[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=186638#post186638][b]Bianca Charlotte Krise - 2013.10.20. 06:55[/b][/url]
Valerie
- Nem állt szándékomban, ne parázz, csak meglepődtem.
Nem fogja ilyen apróságokkal beköpni, éppen elég baj lehet neki, hogy ilyen fiatalon már ide jár, mintha kiszakították volna a gyerekkora egy részét. Furcsa és kicsit szomorú is az, ami vele történik, hiszen még nyugodtan babázhatna a szobájában, helyette vizsgákat iratnak vele, és rákényszerítik, hogy olyan legyen, mint egy tinédzser, és hogy kivívja magának a tiszteletet, mert nem kislány már. Őrült egy helyzet.
- Ez mondjuk igaz, de lehet csak kifogás az egész. Lehet, hogy az egyik állomáson beült kártyázni, mert mondjuk ott állnak negyed órát és annyira belefeledkezett a kártyába, hogy fél óra lett, aztán a szembe menő vonatok miatt is késik még negyed órát és máris kész a baj, ők meg szépen ráfogják a hidegre.
Ennél csak őrültebb ötletei vannak, melyeket talán jobb, ha nem oszt meg senkivel, mert még a végén tényleg őrültnek nézik. Hihetetlen, hogy már egy vonatkésésből is mit ki nem tud hozni. A lángot viszont, még ha nem is teljesen legális, örömmel fogadja, hiszen nagyon jó érzés, hogy melegíti valami, és nem fog itt és most ténylegesen megfagyni. Az azért eléggé fájna neki, ha egy vonatkésés miatt lelné a halálát. Elég sok terve van még az életben.
- Szerintem nem haragudna meg. Ha szeret veled barátkozni, akkor ne érdekelje mások véleménye akármilyen nagyfiú is. Nekem is van sok idősebb barátom, és ők sem tagadják, hogy barátkozunk, pedig simán megtehetnék.
Mondjuk akkor simán le is átkozná őket, lehet, hogy ezért nem mernek ilyeneket mondani, mert néha tényleg elég agresszív tud lenni. Lehet majd idővel csillapodik, de ő is gyerek még. Arra, hogy kihúzza magát elmosolyodik, ő is ilyen volt,még annak idején, játszotta a nagylányt, mert azt hitte attól mindenki el is hiszi, hogy ő az lesz.
- Tudod, néha kislánynak lenni sokkal jobb, mint nagylánynak. Sokszor szívesebben rajzolnék vagy színeznék kifestőt, mint üstök fölé hajolva reménykedni, hogy a bájitalom megüti a kívánt szintet. Ne aggódj, megőrzöm a titkod, cserébe őrizd meg te is az enyémet.
A kislány mellé telepedve, kezeit maga alá húzva, egy hosszú percig csak ül, és próbálja rávenni magát, hogy végre kibökje, talán, ha tényleg kimondja, ha nem csak utal rá, vagy nem csak magában parázik a dolgon, akkor talán tényleg megkönnyebbül.
- Szerelmes vagyok Noelbe, a srácba, akinek heges az arca. Elég abszurd nem? Szép lenne, ha viszonozná, de tudom, hogy bennem csak a barátot látja. Persze ez is jó, így legalább nem csak távoli vágyakozás, hanem legalább beszélgetünk. Sosem fogom elmondani neki, mert tudom, hogy ez megtörné a dolgot, nem tudom miért, de egyszerűen így érzem, és nem akarom.
Nem jó érzés, egyáltalán nem, de legalább kimondhatta, ez már nagy előrelépés ahhoz képest, ahol az elmúlt hónapokban volt, a magában való szenvedéses vergődésre való hajlam most egy pillanat alatt érezhetően csökkent.
- Kettő? Az szép. Az egy is, de a kettő is.
Egész jól nyomja a kislány, ha ennyi választási lehetőséget is állít maga elé. Két szerelem, na az a nem mindegy, főleg ebben a korban. Végül megállapodik a lány, hogy igazából csak egy van, a másik talán múlik, vagy csak egy kis fellángolás volt, ki tudja, de reméli, hogy sikeresebben jár, mint ő. Ő jelenleg az egész érzelmi kupacot, ami benne van, kidobná jól a kukába.
- Semmit. Nem is tudom. Játszótereztünk, fagyiztunk, sok sütit ettünk, néha megfogtuk egymás kezét, de semmi több.
Közben ő is felkel, és összeszedi a cuccait, hiszem már látszanak a vonat fényei. Szuper, mindjárt melegbe lesznek.
- Volt egy pletyka, mely szerint más lányokkal is kavar, és mivel Petre is ezt csinálja, ami miatt anya szomorú, ezért kérdőre vontam, ő tagadta, de nem hittem neki, és amikor szakítottam vele, két oldalról lógtak róla a lányok, szóval jobb ez így. Na végre!
Beért és megállt mellettük a vonat, szinte el se hiszi azt a meleget, ami a vonatajtó kinyitásával kiáramlik rájuk. A kislányt előreengedve gyorsan felszáll a nyomába, hogy az első üres fülkébe besietve végre kiolvadjanak.