Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869050#post869050][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 17:25[/b][/url]

A saját problémái éppen annyira lefoglalják Mirabella összes gondolatát, hogy nincs is benne hely Kornélia kommentjének. Ezzel ellentétben, mikor kiszállt a kocsiból, és elsüllyedt. Elégedett mosoly húzódott végig ajkain, és egy egyetértő biccentéssel fordult hátra testvére felé, mielőtt engedte volna, hogy a kocsis őt is kisegítse. Még jó, hogy nem hagyatkozott egész életében holmi hasznavehetetlen képességre, és inkább használta az agyát.
Dénes mellé sétált, és karba fonta kezeit a mellkasa előtt. - Csodás. Ősrégi, poros. Ha emiatt megy tönkre az arcbőröm, ők fizetik ki a szépségszérumaimat - ingatta meg kiábrándultan a fejét a lány, aztán visszafordult a hisztérikus nővére felé.
- Na menjünk, talán bent találunk valakit, aki meg tudja mondani, hol csúszott hiba a gépezetbe, és végre köszöntenek minket - jegyezte meg a szőke, és Dénesbe karolva elindult a kastély felé. Épp csak pár lépést tett meg, amikor köhögcsélést hallott a háta mögül. Zavartan, de még inkább lenézéssel nézett vissza a kocsisra, aki addigra lepakolta a méregdrága táskáikat a csupasz földre.
- Elnézést kisasszony, de én nem mehetek be - ropogtatta ujjai között szövetkalapját a férfi. Szánalomraméltó volt. És egy dolgot utált jobban a varázslástalanoknál Mirabella, ha valaki szerencsétlen.
- És? - vonta fel szemöldökét a szőke figyelmeztetőleg.
- A csomagok, kisasszony - bökött a táskák felé, mire lassan Mirabellának is leesett a tantusz. Még hogy ő reptesse fel a csomagjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869057#post869057][b]Komjáthy E. Kornélia - 2023.11.03. 17:59[/b][/url]

A koloncok
strappy wrap up high heels

Elengedte a füle mellett Dénes megjegyzését, és megpróbált stabilan megállni a murvás talajon, miközben alaposan felmérte a helyzetet. Igen, ő volt az, aki ragaszkodott, hogy kikerüljön végre a birtokról és eltűnjön Gizella gondos tekintete elől. Azért az egyetlen mágusiskoláról valahogy más elképzelése volt. Ha jól hallotta, más aranyvérű családok is itt taníttatják a gyerekeiket. Bár a most látottak alapján inkább egy középkategóriás, ódon és dohos helynek tűnt. Mondjuk úgy, kissé megcsappant a kalandvágya.
- Hogy mi? -  Azt hitte, rosszul hall, mikor a sofőr arra célzott, nekik kell a saját holmijukat becipelniük. Mégis hogy legyen képes a megfelelő lebegtetőbűbáj használatára öt hatalmas bőrönddel, mikor épp elég lesz arra koncentrálnia, hogy ezen az egyenetlen talajon ne bukjon orra a tűsarkával. Pláne nem szabad a testvérei előtt történnie. Csak arra várnak, hogy történjen valami, amin majd jól elcsámcsoghatnak egymás közt.
- Dénes, legyél kérlek úriember és intézkedj! Elvégre, te vagy az egyetlen...  férfi. - Még a pilláit is megrebegtette felé, persze csak minimálisan, semmi feltűnősködés. Talán tud még egy kicsit hatni Dénes egójára. Talán még Mirabella is megérti, hogy egy hölgy nem lebegtet csak úgy bőröndöket az éjszaka közepén egy kastély felé.
Elő sem vette a pálcáját, elegánsan próbált egyensúlyozni, ahogy megindult a hatalmas tölgyfaajtó felé. Lassan és óvatosan haladt, minden lépést kellően megfontolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869089#post869089][b]Komjáthy R. Dénes - 2023.11.03. 21:31[/b][/url]

Kiábrándító. Köze lehet ennek a látványhoz, legyen… aki kicsit is ismer, az tudja mennyit adok rá. De ha azt nem is veszem figyelembe minden valamirevaló aranyvérű varázsló, aki társaságokba jár és hírlapot forgat a kezei közt, tudja, hogy a Bagolykő már évek óta nem olyan nívós, mint fénykorában. Nem véletlen küldték ide azt a minisztériumi inspektort, akiről a szüleim vagy nem tudnak (amit erősen kétlek), vagy hallgatnak (ami már sokkal valószínűbb). Haza akarok menni. Pedig még a lábamat se tettem be az épületbe. Hogy jutunk egyáltalán be?
Találunk valakit. Mi vagyok én, hogy keresgéljem a varázslókat? Ajj, Mirának igaza van. Akármennyire ódzkodom tőle, vagy ez vagy várhatok Merlin untáig. Mirabella felé mozdulok, hogy egymásba karolva meginduljunk mielőtt gyökeretverünk a kocsi mellett.
- Anyának erről tudni kell. Azért mégis csak… - kezdenék bele az egészséges pasi hisztimbe, amikor a kocsis a szavamba vág. Szememet az ég felé fordítva toppanok meg és mérgesen nézek rá, amolyan “Mi van? Mondja, de gyorsan” pillantással. Amikor pedig azt hinnéd, hogy nem lehet ezt tovább fokozni, természetesen a kocsis megteszi. És Lia is. Akire jó szélesen, de legalább gunyorosan mosolygok. Azt lesheti! Majd egy pillanattal később már felszegett állal nézek a kocsisra.
- Hordja el magát! Anyánk mindenről tudni fog… már ha ez az ormótlan kastély nem dől ránk két lépés után.
Mirára nézek, lassan lépek el tőle a csomagjaink felé. Elegáns mozdulattal veszem elő a pálcámat, de nem mozdítom.
- Csak van itt egy manó. Vagy bárki, akinek haszna van! - a nyomás a halántékomnál nem csillapodik, hiába kezdem el dörzsölni szabad ujjbegyemmel. Jobban átgondolva szavaimat pedig cinikus nevetéstől rezzen széles vállam. - Hova gondolok…
Úriember vagyok, nem idióta. Szóval Mira és a saját csomagjaim emelkednek meg, de az első bűbájommal nem számítok arra, hogy a holmijai és a ládám ennyire súlyosak. Megkíván egy erősebb bűbájt. - Locomotor - életemben nem ejtettem még ki varázslatot ennyire kelletlenül. Pedig jónéhány rémkellemetlen magán bűbájtanórán túl vagyunk a testvéreimmel.
Jó. Mira tudja mennyire fontos nekem. Hogy mennyire szeretem. Különben én biztosan nem lennék itt. Plusz, szeretet ide vagy oda, nagyon sokkal jön nekem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869099#post869099][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 22:11[/b][/url]

A kocsis félénk szavai minimum úgy hatottak a Komjáthy gyerekekre, mintha maga Merlin csapott volna le rájuk egy cruciatus átokkal. Mégis hogy képzelni? Mirabella szemei kikerekedtek, és ha testvérei nem szólalnak meg azonnal, talán tényleg nem viselkedett volna úri hölgyhöz méltóan ezen a hideg estén.
- Megtennéd nekem? - nézett a szőke kérlelő kiskutyaszemekkel öccsére, amint a parancs elhagyta Kornélia száját. Komolyan ez a primadonna jobban tudta idegesíteni bárkinél a világon. Az ő öccsét ne ugráltassa csak senki.
Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy ezt bizony Dénes is így gondolja, ugyanis csak kettejük bőröndjei emelkedtek meg. Fél szemöldökét megemelve, lenézően nővére irányába nézett a szőke, mintha csak megkérdőjelezné, hogy a másik képes lesz-e megoldani a szituációt. Aztán összébb vonta a kabátot magán, és szemeit Dénesen tartva indult meg újra a kapu felé. Pillantása megakadt az oda vésett szövegen, és szarkasztikus mosollyal fordult vissza testvérei felé nézve.
- "Ravaszan sötétlik az éjjeli táj". Nézd Kornélia, számították rá, hogy jössz. Csak épp segítséget nem küldtek - vonta meg a vállait ártatlan pislogások közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869565#post869565][b]Komjáthy E. Kornélia - 2023.11.20. 11:15[/b][/url]

A koloncok
strappy wrap up high heels

A hoppon maradt Kornélia ekkora arcátlanságot sem látott még a saját testvéreitől. Na jó, talán előfordult már korábban ennél pimaszabb sértés is a részükről, de sosem olyan helyen, ahol mások láthatják. Nem mintha a kötelező körökön kívül nagyon mutatkoznának máshol együtt.
Ajkai elnyíltak, úgy meredt Dénesre, majd Mirabella pillantását elkapva megfordult a fejében egy pár betiltott varázslat is. Nem is értette, mi volt a baj, hozzátette, hogy kérlek. Maximálisan megfelelt az udvariasság minden elvárásának.
Összeszorította a száját és elóhúzta a pálcáját a combjára erősített pálcatartóból. Olyan gyűlölettel mondta ki a varázsigét, hogy attól még a romos kastély fala is beleremegett. Csak kényelmesen, ráérősen, egyesével reptette a bejáratig, gondosan csomagokat, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog számára. Igazából csak nem akart orra bukni, miközben a többiek már a csomagokkal együtt majdnem a bejáratnál álltak. Ha várni kellett, akkor inkább rá várjanak, ne fordítva.
Elengedte füle mellett a megjegyzést, még csak pillantásra sem méltatta Mirabellát, vagy éppen az ajtó feletti feliratot. Közelebbről megnézve, nem is tölgyfakapu, csak egy egyszerű kovácsoltvasból készült ajtó választotta el a külvilágot az iskolától. Hihetetlen, hogy még ebből is kispórolták az értékes anyagot. Pedig köztudott, hogy a tölgyfának erős a védelmező mágiája, de még a görögök ismert jósdája is tölgyfaerdőben hozták létre. Ha már a saját szolgájuk sem teheti be a lábát a kastélyba, legalább tölgyfát használhatnának...
Ezúttal pálcáját a kapunak szegezte és egy dühösen elmormogott varázslatot követően az ajtó kitárult, ő meg végre biztos talpakon lépkedett be az ódon kastélyba, mit sem foglalkozva testvéreivel. Hihetetlen, hogy neki kell itt is mindent megcsinálnia!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=872360#post872360][b]Krausz Nádor - 2024.01.20. 02:50[/b][/url]

- Felmenti ez alól, hogy legalább biztosítja másoknak, hogy felnőttként hasonló érzésekkel nézhessenek erre a táblára.
Na igen, még ha a fele vagy csak a negyede is igaz a keringő pletykáknak erről az iskoláról - avagy arról, hogy az évtizedek alatt mennyire elvadult a helyzet, nem könnyű fenntartani ezt az intézményt. Határozottan reménykedik, hogy nem kell semmi súlyosat vagy terhelőt írnia majd a reportjába.
- Fantasztikus, szándékosan a vonatot választottam, a hoppanálás elveszi az utazás romantikáját. - Arról nem is beszélve, hogy már a rendszeresen idejáró vonaton is hallhat-láthat valamit, Nádor pedig szeret alapos lenni.
- Mindenesetre várom, hogy beszélgethessek a mostani diákokkal. Fogadok, hogy vannak akkora zsiványok, mint mi voltunk. - Jókedvűen mosolyog, nincsenek illúziói arról, hogy jópár lábát rugdaló, szemtelenkedő helyi menő csávó is ül majd a kanapéján, de még csak haragudni sem tud rájuk. Ő is volt valamikor szemtelenkedő helyi csávó. A menőt nem biztos ugyan, hogy hozzá tudja tenni teljes őszinteséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=872402#post872402][b]Kakasi Gabriella - 2024.01.20. 16:33[/b][/url]

- Ha az olyan könnyű lenne, Krausz - sóhajtott hatalmasat az asszonyság. Hivatalosabbnak tűnt már úgy, hogy a vezetéknevén szólította, mint akinek most sikerült realizálnia teljesen, milyen okból van itt a férfi.
 - Nem fogok hazudni, kedves. Vannak gondjaink. De szeretném, ha a minisztérium esélyt adna arra, hogy saját erőnkből oldjuk ezt meg. Tapasztalataim szerint hosszú távon csak rontani tud az oktatás minőségén, ha az állam kicsavarja egy iskola kezéből a gyeplőt.
 Már a bejárat előtti réten jártak, onann tudtak végignézni a kastély föléjük tornyosuló falain. Még jó, hogy volt minek lekötnie a szemeket, mert utóbbi megjegyzés hallatán a tanárnőnek megrándult a szája sarka.
 - Az nem kifejezés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=872413#post872413][b]Krausz Nádor - 2024.01.20. 17:44[/b][/url]

Egyetértőn bólint - a pedagógiát, különösen a varázslóvilágban egészen nagy kihívásokkal rendelkező pályának tartja. Nem egyszerű megfelelően kezelni és nevelni fiatal tanoncokat, akik még csak tanulgatják az erejüket, arról nem is beszélve, hogy mindez a fejletlen jellemekkel és személyiségekkel párosul. Minden működő varázslóiskola egy nagy lőporos hordó, amit mindenki óvatos gonddal védelmez.
A probléma az, hogy a Bagolykő egészen gyújtópont-közeli állapotban van az elmúlt évek történései alapján. Máshol is vannak gikszerek, de nem ekkorák, amik ráadásul eljutnak a szülőkhöz, a szülőkön keresztül azok ismerőseihez ésatöbbi. Mostanság kellemetlen módon az a pletyka terjeng, hogy külföldről van, hogy azért küldik ide a gyereket, hogy "megtapasztalja milyen kemény is tud lenni az iskola".. nem a pozitív és hízelgő jelentéstartalmában. Logikusan egyik nemzet sem szeretné, ha az iskolájára így tekintenének, de amíg erdő nő az évnyitón és tanárok dúdolgatja gyújtogatnak benne - nos, nehéz lesz a renomén javítani.
Még Krausz sem biztos, hogy ezekből a történetekből mennyi igaz és igyekszik is nem előfeltételezni semmit. Azért van, hogy saját két szemével lássa az igazságot.
- Megértem, elhiheti, hogy én sem azért vagyok itt, hogy kigáncsoljam a Bagolykő évtizedes iskolavezetését és függetlenségét. - Bíztatóan elmosolyodik. Nem ellenségként érkezett ide, nem azzal a szent céllal, hogy csakazért is találjon valami kivetnivalót.
- Mindenesetre túl sok szülő és hozzátartozó kereste fel a minisztériumot az iskola helyzetével és történéseivel kapcsolatban, ha más nem, formalitásként szükség van erre a lépésre.
Nem hazudik, ugyanakkor tény, hogy a Bagolykő nincs igazán a minisztérium szívének dédelgetett csücskében az elmúlt tíz évben. Túl sok felelőtlen iskolai baleset, túl sok botrány. Széttárja a kezeit hangtalan nevetéssel.
- Én leszek a legboldogabb, ha nem kell számtalan problémáról írnom, annyival kevesebb hajcihő a jelentésekkel. Amíg megyünk be, meséljen, mire készüljek, mire számítsak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877745#post877745][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 02:22[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

Nos... Ha egytől tízes skálán kellene értékelnem a helyzet furcsaságát, minden bizonnyal ez kapna egy szolid hetest. A kistestű eb nagyon... peckesen trappol mellettem a pórázon, miközben igyekszem a lépteimet rövidebbre venni, hogy ne hajtsam ki belőle a lelket is. Szegény pára, én elhiszem, hogy Elsie imádja, de túlzás volt az órára is magával hoznia a kutyát. Fannival megbeszéltük, hogy jó, tartsanak állatot a tanulók, elvégre ez benne van a szabályzatban, de nem járhatnak folyamatosan az órára velük a tanulóink, ráadásul Dior a heves "ellenkezésével" nem egyszer megzavarta az órákat. Engedékenyek vagyunk, na de nem a végtelenségig. A kutyának mennie kellett, így megkértem Elsie-t, hogy értesítse az illetékest, aki átveszi majd Diort.
Mit ad Merlin? Ez a személy pont Damian Flaviu, az a Damian Flaviu, aki Kamilla egyenletébe is becsusszant. Hogy én ezt mennyire el akartam kerülni... De már abszolúte mindegy, nem az én dolgom, nem az én fejfájásom, Kamilla pedig nagy lány és segítséget kért még idejében.
Jó lesz ezt minél előbb letudnom, mert így is néztek egyet a kollégák, mikor egy kutyával az oldalamon végigmasíroztam a kastély felén.
- Gyere szépen, a gazdádnak most tanulnia kell, és ha folyton vele jársz-kelsz, nem fog előrébb jutni. - Nos, ha a kutya megmakacsolta magát az utolsó pár lépésen, ezen biztos nem fogok fennakadni. Az egyik kezemben a hordozója, a másikkal pedig nagyon hamar fel tudom kapni az ölembe, hogy aztán a kaput kinyitva végre az iskolán kívül kerüljek. Elkésni nem hiszem, hogy elkéstem, délelőtt tizenegyet beszéltünk meg, annyi is van most az órám szerint (letettem a kutyát megint, így már elő tudom halászni a zsebemből a mobilom). Most már csak az újdonsült gazdi hiányzik, hogy átvegye a rosszcsont ebet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877786#post877786][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.29. 21:05[/b][/url]

Mélyről jövő, lemondó sóhaj - ezzel nyugtázta Elsie üzenetét. Dior, megint Dior... és ez ismt az ő problémája. Hazudna, ha az első gondolata ismét nem Kamilla lenne a probléma gyors és kíméletes tűzoltására, azonban a legutóbbi kínos találkozásuk után nem szívesen hívná fel ismét azzal, hogy fogadja be azt a röfögő, fulladozó szerencsétlent. A jelenlegi terve így az, hogy az iskolából az apjáékhoz viszi majd a kutyát, mielőtt pedig azok viszakozhatnának, dehoppanál a telekről. A többit majd Elsie megoldja.
Tizenegy előtt nem sokkal már a vaskapu felé sétál, zsebre tett kézzel, a falon túl meredő kastélyfalat nézegetve. Különös, másodkézi nosztalgia és otthonosság tölti el akkor, amikor itt van, hiszen ugyan nem lehetnek emlékei az iskoláról, az anyja elmesélései alapján mégis olyan érzés, mintha ő is ide járt volna. Másrészt pedig, amennyi adományt a Flaviu család negyedévente folyósít, neki most egy kényelmes irodában kellene lebonyolítania ezt a túszcserét, nem pedig az esőáztatta ösvényen.
A kapu megnyikordulását követően nem sokkal tűnik fel a láthatáron, a léptei pedig ráérősek maradnak egészen addig, amíg bemutatkozási közelségbe ér. Akkor húzza ki a kezeit a zsebéből egy megnyerő, de teljesen üres mosollyal, azonban nem ő nyújt először kezet - tudván, hogy ez a nőnek a feladata.
   -  Damian Flaviu, örülök. És az ő nevében is elnézést kérek a húgom viselkedése miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877794#post877794][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 21:57[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

És lehet, mégis én értem ide később, ajajj. Ám akárhogy nézem, az órám szerint még így is időben perdültem ki a kapun, rám aztán senki nem mutogathat, hogy várni kellett a megbeszélthez képest. Dior a lábamnál ugyancsak feléled, amint ismerőst szimatol. Te hálátlan, bezzeg, amikor odabent cipeltetted magad Elsie-vel, meg sem fordult a fejedben ilyen boldogan röfögve üdvözölni a saját gazdád, hm?
- Illés Karina, nagyon örülök. - A kézfogásomra eddig még nem volt panasz: állítólag határozott, nem túl hosszan tartó, és megfelelően erős. - Semmi probléma, igazán. Dior maradhatna, de... sajnos Elsie kicsit máshogy értelmezte az állattartást, ami már nem összeegyeztethető a kastély szabályzatával. - Hasonlóan udvarias, de részemről tényleg őszinte és vidám mosolyt villantok meg erre a bizonyos Damian Flaviu-ra.
Szóval ő lenne az? Sokkal kellemesebb jelenség, mint amilyennek Kamilla elmondása alapján hittem, de azért nem ejtettek a fejem lágyára, hogy egyből megrogyjon a bokám egy udvarias ember láttán.
- Nem tudom, hogy esetleg volna-e ideje egy rövid kávéra? Fél óra? Ha nem veszi tolakodásnak, szívesen beszélgetnék Elsie-ről egy kicsit. - Ezt őszintén szólva már fontolgattam egy ideje, de mégis hogy néz ki, hogy egy felnőtt lányt gyerekként kezelek? A szüleit mégis mivel értesíteném? "Ne haragudjanak, de a gyerekük füvezik és ez iskolai szabályzatot sért az egészségéről nem is beszélve.". Igen, roppant értelmesen néznének rám, hogy oldjam meg, azért vagyok a házvezetője. Akkor inkább megpróbálnék leásni a dolog mélyére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877796#post877796][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.29. 22:06[/b][/url]

A kézfogást követően még pár pillanatig a nő vonásait nézi, majd lepillant a lábánál szimatiló kutyára. Az arcán pedig először fut át valami elfojtott undorféle, amit azonban hamar az uralma alá von. Elsie, ha már kutyát akart, igazán választhatott volna kevésbé visszataszítót.
Egy halk szusszanással nyugtázza a tanárnő szavait. Persze, hogy másképp értelmezte a szabályzatot a húga, mint ahogy azt leírták neki. Nem Elsie lenne, ha nem így tett volna.
   -  Hogyne, örömmel - válaszol gondolkodás nélkül. Valójában lenne fontosabb dolga, azonban az, hogy a házvezetője beszélni akar a lányról, cseppet, és reméli, hogy ezt ő érti csak félre, aggasztó. - Remélem nem okoz problémát. Els néha... nem viseli jól a változásokat. Megköszönném, ha tudhatnék róla, ha kiszámíthatatlanabbá fordul a viselkedése, mint általában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877799#post877799][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 22:17[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

Végül is most már semmi okom nekem vezetni a kutyát, úgy hogy barátságos, de pont ugyanolyan határozott mozdulattal nyújtom Mr. Flaviu felé a pórázt, hogy tessék csak, itt a küldemény.
- Lekötelez. A faluban decens a kávé szerencsére, és cirka öt perc séta innen. - Mert utána én is rohanhatok vissza órára, bár csábító lenne mondjuk egy bécsi kávézóba beülni, kivételesen beérem a lokális különlegességekkel.
- Egyébként nem akartam a frászt hozni önre, alapvetően tényleg ... jól viseli, azt hiszem. Nem ismerem egyelőre közelről Elsie-t, de őszintén próbálkozik, látjuk rajta, nem csak én, a házvezetőtársam is. - Ezt fontos leszögeznem, hogy a lány nem egy rendbontó, inkább... Hogy is volna ezt jó megfogalmazni?
- Mondjuk úgy, aggódom a beilleszkedési metódusai miatt egy... icipicit. - De a többit majd leülve az asztalhoz megvitatom Damiannel, tényleg nem nagy dolgok. Lehet, túl komolyan adtam elő magam az imént, de bocsáttassék meg, idéntől vagyok házvezető egy rakás kamaszodó gyerekkel a nyakamban Fannival kéz a kézben ebben a Titanicban. Néha kicsit rájátszok a súlyossági faktorra; bár az íres beütésű angolommal is ez volna a helyzet, de nem, az úgy tűnik, a részem marad most már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883391#post883391][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.01. 07:14[/b][/url]

Testvérének az a szerencséje, hogy ma délutános műszakba kell mennie. Illetve még az is, hogy korán ébredt. Ezért történhetett meg az, hogy leérve a konyhába, az asztalon meglátta öccse néhány könyvét. Látta már néhányszor, hogy ezek mindig nála vannak, amikor tanítani indul, így biztosan fontosak lehetnek. Mélyet lélegzik, megnyitja magát és megkeresi Álmos érzéslenyomatát, amin keresztül lekövetve érzékeli, hogy ideges és bosszús. Nem kérdés számára, hogy mit kell tennie. Küldhetné bagollyal is a köteteket, de helyette, ezzel letudva a reggeli mozgást, maga indul el velük. Nem rohan, de elég gyorsan odaér a kastély kapujához. Vezeti az érzésszál. Ariadnénak kellene őt hívni, amilyen sok szálat képes felszedni és követni. Viszont itt kezdődnek a bonyodalmak. Hogyan fog bejutni. Álmos mesélte neki, hogy illetéktelenek elől jól el van zárva az iskola. Ott toporog vállán egy hátizsáknyi könyvet cipelve, kócosan, álmos-szomorkás tekintetű szemekkel, arcára kiülő aggodalommal. Elkezd befelé nézelődni, hátha meglát valakit, akinek odakiálthat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883749#post883749][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.05. 23:33[/b][/url]

Bár választhatta volna, hogy a kastélyba költözik, nem ezért jött haza Magyarországra, amit egyébként is nehezére esik az otthonának tekinteni Izlanddal, és még inkább Svédországgal szemben, ahol született és többé-kevésbé fel is nőtt. Tizenkilenc éves volt, amikor a szülei a válás mellett döntöttek, és az az anyja meg az öccse elköltöztek ide, ő pedig maradt. Azóta csak hébe-hóba járt ide, egészen addig, amíg tavaly ki nem derült, hogy az anyját valami gyógyíthatatlannak tűnő baj gyötri, nem sokkal azután, hogy Ragnar meg elvesztette a feleségét. Ha nem adódik ez az állás, akkor is költözött volna, de éppen kapóra jött, hogy véletlen se aggódjon fölöslegeslen az anyja még ezen is. A helyzet tükrében pedig igazán értelmetlen döntés lett volna ide költöznie, még ha csak egy hoppanállásnyira van is a családjának ez a fele. Így hát inkább Pestseholséről jár be, amikor éppen órája van, mint most is. Kicsit gondterhelt, mivel még nem tudja, mit mondott ma az anyjának a gyógyító, és már nem is fogja megtudni, amíg haza nem ér, viszont megpróbál addig is arra gondolni, hogy nem garantált a rossz hír. Jó is lehet éppen úgy. Most még az egész kétesélyes. Ezen töprengve érkezik meg az iskola kapujához, mivel szándékosan kissé odébb materializálódott a hoppanálás eredményeként, hogy kicsit még sétálhasson, remélve, hogy az segít rendezni a kissé aggodalmas gondolatokat. Bár sok sikerrel nem járt, legalább már távolabbról kiszúrja, hogy a kapu előtt ácsorgó alak feltehetőleg nem tud bejutni valami okból adódóan.
- Segíthetek? - kérdezi meg odaérve. Furcsán érzi hirtelen magát a nő arcába nézve. Olyan érzése támad, mintha ezt a szempárt már látta volna, de mégsem. Valakire hasonlítana? - Elnézést, nem találkoztunk mi már valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883890#post883890][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.11. 16:31[/b][/url]

- Hogy hívsz egy leprikónt magadhoz egyébként? Cicc-cicc, irish whiskey... itt a Guinness...
A kapu épp ebben a pillanatban tárul ki, hogy Zakariás és Álmos duója kiléphessenek a kastély elé, a birtok határát megcélozva. Bár Zakariás viccel, hangja mégis annyira megfáradt - elfáradt már most ebben az egészben, és nem bírja máshogy, csak ezekkel az idétlen humorizálási próbálkozásokkal. A dolgot még tetézi, hogy a férfi egyébként most még csak nem is a saját száját vagy hangját használja humora megcsillogtatására, hanem Ohridszki Álmosét, akinek a testébe ő most beleragadt, s aki alapvetően ennél egy jóval komorabb figura, még ha Zaki észre is vette a Könyvtárban, hogy elmosolyodott. De erről sem fog szólni senkinek, csakúgy, mint a...
- Au - adja Álmos tudtára (ismét), hogy nem érzi komfortosan magát a másik testében. A zúzódások ugyanis még mindig sajognak, és Androvics mostanra kezdi úgy gondolni, talán előbb a Gyengélkedőt kellett volna útbaejteni, mielőtt nagy elánnal leprikónt kergetni mennek. És Zakariás igazán nem tehet róla - jajgatásának nagy részét elnyomja, de mikor rosszul mozdul, háta bizony erősen beszúr, ami még mindig váratlanul éri.
Mindemellett azonban Zakariás mégiscsak komolyan veszi a helyzetet, mert hát, valljuk be, kissé ő is elkeseredett, és csak szeretné, ha mielőbb minden visszaállna a régi kerékvágásba. Kék szemeit nagyban meresztgeti, ahogy igyekszik egyelőre csak tekintetével felkutatni a leprikónt. El is hallgat, hogy fülelni tudjon, hátha esetleg meghallja azt a gonosz kis kacajt, vagy a furcsa motyogást, mely a nevetést megelőzte. Ő mindent megtesz azért, hogy a lényt megpillantsa, ám nem látja - az épp egy bokorban bujkál, pontosan Androvics mögött.
- Váljunk szét? - Kérdi Álmostól csendesen, remélve, hogy ha a kalapos a közelükben is van, nem sejti meg, hogy ők most épp foglyul ejteni szándékozzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883914#post883914][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.11.12. 20:05[/b][/url]

- Jééézusom... hülye vagy te, Androvics - közli felhorkanva, de azért csak vigyorog a kijelentésen, miközben a homlokát dörzsöli. Legalább egy pillanatra mégiscsak sikerül elfeledkezni a jelen helyzet kellemetlenségéről. Azt ugyan nem szeretné, hogy az eddig megosztott információknál többet is el kelljen mondania véletlen is Zakariásnak, de ez a veszély nem is annyira fenyegeti, ha sikerül megoldani a gondot. A képessége ennél is látványosabb fele úgyis a birtokra korlátozódik valami különös okból adódóan, aligha fog egyikük is valami szürreális tárggyal a kezében ébredni. Még az hiányozna. Így is elég, hogy itt szenved a másik, mintha a halálán lenne. Ő már számon se tartja, hány zúzódása van és hol. Igaz, hogy nem mindig kényelmes így létezni, de túléli.
- Annyira azért nem is fájdalmas - jegyzi meg a szemét forgatva, egy sóhaj kíséretében, de mégis megkíméli attól a másikat, hogy esetleg még vállon is veregesse. Bárki mondhatja, hogy most egyébként is könnyen beszél, hiszen éppen nem ő viseli az összes harci sérülését, még ha ő is szerezte őket az elmúlt napok során. Az iskola kapuján kilépve egyelőre nem válaszol a kérdésre, csak kezét szemöldökéig emelve szétnéz, hátha feltűnik valahol a kis zöld lény. Hiába keresi azonban, nem látja, pedig az őszi tájba a smaragdzöld mégse olvad be olyan könnyen már. - Nemt'om. Lehet, úgy többre jutnánk. Mindenesetre egy sóbálvány-átok tökéletes megoldás szerintem, élőlényeket begyűjteni képes bűbájt még nem ismerek. Egyébként is ki tudja, mire képes ezeknek is a sajátos mágiája... mint a manók meg a koboldok... ehh... szóval sóbálvány... Jobbra vagy balra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883963#post883963][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.15. 07:47[/b][/url]

Valaki végre észrevette. Az esetek többségében ezt nem szereti, mert szeret láthatatlan, vagy nagyon kicsi, jelentéktelen és szürke lenni az emberek szemében. Könnyebb úgy kordában tartani képességét, ha az érzések nem rá irányulnak. Olyankor szinte el is tud lavírozni köztük. Viszont ez az eset egészen más most. Az alak közeledni kezd, majd nem kell sok és oda is ér hozzá. - Jó reggel! Igen, remélem. Az öcsém otthon felejtette a könyveit - emeli le hátáról a táskát és teszi le maga elé a harmatos fűbe. - Nem hinném, ha csak nem járt már a Bogoly FM 77.7 épületében - néz fel a férfira miközben kiszedegeti a könyveket és pálcája segítségével a levegőbe emeli őket. - Vajon át tudom őket lebegtetni önhöz? - tanakodik hangosan és elkezdi a zárt kapu irányába terelni a súlyos köteteket. Félve azonban attól, hogy bajuk esik, pár centire a rácsozattól megállítja őket. Még csak az hiányoznak, hogy mondjuk elégjenek, vagy vizesek legyenek. Álmos soha többé nem állna vele szóba. Na jó ez talán túlzás, de hogy jó ideig, az szinte biztos. - Megkérhetem, hogy jöjjön ki és vegye át, aztán pedig adja oda neki őket? - kérdezi csendes, szerénységgel, ami a legtöbb esetben kivált az emberekből egyfajta szimpátiát. Annyira lefoglalta ez a könyv mizéria, hogy tudomást sem vett a belsőjébe bekúszó aggodalomról, pedig ahogy ismét a férfira pillant, egy másodpercre látja körülötte, akár egy aurát. Körbelengi, de el nem fedi el teljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883973#post883973][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.15. 15:44[/b][/url]

Érdeklődve hallgatja a választ, kissé eltöprengve aztán a hallottakon. Valakire nagyon hasonlít akkor, csak nem tudja kire. Meglehetősen zavaró az érzés, éppen olyan furcsa, akár egy deja vu. Meg is vakargatja zavartan a nyakát közvetlenül a bal füle alatt, aztán inkább közelebb sétál.
- Áh, hagyja csak - válaszolja egy barátságos mosoly kíséretében, hiszen már úton is van a nő felé. Fölösleges azzal vesződnie, hogy megpróbálkozzon valamivel, aminek nem is biztosan lesz az az eredménye, amit szeretne. Axel nem tudja, pontosan milyen varázslatok védik a birtokot, de nem is szeretné úgy kideríteni, hogy hamarosan felbukkanjon a gondnok vagy a defenzor, esetleg mindkettő néhány könyv miatt. Pár lépés igazán nem kerül sok energiába amúgy sem, és szívesen segít. Már csak azt kell megtudnia, hogy ki is a feledékeny diák, akit aztán meg kell találnia a szóban forgó könyvekkel.
- Persze, igazán semmi akadálya. És kinek adhatom át? Ha kaphatok egy nevet, esetleg évfolyamot... - veti fel, még mindig visszafogott, de barátságos mosollyal az arcán, miközben átveszi a kupacnyi könyvet. Futólag lepillantva látja, hogy a legfelső gemmológiával kapcsolatos, ettől azonban még nem lesz okosabb. Megannyi diák tanulhatja és tanulja is negyedikesektől a nyolcadikosokig. Inkább ismét a nőre pillant, aztán a könyveket az oldalához szorítva bal kezével felé nyújtja a jobbját.
- Különben Axel Magnusson vagyok, a rúnatan tanár. Nagyon örvendek. Igazán szerencsés az öccse, ha van aki utánahozza az otthon feledett könyveit - állapítja meg, csak gondolatban idézve fel, hogy volt idő, amikor tőle Ragnar csak állandó piszkálásra számíthatott. Azóta sokat változott a kapcsolatuk, és még mindig bánja, hiába mondja az öccse, hogy már nincs mit jóvá tenni és örül neki, hogy most számíthat rá. Igyekszik is ott lenni, ezért költözött ide. - Esetleg üzenetet is adjak át? Vagy nem szükséges, örülni fog a könyveknek anélkül is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883985#post883985][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.15. 23:06[/b][/url]

Fáradt vállvonását kínok között nevetés kíséri. Legalább Álmost is megnevettette, vagyis majdnem, de ez esetében már számíthat nevetésnek, neki pedig jelenleg úgy tűnik, hogy ennyi a maximum, amit ebből a helyzetből ki tud hozni. Az egyébként borzalmas tünet, mely sokszor eléri nála, hogy a Pokolba kívánja az egész jövendőmondós hajcihőt, minden nyom nélkül tűnt el egyik pillanatról a másikra, ilyen pedig még sosem esett meg vele. Aminek máskor örülne és hálát adna, az most megijeszti, úgyhogy nevet.
- Hát most mit mondjak - dörmögi még Álmos hangján, ám humora elapad, mikor ismét fájdalmak uralják le a testét.
A férfi megjegyzésére csak felpillant, majd egy sóhajjal jelzi, hogy nem elégedett a dorgálással. Bár sok dolog átfut a fején, végül csak annyit mond:
- Te már hozzászoktál, gondolom. De hidd el, hogy fájdalmas. - Mondja, bár valószínűleg Álmosnak nem kell azért bizonygatni. Legalább amikor elkezdődött ez a dolog, akkor biztos fájt neki is, gondolja Zaki, bár ezt nem kívánja egyébként a férfinek. Talán az lenne a legjobb, ha csak ő viselné rosszul, és valójában ez nem is lenne olyan vészes.
Nagyot bólint végül Álmos szavaira, hiszen neki sem annyira kiterjedt a tudása, hogy a jó öreg sóbálványnál tovább jusson gondolatban. Nem is nagyon kell, hiszen elég nekik az, ha a leprikón időlegesen megbénul, bár az igaz, hogy kissé aggodalmasan pillant körbe Zaki pár pillanat elteltével, reméli ugyanis, hogy a lény nem hallotta szándékukat. Vagy ha igen, akkor nem tud olyan jól magyarul. A sóbálvány magyar szó biztos nem hasonlít az ír alakjára, szóval akkora baj nem lehet.
- Sóbálvány, jó. Én sem tudok jobbat... a leprikónvadászat nem a szakterületem. Megyek akkor balra - dönti el egy ismételt bólintás kíséretében, s egy éleset fordul is, hogy tekintetével keresni kezdje a kis alakot. Most tényleg hasznos lenne, ha létezne egy leprikóncsaló szó, mint a cicc-cicc vagy a füttyszó, de sajnos Álmos kutatása erre nem terjedt ki a könyvtárban, szóval erről le kell mondania.
Azonban a várva várt katarzisélmény elmarad. Bár annak a bokornak az irányába indul, ahol a kis kalapos megbújt, Zakariás nem veszi észre az átkozottat; ahogy a cserje mögé néz, a szakállas hirtelen slisszan a másik oldalra, nevetését épp csak hangtalan tartva pukkadozik. Álmos jelenlétéről azonban megfeledkezett, szóval ha a férfi hátrafordul, talán még rajta is kaphatja, ahogy épp Zakariáson mulat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884025#post884025][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.16. 16:06[/b][/url]

Megmentőjére akad a közeledő férfi személyében, akiből bár némi aggodalmat érez kisugározni, mégis van olyan kedves, hogy szóba álljon vele. Hajlott hátú és meglehetősen álmos arcú hősnőnk ennek szívből örül és mosolya ugyan halvány, de hálás. - Köszönöm - formálja puhán a szót, miközben kicsit ügyetlenül, de végül átadja a könyveket. Időben vannak, elég hamar ideért velük, így ha az öccsének szerencséje van, akkor még az első órája előtt megkaphatja őket. - Ohridszki-Füst Álmos a neve, de évfolyamot nem tudok mondani, mert tanár. Gemmológiát oktat, csak ma kicsit zűrös reggele volt - nevezi meg a címzettet szerényen megállva, karjait maga előtt összefogva, amitől úgy néz ki mint egy japán mesefigura, aki épp meghajlásra készül. Nem tesz ilyesmit, de valahogy ezt az érzetet kelti a látványa. - Ohridszki-Füst Marfa, hírszerkesztő és én is örvendek - viszonozza a bemutatkozást és a kézfogást is, bár ez utóbbinál áramütés szerű érzést tapasztal, s mintha egy kicsit meg is szédülne. Korán van még, így mentális védelmét nem egészen tudta még felépíteni. - Nem csinálok belőle rendszert, de tegnap azt mesélte, hogy egy fontos dolgozatot írat, amihez kellenek - avatja be a részletekbe a férfit miközben megint felveszi az ázott veréb testtartást. Valahogy megszokta, hogy összehúzza magát és már automatikusan ezt a pózt veszi fel mindenhol. - Elég lesz ha eljuttatja őket neki, köszönöm szépen - hálálkodik szomorkás tekintetű kékjeit a férfin tartva. Arca olyan lágy vonású és ártatlan, hogy inkább tűnik ő a fiatalabb testvérnek. Ha valaki nem ismeri őket, általában ezt gondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884040#post884040][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.11.16. 21:57[/b][/url]

- Biztos van rá bájital - jegyzi meg egy vállrándítással. Rémlik neki, hogy még a Durmstrangban kapott valamit, amikor ez az egész kezdődött. Éppen csak azóta is mellőzi az ilyesmit. Bármilyen értelmetlennek is tűnhet, a sebhelyeit többnyire emlékeztetőnek tartja. Szeretné megoldani, vagy még inkább leküzdeni ezt a valamit, amit néha még maga sem ért igazán. Lillával olyan könnyűnek tűnt egy évtizeddel ezelőtt, csak aztán megváltozott valami, és még életében nem félt még annyira attól, hogy valakinek ártani fog akaratán kívül is. Még az is felmerült benne az elmúlt évek során, hogy ha biztosan elveszítené ezzel az álmait, hagyná, hogy átváltoztassa egy vámpír. A bizonyosság hiányában és nővére kérésének köszönhetően azonban erről letett, most a varázslat- és manaelméleti kutatásokba vetette bele magát, közben pedig éppen ez a tompa fájdalom az, amitől képtelen elfelejteni, hogy ez megoldásra váró probléma, és érzi ugyanakkor, hogy nem álmodik. Vannak napok, amikor kifejezetten nehéz elhatárolnia, ébren van-e vagy sem. Mindezt azonban össze sem tudná foglalni szavakban talán, és akarni még kevésbé akarna időt szánni a lelkizés szerinte fölösleges, unalmas és értelmetlen rituáléjára. Sosem értette, mire jó az.
- Megkérdezheted Rudolfot... vagy a gyógyítót - teszi hozzá aztán, a maga részéről úgy érezve, ezzel tompítja is némileg korábbi kijelentése élét, de hogy arra mi okból lenne szükség, már nem tudná megmondani. Talán mert jelenleg mégiscsak Zakariás cipeli az ő képessége terhét, már amennyiben egyáltalán képességnek nevezhető ez.
- Nekem sem, de nem hiszem, hogy akarunk annál nagyobb feltűnést kelteni - válaszolja. Az átkokkal az a gond, hogy vonzzák a Minisztérium illetékeseit. Minél erősebbek, annál inkább. Nem tudja, Zakariás mennyire van ezekkel képben, de inkább bele sem kezd, csak tudomásul veszi a javaslatot és jobbra indul. Már menetközben húzza elő a pálcát, amin sikerül is meglepődnie. Ilyen girbe-görbe példányt eddig még nem is látott. Talán csak nem fog ki rajta, még ha nem is lehetne pálcasuttogónak nevezni, ugyanis főként a sajátjával van számottevő tapasztalata. Azt a vélahajas példányt sikerült megszelídíteni azonban, amire mégiscsak büszke, tekintve a mag nem éppen jó hírét. A baj ezzel talán éppen az, hogy nem tudni, Zakariás kezében mennyire makacsolja meg magát az ébenfa pálca. Meg is fordul, hogy inkább cseréljenek, és ekkor veszi észre a kis lényt.
- Ott a bokornál - juttatja társa tudomására elég hangosan. Ha már észrevették, innentől csak be tudják cserékszni. Rá is szegezi a pálcát a kis lényre, de a kis semmirekellőt nem sikerül eltalálni elsőre. A sóbálványátkot a bokor lombja nyeli el, Álmos pedig félhangosan káromkodva indul tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884056#post884056][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.17. 14:07[/b][/url]

- Semmiség - válaszolja őszintén, röpke, barátságos mosoly kíséretében át is véve a könyveket közben a nőtől, akiben furcsa módon valami ismerős vonást vél felfedezni. Nem tudja megmagyarázni, miért, amíg a kérdésre, hogy az említett testvér melyik évfolyam diákja is, olyan választ kap, amitől helyére is ugrik hirtelen az a bizonyos részlet.
- Áh - ad hangot a felismerésnek. A kupac tetején pihenő könyv is csak még inkább értelmet nyer így. Önkéntelenül is lepillant, majd vissza a nőre és kissé hunyorogva állapítja meg, hogy nem is csak a szempár hasonlít, de a vonásaik is a kifejezetten zárkózott kollégával, akibe többször fut bele a könyvtárban, mint a tanáriban.
- Ettől csak még egyszerűbb és... érthetőbb... - jegyzi meg, és a könyveket oldalához szorítva bemutatkozik, kezet is nyújtva a nőnek. Még mindig úgy érzi, van benne valami különös, talán különleges, fogalma sincs. Talán csak a nagy testvér törődése és aggodalma lenne az? Vagy valami ennél is mélyebb? Helenában látott valami hasonlót, mintha minden érintése valami módon az otthont hordozná magában. Különös. Ma mintha összemosódó részletek káoszában tévelyegne hirtelen. Talán kellene egy tea már, vagy éppen egy tisztánlátást segítő rúnasor. Kár, hogy nincs ideje ezen töprengeni éppen, várják a rúnamágia iránt érdeklődő diákjai, és az idő könyörtelen úr. Senki kedvéért nem áll meg.
- Persze, megértem. Átadom, amint megtalálom. Ha nem a tanáriban találom, akkor a könyvtárban lesz - válaszolja. A harmadik opció, hogy éppen órát tart, de oda úgysem sétálna be, hogy hahó, kolléga, a nővéred küldte az otthon felejtett könyveidet.
- Igazán nincsmit - közli újfent, és már tesz is egy lépést a kapu felé. Merje mondani, hogy reméli, találkoznak még? Szinte semmit nem tud róla, így megfontolatlan lépésnek tűnhet. - A viszontlátásra - köszön el végül, hogy a kérésnek eleget téve átadja a könyveket, és még a saját órájára is odaérjen. A válla fölött azért mégiscsak visszapillant párszor, még a kapun túl is. Különös.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884148#post884148][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.22. 11:21[/b][/url]

Megszabadulva a könyvek képletes és valós terhétől lép is egyet háta. Nem szeretné feltartani a férfit. A hasonlóságuk testvéréve tagadhatatlan, elvégre egy anya adott mindkettőjüknek életet. Közös vonásaikat és tulajdonságaikat is mind tőle örökölték. - Igen, mondták már, hogy jellegzetes az arcunk és könnyen felismerhető, hogy testvérek is vagyunk - ismeri be szerényen, aztán halvány mosollyal biccent arra, hogy a kedves tanár el fogja juttatni a könyveket az öccsének. Szerencséje van Álmosnak, meg neki is, amiért épp erre sétált Magnusson professzor. - Még egyszer köszönöm - szól a hála puhán simogató hangján, majd összébb húzza magán kabátját, mert az idő azért elég hűvös így kora reggel. - Viszontlátásra! - búcsúzik kedvesen, miközben a férfi körül ismét feltűnő érzelem aurát figyeli. Valamiért aggódik, de közben ott van benne a vidámság és a kíváncsiság is tiszteletét teszi palettáján. Érdekes színei vannak. Mindenkié teljesen egyedi, de akadnak különlegesebbek. Távoztában még néhányszor hátrapillant, majd meg sem áll kék otthonáig, hogy onnan folytassa reggeli rutinját, ahol a könyvek megtalálásakor abbahagyta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884313#post884313][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.30. 12:45[/b][/url]

Az ember azt hinné, Álmos szed erre valamit, de Zakariásnak meg kell lepődnie a másik válaszán. Biztos van rá valami, mondja a másik, amiből Androvics levonja következtetéseit, s pár pillanat csend után csak megrándítja a nem annyira fájós vállát. Mármint, Álmosét.
- Megleszek - mondja, mert van egy olyan megérzése, hogy nem örülne a másik, ha a testében valaki szétkürtölné a tanári karban, hogy fájdalmai vannak. Ő sem örülne, ha az ő testében a rémálmairól kezdenének beszélni.
Meg hát - remélhetőleg nem sokáig marad fent ez az állapot, emlékezteti magát. Figyelmét inkább a kis lény felkutatására fókuszálja, először főként Álmos szavaira a témában. Valami halvány mosoly megjelenik az arcán, mikor Ohridszki csatlakozik a nem-leprikónbefogó klubhoz, ám végül csak egy nagy bólintással beleegyezik Álmos szavaiba.
- Már így is épp elég feltűnőek leszünk, azt hiszem - jelzi sejtését Zakariás a kollégájának.
Hiába igyekszik megtalálni a csínytevőt, nem jár sikerrel. Álmos szavaira azonban felkapja a fejét, s ekkor több dolog is történik egyszerre. Zakariás felfigyel a kis kalapra, mely most hirtelen bukkan elő a bokor mögül, ahogy a lény igyekszik elugrani. Másrészt, látja a villanást magával szemben Álmos irányából. Harmadrészt, kutató kezei nem találják a pálcáját ott, ahol lenni szokott. Lepillant az övére, s észre kell vennie, hogy Álmoson nincs rajta az ő pálcatartója, így hát máshova kap, hogy a varázseszközt elővegye, azt pedig maga elé szegezi. Ismét meglepetés éri azonban - ez a pálca egyenes, következtetésképp nem az ő megszokott unikornispálcája. Nincs ideje azonban ezt átgondolni, eddigre ugyanis már suhint az eszközzel, még ha nem is a legpontosabban céloz, lévén ezzel azt is máshogy kell.
Éles villanás. Bumm. A kifejezetten hangos fajtából. A leprikón talán még jobban megugrik. Zakariás is. Ő maga ugyanis ez után a művelet után úgy néz ki, mint az őrült tudósok a filmekben. Arcát beborítja a fekete hamu, és ha a saját haja lenne rajta, minden bizonnyal az most égnek állna. Megszeppent arckifejezése annyira idegen és komikus Álmos vonásain, hogy ha valaki tükröt tartana elé, minden bizonnyal röhögésben törne ki.
- Hallod... nyugi. - Mondja megilletődötten a pálcának, melyet most közelebb emel magához: annak még mindig füstölög a vége. Az eszköznek szemlátomást nem esett baja, csak... makacs. Makacsul robbantott Zakariás arcába, ahogy visszasült. - Visszakapod Álmost. De csak akkor, ha most segítesz. Majdnem ő vagyok. Az ő teste, az ő keze. Mindjárt ő is visszajön. - Igyekszik szép szóval rábírni a varázseszközt az együttműködésre, mielőtt ismét felemelné a pálcát, hogy célozni próbáljon. Nincs ugyanis idő pálcát cserélgetni - ha meglóg a leprikón, ki tudja, meddig maradnak így...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884363#post884363][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.12.02. 19:55[/b][/url]

Egyetértő hümmögéssel válaszol a megállapításra. Ennél nagyobb feltűnést kelteni valóban nem lenne jobb. A maga részéről egyáltalán nem szeret a figyelem középpontjában lenni, ezért is könnyebbül meg attól is, hogy Zakariás úgy dönt, túléli bájital nélkül a zúzódásokat. Ha sikerül megtalálniuk azt a kis nyavalyást, akkor úgysem kell sokáig elviselnie már, ha jók a sejtései. Baj az lesz, ha kiderül, hogy nem is a leprikón a bűnös esetleg. A tervnek megfelelően ő az egyik irányba indul, Zakariás pedig a másikba, és csak azért fordul vissza, mert a másik pálcáját olyannyira idegennek érzi a kezében, hogy inkább cserélne. Még jó, hogy ez megfordult a fejében, mert észre is veszi a smaragdzöld foltot az egyik borokban, felhívva rá kollégája figyelmét is azzal a lendülettel. A pálca nem bizonyul a barátjának, a varázslat ugyanis nem ér célt. Egy fa törzse nyeli el. Zakariás azonban rosszabbul jár, a pálca ugyanis majdhogynem visszafele sül el, a vélahaj a legkevésbé sem működik együtt a férfival, hiába van az ő testében, és a bűbáj az arcába robban. Álmos hirtelen nem is tudja, hogyan reagáljon. Talán ha nem a galád lényt üldöznék, még akár hahotázna is, de még így is elvigyorodik, kurtán felhorkanva, ahogy elnyomja a nevetést, és Zakariás felé nyújtja a pálcáját. Kár erőltetni, ha az nem működik együtt vele, ahogy ez a másikra is igaz lenne, de úgy látszik, hogy a jóslástan tanár másképp gondolja. Álmos szemöldökét kérdőn megemelve, érdeklődve figyeli most már, hogy vajon ez mennyire hatja meg a pálcát, mert most éppen pont úgy néz ki, mint amikor a kísérleti stádiumban lévő bűbájal járt hasonlóképpen. Drukkolhatna is akár, de most leginkább kíváncsi. Nem túl hasznos társ így ebben a vállalkozásban, de ha más nem, majd a leprikón után veti magát szükség esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=885397#post885397][b]Androvics V. Zakariás - 2025.01.07. 18:17[/b][/url]

Zakariás nem foglalkozik olyanokkal, hogy Ohridszki felé nyújtja saját pálcáját, mindkettejük helyett gondolkodva. Több oka is van ennek egyébként, de most csak párat sorolunk fel. Egy: Zakariás jó pár lépésre helyezkedik kedves kollégájától, így a pálcát nemes egyszerűséggel nem érné el, akkor sem, ha kezét érte nyújtaná, varázseszközt pedig ugyebár nem dobálnak felelős felnőttek. Elindulni érte eszében sincs azonban, hiszen itt jön a második érv: a leprikón is kiröhögi őt, s bár emiatt pár pillanatra megfeledkezik a lény a helyzetről, hamar újra nekiiramodik, hogy elhúzza a csíkot, amit Zaki határozottan nem szeretne hagyni neki. Ha nem csinál valamit gyorsan, akkor viszont elillan a szakállas, így tulajdonképpen nincs választása. A többi érv pedig most nem kerül részletezésre - de legyen elég annyi, hogy valahol mélyen, tudat alatt és be nem vallottan... azért ez a fajta mágikus oroszrulett is érdekesnek bizonyul Androvics számára.
Tehát a győzködés után int a pálcával - csodák csodájára el is találja a leprikónt, ami kissé meginog a levegőben, majd zavartan torpan meg. Zakariás is némiképp zavarodottan néz a pálcára, ugyanis a fénycsík, mely elhagyta, nem lila, mint ahogy minden normális sóbálványátoknál lennie kellene, hanem aranysárga, s láthatóan az átkozott sem hullott dermedten a földre. Zaki zavarodott arckifejezése pedig a leprikón fizimiskáján is visszaköszön, ugyanis az az arcához kapva hátrafordul, és egészen máshogy fest, mint eddig...
A szerzet szakálla most rendezetlen loknik helyett gyönyörűen fésült, mintha valamilyen trendi barbershopban járt volna. Arcbőre abszolút simává változott, szemei mintha enyhén nagyobbak lennének, kis fehér fogai kiegyenesedtek, s fogkrémreklámot megszégyenítően villannak a fényben. Még a lény szempillái is meghosszabbodtak, mintha csak felkészült volna, hogy tekintetével bárkit elbájoljon valamiféle éjszakai klubban. Megszépült. Ettől pedig igencsak kétségbeesett.
- Turphellus?! Komolyan? - Támad rá Zakariás verbálisan a vélahaj pálcára, mielőtt kitörhetne belőle a röhögés. - Álmos, lődd le! Gyorsan! Nem bírom... - Kéri, ő ugyanis kiesett a játékból, mert most semmilyen varázsigét nem tudna kinyögni egészben, ugyanis rázza a röhögés a csúcsosállú kétségbeesést látva. Hogy kínjában vagy szórakozásában - nos, azt ő sem igazán tudja eldönteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=885441#post885441][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2025.01.09. 19:01[/b][/url]

Egyre röhejesebb ez a helyzet, ez tagadhatatlan. A vélahaj eleve arról híres pálcamagként, hogy kifejezetten rakoncátlan, és ezt még szépen sikerült megfogalmazni. Álmosnak vannak kellemesnek cseppet sem mondható emlékei tanulmányai első éveiből, amikor még csak ismerkedett a pálca erejével és használatával. Kísérleti bűbájok esetén még a mai napig előfordul egyébként is, hogy a pálca megmakacsolja magát, vagy a várthoz képest teljesen más eredményt produkál, de mostanra azért mégis elmondhatja, hogy egészen remekül összeszoktak közel két évtized alatt. Ehhez képest Zakariás kezében a pálca azonban úgy viselkedik, ahogy az várható. Bizonyára nehezen megkerülhető összetevője a teljes képnek, hogy gazdája mégsem a gazdája a megszokott külső alatt, ahogy Zakariásnak is szokatlan az ébenfa pálca. Nem is működik a varázslat, bármit is próbált megidézni, a pálca inkább önkényesen idéz meg valamit, amitől még Álmos is majdnem elneveti magát. Egy kurta horkantásra azért mégis futja, széles vigyor kíséretében, azonban jobban leköti az a tényállás, hogy úgy véli, ha ő nem kapja el most a fránya kis flótást, akkor az vígan elszalad a bokrok alatt, és ki tudja meddig tart ez az állapot. Már így is annyit mesélt magáról a másiknak, mint az iskolai évek óta összesen sem. Persze, ebben benne van az is, hogy legalább tíz éve vagy még annál is több ideje nem találkoztak. Alapvetően azonban a titka egy részét mégiscsak a helyzet kényszeríti ki, és nem szeretné ebben Zakariást jobban belekavarni a szükségesnél. Nem kell különösebben biztatni, azonban a számára idegen fogású, görbe pálca használata helyett inkább csak nekilódul és míg a leprikón is a váratlan meglepetés hatása alatt van, már nagyjából másfél méternyire beérve elrugaszkodik - Zakariás testében valahogy nem annyira fürge, mint amúgy amennyire lenni tud - elkapva a töpörtyű lábát.
- Most megvagy, te kis dög - jelenti ki homlokát ráncolva, miközben még mindig a lény lábát markolva megemeli a sipákoló és küszködő kis teremtményt, fejjel lefelé, abban a reményben, hogy így esélye sem lesz esetleg megharapni. Még az hiányozna.