31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet
"Vigadófreskó" folyosója - Keith Coltrane hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 1. 05:22 | Link

Adri

Határozottan kijelenthető, hogy Keith alapvetően későn fekvő, és korán kelő típus. Ez alól természetesen csak az iskola kivétel - régebben a művészsuliban kilenckor, vagy jobb esetben tízkor kezdődött a tanítás, úgyhogy ő már jó előre borzolja szőke sörényét azzal a jellegzetes aggódó ábrázatával, ha arra gondol, hogy itt már nyolckor egy padban fog ücsörögni. Nem is igazán azzal van a gond, hogy fel kell kelni, hisz legfeljebb le se fekszik, de ha tényleg minden órán ott akar lenni, akkor szinte egyszer se fogja tudni normálisan lefesteni a reggeli tájat. Mivel ez alapjáraton elfogadhatatlan a számára, a tegnap reggelhez hasonlóan ma is elindult ötkor, hogy előre kinézze magának a legmegfelelőbb helyszíneket - méghozzá teljes menetfelszerelésben.
A Bagolykőben töltött harmadik nap reggelén a Bagolyházat találta meg magának, ahol a fél órán át tartó tátogó gyönyörködés után bizony a kedves huhogók is besegítettek a festésbe; a két jókora vászonra, amit addig a hóna alatt hurcolt, két stílusú festmény került, és jó pár madárpotyadék. Ez utóbbi különben megtalálható Keith fején, nyakán, fekete nadrágján, és még az "alig" összefestékezett, a teljesség kedvéért véletlenül se egyformán letépett ujjú bő pólóján is. Mostanra azonban már visszafelé battyog, vidáman dúdolva egy Who dalt, hóna alatt a gondosan betakart képekkel, mezítláb, vállán az eszközeit, cipőjét és az elvarázsolt állványt rejtő táskával, ujjain tökéletes játékot kínáló pecsétgyűrűkkel, és bő karperecekkel.
Az esze valószínűleg még mindig valahol az Északi toronyban van, ugyanis csak négyszer fordul le rossz sarkon, töretlen lelki békével kérdezgetve az összekent arcára kissé furcsán néző diákokat, hogy merre találja a nagytermet. Mikor ez is megvan, és már egy szájából kilógó pirítóssal dúdolgat tovább, igazán nem maradt más feladat, minthogy visszatérjen a meleg Eridonba - utólag visszagondolva nem is tudja, hogy miért vette le a cipőjét, de valószínűleg már cipőben is fázott, úgyhogy a talpát érő hideg márványlap már csak bent tartja a hideget.
- O-o...- Motyogja szórakozottan, mikor a keleti szárny első emeletén bolyongva, feltehetően a lépcsőt keresve meglát egy éppen előtte rohanó leányzót. Nem is igazán figyel oda, festés után mindig olyan furcsa lelkiállapotban van, úgyhogy teljes egészében máshol járva figyeli a csodálatos festményeket, és további 2-3 falat pirítós elpusztítása után arra is rájön, hogy soha nem járt még ennél gyönyörűbb folyosón - képzeljük csak el, hogy ezek után milyen kiábrándító érzés, hogy még el se érhette a teljes extázist, de az előtte rohanó lány már rosszul lett.
Valamennyire érzékeli ő a külvilágot, az például feltűnik neki, hogy gyorsan lassulnak a léptek, úgyhogy egy pillanatra leveszi tekintetét a mennyezetről mosolygó angyalkáról, és mint kiderül, ebből az ég világon semmi haszna nem származik.
- Te jóságos ég! - Szökik ki belőle gyorsan, de a tudatalattija megint csak gyorsabbnak bizonyulnak; hirtelen annyira megijeszti ez a látvány, hogy rögtön a lány földre esése után még a kék pulcsija bal ujja is kigyullad.  
- Merlin szakállára! Ne haragudj! - És már pálcáját előkapva rohan is készségesen, hogy gyorsan eloltsa a lányon keletkezett tüzet; a festményeket azonban csak azután rakja le a földre kínos óvatossággal, miután egy jól célzott, ám kissé erősre sikeredett locsoló bűbájjal teljesen eláztatta a lányt. Az egész nem tart tovább 7-8 másodpercnél, szerencsére a pálcáját mindig kéznél tartja, de azért okozhatott egy váratatlan támadást az iskolatársának.
- Mit segítsek? - Kérdezi, miközben bocsánatkérő arccal leguggol hozzá, hogy még mielőtt véletlen kinyírná a lányt, még utoljára láthasson egy kócos, összekent arcú idiótát. Mázli, hogy erre sétált, nem?
- Ez kell? - Teszi hozzá hirtelen néhány másodperc múlva, mikor tekintetével követve a lány utolsó mozdulatát megakad a pillantása egy bájitalos fiolán, amit   roppant előzékeny módon ki is ránt a táskából.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 1. 05:24 Szál megtekintése
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 3. 01:34 | Link

Adri
Április 1-je, reggel 8 után egy kicsivel

A lánynak még van annyi ereje, hogy maga igya meg a bájitalt, így Keith is megnyugszik kicsit. Amikor könnyek szöknek a szemébe megnyugtatóan elmosolyodik és hüvelykujjával finoman letörli őket a lány arcáról, amikor pedig már annyira jól van, hogy felül, Keith elvigyorodik és a térdelésből ő is kényelmesebb pozícióra vált.  
- Ó igen, ne haragudj. A vízért se. Tessék!  - Kis kutatgatás után megtalálja a táskájába dobott törölközőjét, amit szemmel láthatóan ő nem vett igénybe, úgyhogy most tökéletes szolgálatot fog nyújtani. Tény, hogy ez csak a lány kezére és arcára jó, a pulcsija vizes marad, de ez is valami.
- Nem akartalak felgyújtani...- Teszi hozzá, aztán megenged magának egy bátortalan vigyorfélét, amitől sajnos cseppet sem néz ki normálisabbnak; a festékes arc és kéz, a madárpotyadékokkal teli ruha és a meztelen lábfej még mindig elég hangsúlyos, úgyhogy az ember szeme akaratlanul is a félig felhúzott térdéről lógó kezére téved, amiben még mindig ott van a pálcája.
- Ki az a Winnetou? - Érdeklődik immár teljesen csevegő hangon, mintha nem is a folyosó közepén ücsörögnének a földön, sokkal inkább a társalgó meleg foteljeiben. Nem is valószínű, hogy feltűnik neki az a két diák, akik elsétálva mellettük jó alaposan megnézik őket. Különben aranyvérűként ő még az eredeti Winnetou nevét is csak egyszer hallotta életében, semmi más nem rémlik neki csak az, hogy valami indiánféle regényhős.
- Csak nem itt lakik Winnetou szelleme? Vagy lefestették? - Kapva kap az alkalmon, hogy esetleg egy újabb érdekes múltbéli árnnyal találkozzon; ez a lehetőség hirtelen annyira feldobja, hogy rögtön közelebb is hajol a lányhoz. Újoncok...
- Nem...- Válaszolja szórakozottan, újra felvéve az eredeti helyzetét, miközben hatalmasat dördül az ég, és az óriási ablakokat kemény kis jégdarabok kezdik verni. Keith csak néhány másodpercet áldoz a furcsa jelenségre, majd újra a lány felé fordul.
- Itt mindig ilyen az idő? Az előbb még hét ágra sütött a nap...Egy tanár elől futottál? - Keith-nek megvan az a jó tulajdonsága, hogy az emberekkel már öt mondat után is úgy tud beszélgetni, mintha régi ismerősök lennének. Az, hogy Adrinak ráadásul segített -igaz, közben fel is gyújtotta- csak elősegíti a finoman érdeklődő közvetlenségét, már csak a harcos természetű leányzón múlik, hogy a barátságosságát, vagy a hibbantságát szűri-e le ebből.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 3. 01:38 Szál megtekintése
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 05:05 | Link

Adri
április elsején, nyolc óra után egy kicsivel

Barátságosan elmosolyodik a lány dacos büszkeségére, nem száll vitába az állításával, még csak azt se kérdezi, hogy mi a baja, hiszen egyrészt a lánynak kellemetlen lehet erről beszélni, másrészt pedig továbbra is úgy áll a helyzet, hogy Keith felgyújtotta őt. A lányt, amint egy kicsit jobban érzi magát, természetesen el is önti a düh.
- Felgyújtottalak...igen. Bocs. De legalább meglocsoltalak... - Bátortalanul megpróbálkozik egy mosollyal, aztán felemeli a pálcáját és a pulóveren tátongó lyukra szegezi - a varázsige azonban nem jön, noha nyitva van a szája, néhány másodperc múlva a pálcát is leereszti.
- Nem tudok rá javító bűbájt, de ha gondolod kifizetem...hogy mi? mesélni? ki? Nem, nem, félreérted a helyzetet, én csak...- Sóhajt egyet, majd feszültséglevezetés gyanánt összeborzolja a haját a tarkójánál. Vajon hány embernek kell majd elmesélnie ezt tanulmányai során?
- Nem bírok az erőmmel. - Böki ki végül újra felnézve a lány szemébe és zavartan elvigyorodva. Azt már inkább nem teszi hozzá, mennyire megijedt, mikor békés álmodozásából egy összeeső diáklány rántotta vissza a valóságba, így is elég flúgosnak tűnik. Ezek után kész megkönnyebbülés, hogy a lány mégis mesélni kezd és újabb információkkal gazdagítja Keith-t.
- Chaske Tsosie...- Motyogja töprengő mosollyal maga elé, önkéntelenül kijavítva a lány kiejtését; a nagybátyja többek között az indián nyelvet is ismeri, és kész volt teljes mértékben bevonni Keith-t ebbe az őrületébe is, így se a fülének, se a nyelvének nem idegen a dolog, bár egy mondatot nem tudna helyesen összerakni.
- Király ez a hely. - Összegzi végül a hallottakat; ebben az értékelésben már a tanárok plusz poénja is helyet kapott; iskolatársával ellentétben Keith-en a tiszta, hamisítatlan gyermeklelkesedés, a határtalan életöröm látszik, és mikor kíváncsian újra az ablak felé néz, már havazást lát.
- Remélem legalább igazit és jó szőröset...Vigyázz a pólómra, szerintem még fog rajta a festék. - Folytatja vigyorogva, miközben felpattan, hogy segíthessen a belé kapaszkodó lánynak. Biztos kézzel ad támaszt, míg a lány meg nem találja az egyensúlyt, de lélekben felkészül rá, hogy esetleg még szükség lesz rá.
- Esetleg van valami bevált módszered ilyenkor? Kaja, pia, alvás? Mert van nálam egy kis csoki, vagy a KH-ig is visszakísérhetlek, de felőlem szunyálhatunk egyet a párkányon is, már próbáltam, elég kényelmes. - Kérdi érdeklődve, továbbra is teljes tudatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mi a lány  problémája - pedig őt szemmel láthatólag már nem is az ájulása foglalkoztatja, hanem a képek zsibongása. A kérdésre Keith maga is szétnéz a folyosón, és a szokásos csengő hangján el is neveti magát.
- Nem nagy tudomány. Amikor az olajjal, vagy más festékkel életre keltjük őket, akkor nem csak őket tesszük valódivá a saját világukban, hanem minden mást is. Biztos az egyik portrén egy borospince van...az gyakorlatilag kifogyhatatlan készletet ad nekik, mert a borokat is ugyanígy átvihetik egymáshoz, mint ahogy ők mászkálnak. - Feleli vigyorogva a lányra nézve, miközben tesz néha egy-egy széles mozdulatot, ha meglát egy portré kezében egy üveget.  
- Néha jó lehet festményben élni, de tudod, ezeknek az alakoknak fogalmuk sincs, milyen eleven embernek lenni. Minden mókájuk valami kidíszített élet-utánzat...Mondd csak, mit hallhattam rólad? Ilyen rossz a híred? - A csevegő stílusú, bár tulajdonképpen komoly témát érintő apró kitérése után játékos hanglejtéssel  kanyarodik vissza a korábbi megjegyzésre, hátha most már túlléptek azon a teljesen hétköznapi szakaszon, mikor Keith-nek mentegetőznie kell a képességei miatt.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 05:12 Szál megtekintése
"Vigadófreskó" folyosója - Keith Coltrane hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet