Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Életunt fejjel mered maga elé miközben összeszorított szájjal szuggerálja a világot, nehogy megint kifusson alóla. Ez így nagyon költőin hangzik, pedig a fenyegetés kivételesen egészen valós - eleve arra ébredt, hogy az ágya megpróbált átügetni vele a kertbe. Az ablakon keresztül. Az emeletről.
A nő csak azért nem találta magát a hervadozó hortenziabokorban, mert felriadt amikor az ágy elkezdte összehasogatni magát, hogy kiférjen a jelentősen kisebb ablakkereten. Nos, talán nem is olyan meglepő, de Sonja a padlón kötött ki döbbenetében, és mialatt vörösre csipkedte karját, megbizonyosodván róla, hogy nem, nem csak álmodik, az ágy - bár aligha lehetett azt a kupac romot már ágynak nevezni - szépen elterült a pázsiton. Az üvegszilánkok csilingelve porlottak le lába elé a parkettára, és ez volt az a pont ahol úgy dönt hogy ezt ő nem akarja látni, úgyhogy leseperte magáról a meglepettséget, és lebattyogott kávét főzni. Persze nyilván az ablak nem forrasztotta össze önmagát, de azzal már csak egy csésze fekete, és némi pirítós után volt hajlandó foglalkozni. Hogy is mondjam szépen, elég jó ébresztő ha a kedvenc bögréd köpi rád a forró italt.

Mondhatnám, hogy mostanra már hozzászokott a váratlan meglepetésekhez, de szerencsére akárki is okozta ezt az átokverést elég kreatív volt ahhoz, hogy ne lehessen megunni a mókázásait. Harapott már a lábujjába a zoknija, kiabált már a fülébe a fülbevalója... És hol van még a nap vége? Éppen valami zavaros ügy részleteit tartalmazó dossziéval a kezében igyekszik a varázstárgyasokhoz, kiderült ugyanis, hogy egy galibát, ami kertitörpe invázióhoz vezetett, egészen véletlenül egy bejelentetlenül birtokolt varázstárgy okozott.
- Hello - lép be egy intéssel az irodába, tekintetét végigfuttatja a dolgozók között. Mikor megállapítja, hogy így bizony sosem ismerné fel akit keres, vet egy utolsó pillantást a mappára ragasztott post-iten szereplő névre, majd kérdő hangsúllyal szólal meg újra.
- Martin Romberg? - tekint körbe, várva, hogy az a bizonyos illető felkapja fejét a nevére. Cipői ezt a pillanatot választják arra, hogy összevesszenek - csak olyan Gombóc Artúros módra -, ketten két irányba vonulással késztetve Sonját egy hirtelen spárgára. A nő elfolytott káromkodással borul el oldalra, a dossziéból kiszóródott lapok körülötte hevernek. Cipői kikötik magukat és lemásznak lábáról, csak hogy könnyes békülés után kezdjenek boldog (?) steppelésbe - igen, az iratok tetején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hallgatta, ahogy barátja könnyeden beszél. Úgy, mintha nem lenne a világon semmi baj. Talán mindig ezért is szerette annyira. Naivitása és pozitív kisugárzása egy idő után átragadt a másikra. És erre nagyon nagy szüksége volt.
- Klassz, sok időt töltesz nála? Vagy ti így mennyire... - kezdte tárgyalni a kérdést Zsombor. Fogalma sem volt róla, hogy ő maga mennyire is tapasztalt a kérdésben. Ainsley Mártonhoz tartozott. Azokról az emlékekről pedig nem tud biztosat mondani. No meg azt sem, hogy Tom ezekből mennyit is tud pontosan. Talán Márton el sem mondta neki a dolgokat. Vagy épp ellenkezőleg, többet tud, mint ő maga. - Szóval érted, hogy ő... hogy te.... hogy ti.... - folytatta a rávezetést, de nem akarta megbántani barátját ilyen kérdések feltevésével sem. Nem akarta siettetni vagy számon kérni, semmi ilyesmi. De ha elég időt tölt együtt egy lánnyal az ember, akkor csak gondol arra IS.
- Alapjáraton a kastélyban fogok lakni. Szünetekben pedig vissza kell jönnöm ide. A gyógyulás hosszú folyamat, és ez a fajtát jobb szemmel tartani - magyarázta. Senki nem szerette volna, ha visszaesik, és az eddigi fejlődése mind a semmibe vész. Ő a legkevésbé. - Amikor pedig nagykorú leszek, akkor megöröklök mindent. A házunk Budanekeresden, a vagyont, mindent, ami a szüleimé volt. - Hangszíne ugyanolyan maradt, idegességét egyedül léptei könnyedségének elvesztése mutatta. A "baleset" óta senki nem járt a lakásban. Olyan lehet ott minden, mintha az idő megállt volna, és egyedül a por árulkodna a korról. - Különben is, nem hiszem, hogy Liam még egyszer szívesen látna. Azok után, ahogy a múltkor ráhoztam a frászt... - húzta el a száját, ahogy felrémlett az emlékképe. Igen, ezúttal az övé. Legalábbis merte remélni, hogy jól emlékszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Akkor? Mire vár még? - kérdezem felvont szemöldökkel, mert nem logikus. Ha az övé a legjobb tészta, akkor kezdenie kéne vele valamit. De nem tudom, hogy ez hogy megy a világban, nem hiszem, hogy csak úgy bezacskózod a kis termékedet, aztán beviszed a boltba és felrakod a polcra. Még akkor sem hiszem, hogy működőképes, ha nyomtatsz magadnak árcímkét mellé. - Uh, az jól hangzik, én örülnék neki, ha sikerülne.
Aztán lehet, hogy Ezra majd ilyen tökrehíres szakács lesz, mint az a Jamie? És újságokban fog szerepelni, ha meg megkérdezik tőle, ez hogy is történt, csak büszkén kihúzza magát és rámutat Liára. Én adnám.
- MINDENT. Apu egy szuper...hős. Nem mondhatom ki, hogy Man, mert akkor nincs tévé egy hétig. De igen, autókkal is dolgozik, meg tanár is, meg van valami kertje Tim bácsival... nem teljesen értem - rázom meg a fejemet. Sosem vitt el se az autókat megmutatni, se a kertet, de lehet, hogy ennek a fura német az oka. A múltkor is beszélt valami kacsákról, hogy mennyire gonosz és kiállhatatlan teremtmények, aztán meg bejött a barátnője _Daisy_.
- Hú, ez bonyi. Lehet, hogy utána kéne olvasnunk anya boltjában, ott tuti sokat lehet tudni a királyokról. De szerintem olyan is van, hogy elkergetik a trónról, mert rossz uralkodó, akkor már nem király, nem? - ráncolom a homlokom, megvakargatva a csuklómat, de nem lettem okosabb ettől. Lehet, hogy jobban kellene figyelnem a töriórákon. Vagy úgy mindegyiken. Én is a falnak simulva kúszok kifelé, mikor árnyék vetül ránk és az ismerős torokköszörülést követően, összefont karral bámul le ránk Ezra.
- Hova-hova lányok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Navinés barátném szavai pozitívan töltöttek el, sokat adtam a véleményére, már csak azért is, mert egy volt azok közül, akikről tudtam azt, hogy érti is, amiről beszél, s naprakész a divatban. Ez a dolog valamiért fontossá vált számomra, mióta Bagolykőre kerültem, s hála az ő segítségével nap mint nap tettem meg újabb lépéseket afelé, hogy végleg megújuljak.
- Ne is mond, soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, egyszer sem kérdeztem őket, hogy mi az oka ennek, de néha úgy érzem, hogy jobb is, ha nem firtatom. De mivel itt nincs szemük, nem kötelező úgy tennem, ahogy ők akarják. - mondtam nevetve, s talán ezzel magamat akartam egy kicsit nyugtatni, hogy nem gond, ha nem egészen úgy cselekszem, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem.
- Jaj, annyit mesélsz róla, hogy egyszer már bemutathatnád, vagy mutathatnál róla egy képet - jegyeztem meg nevetve, hisz már sokat hallottam a szívrablóról, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ismerem is azt a fiút, akiről beszélünk. Közben meglett az üzlet, s ahogy Dana is mondta, valóban nagyon jól nézett ki, tényleg tengernyi stílusból lehetett válogatni, éppen ezért okozott nekem ez a délután egy újabb kihívást. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene megpróbálnom, ezért megint csak a barátnőm segítségére szorultam, aki alig néhány perc alatt össze is kapkodott nekem pár menő holmit. Csak pislogtam, hogy milyen ügyesen válogatja egymáshoz a színeket és az anyagokat.
- Hú köszi! Ez mind tetszik!- mosolyodtam el, miközben egyik darabot a másik után vettem át tőle, s fektettem el a bal karomon. Gondoltam rá, hogy azért nem ártana ezeket megpróbálnom, de nem akartam azonnal a fülkéhez rohanni, hisz még mindig rengeteg ruha közül válogathattam.
- Egy koktélruhát? Csak nem partira készülsz? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy talán ennek is köze lehet a kiszemeltjéhez.
- Ez nagyon szép, nem próbálod meg? - a sok koktélruha közt kiszúrtam egyet, aminek az anyaga és a színe is megtetszett, ki is emeltem a tucatnyi ruha közül, s megmutattam Danának. Közben kizökkentett az anyag csodálásából, így megjegyzésére hátrapillantottam, hogy megnézzem, miről is beszél Dana. A fiú nagyjából Danával egyidős lehetett, s ahogy meglátta, hogy felé nézünk, el is kapta a fejét, s gyorsan beletúrt néhány női szoknya közé.
- Igen, nem hiszem, hogy magának akarna szoknyát venni - jegyeztem meg kuncogva. - Lehet, hogy tetszel neki. - súgtam a fülébe. - Na, felpróbáljuk a ruhákat?- magamnak még leakasztottam egy egybe részes ruhát, egy kék farmert és egy kockás blúzt is. A fiú ekkor hátulról mögénk osont, s ha Dana nem figyelt kellően, akkor a srác kihasználva az alkalmat, egy hirtelen mozzanattal rántotta el a pénztárcáját, majd szaladni kezdett vele a kijárat felé, hogy elmeneküljön a szerzett zsákmánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem csak neked nem vonzó a színház, nekem sem. Vannak annyira modern rendezők, színházak, hogy még csak a szövegkönyvet sem kérem el, nem megyek el a válogatóra, mert nem érzem indokoltnak, tudom, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni. Persze, ezzel nem foglak untatni, csak szórakozott mosollyal vágom zsebre a kezeim, figyelve a gyönyörű arcodat. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rikító a szemed színe. Lehet, hogy nem azzal voltam elfoglalva.
- Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedved tőle - harapom be az ajkam, pár pillanatig a cipőmre bámulva, majd huncut mosollyal az ajkaim szélén nézek fel vissza rád. Érzem, hogy talán átléptem egy határt, olyat amit nem kellett volna. A tenyered a nyakamra csúszik, mire apró sóhajjal rezzenek össze, túl sok az emléktöltet abban az érintésben, a szervezetem amúgy is mindig ki van faszulva a próbák után.
Az ujjaid az államra kulcsolódnak és közelebb húzol, ami ellen nem tiltakozom, csak az ajkaim a tiédre préselem, akaratosan, követelőzőn, miközben a kezem a derekadra csúszik.
- Szerencsédre én igen - csúszik le a kezem a csuklódról, majd az ujjaim a tieid közé fűzöm, el is indulva, akár akarsz, akár nem. Ez most nem kívánságműsor. - Hát ez nem hangzik jól. Mikor is lesz az?
Be is fordulunk a sarkon, mert nem szeretem a túl mainstream dolgokat, ez így van a kávézóval is, nem csak a darabokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A legtöbb ember olyan, aki akar valamit, ez a haláluk után ütközik ki rajtuk a legjobban, szóval meg sem lep a dolog, nem is vagyok hajlandó felakadni rajta, csak letudtam egy bólintással. Bárkivel előfordul, hogy akar valamit, én is akartam néha, csak soha nem kértem másoktól. Meg szoktam oldani egyedül, ügyes fiú vagyok én.
- Hát, én nem szerettem itt lenni, nem volt elég lehetőség rá, hogy kimozduljak, bulizzak. Én olyan... nem seggen megülős gyerek vagyok, meg provokatív is, nem vagyok kompatibilis a falusi morálokkal - grimaszoltam rosszallóan, mert hát, ezek a Teri nénik nagyon csúnyán tudtak rám nézni, mikor a szoknyámban végiglejtettem a fő utcán. Tehetek én róla, hogy az jobban szellőzik alulról?
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érteni akarom - csúszott egészen magasra a szemöldököm, miközben a bögrémbe kortyoltam, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt még meg kéne szólalnom. Hallottam már bizarr sztorikat, voltak olyan csávók is, akik nagyon bizarr körülmények között haltak meg. - Dávid. A németjuhász.
A kutya nagyon lelkes csóválásba kezdett, rá is csúszott a kezem a fejére, a bundába túrtam, mire még vakkantott is egyet. Talán az energiámnak köszönhetően ez más számára is hallható volt. Nem tudnám eldönteni, nem vagyok más. Inkább elhúztam a kezem a kutyáról.
- Ő volt, igen. Bárány Lívia - vontam meg a vállamat, mielőtt hátradőltem volna, megmasszírozva a halántékomat. - Fontos ez? Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem szívesen gondolok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát akkor nem - kicsit kibiggyesztem ajkaim, mintha valami sajnálat közeli állapotba kerülnék, majd vállat is vonok. Nekem igazából mindegy. Ujjaim végigfuttatva dús, sötét hajamon simítok ideiglenesen hátra pár tincset, majd kiegyenesedve teremtek röpke távolságot magunk között - bár azt már nem tudnám megmondani, miért érzem ennek szükségét. Talán a maradék önérzetem túl soknak tartja a pultokon fetrengést.
Haha.
- Tudom - lehet, hogy nem nézek egy túl okos lánynak, de attól még az vagyok - most épp részeg, de ez abszolút mellékes információ, ha már jelentéktelennek aligha nevezhető. - Hmm, fattyú - elgondolkodva csücsörítve ismétlem el a szót, kezeim közé véve a finom poharat forgatom azt magam előtt. Néha én is kifejezetten annak érzem magam - nem biológiailag, csak így fejben, mintha kimondatlanul megkímélném az apám attól, hogy olyan dolgokra kelljen gondolnia amikre nem akar.
Mert Ricsi olyan tökéletes.
- Szerelmi bánat - legalábbis ezt ismételgettem magamnak az elmúlt időben, ami azért is vicces, mert - Tudod, az a vicces, hogy egyesek szerint már pedig nincsenek érzelmeim - már én sem tudom egészen biztosan, hogy mi ez. Csak azt tudom, hogy az életem néha ebben a szédülésben töltöm, néha pedig elhiszem, hogy képes lehetek megmaradni ugyanazon ember mellett - vagy, hogy a pillanat örökké húzható mint egy rózsaszín rágógumi, amit gyerekként csentem el a boltból.
Egyszer valahol azt olvastam, az embernek egész életében egyetlen alkalommal adatik meg a tökéletes társ és vagy megtartja, vagy nem - ha ez tényleg így van, azt hiszem, már elbasztam.
- Tudom, hogy azt mondtad nem szeretnél beszélni, de egy szar nap sok mindent jelenthet, szóval... Mi a te kifogásod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elegánsba vágta magát. Mármint nem nagyon elegánsba, csak körülbelül úgy, mint mikor az ember fiát fogja anyu, aztán szépen felöltözteti, mert "valahogy mégis csak nézz már ki, fiam". Viszont ez most nem egyszerű kiruccanás ám, bizony, neki most küldetése van! Lehet, van olyan gyerek, aki unalmas házi feladatként élné meg, de nem így Lac.. Leo, aki pont úgy vette fel a szemüvegét, pont úgy egy kis jegyzetfüzetet tart a kezében és pont olyan elszánt arccal lézeng a hivatal előtti téren, a ki-bejárat közelében, mintha komoly oknyomozó riporteri munkát végezne.
- Elnézést kisasszony! - Komoly arckifejezéssel feltolja mutatóujjával a szemüvegét az orrnyergén, ezzel céljai szerint növelve az intellektuális megjelenés szintjét. Valójában inkább hat úgy a mozdulatsor, mintha viszketne az orra.
- A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - teszi fel a kérdést egy kiskosztümbe öltözött fiatal, huszonéves lánynak, aki csak zavartan felemeli a kezeit, azzal mentegetőzve, hogy csak gyakornoki állást végez. Erre Lac Leo értetlenül pislog csupán, mint aki nem érti, pontosan mit is takarhat a gyakornokság, de aztán elhangzik a mindent egyértelműsítő kulcsmondat "én csak kávét főzök".
- Eh. - Rajtakapja magát a csalódott hangon. - Mármint, ühm, bocsi, akkor mindent, őő jó utat. Vagy ilyesmi. - Csak úgy sikít róla az "ááá, ez tök ciki volt" életérzés, ahogy vesz egy száznyolcvan fokos fordulatot és visszalézeng a bejárathoz közelebb. Következőnek valaki olyat fog tuti megszólítani, aki magas és férfi és pont úgy néz ki, mint aki tud embereket menteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még pár kezelés és utána végre mehetek a tesztekre. Megint megcsinálom majd a muglit is mert szeretem a kemény dolgokat a kezemben. Így például a szalámit, a kardot a pálcámat meg a lőfegyvert. Ma egy olyan terápiára megyek amit regressziós hipnózisnak hívnak. A mágikus verziója nem volt valami hatásos. Majdnem belefulladtam a merengőbe. Na de legalább kiderült, hogy elütöttek és el volt törve a karom. Egy ideje már kezdek visszarázódni az animágiámba és a varázslásba is, szóval azt mondhatom: Haladok! Más kérdés, hogy arra az istennek sem emlékszem, hogy mitől nem emlékeztem. Magára arra az eseményre ami miatt amnéziás lettem. Van egy olyan sanda sejtésem, hogy talán soha nem is fogok. De úgy vagyok vele, hogy az egész múltamért egy emlék feláldozása nem túl nagy ár, és lehet jobb is, hogy nem tudom mi történt velem akkor. - Jó napot! Egy menettértit szeretnék kérni Szegedre - mondom a pénztárosnak amikor az ablakához kerülök - Igen, igen Budapesten át mennék majd a legközelebbivel - felelek neki és míg ő a jegyet bűvöli addig kicsit körbepillantok. Nem sokan vannak ma az állomáson. Ennek örülök. Igaz ha ezen múlik repülhettem volna, de most valahogy úgy érzem jobban esik majd a kupé kényelmes melege, mint a fagyosan hideg tél elei menetszél. - Nem, nem a legolcsóbb kocsitípusba tökéletes - mosolygok rá a hölgyre - Köszönöm, viszlát! - búcsúzom pár pillanat és a fizetés után. A hölgy pedig ez alatt át is adja nekem azt a bizonyos oda-vissza menetjegyet, ami kilépve a varázsvilágból sima, teljes árú vasúti jeggyé változik, míg visszatérve a mágusok lakta régióba bűvös vonatjegy lesz. Már csak valami harapni és innivaló után kell néznem az útra. Elindulok, hogy az indulásig hátra lévő fél órában levadásszak egy szendvicset és némi buborékokkal dúsan telített, cukorral és színezékkel megalkotott folyékony kísértés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

egy szép vasárnapon| o

A tökéletesség az olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de inkább nem kezdek el ezen vitatkozni.
Alig észrevehetően emelkedik meg a szemöldököm, amikor a változásokkal kapcsolatos véleményemhez szól hozzá. Akkor már ezt is tudom, hogy a fiú van a dologban, hogy őmiatta változik Dana. És aggódik egy kicsit emiatt. Érdekes. Eddig is sejtettem, hogy a titokzatos sráccal van összefüggésben ez az egész, de azért nem vettem biztosra. Hiszen csupán egy jó ismerős, egy közeli barát is mennyi változást tud előidézni egy emberben. Vagy akár egy kiborító alak. Máig erősen él bennem az emléke a Bélával való éjszakai összeütközésnek, amikor rám nem jellemző módon álltam neki védelmembe venni Masát. Elég erőteljes módon, nem voltam túlságosan kedves a fiúval. De itt akkor nem erről van szó. Nem kommentálom a dolgot, hiszen szerintem tényleg nem csak az ember párja tudja megváltoztatni a világnézetünket, a viselkedésünket. Plusz abba se mennék bele, hogy előbb ennék meg egy tonnányi doxy trágyát, mint hogy olyannal kezdjek, aki miatt fel kéne adnom magamat, aki olyan szinten akarna, vagy próbálna megváltoztatni. Aki rossz hatással lenne rám. Én egy fél pillanatig nem aggódtam azokon a változásokon, amiket Thomas előidézett bennem. Meglepődtem, elcsodálkoztam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fogok változni bizonyos dolgokban. De aggódni? Soha.
Nem tudom, hogy mennyire kielégítő a tanácsom, az azonban biztos, hogy őszinte. Legfeljebb finoman fogalmazom meg, de akkor is az igazat fogja tőlem hallani ilyen dolgokban.
- Hó-hó, állj csak meg. Nem is úgy értettem, hogy gond lenne, hogy idősebb. Csak tudod, az elsősöket istápolgatni szoktuk, mi prefektusok. És nem rémlik, hogy elsős lenne. Csak azt próbáltam bemérni, hogy jó felé gondolkozom-e, hogy ki lehet – emelem fel mindkét kezemet magam elé, tenyereimet mutatva a lánynak mentegetőzésként. Jézusom, dehogy gondolkodom úgy, hogy á ő idősebb, vagy fiatalabb, akkor felejtős. Ha mondjuk egy tanár lenne, na akkor már furcsán néznék, de el nem ítélném akkor sem. Amúgy sincs semmi közöm hozzá ugyebár. Dana ne kerüljön bajba, legyen boldog és ennyi. Felőlem akár vérfarkas is lehet az illető.
- Nem, ő egy évvel fiatalabb. Később kezdtem a sulit, emiatt vagyunk egy évfolyamban – világosítom fel egy kicsit enyhülve. Szerintem senki meg nem mondta volna ezt amúgy, sőt, szerintem azt se mondaná meg rólunk senki sem, hogy 17-18 körüliek vagyunk. Túl … túl … hát szóval nem olyanok vagyunk, mint az ennyi idősek. És ha már itt tartunk, azt se nagyon néznék ki belőlünk a legtöbben, hogy egy pár vagyunk már jó ideje.
- És hogy találkoztatok? Voltatok már randin? Milyen a srác? – teszek fel pár kérdést, felidézve magamban, hogy mikkel kapcsolatban szoktak ilyenkor szívesen mesélni a lányok, meg mikről faggatják ki őket. Furcsa, hogy Dana még nem árasztott el ezekkel az információkkal. Tényleg változott ez a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az utóbbi időben csak úgy elrepülnek a napok. A hűvös idő beköszöntött, így ő szövetkabátjában, hosszú haját hátrasimítva várakozik a vonatállomáson. Az a helyzet, hogy egy kollégáját várja, aki egy igen érdekes varázstárggyal érkezik hozzá. Szerinte köze lehet a fekete mágiához, amiben ki is lehetne nagyobb segítségére, mint Ambrózy Henrik? Éppen ezért teljes inkognítóban pattant vontra, hogy Bogolyfalvára jöjjön, még talán a férfi sem tudja, milyen kinézettel várhatja. Azt érdemes tudni ugyanis, hogy az illető metamorfmágus, csak azzá nem változik, amivé nem akar, úgyhogy guess what, minden bizonnyal jól meg fog lepődni.
Karórájára pillant és úgy dönt, amíg várakozik, vesz magának valamit. Ezúttal nem késik ugyan a vonat, most ő érkezett jóval korábban az érkezési időpontnál, pusztán azért, hogy még véletlenül se késsen el. Ha tényleg olyan fontos és titkos a dolog, akkor nem árt, ha mindent és mindenkit szemmel tart. Ki tudja, talán követik ismerősét.
A sorhoz érve szinte egyből megpillantja azt az aurornőt, aki a ki tudja hanyadik meghallgatáson volt jelen. Kristálytisztán emlékszik rá, hiszen ő volt az első, aki azt mondta, megváltozott a Minisztérium álláspontja és már nem a férfit gyanúsítják. Ugyan Henrik biztos abban, hogy a szobában elhangozva ez hazugság volt, de mivel egy-két hétre rá valóban lezárták ügyét, így már nem állítható teljes bizonyossággal, hogy nem mondott igazat. Akár a nő tett valamit, akár nem, azóta nem találkoztak. Megköszönnie csak illene, no meg persze, ha már itt jár, sosem árt tudni, hogy haladnak a nyomozással - már amennyiben tényleg indult újabb nyomozás. Messziről jött ember úgyis azt mond, amit akar, de talán ez a példány megbízható. - Jó napot Donovan kisasszony! - egy kedves mosoly kíséretében lép oda hozzá, ám szigorúan ügyel arra, hogy se illemet, se magánszférát ne sértsen, illetve ne higgyék azt, hogy tolakszik. - Biztosan emlékszik rám, Henrik vagyok. Tudom, nem ez a legalkalmasabb időpont, de van esetleg bármiféle előrehaladás az ügyben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Alapvetően rengeteg probléma jár a politikával - az iratok ide-oda szállítása és a különböző emeletek közötti pinpongzás, amiben én töltöm be a labda szerepét, sosem tartozott a kedvenceim közé.  
Tudomásul véve, hogy vissza kell lépcsőznöm a negyedikre egy aláírásért sóhajtok fel, rendezem vissza a mappába a papírokat, majd csapom - csak finoman -, majd egy stílusos csuklómozdulattal fordítom az egészet a karom élére. Oké, akkor játsszuk csak el még egyszer ezt a fost, mintha nem lenne ezer más dolgom, ami kivételesen nem csak időpocsékolás.
Tudod, mit nem szeretek még?
Az inkompetens, figyelmetlen embereket - mi lenne, ha nem az ajtóban állnál meg, vagy mi lenne, ha egyszerűen csak tennél két lépést oldalra, amíg megkeresed a... well, akármit is? Biztosan megszakadna a világ. Futólag megrándul az arcom, hogy szinte megszokás szerűen, minden átgondolást mellőzve simítom meg a balesetező karom, aztán zsebre is teszem kezem, még mielőtt összetévesztenének a többi itteni nebántsvirággal. Azért annyira még nem vészes a helyzet.
- Semmi probléma - egy végtelenül passzív ember összes lelkesedésével és csóválom meg fejem - ha mindez nem lenne elég, egy hasonló mosolyra is húzom ajkaim. Persze, folytasd csak ezt a viselkedést, amíg nem mész bele valaki olyanba, aki már kevésbé lesz megértő. Tekintetem a képembe tolt, kissé gyűrött papírra siklik, átszalad az engem talán kevésbé érintő sorokon is, aztán visszatér az arcra.
- Hogyne. Radeczky Júlia - valami zseniális a kiejtésem. - Azt viszont nem mondhatom el hol van és mit csinál - éljen a GDPR  és a személyes jogok védelme. Ügyvéd kellett volna lennem. - Ki is vagy te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sikeresen elhessegetett minden manót, aki kívánságait leste volna. Mivel egész héten - így ma is - az iskola könyvelését bújta, hogy felzárkózzon, bármire vágyik, csak társaságra nem. Anton szúrópróbaszerűen kijárkált hozzá, hogy keresztkérdéseket tegyen fel, de Várffy se hagyta élni túl sokáig. Már szinte el is felejtette, hogy a kastély egy bolondok háza. Azt kívánja, bárcsak újra diák lehetne és nem kéne olyan felelősségteljes dolgokkal foglalkoznia, mint a munka vagy a törvényeknek való megfelelés. Lendületből rakja ki az asztalra jegyzettömbjét, aminek a felét már teleírta. Jön az év vége, egy rakat elintéznivaló van, ráadásul a beszámolók elkészítése se csúszhat. Olyan káosz uralkodik a gazdasági részlegen, amilyet még se mugli, se mágus nem látott, ezt pedig november végéig ki kellene bogoznia.
Feltesz némi vizet forrni, majd előveszi a szerény kis 3in1-ben kávéját, hogy ezzel támogassa elméjét, legalább némi placebo hatás reményében. Rendes kávéból ma már megivott vagy hármat, ha megissza a negyediket, ezer százalék, hogy infarktust kap. Amíg a vízforraló dolgozik, ő leül az egyik székre és felcsapja füzetét a kérdéses oldalon, ahol egyébként a gazdaságin abbahagyta. Tolla végét rágcsálva támaszkodik meg és folyamatosan ugyanazt a sort fixírozza. Valami elcsúszott.
Míg íróeszközét pusztítja, másik kezével nyakláncát kezdi birizgálni. Képtelen megülni egy helyben. Ha nem jut dűlőre egy üggyel kapcsolatban, vagy a lába jár, vagy körmei koppannak az asztalon, egyszerűen irritálja, hogy nem találja a megoldást. Éppen ezért megváltásként hangzik, ahogy a forraló kattanása jelzi, most már adagolhatja az újabb adag koffeint. Mégis, ahelyett, hogy felkelne, fáradtan dönti fejét karjára és lehunyja szemeit. Csak egy percet hagyják így és ígéri, mindent megcsinál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Annyira feleslegesek ezek a pofavizitek. Kéthavonta bejövök ide, és mint valami fogyatékos válaszolgatok pár kérdésre, és amúgy ez mennyire jó, mert legalább nem a Minisztérium központjába kell mennem, hanem el tudjuk intézni itt is, és legyek hálás, amiért nem rángatnak. Hogyne, majd hálás leszek akkor, amikor ezeket a felesleges köröket végre lefutjuk, és nem csak egy helyben totyorgunk, mint valami degeneráltak. Mert ez a kéthavi vizit elméletileg arra kell, hogy biztosak legyenek abban, hogy a képességem miatt nem borul meg az elmém, és nem kezdek el éjszakánként embereket ölni én is, csak úgy a hecc kedvéért. És annyiszor elmondom nekik, hogy inkább beszélgetek a halottakkal, mintsem velük, de nem hatja meg őket és felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amikre ugyanazt a választ adom, mint az előző vizitnél.
Fáradtan lépek ki a friss levegőre, meg hálásan, mert ugye nem kellett bemennem a Minisztériumba legalább, mennyire édesek. Arcomat megdörzsölöm, és alig várom, hogy csak hazaérjek és lefeküdjek, mert valamiért most az az érzésem, hogy az álmok elkerülnek és talán tudnék aludni pár órát. Mekkora felüdülés lenne, szent Merlin! Legjobb napom lenne ever, ha ez valóban megtörténne. Nyúzott arccal és fáradt tekintettel indulok el lefelé a lépcsőn. A hangra oldalra nézek, de végül nem tulajdonítok nekik nagyobb figyelmet, mert a kissrác nem tűnik valami veszélyesnek, ahogy a vele beszélgető lány sem. A lépcsősor közepén állok meg, tekintetem a srácról és a lányról az utcám felé siklik, de valamiért nem akaródzok hazamenni. Pedig érzem, hogy itt van a lehetőség, egy kiadós, három órás alvásra, de nem. Nem visz rá a lélek. Mélyet sóhajtva veszem elő zakóm belső zsebéből a cigarettatartó dobozt és puhítok meg egy szivarkát. Rendesre nincs idő, és most türelmem sem lenne hozzá, így ez pont megfelelő.
Kattan az öngyújtó, a szivarka vége felizzik. És most? Aludjak vagy rúgjam rá valakire az ajtót, hogy igyunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Atyaég, micsoda illatok! Nem tudom, hogy a nyálamat próbáljam-e letörölni a szám, vagy a könnyeimet a szemem sarkából. A nagyim sütött ezekhez hasonlóan isteni péksütiket, mint amikkel találkoztam ebben a kis bódéban. Nem csoda. Egy idős nénike az áruda egyetlen alkalmazottja és úgy sejtem a finomságok megalkotója is egyben. Az ég áldja meg a kezét! - Jó napot kívánok! Szeretnék kérni egy kakaós csigát, két túrós batyut, egy meggyes lepényt és egy lekváros fánkot is még mellé - sorolom fel a választásomat mosolyogva - Igen, ezt mind magamnak veszem, hosszú lesz az utam - nevetek rá a jóságos matrónára - Jaj dehogy, mind annyira csodásan néz ki és az illatuk is valami mennyei, alig tudtam ezeket is kiválasztani - diskurálok pedig érzem, hogy már nem vagyok kettesben a boltos nénivel a szűk helységben - Nagyon köszönöm! Minden jót és szép napot kívánok! Viszont látásra! -köszönök el illendően és ahogy megfordulok egy férfival nézek farkasszemet. Hű azannyát, de helyes - fut át agyamon, ám ekkor megszólal és nekem elkerekednek a szemeim. - Jó napot önnek is öhm..Uram - na most vagyok ám bajban, mert nem emlékszem ki is lehet, pedig ő tuti ismer engem. Még akkor sem javul a helyzetem amikor már a keresztnevét is elárulja és érdeklődik egy ügyről - Oh, nos... - dadogok és pirulok, mint egy tini. Ekkora égést. Ebből a slamasztikából, hogy fogok kimászni? Hála a magasságosnak talán mégis velem van a szerencse, mert beugrik valami egy virágféleségről - Az Ambrózia ügyben...- próbálok összevakarni minden morzsányi emléket, de csak az jut eszembe, hogy Valentina említette ezt a virágnevet, de aztán már nem nagyon beszéltünk róla. Ráadásul itt tornyosul előttem ez a félisten kinézetű hapsi Henrik...Henrik...Hallottam már valahol a nevét...De hol? Nézek rá kicsit üresnek tűnő tekintettel, pedig az agyam fogaskerekei úgy kattognak idebenn mint az őrült. Csak egy kis emléket! Kérlek csak egy foszlányt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Henriknek fogalma sincs róla, hogy a nő minden emlékét elvesztette. Ez a baj azzal, ha egy ügyet teljes titokban tartanak, persze valahol érthető is. Mekkora botrány lenne abból, ha kiderülne, hogy valaki sportot űz abból, hogy aurorokra támad? Abból persze még nagyobb, ha kiderülne, hogy a rend őrei sötétben tapogatóznak és még csak elindulni sem tudnak egyetlen vonalon sem. Ez mondjuk vonal híján nehéz is lenne.
Éppen ezért, mikor Ophelia-hoz lép, nem arra számít, hogy a másik majd irulni-pirulni fog, arra meg pláne nem, hogy ilyen szótlan lesz. Nem így ismerte meg, megszokta a terjedelmesebb kifejtéseket. Bár a hebegést nem tudja mire vélni, azért hagyja, hogy Donovan összeszedje magát és még rá is kérdez konkrétan arra, ami érdekli, ezzel is kicsit segítve a megvilágosodást. Zsebre dugja kezeit és kicsit furcsa arckifejezéssel konstatálja, hogy épp az előbb lett Ambrózia Henrik. Mi tagadás, lehetne rosszabb is, de azért csak megtartaná az eredetit.
- Ambrózy - kedves hangsúllyal javítja ki, miközben egy addig bujkáló mosoly haloványan megjelenik arcán. Nehéz úgy beszélgetni valakivel, ha nem tudsz a szemébe nézni, de túlságosan bizalmaskodó volna, ha egyszerűen megemelné a fejét állánál fogva, ezzel pedig rabul ejtve a zöld szempárt. Úgyhogy marad a fejtetővel való aktív kommunikáció. - Azt hiszem, nem volt ez olyan régen. Tudom, hogy valószínűleg nem beszélhet róla, de mivel én is érintett vagyok, talán tud mondani egy s mást - továbbra is végtelen türelemmel viseltetik, lassan szobrot is lehetne állítani neki, a szótárban ennél a szónál ő a fogalom. De most már azért jó lenne valami konkrétumot is megtudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem ülhet egész álló nap az iskolában, így úgy dönt, hogy az ebédidőt nem a kastélyban tölti, inkább kimozdul. Elég rég járt már Bogolyfalván, amikor az alapképzést taposta még kevés üzlet és alig pár ház álldogált magányosan. Ahhoz képest mostanra inkább Bogolyvárosnak tűnik a hely. Ez nyilvánvalóan betudható annak, hogy a tanoda környékén helyezkedik el, ezáltal sokan döntenek úgy, hogy a jövőre való tekintettel ide költöznek.
Egy elegáns mozdulattal tárja ki maga előtt az ajtót, hogy a Félszemű Kukoricába lépve elismerően bólintson egyet. Annak idején, mikor még fiatal volt - ezt nagyon sokat fogjátok még hallani -, a pub ácsorgott csak errefelé - ahová persze nehézkesen lehetett eljutni és a legtöbbször le is buktak a diákok, no meg a Csárda és a Falatozó. A régi emlékek megrohamozzák, miközben lassú léptekkel halad a pult felé, elvégre szeretne elvitelre rendelni egyet. Megehetné itt is, de rá kell jönnie, hogy tényleg nem ér rá órákat eltölteni egy nyavalyás ebéddel, mikor a papírmunka java még bőven hátravan. Így is ezernyi dolgot kell helyrehoznia, apró hibákat korrigálnia és persze a Minisztérium felé ismételten benyújtania.
Épp hátralép egyet, nem gyanítván, hogy egy katasztrófát készül előidézni, mikor valaki nekiütközik. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy akárki is a baleset okozója, forró kávé volt nála, ami egyenesen a nő nadrágján landol. Ösztönösen szisszen fel és lép egyet ismételten, így pedig lehetősége nyílik szemben találni magát orv támadójával.
- Hát ez igazán remek - hangjában egy cseppnyi együttérzés sem fedezhető fel, jeges kék szemei nem sok jót ígérnek az idegennek, az érezhető flegma stílus pedig azonnal bicskát nyitna bárki zsebében. De legalább nem kiabál. Még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egyke gyerekek sajátja a figyelemért való harc. Sok mindent képesek megtenni ezért a nemes célért, egyesek okoskodnak, mások elkezdik a teljes neved használni, hogy sokkal érettebbnek és megfontoltabbnak tűnjenek önmaguknál - mindezzel pedig egyetlen egy dolgot érnek el: kibaszott. idegesítőek. Hűvös, keserédes mosoly törleszkedik szét arcomon, ahogy meghallom azt az Archibaldot - kifejezetten jó ez a név, ha túlzó fellengéssel szeretnéd kimondani, a szótagok között megbúvó ívek megfelelő hajlítása egészen felnőttes tónust képes adni egy gyerek szájába is. Látod látod, megmondtam.
Mert Karola határozottan gyerek, még ha ezt próbálja tagadni is. Azért bólintok, miközben kifújom a füstöt - teljesen feleslegesnek érzem, hogy hozzá hasonlóan megjátszodjak egy ennyire klisés megmozdulást. Nincs rá szükségem, és vele ellentétben, én nem akarok tőle semmit.
- Talán mert nincs is közöd hozzá - szemöldököm finoman megemelkedik, ahogy kissé felszegve fejem nézek rá - majd mérem végig. Elfelejtettem, mikor kellett volna tizennégy éveseknek magyarázkodnom az életemről. Előbbi komor vonásaim a pillanat törtrésze alatt válnak kámforrá. Bizalmasan görbülnek fel ajkaim, hasonlóan személyeskedő gesztusokkal hajolok előre. Könyököm megtámasztom térdeimen, ahogy kissé eltartom a cigarettát, intek neki, hogy ha szeretne, hajoljon közelebb - De ha éppenséggel tudni szeretnéd, akadnak sokkal károsabb szokásaim is - suttogásnak ugyan aligha lehetne nevezni, de a mondat maga súrol némi fojtott élt, ami épp csak arra jó, hogy mindenkinek tiszta legyen:
épp hülyére veszem Karolát.
Vannak dolgok, amiket nem vagyok képes tolerálni - a kioktatás közéjük tartozik. Kioktatás egy neveletlen, elkényeztetett gyerektől? Még rosszabb.
- Tudod - hüvelykujjammal végigsimítok homlokomon, csak, hogy húzhassam az időt. Pedig én igazán szerettem volna idegtúrák nélkül elszívni ezt a cigit. - A dohányosok életében időnként felbukkan a nikotinhiány de - ujjaimon igazgatni kezdem a drága ezüst gyűrűket, majd, mikor úgy érzem, tökéletes rendben helyezkednek el, felnézek rá - a szakértelmed biztosan erre is kiterjed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Henrik kedvesen és mosolyogva kijavít. Ambrózy...Uram irgalmazz! Ez nem lehet igaz...Így lebőgni egy ilyen férfi előtt. Ez szégyen! Szerintem megpályázom a Darwin díjat. Esélyes, hogy simán el is nyerném. Két választásom van. Vagy azt mondom, hogy ez egy kódnév az ügyben, hogy rejtve legyen, de akkor biztosan tovább faggatna. Vagy bevallom az igazat értelmet adva az idióta viselkedésem egy részének. Pár pillanatig morfondírozok csupán a dolgon mielőtt szóra nyitnám a szám és egyenesen ránéznék. - Sajnálom, elvesztettem az emlékezetemet és még töredékes a memóriám. Most is épp egy kezelésre utazom, hogy ez az állapot minél előbb teljesen elmúljon - zöld szemeimben őszinteség csillog, ajkam szomorúan görbül lefelé mert tényleg bánt ez az egész helyzet, hiába nem tehetek róla - Nem emlékszem sem önre sem az Ambrózy ügyre. Bár ne így volna, de bevallom, ha nem mond semmit inkább gondolom azt, hogy valaki olyan, akivel valami más természetű ügyet felejtettem el - nem tudom mit is mondhatnék még, lehet ezt sem kellett volna. Jobban járok, ha nem keverek személyes gondolatokat ebbe az egész találkozásba és tisztázom az ügyet érintő félreértést. Átirányítom az én kedves kis vörös barátnőmhöz, mert abban biztos vagyok, hogy ő tudja azt, amit én most még nem tudok - A kolleginám Kapitány Valentina vette át azt hiszem, tőle tud érdeklődni róla - összevonom szemöldökömet, lemondóan sóhajtok és megrázom kicsit a fejemet. Tényleg olyan nehezek ezek a szituációk. Hány lesz még vajon? Hány ember fog csalódni bennem vagy hülyének nézni mire visszakapom a múltam részleteit? Hátha ez a hipnózis segít. Az ég adja, hogy használjon...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Lassan kifújja a levegőt, ahogy egy pillanatra megáll egy helyben. Ma már nem ez volt az első sikertelen kísérlete, és ezt végig is nézték páran. Körülbelül fél órája megszólította egy kedves idős bácsika, hogy mit is csinál pontosan, de nem tudott sokmindent kezdeni a "házi feladatot" válasszal. Aztán sem, hogy elmagyarázta, mi a szitu. Ezalatt a rövid levegővétel alatt látja meg a lépcsőknél elidőző Zlatant, aki mit ad isten, egész magas, egész masszív testfelépítésű, férfi és pont úgy néz ki, mint amit az előbb megszabott magának, mint szempontrendszer a következő kísérletéhez.
Na! Neki aurornak kell lennie! Pont úgy néz ki, mint egy auror; ott áll, ahol egy auror állna (az itteni kirendeltség bejárata előtt), úgy áll ott, mint egy auror (vagy mint egy noir film főszereplője csak színesben) - akkor biztosan auror. Izgatottan rámarkol kis jegyzetfüzetére és elindul felé. Ahogy a közelébe ér, megköszörüli a torkát halkan majd nagy levegőt vesz és picit kipirult arccal elmondja a ma már jól begyakorolt mondatot:
- Jó napot, a nevem Márton László. A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - Nagyon látszik az igyekezet arra, hogy hivatalos és professzionális legyen, csak hát képpen a tény, hogy egy 10 éves kisfiú, némileg ront az igyekezeten. Ettől függetlenül büszkén felszegett fejjel és elszántan teszi fel az első kérdést.