30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 806
Írta: 2019. augusztus 29. 19:29 | Link


Amúgy is pengeélen táncoló, ambivalens hangulatán nem segít az a nyilvánvaló megadás, amellyel Ábel a szorításába dől. Meglepő módon a gesztusban nincs semmi megalázkodó, semmilyen szervilis él, ami szánalmat keltene benne, ellenben csak még nehezebbé teszi a döntést, ami már épp megformálódik benne: hogy egyszerűen elhúzódjon és itthagyja a másikat, kikerüljön az aurájából és egyáltalán a közös helyiségből, amelyben egy levegőt szívnak. Nem félelem vagy aggodalom generálja az ingert, mindinkább az a tény, hogy nem tud mit kezdeni az ismeretlen és dekódolatlan késztetésekkel, amelyek szétfeszítik belülről.

Ábel szavai a koponyájában visszhangoznak, a felhívás túlzottan elevenbe talál, a világ beszűkül egyetlen mozdulatsorra, nem többre. A figyelme egy dologra fókuszál, a lassan megformált szavak közben hogyan mozdul a másik szája, a szabályos fogsor közt beszéd közben kivillanó nyelv futó látványára. Rászorítana a gégére a szemtelenségért, a szájalásért, a szándékos provokációért; hogy a fiú szándékosan, tudatosan piszkálta fel a dühét, ugyanakkor valahogy mégsem teljesen kielégítő a gondolat, hogy megtegye. Nem elég, más kell tőle, nem a lélegzetvételei.
A felismerés azonnal sokkolhatná, az sem meglepő, ha a döbbenet paralízisébe fagyva hosszú másodpercekig mozdulni sem mozdulna, ám ehhez nem tisztult ki eléggé a feje, az adrenalin még a vérében buzog, és Ábel megadó tartása túl hívogató.

Előre hajolva mar rá a fiú ajkaira, a csókjában nincs semmi szelíd, semmi ismerkedő, mert amennyire nem tudatos a késztetés, annyira ösztönösen tudja mit akar tenni ebben a pillanatban. Kezével még mindig biztosan tartja a másikat, és bár nem szorítja már olyan ádáz fenyegetéssel, de kibújni belőle még mindig kihívás lenne. Ahogy nyelvével megtalálja a másikét, mint valami elbaszott kirakós, úgy kerül minden a helyére. Bár olyan pillanat lenne ez, hogy az Alkimista jól szórakozhasson rajta, de az most mélyen hallgat, az most néma, még ő sem mer most nevetni. Elemien nyers, akaratos és rövid, míg tart, ám még aztán is magán érzi Ábel ajkainak érintését, hogy elhúzódik. Komor elutasítással mered le a másikra. Hogy ez magának szól, a helyzetnek, a fiúnak, mindnek együtt vagy egyiknek sem, azt maga sem tudja, viszont nem is érdekli ezúttal. Zavartság és szégyen ugyanakkor nem tükröződik az arcán, ha már megtette, megtette - ám ez nem kell, hogy tetsszen neki. Nincs is így. Elengedi a fiút, mielőtt ismét valami impulzív és teljesen nonszensz cselekedetre adná a fejét, bár ennél szélsőségesebbet aligha produkálhatna már.

Rátapos a saját maga elejtett, meggyújtatlan szál cigarettára, ahogy ellép Ábeltől, hogy aztán minden szó nélkül, hátra sem nézve kisétáljon a teremből. Mi lesz büntetőmunkával így? Az a legkevésbé sem izgatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
KARANTÉN


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:34 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

A királykobra, ha veszélyben érzi magát, megjátssza, hogy halott. Képes türelmesen, mozdulatlanul feküdni percekig, anélkül, hogy egyetlen akaratlan jelzéssel elárulja magát - hogy, miután a támadó élőlény, kíváncsiságának engedve kellően közel férkőzik hozzá, támadjon. Mérge nem hat azonnal, egy teljesen kifejlett, indiai elefánt testében átlagosan három óra alatt terjed szét - bárhová is próbáljon menekülni, a kígyó követi áldozatát. Ugyan a túlélés lehetősége végig az orra előtt lebeg, soha nem lesz képes elérni azt.
Talán most érzem leginkább a bennem húzódó képesség járulékos lenyomatait. A kezdeti, kétségbeesett pánik helyét átvette valami egészen más. Úgy érzem magam, mint a fonott kosárból előcsalogatott hüllő, lehetetlen lenne meghatározni, végső soron ki függ kitől. Ugyan a kígyóbűvölő képes táncra bírni a ragadozót, elég egyetlen, megszakadó pillanat zenéjében, az állatot lefoglaló varázs azonnal elmúlik -  a fogságban felnevelt egyed viszont képtelen lesz gazdája nélkül túlélni.

Ujjaim izgatott bizsergés futja át a csókot megelőző pillanatban, ajkaim lomha mosolyba futnak, egészen kivillannak hegyes szemfogaim, mielőtt megérezném ajkait az ajkaimon. Lehunyom szemeim, a csalfa engedékenység ajkaim mozdulásával zúzódik porrá. Felébred bennem a kíváncsiság, tudni akarom, értette-e, tudni akarom, miért képes válaszolni rá - ha már az nem ver különösebb éket a fejemben, miért éppen így teszi, ha egyszer a bármit ajánlottam fel neki. Dante belesétált az öntudatlanul épített és dolgozott kis zsákutcámba, és ez képes gyerekes boldogsággal eltölteni, hiszen nyertem. Mire valóban belelendülnék, már vége is szakad. Furcsa hiányérzetem támad, mintha lemaradtam volna valamiről - ezt magam sem tudnám megmagyarázni, hiszen nagyon is itt voltam. Fejem visszaejtem, koponyám tompán, halkan koppan a polc szélén, elengedve kézfejét eresztem le karom, összeszorítom, majd ellazítom ajkaim. Mély levegőt veszek, újra lehunyom szemeim, s egészen addig így maradok, a szekrény mellett állva, amíg távolodó lépteit el nem vágja a csukódó ajtó keltette, folyosóról átszivárgó visszhang. Szemöldököm futó mozdulattal emelkedik meg, felsóhajtok, ellépve veszem kezembe a takarításra váró üstöt, majd az egyik pad szélére ülve állok neki. A többi mellé téve azt távozom.


// Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. szeptember 14. 21:18 | Link

Lily


- Vas chez ta mere! Nom de Dieu! Bordel du bonsoir! - Hagyják el ajkaimat francia szitokszavak egymás után, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre mászok a szertár nyújtotta különféle mocsokhegyekbe. A minap szenvedett sérülésem még mindig fáj, gyakorlatilag nagyon használni sem tudom jobb kezemet. Még szerencse, hogy a másik szokott előnyösebb helyzetbe kerülni, vagy különben az eheti utolsó vizsgáimon bizonyára örömmel húztak volna meg. Én pedig nem adom meg nekik ezt az privilégiumot. Van annyi eszem, hogy a másik kezem hagyom tropára menni.
Igazából fogalmam sincs, mit keresek. Talán a társaim által elrejtett egyik zoknimat, de az is lehet, hogy egy régi diák gyógynövénytan tankönyvét, ki tudja. Valójában csak élvezem a csöndet. Lehet nem látszik rajtam, de szeretek néha visszavonulni, hogy végül csak én és a gondolataim maradjanak. Kell az e faja magány, vagy különben a sok minden miatt, ami mostanság körülöttem zajlik, még be is golyóznék. Hah… mit meg nem adnék egy frissítő lepedőakrobatikázásért most. Nagyon, de nagyon szükségem lenne rá, mind hogy kiadjam a bennem felgyülemlett feszültséget, és az igazat megvallva, hogy egy kicsit fényezzem az amúgy is sérült egómat.
Fájdalmasan felszisszenek, ahogy valami a kupacban felsérti bekötözött mancsomat. Kihúzom a szemétből és undorodva konstatálom, hogy megint vérezni kezdett a kicsike. Elharsogok még néhány káromkodást, mígnem végül kibontom a kötést, hogy ténylegesen lássam, mennyi is az annyi, hogyan érte a sérült területet a feltételezhetően üveg vagy valamilyen élesebb tárgy. A helyzet egyáltalán nem jó. Sebek és vágások tarkítják mancsom, valamint véraláfutásokban sincs hiány. Kétségtelen, hogy Shayleen csodálatos munkát végzet és mentette a menthetőt, de így is nyoma fog maradni, abban biztos lehetek. Ledobom a szétfeslett, vér tarkította rongyot a földről, majd  táskámban új után kezdek kutatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. szeptember 15. 10:59 | Link

Theon "úrfi"

 Visszafelé tartok az ágymelegítők kihelyezéséről, ami az egyik kedvenc munkám. Néha összehoz a sors pár kedves diákkal, akik szívesen beszélgetnek velem. Olykor még segíthetek is nekik, hogyha arra van szüksége valakinek.
 A szertárak környékén megüti fülemet valamiféle idegen nyelv. A szavak hangsúlyából ítélve a hang gazdája nem szerelmes verset tanul.
 Kíváncsian közeledek az ajtóhoz,majd besurranok rajta. Egy kicsit kell csak mennem a sötétben, és megpillantottam egy alakot. Mikor szemem hozzászokott a sötéthez, észrevettem, hogy alighanem egy elsőssel van dolgom, méghozzá rellonossal.
 Még Gazdám mesélte, hogy melyik háznak mik a színei, innen tudom, hogy a zöld szegély, ami beakadt valamibe, egy rellonos diáké.
 Hiába siettem volna szívem szerint a segítségére a láthatóan sebesültnek, egy megérzés azt súgta, maradjak rejtve előle egyelőre.
 Láttam, hogy egyik kezét valami kötésszerű borítja, amit levesz, mert belenyúlt valamibe.
 Amíg táskájában keresgél, megpróbálok távolról segíteni neki. Sérült kezére koncentrálok, és egy hófehér kötést helyezek rá gondolatban. Pár másodperc múlva meg is jelenik a fiú jobb kezén.
 Pillanatnyilag ennyit tudok tenni, utána pedig visszavonulok egy nagyobb láda mögé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. szeptember 15. 22:07 | Link

Lily


Kutatni kezdek a táskámban, de az a baj, hogy minden van itt, csak az nem, ami igazán kéne. A megrágott papír fecniken át a használt ko… papír zsebkendőkön keresztül egészen az elnyűtt kottapapírokon minden megtalálható, egyedül valami kötszernek alkalmas dologba nem sikerült még belebotlanom. A helyzet kezd súlyosbodni, ugyanis hála a felesleges erőltetésnek, a sebek néhánya felszakadt, amelyekből karmazsin vér kezd el szivárogni. Ledobom táskámat a por fedte padlóra, majd lehuppanok holmim mellé egy láda tövébe. Remek. Az élet mostanában nagyon szeret szívózni velem. Először Charlotte pletykája, majd a hajam színének elvesztése, most meg a majdnem törött, ám annál sebesebb karom. Frusztráltan fújom ki az eddig benntartott levegőt, majd mire ismét visszanézek sajgó kézfejemre, azon már rég egy új patyolat tiszta kötés feszül. Mágia, valaki itt boszorkányságot végzett. Kapkodhatnék most össze vissza, kutathatnám a jó szándékú segítőm kilétét, de őszintén? Kurvára nem izgat. Belefáradtam már mindenbe, a legkisebb gondom az, hogy most bújócskát játsszak valakivel.
- Gyere elő – hangomban semmi akaratosság, ő majd eldönti, minek veszi felszólalásomat. – Csúnya, rossz rellonos vagyok, de nem harapok. Csak ha a partnereim arra kérnek – fűzöm még hozzá mellékesen, hátha ez majd megadja a kellő lökést a félénk félnek. Szabad kezemmel összekócolom kissé barna tincseimet, majd belebámulok a sötétségbe, lehetőleg arra az irányba, amerről majd látogatóm érkezni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. szeptember 25. 14:47 | Link

Theon "úrfi"

Hangjára összerezzenek. Valami azt súgja, nem éppen manóra számít, ami nem is meglepő egy mágustanodában. Az, hogy rellonos, még jobban elbizonytalanít. Nem szokásom származása alapján elítélni valakit, de úgy gondoltam, nem érdemes manóként mutatkoznom előtte. Máshogyan pedig nem igazán tudok. Hogyha megszólalok, azonnal kiderül, mi vagyok. Mit tegyek? Nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket, ezért előhúzom kis szoknyám zsebéből azt a nem túl tartós láthatatlanná tévő köpenyt, amit nemrég kaptam Gazdámtól. Valamibe beleakadt, és félbeszakadt, így őt már nem takarta el, de nekem még bevált.
 A sötét szertárban tökéletessen működött, de hogyha valami elkezdene világítani, halványan derengenék. Van ilyen szó?
 Mikor magamra terítettem, csoszogós léptekkel előmászok,és amennyire tudom, elmélyitett hangon szólítom meg a fiút.
- Szervusz! - Hiába mélyítem el a hangomat, hogyha hallott már manót, felismer. Azért beszéltem mégis, hogy lássam a reakcióját. Hogyha elkezd átkozódni, dehoppanálok, hogyha pedig nem, talán még társaloghatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 864
Írta: 2019. október 1. 10:33 | Link

Lily


Fújok egy nagyot, majd megborzolom barna tincseimet, ahogy lecsúszok az imént átkutatott szekrény mentén. Felnézek a szobában lévő egyetlen fényforrásra, egy ütött-kopott kis viharlámpára, mely gyéren pislákol minden egyes eltelt percben egyet. Gyakorlatilag sötét van a helyiségben, hisz a kis szerszám nem sok mit ér. Kezem sajog, agyam pedig totálisa ki van fáradva, szóval kurvára nincs kedvem szórakozni itt bárkivel is. Jöjjön elő, mondja mit akar, aztán tűnjön el a fenébe.
- Bonjour – veszem elő a franciát, hátha valami káromkodásnak érti köszönésem és megsértődve eltűnik innen. Tudom, hogy nem emberrel van dolgom, hülye azért én sem vagyok. Túlságosan egyértelmű, egy diák már rég elpucolt volna innen, vagy elém állt volna, hogy szívózzon velem egy sort. Ennek az izének viszont annyi vér sincs a pucájában, hogy teljes mivoltában mutatkozzon előttem. A lámpa pislákol egyet, ezzel halványan láthatóvá téve társam körvonalait, mire feltör belőlem valami undorral fűszerezett pökhendi nevetés.
- Manó vagy, vettem. Nem kell itt bújócskázni – biztatom, bár hangomban semmi nemű kedvesség sincs. Gazdag család sarja vagyok, rengeteg kis léhűtőnk van és meg tanultam már kezelni ezeket a kis trükk mestereket. Azért barátságosak csak veled, hogy aztán adj nekik valami ruhát, ők meg szabadok lehessenek, aztán úgy húznak el a házadból, mint a pinty. Semmi köszönöm, hogy eddig eltartottál, semmi. Kétszínű szemétláda mind, a felszínen aranyos és kedvesek, azonban belül romlott az összes. Ilyenkor szokták mondani, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, igaz? Jól van na, talán van bennünk egy ici-pici hasonlóság, de tényleg csak egy cseppnyi! Én nem vagyok olyan ronda, mint ezek.
Felkelek helyemről, miközben felszisszenek a kezembe nyilalló fájdalomtól. Odakapom tekintetem; átvéreztem a kötést. Szuper. Zsebre dugom sérült végtagom, majd pár lépéssel közelebb kerülök a kis naplopóhoz. A villany még mindig ki-be kapcsol, így nagyjából látom, hol is áll célpontom. Belépek a személyes terébe. Tényleg nagyon alacsony, hisz félelmetesen tornyosulok föléje, még ezzel az elsős termetemmel is. Bántani nincs szándékom, nem vagyok annyira tapló, hogy egy nálam kisebbel kezdjek ki, így ettől nem kell tartania, még ha közelségem másról is árulkodik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 9. 19:09 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Miután megbeszéltem Somával, hogy lebuktatjuk a haverját, nem voltam rest, írtam neki egy szívélyes levelet, hogy találkozni akarok vele a Szertárakban. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, de azért próbáltam nyugodt maradni és megőrizni a hidegvéremet. Nagy szerencsém volt, hogy színjátszós voltam, próbáltam felkészülni lelkiekben a találkozó előtt, hogy átszellemüljek az adott szerepbe. Tudtam, hogy fontos a külcsín is, így egy dögös vörös színű rucit vettem fel, ez némileg talán el fogja terelni a figyelmét arról, hogy elkezdjen gyanakodni. Tudtam, hogy Somának nem fog jól esni a dolog, de vállalnunk kellett ezt az áldozatot annak kapcsán, hogy kiderüljenek Benedek piszkos kis szándékai. Nem tudhattam, hogy mennyire lesz könnyű dolgom vele, Így végigzongoráztam magamban minden eshetőséget. Tény, hogy idáig, mikor összefutottam vele, rögtön megpróbált befűzni, reméltem, hogy ez most sem lesz másként. Kiválasztottam a szekrényemből a ruhához legjobban illő bordó magassarkú cipellőt, hajamat kiengedve hagytam, feltettem egy picit erősebb sminket, majd elindultam a helyiség felé. Egy esti időpontot beszéltem meg a sráccal, Somával pedig abban maradtunk, hogy elbújik még a találkozónk előtt a szertárba, hogy a saját fülével hallhassa az elhangzottakat. Mielőtt beléptem a helyiségbe, sóhajtottam egy nagyot, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam. Úgy tűnt, hogy én érkeztem meg elsőként, nem tudtam, hogy Soma ott volt-e már, csak reméltem, de nem mivel nem akartam lebukni, meg sem szólaltam, hiszen bármikor megérkezhetett a másik fél. Türelmesen vártam, közben pedig csomószor lejátszottam a fejemben az esetleges történéseket, bíztam benne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 9. 19:31 | Link

Dana (és a hamis barát)


Amióta Dana elmesélte nekem azt, hogy múltkor Benedek nyíltan kikezdett vele, azóta ideges voltam, s borzasztóan csalódott. A mellkasomon mintha egy elefánt ült volna, akkora nyomást éreztem, ha csak arra gondoltam, hogy a legjobb barátom ezt művelte.
Az ágyamon ülve újra és újra végig pörgettem a fejemben a lány szavait, s próbáltam visszaidézni a múltból is eseményeket, hogy rájöjjek, vajon tényleg végig az orrom előtt csinálta-e ezeket az aljas sunyiságokat, és annyira hülye voltam, hogy nem vettem észre? Hogy lehettem ennyire vak?
Idegesen járt a lábam, s közben folyton az órámat kémleltem. Abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet-e ez az egész csapda, mert azt sem akartam, hogy Dana és Benedek közt történjen valami. Hisz mi van akkor, ha Benedek majd azonnal rástartol? Ha túl sokat várunk a lebuktatásával...
- Áh - nyögtem magam elé idegesen, kész káosz uralkodott az elmémben, s nem is tudtam tovább ücsörögni, mert láttam, hogy az óra mutatója közeleg a megadott időponthoz. Tudtam, hogy indulnom kell, fel is pattantam, hogy én érjek először a szertárakhoz, de a klubhelyiségen át pechemre volt szerencsém belefutni Oszkárba, meg a barom haverjába, akik természetesen most is az utamat állták.
- Závodi, mond csak, nem felejtettél el valamit? - kérdezte pofátlan stílusával, de erre nekem őszintén szólva nem volt időm.
- Most nem érek rá a hülyeségeidre Oszkár, mennem kell - vágtam hozzá a szavakat, s már kerültem volna őket, de a haverja a tenyerét támasztotta a mellkasomnak.
- Á-á, előbb fizess.
- Mi van?? Már lerendeztem a tartozásomat, mi a francról beszéltek? - értetlenül vezettem pillantásom egyikről a másikra.
- Most nem a pókerről van szó, azt már valóban rendezted. De van az a haverod, aki még lóg, te kérted, hogy ne csesztessük őt. Nos, nem tettük, de ennek is megvan az ára. Szóval vagy te fizetsz, vagy a kis levitás cimborádat felkötjük a kviddicspálya legnagyobb karikájára - Oszkár nem szórakozott, érződött a hangjából, hogy ezt komolyan gondolja. Nekem ez persze teljesen kiment a fejemből, ekkor döbbentem rá, hogy így tényleg lógok ennek a baromnak, bár láttam más megoldást is arra, hogy végre leszálljanak a haveromról. Most viszont tényleg nem volt erre időm, nagyon feszült és ideges voltam, s tartottam attól, hogy nem érek oda majd időben.
- Engedjetek már..- idegesen löktem félre az utamból őket, s megszaporázva a lépteimet, megindultam a Szertár irányába.

A Szertár ajtaja megnyikordult, majd először nyúlánk ujjak, végül azok gazdája, Benedek is átlépte a helyiség küszöbét. Lévén, hogy már nem volt tanítás, hétköznapi ruhát viselt, farmert és egy fekete inget, melynek ujjai fel voltak gyűrve a karján.
- Hol bujkálsz, Dana? - kíváncsian tette fel a kérdését, miközben kezében fogva a pálcáját, a lumos segítségével világította meg a helyiséget.
- Hűűűűűh - meglátva a lányt, azonnal megtorpant, ajka vigyorba kúszott, ahogy tekintetével végig gusztálta a navinés prefikisasszonyt.
- Nem semmi, ez a ruci...hmm. Mi az alkalom? - szemtelen mosollyal tette fel kérdését, ahogy egyre közelebb lépdelt, majd megtorpant a lány előtt, s bal tenyerével a polcnak támaszkodott.
- Miért is hívtál, Dana? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 9. 20:22 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Éreztem, hogy egyre jobban kezdek izgulni, miközben várakoztam, marhára reméltem, hogy Soma ideért a megbeszélt időpont előtt. Nagyon izgatott voltam, hogy hogyan fognak alakulni az események, még az is megfordult a fejemben, hogy Benedek talán el sem jön. Belegondoltam, hogy lehet mégsem volt túl jó ötlet így lebuktatni a srácot, mert mi van, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elterveztük? Tudtam, hogy muszáj végig hitelesnek maradnom, ha nem szeretnék lebukni a másik előtt, ez pedig azzal járt, hogy akármennyire is zavarba próbál hozni, játszanom kell a szerepemet. Miután vártam picit az ujjaimat tördelve magam előtt, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy kinyílik az ajtó és megjelent Benedek sziluettje. Egyre hevesebben kezdett el dobogni a szívem, próbáltam nem feladni és a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből, magamat pedig nyugalomra csitítottam. Mikor bevilágította a pálcájával a helyiséget, rögtön észrevettem, hogy bizony megakadt rajtam a tekintete, ami igazából nem volt meglepő, mert igencsak kirittyentettem magam, talán túlságosan is.
- Egy barátnőm születésnapját ünnepeltük, volt közös fotózás is, úgyhogy emiatt - varázsoltam széles mosolyt az arcomra, majd tekintetem a másikéba fúrtam. Arra gondoltam, hogy talán ez így hihető sztori, nehogy már túlságosan is elbízza magát, és azt higgye, hogy miatta öltöztem így ki. Pedig de. Vagyis a kialakult helyzet miatt.
- Nos, tudod, kicsit átgondoltam a dolgokat. Említetted az osztozkodást is múltkor. Idáig nem mertem bevallani, hogy bejössz nekem, kellett hozzá egy kis idő, amíg összeszedem a bátorságomat. Másrészt, kíváncsivá tettél, vajon mit tudsz... valóban annyira tapasztalt vagy, mint amilyennek állítod, vagy csupán a szád jár? - léptem közel hozzá határozottan, tartva vele végig a szemkontaktust. Csábosan néztem íriszébe, majd  olyan közel hajoltam hozzá, hogy arcunkat épp csak pár centi választotta el egymástól. Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de azzal is tisztában voltam, hogy a lehető leghitelesebbnek kellett lennem ebben a szituációban. Ekkor hirtelen visszahúztam arcom a másikétól, majd tettem pár lépést az ellenkező irányba, hogy kicsit eltávolodjam tőle. Reméltem, hogy sikerült kellőképp felcsigáznom ahhoz, hogy elhiggye, komolyan mondtam neki mindazt, ami az imént elhangzott a számból.
- Van egy szál cigarettád? - kérdeztem tőle mosolyogva. Ezt csupán időhúzásnak szántam, hirtelen nem jutott eszembe egyéb épkézláb ötlet. Elhelyezkedtem tőle pár lépésnyire, közben a hajamat babráltam vigyorogva. Reméltem, hogy Soma megjelenik, mielőtt eldurvulna a helyzet, közben pedig arra összpontosítottam, hogy ne látszódjon rajtam az izgalom.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 9. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 9. 20:57 | Link

Dana (és a hamis barát)


Sietve hagytam magam mögött Oszkárékat, majd felgyorsított tempóm helyett már futásnak eredtem, hogy minél előbb odaérjek a Szertárhoz. A folyosóhoz érve azonban lassítottam a lépteimen, hisz nem tudhattam, hogy mi van akkor, ha Benedek is késik. Óvatosnak kellett lennem, így meglapulva a sarkon, óvatosan lestem ki, hogy szabad-e a járás a terem irányába, majd miután láttam, hogy nincs a folyosón senki, nesztelen léptekkel igyekeztem haladni a terem felé. Az ajtóhoz érve megtorpantam, mély levegőt vettem, mert még mindig nem tudtam elhinni azt, amit a lány mesélt. Tudtam jól, hogy milyen rosszul fog érinteni ez az egész, de úgy éreztem, hogy ki kell bírnom, ha meg akarjuk buktatni őt.
Erőt véve magamon, egyik tenyeremmel megtámasztottam az ajtót, másikkal a kilincsre fogtam, majd sietve újra körbenéztem, s mivel megint nem láttam senkit, nagyon óvatosan, éppen csak egy centire tártam ki az ajtót, hogy halljam, odabent mi történik...

- Biztosan jó buli lehetett, ha így kirittyentetted magad - jegyezte meg egy vigyorral, miközben fenntartotta a szemkontaktust a lánnyal, s közelebb lépdelt hozzá, hogy ismét szemügyre vehesse Danat.
- De gondolom, hogy nem azért hívtál, hogy ezt most megoszd velem..szóval?-kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ahogy megtámaszkodott a fal mellett, s kicsit meg is lepődött azon, amikor Dana szóba hozta a legutóbbi beszélgetésüket, s az osztozkodást.
- Nocsak, meglepő - Benedek összeszűkítette a tekintetét, miközben koncentrált, s belenézett a lány kék íriszeibe. Egy kicsit gyanakodott, hisz a lány egyszer már határozottan visszautasította őt, most azonban mondhatni felkínálkozott előtte, s mi több, tovább húzta az agyát azzal, ahogy elé lépett, olyan közel, hogy szinte csak egy papírlap fért volna el kettejük közt. A srác szemtelen mosolya továbbra is ott játszott szája szegletében, hatással volt rá Dana közelsége, pillantása meg is akadt az ajkain, de azért még sem most jött ő a falvédőről, hogy ezt a dolgot bevegye.
- Dana Dana - megcsóválva a fejét, csettintett egyet a nyelvével, mert úgy érezte, hogy valami itt nagyon nem stimmel. S bár Dana ellépdelt tőle, ő továbbra is figyelte őt a tekintetével, s egyetlen pillanatra sem vesztette szem elől.
- Mi ez a szarság, mi? - tette fel kérdését keményebben, majd pálcájával körbefordult a helyiségben, s alaposan bevilágított mindent, mintha keresne valakit. Volt egy olyan megérzése, hogy csőbe akarják húzni, de ismét meg kellett lepődnie, ugyanis a szobában senki sem volt rajtuk kívül.
- Nahát, tényleg megleptél. Tudod, egy pillanat erejéig azt hittem, hogy te most szórakozol velem, de...úgy tűnik, hogy még sem - Benedek ekkor már elhitte, hogy a lány valóban miatta érkezett, így a következő másodpercben közelebb is lépdelt hozzá, olyan közel, hogy szinte sarokba szorította őt, s elrakva pálcáját, immár két kézzel támaszkodhatott a falnak úgy, hogy ezzel Danát satuba szorítsa.
- Van cigim, de itt szerintem nem kéne szívnod. A végén még felrobban valami - félmosoly húzódott az arcára, miközben tovább kémlelte a lány íriszeit, aki elérte a várt hatást, Benedeket ugyanis sikerült teljesen felcsigáznia.
- Szóval érdekel, hogy mit tudok? Próbáljuk ki - azzal hirtelen ragadta meg Dana állát, ujjaival rászorított, majd sietve csókolta meg úgy, hogy a lánynak esélye sem volt arra, hogy elhúzódjon. Közben másik kezét elkezdte felcsúsztatni a lány oldalán.


Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. február 9. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 9. 21:43 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



- Bizony ám, nagyon jó buli volt, kár lett volna kihagynom - áradoztam neki lelkesen, olyan hangsúllyal, mint aki élete egyik legnagyobb buliját élte volna át az imént. Mikor ezután előadtam magam, láttam a kételyt Benedek szemében, mikor az íriszeimbe nézett, én pedig próbáltam kicsit összezavarni azzal, hogy egészen közel hajoltam hozzá, mivel olyannyira fel akartam csigázni, amennyire csak lehetett. Részben sikerült is, de a gyanakvása megmaradt, ennek pedig hangot is adott.
- Milyen szarság? Talán baj, hogy megnyíltam neked? - néztem rá kérdő tekintettel, közben pedig halálra aggódtam magam, mikor elkezdte bevilágítani a helyiség minden zugát keresve valakit vagy valamit. Abban a pillanatban határozottan úgy gondoltam, hogy itt a játszma vége, most le fogunk bukni, kudarcot vallottunk. Idegesen bámultam a srácot, közben pedig ajkaimat harapdálva gondolkodtam azon, vajon mikor bukkan rá Somára. Azonban legnagyobb meglepetésemre senkit sem talált a helyiségen. Nem is tudtam hirtelen, hogy sírjak-e vagy nevessek... a párom elfelejtett volna eljönni vagy közbejött neki valami? Hol a fenében lehet? Miért nincs itt? Viszont az is beötlött, hogy így nem buktam le, de Soma sem lehetett fültanúja az egész történésnek. Ezt a pechet! Akárhogy is néztem a dolgokat, sehogy sem volt jó.
- Öhm... igen, látod, nem szórakoztam veled - vágtam rá gyorsan, miután a srác megbizonyosodott róla, hogy nincs senki a helyiségben, és úgy tűnt, hogy most már a markomban tartom, hiszen köddé vált minden kételye. Azonban nem nyugodhattam meg, mert ennek örömére egyre közelebb lépett hozzám, majd szó szerint sarokba szorított.
- Igaz - suttogtam a szemébe nézve a cigi kapcsán. Mérges voltam magamra, amiért csak ennyi tellett tőlem időhúzás gyanánt, ezt nagyon szépen bebuktam.
- Hogy micsoda? - néztem rá felvont szemöldökkel, de le se tudtam reagálni a helyzetet, annyira gyorsan történt minden egymás után. Az a hirtelen csók, aztán ahogyan keze az oldalamra került egyre feljebb csúszva... úgy tűnt, hogy a vártnál is jobban sikerült feltüzelnem. Azonban minden hiába történt, mert Soma nem volt sehol, én pedig kezdtem egyre jobban bepánikolni.
- Ezt azonnal hagyd abba! - kiáltottam rá kétségbeesetten, közben próbáltam volna kihátrálni ebből a szörnyű helyzetből, de erős ellenállásba ütköztem, ugyanis Benedeknek esze ágába sem volt elengednie. Hiába igyekeztem ellenállni, erősebb volt nálam, látszott rajta, hogy meglepődött, de aztán, mint aki nem akar tudomást venni semmiről, folytatta azt, amit elkezdett.
- Ugyan, tudom, hogy te is akarod. Most már késő visszakozni - felelte határozottan, majd egyre erősebben szorított magához.
- Ne csináld ezt, hagyj békén! - rivalltam rá, ám úgy tűnt, hogy hiába mondok neki bármit is, egyik fülén be, a másikon ki állapotban volt már. Nagyon megijedtem, teljes mértékben elfogott a rettegés, ráadásul nem voltam abban a helyzetben, hogy bármiféle ellenállást tanúsítsak irányába, mert nagy erőfölényben volt, amelyet ki is használt. Úgy tűnt, szép kis slamasztikába kerültem, amelyből fogalmam sem volt, hogyan másszak ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 9. 22:13 | Link

Dana (és a hamis barát)


Nem akartam nagy zajt csapni, hogy leleplezzem a lányt odabent, s ne sikerüljön a tervünk, de abban sem lehettem biztos, hogy Benedek valóban eljött-e. Az órámra pillantva láttam, hogy több, mint tíz percet késtem, így egy halk káromkodás is elhagyta a számat, mielőtt úgy döntöttem, hogy benyitok. Csak abban reménykedtem, hogy talán még nem késő, s ha mégis eljött a srác, akkor Dana szóval tudta tartani, hogy magam is halljam, amint leleplezi magát.
Lelkikben igyekeztem felkészülni arra, amit majd hallani fogok, még egyet sóhajtottam, s csak azt követően, nagyon óvatos mozdulattal nyitottam be a helyiségbe. Pechemre azonban elég sötét volt odabent, így látni nem láttam sok mindent, Dana hangja azonban megtörte a csöndet.
Ahogy meghallottam, hogy milyen indulattal szólal meg a barátnőm, máris éreztem, hogy nagy a baj, s tudtam jól, hogy azonnal közbe kell lépnem. Nagyon is elkéstem, már nem volt mit hallgatni, cselekednem kellett.
Az ajtót Dana sikolyát hallva löktem beljebb, s ahogy berontottam a helyiségbe, megláttam őket együtt. A barátnőm úgy tűnt, mint aki próbálja ellökni magától mindenféle módon Benedeket, a srác azonban újra megcsókolta, s erőszakkal próbálta őt rávenni a folytatásra.
- Azonnal hagyd abba! - ordítottam rá, majd odaugorva két kézzel ragadtam meg Benedeket, s teljes erővel rántottam őt hátra, majd felszabadítva egyik kezemet, igyekeztem azzal leszedni őt a lányról.
A srác persze meglepődött, nem számított arra, hogy bárki is rájuk nyit, s látszott a tekintetében a düh.
- Mi van már Soma? - kérdezte, ahogy rám emelte a pillantását, de engem még mindig elöntött a düh, így már lendült is az öklöm, egyenesen bele az arcába, minek hatására megszédült, s hátra esett az egyik polcnak.
- Jól vagy, Dana? - ezután léptem csak oda a lányhoz aggódva, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. február 9. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 9. 22:43 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Hatalmas szerencsém volt, hogy Soma végül megjelent, mert nem tudom, mi történt volna, ha továbbra is kettecskén maradok Benedekkel, valószínűleg semmi jóra nem számíthattam volna. A történések elég gyorsan végbementek, ugyanis egyik pillanatban még a srác szorításában voltam, melyet egy újabb csókkal spékelt meg, a következőben pedig már Soma öklét láttam a haverja arcába lendülni. Öröm volt nézni, ahogy a fiú a polcnak esik, oda is mentem gratulálni neki.
- Látod, ha azt mondom, hogy hagyd abba, akkor azt vedd is komolyan! - néztem rá szúrós tekintettel. Kedvem támadt volna más fájdalmasat is csinálni vele, de tisztában voltam vele, hogy egyrészt én hívtam ki magam ellen a sorsot, másrészt a szívszerelmem remekül kezelte a helyzetet. Főleg, hogy végre ideért...
- Persze, tök jól vagyok, nem látod? Minden tök szép és jó, az imént is remekül elvoltam Benedekkel, nem is kívánhattam volna ennél szebb estét - feleltem Somának komor arccal ironikusan. Forrt bennem a düh amiatt, hogy ennyire elfajult ez az egész helyzet, részben magamat hibáztattam, részben pedig a szerelmemet.
- Mégis hol voltál idáig? Ha itt lettél volna, akkor mindez nem történik meg! - keltem ki magamból, majd az egyik földön fekvő seprűt megfogtam, és elhajítottam az ajtó felé, mely Soma mellett szállt el épp.
- Te meg mit bámulsz? - néztem gyilkos tekintettel Benedekre, marhára kiborult nálam a bili, idáig ugyanis attól kellett rettegnem, hogy akaratom ellenére az övé leszek, ez pedig eléggé megviselt.
- Baromság volt az egész, mégis mit kell neked bizonyítanom még? Különben is, ha nem érsz ide időben, akkor ez itt simán visszaél a helyzettel - utaltam Benedekre, mint egy tárgyra. Hiszen ő is tárgyként kezelte a nőket, legalábbis nekem az volt a meglátásom. Fel-alá járkáltam egy ideig, így próbáltam lehiggadni, a legtöbb esetben ez segített, de jelen helyzetben ennél több kellett ahhoz, hogy újra visszanyerjem a lelki békém.
- Nem erről volt szó... bár, ha itt lettél volna, tény, hogy rögtön lebukunk, mert bizony azért körbenézett, miután idehívtam, hogy nem-e csapda az egész. Ennyi sütnivalója még neki is volt - tekintettem újra kissé összezavarodva Somára, nem izgatott, hogy az emlegetett szamár is itt volt, hagy hallja csak, hogy mi a stájsz. Jelen pillanatban semmi sem érdekelt, leültem a földre, majd heves zokogásban törtem ki, kicsit túllőttem a célon, plusz az egész este balul sült el, egyedül Soma érkezése mentett meg attól, hogy nagyobb bajba kerüljek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 9. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 10. 19:26 | Link

Dana (és a hamis barát)


Nagyon feldühített az a kép, ami a szemeim elé tárult, amikor benyitottam a helyiségbe. Megijesztett Dana hangja, s rossz volt azt látnom, hogy az egyik legjobb barátom éppen rákényszeríti a csókját, s erőszakoskodni próbál a lánnyal. Ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy azonnal leszedjem a lányról, majd egy jó nagyot behúzzak neki. Annyira dühös voltam Benedekre, hogy kedvem lett volna újra és újra megütni, azonban ebben a helyzetben Danával is kellett törődnöm, hisz ő volt a legfontosabb.
Amint Benedek nekitántorodott a polcnak, azonnal a lány mellé léptem, hogy aggódva mérjem fel, nem-e esett valami baja. Igaz, kérdeznem sem kellett volna, hisz rá volt írva az arcára, hogyan is érzi magát.
- Bocs, hogy késtem - mondtam egész halkan, de tekintetében láttam a haragot, ami szavaiból is kiérezhető volt. Ez részben talán nekem szólt, részben viszont Benedeknek, rá feltehetően jobban haragudott a történtek végett.
Elég volt csak végig pillantanom rajta, hogy lássam, szinte remeg az idegtől.
-  Tudom, csak feltartottak, sajnálom...- mondtam őszintén, ahogy engesztelően pillantottam rá, bár hiába, nagyon úgy tűnt, hogy a lány most egyáltalán nem nyugodt, sőt. Szavait követően azonnal egy seprűt hajított felém, így elhajolva sikerült elkerülnöm az ütközést, s erre már felvontam a szemöldökömet, hisz azért nem gondoltam azt, hogy engem kellene bántani a történek miatt. Viszont mivel tudtam, hogy mi történt, a reakcióit betudtam a korábbiaknak, s ezért egyetlen szót sem szóltam emiatt.
Dana ezután Benedekre szólt rá, aki hozzám hasonlóan, meglepetten figyelte a lányt, feltehetően ő sem számított arra, hogy ennyire ki tudja hozni a sodrából. Közben az orrát törölgette az ingujjába, amiből még mindig folyt a vér.
- Hé, nyugodj meg, jó? - a lány felé fordulva, próbáltam őt csitítani, de Dana teljesen kikelt magából, hozzá érni nem igazán lehetett, csak fel-le járkált. Ekkor pillantásomat Benedekre emeltem, s dühösen fúrtam tekintetem az övéibe. Egyelőre nem szólaltam meg, de talán a nézésemből is rájött már arra, hogy mennyire meggyűlöltem.
- Mi van? - kérdezte flegmán, mire azonnal ökölbe szorult a kezem, s dühösen ráncoltam össze a szemöldökeimet.
- Szerinted? - ideges voltam magam is, de pillantásom visszavezettem a lányra, aki még mindig fel-alá járkált.
- Nyugodj meg...hé - ahogy láttam, hogy a földre rogy, s zokogni kezd, odasiettem hozzá, majd leguggolva mellé egyik kezemet a hátára csúsztattam, a másikkal gyengéden megfogtam a kezét, hogy érezze, ott vagyok mellette.
- Ne sírj, nincs semmi baj, itt vagyok - még magamhoz is öleltem, ha nem tiltakozott, s nyugtatóan simítottam végig a hátán újra-és újra, miközben a fülébe súgtam.
- Sajnálom, hogy késtem, de minden rendben van már, kérlek nyugodj meg. Vegyél mély levegőt, és fújd ki - próbáltam őt megnyugtatni, ekkor azonban érzékeltem, hogy Benedek megpróbál lelépni.
- Megállj - szóltam rá.
- Te mégis hogy a francba gondoltad ezt, mi? - még mindig dühösen néztem a volt haveromat, aki elemelve arca elől a kezét, bosszús vicsorral lépett közelebb.
- Én? A csajod hívott ide, ő csábított el! Egy igazi ******** ****, már az elején is láttam! - sziszegte indulatosan, s próbálta szépíteni a helyzetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 10. 22:19 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



- Ha nem értél volna ide most, akkor ennél durvább látvány fogadhatott volna - néztem rá szemrehányó tekintettel. Kedvem szottyant volna megkérdezni tőle, hogy hol volt idáig, mi volt olyan marha fontos, hogy nem tudott itt lenni a megbeszélt időben, de olyan ideges voltam, hogy jobbnak láttam, ha egyelőre meg sem szólalok.
- Szóval feltartottak, hát ez nagyszerű - sóhajtottam dühösen, majd magam elé fonva a karjaim fortyogtam magamban. Közben repült a seprű is egyenesen a kedvesem felé, aki végül kivédte a támadást. Belegondoltam, hogy inkább Benedeket kellett volna megdobnom valami jó kemény tárggyal, ha már olyan kemény csávónak képzelte magát.
- Próbálok, de mint láthatod ez nem megy egyről a kettőre - feleltem neki idegesen, ám nem sikerült zen állapotba helyeznem magam, mert Benedek beszólására kinyílt a nem létező bicska a zsebemben.
- Szerinted mégis mi van? - néztem rá kétségbeesett arcot vágva, szúrós tekintettel. Arra gondoltam magamban, hogy ez a srác vagy nagyon pimasz vagy iszonyúan sötét... Nem bírtam már tovább idegekkel, úgyhogy a földre rogytam, és kiadtam magamból a bánatomat, a sérelmeimet. Soma rögtön odajött hozzám, hogy megnyugtasson, be kell valljam, nagyon jól esett a közelsége, immár nagyobb biztonságban éreztem magam mellette. Próbáltam mély levegőt venni, és kicsit lenyugodni, ami többé-kevésbé sikerült is végre. Mindezt persze a fiú jelenlétének köszönhettem. Úgy tűnt, nem sokáig élvezhettem ezt az "idilli" helyzetet, mert Benedek szökni próbált, majd Soma beszólása után közelebb lépett hozzánk, és egy olyan kijelentés hagyta el a száját, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Hogy mi? Ha el akartalak volna csábítani, akkor éles helyzetben nem védekeztem volna kézzel-lábbal ellened. Nézz csak magadba, mégis milyen barát az, aki ráhajt a másik barátnőjére? - szökkentem fel rögtön az ülőhelyzetemből, majd ha a párom nem fogott vissza, hirtelen a srác előtt termettem, és jó erősen felképeltem. Nagyon is megérdemelte, amit kapott...
- Különben is, öngólt rúgtál, ugyanis Soma tudott róla, hogy idehívtalak, mondhatni közös terv volt a lebuktatásodra. Beszámoltam neki arról, hogy megpróbáltál befűzni, a hazugságaidról. Szóval most bizonyíthattad neki élőben is, hogy egy igazi görény vagy  - léptem rögtön távolabb tőle, mielőtt esetleg viszonozta volna a pofont, majd újra Soma mellé álltam, és vidoran rámosolyogva bemutattam neki azzal a bizonyos ujjammal, csak hogy érezze a törődést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 11. 18:44 | Link

Dana


Volt némi lelkiismeret furdalásom amiatt, amiért késtem a megbeszélt időpontról, mert Dana emiatt került veszélybe Benedek társaságában. Bár az is igaz, hogy ezt azért még én sem hittem volna a volt cimborámról, hogy így viselkedjen a lányokkal, s engem is nagyon ledöbbentett mindaz, ami történt. Amikor az erdőben kitaláltuk azt, hogy megbuktatjuk őt, jó ötletnek tűnt, így utólag visszagondolva azonban kellemetlen helyzetbe került a lány, ami láthatóan nagyon is felzaklatta őt.
Idegességét, s a dühét nem is vettem magamra, ehelyett amikor láttam, hogy összeomlik, sietve öleltem őt magamhoz, hogy megnyugtassam. Benedek persze hozta a formáját, először le akart lépni, de amikor számon kértem a történtekről, akkor olyan hangot engedett meg magának, ami még az én zsebemben is kinyitotta a bicskát, sőt.
Rettentően ideges lettem, s azt hiszem, ha nem Dana ugrik fel előbb, akkor én lettem volna az, aki megint pofán vágja. Azt viszont nem akartam, hogy Danát bármi sérülés érjen ezek után, így sietve ugrottam utána, hogy két karjánál fogva húzzam vissza, mielőtt még fizikálisan is bántotta volna Benedeket.
- Dana nyugi, jó? Nyugodj meg - mindeközben csitítani próbáltam őt a szavaimmal, bevallom, nagy erő kellett ahhoz, hogy visszafogjam, mert oroszlánokat megszégyenítő hévvel próbált nekimenni a meglepődött srácnak.
- Benedek te meg ne merészelj így beszélni Danáról, megértetted?- dühösen sziszegtem a srác felé, aki vigyorogva rázta a fejét, ezzel jelezve a nemtetszését. Dana is hozzáfűzte a szavait, melyekkel teljesen egyetértettem, s vádlón pillantottam a srácra, aki ekkor felcsattant:
- Te most neki hiszel? Évek óta barátok vagyunk testvér, és akkor egy ilyen csajnak hiszel, aki bárkivel bármikor? Ugyan már...tudod, hogy kaphatnék nála jobbat is - ez volt az a pillanat, ami nálam is teljesen kiborította a bilit. Elengedve Danát, dühösen fújtatva pillantottam a srácra, majd hirtelen estem neki, egyik kezemmel az ingénél fogva ragadtam meg, a másikkal meg újra behúztam neki egy jobb egyenest.
- Fogd már be! Nem vagyunk testvérek, és ráhajtottál! Dana nem hazudna nekem, egy szemétláda vagy Benedek - vicsorogtam dühösen az arcába, majd löktem rajta egyet, de a kezeim még mindig ökölbe szorultak, olyan ideges voltam a jelenlététől. El sem akartam hinni, hogy ez a srác egy nappal korábban még az egyik legjobb barátom volt, egészen más arcát láttam, mintha nem az a fiú lett volna, akit kölyök koromban megismertem.
- Na jó, ráhajtottam, és akkor mi van? Az eddigi nőidre is rámentem, és az sem zavart, meg őket sem...- önelégült vigyorral nézett rám, s hacsak Dana nem fogott vissza, akkor nekimentem, és a földre vittem őt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 11. 19:14 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Lehet nem volt épeszű ötlet, hogy Benedeket ilyen módon buktassuk le, de végül mégiscsak sikerült a tervünk. Igaz, nem minden az elképzeléseink szerint alakult, de azért ennyi kellemetlenséget megért a dolog, hiszen fény derült rá, hogy mégsem olyan jó barát, mint amilyennek Soma gondolta. Szívesen bevertem volna Benedek képét, a fiúnak nagy erővel kellett visszatartania, végül elérte célját.
- Menj a fenébe! - sziszegtem az árulóra, majd körülbelül tízszer lejátszottam a fejemben, hogy jól tökön rúgom, amit meg is tettem volna, ha a kedvesem nem tart vissza. A következő pillanatokban azonban a lélegzetem is elállt meglepettségemben, mert Benedek bevallotta a barátjának, hogy bizony az összes nőjére ráhajtott, ráadásul heves ellenállásba sem kellett ütköznie részükről. Hogy lehet valaki komolyan ennyire sötét és idióta?
- Aztaaa! - szaladt ki a számon, miközben extra módon csodálkozó képet vágtam, majd tekintetem Somára emeltem, akinél úgy tűnt, most szakadt el az a bizonyos cérna. Egyenesen a haverja felé vette az irányt, és iszonyúan zabosnak tűnt, mégpedig teljesen jogosan.
- Ezt most megszívtad! - kacsintottam vigyorogva Benedekre egy hatalmas mosolyt küldve feléje, majd hagytam, hogy a párom kibontakozzon. A srác kiérdemelte az aljas viselkedése és a legjobb barátja hátbaszúrása miatt, hogy Soma jól elgyepálja. Szerintem ez apró kellemetlenség volt ahhoz képest, mint amit ő tett a haverjával, akit éveken át becsapott. Sajnáltam szegényt, mert nem ezt érdemelte, ráadásul, ha igazat mondott ez a görény, akkor az exei is megérték a pénzüket... dupla csapás. Mindenesetre hagytam, hogy a szívszerelmem megadja a haverjának azt, ami jogosan jár neki. Egyáltalán nem aggódtam a másik miatt, sőt, rezzenéstelen arccal vártam, mi fog történni... már tényleg csak a popcorn hiányzott a műsorhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 11. 19:27 | Link

Dana


Nem tudtam visszafogni magam, indulat vezérelte minden tettemet, a mellkasomban tombolt a düh, s a gyűlölet, amit abban a percben Benedek iránt éreztem. Nem csak azzal bántott meg, ahogyan Danáról beszélt, vagy hogy kikezdett vele, és hogy erőszakoskodott. Ezek mind elítélendő dolgok voltak, azonban utolsó szavaival sebeket tépett fel bennem, ha abba gondoltam, hogy mit művelhettek a hátam mögött éveken át.
Pillanatok alatt elrugaszkodtam a srác felé, ideje sem volt kikerülni előlem, szinte azonnal a földre rántottam őt, s dulakodni kezdtünk. Ekkor már Benedek is védekezett, talán nem gondolta azt, hogy majd így nekimegyek. Ütöttük egymást, ki ahol érte a másikat. Neki is sikerült behúznia egyet az arcomba, én is visszaütöttem, ide-oda fordultunk a földön, s mondhatni szó szerint birkóztunk. Neki is felszakadt a szája széle, nekem is, véres lett a pólóm is, de még ez sem tántorított el attól, hogy elgyepáljam Benedeket.
Végül, mindketten kimerültünk, egy idő után abbahagytuk az egészet, Benedek meg hátrébb csúszva, dühös pillantással mért végig bennünket.
- Ezért még megfizetsz Soma...- sziszegte, majd nagy nehezen feltápászkodott a földről, s elhagyta a szertárat.
Magam is felegyenesedtem, próbáltam leporolni a nadrágomat, s csak ekkor érzékeltem, hogy felrepedt a szám széle, amit a pólóm anyagába töröltem. Nagyon megviselt ez a dolog, nem csak fizikálisan fáradtam el, hanem mentálisan is.
Csak néztem Danára, de nem tudtam mit mondhatnék, rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem értem oda korábban, s persze Benedek miatt is, hisz mégis csak egy jó barátom volt. Lehajtva a fejemet, a földet kezdtem el bámulni, nem tudtam, hogy mit mondhatnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 11. 20:02 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Öröm volt nézni, ahogy a fiúk kibirkóztak egymásból a feszkót, kellett ez a lelküknek. Na jó, Benedeknek nem feltétlen, de Somának nagy szüksége volt rá, hogy kifejezze nemtetszését legjobb barátja irányába. Ez olyan férfidolog volt, hogy erővel rendezték le a történéseket egymás között, én pedig hagytam, hogy a kedvesem érvényesülhessen. Miután kiverekedték magukat a helyzetből, Benedek tett egy filmekbe illő bosszús megjegyzést a barátja elé, majd elhagyta a szertárat.
- Ezért még megfizetsz Soma... - parodizáltam ki amolyan keresztapás hangon Benedeket, bár szerintem azt már nem hallhatta, mivel már lelépett. Bár sosem lehet tudni, itt ugyanis általában a falnak is füle van. Elővettem egy zsebkendőt, majd Soma irányába indultam, aztán letörölgettem óvatosan a megmaradt vért az ajkáról, ha engedte.
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de legalább most már tudod, milyen is ő valójában - néztem rá határozott tekintettel, majd belegondoltam, hogy ez aztán nem semmi egy este volt.
- Amúgy szépen elgyepáltad, megérdemelte. Ja, és bocsi a seprű miatt, kissé elragadtattam magam - mondtam neki, majd még közelebb lépve hozzá átöleltem őt. Tudtam, hogy eléggé sokként érhette az, amit ma este megtudott Benedektől, azzal is tisztában voltam, hogy idő kell hozzá, hogy feldolgozza az elhangzottakat. Hülyeség lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy van, mit érez, rendben lesz-e, hiszen nyilvánvalóan egy ilyen hír és történés le tudja hozni az embert az életről.
- Ha bármiben segíthetek, csak szólj - emeltem tekintetem íriszébe, majd arcon csókoltam, és hozzábújtam. Reméltem, hogy érzi, tudja, rám mindig számíthat. Bennem is mély nyomot hagyott valamelyest ez az este, de bíztam benne, hogy együtt könnyebben átvészeljük a történteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 11. 20:45 | Link

Dana


Ha nem lett volna olyan vacak a kedvem, akkor talán még jóízűen is tudtam volna nevetni Dana keresztapás poénján, abban a percben ez azonban nem ment. A torkomat szorongatta egy érzés, a mellkasomra meg mintha egy elefánt telepedett volna rá, olyan nyomást éreztem. Benedek az egyik legnagyobb csalódást okozta az életemben az apám után, s nehéz volt szembesülni ezzel a helyzettel. A veszteséggel, s a tudattal, hogy akiben megbíztam, az mindvégig a hátamban forgatta a kést.
Borús gondolataimból csak Dana szavai tudtak visszarántani, aki kedves és gondoskodó volt, mert a srác távozása után szinte azonnal odalépett hozzám, hogy letörölje ajkaimról a vért.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, megértettem, hogy kiadtad magadból az indulataidat Dana. Inkább én sajnálom azt, hogy csak késve értem ide. Bele sem merek gondolni abba, hogy ...- csak megráztam a fejem, nem akartam magam előtt látni azokat a képkockákat. Már az sem volt egy élmény, amire rájuk nyitottam, de ki tudja, hogy mi történt volna, ha még később érek ide.
- Oké - bólintottam, tényleg nem voltam toppon, de Dana legalább ott volt mellettem. Jól esett, ahogy hozzám bújt, s arcon csókolt. Magamhoz húztam, s szorosan öleltem őt hosszan, miközben igyekeztem elfojtani magamban az érzéseket, amiket Benedek kavart fel bennem. Fájt, hogy ezt művelte, s hogy még csak a megbánás jelét sem mutatta felém.
- Te jól vagy? - elhúzódva az öleléséből, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy picit magam felé fordítottam, hogy a szemeibe pillanthassak. Aztán csak megcsókoltam.
- Gyere, menjünk le a faluba, meghívlak egy vajsörre - mosolyogtam rá haloványan, majd ha beleegyezett, belé karoltam, s meg sem álltunk a pub-ig, ahol olyan italokat rendeltem, melytől Danának, és nekem is jókedvünk lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
online
RPG hsz: 529
Összes hsz: 1079
Írta: 2020. február 16. 19:32 | Link

Soma és a hamis barát

Megjelenés



Kegyetlenül nehéz lehetett feldolgoznia Somának azt, hogy a legjobb barátjának hitt ember így hátba döfte őt. Az pedig még rátett egy lapáttal az egészre, hogy a srác elmondása alapján az exek is benne voltak a játékban.
- Semmi gond, végül is még azért időben ideértél, mielőtt még jobban elragadtatta volna magát Benedek - feleltem neki, egyáltalán nem voltam már ideges, miután lecsillapodtam, és a másik is megkapta azt, ami járt neki. Nagyon jól esett Soma közelsége, az ölelése, megnyugtatott a jelenléte.
- A körülményekhez képest jól - tekintettem rá vissza, miközben a szemébe néztem, majd lágyan visszacsókoltam. Szerencsém volt, hogy a fiú még időben ideért, és nem történt nagyobb gond, így utólag visszagondolva veszélyes vállalkozásra adtam a fejem. Tudtam, hogy kell egy kis idő Somának arra, hogy feldolgozza a történteket, ez pedig nem megy csak úgy egyik napról a másikra. Biztos voltam benne, hogyha velem történt volna meg ez az egész, akkor ezek után sosem bocsátottam volna meg a másiknak. Nem is hozakodtam elő a témával, csak magamban morfondíroztam rajta, az pedig csakis Somán múlt, hogy a későbbiekben hogyan fog viszonyulni Benedekhez, már ha egyáltalán szóba állnak még egymással. Mindenesetre nálam teljesen leírta magát ez a srác, már az elején sem volt szimpatikus a viselkedése, most pedig, hogy kimutatta a foga fehérjét, egyenesen taszított az egész lénye. Soma egyáltalán nem ezt érdemelte, nagyon félreismerte a barátját, de legalább most fény derült rá, hogy milyen undorító egy alak.
- Rendben, benne vagyok, ránk fér egy ital! - válaszoltam határozottan, majd visszamosolyogtam rá, és elindultunk a faluba egyenesen a pub felé.




//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 16. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 18. 22:29 | Link

Helvey Belián Balázs


~ne szipúá~

Nem, NEm, NEM! Ő egészen biztosan kiszáll ebből, ezt nem lehet megtenni Palotás Pollival. A neve Palotás, ennek megfelelően egész életében anyuék hercegnője volt, aki kicsi, ártatlan, zongorázik és aranyos, néha hisztis, de így szerették. A megértő ölelésekhez van szokva, nem pedig ahhoz, hogy piszkálja mindenféle fiú az órák közötti szünetben. Éppen Bűbájtanra érkezett meg a többi elsőssel, de a tanárnak még nyomát sem látták, így néhány buggyant évfolyamtársa kitalálta, hogy piszkálni fogják a lányokat, mert ők ettől milyen menők lesznek. Először csak azokat a népszerű lányokat kezdték csikizni, akiknek Polli a közelébe sem menne, mert látta már filmeken, hogy az ilyen kisugárzású emberek milyenek. Az, hogy mással ez történt, már eleve megviselte a lány lelkivilágát, hiszen ez nem kevés kiabálással, visítással és nevetgéléssel járt az amúgy is nagyszájú évfolyamtársai részéről.
Az összes hang egyre élesebbnek tűnik, ahogy a csöppnyi Eridonos szívverése folyamatosan gyorsabbá válik. Egyre nehezebben kap levegőt, érezte, hogy a sírás fojtogatja a torkát. A talárja zsebében szerencsére feltűnésmentesen elfér az egyik kicsi labdája, így azt próbálja meg nyomorgatni, miközben csukott szemmel vesz pár mély lélegzetet. A többiek tovább hangoskodnak, neki pedig egyre elviselhetetlenebb az ittlét. Néhány percen belül kezdődik az óra, így nem teheti meg, hogy elhagyja a helyszínt, bármennyire is úgy érzi, hogy lassan már ő is ordítana.
Ekkor alattomos, hátulról közelítő ujjak fonják át a derekát, azzal az aljas szándékkal, hogy őt is megcsiklandozzák. Új lány, kicsi is, csukott szemmel ült ott, mint egy rakás szerencsétlenség, könnyű célpontnak láthatták. Sikítva hátra könyököl, maga sem tudja, hogy hová, de célt talált, talán kulcscsont lehetett. Sírva, reszketve felpattan, hogy maga mögött tudja hagyni azt a tébolydát. Nem érdekli a bűbájtan, nem érdekli az iskola, nem érdekli, hogy nagylány. Még hall a távolban valami megjegyzést, ki sem tudja venni, hogy mit mondanak, csak szalad, maga sem tudja, hogy merre, a lényeg, hogy messze legyen a tantermektől. Végül a szertárnál lyukad ki, ahova belépve szinte semmit nem lát. Hangosan bőgve szippant egyet, no nem a levegő érdekli, csak nem szeretne minden undormányt szabadjára engedni. Igyekszik elbotorkálni az egyik legeldugodtabb részre, hogy a földre rogyva sírhassa ki a lelkét a bűbájtan helyett. Ám, ahogy a polcok között tapogatózik, véletlenül leborít egy poros bájitalos flaskát, ami már amúgy is nagyon a szélére került. A kerekded üveg egy pillanat alatt ér földet, s törik darabokra. Polli a rémülettől sikítva rántja el a kezét a polctól, ezzel leborítva egy újabb bájitalt. A két főzet a padlón összefolyva halványlila füsttel árasztja el a helyiségnek ezen részét. Az Eridonos egyszerre érez valami émelyítően édes szagot, de a torkában mégis valami savanyú árad szét. Lassan próbál hátrálni, mert kezd leesni neki, hogy ez sem a legnyugodtabb hely lesz a számára. Ekkor meglát egy lila szemmel világító kecskét, nem is olyan túl messzire. Ez… a valóság? Feltűnően jól látszik az állat a sötétben. Az ifjú hölgy lefagyva mered a nem mindennapi látványra. Nem is olyan rossz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3629
Írta: 2020. július 19. 00:35 | Link

I was gonna go to class before I got high
La da da da, La da da da, La da da daaa



Nincs órája, de később még lesz, így kicsit kóvályog az iskolában, mielőtt letelepszik olvasni egy sort, vagy befejezi a jegyzete utolsó részét, vagy csak nagypapásan előre billenti a fejét és alszik egyet. Arra jó hely a levitás kuckó, vagy Mihail szobája, amelyik épp közelebb esik, de félő, akkor a jó ég se kelti fel, elég ha akkor nincs bent órán, ha épp a kórság gyötri, az is elég pótlás, nem kell tovább menni abban, hogy halmozza egy olyan mértékig, amit képtelen behozni. Nem azért jár ide, hogy lógjon, abból eleget csinált középiskolában, majd persze a főiskolán, ahol meg szinte kötelező elem valamelyest, mint valami szint, amit meg kell ütni. Itt mondhatni eminens, amennyit tud, megy és okosodik, ő sem lesz már fiatalabb, ha már elkezdte, akkor fejezze is be. Persze, akkor sem direkt nem fejezte be, szóval mondhatni nem hibás, nem önhiba, folytatni sem tudta, valahogy az volt az utolsó gondolata akkor, hogy valaha tovább jut annál, hogy van egy érettségije meg megannyi elszalasztott alkalma, ideje.
Mióta itt van, nem enged szalasztani, habár eléggé tartott, hogy a vizsgák mégis hogy a francba lesznek meg, meglepő eredményekkel az évfolyamán belül is igen jól teljesített és ilyenkor hiányzik neki az otthon, mert minden jó vizsgája után hazatelefonált, a rosszak után is, csak más hangnemmel. Lehet, hogy gyerekes dolog volt, de sose hagyta veszni a kapcsolatot, egy pontig, amely még mindig egy szivárgó seb, amely néha feltör benne, főleg, ha egyedül van. Most szerencsés nap és holdállás miatt nem süllyed bele, sőt mi több, egészen jó a hangulata ahhoz, hogy a bájitallaborban történt incidens óta valamit alkosson. Elfogyott a főzete a jobb alvásra, illetve a kenőcs is kezd kiapadni, amivel sebeit szokta kezelni, most van idő, bőven arra, hogy feltöltse a készletet és mire eljön az idő, csak használni keljen, nem keresni. Ezért teszi el a jegyzeteit és fordul a szertár felé, amelyet már jól ismer. Talán nem is sejtik, de néha elemel innen ezt-azt, egész jó dolgokat szoktak oda betenni és nem a leglegálisabb ez, de ő meg szemérmetlen cselekszi ezt az apróságot, eddig senki nem találta be vele, meg nem is ipari mennyiség az, amit ő elvesz. Volt, hogy mikor úgy adódott, visszapakolta a saját készletéből, szóval a karma is jól áll, meg a lelkiismerete. Ennyi „rossz” belé is kell, hát nagyobb sose legyen.
Semmit sem sejt, főleg nem azt, hogy mi vár rá ott, így teljes nyugalommal dúdol valami régi rock slágert halkan, miközben az ajtóhoz közeledik. Valami motoszkálást hall ugyan, de sokszor egerek, meg elkóborolt kedvencek teszik, így nincs oka bármi mástól tartani, vagy mást remélni. Ezért is nyugodt lélekkel nyit be, hogy aztán a kicsapó felleg szinte arcul vágja, elsőre nem érzékelve, hogy van bent valaki mást, mert köhögve hátrál el kicsit és legyezi el a dolgot. Oké, ez már nem jó jel és nem jó ómen. Ment volna aludni.
- Mi a fasz... - morogja maga elé, hunyorogva lép közelebb, karjával eltakarva a száját, de ez kb annyit ér, mint halottnak a csók, de ekkor látja meg a pöttyöm kislányt. Hogy mi?
- Ijj bocs. De te... teee... mi a francot csinálsz itt? - lehet ő az, aki boszorkánykonyhát csinált a helyből és most valami furát érez? Hunyorog, a fejét rázza meg, agya valahol zsibbad egy picit. Karja akaratlan esik le, nem is figyeli, hogy a még maradék dologból most már minden gond nélkül szippant befele. Hát, már mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 19. 14:38 | Link

Helvey Belián Balázs


~ne szipúá~

Nem lehet azt mondani rá, hogy nem próbálkozik beilleszkedni az intézményi keretek közé, ha otthon csinálták volna például az unokatestvérei ezt a ricsajt, már egészen biztosan régen felviharzott volna a szobájukba, mert ő bizony az ilyenekből köszöni, de nem kér.
A szertár afféle biztonságos menedék lett volna a számára, hogy a tanteremtől nem túl messzire, de mégis távol a többiektől lenyugodhasson. Tudja, hogy így is szabályt szeg azzal, hogy nem az órán ül, de ez már egyszerűen nem tudja érdekelni. Soha többet nem akar visszamenni ezek közé a vadbarmok közé. Ha már barmok…
Ez a jószág itt vele szemben ugyan nem barom, de patásnak patás állat. Szerencsére vadnak sem látszik, de mindenképpen furcsa látványt kelt, ahogy a halvány ködben testet ölt, szemei pedig még élesebben világítanak ki a homályos környezetből. Az émelyítő édes kezd kellemes édessé válni, a torkában a savanyú pedig minden egyes lélegzetvételével múlik el.
Fasz…
Hallja a háta mögül, erre akaratlanul is halkan kuncogni kezd. Vicces, mert ők sosem mondhatják ezt ki otthon, se semmilyen más csúnya káromkodást, mert a szüleik azt mondták nekik, hogy baj lesz ebbűl. Ez sem érdekli már. Egyre távolabbinak hat az osztályterem emléke is, heves szívverése pedig egyre ütemesebbé válik, bár a tempója még alig lassul.
Hallja, hogy a szabad szájú fiú közelebb ér hozzá, sőt meg is szólítja. Nem biztos, hogy a ködben láthatóvá válik, de sejtelmes mosollyal, tágra nyílt pupillákkal fordul a srác felé. – Sírni akartam, de már elmúlt. Ott! – Mutat a sarokra, amit kinézett magának a sírásra, csak közbejött egy kis incidens a bájitalokkal.  – A bájitalok valahogy leestek a faszba. – Mutat ezúttal lefelé a hüvelykujjával, s közben büszkén kihúzza magát, hogy ő bizony kimondta és nincsenek itt a szülei, hogy megdorgálják. Olyan szabad, olyan könnyű. – A kecskeszellem meg kiszabadult az üvegből. Mint dzsini! – Fejezi be csicsergős hangon, ahogy hátra sandít az állat irányába, aki néhány lépéssel már közelebb lépett hozzá amíg az ismeretlen fiúval bővítette a szókincsét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3629
Írta: 2020. július 19. 18:06 | Link

I was gonna go to class before I got high
La da da da, La da da da, La da da daaa



Fene eszi ezt a helyet, komolyan. Mindig van valami, nem tud csak úgy létezni, múltkor is benyitott az egyik emeleten egy szobába, mert valami éktelen visítást hallott és azt hitte, amögött az ajtó mögött nyúztak valakit, de nem, ehelyett az egész szoba vízzel volt teli. És az hagyján, hogy attól félt, ki is ömlik onnan, de nem, beledugta a kezét, érezte, hogy az tényleg víz, aztán ennyi, semmi nyoma nem maradt. Bezárta inkább és elment gondolkodni azon, hogy ha olyat talál, ahol súlytalan lebegni lehet, nem néz többet ajtók mögé.
Erre itt van most, csak ártatlan akarja intézni a dolgait, erre majdnem lebeg, mert ahogy benyeli azt a valamit, aminek íze kellemetlen és fintorogva nyammog, úgy közben hallja is, meg látja is a törpét, aki nem is törpe, hanem egy kislány, aki előtt sikeresen beszél úgy, mint valami kocsis. Basszameg. Morogja, de van annyira artikulálatlan, hogy ebből semmit sem lehet kivenni, sőt, ő sem hallja már saját hangját sem emberinek, minden tompább lesz kissé, a színek élénkek, a kislány pedig hirtelen kettő, majd visszaugrik egybe, mire a fejét rázza meg. Mi? Kezd nem érteni semmit, de arca az eddigi értetlen merevségből enged, már nem takarja, az a valami száll el, majd el is tűnik, ők meg benyelték és majd... Talán nem lesz semmi sem, talán leolvad az arcuk. Jaj nem, ez nem a Frigyláda, akkor meg fogalma sincs, saját arcát tapogatja meg, puhának érzi, pedig tudja, hogy borostás és ja. Oké. A kislány hangocskája húzza vissza a jelenbe, guggol le lassan, térdei is biztos ropognak egy sort, de úgy rugózik, mintha valami matracra huppant volna le, végül megállva hunyorog abba a sarokba, ahova mutogat.
- Sírni? Miért sírni? - annyira lehetetlennek tartja a sírást most, hogy teljesen hitetlen arccal bámul rá, sőt, persze, már ő is lassan Trabant-lámpa pupillákkal fog rálesni, bár ő nagyobb barom, lassabb, kellemesebb, repked...
- Le. Le? - emeli meg állát és néz a polcok felé. Miért hagy valaki itt ilyet? - Nem faszba. Ne mondj ilyet – mormog rá, mert csúnya hallani egy ilyen édes hangocskától ezt, de hát... ő most ugyan úgy kimondta, tessék, száradjon a lelkén a jövő generációjának nyelvezete, amit bemocskolt. Lehuppan a földre, miután bent van már és mered előre kicsit. Még mindig túl harsány minden, nagy levegőt vesz.
- Hogy milyen kecske? Nem lehet ide kecskét hozni. Miért hoztál ide kecskét? - nem, se a szellem, se a dzsinn szó nem jut el hozzá. Egy bogarat pöcköl odébb szórakozottan, majd fejét oldalra döntve mered az apróságra. - Te igazi vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 19. 22:32 | Link

Helvey Belián Balázs


~ne szipúá~

Nem talált annyi igazán jó búvóhelyet a kastélyban, mint szeretett volna, mert valahogy mindig más is bujkál valahol, általában többedmagával és csókolóznak az eldugott helyeken. Vagyis egyszer talált eddig csókolózós párt rejtekhely helyett, de biztosan többen vannak meg osztódnak. Ez a hely nem lett volna olyan borzasztó, mert a sok pókháló miatt nem sokan járnak erre, normális esetben az ő kedvét is szegte volna, ha nem éppen SOS keresett volna egy helyet, ahol kiborulhat. A hely sötétsége egyben áldás és átok, mert valószínűleg nem akarja látni azt a sok pókot, hálót, koszt és ki tudja még mit, amit a hely rejt, viszont a félhomályban való tapogatózás okozott némi bonyodalmat. Hogy ez probléma-e? Mindenképpen, hiszen kárt okozott, fogalma nincs, hogy mit sikerült levernie. Ráadásul most itt gőzölög-párolog-reagál-megnyitja a tér-idő kontinuumot ez a két lötty egymással. Senki nem tudhatja. Azért pozitív hatása is van ennek a kis szerencsétlen balesetnek, hiszen látogatásának eredeti célja mára okafogyottá vált, hála annak, hogy a padlóról párolgó elegy rendkívül jó stresszoldó hatással rendelkezik. Nem szórakozna ő holmi stresszlabdával meg négy másodperces légzéstechnikával, ha ilyenje lenne bezárva valamilyen zsákba és elég lenne beleszippantania… Milyen édes illat ez…
Ja, hogy sírás? Tényleg, ez volt az eredeti célja. Egy pillanatra abbahagyja a kuncogást, ez most komoly téma, bár most semmi nem tűnik komolynak többé. – Óóó… azok az idióták. Hangosak meg csikiznek meg minden… - Legyint, mintha néhány perccel ezelőtt nem azt érezte volna, hogy ez az egyik legborzasztóbb, legelviselhetetlenebb és legfelháborítóbb dolog, ami vele történt mostanában. Csiklandozni akarnak? Hadd szóljon, ő is mindjárt rámarkol a bordájukra, nevessenek csak.  
A fehér alapon szétterülő pupilláját forgatja a srác dorgálására. Persze-persze, nem mondunk ilyeneket. Pont úgy beszél, mint az apukája, csak valamiért viccesebben hangzik. – De mondunk, most mondtad megint… - Feleli nevetve, ahogy újra meghallja a szót. Vicces ez az ismeretlen fiú, ha így folytatja még a szemébe is nézne, pedig eddig valamiféle szorongás fogta el már a gondolatától is. Egyedül Pannának képes a szemébe nézni, ő megérti. Ő csodás. Bárcsak ő is megtapasztalná ezt itt.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve ő maga is lehuppan a fiatal férfi mellé, ügyelve arra, hogy a talárja ne legyen lötyis, meg persze igyekszik meg sem vágni magát a szilánkokkal. Hát itt vannak, ő, az ismeretlen meg az a furcsa kecske. – Beeee… vagy mi vagy te… mekmek! – Ímhol láthatjuk a teremtés csúcsának egyik példányát, ahogy próbál kapcsolatot létesíteni a szellemvilágból felszállt kecskével. Az állat párat dobbant a patájával, majd szögletes pupilláiból még több fényt áraszt. – Most valami rosszat mondtam? – Fordul grimaszolva a fiúhoz. Nem gondolja, hogy megbántotta volna a jószágot, de az igazat megvallva nincs kecskéből túlzottan nagy nyelvismerete. Lehet az nem tetszett neki, hogy összekeverte egy báránnyal? – Jött ez magától. Tört az üveg, ő meg husssss, pááááooo! – Csacsogja kezével imitálva az állat világra jövetelét. Csak megjelent, mint szürke szamár a felszálló ködből.
Rendkívül elgondolkodtató Belián kérdése. Emlékszik a Lilivel való diskurzusáról, ami a valóság létezését taglalta, meg hogy minden valós-e, amit látunk. – Hmm… - Kezdi meg kifejezetten élesen hümmögve mondandóját. Még a képzeletbeli kecskeszakállát is megpödri az álla alatt, hátha imponálni tud újdonsült társának, de az továbbra is pókerarcot vág. Lehet az övét kéne megpödörnie? – Szerintem igen. De ha hiszel bennem, akkor egészen biztosan valós leszek. Én úgy emlékszem itt voltam… tudod… mielőtt leestek… a… f..öldre. – Magyarázza ujjaival esőt imitálva. Most az egyszer nem mondta ki, csak mert ő is úgy akarta. Még a kecske beköpné a szüleinél, aztán szépen lesznek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3629
Írta: 2020. július 20. 11:29 | Link

I was gonna go to class before I got high
La da da da, La da da da, La da da daaa



Persze, érthető és minden, hogy ide jött, ide akart jönni, kell valamikor olyan, hogy senki se találja meg. Pont ő kárálna ellene, aki ha úgy érzi, fogja magát, elsétál és az ösvényről letérve a hűs, csendes erdőben keres nyugalmat, meg hagyja magát feltölteni. Bár nem sír, néha azért kiadja valahogy a feszültséget, kitép pár csihatagot, leveleket gyilkol, vagy csak szimplán dohog, a legtöbbször mégis a rönknek, törzsnek vetett háttal, lehunyt szemmel létezik és lélegzik, hogy minden csak jobb legyen. Ilyen apró és szűk helyek ők pont nem vonzzák, de tudja, sokaknak a sötét, a szeparáció és minden más is fontos. És tök okos tudna lenni, mindenképp azt mondaná, ami úgy hangzik, csak éppen nem úgy jön ki, ha valami ismeretlen bukét nyel be és árad szét benne, hogy azt se tudja, merre van észak, nemhogy valami nyugtatót vagy valami mást nyögjön ki. Nem, erre valami ordenáré sikerül, amit még meg is ismétel a pöttöm, ő meg a fejét fogja mindjárt, miközben ingere van röhögni is közben, de érzi, hogy most köpködi le a jelvényét, mert a nagy példamutatás sehol nincs azzal, hogy a szótár nem épp valami szép, irodalmi kifejezéssel bővült. Hát, már mindegy, mondhatni, azért körbenéz, nincs-e a közelben valaki, aki jól hall mindent és majd jól rondán bámul rá, hogy mit művel. Alapvetően nem menekül az alsósok elől, de ők sem nagyon töltik vele az időt, ahhoz még mindig ijesztő talán, főleg ha még a sötét karikák árnyéka is vetül arcára, akkor meg is érti. Most semmi sincs, sőt, arca kényelmesen nyúlik és rándul, ahogy előrébb dől és fejét rázza meg.
- Deee amúgy nem, nem mondunk. Én se mondtam – a francokat nem, már nem mossa le magáról, de menti ami menthető. Nevet a pöttyöm, ő is vigyorog, olyan kellemes és selymes minden hang, a fa, ahogy neki-nekidől az ajtófélfának épp, mert úgy dől éppen és fejét a mellette lehuppanó felé fordítja. Nagyon kicsi, hunyorog is mellé, mintha már látása se lenne a régi és olyan öreg lenne, mint aminek néha érzi magát.
- Hát az végképp nem vagyok. Mi is vagyok? Sok minden – mintha neki beszélne, azt hinné, mert ő kecskét nem lát, annyira nem kapott nagy adagot, de nem hazudna, ha kicsit mégis. Lehunyja a szemeit, átdörzsöli az arcát megint, képek ugranak elé, meg az érzet, hogy súlytalan. Oké, tudja már ezt mihez hasonlítani, rég volt, igen, megtette már életében és szélesen vigyorog, mert ezt most jónak érzi.
- Nem, sose mondasz rosszat – fogalma sincs, mire érti, megint lepillant rá, magyarázza ő, hogy mi és hogyan, a szilánkokra néz, meg a löttyre, amit a padlón áll és furcsán vibráló színekkel sokkolja. Mi ez? Bele akar nyúlni, de tudja, nem dughatja mindenbe bele az ujjait ebben a világban, mert nem illik és lehet nem lesz több ujja. Grimaszol a kupira, mindenre, hogy aztán kezét elhúzza onnan, mielőtt tényleg kretén lenne.
- Nem jön, mert itt a gonosz farkas – dünnyögi, bele sem gondolva, hogy mit mond, mennyire mondja, mintha tök természetes lenne, úgy nyögi ki, mintha most olyan lenne, mint Odett, aki ugyan ilyen könnyedséggel tette vele is és nem kapott gyomorgörcsöt. Lehet nem is esik le neki, sőt, biztos nem, de akkor jobb, ha amíg ez tart, nemigen beszél senkivel sem. Nevetgél hát, a szavaira, az egészre, térdein támasztja meg kezeit és állát ejti tenyerébe, ahogy figyeli.
- De olyan pici vagy. Nem tudom... valós vagy, csak kicsi. Én meg vén szamár. Miért nem lehetek én is kicsi? Akkor jó volt minden, vicces. Nagyon aranyos vagy, ha lenne valaha gyerekem, remélem ilyen aranyos lenne – de nem lesz, mormog, azt se tudja mit beszél. Szusszan egy nagyot, sűrűeket pislog. - Nagyon furán érzem magam – amire megint csak nevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 248
Írta: 2020. július 20. 15:07 | Link

Helvey Belián Balázs

~ne szipúá~

Az is egy megoldás lehetne, hogy a számára idegesítő embereket zárná ide be, a kulcsot pedig elrejtené a tó mélyére. Ha ők is beszívnák ezt a csodás gázt, ami a két, talán már régen romlott bájital elegyedéséből keletkezett, akkor többet nem volnának olyan borzalmas emberek. Legalábbis nem annyira, hogy menekülés közben már képzeletbeli gödröket ásson nekik, vagy legalábbis bezárja őket az öbölben a vámpíros szigetre. Mert Pannával ugyan kirakták a világukból a gonosz vámpírokat, de mégsem halhatnak éhen, valakit meg kell harapniuk. Igen, ezt mindenképpen meg kell majd írnia a húgának, kajáról is feltétlen kell gondoskodniuk, ha még nem haltak éhen.
Részéről mondjuk az is megoldás volna, hogy ha az ilyen emberek nem lennének elviselhetetlenek, nem fontos, hogy egyáltalán ne legyenek többé. Igaz, most nem érdekli semmi, felőle még akár meg is csikizhetik most, még talán a haját is engedné befonni valakinek. Ő maga tanulta meg befonni, mert senki nem érhet aranybarna fürtjeihez, de általában akkor is leengedve hordja, mert akármilyen lazán is fonja be, úgy érzi, mintha láthatatlan kezek szálanként próbálnák meg kitépni a haját.
Itt és most jó… mi több, remek. Egy ismeretlen fiatal férfivel, aki mellett valamiért biztonságban érzi magát. Lehet, hogy a kisugárzása, lehet a belélegzett gáz, mert jelenleg még az a furcsa kecske sem tölti el félelemmel, pedig eléggé kilóg a környezetből a kisugárzásával.
- Nem mondtál? Mér’ nem mondtál? – Kérdi döbbenten vigyorogva, ahogy felül, hogy jobban megnézze magának a félhomályban elvesző arcot. Jóval idősebb lehet, mint ő, de ez egyáltalán nem zavarja. Kellemes társaságban van, nem aggasztja semmi. Lehet keresi már a Bűbájtan-tanár is, már biztosan megy az óra. Vagy mégsem? Az is lehet, hogy már régen vége van, neki pedig Csillagtanon kéne csücsülnie. Ez itt és most jobb. Ha büntetőmunkát kap? Ugyan kit érdekel. Vonják le a pontokat is, úgysem ő szerezte egyiket sem, sosem volt az övé.
- Nem te mekmek. Ő mekmek! – Mutat határozottan ismét a kecske irányába. Kezd gyanússá válni neki, hogy lett egy saját valósága. De az is lehet, hogy a bájitalos flaskában élő kecskeszellem dzsini csak az ő szolgálatára áll, ezért láthatja egyedül ő. – Hány kívánságom van? – Fordul az általa látni vélt kecske irányába, vékony kis ujjaival megpróbálja megsimogatni, ám keze átmegy az általa látni vélt képen. – Hát ez komolyan szellemből van… - Ámul tátott szájjal, megerősítésként Beliánhoz fordul. Mi van, ha ő is szellem, vagy az új saját valóságának a része? Panna mérges lesz, hogy nélküle csinál itt világokat meg kecskéket. Hadd legyen. – Te mi vagy akkor? Én Polli vagyok. – Magyarázza monoton, halk beszéddel. Kezecskéjét ökölbe szorítja, hogy aztán mutatóujját kinyújtva lassan, de határozottan megbökje a fiút. Kacsóját riadtan rántja el, amikor tömör emberbe ütközik. – Te nem is vagy kecske! – Ámul tágra nyílt szemekkel. Azt szerette volna mondani, hogy szellem, de már túlzottan benne van ebbe a kecske dologban, az agysejtjei pedig már túlzottan el vannak ahhoz lazulva, hogy feltűnjön neki a nyelvbotlás. – Hol a farkas? – Hüledezik kacsóját a szája elé kapva. Ő nem szereti az ilyen kutyákat, mert gyerekkorában megugatták, amikor mentek az utcán, Polli pedig halálra volt rémülve a vicsorgó fogatól meg az óriási hangerőtől. A farkas pedig csak egy tápos kutya. Továbbfejlődött pokemon. Ösztönösen a nagyember mellé húzódik, hogy ha jönne a fenevad, akkor legyen, aki megvédje. Ő a férfi, ez a dolga. Otthon is mindig az apukáját küldik hadba a darázs ellen.
Szamár? Akkor tényleg nem kecske, jól látta ő elsőre is. Nem hiába mondták már rá gyerekként is, hogy okos, csak inkább zongorázzon, ne bájitalokat főzzön. Megy ez neki. – Én nagyobb akarok lenni. Mindenki nem vesz komolyan így, tudod? Te komolyan veszel? – Feleli lemondóan. Eleinte nem vette észre, hogy nem úgy bánnak vele, mint másokkal, de aztán ahogy kifigyelte mások beszélgetését, rá kellett jöjjön, hogy ez így van. – Ilyet? De engem nem bírnak sokan. Őt sem bírnák akkor. – Motyogja a tanterem irányába mutatva. Eleinte próbált velük beszélgetni, viszont hamar rá kellett jönnie, hogy nem vele nevetnek, hanem rajta. Vagyis mondták neki, így jött rá. – Én is. Ízek vannak a torkomban, pedig nem is rágózom. Meg minden olyan… más. – Nem szereti az intenzív ízeket, de szerencsére most még azok sem zavarják. Ez persze egy kellemes dolog, de határozottan megállapítható, hogy nem jellemző Pollira. Még a teremben maradt faszok sem zavarják. Hehe, gondolt rá és nem is tudja meg. Pofijára megint kiül a csibész mosoly, egészen bevadult fejben.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


nyünny | young wolf
offline
RPG hsz: 422
Összes hsz: 3629
Írta: 2020. július 20. 22:43 | Link

I was gonna go to class before I got high
La da da da, La da da da, La da da daaa



Hű. Lehet most kellene felállnia és elvonulni, igen, be a szobába, mindegy melyikbe és kiterülni a földön, érezni és kihajtani magából mégis ezt az egész nem oda illő dolgot. De nem lehet, tagjai nem engedik, itt kell ülnie, érezni, hogy feje egyszerre nehéz és könnyű, ajkai folyamatosan felfele görbülnek, mélyet lélegez, most már csak a dohos, bezárt levegő ürül, az, amelyet a polcok őriznek, a por, a pergamen bomlása meg ki tudja, mit szórtak be még ide. Van itt minden, ha nagyon előre néz, akkor még egy bakancsot is lát, aminek orrát kimarta valami. No igen, a bájitalok harapnak, minden harap és támad, ez egy rohadt világ, otthon csak a háztartási sósav, meg a zsíroldó, amihez kesztyűt kellett húzni, amikor zsebpénzt akart és sikált mindent is, itt bezzeg, már az sem elég. Lát papírokat, ha rágyújtana, márpedig nagyon kell neki, akkor felrobbannának, megégnének, kiégne az egész és ugyan ha egyedül lenne, kockáztatna, de itt a pöttyöm, ránéz és nem mer ilyet, nem akar, nem akarja az ő lehetőségét elvenni, hogy nagy legyen és okos. Mert benne, ebben a kicsi lányban is több a mágia, mint benne valaha lesz, és ilyenkor mindig irigy kicsit, hogy kezét emeli fel, int egyet, olyan jedi-módra és semmi nem rendeződik, a törött vacak se megy odébb, így nemes egyszerűen lábával löki arrébb, majd azt, mivel hosszú ahhoz, hogy a polcig érjen, a fába törli, vagyis inkább húzza le, mintha saras lenne. Nem, épphogy színes, nézi is a cipőt, pislog és semmit se ért. Ez mégsem olyan, mint mikor tilosban és zöldre gyújt rá az ember, ez inkább a másik, a kettő egyvelege, ez... A mágia.
- Mert... nekem nem szabad. Én itt prefektus vagyok, nekem kell példát mutatni, nem bazdmegolni meg ilyenek. Fúj – ne is hallgasson rá, azt se tudja mit beszél. Tényleg figyel amúgy erre, pedig ordenáré, sose fogja vissza magát, hát a neten is mit néz, az atya sem fogja vissza magát, sosem tette, hiába mondták, de ő nem lány, a lányoktól ez pedig iszonyat ronda. Csúnya dolog, bár sose szólal fel ellene, inkább meglepődik. Nem tudja. Káromkodik most valaki körülötte? Agya furcsa módon össze-vissza cikázik és gondol, nagyon kuszán és valahogy most érzi át, érti meg, hogy mikor Baj magyaráz neki erről, akkor milyen lehet. Beleszédül, furcsa, de most kellemes, fel akarja keresni a nőt, bárkit, Mihail-t, a nyakába omlani és beszélni, sokat, szeretni. Majd enni. Enni is muszáj. De most nem ehet, beszél hozzá, megint hunyorog egyet, mert mekmek, de merre? Ez fura, furán beszél most a kicsi.
- De hol? Nincs – mert tényleg nincs ott semmi, csak valami kupac, ha jól látja, akkor kihasznált, rozsdás üstök, könyvek halmán, amiket már megrágott az egér, megevett a doh és tuti, ha kinyitja, szétmállik, vagy legalább minimum penészes. Fintorog, mintha már meg is fogta volna, meg kellene mozdítania a halmot és megrázza magát. Az nem kecske, nem birka, csak szemét.
- Nem tudom miről beszélsz. Meg milyen szellem. Tudom, hogy vannak szellemek – mert amikor először látta, felkiáltott, ez senkit nem lepne meg, mert hát, nos, ő még mindig mugli. De itt se szellem, se kívánság, de felőle kívánhat, bár nem tudja teljesíteni. - Oké, nem értem. De nem baj, mert... nem zavar. Semmi sem – hagyja, hogy megbökjék, fel is nevet rá, puha az egész mindene, mintha alig érezne bármit. - Polli? Sose találkoztam Pollival – na ha eddig neki volt különleges neve, akkor már nem. Polli, biztos nem magyar. Érdekes. - Én meg Belián – bök magára, mintha nyomatékosítani kellene, hogy róla van szó, nem másról, nem a képzelt akármiről. - Éééés nem, nem vagyok kecske, a farkas vagyok, csak most... jól nézek ki – néz le magára, se karmok, se bunda, se semmi, csak ő, poros, pókhálókat szedett össze, ragadt a ruhára, de semmi más. Nem ijesztő, nem ugat, csak fecseg minden nélkül. Ez nem ő, ő nem ilyen és ennyire nem bolond. Tudja, hogy más, mint a többi pasi, más a gondolkodása, de ez már akkor is abszurd. Mormog egyet.
- Rettentően komolyan – emellett mégsem, mert mégis gyerek és most ő is furán viselkedik. De ő mindig komolyan vesz mindent, aztán vicceli el, de tény, van benne valami. A kicsiket nem szokták komolyan venni, alapvetően ez valami kódolás a nagyokban, pedig általában ők még igazat is mondanak, ha nagy a baj, gond, a többit nem kell számolni. - Leszel nagy, csak még kell idő. Egy kicsi – hogy méretre mennyire, azt nem jósolhatja meg, de a kor már indokoltabbá teszi majd idővel, bár, ő mikor még az egész előtt volt, épp nem volt komoly nagykorúként sem, de nem számít.
- Mi? Nem bírnak? - billen oldalra a feje, kicsit meginog, még mindig jót írnak. - Miért nem bírnak? - a gyerekek sokszor gonoszok, gondolná ezt, de most nincs értelmes gondolata. Lábfeje mozog egy fejében élő ritmusra, dölöngél is hozzá. - Édes és savanyú, nekem ízlik. Lehet vattacukor vagy az a búcsús savanyú. Nem tudom... nem kellene gyengélkedőre menni? És ha veszélyes? - de semmi ilyet nem érez, csak megint nevet. Fejét a falnak dönti, lustán nyújtózik. Nem is a földön ül. Lebeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély