26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 618
Írta: 2012. szeptember 14. 00:28 | Link

kapu

Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

 
Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2016. december 20. 18:55
Hozzászólásai ebben a témában
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 6. 18:37 | Link

Amira Loveguard
~ 2012. október 4. - 22:00 körül



Átmentem az összes vizsgámon!
Amint az utolsó eredmény is megjött, akkora kő esett le a szívemről, hogy szerintem még az épp mellettem álló lányka is hallhatta a csattanást, mellyel földet ért. Vagy ha azt nem is a hatalmas mosolyt, és a megkönnyebbült fellélegzést. Attól a pillanattól kezdve a tudatos Szeszi helyét átvette az önfeledt énem, és szerintem előreláthatólag a szünet végéig nem is fogja visszafoglalni a tudatosság és előregondolkodás.
Végre teljes egészében megismertem a kastélyt, felfedeztem minden kis zugát és még olvasgatni is bőven akadt időm. Egyetlen egy dolog hiányzott az életemből, az adrenalin. Imádom a csendet, a nyugalmat, de csak ha megfelelő mennyiségben keveredik az izgalmas és talán kicsit veszélyes időtöltéssel. Így október felé szoktak lenni a Ridehouse táborok, a legnagyobb születésnapi bulik, és ez most mind- mind hiányzik az életemből, így ezt a lyukat sürgősen pótolni kellene. De valószínűleg csak a téli szünetben utazhatok haza, tehát egyelőre a témát ejthetem, mert hiába is vágyódom most az Alpok havas lankáira, nem lehet, esélytelen.
De valamit muszáj volt csináljak, mert a fölös energiáim már nagyon kezdtek elszaporodni, így a mindig bevált módot választva elkezdtem rendet rakni a szekrényemben. Már vége a vénasszonyok nyarának is, így sortnadrágok ki, őszi kiskabátok és pulóverek be! Mire mindent átválogattam, és bepakoltam a szekrényembe, már bőven takarodó után járhatott az idő, de mégsem voltam fáradt.
Friss levegő kell, egy kis testmozgás! Tekintve, hogy úgyis régen vittem le Ebit sétálni, logikusnak tűnt, hogy egyből húztam a barna bokacsizmám és útnak is indultam a Navine körletéből a kastély parkja felé.
Amint kiértem a szabadba pórázra kötöttem a kis állatot, letettem a fűre és hagytam, hogy menjen, amerre szeretne. Furcsa páros lehettünk... egy vörös hajú kócos lány, hatalmas kötött pulóverben és farmernadrágban és egy fekete pórázra kötött sündisznó, éjjel háromnegyed 10 körül a kastély parkjában. Ha most valaki meglát, akkor azt hiszem, egyből mehetek is haza, és hiába volt minden magolás. De őszintén szólva, ennek nem teljesen voltam tudatában, valahogy apró kis részletnek tűnt.
Utoljára módosította:Pongrácz Norina Vanessa, 2012. október 6. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edictum szerkesztő || tetoválás || Ebi <3 || Carly kislánya *-*
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 6. 19:33 | Link

Norina

Az első csütörtök a kastély falai között immár harmadikosként. Mira nem tud kinőni abból, hogy néha-néha lejárjon engedély nélkül a faluba, és ez így volt ezen a nem épp csodálatos őszi estén. Eleve utálja a feketeség a hideget, és még csak október eleje van... Mi lesz vele, ha bejön a hó? A csizmákon kívül semmit nem szeret az ilyen időkben, és hiába nézik lököttnek, amiért már korán csizmába bújik, ő ezzel nem foglalkozva most is az egyik telitalpú, hosszú szárúba bújtatta a lábát, ezzel védve a harisnya nélkül hagyott lábát. Fehér ruhát, felül pedig a hideg ellen egy kék kiskabátot viselt.
Nem hiányzott mellőle a két kis drágasága, a puffskein, és az oroszlán sem. Leo a fehér bundájával szinte világított a sötétben, de már megnőtt szinte a gazdija lábszárának közepéig, és így nem veszett el annyira a már haldokló fűben, mint amikor kicsike volt. Mint egy kölyökcica, olyan volt. Megszokott már, hogy Ecset meg az oroszlán hátán ücsörögve kihasználja, hogy nem kell végigpattognia az egész tisztáson.
A Sárkányfészekből indultak, és az egész kastélyon olyan halkan sétáltak át, mintha szellemként járnának. És hogy miért? Amira ilyenkor előveszi a nem túl rejtett prefektus énjét, és végzi a munkáját. Sajnos még nem volt alkalma megbüntetni senkit, szóval már nagyon szép kis dolgokat talált ki azoknak, akikkel ilyen időszakban összetalálkozik. Tudhatnák, hogy tilos... Igaz, ő is tudta, hogy tilos kijárni későn, mégis mindig ellenszegült. Csak a legtöbbször nem lett belőle kára.
A faluba a rövidebb úton akart menni, ami egy eléggé veszélyes szakasz. Főleg éjszaka. De hát mindegy, magával szúr ki, ha nem figyel eléggé.
Na de még mielőtt a kapu egy résén kimászott volna, hangot hallott a sötétből. Valaki mászkált arra. Leo és Ecset a fűbe lapultak egy intésre, Mira pedig fejét oldalra biccentve nézte a közeledőt. Valami mozgott a fűben. És valaki azt magával vitte. Ahogy közelebb ért, a rellonos pálcája hegyén a Lumosszal kis fényt jelenített meg, és fejét csóválva elvigyorodott. Az első fogása.
-Szép estét -köszöntötte gúnyosan. -Drágaságom, mikor néztél te rá az időre utoljára? Hm?
Közben végignézett a lányon, aki eléggé ismeretlennek tűnt, és első ránézésre elég esetlen volt, talán a meglepetéstől, hogy nincs egyedül.

ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 6. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 6. 20:27 | Link

Amira Loveguard
~ 2012. október 4. - 22:00 körül


Ahogy kint sétáltam a sötétségben, mélyen a tüdőmbe szívva az éjszakai levegőt, hogy eljusson minden porcikámba a szabadság érzete. A szabadságé, amiből az utóbbi időben nem sok jutott nekem. Halkan lépkedve követtem a kis albínó sündisznócskám, és eddig össze vissza csapongó gondolataim lenyugodtak. Pedig bár ne tették volna, bár csak az adrenalint hiányolnám, nem pedig azt a személyt, aki otthon elkísért az ilyen késői sétáimra. Sosem tudtam, hogy ilyen mély jelentősége van a kis életemben, de ez a pár hónap tökéletesen jó volt arra, hogy rájöjjek, kik is azok, akik igazán hiányoznak. Viszont most, ideje az ő hiányukat is legyűrni, s új kapcsolatokat keresni, merthogy egy ideig nem tervezem a hazamenetelt. Bele kell nőnöm ebbe a világba, meg kell ismerjem, meg kell szokjam, mert hiába küzdöttem eddig ellene, boszorkány vagyok.
Egy fehér alak vet véget melankolikus gondolataimnak, ami alig 20 méternyire tűnt fel tőlem balra. Eddig nem vettem észre, hogy lenne itt még valaki rajtam kívül, sőt, valószínű, hogy csak valamilyen állat lehetett, de a kíváncsiság erőt vesz rajtam, így inkább felkapom Ebit, és pár elindulok a vélt hely felé, de a következő pillanatban majdnem szívrohamot kaptam.
A hirtelen pálcavilág, és az előttem alig karnyújtásnyira álló valaki, túl hirtelen tűnt fel ahhoz, hogy természetesnek vegyem. A szívem hirtelen megduplázta a ritmusát, és megtorpantam. Kicsit hunyorítanom kellett a hirtelen világ miatt, de amikor beazonosítottam a lányt, és konstatáltam, hogy a gúnyos hangnemén kívül sok veszéllyel nem fenyeget, ismét visszatért testem a rendes kerékvágásba.
-Jó estét! Őszintén szólva fél kettőkor, de ha az időérzékem nem csal, most 10 óra körül lehet az idő.-
Felelem könnyed mosollyal, és hangom is egyenletes, csak a "Jó" sikerült kicsit furcsára, mert fél kettő óra nemhogy az időt nem néztem meg, de nem is beszéltem semmit, és a hangszálaim kicsit ellustultak. Közben lepörgött az agyamban az összes lehetséges variáció, hogy miért is van itt rajtam kívül valaki, és két lehetséges megoldást találtam. Vagy egy lány, aki szintén tilosban jár, vagy pedig egy prefektus, és járőrözik. Az utóbbi kicsit necces, mert akár komoly ára is lehet, de a lényeg, hogy nem életveszélyes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edictum szerkesztő || tetoválás || Ebi <3 || Carly kislánya *-*
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:29 | Link

Norina

A falu, és a cigi. Ez a két dolog volt ami már hiányzott a feketeségnek, és éppen ezt a hiányt akarta enyhíteni, amikor elindult az iskola kapuja felé, hogy az erdőn keresztül lerövidítse az utat.
Zacharyvel volt utoljára a faluban, mindkétszer. Amikor visszajött otthonról, de akkor nem töltöttek sok időt ott, és amikor egyik nap elutazott a barátjához a szünidőben. Na az az este mindig megfog maradni a fejében, már csak a fényképalbum miatt is, amit ott kapott tőle. Na meg a tüdőgyulladást is ott szedte össze, amit szerencsére az anyukája szépen kiiktatott.
Nagyon nem szereti, amikor megzavarják valamiben, főleg nem este, főleg nem akkor, ha valaki tök ismeretlen kerül a képbe. Kivéve persze, ha ebből még jól is jön ki, hisz ilyenkor előveheti a prefijelvényt.
A lány, akivel ezen az estén összefutott, tényleg megijedt tőle. Persze nem sokan vannak, akik nem ijednek meg egy hirtelen felbukkanó idegentől a sötétben. Egyből kérdőre vonta, hogy mégis hogy képzeli, hogy takarodó után kint mászkál. Hiszen ezt csak ő teheti meg... Vagyis ő mindig is megtette, eléggé ügyesen ki is játszotta az akkori prefektusokat.
-Hm, nagyon örülök, hogy ennyire tisztában vagy vele, hogy mennyi idő lehet. És azzal mennyire vagy tisztában, hogy már takarodó volt? -felvont szemöldökkel pár lépést közeledett a lány felé, és szemügyre vette. Nem leplezte, hogy tetőtől talpig végigmérte, és bár nem hangosan, de megállapította, hogy fele annyira sem csinos, mint ő maga. Belegondolni sem szeret, hogy egyszer volt ő is olyan kis semmitmondó szürke egér, mint ez a vöröske, akivel szemben állt. Elfintorodott, de félretette ezt a felreppenő gondolatot, és inkább komolyabb irányba terelte a témát.
-Évfolyam, ház, és elsősorban név -sorolta fel azokat a pontokat, amiket tudnia kell. Még ha akarná sem tudná felidézni a csaj kilétét.
Amíg az információkat hallgatta, már azon kezdett gondolkodni, hogy milyen kellemes kis büntetést adjon neki. Bár erre még egyelőre nem kerül sor, szóval ráér még a büntetés kiosztásával. -Gyerünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 7. 21:01 | Link

Most sem kellett csalódnom a kis elméletemben, mert nemsokára beigazolódott, hogy tényleg egy ébenfekete hajú prefivel állok szemben. De volt benne valami, ami miatt mégsem sikerült tökéletesen elhinnem, hogy Ő egy feddhetetlen jellem. Talán pont emiatt nem is izgultam, a büntetésemet illetően. Sosem csináltam magamnak lelkiismereti problémát egy-egy kisebb stikli miatt. Nem először sétálgatok éjszaka a kastély parkjában, így furcsa, hogy pont most kaptak el először. Kora ősszel, amikor másról sem szólt a nap mint tanulásról, sokat jártam ki pálcafénynél levelet írni Dave-nek és a Húgomnak, s mégsem buktam le, de egyszer mindent ki kell próbálni!
-Köszönöm!-
Húzódik ismét mosolyra a szám a gúnyos bók hallatán. Furcsa egy szokás ez, hogy a gunyoros és ideges emberekre tudok majdnem a legszebben mosolyogni. Valakit ez őrületbe kerget, valaki pedig komplett idiótának néz, így fogalmam sincs mit fog szólni a lány, de szeretem feszegetni a húrt mindenkinél.
-Igen, azzal is tökéletesen tisztában vagyok, megnyugodhatsz, nem kell sokat magyarázni.-
A lenéző tekintet, amivel végigmért, nem túlzottan tudta befolyásolni a rejtett egoizmusom, de azért mégsem esett jól. Tudom, alig múltam 15, és sosem voltam az egyből kicsattanó személyiségemről híres, de nem kell azért ránézésre ítélni. S mégis micsoda álszentség ez az érzés, hiszen én is pont ugyan ilyen vagyok. Ugyan úgy végigmértem a lányt, és az agyamban ugyan úgy elkönyveltem a szimpatikus, unszimpatikus és közömbös kategóriák közül az egyikbe, csak ezeket szinte tudat alatt, reflexből.
-Pongrácz Norina Vanessza, Navine, 2. évfolyam!-
Mondtam még mindig tartva a kedves hangsúlyt, s közben Ebit ismét letettem a földre.
-Oké, szívesen megyek, csak mondd merre? Mert a büntetés, szerintem ráér, és a falu izgalmasabb!-
Hirtelen jött ötlet, néha beválik. Ugyan nem tudom, szemtelenségért lehet-e büntetni, de ha már lúd, legyen kövér, ha pedig mégiscsak benne lenne a csajszi a "mindketten megyünk dolgunkra, és később majd számolunk kamatostul" dologba, lesz egy jó esténk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edictum szerkesztő || tetoválás || Ebi <3 || Carly kislánya *-*
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 13. 16:03 | Link

Norina

Amira nem túlságosan szívlelte az esti portyázót, aki miatt kicsit késni fog a megbeszélt találkájáról. És hogy kivel? Hát csak úgy az éjszakával. Leonak sem tetszett a lány, aki kint kóborolt, ezt a gazdi tudtára adta egy nem túl hangos morgással. Persze amilyen kicsi, annyira lehet csak komolyan venni. Nem árt ő még a légynek sem, de ha arról lenne szó, biztosan megvédené Amirát, meg hát Ecsetet is. A puffskein, és a rellonos feketeség a két élőlény akiket nagyon szeret, rajtuk kívül meg még Benjamin az, akihez "vonzódik" az úrfi.
-Csodálatos -jegyezte meg epésen, bár legszívesebben elküldte volna már melegebb éghajlatra a lányt. Ahhoz képest, hogy sokszor mit gondol magában, egészen aranyos tud lenni, és csak a negyedét mutatja annak, amilyen valójában. Prefektusként nem lenne szép, ha máshogy reagálna az ilyenekre.
Sejtette, hogy a sárgákhoz van köze a szeplősnek. Egész jó emberismerő a drága. Unottan hallgatta a nevét, évfolyamát, és házát. Innentől számolni fogja, hogy hány "áldozat" esik még a csapdájába.
Valószínűleg hogyha egy srácról lett volna szó, akkor nem a normális opciót választotta volna, mint amit eltervezett. Inkább vállalta volna, amit Norina mondott, hogy menjenek a faluba. Na de ő aztán nem megy sehova egy ismeretlen új libával, főleg nem olyannal, akiből annyit néz ki, hogy bátortalanul átbotorkál a pub eldugott sarkába egy pohár vízzel a kezében.
-Te már csak tudod, mi az izgalmas -halkan nevetve csóválta a fejét, eltűnődött rajta, hogy vajon ilyenkor mit gondolnak magukban az ilyen emberek. Távol volt a rellonos már ettől az időszakától, az sem tartott túl sokáig. Annával volt életében először a falubeli csárdában, az is bőven elég volt neki akkoriban. Most éli fénykorát, és egyáltalán nem érdekli, hogy kik és mit beszélnek róla.
-A faluba te csak hétvégén mehetsz, hiába akarsz nagyzolni, ne játszd magad, kérlek. És egyébként is...én nem lógok magadfajtákkal. Na indulás, vár az ágy -bunkózott, igen. De miért ne tette volna meg? Fejével a kastély felé bökött, és hiába ne akarta a lány az indulást, visszakísérte a kastélyba. Egészen a Navine bejáratához kísérte, hogy még véletlenül se induljon másik irányba, és innen a feketeség már nyugodtan mehetett a dolgára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 15:30 | Link

Bátyóka

Fruzsi teljes lelki nyugalommal, halkan hagyta el a hálókörletét. Nem mintha attól tartott volna, hogy bajba kerülhet, ha a szobatársai észreveszik, hogy lelép, de azért nem akarta felébreszteni őket, ha nem muszáj. Szakadt farmer, bokacsizma, egy lenge póló és afölött mindössze egy bőrdzseki volt rajta. Igaz, hogy ilyenkor már elég hidegek voltak az esték, de úgy volt vele, hogy csak nem fog halálra fagyni, mire a célállomására ér. Ott pedig majd úgyis kimelegszik a piától meg a tánctól, így inkább bevállalta, hogy egy darabig vacognia kell, csak hogy később minél kevesebb "felesleges" holmija legyen.
A kastélyban egy árva lélekkel sem találkozott, szerencsére. Miközben a néptelen folyosókon haladt, azért megállapította magában, hogy régebben sokkal izgisebb volt a takarodó megszegése. Az utóbbi időben, már nem igazán töltötte el bizsergető érzéssel a tudat, akárhányszor csak éjjeli sétára indult, hogy ő bizony most szabályt szeg.
Mikor elhagyta az épületet, már magában elkönyvelte a sikert. Sötét szerelésében könnyedén beleolvadt az éjszakába, s egyenesen az iskola kapuja felé vette az irányt. De még több száz méterrel a vaskapu előtt irányt váltott, és bevetette magát a közeli erdősávba. Rutinosan kerülgette ki az erdei ösvényre belógó ágakat, és egyéb természet adta akadályokat. Nem először készült már kiszökni a kastélyból, és előre láthatólag nem is utoljára. Sok mindenért kapták már el, és büntették meg, de eddig a kisurranásaira nem derült fény. Általában havonta egyszer-kétszer találkoztak a falubeli haverjaival, és együtt mentek bulizni, ha szabad hétvége volt, ha nem. A különbség csak az volt, hogy ha tilos volt a lejárás Fruzsinak a faluhoz közelebb eső, rejtett kijáratot kellett igénybe vennie, és másnap hajnalra visszaérnie a körletébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 16:01 | Link

Húgom

Azt, hogy ismét belevetettem magam az iskolai életbe, kénytelen voltam megünnepelni. Mi erre a legjobb hely, ha nem a falu?! Kora este lementem már és megittam pár sört. Önmagamhoz hűen egyedül kezdtem meg az estét, de pár fél óra után már egy csinos fekete hajú lánnyal ütöttem el az időt. Mondta a nevét is, de az kevésbé érdekelt. Sokkal inkább a formás dekoltázsa volt, ami elbűvölt. Komoly erőfeszítésekbe került, hogy ne folyamatosan azt bámuljam, hanem csak le-lepillantsak rá. Mondjuk meg is szólt, hogy a szemei nem ott vannak. De én erre csak annyit mondtam, hogy ha azt akarja, hogy a szemeit nézzék a férfiak, akkor egy kevésbé dekoltált inget vegyen fel... vagy blúz, vagy mit értek én az ilyesmihez?! Néhány sör és pár kör feles után a leányzó úgy döntött, hogy leléphetnénk. Nos ki lenne az a balek, aki erre azt mondja, hogy boccs de nem. Hát nem én, az tuti. Fizettem, felkaptam a bórdzsekimet, majd a fekete hölgyeménnyel elhagytam a kocsmát.
Pár óra után kielégült arckifejezéssel lépkedtem a suli felé. Tudtam, hogy már el vagyok késve, és ha elkapnak akkor jön a büntetés. De megérte, nem kicsit! Széles, kaján mosollyal arcomon, zsebre dugott kezekkel, szinte fütyörészve sétálok az iskola kapuja felé. Nincs kedvem - meg erőm se - falakat meg fákat mászni. Inkább vállalom a lebukást, azonban a kapu zárva. Végül is mit vártam?! Egy lemondó sóhaj hagyja el számat, majd cipzár hangja töri meg a csendet. Leveszem a dzsekimet, átdobom félig a kapun, hogy ne essen le a földre, hanem fennmaradjon. Nemsokára pedig már félig a kapun lógok. Egy nagy huppanással landolok a másik oldalon. Leveszem a kabátom a kapuról és felhúzom, de be már nem cipzározom. Nem teszek meg pár lépést és egy ismerős alak jön velem szemben. Arcom komolyra vált, szinte mogorvára.
- Hova-hova hugica? -
Egyik szemöldököm kérdően felhúzom, majd egyik lábammal 'türelmetlenül' dobolni kezdek.
- Remélem nem a falut akarod meglátogatni ilyenkor, egyedül?! -
Lehet nem most kellene előjönni a testvéri aggódásnak, hanem már régen meg kellett volna történnie, de eddig nem sok esélyem volt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 17:38 | Link

Az aggódó bátyus

Miközben a fák között lépdelt, Fruzsi gondolatai már előreugrottak pár órával, azon filózott, vajon egy bizonyos személy ott lesz-e a bulin. Talán nem kellett volna így elmerülnie a gondolataiban, és óvatosság nélkül, az ösvény közepén menni a kapu felé. Ahogy ugyanis már a célegyenesben sétált, távolabbról is látta, hogy valaki éppen beugrik a kapun. Nem szeretett senkivel sem összefutni ilyen alkalmakkor, főleg, hogy a srác - mert az volt az illető, a sötétben egyelőre csak ennyit tudott kivenni - valamelyest visszafogottabb mint ő, hisz épp akkor jött vissza, mikor Fruzsina még csak indulni készült. Ettől függetlenül Fruzsi nem parázott be, hanem úgy döntött, nem is fog foglalkozni a sráccal, rá sem fog nézni. Egészen addig tartotta is magát ehhez, amíg a fiú közelebb nem ért, és megszólította a rellonos leányzót. A megszólításra nem is volt szükség, Fruzsi már a srác hangjából azonnal felismerte, hogy kit sodort ide a sors.
- Téged kerestelek, már úgy aggódtam érted! - ripacskodott egy sort, majd hirtelen ötlettől vezérelve Erik nyakába is ugrott, és röviden átölelte a bátyját. S a fiúból áradó szagokból nagyjából megállapította, hogy merre járhatott. Aztán hátrébb lépett tőle egy lépést, ajkai szegletében megjelent egy rosszkislányos mosoly, és hitetlenkedve hallgatta, ahogy Erik kérdőre vonta. Egy kezén meg tudta volna számolni, hányszor történt eddig ilyesmi vele. Azt ugyanis még túlzással sem lehetett mondani, hogy ők ketten mintatestvérek lettek volna. Főleg, hogy Eriktől az sem volt szokatlan, ha néha eltűnt.
- A remény hal meg utoljára - vonta meg Fruzsi a vállát vigyorogva, és nem is szándékozott több időt szakítani Erikre. Egyáltalán nem vette komolyan a srác szavait. Nem akart lemaradni a buliról, ahova a haverjaival együtt egy zsupszkulcs repítette őket ezúttal. Tisztes távolban megkerülte a bátyját, pár lépéssel már ott is volt a kapunál. A kis táskáját átdobta a kapun, és ő maga is elkezdett átmászni, hacsak Erik meg nem állította.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 28. 22:08 | Link

Tolland Clotan
19:30

A mai napom eddig nagyon jól telt. Igaz, hogy a tanulás része nem éppen volt jó, de amúgy szuperül éreztem magam. Ugyanis tanítás után csak feküdtem az ágyamon és csokit ettem. Hmm... nagyon finom volt. Aztán megetettem a kis baglyomat, akinek még nincs is neve, pedig már rég meg van. Szóval adtam neki egy kis kaját, aztán újra visszatértem a Monstersbe, ahol rajzolni kezdtem. Már egy ideje nem ragadtam a kezembe ceruzát, s rajzolgattam. Ám most volt időm rá, így megtettem. Nagy sokára egy lóherét sikerült a lapra varázsolnom, amit az éjjeliszekrényem egyik fiókjába süllyesztettem. Hamar eljött a vacsora idő, így hát elballagtam a nagyterembe, hogy egyek egy kis vacsit. Mikor helyet foglaltam az egyik széken, szememmel Bogárkát kerestem, azt a lányt, akivel tegnap ismerkedtem meg. Nagyon kedves volt, meg vidám. Jó volt találkozni egy olyan lánnyal, mint ő. Ezért remélem, hogy máskor is összefutok vele. Miután elfogyasztottam az ételem és megittam az italom, visszabaktattam a szobámba.
Most pedig itt állok farmernadrágban, ingben és a taláromban. Lábamon egy márkás tornacipő látható. Hajam megint égnek áll, barna szemeim pedig vidáman csillognak. Hogy miért vagyok így felöltözve? Erre a kérdésre roppant egyszerű a válasz. Arra gondoltam, hogy kerülök egyet az iskola körül, hátha látok egy diákot. Igaz, még nincs tíz óra, de azért ilyenkor illendő lenne benn lenniük a tanulóknak. Szóval kinyitom az ajtót, s elhagyom a Monsterst. A taláromon a csillogó prefektusi jelvény található. Tudják meg az emberek, hogy ki vagyok én. Gyors léptekkel haladok át a klubhelyiségen, aztán pedig a folyosókon. Néhány festménynek még köszönök is. Pár perc alatt kiérek az udvarra. Az iskola kapujához igyekszem, s mikor oda is érek, nem látok egy diákot sem. Egyelőre.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 28. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. október 28. 22:40 | Link

Zachary

Tolland céltudatosan, és viszonylag gyorsan haladt előre - már amennyire a hátán lévő hatalmas táska engedte. Közben futva azon gondolkozott, őneki miért elég az az egyetlen táska? Nincsen a birtokában kevesebb holmi mint másnak, mégis gyakran praktikusabban intézi a dolgokat mint társai.
Ahogy ezen merengett, kis híján felbotlott egy kőben. Egy pillanatra mérges lett, de nyugodt természetének köszönhetően, simán sóhajtott egyet és tovább sétált. "Hol is tartottam?" - tette fel magának a kérdést. "Ja, igen, a praktikusság..." - amint kigondolta, megpillantotta az iskola kapuját. Gyorsabbra fogta a tempó. Mikor odaért hosszasan bámult maga elé. Félre kellett tennie minden fölösleges eszmefuttatását, ahhoz, hogy felidézze mi lesz az első tennivalója mikor belép az iskolába. "Ja, igen... Jelezni a házvezető tanáromnak, hogy megérkeztem... Bár már nyilván tud róla."
Tolland előtt kitárult a kapu. Belépett rajta. Amint hátrafordult, hogy megnézze, miként csukódik be magától - bár aranyvérű családból származott, bármikor lelkesítette a mágia - azon gondolkozott, miért nem jött meg hamarabb az esze, és költözött be még szeptemberben az iskolába. Akkor nem kéne különcködnie; újként beilleszkednie, felzárkóznia, és eltévednie sem. (Miként hosszú útja során többször is megtette.)
A kapu becsukódott. Tolland számára ez egy kisebb katarzissal is felért. Mikor sikerült kihevernie, megfordult. Egy sötét alakot látott - ugyanis este volt már, és az a bizonyos alak nem is volt még akkor kellően közel.
A fáradtság nem engedett teret a félelemnek. Tolland megszólította fáradt hangon az egyre közeledő személyt, akin egyértelműen látta, hogy felsőbb éves.
-Szia! Tolland Clotan vagyok.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2012. november 18. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. november 1. 18:46 | Link

Tolland

Miután összeszedem magam, ki is lépek a Monstersből. Mióta prefi vagyok, azt tervezem, hogy valamelyik este ki kéne nézni az udvarra, hátha meglátok ott egy diákot. Igaz, hogy nincs még takarodó, de azért ilyenkor is be lehet küldeni a diákokat, nem?
Szóval gyors léptekkel haladok végig a klubhelyiségen. Miután kiérek az északi szárnyból, lassabb tempóra váltok. Abban reménykedek, hátha meglátok egy olyan elsőst, vagy felsőbb évest, aki valami rosszat csinál. Tudom, hogy ez durván hangzik, de szeretnék végre valakinek büntit adni. Ha már prefektus vagyok, akkor élvezzem is. De hiába bízok abban a dologban, hogy valaki valami rosszat tesz, ugyanis egy árva lelket sem látok a folyosókon. Biztos vacsiznak, hiszen fél nyolc van. Na mindegy is, majd máskor biztos akad egy rendbontó.
Pár-perc alatt ki is érek az udvarra. Most érzem csak meg igazán, hogy milyen hideg is van itt kinn. Kezeimet a zsebeimbe mélyesztem, hogy legalább azok ne fázzanak. Az erdő felé pillantok, mert eszembe jut, hogy talán ott van egy-két diák, de oda most nincs kedvem elmenni. Ezért az iskola kapujához lépek, hátha ott találok valakit, aki épp be szeretne jönni az iskola területére, vagy elszeretné hagyni a kastélyt. De senkit nem látok. Ez meg mégis hogy lehet? Hiszen olyan sok szabályszegő fiatal van itt és most pont egy sem tesz ilyet. Talán vissza kéne menni a Monstersbe, hisz' rajtam kívül nincs is itt senki. Meg amúgy sem ehhez rétegesen vagyok felöltözve, így még meg is fázhatok.
Már épp visszaindulnék a kastélyba, mikor meghallom, hogy nyitódik a kapu. Elvigyorodom, ugyanis biztos vagyok benne, hogy egy lógós diák az, aki épp most jönne vissza. De amint megfordulok, egy fiúval találom szembe magam, akinek a kezébe egy bőrönd van. Biztos új diák.
 - Szia! Zachary Alex Williams Circle vagyok, prefektus. De a barátaim csak simán Zachnek szólítanak - mosolygok rá. Kedvesnek tűnik a srác és szegénynek biztos új ez az egész. Kivéve, ha aranyvérű.
 - Gondolom új vagy. Melyik házba kerültél? - teszem fel szépen sorjában a kérdéseim.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 1. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:42 | Link

Zachary

Tolland örült, hogy végre találkozott valakivel. Az első emberrel a bagolyköves pályafutása során. Ezt a valakit Zachnek hívták és prefektus volt. Ugyan a fiú nem tudta felidézni mit is jelent a prefektusi szó, de tudta, hogy valamiféle rangot. Örült, hogy egy rangos személlyel találkozott. Így biztos lehetett abban, hogy jó fele irányítja majd őt, ha segítséget kér tőle.
-Igen új vagyok, és levitás.-válaszolt Zach kérdéseire.- Te melyik ház tagja vagy? -kérdezte Tolland abban bízva, hogy a fiú levitás. Talán még szoba társak is lesznek.  
Korábban sokszor megtervezte magának, milyen lesz a Bagyolykőben. Ugyan, annak látta legkevesebb esélyét, hogy akadálymentes, mégis ezen gondolkozott a legtöbbet.
Szerette volna, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Hamar beilleszkedik.
- Nem tudod véletlen mi a teendőm most? - tette fel a következő kérdést Tolland, hiszen továbbra sem tudta mit kell tennie.
Ez volt az első alkalom mikor komolyabban szemügyre vehette a jövendő lakhelyét, és iskoláját. Bármilyen is lesz az elkövetkező években az élete, Tolland tudta, hogy ez a hely a lehetőségek tárháza lesz számára.
A szokatlanul szép birtok, a rajta trónoló büszke kastéllyal igazán kellemes látványt nyújtott. A kellemes hideg is tetszett a fiúnak, bár az igazat megvallva bőröndje rontott az összképen. Végső soron mégis jól érezte magát leendő lakhelye bejáratánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 22:05 | Link

Katalin

Kelletlenül elhúzom a szám, ahogy meglátom a kaput, a kerítést, és a mögötte lévő épületet.
Egyik börtönből a másikba? Gratulálok Gregory, csakis te lehetsz ilyen....
Az alapjáraton kifejezéstelen, szürke szemeim, most dühösen villannak meg. Ha nem önmagam lennék, még toporzékolnék, és hisztiznék is, de ezt magamba fojtom. Senkinek, semmi köze ahhoz, mi játszódik le bennem,sőt, hogy még feljebb menjek az arrogancia lépcsőin, hozzám sincs közük.
Igen, vélhetőleg az ember nem ezt várná, egy újonnan érkezett diáktól, de annyi gond legyen, majd arra fogom, francia vagyok. Hisz nyílt titok, hogy a "csigazabálók" prűdebbek az Angoloknál is. Vagy ezt csak én látom így? Hát... végül is velük éltem, nem tévedhetek akkorát.
A tűsarkúm egyenletes kopogása töri meg a csendet, én meg felteszem magamban a kérdést,hol van mindenki? Tekintetem a kezemben szorongatott papírra vándorol, hála égnek, a betűket még a gyér világításban is ki tudom venni. Upsz, cseppet késtem, takarodó már elmúlt, de mit számít ez, hisz már hetekkel ezelőtt itt kellett volna lennem. Remélem,nem keltett akkora megbotránkozást a hiányom, hogy egyből Gregory nyakán keressenek, nem avattam be abba, hogy teszek némi kitérőt. Bár, ő meg naiv, ha azt gondolja, velem minden olyan simán megy, volt jó pár évem ahhoz, hogy rácáfoljak, és meg is tettem. Mióta anyám meghalt, és apám úgy döntött, nem kellek neki, elhatároztam, hogy nekem sem kell senki más, igen, még ő se, aki a nevére vett. Sose hívtam apának, mindig tartottam a távolságot, és ő sem erőltetett semmit, leszámítva ezt. Nem akartam, hogy közöm legyen ehhez a világhoz, a másik is épp elég pocsék volt, de a géneket nem irthatom ki magamból, igen, felettébb sajnálatos.
Megállok. Egyáltalán miért is akarok én oda bemenni, mi keresni valóm lenne ott, eddig is megvoltam varázslás nélkül, most sincs rá szükségem. A szám rágom, egyedül a szemeimen látszik, hogy magamba mélyedtem, az arcom rezzenéstelen, és komor.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 16. 22:49 | Link

# Ophelia

Valami fura rossz érzés kavarog bennem, de nem tudnám megmagyarázni miért. Már elmúlt takarodó, nem is vagyok beosztva járőrözni, mégis a parkot járom, mint valami holdkóros, valószínűleg ezért. Bűnösnek érzem maga, amiért idekint vagyok.
Pocsék egy napom volt, amit egy kis csöndes esti olvasgatással akartam jobbá tenni, de nem jött össze. Bár általában nagyon jól kijövünk a lányokkal, most volt egy kis összezördülésünk. Igazából tudom, hogy én reagáltam túl az apróságokat, és viselkedtem lehetetlenül, de már mindegy. Majd bocsánatot kérek, és különben sem lehetek mindig nyugodt és vidám. Nekem is lehetnek rossz napjaim, és érezhetem úgy, hogy a legjobb lenne lelépni a suliból. Ez a kósza gondolat, vágülis ahhoz elég erősnek bizonyult, hogy az iskola kapuja felé ballagjak. Csak egy kicsit. Mostanában előjöttek nálam olyan kérdések, mint például, hogy mit is akarok én csinálni majd az életben. Amire egyelőre nem tudom a választ, ebből kifolyólag pedig elég nyomasztó a mókuskerék, amiben élek. Órák, kajálás, tanulás, mindennapi általános beszélgetések, járőrözések, alvás. És újra az egész. Ha legalább már tudnám, hogy miért csinálom, ha látnék magam előtt valami célt. De nem, nincs olyan dolog egyelőre, amire azt mondanám, hogy na igen, ez az, ami nekem való. És, hogy hogyan került ma napirendre ez a téma? Nemes egyszerűséggel kaptam egy H-t, a bájitaltan házi dolgozatomra. Pont az a tantárgy, amit szeretek, szerettem(?). Másrészről viszont nem akarok én ilyenekkel foglalkozni.
A hideg levegő meg is teszi a hatását, mert a jövőmről szőtt gondolatok helyett, a lefagyni készülő lábszáram jelenleg jobban foglalkoztat. Jobban is felöltözhettem volna, mert a rajtam lévő farmer, póló, pulcsi, dzseki összeállítás nem valami meleg. A kapuhoz közeledve, ténylegesen eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne, ha kiszöknék. Bár valószínűleg semmi, mivel se pénz nincs nálam, se nem vagyok túl melegen felöltözve, így max egy sétát tehetnék a faluba. De ez csak fantáziálás marad, mert egyrészt amúgy nem tenném meg, legalábbis egyedül, ok nélkül nem. Másrészt pedig cipőkopogást hallok, ami hamarosan abba is marad, és a hold sápadt fényében megpillantok a kapunál álldogálni egy lakot. El nem tudom képzelni, hogy kerül ide valaki ilyen későn, úgyhogy kíváncsian közelebb megyek az illetőhöz, aki valószínűleg még könnyebben kiszúrt engem, mint én őt, mivel világítok a pálcámmal. Közelebb érve megnyugodva konstatálom, hogy egy elsősnek kinéző lányhoz van szerencsém, nem valami baltás gyilkoshoz.
- Helló! - köszönök kissé zavartan a lánynak. - Miért ácsorogsz itt? - kérdezem aztán tőle. A hangomon még érezni, hogy nem vagyok a legjobb formámban, de egyébként kedvesen és segítőkészen állok a helyzethez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 23:12 | Link

A körmeimet vizslatva latolgatom a lehetőségeim. Megtehetem, hogy most eltűnök, amíg nem vesznek észre, aztán valahol Amszterdamban várom, Gregory mikor kezd el keresni, hogy aztán a fejemhez vágjon mindent, ami hirtelen eszébe jut.
Nem tudom, honnan veszi azt, hogy meg bírok változni, hát az a tömérdek év nem volt elég neki, hogy rájöjjön, mennyire nincs így? Nem tudom, miért hisz még bennem, sose adtam rá okot, sőt,rendesen rá is cáfoltam az álomvilágára, amiben élt, mondhatni, rávilágítottam a valóságra, de ezek szerint reménytelenül. Ő meg adta ezt az úgymond utolsó esélyt, mondván, biztos jobb lesz, ha hozzám hasonlóak vesznek körül. Hozzám hasonlóak? Ugyan már, nem hiszem el, hogy nem látta a "baráti köröm". Ennyi erővel elvonóra is küldhetett volna, nem hazudok, rám férne. De hogy itt olyan lecsúszott emberek legyenek, akik bűzlenek a bűn szagától... azt erősen kétlem. Próbáltam már mindent, tönkre akartam tenni magam, csak mert... mert azt éreztem, senkinek sem kellek, hisz miért lenne másképp? Családom nincs, az apám csak úgy eldobott magától, mint egy felesleg rongyot, bár ez még mindig a jobbik eset, legalább nem voltam kolonc, de akkor is.
Ennek következtében tanultam meg egyedül gondoskodni magamról,a nevelőapám segítségét csak nagyon ritkán kértem, és kizárólag csak, ha a kapcsolataira volt szükségem. Az érzelmeim elrejtettem mindenki elől, nem hagyhattam, hogy fogást találjanak rajtam, bármit, amivel sarokba tudnának szorítani, ebből kifolyólag, voltak akik még a rendes nevem sem tudták, nem hogy a hátterem, és ha rajtam múlik soha nem is fogják.
Az épületet fixírozva próbálok rájönni, vajon mi haszna lenne ennek az egésznek. Megtanulnám ezt az ágat használni, ami épp a kezembe van, és csak annyit tudok róla, hogy sárkányszívizomhúr, bükk és 12,5 hüvelyk. Ezek az adatok semmit nem mondanak nekem, bezzeg, ha a Gucci legújabb táskájának a gyártásszámára lennének kíváncsiak, bár... megkockáztatom, hogy itt még nem hallottak róla. Greg mesélte, hogy a mugli dolgokban nem jártasak. Muglik, röhögnöm kell, szóval ilyen alantas névvel illetik azokat, akik már többet elértek, nagyobb erőfeszítéssel, mint ők. Na igen, a féltékenység szép dolog.
- Jó estét - a szemöldököm felszalad. Oké, hogy takarodó van, és én itt állok, na de ő? Ohh...  szabályszegő, már majdnem imponál is, de egyből eltűnik a lelkesedésem, - mert volt, csak ő nem látta- mikor a hangját hallom. Nem vagyok terapeuta, és nem érdekel, mi baja lehet, tehát ezt  a kérdést az én számból nem is fogja hallani.
- Nem tudom, szerinted?- tekintek le a csomagjaimra, majd vissza rá. A szemeim gúnyosak, ahogy a hangom is. Önvédelem, ha minél előbb sikerül eltaszítanom magam mellől mindenkit, azok nagy eséllyel nem is fognak a nyakamra járni. De mivel be kell látnom, hogy egyenlőre tehetetlen vagyok, sóhajtok egy nagyot.
- Ophelia LaFonde vagyok. Pár héttel ezelőtt kellett volna megérkezzek... és elméletileg a Navine a házam. Mondd ez neked valamit?- hát bízom benne, mert nekem aztán semmit. Persze a kiállásom magabiztos, még csak az kéne, hogy lássa, elbizonytalanodtam.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2012. november 16. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 16. 23:51 | Link

# Ophelia

A lány reakcióját máskor talán komolyan venném. Elvörösödnél a hülye kérdés miatt, vagy éppen felhúznám magam a gúnyos hangnemen, mindenesetre látványosan reagálnék. Most azonban csak egy unott grimasz suhan át az arcomon, és egy cseppet sem hat meg a lány stílusa. Vagyis, de, azért belül eléggé ingerel, de kicsit negatív hangulatom erősebb. Egyébként sem lenne értelme túl komolyan venni a beszélgetésünk indítását, mert ha már egyszer a lány csak most érkezett, akkor nagy valószínűséggel amúgy is szüksége lesz a segítségemre, hogy eljusson a körletébe.
Erre ő is rájön a következő pillanatban, mert valamivel megnyerőbb hangon bemutatkozik. Arra, hogy már itt kéne lennie egy pár hete felvonom a szemöldököm.
- És akkor miért csak most jöttél? - teszem is fel azonnal az ártatlan kérdésemet. A hangom egyáltalán nem kérdőre vonó, sokkal inkább az egyszerű kíváncsiság érződik benne. Így, hogy van más akivel foglalkozhatok, a nyűgösségem kezd elpárologni.
- Bocs, semmi közöm hozzá - teszem hozzá az előző kérdéshez egy pillanattal később. Elvégre csak most találkoztunk, úgyhogy egyáltalán nem tartozik válasszal nekem. Az előzőekből tanulva, igyekeztem elejét venni annak, hogy a lány a fejemhez vágja a dolgot. Elvégre jobb a békesség. Valahogy magamban ízlelgetve az előbbi szavait, egyébként is az az érzésem, hogy ő nem az a közlékeny fajta.  
- Ezek szerint háztársak vagyunk. Ja, amúgy Turnman Katalin vagyok. - válaszolok a kérdésére, majd én is bemutatkozom.
- Felőlem mehetünk is fel a kastélyba. Ha gondolod segítek a csomagjaiddal - ajánlom fel, hogy induljunk is, mert eléggé fázok már. Amin - nem sok sikerrel -úgy próbálok enyhíteni, hogy átkarolom magam. A pálcám készenlétben van, ha Ophelia engedélyt ad, szívesen felreptetem a cuccait a kastélyba, ha meg nem..hát az az ő dolga.
- Na és merről jöttél? A LaFonde franciásan hangzik... - próbálok valamiféle könnyed kis csevejt kezdeményezni, remélve, hogy Ophelia is vevő lesz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 00:15 | Link

Sokkal könnyebb  lenne, ha egyszerre ki tudnék igazodni ezen az átkozott helyen, nem kéne másra hagyatkoznom. Egyáltalán  nem tetszik ez a kiszolgáltatott helyzet, de ezen remélem, senki nem fog meglepődni. A lány meg lehet akármilyen kedves, az én szívemet nem lágyítja meg. No lám, már teátrális is lettem? Hurrá, vajon mi jön még?
Persze megértem én, csapjunk le az újoncra, csak akkor van baj, ha az újonc erre egyáltalán nem vevő. Mert az újoncnak esze ágába se volt ide jönni, sőt az életének ezzel a részével se akart törődni, jól megvolt a maga züllőt kis világába. De ezt nem zúdíthatom rá, bármennyire is fura, az illemnek azért hódolok, nem hiába vagy LaFonde. Naná, tudom, hogy ez a név itt nem sokat jelent, más körökben viszont elég nagy hordereje van, amit én örömmel használok ki, különben a divathétre se jutottam volna be.
- Amszterdamban voltam, divathéten. Úgy terveztem kiélvezem az utolsó pár napom.... kicsit elhúzódott- vonok vállat, a hangom is semleges. Ez nem olyan információ, amit nem osztanék meg, hisz ha jár neten, vagy olvas divatmagazinokat, ő maga is láthatja.
- Ugyan már, ha nem akarok valamire válaszolni, nem fogok- persze, egyből bocsánatot kér, nem meglepő. Ha valakivel úgy indítok, ahogy vele az előbb, általában fülét-farkát behúzza,mellesleg van mikor teljesen jogosan, de ez nem az az eset, így nem látom okát. A stílusom ilyen, ha megszokják egész tűrhető.... legalább is Greg szerint. Vajon neki mennyi időbe telhetett? Na mindegy, igazából nem is nagyon érdekel.
-  Háztársak?- vonom fel a szemöldököm, ez a szó valamiért nem nyerte el a tetszésem.
- És pontosan mit is takar ez a háztársasság? - jobb az ilyet előre megtudni, mielőtt még ajtóstul rontanak rám, ezzel is megalapozva a gyűlöletem. Igen, nos a privát szférám nagyon érzékeny, és utálom is, ha bepofátlankodnak oda. Ugye nem kell részleteznem, mennyire nem vagyok barátkozó típus? Egyszerűen nincs szükségem rájuk. Persze a kapcsolatokat nem árt kiépíteni, de véleményem szerint, jobb ha csak a felületnél maradunk, így nem esik kár semmiben, és senkiben. Biztonságosabb.
A nevére biccentek, nálam ennyi a bemutatkozás. Ezt is csak azért, mert nem kerülne neki nagy fáradtságba, hogy rájöjjön, ez a valódi nevem.
- Megköszönném. Hiába van nálam ez a fadarab, használni nem tudom. Na nem  mintha létfontosságú lenne, nekem nem is az, csak az otthoniaknak a rögeszméje, hogy én ezt megtanuljam használni- forgatom meg a szemem unottan. Igen, ködösítek, mert ez már bőven beletartozik a nem beszélek róla kategóriába.
-  Oui. Francia vagyok. Magántanár tanította meg a magyart, de még most sem megy olyan könnyen- az akcentusomon is érződik, hogy azért vannak még problémák, de legalább megértetni sikerül magam.
- Na és, milyen az a Navine, vagy alapból a házak, gondolom nem csak az van - kérdő tekintettel fordulok felé, miközben elegánsan tipegek a házamig... gondolom én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 17. 19:39 | Link

# Ophelia

Kicsit meglep, hogy a várakozásaimmal ellentétben, a lány nem zárkózik be teljesen és válaszol a kérdésemre. Így viszont csak attól érzem magam még bénábbnak, hogy mentegetőzni kezdek látszólag a semmi miatt. De nem tehetek róla, nem szeretem a konfliktusokat, és az első benyomásból úgy vettem le, hogy Opheliával nem lehet túl nehéz konfliktusba kerülni. Néha kifejezetten idegesít, hogy ilyen gyámoltalan tudok lenni, mert most annak érzem magam. Ami csak még jobban frusztrál, elvégre Ophelia itt az új lány, úgymond én vagyok hazai terepen, még ha az ebből fakadó alapvető magabiztosságom nem is látszik a fellépésemen.
- Az jó lehetett - villantok egy mosolyt. Igazából sosem voltam divatőrült, de azért mindig figyelemmel kísérve az aktuális trendeket, még ha jórészt nem is követtem őket. Itt úgyhogy talárban kell lenni a tanítási idő alatt, utána meg inkább a kényelem volt nálam a fő szempont. A csinosabb ruhadarabjaim akkor kerültek elő, ha szabad hétvége volt vagy valami programot csináltunk a többiekkel.
Nem tudom megállni, hogy el ne vigyorodjam amikor a lány felvonja a szemöldökét, és és visszakérdez. Számomra érthetetlen és kicsit vicces volt, hogy ilyen gyanakodva ízlelgette szót, mintha legalább azt mondtam volna, hogy mostantól aztán "öribarik" leszünk, és majd mosdóba is mindig együtt járunk.
- Ugyanabba a házba vagyunk osztva. Ennyi - válaszolok végül nagyon egyszerűen. Jobban nem tudom megfogalmazni a dolgot, annak ellenére, hogy amit elmondtam Ophelia nyilván magától is tudta.
Amint a lány elfogadja a segítségem, kimondom a varázsigét meg elvégzem a pálcamozdulatot és a lány csomagjai máris a levegőbe emelkednek.
- Pedig hasznos dolog ám ez a "fadarab". Pár év múlva valószínűleg nem szívesen mozdulsz majd nélküle - jegyzem meg a lány szavait hallva. Nem sok olyan újonccal találkoztam, akit ennyire hidegen hagyott volna a pálcahasználat és egyáltalán a mágia, mint a szemforgatásból, és a szülői kényszerből ítélve Opheliát. De abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy ez változni fog.
- Szerintem szépen beszélsz, találkoztam már itt olyannal, aki nagyon durván törte a magyart. - mesélem neki. Egyébként furcsa dolog, hogy az ember néha elsiklik egy-egy részlet felett, kiszűri mások bizonyos szokásait, egész addig, míg valaki felhívja ezekre az apróságokra a figyelmét. Ahogy Ophelia megemlíti, hogy azért még nem megy olyan könnyen neki a magyar, mintha valóban sokkal erőteljesebbnek érezném az akcentusát.
A házakkal kapcsolatos témára elemembe jövök. Nem mintha szeretném az általánosításokat, és próbálom nem az alapján megítélni az embereket, hogy melyik ház tagjai, de azért na.  
- Szerintem nagyon jó kis közösség vagyunk, segítőkészek és cukik. - nevetek fel röviden. Majd rátérek a többi házra is.
- Igen, összesen négy ház van. A rellonosokra azt mondják elég undokok tudnak lenni, de van egy jó pár ismerősöm onnan, és jófejek. Aztán van még a Levita, rájuk azt mondják, hogy ők az okoskák, az Eridonosak meg lelkesek, és jókedvűek, és barátságosak. - nem vagyok valami nagyon összeszedett, de azért remélem sikerült átadnom az egyes házak "lényegét".
Miközben beszélgetünk, lassan haladunk a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 28. 17:45 | Link

TESÓ

Szépen szálingózott a hó, és Félix szorosabbra húzta magán a kabátot. Oldalra sandított a testvérére, miközben azzal játszott, hogy a kilégzés közben képződött párából próbált értékelhet karikákat fújni.
- Szerinted milyen lesz? - kérdezte Farkast, akivel annyira hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Félix gyakran vicceslődött azzal, hogy a szüleik különös gyönyört lelhettek az alliteráció okozta örömökben, mire az apjuk rendszerint megjegyezte, hogy legközelebb, talán egy egészz X-nyi gyereket össze fognak tudni hozni. Ez persze jóval hitelesebben hatott volna, ha jó pár évvel korábban nem jelentette volna ki a felesége faggatására, hogy köszöni szépen, neki két gyerek több, mint elég. Az informatikus anya volt az, aki elkezdte az ikreket viccesen F1-nek és F2-nek becézni (mikor Félix megtudta, hogy az F1-gyel segítséget lehet kérni a számítógépen, egész megalapozottnak látta ezt a logikai kapcsolatot!), de nem engedett, mikor az ikrek szóvá tették, hogy ez esetben egészen F12-ig kellene menniük, így nem lettek Flórák és Fannik a családban.
- Nem értem, miért vagyunk megint külön házban... - morogta. Igaz, Új-Zélandon sem egy házba kerültek, de ugye a remény hal meg utoljára. És bár Félix nem ismerte volna be, örült volna, ha kicsit közelebb van hozzá a segítség. Persze, csak a biztonság kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2012. december 28. 18:35 | Link

Pöttöm

Eddig Félix lábnyomait követte le a hóban, közben hallgatta a hóropogás kellemes hangját ikertestvére léptei nyomán. Most már kilépett Félix mögül, mert hamarosan megérkeznek a kapuhoz.
Nem válaszolt rögtön a kérdésre. Előbb bemérte a kolosszális épületet maguk előtt. Otthon Új-Zélandon egyáltalán nem ilyen volt a suli. Ez itt inkább egy régi időkből itt ragadt gróf kastélyához hasonlított, nem igazi iskolához.
- Öreg és poros? - tippelt. Persze ez nem feltétlenül jelentett rosszat. Így kinézetre ez a vár tele lehet izgalmas, felfedezendő dolgokkal, a felfedezés pedig a Fülöp-testvérek specialitása.
Hogy miért nem kerülhettek egy házba, arra csak vállat vont. Ő is örült volna, ha együtt maradhatnak, és reménykedett, hogy az új helyen más lesz a beosztás.
- Talán anyuék írtak nekik - jutott eszébe a hirtelen ötlet, amit vigyorogva meg is osztott a mellette baktatóval.
- Tuti minden alkalommal előre figyelmeztetik az igazgatóságot, hogy ne tegyenek minket egy helyre, mert együtt elviselhetetlenek vagyunk!
Csak egy pillanatra álltak meg a kapunál, mert az nyomban kinyitódott az érkezésükre. Farkas indult meg először, mutatván az utat. Elvégre ő a nagyobb, az idősebb testvér egész hat perccel, amit nem átallott alkalomadtán testvére orra alá dörgölni.
Most már tényleg mindjárt ott vannak. A csomagjaik a szobájukban várják őket az értesítés szerint, de hogy hol lehet a szobájuk, arról még fogalmuk sincsen.
- Mit gondolsz, lesz körbevezetés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 28. 21:58 | Link

TESÓ

Kettejük közül Farkas volt az, aki a nevéhez egy cseppet sem méltó módon, többnyire birka türelemmel kezelte a dolgokat, míg Félix egy kiskutyához hasonló lelkesedéssel vetette bele magát a felfedeznivalókba. Persze, Farkas nyugalma és éleslátása jól jött, mikor éppen azokat a csínyeket tervezték meg, amik révén hírhedtek lettek.
- Az azt is jelenti, hogy sok eldugodt, felfedezni való terület van, nem? - vigyorgott a tesójára. Egész kellemes hangulatot árasztott a grandiózus kastély - a sötétben inkább szellemkastélynak hatott, de a horrorfilmek is kellemesek, a szó bizonyos értelmében.
- Kinézném belőlük! - dohogott Farkas ötletére. A szüleik elég rutinossá váltak az ikrek dolgainak kezelésében az elmúlt évek alatt.
A kapuhoz érve Farkas vette át a vezetést, és Félix engedelmesen baktatott a nyomában, miközben a körülöttük lévő területet vette szemügyre.
- Hát egy ekkora helyhez minimum egy térkép járna - felelte. A Bagolykő közel sem hasonlított az előző iskolára, ahol az elmúlt két évet töltötték. A kisebb varázsló populáció miatt Új-Zélandon nem volt szükség ekkora iskolákra, de mindenki ismerte a másikat - és persze az ikreket is ismerte mindenki. Sűrűn látogatták az igazgatói irodát is, de csak azért, mert Jenny Gellent, az igazgatónőt olyannyira tüneményesnek találták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2012. december 30. 01:17 | Link

Pöttöm

Ae-homm - villantott Farkas a másik félre. Ez azt jelenti, hogy 'pont ugyanerre gondoltam én is'. Még kiskorukban építettek fel egy közös nyelvet Félixszel, néha ezen a nyelven sokkal könnyebb és gyorsabb kifejeznie a nagyobbik testvérnek magát. Már nem mindennaposan használják a saját kifejezéseiket, de még mindig le tudnák adni egymásnak a drótot, nha arról lenne szó anélkül, hogy bárki rájönne körülöttük egyáltalán miről is beszélnek. Ez nagyon sokszor jól jön, például ha alibit vagy tervet kell egyeztetni, amikor váratlanul behívatják őket az igazgatói irodába. A szüleik előtt kár erőltetni a dolgot, mert ők ha konkrétan nem is értik a szavaikat, azért tudják, hogy mit művelnek épp. De ha nem direktben csinálják, csak egy köhentésnek vagy tüsszentésnek álcázott félszót dobnak oda a másiknak, a tanárok sosem fognak gyanút. Vagy legalábbis eddig még nem buktak le vele.
A két testvér odaért a bejárati kapuhoz, de ez nem nyílt magától. Farkas mentében végigfuttatta a kesztyűtlen ujjait a pár lépcsőfokot kordában tartó hideg korláton, és tenyerével felfogta a havat. Félix úgy el volt foglalva a nagy kapu tanulmányozásával, hogy ikre gond nélkül beledörgölhette a havat a másik sála és nyaka közé, aztán uccu neki, igyekezett befelé a kastélyba, nehogy gaztettét hideg megtorlás követhesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 30. 15:45 | Link

TESÓ

Az iker-nyelv mindig is nagy könnyebbséget jelentett a fiúknak, mikor egymással kellett beszélniük, és Félix a mai napig nem értette, a szüleik hogyan nem sajátították el ezt a nyelvet. Mármint az apjuk négy nyelven beszélő diplomata, az ég szerelmére, az anyjuk meg informatikusként folyamatosan rendszerekben gondolkozik, tehát minden lehetőség adott volt számukra, hogy megtanulják az ikrek által kifejlesztett közös nyelvet.
Mivel a kapu nem nyílt ki, Félix a kaput vette szemügyre: refelxből azt próbálta kitalálni, milyen gyorsan és milyen technikával tudnának átmászni rajta. Az még sosem ártott, ha volt B-terv is, ugyebár. Aztán a nyakába pakolt hómennyiség egy pillanat alatt kitörölte a matematikai-fizikai számításokat a fejéből és tüstént a tesója nyomába eredt. Szerencsére Farkasnak nem volt még annyi előnye, így Félix viszonylag gyorsan behozta, és rávetette magát. Pillanatokon belül mind a ketten a földön fetrengtek (igen, anyukájuk megtanította nekik az első benyomás fontosságát, csak egyelőre annál minden fontosabb volt nekik: akkor az, hogy temperával összekenjék a másikat, most pedig a megtorlás!), és megpróbálták "hóbaölni" a másikat.
Mikor Félix úgy ítélte, eléggé bosszút állt, legördült a bátyjáról (akkor épp ő volt felül, de az esetleges külső szemlélők jól láthatták, hogy kiegyensúlyozott kűzdelem volt), és elterült mellette a hóban. Pár pillanatig semelyikük nem törte meg a csendet, majd Félix a tesójára nézett, és vigorogva közölte:
- Még az alsógatyám is latyakos lett, remélem, örülsz -
Mindjárt bemennek a kastélyba, mindjárt, csak előbb valaki kaparja őket össze a földről - lehetőleg még azelőtt, hogy mindketten begyűjtenek egy kiadós tüdőgyulladást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2012. december 31. 00:31 | Link

Pöttöm

Már csak két lépés kellett volna a kastély bejáratáig, de Félix elkapta. A saját súlyának dupláját becipelni az ajtón nem volt tervben, amikor lendületett vett, így Farkas tehetetlenül behátrált a hóba kistestvére (majdnem 180 cm) hatására. Na ekkor vette kezdetét az igazi bírkózás. Farkas több ponton is megbánta, hogy az elején meggondolatlanul havat masszírozott testvére nyakába. A kabátja és pulóvere felcsúszott a derekán, és az így bőráhez férkőző hó szörnyen lehűtötte a fiú harci kedvét. Azért csak teljes erőbedobással csépelte testvérét, mert még nem volt veszve a küzdelem. A végére kihoztak egy szinte szokásosnak mondható döntetlent, azaz előbb fáradtak el, mint sikerült volna két vállra fektetniük a másikat.
A latyakos alsógatya gondolatára Farkas szívesen felnevetett volna, de helyette letüdőzött egy kis hót, úgyhogy annyira nem örült. Miután összeszedte magát, kisóhajtotta a választ:
- Ez volt a cél!
A dereka még mindig kint volt és fázott, így nem sokáig pihegett a földön, hanem felkászálódott és felrántotta testvérét is. Ilyenkor nem kellett tükörrel bajlódnia: csak ránézett Félixre, és sejtette, hogy pontosan ugyanolyan ázott a haja és piros az arca, mint a másiknak. És valószínűleg ugyanannyira is fázik.
- Na, gyere, Pöttöm, hátha lélekmelegítő welcome drink is jut ahhoz a térképhez.
Egy-kettőt vert öccse vállán, mellkasán, nem mintha ettől az sokkal kulturáltabban nézett volna ki. Eztán maga mögött hagyva a hatalmas amorf hóangyalkát, amit hempergőzésükkel kreáltak a fehér vászonra, visszakapaszkodott a nagy bejárati ajtóhoz, és belökte az épület kapuját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damian Shonibare
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 22:44 | Link

→ Minwoo.


Ha már az embernek el kell jönnie otthonról, akkor miért ne azt válassza, hogy egy mágustanodába kerüljön? Bolond lenne, aki nem így tenne. Még annak is hatalmas megváltás ez, aki egész életében boszorkányok és varázslók között nevelkedett. Azonban, lássuk be, hogy ez még egy varázstudott egyénnek is meglepő fordulat lehet. Új dolgokat fog megismerni, új tanulmányokat írhat erről-arról, újabb információkkal tömheti meg kobakját a hőn szeretett sárkányairól is. Hogy hol marad az új emberek? Sehol. Nem szívesen ismerkedik, mert soha nem is volt jó benne. Nem tud beszélgetést kezdeményezni, és olykor elszalad vele a ló. Vele, Damian Shonibare-ral, aki az újabb diákjává érett a Bagolykő Mágustanodának. Érdekes lesz ez az év. Aztán a következő és az azután következő sem lesz túl egyszerű. Nem vár el sokat, csupán annyit, hogy őt is hagyják csendesen tanulni, fejlődni és cseperedni. Nem kell őt majd pátyolgatni – gondolja ő. Azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű lesz, mint az egyszer egy. Mindenki tiszteletben fogja tartani, hogy neki ilyen stílusa van, és kész. De ez sajnos nem így működik egy közösségben, amit majd vagy megtanul, vagy kiközösítve éli mindennapjait a kastélyban, és a Levita híres tornyában. Édesapja a Levitába kerülést fejcsóválva fogadta. Nem örült. Egy cseppet sem.
„Szégyen, Damian! Szégyen! A Rellonban lenne a helyed. Ott faragnának belőled olyan sikeres embert, mint amilyen én is vagyok. Szégyen…” Talán különb apjánál, azért nem válogatták máshová. Nem, nem azért, mert a Rellon egy gonosz, rossz ház lenne, csak Damiannek már a könyökén jön ki az egész „házasdi”. Neki megfelel ez a ház. Ahogyan olvasta, innen is millió meg egy híres boszorkány és varázsló került ki a nagyvilágba. Miért ne lehetne ő a következő, aki majd később tovább viszi a Levita hírnevét?
 - I just can’t believe that… - motyogja, miközben sétál a kastély irányába.
Hihetetlen, hogy végre megérkezett, és lassan ledobhatja magáról ezt a rengeteg táskát, ami a vasútállomástól idáig a vállát nyomta. Hatalmas kapu nyílik előtte, s egy úton találja magát, ami egyenesen a kastély ajtajához vezet. Ez oké, de merre menjen tovább? Sehol egy árva lélek. Ez rossz jel. Talán a szomszédos üres telekre tévedt? De ott díszelgett a „B” a kapun. „Beware? I don’t think so.”
Barna szemeit az épületre emeli, majd ballonkabátjának zsebében kezd turkálni
.
Utoljára módosította:Damian Shonibare, 2013. január 9. 22:44
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. január 10. 13:02 | Link

Damian

*Bűbájtan könyvemet szorongatom, de nem nagyon tudok belőle semmit felfogni. Nem a tantárggyal van a gond, csak éppen nincs sok kedvem a tanuláshoz. Pedig direkt ezért hagytam ott a szobámat, hogy találjak egy nyugodt helyet, ahol tanulhatok. Lehet, hogy rosszat választottam.  Az iskola kaputól nem messze ültem le az egyik oszlop mellé. A hátamat nekitámasztottam és úgy próbáltam a fejembe erőszakolni az anyagot.  Egy dologra nem gondoltam, hogy a kaput használhatják is. Így minden ajtónyitásnál oda tévedt a szemem.
Eltűnődtem azon, hogy akik csak úgy járkáltak ki be, azok megbuktak azért nem kell tanulniuk, vagy csak simán zsenik.  Volt olyan is, aki kiment egy szál pólóban, de aztán fél perc múlva már jött is vissza kéken. Na, ők lehettek azok, akik bukásra állnak. Nem nagyon lehetett észrevenni engem, de én ennek örültem.
Már csak az ajtóra figyelek, mikor megjelenik egy srác jó sok bőrönddel. Egy kicsit el kell gondolkoznom, hogy milyen hónap van, hogy csak most érkezett meg. Furcsa az év végén betoppanni, de az ő dolga.*
-    Sanyi!* Mondom halkan, hogy ne hallja meg, mert ez nem rá tartozna.  Ezt a nevet még apukám találta ki, mikor Angliába mentünk. Csak nyolc éves voltam és sokat beszéltem.  A rabszolgaság miatt sok néger ember élt ott kint. Apa azt akarta, hogy ne a nigga meg a néger szókat használjam, mert azok nem túl szép kifejezések, így lett a Sanyi.  Semmi bajom az afrikaiakkal, hogy is lehetne, hiszen én meg sárga vagyok. Csak nyolc éves voltam és akkor nagyon megtetszett az a név és az óta így hívom őket.
Szegény elveszettnek tűnt, de nem volt erő segíteni neki, hanem inkább egy jó üdvözlést találtam ki. Nem vagyok én rossz szándékú, de jó szórakozni.  Becsukom a könyvemet és lassan felállok. Magamra erőltetek egy mosolyt és elindulok felé. Megállok előtte és megfogom a vállát.*
-    Szia szívem, már vártalak. Hmm nyami, frissss hús!* Elhúzom az s betűt a frissben, majd rákacsintok egyet. Van homosexuális barátom, az nem viselkedik így, de jó nézni a döbbent arcokat.*  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damian Shonibare
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 10. 15:23 | Link

→ Minwoo.


Miközben a zsebében kutakodik, néhány diák elszalad mellette, akik után esze ágában sincsen megfordulni. Azt is csupán onnan sejti, hogy diákok, hogy hallotta, hogy beszélnek, és miről. Hamarosan jönnek a vizsgák. Igen. Damian is csak úgy kerülhetett ide, hogy egy nagyon szigorú vizsgák kellett letennie, hogy ebben az időben is felvehessék az iskolába. Vizsgázz, hogy aztán levizsgázz. Elég gáz! Száját fintorogva húzza el, miközben újabb lépteket hall, amik az ő irányába közelednek. Ez is egy újabb diák lesz, aki őt észre sem véve megy el mellette. Nincs is szüksége segítségre. Vagyis, szerinte nincsen szüksége segítségre. Bizonyára elég szerencsétlennek hat, azonban ő azt hiszi, hogy tudja, mit csinál és merre tart. De azt meg kell jegyezni, hogy még az iskolától kapott levelet sem találja, amiből megtudhatná, hogy merre kéne tovább mennie. Mikor eljut arra a szintre, hogy kezd ideges lenni, és le akarja pakolni a sok-sok táskát a hátáról, akkor valami megszólítja. Vagyis, valaki megszólal a közelében, elvégre nem valószínű, hogy egy fiú „szívemmel” üdvözölné. Vagy mégis? Szemöldökét ráncolva tekint az előtte álló… törpére. Fejét értetlenül dönti oldalra, miközben arcáról mindenféle érzelem eltűnik. Nem nagyon tudja hova tenni a dolgot. De az, hogy megérkezik, és máris valaki szórakozni kezd vele, az egyáltalán nem fér a fejébe.
 - Hogy mondod? – kérdez vissza monoton, számon kérő hangon.
Akcentusa nem kifejezetten erős, de azt azonnal megmondhatja az ember, hogy nem ide valósi. Ja, igen. Meg a bőre sem éppen magyar állampolgárságról árulkodik. Habár, megesik az ilyen is manapság. A kacsintásra azonban azonnal elfintorodik.
Még mindig értetlenül áll az alacsony srác előtt, de végre megkaparintja a levelet a zsebében, előveszi, vet rá egy pillantást, majd ismét az előtte álló alakra emeli barna szempárját. Eléggé hideg van idekinn. Valahogy nem ehhez van hozzászokva.
Utoljára módosította:Damian Shonibare, 2013. január 10. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
Független varázsló, Programszervező, VB tag, FT tag, Végzett Diák


padláslakó
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 4571
Írta: 2013. március 30. 18:44 | Link

Leonie
-tegnap éjjel 11 környékén, Keith megérkezésénél-

Senki se mondta neki, hogy gyújtsa fel az iskola leveléhez csatolt térképét. Senki se mondta neki, hogy jöjjön a legutolsó vonattal, hogy biztos eltévedjen. Csak egyetlen egy utasítást kapott, a legkülöncebbet minden utasítás közül, amit rokon csak adhat; fel kellett vennie nagybátyja hófehér köpenyét, mondván, hogy az a különösen erős spirituális hatása miatt majd segíti őt. Keith erősen gyanítja, hogy mindezt csak azért tették vele, hogy biztos feltűnjön a környéken kószáló emberkereskedőknek, ennek ellenére felvette a ruhát - főleg azért, mert hóbortos nagybátyja  olyan bűbájjal zárta le a ládáját, amit fogalma sincs miként kell feloldani.  
Szóval hófehér utazóköpenyben, méregzöld ládáját húzva indult el tökéletesen az ellentétes irányba, miközben úgy viselkedett, mintha esze ágában se lenne eltalálni az iskoláig; minden utcánál szentelt néhány percet a tökéletes, gyermeki rácsodálkozás édes érzésének, abszolút nem úgy tűnt, mintha bárhová is sietne. Ki tudja, talán 11 körül is csak véletlenül keveredett a kastély kapuja elé, ezt igazából nem lehet megállapítani, mert mióta leszállt a vonatról, vigyorog. Az, hogy a haja is égnek áll, ráadásul hajszálai furcsán önálló életet élve maguktól mozognak csak akkor derül ki, mikor a szobrok és az írás alapos szemléje után lehajtja a fejéről a csukját. Nyilván nem látja, hogy már megint mit csinál, de nem valószínű, hogy úrrá tudna lenni izgatottságán. Mennyi új élmény! Mennyi új ismeretség! Mennyi új hely! Igaz, ez a hely sokkal békésebb és kisebb, mint ahonnan jött, de 100%-ig nyitottan fordul minden felé - végigbizsereg az egész teste, ha csak arra gondol, hogy mennyi tapasztalatot fog itt szerezni.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. március 30. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék