Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.
A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.
A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:
Nagy bátorságról susognak a fák A főnix dala kíséri útját. A bölcsesség friss patakja csordogál Mellette egy szfinx emelt fővel áll. Szerényen hajlik meg virág és az ág Egy unikornis mezőn vágtat át. Ravaszan sötétlik az éjjeli táj S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.
|
|
|
Linnea Winclaire Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. július 31. 21:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=501849#post501849][b]Linnea Winclaire - 2015.07.31. 21:54[/b][/url] DomokosSzóval itt vagyok végre! Ezt vártam most már lassan 4 éve és most itt sétálok be a suli kapuján. Jó persze immár másodszorra, de mégis minden az újdonság varázsával tud hatni rám. Úgy érzem, hogy semmi se ronthatja el a jókedvem. Fülig érő szájjal lépek be a kapun, miközben a gondolataim el- elkalandoznak. Azon gondolkozom, hogy mit kéne vennem a családomnak, hisz mégse hagyhatom őket ajándék nélkül. Persze az nagyon jó, hogy a nővérem itt van és mindenben segít, de a családom azért nem csak belőle áll. Annyira elbambulok hogy figyelmetlenségemben majdnem el is esek, de még időben sikerül nem leégetni magam. Jó igazából senki sincs itt, de akkor is bárki megláthatott volna. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nem viselek kényelmesebb cuccokat. Megállok inkább és körülnézek. Nagyon szép itt minden a kapun a már annyiszor elolvasott szöveg és a címerállatok. Az, hogy az unikornisok táborát erősítem nagyon tetszik és persze minden más is, ennek ellenére a gondolataim otthon is járnak. Bambulva gondolkozom tovább, miközben azt sem tudom miért állok meg a kapunál. Hiszen ennyire az „fontos" dolgokat sokkal kényelmesebb körülmények között is elintézhetném.
|
|
|
|
Radits Viktor Endre INAKTÍV
Mr. Vigyor offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 617
|
Írta: 2015. augusztus 1. 19:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502006#post502006][b]Radits Viktor Endre - 2015.08.01. 19:06[/b][/url] KamillaSéta erre, séta arra. Séta fel a kastélyba. Miért ne? Régen járt már erre, megnézi mi újság. visszanéz esetleg az Eridonba is. Az ajtó őr úgyis emlékszik még rá. Szívesen csevegett el vele. Főleg akkor, ha fáradt volt és már minden badarságot összehordott. A fáradtság mi mindenre képes... el se hinnétek. Á, most amúgy épp az időjárást nézem. Tudtátok, hogy jön a sok eső? Mindenki dobjon magára egy lepergető bűbájt. Hasznos lehet! Ha pedig a bűbájoknál tartunk, akkor Viktor is használ egyet, amint meglát egy lányt, aki nagyban próbálná elérni az unikornist, de nem megy neki. Nem ismeri a kis szőkeséget, szóval biztos jó kezdés lesz nála, hogy kicsit megrepteti. Persze puszta kedvességből. Viktor és az ártó szándék nem említhető egy napon. Legtöbbször. - Mobilicorpus! - Int a pálcájával a lányra mikor már elég közel van hozzá, hogy el is találja a varázslattal a gyanútlan lányt. - Helló! Tessék, most már eléred az unikornist. - Vigyorog rá a lányra. Az eszbe se jut, hogy esetleg a lány nem akar a levegőben lebegni. Szerintem ma is otthon hagyta az eszét, és csak a reggeli kakaó lötyög a fejében. Bár az azért annyira nem rossz. A kakaó egész finom. Ilyenkor hidegen jó. Kiflivel. De nem Mr. Kiflivel. Azt meghagyjuk Lencsének. Ők biztos együtt fogyasztják a reggeli kakaót. Istenem, de szép a szerelem, nem? Pillangók, vattacukorfelhők. Na, vissza a jelenbe, ahol szerelemnek nyoma sincs. Vagyis Viktor tutiradebiztosanfixen nem szerelmes. Ezt így egyben, természetesen. A lányról nem nyilatkozhatok. Más narrátorával nem gyakran közösködöm. Bár azért megesik, hogy a szilva a fáról leesik, a két álmodó meg este csevegik. Tudom, tudom, ilyen szó nem létezik, de a rím így jött ki. És mindent az irodalomért! Előre hát! Kamilla, a színpad a tiéd. Itt a mikrofon, csak hangosan, bátran!
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. augusztus 1. 19:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502011#post502011][b]Farkas Kamilla - 2015.08.01. 19:29[/b][/url] Miután kellőképp áttanulmányozta a sárkányt, megint megpróbált felnyújtózni a patáshoz, ám az még mindíg nem ment neki. Már tényleg kezdett bosszankodni, és fejben már olyanokra kezdett gondolni, hogy a kiscica vinné el a pálcáját annak, aki ilyen rossz helyre tette azt a szent állatot, amikor is azon kapta magát, hogy valahol az éterben lebeg, és a föld ismeretlen okokból eltűnt a talpa alól. Elkerekedtek szemei, s hirtelen még pánikolni is kezdett, hogy most bizony mi lesz, mert ő ugyan nem tudja hogyan kéne egy ilyenből kiszabadulni. Meglóbálta lábait, és karjaival valami olyan mozdulatot produkált, amit a madarak szoktak felszállás előtt mert végülis ki tudja, lehet hogy valami képesség most kezd kiütni rajta mint a himlő vagy tüdőgyulladás. Lappang egy ideig, utána meg előtör. Mikor egy számára ismeretlen hang megszólította, zavartan kapta felé a fejét, s pislogott a másikra. Ez.. Most.. Komoly? Ő végig itt szerencsétlenkedett, és ő meg látta. Akárki is ő. Még jó, hogy nem olvas a gondolataiban, most biztos egy félórás röhőgörcsbe kezdene. Bár.. Senki nem tudhatja. - Izé, őőő... Köszönöm?- mosolyodott el kicsit kínosan, ahogy lenézett rá, majd próbált az unikornis felé fordulni. Már ahogy lehet egy ilyen helyzetben forgolódni, az előbb is telljesen véletlenül ment. Vagyis biztos véletlennek kellett lennie, tekintettel arra, hogy most úgy nézett ki, mint egy haldokló giliszta, aki tekeregve próbál menekülni. Végül inkább csak hátranyúlt, és megveregette a kő domborulatát, ami remélhetőleg a feje, és nem a hátsó fertája. Jól is nézne ki, ha itt fogdosná egy állat fenekét. - És izé. Azért ugye majd le tudsz tenni?- merült fel benne a kérdés, amikor megunta az ismeretlen testtáj tapogatását. Azért nem igazán szeretne egy életen át itt lebegni. Bár lehet, hogy közben kondenzálódik, és akkor soha nem fog meghalni. És évfolyamról évfolyamra köszönthetné a diákokat, meg minden. Még a végén az iskolacímerre is felkerülne.
|
|
|
|
Cupido INAKTÍV
Szerelem vesz körül minket (se) offline RPG hsz: 41 Összes hsz: 164
|
Írta: 2015. augusztus 1. 21:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502060#post502060][b]Cupido - 2015.08.01. 21:59[/b][/url] Radits Viktor Endre & Farkas Kamilla ~ Vikilla Fülében cseng a rózsaszín párduc zenéje, miközben kidugja orrát az egyik emeleti ablakon. Nem is kell sokáig keresgélnie szórakozás után, a szélesen elterülő kaján vigyora semmi jót nem ígér, mikor gyermekien csillogó tekintete megakad a lenti pároson. Nem is húzza sokáig az időt; a levegőben osonva csendesen közelíti meg az ártatlanokat. Számára nincs különbség tanár és diák között, csak egy valami számít; a szerelem. Mindig is csak ez számított! Hiszen ez a férfi már most szinte a tenyerén hordozza ezt a gyönyörű fiatal lányt! Segít neki és mögötte áll, bármi is jöjjön...Szinte felesleges meglőni, de azért...Ugye, jobb biztosra menni. Ha két szív egymásnak lett teremtve, annál jobb, minél előbb lehetőségük nyílik rádöbbenni erre. Cupido Viktor mögé úszik, megtartva a minimálisan ajánlott távolságot közte és az átve...szerencsés ember között, majd kiveszi a tegezéből az egyik különösen szépen faragott, szívecskés nyílvesszőjét, céloz, és...a bal farpofa máris gazdagabb egy kis szúrással. Még jó, hogy Viktor vajmi keveset fog törődni a fájdalommal, ugyanis ahogy egy pislogás után újra Kamillára téved tekintete, azonnal elönti őt a megmásíthatatlan érzés. A Nap kisüt, a madarak csicseregni kezdenek, az élet puha rózsaszínfelhővé változik. Persze nem végzünk fél munkát - két másodperc, s máris repül Kamilla felé is egy nyíl, mely szerencsésen el is találja őt. Ezután nem maradt más, mint csendben elillanni, hagyni, hogy a gerlepár egymásra találjon...Lesz rá idejük, a varázslat négy napig tart majd.
|
|
|
|
Radits Viktor Endre INAKTÍV
Mr. Vigyor offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 617
|
Írta: 2015. augusztus 1. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502067#post502067][b]Radits Viktor Endre - 2015.08.01. 22:19[/b][/url] KamillaKapálózik, de nem sikít, mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. Vagy az Oreóját. Na, az az amerikai édesség tényleg egészen finom. Bár magyar vagyok nem turista(szalámi) elven persze azért pilótához kéne hűségesnek lennünk. Na, de most tegyük fel szépen az Oreo reklám zenéjét. És most ezzel elkezdi Viktor is énekelni. Mert a reklámzenék ilyenek. Fülbemászóak, aztán onnan senki és semmi ki nem veri. Alkalomadtán a semmiből eszébe jut az embernek és elkezdi egy végtelenített lemezként dúdolni magában. Esetenként hangosan is elkezdi akár énekelni. - Mi-len-ne-ha egy oreotadnék a-vám-pír-nak... - Dúdolássza félhangosan, aztán azért észbe kap és a lánynak is válaszol, aki kissé esetlenül kapálózik a magasban. A magasban amúgy nagy veszélyek leselkednek rájuk. Felsejlik a távolban Cupido alakja. Viktooooooooor! Egy nagy lassított felvételes próbálkozás a részemről a kedvesség elég méretes szobrának megmozdítására, hogy ne érje őt el a szerelemnyíl. Persze minden hiába. Az fokhagymán találja a fiúcskámat. Na, szép... Cup, legalább valami korban passzentosabbat is találhattál volna. Most komolyan?! Na, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Szó szerint. Vikorban fel is kezdenek ötleni a szerelmes gondolatok. Meg más dolgok is. Nem szabad! Rossz Viktor! Neeeem, ezeket a gondolatokat nem eresszük be! De nem ám! Sicc! Te meg ne állj ott csak úgy bambán, csinálj is valamit! Végre meg is mozdul Viktor. Elég hirtelen mozdulattal engedi le a lányt a levegőből. - Finite! - A lány persze el is kezd zuhanni, és ahogy a nagy könyvben meg van írva Viktor kezébe esik. Ha egy kortársa lenne a lány, az valószínűleg rá esett volna, és nem tudta volna elkapni, de Kamilla még kisebb teremtés, így nem okoz gondot ez számára. - Milyen pihe könnyű vagy. Mint egy angyal. Szép szőke tincsek, nevető fény a szemeidben. - Kezdi el fürkészni a lány arcát. Én meg párnámba dőlök. Ez hosszú négy nap lesz így. Nagyon hosszú!
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. augusztus 1. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502073#post502073][b]Farkas Kamilla - 2015.08.01. 22:51[/b][/url] Kezdte tényleg nagyon szerencsétlennek érezni magát ott a levegőben, fpgdpsptt egy szobrot, úgy csinált mintha madár lenne, és mindezt egy telljesen idegen szemei előtt, aki állítólag csak segíteni akart neki, mert nem érte el az eccarvút. Amiért persze hálás is volt. Mármint, hogy segített neki. Mikor a másik elkezdte dúdolgatni az Oreó reklámját, ami valami elképesztően cuki, és igen kevés idő alatt belopta magát Kamillánk szívébe, a lány kissé felvont szemöldökkel, mosolyogva hallgatta a dalrészletet, de mindettől függetlenül még le szeretne jönni onnan. Látóterét telljesen kikerüli a szárnyas baba, és telljesen váratlanul éri az aprócska fájdalom. Legszivesebben meg is dörzsölné a szúrós területet, ha nem lenne épp egy margarétás vagy milyen virágos ruhában, és nem lány lenne, és épp nem most találna rá a szerelem a rengeteg vattacukorral és nutellával, oreóval, nyalókával, szaloncukorral, savanyúcukorral meg gyümölcssalátákkal, de legfőképpen Viktorokkal. A Viktorok a legmeghatározóbb elemei ennek az egésznek. Rövid, filmbeillő sikoly hagyja el ajkait, ahogy egyszercsak zuhanni kezd, és megfordul a fejében, hogy szíve választottja fogja magát és jól otthagyja, neki meg eltörik az amúgy sem erős gerince, ám nem, ehelyett hölgyeim és uraim, Kamilla a lovag karjai között találja magát. Szürke szemei elkerekednek, ahogy bennsőjét leírhatatlan és elmagyarázhatatlan, természetfeletti boldogság járja át s bár tudja, hogy ezt így nem szabad, nem lehet, valahogy mégsem érdekli az illem vagy a szabályzat, ő kikéri magának, még soha nem érezte magát jobban. Mintha a mennyekben járna, vagy épp egy csalfa álom lenne az egész, melyből leginkább soha nem szabadulna, soha nem kelne fel. Arcát pír önti el a férfi bókjára, s hirtelen megszólalni sem tud, csak néz a nagy, örömteli és odaadó pillantásaival. - Mindezt bizonyára csak TE hozod ki belőlem.- mormolta, a másik pillantásait fürkészve, hátha azokból ki tudna venni valamit, bármit, mely bizonyíték lenne arra, hogy az viszonyozza érzéseit melyek felrúgják minden eddigi elméletét.
|
|
|
|
Radits Viktor Endre INAKTÍV
Mr. Vigyor offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 617
|
Írta: 2015. augusztus 1. 23:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502076#post502076][b]Radits Viktor Endre - 2015.08.01. 23:12[/b][/url] KamillaAz én agymanóim is dolgoznak ám rendesen, de titeket sem hagylak ki az élvezetekből. Egy kis szilvalét valaki? Nem, hát nem, akkor egy kupica nekem, meg még egy nekem. Na és most akkor szerelemre felkészülni. Vigyázz, kész, tűűűűz! A szerelem kezdetét vette. Viktor máris tettre kész. A lányt igyekszik a közelébe tudni, nem a magasban, ezért egy pálca intés és máris mintha valami hős lenne a lány meg annak a kedvese állnak ott a kapuban. Így az esküvők után szoktak állni az emberek a bejáratokban. De eszetekbe ne jusson semmi őrültség! Szerencsére Kamilla még amúgy is kiskorú. Legalább ez a katasztrófahelyzet elhárítva. Törlést kérek kedves olvasó. Ez egy komoly 4 napos műtét lesz. Szükségem lesz az asszisztenciájára. - Ha tudtam volna, hogy te itt vársz rám, hamarabb jövök kedvesem. - Szinte doromboló a férfias hangjának halk csendülése miközben még mindig a szemét lesi a lánynak. Igazán idilli a pillanat. Csak helytelen. És azok a csúnya, rossz gondolatok, már megint megpróbálják rám törni az ajtót. Pfhúha. - Hogy hívnak kedvesem? Még a neved sem tudom, csak azt, hogy szeretlek. - Mintha egy rosszul sikerült angol romantikus drámát néznék. Hisz még egymás nevét se tudják. De Viktor ezen szerencsére próbál azért segíteni. Amint megtudta a becses nevet, már próbál is bókolni. Ilyenkor bezzeg egész jól megy neki. Mert az agyát nitrogénbe dobta egy kis hibernálásra. - Gyönyörű neved van virágszálam! - Komolyan? Virágszálam? Mit olvastál te legutóbb. Á, igen, megvan! Így már mindent értek. Azt hiszem most egy lovagi szerelmet fognak ezek ketten itt színpadra vinni. Felvillan a lámpa, Viktornak ötlete támadt. Egy gyors ellenőrzést lefuttatunk rajta. Oké, mehet! De az ötlet gyárnak szólni kell, hogy csak óvatosan. - Mi lenne, ha elmennénk a cukrászdába? Sütiznénk egyet. Mondd, melyik a kedvenced? Nekem te vagy. A legédesebb cukorfalat a földön. - Khm... azt hiszem hozok egy lavort. Viktorral meg időközben lerakattam a lányt. Van neki két szép igencsak... nem, ezeken nem is szabad agyalni! Inkább Viktor kezét csak simán kinyújtjuk, hogy össze tudja kulcsolni ujjait a szőkeség apró, törékeny kezével. Viktornak elég nagy a keze, abban teljesen elveszik a lány apró kézfeje. De Viktor vigyáz rá. Ő a legdrágább kincs neki most a földön.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. augusztus 1. 23:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502079#post502079][b]Farkas Kamilla - 2015.08.01. 23:40[/b][/url] Ahogy a férfi feszülő bicepszei között igyekezett kipihenni a pillanatyni szívrohamot, szívét csordultig telítették rózsaszín, ragadós cukormázzal ami mindent összezsugorít, aminek csupán pöppetnyi köze is van az épeszűséggel. Elvégre itt ez az alig tizenöt éves lány meg a srác, akinek valószínűleg nem kéne itt lennie, főleg nem ebben a helyzetbe. Hány évvel is lehet idősebb nála, olyan kilenc-tízzel, ám ez őt egyáltalán nem érdekli. Elvégre a szerelemben nincsenek korlátok, a kor csupán egy szám mely semmisnek mondható ha két lélek így egymásra talál. Egész bennsőjét átjárja a hangban megbúvó lágyság, gyomrában dolgozni kezdenek az eddig halottnak vélt, szivárványszínű pillangók, s ujjbegyeiben mint ezerni apró tűszúrás, úgy érzékeli szerelme minden egyes apró rezdülését. Nincs mit tagadni, ők úgy össze vannak hangulva mint egy gitár húrjai, vétek lenne elpazarolni ennyi érzlemet, melyek ily erősek. Megjegyzésére csak egy halk, ám annál sokkal többet mondó kuncogás a reakció, úgy érzi mintha már ezer éve ismernék egymást s az, hogy csak most mutatkoznak be egymásnak egy aprónyi részlet, egy vízcsepp az óceán végtelenségében. Viktor.. - S tiéd akár egy hősé, a lovagé, aki megmenti ártatlan, törékeny hercegnőjét a sárkány gonosz, gyilkos karmai közül.- eresztett meg egy romantikus sóhajt, ahogy egy pillanatra lehunyta szemeit, majd a következő filmkockánál már újra a földön találja magát. Agyán átsuhan a csalódottság röpke madara, ám ennek helyét csakhamar átveszi a mézesmázas bodzaszörp, ami a koponyájába férközött, s csakhamar vérereibe is utat talál, mikor bőrén megérzi hercege védelmező burkát, mely akár egy pajzs veszi körül megvédve ezzel mindentől. Kézfogásuk mindezt szimbolizálja, a kimondatlan ígéretet, odaadást és még annyi minden mást, ami ifjú navinésünknek most még csak eszébe sem jut. Az újabb bókra újabb hőhullám öntötte el testét, s ez bizony arcá is kiütött, két elvörösödött bőrfelület képében. - Ha minden ilyesfajta édes szót elpocsékolsz rám, nekem mégis mi fog maradni? És telljesen mindegy hol vagyok, vagy mit eszem egészen addig, amíg veled vagyok.- rázta meg fejét. Tekintetében boldog, akár még huncutnak és játékosnak is vélhető fény csillant, ahogy csípőjével lágyan meglökte a másik.. Combját. Azért valljuk be, Viktorkának nem kell egy nagy felületet védelmeznie.
|
|
|
|
Radits Viktor Endre INAKTÍV
Mr. Vigyor offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 617
|
Írta: 2015. augusztus 4. 23:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=502930#post502930][b]Radits Viktor Endre - 2015.08.04. 23:15[/b][/url] KamillaA nyáltengerben hánykolódok kedves naplóm. Már legalább 10, de lehet 20 vagy 30 perce. Már nem is számolom, hisz tudom, még sok van a célig. Ha egyáltalán túl élem addig... Na, a nagy drámámat most félrerakom, és a kedves naplómat is egy tollvonással lezárom, csapjunk a lecsóba és mozgassuk innen tovább ezt a gerlepárt, mert szerintem el fog olvadni a bejárati kapu. - Veled a világ végére is elmennék. Védenélek és szeretnélek bárhol és bármikor. Menjünk, ahová csak szeretnéd. -Helyes, helyes, menjünk is innen valahova máshova. Bár a falu nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de itt se maradhattok. Egy kicsit... hm... mi is a megfelelő szó? Á, igen! Kínos lenne azt elmagyarázni az igazgatónak, hogy Viktor él-hal egy 15 éves diáklányért, akit persze majd szeretne a későbbiekben tanítani, mert hát szándékában áll visszajönni a katedrára. - A végtelenbe és tovább! - Indok el vigyorogva, vidáman, szívében csordultig töltődve szerelemmel a lány kezét fogva ki a kapun. Ha tudna repülni seprű nélkül is, akkor biztosan repkedne most, hiszen a fellegekben jár. Én meg mehetnék utána levadászni őt a légtérből, mielőtt valami ellenséges légitámadásnak vélnék ezt a jómadarat. - Mesélj magadról. Mindent tudni akarok rólad. Meg akarlak ismerni. Annyira csodálatos lány vagy. - Igen, egy lány, de nem egy nő, ami hozzád való lenne. Hajaj, istenem, szerintetek nagyon megharagudna Viktor, hogyha nekivezetném egy fának, hogy kicsit elaludjon és addig se csöpögjön, mint a hóember tavasz közeledtével? Á, igen, szerintem is...
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 offline RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Írta: 2015. október 9. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529371#post529371][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.09. 16:52[/b][/url] Damien Átlagos nap, átlagos cucc. Semmit nem élvezek jobban azoknál a perceknél, amiket futással tölthetek, ez bizonyára rám ragadt, és amennyire tudom, meg is tartom a szokásom. Nem akarom elhanyagolni magam, és ez nálam nem az öltözködésben ütközik ki, hisz már megvan egy kiforrott stílusom, amit képviselek, ha törik, ha szakad, az egészségem az, amire máig oda is figyelek... fogjuk rá. Oké, ha kólát, vagy kávét látok, nincs olyan ember, aki az utamba tudna állni, de az az izom, nem csak oda nőtt, és nem is szeretném, hogy eltűnjön. Ezért is teszek nagy ívben az időjárásra, s amint fellélegezhetek, már nem lesz több órám, hagyom is el a kastélyt. Ahogy eddig is, most is végig követ pár tekintet, de ez engem cseppet sem zavar, elvégre, semmi olyat nem csinálok, amit még nem láthattak azelőtt. Meg hát most nem is agyalok, ilyenkor nem szoktam, amúgy meg nem is nagyon kell, az agyam tökéletesen tud dolgozni sokszor helyettem is, de ezt persze nem hangoztatom, érthető okokból kifolyólag. Ahogy elhaladok a kapu előtt, szemet szúr, hogy van ott valaki. Küzdök egy sort a lelkiismeretemmel, aztán csak odakocogok a fiúhoz, aki már így első ránézésre is jóval idősebbnek tűnik nálam, de határozottan nem rémlenek az arcvonások, így hát annyira nem is érzem zavarban magam, mikor megállok előtte. - Szia, segítsek valamiben? - igen, szemet szúrnak bizonyos dolgok, amik arra engednek következtetni, talán új az illető, én meg hát... szuszogok bár, és még mindig várom, hogy a légzésem a pulzusommal együtt a helyére álljon, de marha segítőkész vagyok.
|
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni - Egy kolonc a nyakamba...
|
|
|
Damien Alexander Holloway INAKTÍV
offline RPG hsz: 18 Összes hsz: 20
|
Írta: 2015. október 9. 17:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529383#post529383][b]Damien Alexander Holloway - 2015.10.09. 17:20[/b][/url] HelenaMár megint Magyarország... Ez talán a második alkalom, hogy ideköltöztünk anyámékkal, szóval nagyjából tudtam mi hol van és a sulit is. Pontosabban azt hittem tudom. Most meg itt ácsorogtam a kapunál és bámultam mint az a bizonyos borjú, arra a bizonyos kapura. Ott tartottam, hogy fogom és lemegyek abba a faluba ahonnan feljöttem, de erre megjelent egy nálam jóval fiatalabb lány futva. Reméltem ő a felmentősereg, de azért nem bíztam el magam. Elég fiatalnak tűnt, na meg megkérdeztem miben segíthetne.. - Őő... jah. - jegyeztem meg enyhe akcentussal, de hát angolul és svédül beszéltem eddig, a magyar annyira sosem érdekelt, hiába volt ott apám, aki amúgy meg kiköpött magyar. - A sárkánycímeres ház.. Rellon. Azt kell megkeressem. - vontam meg a vállam és őt figyeltem. Amikor utoljára itt jártam még nem futottam össze vele, így hát nem is ismertem. Na nem barátkoztam sosem, annál okosabb voltam már csak azért is, mert nem sok időt töltöttem itt akkor se. Pontosabban sehol sem... Ki tudja, lehet éppen csak leteszem a mestertanoncot aztán megint odébbállunk, mint mindig. Ez apámra vallana... - Ja, bocs. Damien vagyok, elsős mestertanonc. - nyújtottam a kezem és bemutatkoztam, majd ha kezet fogtunk elindultam felfelé a bőröndömmel és a hátamon lévő gitárral. Még nem sikerült magamra öltenem az itteni öltözetet, na meg nem is nagyon fűlött hozzá a fogam, szóval a bőrdzsekim, a pulcsim, a kopottas farmerom, na meg a bakancsom volt az ideiglenes ünneplőm. Megálltam, mivel ő jobban tudja a járást, úgyhogy megvártam míg beér és bevág elém, vagy mellettem jön tovább.
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 offline RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Írta: 2015. október 9. 17:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529389#post529389][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.09. 17:40[/b][/url] Damien Azért egy kicsit fura helyzet ez, mert nem is olyan rég még esetemben fordított felállás volt. Pár hete... talán. Igazság szerint, annyira összemosódott itt minden, hogy azzal sem vagyok tisztában, hányadika van, de annyi gond legyen. Mindenesetre, úgyse tudtam volna úgy elmenni a fiú mellett, hogy ne kérdeztem volna meg, hogy segíthetek-e, a válaszára pedig mosoly kúszik arcomra. - Én is rellonos vagyok, tudom a jelszót is, meg a biztonságosabb utat is oda, bár nem hiszem, hogy ez téged érintene, vélhetően, téged nem fognak felsőbb évesek átkozni - vonok vállat, mert tudom, hogy annyira nincs nagy arcuk, csak a magamfajta gólyákkal keménykednek. Ezért sem érnek túl sokat a szememben, de ez már egy másik történet. De ja, azért nem fenékig tejföl minden itt sem, de hol az? Azért tényleg fura, én valahogy még egyszer sem láttam idősebb diákot először jönni ide, de hát mindig van egy első alkalom ezek szerint. - Helena, de csak Hellnek hívnak. És elsős vagyok, mestertanonc nélkül - mosolyogva fogok vele kezet, aztán elővéve a pálcám, úgy döntök, menőzök egy kicsit. A magasba emeltem a bőröndjét, már ha nem szólt közben. - Azért így mégis könnyebb, nem? Nyugi, a tudásom itt ki is fújt - nyugtatom meg, hogy nem.. nem leszek új kastélykert dizájner, nem robbantok fel semmit, tényleg csupán megkönnyítem a helyzetünket, ahogy lehet. - Mennyire tudsz gitározni? Én csak most próbálgatom, de hát eddig kész csőd vagyok... egyébként meg dobolok, meg versenyszerűen hip-hopoztam míg ide nem kerültem - osztom meg vele a cseppet sem érdekes infókat magamról, mintha ez annyira természetes dolog lenne, és mellette haladva nyitok be a csarnokba. - Ez itt a bejárati csarnok.... én nem is olyan rég itt vesztegeltem egy órát, mire megtaláltak - vigyorodok el, és próbálok nem nézni a korlátra, mert megint hatalmába kerít a kísértés. - Egyébként honnan jöttél? Akcentusod van - pislogok fel rá, és már kezdek megbarátkozni a ténnyel, hogy itt nem mindenki óriás, csak én vagyok kisnövésű... na, nem mintha eddig nem tudtam volna.
|
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni - Egy kolonc a nyakamba...
|
|
|
Damien Alexander Holloway INAKTÍV
offline RPG hsz: 18 Összes hsz: 20
|
Írta: 2015. október 9. 19:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529432#post529432][b]Damien Alexander Holloway - 2015.10.09. 19:18[/b][/url] Hell ha szólíthatlak én is ígyA lányról is kiderült, hogy pont abba a házba jár ahova beosztottak, ami nekem nagyon is jó. Legalább tudja merre küldjön majd. - Meg tudom védeni magam, ha esetleg ilyen dolgokon járna a fejük. - mondom neki, mivel így van. Attól még, hogy ebben a helyzetben körülbelül analfabéta vagyok, attól még ahhoz értek, hogy hogyan kell „forgatni” a pálcát. Mivel bemutatkoztam neki ő is így tesz, így a nevét is megtudom hamarosan. - Szép név, a beceneved igyekszem megjegyezni. - kacsintok rá barátságosan és figyelemmel kísérem, ahogy a táskám a magasba emeli egy varázslat segítségével. - Ügyes – jegyzem meg, mivel már tudom hányadikos és nekem ez annyira nem ment akkor még ennyire egyszerűen. - Hé, amikor én elsős voltam nem hogy ez nem ment... - vigyorodom el és egy pillanatra eszembe is jut mennyit bénáztam. Hell rákérdez mennyire tudok gitározni, így újra szólásra nyitom a szám. - Jó ideje ez az egyetlen ami leköt, de én is tudok még egy kicsit szintetizátoron játszani, de nem vagyok olyan jó... - kissé elgondolkozott arcot vághatok, mivel még szokom a nyelvet és néha nem találom a megfelelőjét magyarul bizonyos szavaknak. Besétálunk a csarnokba, mivel mint kiderült Helena szavaiból oda léptünk be. Még azt is megtudom tőle, hogy szerencsésebb vagyok nála, mivel alig vártam pár percet, míg odajött, de ő vagy egy órát ácsorgott egyedül. Majdnem választ adok neki, ám ekkor rákérdez az akcentusomra én meg elmosolyodom. - Őszintén szólva elég sok helyről. Angliában születtem, aztán laktunk több helyen is, köztük hosszabb ideig talán csak svédhonban. - gondolkozom egy kicsit. - Amúgy anyám angol apám meg magyar, de... sokat költöztünk, így több.. izé.. nyelvet is tanultam. - fejezem be a mondatot és körbenézek. Ugyan jártam már itt egyszer egy ideig suliba, mégsem tudom mi merre van. Ránézek Hellre, amiből valószínűleg leesik neki, hogy teljesen el lennék veszve, ha nem lenne itt.
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 offline RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Írta: 2015. október 13. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=530878#post530878][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.13. 21:22[/b][/url] Damienpersze - Azt egyből gondoltam - biccentek, és csak magamban teszem hozzá, hogy majd én is meg fogom tudni. Elvégre azért vagyok itt nem? Meg a tanárok is azért kapnak fizut, legalább is szerintem. - Ohh hát hallgatok még a Lenára, Lénára meg a Vakarcsra is, bár úgy csak a tesóim hívnak - forgatok szemet, de hátha ezek közül valamelyiket könnyebben megjegyezi. Nekem meg igazából tök mindegy, hogy szólítanak, szinte minddel meg tudtam eddig barátkozni. Egyedül azt nem szeretem, mikor Léna a teljes nevemen nevez, akkor tudom, hogy rossz fát tettem a tűzre. - Igazából a tanulással nincsenek gondjaim, hamar megjegyzem, melyik varázsigéhez, melyik pálcamozdulat társul, épp csak a megvalósítással gyűlik meg a bajom - mosolyodok el szerényen, mert kicsit fura, hogy egy idegen megdícsér, persze jól esik, a dicséret az mindig, de ha tudná... Jó, de azt senki nem tudja, és ezen nem is szeretnék változtatni. - De hát azért vagyunk itt, nem? Hogy tanuljunk - vigyorgok rá, megvonva a vállam, mert annyira nem vagyok elkeseredett, hogy ettől egy csődtömegnek érezzem magam, pont inkább azon vagyok, hogy behozzam a lemaradásom, és ez tényleg elég jó ösztönző erő ahhoz. - Hűűű, majd megtanítasz? Gitárral valahogy könnyebb közlekedni, mint dobokkal, és egyre jobban hiányzik nekem a zene - sóhajtok fel kicsit elszontyolodva, mert hiába varázslat, meg ez a hely, a mugli világot még mindig sokkal jobbnak tartom, de sejtem csak azért, mert abban nőttem fel, azt ismerem. Közben be is érünk a csarnokba, amihez azért nem fűl a fogam, valahogy nem az a kedvenc helyem, bár azt se tudnám megmondani, melyik az. - Igazi világjáró vagy - vigyorgok fel rá, mert szerintem ez tök jó dolog. Én most vagyok a legmesszebb az otthonomtól, az országot még el se hagytam, de hát még csak tizennégy vagyok, talán majd ha nagyobb leszek, el is engednek. - És melyik nyelv tetszik a legjobban? Látom, azért a magyarral kicsit küzdessz, ha gondolod, szívesen segítek benne, meg úgy bármiben - ajánlom fel neki, bár nem hinném, hogy élni is fog vele, elvégre, mégis csak egy gólya vagyok. - Persze némi gitár léckéért cserébe - mert ugye, a mai világban semmi sincs ingyen.
|
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni - Egy kolonc a nyakamba...
|
|
|
Rémségek hercege INAKTÍV
offline RPG hsz: 18 Összes hsz: 20
|
Írta: 2015. november 5. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=539586#post539586][b]Rémségek hercege - 2015.11.05. 21:14[/b][/url] Hell köszi Elmosolyodom mikor megjegyezi, hogy azt egyből gondolta. Elvégre azért vannak olyan alkalmak amikor meg kell védenünk magunkat másoktól, bármennyire is nem szeretnénk megtenni. Mivel mondtam, hogy igyekszem megjegyezni a nevét gyorsan mondott még pár nevet, de mikor a vakarcs került a sorra felnevettem. - Nekem nem tűnsz vakarcsnak. Inkább határozottnak. A testvéreid pedig csak szekálni akarnak ezzel. Ugyan nekem nincs, de azért ennyit még én is tudok. - kacsintottam és figyeltem ahogy a táskám lebegve indul útnak. Meg is jegyeztem, hogy elég ügyes, amire mesélni kezdett. Szívesen meghallgattam, szóval csendben maradva hallgattam. - Mindenkinek akad gondja az elején. - vonom meg a vállam végül és biccentek arra, hogy tanulni jöttünk ide. Sajnos még van mit fejlődni számomra is. Hell észreveszi a gitárom, de előre azt sem tudom mit szeretne, hogy mégis mit oktassak neki. Szerencsére hamar elmondja, így nem kell értetlen fejjel rákérdezzek, hogy mégis mit. - Persze, szívesen megtanítalak rá. - mosolyodom el. - Ha gondolod akár azután, hogy lecuccoltam is szívesen adok egy leckét. - mondom és elgondolkozom kissé azon amit mondott. - Nekem a zene inkább menekülés a mindennapok elől.. - mondom és sétálok tovább vele és beszélgetünk. Közli, hogy igazi világjáró vagyok mire csak megvonva a vállam rápillantok. - Inkább lettem volna egy tök átlag srác egy tök átlag családból. - nézek körbe, majd újra rá. Rákérdezett melyik nyelv tetszik igazán, sőt még fel is ajánlotta, hogy segít benne amire hálásan néztem rá. - Ugyan az apám magyar engem nem... nyűgözött le ez a nyelv és nehéz. - sóhajtottam – Az ajánlatod elfogadom cserébe a gitárleckékért. Mit szólsz? - mondom egy barátságos mosolly kíséretében, majd felnevetek, hiszen ő is pont erre gondolt. - Akkor ezt megbeszéltük. - kacsintok rá, majd tanácstalan fejet vágok. - Azt tudom, hogy nagyjából merre, de azért inkább nem megyek csak úgy a fejem után. Még a végén itt is valami teljesen rossz helyen kötök ki. Elég sok suliban vannak... „tilos” helyek. Gondolom errefelé is akad, habár nem emlékszem ilyenre. - mondom és ha elvezet a rellon felé akkor követem. - Amúgy... van saját gitárod, vagy használjuk a sajátom? - kérdezem teljesen normálisan. - Kettő van szóval ha nem lenne sem kell ezen osztozzunk. - teszem gyorsan hozzá.
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 offline RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Írta: 2015. november 11. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=542022#post542022][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.11. 21:06[/b][/url] Damien A rémségek hercege *-*
- De mázlista vagy. Világéletemben egyke akartam lenni. Na jó nem, mert most, hogy tudom, milyenek a tesóim, semmi pénzért nem adnám őket, még Milánt se, pedig hidd el, vele nagyon csúnyán összetudok veszni. Azért a gondolattal eljátszottam már párszor - vigyorgok rá, és még csak fel se tűnik, hogy átváltottam hiperaktív üzemmódban, mert hát... általában mindig ez van, ha valakivel jól el tudok beszélgetni, és a fiú meg tök rendesnek tűnik. Már mióta mellette sétálok, és még egyszer sem ragadott pálcát, bár... lehet, hogy az átlagnál nagyobb tűrőképességgel rendelkezik, szóval jobb lesz, ha még vigyázok magamra. - Egyébként köszi, igyekszem az lenni, mert hát gólyaként azért nehéz itt érvényesülni, és nem akarom, hogy már az első évemben kikezdjenek a nagyok - húzom el a szám, mert a burkolt szándékom tényleg csak annyi, hogy némileg zökkenőmentesen tudjam le a kritikus első osztályt. Jövőre már simán lehet nagy a szám. - Neked mivel volt gondod? - pislogok fel rá, mert ha azt mondta mindenkinek, abba ő is beletartozik, meg hát... jól esik tudni, hogy másnak mi sikerül kissé nehezebben a kelleténél. - Tényleg? Te tényleg jó fej vagy - vigyorgok fel rá, és még a mostaninál is lelkesebb leszek, mert higgyétek el, ezt még lehet überelni, épp hogy nem kezdek el szökdécselni mellette, mert hát azért odafigyelek magamra, meg nem szeretném, ha Damien félúton meggondolná magát. - De nem vagy fáradt? Lehet előbb pihenned kéne, nem? Engem kikészített az ideút, csak kajálni volt erőm, ezért tudom - vonok vállat, mert ugye senki se egyforma, és ha Damien bírja még, akkor természetesen fogok gitározni. Már lelki szemeim előtt látom Ward fájdalmas tekintetét, és azt a világfájdalmas arcot, meg a néma könyörgést, hogy hagyjam már abba, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy kibbunjanjon belőlem a nevetés. - Általában mindenkinek eleinte, aztán vannak akiknél ez átvált szenvedéllyé, mint én - nyugtatom meg, hogy ez igazából természetes. - Meg hát gondolj bele, menekülhetnél akár az alkoholba, vagy a verekedésbe is, sokkal jobb megoldás ez, nem bántasz vele senkit - mert számomra ez sem elhanyagolható tényező persze. Sose tudnék szándékosan fájdalmat okozni senkinek. - Hát én csak az erdőről tudok. De egyébként marha egyszerű, mész le az alagsorba, és ha hatalmába kerít a kellemetlen, fojtogató érzés, némi paranoiával vegyítve, akkor már a közelben lehetsz - kuncogok halkan, de lelkiismeretesen mutatom neki az utat, és csak kicsit érzem menőnek magam azért, mert én már tudom, merre kell menni. - Nem, sajnos nincs. Anyuéknak nem volt még tavaly se annyi pénzük, hogy normálisát vegyenek, idén karácsonykor meg lehet, otthon sem leszek, szóval megint bukta. De dobszerkóm az van - vonok vállat, mert most, hogy belegondolok, addig amíg nem akartam megtanulni, szükségét se éreztem annak, hogy legyen gitárom. - És egyébként milyen stílust szeretsz? Te is a rockot, vagy mindenevő vagy? - tekintek fel rá, miközben oldalra döntött fejjel próbálom behatárolni a zenei ízlését.
|
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni - Egy kolonc a nyakamba...
|
|
|
Szigethy Vidor INAKTÍV
A Szigethy Veszedelem offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 219
|
Írta: 2015. november 20. 12:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=545448#post545448][b]Szigethy Vidor - 2015.11.20. 12:16[/b][/url] Mihael Gérard Saint-Venant
Elképesztően sok ideje rostokol már ezen komor falak között ahhoz, hogy szabadságigénye ne tűrje ezt a hosszú, lassan két napos bezártságot. A bejutás könnyű volt, hiába ellenkezett belül a lelke legkisebb zuga is, meg kellett barátkoznia a helyzettel.Csak azért van itt, mert ide közelebb lakik nagybátyja, akit példaképének tekint. Ő sem otthonülő típus, ahogy Vidor sem az, ez náluk családi vonás. Igyekszik mindenből valami murisat, bulisat kihozni, ha nem megy, nem erőlteti, de ami sok, az sok. Még rendesen körül sem nézett a suliban, már vonzza a kinti világ, meg természetesen a maga a tudat, hogy nincs bezárva. Biztos benne, hogy ott nagyobbak a lehetőségek a szórakozásra, mint SVK tanórán, bár ott is lehet röhögni eleget, mégsem az igazi. Vészesen megfogyatkozott már a popcorn készlete is, márpedig az elvonási tünetek jelentkezése esetén, nem jósolhatunk semmi jót sem neki, sem a közelében lévőknek. Az első és leglogikusabb lépés a kijutáshoz az iskola kapuja, ezért arra felé tart, hogy ellenőrizze, valóban olyan nehéz-e kimenni, ahogy rebesgetik. Túlélőkészlete az esetek többségében nála van, most is ott lengedezik a keki zöld válltáska. Remek álca, akár tankönyveket is rejthetne, amitől egyesek szemében jó kisfiúnak hatna, ám ilyenről szó sincs. Nincs szüksége felesleges nehezékekre, simán elvan azzal, ami az órákon ráragad, már ha egyáltalán ott van, hát még, ha nem szendereg közben. A gondolkozáshoz energia kell, ez pedig egyenlő a popcornnal nála. Kihalássza szütyőjéből az utánpótlást, meg a pálcáját,aztán tűnődve ácsorog szemlélődve, mindezt táplálkozás közben. Hamar eldönti azonban, hogy egy alap bűbájjal megpróbálkozik, elvégre nagy baj nem lehet belőle, maximum nem történik semmi. Ráemeli pálcáját a zárra, majd varázsol. - Alohomora! - Nincs más hátra, át kell másznia, hiszen a varázslat hatástalan marad. Nekiveselkedik, hogy átjusson a kerítésen.
|
|
|
|
Aileen Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2016. január 1. 14:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560051#post560051][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 14:22[/b][/url] Kiss RolandA mai napra vége az óráimnak - az általam tartottaknak és azoknak is, amikre, mint diáknak kell bejárnom -, de kötelességem még akad néhány. Az egyik legérdekesebb ezek közül, hogy fogadnom kell egy diákot. Korábban levélben megegyeztünk abban, hogy a kastély kapujánál fogom várni. Oda is tartok most, és közben azon gondolkozom, hogyan fogom felismerni. A nevén kívül nem is tudok róla semmit. Nem tudom, lesznek-e nála csomagok, de úgy sejtem, nem ez lesz az, ami megfelelő támpontot nyújthat Roland felismerésében. Bár tény, hogy ilyenkor, ilyen hidegben nem sokan bóklásznak az iskola kapujánál, így hát nagy választási lehetőségem sem lesz, hogy kihez sétáljak oda. Mégis inkább abban reménykedem, hogy ő fog majd hozzám lépni, mint az egyetlen személyhez, aki vastag téli talárját szorosan maga köré húzva vacog a hóban. Persze azt nem hiszem, hogy kinézné belőlem a házvezető-helyettest, vagy éppen a felelős felnőttet - nincsenek hiú ábrándjaim a kinézetemet illetően -, de ha másért nem, útbaigazításért, információért talán felém fordul majd. A helyében én is az egyetlen olyan embert keresném fel ezzel, akit a közelben találok. Lassan odaérek a kapuhoz, körbenézek, de még nem látok senkit, így hát várakozni kezdek. Lélegzetem meglátszik a hidegben, érzem, hogy hamarosan vacogni fogok, és ehhez még a jóstehetségemre sincs szükségem. Szörnyen hideg van!
|
|
|
|
Kiss Roland Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. január 1. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560085#post560085][b]Kiss Roland - 2016.01.01. 18:13[/b][/url] Alieen AuroraHát, nekem megint sikerült az, ami másnak lehetetlen. Elaludtam a vonaton, épp abban a kabinban ahol egy teremtett lélek sem tartózkodott rajtam kívül. Még szerencse, hogy a kalauz átnézte az összes kocsit, mielőtt visszaindult volna arra, amerről jött. Az órámra néztem. 14:17! Nem sok jót jelent, mert fél háromra kellene a kastély kapujában várnom egy felsőéves hallgatóval. Csak ennyit tudok, na meg a nevét. Elég izgalmas a neve. Aurora, ízlelgetem a nyelvem hegyén. Nem képzeltem el magam elé, hogyan is nézhet ki. Mivel tél van, biztos valami vastag kabát lesz rajta, Esetleg bunda, vagy valami téli talár. Lehet épp olyan mint az enyém. Nem túl vastag, de a hideget mégsem engedi át. A legnagyobb problémám, hogy ezt a vacak utazóládát egyedül kell cipelnem. Hát, húzom magam után. Még jó, hogy a hóban alapvetően jól csúszik. Már majd lefagy a kezem amikor elérem a kastélykapu előtti területet. A kapu nagyon szép, hatalmas impozáns látványával lenyűgöz. Ahogy közeledek meglátok valakit szép kék téli talárban. Nyakát behúzva vár valamire. Vagy valakire? Hát ennyire elkésetem volna? Nono! Talán nem is Ő aki rám vár. Közelebb lépek, leveszem a szemüvegem, mert eléggé bepárásodott és félénken megszólalok. - Hölgyem! Roland vagyok. Ön véletlenül nem rám vár?Ahogy visszateszem a szemüvegem látom csak jobban, hogy egy gyönyörű szempár tekint rám. Nem olyan idős, mint ahogy elképzeltem. Csak pár évvel idősebb nálam. Ez azért kicsit elbizonytalanít, talán mégsem ő Aurora, az én kisérőm.
|
|
|
|
Aileen Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2016. január 1. 19:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560092#post560092][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 19:00[/b][/url] Kiss RolandMár kezdek arra gondolni, hogy elnéztem az időt, és túl korán jöttem ki a fiú elé, amikor meglátok valakit a távolban. Előveszem kezeimet a zsebemből, és rálehelek. A hidegtől elzsibbadt ujjaimat mozgatom, míg oda nem ér mellém az ismeretlen. Figyelem, ahogy a szemüvegével babrál, mozdulatai emlékeztetnek Alexéire, és ezen muszáj elmosolyodnom. Aztán a fiú megszólal, és kiderül, hogy ő az, akit várok. Végigtekintek rajta, és közben felé nyújtom a kezem. - Szia! Aileen Aurora vagyok, és nem véletlenül várok rád - üdvözlöm mosolyogva, bár némileg meglepődve is. Nem vagyok hozzászokva, hogy hölgyemnek nevezzenek. Csupán a Levita tükörsráca, Albert szokott ennyire lovagiasan beszélni másokhoz. - Milyen volt az utad? - kérdezem udvariasan, de közben úgy érzem, lefagynak a lábujjaim, ezért megpróbálom indulásra ösztökélni: - Azt tanácsolom, menjünk fel a kastélyba, mielőtt megfázunk. A ládádat bízd csak rám! - mondom, aztán előveszem a pálcám, és a ládára mutatok vele: - Mobiliarbus! A láda felemelkedik a levegőbe, én pedig a pálcámmal magunk elé irányítom, miközben elindulok fel a kastélyhoz.
|
|
|
|
Kiss Roland Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. január 1. 19:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560098#post560098][b]Kiss Roland - 2016.01.01. 19:41[/b][/url] Aileen AuroraMeglepődtem egy kicsit ahogy Aurora elővette a pálcáját és felém fordította, de szerencsére felismertem varázsszót, hiszen ezt már többször hallottam otthon is. De ami mindig elbűvölt az az, hogy a nehéz tárgyakat ilyen könnyedén tudják vele mozgatni. Nagyon hálás volta most ezért a kisérömnek. -Igen. Köszönöm az érdeklődését hölgyem. Válaszolok tisztelettudóan. Ez a minimum, hogy miattam itt fagyoskodott. - Köszönöm a segítséget is. Az a láda nagyon nehéz. Mikor tanulhatom én is meg? Tettem fel egy engm igen érdeklő kérdést. De közben nagy léptekkel követtem a lányt. -Remélem hamar beérünk a meleg helyre. Nagyon hideg van.
|
|
|
|
Aileen Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2016. január 1. 20:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560099#post560099][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 20:03[/b][/url] Kiss RolandA fiú igencsak tisztelettudónak tűnik a továbbiakban is, és bár nekem ez nagyon furcsa, lassan kezdek hozzászokni. Kezdetben az is nehéz volt, hogy hagyjak egy-egy diákot magázódni. Nem mintha az érdekelne, hogy ezzel öregítenek, sokkal inkább az, hogy ezzel kiemelték, hogy mekkora felelősség van rajtam. És akkor még csak tanár voltam. A házvezető-helyettesi még több odafigyelést és energiát igényel, és ezt már nem lehet szimplán haverkodva megoldani. Néha csodálkozom a többi professzoron, hogy nekik ez az egész mennyire könnyen megy. Én még épp az előbb végeztem, és még mindig az iskolapadban ülök, így aztán nem is távolodtam el túlságosan a diákléttől. - Ennek örülök - bólintok neki. Én már régen nem utaztam a vonattal, de még rémlik, hogy milyen hangulatos tud lenni az utazás. - Nincs mit. Igazából szólnom kellett volna egy manónak, hogy menjen le eléd, és hozza el a csomagodat. Vehetjük úgy, hogy az én hibám. De ez így már sokkal könnyebb - emelem meg egy kicsit a pálcám, aminek következtében a láda is hullámzik egyet. - Ha jól rémlik... - kezdem, aztán kicsit elhallgatok. Igazság szerint olyan régen tanultam ezt a varázslatot, hogy már nem rémlik annyira, hogy mikor is. - Talán második vagy harmadik környékén tanultam. De biztosan nem elsőben - rázom meg a fejem. - De ne csüggedj, ami késik, nem múlik! - okoskodok ránevetve, aztán bólintva igazat adok a fiúnak, aki szóba hozza a meleg helyet. - Már itt is van - mutatok jó néhány lépéssel később pálcátlan kezemmel a hatalmas kétszárnyú ajtóra. Folytatás a Bejárati csarnokban
|
|
|
|
Hoshi Neko Silver INAKTÍV
Forró csokit? offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 107
|
Írta: 2016. március 1. 14:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=569266#post569266][b]Hoshi Neko Silver - 2016.03.01. 14:20[/b][/url] [Watashi wa kaeshimashita] A szél csípősen fúj ma reggel, lehet ezért is nincs itt senki. Bár így belegondolva lehet, hogy mindenki jó tanuló módjára órán ül, és szorgosan tanul... Belegondolva, hogy Neko sose volt ilyen tanulós típus, elég egyértelmű, hogy ez nem így van. Lehet, hogy manapság csak másmerre szokás lógni. Az idők változnak. És a szóbeszéddel ellentétben néha az emberek is képesek rá. Sok minden változott Nekon is az évek alatt. Tekintetéből kiveszett a gyermeteg fény, ami annyi fura csínyre és rosszaságra vitte rá. Ott bújik még most is a csintalanság, de tetemes komolyság mellé csücsülve. Testékszerek rajta szerteszét, tetkók, és pár olyan seb, amit senki sem láthat. Nem, röntgen szemmel sem. Ruhái sem annyira furcsák már, gyűröttek, ziláltak vagy rendezetlenek, mintha egy trollal való szekrényviadalból pottyant volna a világra. De persze, van ami nem változik. Jobb hóna alatt a ketrecből türelmetlen csilingelés hallatszik, és bár látni nem lehet a lakóját (lévén lássuk be, Neko minden Egója láthatatlan), a mancsa szaporán kaparász kifelé a szabadság felé. És persze az elmaradhatatlan bögre! A csípős hidegben csábítóan gőzölög, illatát a kicsiny szél nem viszi messzire. Neko mély levegőt vesz, hogy a környezetet raktározza el, afféle nosztalgiai okokból, vagy hogy a fahéjas-narancsos forró csoki illatából merítsen erőt, nem tudni. Megigazítja a hóna alatt a ketrecet, és félmosolyra húzza ajkait. -Hát itt vagyok. Felér egy sóhajjal a mondat, hangja mélyebb lett kicsit már az évek alatt, amíg nem itt volt. Most szépen nekiindul, és tűnődve, hogy vajon lesz-e még ismerős arc, aki segít neki, körbepillant. Megváltozott itt minden. Még a fű is valahogy másmilyen, mint annak idején. Tekintete végigsöpör a kastélyt körülvevő területeken, és a nosztalgia újfent egy úthenger finomságával teperi le. Hát jó. Akkor kalandra fel. Mert bizony egy pillanatig sem kérdés, hogy nem csak a kastély és lakói, de ő is tartogat még meglepetéseket. Új év kezdődött. Új lehetőségek. És talán nem is olyan új utak.
|
A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.
|
|
|
Tüszőfűi Lilith INAKTÍV
offline RPG hsz: 244 Összes hsz: 4696
|
Írta: 2016. március 1. 19:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=569364#post569364][b]Tüszőfűi Lilith - 2016.03.01. 19:16[/b][/url] Neko-nak! És itt a tavasz! A régen várt, a gyönyörűséges, a szépséges tavasz. Ennek örömére pizsiben, hajnalok hajnalán kimentem Luffyva játszani. Igen, teljesen normális ha egy forrócsoki mintás pizsiben frízbizik egy lány kora reggel. Főleg, ha az illető mezítláb van és úgy néz ki elsőre, mint egy zombi. De most már tisztára fel vagyok ébredve, szóval oké. Szépen sétálok be, jé itt sokkal melegebb van. Rögtön ki is terülök, a geagle-em pedig elkezdi nyalni az arcomat. Pfuj. A kutyácskám megdermedve, majd elkezd futni és eszeveszetten ugatni. Na ne, csak ez hiányzott. Kakaót akarok, nem egy zakkant kutyát! Nyöszörgök egy kicsit, majd felpattanok és elkezdek ráérősen menni utána, közben megtörlöm a ruhaujjammal az arcomat. Egy fiú ketrecét ugatja és csóválja a farkát. Bármi is van abban a ketrecben, Luffy szereti. - Jó reggelt! Lith vagyok, zavar a kutyám? - Kérdezem meg tőle. Oké, bele se merek gondolni, hogy mit gondolhat rólam. A haja ezüstös-fehéres, furcsa. Láttam már furcsábbat is, szerintem számára én vagyok az. Hajam kifésületlen, kócos, pizsiben vagyok ami már vizes, kutyanyálas és saras, nincs rajtam cipő és mindennek tetejében mosolygok. Ja, és a kutyám jelenleg a srác lábára feküdt.
|
|
|
|
Hoshi Neko Silver INAKTÍV
Forró csokit? offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 107
|
Írta: 2016. március 1. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=569384#post569384][b]Hoshi Neko Silver - 2016.03.01. 19:35[/b][/url] [Lithnek] Hát bizony, az új év - új kezdet, de ez együtt jár az új emberekkel is. Hiába ugyan olyan a helyszín, egyszerűen csak nem maradhatnak örökre itt a régi emberek is, nem? Pedig így belegondolva mennyivel jobb lenne, ha most előre lépve Seren jönne szembe, Stanwoodék a kis családi összeesküvők, vagy Riri... Ki tudja, az ő Sas drágája is merre repked... Megrázza a fejét, ahogy egy csaholó szőrmók vágtázik, nyilván a macskaszagra, és a ketrec lakóját, aki bár láthatatlan, lerohamozza. Bentről a csilingelés mellől veszélyes morgás hallatszik, fújás, de Neko csak egy félvigyorra húzza a száját, és leguggol. Kell Egonak is az edzés. Azért nem a frászt hozza rá. -Helló, pajtás! Megvakargatja a kutya buksiját, elvégre világéletében minden élőlénnyel kijött, kivéve, ha az illetők Rellonos Serenek voltak. Egyszerűen nem lehet zöld ágra vergődni... Vagy Lovelace... Az emlékre összerezzen... Hát, végülis ezért tért vissza. Részben. A gondolatok közül egy hang rántja ki, és felpislogva elvigyorodik. Lám, mégse tanul mindenki! Tudta! -Hali! Neko vagyok. Dehogy zavar. Az Egómat talán, de szerencsére edzett macska. Mutatóba kicsit meglötyögteti a ketrecet, mire a macska odabent elégedetlenül felnyávog. Van ilyen, drága. Megesik. Vigyora töretlen felpillant, majd szórakozottan oldalra billentve a fejét szabaddá teszi az egyik kezét, a macskát letéve, és egy szó nélkül int egyet, hogy a kezében egy gőzölgő bögre bukkanjon fel. Ez is mennyire nosztalgikus mozdulat! -Egy kis fűszeres forró csokit? Átmelegít, ha fáznál. Azzal átnyújtja az új bögrét, aminek oldalán a hölgy pizsamájához hasonló kis bögrék táncolnak, és gőzölögnek. A levegő is megtelik gyömbér, fahéj, és egyéb ilyen karácsonyi illatokkal, csak hogy jobban csábítsa szegény mit sem sejtő lányt, aki nem is sejti, hogy milyen találkozója van most itten épp.
|
A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline RPG hsz: 925 Összes hsz: 3400
|
Írta: 2016. április 5. 22:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=583937#post583937][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.04.05. 22:16[/b][/url] Ruarc L. MornienAz évnyitó napja - esteAz évnyitó után egy csapat elsőst felkísértek Annamarival a gólyalakba, aztán mikor azt gondolta, hogy most már nyugi lesz, akkor mégis kapott még egy feladatot, mégpedig hogy menjen le a faluba egy új diákért. Annyit elmondtak neki előre, hogy ne elsőst keressen, hanem egy korabeli fiút, illetve azt is, hogy hol fogja találni, úgyhogy most éppen az Ouroboros Antikvitás felé tartott. Nem volt tőle túl boldog, hogy még egy utat meg kell tennie, és az még kevésbé tetszett volna neki, ha esetleg visszafelé azonnal belefut egy felügyelőbe. A téma azóta sem hagyta nyugodni, hogy bejelentették a jöttüket, hiszen ez elég sok problémát okozhatott volna neki. Egyelőre azt sem tudta, hogy vajon az ő tavalyi eltűnése is a "sajnálatos esetek" listáján van-e, és ha igen, akkor mire számíthat ezzel kapcsolatban. Abban az egyben mindenesetre biztos volt, hogy semmi kedve nem volt magyarázkodni egy ennyire hosszú nap után, amiben nem egy kellemetlen pillanat volt, az élükön azzal, hogy a bátyja elbúcsúzott és hazament. Kifejezetten frusztrálta a dolog, pláne úgy, hogy még arra sem volt érkezése, hogy megnézze a szobája ajtajánál a táblácskát, hogy vajon kapnak-e új szobatársat. Nagyon remélte, hogy legalább így a kezdetekkor meg fogja úszni ezt a csapást. Mikor leért az üzlethez, amit már legalább névről ismert, hiszen Seth a tulajdonossal kezdett tárgyalásokba, nem sokat teketóriázott, rögtön benyitott. A szemét egy pár pillanatig szoktatnia kellett a benti körülményekhez, úgyhogy hunyorgott egy kicsit, aztán szétnézett, de első pillantásra nem tűnt fel neki, hogy bárki lenne a helyiségben, úgyhogy jelzésszerűen köszönt. - Jó estét!
|
|
|
|
Ruarc L. Mornien Független varázsló, Végzett Diák
Kvibli melodimágus offline RPG hsz: 233 Összes hsz: 476
|
Írta: 2016. április 5. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=583938#post583938][b]Ruarc L. Mornien - 2016.04.05. 22:24[/b][/url] Mindig is utáltam a várakozást - üres, céltalan percek lézengnek tova anélkül, hogy történne bármi is. Idő illan, az én időm, ujjaim közül pereg s tehetetlenül figyelhetem csak. Egyre feszültebben, görcsösebben markolom a szófa oldalát, aminek bársonyos kárpitja csábító, de idegen minden ízében. Dühömet minden egyes másodperc tovább táplálja, mint szabályosan hulló vízcseppek a tócsát, csip-csup cseppek dagadnak lassan árrá, ahogy egy arctalan, névtelen senki rabolja időmet. Minden billenéssel, minden taktussal, minden lélegzetvételemmel jobban átjár a harag, a harag, mely arra késztet, hogy felkapjam a holmimat és a kezem megremeg; munkál bennem a kényszerek kierőszakolta lázadás, ez az eddig sosem ismert fúria, mely percnyi nyugtot sem engedélyez. Nem akarok itt lenni, sem ott, sem így, sem úgy, sem most, sem máskor. Most még elmehetnék, foghatnám ingóságaim és... Csengő hangja.
Alig hagyja el Jared száját a köszöntés, oldalról - ahol tudtán kívül a legegyszerűbb kikeveredni a zsúfolt helyiségből, ha az ember megunta a tárgyak rengetegét - kísértetfehér arcú jelenés bukkan fel, látszólag a semmiből. Hangja mély, éles,s mintha furcsa morajlás követné, ahogy a környező polcokon összezördülnek a dolgok.* - Késtél!-*, rivallja. Mielőtt azonban a másik bármit is mondhatna vagy akár csak alaposabban szemügyre vehetné, az alak csaknem felökleli, bizonyságát adva, hogy nem szellem, hanem hús-vér lény, mely kiviharzik az antikvitásból, durva mozdulattal lökve egyet az elegáns ajtón. Odakint megáll, de hátra sem fordulva csattan.* - Mire vársz?! Vezess!
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline RPG hsz: 925 Összes hsz: 3400
|
Írta: 2016. április 5. 22:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=583940#post583940][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.04.05. 22:28[/b][/url] Végképp nem számított rá, hogy valaki oldalról jön belé, úgyhogy meg is billent az egyensúlya, de egy gyors hátralépéssel sikerült megoldania a dolgot. Az már más kérdés, hogy a hirtelenjében úgy meglepte a furcsán fehér alak vádló hangja, hogy teljesen elnémult és csak pislogni tudott rá, ahogy gyakorlatilag kitört az ajtón. Mi a franc. A fél szemöldökét felvonva indult utána, először még csak annak tudva be a durvaságot, hogy a másik ideges, vagy meg akarta enni egy fura varázstárgy odabent, vagy isten tudja, mi, de a második felcsattanásnál, aminek már túlságosan is parancs hangja volt, úgy döntött, hogy most vagy megáll és lehiggad, vagy tarkón vágja a kölyköt. Prefektusi mivoltjára való tekintettel inkább az elsőt választotta. Igaz, ehhez előbb szükség volt némi gondolkodásra. Szépen, komótosan bezárta maga mögött az ajtót, miközben nagyon igyekezett nem felrobbanni, de mire visszafordult az útirányba, már némileg nyugodtabban szemlélte a helyzetet. Ez vagy valami elkényeztetett mitugrász lesz, vagy csak simán őrült. Röviden gondolkozott, hogy most mit csináljon, mert parancsnak ő bizony nem fog engedelmeskedni, úgyhogy végül köztes megoldást választott, és zsebre vágott kézzel – cipekedik a fene egy ilyen bunkónak – kiadta az utasítást. - Egyenesen előre – aztán ha a másik elindult, akkor ő is követte, meglehetősen kényelmes tempóban, de a szemét rajta tartva. Nem lett volna jó, ha az ő felügyelete alatt valami baj történik vele, bár lehet, hogy ebben a pillanatban kétszer is meggondolta volna, hogy segít-e rajta.
|
|
|
|
Ruarc L. Mornien Független varázsló, Végzett Diák
Kvibli melodimágus offline RPG hsz: 233 Összes hsz: 476
|
Írta: 2016. április 5. 22:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=583942#post583942][b]Ruarc L. Mornien - 2016.04.05. 22:35[/b][/url] Motoz. Szuszog. Nyel. Csoszog. Húzza az időt. Ostoba, tohonya halandók! Fogalmuk sincs, milyen értékes, amit elpazarolnak és kit érdekel, vesztegessék csak, ha úgy akarják, de a SAJÁT idejüket, ne az enyémet! Nekem minden másodperc fontos, minden perc számít, minden óra kincset ér és minden nap pótolhatatlan. Most pedig hónapokat ítéltek oda abból, mi engem illet, másoknak, akiket nem ismerek és nem is vágyom ismerni, ahol állandóan lassítanak, visszafognak majd... A puszta gondolat elég, hogy elöntsön a düh, s hangja ragad ki belőle. Indulunk.
A közvilágítás gyér, narancs fényében állva a százötven centinél nem sokkal magasabb fiú furcsán aránytalannak hat öltözetében, groteszk árnyékokat vetve, csupán ahol a táskák szíja ráfeszül, ott látszik, milyen is alkata. Egyik keze a hátizsák pántján matat néhány pillanatig, mintha valamit ellenőrizne, aztán megindul és ezzel egyszerre halk, kattogó-csettegő hangok sora hallatszik. Minden kétséget kizáróan ő adja ki őket, bár jobban emlékeztet gépre szabályosságával. Gyorsan halad, bár meg-megtorpan időnként és újra megérinti a pántot - a kapucnis pulóverből csak ekkor villannak elő ujjai egy-egy pillanatra, s míg Jared mögötte halad, legfeljebb néhány pillantásra kaphatja el a kámzsa alól kikandikáló hófehér tincsek látványát. Az idegen nem mutatkozott be, nem kérdezett és mintha nem is igazán törődött volna kísérőjével, aki ha nem lép ki, egyre inkább le fog maradni mögötte. Az első útelágazásnál azonban a jelenés - mert jobb szót nehezen találni a furcsa léptű, fejét szinte szüntelen jobbra-balra ingató lényre - csak annyira áll meg, míg újból hozzáér a már látott ponthoz, aztán tétovázás nélkül választja a helyes irányt. Pedig sosem járt még a faluban, s a kastélyban is egyetlen alkalommal.
|
|
|
|
Sebastian Jared Selwyn Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline RPG hsz: 925 Összes hsz: 3400
|
Írta: 2016. április 5. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=583944#post583944][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.04.05. 22:36[/b][/url] Végképp nem állt szándékában sietni a másik miatt. Eredetileg az volt a célja, hogy minél hamarabb felérjen a kastélyba és maga mögött hagyhassa az egész nap nyűgét, de a srác viselkedése elérte nála, hogy pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit az láthatóan elvárt tőle. A fura hangok, amiket a másik kiadott, eléggé meglepték, de hamar túltette magát rajta, mert nem az ő dolga, felőle a másik akár csivitelhet is, vagy elfütyülhet egy szonátát. Idekint egyébként meglepően kicsinek tűnt a másik, el is gondolkodott rajta, hogy vajon tényleg egy korosztályban vannak-e. Egy kósza gondolattal adózott is annak, hogy talán mégis kéne neki segíteni, de végül elvetette, mert a fiú egyszerűen nem érdemelte ki a jóindulatát. Már éppen nyitni akarta a száját a kereszteződéshez érve, hogy mondja a helyes irányt, de a másik megelőzte és jó felé indult. Hát akkor minek ennek kísérő, úgy mégis? Egy darabig lélekben hümmögve pislogott a hátát bámulva, mert tulajdonképpen a másik egy szikra világosság nélkül haladt előre teljesen magabiztosan, és ahogy kezdett elszállni a mérge, valahogy érdekelni kezdte ez a furcsaság. Persze nem annyira, hogy felzárkózzon mellé és rákérdezzen. Mikor a fiú távolodni kezdett, akkor sem szedte gyorsabban a lábait. Amíg látótávolságon belül van, addig teljesen oké, és lassan úgyis elérik már a birtok határát, ahonnan – hála a hívatlan vendégeknek, avagy a „dicső” felügyelőknek – valószínűleg már nem érheti baj.
|
|
|
|