28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 12:18 | Link

Ikremnek <3

Jó újra látni, bárki mondhat bármit. Borzasztóan hiányzott már a közös ökörködés, hogy szidjon, ha valamit csináltam, ami neki nem tetszik, de kibírtam ezt a néhány hónapot. Most viszont itt van, így folytathatjuk, amit szoktunk.
- Mi megszoktuk... de másoknak milyen lesz?
Apró huncut mosoly, csak jelezni, hogy ezzel elszórakozgathatunk majd, de persze még a józanész határain belül, mert most amíg itt voltam már több, mint valószínű, hogy kialakult rólam egy kép. Érte viszont, mindent. De azért meg kell kérdeznem, hogy valami haláleset nem-e történt, amíg úton volt, de megnyugtat, hogy nem. Ez kivételes eset, mert valami probléma mindig volt, de szerencsére nem utazik annyit vonaton, hogy ennek látszata legyen.
- Persze, csodálatos, de azért nem kell.
Csak az őszintét mondom, az övé lehet, levédetheti, nekem nem jön be annyira. Aztán a macskára nézek, és az jönne, hogy fejemet a kezembe temetem, de csak felnevetek, és persze elveszem Vivitől a ládát. Jé, megköszönte, ez szuper.
- Ugyan, nem mondtál újat... Amúgy bármikor.
Az elején játszom magam, de a végét teljes mértékben komolyan gondolom, és kedvesen mosolygok is hozzá. Viszont rögtön eszembe jut, hogy én olyan nagyon nem érek rá, és kezdek sülni, így ezdetekben kissé lassú tempóban, de haladgatunk, ki az állomásró'
- Csillagrobbanás nem volt ugyan, de azt szerintem nem említettem, hogy itt rendezték az idei mágustusát. De ezt leszámítva mindent leírtam, és mostanság nem történik semmi. Azt viszont most elmondom, hogy felkísérlek a kastélyba, és addig elmondod melyik házban vagy, hogy tudjam merre kell téged elirányítani, mert én megyek vissza dolgozni.
Nem látszik, de a lehető legtömörebben próbálok beszélni, mert irtózat sok lenne, ha még kiegészíteném dolgokkal.
- Utána már ma nem látsz, az biztos, kivéve ha bolyongsz egyet 10 után, és lesz kedvem felmenni a kastélyba. Szóval ha valami van, azt mondd, amíg itt vagyok.
Én meséltem, igaz nem sokat, hamar kimerítettem a témát, de beszélni azt tudok, hogy ne legyen csend. Énekelek is neki, ha akarja, de azt kétlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 9. 13:06 | Link

Ikremnek <3

Na, igen milyen vicces is lesz, ha majd összekevernek minket, vagy esetleg eljátsszuk, hogy én vagyok Violetta ő pedig Vivi. Anya biztos nem vallaná be, de biztos volt már olyan, hogy kicsiként összekevert minket, mert nagyon hasonlítunk egymásra. Persze a jellemünk, és a stílusunk kicsit más, de ezek igazából apróságok azoknak az embereknek, akik csak a külsőt nézik.
- Hm... majd miután úgy viselkedünk mint a másik megtudjuk. Milyen mókás lenne... - kacsintottam rá játékosan, hogy nem gondoltam komolyan... vagy mégis? Nálam sosem lehet tudni, hogy az ilyeneket tényleg komolyan gondolom-e vagy csak viccelődök. ez esetben pedig tényleg elgondolkoztam a lehetőségen, hogy milyen vicces lenne "becsapni" pár embert ezzel. Már történt pár ilyen baleset, hogy engem hívtak otthon Lottának, vagy az ikremet Vivinek, én pedig ilyenkor rögtön kijavítottam őket, mert nem szerettem ha összetévesztenek minket. Mára ez már megváltozott, most már inkább találom viccesnek, mint idegesítőnek a helyzetet és csak mosolygok, amikor véletlenül a nem megfelelő néven szólítanak, ki sem próbálom javítani az illetőt, hagyom hadd jöjjön rá maga. Egy idő után úgyis rájön magától.
- Hisz most mondtad, hogy csodálatos, és, ami csodálatos, az kell - persze tudom, hogy nem úgy értette a csodálatos szót, mint én, de nem gond a csodálatos nálam csak csodálatos lehet. Úgy, mint a... most pont nem jut eszembe más, de biztos mindenki érti, nem csak én.
- A kis szerény, pont mint én. Tudod, néha elgondolkozom, hogy hozzád inkább egy fiú iker illene, aki vigyáz rád. Aztán eszembe jut, hogy önmagam fiú kiadása csak még rosszabb lenne - nevetem el magam, amikor elképzelem, hogyan is néznék ki. Bizarr. Ez az egy szó jut eszembe.
Kicsit elszomorodok, hogy nem volt csillagrobbanás, - bár fogalmam sincs, mi az - ,de tovább hallgatom Lotta beszédét, hogy mik történtek itt. Néhány dolgot tényleg nem írt le, de azok hanyagolhatóak, szóval mindegy. Amikor kimondja a "dolgozni" szót rémült arcot vágok, mint aki épp egy nagyon, nagyon csúnya szót hallott. Így történt.
- Most akarsz dolgozni menni, amikor itt vagyok? A főnököd valami hajcsár lehet, na majd én odamegyek hozzá, és megmondom neki, hogy egy ilyen lánynak, mint te, akinek szépsége és okossága, csak hozzám hasonlítható, kijár pár nap szabadság, amikor a kedves ikre megjön a városba. Egyébként Navine - teszem még hozzá a végére, de azt már nem olyan hévvel, mint a többit mondtam. Igazam van, vagy igazam van? Naná, hogy igazam van! Jó, persze, majd nekem is munkát kell keresnem, ha saját házat is akarok, de az még egy kicsit odébb van. Rosszkedvűen húztam el a számat, amikor azt mondta, hogy már nem látom a nap többi részében.
- Most komolyan? Na, jó rendben - forgatom meg a szemeit - Majd ha eszembe jut út közben valami akkor szólok, de még csak most jöttem meg. A munkahelyeden nem tudlak megkeresni, ha épp akkor jutna eszembe valami fontos dolog, amit csak veled tudok megbeszélni? -darálom le a mondatokat szinte egyszerre. Nagyon szétszórt egyéniség vagyok, de most még a megszokottnál is, a régi-új hely miatt. Még hozzá kell szoknom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 13:52 | Link

Ikremnek <3

Furcsa, olyan jól el voltam nélküle, csak kezdetekben volt nehéz, most pedig, hogy itt van, nem engedném el. Ha akarna, se mehetne. Úgy, ahogy ő megmondta nekem a nem túl visszafogott véleményét, mikor visszajöttem, én is lehordanám, az biztos. De ő beleegyezett a döntésembe, én már nem hiszem, hogy elfogadnám. Hazajött, nem mehet el. Szükségem van rá, vele jó hülyéskedni.
Ahogy a fiú kiadására áttérünk, aki vigyázna rám, rögtön elképzelem én is. Annyira nem tetszik az ötlet, fura lenne, és... ha pont olyan lenne, mint Vivi, akkor rosszul járnék vele. De most csak felnevetek, mert nekem nővérem van, és nem bátyám. Akkor pedig egyértelműen nekem kellett volna előbb születni, bár attól függetlenül akkor is védelmező kisangyalt játszana.
- Én megvédem magam Tőled, Jeff pedig minden mástól, szóval így is minden tökéletes.
Azt hiszem a legegyszerűbb válasz, angyali vigyorral, de tudja, hogy nem gondolom teljesen komolyan. Nem kell megvédenem magamat tőle, mert megvéd ő magától, vagy éppen elviselem, és nekem is kedvem van ahhoz, amit művel. De például ő most perpill nem dolgozik, én viszont igen, és dolgom van, ha felkísértem. Ezt azonban valahogy úgy fogadja, ahogy vártam. Szokásos hévvel és elkenkezéssel, a végére pedig lazán.
- Nem hajcsár, dehogy, jófej.
Ez az igazság, tényleg kedves, meg minden. Jó főnök, az pedig, hogy sok dolgom van, igazából csak rajtam múlott, mert én vállaltam a pultos és felszolgáló munkakör mellé még valami asszisztenskedést is.
- Anya házában.. csak a felügyelet miatt, mi? Én ezt nem értem, Seren vagy Rédey is vigyázna rád... nem beszélve rólam..
Komolyan persze ezt se gondolom, jó lesz neki ott, és így is rengeteget fogunk találkozni, persze majd ha leköltöztünk. Meg megoldjuk addig is, nem lesz probléma.
- Bármikor lejöhetsz hozzám. Fő utca, pub, megtalálod, hidd el. 10-ig ott vagyok, hétvégén tovább, de amúgy 4 előtt Jeffnél megtalálsz, ha nagyon sürgős.
Édesen mosolygok is hozzá, mert tényleg, amikor csak ráér és kedve van, jöhet. Mellette is tudok dolgozni, és bár mindig akad beszélgetőpartnerem, érzem, hogy megoldom. Meg milyen szépen mutatnánk, hogy a hasonmásommal trécselek, nem?
- Ja, és ha már itt tartunk. Anyával találkozni fogsz, annyi biztos, és a vőlegényemnek is minél hamarabb be foglak mutatni. A vőlegényem.. olyan jó ezt kimondani.. De majd neked is beszerzünk valakit.
Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz, hogy én hamarabb férjhez megyek. Bár Vivi nem is az a típus, aki elkötelezné magát ilyen hamar, csak azt nehéz elhinni, hogy jelen pillanatban egyedülálló az én drágám. Ez viszont majd változik, sok helyes srác járkál itt a folyosókon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 9. 14:53 | Link

Ikremnek <3

Megcsóválom a fejem, amikor azt mondja, hogy meg tudja magát védeni tőlem. Az ifjú vőlegénye pedig minden mástól. Ha már itt tartunk nagyon szeretnék találkozni azzal a Jeffel, aki így elcsavarta az ikertestvérem fejét, és képes még tőlem is elrabolni őt. Persze, ez azért még lehetetlen, mert minket még maga Merlin sem lenne képes elválasztani egymástól. Senki. Ha pedig valaki megpróbálná, annak velem kellene szembenéznie. Én pedig nagyon akaratos tudok lenni, ha a családról van szó. Már pedig a család elég nagy, legalábbis a mién. Apai részről és anyai részről egyaránt.
- Nem mintha világéletedben védelemre szorultál volna - öltöm ki rá a nyelvem játékosan. Persze, azért megvédtem, ha kellett, de leginkább nekem volt szükségem rá és nem neki rám. Bonyolult ez az elsőszülöttség meg a többi az már biztos. Jól el szoktam játszani a kis testvéreimmel, akikből van bőven, mert az agyi szintünk nagyjából egyenlő. Na, jó azért nem viszem le magamat ennyire, de azért lehet sejteni mire gondolok.
- Ha te mondod - vontam vállat - De ha mégis elkezd hajcsárkodni, akkor csak szólj a nővérkédnek. Tudod, hogy érted mindent megteszek - sóhajtottam, mintha ez olyan nagy probléma lenne, pedig nem az. Egyáltalán. Sőt, imádok Lotta dolgaiba ártani magam, mert akkor nem érzem úgy magam, mint akit kizárnak valamiből. Néha ez idegesítő persze, de ilyenkor elég, ha csak simán lekoptatnak. agy veszem az adást, vagy nem.
- Gondolod, hogy szükségem van a felvigyázásodra, húgi? Amikor legutóbb néztem én voltam az idősebb. Azért választottam Anya házát, mert jólesett, és.. mert csak - igen választékosan fogalmazok, mint általában. Ha nem jut eszembe valami, akkor így szoktam kifejezni magamat.
- Szóval a szerelmespár már összeköltözött? De édes. Ha ezt tudtam volna akkor előbb jövök, hogy lefoglaljak magamnak egy szobát a kis szerelmi villátokban - és már kezdem is az ikerhúgom piszkálását. Milyen aranyos, igaz? Mondjuk ez napi esemény, szóval nem kell magára vennie senkinek sem. Ilyenek a testvérek. Én pedig egy nagyon jó testvér vagyok, ezt merem állítani.
- Anyával a találkozást ki nem hagynám - forgatom meg a szemeimet tele lelkesedéssel. - És persze a vőlegényedet is szeretném már megismerni mielőbb. Inkább előbb, mint utóbb, ahogy a mondás tartja. Tudod nekem egy olyan személy kéne, aki kibírja lehetetlen jellememet, az pedig nem nagyon van, de találkozol ilyennek szólj csak nyugodtan, kerítőnőcske. Az esküvő időpontját már kitűztétek? - kérdezem mosolyogva mert szinte ugyanúgy örülök ennek a jegyességnek, mint a húgom. Ha örü, akkor én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 18:06 | Link

Ikremnek <3

Tudom, hogy én kis korunkban is a túl érett, felelősségteljes, mindig jó kislány voltam, és engem pont nem kellett védeni, Vivi pedig egy rakat rossz dologba belekeveredett, és inkább rá kellett volna figyelni, és akkor is próbáltam segíteni neki, csak hát még nem fogtam fel a dolgok súlyát. Ez már máshogy van, és megvédem mindentől.
- Ha hajcsárkodik szólok... de ha te is ott dolgoznál rájönnél, hogy ilyenről szó sincs...
Húgivédő ON, tudom én, ilyenkor mondhatok neki bármit, és talán azt is rosszul teszem, hogy beszélek hozzá, de mégis szeretek ilyenkor belekötni. Igen, amibe lehet belekötök, mint a házválasztásba is. Oké, hát én elhiszem, hogy mert csak, de akkor is jó érzés.
- Mert csak kellett, nem?
Persze, hogy folytatom tovább, nem szeretem abbahagyni, mikor még vissza tudnék neki szólni. Foglalkozok én a hatással is, minden apró részletre ügyelni kell, főleg mellette, mert aztán visszakóstol.
- Igazából nem, csak gyakran vagyok lent Nála..
A második felére pedig szavakkal nem reagálok, csak egy édesen fenyegető mosoly. Tőlem, ha neki címzem, akkor tudhatja, hogy nem számít semmit, csak így érzem jól magam, és kész. Ha valamit komolyan gondolok, azt is tudja, hogy mi éppen, mert ikrek vagyunk, megértjük egymást.
- Hááát... annyi embert nem ismerek személyesen is.. de van egy pár helyes pasi erre, szóval válogatni azt tudsz.
Az már enyhe túlzás lenne, ha be akarnám neki mutatni ezeket az embereket, majd felfedez mindenkit magának, ahogyan én tettem, és teszem még most is, mert sosem érek a végére.
- Még nem... és nem is nagyon beszéltünk erről, de nincs az már olyan messze.
Tényleg fogalmam sincs, szóval nem tudnék biztosat mondani neki, még csak saccra sem, így csak mosolygok, aztán eszembe jut valami.
- Lennél koszorúslány?
Hát ezt muszáj olt megkérdeznem. Nem akarom, hogy csak ott legyen, hanem ha már az esküvőm, akkor legyen valami szerepe, hiszen az ikernővérem. Nem törvényszerű, hogy kell, de én nyugodt természetem ellenére is megvernék valakit, ha nem sikerülne.
- Amúgy.. most jut eszembe. Lassan itt a vizsgaidőszak, menni fog ez neked? Jókor jöttél haza.
Ha kell segítek is neki. Azt nem tudom hogyan oldanám meg, de segítek. Nekem még mindenhogyan van egy évem, és ő nem tudom hogyan akarja, vagy tudja-e egyáltalán, és ő nem tudom mit is csinálna.. Keresne munkát, egyértelmű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 9. 18:42 | Link

Ikremnek <3

Tudnék én dolgozni, ha akarnék, mert igazából van bennem minden, ami a munkához kell. Ambíció, meg,hogy is nevezik azt a dolgot, amikor felvállaljuk a dolgainkért a... ja, ilyen pont nincs bennem. Azért van felelősségérzetem, de ez néha kikapcsol és csak akkor kapcsol vissza, amikor már késő. Néha helyre kell rázni engem, de mostanában már időben kapcsol issza. Kiskoromban többször is kikapcsolt, akkoriban többször is kerültem bajba, vagy rossz társaságba, de ezzel most már nincs gond, annyira.
- Pontosan ezt a szót kerestem. Csak kellett - bólintottam még hozzá, hogy még jobban nyomatékosítsam a szavaimat. - Ha egy hozzám illő munkát találok, majd beszélhetünk munkáról, addig nem - jelentettem ki még az előző mondatára. Én már csak ilyen össze-vissza egyéniség vagyok. Van, amikor egy kérdésre öt perc múlva válaszolok, miközben már előtte válaszoltam vagy három kérdésre. Nem tudom, hogy mennyire vagyok követhető, mert szerintem semennyire.
- Így már mindent értek, de nem lenne egyszerűbb ha összeköltöznétek? Akkor nem kéne járkálni ide-oda. Bár, én imádok futni, szóval felőlem az esküvő után is maradhat így. Legalább lesz hol kipróbálnom az új cipőimet. Tőled elfutok Jeff-hez és vissza - poénkodtam Lottin és a jegyesén. Nekem ugyan nem sok pasival volt dolgom, a legtöbbjük csupán haver volt, vagy ha mégis több lett, mint barát, akkor sem lett olyan bonyolult kapcsolat köztünk és sosem jutottunk el az eljegyzésig. Szerencsére. Nem vagyok az a fajta, aki az első embernek igent mondd, de  még csak a másodiknak sem. Talán egy picit hiszek az igaz szerelemben és azért vagyok ilyen, de választ még én se, találtam rá.
- Válogatásban nagyon jó vagyok, szóval örülök, hogy ilyen nagy errefelé a kínálat - vigyorodok el saját magam mondatán. Ilyet is ritkán szoktam mondani. Nincsenek nagy elvárásaim a pasik terén, de tényleg... egyedül azt nem szeretem, ha nagyon depressziósak, mert akkor még talán engem is képesek lennének leamortizálni, ami eddig még lehetetlen volt.
- Nem beszéltetek róla, de nincs messze.. értem én - mondom gúnyosan - Tényleg, anyu hogy fogadta? - kérdezem még, de akkor ő lep meg engem a kérdésével. Látszik is rajtam, hogy még nem gondolkoztam el az ilyen apró-cseprő dolgokon, mert szemeim először tágra nyílnak, majd macskástól, szőke loknistól Lotti nyakába vettetem magam.
- Persze, hogy leszek! - sikítottam és reménykedtem, hogy semmi kárt nem tettem a hallásában. Amikor végre elengedtem az erős szorításomból a gondolataim már megint össze-vissza jártak, hogy milyen ruhám lesz, nem fogok-e e semmit sem elrontani. - Ezt biztos, hogy jól meggondoltad? - kérdezek, azért rá kétkedve.
- Tudod, hogy mindig ki tudom választani a legjobb pillanatot. Majd jól bemagolok mindent, de azért jól jönne minden segítség - vigyorodok rá és az eszembe vésem, hogy majd Anyuhoz is elugrok segítséget kérni, mert felvettem a Sárkánytant is, de biztos, hogy a többiben is tud segíteni
- Eszembe jutott valami! És nem kell semmi rosszra gondolni. Egyik nap, ha szabad vagy, és épp nem hajszolod agyon magad, elugorhatnánk vásárolgatni, mint régen - dobtam fel az ötletet és várakozóan pillantottam húgomra.
Már alig vártam, hogy legyen egy olyan pillanatunk, amikor nem kell sietnünk, mert neki dolgoznia kell, nekem meg tanulni, vagy egyéb butaságokat csinálni. Persze, a tanulás nem butaság, de ha választanom kéne, akkor inkább lennék Lottival, mint tanulnék.

//Folytatása -> A kastélyt körülvevő vidék//
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2013. augusztus 11. 17:49
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. augusztus 22. 18:50 | Link

Kicsi Stanwood lánykám

„Szerintem, ha este indulunk, akkor jobb az utazás, mert reggelre ott is lehetünk, és majd a hálókocsiban alszunk!”
Soha többet, komolyan soha többet nem jelent ki ilyesmit. Persze, ötletnek nagyon jó, csak nem akkor, amikor a nyár leghidegebb éjszakája van, ő pedig nem húzott fel mást, csak egy vékonyabb fehér pulcsit, amin két nagy pandamaci szem van. Azt a kevés cipzárt, ami van a ruháján már felhúzta teljesen, sőt a kapucnit is feltette, így most úgy néz ki, mintha a panda homloka kinyílt volna, hogy aztán lenyelje Lottit, aki onnan kukucskálhat ki a világra.
Már akkor is fázott egy picit, amikor lefelé tartottak, de úgy gondolta ez csak a fáradság, viszont leérve és a cuccát letéve megállapította, hogy nem, erről szó sincs, ez nem fáradtság, ez sokkal inkább a hideg maga. Nem álmos, de már szeretné élvezni a vonat melegét, hogy lekezeljék a jegyét és aztán aludjon egy nagyot amíg Pestre érnek. Ott szépen átszállnak, és onnan más Valerie, vagy ahogy mindenki hívja Ashleyke irányít majd.
Ő inkább a második nevén szólítja a kislányt, szerinte sokkal jobban hangzik. Van közöttük vagy kettő, esetleg három év, szóval a kislány egy kislány szájából kicsit viccesen hangzik. Nyújtózkodik egyet és elnyom egy ásítást, mely talán csak kényszercselekvés, főleg miután kiderül, hogy a vonatuk húsz teljes percet késni fog.
- Ez az utolsó vonat, mi az ami miatt késik?
Ez inkább csak költői kérdés, de ha a másik fél megválaszolja, az se olyan nagy probléma. Csak nyugi. Hamarosan nyaralni mennek, és akkor minden nagyon király lesz. Angelinnehez, Valerie anyukájához igyekeznek, a vizsgáik csak későbbre vannak kiírva, szóval előtte pihennek egy jót, aztán visszajönnek, jól levizsgáznak és utána az ő anyukájához mennek nyaralni. Ez az első nyara diákként és tele van izgalmakkal. Szóval még húsz perc, aztán alvás, így érdemes előtte dumcsizni egy kicsit.
- Szóval Valerie, azt hallottam az Edictum szerkesztőségében, hogy egy bagoly minden reggel hoz neked valami apró ajándékot, mintha egy fiú udvarolna neked. Igaz a hír?
Ezt már napok óta meg akarja kérdezni, így most végre itt az alkalom. Lehuppan a kislány mellé a padra, lábait felhúzva törökülésre váltva, miközben a válltáskájából egy csomag pillacukrot húz elő, amit kibont és a lány felé tart. Amióta Edictumos lett és ott hallja az embereket trécselni, elkezdett ő is pletykákra éhezni. Hihetetlen, hogy mit tesz az emberrel egy plusz szabadidős tevékenység. Ki tudja mi lenne vele, ha DÖKözne, kviddicsezne és színjátszana is. Valószínűleg megszűnne önmaga lenni.


Ruci
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 1. 15:38 | Link

[Chari]

Kedve lenne egy adag fagyiba fojtani az unokatesóját. Nem nagyon, csak egy kicsit, és azért fagyiba, mert az finom, és hideg, és mivel hideg van, még hidegebbe lenne a lánynak, és ez neki tetszene, ha már kitalálta, hogy éjszaka utazzanak. Egyikük sem számolt a hideggel, elvégre nyár van!
Azért mégsem fojtja fagyiba, nincs is nála, csak csoszog a csomagjaival. Felkucorodik az egyik padra, amint leérnek, és vacog tovább. Ekkor derül ki, hogy a vonat késik.
-Ó, ne már, ember!-
Kiált fel, maga is meglepődik, hogy milyen hangosan, és milyen stílusban. Talán túl sokat lóg mostanában egy bizonyos rellonos társaságában, ami miatt el _kell_ tanulnia a vagány beszédet. Kicsit még a maga számára is idegenül cseng ez, de felülemelkedik ellenérzésein, és inkább csak bízik benne, hogy nagyon vagány, és nagylányos volt.
-Anya egyszer azt mondta, a MÁV-nak négy fő ellensége van: a négy évszak! Talán ez igaz az MMV-re is.-
Mondja tudálékosan, majd nevetgélni kezd ezen. Azon gondolkozik, de nem emlékszik pontosan, ami csakis a hideg számlájára írható, hogy varázsolhat-e Bogolyfalván, és ha nem, akkor honnan tudnák, ha megtenné, hogy mégis ő volt.
-Gyújtsunk tüzet.-
Mondja a lánynak, hátha ő emlékszik, szabad-e varázsolniuk. Mert természetesen pálcával gondolja, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a pálcáját is előhúzza.
De a lány egész másról beszél, a kicsi szemei meg tányérnyi méretűre nőnek, és zavartan elpirulva fordul el.
-Nem, ez nem igaz, nem kapok minden reggel ajándékot.-
Motyogja, és arra gondol, hogy nem minden nap kap levelet Kornéltól. Általában inkább ő szokott neki küldeni papírrepülőt, átvarázsolja a termen, de néha a fiú is válaszol neki, de ezek nem ajándékok, és még hogy udvarolni! Neki nem udvarolhatnak, az apukája megmondta. De ha udvarolna valaki, ha udvarolna a szív király, az nagyon jó lenne.
Utoljára módosította:Angelinne Stanwood, 2013. szeptember 1. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 27. 01:34 | Link

Valerie

- Ejnye kislány, anyukád tudja, hogy ilyen stílust vettél fel?
Érdeklődik a kislány felé fordulva, felvont szemöldökkel, csodálkozó arckifejezéssel. Tényleg meglepődött, hiszen, ha valaki ránéz a lányra, az első, ami eszébe jut róla, hogy "milyen kis cuki". Aztán kinyitja a száját és arra gondolsz, "ejha, ez a lány aztán nem semmi". Reméli azért nem nő fel nagyon korán, olyan kis helyes, és imádja a gyerekeket, na nem mintha ő olyan felnőtt lenne a maga tizenöt évével, de amióta Alina elkezdett egyre hisztisebb lenni - úgy, hogy ő apa szeme fénye még rá is játszik -, azóta drukkol, hogy a családból senki más ne kövesse a példáját.
- Tutira igaza van, szerintem, amivel közlekedni lehet, annak mindegyiknek az ellensége. Elvégre, ha seprűn utazol, az se jó, mert vagy túl hideg van, vagy túl meleg, csapadék, szél. Szerintem az időjárás még a hop-hálózatba is beleszól valahogy.
- Tüzet? Nem szeretném, ha egy tűz miatt csapnának ki, és szeretem a pálcámat, nem kéne, hogy ketté törjék. Bár lehet, hogy itt nem tilos, végül is…ez mágikus hely, mármint itt nincsenek muglik. Talán nem lenne olyan nagy baj belőle, nem tudom.
A falnak vetett háttal néz ki a csillagos égre. Szuper, extra hideg lesz ma. Elrugaszkodva a faltól a lánykához lép, majd leülve mellé átkarolja, hogy ezzel is melegítse. Tutira fel fognak fázni és akkor az egész nyaralás abból áll majd, hogy a mellékhelyiség kilincsét adják át egymásnak.
- Szóval, azt mondod, nem kapsz minden nap ajándékot, és nem azt, hogy nincs ilyen fiú, vagyis van ilyen fiú, aki olykor ad neked valamit. Húúú, és kicsoda?
Szabad kezét az álla alá helyezve, ravasz mosollyal, csillogó tekintettel néz a lányra, miközben számba veszi a korának megfelelő elsős maximum másodikos diákokat, akik úgy mond szóba jöhetnek. Ha így beszél, akkor biztosan valami vagánykodó srác tetszik neki.
- Ugye nem a falu kisbikája, Gergő a nyerő nálad? Miután szakítottunk, bepróbálkozott Zsófinál. Várnai Zsófinál. A legjobb barátnőmnél. Szerinted normális? Ugye, hogy nem, szóval vele ne kezdj. Elég szívás.
Reméli is, hogy a lány reakciója határozottan az lesz, hogy ő aztán soha semmilyen körülmények között. Nem Geri ellen, de vannak emberek, akiket tényleg félt tőle. Ilyenek Dea vagy Valerie.
- Én nem fogok fiúzni, amíg be nem fejezem az iskolát. Annyi vagyok, mint amikor anya megszült engem, nem akarok kockáztatni, sem örökbe adni a gyerekemet. Mármint boldog életem volt és most is boldog, csak van bennem egy kis tüske az egész miatt, amit nem hiszem, hogy ki tudna húzni az idő vagy bárki, és nem akarom, hogy a srácom így érezzen irántam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 4. 13:12 | Link

[Chari]

-Nem. Kérlek, ne árulj el!-
Vált át esdeklőre, mert anya biztos nem örülne, ha ezt hallaná. Bár, lehet nem is anya lenne ilyen szempontból a problémásabb, hanem apa. Néha szerepet cserélnek, és apa jobban haragszik valami miatt, mint anya. Van egy sejtése, hogy ez Kornél esetében is így lesz. Megszorongatja kicsi kezével a nyakláncát, amit kapott, és megnyugszik, hogy biztosan megvan. Valamit ki kellene találnia, hogy sose veszthesse el.
-Igen, ez igaz. De a vonatnak nem kéne, hogy ennyire az ellensége legyen, elvégre... ez egy vonat!-
Hát nem egyértelmű? A vonat masszívabb, mint egy seprű. A hop hálózatnál is, hiszen ha a hop hálózatba lépünk, akkor egy térbe lépünk, nem járműbe. Kihúzza magát Chari kezei között, aki jóindulatúan átkarolta, hogy ne fázzon, és arra gondol, mekkora bajba kerülhet vajon tűzgyújtás miatt. Aztán eszébe jut, hogy nagylányos akar lenni, és a nagylányok azért merészebbek. Ez egy varázsfalu, honnan tudhatnák meg, hogy ő varázsolt? Ha elkérik a pálcáját, akkor... ó, bárcsak emlékezne, hogy varázsolhat-e itt, ez szörnyen bosszantó!
Azért nagy merészen előkapja a pálcáját, és dönt: varázsolni fog. Csak egy kicsit. És lényegében életveszélyben vannak, a fagyhalál fenyegeti őket. Tehát varázsolhat.
-Lacarnium Inflamare!-
Ejti ki tökéletesen a varázsigét, és meg is jelenik az aprócska láng a pálca végén. Chari felé fordítja, és szabad kezét gyorsan oda is hajtja a végéhez, -azért a lánynak is hagyva helyet- hogy felmelegedjen.
Azonnal elpirul, ahogy Chari belekezd az agytekervényeinek és szavainak forgatásába. Van ilyen fiú, és mivel nem szokott hazudni, nem mondja, hogy nincs.
-Nem árulhatom el, hogy ki az. Nem hiszem, hogy örülne. Ő már nagyfiú, és biztos haragudna, hogyha arról beszélnének, hogy egy "kislánnyal" barátkozik. Mert ő kislánynak tart, pedig már nagy vagyok!-
Jobban kihúzza magát ültében, szemléltetve, mennyire nagy is. Aztán a szabad kezével megint a láncához kap, mintegy védve, hiszen arról beszéltek, miket szokott kapni. Egy kártyalapot -amit lényegében inkább eltulajdonított- és egy nyakláncot kapott eddig.
-Kérlek, ne mondd el senkinek!-
Pislog rá nagy szemeivel, mert ennyit se szeretne, ha tudnának. Aztán, amikor a lány találgat, megrázza a fejét. Gergő? Őt nem is ismeri.
-Nem, nem normális.-
Helyesel azonnal, bólogatva, és nagyon élvezi ám, hogy beavatják ilyen nagylányos témába. Aztán megint megrázza a fejét, esze ágában sincs kezdeni vele.
-Nem fogok. Nekem csak két szerelmem van... de inkább csak egy. Egyik sem ő.-
Mondja eltöprengve Viktoron. Nagyon régen nem látta, és amióta Kornéllal barátkozik, azóta nem is érez késztetést, hogy utána császkáljon. Azért a pici szíve időnként még meglódul, ha meglátja a KH-ban, de ez elenyésző dolog a számára...
-Csak egy van.-
Mondja nagyot bólintva, aztán megint hallgatja Charit. Nagy szemekkel néz rá, miközben jár ám az agya. Nem jó az ilyen szociális dolgokba, de ez nagylányos téma is, érzelmes téma is, így csak átöleli a lányt, hogy ne legyen szomorú, aztán felkiált, amikor majdnem megégeti a haját, és gyorsan elrántja a pálcáját messzebb.
-Nox.-
Mondja, mert nem akar kockáztatni, hogy tényleg esetleg megégesse Charit. Végre hallja a vonatot zakatolni, úgyhogy elengedi a lányt, és összeszedi a cuccait, hogy majd fel tudjon szállni. Kicsi fejében csak úgy cikáznak a kérdések, zakatolnak, mint a vonat, aztán végül mégis kinyög belőle valamit, ami érdekli.
-Miért szakítottatok Gergővel? És mit csináltatok, amikor jártatok?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. október 20. 06:55 | Link

Valerie

- Nem állt szándékomban, ne parázz, csak meglepődtem.
Nem fogja ilyen apróságokkal beköpni, éppen elég baj lehet neki, hogy ilyen fiatalon már ide jár, mintha kiszakították volna a gyerekkora egy részét. Furcsa és kicsit szomorú is az, ami vele történik, hiszen még nyugodtan babázhatna a szobájában, helyette vizsgákat iratnak vele, és rákényszerítik, hogy olyan legyen, mint egy tinédzser, és hogy kivívja magának a tiszteletet, mert nem kislány már. Őrült egy helyzet.
- Ez mondjuk igaz, de lehet csak kifogás az egész. Lehet, hogy az egyik állomáson beült kártyázni, mert mondjuk ott állnak negyed órát és annyira belefeledkezett a kártyába, hogy fél óra lett, aztán a szembe menő vonatok miatt is késik még negyed órát és máris kész a baj, ők meg szépen ráfogják a hidegre.
Ennél csak őrültebb ötletei vannak, melyeket talán jobb, ha nem oszt meg senkivel, mert még a végén tényleg őrültnek nézik. Hihetetlen, hogy már egy vonatkésésből is mit ki nem tud hozni.  A lángot viszont, még ha nem is teljesen legális, örömmel fogadja, hiszen nagyon jó érzés, hogy melegíti valami, és nem fog itt és most ténylegesen megfagyni. Az azért eléggé fájna neki, ha egy vonatkésés miatt lelné a halálát. Elég sok terve van még az életben.
- Szerintem nem haragudna meg. Ha szeret veled barátkozni, akkor ne érdekelje mások véleménye akármilyen nagyfiú is. Nekem is van sok idősebb barátom, és ők sem tagadják, hogy barátkozunk, pedig simán megtehetnék.
Mondjuk akkor simán le is átkozná őket, lehet, hogy ezért nem mernek ilyeneket mondani, mert néha tényleg elég agresszív tud lenni. Lehet majd idővel csillapodik, de ő is gyerek még. Arra, hogy kihúzza magát elmosolyodik, ő is ilyen volt,még annak idején, játszotta a nagylányt, mert azt hitte attól mindenki el is hiszi, hogy ő az lesz.
- Tudod, néha kislánynak lenni sokkal jobb, mint nagylánynak. Sokszor szívesebben rajzolnék vagy színeznék kifestőt, mint üstök fölé hajolva reménykedni, hogy a bájitalom megüti a kívánt szintet. Ne aggódj, megőrzöm a titkod, cserébe őrizd meg te is az enyémet.
A kislány mellé telepedve, kezeit maga alá húzva, egy hosszú percig csak ül, és próbálja rávenni magát, hogy végre kibökje, talán, ha tényleg kimondja, ha nem csak utal rá, vagy nem csak magában parázik a dolgon, akkor talán tényleg megkönnyebbül.
- Szerelmes vagyok Noelbe, a srácba, akinek heges az arca. Elég abszurd nem? Szép lenne, ha viszonozná, de tudom, hogy bennem csak a barátot látja. Persze ez is jó, így legalább nem csak távoli vágyakozás, hanem legalább beszélgetünk. Sosem fogom elmondani neki, mert tudom, hogy ez megtörné a dolgot, nem tudom miért, de egyszerűen így érzem, és nem akarom.
Nem jó érzés, egyáltalán nem, de legalább kimondhatta, ez már nagy előrelépés ahhoz képest, ahol az elmúlt hónapokban volt, a magában való szenvedéses vergődésre való hajlam most egy pillanat alatt érezhetően csökkent.
- Kettő? Az szép. Az egy is, de a kettő is.
Egész jól nyomja a kislány, ha ennyi választási lehetőséget is állít maga elé. Két szerelem, na az a nem mindegy, főleg ebben a korban.  Végül megállapodik a lány, hogy igazából csak egy van, a másik talán múlik, vagy csak egy kis fellángolás volt, ki tudja, de reméli, hogy sikeresebben jár, mint ő. Ő jelenleg az egész érzelmi kupacot, ami benne van, kidobná jól a kukába.
- Semmit. Nem is tudom. Játszótereztünk, fagyiztunk, sok sütit ettünk, néha megfogtuk egymás kezét, de semmi több.
Közben ő is felkel, és összeszedi a cuccait, hiszem már látszanak a vonat fényei. Szuper, mindjárt melegbe lesznek.
- Volt egy pletyka, mely szerint más lányokkal is kavar, és mivel Petre is ezt csinálja, ami miatt anya szomorú, ezért kérdőre vontam, ő tagadta, de nem hittem neki, és amikor szakítottam vele, két oldalról lógtak róla a lányok, szóval jobb ez így. Na végre!
Beért és megállt mellettük a vonat, szinte el se hiszi azt a meleget, ami a vonatajtó kinyitásával kiáramlik rájuk. A kislányt előreengedve gyorsan felszáll a nyomába, hogy az első üres fülkébe besietve végre kiolvadjanak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 23. 10:14 | Link

Artemisia Rubya

Néhány nappal ezelőtt egy igencsak furcsa találkozásban volt részem, melynek váratlan és még a kezdeténél is érdekesebb vége lett. Ez a befejezés az oka annak, hogy most itt állok, kezemben egy szál virággal, és sokkal elegánsabb öltözékben, mint amit a legutóbbi szilveszteri, hírességeknek rendezett bulin viseltem. A virágról egyébként fontos megjegyeznem, hogy általában nem szoktam ilyesmit adni senkinek. Ezt még mostohaanyám nevelte belém, ugyanis szerinte a vágott virág az elmúlást juttatja mindenki eszébe. Ha már mindenképpen növényt akarok adni, akkor adjak cserepeset. Na, de hát hogy nézne már ki az, plusz szegény partneremnek kéne végig cipelnie? Akkor már inkább maradok a csoki, pezsgő, sütemény variációknál.
A mai azonban különleges találkozás, így a régi intelmet félretéve mégiscsak beszereztem a virágot. Gondoltam csokorra is, de valahogy ez a virág sokkal jobban néz ki magában, azzal a pár szál zölddel, amit a virágkötészetben a fiatal lány bónuszként hozzárakott. Fogalmam sincs, hogy Artemisia kedveli-e a virágokat, és, ha igen, akkor mifélét, én mégis megkockáztatom. A kezemben tartott növény egyébként egy szál rózsa, ami bár lehet, hogy klisés és unalmas, de mégis az egyik legszebb virág, nem csoda, hogy a legtöbb férfi ilyet vesz a kedvelt nőnek.
A színén azonban majdnem összevesztünk az eladóval, mert ő mindenképpen vöröset akart nekem adni, mert szerinte az a romantikus. Na, meg még mit nem. Engem sokkal jobban vonzottak a számomra különlegesebb színű rózsák. Tetszett a kék, a narancssárga és a lila is, de végül mégis egy fehérben egyeztünk ki, mert a kis hölgy annyira feldühödött azon, hogy nekem nem jön be az, amit ő akar, hogy a végén úgy döntöttünk, hogy legyen valami semleges szín. A fehérnél pedig nem találni semlegesebbet, talán a feketét, de hát csak nem fogok fekete virágot adni a nőnek. És, hogy mi nem tetszett a választásaiban? A virágszimbolika. Nem fogok örök szerelmet, égig érő szenvedélyt vallani a második találkozáson még virágnyelven sem. Volt már rá példa, és nem én jöttem ki jól belőle.
Na, szóval itt állok a vasútállomáson, és várom, hogy megérkezzen. Nem vagyok ideges, de azért a szokottnál többször borzolom össze a hajam, ami Bogolyfalvára érkezésem óta eléggé megnőtt, így már valószínűleg egy közepes méretű, enyhén zilált fészek benyomását keltheti. Öltözékem egy viszonylag elegánsnak mondható, farmerhatású, fekete nadrágból, egy egyszerű fehér ingből és egy fekete bőrkabátból áll. Nyakkendőt nem viselek, inkább kigomboltam a felső két gombot az ing nyakán. Teljesen kész vagyok, várom a nőt, és azt is, hogy megtudjam, hova igyekszünk egyáltalán. Múltkor túlságosan is titokzatos volt a távozásakor, de talán épp ezért vagyok most itt. Nemcsak a nő vonzó személyisége és kinézete miatt, hajt a kíváncsiságom is, mellyel megismerni kívánom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 23. 15:34 | Link

Merkovszky Ádám

Kabát alatti öltözékem

 Épp elütötte a hatot az óra, s én apró de határozott lépteimmel belépek a Vasútállomásra. Vékonyabb bőrkabátban vagyok, alatta egy pörgős pöttyös ruhával, elvégre a tánchoz, amire invitáltam a híres (macska)fogó urat ez elengedhetetlen tartozék. Hajam kiengedve omlik derekam alá, szemeimen enyhe smink ajkam lágy vörös színnel festve.
 Lelkem mélyén érzem talán elhamarkodtam ezt a gyors meghívást, mégis vonz az ismeretlen, s a mellkasomban ébredő kellemes bizsergés is kedvemre való. Messziről kiszúrom a férfit, egymaga áll jellegzetes nyúlánk termetével és várjunk csak? Egy szál fehér rózsával. Megdobban a szívem, honnan tudhatta, hogy ez a kedvenc virágom? Lehet, hogy kapcsolatai útján leinformált? Vagy egyszerűen csak tudja, hogy virágnyelven a fehér rózsa nagyrabecsülést és titoktartást jelez? Nincs időm ezen gondolkozni soká mert lábaim egyre közelebb visznek hozzá.

- Vár valakit, Señor?

 Kérdezem amikor végül odaérek mögé. Szavaim közben bal kezem gyengéden vállára teszem, azt még kényelmesen elérem ugyanis s a lehető legkedvesebb és megnyugtató hangomon szólítom meg persze őt nehogy azt higgye egy rajongója akarja letámadni szeretetével.
 Nagyon örülök, hogy eljött és remélem jól is fogja velem érezni magát ott ahová el szeretném magammal vinni. A szüleim egyik jó barátjának van egy tánc stúdiója, s amikor épp nem volt tanítás akkor néha ott töltöttem pár órát és néztem a profikat, ahogy szinte lebegnek a parkett fölött és kecsesen hajladoznak akár a szélben a búzakalász. Régi vágyam volt egy partnerrel visszatérni oda. Talán ma beteljesül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. október 23. 16:36 | Link

Artemisia Rubya

Senkit sem szeretek megvárakoztatni, így legtöbb találkozómra pár perccel korábban érkezem a megbeszéltnél, a mostanira azonban sokkal előbb elindultam, így már egy ideje ácsorgok az állomáson. Van időm felkészülni, gondolkodni, eszembe idézni azt a pár tánclépést, amiről emlékeimet az elmúlt napon felfrissítettem. Persze nem egyedül, volt egy kis segítségem is: édesapám.
Fontos számomra, hogy ne beszéljek a levegőbe, így hát miután Artemisiának kijelentettem, hogy valamicskét képes vagyok táncolni, mindent megtettem, hogy a valamicskénél jobb tudással álljak elé a mai napon. Szüleim meg sem lepődtek furcsa kérésemen, megszokták már az évek során hirtelen ötleteimet, ráadásul nekik is kedvükre valónak tűnt a szórakozás. Régen nevettem már ennyit apámmal, őt általában komoly embernek ismeri mindenki, sőt egyesek úgy gondolják, hogy humorérzéke sincsen. Ez azonban nincs így, bár valóban nagyon ritkán sikerül megolvasztani komolyságának álcáját, és nevetni látni őt. Érdekes módon mostohaanyámnak mindig sikerül.
A tegnapi táncpróba velük elég magabiztosságot adott ahhoz, hogy ma ide merjek állni, és önbizalmam teljében vigyem táncba a hölgyet. Gondolataim elkalandoznak, főleg a virágon és szerzésének körülményein, így egy cseppet meglepődök, mikor valaki megfogja a vállam. Fordulás közben, már a hangját is meghallom, így kérdőn felvont szemöldök helyett mosollyal és a rózsával fogadhatom:
- Egy titokzatos fekete macskát - nézek a szemébe, majd átnyújtom neki a virágot - Rövidebb szárút kellett volna hoznom - jegyzem meg tűnődőn, ahogy jobban szemügyre veszem a nőt - Gyönyörűen mutatna a hajában.
Ritkán szoktam leesett állal bámulni valakit, de az agyam egy ideig egy helyben toporog, talán, hogy tovább tartson feldolgozni a nő látványát. Amint sikerül újra levegőt vennem, felé nyújtom a karomat:
- Mondanám, hogy mehetünk, de hát fogalmam sincs, hogy hová - mondom, miközben várom, hogy belém karoljon, vagy csak egyszerűen megmondja az útirányt. Előzékenységem visszautasítása miatt sosem szoktam megsértődni, rokonságomban található olyan nő is, aki már azért is csúnyán néz, ha kinyitom előtte az ajtót vagy magam elé engedem a bejáratnál. Én mégis mindig megteszem, mert ez nálam már-már reflex, gondolom ez is neveltetés kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 23. 17:24 | Link

Merkovszky Ádám

 Azonnal felismer, tehát a memóriája mégsem olyan rossz mint állítja. Ezt örömmel konstatálom és azt is, hogy macska alakom elnyerte a tetszését két nappal ezelőtt. Ahogy zöld szemi az enyémbe néznek, mintha szál szövődne köztünk, ezt érzem legalábbis. Bizsergés fog el és elpirulok, tekintetem gyorsan elkapom és félre nézek. Ekkor nyújtja át a csodaszép rózsát és megjegyzi milyen jól mutatna a hajamban.
 Nos mi sem könnyebb ennél, gondolom magamban. Kabátom titkos zsebéből némán előhúzom pálcámat, a virágra emelem mialatt magamban elmondom a kicsinyítő igézetet, s ajándékom hajba valóan apróvá zsugorodik kezemben. Elteszem pálcám majd visszanyújtom neki a virágocskát.

- Akkor tűzze oda, kérem!

 Míg én tevékenykedem addig ő szavakba önti igényét az indulásra, és jelzi azt is hogy még mindig titok övezi, hová is megyünk. Nem hagyom figyelmen kívül mondatait, de csak az után avatom be tervembe miután a rózsa hajamat díszíti, s mi ketten már kisétáltunk az állomásról egyelőre egymás mellett. Nem szoktam kéz a kézben sétálni senkivel, mert lépteim olyan aprók, hogy szinte kettőt kell lépnem, hogy tartsam az emberekkel az iramot.  

- Hoppanálni fogunk és meg sem állunk Budapestig. Egy Hölgyválasz nevű táncstúdióba fogom elvinni önt, ahol ilyenkor Össztánc néven estély van és bárkit szívesen látnak. A tulajdonos a szüleim jó barátja. Egykor itt laktunk pár évig és sokat tébláboltam ott iskola után.

 Megfogom a férfi kezét és megpördülök. Érzem ahogy gyomrom tájékán elragad a varázs hatalma és jó erősen megszorítom a férfi kezét. Amilyen aprók csontosak és inasak sajátjaim olyan erő lakozik bennük, hiszen íjászat közben amit ugyan már egy ideje nem űzök 15kg-ot tartottam ki célzás közben három ujjal hosszú másodperceken át.
 Az érkezés kicsit összezilál, de a jellegzetes pesti levegő azonnal kijózanít. Elengedem partneremet és megigazítom kabátomat. Hajam egy kicsit összekuszálódott ezt is kisöpröm arcomból kisebb-nagyobb sikerrel, majd felnézek a férfira azzal a bizonyos "Itt is volnánk", arckifejezéssel és elmosolyodom.

(Folytatás: Budapesten)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 10. 10:32 | Link

[Chari]

Fura fejtegetésbe kezd a lány, miután megnyugtatja, hogy nem árulja be anyunak, és apunak. Chari nagylány, ért a nagylányos dolgokhoz, és megbízható is, ráadásul már járt is fiúval - a nagykislány számára több, mint aranybánya!
-Ilyet nem csinálhat.-
Közli tárgyilagosan, ellentmondást nem tűrően, amikor arról beszélnek, vajon miért késik a vonat. Elképzelni sem tudja, és határozottan elutasítja a lány ötletét, mert az... őrület lenne. Szabálytalanság, és a szabályokat nem lehet csak úgy áthágni. Mivel ő már nagylány, így tudja, hogy néha egyiket-másikat át lehet (bár őszintén szólva a hideg futkos a hátán a gondolatra) de mégis így van. Most a hidegtől is a hideg futkos a hátán, így ha arra kell vetemedjen, akkor bizony megszegi a szabályt, hogy felmelegítse magukat. Eközben figyel is arra, mit mond a nagyobb nagylány, de végül csak megrázza a fejét.
-Nem akarok kockáztatni.-
Sóhajtja halkan, hiszen ha Kornél nem beszélgetne vele, az szörnyűséges lenne. Nagyon fájna, annyira, hogy nem is tudja, mennyire, de már belegondolni is rémes, úgyhogy inkább elutasítja az ötletet, hogy bizony el kell mondani a világnak, hogy ők barátok. Nem kell, neki nem szüksége, hogy tudjon róla más is, sokan tudjanak róla, megfelel neki így is, ha a közelében lehet, és ezt nem akarja veszélybe sodorni.
-Én nagyon szeretek ide járni, üstök fölé görnyedni, varázsigéket tanulni a könyvtárban, és házi feladatot írni is. Nem hiányoznak a babáim... nem is sokat babáztam. Ruru meg úgyis itt van velem.-
Fejtegeti a dolgot, hiszen tényleg szeret itt lenni, még akkor is, ha a nagyok sokszor bántják. Ruru pedig az örök kedvenc, apu rellonos sárkánya, akitől úgysem tudnák elszakítani. Ha ő itt van, akkor nagyobb a rend és béke a kislány világában.
Jobban figyel a lányra, hiszen titkot készül vele megosztani. Hegyezi a füleit, hogy mindent jól halljon, és ahogy eltűnődik némileg, talán hasonló is kettejük helyzete. Chari szerelmes, és ő is szerelmes, és mindkét fiú barátkozik velük.
-Akkor nem árulod el neki? De... megmutatod? Vagy mit fogsz tenni?-
Kérdezi izgatottan, hiszen nagyon kíváncsi, utána arról beszélgetnek, hogyan járt Chari, meg Gergő. Számára ez az egész varázslatos, és amiket a lány mesél, az nagyon tetszik neki. De jó lenne, ha ő is játszóterezhetne, és fagyizhatna Kornéllal, és megfogná a kezét!
-Akkor én is járni akarok!-
Mondja határozottan, majd megpillantja a vonatot, úgyhogy összeszedi a dolgait. Végre hazafelé fognak tartani, a jó melegben! De előtte még Chari elmondja azt is, hogy miért szakítottak.
-Ez igazán... nem szép dolog.-
Fűzi hozzá, nem tudja, mit mondhatna mást, elvégre nem ért ehhez. Kinyílik az ajtó, felkecmeregnek a csomagokkal egy fülkébe, ahol végre felmelegedhetnek fagyos tagjaik. Nem is nagyon szól, csak élvezi ezt az érzést, és gondolkozik tovább a hallottakon. Határozottan megéri Charival barátkozni, persze, ezek nélkül a dolgok nélkül is, amiket tud, és elárult a lánynak, de így mégsokkaljobban. Nagyon jó hétvégéjük lesz, már alig várja, hogy hazaérjenek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 27. 12:55 | Link

Yar
Hajnalban



Egy kicsit bódultan, de iszonyatosan fáradtan ül a vonaton, ami nemsokára beér Bogolyfalvára. Lábai között egyik kezével szorongatja a nagy, eprekkel díszített bőröndjét - amit még egy 5 éves kislány is sírva könyörögne ki az anyjától, a mellette lévő ülésen pedig egy kisebb kézipoggyászát nyugtatgatja másik tenyerével.
~"Szél repííít... a nap hevííít..."~
Dúdolgatja magában azt a magyar számot amit hallott odaát, Japánban is és annyira megtetszett neki, ugyanakkor annyiszor lejátszották, hogy kívülről fújja. Egész éjszaka úton volt, rengeteget szállt át, nem is emlékezett rá, hogy ennyire megterhelő lenne az utazás. Érzi, hogy bármelyik pillanatban elaludhat, de nem akar, mert mindjárt bent van a vonat és át kell sétálnia még a Fő utczára is. Írt egy levelet ugyan Yarnak, hogy ma érkezik, de senki sem fogja elvárni tőle, hogy kinézegesse az átszállásait és hajnalban kijöjjön elé az állomásra. Azok után főleg nem, hogy szó nélkül elment és csak egy baglyot küldött hátra, ki tudja mennyivel az indulása után ért célba. Bűntudata van, ennek nem így kellett volna történnie, főleg nem azok után a csókok után... most akkor köztük mi is van? Ha a fiú nem utálta meg azok után hogy Viko lelépett, akkor talán barátság...
A vonat lassít, a zakatolás vontatottabb lesz, most már tényleg percek kérdése, hogy megálljon. Nekiáll készülődni, felkapja a kabátját, a sálját, a kezei ügyébe veszi a csomagjait. Jobb is, hogy Yar nem tudja, hogy most jön. Volna olyan lovagias, ki akarná kapni a kezéből a lopásgátló bűbájjal ellátott bőröndjét. Azaz, ha más ér hozzá rajta kívül, a csomagok őrült erővel és nagyon feltűnően kezdik el csapkodni az illetőt, ahol érik. A bőrönd esetében pedig nem túl szerencsés, ha például fejen találják a kis csenevészt...
Megáll, csend, Viko nyitja az ajtót és leszáll. El sem hiszi, végre talaj van a lába alatt, olyan, ami már nem fog mozogni sehová. Megkordul a hasa. Alig evett az úton valamit, otthon pedig nem várja majd teli éléskamra, úgyhogy itt kéne venni valamit. Körbepillant, az árusok most kezdenek csak kipakolászni. Annyi ideje még van, hogy azt megvárja, úgyhogy a bőröndjét maga után húzva kezd el nézelődni, az étel gondolatára egyre hangosabban korgó gyomrával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 27. 20:46 | Link

Viko <3

~ Ez varázslatos! ~ Gondolja, miközben tesz még egy kört a vasútállomás felett. A sas lassú mozdulatokkal tartja fenn magát a levegőben, és leszálláshoz készülődik. A vonat, amit vár hamarosan megérkezik, hiszen most érkezett vissza egy negyed órás útról, és megvárta a szerelvényt, tudni akarta, hogy mikor érkezik meg a kedvese. Utána érdeklődött korábban, hogy hogyan is lehet ilyenkor ide eljutni Japánból, ami nagyon nem egyszerű, könnyen le lehet késni egy-egy szerelvényt és az akár napos késéseket jelenthet. Ez már a negyedik reggel, amikor várja Vikot, repdesve és próbálgatva animágus alakját. Izgatott, hogy mi lesz, hiszen az utolsó estéjük jól sikerült, de a következő nap a lány eltűnt, Keiko sem tudott semmi pontosat róla. Ideges is volt pár napig, hogy vajon mit rontott el, de olyan nagy dolgot nem talált, ami miatt a mandulaszemű exterelőnek menekülnie kellett volna. Azt is reméli, hogy végre ezzel a vonattal jön, mert bár imád repülni, kezd egyre csalódottabbá válni, hogy a lány a levele ellenére mégsem tér vissza. De kitartó még, úgy számolja, hogy ezen kívül még van pár nap, amikor Viko megérkezhet. Mikor végez a gondolatmenettel, már látja is a befutó vonatot. Ahogy beáll az állomásra, látja Yar, hogy a vasszörnyeteg csukott száját kitátva kiengedi magából az utasokat. Ő pedig állomáson le is száll az egyik tetőre, már nem csúszik meg, mint korábban, egészen ügyesen landol. A tökéletesség még messzi van, ahhoz sok gyakorlás kell még, de elégedett önmagával egyelőre. A tömegben kiszúrja a kissé fáradt Vikot, majd megvárja, hogy kimenjen az állomásról az epermintás bőrönd tulajdonosa. Elrugaszkodik és felreppen, amitől megroggyan egy kicsit a cserép, majd Yar rikolt egyet és a lányt veszi üldözőbe. Aztán meggondolja magát és egy félkört tesz még meg, majd leszáll elé nagyjából másfél méterre, a macskakőre. Onnan szemléli a felé tartó leányzót, és figyeli, hogy milyen reakciója lesz vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 27. 21:38 | Link

Yar
Hajnalban



Kiszúr magának egy tetszetős szendvicset, közben magában dúdolgat, hogy belső szövegelésre koncentráljon és ne akarjon itt helyben elaludni. Kifizeti, megköszöni a finomságot, majd gyorsan kiszabadítja a csomagolásából és majszolni kezdi. Mikor a gyomra végre lenyugszik az első pár falattól, Eperlány körbepillant, hátha lát valamerre egy bizonyos ismerős arcot. Mivel nem találja Yart, így egy kicsit csalódottan elindul ki az állomásról, hazafelé. Ekkor meghall egy szokatlan madárhangot, de nem tulajdonít neki sok jelentést, úgyhogy tovább sétál. A dolog akkor lesz csak gyanús, mikor ügyetlen érkezéssel egy sas ereszkedik alá a levegőből, éppen elé egy fél méterre. Viko meglepetten néz farkasszemet a madárral, fogalma sem volt róla, hogy Bogolyfalván vannak egyáltalán, no meg hogy ilyen közel merészkednek az emberhez. Talán a szendvicséből szeretne? Lehet, hogy akkor nem ártana tisztázni, mielőtt az állat megtámadja a finom falatokért.
- Szia.
Próbálkozik meg egy köszöntéssel, bár nem sok esélyt lát rá, hogy ebből bármit is megért a madár.
- Ebből szeretnél?
Kérdezi félénken és felmutatja a szendvicsét, de igyekszik a hangjával megnyugtatni, jelezvén ezzel, hogy nem akarja bántani. A vadászállatok főleg megérzik a félelmet... Letör belőle egy darabot, leguggol, megtartva a tisztes távolságot és óvatosan a sas felé tartja a kezét, amiben a sonkás falat van. Egy kicsit fél ugyan, hogy ha a madár el is veszi a jussát, az ő kezéből is harap, de most félre kell tennie az aggodalmát. Biztosan valaki madara lehet, elvégre nagyon fura, hogy egy sas ilyen közel merészkedik egy emberhez.
- Tessék, a tiéd.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2014. január 28. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 28. 14:22 | Link

Viko <3

Kissé ügyetlenül érkezik meg, de nem esik el, ami nagyon fontos az önbizalma szempontjából. Bár már tökéletesen át tud változni, de tudja, hogy rengeteg gyakorlás áll még előtte, hogy tökéletes szirti sas legyen. Az ilyen alkalmak viszont megfelelőek erre, például a látását is tudta tesztelni, hogy a sötétben, majd virradatkor milyen. Jó móka és nagyon jó érzés, egy állat bőrében lenni, főleg, amikor repül. Teljes más, de legalább annyira nagyszerű érzés madárként repülnie, mint seprűvel, de lehet, hogy még jobb is. Ma is legalább egy órája van már madáralakban, és kezd kicsit fáradni. Még nem tökéletes a repülése sem, viszont elég gyorsan tanulja, sokkal jobb, mint kezdetben, és tudja, hogy bőven van még lehetősége fejlesztenie a készségét.
Megérkezik a vonat és Viko is feltűnik a színen, ezért be is cserkészi az eperlányt. Leszáll előtte, és örömmel konstatálja, hogy az akire annyira várt tart tőle, illetve egy sastól, amit nagyon helyesel is magában. Érdeklődve pislog a lányra, várja, hogy mit hoz ki Viko ebből az egészből, például észreveszi-e a szokatlan szőke fejtollakat, ami az emberi mivoltából maradt. Persze tudja, hogy vannak olyan sasok, amelyeknek más színű a tollazatuk a fején, így nem biztos, hogy a lány rájön, hogy róla van szó. Mikor elment még nem volt animágus, így egyáltalán nem biztos az, hogy tippelni fog az exterelő lány. Amikor Viko köszönti, ő csak felfelé mozdítja a fejét, hogy üdvözölve a másikat, és apró rikkantást hallat. Érdeklődve figyeli a szendvicsét, a lány pedig odanyújt egy darabot. Odatotyog Yar és kipiszkálja a csőrével a kis darabkát a kedves kezéből, vigyázva arra, hogy ne sértse meg az ujjait. Ez nem biztos, hogy sikerül, de a darabka elhagyja Viko kezét, ő pedig belecsippent a kajadarabba. ~ Fujj, ez nagyon rossz. Pedig biztos finom lenne, de nem saskaja, az már tuti! ~ Elégedetlenkedik, majd a lábával elsöpri a többit a közelből. Viszont nem tágít, tovább pislog a lányra, még a szárnyát is kitárja, jelezvén, hogy nem akarja elengedni őt. Egy kicsit vár még, kíváncsi, hogy a kedves mit fog tenni, de aztán hirtelen visszaváltozik emberi alakba. Természetesen jól felöltözött mielőtt elindult volna, így most egy kabátos, vigyorgó Yarista áll Vikoval szemben, aki gyorsan odalép és megcsókolja a lányt, ha az el nem húzódik tőle. Egy hosszabb csók végén, hátrébb lép, és újra mosolyogni kezd.
- Szia! Nagyon hiányoztál és… még egyszer el ne merj menni szó nélkül, vagy… - próbál fenyegető lenni, de nagyobb az öröme a dühösségénél.
-  Szóval, most már maradsz, ugye? Kérem a bőröndöt és mehetünk is! – mondja mosolyogva és nyújtja a kezét, hogy Viko átadhassa neki a csomagját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 28. 15:40 | Link

Yar
Hajnalban




Az állat magához mérten óvatosan szedi ki Viko kezéből a szendvics egy letört darabját, de úgy tűnik, hogy nem nyerte el a tetszését, mert miután megkóstolja, lábaival arrébb löki. Akkor talán még sem étel kellett neki, vagy csak nem tudta pontosan, hogy milyen íze is van. Ám a sas nem tágít, továbbra is őt figyeli, s kitárja fenséges szárnyait, hogy mindenképpen felhívja magára a terelőlány figyelmét, aki minderre csak értetlenül pislog. Aztán a madár olyan dolgot tesz, amit végképp nem várt; a szárnyak tollai végéből ujjak, a karomban végződő lábakból cipő, a viszonylag nagy termetű madárból pedig ember lesz. De nem is akárki, mert előtte most már Yar áll, elegáns kabátban, arcán a levakarhatatlan édes vigyorával. Viko annyira meglepődik az iménti nem várt eseménytől, hogy ijedtében hátraesik, ám mikor ráeszmél, hogy ki is ez a szőke fejbúbos vadállat, egy kicsit megnyugszik és halkan kuncogni kezd. Mielőtt bármit is szólhatna, a fiú felsegíti és megcsókolja, a fiatal nő pedig viszonozza a kedves gesztust. Amikor véget ér a mézédes köszöntés, lesütve a szemeit hallgatja a "fenyegetést".
- Sajnálom. Olyan gyorsan történt, hogy én is elfelejtettem berakni egy csomó dolgot, nemhogy értesíteni bárkit is.
Többek közt fehérneműt és egyebeket, még jó, hogy a pálcáját időben berakta, olyan szétszórt.
- Igen. De ha bárhova mennem kell, viszlek magammal.
Mosolyodik el, de a bőröndje elkérésének nem tesz eleget, rögtön jobban rámarkol a csomagjaira.
- Izé, ezt ne. Lopásgátló van rajtuk.
Erőltet egy bocsánatkérő mosolyt az arcára. A hosszú úton muszáj ilyet rájuk rakni, a vonaton sincs biztonságban a holmija, nemhogy átszállásnál, vagy bárhol máshol.
- Régóta vártál? De inkább mesélj, mi történt mostanában? És... mióta vagy te egy sas? Ilyen sokáig nem voltam...?
Utal inkább arra, hogy teljesen lemaradt az iskolai történésekkel, bele se akar gondolni, hogy mi lett a bolttal Leonie és Keiko felvigyázása alatt.
- Ugye nem hallottál mostanában tűzesetet a faluban...?
Motyogja elgondolkozva, a legrosszabbakat feltételezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 31. 16:38 | Link

Viko <3

A meglepetése jól sikerül, annyira meglepődik ugyanis viko az átváltozásán, hogy a fenekére is pottyan. Elnéző mosolyt villant a kedves felé, és mi sem természetesebb felsegíti őt. természetesen minden rendben közöttük, hiszen a csókjára egy hasonló csók a válasz, így minden kétsége elmúlik – talán túl könnyen is – kapcsolatukat illetően. Csak a kisördög nem engedte teljesen, hogy elhiggye azt teljesen, hogy minden rendben velük. Most viszont már karjaiban a lány, akit szeret, de muszáj megdorgálnia egy kicsit, már csak a saját lelkiismerete megnyugtatása miatt is.
- Hát jó – egyezik bele abba, hogy Vikonak nem volt esélye még egy röpke sort sem írni arról, hogy elment, vagy később üzenni neki. ~ Talán úgy gondolta, hogy nem vagyunk még olyan erős kapcsolatban, hogy írnia kellett volna. Vagy félt elhinni ezt. ~ próbál kiutat találni saját magának kreált útvesztőből, de Viko következő mondata ráviszi gondolatait a helyes útra, és végül kitalál a labirintusból.
- Ez nagyon édes volt – lehel egy újabb csókot az exterelő ajkaira, majd megpróbálja elkobozni a csomagot. De ahelyett, hogy a lány kedvesen odanyújtaná neki, figyelmezteti, hogy nem lenne olyan jó ötlet ez most, mert védelemmel van ellátva a bőrönd. Yar visszahúzza a kezét, kissé csalódottan bólint.
- Akkor ugorj a hátamra és úgy viszlek hazáig – neveti el magát, felocsúdva a csalódottságából. De aztán kérdések záporoznak rá, ő pedig mielőtt újabbak jönnének betapasztja a lány ajkait a sajátjával.
- Ne olyan gyorsan. Mennyire vagy fáradt? Mert akkor hazamehetnénk és mondjuk egy tea mellett mesélhetnék neked ezekről – engedi el lágyan a kedvesét. Yarista igazán szívesen megválaszolja a kérdéseket, de kellemesebb környezetben szívesebben tenné meg, mint a hideg utcán. teát is szívesen készít Vikonak, nem probléma számára, ha a előbb a lány megmutatja neki, hogy hol van a konyhája persze.
- Tűzesetet? – csodálkozik, és próbálja kiolvasni a gondolatokat Viko szemeiből. Azokból a szépséges mandulavágású lélektükrökből aggodalom sugárzik, de Yarista nem tudja hirtelen összerakni a puzzle darabjait. Viszont felajánlja a karját, hogyha Viko szeretne belékarolhat és elindulhatnak hazafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 7. 12:27 | Link

Avery :3

Még tíz perc az érkezésig. A fura fejű csaj már öt perce bámul. Szerintem nem esett még le neki, hogy én meg a hatalmas pattanást nézem az orra hegyén. Ha kinyomnám neki, azzal tennék egy szívességet az emberiségnek, mert istenemre, akkora az a gömb, mint az Everest. Olyat pukkanna... Mozdony, mozdony, Averynek kellene valami szuvenír onnan. Vagy lenyúljam a vészfék kábelét? Úgyis csak dísznek van, senki nem húzogatja. Még két kocsi... még egy kocsi. Hopp, mozdonyvezetői kabin!
Na tessék, most miért vicsorog? Csak megöleltem, nesze neked emberi szeretet, ez se tudja, mi fán terem. Vagy nem ismerte az előbbi nyuszikás „egyszerűen csak lerókázom” viccet. Sajtalanok a mozdonyvezetők, tanulság levonva. Azta, már állunk, nem csoda, hogy a bátyó szabadulni akar tőlem. Na de mégse kellene csak úgy körbeforognia velem a nyakában, el fog szédíteni és nem találom meg a kijáratot. Túl hangosan üvöltözik, komolyan belenyomok egy kendőt a szájába hangtompítónak. Így felveri a szomszédos villanypóznán fészkelő madarak csibéit. Mekkora pofátlanság már! Az a madár éjt nappallá téve dolgozik, hozza a kaját a csibéinek, meg tanítja őket re... Jaaaaa, tél van, nincs madár. De akkor se ordítson már kivörösödve! Most mit néz? Naná, hogy bámulok rá, naná, hogy meglepetten. Ha ölelsz valakit, az jó dolog kellene legyen, ez meg itt rákvörösen tiltakozik ellene. És már kimászott velem a peronra. Na tessék, megint körbe-körbe forog.
- Vííííííí.... - lehet, ha nem viháncolnék és több megbánás tükröződne az arcomon (de nincs mit megbánjak), hamarabb megbékélne a jóember. Nézd már, közönségünk is van, már körbe álltak minket. Oké, tatus, te nyertél, lepattanok rólad. Tessék, még meghajlást is kaptok, még a piercingeim is megnézhetitek közelről. Eredeti darabok, én magam tűztem be egyeseket. De hol lehet Avery? Ha nem jön, elkezdem felkutatni őt a környéken. Valahol csak tudják, merre van. A mókusok biztos! Azok mindent tudnak, amúgy is titkos ügynökök egytől egyig.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 7. 12:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 16:03 | Link

Alexis

Mikor megtudta, hogy a legnagyobb testvére is varázserővel rendelkezik, Avery határtalanul megnyugodott - kemény fél percre. Ugyanis arra gondolt, hogy így legalább az öccsének lehetősége nyílik arra, hogy normális tanítást kapjon, ráadásul még szemmel is tarthatja őt. Csakhogy ez után kapcsolt, hogy talán nem annyira jó ötlet ennek a széllel bélelt gyereknek a kezébe varázspálcát adni. Ezt viszont nem ő döntötte el, hanem az iskolavezetés, de annyit sikerült elérnie, hogy Alexis még az évkezdés előtt idejöhessen, elvégre így az anyjának mégis csak könnyebb figyelni otthon a másik három gyerekre, ráadásul így teljesen biztos, hogy a testvére nem fog varázsolni az előtt, hogy ténylegesen is iskolába járna, mert nemes egyszerűséggel nem fogja neki addig odaadni a pálcát, amíg nem kap oktatást. Ennyi, kész, passz.
Kisvártatva begördült az állomásra a vonat, és Avery hálát adott az égnek, hogy eszébe sem jutott ellökni magát a fal mellől, ugyanis így anélkül is végignézhette, ahogy Alexis terrorizálja a mozdonyvezetőt, hogy bárkinek eszébe jutott volna őt összekötni ezzel a bolond sráccal, aki rózsaszínben rohangál, és nem mellesleg szoknyában. Ha Avery-t rendszeresen lánynak nézték, akkor a másik srác ezt biztosan überelni fogja. És vajon hol hagyta a csomagját? Nem normális.
Avery nagy nehezen rászánta magát, hogy megmozduljon, és mivel a mozdonyvezető még mindig a peronon őrjöngött, nem fenyegetett az a veszély, hogy elinduljon  vonat, amíg a testvére csomagját keresi. Felcsattogott hát a lépcsőn, és szétnézett az ülések között, majd pár kocsival arrébb rálelt a színes sporttáskára, amin ott virított a testvére neve. Szuper, ez is megvan, remélhetőleg közben Alexis is elengedte azt a szerencsétlen férfit.
Lekászálódott hát újra a vonatról, és szétnézett. Oké, most tört ki a tesó a körből, akkor ideje elkapni őt és elvonszolni innen.
- Legközelebb a fejedet is el fogod hagyni - vágta hozzá Avery a táskát az öccséhez köszönés gyanánt. - És nem rémlik neked valami, hogy mit mondtam a szoknyáról? - kérdezte fintorogva, de igazából nem volt mérges, csak megszokásból nyüstölte a testvérét. Örült neki valójában, mert rég látta már őt, és hát szerette is őt, mert mégis csak az öccse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 7. 16:43 | Link

Ave

Ne nézz már rondán rám, nem ettelek meg, csak megöleltelek. És a nyakadon lógtam. És fojtogattalak pár percig. Igazán nem nagy ügy, túl sokat vinnyogsz. Annak a nőnek vagány a kalapja, vajon kölcsönadná? Leszedném róla a virágokat és felvarrnám a szoknyámra. Valamelyik állat meghúzta az előbb, jó ég, mindjárt lejön. Várj, haver, kell egy kis rásegítés a ruhámnak, hogy a helyén maradjon. Így jó lesz, köszi. Naaa, nyálesőt nem kértem, le lehet csitulni, sőt várj, még meghajolok egyszer a közönség felé. Csókokat nem dobálnék inkább, azt Ave-nek tartogatom.
De ő hol van? Ideje lesz felkutatnom, másképp itt hagy, amilyen jófej. Mondott valami olyat, hogy pálcát is kellene venni majd. Hahaa, végre nem csak ő lesz májer a családban. Az első intézkedésem mágusként az állatkert felszabadítása lesz. Le a tirannizmussal és a rexekk... PUFF!
- Áuh... – Alacsonyan szállnak a sporttáskáim. Vagyis az az egy. Az is bele a tarkómba. Nem kell túl sokat gondolkozni, ki szeret annyira, hogy megdobáljon a saját cuccommal. Tengely körül fordulás, szemrevételezés: a bátyám haja hosszú. Meg kell fogdosnom! A táska rövid úton a földön landol, s miközben a népsűrűség lecsökken, a vonat pedig továbbindul, a torkomból feltör a harci visítás. Helyből ráugrás Avery-re? Megszokott. Tőlem mindenképpen.
- Azt mondtad, hogy formás benne a hátsóóóóóm! – Ennél több szót nem tud belőlem kihúzni: ha nem áll félre, a nyakában fogok landolni és koala módjára rácsimpaszkodni cuppanós csókok közepette. Hiányoztam az életedből, ugye, Ave? A szoknyám ne zavarjon, se a katonabakancsom, majd úgyis megszokod. A horoszkóp mára a Vízöntőnek szoknyát írt elő, hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?
- Hiányoztam, mi? Mikor lesz pálcám? Nálad alszok tanévkezdésig? Király a séród. - Remélem, tisztában van vele, hogy a legrondább nézésével sem akadályozhatja meg, hogy gyakorlatilag belenyomjam a képem a hajába és szaglászni kezdjem jó kutya módjára. Csak ellenőrzöm, hogy tényleg Avery-vel van-e dolgom, vagy valaki éppen utánozza a bátyám. Mert, ha utóbbi, fájni fog az a valamije, ha lerúgom tőből.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 7. 16:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 19:13 | Link

Alexis

Az öcskös úgy tűnik végre észrevette, hogy táskája is van a világon, mégpedig a tarkójával. Hát igen, pech, de ez van, ha ott hagyja valahol.
- Nem. Azt mondtam, hogy ne lopd el Amy-től, mert nem vagy lány, és baromi hülyén nézel ki benne - közölte Avery a szemét forgatva. Néha tényleg nem tudta, hogy vajon mi a fene lehet a testvére fejében, de hogy kivizsgálásra szorulna, az biztos.
Sajnos Avery nem volt elég gyors, mert noha oldalra lépett, Alexis mégis szó szerint utána vetette magát és már a nyakában is volt, össze-vissza ölelgetve őt, és jó pár cuppanós is csattant az arcán. A Rellonos rezignáltan tűrte egy darabig ezt az egészet, aztán "egye fene" alapon megropogtatta kissé az öccse csontjait, majd elengedte, de Alexis még mindig nem akadt le róla.
- Nem, nem tudom, nem és köszi. - Igyekezett tartani a lépést a testvérével legalább verbálisan, de tudta, hogy amíg ennyire fel van dobva, addig ez meglehetősen nehézkes. Amúgy is Alexist akkor a legkönnyebb elviselni, amikor alszik, de olyankor igazán aranyos kicsi kora óta, már amennyire egy forgószél az lehet.
Közben Alexis már egészen belefúrta az arcát a nyakába, és Avery kissé már sajnálta, hogy nem vágta le a haját az érkezése előtt, de ez van.
- Vakard már le magad rólam! - csattant kicsivel később már tényleg mérgesen, és erőnek erejével fejtette le magáról a testvérét. - Később fogunk pálcát venni, egyelőre szállást keresünk neked. Nem lakhatsz velem, mert az iskolában az egyik házban lakom, de... lehet hogy jobb lenne, ha én is a szállóban maradnék veled egy darabig... - gondolkodott el félhangosan a fiú, a másikat szemlélve. - Elindulhatunk, vagy szeretnél még egy kicsit pojácáskodni itt az emberek előtt? - érdeklődött, és a hangja talán egy kicsit vágott is, mert nem szerette, mikor a fiú ennyire elszáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 16. 09:26 | Link

Ave

A bátyámnak fizikai fájdalmat okozna, ha kedves lenne. Néha elgondolkozok, hogy lehet, azért veri le rajtam az érzelmeit, hogy ő ne fetrengjen tőlük. Na de mégis! A táska a fejemből áll ki, ez azért túláradó szeretet lehet a részéről. Mindjárt viszem az orvoshoz.
- Önmagától adta ide, nem vettem el. - Vesszek meg, ha értem, mi baja a szoknyával. Nem néz ki tőlem jobban benne... Oké, az én lábam valamivel izmosabb talán. Ő nem mászik és fut annyit, mint én, de akkor sem vágom, mi baja, ha nem nadrágban mászkálok. Szerencséje, hogy nem születtünk skótoknak. Akkor még nemzeti viselet is lenne a szoknya. Belehalna.
Áh, kit érdekel ez? Már úgyis a nyakába lihegek- láátom, mennyire örülsz nekem. Ne is próbálj ilyen "elviselem" arccal mutrázni. Na még egy kicsit beletörlöm az orrom a fejedbe, ne mozogj... Afene, megelégelte. Ledobott. Talpra érkezés, megperdülés a tengely körül, meghajlás. Kár, hogy nincs közönségem, gyűjthetnék egy kis pénzt meg néhány szál virágot, ha nem smucig disznókból áll ki a csődület.
- Miért ne? Elalszok a fán, az ágyad alatt, bárhol. Kis helyen is. Fiókban mondjuk. Áááhh, értem már. Nem viszel be, mert van egy dugi csokikészleted. Zsugori! - Természetesen azonnal levágom a lényeget. Engem néz madárnak? Biztos csokit rejteget, de azért is le fogom nyúlni tőle a felét.
- Komolyra fordítva... Nem kell bébiszitterkedj, Ave. Abból már kinőttünk. Tudok magamra vigyázni. - Nézz a szemembe, tesó, és vedd észre, hogy komolyan beszélek. Veled együtt nőttem fel, nem ejtettek annyira a fejem lágyára, mint hiszed. Ráadásul, ha végre észreveszed az ujjaim között az idegen, virágos kalapot, az majd eltereli a figyelmed a pesztrálásomról. Lenyúltam a néni virágai miatt. Az enyveskezűsségemet sem ma fogják kigyógyítani belőlem, de legalább újradekorálhatom Amy szoknyáját.
- Mehetünk. Kérsz almát? Hoztam Pataki nénitől. Meg van egy félig rágott melegszenyám még. - Abszolút nyugodt a lelkem, rajzoltam szmájlit a néni hűtőjére. Biztos szeretni fogja. Két almáért és egy szendvicsért elég fizetség, ugye? Avery felé nyújtom az egyik emlegetett almát és a kabátzsebemből, hátha tényleg kell neki, de ha nem, benyomom magamban is. A kaját nem pazaroljuk. Közben mobilképes maradok, a táska pedig felkerül a vállamra, másképp szedhetem majd össze az állomásfőnöktől. Nane, azok mind öregek és zsémbesek szoktak lenni. Utálok zsémbes emberekkel tárgyalni.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 16. 09:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 24. 15:11 | Link

Alexis

- Na persze - húzta az orrát Avery, mert nagyon is jól tudta, hogy a két fiatalabb testvére között milyen csereüzletek szoktak lezajlani. "Te adsz egy szoknyát, én cserében nem mondom el otthon, hogy már megint kimásztál a rádiótoronyra. Te veszel nekem egy sonkás pizzát, én meg nem mondom meg otthon, hogy fiú létedre megint szoknyában szaladgálsz." Meg effélék.
Az újabb pattogós megjegyzést már válaszra sem méltatta, hanem csak komolyabb hangnemre fordult újra öccse felé.
- Ez nem bébiszitterkedés, öcskös. Egyszerűen csak nem varázsolhatsz, amíg elsőbe nem kerülsz, itt meg anélkül védtelen vagy. Majd ha megtanulod megvédeni magad, vagy legalább hatásosan meglógni az átkok elől, akkor mehetsz amerre akarsz. Ez nem egy lakótelep, neked meg halvány gőzöd sincs róla, hogy mennek itt a dolgok, nem igaz? - nézett a fiúra, magában újra adózva egy fél gondolattal annak, hogy ez az idióta úgy néz ki, mint akit valami dühöngőből szalajtottak. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy lehetőleg felfogja, amit magyaráz neki. Avery nagyon jól tudta, hogy Alexis meg tudja magát védeni otthon, de ez teljesen más hely, és ő is bajban volt eleinte, hiába van pár évvel több tapasztalat a háta mögött.
- Megint lopkodsz, mi? - nézett testvérére Ave, mikor az megemlítette az almát és a szendvicset, de ez már olyan régi rossz szokása volt, hogy az idősebbik nem tartotta valószínűnek, hogy valaha leszokik róla.
- Add ide azt a szendvicset! - mondta, de nem megenni akarta, hanem egy kis bemutatót tartani a tesójának, úgyhogy elővette a varázspálcáját is, és egy ügyes kis bűbájjal újra felmelegítette a mostanra már csont keményre száradt valaha meleg szendvicset, és úgy adta vissza Alexisnek.
- Jó étvágyat. Menjünk a szállóba - indult el aztán, mutatva az utat a másiknak ideiglenes szállásuk felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 25. 04:39 | Link

Ave

Ráncolja az orrát, nem jó jel. Ha alaposabban megnézzük, a szája szélébe már begyűlt a tipikus Lyall-féle lebecsmérlő szájhúzás ránca. Ilyet csakis a mi családunk tud produkálni; a lányoknál ez gúnyos mosollyal is társul. Higgyétek el, nem akartok felhúzni egy Lyall-lányt: sírva kérnétek bocsánatot, mert halálra szekálnának a húgaink. Avery egyszerűen csak figyelmen kívül hagy, ha már nagyon az idegeire mentél. Én már csak tudom; a nap huszonnégy órájában, ha teheti, nem vesz észre. Hogy éjszaka mit csinál, arról halvány lila segédfogalmam sincs, de kenyérre kenné a pici szívem, ha kiderülne, hogy engem néz és büszke testvért játszik. Akkor tudnám, hogy ideje elszívnom az utolsó cigit, meginnom az utolsó whisky-t, mert jön a világvége.
Egy pillanatig farkasszemet nézünk mozdulatlanul. Avery szavai bosszantóak és az még igazságtalanabb, hogy érzem az ellenkezésre való késztetést, de kapásból nem találok elég jó érveket. Egyet sem. Sajnos abban teljesen igaza van, hogy a meztelen hátsóm nem fog kimenteni egy mágikus balhéból. A nyelvemen lenne az önmagát adó kérdés, hogy amennyiben nem használhatom a pálcám, úgy hátvakaráson kívül mire is lesz jó? Egy darab deszkához is hozzá tudom magam dörzsölni, ha viszket a lapockám, ahhoz nem kell egy evőpálcika. Ja bocsmár, varázspálca, na. Mindez olyan szépen felsorakozott már a fejemben és tessék, elég a kihívó pillantását elkapni és máris elveszi az ember kedvét a további körök futásától. Le merném fogadni, hogy süt rólam, mennyire bosszús lettem fél perc alatt a még meg sem vásárolt pálcám máris elkobzásától, de mit ad Isten, be tudom mutatni, hogy a „hallgatás” szó az én lexikonomban is fel van tüntetve. A lehető legbosszantóbb pofám vágom be, meghúzom a vállam és kihasználva a pillanatot, mikor Ave hátat fordít, imitálok egy velős szellentési hangot. Ezt neked, bratyó, meg a tiltásaidnak. Ha nincs ló, jó a szamár, majd használom a tied. Katasztrófát csak nem okozok (dehogyneeeem) .
Időközben sikerült ráakadnom az útikajámra is és ugyancsak szívesen osztozkodnék, ha lenne kivel, de máris rontja az étvágyam ez a tapló drága testvérem. Tehetség kell ehhez is; olimpiát nyerne, ha létezne kedvrontási szám.
- Köl-csön-vet-tem. Ne magyarázd félre. Rajzoltam... nekik, nem mentem el hála nélkül. – Azt már inkább nem ragoznám agyon, hogy az a rajz egy csálén sikerült mosolyogó fej és inkább néz ki Frankeinstein vázlatának semmint egy barátságos pofázmánynak.
- Hm? Ja jó. De akkor enyém a két alma. – Na, mit akar az evőpálcikával? Már finnyás kézzel enni a szenyát? Úristen, Ave, mire nevelt téged egy év alatt ez az átkozott suli? Elképe...  Aztapaszuly! Ide érezni a me... Hogy csinálja? Jó néhány másodpercig eltart, mire eljut a tudatomig, hogy a szendvics bele lett nyomva valószínűleg a kezembe, mert hogy el nem tudtam venni a csodálkozástól és a bátyám biztos nem várja meg, míg felocsúdok, arra megesküdnék. Kisvártatva szerencsére eljut az én agyamig is, hogy jó lesz haladni a korral, így az a pár lépés tényleg egy pár, míg utolérem őrellonosságát. Lenne egy tonnányi kérdésem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fog válaszolni csak azért sem. Ilyenkor nem jutok vele semmire, mert eldöntötte kész passz, nem enged az igazából. Talán majd később.
Fel a járdaszegélyre... virágágyás, emelkedő, betonperem. Egy lépés, két lépés. Ha azt képzeled, hogy a lábad alatt kötél van, sokkal könnyebb egyensúlyozva járni. Ha leesel, nem zuhansz métereket, de egy rossz szög alatt kitörheted a csigolyád a betonon. Innen Ave nyakába is ugorhatnék. Nem, a táskám mindjárt elbillen jobbra, ha nem lökdösöm feljebb a balomon. Tovább, két kezet kitár, nem szárnyal, egyensúlyoz, mintha egy táska helyett semmi nem volna hátul, a csomagtartón.
- Otthon minden oké. Amy-t tegnap leoperáltam a tizedik tetejéről, de cserébe ide adta a szoknyáját kölcsön. Pöttöm beleszeretett a huszadik José Armandojába. Azt hiszem, legközelebb ki kellene törölnöd a szappanopera csatornát, vagy ovi helyett a tévéhez fog járni. Rád még hallgat. A kis töpszli megharapott valami kissrácot az oviban, mert az elvette a maciját. Adtam neki cukrot dicséretből. Anya... Anya jól van és hiányzol neki. Azt üzeni, mehetnél haza gyakrabban is. Megígértette, hogy küldök rólad képet, hogy megvan mindened. Majd lefényképezem a testrészeid, hogy leltárazhasson. - Nem tehetek róla, a végét muszáj elröhögnöm, ha belegondolok, hogy a gép hamarabb menne ezer darabra a falon hála a tesóm kedvességének, mint hogy anya egyetlen szál fotót is viszontlásson Ave-ről. Kár, pedig nagyon fotogén bátyám van.  
Mi a jó szent tehenet bámulnak ezek rajtam? Nem láttál még embert, néném drága? Megmutassam a hennázott karom? Hadd szörnyülködj. Na nézd már, a másik töpszlit nem tanították meg, hogy ne mutogasson ujjal. Anya ráverne a kezére és elmondaná, hogy nem illik. Ha odamegyek, nem köszöni meg. Egyáltalán merre vezet Ave? Tiszta elit zónában vagyunk. Komolyan itt akar dekkolni, míg meg nem kezdődik az új év? Na ne, ne is álmodjon erről, hamarabb megyek az első elhagyatott házba (van itt ilyen?), mint hogy egy fityinget is kicsaljanak a tesómtól őrült árak miatt. Büdös pénzes disznókolónia!
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 25. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2014. március 11. 22:22 | Link

Grace – Az utolsó felvonás

Csípős hideg van, lazán öltözött, kabátja leginkább csak kiegészítő, sokan nem segít azon, hogy a hűvös a csontjáig hatol. Mégsem fázik annyira, hiszen fűti az új, az ismeretlen, és a boldogság, hogy egy olyan helyen tanulhat tovább, ahol azt tanulhatja, amihez igazán ért. Táncot, éneket és színészetet választott, de menet közben néhány zenei fakultációt is szeretne felvenni, a nyári gyakorlatot pedig ez egyik legnagyobb mágikus színi társulatnál tölti majd, ahova a házvezetője ajánlotta be.
Ha minden jól megy, híres lesz és ismert, csilloghat. Amióta az eszét tudja, erre vágyott, és most olyan közel van hozzá, hogy nem tud olyanok miatt aggodalmaskodni, mint a hideg. A másik szuper dolog, hogy nem egyedül megy, Grace is vele tart az ismeretlenbe, és a házban, ahova beköltözik, egymással szemben kaptak kis lakást, így mindig lesz valaki, akihez fordulhat, és szrencsére az iskolában is lesz ismerős arc, még akkor is, ha nem sok közös órájuk lesz.
Az elmúlt két hetet otthon töltötte, újra végigsétált az ismert győri utcákon, ellátogatott a kedvenc fagyizójába, és sokat beszélgetett a szüleivel és a testvéreivel, hogy mi lesz ezután. Érzi a törődést és érzi a féltést is, amit akkor is érzett, amikor kiderült, hogy ő boszorkány, egy varázstalan családban. Amikor a testvéreiről is kiderült, már ismerős volt a helyzet a szüleiknek is, így nem fogadták olyan rosszul.  
Kicsit fáradt, az éjjel szinte semmit sem aludt. Az elmúlt két napban összeszedte az itteni cuccait, az éjszakát Milannál töltötte, kibeszélték az elmúlt éveket, hiszen most el kell válniuk, ami furcsa, hiszen az elmúlt években szinte testvéri kötődés alakult ki közöttük, volt mit átbeszélniük. Aztán eljött a hajnali három, elment zuhanyozni, megcsinálni a haját és az aznapi sminkjét, majd kiválasztotta a ruháját, hogy felöltözzön. Közben a fiú reggelit készített, ami nagyon jól esett a sok egészségtelen kaja után, amit az éjjel magukba tömtek. Friss tojásrántotta, gazdagon megpakolva minden földi jóval és narancslé. Mikor a reggelit elpusztították már szinte hat óra volt, így táskáját a vállára véve elindult az ajtó felé. Tértágítóval megáldott, nehéz bőröndjét a fiú vitte utána.
Korábban felajánlotta a lánynak, hogy kikíséri, de a búcsú így talán még nehezebb lenne. Tudja ő is, hogy most valami megváltozik kettejük között, a távolság próbára teszi a barátságukat. Három lépést tesz, majd megtorpan, és visszasiet a fiúhoz, hogy egy hosszú, forró csókot adjon neki, olyant, amilyen az első együtt töltött alkalmak egyikén volt. Milan viszonozza, majd nevetve öleli át. Hajnal van, még csak ébredezik a természet, de szinte biztosak benne, hogy a kukkoló néni – Margitka vagy Marcsika a neve – a túloldalon mindent tökéletesen lát.
Most azonban nem érdekli őket. Kibontakozik az ölelésből, visszasiet a csomagjához, majd egy intéssel nekiindul ismét az állomás felé vezető útnak. Lassan múlik el hat, de mire odaér negyed hét is. A vonatuk húsz perc múlva indul, hat negyvenkor. Már bent áll, hiszen itt várakozik húsz percet, ám nem száll fel, amíg nincs itt a másik fél, hiszen a peronon könnyebben megtalálják egymást, mint egy hosszú vonaton.

Utoljára módosította:Podmaniczky Andine, 2014. március 11. 22:23
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér