36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 7. 12:27 | Link

Avery :3

Még tíz perc az érkezésig. A fura fejű csaj már öt perce bámul. Szerintem nem esett még le neki, hogy én meg a hatalmas pattanást nézem az orra hegyén. Ha kinyomnám neki, azzal tennék egy szívességet az emberiségnek, mert istenemre, akkora az a gömb, mint az Everest. Olyat pukkanna... Mozdony, mozdony, Averynek kellene valami szuvenír onnan. Vagy lenyúljam a vészfék kábelét? Úgyis csak dísznek van, senki nem húzogatja. Még két kocsi... még egy kocsi. Hopp, mozdonyvezetői kabin!
Na tessék, most miért vicsorog? Csak megöleltem, nesze neked emberi szeretet, ez se tudja, mi fán terem. Vagy nem ismerte az előbbi nyuszikás „egyszerűen csak lerókázom” viccet. Sajtalanok a mozdonyvezetők, tanulság levonva. Azta, már állunk, nem csoda, hogy a bátyó szabadulni akar tőlem. Na de mégse kellene csak úgy körbeforognia velem a nyakában, el fog szédíteni és nem találom meg a kijáratot. Túl hangosan üvöltözik, komolyan belenyomok egy kendőt a szájába hangtompítónak. Így felveri a szomszédos villanypóznán fészkelő madarak csibéit. Mekkora pofátlanság már! Az a madár éjt nappallá téve dolgozik, hozza a kaját a csibéinek, meg tanítja őket re... Jaaaaa, tél van, nincs madár. De akkor se ordítson már kivörösödve! Most mit néz? Naná, hogy bámulok rá, naná, hogy meglepetten. Ha ölelsz valakit, az jó dolog kellene legyen, ez meg itt rákvörösen tiltakozik ellene. És már kimászott velem a peronra. Na tessék, megint körbe-körbe forog.
- Vííííííí.... - lehet, ha nem viháncolnék és több megbánás tükröződne az arcomon (de nincs mit megbánjak), hamarabb megbékélne a jóember. Nézd már, közönségünk is van, már körbe álltak minket. Oké, tatus, te nyertél, lepattanok rólad. Tessék, még meghajlást is kaptok, még a piercingeim is megnézhetitek közelről. Eredeti darabok, én magam tűztem be egyeseket. De hol lehet Avery? Ha nem jön, elkezdem felkutatni őt a környéken. Valahol csak tudják, merre van. A mókusok biztos! Azok mindent tudnak, amúgy is titkos ügynökök egytől egyig.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 7. 12:28
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 16:03 | Link

Alexis

Mikor megtudta, hogy a legnagyobb testvére is varázserővel rendelkezik, Avery határtalanul megnyugodott - kemény fél percre. Ugyanis arra gondolt, hogy így legalább az öccsének lehetősége nyílik arra, hogy normális tanítást kapjon, ráadásul még szemmel is tarthatja őt. Csakhogy ez után kapcsolt, hogy talán nem annyira jó ötlet ennek a széllel bélelt gyereknek a kezébe varázspálcát adni. Ezt viszont nem ő döntötte el, hanem az iskolavezetés, de annyit sikerült elérnie, hogy Alexis még az évkezdés előtt idejöhessen, elvégre így az anyjának mégis csak könnyebb figyelni otthon a másik három gyerekre, ráadásul így teljesen biztos, hogy a testvére nem fog varázsolni az előtt, hogy ténylegesen is iskolába járna, mert nemes egyszerűséggel nem fogja neki addig odaadni a pálcát, amíg nem kap oktatást. Ennyi, kész, passz.
Kisvártatva begördült az állomásra a vonat, és Avery hálát adott az égnek, hogy eszébe sem jutott ellökni magát a fal mellől, ugyanis így anélkül is végignézhette, ahogy Alexis terrorizálja a mozdonyvezetőt, hogy bárkinek eszébe jutott volna őt összekötni ezzel a bolond sráccal, aki rózsaszínben rohangál, és nem mellesleg szoknyában. Ha Avery-t rendszeresen lánynak nézték, akkor a másik srác ezt biztosan überelni fogja. És vajon hol hagyta a csomagját? Nem normális.
Avery nagy nehezen rászánta magát, hogy megmozduljon, és mivel a mozdonyvezető még mindig a peronon őrjöngött, nem fenyegetett az a veszély, hogy elinduljon  vonat, amíg a testvére csomagját keresi. Felcsattogott hát a lépcsőn, és szétnézett az ülések között, majd pár kocsival arrébb rálelt a színes sporttáskára, amin ott virított a testvére neve. Szuper, ez is megvan, remélhetőleg közben Alexis is elengedte azt a szerencsétlen férfit.
Lekászálódott hát újra a vonatról, és szétnézett. Oké, most tört ki a tesó a körből, akkor ideje elkapni őt és elvonszolni innen.
- Legközelebb a fejedet is el fogod hagyni - vágta hozzá Avery a táskát az öccséhez köszönés gyanánt. - És nem rémlik neked valami, hogy mit mondtam a szoknyáról? - kérdezte fintorogva, de igazából nem volt mérges, csak megszokásból nyüstölte a testvérét. Örült neki valójában, mert rég látta már őt, és hát szerette is őt, mert mégis csak az öccse.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 7. 16:43 | Link

Ave

Ne nézz már rondán rám, nem ettelek meg, csak megöleltelek. És a nyakadon lógtam. És fojtogattalak pár percig. Igazán nem nagy ügy, túl sokat vinnyogsz. Annak a nőnek vagány a kalapja, vajon kölcsönadná? Leszedném róla a virágokat és felvarrnám a szoknyámra. Valamelyik állat meghúzta az előbb, jó ég, mindjárt lejön. Várj, haver, kell egy kis rásegítés a ruhámnak, hogy a helyén maradjon. Így jó lesz, köszi. Naaa, nyálesőt nem kértem, le lehet csitulni, sőt várj, még meghajolok egyszer a közönség felé. Csókokat nem dobálnék inkább, azt Ave-nek tartogatom.
De ő hol van? Ideje lesz felkutatnom, másképp itt hagy, amilyen jófej. Mondott valami olyat, hogy pálcát is kellene venni majd. Hahaa, végre nem csak ő lesz májer a családban. Az első intézkedésem mágusként az állatkert felszabadítása lesz. Le a tirannizmussal és a rexekk... PUFF!
- Áuh... – Alacsonyan szállnak a sporttáskáim. Vagyis az az egy. Az is bele a tarkómba. Nem kell túl sokat gondolkozni, ki szeret annyira, hogy megdobáljon a saját cuccommal. Tengely körül fordulás, szemrevételezés: a bátyám haja hosszú. Meg kell fogdosnom! A táska rövid úton a földön landol, s miközben a népsűrűség lecsökken, a vonat pedig továbbindul, a torkomból feltör a harci visítás. Helyből ráugrás Avery-re? Megszokott. Tőlem mindenképpen.
- Azt mondtad, hogy formás benne a hátsóóóóóm! – Ennél több szót nem tud belőlem kihúzni: ha nem áll félre, a nyakában fogok landolni és koala módjára rácsimpaszkodni cuppanós csókok közepette. Hiányoztam az életedből, ugye, Ave? A szoknyám ne zavarjon, se a katonabakancsom, majd úgyis megszokod. A horoszkóp mára a Vízöntőnek szoknyát írt elő, hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?
- Hiányoztam, mi? Mikor lesz pálcám? Nálad alszok tanévkezdésig? Király a séród. - Remélem, tisztában van vele, hogy a legrondább nézésével sem akadályozhatja meg, hogy gyakorlatilag belenyomjam a képem a hajába és szaglászni kezdjem jó kutya módjára. Csak ellenőrzöm, hogy tényleg Avery-vel van-e dolgom, vagy valaki éppen utánozza a bátyám. Mert, ha utóbbi, fájni fog az a valamije, ha lerúgom tőből.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 7. 16:45
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 19:13 | Link

Alexis

Az öcskös úgy tűnik végre észrevette, hogy táskája is van a világon, mégpedig a tarkójával. Hát igen, pech, de ez van, ha ott hagyja valahol.
- Nem. Azt mondtam, hogy ne lopd el Amy-től, mert nem vagy lány, és baromi hülyén nézel ki benne - közölte Avery a szemét forgatva. Néha tényleg nem tudta, hogy vajon mi a fene lehet a testvére fejében, de hogy kivizsgálásra szorulna, az biztos.
Sajnos Avery nem volt elég gyors, mert noha oldalra lépett, Alexis mégis szó szerint utána vetette magát és már a nyakában is volt, össze-vissza ölelgetve őt, és jó pár cuppanós is csattant az arcán. A Rellonos rezignáltan tűrte egy darabig ezt az egészet, aztán "egye fene" alapon megropogtatta kissé az öccse csontjait, majd elengedte, de Alexis még mindig nem akadt le róla.
- Nem, nem tudom, nem és köszi. - Igyekezett tartani a lépést a testvérével legalább verbálisan, de tudta, hogy amíg ennyire fel van dobva, addig ez meglehetősen nehézkes. Amúgy is Alexist akkor a legkönnyebb elviselni, amikor alszik, de olyankor igazán aranyos kicsi kora óta, már amennyire egy forgószél az lehet.
Közben Alexis már egészen belefúrta az arcát a nyakába, és Avery kissé már sajnálta, hogy nem vágta le a haját az érkezése előtt, de ez van.
- Vakard már le magad rólam! - csattant kicsivel később már tényleg mérgesen, és erőnek erejével fejtette le magáról a testvérét. - Később fogunk pálcát venni, egyelőre szállást keresünk neked. Nem lakhatsz velem, mert az iskolában az egyik házban lakom, de... lehet hogy jobb lenne, ha én is a szállóban maradnék veled egy darabig... - gondolkodott el félhangosan a fiú, a másikat szemlélve. - Elindulhatunk, vagy szeretnél még egy kicsit pojácáskodni itt az emberek előtt? - érdeklődött, és a hangja talán egy kicsit vágott is, mert nem szerette, mikor a fiú ennyire elszáll.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 16. 09:26 | Link

Ave

A bátyámnak fizikai fájdalmat okozna, ha kedves lenne. Néha elgondolkozok, hogy lehet, azért veri le rajtam az érzelmeit, hogy ő ne fetrengjen tőlük. Na de mégis! A táska a fejemből áll ki, ez azért túláradó szeretet lehet a részéről. Mindjárt viszem az orvoshoz.
- Önmagától adta ide, nem vettem el. - Vesszek meg, ha értem, mi baja a szoknyával. Nem néz ki tőlem jobban benne... Oké, az én lábam valamivel izmosabb talán. Ő nem mászik és fut annyit, mint én, de akkor sem vágom, mi baja, ha nem nadrágban mászkálok. Szerencséje, hogy nem születtünk skótoknak. Akkor még nemzeti viselet is lenne a szoknya. Belehalna.
Áh, kit érdekel ez? Már úgyis a nyakába lihegek- láátom, mennyire örülsz nekem. Ne is próbálj ilyen "elviselem" arccal mutrázni. Na még egy kicsit beletörlöm az orrom a fejedbe, ne mozogj... Afene, megelégelte. Ledobott. Talpra érkezés, megperdülés a tengely körül, meghajlás. Kár, hogy nincs közönségem, gyűjthetnék egy kis pénzt meg néhány szál virágot, ha nem smucig disznókból áll ki a csődület.
- Miért ne? Elalszok a fán, az ágyad alatt, bárhol. Kis helyen is. Fiókban mondjuk. Áááhh, értem már. Nem viszel be, mert van egy dugi csokikészleted. Zsugori! - Természetesen azonnal levágom a lényeget. Engem néz madárnak? Biztos csokit rejteget, de azért is le fogom nyúlni tőle a felét.
- Komolyra fordítva... Nem kell bébiszitterkedj, Ave. Abból már kinőttünk. Tudok magamra vigyázni. - Nézz a szemembe, tesó, és vedd észre, hogy komolyan beszélek. Veled együtt nőttem fel, nem ejtettek annyira a fejem lágyára, mint hiszed. Ráadásul, ha végre észreveszed az ujjaim között az idegen, virágos kalapot, az majd eltereli a figyelmed a pesztrálásomról. Lenyúltam a néni virágai miatt. Az enyveskezűsségemet sem ma fogják kigyógyítani belőlem, de legalább újradekorálhatom Amy szoknyáját.
- Mehetünk. Kérsz almát? Hoztam Pataki nénitől. Meg van egy félig rágott melegszenyám még. - Abszolút nyugodt a lelkem, rajzoltam szmájlit a néni hűtőjére. Biztos szeretni fogja. Két almáért és egy szendvicsért elég fizetség, ugye? Avery felé nyújtom az egyik emlegetett almát és a kabátzsebemből, hátha tényleg kell neki, de ha nem, benyomom magamban is. A kaját nem pazaroljuk. Közben mobilképes maradok, a táska pedig felkerül a vállamra, másképp szedhetem majd össze az állomásfőnöktől. Nane, azok mind öregek és zsémbesek szoktak lenni. Utálok zsémbes emberekkel tárgyalni.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 16. 09:30
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 24. 15:11 | Link

Alexis

- Na persze - húzta az orrát Avery, mert nagyon is jól tudta, hogy a két fiatalabb testvére között milyen csereüzletek szoktak lezajlani. "Te adsz egy szoknyát, én cserében nem mondom el otthon, hogy már megint kimásztál a rádiótoronyra. Te veszel nekem egy sonkás pizzát, én meg nem mondom meg otthon, hogy fiú létedre megint szoknyában szaladgálsz." Meg effélék.
Az újabb pattogós megjegyzést már válaszra sem méltatta, hanem csak komolyabb hangnemre fordult újra öccse felé.
- Ez nem bébiszitterkedés, öcskös. Egyszerűen csak nem varázsolhatsz, amíg elsőbe nem kerülsz, itt meg anélkül védtelen vagy. Majd ha megtanulod megvédeni magad, vagy legalább hatásosan meglógni az átkok elől, akkor mehetsz amerre akarsz. Ez nem egy lakótelep, neked meg halvány gőzöd sincs róla, hogy mennek itt a dolgok, nem igaz? - nézett a fiúra, magában újra adózva egy fél gondolattal annak, hogy ez az idióta úgy néz ki, mint akit valami dühöngőből szalajtottak. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy lehetőleg felfogja, amit magyaráz neki. Avery nagyon jól tudta, hogy Alexis meg tudja magát védeni otthon, de ez teljesen más hely, és ő is bajban volt eleinte, hiába van pár évvel több tapasztalat a háta mögött.
- Megint lopkodsz, mi? - nézett testvérére Ave, mikor az megemlítette az almát és a szendvicset, de ez már olyan régi rossz szokása volt, hogy az idősebbik nem tartotta valószínűnek, hogy valaha leszokik róla.
- Add ide azt a szendvicset! - mondta, de nem megenni akarta, hanem egy kis bemutatót tartani a tesójának, úgyhogy elővette a varázspálcáját is, és egy ügyes kis bűbájjal újra felmelegítette a mostanra már csont keményre száradt valaha meleg szendvicset, és úgy adta vissza Alexisnek.
- Jó étvágyat. Menjünk a szállóba - indult el aztán, mutatva az utat a másiknak ideiglenes szállásuk felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. február 25. 04:39 | Link

Ave

Ráncolja az orrát, nem jó jel. Ha alaposabban megnézzük, a szája szélébe már begyűlt a tipikus Lyall-féle lebecsmérlő szájhúzás ránca. Ilyet csakis a mi családunk tud produkálni; a lányoknál ez gúnyos mosollyal is társul. Higgyétek el, nem akartok felhúzni egy Lyall-lányt: sírva kérnétek bocsánatot, mert halálra szekálnának a húgaink. Avery egyszerűen csak figyelmen kívül hagy, ha már nagyon az idegeire mentél. Én már csak tudom; a nap huszonnégy órájában, ha teheti, nem vesz észre. Hogy éjszaka mit csinál, arról halvány lila segédfogalmam sincs, de kenyérre kenné a pici szívem, ha kiderülne, hogy engem néz és büszke testvért játszik. Akkor tudnám, hogy ideje elszívnom az utolsó cigit, meginnom az utolsó whisky-t, mert jön a világvége.
Egy pillanatig farkasszemet nézünk mozdulatlanul. Avery szavai bosszantóak és az még igazságtalanabb, hogy érzem az ellenkezésre való késztetést, de kapásból nem találok elég jó érveket. Egyet sem. Sajnos abban teljesen igaza van, hogy a meztelen hátsóm nem fog kimenteni egy mágikus balhéból. A nyelvemen lenne az önmagát adó kérdés, hogy amennyiben nem használhatom a pálcám, úgy hátvakaráson kívül mire is lesz jó? Egy darab deszkához is hozzá tudom magam dörzsölni, ha viszket a lapockám, ahhoz nem kell egy evőpálcika. Ja bocsmár, varázspálca, na. Mindez olyan szépen felsorakozott már a fejemben és tessék, elég a kihívó pillantását elkapni és máris elveszi az ember kedvét a további körök futásától. Le merném fogadni, hogy süt rólam, mennyire bosszús lettem fél perc alatt a még meg sem vásárolt pálcám máris elkobzásától, de mit ad Isten, be tudom mutatni, hogy a „hallgatás” szó az én lexikonomban is fel van tüntetve. A lehető legbosszantóbb pofám vágom be, meghúzom a vállam és kihasználva a pillanatot, mikor Ave hátat fordít, imitálok egy velős szellentési hangot. Ezt neked, bratyó, meg a tiltásaidnak. Ha nincs ló, jó a szamár, majd használom a tied. Katasztrófát csak nem okozok (dehogyneeeem) .
Időközben sikerült ráakadnom az útikajámra is és ugyancsak szívesen osztozkodnék, ha lenne kivel, de máris rontja az étvágyam ez a tapló drága testvérem. Tehetség kell ehhez is; olimpiát nyerne, ha létezne kedvrontási szám.
- Köl-csön-vet-tem. Ne magyarázd félre. Rajzoltam... nekik, nem mentem el hála nélkül. – Azt már inkább nem ragoznám agyon, hogy az a rajz egy csálén sikerült mosolyogó fej és inkább néz ki Frankeinstein vázlatának semmint egy barátságos pofázmánynak.
- Hm? Ja jó. De akkor enyém a két alma. – Na, mit akar az evőpálcikával? Már finnyás kézzel enni a szenyát? Úristen, Ave, mire nevelt téged egy év alatt ez az átkozott suli? Elképe...  Aztapaszuly! Ide érezni a me... Hogy csinálja? Jó néhány másodpercig eltart, mire eljut a tudatomig, hogy a szendvics bele lett nyomva valószínűleg a kezembe, mert hogy el nem tudtam venni a csodálkozástól és a bátyám biztos nem várja meg, míg felocsúdok, arra megesküdnék. Kisvártatva szerencsére eljut az én agyamig is, hogy jó lesz haladni a korral, így az a pár lépés tényleg egy pár, míg utolérem őrellonosságát. Lenne egy tonnányi kérdésem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fog válaszolni csak azért sem. Ilyenkor nem jutok vele semmire, mert eldöntötte kész passz, nem enged az igazából. Talán majd később.
Fel a járdaszegélyre... virágágyás, emelkedő, betonperem. Egy lépés, két lépés. Ha azt képzeled, hogy a lábad alatt kötél van, sokkal könnyebb egyensúlyozva járni. Ha leesel, nem zuhansz métereket, de egy rossz szög alatt kitörheted a csigolyád a betonon. Innen Ave nyakába is ugorhatnék. Nem, a táskám mindjárt elbillen jobbra, ha nem lökdösöm feljebb a balomon. Tovább, két kezet kitár, nem szárnyal, egyensúlyoz, mintha egy táska helyett semmi nem volna hátul, a csomagtartón.
- Otthon minden oké. Amy-t tegnap leoperáltam a tizedik tetejéről, de cserébe ide adta a szoknyáját kölcsön. Pöttöm beleszeretett a huszadik José Armandojába. Azt hiszem, legközelebb ki kellene törölnöd a szappanopera csatornát, vagy ovi helyett a tévéhez fog járni. Rád még hallgat. A kis töpszli megharapott valami kissrácot az oviban, mert az elvette a maciját. Adtam neki cukrot dicséretből. Anya... Anya jól van és hiányzol neki. Azt üzeni, mehetnél haza gyakrabban is. Megígértette, hogy küldök rólad képet, hogy megvan mindened. Majd lefényképezem a testrészeid, hogy leltárazhasson. - Nem tehetek róla, a végét muszáj elröhögnöm, ha belegondolok, hogy a gép hamarabb menne ezer darabra a falon hála a tesóm kedvességének, mint hogy anya egyetlen szál fotót is viszontlásson Ave-ről. Kár, pedig nagyon fotogén bátyám van.  
Mi a jó szent tehenet bámulnak ezek rajtam? Nem láttál még embert, néném drága? Megmutassam a hennázott karom? Hadd szörnyülködj. Na nézd már, a másik töpszlit nem tanították meg, hogy ne mutogasson ujjal. Anya ráverne a kezére és elmondaná, hogy nem illik. Ha odamegyek, nem köszöni meg. Egyáltalán merre vezet Ave? Tiszta elit zónában vagyunk. Komolyan itt akar dekkolni, míg meg nem kezdődik az új év? Na ne, ne is álmodjon erről, hamarabb megyek az első elhagyatott házba (van itt ilyen?), mint hogy egy fityinget is kicsaljanak a tesómtól őrült árak miatt. Büdös pénzes disznókolónia!
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. február 25. 12:51
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér