33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 4. 18:39 | Link

*Már jártam jó párszor ezen a folyosón, de valahogy soha nem ütötte meg orromat ez a finom bor illat. Igaz mindig csak átrohantam rajta és soha nem figyeltem sem az illatokra sem a képekre. Most viszont végre úgy sétálok a kastély falai között, hogy sehova nem rohanok. Régen volt már ilyen, mindig volt valami dolgom. Prefektusi teendők, vagy éppen kviddics edzés, vagy valami fantasztikus házi dolgozat valamelyik tantárgyból. Mondanom dem kell, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában és hát kezdtek kimerülni a tartalékaim is. Pont ezért tett jót ez a kis karácsonyi pihenés a szervezetemnek. Régen éreztem magam ilyen kipihentnek és minden bizonnyal sokára is fogom. Nemsokára egy újabb meccs elé néz a csapatunk, aminek én valahogy most nem tudok örülni. El vagyok keseredve a múltkoriak miatt. Alig van pontunk és úgy érzem, hogy egyáltalán nem tehetünk róla. Az első meccsen egyszerűen senki nem kapta el a cikeszt, a második meg a hóvihar miatt kivitelezhetetlen lett. Borzalmas, még soha nem álltunk ilyen rosszul amióta itt vagyok a suliban. Ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök az egyik padra, egy romantikusan vacsorázó páros alá.


Öltözék
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 5. 15:37 | Link

Loise

Nem mindig a faluban sétálgatás ad neki lelki biztonságot. Lehet, hogy ott is ugyanúgy lehet gondolkodni, de mégis a kastélyba jár minden egyes nap, barátaival egyetemben. Így hát az is sokat számít neki, és amint ideje agy kedve akad, fel is látogat, egyre növekvő sűrűséggel, órákon kívül is. Ez akkor is így volt. Végre akadt ideje, mert valahogy a kedvével sosem jött össze a dolog. Valamely összetevő mindig hiányzott, de kihasználta az alkalmat, mikor megtalálta őket. El is indult hát, és a faluból viszonylag gyorsan felért, mert egyáltalán nem volt messze. Tekintete a köveken vándorolt egészen  a kapuig, onnan felemelt fejjel, a kastély tornyait figyelve sétálgatott. Bent, az épületben már nem volt ötlete merre menjen, így elindult az egyik irányba, és csak ment. Addig, amíg egy folyosóra nem érkezett, aminek falát egy egybefüggő freskó borította. Egészen jól mulattak rajta a szereplők, és a látványtól egy félmosoly is felcsúszott szájára. Tovább lépdelt, de csak a falat nézte, azt nem, hogy hova teszi a lábát. Eléggé elbambult, így csak kis fáziskéséssel vette észre, hogy nincs egyedül. Minden gondolkodás és tétovázás nélkül közelebb sétált hát, és a pad másik oldalára leült.
-Szia.-köszönt, mint mindig.-Zavarok?-kérdezte végül meg illedelmesen, mert nem akarta bármiben is megzavarni a lányt. Nem tudta megállapítani arckifejezéséből, hogy milyen kedve van, így ez a kérdés létfontosságú volt számára. Kabátját még nem vetette le, csupán szétnyitotta, mert ott már melege volt.

Ruha
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:16
Hozzászólásai ebben a témában


Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 6. 16:19 | Link

*Tulajdonképpen saját kedvemet rontom el már megint a mindent túlbonyolítóan gondolkodó fejecskémmel. Tudom, hogy ez csak egy játék és nekem tulajdonképpen tényleg csak az, de például Caius lehet ezen a pályán menne tovább és hát tök szuper lenne, ha beírhatná, hogy az utolsó évében a győztes csapat tagja volt a suli háziversenyében és egészen biztos vagyok benne, hogy más is van akinek fontos a Főnixek közül az első hely. Mivel kissé el vagyok merülve a gondolataimban így észre sem veszem a hozzám közelítő leányzót, csak amikor már rám köszön. Kék szemeimet rávezetem és bájos mosoly kíséretében üdvözlöm őt.*
- Szia! Jajj nem, dehogy, csak kicsit elgondolkoztam*Először az arcára téved pillantásom, majd mivel leült mellém így az öltözékét is megnézem. Kicsit kikerekednek a pupilláim amikor meglátom a kabátját. Mindig is ilyet szerettem volna, de valamiért sohasem volt ott ahol kerestem. Rögtön rá is kérdezek honnan van neki.*
- Hol vetted a kabátod? Nagyon tetszik! Volt türkizkékben vagy fehérben?*Kérdem csillogó tekintettel. Na most szépen kijött belőlem a ruhamániás énem. Nem tehetek róla, imádok öltözködni, imádom a csizmákat, a sminket, a ruhákat! Nem követem teljes mértékben a divatot, csak azt veszem meg és fel is, amit tetszik.*
- Upsz, elnézést, még be sem mutatkoztam. Loise vagyok*Mondjuk az is lehet, hogy már ismer, elvégre Prefektus is vagyok, meg kviddicsezem is és hát így könnyebb megjegyezni. Őszintén szólva nekem is ismerős az arca, de a nevét meg nem mondanám így ránézésre.*
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 15. 13:36 | Link

Loise

Igazán nem is tudta miért szeret ennyire sétálni. Talán mert egyedül, gondolataiban elmélyülve bolyonghat, vagy ennek ellenkezője, a valahogy mindig megtalált társaság miatt. Néha el szokott rajta gondolkodni, de választ nem kap, azért későbbre halasztja a további ötletelést. Ettől függetlenül sosem hagyja abba szenvedélyét, sokszor még a teljes kimerülés határán is csak ezt tenné. Amikor viszont szabad ideje akad, akkor már biztosan tudja, mit fog tenni. Akkor végre el tudott egy kicsit szakadni teendőitől és újra egy kisebb körútra indult, de nem a faluban, hanem inkább a - viszonylag ilyen célra kevesebbet látogatott - kastélyban. Nem tartott sokáig találni egy megfelelő helyet, ráadásul még társasága is akadt, amit az első pillanatokban nem igazán tudott örömmel fogadni, de ezen nézete hamar megdőlt. Szerencsére a lány megnyugtatta, hogy nem zavarja, amit egy tipikus Lottés mosollyal vett tudomásul.
- Otthon, Londonban. Fehérben biztosan, de szerintem türkizkék is volt. Sok színben megvásárolható, annyi biztos - fordult felé, és próbált visszaemlékezni, hogy milyen darabokat látott. Elég nehéz volt, mivel a vásárlásról eszébe jutott, aminek nem örült, de ezzel jár. Nagyon sok dolog kötötte anyjához, és még akkorra sem dolgozta fel maradéktalanul a tragédiát.
- Én Lotte vagyok - mutatkozott be ő is, ismét elmosolyodva a kis hibáján, mivel ős is elfelejtette. Mondhatta volna a teljes nevét is, de kevesen használják, és egyszerűbb is kimondani így. Ismerős volt neki a másik, de azt véletlenül sem tudta volna megmondani, hogy honnan, vagy miért. Csak valahonnan rémlett neki az arca.
- Melyik ház tagja vagy? - próbált valami beszélgetést kezdeményezni, ha már ott volt. Nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy egy új embert ismerhessen meg, bővíthesse barátainak listáját. Meg ugye kíváncsi is volt, természetéből adódóan, ezért érdeklődik mindenki iránt.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet