt hitte, ennél azért könnyebb menet lesz, de be kell látnia, ő már nost elfáradt kissé, a monton felfelé menet sosem volt a kedvence és nem volt a legjobb kondiban...bár, ő soha nem volt abban. Ugyanakkor Luca még mindig nagyon lelke volt, nem zavarták a körülmények, ment kitartóan fölfelé, mintha kötelező lenne. Sajnos azonban ez nem foglalta le annyira, hogy ne kombináljon és beszéljen hülyeségeket.
- Luca. Egyetlen egyszer beszéltem vele, kb egy hete. Nem ismerem egyáltalán és nem, nem is szeretném. Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod.
Tudta, hogy testvér dologgal Lucának csupán egyetlen-egy problémája van, hogy mégsem ő a legkisebb, ezt pedig nem volt hajlandó elfogadni, így az volt a legegyszerűbb ha Majáról sem vesz tudomást. Nem baj, igazából egy-egy az állás, mert jelenleg az a helyzet, hogy Maja sem akar tudomást venni róluk.
- Hagyjuk ezt. Nézd meg, mindjárt fent vagyunk, még csúszkálnak páran.
Épp elsiklik mellettük egy gyerek, borul egy hatalamasat, Vince pedig fintorog. Semmi kedve megmártózni a hóban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 25. 15:55 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Luca semmit nem szeretett félbehagyni, feladni vagy eltolni későbbre. Hirtelen volt kissé talán, de a kitartására sosem lehetett panasz, arról nem beszélve, hogy a fejébe vett dolgokról se tudták lebeszélni. Egy-két alkalommal Vince tudott rá hatni, vagy még Zoé, de másnak ez sem ment. Vagy ha mégis, az egy gyenge illúzió volt inkább. Most csak beleegyezően bólintott, közben lábával egy-egy lépés után a hóba rajzolgatott és igyekezett a totál  kiürült buksijában a kongást fenntartani, szemben a családi drámával.
- Leginkább sehogy lenne a legjobb. Mármint nekem aztán semmi bajom, jól működött a csapatban, jó kapitány is volt a navinében. De ennyi. Egy jó háztárs volt... meg jóban van Véda lányával is...pff.
Merev, lüktető ellenkezés, Lucában csak úgy pulzált a kényszer, hogy oda-oda szúrjon. A volt házvezetője felé kicsit több van benne, mint harag, nagyon nem kedvelik egymást, újabb oknak érzi, hogy kerülje ki ezt a kapcsolathálót. És most először talán gondolkodásból válaszol. Érzi, hogy Vincének nincs jó kedve, és mivel csak ezt tudja, gondolatot nem olvas így igencsak azt hiszi ez amiatt van, mert ő ilyen, amilyen. Szomorú sóhaj hagyja el a száját, aztán megtorpan.
- Biztos jó ötlet ez az egész?
Itt leginkább arra utal, amivel Vince tömi a buksiját, hogy engedjen egy kicsit, hogy legalább vegyen róla tudomást, nem kell szeretni, ismerni, beszélni vele jelenleg, csak induljon el a jó úton. Csak elhúzza végül a száját, és figyeli, ahogy szánkóznak, majd eltanyálnak az emberek. Felnevet, miközben Vincnek nagyban mutogat egy nagyobb dombot.
- Ott kéne lecsúszni, mi ügyesebbek vagyunk! Sokkal-sokkal! Vagy most körül is nézhetünk csak, nem bánom ám, már itt lenni is olyan szupi.
Csillogó szemekkel fordult felé, és csókolta meg kedvesét, aztán teljesen természetesen húzódott el és a kezét szorítva indult tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 17:58 | Link

Lewy 💗
pizsiii
I don't know what I'm doing now.


Akarva-akaratlanul, jó kérdés, mert ő sem tudja, de nem volt képes elmozdulni a karolásból. Hazudna, ha azt mondaná saját magának nem esett neki jól, vagy nem okozott pillanatnyi örömet, de itt még tudta, a buksija még valamennyire segítette, hogy nem szabad nagyon sokáig elhinni. De hamar kivonta őt a forgalomból és a szíve vette át az irányítást. Szegény Maja, fogalma sincs, milyen útra vezeti, de bízik benne, amit nem biztos, hogy jól tesz.
- Bár ahol korábban laktunk, ott emeleti szobám volt, az még akár toronynak is elment volna. - Nem tudta, hogy ezzel most megcáfolja magát, vagy csak időkitöltésként fecseg, jobban megnyugtatta őt, ha beszélhet, mintha bármit mutogatnia kell. Amúgy se nehéz olvasni a mimikáját, a testbeszédét, így egy kicsit nyerhetett, ha nem is sokat. És valljuk meg mind, volt nála miből. - Megtenném, hidd csak el, szóval meglátjuk, mire lesz alkalom.
Mosolyogva figyelte, aztán inkább a dobozt, majd az ablak körül került kis felfordulást. Fejben elrendezgette, legalább azt, később el is intézi, de legalább gondolatban hagyta magát szusszanni. Mikor pedig ellépett tőle a fiú, azért nem éppen fellélegzés volt, amit nem is értett teljesen. Figyelmesen hallgatta és végül rá is bólintott mindenre, de fúrta az oldalát a kíváncsiság, aminek hangot is adott. Amikor a csomag a kezeibe került, érezte, hogy nem valami könnyű, meglepetten nézett rá. Először is mennyire ciki már így, hogy ő meg csak odaállított, hívatlanul (!) egy hógömbbel. A többit nem ajándéknak szánta, csak úgy, bár azt is. Jó, inkább lép ezen egyelőre.
- Nagyon fogok, bármi is legyen az. - Biztosította róla, a saját mosolya jóval kedvesebb és vidámabb volt, mint Lewy amit magára erőltetett. Letette a csomagot, aztán kicsit toporogva ment oda hozzá, és lépett kicsit közelebb. Milyen ostobaságról beszélhet? Hezitált, aztán mosolyogva felnyújtózkodott kicsit, és remélte, hogy nem veszi rossz néven, majd adott egy puszit az arcára. Karácsony van, meg illik megköszönni, meg… meg. Annak ellenére, hogy eddig nem felelt arra, amit végül mondott, ott bujkált a fejében. - Kinyírtuk az előbb az 5 éves kaktuszom és anyu kedvenc függönyét, ennél nagyobb baj már nem igazán lehet… Nem muszáj menned.
Nagy vidáman kezdett bele, nem szerette a rossz hangulatot, vagy ha beüt a baj, abból mindig evez kifelé, bár a végére inkább csak szerényen mosolygott már. Ott volt a mondandójában, hogy érti, hogy nem ilyen irányú kijelentés volt, de nem merészkedett ennél jobban a mély vízbe, nem tudta abban mennyire tud úszni. Másfelől ő nagyon örült annak, hogy itt van, de nem tudta kérhet-e ilyet tőle, hogy maradjon. Az olyan furcsa, nem? Nem baj, ez után úgy sem fog tudni aludni, ebben már egészen biztos, addig fogja számolni az órákat, vagy a perceket, még nem lesz ajándékbontás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 27. 21:10 | Link

Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?

- Ahogy jóban van Lottival is, meg jó pár másik régi házársunkkal.
Úgy látja, a vitának semmi értelme, így inkább lezárja egy laza szemforgatással, ma nem fogja tudni meggyőzni Lucát, vagyis ma sem, de ismét tudatosította benne a helyzetet, legközelebb már könnyebb lesz szóba hozni a dolgot, addig pedig marad a szánkózás. Éljen. Viszonozza a szerelme csókját, majd gyorsan előveszi a pálcáját. Mivel szánkót nem hoztak, így máshogy kell megoldaniuk. Amint elengedte a Törpét odalépett a pálya szélén egy törött szánkóhoz. A gazdájnak már nem kell, de nekik tökéletes. Egy pálcaintés és máris van egy tökéletes szánkójuk.
- Ha csúszni akarsz, akkor fel kell húznod a szánkónkat.
Igyekszik nem szélesen vigyorogni. Könnyebb lenne pálcával felküldeni a tetejére, de akkor Luca kevésbé fáradna el. Ő pedig nem akar sokat szánkózni, idősnek érzi magát ehhez és túl magasnak is. Sosem tudja hová pakolja a lábát ezen az izén. Ráadásul kiskorában folyton felborult vele, így nem maradt túl jó emlék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. december 27. 21:57 | Link

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Elhúzta a száját és hatalmas sóhajjal keveredett morgást produkált. Miért olyan fontos ez? Miért kell neki ezt elfogadni, és miért kell csak úgy elhinni bárkiről, hogy beleillik egy családba. A szeretethez és az elfogadáshoz édes kevés a vérkötelék, vagy bármi, Luca számára pedig amilyen könnyű kötődni és megszeretni bárkit, annyira egyszerű az elutasítás és az ellenszenv fenntartása is. Persze nem feltétlenül direkt, kicsit ösztönszerű, hogy nem akar változásokat, érte őt már elég az évek alatt, és egyik rosszabb volt, mint a másik. Amik pedig megfordulnak benne, azt éppen mind érezteti is. Nem befolyásolja ugyan Vincét, de tudja, hogy mindent ki tud belőle ezen a téren olvasni.
- Jó! Aki utoljára ér fel, az ül hátra!
Mintha ez akkora tét lenne, de Lucát ez mit sem érdekli. Megkereste a Vince által szépen helyrepofozott csuszka húzóját, majd elindult futólépésben, előbb háttal, várva, hogy kövesse őt szerelme, aztán megfordult és irány volt lejtőnek fel. Na, a kondija pont nem akadály.
- Héééé, csiguuuusz, gyereeee, mert ránk fog sötétedni!
Mint egy kiszabadult ötéves, ám nem zavartatja magát, felérve jól körülnéz, keresi, merre lehetne lecsúszni, és a szánkó elején átlépve le is huppan rá. Félelem érzet... ugyan már, az itt hiánycikk, Vince izgul helyette is, elég az.
- Na? Mehetünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek