24. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 19. 12:23 | Link



Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2014. április 14. 17:35
Hozzászólásai ebben a témában
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 9. 18:50 | Link

Zoé

Hűvös este van, látszik, hogy már javában tél van. Hosszú, fárasztó és tanulással teli napom volt, úgyhogy úgy döntök, kijár nekem egy kis pihenés, teszek egy sétát. A kastélyon kívül nagyon hideg van, így maradok belül.
Elindulok amerre kedvem tartja, és hamar rájövök, hogy még sosem voltam a keleti szárny első emeletén. Fogalmam sincs, mit rejt a folyosó, de hirtelen kezd érdekelni. Engedek a kíváncsiságomnak, lassan fölsétálok a lépcsőn.
Amint fölérek, eltátom a szám. Gyönyörű látvány tárul elém, az egész folyosót betöltik a freskók, a padlótól a plafonig. Minden festményen mulatoznak az emberek, még érezni is lehet a bor illatát. Kis gondolkodás után rájövök, hogy a "Vigadófreskó" folyosóján vagyok, olvastam erről a helyről régebben egy könyvben. Mindig is kíváncsi voltam rá, nem is értem, miért nem kerestem eddig.
A sok vidám festményt látva én is jobb kedvre derülök, hirtelen elfelejtem, milyen rossz napom is volt. Csak sétálgatok a folyosón, és nézem a nekem integető embereket. Mikor felnézek a plafonra, ott is több száz mulató alakot látok. Nem tudom miért, de én is velük kezdek nevetni. Szép lassan megnyugszom, és teljesen visszatér a jókedvem.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2012. december 10. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 10. 21:26 | Link

Maia


Miért pont ide? Talán azért mert itt ki tudom kapcsolni az agyamat. Mostanában túl sokat gondolkodom, úgy érzem mentem felrobbanok, szabadulni akarok. Erre tökéletes ez a folyosó. Az portrék buliznak, isznak az egész folyosón bor szag terjeng és gyakran hangoskodnak is. Talán ez majd segít. Lassan ráérősen sétálok a tervezett cél felé, közben egy kisebb vasgolyót dobálok. Azzal szórakozom, hogy egyre-egyre magasabbra dobom és egyre lentebb engedem, majd az utolsó pillanatban elkapom. Muszáj valamin levezetnem a felgyülemlett feszültséget, mert az igazság az, hogy nincs valami jó kedvem...úgy érzem, fel tudnék robbani. Még akkor is folytatom a kis golyó dobálását, amikor beérek a folyosóra így először észre sem veszem a kislányt, aki a plafont bámulja, a ladba teljesen leköt, na meg, koncenrtálnom is kell, nem csak egyszerű dobálásról van szó. Nagy lépésekben haladok, aztán hirtelen nekiütközök a lányak. Gyorsan hátrébb lépek mielőtt bármi atrocitás történne, majd hirtelen az utolsó pillanatban a feje fölött kapom el a golyót. Egyenlőre még bocsánatot kérni sincs időm, annyira meglepődtem, csak nézek rá ijedt szemekkel, figyelem, történt-e valami baja. De mivel nem esett össze és társai úgy látom a meglepetés erején kívül más hatás nem érte. Oké, akkor most jöhet a mentegetőzés.
-  Ne haragudj, nem vettelek észre, annyira sajnálom...
Végülis, majdnem agyonütöttem szegény a nem épp hétköznapi játékszeremmel, ráadásul még neki is mentem, szerencsére megúszta, hogy kapjon ő is egy kis agadot abból amit a vasgolyóba továbbítottam.
-  Remélem..jól...na jó most már eleget nevettetek.
Fordulok a portrékhoz, akik az alkohol hatása alatt állva még viccesebbnek látták a baklövésemet. Már hozzászoktam, hogy szerencsétlen vagyok de nem tűzhet táblát magamra "Közveszélyes" felírattal. Bár...lehet, hogy hatásos lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 10. 21:44 | Link

Zoé

Egy húsz év körüli nő freskóját tanulmányozom, akinek a kezében nem egy üres üveg van. Gyönyörű, sötétbordó ruhát visel, akár egy estélyre is elmehetne benne. Mosolyogva integet nekem szabad kezével, én pedig vidáman visszaintegetek neki.
Hirtelen azt veszem észre, hogy mindenki egy irányba néz. Egyenesen mögém. Csak azt veszem észre, hogy egy lány a fejem fölé nyúl és elkap valamit. Nem nagyon tudom kinézni, hogy mi az, viszont igencsak örülök, hogy nem esett a fejemre.
- Semmi baj!
Szegény biztosan fél, hogy valami bajom lett, legalábbis erre következtetek az arca alapján.
- Tényleg ne nevessétek ki! - fordulok a freskókhoz, akik láthatóan nagyon jól szórakoznak. Egy pillanatra abbahagyják a nevetést, de amint elfordulok, megint kitör belőlük a kacagás.
- Egyébként Maia vagyok. Maia Norwood. Mi az a kezedben?
Rámosolygok, hogy lássa, egyáltalán nem haragszom rá. A kezét nézem, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet az, ami majdnem a fejemre esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 10. 22:03 | Link

Maia


Még mindig teljesen meg vagyok lepődve magamon, tudom, szerencsétlen vagyok és ez nem kellene, hogy annyira meglepjen, de a szerencsétlenségem általában nincs nagy hatással másokra. Nem akarok feleslegesen bajba sodorni senkit, de Zoé megmegentette a napot, vagy legalábbis a lányka testi épségét biztosan. Egy kis ideig még morgok a portrék miatt, majd megvonom a vállamat és úgy döntök, nem foglalkozom velük tovább, ha látják rajtam, hogy érdekel, akkor csak tovább csinálják, azt meg nem igazán szeretném.
-  Hagyd csak, már megszoktam.
Sóhajtok, és még legyintek is egyet hozzá. Nem vagyok itt új vendég, ami azt illeti. Nagyon sokszor jártam már erre, és okoztam pár felemelő pillanatot a freskók lakóinak, ez csak egy újabb példája volt a dolognak.
-  Szia, én meg Zoé.
Soha nem tudom, hogy mutatkozzak be, mondjam a teljes nevemet? Minek? Úgysem jegyzik meg, a középső nevemet meg nem használom. A Zoé viszont egyszerű és könnyen megjegyezhető, szóval maradok inkább ennél. A tekintetem a vasgolyóra téved, majd vissza a lányra. Most mit mondhatnék? Ha az igazságot mondom valószínűleg nem hiszi el, vagy kinevet. Az emberek az ilyesmit nem könnyen dolgozzák fel.
-  Ez egy vasgolyó, akkor használom...ha...el akarom terelni a gondolataimat.
Most mondjam neki azt, hogy túlcsorduló negatív érzelmeim hatására a testem megtelik elektromossággal amit ebbe a kis golyóba vezet le? Na persze...több mint valószínű, hogy világgá szaladna. Szóval inkább leguggolok leteszem elé a golyót, nem akarom a kezébe adni, az nem biztos, hogy kellemes lenne.
-  Tessék, nyugodtan nézd csak meg, nem lett volna kellemes, ha a fejedre esik.
Meg kell vallani, nem egy könnyű darab...de nem is nehéz, tökéletesen el lehet vele szórakozni és anyaga is megfelel arra a célra amire használom. De a legtöbb ember számára ez csak csak egy nehéz kis ezüstszínű kopott golyó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 11. 16:56 | Link

Zoé

Bár megnyugtattam, hogy semmi baj nem történt, úgy látom Zoé még mindig aggódik miattam. A portrék csak nevetnek rajta, de úgy tűnik ő megszokta, ugyanis csak megvonja a vállát és legyint egyet. Biztosan gyakran jár errefelé. Kár, hogy én csak most fedeztem fel ezt a helyet, az ember egészen le tud itt nyugodni egy nehéz nap után.
- Szóval te sokszor jársz erre? Csak azért kérdezem, mert én most vagyok itt először.
Mikor megkérdezem, hogy mi van kezében, leteszi elém a földre. Egy vasgolyó. Érdekes, nekem eddig még nem jutott eszembe ez a stresszoldási módszer, pedig biztosan jó. Mindenesetre örülök, hogy elkapta és nem esett a fejemre. Semmi kedvem agyrázkódást kapni.
Leguggolok, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. Valószínűleg már elég régi, kisebb karcolások vannak rajta. Szép, ezüstös színe van, csillog is abban a kevés fényben, ami beszűrődik a folyosóra, amit ugyan hatalmas ablakok díszítenek, a fény a felhők miatt mégsem tud teljesen beáramlani.
- Honnan van?
Ennél értelmesebb kérdés nem jut eszembe. Mondjuk tényleg kíváncsi vagyok rá, fogalmam sincs, hol lehet sima vasgolyót venni. Felegyenesedek, lenézek a golyóra, majd vissza Zoéra.
- Egyébként miért dobáltad? Ideges vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 11. 20:55 | Link

Maia


-  Elég régóta járok már ide, szóval volt alkalmam meglátogatni a freskókat.
Hát igen, tény, hogy régóta ide járok, de ez még nem magyarázza azt, hogy miért is töltöm itt az időmet. A legtöbb ember számára ez a hely egyszerűen idegesítő, de engem mégis jó érzéssel tölt el, mert ebben a teremben, habár nincs sok élő ember, mégis mindenki jókedvű és a nevetés sokszor megoldás a problémáidra.
-  Az apám csinálta nekem..elég régen volt már..
Oldalra billentett fejjel mosolyogva pillantok le a golyóra, a szemem előtt pedig lejátszódik a jelent amikor megkaptam, bár néhány jelenet már nem egészen tiszta, mégis még mindig emlékszem arra amit akkor éreztem, törődtek velem és megpróbáltak segíteni rajtam, ami valljuk be, azért sikerült is. Ráadásul tényleg eléggé bele tud merülni az ember abba, hogy zsonglőrködik vele, ezt pedig én az évek alatt tökéletesre fejlesztettem. Az agyam teljesen ki tud kapcsolni, pont azért mentem neki szegény Maianak is.
-  Hát, igazából, ami azt illeti, mondhatjuk így is, igen.
Nem akarok senkit traktálni a baromságaimmal, na meg, ha rákérdezne se mondhatnék semmit a hazudozáshoz pedig nem vagyok jó állapotban. Szóval így maradtam a terelésnél. Az végülis nem hazugság, hogy ideges vagyok, mert tényleg az vagyok, illetve sikerült egy kicsit eltéríteni a gondolataimat de amint szóba hozza megint elfut a méreg. A szemöldököm összeszalad, de nem akarom felkapni a golyót, amíg nem vagyok biztos benne, hogy a lányka kicsodálkozta magát benne. Biztos azt hiszi, hogy ez valami varázslatos tárgy, vagy, hogy különleges képessége van. El kell, hogy keserítsem, az apám fikarcnyit sem ért az ilyenekhez, egyszerű mugli zenész, szóval nem fog a labda átalakulni, a színét sem fogja megváltoztatni, olyan mint én...egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 11. 21:13 | Link

Zoé
- Hogy találtad meg ezt a helyet, mikor először jártál itt?
Fúrja az oldalam a kíváncsiság. Én véletlenül találtam ide, de el tudom képzelni, hogy Zoé hallott valakitől erről a helyről. Bár lehet, hogy ő is teljesen véletlenül jött ide.
- Jó neked. Én azóta nem láttam apukámat, mióta Magyarországra költöztem. Igazából nem is beszéltünk. A szüleim elváltak, apukám pedig Dublinban él.
Nem az a célom, hogy elpanaszoljam az egész életem szegény Zoénak. Egyszerűen csak kicsúszott a számon ez a pár mondat. Rögtön apu jutott eszembe, mikor említette, hogy az apjától kapta a vasgolyót. Bárcsak nekem is lenne valamilyen emlékem aputól... Mikor nála laktam, nagyon sok ajándékot kaptam tőle, de mindegyikkel történt valami, mára már egy sincs meg. Volt, amelyik rejtélyes körülmények között eltűnt, mikor apa elhozta az új barátnőjét, és volt olyan is, amit én magam vesztettem el az évek során.
- Ne haragudj, nem akartalak felidegesíteni.
Kissé megijedek, mikor Zoé arcán észreveszem az idegesség jeleit. Tényleg egyáltalán nem állt szándékomban fölidegesíteni, csupán érdekelt. Úgy látom, jobb, ha erről a témáról nem kérdezem többet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 12. 17:55 | Link

Maia


-  Olyan másodikos lehettem...vagy fiatalabb. Felfedeztünk a barátaimmal és akkor találtam meg.
Nem vagyok egészen biztos ebben, de várt valamilyen sztorit, hát megkapta. Lehet, hogy Zorával voltam itt először, de az is lehet, hogy egyedül, nem igazán emlékszem rá, régen történt. Ráadásul nincs is nagy erőm arra, hogy pontosan visszaemlékezzek. Végülis, nem emlékezhetek rá, hogy melyik helyet mikor fedeztem fel.
-  Ouh, az nem lehet kellemes...bár én is régen láttam a szüleimet.
Fiatalon valahogy teljesen máshogy éli meg az ember a búcsúzást, nekem, ennyi év után már nem újdonság, hogy csak ritkán látom őket, bár hiányoznak. Az elvált szülők meg megint egy másik téma. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ha a szüleid külön élnek. Az enyémek még mindig imádják egymást, húsz év után is. Félbe kell szakítanom a gondolatmenetet...mert Maia mentegetőzni kezd. Tényleg ennyire árulkodó az arcom?
-  Jajj ne aggódj, nem idegesítettél fel, csak nincs jó kedvem.
Felkapom a vasgolyót, dobálom egy kicsit majd a két tenyerem közé szorítom. Szegény Maia, szeretném neki elmondani, hogy ő csak ártatlan áldozata a helyzetnek. Én vagyok az, aki felidegesítette saját magát a felesleges túlgondolásaival. Na meg, nem csak én vagyok az oka. A gondolataim annyi helyen járnak - na jó, csak egy helyen -, hogy csodálkozom, hogy ide tudok figyelni, és normális társalgát tudok folytatni vele. Most biztos megveregetném a vállamat, de nem akarom, hogy hülyének nézzen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 12. 20:32 | Link

Zoé

- Értem. Én, ahogy már mondtam, most vagyok itt először, de teljesen lenyűgözött ez a hely. Biztos sokat fogok még errefelé sétálni.
Jó érzés, hogy nem egyedül nekem tetszik ez a hely. Kicsit féltem, hogy ha elmesélem valakinek, mennyire tetszik ez a folyosó, hülyének fog nézni, de úgy látom, van más is rajtam kívül, aki szeret ide járni.
- Hát tényleg nem túl jó, de már megszoktam. Egyébként te miért nem találkoztál régóta a szüleiddel?
El szeretném terelni a témát a családomról, azt hiszem nem szerencsés első találkozáskor elpanaszolni az életem. Ezenkívül tényleg érdekel, hogy Zoé miért nem látta a szüleit mostanában. Remélem, nem érinti a téma érzékenyen. Lehet, hogy nem kellett volna ezt megkérdeznem, de egyszerűen mindenre kíváncsi vagyok.
- Akkor jó. Mármint, hogy nem miattam vagy ideges, mert tényleg nem akartalak felbosszantani.
Nem tudom, hogy hirtelen hogy fejezzem ki magam. Nagyon örülök, hogy nem én idegesítettem fel, viszont sajnálom, hogy valaki megtette. Nem szeretném erről faggatni, mert úgy látom kissé még mindig ideges.
Felveszi a földről a vasgolyóját, és a kezei közé szorítja. Ekkor jut eszembe, hogy mikor öt éves voltam, apukám vett nekem egy gumigolyót. A mugli gyerekek gyakran játszottak ilyenekkel, sőt volt, aki még gyűjtötte is, nekem pedig egy sem volt, emiatt pedig kinevettek. Addig kérleltem aput, hogy vegyen nekem, amíg végül kaptam egyet. Lehet, hogy még meg is van valahol. Majd írok anyának, hogy keresse meg, és küldje el.
- Ne haragudj, kicsit elgondolkodtam. Eszembe jutott valami apukámról.
Elmosolyodok, és ránézek a kezében levő golyóra. Nagyon örülök, hogy Zoé eszembe juttatta ezt az apróságot. Már nagyon régóta kerestem valamit, ami apura emlékeztet. Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 13. 14:43 | Link

Maia


-  Szerintem fedezz fel mindent, nagyon szép helyek vann erre, nem csak a kastélyban.
Gondolok itt a Kalickára, vagy a Vízesésre, nekem személy szerint az a kedvencem. Ott mindig talál valami érdekeset az ember. Bár már estem bele párszor az évek alatt és köztük volt olyan is, ami nem volt épp kellemes, de akkor sem veszített semmit a kitüntető helyéből a kedvenceim között.
-  Régen nem voltam otthon. A nyarat lent töltöttem a faluba a húgommal, a szüleim csak néhány napra jöttek le az öcsémmel.
Hát igen, az én drága öcsikém, akinek már nem jutott a varázslatból. Persze, ő ezt egy cseppett sem bánja, nagyon jól megvan a haverjaival és a zenéléssel, de én azért örülötem volna neki, ha ide járhatott volna, többet láttuk volna egymást.
-  Ne haragudj meg, de kevés vagy te ahhoz, hogy felbosszants, ahhoz nagyon különleges tehetség kell.
Még kacsintok is hozzá, mivel egyáltalán nem lenézésből mondtam, ez csak egy szimpla kijelentés volt. Ő túl aranyos ahhoz, hogy felidegesítsen és bár szeszélyes vagyok, de nehezen tudok elképzelni egy olyan szituációt ahol a pöttöm vörös lány olyat tesz ami nekem nem tetszik.
-  Biztos nagyon szeretheted a szüleidet.
Megszorítom a vasgolyót és elindulok az egyik nagyobb puff irányába, mivel nem szeretnék örökké álldogálni, közben intek Maianak, hogy jöjjön ide ő is. Kerestzbe teszem a lábaimat a hátamat a falnak vetem és amíg várok a válaszra, az egyik kezemből a másikba dobálom a játékszeremet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 22. 11:38 | Link

Zoé

- Rendben, majd körülnézek, ha lesz egy kis időm.
Ez a kastély hatalmas, tényleg nagyon sok hely lehet még benne, ahol nem jártam még. Jó lenne még ebben a félévben felfedezni mindent, amit csak lehet. A kastélyon kívül még nem is nagyon voltam, pedig nagyon szép környéken épült. Komoly felfedezőtúrákat kell majd tennem.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet.
El sem tudom képzelni, milyen, amikor az embernek van egy öccse és egy húga. Nagyon furcsa lehet Zoénak, hogy a húgát minden nap látja, az öccsét viszont csak alig. Nem hiszem, hogy meg tudnám szokni...
- Akkor jó. Tudod, utálom ha valaki miattam ideges.
Mondjuk általában nem sok embert szoktam felidegesíteni. Ha viszont mégis megtörténik, akkor nagyon rosszul érzem magam miatta. Szándékosan sosem tennék olyat, amivel másokat magamra haragítok. Olyankor mindig egyedül érzem magam.
Zoé elindul az egyik puff felé, én pedig követem. Leülünk, és miután kényelmesen elhelyezkedem a puha ülőhelyen, válaszolok neki.
- Hát igen, szeretem őket. Csak örülnék neki, ha apukámat is többet látnám.
Mostanában sajnos nem találkoztam apuval. Pontosabban azóta ritkultak meg ennyire a találkozásaink, mióta új családja van. A felesége utál engem, pedig nem tehetek róla, hogy megijesztettem annak idején. Jó lenne vele kibékülni, de egyelőre azt sem tudom, mennyit tud a varázslók világáról. Vagy egyáltalán hallott e már róla bármit is aputól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 425
Összes hsz: 7555
Írta: 2012. december 25. 16:18 | Link

Maia


-  Jól teszed, sok érdekes dolgot lehet találni, bár akkor sokkal hatásosabb, hogyha nem keresel..
A legjobb dolgok általában mindig váratlanul érnek. Személy szerint, ha én kitervelek valamit, az nem mindig jön össze. Az évek megtanítottak arra, hogy soha ne tervezzek előre. Hátradőlök, és tovább dobálom a labdát. Nem mintha még mindig mérges lennék, csak úgy megszokásból.
-  Ugyan, ne sajnáld. Ha nagyon hiányzik, akkor majd hazamegyek. De elvan ő a kis életében, ahogy én is az enyémben.
Már amennyire én elvagyok a sajátomban. Mostanában minden annyira bonyolult, nem mindig tudom követni a eseményeket, szóval nem elvagyok, hanem inkább sodródok.
-  Tényleg ne aggódj.
Halkan nevetek, majd a zsebembe csúsztatom a vasgolyót, az órámra pillantok és hirtelen felpattanok. Észre sem vettem, hogy ennyi az idő. Gyorsan kinézek az ablakon, majd a lány felé fordulok.
-  Szerintem írd meg ezt apukádnak, biztosan örülni fog neki, hogy így érzel. De ne haragudj most mennem kell. De jót beszélgettünk, komolyan.
Mikor az utolsó mondatot is elmondom, már a terem ajtajában vagyok. Integetek, majd gyorsan lelépek. Nem akartam csak így hoppon hagyni szegényt, de kénytelen voltam rohanni. Már időm sem lesz enni sőt, semmire sem. De azért, örülök, hogy maradtam.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. december 25. 16:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 489
Írta: 2013. január 4. 18:39 | Link

*Már jártam jó párszor ezen a folyosón, de valahogy soha nem ütötte meg orromat ez a finom bor illat. Igaz mindig csak átrohantam rajta és soha nem figyeltem sem az illatokra sem a képekre. Most viszont végre úgy sétálok a kastély falai között, hogy sehova nem rohanok. Régen volt már ilyen, mindig volt valami dolgom. Prefektusi teendők, vagy éppen kviddics edzés, vagy valami fantasztikus házi dolgozat valamelyik tantárgyból. Mondanom dem kell, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában és hát kezdtek kimerülni a tartalékaim is. Pont ezért tett jót ez a kis karácsonyi pihenés a szervezetemnek. Régen éreztem magam ilyen kipihentnek és minden bizonnyal sokára is fogom. Nemsokára egy újabb meccs elé néz a csapatunk, aminek én valahogy most nem tudok örülni. El vagyok keseredve a múltkoriak miatt. Alig van pontunk és úgy érzem, hogy egyáltalán nem tehetünk róla. Az első meccsen egyszerűen senki nem kapta el a cikeszt, a második meg a hóvihar miatt kivitelezhetetlen lett. Borzalmas, még soha nem álltunk ilyen rosszul amióta itt vagyok a suliban. Ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök az egyik padra, egy romantikusan vacsorázó páros alá.


Öltözék
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 15:37 | Link

Loise

Nem mindig a faluban sétálgatás ad neki lelki biztonságot. Lehet, hogy ott is ugyanúgy lehet gondolkodni, de mégis a kastélyba jár minden egyes nap, barátaival egyetemben. Így hát az is sokat számít neki, és amint ideje agy kedve akad, fel is látogat, egyre növekvő sűrűséggel, órákon kívül is. Ez akkor is így volt. Végre akadt ideje, mert valahogy a kedvével sosem jött össze a dolog. Valamely összetevő mindig hiányzott, de kihasználta az alkalmat, mikor megtalálta őket. El is indult hát, és a faluból viszonylag gyorsan felért, mert egyáltalán nem volt messze. Tekintete a köveken vándorolt egészen  a kapuig, onnan felemelt fejjel, a kastély tornyait figyelve sétálgatott. Bent, az épületben már nem volt ötlete merre menjen, így elindult az egyik irányba, és csak ment. Addig, amíg egy folyosóra nem érkezett, aminek falát egy egybefüggő freskó borította. Egészen jól mulattak rajta a szereplők, és a látványtól egy félmosoly is felcsúszott szájára. Tovább lépdelt, de csak a falat nézte, azt nem, hogy hova teszi a lábát. Eléggé elbambult, így csak kis fáziskéséssel vette észre, hogy nincs egyedül. Minden gondolkodás és tétovázás nélkül közelebb sétált hát, és a pad másik oldalára leült.
-Szia.-köszönt, mint mindig.-Zavarok?-kérdezte végül meg illedelmesen, mert nem akarta bármiben is megzavarni a lányt. Nem tudta megállapítani arckifejezéséből, hogy milyen kedve van, így ez a kérdés létfontosságú volt számára. Kabátját még nem vetette le, csupán szétnyitotta, mert ott már melege volt.

Ruha
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 489
Írta: 2013. január 6. 16:19 | Link

*Tulajdonképpen saját kedvemet rontom el már megint a mindent túlbonyolítóan gondolkodó fejecskémmel. Tudom, hogy ez csak egy játék és nekem tulajdonképpen tényleg csak az, de például Caius lehet ezen a pályán menne tovább és hát tök szuper lenne, ha beírhatná, hogy az utolsó évében a győztes csapat tagja volt a suli háziversenyében és egészen biztos vagyok benne, hogy más is van akinek fontos a Főnixek közül az első hely. Mivel kissé el vagyok merülve a gondolataimban így észre sem veszem a hozzám közelítő leányzót, csak amikor már rám köszön. Kék szemeimet rávezetem és bájos mosoly kíséretében üdvözlöm őt.*
- Szia! Jajj nem, dehogy, csak kicsit elgondolkoztam*Először az arcára téved pillantásom, majd mivel leült mellém így az öltözékét is megnézem. Kicsit kikerekednek a pupilláim amikor meglátom a kabátját. Mindig is ilyet szerettem volna, de valamiért sohasem volt ott ahol kerestem. Rögtön rá is kérdezek honnan van neki.*
- Hol vetted a kabátod? Nagyon tetszik! Volt türkizkékben vagy fehérben?*Kérdem csillogó tekintettel. Na most szépen kijött belőlem a ruhamániás énem. Nem tehetek róla, imádok öltözködni, imádom a csizmákat, a sminket, a ruhákat! Nem követem teljes mértékben a divatot, csak azt veszem meg és fel is, amit tetszik.*
- Upsz, elnézést, még be sem mutatkoztam. Loise vagyok*Mondjuk az is lehet, hogy már ismer, elvégre Prefektus is vagyok, meg kviddicsezem is és hát így könnyebb megjegyezni. Őszintén szólva nekem is ismerős az arca, de a nevét meg nem mondanám így ránézésre.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 15. 13:36 | Link

Loise

Igazán nem is tudta miért szeret ennyire sétálni. Talán mert egyedül, gondolataiban elmélyülve bolyonghat, vagy ennek ellenkezője, a valahogy mindig megtalált társaság miatt. Néha el szokott rajta gondolkodni, de választ nem kap, azért későbbre halasztja a további ötletelést. Ettől függetlenül sosem hagyja abba szenvedélyét, sokszor még a teljes kimerülés határán is csak ezt tenné. Amikor viszont szabad ideje akad, akkor már biztosan tudja, mit fog tenni. Akkor végre el tudott egy kicsit szakadni teendőitől és újra egy kisebb körútra indult, de nem a faluban, hanem inkább a - viszonylag ilyen célra kevesebbet látogatott - kastélyban. Nem tartott sokáig találni egy megfelelő helyet, ráadásul még társasága is akadt, amit az első pillanatokban nem igazán tudott örömmel fogadni, de ezen nézete hamar megdőlt. Szerencsére a lány megnyugtatta, hogy nem zavarja, amit egy tipikus Lottés mosollyal vett tudomásul.
- Otthon, Londonban. Fehérben biztosan, de szerintem türkizkék is volt. Sok színben megvásárolható, annyi biztos - fordult felé, és próbált visszaemlékezni, hogy milyen darabokat látott. Elég nehéz volt, mivel a vásárlásról eszébe jutott, aminek nem örült, de ezzel jár. Nagyon sok dolog kötötte anyjához, és még akkorra sem dolgozta fel maradéktalanul a tragédiát.
- Én Lotte vagyok - mutatkozott be ő is, ismét elmosolyodva a kis hibáján, mivel ős is elfelejtette. Mondhatta volna a teljes nevét is, de kevesen használják, és egyszerűbb is kimondani így. Ismerős volt neki a másik, de azt véletlenül sem tudta volna megmondani, hogy honnan, vagy miért. Csak valahonnan rémlett neki az arca.
- Melyik ház tagja vagy? - próbált valami beszélgetést kezdeményezni, ha már ott volt. Nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy egy új embert ismerhessen meg, bővíthesse barátainak listáját. Meg ugye kíváncsi is volt, természetéből adódóan, ezért érdeklődik mindenki iránt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 22. 18:17 | Link

Mary Glotter

Pám-párárám-pám-párárám… Hallatszik a kastély legvígabb folyosójáról. Persze csak szolidan, nem artikulálatlan üvöltés formájában, inkább amolyan finom, úri kisasszonyhoz illendő módon. Innen tudjuk, hogy most nem a freskók a tettesek… De kezdjük ott, hogy az úri kisasszonyok sem énekelgetnek semmifajta folyosókon. Viszont most nem látja senki. Ilyenkor talán még ők is kifordulnak magukból.
De Amandát ez látszólag nem érdekli, a folyamatosan ismétlődő ti-ririk ritmusához igazítja lépteit. Egy hosszabb-aztán két rövidebb ugrás.  A lány még a bal kezét is lengeti hozzá, miközben csettintget a rajta lévő ujjakkal. Azért csak a bal kezével, mert a jobbnak két vastag könyvet, plusz pár jegyzetet kell erősen szorítani, nehogy a földre essen.
De hogy miért is ilyen boldog a kis hősünk? Nos, ez egy jó kérdés. Talán jó jegyet kapott? Vagy valaki megkérte a kezét? Benyakalt nyolc üveg vörösbort? Megígérték neki, hogy kiveszik az iskolából? (Mert ugye jó hely, meg minden, de mégiscsak itt is tanulni kell) Vagy csak a freskók vannak rá ilyen hatással? Minden embert, aki erre téved, megfertőznek ezzel a borvirágos jókedvükkel?
A lányka éppen egy férfiakból álló asztaltársasághoz lejt oda, hogy leemelje fejéről képzeletbeli kalapját. Pukedlizik egyet a vászonlakóknak, akik döbbenten merednek rá. De úgy különben a legtöbb festmény hasonló helyzetben van öt méteres körzetben. Jó-jó, azt megszokták már, hogy a képek alakjai állandóan mulatoznak, de ez számukra szokatlan viselkedés egy igazi, hús vér embertől. Akarom mondani boszorkánytól.
A lány visszateszi a kalapját a fejére, majd tovalibben, hogy megkérdezze két szerzetestől; mi jón nevetnek a másik falon? Arcán piros foltok jelentek meg a sok táncikálástól, és haja kócosan lobog utána. Most belegondolva nagyon hasonlít a csodaországbeli bolond kalaposra, csak női kiadásban. És kalap nélkül. És kevésbé elhagyatottan..

szerelés
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. január 22. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 22. 19:40 | Link

Amanda Humphrey

Mivel még mindig nem járta be a kastély legalább felét, úgy döntött, ezen napjának ezen részét arra szenteli, elsétál valamerre ezen cél beteljesítésére. Ez a valamerre pedig éppen a Keleti szárny első emeletén honolt. Hogy ott hol? Természetesen a "Vigadófreskó" folyosóján. Bizony. Mary sokat hallott erről a helyről, és már egy ideje el is akart ide jutni. Hallotta, milyen vidám egy hely. Mary pedig mióta csak az iskolába került, nagyon vidám volt, és egyfolytában mosolygott. Na és ha valaki egyfolytában vidám, meg mosolyog, olyan helyen van a helye, ahol szintén mindenki vidám, és mosolyog. Ez a hely pedig a kastély Keleti szárnyának első emeletén lévő, "Vigadófreskó" folyosóján volt található, illetve az is volt. Egy szóval úgy döntött, ide fog menni. És oda is ment. Mikor az elejére ért, se köpni, se nyelni nem tudott. Még annyit se volt képes mondani, hogy 'Hű'. Ellenben szája széle, mint azokban a hetekben rengetegszer, felfelé görbült. Szép lassan, s alig hallhatóan beljebb sétált, közben tekintete ide oda vándorolt, feje pedig fordult. Rossz szokásához tartozik az is, hogy miközben bámészkodva sétál, hajlamos hátra fele menni. A baj csak az, hogy ezt a szokást most sem habozott alkalmazni. Na és a tetejében vaksi is. Ennek következménye az, hogy neki megy valakinek.
- Ó, bocsánat, nagyon sajnálom! jól vagy? Nem akartam! - kezdett bele mindjárt a szabadkozásba. Mikor megfordult látta csak, hogy egy nála alig idősebb lány áll. Áll, merthogy szerencsére nem esett el, csak a könyveit ejtette el, meg néhány pergament. Mary rögtön lehajolt, és úgy, hogy ne gyűrődjenek össze a pergamenek, szedte őket össze, a könyvekkel együtt, majd felállt, és odanyújtotta a lánynak.
- Ne haragudj, nem akartam. - mondta ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 22. 20:33 | Link

Mary Glotter

A két szerzetes nem volt hajlandó válaszolni a kérdésére, csak folytatták a kacarászást, tudomást sem véve Amandáról. Ezen a lány kissé meg is sértődött, és faképnél hagyta a papokat. De –ahogy ismerjük- nem volt képes sokáig duzzogni, főleg, hogy senki sem látta. Tudniillik csak akkor vette a fáradtságot a hisztizésre, és duzzogásra, ha van közönsége is. Így, szólóban olyan unalmas lenne haragot tartani, úgyhogy igazán kár a gőzért.
Párárá-pám-pám-pám-pám. Párárá-pám-pám-pám-pám. Folytatta Amanda a mai exkluzív, tényleg totálisan zárt zártkörű zenés bemutatóestjét a jól ismert keringő hangjaival. Természetesen a táncot is megváltoztatta ennek tiszteletére. Csukott szemmel haladt a nagyobb beleélés miatt. Bal fel-, és alkarja kilencven fokos szöget zártak be egymással, és a keze képzeletbeli párjának kezében volt. Mikor a megfelelő részhez ért, elkezdett forogni is. A festmények megütközve néztek rá, miközben ő láthatóan gondtalanul dalolászott.
A haja vígan lengett körülötte, és a szoknyája is boldogan pörgött. Annyira élvezte, hogy legszívesebben eldobta volna a könyveket, és széttárt karokkal forgott volna napestig. De talán túlságosan is belefeledkezett a mulatozásba, mert egyszer csak… BUMM!
Amanda rémülten sikoltott fel, és ijedtében eldobott mindent, ami a kezében volt. Aztán ő maga is megtántorodott, de szerencsére sikerült megtalálni az egyensúlyát. Mikor már két lábbal állt a földön –a szó átvitt, és eredeti értelmében is- hozzálátott szemrevételezni a lányt, akinek nekiment. A látásban viszont némileg zavarta az a sok haj, ami mind az az arcába lógott. Türelmetlen mozdulattal kisöpörte büszkeségét, és ezzel a nagy kapkodással nem csak egy hajszálat sikerült kitépnie… ~Remek, ha kihullik a hajam, lesz kit hibáztatnom~ gondolta, ahogy a lányra nézett, aki éppen akkor tápászkodott fel a földről. Amanda először megrémült, hogy ő lökte fel, de a kézre pillantva –ami a könyvei és jegyzetei sebtiben összeszedett kupacát nyújtotta át- leesett neki a tantusz. Zavartan átvette a tanulása kézzel fogható bizonyítékát, de közben változatlanul a lány arcára meredt. ~Vajon mennyit látott?~ futott át hirtelen az agyán, és hirtelen összeszűkítette a szemeit. Ha kikotyogja valakinek, hogy mit művelt ő itt, akkor egész további élete szégyenkezésben fog telni. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a lány éppen a barátnője fülébe pusmog valamit. De Amandának meg kell őriznie a méltóságát, vele nem történhetnek cikis dolgok. De erre, amit most művelt, csak egyetlen jelző létezik: ultragáz!
- Te meg? – szaladt ki Amanda száján sokkal a másik lány köszönése után. Már ha köszönt egyáltalán. Amanda hirtelen nem emlékezett. Viszont jó lesz kedves lenni vele, mert ha nem, akkor Valakinek máris megvan az indítéka cikis dolgokat terjeszteni róla. És különben is, ki tudja? Ellenségeket csak akkor kell szerezni, ha a mi oldalunkon állnak megfelelő barátok. Blankáról viszont már rég nem hallott.
- Úgy értem, - Amanda elmosolyodott, és hirtelen lekapta a tekintetét a lány arcáról. – köszi, hogy segítettél. – folytatta elhaló hangon. A helyzet egyre kínosabb kezd lenni. Amanda általában szerette kínos helyzetbe hozni az embereket, ami inkább illik egy rellonoshoz, mint egy csupaszív kis eridonoshoz.
- Megvagy? – kérdezte mostmár magabiztosabban. – Hogy… hogyhogy nem láttál? – folytatta a szavakkal küszködve. Legszívesebben elfelejtette volna az egészet, de amúgy tényleg… hogyhogy nem vették észre? Ehhez nem volt hozzászokva.

szerelés
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. január 22. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 24. 19:01 | Link

Amanda Humphrey

Mary igencsak kínosan érezte magát. Oké, hogy gyönyörű ez a folyosó, és zajos, de akkor is. Azért hogy ennyire ne vegye észre a másikat. Amikor a lány megrökönyödve néz rá, szokásos görcsös vigyora, ismét kezd kitelepedni szájára, mint mindig, ha ideges, mérges, és, vagy zavarban van. Sajnálatos, de ez most sincs másként. Az egyetlen baj ezzel csak az, hogy az emberek legtöbbször félreértelmezik ezt az arcon lévő gesztust, illetve mimikát. Mindig azt gondolják, valamit viccesnek talál, valaminek örül, valamiért vidám. Mintha arcszerkezete ezen reakcióval próbálná ellensúlyozni valódi érzelmeit. Ami nem igazán akaródzik sikerülni, elvégre ettől csak még idegesebb lesz. És minél idegesebb, annál inkább vigyorog. És ha átlépett egy bizonyos határvonalat, már nevet is. Ami megint nem kellemes. Ettől még annyira ideges lesz. Annyira, ha kell, már nem is tud józanul gondolkodni. Kellemetlen egy szituáció. És ezzel szembesül szinte nap mint nap. Mary kezdte igen csak kellemetlenül érezni magát, ahogy a lány nagy szemeket mereszt rá. Az első kérdésre, ami elhagyta a lány hangszálait, s száját, egy picit kellemetlenül érte. Azonban amikor a lány láthatóan észbe kapott, Mary megkönnyebbült, és visszamosolygott, ezúttal őszintén.
- Öhm... Nincs mit. Bocsi, hogy majdnem fellöktelek. - mondtam. A szituáció kellemetlensége még mindig nem akart eloszlani, ellenben már -legalább is Mary számára- kezdett csökkenni.
Igen, igen megvagyok, köszönöm. Te? - kérdeztem vissza, annak ellenére, hogy láthatóan nem esett különösebb baja. Az utolsó kérdésére azonban, Mary nem tudta, mit is mondhatna. Ennek ellenére, nagy nehezen kinyögte.
- Nos, nem is tudom. Amikor bejöttem, nem hallottalak, illetve biztosan, csak azt gondoltam, hogy a festmények, amennyiben beszéltél, és onnan hátulról - intett jobb hüvelykujjával válla fölött a háta mögé - nem is láttalak. Beleolvadhattál a környezetbe. Annyi mozgó festmény van itt, egyel több agy kevesebb mozgó alak fel sem tűnt... - húzta el picit a száját, majd folytatta. - Na meg aztán elkezdtem hátrafele menni, és akkor mentem neked, mikor épp curikkoltam... Ne haragudj kérlek... - tettem hozzá. Remélem, kikecmergek ebből a kellemetlen szituációból. Bár még mindig nem értettem, hogy is nem vettem észre?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. január 25. 21:47 | Link

Mary Glotter

A fergeteges jókedve helyét gyanakvás vette át. Nem tudta eldönteni, hogy a lány most blöfföl vele, vagy sem. ~Vajon miért nem árulja el, ha látott valamit? Vagy talán tényleg nem látott? De akkor miért vigyorog ilyen bugyután?~ röpködtek a lány fejében a kérdések. Próbált a csaj gondolataiban olvasni, de –mint eddig soha,- most sem jött be. Miután feladta az agyturkászást, képzeletbeli listát készített a csajszi indítékairól. Talán most idiótának nézi, mert felfedezte, hogy keringőzik a folyosón, saját zenei aláfestéssel. Nem meri bevallani neki, mert fél tőle, hogyha elárulja, akkor a „dühöngő őrült Amanda” átmegy dilibe, és olyat tesz…
- Semmi sem történt. – felelte hűvösen, és mesterkélt mosolyt villantott rá. A következő kérdésre csak egy aprót bólintott.
- Hahó, jól vagy? Talán mosoly-túltengésed van? – kérdezte hirtelen, minden érdeklődés nélkül. Hangja kicsit irritálóan csengett, mert egyáltalán nem akart kedvesnek lenni olyannal, aki éppen jóízűen kacarászik rajta, holott ki is járkál hátrafelé? Megalázottnak érezte magát, és nem szerette ezt az érzést. Ilyenkor átlendül támadó állásmódba, és beburkolózik palástjába, amiről minden sértés lepereg, és előveszi csodafegyverét, ami nem sokszor téveszt célt.
- Ühüm. – válaszolta a terjedelmes magyarázatra egyszerűen. Nem igazán győzte meg a lányka hirtelen elhadart szövege. Érezte, hogy még meg kell értetnie vele, hogy amit ma látott, azt el kell felejtenie.
- Curikkoltál? – bukott ki belőle a nevetés akaratlanul is. A terve, miszerint meg akarta őrizni a királynőies hanghordozást, és viselkedést, kudarcot vallott. Szerette volna ezzel a viselkedéssel megfélemlíteni a lányt, de úgy tűnik ez nem jött össze. Na, majd legkésőbb.
- Ez meg miféle szó? – kérdezte nevetéssel küszködve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 2. 13:44 | Link

Amanda Humphrey

Mary elég hülyén érezte magát a történtek miatt. Pedig alapvetően semmi oka sem lett volna rá. Megtörténik az ilyen, nincs semmi tragédia, senkinek és semminek nem lett semmi baja, nem történt semmi. De akkor meg miért érzi magát ennyire hülyén? ~ De hát nem direkt csináltam, a csaj meg – feltehetően – nem haragszik, szóval nincs gond. Túl van tárgyalva! ~ Győzködte magát, ám ennek ellenére nem volt képes megnyugodni, legfőképp az őt irritáló, idióta, kényszeres vigyortól. Ez egyszerűen majd felrobbantja. Mindig akkor jön elő, ha eleve ideges, vagy ilyesmi, és ilyenkor mindig azt hiszi mindenki, hogy örül valaminek, viccesnek talál valamit, pedig nem. Ettől meg csak még inkább felmegy a cukra. A lány következő jelzése arra, hogy nincs baj, egy kicsit meglepte Maryt. Azaz, nem is a jelzés, hanem az egyik pillanatról a másikra hanglejtés, illetve stílusváltás. Mielőtt még kinyilváníthatná a lány felé, hogy örül neki, az, Mary számára, egy kissé sunyi, apró mosolyt ereszt meg, és a bólintás után, egy kérdést szegezett Mary felé, aminek ő nem igazán örült. Ellenben arra jó volt, hogy a görcsös vigyorát úgy ahogy, szép lassan, komótosan leolvassza arcáról, mivel párhuzamosan tekintete unottra vált. Nem azért, mert unná ezt az egészet, egyszerűen csak így reagál erre a helyzetre. A kérdést nem ereszti el füle mellett, inkább kurtán válaszol.
-    Talán. – A beszéd stílusa, a vele szemben álló lányéval egyetemben, neki is megváltozik. Ugyan olyan unott, mint a tekintete. Mélységes üresség honol mindkettőben, főleg az előbbiben. A lány, kérdés formájában megeresztett megjegyzése egy kicsit rosszul érinti ugyan, de tisztában van vele, hogy kívül álló szemlélőként ez teljesen jogos megállapítás lenne. Ezen oknál fogva nem is bántja a dolog. A stílus. A stílus az, ami nem tetszik neki. A stílus az, amit ugyan szintén meg lehet érteni, abban az esetben, ha azt hiszi, Mary rajta szórakozik, de hanyagolható lehetne abban az esetben, melyben ez nem biztos. Akaratán kívül vált át Mary is. A magyarázatra, hogy nem vettem észre a lányt, csak hümmögött, a végére viszont elröhögte magát. A lány hangszálai immáron a következő kérdés hangjait játszották le. ~ Hogyhogy miféle szó? ~ Értetlenkedett magában Mary. Tény, több olyan szót ismer, amit erre felé nem sokan, és általában az is tiszta, mi ennek az oka, de most egyáltalán nem érti. Ez is olyan szó lenne? Ezt sem ismerik errefelé? Megrökönyödve néz a nevető hölgyeményre.
-    A curikkol, az egy szó. Azt jelenti, hogy valaki tolat, háttal megy, azaz hátrafele. Érted? – hangja természetes volt, egyáltalán nem kioktató, mit meglepett arca, kikerekedett szemei tökéletesen ellensúlyoztak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. február 5. 19:36 | Link

Vajon mennyire gyakori a felelőtlen viselkedés egy iskola folyosóin? Nyilván a suli nagyságától függ. Minél nagyobb az épület, annál több folyosó, terem, lépcsősor, helyiség van benne, egy szóval annál jobban eloszlik a nép. És akkor egy nagy iskolában egy folyosón kevesebben lesznek, mint egy kicsiben. Ami azt jelenti, hogy…  ’A’ sok olyan hely van, ahol egyedül lehet az ember, és ez hozza ki belőle a bugyuta viselkedést, vagy  ’B’, miszerint mindenhol van valaki, aki miatt nincs alkalom lejáratni magunkat.
 Amanda lázasan próbálta kitalálni, hogy itteni mércével mennyire fogják hülyének hinni, ha kitudódik ez a dolog…. Már ha kitudódik!
 A tolatós lány minden átmenet nélkül lehervasztotta a vigyorát, és kényeskedően válaszolt.
- Aha! – felelte felhúzott szemöldökkel Amanda. Nem teljesen értette, hogy most hirtelen mi baja lett rükverckirálynőnek. ~Talán goromba kérdést tettem fel? Jaj de sajnálom!~ gondolta Amanda cinikusan. Kedve lett volna kikaparni tolatóska szemét.
- Értem én, hogy egy szó! Nem vagyok hülye, kikövetkeztettem, mit jelent! – csattant fel Amanda. ~Most komolyan, ez hülyének néz? Csak nem vagyok már olyan retardált, hogy ne tudjak kitalálni a szövegkörnyezetéből egy szót!~ gondolta fensőbbségesen. Kezdte egyre jobban bökni a csőrét ez az okoska. Nem akart vele kedves lenni, de sajnos muszáj lesz neki, mert a végén még eljár a szája… És azt ugyebár, Amanda, nem akarjuk, igaz? És különben is, ő nem rellonos! Ő nem rideg, távolságtartó, és gonosz! Ő egy kedves, segítőkész, aranyos, barátságos, drága, egyetlen […] ERIDONOS!  
- Na jó, ne utáljuk egymást. – lobogtatta meg a képzeletbeli fehér zászlót, és remélte, hogy Rükvercina elfogadja a békejobbot. Mert ha nem… akkor jó eridonoshoz méltón bakattan, és dühbe gurul. A méltóságán eddig esett csorba pont elég lesz, nem kellenek mára további karcolások.
- Egyébként mi a neved Rükvercina? – kérdezte kedvesen, és csak pár másodperccel később eszmélt fel, hogy kicsúszott a száján a becenév, ami miatt most nyilván priusza lesz Rükvercinánál. Egyáltalán nem akarta ezzel megbántani, pláne ha már elhatározta, hogy lesz olyan hülye, és kedvesen fog viselkedni.
 - Úgy értem, kedves lány, aki néha hátrafelé megy? - próbálta kijavítani magát eléggé sikertelenül. ~Ha eddig nem is, most sikerült hülyét csinálnom magamból~ gondolta kedveszegetten, és fancsali ábrázattal a lányra nézett, várva mit lép erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 6. 02:20 | Link

Amanda Humphrey

A kellemetlenkedő, vagyis kínos érzés kezdi elhagyni testét. Helyette inkább a pulykaméreg veszi át a helyét. Na jó, ne túlozzunk, nem mérges, csak hangyaigyónyit felkapta a vizet, de tényleg csak egy picurkát. Meglepettsége - egyelőre legalább is - erősebb ennél. ~ De miért? Miért váltott íj hirtelen ilyen stílusra? Hisz nem voltam vele bunkó, vagy ilyesmi... Vagy igen, csak nem vettem észre? Esetleg zsigerből ezt hozom ki az emberekből? ~ villantak át a kérdések Mary agyán. Próbálta elemezni a helyzetet, választ kapni legalább az egyik kérdésre, mellyel még több felé nyitja meg a kaput, ugyanakkor szűkítené a kört. De nem. Nem kapott választ. Ha rá akar jönni, hogy a vele szemben álló hölgyeménynek, illetve fiatal hölgynek mi baja vele, más felderítői módszerhez kellett folyamodnia. Ezt azonban még halogatta kicsit, az időpont nem volt épp a legalkalmasabb ezen célra. Márpedig ha az időpont, s az előadás minősége, azaz hangsúly, és megfogalmazás nem megfelelő, akaratlanul is, de komolyan okot ad a lánynak jelenlegi stílusa használatbavételére, amit Mary igazán nem szeretett volna. És milyen jól tette Mary a halasztást, ugyanis a hölgyike nyomban a plafonig szökött - ami ezt a kastélyt ismerve nem kis szó.
- Okés, azt levágtam, hogy nem vagy hülye! - került vissza egy aprócska, de már cseppet sem görcsös mosoly arcára, s már hangja sem volt olyan unott, sőt, inkább kissé harsány. Ezzel egy időben két karját is maga elé lendítette, tenyere szemben a lánnyal, védekezésül, ha esetleg Miss Kiszámíthatatlanka neki esne. Pálcát minden esetre nem rántott, azért annyira nem - és nem is lehet - súlyos a helyzet. Meg amúgy is, a gólyáknak tilos párbajozni, és ha ez nem lenne elég, túl sok szemtanú volna, a festmények személyében. A bajba keveredés pedig egyáltalán nem tartozott szándékai közé, ahogy a lánynak való, bármilyen formájú ártás sem. A 'szükség törvényt bont' alapú önvédelemről azonban nem volt hajlandó letenni, az mindenképp marad a listán. Futrinka következő felvetése azonban már Mary tetszését is elnyerte, mi több, ezt az alkalmat már megfelelőnek találta az akció végrehajtására is.
- Na látod, ez egy kifejezetten jó ötlet! - mondta, miközben kissé felhúzta szemöldökét, megeresztett egy őszinte félmosolyt, lassan felhúzta vállát, s mikor kezei csípője két oldalára telepedtek, lazán leengedte azt, ezzel elérve karjai rövid ideig tartó lengését, még gyakorlatilag, támasztott állapotban is.
- És - fogott bele a konkretizált felderítői munkálatokba. - sajnálom, ha esetleg megbántottalak valamivel. Nem állt szándékomban, tényleg nem. - bár végül is nem nevezhető felderítésnek, még csak nem is kérdés, na meg egyáltalán nem így szokás nyomozni, ugyanakkor - ha minden jól megy - két legyet üt egy csapásra. Az egyik: A bocsánatkérés, lehetőleg érett, és megbocsátásnak nevezett, gyümölcse, a másik pedig a fényderülés, vajon megbántotta-e, ha igen, mivel. A lány következő, rá vonatkozó jelzője egy kissé meglepte, bár egyáltalán nem érintette negatívan. Szemöldöke azonban felszaladt, az elnevezés pedig kicsit megmosolyogtatta. Mary alapvetően igen viccesnek találta. De mielőtt még bármi egyebet reagálhatott volna, a lány sietve kijavította a mondottakat, mire Mary mosolya, nem nagyon ugyan, de szélesedett.
- Na igen, Rükvercinának még senki sem hívott, pedig sokféleképpen szoktak, majdnem annyiféleképp, ahány embernek eddig nekimentem. - nem bírta mosolygás nélkül, olyannyira ráillett a vicces elnevezés.
- Amúgy Mary vagyok, Mary Glotter. - nyújtott kezet a lány felé. - És téged hogy hívnak? - csak most esett le neki, milyen udvariatlan is volt. Általában mindenkit az első pillanatban letámad a bemutatkozással. Nem mintha ez erély volna, na de mégis...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. február 6. 18:20 | Link

Rükvercina

Amanda százezer-egy százalékig biztos volt benne, hogy a lány nem fogadja el a békejobbot. Fordított helyzetben, ő biztos bocsánatkérője szemébe nevetne, de legalábbis sértetten elvonulna. Így aztán meglepte, amikor Rükvercina jó ötletnek titulálta a kibékülést.
- Oké! Akkor nem haragszunk egymásra. – felelte bizonytalanul, aprókat bólintva: nem tudta, hogy pontosan mit is kéne tennie, vagy pláne mondania. Nyugtalanul egyik lábáról a másikra állt, de eközben Rükvercke is bemutatott egy kézlengetést. ~Azt senki ne várja, hogy a nyakába boruljak!~ gondolta miközben észrevétlenül végigmérte újdonsült ismerősét. Szerette volna itt hagyni, de feltétlen meg kellett, hogy értesse vele a történteket. Nem magyarázkodni akart, csak elmondani, hogy teljesen normális viselkedés volt ez részéről… És meggyőzni, hogy ne fecsegjen… De ezt nagyon óvatosan kell elvégezni, mert mi van, ha nem látott semmit? Nagyon pontos kérdéseket kell feltenni. Akkor kezdődjék a móka!
Most már aztán tényleg kihúzta a gyufát a lánynál. Ő legalábbis, fordított esetben tüstént lekevert volna neki egy nagy pofont. Hajaj, ha valaki őt merné ilyen csodálatos becenévvel illetni! Az biztos kapna egy kicsit eridonos éne rossz oldalából is, nem csak a jó, vendégszerető feléből.
De úgy tűnik egy a csaj immunis a gyúnynevekre. Amandát annyira meglepte a lány reakciója, ami se nem sértődött, se nem dühös nem volt, sőt mi több a lány egy mosollyal díjazta a produkciót. Amandánk pár pillanatra leblokkolt, de miután újra bekapcsolt az első ami eszébe jutott, hogy már megint csak szórakozik vele. Legalábbis a mosoly megint kiült az arcocskájára… ~Én itt töröm magam, hogy kedves legyek, de viszont ő!...~ hirtelen elöntötte a düh, és nem tudta, hogy mit higgyen. Nem volt hozzászokva, hogy kigúnyolják.
 - Most ezt komolyan mondtad? – kérdezte gyanakodva. Szívesen összefonta maga előtt a karjait, hogy hatásosabb legyen, de ezt nem tették lehetővé jobb kezében szorongatott könyvei.
 - Mert ha igen, akkor Amanda vagyok… – felelte lassan, a lány szemeit fürkészve. Nem rázta meg a kinyújtott kezet, mert még mindig nem tudta kitalálni, hogy Rükvercina gyúnyolódik, vagy komolyan beszél.
 - …De ha nem… - folytatta Amanda, de nem fejezte be a mondatot. ~Akkor most következzék az igazság pillanata! Majd utána ítélkezünk életed kioltásáról! Muhaha~
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. február 6. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 9. 03:09 | Link

Amanda

Apró, és igazi, őszinte mosoly mutatkozott meg ajkai környékén, a lány mondatára. Azonban figyelmét egy pillanatig sem kerülte el az e mellé járuló kétely. No de nem ám a sajátja, sokkal inkább a vele szemben álló, könyveket, s pergamenjegyzeteket ringató - jó, csak tartó, vagyis fogó - hölgyike.
- Nem-nem! Legalábbis, én nem. Eddig se. - vont vállat, fejrázás közben. Ez igaz is, alapvetően nem haragudott Futrinkára, csak bizonyos másodpercekben fel-felkapta kicsit a vizet. De láthatóan a lány is, sőt, ő még jobban, szóval nincs egyedül. Na meg ha egyedül is lenne, kit izgatna? Őt nem, más meg nem különösebben érdekli, főleg, hogy nincs is itt senki rajtuk kívül. A festményeket leszámítva, de ők úgyis jól elvannak magukban. E közben a megállapítás közben az "úri kisasszonyt" fürkészte tekintetével.
- Öhm... Valami baj van? - kérdezte, mert láthatóan a hölgyike kissé elgondolkodott, és olyan elhatározott fejet vágott egy-két pillanat erejéig. Ez egy kicsit furcsán hatott Mary számára. Nem igen értette, mi oka van ennek. Néha jó lett volna belelátni mások fejébe, máskor viszont úgy volt vele, lehet nem neki való, amin mások, bizonyos emberek, járatják az eszüket. A lány arca idő közben gyanakvóra váltott, ami megint csak meglepte Maryt. Eleve furcsa volt neki a lány. Persze nem negatív értelemben, bár nem is pozitívban, csak olyan furcsa. Ezt már korábban megállapította ugyan, most még be sem fejezte ennek műveletét, a lány máris megszólalt. Természetesen Mary egy kicsit meghökkent, főleg hogy hirtelen nem is igen tudta, mire vonatkozik a kérdés.
- Öhm, mit mondtam komolyan? Mármint, mire érted? Arra, hogy sajnálom? Mert tényleg nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. De ha arra, hogy milyen sok becenevem van, vagy milyen sok emberbe futottam már bele hasonlóképp, akkor is igen a válaszom. De ha esetlegesen a nevemre vonatkozott - nyel egyet -, igen ez a nevem. - mélyíti el kissé a hangját. - Öhm... Akkor, mi? - kérdi meglepve, Amanda befejezetlen mondatára, kezét laza ökölbe szorítja közben, és húzza el a lánytól. Nem törődik különösebben a visszautasított, illetve nem elfogadott kézfogással, nem is zavartatja magát miatta. Ellenben leköti a lány viselkedése, mit egyre inkább furcsál.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 9. 03:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. március 11. 20:37 | Link

Párárá pám- pám, pám-pám… -hangzik Amanda fejében még mindig a keringő fülbemászó dallama. Hiába, ezek a táncok olyan kis kedvesek, mindenki szereti őket. Csak akkor nem örülünk nekik, ha megakadályoznak a koncentrálásban, ahogy ez most Amanda esetében történt. Szerette azzal ámítani magát, hogy egyszerre százféle dologra tud figyelni, mert hát ő ugye mindig mindenben ki akar tűnni, csak sajnos ez nem volt igaz. A nagyon fontos dolgokra nagyon kell koncentrálni, mert ha nem, akkor kicsúszik valami butaság a száján, vagy csak simán lejáratja magát. És akkor bedilizik, és idegbajos üzemmódba lép, ami hajaj..
Éppen ezért türelmetlenül megrázta a fejét, mintha egy szúnyog röpködne mellette, és ezzel hessegetné el, holott igazából a keringőt akarta csak száműzni gondolataiból.
~Akkor tehát nem haragszunk egymásra, ezt is megbeszéltük… Tiszta lap.~ tudatosította magában a fejleményeket Amanda, nagy levegővétel, és egy furcsa bólintás kíséretében. Kicsiz izgult amiatt, ami most következik. Eközben nem mondott semmit, de szemeit le nem vette volna Maryről, így hallgatta végig a monológot, ami szintén az ő butaságaira volt válasz. De tény, hogy meglepte, milyen jól fogadta Rükvercina a becenevét. Ő biztos nem tudott volna így reagálni… Sem semmilyen más békés módon… vagy nem bekattantul…
-Semmi! – felelte gyorsan, szemrebbenés nélkül, és prbálta szuggerálni Maryt. ~Felejtsd el, felejtsd el, hogy milyen hülyeségeket mondtam! Felejtsd el!~ ki tudja, egyszer talán mégis működhet.
-Amanda. – nyomatékosította még egyszer a saját nevét. Aztán mély lélegzetet vett, és egyet lépett előre. Így kissé kínossá vált a közte és Mary közti kis távolság, de ő mégsem húzódott hátra, talán Mary meghökken, és ő lép egyet hátra. Ha meg rákérdez, Amanda mondhatja azt, hogy tisztogatni akarta az auráját. (Ha-ha.)
-Na jólvan, Mary. Beszélgessünk! – kezdte nyájasan, de talán mert túlságosan kedves akart lenni, kissé ijesztőre sikeredett. – Kezdjük azzal, hogy melyik házban vagy? Hányadik évfolyamon? És igazán nem akarok tolakodó lenni, de miért jártál éppen erre? – zutty, egy kérdésáradat! Amanda mentségére legyen szólva, az utolsó kérdést egyszerűen nem lehet szépen feltenni. Legalábbis ő nem tudta volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5026
Írta: 2013. április 1. 00:01 | Link

Keith
Április 1-je, 8 óra körül


*Huhú, itt az első április elsejére a kastélyban! A mugli sulijában rendszeresen megtréfálták a tanáraikat, mindenféle gonosz dologgal. Legalább olyankor megbecsülték a többiek, mert neki nagyon jó tervei voltak arra, hogy hogyan hozza a frászt a tanárokra.  Szeretett különféle mini robbanásokat kreálni, amivel az őrületbe kergette a tanerőket. Az már igazából kiverte a biztosítékot náluk, úgyhogy átállt arra, amit most Saci néni ellen is tervez elkövetni: egy nagyobbacska műpókot fellógatni az ajtó fölé úgy, hogy ha a nő kinyitja az ajtót, akkor leereszkedik.  
Ebben a tudatban pattant ki ma reggel az ágyából, az eszközöket már tegnap előkészítette. Nem volt nagy meló megszerelni a pókos zsineget, már vagy negyedszerre csinálja. Izgatottan készülődött reggel a mai naphoz. Felhúzott egy laza, kényelmes hacukát: egy túlméretezett kék pulcsit, ami akár a bátyjáé is lehetne, meg hozzá egy vastag fekete leggingset. Felkapta a táskáját, amibe gondosan elrejtette az előre elkészített alapanyagot. Most egyre idegesebben lépked a folyosón, ahogy közeledik áldozata szobájához. Egy fura érzés járja át, mert egyedül még sosem csinált ilyet. Oké, hogy a nő már nem házvezető meg nem is tanítja, de mégis csak egy tanár. Egyre lassabban lépked,majd amikor végre elér Somlói professzor irodájához megáll az ajtó előtt. A levegőt kifújja, a szíve hevesen kalapál az izgalomtól. Áh, ez csak egy ártatlan tréfa, rá sem jönnek, hogy ő volt az. Elvégre ki gyanakodna egy ártatlan szőke, kék szemű kislányra? Szerez magának egy széket, bizonytalanul feláll rá, s felszereli az eszközt, majd a helyére rakja az ülőalkalmatosságot. Úgy érzi, mintha lábai ólomból lennének, ahogy visszalép a tanárnő ajtaja elé. Még egy utolsó nagy levegő, majd csigalassúsággal megemeli a karját, és bizonytalanul bekopog az ajtón. Nincs visszaút, uzsgyi innét! Az ólomlábak egyszeribe helyrejöttek, mintha csak valami különleges visszérkrémet használt volna. Gyorsan futásnak ered, nem is számolva azzal, hogy az izgalom és a testmozgás határozottan rossz kombináció: a szíve nem túlzottan szereti. Főleg most, hogy reggel van, emiatt az esti bájitalok már nem hatnak tökéletesen, a reggeliek meg még nem. Ezzel most nem tud törődni, mert szeretne minél távolabb kerülni a professzor szobájától, menekülni. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy egyedül vigye el ezekért a balhéz. Bum, Bumm… a szíve majd’ kiszakad a mellkasából, nehezen veszi a levegőt, a világ forgásnak áll. Nehogy már, túl hamar jött a rosszullét. Bumm…bumm. Kótyagosan teszi meg az utolsó lépéseket, miközben kétségbeesetten a táskájában matat. A bájital kell… most. A föld egyre instabilabb alatta, úgy rogy össze, mintha valami képzeletbeli kar rántotta volna ki alóla a lábait. Még eszméleténél van,de sürgősen ki kell halássza azt a bájitalos flaskát a táskájából…*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leonie bodyguardja|A Navine egyik verőembere Cheesy
Keith Coltrane
Független varázsló, VB tag, FT tag, Végzett Diák


padláslakó
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 4419
Írta: 2013. április 1. 05:22 | Link

Adri

Határozottan kijelenthető, hogy Keith alapvetően későn fekvő, és korán kelő típus. Ez alól természetesen csak az iskola kivétel - régebben a művészsuliban kilenckor, vagy jobb esetben tízkor kezdődött a tanítás, úgyhogy ő már jó előre borzolja szőke sörényét azzal a jellegzetes aggódó ábrázatával, ha arra gondol, hogy itt már nyolckor egy padban fog ücsörögni. Nem is igazán azzal van a gond, hogy fel kell kelni, hisz legfeljebb le se fekszik, de ha tényleg minden órán ott akar lenni, akkor szinte egyszer se fogja tudni normálisan lefesteni a reggeli tájat. Mivel ez alapjáraton elfogadhatatlan a számára, a tegnap reggelhez hasonlóan ma is elindult ötkor, hogy előre kinézze magának a legmegfelelőbb helyszíneket - méghozzá teljes menetfelszerelésben.
A Bagolykőben töltött harmadik nap reggelén a Bagolyházat találta meg magának, ahol a fél órán át tartó tátogó gyönyörködés után bizony a kedves huhogók is besegítettek a festésbe; a két jókora vászonra, amit addig a hóna alatt hurcolt, két stílusú festmény került, és jó pár madárpotyadék. Ez utóbbi különben megtalálható Keith fején, nyakán, fekete nadrágján, és még az "alig" összefestékezett, a teljesség kedvéért véletlenül se egyformán letépett ujjú bő pólóján is. Mostanra azonban már visszafelé battyog, vidáman dúdolva egy Who dalt, hóna alatt a gondosan betakart képekkel, mezítláb, vállán az eszközeit, cipőjét és az elvarázsolt állványt rejtő táskával, ujjain tökéletes játékot kínáló pecsétgyűrűkkel, és bő karperecekkel.
Az esze valószínűleg még mindig valahol az Északi toronyban van, ugyanis csak négyszer fordul le rossz sarkon, töretlen lelki békével kérdezgetve az összekent arcára kissé furcsán néző diákokat, hogy merre találja a nagytermet. Mikor ez is megvan, és már egy szájából kilógó pirítóssal dúdolgat tovább, igazán nem maradt más feladat, minthogy visszatérjen a meleg Eridonba - utólag visszagondolva nem is tudja, hogy miért vette le a cipőjét, de valószínűleg már cipőben is fázott, úgyhogy a talpát érő hideg márványlap már csak bent tartja a hideget.
- O-o...- Motyogja szórakozottan, mikor a keleti szárny első emeletén bolyongva, feltehetően a lépcsőt keresve meglát egy éppen előtte rohanó leányzót. Nem is igazán figyel oda, festés után mindig olyan furcsa lelkiállapotban van, úgyhogy teljes egészében máshol járva figyeli a csodálatos festményeket, és további 2-3 falat pirítós elpusztítása után arra is rájön, hogy soha nem járt még ennél gyönyörűbb folyosón - képzeljük csak el, hogy ezek után milyen kiábrándító érzés, hogy még el se érhette a teljes extázist, de az előtte rohanó lány már rosszul lett.
Valamennyire érzékeli ő a külvilágot, az például feltűnik neki, hogy gyorsan lassulnak a léptek, úgyhogy egy pillanatra leveszi tekintetét a mennyezetről mosolygó angyalkáról, és mint kiderül, ebből az ég világon semmi haszna nem származik.
- Te jóságos ég! - Szökik ki belőle gyorsan, de a tudatalattija megint csak gyorsabbnak bizonyulnak; hirtelen annyira megijeszti ez a látvány, hogy rögtön a lány földre esése után még a kék pulcsija bal ujja is kigyullad.  
- Merlin szakállára! Ne haragudj! - És már pálcáját előkapva rohan is készségesen, hogy gyorsan eloltsa a lányon keletkezett tüzet; a festményeket azonban csak azután rakja le a földre kínos óvatossággal, miután egy jól célzott, ám kissé erősre sikeredett locsoló bűbájjal teljesen eláztatta a lányt. Az egész nem tart tovább 7-8 másodpercnél, szerencsére a pálcáját mindig kéznél tartja, de azért okozhatott egy váratatlan támadást az iskolatársának.
- Mit segítsek? - Kérdezi, miközben bocsánatkérő arccal leguggol hozzá, hogy még mielőtt véletlen kinyírná a lányt, még utoljára láthasson egy kócos, összekent arcú idiótát. Mázli, hogy erre sétált, nem?
- Ez kell? - Teszi hozzá hirtelen néhány másodperc múlva, mikor tekintetével követve a lány utolsó mozdulatát megakad a pillantása egy bájitalos fiolán, amit   roppant előzékeny módon ki is ránt a táskából.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 1. 05:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet