Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Zachary

Tolland céltudatosan, és viszonylag gyorsan haladt előre - már amennyire a hátán lévő hatalmas táska engedte. Közben futva azon gondolkozott, őneki miért elég az az egyetlen táska? Nincsen a birtokában kevesebb holmi mint másnak, mégis gyakran praktikusabban intézi a dolgokat mint társai.
Ahogy ezen merengett, kis híján felbotlott egy kőben. Egy pillanatra mérges lett, de nyugodt természetének köszönhetően, simán sóhajtott egyet és tovább sétált. "Hol is tartottam?" - tette fel magának a kérdést. "Ja, igen, a praktikusság..." - amint kigondolta, megpillantotta az iskola kapuját. Gyorsabbra fogta a tempó. Mikor odaért hosszasan bámult maga elé. Félre kellett tennie minden fölösleges eszmefuttatását, ahhoz, hogy felidézze mi lesz az első tennivalója mikor belép az iskolába. "Ja, igen... Jelezni a házvezető tanáromnak, hogy megérkeztem... Bár már nyilván tud róla."
Tolland előtt kitárult a kapu. Belépett rajta. Amint hátrafordult, hogy megnézze, miként csukódik be magától - bár aranyvérű családból származott, bármikor lelkesítette a mágia - azon gondolkozott, miért nem jött meg hamarabb az esze, és költözött be még szeptemberben az iskolába. Akkor nem kéne különcködnie; újként beilleszkednie, felzárkóznia, és eltévednie sem. (Miként hosszú útja során többször is megtette.)
A kapu becsukódott. Tolland számára ez egy kisebb katarzissal is felért. Mikor sikerült kihevernie, megfordult. Egy sötét alakot látott - ugyanis este volt már, és az a bizonyos alak nem is volt még akkor kellően közel.
A fáradtság nem engedett teret a félelemnek. Tolland megszólította fáradt hangon az egyre közeledő személyt, akin egyértelműen látta, hogy felsőbb éves.
-Szia! Tolland Clotan vagyok.

Zachary

Tolland örült, hogy végre találkozott valakivel. Az első emberrel a bagolyköves pályafutása során. Ezt a valakit Zachnek hívták és prefektus volt. Ugyan a fiú nem tudta felidézni mit is jelent a prefektusi szó, de tudta, hogy valamiféle rangot. Örült, hogy egy rangos személlyel találkozott. Így biztos lehetett abban, hogy jó fele irányítja majd őt, ha segítséget kér tőle.
-Igen új vagyok, és levitás.-válaszolt Zach kérdéseire.- Te melyik ház tagja vagy? -kérdezte Tolland abban bízva, hogy a fiú levitás. Talán még szoba társak is lesznek.  
Korábban sokszor megtervezte magának, milyen lesz a Bagyolykőben. Ugyan, annak látta legkevesebb esélyét, hogy akadálymentes, mégis ezen gondolkozott a legtöbbet.
Szerette volna, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Hamar beilleszkedik.
- Nem tudod véletlen mi a teendőm most? - tette fel a következő kérdést Tolland, hiszen továbbra sem tudta mit kell tennie.
Ez volt az első alkalom mikor komolyabban szemügyre vehette a jövendő lakhelyét, és iskoláját. Bármilyen is lesz az elkövetkező években az élete, Tolland tudta, hogy ez a hely a lehetőségek tárháza lesz számára.
A szokatlanul szép birtok, a rajta trónoló büszke kastéllyal igazán kellemes látványt nyújtott. A kellemes hideg is tetszett a fiúnak, bár az igazat megvallva bőröndje rontott az összképen. Végső soron mégis jól érezte magát leendő lakhelye bejáratánál.